Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:48:35
Üzenet elküldve: 2012-10-12 10:48:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hát íme, itt van, a céljánál. Fehér macskáját ezúttal természetesen kint hagyja, ő maga pedig ámuldozva lép a templomba. Erősebb mágus szeretne lenni, hogy azzal harcolhasson, ne csak a tőrjével. Most, hogy megkapta, amit akart, amiért annyit utazott, teljesen tanácstalan. Azt se tudja hogy mit csináljon, ezért odalép egy mesterhez, és miután illően köszönti, megkéri, avassa be a mágia rejtelmeibe. Welys szerencsére jó tanítvány, gyorsan tanul, és már alig várja, hogy tudást szívhasson magába.*
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:30:25
Üzenet elküldve: 2012-10-11 19:30:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy felsétál a lépcsőn, be a templomba. Tüdeje még mindig teles-tele van a könyvtárban uralkodó kissé nedves és dohos levegővel. Még nem döntötte el mit csináljon, merre menjen. Vágyik már egy kis fényre, hogy a levegő megcirógassa a hasát, hogy grimaszolhasson az erős napsugaraktól, hogy hallja a madarak csicsergéstét. De előtte megpróbálkozik némi mágia tanulással, hátha összejön neki valami és az első csalódását ami érte ebben a templomban elfelejtheti. Elindul a papok felé, de meg-meg áll. Kissé bizonytalan. Tudja jól, hogy szüksége van rá, de nem bírja a kudarcot. Talán sikerül neki, talán nem... Megfogja magát és erőt vesz a tanuláshoz és meg is teszi amit tud.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-11 17:49:06
Üzenet elküldve: 2012-10-11 17:49:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Minden rendben, kezdi egészen otthonosan érezni magát a templomban. Érdemes volna megérdeklődni van-e rá lehetőség, hogy a szolgálatába lépjen. Mármint a mágus szolgálatába, talán haszna lenne egy hozzá hasonló elhivatott elfben. Először riadtan nézett és próbálta leutánozni a mozdulatait amikkel az erőt, a tudást gyűjti. Neki könnyű dolga van, több évszázados tudással rendelkezhet. Eleinte nagyon nehezen ment. Szinte semmit sem sikerült előre jutnia de a Mester csendes hangon végig segítette, mondta miként cselekedjen, hogy hasznot is hozzon a meditáció. Most így lassan kilenc órás munkával a háta mögött kezd kissé fáradni. Talán itt azt ideje, hogy vegyen egy rövid pihenőt és elmenjen enni valamit.*
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-11 12:38:10
Üzenet elküldve: 2012-10-11 12:38:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
~Álom száll a szélben. Keserű, kavargó áradat. Dalt dúdol bele az éjbe, felkeltve a vágyakat.~
*Felvonyít álmában a ködös éjszaka, a csillagok pedig mit sem törődve halál sikolyával, félrefordítják arcukat, s még jobban magukra húzzák a sötét lepedőt, nehogy véletlenül megzavarja éber álmukat, a fület tépő lárma. Egyedül csak a hold gonosz vigyora csillan ki a vékony felhőréteg mögül. Kíváncsiskodva tekinget körbe, vajon mi zavarhatta fel a kozmikus csend acélmagányát, ami burokba zárta a sötét várost. A lobogó fáklyák vad tánca, különös árnyékokat fest a város falaira. Vörös démonok százai ropják vad táncukat, és szálnak fel, egészen az égig. De ők némák, tőlük még hallani a világot, nem ők voltak hát kik felzavarták az éjszaka nyugodt álmát. Azonban egy árnyék suhan végig az utcán, mire az elhajló fények, ujjaikat mutogatva, megkaparintva belőle egy-egy darabot, felfedve ezzel a rút árulót, aki kimerészkedett otthonából, mit sem félve az intellektuális bűnözők, piti tolvajok, haragjától. Vagy talán ő is közülük való, ezért nincs szívében félsz. Lehet, a halál sokkal inkább megváltás lenne, nem pedig büntetés számára. Így tehát egy nyúlánk alak sétál a falak árnyékával karöltve szinte már derűs képes festve, az öröknek tűnő sötétségbe. Ütemes mozgására köpenye fel-le nyaldossa a macskakövet, könnyed dallamot komponálva. Az ördög sem játszik nála most szebb zenét. Hegedű húrjai helyet hosszú hajszálai rebbennek szét a lágy szellő érintésére, kicsalogatva őket a csukja rejteke alól, kezdenek táncolni a tűz démonaival együtt. Füstben és lángban keringnek egyre. E varázstalan éjjel az angyalok se játszanak, figyelik ők is sötét testvérük zenés érkezését, a templomba. *
~Amit elmédben látsz, azt hamarosan a markodban tudhatod.~
