Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 136 (2701. - 2720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2720. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:07:09
Üzenet elküldve: 2015-06-18 20:07:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Zigi//
-Tehát akkor itt nincsenek ilyenek. Kár. Akkor levenne nekem néhányat? Kérem szépen.
*Az utolsó kettő szót csak az udvariasság kedvéért mondja. Természetesen nem parancsolgatni akar, ugyanúgy kért, mintha ezeket a szavakat használta volna. Csak azt tanították neki, hogy ha valami kér, akkor mondja ki ezeket a szavakat. Ő mindig is varázsszavakként gondolt rájuk, és mostani ismeretei szerint talán ezek is varázslásra használatosak. Valami meggyőző varázslat, vagy egy olyan, ami megparancsolja az "áldozatnak" hogy csinálja azt amit mondanak neki.
Végül megkapja a könyvet amit kért, és elmondja a "varázslat" befejező szavait.*
-Köszönöm szépen.
*Elég vastag és poros a könyv, épp azt tervezné hogy kinyissa, majd alszik egyet. Csakhogy a könyv tartalmában nagyon sok szép rajz van, leginkább tündérekről. Tündérekről, akik varázsolnak. Különböző fogásokat mutatnak be a pálcákon, s a képaláírások részletesen elmondja melyik ujjukat hogy kell tartani.
Ciss kezébe vesz egy közeli írótollat, s azon próbálja meg a könyvben szereplő utasításokat végrehajtani. Igazán belemerül ebbe a felettébb új "játékba", s elképzeli hogy ő most varázsol. Annyira belevesz a könyvbe, hogy éppen csak meghallja az öreg gnóm szavait.*
-Nem köszönöm, ez a könyv igazán jó!
*Mikor Zigi'sun felveti az ötletet, hogy menjenek a városi könyvtárba, elgondolkozik... Valóban itt akarja ő hagyni ezt a könyvet? ~Olyan jó... De majd ha lesz saját varázspálcám, újra megkeresem!~ Elolvassa, s megjegyzi a könyv címét, majd visszarakja oda, ahová szerinte való. Ha rossz helyre teszik, úgyis szólnak a szerzetesek.*
-Igen mehetünk! Már készen is vagyok.
-Tehát akkor itt nincsenek ilyenek. Kár. Akkor levenne nekem néhányat? Kérem szépen.
*Az utolsó kettő szót csak az udvariasság kedvéért mondja. Természetesen nem parancsolgatni akar, ugyanúgy kért, mintha ezeket a szavakat használta volna. Csak azt tanították neki, hogy ha valami kér, akkor mondja ki ezeket a szavakat. Ő mindig is varázsszavakként gondolt rájuk, és mostani ismeretei szerint talán ezek is varázslásra használatosak. Valami meggyőző varázslat, vagy egy olyan, ami megparancsolja az "áldozatnak" hogy csinálja azt amit mondanak neki.
Végül megkapja a könyvet amit kért, és elmondja a "varázslat" befejező szavait.*
-Köszönöm szépen.
*Elég vastag és poros a könyv, épp azt tervezné hogy kinyissa, majd alszik egyet. Csakhogy a könyv tartalmában nagyon sok szép rajz van, leginkább tündérekről. Tündérekről, akik varázsolnak. Különböző fogásokat mutatnak be a pálcákon, s a képaláírások részletesen elmondja melyik ujjukat hogy kell tartani.
Ciss kezébe vesz egy közeli írótollat, s azon próbálja meg a könyvben szereplő utasításokat végrehajtani. Igazán belemerül ebbe a felettébb új "játékba", s elképzeli hogy ő most varázsol. Annyira belevesz a könyvbe, hogy éppen csak meghallja az öreg gnóm szavait.*
-Nem köszönöm, ez a könyv igazán jó!
*Mikor Zigi'sun felveti az ötletet, hogy menjenek a városi könyvtárba, elgondolkozik... Valóban itt akarja ő hagyni ezt a könyvet? ~Olyan jó... De majd ha lesz saját varázspálcám, újra megkeresem!~ Elolvassa, s megjegyzi a könyv címét, majd visszarakja oda, ahová szerinte való. Ha rossz helyre teszik, úgyis szólnak a szerzetesek.*
-Igen mehetünk! Már készen is vagyok.
2719. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 17:40:40
Üzenet elküldve: 2015-06-18 17:40:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok Ura//
*A mágusok beszéde továbbra sem tölti el izgalommal, netán kíváncsisággal, inkább pihenteti szürkéskék íriszeit a földmáguson, míg az a gyámoltjának tetsző fiatalkához intézi ködös szavait. Tűnődik, vajh milyen hamar lesz képes az ujjai köré csavarni a férfit? Látván nem túl hosszas, ámde érzékelhető vívódását, félő, hogy nem lesz könnyed a dolga, ám elég kivárnia, míg Hemitar elhagyja társaságukat, Argus szemében ismét ott mutatkozik az az eltéveszthetetlen kis csillanás, mely női mivoltáért vágyakozik.
Bizonytalan hangjára, mely még nem ölel fel szavakat, enyhén megemelkednek az ezüst-szőke démon szemöldökei, azonban nem kell sokat tűnődnie a mágus indíttatásain, az hamarost moccan, hogy kezeiket egymáséiba simítsa. Dayria pedig nem tesz az óhaja ellen, szende szűzként hagyja irányítani feltételezhető kíváncsiságát, egyébiránt kölcsönös, hamis vonzalmát a férfi iránt, kit olybá tűnik, igen csak alábecsült a bátorságát s türelmét illetően.
Sűrű, éj-fekete pillái egy kérészlétű mozzanat erejéig alábuknak a hamvas arcbőrre, vonásainak szemérmetlen játékával hintve el a zavartság illúzióját Argus nyájas szavainak nyomán, aztán a köpcös mágus arcára emeli kristályos lélektükreit, hogy ajkainak haloványan derengő mosolyával köszönhesse meg a nagylelkűséget.
Mielőtt azonban bármit lecsengethetne egészségesen pirosló ajkairól, a férfi közelebb lép hozzá, egy röpke pillantás során pedig észreveszi a mágusbot tüzének enyhe változását is.
~Érdekes...~
Kitűnő önuralmának hozománya csupán, hogy gondolata mellé nem szökik ajkaira egy elégedett, cinikus mosoly, hanem inkább tovább gördítve a veszélyes játékot, tekint vissza az egyre fenyegetőbbé és kacérabbá váló férfire.
A falhoz lapulva hallgatja egy külső szemlélőnek talán furcsa mondandóját, a rothadt lélekben azonban mézédes emlékeket idéz a hatalom ilyesformán történő megfogalmazása. De még mennyiszer tapasztalta, míg dicső évszázadaiban fürdött! Azóta pedig kimondottan szomjazza, hogy óhaját rettegve lessék a világ alantas népei. Avagy mindenki más, aki nem ő, hiszen magasztosságához senki e létsíkon nem érhet fel. Ó nem, még húgai is eltiporni való férgeknek tetszenek csupán a lény szemeiben, s ezen még Sotheena sem tudott alakítani.
~Önérzetes némber, de még mindig valamirevalóbb a többinél.~
Sejlik fel gondolataiban az elfogadásra hajazó mondat, ám nem szabad túlbecsülni a fúria enyhébb érzéseit, attól még nem fogja arcon csókolni drága testvérkéjét, ha legközelebb újra meglátja. Tán még ketté is tépi, ha újfent a táplálkozása közben lesi meg.
A kellemes emlékeknek azonban itt most nincs helyük, szellemének minden apró kis szegmentumára szüksége van, hogy elriasztás helyett inkább szorosabbra fűzze a mágus iránta való vágyait, netán érzéseit. Így tehát szürkéskék lélektükreit hol Argus szemein, hol pedig az ajkain függeszti, s mikor leheletét már a sajátjain érzi, nem ereszti pillantásával a hatalom fogalmát megformáló szájat. De nem is hajlik azonnal csókra, még ha ily' egyértelmű is a földmágus óhaja, nem ám. Kíváncsian várja, mi lesz a hozománya a vágyott mozdulat megtagadásának. Valóban megkörnyékezte Argus lelkét a sötétség, vagy mindez csupán egy férfi önuralmának hiánya volna? Utolsó kijelentésével halovány mosolyt csal a lény ajkaira, noha gondolatai között elégedett kacaj hallatszik fel.*
- Talán... *Sóhajtja, válaszul a korábban feltett kérdésére, miszerint ismeri-e a hatalom ezen vonatkozását, majd lehunyva pilláit, végre egymáséinak simítja szájaikat. Egyelőre nem mutat semmit vadságából, egyszerű, puha csókot lehel a férfi ajkaira, egészen aprócska bemutatót kínálva lényének egészéből. Egy kis cseppnyi méreg, mely Dayria reményei szerint hamarost behálózza a mágus testét, befeketítve vérét és lelkét egyaránt.
Ám hiába minden eltervelt mozzanat, a környezeti tényezőket még egy maga fajta extradimenzionális létforma sem befolyásolhatja, s bizony egy kellemetlenkedő fejezi ki nem tetszését egyszerű csókjuk iránt, mintha csak a régi korok szent templomában volnának még mindig.
~Te átkozott ki féreg...~
Zsörtölődik magában a fúria, de hiába kívánja itt helyben miszlikbe csócsálni az idegent, muszáj kitartania a szerepe mellett, melynek során enyhe ijedtséggel húzódik el Argustól. Amennyiben a férfi is így tesz, nem sajnál rádobni még egy lapáttal a kialakult helyzetre; a mágus karjába kapaszkodva helyezkedik egy kicsit hátrébb, mintegy a férfi oltalmába helyezve ártatlan lényét.
A saját tulajdon megvédése többnyire agressziót vált ki a hímekből, legalábbis Dayria tapasztalatai szerint, így reméli, hogy ezen egyszerű kis mozdulatával is rásegíthet a földmágus lelkének beszennyezéséhez. Ráhagyja a másik méltatlankodásának lereagálását, ellenben a továbbiakra már jobban odafigyel.*
- Ezek szerint mégse hallhatott oly' sokat, kedves... *Zavart pillantással hagyja függőben mondatának végét, hiszen nem hangzott el az idegen neve. Puszta udvariassági kérdésnek hat az érdeklődése, ám egyéb indíttatásai is vannak a kíváncsiságával. Például, hogyha végre letudta ezt a kis utazást Argusékkal, meglelje a fenséges személyével szemben méltatlanul viselkedőt.
Ha nem gyártana magában alkalomadtán halállistákat, nyilván elunná lassan már egy évezrede tartó létét e világon, az ilyen kis arcátlanságok pedig bőven elegendőek arra, hogy valakit a levadászandók közé soroljon.
Bármi is legyen a válasz, megjátszott bizonytalansággal tekint fel a földmágusra, mintegy üzenve neki, nehogy túl hamar felfedje rokonságát a Csontok urával. Nem mintha ez valódi lényének bármiféle fenyegetést jelentene, ám jelen szerepe megkívánja az óvatosságot és aggodalmat.
