Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Polgárnegyed
Romváros és Meredély (új)
TemplomNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 191 (3801. - 3820. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

3820. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 22:25:23
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//

*Szentéletűek diskurzusába továbbra sem szól bele. Megvan a maga véleménye a vallási dolgokról, ami tömören annyit tesz; imádsággal nem lehet ellapátolni a szart.
Pycta válaszát az arcának elfedéséről röviden hagyja helyben. Nem érti a dolgot, de végül is, nem is kell mindent mindig érteni, majd kiderül, ha van jelentősége.*
- Oks.
*A sötételf lány nem mond mást. Lerúgja csizmáit és eltehénkedik az ágyon. A csuhátlan csuhás el is alszik. Xotara még elnézi az esti fényeket az ablakban, de aztán lehunyt szemekkel fekszik, és hallgatja templom neszeit; az alvó szürke elf egyenletes légzését, a mormoló énekszót, ami tompa rezgésként hallatszik a csukott ajtón. Aztán némi félálomban szendergés után, motoszkálásra ébred. A sötételf lány rögtön a kardjáért nyúl, de a mozdulat félbeszakad, amikor látja, hogy csak Pycta kel fel az ágyról. Hant viszont nem látja a cellában. Az ablakon beszűrőd fényekből megítélve nem aludhattak sokat, és nincs még éjközepe sem. Amikor a szürke elf távozni készül, mielőtt még kinyitná az ajtót, Xotara éber hangon, így szól.*
- Ha kéne, szólnál, hogy veled menjek, igaz?
*Nem kérdezi Pyctát hova megy, ha akarja beavatja. Fektéből most sem mozdul, csak várja a választ, de arra sem vár sokat.*
- Addig nekikezdünk Hannal.
*Nyílik az ajtó és látja, ahogy a nővér keresztezi a szürke elf útját. A sötételf lány nem szól közben, megvárja mi lesz, ameddig nincs dulakodás és hasonlók nem lép közbe. Csak hallgatja a szentéletűeket. Akkor szólal meg, amikor Han szól hozzá a sötét cellában.*
- Tessék?
*Kérdez vissza tiszta, élénk hangon, amiből Han is kiérezheti, hogy egy ideje nem alszik. Ahogy, Xotara is hallja a másik hangjában a fáradtságot.*
- Megyek… de azt majd én megcsinálom.
*Fel kell az ágyról. Merít egy kupa vizet, amit egy húzásra ledönt. Gyorsan összecihelődik, minden holmiját magához veszi, és Hanhoz lép.*
- Te meg, dőlj már el végre!
*Mélyzöld szemeit a nővérre villantja, és ahhoz hasonlót mond, amit már korábban Pyctának is mondott.*
- Senkin nem fogsz tudni segíteni, ha kikészíted magad. Ne légy mártír! Amíg van rá alkalmunk, pihenj!
*Xotara az ajtóban eloldalazva a mellette, egy pillanatra a vállára teszi a kezét, ha hagyja, de már halad is tovább, hogy áthordja a holttesteket a szállítóalkalmatosságokra. Hirtelen, pár lépés után megtorpan, majd visszafordul a fehérség nővéréhez.*
- Biztos, ami tuti… de ha van valami, csak sikíts… itt még én is hallani fogom a suta füleimmel.
*Beszéd közben leoldja rövidkardját, és Hannak dobja a hüvelyben lévő fegyvert.*
- Akaszd az ágytámlára, a fejed mellé, hogy kéznél legyen… Ámen!
*Ahogy, kimondja az utolsó szót, már kajánul vigyorog a nővérre, majd megy a dolgára.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.22 22:37:50

3819. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 15:21:55
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//

*Csak lehajtott fejjel bólint az elf szavaira, majd hosszan néz válla felett a távolodó alak után. Kezdi megszokni annak mogorva stílusát. Csupa céltudatos, rideg tervezés. Vajon mi lehet az az Erdő Szíve, miről az elf beszélt korábban?*
~Talán csak az Úrnőt hívja eképp.~
-Xotara.
*Suttogja bele a résnyire nyitott ajtón keresztül sötétbe, mely a kis helyiségben uralkodik. Nem tudja, hogy a sötételf ébren van-e vagy alszik, vagy hogy itt van-e egyáltalán.*
-Gyere, készüljünk fel.
*Már kerülgeti a fáradtság, de még sokáig bírná erővel. Volt idő, mikor napokat töltött el alvás nélkül a sebesült harcosok mellett, távol Lihanechtől és a puha ágyaktól. Egy puha ágyat pedig senki sem vet meg.*
-A kordéra kell helyeznünk a... Gyerekeket.
*Nehezére esne kimondani, hogy a holttesteket. Rettentően hiányzik neki a fény, a kacagás, a felhőtlen öröm, hisz ehhez szokott. Az érmének azonban két oldala van.*

3818. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 14:27:47
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//

