Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 98 (1941. - 1960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:10:36
Üzenet elküldve: 2013-12-08 20:10:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok - Vége//
*Mikor a gnóm elmegy Allyn-nak és Thaira-nak nincs sok ideje gondolkodni. Hiszen nem kell sokat várni, hogy a gnóm visszatérjen a főpappal és egy ismeretlen mágussal együtt. Bár a lány még mindig nem tudja kinyitni a szemeit azt azért valamilyen szinten tudja érzékelni, ami körülötte forog. Az ismeretlen férfi homlokára teszi a kezét, s ezzel párhuzamosan Allyn-t kirázza a hideg. A főpap pedig hasára helyezi kezét, majd egyszerre kezdenek el kántálni.*
~Ez most minek? Nincs is semmi baj, csak fáradtak vagyunk.~
~Igen szerintem is így van! De ők az okosok! Biztos segíteni akarnak, hogy gyorsabban felépüljünk.~
~Te Allyn mi ez a bizsergés a vállunkban?~
~Nem tudom, de elég kellemetlen! Vége lehetne már!~
*Egy perc után a bizsergés kis szúró fájdalommá válik, s mintha Allyn egyre erősebbnek érezné magát. Arca színe lassan visszatér, arcáról a fájdalom vonásai eltűnnek. Végül szemei is felnyílnak, s pillantása az ismeretlen mágusra esik, majd a főpapra, aki néhány bíztató szót szól hozzá. A lány elmosolyodik, majd lassan bólint egyet. Amint a két férfi ellép mellőle lassan megpróbál ülő helyzetbe kerülni. Ami meglepően gyorsan megy.*
~Ezek valami erősítő varázslatot használtak! Sokkal jobban vagyok!~
~Igen ez valószínűleg az volt! De nagyon nagy veszélyben lehettünk, ha két nagy varázslónak kellett az együttes ereje, ahhoz hogy megmentsen minket.~
*Ebben a pillanatban megszólal a főpap, így a lányok most rá figyelnek. A dícséretet hallva Allyn arcára felfut a pír. Őt sosem dícsérték meg semmiért, bár igaz ami igaz részt vett a város megmentésében. De nem érzi magát nagy részesnek benne, sokkal inkább akadályozó tényező volt, mint segítség. Akkor is mikor segíteni akart, valamit akart tenni, akkor is csak hátráltatta a gnómot. Viszont ezt nem említi meg, na meg persze nem is nagyon tudna megszólalni. A pénzt egy hálás tekintet kíséretében fogadja el, s teszi el a batyujába. Mikor pedig a gyönyörű díszes tőr kerül elő és a főpap felé nyújtja eltátja a száját a meglepetéstől, majd halk, erőtlen hangon kinyög valamit.*
- Nagyon köszönöm!
*Ezek után nagy csodálattal teszi el a fegyvert.*
~Na csak lesz egy vágó fegyverünk! Ráadásul milyen egy tőrt kaptunk! Ez kész csoda! Gyönyörű darab!~
~Az bizony! És nagy megtiszteltetés, hogy maga a főpap adta nekünk a tőrt! Nem hiszem, hogy az ilyeneket úgy osztogatja!~
*Ekkor azonban Thaira-nak feltűnik egy nagyon nagy dolog, amit muszáj szóvá tennie *
~Allyn! Allyn! Allyn!~
~Mi van? Mi lett? Valakit megöltek?~
~Nem! Nézd a karunk! Nézd! Megvan! Újra megvan!~
~Tényleg visszanőtt ezt nem hiszem el!~
*S azzal mit sem törődve, hogy a gnóm élete legboldogabb pillantát éli át, elkezdi a frissen kinőtt karját nyomkodni és mozgatni. Olyan mint a másik volt, csak ott van benne az a szúró fájdalom. Biztos csak a pihenés kell neki. De Allyn most felfedezi, hogy mennyire jó, hogy két keze van. S hogy valahogy, valamilyen varázslat hatására kapott egy új kart, ami olyan, mint az eredeti. Csodálkozva nézi a végtagot és ki tudja meddig nézné, ha a főpap meg nem szólalna. Felpillant az atyára, majd halványan mosolyogva bólint egyet felé. Ő is elköszönne, de a hangok képzése még mindig nehézkes művelet. Ekkor a gnóm felé fordul, most megint ketten maradtak, s a férfi tud kérdezni tőle. Allyn elmosolyodik a mondatokon, majd megöleli Zrekil-t, erre két oka is van, az első hogy így nem kell hangosan beszélni, a második pedig a köszönet nyilvánítás gesztusa. Halkan suttog a férfi fülébe, hiszen többre most nem is lenne képes.*
- Rendben vagyok! Sokkal jobban vagyok, csak kell a pihenés! Nagyon köszönöm Zrekil, nagyon köszönöm!
*Mondja, majd fejét a férfi vállára hajtja, s egy fél perc után felemeli és visszaül a padra.*
~Szóval ő varázsolta vissza a karunkat!~
~Sokkal erősebb, mint gondoltam! Nagyon hálásak lehetünk neki!~
*Mikor a gnóm elmegy Allyn-nak és Thaira-nak nincs sok ideje gondolkodni. Hiszen nem kell sokat várni, hogy a gnóm visszatérjen a főpappal és egy ismeretlen mágussal együtt. Bár a lány még mindig nem tudja kinyitni a szemeit azt azért valamilyen szinten tudja érzékelni, ami körülötte forog. Az ismeretlen férfi homlokára teszi a kezét, s ezzel párhuzamosan Allyn-t kirázza a hideg. A főpap pedig hasára helyezi kezét, majd egyszerre kezdenek el kántálni.*
~Ez most minek? Nincs is semmi baj, csak fáradtak vagyunk.~
~Igen szerintem is így van! De ők az okosok! Biztos segíteni akarnak, hogy gyorsabban felépüljünk.~
~Te Allyn mi ez a bizsergés a vállunkban?~
~Nem tudom, de elég kellemetlen! Vége lehetne már!~
*Egy perc után a bizsergés kis szúró fájdalommá válik, s mintha Allyn egyre erősebbnek érezné magát. Arca színe lassan visszatér, arcáról a fájdalom vonásai eltűnnek. Végül szemei is felnyílnak, s pillantása az ismeretlen mágusra esik, majd a főpapra, aki néhány bíztató szót szól hozzá. A lány elmosolyodik, majd lassan bólint egyet. Amint a két férfi ellép mellőle lassan megpróbál ülő helyzetbe kerülni. Ami meglepően gyorsan megy.*
~Ezek valami erősítő varázslatot használtak! Sokkal jobban vagyok!~
~Igen ez valószínűleg az volt! De nagyon nagy veszélyben lehettünk, ha két nagy varázslónak kellett az együttes ereje, ahhoz hogy megmentsen minket.~
*Ebben a pillanatban megszólal a főpap, így a lányok most rá figyelnek. A dícséretet hallva Allyn arcára felfut a pír. Őt sosem dícsérték meg semmiért, bár igaz ami igaz részt vett a város megmentésében. De nem érzi magát nagy részesnek benne, sokkal inkább akadályozó tényező volt, mint segítség. Akkor is mikor segíteni akart, valamit akart tenni, akkor is csak hátráltatta a gnómot. Viszont ezt nem említi meg, na meg persze nem is nagyon tudna megszólalni. A pénzt egy hálás tekintet kíséretében fogadja el, s teszi el a batyujába. Mikor pedig a gyönyörű díszes tőr kerül elő és a főpap felé nyújtja eltátja a száját a meglepetéstől, majd halk, erőtlen hangon kinyög valamit.*
- Nagyon köszönöm!
*Ezek után nagy csodálattal teszi el a fegyvert.*
~Na csak lesz egy vágó fegyverünk! Ráadásul milyen egy tőrt kaptunk! Ez kész csoda! Gyönyörű darab!~
~Az bizony! És nagy megtiszteltetés, hogy maga a főpap adta nekünk a tőrt! Nem hiszem, hogy az ilyeneket úgy osztogatja!~
*Ekkor azonban Thaira-nak feltűnik egy nagyon nagy dolog, amit muszáj szóvá tennie *
~Allyn! Allyn! Allyn!~
~Mi van? Mi lett? Valakit megöltek?~
~Nem! Nézd a karunk! Nézd! Megvan! Újra megvan!~
~Tényleg visszanőtt ezt nem hiszem el!~
*S azzal mit sem törődve, hogy a gnóm élete legboldogabb pillantát éli át, elkezdi a frissen kinőtt karját nyomkodni és mozgatni. Olyan mint a másik volt, csak ott van benne az a szúró fájdalom. Biztos csak a pihenés kell neki. De Allyn most felfedezi, hogy mennyire jó, hogy két keze van. S hogy valahogy, valamilyen varázslat hatására kapott egy új kart, ami olyan, mint az eredeti. Csodálkozva nézi a végtagot és ki tudja meddig nézné, ha a főpap meg nem szólalna. Felpillant az atyára, majd halványan mosolyogva bólint egyet felé. Ő is elköszönne, de a hangok képzése még mindig nehézkes művelet. Ekkor a gnóm felé fordul, most megint ketten maradtak, s a férfi tud kérdezni tőle. Allyn elmosolyodik a mondatokon, majd megöleli Zrekil-t, erre két oka is van, az első hogy így nem kell hangosan beszélni, a második pedig a köszönet nyilvánítás gesztusa. Halkan suttog a férfi fülébe, hiszen többre most nem is lenne képes.*
- Rendben vagyok! Sokkal jobban vagyok, csak kell a pihenés! Nagyon köszönöm Zrekil, nagyon köszönöm!
*Mondja, majd fejét a férfi vállára hajtja, s egy fél perc után felemeli és visszaül a padra.*
~Szóval ő varázsolta vissza a karunkat!~
~Sokkal erősebb, mint gondoltam! Nagyon hálásak lehetünk neki!~
1959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 14:25:11
Üzenet elküldve: 2013-12-08 14:25:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok - Vége //
*Szerencsére nem kell sokat kiabálnia, rögtön megjelenik a főpap (akinek, mint a másik gnómtól megtudta, Amos Thenior a neve), mellette egy másik öreg mágussal, akiről viszont nem tud semmit. Legalábbis egy darabig ezt hiszi, viszont átkozottul ismerősnek tűnik neki az öreg. Tudja, hogy már látta valahol, viszont jelenleg olyannyira lekötik a gondolatait a körülötte zajló események, hogy képtelen azon elmélkedni, hogy hol. A két öreg egyszerre kezdenek el kántálni, miközben a kezüket Allynra teszik, és közben a lány karja gyorsabban nő vissza, mint ahogy a tekercs írta. Idegességben újra beleolvas, és aszerint azért beletelik némi időbe, mire a kar visszanő, most pedig alig volt egy perc... Nyilván a két nagy erejű mágus varázslata miatt gyorsult fel a folyamat. Eztán remegő kézzel összetekeri a tekercset, közben pedig tudatosul benne, hogy ki az a másik varázstudó Amos Thenior mellett. Pontosan ugyanaz az öreg, akitől azt a tekercset vásárolta, amiben a varázslat volt. A férfi nem más, mint a kikötő mágustornyának idős mágusa. Viszont hogy kerül éppen most ide? Ezen persze nem tud sokat gondolkodni, hiszen a regenerációs varázslat befejeződik, ezért közelebb merészkedik, hogy megnézze, Allyn rendben van-e. Miután a főpap közli, hogy a lánynak már csak egy kis pihenés kell, a gnómnak rettentő nagy kő esik le a szívéről. Majd a főpap szavait hallva egészen zavarba jön, hiszen valóban megmentett egy várost, ugyanakkor nincs hozzászokva a dicséretekhez. A pénzt persze megköszöni, és elteszi, úgyis meg volt szorulva amióta a tekercset megvette. Amikor pedig arra terelődik a szó, hogy a kikötő mágusa szeretne tőle valamit, érdeklődve pillant fel az öregre. Amit hall, az felülmúlja minden elképzelését, tulajdonképpen azt sem tudja, hova legyen örömében. Hogy belőle segéd legyen? Gyorsan rábólint:*
- Inkább enyém a megtiszteltetés, hogy a segédjévé fogad. Természetesen vállalom *majd miután az öreg visszasétál a szobájába, újból Amos Thenior ragadja magához a szót.*
- Igazán semmiség *jegyzi meg, majd mosolyogva hozzáteszi* Remélem. A mielőbbi viszontlátásra! *azzal végre Allynra is tud figyelni, pár szót intézni hozzá.*
- Rendben vagy? *kérdezi* Persze, buta kérdés, de legalább nagyjából. Elvégre működött a varázslatom is, szóval a karodat visszakaptad.
*Szerencsére nem kell sokat kiabálnia, rögtön megjelenik a főpap (akinek, mint a másik gnómtól megtudta, Amos Thenior a neve), mellette egy másik öreg mágussal, akiről viszont nem tud semmit. Legalábbis egy darabig ezt hiszi, viszont átkozottul ismerősnek tűnik neki az öreg. Tudja, hogy már látta valahol, viszont jelenleg olyannyira lekötik a gondolatait a körülötte zajló események, hogy képtelen azon elmélkedni, hogy hol. A két öreg egyszerre kezdenek el kántálni, miközben a kezüket Allynra teszik, és közben a lány karja gyorsabban nő vissza, mint ahogy a tekercs írta. Idegességben újra beleolvas, és aszerint azért beletelik némi időbe, mire a kar visszanő, most pedig alig volt egy perc... Nyilván a két nagy erejű mágus varázslata miatt gyorsult fel a folyamat. Eztán remegő kézzel összetekeri a tekercset, közben pedig tudatosul benne, hogy ki az a másik varázstudó Amos Thenior mellett. Pontosan ugyanaz az öreg, akitől azt a tekercset vásárolta, amiben a varázslat volt. A férfi nem más, mint a kikötő mágustornyának idős mágusa. Viszont hogy kerül éppen most ide? Ezen persze nem tud sokat gondolkodni, hiszen a regenerációs varázslat befejeződik, ezért közelebb merészkedik, hogy megnézze, Allyn rendben van-e. Miután a főpap közli, hogy a lánynak már csak egy kis pihenés kell, a gnómnak rettentő nagy kő esik le a szívéről. Majd a főpap szavait hallva egészen zavarba jön, hiszen valóban megmentett egy várost, ugyanakkor nincs hozzászokva a dicséretekhez. A pénzt persze megköszöni, és elteszi, úgyis meg volt szorulva amióta a tekercset megvette. Amikor pedig arra terelődik a szó, hogy a kikötő mágusa szeretne tőle valamit, érdeklődve pillant fel az öregre. Amit hall, az felülmúlja minden elképzelését, tulajdonképpen azt sem tudja, hova legyen örömében. Hogy belőle segéd legyen? Gyorsan rábólint:*
- Inkább enyém a megtiszteltetés, hogy a segédjévé fogad. Természetesen vállalom *majd miután az öreg visszasétál a szobájába, újból Amos Thenior ragadja magához a szót.*
- Igazán semmiség *jegyzi meg, majd mosolyogva hozzáteszi* Remélem. A mielőbbi viszontlátásra! *azzal végre Allynra is tud figyelni, pár szót intézni hozzá.*
- Rendben vagy? *kérdezi* Persze, buta kérdés, de legalább nagyjából. Elvégre működött a varázslatom is, szóval a karodat visszakaptad.