Közben alig, hogy feltűnik az idegen, Hemitar is visszatér az elnyújtott körútjáról, bár érkezése nem kavar nagy port. A démoni nőszemély sem méltatja néhány pillantásnál többre a fiatalt, amannak bemutatkozása viszont őt is arra ösztökéli, hogy megadjon némi bizalmat a társaságukba férkőzőnek. Nehogy a végén még álnévvel szolgáljon.*
- Elenith Dharemon, uram... Örvendek. *Mutatkozik be lényegre törően, mégis csöndesen, kacsóját viszont nem emeli csókra, hiszen az idegen udvariatlan belépője után el tudja képzelni, hogy nem ismerné az etikettet. Ha mégis lát reá hajlandóságot, úgy odanyújtja puha kezét.*
*A mágusok beszéde továbbra sem tölti el izgalommal, netán kíváncsisággal, inkább pihenteti szürkéskék íriszeit a földmáguson, míg az a gyámoltjának tetsző fiatalkához intézi ködös szavait. Tűnődik, vajh milyen hamar lesz képes az ujjai köré csavarni a férfit? Látván nem túl hosszas, ámde érzékelhető vívódását, félő, hogy nem lesz könnyed a dolga, ám elég kivárnia, míg Hemitar elhagyja társaságukat, Argus szemében ismét ott mutatkozik az az eltéveszthetetlen kis csillanás, mely női mivoltáért vágyakozik.
Bizonytalan hangjára, mely még nem ölel fel szavakat, enyhén megemelkednek az ezüst-szőke démon szemöldökei, azonban nem kell sokat tűnődnie a mágus indíttatásain, az hamarost moccan, hogy kezeiket egymáséiba simítsa. Dayria pedig nem tesz az óhaja ellen, szende szűzként hagyja irányítani feltételezhető kíváncsiságát, egyébiránt kölcsönös, hamis vonzalmát a férfi iránt, kit olybá tűnik, igen csak alábecsült a bátorságát s türelmét illetően.
Sűrű, éj-fekete pillái egy kérészlétű mozzanat erejéig alábuknak a hamvas arcbőrre, vonásainak szemérmetlen játékával hintve el a zavartság illúzióját Argus nyájas szavainak nyomán, aztán a köpcös mágus arcára emeli kristályos lélektükreit, hogy ajkainak haloványan derengő mosolyával köszönhesse meg a nagylelkűséget.
Mielőtt azonban bármit lecsengethetne egészségesen pirosló ajkairól, a férfi közelebb lép hozzá, egy röpke pillantás során pedig észreveszi a mágusbot tüzének enyhe változását is.
~Érdekes...~
Kitűnő önuralmának hozománya csupán, hogy gondolata mellé nem szökik ajkaira egy elégedett, cinikus mosoly, hanem inkább tovább gördítve a veszélyes játékot, tekint vissza az egyre fenyegetőbbé és kacérabbá váló férfire.
A falhoz lapulva hallgatja egy külső szemlélőnek talán furcsa mondandóját, a rothadt lélekben azonban mézédes emlékeket idéz a hatalom ilyesformán történő megfogalmazása. De még mennyiszer tapasztalta, míg dicső évszázadaiban fürdött! Azóta pedig kimondottan szomjazza, hogy óhaját rettegve lessék a világ alantas népei. Avagy mindenki más, aki nem ő, hiszen magasztosságához senki e létsíkon nem érhet fel. Ó nem, még húgai is eltiporni való férgeknek tetszenek csupán a lény szemeiben, s ezen még Sotheena sem tudott alakítani.
~Önérzetes némber, de még mindig valamirevalóbb a többinél.~
Sejlik fel gondolataiban az elfogadásra hajazó mondat, ám nem szabad túlbecsülni a fúria enyhébb érzéseit, attól még nem fogja arcon csókolni drága testvérkéjét, ha legközelebb újra meglátja. Tán még ketté is tépi, ha újfent a táplálkozása közben lesi meg.
A kellemes emlékeknek azonban itt most nincs helyük, szellemének minden apró kis szegmentumára szüksége van, hogy elriasztás helyett inkább szorosabbra fűzze a mágus iránta való vágyait, netán érzéseit. Így tehát szürkéskék lélektükreit hol Argus szemein, hol pedig az ajkain függeszti, s mikor leheletét már a sajátjain érzi, nem ereszti pillantásával a hatalom fogalmát megformáló szájat. De nem is hajlik azonnal csókra, még ha ily' egyértelmű is a földmágus óhaja, nem ám. Kíváncsian várja, mi lesz a hozománya a vágyott mozdulat megtagadásának. Valóban megkörnyékezte Argus lelkét a sötétség, vagy mindez csupán egy férfi önuralmának hiánya volna? Utolsó kijelentésével halovány mosolyt csal a lény ajkaira, noha gondolatai között elégedett kacaj hallatszik fel.*
- Talán... *Sóhajtja, válaszul a korábban feltett kérdésére, miszerint ismeri-e a hatalom ezen vonatkozását, majd lehunyva pilláit, végre egymáséinak simítja szájaikat. Egyelőre nem mutat semmit vadságából, egyszerű, puha csókot lehel a férfi ajkaira, egészen aprócska bemutatót kínálva lényének egészéből. Egy kis cseppnyi méreg, mely Dayria reményei szerint hamarost behálózza a mágus testét, befeketítve vérét és lelkét egyaránt.
Ám hiába minden eltervelt mozzanat, a környezeti tényezőket még egy maga fajta extradimenzionális létforma sem befolyásolhatja, s bizony egy kellemetlenkedő fejezi ki nem tetszését egyszerű csókjuk iránt, mintha csak a régi korok szent templomában volnának még mindig.
~Te átkozott ki féreg...~
Zsörtölődik magában a fúria, de hiába kívánja itt helyben miszlikbe csócsálni az idegent, muszáj kitartania a szerepe mellett, melynek során enyhe ijedtséggel húzódik el Argustól. Amennyiben a férfi is így tesz, nem sajnál rádobni még egy lapáttal a kialakult helyzetre; a mágus karjába kapaszkodva helyezkedik egy kicsit hátrébb, mintegy a férfi oltalmába helyezve ártatlan lényét.
A saját tulajdon megvédése többnyire agressziót vált ki a hímekből, legalábbis Dayria tapasztalatai szerint, így reméli, hogy ezen egyszerű kis mozdulatával is rásegíthet a földmágus lelkének beszennyezéséhez. Ráhagyja a másik méltatlankodásának lereagálását, ellenben a továbbiakra már jobban odafigyel.*
- Ezek szerint mégse hallhatott oly' sokat, kedves... *Zavart pillantással hagyja függőben mondatának végét, hiszen nem hangzott el az idegen neve. Puszta udvariassági kérdésnek hat az érdeklődése, ám egyéb indíttatásai is vannak a kíváncsiságával. Például, hogyha végre letudta ezt a kis utazást Argusékkal, meglelje a fenséges személyével szemben méltatlanul viselkedőt.
Ha nem gyártana magában alkalomadtán halállistákat, nyilván elunná lassan már egy évezrede tartó létét e világon, az ilyen kis arcátlanságok pedig bőven elegendőek arra, hogy valakit a levadászandók közé soroljon.
Bármi is legyen a válasz, megjátszott bizonytalansággal tekint fel a földmágusra, mintegy üzenve neki, nehogy túl hamar felfedje rokonságát a Csontok urával. Nem mintha ez valódi lényének bármiféle fenyegetést jelentene, ám jelen szerepe megkívánja az óvatosságot és aggodalmat.
Közben alig, hogy feltűnik az idegen, Hemitar is visszatér az elnyújtott körútjáról, bár érkezése nem kavar nagy port. A démoni nőszemély sem méltatja néhány pillantásnál többre a fiatalt, amannak bemutatkozása viszont őt is arra ösztökéli, hogy megadjon némi bizalmat a társaságukba férkőzőnek. Nehogy a végén még álnévvel szolgáljon.*
- Elenith Dharemon, uram... Örvendek. *Mutatkozik be lényegre törően, mégis csöndesen, kacsóját viszont nem emeli csókra, hiszen az idegen udvariatlan belépője után el tudja képzelni, hogy nem ismerné az etikettet. Ha mégis lát reá hajlandóságot, úgy odanyújtja puha kezét.*
2718. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 13:13:25
Üzenet elküldve: 2015-06-18 13:13:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Csontok Ura//
*Achrad számára az ilyen templomok nagyon is ismerősek. Igaz ugyan, hogy ő régen a Víz Nagytemplomába járt rendszeresen, még Lihanechben, bár az sem volt sokban különböző ettől, csak annyiban, hogy az ottani sokkalta nagyobb volt, mint ez.
Ez azonban Arthenior, nem pedig a víz városa, és akkor még megvolt minden varázsereje, most pedig már csak árnyéka régi önmagának. Viszont megfogadta magában, mikor talpai először érintették e város kövét, hogy eme messze földön elhíresült építményt közelebbről is megnézi magának. És most, hogy nem kötik kezét holmi küldetések, életcélok, és ötven esztendő után újra szabad, szakíthat időt ennek beteljesítésére.
A hatalmas faajtó egy apró gnómnak még hatalmasabbnak tűnik, elképedve halad át a boltív alatt. A benti sötétséget nem fogadja valami jól, öreg szemei már nem képesek olyan jól tájékozódni a sötétben, mint fénykorában, így az idős gnómnak ez a kellemes félhomály egy sötét pincéhez hasonlatos. Hallani hallja a személyeket, akik vele egy légtérben tartózkodnak, viszont nem tudja biztonsággal megállapítani azt, hogy kifélék-mifélék. Így inkább letelepszik egy fényesebben világító gyertya mellé, lehunyja ráncos, öreg szemhéját, és rebegő szájjal elmormol egy igét, mely ha sikerül, akkor megérzi a közelben lévő mágusokat.
Azonban Achrad letért a Szív útjáról, viszont azt sem állíthatja bizton, hogy az Elme útján battyog, de ettől függetlenül varázslási módszere teljesen új, mint a régi, így a siker nem garantált. A varázserőt nem veszi el a természettől és a világtól csak úgy, hanem elkéri, és ebben rejlik a varázslat szépsége.
Ha sikerül a mágia, akkor megérezhet egy ismerős erőt. Annyira eltér másokétól, hogy ezer közül is felismerné Achrad Argus erejét.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
*Achrad számára az ilyen templomok nagyon is ismerősek. Igaz ugyan, hogy ő régen a Víz Nagytemplomába járt rendszeresen, még Lihanechben, bár az sem volt sokban különböző ettől, csak annyiban, hogy az ottani sokkalta nagyobb volt, mint ez.