*Ahogy kifelé tart a cellából, ahol rövid, de megfelelő pihenését töltötte, szembe találkozik Hanloren-nel, az elf lánnyal. Megtorpan és úgy néz árnyakkal szabdalt arcával, csak olykor villan meg a haragoszöld tekintet, ahogy a gyertyák fénye megrebben a közelében.
A lány kezét a csuhás mellkasára téve állítja meg, ahogy hozzá szól. A harcos-pap állán megfeszül kétoldalt egy izom, ahogy lenéz a mellkasán pihenő kézre, de szólnia nem kell, elég a barátságtalan gesztus, hogy az érintés tovaszálljon.
Meghallgatja a Eeyr papnőjének szavait és máskor talán megkérdezné, hogy úgy tűnik, mégsem lesz elég a szeretet, a törődés és a szív. Mégis kellenek azok a pengék és a tudás, melyet évtizedek alatt tökéletesített legendás hírűre.*
- Előbb előkészítjük a szertartást és elbúcsúztatjuk a holtakat. Míg lelkül nem nyer békét, nem kezdünk bele semmibe. *Peregnek szárazon a szavak az ajkáról válaszként.*
- Megtörjük az átkot, de szükségem van még dolgokra hozzá. Segítőink is akadnak majd. *Teszi hozzá, remélve, hogy Krestvir állja a szavát és valóban számíthatnak rá. De nem úgy ismerte meg a mágust, hogy végül cserbenhagyná őket. Viszont a szertartás után valóban sok dolga lesz még, melyeket el kell intéznie, de aztán semmi sem állhat közé és az Erdő Szívének bosszúja közé.*
- Pár óra és visszatérek, addig kezdjetek bele az előkészületekbe. *Máskor talán hozzátenné, hogy kérlek, de most képtelen ilyesmire. Nem parancsolni akar, csak parancsot teljesít. Ahogy Hanloren is az Úrnőét, úgy a csuhátlan csuhás is a Fákban Lakóét.
Ellép a lány mellett és könnyed léptekkel megindul kifelé a templomból, majd átvág a templomkerten, ahol könnyed futásra kapcsol, hogy eltűnjön a városba vezető utat környező épületek között.*

3817. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 13:33:10
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//

*A csuhások monoton imája még mindig betölti a termet, furcsa, ám mégis valahogy biztonságos háttérzajt kölcsönözve az amúgy rideg templomnak. Miután kisebb nehézségek árán a két kordét betolta egy tágasabb, csöndes helyiségbe, kiemeli a kordéból az első apró testet, hogy rongyos ruháitól megfosztva azt a vízzel megtöltött dézsába helyezze.
Szánakozva, szomorúan húzza végig a rongyot a vágásokkal teli, megtört kis testecskén. Hiába igyekezett megacélosítani lelkét és csak a feladatra összpontosítani, szemeiben könnyek gyűlnek. Mily romlott lélek lehet az, ki gyerekeket gyilkol?
Hosszú órák telnek el, mire mindőjükkel végez. A gyermekek tisztán, felöltöztetve, fehér lepedővel fedve fekszenek egymás mellett a templom kövén.
Ő maga térdre ereszkedik, hogy az Úrnőhöz fohászkodjék.*
-Add, hogy e ártatlan gyermekek lelke könnyen utat találjon a Fényhez, öleld őket kebledre úgy, ahogy még senki sem ölelte őket.
*Folytatná az imát, de hangja elcsuklik. Behunyja szemét, majd egy végtelen pillanatig csupán lehorgasztott fejjel bámulja a padlót.*

//Éjközép előtt//

*Felkászálódik a földről, majd a helyiségből kilépve visszatér a nagyterembe. Ott magasodik vele szemben a rothadás oltára, a vérmágia emelte szentségtelenség. Ökölbe szorul a keze, érzi, ahogy körmei húsába vájnak.
Nagy sóhaj kíséretében engedi ki a mérget. Haraggal és dühvel telve nem lehet elérni semmit. Visszaindul hát rögtönzött hálókörletük felé, hogy csendesen kinyissa az ajtót.
Legnagyobb meglepetésére Pyctával találja szembe magát, ki szemmel láthatóan készül valahová.*
-Várj!
*Teszi kezét a férfi mellére tartóztatóan, de gyorsan le is kapja róla.*
-Várj.
*Ismétli meg suttogva és a férfiére emeli tekintetét.*
-az Úrnő segítségével megtörhető az oltáron ülő átok, de egyedül nem megy. Kelletek hozzá.
*Mellkasa hullámzik az izgatottságtól, tekintetével Xotarát keresi.*
-A sötétség fejedelme nem fogja szó nélkül tűrni, hogy oltárát visszahódítsuk a Fénynek. Szükség lesz rá.
*Emeli tekintetét Pycta kardjára. Képes elhinni, hogy az elfnek más terve van, de most nem fog engedni. Ha kell egyedül próbálja meg, de a templomot sújtó borzalomnak véget kell vetni.*