1958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:38:30
Üzenet elküldve: 2013-12-08 12:38:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok - Vége //
*Mikor Zrekil szólogatni kezdi a főpapot, az szinte abban a pillanatban jelenik meg a szobáknak az ajtajában egy másik, igen idős mágussal, és már sietnek is oda a gnómhoz. Észrevehet Amos Thenioron egy furcsa dolgot, még pedig hogy mindkét keze vöröses, olyan mintha megégtek volna, s tartásukból is látszik, hogy eléggé nagy fájdalmat hordoznak magukban.*
- Sok vért vesztett, így nem fogja túlélni! *mondja, mintha mindenről tudna, ami így is van rejtélyes módon* Bár nem éppen a gyógyítás a területem, de van pár trükk a tarsolyomban, amivel megmenthetjük! Segítségem is van, így lássunk hozzá!
*Biccent a mellette igyekvő idős, barnás köpenybe burkolt, vélhetően mágus felé. A főpap int Zrekilnek, hogy álljon hátrébb, mire odalépnek Allyn mellé: az egyelőre ismeretlen mágus kezét a félvér homlokára helyezi, Amos Thenior pedig hasára, majd egyszerre elkezdenek kántálni egy igét. E közben Zrekil remek varázsa is megindul - a két mágus általi regenerációs varázslat hatására gyorsabban -, s igazán érdekes látványnak lehet mindenki szemtanúja, ahogy egy gyíkfarok módjára nő vissza egy percen belül Allyn karja, mely semmiben sem különbözik az előzőtől. A két pap eközben vagy fél percig mormolja az igét, mire a hölgy eddigi sápadtas arca kezdi visszanyerni rendes színét, s így hamarosan magához is térhet rendesen.*
- Már csak egy kis pihenés, és rendben is leszel!
*Suttogja a főpap Allyn felé, aki a nagy fáradtságon kívül már csak egy enyhe fájdalmat érezhet visszanőtt karjában. A regenerációs varázslat is sikerrel járt, s a holnapi napon már olyan lesz ez az egész, mintha meg sem történt volna.
Mikor a két férfi megbizonyosodik róla, hogy a hölgy rendben van, akkor mindkettejük feláll, majd Amos Thenior Zrekil és Ally felé fordul.*
- Nem mindennapi cselekedet hajtottatok végre városunkért. A félelmet nem ismerő bátorságotok sikeresen vette az akadályokat, és örömmel jelenthetem, hogy egy időre megmaradnak a Hallgatagok a kis vackukban. *ekkor felemeli égett kezeit* Nekem sem ment épp zökkenőmentesen.. Ti eddig átlagembereknek számítottatok, de most már messze földön ismert lesz a nevetek. Először is szeretném ezt átadni ezt az 1000 érmét neked, Allyn Thaira Kvillon.
*előhúz egy gyönyörű tőrt az egyik zsebéből* Ezt pedig az odaveszett fegyverért.. *majd átnyújtja neki* Ezt az 1000 aranyat pedig neked, Zrekil Losef. Emellett a varázslatok, melyeket alkalmaztál, a mágusvilágnak is feltűntek, ezért is van itt a kikötő mágusvezetője, aki hozzád szeretne szólni pár szót. *ekkor az idős ember megköszörüli torkát, majd rekedtes hangján a gnómhoz fordul, s kezét a vállára helyezi*
- Öreg vagyok én már, fiam.. Az erőm szép lassan elhagy, és szükségem lenne egy olyan feltörekvő tanonca, mint te vagy, aki ki tudna segíteni engem az utolsó éveimben, míg vissza nem vonulok. Zrekil Losef, megtiszteltetés lenne, ha segédemmé fogadhatnálak a kikötőben!
*Ekkor elkezd köhögni, s ha a férfi válaszolt neki, akkor az idős mágus vissza is vonul az egyik szobába.*
- Köszönöm a segítségetek, s ezt a sok áldozatot, melyet hoztatok! További szép életet kívánok nektek.. *ekkor megfordul, s elindul a szoba felé, ám mielőtt belépne, még hátraszól* Bár szerintem hamarosan találkozunk.. *kacsint egyet Zrekil felé, majd eltűnik a szobában*
*Mikor Zrekil szólogatni kezdi a főpapot, az szinte abban a pillanatban jelenik meg a szobáknak az ajtajában egy másik, igen idős mágussal, és már sietnek is oda a gnómhoz. Észrevehet Amos Thenioron egy furcsa dolgot, még pedig hogy mindkét keze vöröses, olyan mintha megégtek volna, s tartásukból is látszik, hogy eléggé nagy fájdalmat hordoznak magukban.*
- Sok vért vesztett, így nem fogja túlélni! *mondja, mintha mindenről tudna, ami így is van rejtélyes módon* Bár nem éppen a gyógyítás a területem, de van pár trükk a tarsolyomban, amivel megmenthetjük! Segítségem is van, így lássunk hozzá!
*Biccent a mellette igyekvő idős, barnás köpenybe burkolt, vélhetően mágus felé. A főpap int Zrekilnek, hogy álljon hátrébb, mire odalépnek Allyn mellé: az egyelőre ismeretlen mágus kezét a félvér homlokára helyezi, Amos Thenior pedig hasára, majd egyszerre elkezdenek kántálni egy igét. E közben Zrekil remek varázsa is megindul - a két mágus általi regenerációs varázslat hatására gyorsabban -, s igazán érdekes látványnak lehet mindenki szemtanúja, ahogy egy gyíkfarok módjára nő vissza egy percen belül Allyn karja, mely semmiben sem különbözik az előzőtől. A két pap eközben vagy fél percig mormolja az igét, mire a hölgy eddigi sápadtas arca kezdi visszanyerni rendes színét, s így hamarosan magához is térhet rendesen.*
- Már csak egy kis pihenés, és rendben is leszel!
*Suttogja a főpap Allyn felé, aki a nagy fáradtságon kívül már csak egy enyhe fájdalmat érezhet visszanőtt karjában. A regenerációs varázslat is sikerrel járt, s a holnapi napon már olyan lesz ez az egész, mintha meg sem történt volna.
Mikor a két férfi megbizonyosodik róla, hogy a hölgy rendben van, akkor mindkettejük feláll, majd Amos Thenior Zrekil és Ally felé fordul.*
- Nem mindennapi cselekedet hajtottatok végre városunkért. A félelmet nem ismerő bátorságotok sikeresen vette az akadályokat, és örömmel jelenthetem, hogy egy időre megmaradnak a Hallgatagok a kis vackukban. *ekkor felemeli égett kezeit* Nekem sem ment épp zökkenőmentesen.. Ti eddig átlagembereknek számítottatok, de most már messze földön ismert lesz a nevetek. Először is szeretném ezt átadni ezt az 1000 érmét neked, Allyn Thaira Kvillon.
*előhúz egy gyönyörű tőrt az egyik zsebéből* Ezt pedig az odaveszett fegyverért.. *majd átnyújtja neki* Ezt az 1000 aranyat pedig neked, Zrekil Losef. Emellett a varázslatok, melyeket alkalmaztál, a mágusvilágnak is feltűntek, ezért is van itt a kikötő mágusvezetője, aki hozzád szeretne szólni pár szót. *ekkor az idős ember megköszörüli torkát, majd rekedtes hangján a gnómhoz fordul, s kezét a vállára helyezi*- Öreg vagyok én már, fiam.. Az erőm szép lassan elhagy, és szükségem lenne egy olyan feltörekvő tanonca, mint te vagy, aki ki tudna segíteni engem az utolsó éveimben, míg vissza nem vonulok. Zrekil Losef, megtiszteltetés lenne, ha segédemmé fogadhatnálak a kikötőben!
*Ekkor elkezd köhögni, s ha a férfi válaszolt neki, akkor az idős mágus vissza is vonul az egyik szobába.*
- Köszönöm a segítségetek, s ezt a sok áldozatot, melyet hoztatok! További szép életet kívánok nektek.. *ekkor megfordul, s elindul a szoba felé, ám mielőtt belépne, még hátraszól* Bár szerintem hamarosan találkozunk.. *kacsint egyet Zrekil felé, majd eltűnik a szobában*
1957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-08 00:00:18
Üzenet elküldve: 2013-12-08 00:00:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Argus megáll az ajtó előtt. Nem félelemből, hanem inkább megszokásból. Majd óvatosan belép a templomba. Az idős pap hamar észreveszi, s egyből jön elé.*
- Üdvözlöm atyám! * Köszönti őt Argus.*
- Üdvölek gyermekem! *A pap hangja kellemes, és megnyugtató.* - Már vártalak. Előkészítettem neked az újabb olvasnivalót. Elkísérlek az asztalhoz.
- Köszönöm szépen.
"Vajon mindenkivel ilyen kedves? Miért ilyen kedves velem?"
- Miért segít nekem atyám? * érdeklődik Argus.
- Ez a dolgom. Mi azért vagyunk, hogy segítsük azokat, akik betérnek ide. *Olyan egyszerűséggel mondja, mint ha ez természetes lenne. Megérkeznek az asztalhoz. Azt asztalon egyetlen egy hatalmas könyv pihen. Argus leül, s elkezdi elolvasni a könyvet.*
- Üdvözlöm atyám! * Köszönti őt Argus.*
- Üdvölek gyermekem! *A pap hangja kellemes, és megnyugtató.* - Már vártalak. Előkészítettem neked az újabb olvasnivalót. Elkísérlek az asztalhoz.
- Köszönöm szépen.
"Vajon mindenkivel ilyen kedves? Miért ilyen kedves velem?"
- Miért segít nekem atyám? * érdeklődik Argus.
- Ez a dolgom. Mi azért vagyunk, hogy segítsük azokat, akik betérnek ide. *Olyan egyszerűséggel mondja, mint ha ez természetes lenne. Megérkeznek az asztalhoz. Azt asztalon egyetlen egy hatalmas könyv pihen. Argus leül, s elkezdi elolvasni a könyvet.*
1956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-07 23:10:31
Üzenet elküldve: 2013-12-07 23:10:31
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Annak ellenére, hogy most járta meg a halál szélét és hogy írtózatos kínokkal küszköd Allyn teljesen nyugodt. Végül is csak két lehetősége van, vagy megmenekül és felépül, már amennyire tud, vagy meghal. Ezt pedig elfogadta nem kell idegeskednie, nincs rá oka, na jó van, hiszen Thaira ugyanúgy idegesen hadar a fejében, szinte követni se tudja, amit a belső hangja mond neki. Meg persze nem is nagyon akarja lefoglalja az, hogy ne ordítson a fájdalomtól, amit a vállához szorított kalapács okoz neki. A kérdésre nem kap választ, viszont az, hogy a gnóm megindul vele vissza a templomba tudatja Allyn-nal azt amire kíváncsi volt. Akkor csak elpusztult a lélekkő. Zrekil megtette, megmentette a várost. S most őt próbálja megvédeni a haláltól.*
~Szép gesztus! Nem mondom, most örülök neki, hogy olyan kedvességi betegségben szenved, mint te!~
~Nem hagyna cserben, ő mondta, hogy abban bízunk meg legjobban, akivel sokmindent átéltünk. Mi is megpróbáltunk volna neki segíteni, legalábbis én biztos, azok után a szörnyűségek után, akkor is megtenném, ha nem szeretném ennyire.~
~A te kedvességed! Még mindig undorító! Jobb, ha tudod, hogy rosszul vagyok tőled!~
~Furcsa, hogy ugyanúgy tudunk beszélni, mintha minden rendben lenne! Közben pedig érzem, ahogy a testem kínlódik! Borzalmas!~
~Tényleg nem minden napi jelenség!~
*Mondja Thaira egykedvűen, ezek után Allyn megint szóváteszi a gnómnak, amit érez, s az csak úgy, mint legutóbb, rá se hederít. Bár most ez megérthető, hiszen fontosabb dolga is van, koncentrálnia kell. Hiszen azért Allyn még úgy sem könnyű, hogy ilyen nagyon vékony. Viszont nem is azért mondta ezt, mert választ vár. Egyszerűen csak annyi oka volt, hogy közelinek érezte megint a halált és ezzel a szóval akart távozni. De szerencsére Thaira és az ő lelki ereje elég ahhoz, hogy eszméletüknél maradjanak.*
~Meg tudjuk csinálni! Életben maradunk!~
~Hajrá Thaira! Úgy mint régen! Harcoljunk közös erővel! Menni fog!~
*Nem is erőlködnek hiába, hiszen a gnóm elérte a templomkertet, onnan pedig nem kell sok, hogy a templomba jussanak. A lépcső előtt megáll a férfi, vesz egy-két mély levegőt, s nekiveselkedik a lépcsőknek.*
~Most mutasd meg mennyire vagy erős, te agyament gnóm!~
~Ne csúfold! Látod, hogy mit tesz miattunk!~
~Nem sértésnek szántam! Az máshogy hangzott volna!~
*Igerültködik Thaira, mikor felérnek a gnóm leteszi őket, majd kinyitja az ajtót és bevonszolja a lányt a templomba. Allyn kicsit elgondolkodik azon, hogy vajon, ha kinyitná szemét mit látna. Csodálkozó szemeket, vagy senkit sem, vagy sajnálkozó arcokat? Nem tudja, de nem is bírja még mindig kinyit a szemét. Teljesen elment az ereje, pedig tartalékolt vele, ahogy tudott. Ekkor érzi, hogy a férfi valahova felfekteti. Biztosan egy padra, nem mozdul csak némán fekszik.*
- Biztos!