Ez azonban Arthenior, nem pedig a víz városa, és akkor még megvolt minden varázsereje, most pedig már csak árnyéka régi önmagának. Viszont megfogadta magában, mikor talpai először érintették e város kövét, hogy eme messze földön elhíresült építményt közelebbről is megnézi magának. És most, hogy nem kötik kezét holmi küldetések, életcélok, és ötven esztendő után újra szabad, szakíthat időt ennek beteljesítésére.
A hatalmas faajtó egy apró gnómnak még hatalmasabbnak tűnik, elképedve halad át a boltív alatt. A benti sötétséget nem fogadja valami jól, öreg szemei már nem képesek olyan jól tájékozódni a sötétben, mint fénykorában, így az idős gnómnak ez a kellemes félhomály egy sötét pincéhez hasonlatos. Hallani hallja a személyeket, akik vele egy légtérben tartózkodnak, viszont nem tudja biztonsággal megállapítani azt, hogy kifélék-mifélék. Így inkább letelepszik egy fényesebben világító gyertya mellé, lehunyja ráncos, öreg szemhéját, és rebegő szájjal elmormol egy igét, mely ha sikerül, akkor megérzi a közelben lévő mágusokat.
Azonban Achrad letért a Szív útjáról, viszont azt sem állíthatja bizton, hogy az Elme útján battyog, de ettől függetlenül varázslási módszere teljesen új, mint a régi, így a siker nem garantált. A varázserőt nem veszi el a természettől és a világtól csak úgy, hanem elkéri, és ebben rejlik a varázslat szépsége.
Ha sikerül a mágia, akkor megérezhet egy ismerős erőt. Annyira eltér másokétól, hogy ezer közül is felismerné Achrad Argus erejét.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény mágiaaffinitását (annak tényét) érzékeli, annak mértéke nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.
2717. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 12:22:56
Üzenet elküldve: 2015-06-18 12:22:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kirándulás - Worenth//
~Hát sejtésem nem volt oktalan. Valóban saját múltja volt kérdésének témája, csak mint nekem. Ha pedig ő be merte ezt vallani, akkor az úgy helyes és egyenlő, ha én is így teszek.~
-Nos, engem nem tudtak eladni, évek múlva sem. De a szenvedés mit sem ért, ahhoz képest, amit tenni akartam az ellen... Öngyilkosságot kíséreltem meg újra és újra.
*Hatásszünetet tart, bár nem tudja, minek. Fél a reakciótól, nem is alaptalanul. Az ilyen embert az ő kis hitvilága szerint meg kell vetni, hiszen az életet, mint legnagyobb ajándékot egy ostoba döntéssel eldobta volna magától. Sokan vannak ezzel így, ebben biztos, pontosan ezért meri így hinni.*
-De megváltoztam. Olyan lettem, amilyen most vagyok. Már nem lennék képes tőrt szorítani a nyakamhoz...
~... de máséhoz sem.~
*Ezt nem mondja ki, mert nem ide tartozik. Módosítaná a mondanivalóját az egész mondat.*
~Egyszóval a méltóságom abban a pillanatban elveszett. Talán nem is szerzem egyhamar vissza.~
*Hogy mit csinált elsőnek Artheniorban? Nos... *
-Thargodar közelében találkoztam Taitossal, a Zöldfülűvel, Liahwulfe Amenho Khyr kisasszonnyal és Eghalim Grall urammal. Amon Ruadhra mentünk, és másnap ott találkoztam Ewangel kisasszonnyal és Isurii Thargodar úrnővel. Na és persze veled, uram.
*Elgondolkodik egy kicsit, már csak azért is mert eszébe jutott Liahwulfe. Egyszer beszélnie kellene vele, hisz ő az egyetlen, akit ismer, aki segíthet hátfájdalmaiban.*
-Worenth mester! Lenne egy kérdésem. *Megvárja, amíg az engedélyt megkapja, ami valószínű, de azért illendőnek találja.* Megvetsz, amiért rabszolga múltam van? Vagy másként kezelsz? Hiszem, hogy igazmondó vagy, de most őszintén felelj, kérlek.
*Ez kulcsfontosságú információ Eireni számára. Sokan már csak a hallatától megvetik, hiszen a rabszolga az rabszolga. Nincsenek jogaik. Még ha régen voltak is, már nincsenek. Az onnan való feljutás pedig szinte lehetetlen.*
~Találkoztam már személyekkel, akik eltekintettek ettől a ténytől. Hálás is vagyok nekik. Eghalim uram, Lia kisasszony...~
~Hát sejtésem nem volt oktalan. Valóban saját múltja volt kérdésének témája, csak mint nekem. Ha pedig ő be merte ezt vallani, akkor az úgy helyes és egyenlő, ha én is így teszek.~
-Nos, engem nem tudtak eladni, évek múlva sem. De a szenvedés mit sem ért, ahhoz képest, amit tenni akartam az ellen... Öngyilkosságot kíséreltem meg újra és újra.
*Hatásszünetet tart, bár nem tudja, minek. Fél a reakciótól, nem is alaptalanul. Az ilyen embert az ő kis hitvilága szerint meg kell vetni, hiszen az életet, mint legnagyobb ajándékot egy ostoba döntéssel eldobta volna magától. Sokan vannak ezzel így, ebben biztos, pontosan ezért meri így hinni.*
-De megváltoztam. Olyan lettem, amilyen most vagyok. Már nem lennék képes tőrt szorítani a nyakamhoz...
~... de máséhoz sem.~
*Ezt nem mondja ki, mert nem ide tartozik. Módosítaná a mondanivalóját az egész mondat.*
~Egyszóval a méltóságom abban a pillanatban elveszett. Talán nem is szerzem egyhamar vissza.~
*Hogy mit csinált elsőnek Artheniorban? Nos... *
-Thargodar közelében találkoztam Taitossal, a Zöldfülűvel, Liahwulfe Amenho Khyr kisasszonnyal és Eghalim Grall urammal. Amon Ruadhra mentünk, és másnap ott találkoztam Ewangel kisasszonnyal és Isurii Thargodar úrnővel. Na és persze veled, uram.
*Elgondolkodik egy kicsit, már csak azért is mert eszébe jutott Liahwulfe. Egyszer beszélnie kellene vele, hisz ő az egyetlen, akit ismer, aki segíthet hátfájdalmaiban.*
-Worenth mester! Lenne egy kérdésem. *Megvárja, amíg az engedélyt megkapja, ami valószínű, de azért illendőnek találja.* Megvetsz, amiért rabszolga múltam van? Vagy másként kezelsz? Hiszem, hogy igazmondó vagy, de most őszintén felelj, kérlek.
*Ez kulcsfontosságú információ Eireni számára. Sokan már csak a hallatától megvetik, hiszen a rabszolga az rabszolga. Nincsenek jogaik. Még ha régen voltak is, már nincsenek. Az onnan való feljutás pedig szinte lehetetlen.*
~Találkoztam már személyekkel, akik eltekintettek ettől a ténytől. Hálás is vagyok nekik. Eghalim uram, Lia kisasszony...~
2716. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-18 10:08:56
Üzenet elküldve: 2015-06-18 10:08:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Ciss Din'rako//
-Szerintem azokat a könyveket a városi Könyvtárban találnánk meg.
*Pillant hátra, miközben a sorok között nézelődik.*
~Na akkor nézzük nincs e olyan ami Ciss érdeklődését is felkelti.~
*Kihúz a többi közül egy barna borítós könyvet, ami hozzávetőlegesen kettőszáz oldalas lehet. Kicsit lefújja róla a port és belelapoz. Elég muris a könyv, mivel inkább csak rajzok vannak benne szárnyas tündérekről, ahogyan varázsolnak.*
-Nézd ezt Ciss. *nyújtja át neki a könyvet.*
~Nem értem, hogy kerül ide ilyen könyv, vagy hogy mi értelme van ennek, de valami biztos van.~
-Ez az lenne, hogy a tündérek hogyan mozgassák a kezüket, vagy a varázspálcájukat? Szerinted lehetséges, hogy a tündérek másképpen varázsolnak?
~Szerintem ez hülyeség.~
*Mindenesetre Ciss majd megválaszolja, még ha tapasztalatlan is azt biztosan hallotta volna, ha a tündérek ilyen téren különlegesek lennének. Zigi tovább nézelődik, Ciss a tündéres könyvvel azt tesz amit akar, akár vissza is teheti a helyére. Újabb könyv kerül elő, ez már egy piros kemény borítós könyv, hasonlít Zigi saját könyvéhez. A mágia összpontosítással foglalkozik, legalábbis a címén ez áll. Egy másik kék fedlapos könyvet is a kezébe vesz, ami a varázsigék kiejtésével, nyelvezetével foglalkozik. Mindkettőt a tündér felé nyújtja.*
-Ezek már érdekesebbek lehetnek nézd csak meg. De ha novellákra, történetekre vagy kíváncsi, akkor átsétálunk a városi könyvtárba, legfeljebb később visszajövünk.
-Szerintem azokat a könyveket a városi Könyvtárban találnánk meg.
*Pillant hátra, miközben a sorok között nézelődik.*
~Na akkor nézzük nincs e olyan ami Ciss érdeklődését is felkelti.~
*Kihúz a többi közül egy barna borítós könyvet, ami hozzávetőlegesen kettőszáz oldalas lehet. Kicsit lefújja róla a port és belelapoz. Elég muris a könyv, mivel inkább csak rajzok vannak benne szárnyas tündérekről, ahogyan varázsolnak.*
-Nézd ezt Ciss. *nyújtja át neki a könyvet.*
~Nem értem, hogy kerül ide ilyen könyv, vagy hogy mi értelme van ennek, de valami biztos van.~
-Ez az lenne, hogy a tündérek hogyan mozgassák a kezüket, vagy a varázspálcájukat? Szerinted lehetséges, hogy a tündérek másképpen varázsolnak?
~Szerintem ez hülyeség.~
*Mindenesetre Ciss majd megválaszolja, még ha tapasztalatlan is azt biztosan hallotta volna, ha a tündérek ilyen téren különlegesek lennének. Zigi tovább nézelődik, Ciss a tündéres könyvvel azt tesz amit akar, akár vissza is teheti a helyére. Újabb könyv kerül elő, ez már egy piros kemény borítós könyv, hasonlít Zigi saját könyvéhez. A mágia összpontosítással foglalkozik, legalábbis a címén ez áll. Egy másik kék fedlapos könyvet is a kezébe vesz, ami a varázsigék kiejtésével, nyelvezetével foglalkozik. Mindkettőt a tündér felé nyújtja.*
-Ezek már érdekesebbek lehetnek nézd csak meg. De ha novellákra, történetekre vagy kíváncsi, akkor átsétálunk a városi könyvtárba, legfeljebb később visszajövünk.
