[Az Alrishul Ház visszatérése-M2]
*Kétségbeesetten csattan föl, miután a tündér aláveti magát a mélybe. Már nem csak Sysifet gyászolja, hanem a Harmadikat is. De ekkor, halovány reménysugárként tündökölve ismételtem feltűnik a tündér. Olyan, mint egy angyal. Igazából mindaddig ezt is képzeli a férfi, amíg mellette ismét le nem telepszik az édes illatokat árasztó hölgyemény. Arcán meglepődöttség lesz úrrá, mely így ismét átcsap egy újabb hangulatba, hogy megnyugvással töltse el a zavarodott lelket.*
-A hajlékodba? Gyorsan belementél a találkánkba! Illatod úgy csalogat, mint méhet a méz!
*Fennkölt stílusban adja elő mondandóját, mert hirtelen ilyenné vált a kedve. Hangjából sugárzik a magabiztosság, miközben erős hallucinációk közepette, ámde mégis egyenesen halad a hölgy után.*
/Kevéssel a történtek után/
*Keserű epétől szabadul meg a gyomra most. Szerencsére nem a hajlékon belül. Az ital kábító hatása szinte azonnal szertefoszlik, s Ryrin a kezét a szája elé emelve vörösödik el.*
-Ha valami rosszat mondtam, vagy tettem, elnézésedet kérem Szervília!
*Oh, bőven emlékezett sajnos arra, amiket mondott, s tett. Ezért is jött mérhetetlenül zavarba. Az állapot egészen addig tartott, míg újra nem találkozott Tenminnel. Az ifjú odaszaladt és megölelte a lovagot, s Ryrin viszonozta is, sőt ölbe vette az elf kölyköt, mégsem mosolygott. Nem tudott. A kiemelkedő öröm szertefoszlott a történtek hatására. Vélhetően ez az érzés látszott a harmadik arcán is, mielőtt elment. A fél-elf pontosan tudja, hogy baljós fellegek jönnek.*
-Meg van a medál?
*Kérdezi, ha visszatér a tündér.*
-Miért megyünk a levegő templomából? Hová megyünk?
*Egyre hevesebben tette föl a kérdéseket. Látszott rajta, hogy néhány dolgot sejt, ám maga sem hiszi el, hogy ez történik.*
-Ugye...Sysif halála nem véletlen? Veszélyben vagyunk...
*Csak kombinál, bajt sejt. Kétségbeesetten keresi a megoldást elméjében. Kalkulál, esélyeket mér föl. Harcol...*
-Azt mondtad, gyűjtsünk erőt. A könyvtárban van két ember, aki velem jött. Akár bevesszük, akár nem, nem hagyom itt őket...
*Világosan szögezte le az álláspontját, s a nőre nézett.*
-Mondj el mindent, amit tudsz, és ha van, akkor a terved is. Ha nincs, kitalálunk valamit.