*Hallatszik gyengén a hangja, de szemei még mindig csukva vannak. Hallja, ahogy Zrekil kitekeri a tekercset és elkezd mormogni, persze semmit sem ért belőle, de ez nem is zavarja. Bízik a férfiben, s tudja, hogy akármit tesz is, az nem végzödhet rosszul. Legalábbis, most biztos benne, hogy ez így lesz. Maga sem tudja miért, de tudja. A következő mondatra alig észrevehetően bólint egyet. Akkor se tudna elmenni, ha akarna, de nem is akar. Hallja, ahogy a gnóm feláll és elsiet, még a hangját is fel tudja fedezni, ahogy a főpapért kiált.*
~Minek ordítozik ez? Nem dől össze a templom!~
~Szerintem csak ideges! És különben is be kell számolni a főpapnak a küldetésről.~
~Ez igaz, de akkor se kellene így ordítozni!~
~Ne nyavajogja már Thaira! Esküszöm rosszabb vagy, mint mikor az entitással beszélgettél!~
~Ez nem volt vicces! Gonosz vagy! Csak izgulok, hogy mi lesz, te meg leszídsz! Köszönöm!~
*Ekkor persze Allyn elnézést kér, s mind a ketten igyekszenek megnyugodni, bár fogalmuk sincs, mit csinált velük a gnóm, vagy hogy most hol van, de ennek ellenére teljesen biztonsában érzik magukat. Nagy kő esett le a szívükről most, hogy a lélekkő nem létezik többé.*
*Annak ellenére, hogy most járta meg a halál szélét és hogy írtózatos kínokkal küszköd Allyn teljesen nyugodt. Végül is csak két lehetősége van, vagy megmenekül és felépül, már amennyire tud, vagy meghal. Ezt pedig elfogadta nem kell idegeskednie, nincs rá oka, na jó van, hiszen Thaira ugyanúgy idegesen hadar a fejében, szinte követni se tudja, amit a belső hangja mond neki. Meg persze nem is nagyon akarja lefoglalja az, hogy ne ordítson a fájdalomtól, amit a vállához szorított kalapács okoz neki. A kérdésre nem kap választ, viszont az, hogy a gnóm megindul vele vissza a templomba tudatja Allyn-nal azt amire kíváncsi volt. Akkor csak elpusztult a lélekkő. Zrekil megtette, megmentette a várost. S most őt próbálja megvédeni a haláltól.*
~Szép gesztus! Nem mondom, most örülök neki, hogy olyan kedvességi betegségben szenved, mint te!~
~Nem hagyna cserben, ő mondta, hogy abban bízunk meg legjobban, akivel sokmindent átéltünk. Mi is megpróbáltunk volna neki segíteni, legalábbis én biztos, azok után a szörnyűségek után, akkor is megtenném, ha nem szeretném ennyire.~
~A te kedvességed! Még mindig undorító! Jobb, ha tudod, hogy rosszul vagyok tőled!~
~Furcsa, hogy ugyanúgy tudunk beszélni, mintha minden rendben lenne! Közben pedig érzem, ahogy a testem kínlódik! Borzalmas!~
~Tényleg nem minden napi jelenség!~
*Mondja Thaira egykedvűen, ezek után Allyn megint szóváteszi a gnómnak, amit érez, s az csak úgy, mint legutóbb, rá se hederít. Bár most ez megérthető, hiszen fontosabb dolga is van, koncentrálnia kell. Hiszen azért Allyn még úgy sem könnyű, hogy ilyen nagyon vékony. Viszont nem is azért mondta ezt, mert választ vár. Egyszerűen csak annyi oka volt, hogy közelinek érezte megint a halált és ezzel a szóval akart távozni. De szerencsére Thaira és az ő lelki ereje elég ahhoz, hogy eszméletüknél maradjanak.*
~Meg tudjuk csinálni! Életben maradunk!~
~Hajrá Thaira! Úgy mint régen! Harcoljunk közös erővel! Menni fog!~
*Nem is erőlködnek hiába, hiszen a gnóm elérte a templomkertet, onnan pedig nem kell sok, hogy a templomba jussanak. A lépcső előtt megáll a férfi, vesz egy-két mély levegőt, s nekiveselkedik a lépcsőknek.*
~Most mutasd meg mennyire vagy erős, te agyament gnóm!~
~Ne csúfold! Látod, hogy mit tesz miattunk!~
~Nem sértésnek szántam! Az máshogy hangzott volna!~
*Igerültködik Thaira, mikor felérnek a gnóm leteszi őket, majd kinyitja az ajtót és bevonszolja a lányt a templomba. Allyn kicsit elgondolkodik azon, hogy vajon, ha kinyitná szemét mit látna. Csodálkozó szemeket, vagy senkit sem, vagy sajnálkozó arcokat? Nem tudja, de nem is bírja még mindig kinyit a szemét. Teljesen elment az ereje, pedig tartalékolt vele, ahogy tudott. Ekkor érzi, hogy a férfi valahova felfekteti. Biztosan egy padra, nem mozdul csak némán fekszik.*
- Biztos!
*Hallatszik gyengén a hangja, de szemei még mindig csukva vannak. Hallja, ahogy Zrekil kitekeri a tekercset és elkezd mormogni, persze semmit sem ért belőle, de ez nem is zavarja. Bízik a férfiben, s tudja, hogy akármit tesz is, az nem végzödhet rosszul. Legalábbis, most biztos benne, hogy ez így lesz. Maga sem tudja miért, de tudja. A következő mondatra alig észrevehetően bólint egyet. Akkor se tudna elmenni, ha akarna, de nem is akar. Hallja, ahogy a gnóm feláll és elsiet, még a hangját is fel tudja fedezni, ahogy a főpapért kiált.*
~Minek ordítozik ez? Nem dől össze a templom!~
~Szerintem csak ideges! És különben is be kell számolni a főpapnak a küldetésről.~
~Ez igaz, de akkor se kellene így ordítozni!~
~Ne nyavajogja már Thaira! Esküszöm rosszabb vagy, mint mikor az entitással beszélgettél!~
~Ez nem volt vicces! Gonosz vagy! Csak izgulok, hogy mi lesz, te meg leszídsz! Köszönöm!~
*Ekkor persze Allyn elnézést kér, s mind a ketten igyekszenek megnyugodni, bár fogalmuk sincs, mit csinált velük a gnóm, vagy hogy most hol van, de ennek ellenére teljesen biztonsában érzik magukat. Nagy kő esett le a szívükről most, hogy a lélekkő nem létezik többé.*
1955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-07 22:25:32
Üzenet elküldve: 2013-12-07 22:25:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Zrekil egyre jobban kétségbe van esve. Tulajdonképpen nem tudja, hogy a kalapácsos trükk rendesen elállította-r a vérzést, habár régi történetekben hallott ilyeneket, még nagyapjától, hogy úgy állították el a vérzést, hogy kardok lapját nyomták a sebnek, miután tűzön felhevítették, és ez valóban működött is, legalábbis amennyire akkor meg tudta állapítani. Most azonban egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti, méghozzá az, hogy nem fogják bírni a lábai a templomig. Az a legkevesebb, hogy a varázslatok kicsit lefárasztották, azonban Allyn még a karja nélkül sem bizonyul túl könnyűnek. Elvégre a gnóm nagyjából másfél méter, és nincs éppen jó erőben, Allyn még nála is magasabb, és habár viszonylag sovány, lehet, hogy Zrekilnek még magát is nehezére esne alapból elvonszolni a templomig. Szerencsére ha a szegénynegyed széléig eljutnak, onnantól már alig néhány száz méter, és a templom biztonságos falai között találhatják magukat. Közben Allyn megmaradt levegőjét arra használja, hogy ismét közölje, hogy szereti a gnómot. Zrekil viszont nem áll meg magyarázkodni, meg minden, most a legkevésbé sincs erre ideje, ereje meg még annyira sem. A templomkertbe érve a lépcső előtt vesz néhány mélyebb levegőt, majd nekivág a végső megpróbáltatásnak: fel kell vigye mindkettőjüket a lépcsőn. Sikerül ugyan felvergődnie, azonban ott kénytelen letegye egy kicsit a lányt, majd lihegve belökni a templom ajtaját, végül pedig bevonszolni. Úgy érzi, ha újra a hátára venné, akkor azonnal összerogynának a lábai. Miután nagyjából a templom közepéig eljut (jelenleg nem tud törődni azzal, hogy kik vannak ott, vagy hogy merre van a főpap, lefoglalja a töprengés, és hogy ne ájuljon el), felfekteti Allynt az egyik padra, majd bőszen elkezd kutakodni a tekercsei között. Végül megtalálja amit keres, azonnal letekeri, amíg el nem jut a megfelelő varázslathoz, majd ismét megszólal:*
- Ilyet még sosem csináltam, nem tudom, sikerülni fog-e *majd megkezdi a ráolvasást. Ezúttal direkt jól jön, hogy Allyn sebe nincs bekötve. Miután befejezte a varázslatot, megérinti a lányt, és mivel tisztában van vele, hogy egy darabig úgysem tudná megmondani, hogy sikerült-e a varázslat, inkább még annyit mond:*
- Talán sikerült, most maradj, azonnal hozok segítséget *azzal ismét ugyanaz a gnóm lesz, mint hetekkel ezelőtt, amikor még Konjának kellett segítséget hoznia.*
- Főpap! Főpaaap! *ha bármilyen egyéb papba ütközne, azonnal közli vele, hogy szüksége van a főpapra, élet-halál kérdés.*
A varázsló egy Gyík ereje nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa megérintett személy elvesztett végtagja visszanő, a folyamat 3 körig tart.
*Zrekil egyre jobban kétségbe van esve. Tulajdonképpen nem tudja, hogy a kalapácsos trükk rendesen elállította-r a vérzést, habár régi történetekben hallott ilyeneket, még nagyapjától, hogy úgy állították el a vérzést, hogy kardok lapját nyomták a sebnek, miután tűzön felhevítették, és ez valóban működött is, legalábbis amennyire akkor meg tudta állapítani. Most azonban egy sokkal nagyobb veszély fenyegeti, méghozzá az, hogy nem fogják bírni a lábai a templomig. Az a legkevesebb, hogy a varázslatok kicsit lefárasztották, azonban Allyn még a karja nélkül sem bizonyul túl könnyűnek. Elvégre a gnóm nagyjából másfél méter, és nincs éppen jó erőben, Allyn még nála is magasabb, és habár viszonylag sovány, lehet, hogy Zrekilnek még magát is nehezére esne alapból elvonszolni a templomig. Szerencsére ha a szegénynegyed széléig eljutnak, onnantól már alig néhány száz méter, és a templom biztonságos falai között találhatják magukat. Közben Allyn megmaradt levegőjét arra használja, hogy ismét közölje, hogy szereti a gnómot. Zrekil viszont nem áll meg magyarázkodni, meg minden, most a legkevésbé sincs erre ideje, ereje meg még annyira sem. A templomkertbe érve a lépcső előtt vesz néhány mélyebb levegőt, majd nekivág a végső megpróbáltatásnak: fel kell vigye mindkettőjüket a lépcsőn. Sikerül ugyan felvergődnie, azonban ott kénytelen letegye egy kicsit a lányt, majd lihegve belökni a templom ajtaját, végül pedig bevonszolni. Úgy érzi, ha újra a hátára venné, akkor azonnal összerogynának a lábai. Miután nagyjából a templom közepéig eljut (jelenleg nem tud törődni azzal, hogy kik vannak ott, vagy hogy merre van a főpap, lefoglalja a töprengés, és hogy ne ájuljon el), felfekteti Allynt az egyik padra, majd bőszen elkezd kutakodni a tekercsei között. Végül megtalálja amit keres, azonnal letekeri, amíg el nem jut a megfelelő varázslathoz, majd ismét megszólal:*
- Ilyet még sosem csináltam, nem tudom, sikerülni fog-e *majd megkezdi a ráolvasást. Ezúttal direkt jól jön, hogy Allyn sebe nincs bekötve. Miután befejezte a varázslatot, megérinti a lányt, és mivel tisztában van vele, hogy egy darabig úgysem tudná megmondani, hogy sikerült-e a varázslat, inkább még annyit mond:*
- Talán sikerült, most maradj, azonnal hozok segítséget *azzal ismét ugyanaz a gnóm lesz, mint hetekkel ezelőtt, amikor még Konjának kellett segítséget hoznia.*
- Főpap! Főpaaap! *ha bármilyen egyéb papba ütközne, azonnal közli vele, hogy szüksége van a főpapra, élet-halál kérdés.*
A varázsló egy Gyík ereje nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására az általa megérintett személy elvesztett végtagja visszanő, a folyamat 3 körig tart.
1954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-07 01:13:58
Üzenet elküldve: 2013-12-07 01:13:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Szinte beesik az ajtón. Látszik rajta, hogy hosszú volt az út idáig, s mennyire kimerült. Hiába pihent útközben, most mégis olyan, mint akit napok óta üldöznek. Pórbál kiegyensúlyozottnak látszódni, de nem megy neki. Ide - oda kapkodja a fejét. Keres valamit a földön.*
"Nyolc lépés egyenesen, majd balra. 12 lépés előre az ajtóig."
- Mi? *Meglepődik, mint aki soha életében nem látott volna falat.*
"Itt kéne lennie az ajtónak." *Körbe néz. Alig két méterre tőle megtalálja az ajtót, amelyet keresett. Alig, hogy elindul felé, az idős pap, aki a napokba segített neki megszólítja. El akarja zavarni, hogy most nem ér rá, de az idős pap a zsebébe nyúl, s egy gyűrűt vesz elő, s a férfi kezébe rakja, majd összezárja Argus újait.*
- Köszönöm. * Leheli halkan a férfi.*
- Nem tudja, mennyire hálás vagyok. *Az idő pap, csak elmosolyodik, s mielőtt visszaindul a munkájához, csak annyit mond: Tudtam, hogy visszajön érte. Argus mereven nézi a gyűrűt a kezében, s elindul kifelé. Meg van, amit keresett. Végre pihenhet.*
"Nyolc lépés egyenesen, majd balra. 12 lépés előre az ajtóig."