2715. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 21:39:18
Üzenet elküldve: 2015-06-17 21:39:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
* Lassan már elgémberednek tagjai, pedig már ült így, ült úgy csak éppen nem feküdt. Becsukja a bőrkötéses könyvet, hogy kinyújtóztassa, kiropogtassa tagjait, közben a fölé magasodó épülettel szemezik. Az ajtaján belépve, kell egy kis idő, míg szeme hozzá szokik a homályhoz. Halk koppanások kísérik lépteit, jelezvén, hogy valaki betért. Inkább a kíváncsiság hozta ide, mint az, hogy miért is jönnek ide a látogatók. Ekképpen is viselkedik. Minden egyes szobrot megnéz és megérint, int valami rossz gyerek. Ujjai végig futnak talpazatán, majd a kőember ruhájának redőzésén. A szobrok, jó mesterek munkáját dicsérik. Mindig irigykedett azokra, akik a rideg, ormótlan anyagból, alakot formáltak, s valami már majdnem élőt faragtak. Hosszú idő, aprólékos munka, de megéri. Egytől-egyig vételezi szemre, s csodálja a hajdan voltak képmásait. Az oltárhoz érve végig simít a zöld anyagon. Elgondolkozik, milyen célt is szolgálhat itt. Ott ahonnan jött áldozatok bemutatására emelték. Így úgy gondolja, ez itt sem működik máshogy. Innen nincs tovább, csak két ajtó, s a visszafele. A fogadós mondta neki, hogy a könyvtár is itt van. De ugyan hol lehet? A két ajtó méregetése közben egy csuhás halad el mellette, hatalmas kulcscsomót zörgetve kezében. Az egyik ajtóhoz megy, melyet az egyik kulccsal nyit ki, majd csukja be. Hallja, ahogy kattan a zár. Oda nem juthat be, kulcs híján. Marad a másik ajtó. *
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 21:54:03
A hozzászólás írója (Esyae Rugarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.06.17 21:54:03
2714. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:21:46
Üzenet elküldve: 2015-06-17 15:21:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Zigi//
*Előbb-utóbb végül bekerülnek a templom könyvtárába. Néhány csuhás ember látszólag rendszertelenül pakolja a polcokra a könyveket, de ha valaki jobban megfigyeli, láthatja hogy egy cetlit nézegetnek, s valószínűleg aszerint csoportosítják a remekműveket. Már épp odamenne egy szerzeteshez, hogy megkérdezze merre van amit ő keres, mikor meghallja hogy itt tulajdonképpen nincsenek is mesék, novellák.
Ez az ő szerencséje. Amit meg akarna nézni magának, az nem erre van. Ha el akar oda majd jutni, szépen megint végigsétálhat a városon. Nincs baja a sétálgatással, de annak az értelmetlen céljával igen. Hiába jött el idáig! Bár az is igaz, hogy nem is a könyvtárba készült, hanem csak a templomot akarta megnézni. De sajnos nem erre számított...*
-Óh, tehát akkor milyen művek vannak itt? Nincsenek is történetek lovagokról, mágusokról, se kis tündérlányokról?
*Ő nem figyel annyira a hangszintjére, lehet kissé hangosabban szólal meg mint kellene, de szavait ettől független csak az öreg gnómnak címzi. Ha a másik felhívja a figyelmét arra hogy halkabban kellene megszólalnia, természetesen észreveszi magát, s csak suttogni fog. De ha nem figyelmeztetik, nem is veszi észre ezt a hibát...
Amennyiben valóban nincs ilyesmi könyv, hagyja az öreg kísérőjére hadd nézelődjön, s majd ő egy könyv fölött fog látványosan unatkozni... Hisz minek titkolja, nem arra kíváncsi hogy milyen módszerekkel kell "összpontosítani a varázserőt", bár ha kap egy könyvet az első varázslókról, azt talán szívesen olvassa. Főleg ha talál benne választ a korábbi kérdéseire...*
*Előbb-utóbb végül bekerülnek a templom könyvtárába. Néhány csuhás ember látszólag rendszertelenül pakolja a polcokra a könyveket, de ha valaki jobban megfigyeli, láthatja hogy egy cetlit nézegetnek, s valószínűleg aszerint csoportosítják a remekműveket. Már épp odamenne egy szerzeteshez, hogy megkérdezze merre van amit ő keres, mikor meghallja hogy itt tulajdonképpen nincsenek is mesék, novellák.
Ez az ő szerencséje. Amit meg akarna nézni magának, az nem erre van. Ha el akar oda majd jutni, szépen megint végigsétálhat a városon. Nincs baja a sétálgatással, de annak az értelmetlen céljával igen. Hiába jött el idáig! Bár az is igaz, hogy nem is a könyvtárba készült, hanem csak a templomot akarta megnézni. De sajnos nem erre számított...*
-Óh, tehát akkor milyen művek vannak itt? Nincsenek is történetek lovagokról, mágusokról, se kis tündérlányokról?
*Ő nem figyel annyira a hangszintjére, lehet kissé hangosabban szólal meg mint kellene, de szavait ettől független csak az öreg gnómnak címzi. Ha a másik felhívja a figyelmét arra hogy halkabban kellene megszólalnia, természetesen észreveszi magát, s csak suttogni fog. De ha nem figyelmeztetik, nem is veszi észre ezt a hibát...
Amennyiben valóban nincs ilyesmi könyv, hagyja az öreg kísérőjére hadd nézelődjön, s majd ő egy könyv fölött fog látványosan unatkozni... Hisz minek titkolja, nem arra kíváncsi hogy milyen módszerekkel kell "összpontosítani a varázserőt", bár ha kap egy könyvet az első varázslókról, azt talán szívesen olvassa. Főleg ha talál benne választ a korábbi kérdéseire...*
2713. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:39:31
Üzenet elküldve: 2015-06-17 13:39:31
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Csontok ura//
*A papnövendék sietve jön be a templom előterébe a hátsó szobákból. Majd megáll, körbenéz és keresi az őt váró társaságot és mikor megtalálja, azt odamegy hozzájuk. Ruhaviselete semmit sem változott papi talárt és sarut visel, nyakában a víz elem szimbólumával viszont a hátán egy nagyobbacska hátizsákot cipel ez az egyetlen dolog, ami új felszerelésében.*
- Bocsánat Argus csak visszafele észrevettem az öreg könyvtárost amint hátul rendet rak és segítettem neki. Gondolkoztam a kérdéseden és szerintem az adományom mellyel megáldottak az Elemek nem a tudáson és mibenlétének a megismerésén alapszik, hanem a hitben és én hiszem, hogy mikor kell, segítenek nekem az Elemek.
*Majd oldalra fordítja a fejét és mikor észreveszi az új illetőt a társaságban arcára kiül a szégyen, hogy nem vette észre előbb és gyorsan oda is siet, hozzá majd baráti jobbot nyújt neki.*
- Bocsánat elnézést nem vettem észre uram a nevem Rigolhand Hemitar. Ön is Argus mester barátja? Esetleg ön is velünk tart az úton?
*Majd kérdőn pillant először az Argusra majd vissza az idegenre. Valamiért ösztönei azt súgják, hogy tartsa a távolságot Dayria Yoleath Valuriennel így felé nem nagyon néz csak egy gyors pillantást amolyan tudomásulvétel, hogy még a társaságban van, és ne sértse meg őt. Majd várja a választ és az indulást. Az ifjú szemében ott csillog a kíváncsiság és a kalandvágy, mosolya melegséget és nyugalmat sugároz.*
*A papnövendék sietve jön be a templom előterébe a hátsó szobákból. Majd megáll, körbenéz és keresi az őt váró társaságot és mikor megtalálja, azt odamegy hozzájuk. Ruhaviselete semmit sem változott papi talárt és sarut visel, nyakában a víz elem szimbólumával viszont a hátán egy nagyobbacska hátizsákot cipel ez az egyetlen dolog, ami új felszerelésében.*
- Bocsánat Argus csak visszafele észrevettem az öreg könyvtárost amint hátul rendet rak és segítettem neki. Gondolkoztam a kérdéseden és szerintem az adományom mellyel megáldottak az Elemek nem a tudáson és mibenlétének a megismerésén alapszik, hanem a hitben és én hiszem, hogy mikor kell, segítenek nekem az Elemek.
*Majd oldalra fordítja a fejét és mikor észreveszi az új illetőt a társaságban arcára kiül a szégyen, hogy nem vette észre előbb és gyorsan oda is siet, hozzá majd baráti jobbot nyújt neki.*
- Bocsánat elnézést nem vettem észre uram a nevem Rigolhand Hemitar. Ön is Argus mester barátja? Esetleg ön is velünk tart az úton?
*Majd kérdőn pillant először az Argusra majd vissza az idegenre. Valamiért ösztönei azt súgják, hogy tartsa a távolságot Dayria Yoleath Valuriennel így felé nem nagyon néz csak egy gyors pillantást amolyan tudomásulvétel, hogy még a társaságban van, és ne sértse meg őt. Majd várja a választ és az indulást. Az ifjú szemében ott csillog a kíváncsiság és a kalandvágy, mosolya melegséget és nyugalmat sugároz.*
2712. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-17 09:56:43
Üzenet elküldve: 2015-06-17 09:56:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Ciss Din'rako//
*Mivel Ciss beleegyezik, és ő is szeretné megnézni a könyveket Zigi így valóban a könyvtárba veszi az irányt.*
-Itt is vagyunk.
*Miután a tündér benyit ő is bemegy utána, és becsukja az ajtót. Nagyjából a megszokott kép fogadja, ami annyit jelent, hogy a szerzetesek pakolásszák a könyveket, egy-két érdeklődő pedig járkál a sorok között, olvasgat, vagy éppen tanácsot kér. A szerzetesek bizonyára valamiféle sort is tarthatnak, mivel mindig előbb a kis cetlire néznek amit a kezükben tartanak, aztán mozgatják a könyveket, vagy pakolják jobbra-balra.*
-Voltam a városi könyvtárban is. Ott is van mindenféle, de leginkább novellákat és egyéb történeteket lehet olvasni, amit a kalandozók jegyeztek fel útjuk során. Szerintem ott sincs több irat mint itt.
*Kissé halkabban beszél, tekintettel van az olvasókra, és a könyvtár rendjére.*
~Nem lenne jó ha megjegyeznének, mert akkor amikor jönnék mindig mérgesen néznének rám.~
-Belelapozhatunk valamibe, és áttanulmányozhatjuk ha gondolod. Mi legyen az? Válasszunk valamit. *mondja Zigi, majd hátratett kézzel nyakát nyújtogatva el is kezd nézelődni a címek között. Elég gyorsan olvas, így sok könyvön végig tudja vezetni szemét, és kevés cím kerüli el a figyelmét. Amennyiben Ciss nem talál valamit, vagy nincs ötlete, akkor a gnóm fog levenni valamit a polcról, vagy ha túl magasan van majd segítséget kér valamelyik csuhástól.*
*Mivel Ciss beleegyezik, és ő is szeretné megnézni a könyveket Zigi így valóban a könyvtárba veszi az irányt.*
-Itt is vagyunk.