3816. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 01:58:57
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Mivel nem mond többet a farkasos történetről, így természetesen Xotara és Hanloren előtt olyan történet elevenedhet meg, amilyet szeretnének. Az egyikben egy tejfelesszájú kölyök, aki oktalan sétál be az erdőbe, ahol farkasok áldozata lesz és ha nincs a mester, akkor bizonyosan oda is veszik, a másikban pedig egy druida által megvadított farkasfalka elleni hősies harc alatt sérül meg, ahol ugyanúgy mesterének kell megmentenie az életét. Ki tudja, melyik lehet az igaz.
A csuhás csak fekszik a hátán és a cella sötétségbe vesző plafonját bámulja, amikor választ kap Hanloren-től. Akár meg is tudná érteni a szavaiban rejlő igazságot, ha nem olyan állapotban volna, amilyenben van. Amelyben csak a célok és a feladatok léteznek, melynek vége a béke vagy a halál.*
- Amikor majd a sötétség e világra okádja teremtményeit vagy szolgáit indítja csatába, hogy megakadályozza tervünk, akkor az én erőm véd majd meg, hogy tovább szolgálhasd az Erdő Szívét hiteddel. A karmok, kardok és pengék ellen vajmi keveset ér majd a szeretet, a törődés vagy a szív. *Mondja kifejezéstelen hangon, szinte gépiesen darálva a választ.*
- Én ezért vagyok itt. Harcolni a hitért ezen a világon, a szférák között majd a te és a papok imái szállnak harcba a homállyal, a ti fényetek mossa le majd az átkot az oltárról. *Mondja tovább, nem tudván, hogy Hanloren hallja-e a választ.*
- Ha képesek vagytok rá. *Teszi hozzá végül.
Ő nem Eeyr-ért van itt, őt a Fákban Lakó küldte, de mint kiderült, ők ketten egy lényegből fakadnak, s ezáltal egyek, bár egy hit két, különálló aspektusai. Ennek ellenére a csuhátlan csuhás itt van és harcol majd. E világon szerzett képességeit fogja használni, hogy közelebb jussanak a céljukhoz, visszaállítani az egyensúlyt és a békét.*
- Nincs semmi vele. *Válaszol Xotara kérdésére, miután az elf lány kiment a cellából. De úgy érzi, még mondania kell valamit, hogy a válasz teljes legyen.*
- Ő akarja így és én nem firtatom, miért. *Toldja meg, kétségtelenné téve, ki is lehet az az "ő".
Rengeteg dolog van, amit nem tud, de valójában nem is akarja tudni. Teszi a dolgát és reméli legbelül, hogy elnyeri a nyugalmát és újra visszatérhet az erdőbe. Míg újra szükség nem lesz rá.
Benne nem körvonalazódnak tervek, nem firtatja, mit hoz a jövő. Bízik az útmutatásban, az Erdő Szívében és ezzel meg is elégszik. Amikor a mélységi lány újra felé néz, már a hunyt szemekkel fekvő csuhátlan csuhást látja. Talán már alszik. Ezt támasztja alá az ütemesen emelkedő-süllyedő mellkas és a nyugodtnak tűnő fél-ábrázat, mely a most is viselt kendő felett látszik. Nyugodtnak tűnik.*

//Éjközép előtt//

*Az éjközép beállta előtt egy órával szinte felpattannak a haragoszöld szemek. Úgy tűnik, nem igazán tudja, hol van, ijedtnek látszik a tekintete, már ha ilyenkor látja valaki.
Nem tudja, Xotara merre jár vagy esetleg alszik mellette és azt sem, hogy Hanloren végzett-e már a holttestek megtisztításával.
Gépiesen felül, majd leteszi a lábait oldalra és feláll. Pár szívdobbanásnyi ideig csak mered maga elé, talán azt fürkészi, merre járhatnak a többiek, majd a mosakodótálhoz lép, leveszi ruháit és gyorsan, de alaposan megmosakszik. Ekkor persze sem a kendőt nem viseli, de ilyenkor is háttal áll bárkinek, ki esetleg láthatja. Ám sem hátán, se tarkóján, sem testének egyéb helyein nincsenek stigmák, jelek, de még hegek sem, leszámítva azt a bal válla és nyaka között.
Amikor végzett, visszaveszi ruháit és felcsatolja a mesterkard hevederét a hátára, majd a wegtoreni pengét a helyére csúsztatja.
Menni készül, talán csak ő tudja merre, de az eddigieket ismerve meglehet, hogy a csuhás sem sejti.
Még.*

3815. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 23:53:39
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Xotara megjegyzés nélkül raktározza el magában a farkasok támadásáról hallottakat. Nyilván több is van a dolog mögött a kurta válaszoknál. Tömören választ kapott, beéri ennyivel.*
~ Biztos egy taknyos kölök volt, aki elővigyázatlanul ténfergett az erdőben és egy falka farkasba botlott. ~
*Azonban azon elgondolkozik, hogy a szürke elf vajon miért fedi el ilyen nagy gonddal az arcát, még evés közben is. A piacon konkrétan egy leprás koldusnak nézte. Ezt az eshetőséget azért kizárja. Viszont, eltöpreng, hogy nem e valami isteni bélyeg vagy hasonlót fed el a kendő. Xotarának nem jut eszébe más, amit takargatnia kéne Pyctának.
Az egyenes a legrövidebb út, ahogy tartja a mondás, tehát a sötételf lány lazán rákérdez a dologra.*
- Mi van a képeddel? Kötve hiszem, hogy Fákban Lakó billogozott volna meg.
~ A röplapban olvastam a megszálltakról, és a különböző jegyekről, ha Pyctának ilyen baja van, lehet tényleg le kell ütnöm. Előbb, mint gondoltam volna. ~
*Xotara féloldalasan könyökölve az ágyon, heges tenyerére pillant, amiben ő is viselt egy átmeneti jegyet, akárcsak jobb karján, majd újra az elkendőzött képű elfre néz.
Han válaszára bólintva felel.*
- Még jól jöhet, de nem próbálkozunk vaktában. Biztosra kell mennünk. Az oltár veszélyes, saját bőrömön tapasztaltam. Pedig én még csak nem is hókuszpókuszholtam semmit, de majdnem a kezemet kellett levágnom.
*A nővér visszakérdezésére nem tud mit mondani, hiszen a sötételf lány, ahogy nem ért a vallási dolgokhoz, úgy a mágiához sem. Szóval, csak megvonja vállait, de magában valahogy úgy vélekedik, hogy a sötétségnek, a rossznak nincsenek korlátai, a fénynek, a jónak viszont meg kell felelnie számos dolognak, hogy jó legyen.
Ekkor ad hangot véleményének Pycta, hogy lehet bölcsebb, ha a fehérség nővére nem tart velük az útjuk során, amiből kisebb vallási szóváltás lesz. Xotara nem is szól bele a dologba. Ahogy, ő se, más se mondhatja meg valakiről, hogy mennyit ér a maga nemében, talán csak az istenek, de mindenkinek magának kell éreznie, hogy mire képes használni adottságait és hova tud fejlődni. Han távozik is, hogy a korábban elgondolt feladatához lásson. Az ajtó lassan csukódik be az elf lány mögött, de olyan fuvallattal, hogy Xotara úgy érzi egy ajtócsapdosással is felér. A sötételf lány nem moccan féloldalas fektéből, csak a plafont bámuló Pyctára néz, hogy szól e valamit. Közben, mint mindig most is jár az agya. Most éppen azon, hogy honnan szerezhetnének ütőképes mágiatudót. Hallotta a kocsmai pletykákból, hogy valami nagy mágust a Barakkba hurcoltak, de többféle szóbeszédet is hallott a bebörtönzésének okairól. Xotarának átvillan az agyán az őrült gondolat, hogy betörnek a börtönbe a mágusért. A cél szentesíti az eszközt. Persze, biztos nem gondolkozna ilyen dolgokon, ha tudná mi folyik a Barakkban, ezért tudatlanul el is vigyorodik a betörés ötletére.*
~ Na akkor beszélnék én… mert az én hangom mélyebb. ~
*Szóval, egyelőre csak ötlettel, de még nem tervez, hiszen most a temetés feladatai előtt állnak.*