- Mi? *Meglepődik, mint aki soha életében nem látott volna falat.*
"Itt kéne lennie az ajtónak." *Körbe néz. Alig két méterre tőle megtalálja az ajtót, amelyet keresett. Alig, hogy elindul felé, az idős pap, aki a napokba segített neki megszólítja. El akarja zavarni, hogy most nem ér rá, de az idős pap a zsebébe nyúl, s egy gyűrűt vesz elő, s a férfi kezébe rakja, majd összezárja Argus újait.*
- Köszönöm. * Leheli halkan a férfi.*
- Nem tudja, mennyire hálás vagyok. *Az idő pap, csak elmosolyodik, s mielőtt visszaindul a munkájához, csak annyit mond: Tudtam, hogy visszajön érte. Argus mereven nézi a gyűrűt a kezében, s elindul kifelé. Meg van, amit keresett. Végre pihenhet.*
1953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-06 08:27:47
Üzenet elküldve: 2013-12-06 08:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Megáll az ajtó előtt.*
"Nappal és éjjel, mint két külön világ. Ugyan azon az útvonalon jöttem ide, ahogy tegnap távoztam, de minden más lett. A Holdudvarban látszódott a Hold, de nem ő világította meg. Az erdő sem olyan rémisztő nappal. A folyópart is tele van emberekkel, nem olyan nyugodt mint tegnap."
*Óvatos léptekkel lép be a kapun, mint aki attól fél, hogy elnyeli a föld. Odasétál az oltárhoz, s elkezdi nézni, mint aki megakarja fejteni a titkát.*
*Kicsivel később meglát egy ismerős arcot, az idős papot. Egyből siet hozzá*
-Üdvözletem Tisztelendő Atyám! Ismét a segítségét kérném. Ugyan arról lenne szó, mint tegnap. * Az idős pap elmosolyodik. Int, hogy menjen vele a fiú. Elkíséri a tegnapi asztalhoz, az asztalon három kupacban tekercsek vannak. Közel egy tucat tekercs a jobb oldalon, 3 a bal oldalon, s 1 darab tekercs az asztal túlsó felén.*
-Nekem?* Kérdezi félénken a férfi. A pap csak némán bólint, s tovább megy. Argus leül, s nyúl az első tekercsért.*
"Honnét tudta? Figyelt tegnap? A rendszerezést is megcsinálta. Miért?"
*Elkezdi olvasni az első tekercset.*
"Nappal és éjjel, mint két külön világ. Ugyan azon az útvonalon jöttem ide, ahogy tegnap távoztam, de minden más lett. A Holdudvarban látszódott a Hold, de nem ő világította meg. Az erdő sem olyan rémisztő nappal. A folyópart is tele van emberekkel, nem olyan nyugodt mint tegnap."
*Óvatos léptekkel lép be a kapun, mint aki attól fél, hogy elnyeli a föld. Odasétál az oltárhoz, s elkezdi nézni, mint aki megakarja fejteni a titkát.*
*Kicsivel később meglát egy ismerős arcot, az idős papot. Egyből siet hozzá*
-Üdvözletem Tisztelendő Atyám! Ismét a segítségét kérném. Ugyan arról lenne szó, mint tegnap. * Az idős pap elmosolyodik. Int, hogy menjen vele a fiú. Elkíséri a tegnapi asztalhoz, az asztalon három kupacban tekercsek vannak. Közel egy tucat tekercs a jobb oldalon, 3 a bal oldalon, s 1 darab tekercs az asztal túlsó felén.*
-Nekem?* Kérdezi félénken a férfi. A pap csak némán bólint, s tovább megy. Argus leül, s nyúl az első tekercsért.*
"Honnét tudta? Figyelt tegnap? A rendszerezést is megcsinálta. Miért?"
*Elkezdi olvasni az első tekercset.*
1952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-05 21:55:47
Üzenet elküldve: 2013-12-05 21:55:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Összetekeri a tekercset, s jobb oldalra helyezi a többi közé. Rég nem olvasott ennyit egyszerre, nem is gondolta, hogy ilyen fárasztó is tud lenni. Száraz, és unalmas olvasmány volt, de legjobban az bosszantja, hogy nem kapott választ, a keresett kérdésre. Feláll az asztaltól, s úgy rak rendet maga után az asztalon.*
- Végre. * Olyan halkan mondja, hogy ne zavarjon meg senkit. Körbenéz, s elcsodálkozik, hogy még mennyien vannak ilyenkor is itt.*
"Ez nem az én falum. A fogadóban sincsenek ennyien otthon ilyen időben."
*Körbenéz, látszik, hogy keres valamit, vagy valakit. Amikor meglátja az idő papot, aki segített neki, akkor elindul felé.
Az idős pap hamarabb észreveszi, hogy közelednek felé. Argus megáll a pap előtt, s köszönetet mond neki a segítségért. Argus elindul kifelé a templomból, majd a bejárat előtt megáll.*
"Mi van, ha kifelé sújtanak le rám?"
* Sóhajt egyet, s kilép. A kapu előtt megáll, majd megindul a temető felé.*
- Végre. * Olyan halkan mondja, hogy ne zavarjon meg senkit. Körbenéz, s elcsodálkozik, hogy még mennyien vannak ilyenkor is itt.*
"Ez nem az én falum. A fogadóban sincsenek ennyien otthon ilyen időben."
*Körbenéz, látszik, hogy keres valamit, vagy valakit. Amikor meglátja az idő papot, aki segített neki, akkor elindul felé.
Az idős pap hamarabb észreveszi, hogy közelednek felé. Argus megáll a pap előtt, s köszönetet mond neki a segítségért. Argus elindul kifelé a templomból, majd a bejárat előtt megáll.*
"Mi van, ha kifelé sújtanak le rám?"
* Sóhajt egyet, s kilép. A kapu előtt megáll, majd megindul a temető felé.*
1951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-05 15:29:39
Üzenet elküldve: 2013-12-05 15:29:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Maguk mögött hagyva a könyvtárat és annak dohos levegőjét a templomon keresztülvágnak. Csuhás szerzetesek mellett haladnak el, mögöttük ügyetlenkedő segédeikkel.
A templomban elhaladva egy asszony megvető pillantásával sújtja a zord külsejű, sötét csuklyás Driant, mintha maga a gonosz tette volna be a lábát a szent helyre. Ahogy az oltár előtt elsétál belerondít az imádkozók békés összképébe, s ezen az sem segít, hogy mindezt kaotikus mosollyal az arcán teszi. Háta mögött összesugdolóznak. Jól hallja a sziszegő nyelveket, még azt is tisztán, hogy mit mondanak. Nem zavarja, sőt már egy ideje hozzászokott és mulattatja is. Ilyenkor szereti még jobban megbotránkoztatni őket, de most izgalmasabb dolga akadt. A temető felé veszi az irányt, mert onnan rátérhet az erdő felé vezető ösvényre, mely a folyópart mentén végigvezet.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.05 15:42:36, a következő indokkal:
Jelpótlás.
A templomban elhaladva egy asszony megvető pillantásával sújtja a zord külsejű, sötét csuklyás Driant, mintha maga a gonosz tette volna be a lábát a szent helyre. Ahogy az oltár előtt elsétál belerondít az imádkozók békés összképébe, s ezen az sem segít, hogy mindezt kaotikus mosollyal az arcán teszi. Háta mögött összesugdolóznak. Jól hallja a sziszegő nyelveket, még azt is tisztán, hogy mit mondanak. Nem zavarja, sőt már egy ideje hozzászokott és mulattatja is. Ilyenkor szereti még jobban megbotránkoztatni őket, de most izgalmasabb dolga akadt. A temető felé veszi az irányt, mert onnan rátérhet az erdő felé vezető ösvényre, mely a folyópart mentén végigvezet.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.05 15:42:36, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1950. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-05 14:07:43
Üzenet elküldve: 2013-12-05 14:07:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*A fiatalember megáll az ajtóban, mint aki nem tudja, hogy mit tegyen. Elengedi a botját, amely megáll a saját lábán, miközben ő kezeit a szája elé emeli. Lehelgeti a kezét, mint aki fázik.*
"Hát itt vagyok. Csak a tiszta szívűek léphetnek be, akik nem követtek el semmilyen bűnt, mindig ezt mondta az öreg pap."
"Azt mondta, hogy ha egy gonosz lélek akar belépni a megszentelt helyre, akkor az Égiek sújtanak le rá. Ha most belépek, akkor elhamvadok? Vagy csak egy villám csap belém. Villám milyen ironikus lenne."
*Ismét megfogja a botját, s tesz egy lépész a bejárat felé. Majd megáll, s nagy levegőt vesz, amit lassan kifúj, s csak utána teszi meg azt a bizonyos lépést, amivel belép.*
"Köszönöm."
*Lassú óvatos léptekkel, hogy ne zavarjon meg senkit az elfoglaltságában oldalra lép a bejárat mellöl, s onnét néz körbe.*
"Nem gondoltam, hogy ennyien lesznek. Ha csak egy pap lenne bent, akkor bizalmasan meg lehetne beszélni a dolgot. De így. Karg mindig azt mondta, hogy áldozat nélkül nincs előre jutás. EZ hát az én egyik áldozatom."
*Tekintetével próbálja megkeresni azt a papot, aki egyedül van, s nem végez semmi fontos munkát, amiben meg tudná zavarni. Majd odalép egy öreg paphoz, a padló felmosását végzi.*
- Tisztelendő Atyám! *szólítja meg óvatosan az idős papot.*
- Szükségem lenne a bölcsességére, és a tanácsára. * lassan belenyúl a tarisznyájába, s egy gyűrűt vesz elő. A tenyerében tartva mutatja meg a papnak.*
- Erről a gyűrűről szeretnék többet megtudni. Tudna nekem segíteni? "Csak ne akarja megérinteni! Kérlek!" *Argus feszült. látszik rajta, hogy minden idegszálával az öreg pap reakcióit fürkészi, akár egy ugrásra kész nyúl.*
*Az idős pap elmosolyodik látva a fiatal aggodalmát. Pár kedves szóval megnyugtatja, s megkéri, hogy fárdajon át vele a könyvtárba, s foglaljon helyet az egyik asztalnál, s oda viszi neki azokat a tekercseket, amelyek tartalmazhatnak segítséget.*
*Látszik, hogy Argus meglepődik. Nem erre számított. Amennyire gyorsan lehet óvatosan leül az egyik asztalhoz, s leteszi a gyűrűt maga elé az asztalra. A tarisznyáját leteszi a földre. Pár perccel később az idős pap közel egy tucat tekercset helyez az asztalra, majd jó olvasgatást kíván.*
"Ez nehéz volt, de sikerült. Köszönöm! Ahogyan veled bánnak, úgy bánj másokkal. Segítettek nekem, most nekem is segítenem kell majd valakinek. Reméljük, hogy nem valami elvetemült lény kér tőlem segítséget."
*Argus egyesével megnézi a tekercsek címkézését. Majd három kupacba helyezi,egy tekercset az asztal baloldalára, közel 10 tekercset az asztal jobb oldalára. S végül a maradék 4 tekercset az asztal túlsó oldalára. Amikor evvel elkészült, akkor elkezdi a jobb oldalon lévőket átolvasni. Amit elolvasott, azt áthelyezi a bal oldali kupacba.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.05 14:56:58
"Hát itt vagyok. Csak a tiszta szívűek léphetnek be, akik nem követtek el semmilyen bűnt, mindig ezt mondta az öreg pap."
"Azt mondta, hogy ha egy gonosz lélek akar belépni a megszentelt helyre, akkor az Égiek sújtanak le rá. Ha most belépek, akkor elhamvadok? Vagy csak egy villám csap belém. Villám milyen ironikus lenne."
*Ismét megfogja a botját, s tesz egy lépész a bejárat felé. Majd megáll, s nagy levegőt vesz, amit lassan kifúj, s csak utána teszi meg azt a bizonyos lépést, amivel belép.*
"Köszönöm."
*Lassú óvatos léptekkel, hogy ne zavarjon meg senkit az elfoglaltságában oldalra lép a bejárat mellöl, s onnét néz körbe.*
"Nem gondoltam, hogy ennyien lesznek. Ha csak egy pap lenne bent, akkor bizalmasan meg lehetne beszélni a dolgot. De így. Karg mindig azt mondta, hogy áldozat nélkül nincs előre jutás. EZ hát az én egyik áldozatom."
*Tekintetével próbálja megkeresni azt a papot, aki egyedül van, s nem végez semmi fontos munkát, amiben meg tudná zavarni. Majd odalép egy öreg paphoz, a padló felmosását végzi.*
- Tisztelendő Atyám! *szólítja meg óvatosan az idős papot.*
- Szükségem lenne a bölcsességére, és a tanácsára. * lassan belenyúl a tarisznyájába, s egy gyűrűt vesz elő. A tenyerében tartva mutatja meg a papnak.*
- Erről a gyűrűről szeretnék többet megtudni. Tudna nekem segíteni? "Csak ne akarja megérinteni! Kérlek!" *Argus feszült. látszik rajta, hogy minden idegszálával az öreg pap reakcióit fürkészi, akár egy ugrásra kész nyúl.*
*Az idős pap elmosolyodik látva a fiatal aggodalmát. Pár kedves szóval megnyugtatja, s megkéri, hogy fárdajon át vele a könyvtárba, s foglaljon helyet az egyik asztalnál, s oda viszi neki azokat a tekercseket, amelyek tartalmazhatnak segítséget.*
*Látszik, hogy Argus meglepődik. Nem erre számított. Amennyire gyorsan lehet óvatosan leül az egyik asztalhoz, s leteszi a gyűrűt maga elé az asztalra. A tarisznyáját leteszi a földre. Pár perccel később az idős pap közel egy tucat tekercset helyez az asztalra, majd jó olvasgatást kíván.*
"Ez nehéz volt, de sikerült. Köszönöm! Ahogyan veled bánnak, úgy bánj másokkal. Segítettek nekem, most nekem is segítenem kell majd valakinek. Reméljük, hogy nem valami elvetemült lény kér tőlem segítséget."