*Miután a tündér benyit ő is bemegy utána, és becsukja az ajtót. Nagyjából a megszokott kép fogadja, ami annyit jelent, hogy a szerzetesek pakolásszák a könyveket, egy-két érdeklődő pedig járkál a sorok között, olvasgat, vagy éppen tanácsot kér. A szerzetesek bizonyára valamiféle sort is tarthatnak, mivel mindig előbb a kis cetlire néznek amit a kezükben tartanak, aztán mozgatják a könyveket, vagy pakolják jobbra-balra.*
-Voltam a városi könyvtárban is. Ott is van mindenféle, de leginkább novellákat és egyéb történeteket lehet olvasni, amit a kalandozók jegyeztek fel útjuk során. Szerintem ott sincs több irat mint itt.
*Kissé halkabban beszél, tekintettel van az olvasókra, és a könyvtár rendjére.*
~Nem lenne jó ha megjegyeznének, mert akkor amikor jönnék mindig mérgesen néznének rám.~
-Belelapozhatunk valamibe, és áttanulmányozhatjuk ha gondolod. Mi legyen az? Válasszunk valamit. *mondja Zigi, majd hátratett kézzel nyakát nyújtogatva el is kezd nézelődni a címek között. Elég gyorsan olvas, így sok könyvön végig tudja vezetni szemét, és kevés cím kerüli el a figyelmét. Amennyiben Ciss nem talál valamit, vagy nincs ötlete, akkor a gnóm fog levenni valamit a polcról, vagy ha túl magasan van majd segítséget kér valamelyik csuhástól.*
2711. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 23:45:50
Üzenet elküldve: 2015-06-16 23:45:50
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kirándulás - Eireni//
*Észreveszi amint Eireni kicsit elkalandozik a gondolataiban, de nem sietteti, ad neki időt még feldolgozza Worenth véleményét a dolgokról. Hogy melyikőjüknek sötétebb vagy rosszabb a múltja ezen kár is vitatkozni, vagy rangsorolni, mivel mindkettejüknek az volt a nehéz amit át kellett élnie. Eireni rövidke választ ad kérdésére. Nehéz vállalni úgy a következményeket, hogy az embernek nem adnak rá esélyt, és két órát adnak neki, hogy eltűnjön jó messzire, ahol a haragosok nem érik utol.*
-Sajnos nem volt rá esélyem. *sóhajt egyet.* -Ha lett volna megtettem volna, de meghátráltam, féltem attól, hogy nem hisznek nekem.
*Nem is tették, bár valóban szerencsétlen volt a helyzet, azért fordított helyzetben ő elkezdett volna nyomozgatni, bizonyítékokat gyűjteni és efféléket, de a faluja nem osztotta ezeket az eszméket. Milyen kár.*
-Beletörődtem a sorsomba. Valami miatt így kellett lennie. *mondja kissé szomorúan, majd egy erőltetett mosolyt is elnyom. Nem véletlenül szólta el magát, hanem nyíltan elárulja, hogy bizony ez az ő múltja volt. Mindenkire rá van bízva innentől kezdve, hogy mit hisz el, de Worenth lelke tiszta, és neki ez a lényeg. Egyszerűen ártatlan.*
-Nem kell bocsánatot kérni ha igazat szólsz, még ha egy kicsit nyers is. Ha nem szeretném, hogy őszintén válaszolj fel sem tenném a kérdést. *tér vissza a mosoly a mágus arcára. A fejhajtásra ő is hasonlóképpen cselekszik.*
-Az élet mindenki elé gördít akadályokat, amiket le kell győzni, és magunk mögött kell hagyni.
*Nem jobb az önsanyargatás sem, sőt még meg is rövidítheti az amúgy sem túl hosszú életet, ezért is nem agyal már ezen a hóhajú, agyalt már rajta eleget.*
-Képes vagy te erre?
*Ha még nem is muszáj lesz neki is eljutni erre a szintre, mert tönkre fog menni benne. Persze nem mindenki egyforma, és ha neki több idő kell, hagynia kell kiforrni a dolgot.*
-És mikor először érkeztél Arthenior városában hová mentél elsőnek, és mit csináltál először?
*Észreveszi amint Eireni kicsit elkalandozik a gondolataiban, de nem sietteti, ad neki időt még feldolgozza Worenth véleményét a dolgokról. Hogy melyikőjüknek sötétebb vagy rosszabb a múltja ezen kár is vitatkozni, vagy rangsorolni, mivel mindkettejüknek az volt a nehéz amit át kellett élnie. Eireni rövidke választ ad kérdésére. Nehéz vállalni úgy a következményeket, hogy az embernek nem adnak rá esélyt, és két órát adnak neki, hogy eltűnjön jó messzire, ahol a haragosok nem érik utol.*
-Sajnos nem volt rá esélyem. *sóhajt egyet.* -Ha lett volna megtettem volna, de meghátráltam, féltem attól, hogy nem hisznek nekem.
*Nem is tették, bár valóban szerencsétlen volt a helyzet, azért fordított helyzetben ő elkezdett volna nyomozgatni, bizonyítékokat gyűjteni és efféléket, de a faluja nem osztotta ezeket az eszméket. Milyen kár.*
-Beletörődtem a sorsomba. Valami miatt így kellett lennie. *mondja kissé szomorúan, majd egy erőltetett mosolyt is elnyom. Nem véletlenül szólta el magát, hanem nyíltan elárulja, hogy bizony ez az ő múltja volt. Mindenkire rá van bízva innentől kezdve, hogy mit hisz el, de Worenth lelke tiszta, és neki ez a lényeg. Egyszerűen ártatlan.*
-Nem kell bocsánatot kérni ha igazat szólsz, még ha egy kicsit nyers is. Ha nem szeretném, hogy őszintén válaszolj fel sem tenném a kérdést. *tér vissza a mosoly a mágus arcára. A fejhajtásra ő is hasonlóképpen cselekszik.*
-Az élet mindenki elé gördít akadályokat, amiket le kell győzni, és magunk mögött kell hagyni.
*Nem jobb az önsanyargatás sem, sőt még meg is rövidítheti az amúgy sem túl hosszú életet, ezért is nem agyal már ezen a hóhajú, agyalt már rajta eleget.*
-Képes vagy te erre?
*Ha még nem is muszáj lesz neki is eljutni erre a szintre, mert tönkre fog menni benne. Persze nem mindenki egyforma, és ha neki több idő kell, hagynia kell kiforrni a dolgot.*
-És mikor először érkeztél Arthenior városában hová mentél elsőnek, és mit csináltál először?
2710. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 22:05:53
Üzenet elküldve: 2015-06-16 22:05:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 52
Játékstílus: Vakmerő
//Zigi//
*Sajnos nem maradtak túl sokáig a tisztáson... Zigi'sun nem akart elheveredni, s nem sok idő múlva eljöttek... De a helytől való búcsúzás előtt behunyta a szemét, s érezte hogy előbb utóbb vissza fog menni oda. S akkor nem csak néhány percre, hanem órákra, sőt talán egy egész napra. Már alig várja.
De végül megérkeztek a templomba. A nehéz faajtóhoz nem is nyúlt hozzá, hagyta hadd nyissa ki a másik. Valóban félhomály fogadja, de az ő véleménye erről nem az, hogy otthonos. ~Inkább az ijesztő. Az sokkal pontosabb...~ A régi fapadokhoz ő inkább nem nyúl, kisebb balsejtelem szállta meg. Ha legközelebb idejön, az se azért lesz mert hiányolja. Ebből a szempontból inkább elkerüli... De ettől függetlenül lehet hogy vissza-visszatér majd, de azt is csak a mágia tanulása érdekében. Mert útjuk során elgondolkozott a dolgon, s kezdi úgy gondolni a mágia az ő útja. De sajnos ez nem egy olcsó "szakma", így nem csak tanulni fog, hanem dolgozni is. Nagyon, nagyon sokat dolgozni.*
-Persze, menjünk a könyvtárba!
*Örömmel veszi tudomásul hogy a másik felvetette ezt az ötletet. Nem akar túl sokáig itt maradni. Hideg van, sötét van, és nem tetszik neki ez a hely.
Viszont a könyvtárakat mindig is szerette. A poros régi könyvek szagát, a polcok közti (ennél enyhébb), félhomályt. Mindig is szeretett az évezredes tudásokat megőrző írásos tárgyak közt suhanni, s belőlük olvasni. Főleg a meséket szereti. Azok a kedvencei. de nem a szerelmes, romantikus történetek, hanem a kalandosak. És ki tudja, talán talál egyet egy tündérről, aki a mágia tanulására hajtotta a fejét.
Nem is tétovázik sokáig, ahogy látja hogy merre megy Zigi, gyorsan elindul az ejtő felé. Leginkább szalad, de szárnyaival is rásegít kicsit, így jóval hamarabb odaér mint a másik. Amikor utoléri őt az öreg gnóm, benyitja a könyvtár ajtaját.*
*Sajnos nem maradtak túl sokáig a tisztáson... Zigi'sun nem akart elheveredni, s nem sok idő múlva eljöttek... De a helytől való búcsúzás előtt behunyta a szemét, s érezte hogy előbb utóbb vissza fog menni oda. S akkor nem csak néhány percre, hanem órákra, sőt talán egy egész napra. Már alig várja.
De végül megérkeztek a templomba. A nehéz faajtóhoz nem is nyúlt hozzá, hagyta hadd nyissa ki a másik. Valóban félhomály fogadja, de az ő véleménye erről nem az, hogy otthonos. ~Inkább az ijesztő. Az sokkal pontosabb...~ A régi fapadokhoz ő inkább nem nyúl, kisebb balsejtelem szállta meg. Ha legközelebb idejön, az se azért lesz mert hiányolja. Ebből a szempontból inkább elkerüli... De ettől függetlenül lehet hogy vissza-visszatér majd, de azt is csak a mágia tanulása érdekében. Mert útjuk során elgondolkozott a dolgon, s kezdi úgy gondolni a mágia az ő útja. De sajnos ez nem egy olcsó "szakma", így nem csak tanulni fog, hanem dolgozni is. Nagyon, nagyon sokat dolgozni.*
-Persze, menjünk a könyvtárba!
*Örömmel veszi tudomásul hogy a másik felvetette ezt az ötletet. Nem akar túl sokáig itt maradni. Hideg van, sötét van, és nem tetszik neki ez a hely.
Viszont a könyvtárakat mindig is szerette. A poros régi könyvek szagát, a polcok közti (ennél enyhébb), félhomályt. Mindig is szeretett az évezredes tudásokat megőrző írásos tárgyak közt suhanni, s belőlük olvasni. Főleg a meséket szereti. Azok a kedvencei. de nem a szerelmes, romantikus történetek, hanem a kalandosak. És ki tudja, talán talál egyet egy tündérről, aki a mágia tanulására hajtotta a fejét.
