// Átkozott mágia //
* A Templomba lépve, kicsit lemarad Caram mögött, ezért még távolról éppen szemtanúja lehet annak az eseménynek, mikor egy férfi lép társa elé, és nem túl barátságos hangnemben kérdez tőle valamit. Dhunamella nem igazán érti miről van szó, de inkább megvárja, míg elmegy az idegen, és csak azután lép fajtársa mellé.
A Templom nem éppen tiszta, és díszes, de az itteni embereknek éppen megfelel. Ekkor, egy pap lép eléjük, és üdvözli őket. Caram elmeséli, azt a nem éppen rövidke történetet, ami azóta történt, hogy a verseskönyvet megvásárolta volna a Piacon. A csuhás, kezébe veszi a kötetet, és vizsgálódó tekintettel lapozza végig. Meg sem nézi a benne található írásokat, csak mikor a végéhez ér, szólal meg.*
-Látta ezt a jelet, a borító belső felén? Ez Nixan Raineater pecsétje, ami annyit tesz, hogy ez az ő könyve volt. *Mondja, és eközben ujjával, egy kis vörös jelre mutat, amit vélhetően szinte csak az találhat meg, aki keresi.* A híresztelések szerint, valamikor itt élt Artheniorban, de már réges-rég halott. Nem ált messze tőle a sötét mágia gyakorlása, ezért még vérdíj is volt a fején. Talán, ha megtalálnák Nixan híres naplóját, akkor megtudnánk mivel van dolgunk, és megszüntethetnénk a hatását. Sajnos, ez eléggé ősi mágia, de utána nézek, hátha van valami más megoldás is. *Fejezi be nem túl meggyőzően. Dhunamella kicsit először kételkedik a pap szavaiban, de aztán belátja, hogy pont egy pap miért is hazudna nekik.
A lány, a mellette álló Caramra néz, mit szól az egészhez. Végül, még intéz egy utolsó kérdést a paphoz.*
-És, biztos benne, hogy ez a könyv, ennek a Nixan Raineater tulajdona volt? *Kérdezi, mint egy megbizonyodásul, biztos igazak-e a pap szájából elhangzottak. Reméli, hogy nem lesz nagyobb bonyodalom ezzel a könyvel kapcsolatban, de érzi, hogy reménykedésének ellenkezője fog bekövetkezni *