*Argus egyesével megnézi a tekercsek címkézését. Majd három kupacba helyezi,egy tekercset az asztal baloldalára, közel 10 tekercset az asztal jobb oldalára. S végül a maradék 4 tekercset az asztal túlsó oldalára. Amikor evvel elkészült, akkor elkezdi a jobb oldalon lévőket átolvasni. Amit elolvasott, azt áthelyezi a bal oldali kupacba.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.05 14:56:58
1949. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 21:52:29
Üzenet elküldve: 2013-12-04 21:52:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Miután megegyeztek, abban hogy jobb volt nem megszólalni, s nem elijeszteni a gnómot, Allyn kicsit megnyugszik. Azonban az, hogy a férfi nevetni kezd a következő mondatán. A lány nem érti ez miért van nem mondott semmi nevetségeset. Így értetlenül áll a dolog előtt. Azonban Thaira gyorsan felfogja, hogy mi a helyzet, s ezt meg is jegyzi.*
~Kinevetett! Ez kinevetett! Allyn eressz el! Ezt nem bírom! Eressz! Vagy én megyek magamtól!~
~Nyugodj meg! Nyugodj meg!~
~Nem!~
*Ekkor Allyn szemében megcsillan a gonosz kis tűz és tenyere egy pillanaton belül a gnóm arcán köt ki egy kisebb csattanás kíséretében. Majd komor hangon megszólal.*
- Soha se nevess ki! Soha! Értetted?! Csak Ally hívhat Thary-nak! Neked nincs megengedve! És nem hiszem, hogy valaha meg fogom engedni.
~Thaira most már visszaadhatod a vezetést!~
- Felejtsd el! Most hatalomra kerültem. Nem kapod meg. Csak ha én is azt akarom! Most én diktálok neked! Te pedig elviseled! Ez a baj veled, nem tudsz gonosz lenni. Mégha mérges is vagy, akkor is ott van benned az a sok szeretet. Egyszerűen undorító! Na de mindegy. Maradjunk a feladatoknál!
*Hangja komoly és könyörtelen, kicsit sem zavarja hogy Allyn-nak nem tetszik a viselkedése. Így hogy hatalomra jutott nem fogja egykönnyen visszaadni a kis főnöknek. Eközben rezzeléstelen arccal figyeli, ahogy a gnóm előveszi a fadobozt a táskájából, s elkezdi kibugyolálni a fogat. Majd összetörni, a kis fog recsegve morzsolódik össze, s bár Thaira még mindig komoly, Allyn már kicsit szomorú fejében, hiszen a trollfog kellemes emlékeket idéz fel benne.*
- Eldöntöttük! Megtesszük! Most! Több esélyünk nem nagyon lesz rá! Most kell cselekednünk!
*Ezután tovább figyeli ahogy a gnóm az porrá morzsolt fogat belehelyezi egy üvegcsébe, aztán pedig a hárpiaszem összenyomásával foglalkozik. Furcsa lehet, hogy bár egyikük se látott még szemet, úgy hogy az nem a helyén volt. A művelet alatt Thaira ugyanolyan egykedvű, nem törődöm arcot vág, mint eddig. Eközben Allyn a rosszul léttel kűzd, hiszen számára igencsak undorító, ahogy a szem részeire bomlik szét és folyik ki belőle a lé. Ezt pedig a gnóm hozzáadja a porrá morzsolt foghoz, majd miután kicsit összedolgozta Thaira-hoz fordul.*
- Persze, hogy van! Anélkül el sem lehet otthonról indulni!
*Gyorsan elő is veszi a táskából, bár sokszor mondta Allyn-nak, hogy okosabb lenne a tőrt csizmaszárban tartani, a kis főnök nem bírja megtűrni, akkor inkább a szenvedés. Nem szeret fegyvert használni, ezért tartja a tőrt is a táskában, ahova idő közben a kis gyík visszaszökött. Igen, egyáltalán nem szereti, ha Thaira uralkodik, s ez a lánynak kifejezetten tetszik is, söt gyakran ki is használja. Mikor a tőr a kezében van a gnóm megadja neki ez elsőbbséget, a lány pedig teljes hidegséggel, semmilyen izgalmat, vagy hezitálást sem mutatva, ejt egy vágát bal kezének középső ujján. Pusztán azért, azt mert az esett hirtelen kézre. Majd ujját az üvegcse fölé tartja, s kicsit meg is nyomja, hogy a vér gyorsabban follyon ki belőle. Miután ezzel végzett átnyújtja a tőrt a gnómnak, aki csak egy mély levegővétel után ejt egy vágást a gyűrűsujján. Thaira pedig ezalatt igyekszik nem összevérezni magát a kezével, nem lenne jó véres ruhában járni.*
~Hogy tudtad szemrebbenés nélkül megtenni?~
~Nagyapától tanultam, hogyan kell keménynek lenni. Nem emlékszel?~
~De emlékszem, viszont én azt nagyon nem szerettem.~
~Én se, de mint te is látod most is szükség volt rá!~
*Mondja még mindig komor hangon. Ekkor a gnóm felé nyújt egy rongyot, amit ő egy halvány mosoly kíséretében elvesz, s betekeri vele az elvágott ujját. Majd mikor a kotyvalék már kezd összeállni a férfi megszólal. Thaira csendben hallgatja végig, majd bólint egyet. Ezzel pedig Allyn is egyet ért, hiszen a Zrekil által felvázolt terv lenne a legokosabb.*
- Rendben induljunk! Szernintem, vagyis szerintünk is az lesz a legokosabb, ha valami beteg koldust keresünk. Annak már nem lenne sok az életéből és még másokon is segítene vele. Arról pedig, hogy meg fog halni nem kell tudnia. Hiszen, amiről nem tud, az nem is fáj neki. Így lesz a legokosabb.
*S valóban ezt látják mind a ketten a legésszerűbb megoldásnak. Thaira megvárja, míg a gnóm mindent elpakol, ha pedig ez megtörtént a gonosz kis mosolyával arcán lép közelebb a férfihez. Valószínűleg ekkor már a másik is rájöhet, hogy itt valami készül, azonban a lányt kicsit sem érdekli, hogy mit gondol más. Átöleli Zrekil-t majd a fülébe súgja.*
- Ezt Allyn miatt kapod! Csak mert szeretem idegesíteni!
*S azzal megismétli azt, amit a kastélyban tett, mielőtt a gnóm benyitott volna. Ad neki egy puszit, persze annyira még ő sem akar gonoszkodni Allyn-nal, hogy ilyen helyzetben megcsókolja a gnómot. Persze még ezután sem engedi el a férfit, hátha mégis meggondolja magát. Azonban egyenlőre ennyi is elég, ahhoz hogy a kis főnök ideges legyen. Bár a hárpiás ügy óta Thaira komolyan gondolkodik rajta, hogy azért csak meg kellene tennie, viszont még nem biztos benne, annyira hogy véghez is vigye. Így ezt az ötletet most még várakozó listára rakja.*
*Miután megegyeztek, abban hogy jobb volt nem megszólalni, s nem elijeszteni a gnómot, Allyn kicsit megnyugszik. Azonban az, hogy a férfi nevetni kezd a következő mondatán. A lány nem érti ez miért van nem mondott semmi nevetségeset. Így értetlenül áll a dolog előtt. Azonban Thaira gyorsan felfogja, hogy mi a helyzet, s ezt meg is jegyzi.*
~Kinevetett! Ez kinevetett! Allyn eressz el! Ezt nem bírom! Eressz! Vagy én megyek magamtól!~
~Nyugodj meg! Nyugodj meg!~
~Nem!~
*Ekkor Allyn szemében megcsillan a gonosz kis tűz és tenyere egy pillanaton belül a gnóm arcán köt ki egy kisebb csattanás kíséretében. Majd komor hangon megszólal.*
- Soha se nevess ki! Soha! Értetted?! Csak Ally hívhat Thary-nak! Neked nincs megengedve! És nem hiszem, hogy valaha meg fogom engedni.
~Thaira most már visszaadhatod a vezetést!~
- Felejtsd el! Most hatalomra kerültem. Nem kapod meg. Csak ha én is azt akarom! Most én diktálok neked! Te pedig elviseled! Ez a baj veled, nem tudsz gonosz lenni. Mégha mérges is vagy, akkor is ott van benned az a sok szeretet. Egyszerűen undorító! Na de mindegy. Maradjunk a feladatoknál!
*Hangja komoly és könyörtelen, kicsit sem zavarja hogy Allyn-nak nem tetszik a viselkedése. Így hogy hatalomra jutott nem fogja egykönnyen visszaadni a kis főnöknek. Eközben rezzeléstelen arccal figyeli, ahogy a gnóm előveszi a fadobozt a táskájából, s elkezdi kibugyolálni a fogat. Majd összetörni, a kis fog recsegve morzsolódik össze, s bár Thaira még mindig komoly, Allyn már kicsit szomorú fejében, hiszen a trollfog kellemes emlékeket idéz fel benne.*
- Eldöntöttük! Megtesszük! Most! Több esélyünk nem nagyon lesz rá! Most kell cselekednünk!
*Ezután tovább figyeli ahogy a gnóm az porrá morzsolt fogat belehelyezi egy üvegcsébe, aztán pedig a hárpiaszem összenyomásával foglalkozik. Furcsa lehet, hogy bár egyikük se látott még szemet, úgy hogy az nem a helyén volt. A művelet alatt Thaira ugyanolyan egykedvű, nem törődöm arcot vág, mint eddig. Eközben Allyn a rosszul léttel kűzd, hiszen számára igencsak undorító, ahogy a szem részeire bomlik szét és folyik ki belőle a lé. Ezt pedig a gnóm hozzáadja a porrá morzsolt foghoz, majd miután kicsit összedolgozta Thaira-hoz fordul.*
- Persze, hogy van! Anélkül el sem lehet otthonról indulni!
*Gyorsan elő is veszi a táskából, bár sokszor mondta Allyn-nak, hogy okosabb lenne a tőrt csizmaszárban tartani, a kis főnök nem bírja megtűrni, akkor inkább a szenvedés. Nem szeret fegyvert használni, ezért tartja a tőrt is a táskában, ahova idő közben a kis gyík visszaszökött. Igen, egyáltalán nem szereti, ha Thaira uralkodik, s ez a lánynak kifejezetten tetszik is, söt gyakran ki is használja. Mikor a tőr a kezében van a gnóm megadja neki ez elsőbbséget, a lány pedig teljes hidegséggel, semmilyen izgalmat, vagy hezitálást sem mutatva, ejt egy vágát bal kezének középső ujján. Pusztán azért, azt mert az esett hirtelen kézre. Majd ujját az üvegcse fölé tartja, s kicsit meg is nyomja, hogy a vér gyorsabban follyon ki belőle. Miután ezzel végzett átnyújtja a tőrt a gnómnak, aki csak egy mély levegővétel után ejt egy vágást a gyűrűsujján. Thaira pedig ezalatt igyekszik nem összevérezni magát a kezével, nem lenne jó véres ruhában járni.*
~Hogy tudtad szemrebbenés nélkül megtenni?~
~Nagyapától tanultam, hogyan kell keménynek lenni. Nem emlékszel?~
~De emlékszem, viszont én azt nagyon nem szerettem.~
~Én se, de mint te is látod most is szükség volt rá!~
*Mondja még mindig komor hangon. Ekkor a gnóm felé nyújt egy rongyot, amit ő egy halvány mosoly kíséretében elvesz, s betekeri vele az elvágott ujját. Majd mikor a kotyvalék már kezd összeállni a férfi megszólal. Thaira csendben hallgatja végig, majd bólint egyet. Ezzel pedig Allyn is egyet ért, hiszen a Zrekil által felvázolt terv lenne a legokosabb.*
- Rendben induljunk! Szernintem, vagyis szerintünk is az lesz a legokosabb, ha valami beteg koldust keresünk. Annak már nem lenne sok az életéből és még másokon is segítene vele. Arról pedig, hogy meg fog halni nem kell tudnia. Hiszen, amiről nem tud, az nem is fáj neki. Így lesz a legokosabb.
*S valóban ezt látják mind a ketten a legésszerűbb megoldásnak. Thaira megvárja, míg a gnóm mindent elpakol, ha pedig ez megtörtént a gonosz kis mosolyával arcán lép közelebb a férfihez. Valószínűleg ekkor már a másik is rájöhet, hogy itt valami készül, azonban a lányt kicsit sem érdekli, hogy mit gondol más. Átöleli Zrekil-t majd a fülébe súgja.*
- Ezt Allyn miatt kapod! Csak mert szeretem idegesíteni!