Nem is tétovázik sokáig, ahogy látja hogy merre megy Zigi, gyorsan elindul az ejtő felé. Leginkább szalad, de szárnyaival is rásegít kicsit, így jóval hamarabb odaér mint a másik. Amikor utoléri őt az öreg gnóm, benyitja a könyvtár ajtaját.*
2709. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 21:05:55
Üzenet elküldve: 2015-06-16 21:05:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Egy kis kirándulás - Worenth//
~Egy egész élet? Gondolom tisztában van az emberek és az elfek élettartamainak különbségével. Különben nem mondaná ilyen magabiztossággal. Továbbá nem balga, nem beszél gondolkodás nélkül. Azt hiszem. Ezek szerint háromszáz év sem elég a mágia teljes kisajátítására.~
*Ez kicsit elszomorítja. Persze, szinte evidens, hogy ez lehetetlen, de hallani még rosszabb. Mindenesetre megpróbálkozik a lehetetlennel. Hiszen erre esküdött fel.
A válasz, amit kap, megdöbbenti. Van közös bennük, az biztos. De ha Worenth tényleg sikeresen beleélte magát a szituációba, akkor Eireni koránt sem olyan erős lelkű, mint az ember. Márpedig eddig eljutott, ami nagy lélekre hajaz. És van, aki még erősebb nála ilyen téren. Ez részben lenyűgözi, de főleg magát ostorozza. Neki ez nem jött össze. Megtört, végezni akart magával. Véget vetni a saját életének, szenvedésének. Sőt, mások kardjába is szívesen rohant volna bele önként. De szerencsére megváltozott. Csak egy aggasztó kérdése van még magához, amit nem sikerült egy jó ideje megfejtenie: Mi lesz, ha egyszer megint így jár?*
~Ha Worenth mester szavahihető, akkor elmondása szerint nagyon bátor ember. Méltóságos, tiszteletreméltó. Kár, hogy én meg csak magamat szidalmazom nap, mint nap...~
*Mestere visszavágó feladványára egy pillanatra megfagy. Maga elé mered, de hamar lesüti szemeit, s nem is gondolkodik, rávágja a választ:*
-Vállalnám a következményeit.
*Ez Eirenire vall. Adott esetben hiába lenne ártalmatlan, bizonyíték híján nem tudná kimagyarázni magát. Pediglen komolysága miatt sokan elhiszik, amit mond.*
~Szóval rájött. A múltamat idéző kérdésre, hiába is volt fedett, ugyanolyan kérdéssel válaszolt, szinte habozás nélkül. Tudja, hogy a múltamból idéztem, viselkedése alapján pedig szinte bizonyos: ő is a sajátjából idézett. Szörnyű, ami vele történt. Nem merem mondani, hogy szörnyűbb, mint az enyém, mert akkor száz és száz ember halálát kicsinyíteném le. De az ő terhe is nehéz. Száműzetésben élni, ahogy mindenki gyűlöl azért, amit meg sem tettél. Na meg volt rabszolgaként, majd meggyűlölten élni csakis azért, ami, aki vagy... Nagyban hasonlítunk, közben pedig mégsem. Látszólag ő már túltette magát a dolgon, vagy nem is tudom. Jól fedi. Tud mosolyogni, viccelődni, lazítani. Ebben viszont különbözünk...~
*Feltűnően elgondolkodik hát, majd észreveszi saját magán szemtelenségét. "Felébredve" elméjének mélyéből, Worenthre néz.*
-Sajnálom. Magával ragadtak a gondolataim.
*Fejét meg is hajtja, bocsánatkérésképpen.*
~Egy egész élet? Gondolom tisztában van az emberek és az elfek élettartamainak különbségével. Különben nem mondaná ilyen magabiztossággal. Továbbá nem balga, nem beszél gondolkodás nélkül. Azt hiszem. Ezek szerint háromszáz év sem elég a mágia teljes kisajátítására.~
*Ez kicsit elszomorítja. Persze, szinte evidens, hogy ez lehetetlen, de hallani még rosszabb. Mindenesetre megpróbálkozik a lehetetlennel. Hiszen erre esküdött fel.
A válasz, amit kap, megdöbbenti. Van közös bennük, az biztos. De ha Worenth tényleg sikeresen beleélte magát a szituációba, akkor Eireni koránt sem olyan erős lelkű, mint az ember. Márpedig eddig eljutott, ami nagy lélekre hajaz. És van, aki még erősebb nála ilyen téren. Ez részben lenyűgözi, de főleg magát ostorozza. Neki ez nem jött össze. Megtört, végezni akart magával. Véget vetni a saját életének, szenvedésének. Sőt, mások kardjába is szívesen rohant volna bele önként. De szerencsére megváltozott. Csak egy aggasztó kérdése van még magához, amit nem sikerült egy jó ideje megfejtenie: Mi lesz, ha egyszer megint így jár?*
~Ha Worenth mester szavahihető, akkor elmondása szerint nagyon bátor ember. Méltóságos, tiszteletreméltó. Kár, hogy én meg csak magamat szidalmazom nap, mint nap...~
*Mestere visszavágó feladványára egy pillanatra megfagy. Maga elé mered, de hamar lesüti szemeit, s nem is gondolkodik, rávágja a választ:*
-Vállalnám a következményeit.
*Ez Eirenire vall. Adott esetben hiába lenne ártalmatlan, bizonyíték híján nem tudná kimagyarázni magát. Pediglen komolysága miatt sokan elhiszik, amit mond.*
~Szóval rájött. A múltamat idéző kérdésre, hiába is volt fedett, ugyanolyan kérdéssel válaszolt, szinte habozás nélkül. Tudja, hogy a múltamból idéztem, viselkedése alapján pedig szinte bizonyos: ő is a sajátjából idézett. Szörnyű, ami vele történt. Nem merem mondani, hogy szörnyűbb, mint az enyém, mert akkor száz és száz ember halálát kicsinyíteném le. De az ő terhe is nehéz. Száműzetésben élni, ahogy mindenki gyűlöl azért, amit meg sem tettél. Na meg volt rabszolgaként, majd meggyűlölten élni csakis azért, ami, aki vagy... Nagyban hasonlítunk, közben pedig mégsem. Látszólag ő már túltette magát a dolgon, vagy nem is tudom. Jól fedi. Tud mosolyogni, viccelődni, lazítani. Ebben viszont különbözünk...~
*Feltűnően elgondolkodik hát, majd észreveszi saját magán szemtelenségét. "Felébredve" elméjének mélyéből, Worenthre néz.*
-Sajnálom. Magával ragadtak a gondolataim.
*Fejét meg is hajtja, bocsánatkérésképpen.*
2708. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:30:50
Üzenet elküldve: 2015-06-16 19:30:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon, Bato Luo'Su//
* Gyorsan rendbe szedi magát, körbepillant a férfiak nyomát keresve. ~ Itt nincsenek. ~ Nyugtázza, majd leszalad a könyvtárba, hátha ott megtalálja őket. ~ Itt sincsenek. ~ Visszaszalad, leül a padra, ahol eddig meditált és lábait felhúzza a mellkasához, hogy átkarolja azokat. Haja, a megigazítás ellenére is, kócosan omlik testére. ~ Mitévő legyek? ~ kérdezi szomorúan. ~ Várjam meg őket itt, vagy keressem meg őket? De akkor elkerülhetjük egymást. ~Lefelé görbül a szája. ~ Most, akkor addig várjak itt, míg azok vissza nem érnek? De ki tudja, mikor jönnek? ~ A gondolatra még inkább szomorú és kétségbeesettebb lesz. ~ Egy ekkora városban biztos, hogy nem találjuk meg egymást, ha ők is keresnek engem. ~ Ezért úgy dönt, hogy marad, annak ellenére, hogy egyre jobban lehűl a levegő. *
* Gyorsan rendbe szedi magát, körbepillant a férfiak nyomát keresve. ~ Itt nincsenek. ~ Nyugtázza, majd leszalad a könyvtárba, hátha ott megtalálja őket. ~ Itt sincsenek. ~ Visszaszalad, leül a padra, ahol eddig meditált és lábait felhúzza a mellkasához, hogy átkarolja azokat. Haja, a megigazítás ellenére is, kócosan omlik testére. ~ Mitévő legyek? ~ kérdezi szomorúan. ~ Várjam meg őket itt, vagy keressem meg őket? De akkor elkerülhetjük egymást. ~Lefelé görbül a szája. ~ Most, akkor addig várjak itt, míg azok vissza nem érnek? De ki tudja, mikor jönnek? ~ A gondolatra még inkább szomorú és kétségbeesettebb lesz. ~ Egy ekkora városban biztos, hogy nem találjuk meg egymást, ha ők is keresnek engem. ~ Ezért úgy dönt, hogy marad, annak ellenére, hogy egyre jobban lehűl a levegő. *
2707. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:47:56
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:47:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato Luo'Su//
*Az elf gyorsan elgondolkozik azon, amit a szerzetes mond neki. Egy pillanatra talán még meg is torpan, de újra eszébe jut, hogy miért nem akarja zavarni a lányt.*
~Pedig akár az estét is együtt tölthetnénk, egy szobában, de ez most nem annyira fontos.~
- Bato! Nem kell egymást sokáig keresnünk, Siss vagy itt lesz még holnap reggel is, vagy hamarabb megtalálom, mint bárki más ebben a városban. Különben is ő akart egyedül lenni, ne zavarjuk most, gyere!
*Mosolyog és tovább sétál a kijárat felé, miközben még utoljára visszapillant a lányra.*
~Szép álmokat!~
*Az elf gyorsan elgondolkozik azon, amit a szerzetes mond neki. Egy pillanatra talán még meg is torpan, de újra eszébe jut, hogy miért nem akarja zavarni a lányt.*
~Pedig akár az estét is együtt tölthetnénk, egy szobában, de ez most nem annyira fontos.~
- Bato! Nem kell egymást sokáig keresnünk, Siss vagy itt lesz még holnap reggel is, vagy hamarabb megtalálom, mint bárki más ebben a városban. Különben is ő akart egyedül lenni, ne zavarjuk most, gyere!
*Mosolyog és tovább sétál a kijárat felé, miközben még utoljára visszapillant a lányra.*
~Szép álmokat!~
2706. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:35:33
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:35:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon//
*Miután mindent elpakolt maga után, elindul Coinleach után az ajtó felé, és mielőtt elindul a lépcsőn felfelé, biccent a könyvtárosnak. Ahogy a templomban elhaladnak a lány mellett, rákérdez a mágusnál mielőtt kilépnek a templom ajtaján:*
-Biztos külön kellene válnunk? Ha reggel Siss is meg mi is elindulunk megkeresni a másikat, könnyen elveszhetjük egymást.
*Miután mindent elpakolt maga után, elindul Coinleach után az ajtó felé, és mielőtt elindul a lépcsőn felfelé, biccent a könyvtárosnak. Ahogy a templomban elhaladnak a lány mellett, rákérdez a mágusnál mielőtt kilépnek a templom ajtaján:*
-Biztos külön kellene válnunk? Ha reggel Siss is meg mi is elindulunk megkeresni a másikat, könnyen elveszhetjük egymást.