*Árván mosolyog, mint vízcsepp egy szomorúfűz levelén, miközben tengerkék íriszek vad gleccserei pásztázzák körbe a termet. Elégedett sóhaj szökken ki lilás ajkai élettelen teteméből. Megérkezett. A csukja lassú csusszanását kongják vissza az üres termek, utána a csizmák puha mozgására lesz figyelmes, ahogy egyre bentebb és bentebb halad. Halott szobrok lelki szemei követik, gyanakodva, figyelve egy-egy szempillarebbenésre. Az elfnek pedig hízelgő ez a nagy figyelem. S hogy haragjukat még jobban tetőzze, kesztyűbe bújtatott újai máris kacéran simogatják a redőző ruhák kőbe zárt szívét. Egy pillanatig a csend komponálja szimfóniáját az eleven halálnak, és a holtak végtelennek tűnő imája zeng tovább a csendes éjszakába.*
~Éjjel. Köszönöm, hogy most az egyszer nem téptél széjjel.~
*Távoli lépések zaját a terem már csak néha küldi tovább, nincs, mi megtörné a templom nyugalmát, halotti csendjét, monoton sírását.*
*Felvonyít álmában a ködös éjszaka, a csillagok pedig mit sem törődve halál sikolyával, félrefordítják arcukat, s még jobban magukra húzzák a sötét lepedőt, nehogy véletlenül megzavarja éber álmukat, a fület tépő lárma. Egyedül csak a hold gonosz vigyora csillan ki a vékony felhőréteg mögül. Kíváncsiskodva tekinget körbe, vajon mi zavarhatta fel a kozmikus csend acélmagányát, ami burokba zárta a sötét várost. A lobogó fáklyák vad tánca, különös árnyékokat fest a város falaira. Vörös démonok százai ropják vad táncukat, és szálnak fel, egészen az égig. De ők némák, tőlük még hallani a világot, nem ők voltak hát kik felzavarták az éjszaka nyugodt álmát. Azonban egy árnyék suhan végig az utcán, mire az elhajló fények, ujjaikat mutogatva, megkaparintva belőle egy-egy darabot, felfedve ezzel a rút árulót, aki kimerészkedett otthonából, mit sem félve az intellektuális bűnözők, piti tolvajok, haragjától. Vagy talán ő is közülük való, ezért nincs szívében félsz. Lehet, a halál sokkal inkább megváltás lenne, nem pedig büntetés számára. Így tehát egy nyúlánk alak sétál a falak árnyékával karöltve szinte már derűs képes festve, az öröknek tűnő sötétségbe. Ütemes mozgására köpenye fel-le nyaldossa a macskakövet, könnyed dallamot komponálva. Az ördög sem játszik nála most szebb zenét. Hegedű húrjai helyet hosszú hajszálai rebbennek szét a lágy szellő érintésére, kicsalogatva őket a csukja rejteke alól, kezdenek táncolni a tűz démonaival együtt. Füstben és lángban keringnek egyre. E varázstalan éjjel az angyalok se játszanak, figyelik ők is sötét testvérük zenés érkezését, a templomba. *
~Amit elmédben látsz, azt hamarosan a markodban tudhatod.~
*Árván mosolyog, mint vízcsepp egy szomorúfűz levelén, miközben tengerkék íriszek vad gleccserei pásztázzák körbe a termet. Elégedett sóhaj szökken ki lilás ajkai élettelen teteméből. Megérkezett. A csukja lassú csusszanását kongják vissza az üres termek, utána a csizmák puha mozgására lesz figyelmes, ahogy egyre bentebb és bentebb halad. Halott szobrok lelki szemei követik, gyanakodva, figyelve egy-egy szempillarebbenésre. Az elfnek pedig hízelgő ez a nagy figyelem. S hogy haragjukat még jobban tetőzze, kesztyűbe bújtatott újai máris kacéran simogatják a redőző ruhák kőbe zárt szívét. Egy pillanatig a csend komponálja szimfóniáját az eleven halálnak, és a holtak végtelennek tűnő imája zeng tovább a csendes éjszakába.*
~Éjjel. Köszönöm, hogy most az egyszer nem téptél széjjel.~
*Távoli lépések zaját a terem már csak néha küldi tovább, nincs, mi megtörné a templom nyugalmát, halotti csendjét, monoton sírását.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-10 20:05:47
Üzenet elküldve: 2012-10-10 20:05:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Telik az idő és Ewa minden tudását és koncentrációját latba vetve próbál tanulni, minden mozdulatot ellesni. Nem könnyű a dolga. A mester figyel rá és lassan magyaráz de Ewa még nagyon kezdő, sok kitartásába kerül, hogy valami hasznosra érjen. Most kezdi úgy érezni, hogy nehéz feladatot választott magának, de nem visszakozik, még otthon ígérte meg a szüleinek, hogy mire visszatér hozzájuk már legalább egy varázslatot ismerni fog hisz minden kicsiből kezdődik. Az elsőt a legnehezebb elérni, bár természetesen a többiért is meg kell majd harcolnia. Most nagyon szeretne bizonyítani. Szeretné ha mihamarabb képes lenne valami apróra. Mondjuk egy élettelen gally élővő varázslására.*