*S azzal megismétli azt, amit a kastélyban tett, mielőtt a gnóm benyitott volna. Ad neki egy puszit, persze annyira még ő sem akar gonoszkodni Allyn-nal, hogy ilyen helyzetben megcsókolja a gnómot. Persze még ezután sem engedi el a férfit, hátha mégis meggondolja magát. Azonban egyenlőre ennyi is elég, ahhoz hogy a kis főnök ideges legyen. Bár a hárpiás ügy óta Thaira komolyan gondolkodik rajta, hogy azért csak meg kellene tennie, viszont még nem biztos benne, annyira hogy véghez is vigye. Így ezt az ötletet most még várakozó listára rakja.*
1948. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:52:24
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:52:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Miután Zrekil is rábólint arra, hogy jobb, hogy nem ijesztett rá szegény Henuára, a lány mintha cseppet megnyugodna, majd a következő mondaton a gnómnak óhatatlanul is nevetnie kell. Persze Allynnak furcsa lehet, azonban Thaira nevét 'Thary'-nak mondva még sosem hallotta, és nagyjából minden ledőlt most a fejében, amilyen képet a lány másik személyiségéről alkotott, mindössze egy buta becézés miatt.*
- Thary? *kérdezi még mindig kuncogva* Nem is mondta, hogy hívjam így, pedig ha tudtam volna, hogy így szólítják... *újra kitör belőle a nevetés, így alig tud a feladatára koncentrálni. Viszont lassan elő kell szednie a kicsiny fadobozt. Megint kibugyolálja a rongyokat, majd a két kő között nekilát leőrölni kizárólag csak az egyik trollfogat, nem akar pazarolni.*
- Akkor ezt eldöntöttük, végig csináljuk most... *mondja enyhén búsan, miközben az apró trollfog recsegve porítódik a kövek közt. Ezt a port beleszórja az üvegcsébe, majd a kis bottal, amivel keverni szokta a gyógyitalokat, összepréseli a szemet, és összedolgozza a porral. Életében először lát egy szemet úgymond szétesni, ki hitte volna, hogy ilyen sok folyadékot tartalmaz? Valóban nem hangzik rosszul, hogy az egyes részeiről a testnek is írjon néhány tekercset, ami még valakinek hasznára válhat.*
- Van nálad valami vágószerszám? *kérdezi. Mivel Allyn eddig még sosem vette elő a tőrét, így nem tudhat róla, mindössze annyit tud, hogy az ő kalapácsával igencsak fájdalmas lenne vért kinyerni a testükből. Ha a lány elővette a fegyvert, a gnóm átadja az elsőbbséget, és ha a vér így vagy úgy a kotyvalékba került, akkor elkéri az eszközt, és lélegzetét visszatartva ejt egy hosszanti vágást a gyűrűsujján. Azért éppen azon, mert azt nem szokta semmire használni. Eztán ad egy rongyot Allynnak, hogy bebugyolálhassa a saját sebét, majd ő is kiszolgálja magát, miután pedig a kotyvalék nagyjából összeállt, megjegyzi:*
- Hát... akkor javaslom menjünk a szegénynegyedbe, és keressünk valami koldust. Lehetőség szerint valami beteget, akinek mondhatjuk, hogy ez újfajta orvosság. És még csak nem is hazudunk, ha azt mondjuk, hogy ezzel sokak életét menthetné meg *gondolkodik el, hiszen egy beteg koldus néhány aranyért biztosan bevállalná ezt a kísérletet, aminek egészen más vége lenne...*
*Miután Zrekil is rábólint arra, hogy jobb, hogy nem ijesztett rá szegény Henuára, a lány mintha cseppet megnyugodna, majd a következő mondaton a gnómnak óhatatlanul is nevetnie kell. Persze Allynnak furcsa lehet, azonban Thaira nevét 'Thary'-nak mondva még sosem hallotta, és nagyjából minden ledőlt most a fejében, amilyen képet a lány másik személyiségéről alkotott, mindössze egy buta becézés miatt.*
- Thary? *kérdezi még mindig kuncogva* Nem is mondta, hogy hívjam így, pedig ha tudtam volna, hogy így szólítják... *újra kitör belőle a nevetés, így alig tud a feladatára koncentrálni. Viszont lassan elő kell szednie a kicsiny fadobozt. Megint kibugyolálja a rongyokat, majd a két kő között nekilát leőrölni kizárólag csak az egyik trollfogat, nem akar pazarolni.*
- Akkor ezt eldöntöttük, végig csináljuk most... *mondja enyhén búsan, miközben az apró trollfog recsegve porítódik a kövek közt. Ezt a port beleszórja az üvegcsébe, majd a kis bottal, amivel keverni szokta a gyógyitalokat, összepréseli a szemet, és összedolgozza a porral. Életében először lát egy szemet úgymond szétesni, ki hitte volna, hogy ilyen sok folyadékot tartalmaz? Valóban nem hangzik rosszul, hogy az egyes részeiről a testnek is írjon néhány tekercset, ami még valakinek hasznára válhat.*
- Van nálad valami vágószerszám? *kérdezi. Mivel Allyn eddig még sosem vette elő a tőrét, így nem tudhat róla, mindössze annyit tud, hogy az ő kalapácsával igencsak fájdalmas lenne vért kinyerni a testükből. Ha a lány elővette a fegyvert, a gnóm átadja az elsőbbséget, és ha a vér így vagy úgy a kotyvalékba került, akkor elkéri az eszközt, és lélegzetét visszatartva ejt egy hosszanti vágást a gyűrűsujján. Azért éppen azon, mert azt nem szokta semmire használni. Eztán ad egy rongyot Allynnak, hogy bebugyolálhassa a saját sebét, majd ő is kiszolgálja magát, miután pedig a kotyvalék nagyjából összeállt, megjegyzi:*
- Hát... akkor javaslom menjünk a szegénynegyedbe, és keressünk valami koldust. Lehetőség szerint valami beteget, akinek mondhatjuk, hogy ez újfajta orvosság. És még csak nem is hazudunk, ha azt mondjuk, hogy ezzel sokak életét menthetné meg *gondolkodik el, hiszen egy beteg koldus néhány aranyért biztosan bevállalná ezt a kísérletet, aminek egészen más vége lenne...*
1947. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:52:17
Üzenet elküldve: 2013-12-04 20:52:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Kipillant az ablakon és látja, hogy a nap már lefele megy.*
-Elnézést. *Pattan fel, de nekem most mennem kell. Nem akar illetlennek tűnni, de haza kéne már mennie. Lekanyarítja a vastag anyagot a válláról, és elindul a kijárat fele.*
- A közeli viszontlátásra. *Köszön el. Azért, hogy kicsit illendőbbé tegye a dolgot, megfordul, és int kezével. Lehet, hogy csak egy utcakölyök, de azért neki is tanítottak jó modort.*
-Elnézést. *Pattan fel, de nekem most mennem kell. Nem akar illetlennek tűnni, de haza kéne már mennie. Lekanyarítja a vastag anyagot a válláról, és elindul a kijárat fele.*
- A közeli viszontlátásra. *Köszön el. Azért, hogy kicsit illendőbbé tegye a dolgot, megfordul, és int kezével. Lehet, hogy csak egy utcakölyök, de azért neki is tanítottak jó modort.*
1946. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 17:41:03
Üzenet elküldve: 2013-12-04 17:41:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Miközben a két férfi beszélget a lány, mondhatni kész belső vitát zavar le belső hangjával. S bár valamilyen szinten pontosan megérti miért is háborodott fel annyira Thaira, akkor sem látja okosnak még most átadni a vezetést. Ezt a tényt azonban igen csak nehéz megértetni a fejében tomboló hanggal. Hiába próbálkozik olyan hevesen, ahogy csak tud, nem sokat lendít vele a mércén a saját irányába. Hiszen belső hangja egyre mérgesebb és ingerültebb. Ez pedig soha sem vezet semmi jóra. S meg is van a hátulütője, ha sokáig húzza Allyn az ígéretét. Persze ő sem húzhatja a végtelenségig az időt. Egyszer meg kell szólalnia, akkor pedig Thaira biztos, hogy mérgesen fog kitörni belőle. Ezért sem meri megkockáztatni, hogy szóra nyissa a száját. Inkább viseli el azt, hogy illetlennek hiszik, mint hogy belső hangja miatt kelljen szégyenkeznie, vagy miatta ne gondolják kedvesnek.*
~Én is tudok kedves lenni! Ha akarok, de nem nagyon fűlik hozzá a fogam, mikor felidegesítesz!~
~Nyugodj le! Éppen addig tartalak benn, amíg a gazdatestet meg nem szerezzük. Csak kibírod már azt az időt. Tekintve, hogy átestem a holtponton. Most már biztos nem fogok tudni aludni.~
~Nem is hagynám! Folyton beszélnék neked! Ha nekem nem jó, neked se legyen az! És persze, hogy kibírom, de megígérted és most nem tartod be!~
~Sajnálom, de ahogy elnézem elég rossz állapotban vagy. Csak addig maradj még háttérben, amíg meg nem lesz az áldozat. Onnantól úgy vezetsz, ahogy akarsz!~
~Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! Vissza fogod kapni ezt! Erről gondoskodom!~
*A vitának ezen a részén fordul a lány felé a gnóm, s szólal meg, mire Thaira kicsit sem kedvesen kezd el ordítani vele. Ellenben Allyn gyorsan megint fölénybe kerül és megmagyarázza a férfinek belső hangjának, eme kicsit sem kedves megnyílvánulását. Szerencsére Zrekil is egyetért azzal, hogy a lány helyesen cselekedett, mikor nem szólalt meg.*
- Hát tényleg nem szerettem volna elijeszteni. Én nem vagyok olyan, csak hát Thary nagyon ideges. Le kell nyugodnia. Amúgy pedig mindig jó olyanokkal találkozni, akik hasonlóak hozzánk. A mágusokkal kapcsolatos dolgokról meg annyit, hogy aki keres az talál! Mégha nem is olyan nagyon egyszerűen, ahogy elképzeli. Viszont itt a templomban csak nem olyan nehéz mágusokat találni, hiszen itt lehet mágiát tanulni. Aki pedig ilyennel akar foglalkozni, az ide jön, általában. Vagy nincs igazam.
*Próbál mosolyogni, s kedves hangon beszélni, de ez nem olyan egyszerű, ha a fél-elfet folyton zavarják beszéd közben. Bár Thaira megmondta neki, hogy ezt fogja tenni, azt azért Allyn sem gondolta, hogy ennyire komolyan fogja venni a helyzetet. Úgy néz ki igen nagyon félre ismerte, azt a személyt, akit születése óta ismer. De ezzel nem nagyon akar foglalkozni, sokkal inkább koncentrál a férfire és arra, amit mondani akar. Majd ő is megpillantja az árnyakat, amiket a felkelő Nap idézett elő.*
~Ma már csak este lesz esélyem aludni! Ekkora fényben úgysem tudnék, így hogy nem vagyok olyan álmos!~
~Lehet! Mondjuk én tudnék aludni, de ez mellékes, most fontosabb dolgaink is vannak, mint az alvás!~
~Pontosan Thaira! Vannak sokkal fontosabb dolgaink is!~
*Ekkor hirtelen megszólal a gnóm. A megállapításon Allyn elgondolkodik egy kicsit. S mégha ez nem is olyan egyszerű megpróbálja megbeszélni Thaira-val a helyzetet. Végül pedig kicsit halk hangon megszólal.*
- Szerintem is jobb lenne túl lenni rajta. Így is elég bajt hozott a fejünkre ez a kő! Jobb lesz tőle minél hamarabb megszabadulni. Most úgyse tudnék aludni, kiment a szememből az álmosság. Majd utána alszunk egy nagyot, legalábbis én biztos alszom majd.
*Ezek után ő is figyeli kicsit a férfit. Még mindig ugyanaz a furcsa érzés fogja el, ha a szemébe néz, de ennek nem ad hangot. Legfeljebb csak magában, Thaira nagy bánatára. Aki már annyi kis gonoszságot kitalált, ami a gnómmal kapcsolatos, hogy Allyn felbosszantsa, de persze egyenlőre egyiket sem óhajtja véghez vinni. Talán majd, ha ő vezet, vagy akkor sem. Nála sosem lehet tudni.*
*Miközben a két férfi beszélget a lány, mondhatni kész belső vitát zavar le belső hangjával. S bár valamilyen szinten pontosan megérti miért is háborodott fel annyira Thaira, akkor sem látja okosnak még most átadni a vezetést. Ezt a tényt azonban igen csak nehéz megértetni a fejében tomboló hanggal. Hiába próbálkozik olyan hevesen, ahogy csak tud, nem sokat lendít vele a mércén a saját irányába. Hiszen belső hangja egyre mérgesebb és ingerültebb. Ez pedig soha sem vezet semmi jóra. S meg is van a hátulütője, ha sokáig húzza Allyn az ígéretét. Persze ő sem húzhatja a végtelenségig az időt. Egyszer meg kell szólalnia, akkor pedig Thaira biztos, hogy mérgesen fog kitörni belőle. Ezért sem meri megkockáztatni, hogy szóra nyissa a száját. Inkább viseli el azt, hogy illetlennek hiszik, mint hogy belső hangja miatt kelljen szégyenkeznie, vagy miatta ne gondolják kedvesnek.*
~Én is tudok kedves lenni! Ha akarok, de nem nagyon fűlik hozzá a fogam, mikor felidegesítesz!~
~Nyugodj le! Éppen addig tartalak benn, amíg a gazdatestet meg nem szerezzük. Csak kibírod már azt az időt. Tekintve, hogy átestem a holtponton. Most már biztos nem fogok tudni aludni.~
~Nem is hagynám! Folyton beszélnék neked! Ha nekem nem jó, neked se legyen az! És persze, hogy kibírom, de megígérted és most nem tartod be!~
~Sajnálom, de ahogy elnézem elég rossz állapotban vagy. Csak addig maradj még háttérben, amíg meg nem lesz az áldozat. Onnantól úgy vezetsz, ahogy akarsz!~
~Ne hidd, hogy ennyivel megúszod! Vissza fogod kapni ezt! Erről gondoskodom!~
*A vitának ezen a részén fordul a lány felé a gnóm, s szólal meg, mire Thaira kicsit sem kedvesen kezd el ordítani vele. Ellenben Allyn gyorsan megint fölénybe kerül és megmagyarázza a férfinek belső hangjának, eme kicsit sem kedves megnyílvánulását. Szerencsére Zrekil is egyetért azzal, hogy a lány helyesen cselekedett, mikor nem szólalt meg.*
- Hát tényleg nem szerettem volna elijeszteni. Én nem vagyok olyan, csak hát Thary nagyon ideges. Le kell nyugodnia. Amúgy pedig mindig jó olyanokkal találkozni, akik hasonlóak hozzánk. A mágusokkal kapcsolatos dolgokról meg annyit, hogy aki keres az talál! Mégha nem is olyan nagyon egyszerűen, ahogy elképzeli. Viszont itt a templomban csak nem olyan nehéz mágusokat találni, hiszen itt lehet mágiát tanulni. Aki pedig ilyennel akar foglalkozni, az ide jön, általában. Vagy nincs igazam.
*Próbál mosolyogni, s kedves hangon beszélni, de ez nem olyan egyszerű, ha a fél-elfet folyton zavarják beszéd közben. Bár Thaira megmondta neki, hogy ezt fogja tenni, azt azért Allyn sem gondolta, hogy ennyire komolyan fogja venni a helyzetet. Úgy néz ki igen nagyon félre ismerte, azt a személyt, akit születése óta ismer. De ezzel nem nagyon akar foglalkozni, sokkal inkább koncentrál a férfire és arra, amit mondani akar. Majd ő is megpillantja az árnyakat, amiket a felkelő Nap idézett elő.*
~Ma már csak este lesz esélyem aludni! Ekkora fényben úgysem tudnék, így hogy nem vagyok olyan álmos!~
~Lehet! Mondjuk én tudnék aludni, de ez mellékes, most fontosabb dolgaink is vannak, mint az alvás!~
~Pontosan Thaira! Vannak sokkal fontosabb dolgaink is!~
*Ekkor hirtelen megszólal a gnóm. A megállapításon Allyn elgondolkodik egy kicsit. S mégha ez nem is olyan egyszerű megpróbálja megbeszélni Thaira-val a helyzetet. Végül pedig kicsit halk hangon megszólal.*
- Szerintem is jobb lenne túl lenni rajta. Így is elég bajt hozott a fejünkre ez a kő! Jobb lesz tőle minél hamarabb megszabadulni. Most úgyse tudnék aludni, kiment a szememből az álmosság. Majd utána alszunk egy nagyot, legalábbis én biztos alszom majd.