2705. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:25:56
Üzenet elküldve: 2015-06-16 15:25:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato Luo'Su//
*Coinleach úgy dönt, hogy a szerzetessel együtt kijönnek a könyvtárból, mivel ezek szerint itt nincs több keresnivalójuk. A templom csarnokában éppen elhaladnak Siss mellett. A férfi megcsodálja a lány szépségét, ahogy ott fekszik egymagában, de mivel a tündér úgy tűnt, egyedül szeretne lenni, ezért most legyúr magában minden késztetést, hogy megérintse és inkább az úti célra koncentrál. Társával halk, de szapora léptekkel haladnak végig az épületen, s egyenesen a szegénynegyeden keresztül a fogadó felé tartanak.*
*Coinleach úgy dönt, hogy a szerzetessel együtt kijönnek a könyvtárból, mivel ezek szerint itt nincs több keresnivalójuk. A templom csarnokában éppen elhaladnak Siss mellett. A férfi megcsodálja a lány szépségét, ahogy ott fekszik egymagában, de mivel a tündér úgy tűnt, egyedül szeretne lenni, ezért most legyúr magában minden késztetést, hogy megérintse és inkább az úti célra koncentrál. Társával halk, de szapora léptekkel haladnak végig az épületen, s egyenesen a szegénynegyeden keresztül a fogadó felé tartanak.*
2704. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:08:55
Üzenet elküldve: 2015-06-15 15:08:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pár nappal később //
* A könyv amit olvas nagyon érdekes bár nem kimondottan kapcsolható össze a mágiával. Kíváncsi is lenne rá miként került ide. Lehet valaki magával hozta és tévedésből bent hagyta a templomban.
A történet alapját valamilyen szerelmi szálak fűzik körbe körbe a mágiatudás és használat köré. Érdekes módon bár nem kimondottan és egyenesen tanítja az ittlévőket mégis tanácsokat találhatnak benne miként lehetnek jobb mágusok meg arra is mik azok az alap hibák amit érdemes volna elkerülniük.
Talán pont mert nem olyan száraz és lényegre törő azért olvassa most ilyen csendben mondhatni órák óta ezt a könyvet a nőstény. Néha felemeli a fejét, olyankor elgondolkodik a távol vagy pedig a közelmúlton.
Sok dolga van, sok minden vár még rá így végül bár elégedetten de visszahelyezi az igen gyorsan kiolvasott könyvet és helyette egy újabbat, komolyabbat választ ki magának.*
* A könyv amit olvas nagyon érdekes bár nem kimondottan kapcsolható össze a mágiával. Kíváncsi is lenne rá miként került ide. Lehet valaki magával hozta és tévedésből bent hagyta a templomban.
A történet alapját valamilyen szerelmi szálak fűzik körbe körbe a mágiatudás és használat köré. Érdekes módon bár nem kimondottan és egyenesen tanítja az ittlévőket mégis tanácsokat találhatnak benne miként lehetnek jobb mágusok meg arra is mik azok az alap hibák amit érdemes volna elkerülniük.
Talán pont mert nem olyan száraz és lényegre törő azért olvassa most ilyen csendben mondhatni órák óta ezt a könyvet a nőstény. Néha felemeli a fejét, olyankor elgondolkodik a távol vagy pedig a közelmúlton.
Sok dolga van, sok minden vár még rá így végül bár elégedetten de visszahelyezi az igen gyorsan kiolvasott könyvet és helyette egy újabbat, komolyabbat választ ki magának.*
2703. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-15 10:09:42
Üzenet elküldve: 2015-06-15 10:09:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Egy kis kirándulás - Eireni//
*Mielőtt megkapná a kérdését, karjait már nem fonja össze maga előtt, hanem könyökét enyhén támasztja meg az asztalon, és csak ujjait fonja össze.*
-Az utolsó kivételével mindháromnak szerepe volt ebben. *kezdi Worenth a maga kis beszámolóját. Spontaneitásból semmiképp sem, nem is nagyon hallott még ilyet attól aki a mágia rögös útjait járja.*
-Én is fiatal koromban ismerkedtem meg a mágiával, volt egy idősebb tanító, persze csak elméleti dolgokat tanított. Én fogékony voltam a mágiára, ami a családban is jellemző volt, ki-ki mekkora szinten volt képviselt.
*Tart egy picike hatásszünetet, hogy Eireni követni tudja a mágus mondókáját. Most a Yosden családban biztosan Worenth mára a legerősebb, talán még nagybátyja az aki hasonló kvalitásokkal rendelkezhet, a többieknek a java része meg sajnos mára már nem is él. Az bizonyos, hogy büszkék lennének Worenth eddigi elért eredményeire, tudására és hatalmára.*
-Így hát egyre mélyebben ástam bele magam, és rengeteg könyvet olvastam el. Innen jött az érdeklődés. A csodálat és a tisztelet kialakult bennem az akkori mentorom iránt, és ez azóta sem veszett ki bennem. Tisztelem és csodálom a mágustorony varázslóját, Isurii úrnőt, vagy éppen Eralil Namos-t, aki megnyerte a mágustusát.
*Nem árt ha hall az utóbbi névről is inasa, és tudja, hogy ki jelenleg a város egyik legerősebb mágusmestere.*
-És persze a kihívás az egészben ami nagy motivációt ad az embernek, mivel életünk végéig tanulhatjuk a mágiát, és még akkorra sem tudnánk kimeríteni a tudást. Egy egész élet munkássága is kevés hozzá. *mosolyodik el.* -Szeretek tanítani, továbbadni a tudást elméletileg és gyakorlatilag is, és örülök, ha pozitív tapasztalatokkal és élményekkel tehetem gazdagabbá egy mágustanonc életét. Hát ez lenne így röviden, amiért én a mágia ösvényén haladok.
*Mondandója végén rápillant inasára, reméli kielégítő választ adott, persze ha ezzel kapcsolatban is van akár kérdése, szívesen válaszol és kifejti bővebben is akár a hóhajú mágus. Eireni kérdésére kicsit összevonja szemöldökét, és megszaladnak a ráncok homlokán. Ez is egy nehéz kérdés, amire nehéz válaszolni, persze rá lehetne vágni egész egyszerűen, hogy semmit, semmit sem lehetne tenni az ellen, de az elf inasa bizonyára ennél kicsit pontosabb választ szeretne.*
-Igyekeznék megőrizni a méltóságomat. Még ha nem is lenne könnyű. *sóhajt egyet, el tudja képzelni a helyzetet, de belegondolni már nem nagyon akar.*
-Aztán megpróbálnék segítséget kérni, ha más nem keresni és várni a megfelelő alkalmat és megszökni. Ha értenék a fegyverforgatáshoz, akkor pedig felvenném velük a harcot, hogy inkább becsülettel haljak meg. De senkinek sem kívánok egy ilyen helyzetet.
*Pedig mennyi ilyen van, volt, és még lesz is, és ez ellen nem is lehet mit tenni, a vandálok és emberrablók sajnos sosem halnak ki.*
-Kérdeznék én is valamit. Te mit tennél akkor, ha a legjobb barátod egy varázslattal megölné a mesteredet, és véletlenül saját magát is, majd mikor megérkeznek az emberek téged találnának ott két hullával, és azonnali hatállyal száműznének, mert kegyeletből nem akasztanának fel. Mit tennél?
*Bár Worenth is elárul ezzel saját múltjából egy kis foszlányt, de biztos benne, hogy Eireni sem a semmiből találta ki az ő kis történetét. Mindenesetre az biztos, hogy ha így is van a dolog, és az elf inasával történt meg ez a dolog, a hóhajú mágustól senki sem fogja megtudni. Köztük marad.*
*Mielőtt megkapná a kérdését, karjait már nem fonja össze maga előtt, hanem könyökét enyhén támasztja meg az asztalon, és csak ujjait fonja össze.*
-Az utolsó kivételével mindháromnak szerepe volt ebben. *kezdi Worenth a maga kis beszámolóját. Spontaneitásból semmiképp sem, nem is nagyon hallott még ilyet attól aki a mágia rögös útjait járja.*
-Én is fiatal koromban ismerkedtem meg a mágiával, volt egy idősebb tanító, persze csak elméleti dolgokat tanított. Én fogékony voltam a mágiára, ami a családban is jellemző volt, ki-ki mekkora szinten volt képviselt.
*Tart egy picike hatásszünetet, hogy Eireni követni tudja a mágus mondókáját. Most a Yosden családban biztosan Worenth mára a legerősebb, talán még nagybátyja az aki hasonló kvalitásokkal rendelkezhet, a többieknek a java része meg sajnos mára már nem is él. Az bizonyos, hogy büszkék lennének Worenth eddigi elért eredményeire, tudására és hatalmára.*
-Így hát egyre mélyebben ástam bele magam, és rengeteg könyvet olvastam el. Innen jött az érdeklődés. A csodálat és a tisztelet kialakult bennem az akkori mentorom iránt, és ez azóta sem veszett ki bennem. Tisztelem és csodálom a mágustorony varázslóját, Isurii úrnőt, vagy éppen Eralil Namos-t, aki megnyerte a mágustusát.
*Nem árt ha hall az utóbbi névről is inasa, és tudja, hogy ki jelenleg a város egyik legerősebb mágusmestere.*
-És persze a kihívás az egészben ami nagy motivációt ad az embernek, mivel életünk végéig tanulhatjuk a mágiát, és még akkorra sem tudnánk kimeríteni a tudást. Egy egész élet munkássága is kevés hozzá. *mosolyodik el.* -Szeretek tanítani, továbbadni a tudást elméletileg és gyakorlatilag is, és örülök, ha pozitív tapasztalatokkal és élményekkel tehetem gazdagabbá egy mágustanonc életét. Hát ez lenne így röviden, amiért én a mágia ösvényén haladok.
*Mondandója végén rápillant inasára, reméli kielégítő választ adott, persze ha ezzel kapcsolatban is van akár kérdése, szívesen válaszol és kifejti bővebben is akár a hóhajú mágus. Eireni kérdésére kicsit összevonja szemöldökét, és megszaladnak a ráncok homlokán. Ez is egy nehéz kérdés, amire nehéz válaszolni, persze rá lehetne vágni egész egyszerűen, hogy semmit, semmit sem lehetne tenni az ellen, de az elf inasa bizonyára ennél kicsit pontosabb választ szeretne.*
-Igyekeznék megőrizni a méltóságomat. Még ha nem is lenne könnyű. *sóhajt egyet, el tudja képzelni a helyzetet, de belegondolni már nem nagyon akar.*
-Aztán megpróbálnék segítséget kérni, ha más nem keresni és várni a megfelelő alkalmat és megszökni. Ha értenék a fegyverforgatáshoz, akkor pedig felvenném velük a harcot, hogy inkább becsülettel haljak meg. De senkinek sem kívánok egy ilyen helyzetet.