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-10 14:45:40
Üzenet elküldve: 2012-10-10 14:45:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Akki Kamihira figyelmébe //
*Akki belemerül a harcba, a mögötte zajló dolgokra egyelőre nincs rálátása. Az íj láthatatlan húrja megfeszül és manifesztálódik, rajta az árnyékvesszővel. Egyenesen a rátörő rém arcába talál. Az átfúrt homlokú dög felrikolt ez a hang biztos, hogy még a mágustorony csúcsáig is felhatolt. Megrázza magát és a fénytelen test a hasonló anyagot magába szívja. Megtorpant, de látható kár nem esett rajta. Talán az egyetlen dolog amire a mesteri íj ereje hatástalan maradhat. Kamihira sötét énje kezd nagyon dühössé válni és ez a rejtett képesség el i szabadul. Ha akar az árnyékokba tud ugrani, hogy ott folytassa a küzdelmet. Ugyanitt csak egy másik síkban, ahogy ezt az ellenfelei teszik.*
*Akki belemerül a harcba, a mögötte zajló dolgokra egyelőre nincs rálátása. Az íj láthatatlan húrja megfeszül és manifesztálódik, rajta az árnyékvesszővel. Egyenesen a rátörő rém arcába talál. Az átfúrt homlokú dög felrikolt ez a hang biztos, hogy még a mágustorony csúcsáig is felhatolt. Megrázza magát és a fénytelen test a hasonló anyagot magába szívja. Megtorpant, de látható kár nem esett rajta. Talán az egyetlen dolog amire a mesteri íj ereje hatástalan maradhat. Kamihira sötét énje kezd nagyon dühössé válni és ez a rejtett képesség el i szabadul. Ha akar az árnyékokba tud ugrani, hogy ott folytassa a küzdelmet. Ugyanitt csak egy másik síkban, ahogy ezt az ellenfelei teszik.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-09 16:51:32
Üzenet elküldve: 2012-10-09 16:51:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása //
*Kamihira előre veti magát s egy bukfencet vet a levegőben, hogy sikeresen kitérjen az árny támadása elől s földet érve az árny felé fordul. Arcára a megilletődöttség jelei kúsznak ahogy csak az árny hűlt helyét pillantja meg. ~ Nagyon gyors vagy a fizikai testét tudja füst-re alakítani s így könnyebben és észrevehetetlenebbül tud mozogni. ~ elmélkedik ahogy szemeivel az ellenfelét keresi. Hirtelen bal oldalán arca s füle furcsán bizseregni kezd. ~ Vajon a félelem játszik velem különös játékot? ~ elmélkedik, de tekintete hírtelen felvilágosult formált ölt mikor rájön, hogy sötétebbik fele érzékeli az árny irányát s várható megjelenésének helyét. Nem sokat késlekedik és nagyon összepontosít az időzítés most mindennél fontosabb szerepet játszik. Halkan mormog pár szót s fegyverét megmarkolja s megpróbál úgy tenni mint aki semmit sem sejt a várható támadás felöl majd mikor az árny elég közel kerül, hogy ne tudjon kitérni támadása elől felé fordul s íját megfeszítve a mellkasára célozva próbál lőni s közben kissé hátrébb is szökellne, hogy jobb rálátása legyen a sötét környezetben melyet csak az oltár védelmező fénye ragyog haloványan. *
A varázsló egy Légiesség nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló által ellőtt nyilak, a levegő segítségével, pontosabban érnek célt.
*Kamihira előre veti magát s egy bukfencet vet a levegőben, hogy sikeresen kitérjen az árny támadása elől s földet érve az árny felé fordul. Arcára a megilletődöttség jelei kúsznak ahogy csak az árny hűlt helyét pillantja meg. ~ Nagyon gyors vagy a fizikai testét tudja füst-re alakítani s így könnyebben és észrevehetetlenebbül tud mozogni. ~ elmélkedik ahogy szemeivel az ellenfelét keresi. Hirtelen bal oldalán arca s füle furcsán bizseregni kezd. ~ Vajon a félelem játszik velem különös játékot? ~ elmélkedik, de tekintete hírtelen felvilágosult formált ölt mikor rájön, hogy sötétebbik fele érzékeli az árny irányát s várható megjelenésének helyét. Nem sokat késlekedik és nagyon összepontosít az időzítés most mindennél fontosabb szerepet játszik. Halkan mormog pár szót s fegyverét megmarkolja s megpróbál úgy tenni mint aki semmit sem sejt a várható támadás felöl majd mikor az árny elég közel kerül, hogy ne tudjon kitérni támadása elől felé fordul s íját megfeszítve a mellkasára célozva próbál lőni s közben kissé hátrébb is szökellne, hogy jobb rálátása legyen a sötét környezetben melyet csak az oltár védelmező fénye ragyog haloványan. *
A varázsló egy Légiesség nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló által ellőtt nyilak, a levegő segítségével, pontosabban érnek célt.