*Ezek után ő is figyeli kicsit a férfit. Még mindig ugyanaz a furcsa érzés fogja el, ha a szemébe néz, de ennek nem ad hangot. Legfeljebb csak magában, Thaira nagy bánatára. Aki már annyi kis gonoszságot kitalált, ami a gnómmal kapcsolatos, hogy Allyn felbosszantsa, de persze egyenlőre egyiket sem óhajtja véghez vinni. Talán majd, ha ő vezet, vagy akkor sem. Nála sosem lehet tudni.*
1945. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:59:06
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:59:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*A másik gnóm közli a nevét, amiről azelőtt megfeledkezett. Zrekil látja, hogy nem szándékosan akarta eltitkolni, hát mindenkivel megesik, hogy elfelejt ilyesmit. Miután pótolja a hiányosságot, és hozzáteszi, hogy a templomban szinte mindig ráakadhat, Zrekil búcsút int, és visszafordul Allynhoz. Nos igen, talán kicsit hosszúra sikerült a beszélgetés, ugyanakkor a gnómnak eddig nem volt szerencséje sem fajtársaihoz, sem pedig hozzá hasonló mágusokhoz, így ezt az alkalmat nem akarta elszalasztani. Ki tudja, ha valóban egy olyan magas pozícióba jut, mint amiről már régóta álmodik, még segítségére is lehet ez a Henua nevű fajtársa. És akkor ott van még ez a bizonyos Eralil... Mindenképpen muszáj lesz megismerje, hiszen ő is biztosan nagy tanító lehet, talán neki is van már pozíciója, egy kettőjük közti barátság valószínűleg mindkettejük előnyére válhatna majd. Azonban ebből a gondolatmenetből a kiabálás zökkenti ki,amiről úgy véli, hogy határozottan Thaira volt. És valóban, a további szavak is megerősítik ezt, így csak bólint.*
- Akkor talán valóban jobban tetted, hogy nem szólaltál meg, nem lett volna jó elijeszteni. Nemcsak hogy gnóm, de még mágus is, és szeretne mágia oktatásával foglalkozni. Még mindenképpen szeretnék vele beszélni, ha valóban sikerülne egy fontosabb pozícióba jutnom. Meg említett is még néhány érdekességet. Eleinte kapcsolatba hoztam volna Nearával, azonban azt állítja, még nem is látta a nőt ezelőtt, így ezt elvetettem. Egy bizonyos Eralilról beszélt, aki mágia oktatásával foglalkozik. Meglepő, mennyi mágus van itt, csak keresni kell őket... *jegyzi meg, miközben a felkelő Nap sugarainak hatására kialakult árnyékokat nézi. Lehetséges, hogy nem kéne húzzák az időt, majd alhatnak, miután ennek vége. Jóllehet, még csak most fog jönni a nagyja, azonban ostobaság volna azt hinni, hogy majd tudnak az álmossággal foglalkozni, amikor az entitás által megszállt gazdatest ellen kell küzdjenek. Éppen ezért magában elhatározásra is jut, és Allyn számára is felkínálja a választás lehetőségét.*
- Szerintem végig kéne csinálni ezt az egészet, még hozzá most. Minél hamarabb. Mindennek csak ártanánk azzal, ha tovább halogatnánk a dolgot. Miután az entitás elpusztult, már nyugodtabban alhatunk *miután befejezte a mondandóját, szemeit a a lányra függeszti, hogy vajon mit mond erre. Ha beleegyezik, akkor valóban nem marad vesztegetni való idő...*
*A másik gnóm közli a nevét, amiről azelőtt megfeledkezett. Zrekil látja, hogy nem szándékosan akarta eltitkolni, hát mindenkivel megesik, hogy elfelejt ilyesmit. Miután pótolja a hiányosságot, és hozzáteszi, hogy a templomban szinte mindig ráakadhat, Zrekil búcsút int, és visszafordul Allynhoz. Nos igen, talán kicsit hosszúra sikerült a beszélgetés, ugyanakkor a gnómnak eddig nem volt szerencséje sem fajtársaihoz, sem pedig hozzá hasonló mágusokhoz, így ezt az alkalmat nem akarta elszalasztani. Ki tudja, ha valóban egy olyan magas pozícióba jut, mint amiről már régóta álmodik, még segítségére is lehet ez a Henua nevű fajtársa. És akkor ott van még ez a bizonyos Eralil... Mindenképpen muszáj lesz megismerje, hiszen ő is biztosan nagy tanító lehet, talán neki is van már pozíciója, egy kettőjük közti barátság valószínűleg mindkettejük előnyére válhatna majd. Azonban ebből a gondolatmenetből a kiabálás zökkenti ki,amiről úgy véli, hogy határozottan Thaira volt. És valóban, a további szavak is megerősítik ezt, így csak bólint.*
- Akkor talán valóban jobban tetted, hogy nem szólaltál meg, nem lett volna jó elijeszteni. Nemcsak hogy gnóm, de még mágus is, és szeretne mágia oktatásával foglalkozni. Még mindenképpen szeretnék vele beszélni, ha valóban sikerülne egy fontosabb pozícióba jutnom. Meg említett is még néhány érdekességet. Eleinte kapcsolatba hoztam volna Nearával, azonban azt állítja, még nem is látta a nőt ezelőtt, így ezt elvetettem. Egy bizonyos Eralilról beszélt, aki mágia oktatásával foglalkozik. Meglepő, mennyi mágus van itt, csak keresni kell őket... *jegyzi meg, miközben a felkelő Nap sugarainak hatására kialakult árnyékokat nézi. Lehetséges, hogy nem kéne húzzák az időt, majd alhatnak, miután ennek vége. Jóllehet, még csak most fog jönni a nagyja, azonban ostobaság volna azt hinni, hogy majd tudnak az álmossággal foglalkozni, amikor az entitás által megszállt gazdatest ellen kell küzdjenek. Éppen ezért magában elhatározásra is jut, és Allyn számára is felkínálja a választás lehetőségét.*
- Szerintem végig kéne csinálni ezt az egészet, még hozzá most. Minél hamarabb. Mindennek csak ártanánk azzal, ha tovább halogatnánk a dolgot. Miután az entitás elpusztult, már nyugodtabban alhatunk *miután befejezte a mondandóját, szemeit a a lányra függeszti, hogy vajon mit mond erre. Ha beleegyezik, akkor valóban nem marad vesztegetni való idő...*
1944. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:50:30
Üzenet elküldve: 2013-12-04 16:50:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
*Echnal nem vesztegeti az időt, mert hát minek is tenné. Már ki is nézett magának egy következő feladatot, mely legalább egy majdhogynem lakatlan szigetre viszi őt, jó messzire ezektől a gazdag senkiháziaktól. Bár a zsoldot nem írták, bizonyosan megfizetik a kardok árát egy ilyen veszélyes küldetésre.
Mindenek előtt, azonban látogatását kell tennie a templomban, azazhogy a könyvtárban. Az a mágia nem fog csak úgy a fejébe ugrani - bár nem is olyan rég olvasott valami hasonlót egy igen ügyetlen mágusról, de azon csak nevetett egy jót, minthogy valóságnak titulálja.
A templomban megint összetalálkozik az ájtatos papokkal, kik ki tudja kinek hódolnak. Tán magának a levegőnek? Érdekes szerzetek annyi szent. Na persze akor mit mondjon magáról? Elvégre ő meg csak tanulgatja azt, amiben ők legalább már mesterek.
Hamar megtalál pár tekercset amit még nem olvasott ezelőtt, s egy-két órán át görnyed is felettük, mire meg is érti miről szólnak, de utána már a betűknek nincs menekvés. Úgy falja a szavakat, mint hajdan édesanyja főztjét. Azóta sem evett olyan jót, bár Erisenek mindig azt mondta, hogy az ő ételeinél sosem evett ízletesebbeket. Dehát ilyen a szerelem.
Kiveri fejéből ezeket a gondolatokat, hiszen azoknak az időknek már vége, s soha sem ismétlődik meg. Elvették tőle mindazt amit szeretett, de majd bosszút áll. Az idő nem neki dolgozik, így sietnie kell, de sosem volt lusta ember.*
Mindenek előtt, azonban látogatását kell tennie a templomban, azazhogy a könyvtárban. Az a mágia nem fog csak úgy a fejébe ugrani - bár nem is olyan rég olvasott valami hasonlót egy igen ügyetlen mágusról, de azon csak nevetett egy jót, minthogy valóságnak titulálja.
A templomban megint összetalálkozik az ájtatos papokkal, kik ki tudja kinek hódolnak. Tán magának a levegőnek? Érdekes szerzetek annyi szent. Na persze akor mit mondjon magáról? Elvégre ő meg csak tanulgatja azt, amiben ők legalább már mesterek.
Hamar megtalál pár tekercset amit még nem olvasott ezelőtt, s egy-két órán át görnyed is felettük, mire meg is érti miről szólnak, de utána már a betűknek nincs menekvés. Úgy falja a szavakat, mint hajdan édesanyja főztjét. Azóta sem evett olyan jót, bár Erisenek mindig azt mondta, hogy az ő ételeinél sosem evett ízletesebbeket. Dehát ilyen a szerelem.
Kiveri fejéből ezeket a gondolatokat, hiszen azoknak az időknek már vége, s soha sem ismétlődik meg. Elvették tőle mindazt amit szeretett, de majd bosszút áll. Az idő nem neki dolgozik, így sietnie kell, de sosem volt lusta ember.*
1943. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-04 15:22:18
Üzenet elküldve: 2013-12-04 15:22:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Wram kimerülten és jóformán öntudatlanul bukdácsol a templom fala mellett, majd egy kieső részen megpihen egy padon.*
~csak azt tudnám, hogy kerültem ide.~
*erőlteti az agyát a kimerült ork.*
~jobblesz, ha pihenek egyet, mielőtt tovább indulok. Tovább. De hova?~
*Ekkor esik rá a pillantása Wramnak, a felhívásra, amely életre keltholtak ellen szólít hadba bátor jelentkezőket.*
~Azt hiszem jó lesz megnéznem magamnak azt a helyet.~
*határozza el magát az ork.*
~csak azt tudnám, hogy kerültem ide.~
*erőlteti az agyát a kimerült ork.*
~jobblesz, ha pihenek egyet, mielőtt tovább indulok. Tovább. De hova?~
*Ekkor esik rá a pillantása Wramnak, a felhívásra, amely életre keltholtak ellen szólít hadba bátor jelentkezőket.*
~Azt hiszem jó lesz megnéznem magamnak azt a helyet.~
*határozza el magát az ork.*
1942. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:43:05
Üzenet elküldve: 2013-12-03 22:43:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Az éjszaka mindig ijesztő, s ez most sincs máshogy. Még így is, hogy a Hold valamennyire világít nekik. Persze szívesebben aludt volna a kastélyban... Kezdetben most azonban a hárpiás ügy után egyetlen porcikája sem kívánja, hogy ott legyen ezért is örül neki annyira, hogy már nem ott vannak. Mondjuk az is benne van a pakliban, hogy álmukban sokkal könnyebben megölhetnék őket, mint ébren azonban erre a lehetőségre gondolni se akar. S szerencsére nem is kell, mivel beszélgetni kezd a férfivel, s a kulacs témáján újra nevetnek. Ez már nagyon hiányzott Allyn-nak. A nevetés jól esik neki, kicsit felszabadul, s nem idegeskedik tovább a hárpiák miatt.*
- Sosem lehetünk biztosak semmiben. Ez csak természetes. Én is megkérdeztem volna magamtól a helyedben.
*Neveti el magát újra, ezek után az alvás témája kerül szóba. Allyn persze nagyon álmos, de ha minden kötél szakad megoldja Thaira-val az esetet. Majd addig megkapja a kisasszony a vezetést amíg ő alszik egy kicsit. Viszont ki tudja lehet, hogy csak át kell esnie a holtponton és onnantól már pont az miatt nem fog tudni aludni, hogy olyan nagyon fáradt. Azonban ez a lehetőség koránt sem olyan biztos. Viszonylag gyorsan elhagyják az erdőt, ami kifejezetten megnyugtatja a lányt, hiszen az volt a legrémisztőbb hely. Este van, s így a csend, mi rájuk telepszik miközben a tisztáson, a folyóparton, a temetőben haladnak, igen csak nyomasztó. S bár Thaira folyton beszél Allyn így sem nyugodt egy cseppet sem. Sőt ha lehet ilyet mondani, minél közelebb kerülnek a templomhoz, annál idegesebb lesz. A folyóparton még lehajol a férfi két kőért, s meg is jegyez egy két dolgot, amire Allyn bólogat.*
- Megjártuk bizony! Hála neked! Mert én nem sok mindent csináltam azon kívül, hogy fejfájást okoztam neked.
*Jegyzi meg még nevetve. Azt, hogy mire kell a kő nem látja fontosnak megemlíteni. Egyszer úgy is megtudja, s valószínűleg nem is olyan sokára. Azonban ekkor megint rátör az a kellemetlen szorongás. Nem tudja miért van ez így, de sajnos nem tud ellene tenni semmit. Már majdnem a templomnál vannak, átvágnak a temetőn és meg is érkeztek. Mikor belépnek a gnóm megszólal, ez pedig első körben megijeszti Allyn-t, viszont a magyarázat teljesen megnyugtatja, s meg is érti a miérteket.*
- Igaz múltkor sem volt sehol! Majd csak nem lesz most sem!