*Pedig mennyi ilyen van, volt, és még lesz is, és ez ellen nem is lehet mit tenni, a vandálok és emberrablók sajnos sosem halnak ki.*
-Kérdeznék én is valamit. Te mit tennél akkor, ha a legjobb barátod egy varázslattal megölné a mesteredet, és véletlenül saját magát is, majd mikor megérkeznek az emberek téged találnának ott két hullával, és azonnali hatállyal száműznének, mert kegyeletből nem akasztanának fel. Mit tennél?
*Bár Worenth is elárul ezzel saját múltjából egy kis foszlányt, de biztos benne, hogy Eireni sem a semmiből találta ki az ő kis történetét. Mindenesetre az biztos, hogy ha így is van a dolog, és az elf inasával történt meg ez a dolog, a hóhajú mágustól senki sem fogja megtudni. Köztük marad.*
2702. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-15 09:09:52
Üzenet elküldve: 2015-06-15 09:09:52
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Csontok ura//
*A templom, az artheniori tudomány központja, a béke színtere, és megannyi szerzetes ideiglenes lakhelye. Szinte minden sarokban gubbaszt valaki, de a sok közül csak egy néz ki úgy, mint egy zsák krumpli, amin áthajtott egy lovaskocsi: Lorew. Talán halottnak is titulálhatnák, de alvónak biztosan, holott dehogy... éppen csak szeme helyett elméjével próbál látni. Amíg pedig az nem sikerül, addig a fülével hallani, abban nem érheti nagy kudarc. Békésen pihengetne így egész nap (talán a végére megtanulna elméjével látni), de megüti egy kifejezés a fülét. Kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor az emberfia legszebb álmából ébred arra, hogy egy pallossal félbevágták nagyjából a mellkasa táján. A Csontok ura... wegtoreni gyerek csak megkérdezni, hogy olyan az, mint a sárkány úr? Na de Lorew azért egy jól informált személy hírében áll, persze ezúttal nem erről van szó, egyszerűen szerencséje volt (vagy ellenkezőleg) kiskorában, és találkozhatott már ezzel a névvel. Persze ez csak egy mese, egy legenda, egy ostoba babona, amivel a gyerekeket riogatták. "Légy jó, különben elvisz a Csontok ura" vagy épp "Látod a törött kezű gyereket? Biztos rossz volt, a Csontok ura pedig elrabolt valamit a karjából... " Így utólag ez rettentő kegyetlen dolognak tűnik, mármint ilyesmivel ijesztgetni egy gyereket. Még kegyetlenebbnek tűnik a szituáció így, hogy gyerek sincs a közelben. Az alak, aki ezt a kifejezést használta, láthatóan komoly társasági életnek örvend, legalábbis egymás után mennek oda hozzá a mindenféle szerzetek. Vagy ez a kifejezésnek köszönhető? Végtére is részben Lorew is ezért fog odamenni, de a közvetlen kiváltó ok persze a templomhoz méltatlan viselkedés. Persze kit érdekel, ha itt élik a párok a házaséletet, meg minden, talán csak Lorew zavartatja magát ilyesmi láttán. Fel is tápászkodik, avagy feléled a hulla, aki eddig a falnak döntve feküdt, és odasétál.*
- Mégis micsoda viselkedés ez egy templomban? Ide tanulni járnak az emberek, érezni a mágiát, vagy csak kicsit eltávolodni a várostól, enyelegni lehet a kertben is *persze felháborodása kivételesen nem teljes. Most jobban érdekli a másik a dolog, így ha nem ugranak rögtön rá, és verik meg, akkor (ritka alkalom ez!) magától visszavesz kicsit, és nyugodtabb hangon folytatja* Már elnézést, hogy kihallgattam önöket (bár ahogy elnézem nem szokásuk rejtegetni a dolgokat), de óhatatlanul is meghallottam néhány szót, ami miatt elgondolkodtam. Tudják, csillapíthatatlan lett a kíváncsiságom, és valamivel becsületesebb dolognak tartottam, hogy inkább idejövök, és szemtől szemben kérdezem meg, minthogy hallgatózzak. A Csontok ura számomra egy mese, egy rém, amivel a gyerekeket riogatják. Önök pedig ha jól értettem, erről beszéltek, pedig nem gyerekek, nem tűnnek ittasnak, vagy őrültnek, és ezek összessége már elég volt ahhoz, hogy... nem is tudom, zavarba ejtsen, elbizonytalanítson, kicsit talán meg is ijesszen. Kérem árulja el *pillant ezúttal egyenesen Argusra, hiszen hát ő a társalgás középpontja (ami nem nagy érdem a megmaradt három személy közül, de mégsem elhanyagolható)* Miért beszélnek egy legendabeli szörnyetegről?
*A templom, az artheniori tudomány központja, a béke színtere, és megannyi szerzetes ideiglenes lakhelye. Szinte minden sarokban gubbaszt valaki, de a sok közül csak egy néz ki úgy, mint egy zsák krumpli, amin áthajtott egy lovaskocsi: Lorew. Talán halottnak is titulálhatnák, de alvónak biztosan, holott dehogy... éppen csak szeme helyett elméjével próbál látni. Amíg pedig az nem sikerül, addig a fülével hallani, abban nem érheti nagy kudarc. Békésen pihengetne így egész nap (talán a végére megtanulna elméjével látni), de megüti egy kifejezés a fülét. Kicsit ahhoz hasonlít, mint mikor az emberfia legszebb álmából ébred arra, hogy egy pallossal félbevágták nagyjából a mellkasa táján. A Csontok ura... wegtoreni gyerek csak megkérdezni, hogy olyan az, mint a sárkány úr? Na de Lorew azért egy jól informált személy hírében áll, persze ezúttal nem erről van szó, egyszerűen szerencséje volt (vagy ellenkezőleg) kiskorában, és találkozhatott már ezzel a névvel. Persze ez csak egy mese, egy legenda, egy ostoba babona, amivel a gyerekeket riogatták. "Légy jó, különben elvisz a Csontok ura" vagy épp "Látod a törött kezű gyereket? Biztos rossz volt, a Csontok ura pedig elrabolt valamit a karjából... " Így utólag ez rettentő kegyetlen dolognak tűnik, mármint ilyesmivel ijesztgetni egy gyereket. Még kegyetlenebbnek tűnik a szituáció így, hogy gyerek sincs a közelben. Az alak, aki ezt a kifejezést használta, láthatóan komoly társasági életnek örvend, legalábbis egymás után mennek oda hozzá a mindenféle szerzetek. Vagy ez a kifejezésnek köszönhető? Végtére is részben Lorew is ezért fog odamenni, de a közvetlen kiváltó ok persze a templomhoz méltatlan viselkedés. Persze kit érdekel, ha itt élik a párok a házaséletet, meg minden, talán csak Lorew zavartatja magát ilyesmi láttán. Fel is tápászkodik, avagy feléled a hulla, aki eddig a falnak döntve feküdt, és odasétál.*
- Mégis micsoda viselkedés ez egy templomban? Ide tanulni járnak az emberek, érezni a mágiát, vagy csak kicsit eltávolodni a várostól, enyelegni lehet a kertben is *persze felháborodása kivételesen nem teljes. Most jobban érdekli a másik a dolog, így ha nem ugranak rögtön rá, és verik meg, akkor (ritka alkalom ez!) magától visszavesz kicsit, és nyugodtabb hangon folytatja* Már elnézést, hogy kihallgattam önöket (bár ahogy elnézem nem szokásuk rejtegetni a dolgokat), de óhatatlanul is meghallottam néhány szót, ami miatt elgondolkodtam. Tudják, csillapíthatatlan lett a kíváncsiságom, és valamivel becsületesebb dolognak tartottam, hogy inkább idejövök, és szemtől szemben kérdezem meg, minthogy hallgatózzak. A Csontok ura számomra egy mese, egy rém, amivel a gyerekeket riogatják. Önök pedig ha jól értettem, erről beszéltek, pedig nem gyerekek, nem tűnnek ittasnak, vagy őrültnek, és ezek összessége már elég volt ahhoz, hogy... nem is tudom, zavarba ejtsen, elbizonytalanítson, kicsit talán meg is ijesszen. Kérem árulja el *pillant ezúttal egyenesen Argusra, hiszen hát ő a társalgás középpontja (ami nem nagy érdem a megmaradt három személy közül, de mégsem elhanyagolható)* Miért beszélnek egy legendabeli szörnyetegről?
2701. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-06-15 06:53:28
Üzenet elküldve: 2015-06-15 06:53:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Pár nappal később //
* Mondhatni hetek telhettek el anélkül, hogy akár csak az orrát is a tanulás ezen központjába dugta volna. A korábbi sikertelenségek a nőstény hangulatát is megülték. Már kezdte arról meggyőzni magát, hogy talán jobb volna ha csak egyszerű vadásznak áll. Abból is meg lehet élni és nem is kerül annyi fáradtságos munkába.
A családja nem volt afféle varázshasználó, számukra soha nem volt fontos a hókusz-pókusz, talán pont ezért próbálta Zora bebizonyítani magának na meg az egész világnak, hogy bármi megtanulható. Talán nem annyira fontosak a több generációra visszamenő mágusvér, és hát minden kezdődik valakitől. Most sem öltözött varázslónak, nem hord köntöst avagy mágusoknak szánt palástot. Egyszerű nadrág, blúz és még hozzá derekán ott a fegyveröv is miben tőre pihen.
Körbe néz é végül odalép a pergamenekhez, hogy némi aranyat leadva újabb tanulnivalókat váltson ki magának. A papirosokkal a padhoz lép és ott olvasgatja őket. Végül úgy dönt némi jegyzetet is készít. Ki tudja, talán ez volt eddig a hiba.*
* Mondhatni hetek telhettek el anélkül, hogy akár csak az orrát is a tanulás ezen központjába dugta volna. A korábbi sikertelenségek a nőstény hangulatát is megülték. Már kezdte arról meggyőzni magát, hogy talán jobb volna ha csak egyszerű vadásznak áll. Abból is meg lehet élni és nem is kerül annyi fáradtságos munkába.
A családja nem volt afféle varázshasználó, számukra soha nem volt fontos a hókusz-pókusz, talán pont ezért próbálta Zora bebizonyítani magának na meg az egész világnak, hogy bármi megtanulható. Talán nem annyira fontosak a több generációra visszamenő mágusvér, és hát minden kezdődik valakitől. Most sem öltözött varázslónak, nem hord köntöst avagy mágusoknak szánt palástot. Egyszerű nadrág, blúz és még hozzá derekán ott a fegyveröv is miben tőre pihen.
Körbe néz é végül odalép a pergamenekhez, hogy némi aranyat leadva újabb tanulnivalókat váltson ki magának. A papirosokkal a padhoz lép és ott olvasgatja őket. Végül úgy dönt némi jegyzetet is készít. Ki tudja, talán ez volt eddig a hiba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122