3814. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 15:26:00
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

-Megteszi.
*Nevet fel csilingelve, évek óta nem hívta senki Han nővérnek. Talán csak az a jó kedélyű, fiatal katonatiszt Lihanechből.*
-Nem tudnék most aludni.
*Halvány mosolyt ereszt Xotara felé az ajtóban állva, majd megfordul.*
-Az Úrnő megajándékozott a Fény mágiájával, igen. Ahhoz ott kinn viszont több kell, mint holmi oltárszentelés. Sosem láttam még vérmágiát.
*Hogy képes egy ily szentségtelen és sötét erő kioltani a Fényt? Felkap egy rongyot és egy szappant, majd ismét az ajtóhoz lép.*
-De megpróbálhatjuk megtörni az átkot, persze.
*Fogalma sincs, hogy mi szabadulna el az oltár körül, ha megkezdené a varázslatot. Így is érezni a sötétség hatalmát, mi történne, ha védekezésre kényszerítenék? Megkeresi Pycta tekintetét, pont, mikor a férfi is megszólal. Hidegen, kifejezéstelenül csengenek a szavak, ha jobban ismerné az elfet, tán szívbe markolóak is lehetnének.*
-Szív, szeretet, törődés. Ezekre van szükség most. Erőnek ott nem veszed hasznát.
*Szól csendesen és biccent fejével az oltár irányába.*
-Nem önös érdekből vagyunk itt. Érezned kell ezt, ha valóban az Úrnőt szolgálod.
~De mintha Te egészen más valakit szolgálnál.~
*Teszi hozzá gondolatban, miközben halkan becsukja maga mögött az ajtót.
Dézsáért indul, egy kis helyiségben pedig talál is. Beledobja a rongyot és a szappant, majd vízért indul. Lelkiekben felvértezte már magát az előtte álló feladatra. Száz meg száz sebesültet, félholtat és holtat mosdott már le élete során, bár gyereket még nem sokat.*


A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.21 15:46:03

3813. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 13:03:27
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*A hideg kötelességtudat átok és áldás is egyszerre. Áldás, mert olyan dolgokkal kell szembenéznie, melyekkel korábban sosem, s ha egykori önmaga volna, nem biztos, hogy képes lett volna és lenne megtenni a mögötte álló vagy az előtte lévő feladatokat. De átok is, mert érzelmei hiányában olyan rideggé vált, mely kizár mindenkit és valóban falat emel. De a fal egyszerre védi őt és a körülötte lévőket a következményektől, melyeket megváltozott énje okozhat.
A szertartás helye eldöntetett, vitának valóban nincs helye. Tökéletes helyszín lesz az erdőszéli tisztás, félúton a város és Erdőmélye között. Valahol legbelül örül, hogy nem kell másképp dűlőre jutniuk. Nem vállal vezéri szerepet, magányos küldetés az övé, de ha társai akadnak, az csak az Erdő Szívének ügyét segíti, de vezetni nem fogja őket, abból egy életre elég volt. Márpedig egy elf élete igen hosszú.
Hallja Hanloren szavait és kiérzi a gondoskodást, de a válasz, a törődés megköszönése lepereg elméjének pajzsán, így csak némaság követi a kimondottakat válasz helyett.
A kemény derékaljon félig háttal a többieknek ülve fogyasztja szegényes vacsoráját, csendben, szavak nélkül. Nem hallotta vagy ha hallotta is, nem mutatja tanújelét, hogy érdekelné, hogy Xotara kimentette az elf lány előtt viselkedése miatt. Neki ez most természetes, magától értetődő, így nem is érzi mentegetőzésnek szükségét.*
- Megtámadtak. Egy mögém került és megharapott. *Válaszol kurtán. Kimarad a történetből, hogy hosszú métereken át vonszolta magával a földön húzva a vergődő ifjú elfet, mielőtt a mestere odaért és leütötte az állatot. Ahogy az is, hogy valódi mészárosmunka volt a megvadult állatok megfékezése és utána hetekig tartó böjttel és aszkézissel engesztelték ki az Erdő Szívét, amiért az erdő katonáinak elvették az életét.
Ha beéri a mélységi ennyivel, ha nem, a csuhátlan csuhás nem mond többet, hanem folytatja az evést, s amikor elfogyott a kenyér, kiissza az utolsó kortyot az egyszerű fakupából, majd megigazítja kendőjét az arca előtt és hanyatt fekszik az ágyon. A kezeit maga mellé ejti és szinte merev tartásban fekve bámulja a lakórész plafonját. Még látszik, hogy nem alszik, miközben Xotara az elf lányt faggatja készségeiről.*
- Nem kellene itt lenned. *Szólal meg halkan, de az apró szobában minden jelenlévő hallhatja szavait. Nem mond többet, de úgy gondolja, a lánynak nem ebben az átoksújtotta templomban kellene munkálkodnia. Ha elkezdődik a valódi küldetés, lesznek áldozatok és egy gyenge, de hitében erős elf leányzó könnyen elbukhat, hisz ugyanez igaz a sötételfre és a harcos-papra is.*

