*Türelmesen várakozik, elvégre az idő az egyetlen, amiből van neki bőven. Meg persze a templom is egyfajta megszokott környezet már a számára, így békésen elácsorog, és messziről bámulja a csodálatos jelenséget. Egy új kor eljövetele, bizony. Létezése végre értelmet nyer, pontosan úgy, ahogy mindenkié. Még azoké is, akik odakint küzdenek, és meghalnak az élőholt sereg ellen, habár... meglehetősen rövid értelem a halál, de nekik ez jutott. Lehettek volna bölcsebbek, és rájöhettek volna, hogy egy háborúba, amit nem nyerhetnek meg, nincs értelme belemászni. Egy felsőbbrendű entitás által haltak, ha úgy vesszük, szóval tulajdonképpen így is több jut nekik, mint amennyit megérdemeltek. Lorew viszont nem tudja felfogni, hogyhogy neki nem jutott még semmi? Elvégre eljött erre a helyre, várta a jelet, és azóta is csak álldogál a semmiért. Talán még nem jött el az idő... Bár közel a Pillanat, ezt már jól tudja, de hogy mennyire közel... A jövendölések mindig olyan homályosak. A legjobb lenne most azonnal áldozni némi vért az entitásnak, aki a tőrön keresztül léphet kapcsolatba vele, hátha ad némi útmutatást a jelen helyzethez. Legalább annyit, hogy nem kell belefolyni, majd lerendezik maguk között, Lorew meg igazodik a kialakult helyzethez. Az is több lenne, mint a semmi, ehelyett viszont itt áll, és várja a választ. Amit nem kap. Na, hát ez a hagyományos értelemben vett semmi. Hirtelenjében több értelmét látja még annak is, hogy még egyszer visszasétál Isvu házáig, ezúttal már magabiztosan, eltévedés nélkül, meg ilyenek. A terv jó, aztán majd kiderül, egy utat hátramenetben memorizálni azért elég nehéz. Mindenesetre még néhány percet vár, viszont nem történik semmi. Mármint valami morgonc közben belép a templomba, és rögtön a fényhez szeretne jutni, de a páncélosok útját állják. Hiába, akkor nyilván Lorewnek sincs sok esélye odajutni, meg nem is akarja felhívni magára a figyelmet. Az entitás nyilván tudja, hogy itt járt, éppen így azt is, milyen szándékkal. Viszont nem válaszolt, ez egyértelmű jelzés, hogy még várnia kell. Sóhajt egyet, majd kisétál a templom kapuján, vissza a templomkertbe.*