- Ifjú Rendan! Mi szél hozott templomunk falai közé?* csap le rá rögtön egy idősebb pap, Morik, apja egyik barátja.*
- Üzlet, mi más, kedves Morik?* mosolyodik el, de a mosolyából nem sok vidámság csendül ki.*
- Mi a baj? Látom, nem lelkesedik túlságosan.* kérdezi aggódóan.
- Hát igen, az üzletelés nem az én műfajom. De kérlek, vezess minket az elé az ember elé akivel üzletet kell kötnünk.
- Ahogy óhajtja.* hajol meg és már sietősre is fogja a lépteit. Nem telik bele egy perc, máris egy apró szobában találják magukat.*
- Ha nem haragszotok meg, most elmennék. * szól Morik, és már ki és lépett az ajtón.*
- Szóval te lennél az ifjú Rendan Laster. Apád szólt, hogy te fogsz ma jönni hozzám. A nevem, Dorill Baren. Örülök a találkozásnak* mutatkozik be a középkorú, kopaszodó férfi.*
- Én is örülök, hogy találkozhatunk. Megkérhetném, hogy fogjuk sietősre a találkozót? Mielőbb haza szeretnék térni.
- Persze, persze! Kérem, mutassa, mit hoztak nekem.* Tonik előrelép és egy kis faasztalra leteszi a szöveteket, amiket magukkal hoztak.*
- Hmm, első ránézésre kiváló anyagnak tűnik, és igen, a tapintása is első osztályú. Miből készült? Selyemből?* Rendan bólintását látva elmosolyodik.*
- Értem. Csak az a baj, hogy mások is legalább ilyen jó árut hoztak. Mit tudtok felajánlani, hogy titeket válasszalak?
- Nos, az attól függ, mekkora mennyiségre van szükségük. Apám, a nagy tételben rendelőknek tisztes engedményt ad minden vásárláskor. Sőt, apám, azt ígérte, ha maguk, aláírnak egy szerződést velünk, hogy mindig tőlünk rendelnek. Még nagyobb kedvezmény ad a tiszteletes atyáknak. Ezeket pedig* mutat rá a szövetekre.* ajándékba, és nem csak bemutatni hoztuk. Mi a döntése kedves Dorill?* vidul fel a férfi, mert látja a férfi arcán, hogy már döntött is.*
- Ez csodálatos! Nem is gondoltam volna, hogy az édesapja ilyen nagylelkű! Hol vannak azok a papírok, már is aláírom őket!*
- Látom akkor minket választ. Kiváló! A papírok sajnos nincsenek nálunk, de Teniket visszaküldöm velük, ha önnek is megfelel így?
- Természetesen. Már alig várom, hogy megkössük ezt a gyümölcsöző üzletet.
- Ahogy mi is, atyám. De ha megbocsát, nekünk mennünk kell. A viszont látásra.
- Viszlát drága barátaim! * köszön el a pap is újdonsült üzlettársaitól. A templomból kiérve Rendan az elfhez fordul.*
- Remélem, nem baj, hogy vissza kell jönnöd a papírokkal Tenik.
- Ugyan már úrfi. Ez a munkám, természetes, hogy nem bánom.* legyint az elf.
- Akkor rendben. De én most meglátogatnám nagyapám sírját a temetőben. Menj haza nyugodtan. Majd később találkozunk.
- Ahogy óhajtja úrfi.* meghajol, és elindul a Gazdagnegyed, az otthona felé.*