3812. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-21 10:31:47
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Ha egy nyílt teológiai beszélgetésben, Teysus istenség tanaival és szellemiségével hoznák összefüggésbe a hitetlen, olykor a végletek között csapongó Xotarát, hát annyira meglepődne, hogy nem is tudná hirtelen, hogy felháborodjon, vagy elkerekedett szemekkel, némán nézzen maga elé. Bárhogyan is, de Árnytörő hősnőnknek elképzelhetetlen lenne egy kiegyensúlyozott mérleg jelképével azonosulnia. Xotara, ha ismerné mindhárom istenség tanait, alighanem mindegyikben megtalálná azt a szellemiséget, amivel azonosulni tud, ahogy mindegyikben találna olyat, ami messze távol áll tőle. Lehet, ezért is érik kislány kora óta sorozatos sorscsapások, amióta pedig az Erdőmélyére betette a lábát isteni beavatkozások, hogy valamelyik szellemiség medrébe tereljék életét.

A mélységi lány szertartás ötlete, mondhatni mindent elsöprő fogadtatást kap. Olyannyira, hogy Pycta ridegen kijelenti, hogy a tisztáson lesz, ahogy már korábban is megbeszélték, és egy napot kér az atyától az előkészületekre, hogy másnap alkonyatkor méltón megtarthassák az öt halott gyermek és a hősi halált halt Goma búcsúztatását. Beleegyezően Arenih atya szótlanul távozik. Ezek után a mélységi lány sem tud mást mondani, amit ezzel kapcsolatban el akart, már elmondta. Csak egy mélyzöld pillantást vet az elf nővér felé, mert érzékeli, hogy benne rekedt a véleménye. Viszont, a csuhátlan elf a megpihenésről beszél, és hogy éjszaka lássanak a feladatokhoz.*
- Jól van. Nekem tök jó. Akkor pihi-szuszi van.
~ Mondjuk, hogy fogok addig aludni, azt nem t'om. Főleg, ezen a helyen. ~
*Xotara gyakran küzd álmatlansággal és többek között ezért is van éjszaka elemében. Ha mégis tud valamikor aludni, akkor visszatérő álma vagy más rémálmok gyötrik. A sötételf lány most is fáradtnak érzi magát, de legalább nincsen egyedül múltbéli gondolataival, hiszen itt van Pycta, az újonnan hozzájuk csatlakozott elf lány, és az előttük álló feladatok, amiken gondolkozhat, és amikre tervezhet. Csak azt nem tudja, addig is hogy pihenjen. Megint eszébe jut a misebor, de mint legutóbb most is elveti az ötletet. Azzal, a gondolattal is eljátszik, hogy kilóg a Kósza pintybe, de végig gondolva rájön, hogy akkor biztos nem érne vissza éjközepére.*
~ Ajh, de napközben csak azért is elnézek arra felé, hogy bedobjak egy diópáleszt. Nem is fog feltűnni senkinek. ~
*A csuhátlan elf is távozik a templomba, de ő még vált egy pár szót Hanlorennel.*
- Han. Oksa. Han nővér. Ezt má' én is meg t'om jegyezni, gond nélkül.
*Válaszolva előtűnik Xotara mosolya is.*
- Az előbbi viselkedését, *Néz a távozó Pycta után.* ne vedd a szívedre! Kicsit elvakult mostanában, ami valahol érthető. Amúgy alapjáraton ilyen nyájas jámbor pali, olyan igazi epétlen elf. Ha tényleg a fény istennője ösztökéli ilyen vérmesen, há'… ha belegondolok mi zajlik a városban, mit műveletek az oltárral… lehet én is pöppet zabos lennék, és szétrúgnám a híveim seggét, hogy ne csak imát mormolva járjon a szájuk, hanem csináljanak is végre valamit. Na, de hagyjuk… nem értek én az ilyen vallási izékhez.
*Fürkészőn néz Han mélykék szemeibe, majd egy pillantást vet a letakart, teli kordélyra.*
- Na, de gyere… én megyek megnézem milyen itt a koszt ~ Kenyér és víz, pff! ~ és a szállás, hogy is nevezik… cella?... nagyon hívogató.
~ Jah, a börtönben is úgy hívják. ~
*A sötételf lány morgós gondolatai különböző fintorokban az arcára vannak írva, de azért slattyogva halad a templomi lakrész felé. A kis csevej ellenére is hamar beérik Pyctát, aki ekkor oldja le hátáról kardját. Xotara belép a helyiségbe, amit megjegyzés nélkül méri végig. Puritán, több személyes szoba, egy kis ablakkal. Han lepakol a sarokba, majd leül az egyik ágyra. A csuhátlan elf ekkor váratlanul válaszol korábban feltett kérdésére.*
- Farkas… csak egy? De hát a farkasok általában falkában járnak.
~ Igaz, a magányos farkasok, akiknek nincs veszteni valója sokszor veszélyesebbek. ~
- A kis Pycta. Furcsa elképzelnem, hogy Te voltál olyan is. Hogy történt?
*Közben Xotara is leaggatja hátáról az íját és a tegezét, amit egy székre pakolt. Ekkor, a fehérség nővére feláll az ágyról, és távozni készül, hogy átmossa a holtakat, de a mélységi lány utána szól.*
- Han! Ugyan, a holtak se bánják, ha pihenünk egy kicsit… ők már nem sietnek sehová… megvárnak.
*Sötétbarna kabátját a széktámlájára veti.*
- Amúgy te mihez értesz? Mármint… izé… ne érts félre! Mindig ilyen templomi nővér voltál? Munka, ima, munka, ima?
*A sötételf lány, azt próbálja a maga suta udvarias módján kideríteni, hogy Hanloren vajon mennyire jártas a mágia területén. Bármennyire is sötéten számító gondolat ez valahol, de a tények azok tények, az oltár fényének visszaállításához kétséget kizáróan szükségük lesz mágiatudóra, bár egy gyógyító is nagy segítség lehet, főleg ha a vérkerti oltárra gondol.
Társalgás közben odalép egy másik ágyhoz, ami az ablak alatt van. Lecsatolja kardját is, amit szíjánál a fejtámlára akaszt, hogy kéznél legyen alvás közben is. Bár, nem tartja valószínűnek, hogy itt támadná meg őket valaki, de egy lázongó városban sose lehet tudni, hogy mi történik. Majd, magához vesz ő is egy karéj kenyeret.*
~ Oh, Banya… most nem bánnám, ha zsörtölődve hozzám vágnál egy lábos pörköltet. ~
*Az ágyon féloldalasan eldőlve majszolja a kenyeret, és úgy jártatja tekintetét Pycta és Han között, ahogy beszélnek.*