*Jegyzi meg nevetve, s elgondolkodik, hogy vajon hova is kerülhetett a Hallgatag. Azonban ekkor váratlan dolog történik, egy másik gnóm jelenik meg a páros előtt. S udvariasan beszélgetni kezd. Allyn be is mutatkozna a legelején, azonban mielőtt szóra nyitná száját, érzi, hogy azon nem az ő szavai jönnének ki. Ezért kínos, nem kínos. Megszeppent arccal marad csendben, s teljesen elszégyenli magát.*
~Miért nem mondhatom, amit akarok Thaira?~
~Mert most én akarok vezetni! Én akarok vezetni! Én akarok vezetni! Azt ígérted, ha elérünk a végső menethez vezethetek!~
~Ez még nem az! Gazdatestünk sincs, ha azt megszereztük onnantól vezethetsz!~
~De én most akarok! Engedj vezetni! Különben elkezdek nyafogni!~
~Nem baj! Akkor sem vezetsz!~
*A beszélgetésbe egyszer kétszer azért szívesen beleszólna, de mikor ez megfordul a fejében Thaira megint elkezd kiabálni, meg veszekedni, s az elképzelésből nem lesz semmi. A helyzet nagyon kezd kínos lenni, egyre kínosabb.*
~Tudod te ez mennyire rossz fényt vet rám?~
~Igen tudom és kicsit sem zavar! Akkor is én akarok vezetni!~
~Azt fogja hinni, hogy néma vagyok, vagy valami betegségem van! Vagy, hogy nem tudom mi az illem!~
~Legfeljebb azt hiheti, hogy ostoba vagy! De akkor nem áll messze az igazságtól!~
~Nem vagy vicces Thaira. Kicsit sem vagy az.~
*Jegyzi meg morogva belső hangjának, aki persze tovább vitatkozik vele. Ekkor azonban a két férfi befejezi a beszélgetést és kedvesen mosolyogva fordul a lányhoz. Aki megvárja, míg a másik gnóm távozik, majd megszólal*
- Nem csuknád azt a nagy lepcses szád, te idióta! Nem látod, hogy el vagyok foglalva?
*Igen most megtörtént az a kellemetlen dolog, hogy Allyn akart megszólalni, s Thaira tette ezt meg helyette. Ahogy a mondatot kimondta, megint a szája elé kerül a keze.*
~Inkább neked kellene befognod Thaira!~
~Nem csináltam semmit sem!~
~Dehogy nem! Túl sokat is!~
*Majd kicsit szégyenkező ábrázattal szól a férfihoz.*
- Semmi baj! Örülök, hogy tudtál valakivel beszélni. Én is bemutatkoztam volna, de akkor ugyanígy Thaira tört volna ki! Mert megígértem, hogy ha már ott leszünk, hogy csak egy dolgot kell megtennünk megkapja a vezetést. Mivel pedig ez nem így lett, minden áron azt akarta, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Így is sikerült, bár ha ugyanilyen gonosz módon szólt volna az úrhoz az sokkal rosszabba lett volna. Ezt pedig nem akartam megkockáztatni. Remélem megérted!
*Ekkor felszalad vállára a kis gyíkja. Allyn mosolyogva figyeli, utljára tegnap este bújt ki a zsákból, s most a lány nagyon örül neki, hogy látja állatát.*
*Az éjszaka mindig ijesztő, s ez most sincs máshogy. Még így is, hogy a Hold valamennyire világít nekik. Persze szívesebben aludt volna a kastélyban... Kezdetben most azonban a hárpiás ügy után egyetlen porcikája sem kívánja, hogy ott legyen ezért is örül neki annyira, hogy már nem ott vannak. Mondjuk az is benne van a pakliban, hogy álmukban sokkal könnyebben megölhetnék őket, mint ébren azonban erre a lehetőségre gondolni se akar. S szerencsére nem is kell, mivel beszélgetni kezd a férfivel, s a kulacs témáján újra nevetnek. Ez már nagyon hiányzott Allyn-nak. A nevetés jól esik neki, kicsit felszabadul, s nem idegeskedik tovább a hárpiák miatt.*
- Sosem lehetünk biztosak semmiben. Ez csak természetes. Én is megkérdeztem volna magamtól a helyedben.
*Neveti el magát újra, ezek után az alvás témája kerül szóba. Allyn persze nagyon álmos, de ha minden kötél szakad megoldja Thaira-val az esetet. Majd addig megkapja a kisasszony a vezetést amíg ő alszik egy kicsit. Viszont ki tudja lehet, hogy csak át kell esnie a holtponton és onnantól már pont az miatt nem fog tudni aludni, hogy olyan nagyon fáradt. Azonban ez a lehetőség koránt sem olyan biztos. Viszonylag gyorsan elhagyják az erdőt, ami kifejezetten megnyugtatja a lányt, hiszen az volt a legrémisztőbb hely. Este van, s így a csend, mi rájuk telepszik miközben a tisztáson, a folyóparton, a temetőben haladnak, igen csak nyomasztó. S bár Thaira folyton beszél Allyn így sem nyugodt egy cseppet sem. Sőt ha lehet ilyet mondani, minél közelebb kerülnek a templomhoz, annál idegesebb lesz. A folyóparton még lehajol a férfi két kőért, s meg is jegyez egy két dolgot, amire Allyn bólogat.*
- Megjártuk bizony! Hála neked! Mert én nem sok mindent csináltam azon kívül, hogy fejfájást okoztam neked.
*Jegyzi meg még nevetve. Azt, hogy mire kell a kő nem látja fontosnak megemlíteni. Egyszer úgy is megtudja, s valószínűleg nem is olyan sokára. Azonban ekkor megint rátör az a kellemetlen szorongás. Nem tudja miért van ez így, de sajnos nem tud ellene tenni semmit. Már majdnem a templomnál vannak, átvágnak a temetőn és meg is érkeztek. Mikor belépnek a gnóm megszólal, ez pedig első körben megijeszti Allyn-t, viszont a magyarázat teljesen megnyugtatja, s meg is érti a miérteket.*
- Igaz múltkor sem volt sehol! Majd csak nem lesz most sem!
*Jegyzi meg nevetve, s elgondolkodik, hogy vajon hova is kerülhetett a Hallgatag. Azonban ekkor váratlan dolog történik, egy másik gnóm jelenik meg a páros előtt. S udvariasan beszélgetni kezd. Allyn be is mutatkozna a legelején, azonban mielőtt szóra nyitná száját, érzi, hogy azon nem az ő szavai jönnének ki. Ezért kínos, nem kínos. Megszeppent arccal marad csendben, s teljesen elszégyenli magát.*
~Miért nem mondhatom, amit akarok Thaira?~
~Mert most én akarok vezetni! Én akarok vezetni! Én akarok vezetni! Azt ígérted, ha elérünk a végső menethez vezethetek!~
~Ez még nem az! Gazdatestünk sincs, ha azt megszereztük onnantól vezethetsz!~
~De én most akarok! Engedj vezetni! Különben elkezdek nyafogni!~
~Nem baj! Akkor sem vezetsz!~
*A beszélgetésbe egyszer kétszer azért szívesen beleszólna, de mikor ez megfordul a fejében Thaira megint elkezd kiabálni, meg veszekedni, s az elképzelésből nem lesz semmi. A helyzet nagyon kezd kínos lenni, egyre kínosabb.*
~Tudod te ez mennyire rossz fényt vet rám?~
~Igen tudom és kicsit sem zavar! Akkor is én akarok vezetni!~
~Azt fogja hinni, hogy néma vagyok, vagy valami betegségem van! Vagy, hogy nem tudom mi az illem!~
~Legfeljebb azt hiheti, hogy ostoba vagy! De akkor nem áll messze az igazságtól!~
~Nem vagy vicces Thaira. Kicsit sem vagy az.~
*Jegyzi meg morogva belső hangjának, aki persze tovább vitatkozik vele. Ekkor azonban a két férfi befejezi a beszélgetést és kedvesen mosolyogva fordul a lányhoz. Aki megvárja, míg a másik gnóm távozik, majd megszólal*
- Nem csuknád azt a nagy lepcses szád, te idióta! Nem látod, hogy el vagyok foglalva?
*Igen most megtörtént az a kellemetlen dolog, hogy Allyn akart megszólalni, s Thaira tette ezt meg helyette. Ahogy a mondatot kimondta, megint a szája elé kerül a keze.*
~Inkább neked kellene befognod Thaira!~
~Nem csináltam semmit sem!~
~Dehogy nem! Túl sokat is!~
*Majd kicsit szégyenkező ábrázattal szól a férfihoz.*
- Semmi baj! Örülök, hogy tudtál valakivel beszélni. Én is bemutatkoztam volna, de akkor ugyanígy Thaira tört volna ki! Mert megígértem, hogy ha már ott leszünk, hogy csak egy dolgot kell megtennünk megkapja a vezetést. Mivel pedig ez nem így lett, minden áron azt akarta, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Így is sikerült, bár ha ugyanilyen gonosz módon szólt volna az úrhoz az sokkal rosszabba lett volna. Ezt pedig nem akartam megkockáztatni. Remélem megérted!
*Ekkor felszalad vállára a kis gyíkja. Allyn mosolyogva figyeli, utljára tegnap este bújt ki a zsákból, s most a lány nagyon örül neki, hogy látja állatát.*
1941. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 21:24:59
Üzenet elküldve: 2013-12-03 21:24:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef és Allyn Thaira Kvillon //
*Henua szavait a másik gnóm röviden összegzi. Mintha már egy kicsit másfelé járna az esze. A házasság fogalmát Tikron ismeri, hiszen Huredonban ez bevett szokás volt, az ő családjában. Ismeri, de nem gyakorolja és ezt tisztázni is akarja.*
- Tulajdonképpen nem írtunk alá semmit és jogi értelemben véve senki nem mondta ki ezt így, de lényegében ugyanarról van szó. Mellette akarom leélni az életemet és ő is mellettem. Egyelőre nem bonyolítjuk jobban, főleg mivel én gyakran úton vagyok.
*Zrekil sem találkozott sok fajtárssal. Biztos vannak még gnómok Artheniorban, hiszen nagy ez a város. Amikor a másik gnóm a főpap által ráruházott feladatok nehézségéről beszél, Tikron bólogat. Lehettek volna ezek apró-cseprő ügyek is, de úgy látszik, tényleg valamilyen komoly ügyről van szó. Valószínűleg ezért nem mond többet a fajtárs. Érthető. Tikron is így tenne, ha kapna hasonló feladatokat. Egy kicsit fel is bátorodik és lehet, hogy ő is vállalni fog majd ilyesmit, ha engedi az ideje. Egyelőre viszont tanulni akar és tanítani. A matematika mellett lassan már jöhet a mágiatanítás is, hiszen folyamatosan képzi magát és tudását szívesen megosztja mással is, természetesen megfelelő fizetség fejében.
Amikor Zrekil bejelenti, hogy mennie kell, mert szólítja a kötelesség, Tikron kedvesen mosolyogva bólint. A következő mondatra viszont arcára fagy a mosoly.*
- Hoppá! Elfelejtettem volna bemutatkozni? Lehet, hogy az a fejsérülés mégsem gyógyul olyan gyorsan... Henua Tikron vagyok és szerintem itt a templomban gyakran fellelhető leszek mostanában. Főleg délelőtt, mert aztán ebédelek, utána pedig tanítok. Remélem, hogy találkozunk még, maguknak pedig sok sikert a feladatok teljesítéséhez, Zrekil!
*A másik gnóm újra a társaságában lévő lánnyal elegyedik szóba, Tikron pedig meglátja a tanítót, aki eddig foglalkozott vele. Odamegy hozzá és köszönti. A pap pontosan emlékszik, hol fejezték be és belekezd a következő lépések magyarázásába. Hosszú idő telik el és Henua figyelmesen hallgatja a szerzetest. Egy idősebb emberről van szó, akinek az arcán már látszik az élet nyoma, de nagyon jó kondícióban van. A varázslatokhoz kell is, de ha már ismer néhányat, akkor pedig spórolni is tud az erejével. Ezeket a trükköket Tikron is meg akarja tanulni. Igazából minden trükköt meg akar tanulni és szépen sorban halad is a tanulással.*
*Henua szavait a másik gnóm röviden összegzi. Mintha már egy kicsit másfelé járna az esze. A házasság fogalmát Tikron ismeri, hiszen Huredonban ez bevett szokás volt, az ő családjában. Ismeri, de nem gyakorolja és ezt tisztázni is akarja.*
- Tulajdonképpen nem írtunk alá semmit és jogi értelemben véve senki nem mondta ki ezt így, de lényegében ugyanarról van szó. Mellette akarom leélni az életemet és ő is mellettem. Egyelőre nem bonyolítjuk jobban, főleg mivel én gyakran úton vagyok.
*Zrekil sem találkozott sok fajtárssal. Biztos vannak még gnómok Artheniorban, hiszen nagy ez a város. Amikor a másik gnóm a főpap által ráruházott feladatok nehézségéről beszél, Tikron bólogat. Lehettek volna ezek apró-cseprő ügyek is, de úgy látszik, tényleg valamilyen komoly ügyről van szó. Valószínűleg ezért nem mond többet a fajtárs. Érthető. Tikron is így tenne, ha kapna hasonló feladatokat. Egy kicsit fel is bátorodik és lehet, hogy ő is vállalni fog majd ilyesmit, ha engedi az ideje. Egyelőre viszont tanulni akar és tanítani. A matematika mellett lassan már jöhet a mágiatanítás is, hiszen folyamatosan képzi magát és tudását szívesen megosztja mással is, természetesen megfelelő fizetség fejében.
Amikor Zrekil bejelenti, hogy mennie kell, mert szólítja a kötelesség, Tikron kedvesen mosolyogva bólint. A következő mondatra viszont arcára fagy a mosoly.*
- Hoppá! Elfelejtettem volna bemutatkozni? Lehet, hogy az a fejsérülés mégsem gyógyul olyan gyorsan... Henua Tikron vagyok és szerintem itt a templomban gyakran fellelhető leszek mostanában. Főleg délelőtt, mert aztán ebédelek, utána pedig tanítok. Remélem, hogy találkozunk még, maguknak pedig sok sikert a feladatok teljesítéséhez, Zrekil!
*A másik gnóm újra a társaságában lévő lánnyal elegyedik szóba, Tikron pedig meglátja a tanítót, aki eddig foglalkozott vele. Odamegy hozzá és köszönti. A pap pontosan emlékszik, hol fejezték be és belekezd a következő lépések magyarázásába. Hosszú idő telik el és Henua figyelmesen hallgatja a szerzetest. Egy idősebb emberről van szó, akinek az arcán már látszik az élet nyoma, de nagyon jó kondícióban van. A varázslatokhoz kell is, de ha már ismer néhányat, akkor pedig spórolni is tud az erejével. Ezeket a trükköket Tikron is meg akarja tanulni. Igazából minden trükköt meg akar tanulni és szépen sorban halad is a tanulással.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122