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-09 08:04:11
Üzenet elküldve: 2012-10-09 08:04:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Nem is volt olyan rossz. Először riadtan nézett a nagy mágus szemei közé és próbálta leutánozni a mozdulatait amikkel az erőt, a tudást gyűjti. Természetesen neki könnyű dolga van, több éves sőt talán évtizedes vagy évszázados tudással rendelkezik. A mester valószínűleg leült vele szembe és halk szóval mesélte mit kell tennie, mivel tud könnyebben arra a bizonyos szintre érni ahol már tud gyűjteni a szükséges halkan rezgő mágiafonálból. Eleinte nagyon nehezen ment. Az első órában szinte semmit sem sikerült előre jutnia de a Mester csendes hangon végig segítette, mondta miként cselekedjen, hogy hasznot is hozzon a meditáció és végre úgy középtájon, majdnem két óra elteltével Ewa el kezdte érezni amint a mágia áramolni kezd a tudatában.*
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-08 21:43:07
Üzenet elküldve: 2012-10-08 21:43:07
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
*Lassú galoppban érkezik meg a templom ajtaja elé. Barátságosan megveregeti Hóka nyakát, megsimogatja sörényét majd suttog pár szót az elf nevelte ló fülébe. Az állat nem megy látó távolságon kívülre és ha szüksége volna rá elégséges csak a jól ismert jelet hallatni, Hóka már ott is lesz, hogy hátára kapva kirohanjon vele a világból.*
*A templom ajtaját feltárja majd csodálkozva néz körbe. Furcsa sötétség lengi be a teret, félhomályba burkolózó falak, padok. Épp csak néhány fényforrás található az egész épületben.*
- Uram, Mester. Jó napot! *köszön be majd beljebb lép és végigmegy a szobrok között.* -Hahó. *szól még egyszer mielőtt észrevenné a varázslót. -Örülök, hogy látom.* mondja mosolyogva -Ewangel vagyok és szeretnék mágiát tanulni. *mondja határozottan majd jóval halkabban hozzáteszi -Remélem méltó leszek a tudásra.*
*A templom ajtaját feltárja majd csodálkozva néz körbe. Furcsa sötétség lengi be a teret, félhomályba burkolózó falak, padok. Épp csak néhány fényforrás található az egész épületben.*
- Uram, Mester. Jó napot! *köszön be majd beljebb lép és végigmegy a szobrok között.* -Hahó. *szól még egyszer mielőtt észrevenné a varázslót. -Örülök, hogy látom.* mondja mosolyogva -Ewangel vagyok és szeretnék mágiát tanulni. *mondja határozottan majd jóval halkabban hozzáteszi -Remélem méltó leszek a tudásra.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-08 08:52:05
Üzenet elküldve: 2012-10-08 08:52:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*A férfi veszít erejéből az obszidián mágus utolsó és egyben önpusztító varázslatával. Nem esik kétségbe, vagy itt pusztul most, vagy újjászületik és testet ölt a halandó világban.*
- Én győztem!
*Bizonygatja diadalát, de kimerültsége kezdi őt is magával ragadni. Utolsó erejével önmagát hívja életre, melynek fókusza a valahol edényekben szunnyadó entitás ősi vére. Elszavalja a varázs aktiváló sorait... *
A Templom kövén fekvő Andreasel teste felfénylik, egyre erősebb lesz ezüst lüktető ragyogása. Vörös és fekete keveredik a tisztaságba és két elemi lény küzd a bentmaradásért. A kimerült Andymornak vagy a régi testbe vagy a gazdagnegyed ellenséges házába kell materializálódnia. A létezés esélye minden barátságot felülírhat... Andreasel teste a könnyebbik út, de a másik lehetőség a tiszta. Az éjfél elf felrántja magát ülőhelyzetbe és Elwyrient keresi.
- Ne engedd neki! Inkább ölelj tőrödbe még utoljára, de ne engedd neki!
*Elwy vagy a démonra bízza mi is következzék ezután vagy megállítja a visszájára fordult folyamatot.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
*A férfi veszít erejéből az obszidián mágus utolsó és egyben önpusztító varázslatával. Nem esik kétségbe, vagy itt pusztul most, vagy újjászületik és testet ölt a halandó világban.*
- Én győztem!
*Bizonygatja diadalát, de kimerültsége kezdi őt is magával ragadni. Utolsó erejével önmagát hívja életre, melynek fókusza a valahol edényekben szunnyadó entitás ősi vére. Elszavalja a varázs aktiváló sorait... *
A Templom kövén fekvő Andreasel teste felfénylik, egyre erősebb lesz ezüst lüktető ragyogása. Vörös és fekete keveredik a tisztaságba és két elemi lény küzd a bentmaradásért. A kimerült Andymornak vagy a régi testbe vagy a gazdagnegyed ellenséges házába kell materializálódnia. A létezés esélye minden barátságot felülírhat... Andreasel teste a könnyebbik út, de a másik lehetőség a tiszta. Az éjfél elf felrántja magát ülőhelyzetbe és Elwyrient keresi.