3811. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-20 21:43:40
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Táskájához lép, hogy magához vehesse talizmánját. kezébe zárja, behunyja szemét és erősen megszorítja, mint mindig, mikor imára ereszkedik.*
~Adj erőt nekem Úrnőm, hogy e féktelen sötétségben is szolgálhassalak.~
*Összerezzen a megszólításra, mint aki álomból ocsúdik, sietve zsebébe süllyeszti a kis talizmánt és megfordul.*
-Örülök, hogy itt vagy Xotara.
*Mosolyodik el szélesen, miközben felpillant a lányra.*
-Hanloren, de szólíthatsz Han-nak is. Sőt, a nővérre is hallgatni fogok, ígérem.
*A férfira kúszik tekintete egy pillanatra, kinek hideg tekintete továbbra is falat emel közéjük. Nem is igazán közéjük, sokkal inkább a férfi köré.
Nyitná a száját, hogy véleményt mondhasson a sötételf elképzeléséről, de Pycta határozott szavai a torkára forrasztják mondandóját.*
-A Tisztás.
*Bólint komolyan, alighanem ebből nem lesz vitaest.
Kissé értetlenül húzza össze szemeit Xotara szavaira, az elemeket érti, de a "fákban lakó istencsaj" kissé ködös számára.
Ha bármelyikükben is lett volna kérdőjel a tekintetben, hogy ki fogja vezetni a kis szertartásuk menetét, mostanra biztos nincsenek kétségei. Az elf kemény szavakkal irányít, ellentmondásnak helye nincs. Olyan ő, mint akinek maradása nincs sehol, de még is otthon van mindenütt. Aki nem vár hálát semmiért, csak teszi, mit helyesnek lát.
Követi a kettőst hátra, a sarokba dobja a batyuját és az ágy szélére ül.
Ő maga nem éhes. Ha az lenne sem tudna enni, kavarog a gyomra a látottaktól.*
-Pihenj uram.
*Szól oda Pyctának miközben feláll az ágyról, hangjába némi gondoskodás fonódik. Eszébe jut, hányszor is búcsúzott el seblázban égő katonáktól így, sokukat nem is látta többé.
A helyiség bejáratához lép, onnan fordul vissza válla felett a Xotara-Pycta párosra.*
-Addig lemosom a testüket.
*Szólal meg csendesen. Az ásásban, kordécipelésben vajmi kevés haszna lesz, de ezt legalább milliószor csinálta már.*

3810. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-19 21:29:55
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

- Később. *Válaszol halkan Xotara kérdésére a sebhelyét illetően, hisz most nincs lehetőség ezzel foglalkozni. A medált valóban viseli még, a kilencfejű hydra, egykori otthonának jelképe már a részévé vált, a múlt egy olyan szeletkéje, mely az erőddel együtt örökre benne marad.
Amikor a templomba lépnek az atya elébük siet és megérkezik az ismeretlen elf lány is. A fajtárs biztosan nincs tudatában annak, hogy a csuhátlan csuhás nem udvariatlanság végett nem köszön neki, ha Xotara emlékeit ismerné, tudná, hogy egykoron az erdőmélyi szerzetes mindenkit kedvesen és barátsággal fogadott, legyen az mélységi vagy akár ork.
Ám ezúttal a közöny jut osztályrészéül, amikor Arenih elé érnek szinte egyszerre. A pap a bejárat felé invitálja őket és ott arra kéri a hármast, hogy nézzenek fel az égre, de a csuhás nem cselekszik így, haragoszöld tekintetét végig az atyán tartja, míg az elmondja szavait. A róla szóló szavak sem érintik meg, legalábbis ez látszik rajta. Kifejezéstelen tekintettel hallgat némán, s az arca elé kötött szürke kendő sem sokat segít érzelmeinek feltérképezésében. Xotara és az elf lány is kap pár személyre szóló mondatot, ám a csuhás ekkor sem fordul az említettek felé. Egyedül csak a küldetése érdekli és az akarat, mely idáig űzte és megszállta tagjait, nem is hagy neki lehetőséget, hogy mással foglalkozzon.
Meg is kapja - és kapják - a küldetés újabb feladatát, Goma és az elhunyt gyermekek temetésének előkészítését. Az atya szépen szól, bár szinte rébuszokban beszél, a csuhás nem fűz sem kérdést, sem kijelentést egyelőre az elhangzottakhoz. Nem érzi a feladatot tétlenségnek és nem is gondolta soha, hogy az Erdő Szíve azt várná el tőle, hogy naphosszat csak a sötétség híveit és teremtményeit irtsa. Minden bizonnyal mindennek eljön majd a maga ideje.
Megértené, ha tudná, hogy a Hanloren-ként bemutatott lány nem érzi azt benne, amelyről az atya beszélt. Ha most kívülről látná magát, nem ismerne magára, borzadva figyelné azt az érzelemmentes, csak a küldetésének élő lényt, amellyé válnia kellett. Kellett bizony, hisz nem volt választása. A Fákban Lakó, maga az Erdőszellem - s így maga Eeyr - változtatta katonává és ezzel ő ki is békül. Élete és sorsa az erdőé, ha ebben a küldetésben kell elbuknia, úgy teljes szívvel vállalja.
Ha lehet ilyet mondani, akkor Hanloren maga Eeyr fénye, míg Xotara Teysus kettőssége, az egyensúly fény és sötét között. A csuhás pedig... a csuhás, bizonyosan nem Sa'Tereth, ő inkább az a sötét, bosszúálló harcos-pap, akit az Erdő Szíve küldött, hogy megpróbálja helyreállítani a békét és nyugalmat. De meglehet, hogy ez csak ámítás és csak az elf sejti így, de bárhogy is legyen, ő minden erejével azon lesz, hogy véghezvigye feladatait.
Észleli Xotara biccentését a lány felé, de így is elég közel vannak egymáshoz, ő nem lép semerre, csak hidegzöld tekintetét fordítja a lány felé, miközben a mélységi szavakat intéz hozzá.
Xotara egész jól összefoglalja a dolgokat, az ötletei is megfontolandók, de a csuhás nem érzi úgy, hogy erről most tanácskozást kellene nyitniuk.*
- A tisztáson lesz a szertartás. *Jelenti ki kifejezéstelen hangon, de azt érezni rajta, hogy efelett nem nyit vitát.*
- Egy napot kérünk, holnap alkonyatra minden készen áll. *Fordul Arenih felé egyértelműen kimondva, hogy mikor lesz a temetés. Persze ettől még sok dolog van még hátra, de ennyi idő kell, hogy a végére érjenek.
Odakint, ha igaz, az alkonyat már beborította a tájat és lassan beáll az éjszaka. A tisztáson már nem tudnak dolgozni, de a templomban még megtehetnek ezt-azt. Ám... ám eljön az a pillanat, amikor a test már tartalékai végére ér, s a csuhás érzi, hogy ez a határ vészesen közeledik. Mióta elhagyta az erdőt, szinte csak ment és alig evett vagy ivott. A Fákban Lakónak nem célja, hogy kifacsarja híveit, hisz akkor hogyan venné hasznukat, s a csuhás elf érzi, hogy az űzés enyhül valamelyest.*
- Ennem, innom és pihennem kell. *Lép Xotara mellé, de az elf lány előtt sem rejti halk szavait. A sötételf és Hanloren láthatják, mennyire fáradt a csuhás, majd ha nem kell válaszolnia még kérdésekre, akkor elindul arra, amerre az atya először is jelezte nekik. Ahol kenyér, víz és dézsa várja. Szüksége lesz mindre, majd némi pihenésre is.*
- Éjközépkor kezdünk. *Mondja még háttal, meg sem fordulva a templom hátsó része felé tartva.*
- Pihenjetek ti is, a temetésig nem lesz rá mód. *Teszi hozzá. A temetés pedig csak másnap alkonyatkor kezdődik. A beszéden nem aggódik, tudja, hogy ha eljön az ideje, szájával majd az Erdő Szíve szól.
A lakrészhez érve előbb lecsatolja hátáról a kardszíjat és ha van, egy asztalra teszi. A wegtoreni penge halkan koccan a fán.*
- Egy farkas. *Válaszol Xotara-nak, ha követte őt.*
- Egy farkas marcangolta meg még ifjú koromban. *Teszi hozzá, ahogy kenyeret és vizet kerít és az ágyra ülve kezd enni apró falatokkal. Úgy ül, hogy a mélységi lány vagy Hanloren, ha ő is velük jött, ne láthassa, ahogy leköti arca elől a kendőt és enni kezd. Halkan falatozik, minden darabot jól megrágva és leöblítve vízzel. Szüksége lesz az energiára, melyet az ételből nyer. Mindannyiuknak szüksége lesz rá.*