- Ne engedd neki! Inkább ölelj tőrödbe még utoljára, de ne engedd neki!
*Elwy vagy a démonra bízza mi is következzék ezután vagy megállítja a visszájára fordult folyamatot.*
A varázsló egy Védőkerubi idézése nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy ezüstös fényű kardot hordozó szellemalak jelenik meg és siet a varázsló segítségére. A kerubi NJK-nak számít nem szolga, és nem lehet utasítani. Megsegíti a veszélybe került varázshasználót, de nem öl parancsra, és alapvetően jó és könyörületes. Ha a közvetlen veszély elmúlt a szellem mindenképp eltávozik. Hatása maximum 3 körig tart.
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-06 19:27:29
Üzenet elküldve: 2012-10-06 19:27:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
//Andreasel D Morra//
*A pirtianes-i halálfélelemmel a szemében figyeli, ahogy lidércei lassan elégnek.* Nem... nem...* Suttogja halkan. Arca elé kapja kezét, így eltakarva arcát a felcsapó hamu és hőáramtól. Alig hogy felpillant, meglátja az iszonyú szörnyeteget, ami egykor Andreasel volt. Azt a szörnyeteget, ami most felé közeledik. Szája összeszorul, szeme ékkőként villan fel csuklyája alól. Emberi vér ize terjed szét a monstrum szájába.*
*A teremtmény becsapódását követően hatalmas robaj keletkezik. Még a homályos dimenzó is meginog egy pillanatra. Semmi sem látszik, csak a egyre terjedő, sötét felleg, ami lassan bekebelez mindent. A robaj kísértetiesen visszhangzik, újra és újra, míg nem lassan elül, ahogy a hamu felhő is. Finoman kezd kitisztulni (vagy épphogy eltűnni?) mindaz, ami ezt a manaketrecet összetartotta. A szörnyeteg hatalmas szárnyainak árnyéka és három fejének morgása kezd kivehető lenni az elülő füstben. Andreasel mintha kezdene visszatérni egykori emberi testébe, mikor hirtelen hatalmas villanás lep el mindent. Csak egy pillanatig tart, ám ez a pillanat éppen elég arra, hogy a kis rés, ami a dimenzión nyílt bezáruljon, és újra abban a szürke, ködös valóságban teremjen mint amiben eddig őrjöngött.* A föld megfojtja a tüzet...* Hallatszik az elhalló hang valahonnan mélyről. A pirtianes-i az. Még nem halt meg. Egy apró, kéken szikrázó aura-szerű tömbben ül, kezében apró obszidián darabkáját tartva. Jobb keze helyén már csak egy véres csonk maradt, arca sápadt. Sötét erek lepték el testét, friss sebéből apró kődarabkák hullanak.* Ha nem is tudlak a gólemembe zárni, itt halsz meg velem, tűz fattya!* Ordítja, egy kis vért felköpve, mely most apró csíkban csúszik le állán.* Meghalsz, és veled együtt hal majd Arthenior utolsó reménye, csökevény!* Folytatja, és obszidián szilánkját a földhöz csapja. Hangos robaj kel újra szárnya. Mintha maga a föld haragja törne elő. A csuhás hátraveti fejét, és a szörnyeteg szemébe bámul. Arcán sosem látott szenvedés látszik, ahogy fájdalmasan felüvölt. Teste lassan éjfekete kővé válik. Éles tüskék törnek elő a pirtianes-i szobrából. Egyre több és egyre nagyobb obszidián oszlop emelkedik az egykori mágus testéből. A dimenzió kezd összeszűkülni. Ez lehet a vég?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.06 19:28:10
//Andreasel D Morra//
*A pirtianes-i halálfélelemmel a szemében figyeli, ahogy lidércei lassan elégnek.* Nem... nem...* Suttogja halkan. Arca elé kapja kezét, így eltakarva arcát a felcsapó hamu és hőáramtól. Alig hogy felpillant, meglátja az iszonyú szörnyeteget, ami egykor Andreasel volt. Azt a szörnyeteget, ami most felé közeledik. Szája összeszorul, szeme ékkőként villan fel csuklyája alól. Emberi vér ize terjed szét a monstrum szájába.*
*A teremtmény becsapódását követően hatalmas robaj keletkezik. Még a homályos dimenzó is meginog egy pillanatra. Semmi sem látszik, csak a egyre terjedő, sötét felleg, ami lassan bekebelez mindent. A robaj kísértetiesen visszhangzik, újra és újra, míg nem lassan elül, ahogy a hamu felhő is. Finoman kezd kitisztulni (vagy épphogy eltűnni?) mindaz, ami ezt a manaketrecet összetartotta. A szörnyeteg hatalmas szárnyainak árnyéka és három fejének morgása kezd kivehető lenni az elülő füstben. Andreasel mintha kezdene visszatérni egykori emberi testébe, mikor hirtelen hatalmas villanás lep el mindent. Csak egy pillanatig tart, ám ez a pillanat éppen elég arra, hogy a kis rés, ami a dimenzión nyílt bezáruljon, és újra abban a szürke, ködös valóságban teremjen mint amiben eddig őrjöngött.* A föld megfojtja a tüzet...* Hallatszik az elhalló hang valahonnan mélyről. A pirtianes-i az. Még nem halt meg. Egy apró, kéken szikrázó aura-szerű tömbben ül, kezében apró obszidián darabkáját tartva. Jobb keze helyén már csak egy véres csonk maradt, arca sápadt. Sötét erek lepték el testét, friss sebéből apró kődarabkák hullanak.* Ha nem is tudlak a gólemembe zárni, itt halsz meg velem, tűz fattya!* Ordítja, egy kis vért felköpve, mely most apró csíkban csúszik le állán.* Meghalsz, és veled együtt hal majd Arthenior utolsó reménye, csökevény!* Folytatja, és obszidián szilánkját a földhöz csapja. Hangos robaj kel újra szárnya. Mintha maga a föld haragja törne elő. A csuhás hátraveti fejét, és a szörnyeteg szemébe bámul. Arcán sosem látott szenvedés látszik, ahogy fájdalmasan felüvölt. Teste lassan éjfekete kővé válik. Éles tüskék törnek elő a pirtianes-i szobrából. Egyre több és egyre nagyobb obszidián oszlop emelkedik az egykori mágus testéből. A dimenzió kezd összeszűkülni. Ez lehet a vég?*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.06 19:28:10
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:04:21
Üzenet elküldve: 2012-10-05 20:04:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy megpróbált a bölcs papoktól megtanulni valami varázslatot, de nemigen sikerült. Most enyhén csalódottan vonul el a papoktól. Lassú és kissé bizonytalan lépteivel halad előre. Gyermeki mosolya eltűnt arcáról, s nem látni az őt körülvevő boldogság és melegség aurát. Szegény még sosem csalódott ezelőtt. Mint villámcsapás hatott rá ez a tény, most érzi csak igazán egyedül magát. Szívesen visszamenne családjához, de tudja, azzal, hogy elment tudatta édesapjával kissé szomorú döntését. Most itt áll. Nem tudja mi legyen a következő lépése. Kissé, azaz eléggé bizonytalan, de tudja ez az ő 'harca', s akármit is tehet nem számíthat senkire, csak saját magára. Végigmegy a templom sötét, ám gyönyörű, hosszú folyosóján. Kilép a templom óriás faajtaján. Visszanéz. Még látja a szobrokat, a félhomályt és a sürgő-forgó papokat, mágusokat, tanoncokat. Tudja, hogy még vissza fog térni, de most mennie kell. Lemegy a lépcsőn és a könyvtár felé veszi az irányt.*
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-05 19:15:35
Üzenet elküldve: 2012-10-05 19:15:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Shiwo megérkezett végre a templomba.*
"Hát végre megérkeztem, hogy tanulhassak a mesterektől." *Gondolja majd oda megy a főpaphoz.*
-Üdvözlöm mester. *Mondja majd meghajol az öreg mester előtt.*
-Miért jöttél ifjú elf? *Kérdezi az öreg varázsló.*
-Tanulni jöttem, hogy erős mágus legyek. *Mondja Shiwo.*
"Hát végre megérkeztem, hogy tanulhassak a mesterektől." *Gondolja majd oda megy a főpaphoz.*
-Üdvözlöm mester. *Mondja majd meghajol az öreg mester előtt.*
-Miért jöttél ifjú elf? *Kérdezi az öreg varázsló.*
-Tanulni jöttem, hogy erős mágus legyek. *Mondja Shiwo.*
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-04 19:26:17
Üzenet elküldve: 2012-10-04 19:26:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sanumy felmászik a lépcsőkön és belé a templomba. Lassan határozatlan lépésekkel küszködi magát egyre előrébb. Nem túl biztos önmagában, azonban ez nem igen aggasztja őt, hiszen az itt jelenlévő energiák, ha nem is mondja ki akkor is biztatják az előrelépésben. Ahogy lépked egyre előrébb, egyre csak csodálni bírja a hatalmas épületetet. Bár igen keveset lát belőle, hiszen a lépéseivel a sötétség is nő. Látja a félhomályban kirajzolódni a szobrokat és kicsit röstelli, de nem mindegyiket ismeri fel. A sötét ellenére sokan járnak fel, s alá, s közben ki-ki tudatosan egy cél felé sétál, ki csak bóklászik egy vaskos könyvvel a kezében. Sanumy megáll, s csodálja az egyik szobrot, aki ismerősnek tünik számára.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-04 12:50:00
Üzenet elküldve: 2012-10-04 12:50:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Idővel azért sikerül félretennie negatív érzéseit, és a hely szelleme végül sikerrel magával ragadja. Mintha valamiféle tudást is sikerült volna összeszednie, töredékét annak, aminek birtokosa akar lenni a jövőben, vagy talán csak egy érzés motoszkál benne? Ezt még ő sem tudja, mindenesetre úgy dönt, hogy tovább megy. Kíváncsi erre a városra: ha ekkora a templom, mekkora lehet a többi épület? Biztosan kicsit kisebb, de meg kell vallani, egy tündérlánynak minden épület igencsak nagynak tetszik.
Feláll a padról, és amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozik is a templomból.*
Feláll a padról, és amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan távozik is a templomból.*
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-04 11:46:59
Üzenet elküldve: 2012-10-04 11:46:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A temető felé vezető ösvényen ereszkedik le ámuldozva. Olyan hatalmas ez a templom! Karjait összefonja maga körül, hiszen egyre közelebb jár a városhoz, egyre messzebb a természettől. A kék pille, állandó kísérője mintha érezné a tündérlány feszültségét a vállára száll, és ott nyitogatja a szárnyait.
A templomba belépve léptei nem csapnak zajt, szinte észrevehetetlenül suhan be és foglal helyet a fal melletti padok egyikén. Szeme lassan szokik hozzá a félhomályhoz, lassan látja meg, hogy rajta kívül mások is vannak itt. Nem akar senkivel beszélni, még mindig riadt kicsit, előbb szeretne megnyugvást lelni, ami ebben a kőből rakott, félhomályos épületben nem lesz könnyű.*
A templomba belépve léptei nem csapnak zajt, szinte észrevehetetlenül suhan be és foglal helyet a fal melletti padok egyikén. Szeme lassan szokik hozzá a félhomályhoz, lassan látja meg, hogy rajta kívül mások is vannak itt. Nem akar senkivel beszélni, még mindig riadt kicsit, előbb szeretne megnyugvást lelni, ami ebben a kőből rakott, félhomályos épületben nem lesz könnyű.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:49:40
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:49:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Gyűlölettel és sötét örömmel telve lép be a templom ajtaján. Hát eljött az idő. A Dwirinthalen családfő meghalt, a lánya vette át a helyét. Ugyan a hír késve érkezett el hozzá, de nem számít. Az elmúlt egy évben az új főasszony legfeljebb próbálkozhatott hatalma megszilárdításával és ez éppen kapóra jön Ellariannek. Eljön még az idő amikor a letaszítottak felemelkednek és a korbácsot a hóhér nyakára kötik. Nem kellett sok szálat megmozgatnia, hogy kiderüljön a család Artheniorba tart. Ezért jött ő is ide. Bár a fegyvereitől meg kellett válnia az idefelé úton, nem számít. Az eltelt idő alatt rengeteg tudásra és tapasztalatra tett szert, ez mind segítségére lesz. Megtanult a pengékkel bánni, akár a legjobb orvgyilkos, megtanulta használni a természet bizonyos elemeinek erejét. Bővíteni kell a tudást, fegyvereket szerezni, beszervezni a megfelelő családtagokat... És mikor minden a helyére kerül, egyetlen gyors mozdulattal eltaposni a pókot.*
A hozzászólás írója (Ellarian Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.03 15:03:02
A hozzászólás írója (Ellarian Nadzyr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.03 15:03:02
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:22:17
Üzenet elküldve: 2012-10-03 14:22:17
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása -Mila Hiral (NJK), Akki Kamihira figyelmébe//
*Akki kitérni csak úgy tud, ha előre veti magát egy bukfenc keretében. Felpattanva az árny felé tud fordulni aki azonban már nincsen ott. Úgy látszik ezt a macska-egér játékot akarja vele játszani. Aztán mélyen belül megmozdul valami az elfben, megérzi az árnyék manifesztálódásának várható közeledtét. Most kapóra jön, hogy énje bizony sok időt eltöltött abban a bizonyos örök homályban... Bal felől erőssen bizseregni kezd a füle és az arca.
Mila is érez valamit, de ez nem a támadás várható iránya, hanem a bizonytalanság határtalan ostroma harcosi morálján. Szerencse vagy sem vele kevesebbet játszanak az éjfekete karmok fénytelen hordozói, mivel az oltár közelében nem tudnak árnyéktáncot lejteni. Egyszerre támad mindkettő és bő két lépésre tőle bontakoznak ki a terem többi részén terpeszkedően honoló sötétségből. Most a lányon is van a sor, hogy megvívja élete eddigi legkeményebb viadalát.*
*Akki kitérni csak úgy tud, ha előre veti magát egy bukfenc keretében. Felpattanva az árny felé tud fordulni aki azonban már nincsen ott. Úgy látszik ezt a macska-egér játékot akarja vele játszani. Aztán mélyen belül megmozdul valami az elfben, megérzi az árnyék manifesztálódásának várható közeledtét. Most kapóra jön, hogy énje bizony sok időt eltöltött abban a bizonyos örök homályban... Bal felől erőssen bizseregni kezd a füle és az arca.
Mila is érez valamit, de ez nem a támadás várható iránya, hanem a bizonytalanság határtalan ostroma harcosi morálján. Szerencse vagy sem vele kevesebbet játszanak az éjfekete karmok fénytelen hordozói, mivel az oltár közelében nem tudnak árnyéktáncot lejteni. Egyszerre támad mindkettő és bő két lépésre tőle bontakoznak ki a terem többi részén terpeszkedően honoló sötétségből. Most a lányon is van a sor, hogy megvívja élete eddigi legkeményebb viadalát.*
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-02 14:03:05
Üzenet elküldve: 2012-10-02 14:03:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 192
OOC üzenetek: 272
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy //
Az elf Aheia csönd intésére kissé össze rezzen majd társuknak szól, de nem érkezik befejezni a mondatát mert egy hangos sikítást enged el mikor Kamihirához közeli árny mintha megmozdulna. Az elf efelé fordul s úgy helyezkedik, hogy testével tudja védeni a többieket miközben kezével íját feszíti meg, ha közel vannak az árnyak a kardját veszi elő eddig nyugvó helyéről. ~ Az átkozott mágus! ~ jegyzi meg egy hangosabb sziszegés közben ami idegét hivatott valamelyest elnyomni. A teremben lévő gyertyák apró lángjai kialszanak s szinte teljes sötétség borul a terembe csak az oltár ad némi világosságot. Kamihira felfigyel az egyik árny démonra aki mögötte jelenik meg s karmokban végződő ujjaival próbálja megragadni őt a hátánál. Megpróbál kitérni előle s fegyverével egy eltérítő csapást mérni rá s közben rátekinteni a többiekre s csak reménykedik, hogy szemeiből kiolvassák azt, hogy induljanak el a kijárat felé mivel ott remélhetőleg nagyobb biztonságban lesznek mint itt a sötét és zárt helységben. Ha sikerült távol tartani a lényeket kissé lemarad a többiektől, hogy időt tudjon nekik nyerni bármerre is induljanak el.
Az elf Aheia csönd intésére kissé össze rezzen majd társuknak szól, de nem érkezik befejezni a mondatát mert egy hangos sikítást enged el mikor Kamihirához közeli árny mintha megmozdulna. Az elf efelé fordul s úgy helyezkedik, hogy testével tudja védeni a többieket miközben kezével íját feszíti meg, ha közel vannak az árnyak a kardját veszi elő eddig nyugvó helyéről. ~ Az átkozott mágus! ~ jegyzi meg egy hangosabb sziszegés közben ami idegét hivatott valamelyest elnyomni. A teremben lévő gyertyák apró lángjai kialszanak s szinte teljes sötétség borul a terembe csak az oltár ad némi világosságot. Kamihira felfigyel az egyik árny démonra aki mögötte jelenik meg s karmokban végződő ujjaival próbálja megragadni őt a hátánál. Megpróbál kitérni előle s fegyverével egy eltérítő csapást mérni rá s közben rátekinteni a többiekre s csak reménykedik, hogy szemeiből kiolvassák azt, hogy induljanak el a kijárat felé mivel ott remélhetőleg nagyobb biztonságban lesznek mint itt a sötét és zárt helységben. Ha sikerült távol tartani a lényeket kissé lemarad a többiektől, hogy időt tudjon nekik nyerni bármerre is induljanak el.
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-02 07:48:01
Üzenet elküldve: 2012-10-02 07:48:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*Három fej fordul az újabb megidézett lények felé. "Na ebből most már elég!" Erősen megrázza roppant vállait és mint sötét szirmok kinyílnak sűrű szövésű fekete szárnyai. Elrugaszkodik majd egyik fejéből forró hamuesőt, olvadt lávadékot kezd ontani, míg a többiből végül feltör az igazi erő, csepegő tűzcsóvával borítja be a területet. A felcsapódó lángörvények közt átsuhanva a mágus felé tart teljes erővel. Elbömböli magát bosszúszomjasan.*
A varázsló egy Tomboló orkán nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.
*Három fej fordul az újabb megidézett lények felé. "Na ebből most már elég!" Erősen megrázza roppant vállait és mint sötét szirmok kinyílnak sűrű szövésű fekete szárnyai. Elrugaszkodik majd egyik fejéből forró hamuesőt, olvadt lávadékot kezd ontani, míg a többiből végül feltör az igazi erő, csepegő tűzcsóvával borítja be a területet. A felcsapódó lángörvények közt átsuhanva a mágus felé tart teljes erővel. Elbömböli magát bosszúszomjasan.*
A varázsló egy Tomboló orkán nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122