3809. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-19 10:31:40
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Pycta kegyeletet adó vetkőzését és az elázott csuha holt gyermekekre való terítését, Xotara némán, egy biccentéssel nyugtázza.
Szép gesztus, de a gyermekeknek már mindegy, sőt talán jobb is nekik, mert már nem szenvednek tovább a faltalan Arthenior zendült bezártságában. A hideg föld is olyan könnyű lesz számukra, mint most a csuha, ami elfedi őket a szemek elől. A város elől, melyet a Levegő városának is neveznek, de a lázongások perzselte város folyamatosan fekete füstöt okád a levegőbe, így a szürke eső sem képes teljesen megtisztítani a vértől, fekáliától mocskos utcákat.
A templomba sétálva, a csuhátlan csuhásra pillantva két dolog is feltűnik Xotarának. Az egyikre elvigyorodik, de itt még fekete kendője fedi az arcát. Ami így képes volt megmosolyogtatni őt, az nem más, mint az egykori vezér nyakában még mindig ott lógó Kilencfejű Hydra talizmán. Megérzése azt súgja a mélységi lánynak, hogy ez nem véletlen. A másik, ami már korábban is feltűnt neki, és most ismét eltűnődik rajta, az Pycta nyaka melletti, baloldalon lévő nagy, tépett heg. Az erdő mélyén, amikor éppen az eszméletlen Umon fölött viaskodtak nem esett a nagy szájára a kérdés, de most úgy érzi rákérdezhet, legfeljebb a csuhátlan elf nem válaszol.*
- Te, Pycta! Az a heg a válladon… hogy szerezted?
*A templomba érkezvén a csuhások még mindig azt a rekviemet éneklik, az ének alatt elhangzik a sötételf lány pisszegő, majd a félhangos megjegyzése. Xotarát nem zavarja Pycta komorsága és humortalansága. Régen se volt neki, legalábbis ő nem tapasztalta, de legalább már nem az a epétlen elf, aki feltétel nélkül, egyből megbízik mindenkiben, és a felszínes udvariaskodást is elhagyta. Xotara számára, mondhatni a humor pedig olyan, mint a hívőknek az ima vagy a mantra, leginkább a saját feszültségét vezeti le vele. Ha közben másoknak is sikerül mosolyt csalnia az arcára, hát az csak ajándék, mert szokták volt mondani a jó kedv ragadós. Persze a humornak is meg van a maga két oldala. Ami pedig az érzéketlen komorságot illeti, a sötételf lány azt is tudja kezelni, sőt valahol neki ez a természetes. Apjától és pirtianesi fajtársaitól is ehhez a viselkedéshez szokott hozzá. Persze azóta, mások tanúsítottak felé pozitívabb töltetű viselkedésformákat is, amik szintúgy hatással voltak rá, és azokat sem felejti.
Arenih atya meghajlással és mosollyal fogadja az elébe lépőket, amit Xotara egy biccentéssel és kendőzetlen félmosollyal viszonoz. Az elf lánnyal mély pillantást, majd szintén egy félmosolyt vált. Ezt követően vonulnak a tisztelendő úr után a letakart kordélyhoz. Xotara kis terpeszben a kezeit hátra kulcsolva áll meg a szállítóalkalmatosság mellett, és hallgatja a méltóságos atya beszédét. Csak a vak nem láthatja, hogy mennyire létidegen a templomi környezet a hitetlen sötételf számára.*
~ Mélységi tárnák védőszellemére! Tuti most valami imádságos, ájtatos beszéd fog következni, de én akkor lekaparom a falat. Inkább adjanak egy ásót és kiásom a sírokat, az úgyis a véremben van. ~
*Azonban, a tisztelendő nem úgy szól, ahogy arra számít, szép sorban intéz mindegyikükhöz egy pár mondatot, amit alighanem egyfajta útravalónak és talán áldásnak szán. Xotara a rávonatkozó szavakra elvigyorodva felel.*
- Kösz atyám! Tök rendes magától. Ha már így a vesémbe lát, most sem kertelnék. Látja, nem vagyok egy szent, de álszent se. Szóval, mindkét ok igaz.
*A méltóságos csuhás folytatván, az elf leányzóhoz szól, akinek a neve is elhangzik, de Xotara hamar elveszti a fonalat, és ismét szembesül gyatra névmemóriájával.*
~ Mi?… milyen Hangoslián? A fenébe! ~
*A sötételf lánynak is feltűnik, hogy az üde elf hölgy aurája és egész megjelenése, mintha csak az ő nyílegyenes kontrasztja lenne. Érdekesnek véli a dolgot, sőt valamennyire komikusnak. Természetesen, valahol Lyzre emlékezteti a nő. Hát, majd kiderül, hogy a szél mi célból fújta az útjukra a fehérség nővérét.
A méltóságos csuhás további szavait már mindannyiuknak szánja, ami a búcsúztató szertartás mikéntjét és kívánalmait ismerteti velük. Bármennyire is szépek az atya szavai, és rossz szándék sem érezhető ki belőlük, de Árnytörő hősnőnknek ez ismét egy próbatételnek minősül, hiszen már az imával is nehezen boldogult, de a maga egyszerű, természetes puritánságát adva áll a feladathoz. A többi kívánalomra meg itt van két szentéletű hosszúéletű. A mélységi lány bólint az elhangzottakra, és magát is meglepi, de most egy kérdése sincsen.
Egyértelmű, össze kell dolgozniuk. Pyctára néz, és fejével az elf lány felé int, majd odalép hozzá.*
- Szeva! Öhm… ~ Hanna ~ nővér! Nehezen jegyzem meg a neveket. Hogy szólíthatlak? Én Xotara vagyok.
- Há' szerintem, a szertartásra még mindig a lefajintosabb hely az Erdőszéli tisztás. A misztikus körben álló fákkal, a dúsan zöldellő dombbal. Egy fáklyás menet kísérhetné a holtakat. A fáklyák a tisztás körén leszúrva, adnák a fényt, a csillagok alatt.
*A mélységi lánynak eszébe jut, hogy alighanem minden harmatos lesz a korábbi esőtől. Végső érvnek hát még bedobja a következőt.*
- A tisztáson jelen lenne mind a négy elem… víz, tűz, föld és a levegő. Tuti, hogy a Fákban Lakó istencsajnak is tetszene.
*Kérdőn néz mélyzöld szemeivel a két szentéletű elfre, és a tisztelendő atyára, hogy vajon mit szólnak.*

A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.19 10:38:55

3808. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-17 23:32:48
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Halovány mosollyal üdvözli a két érkezettet az atya oldalán, tekintete összetalálkozik a sötételfével, a zöld szempár firtatóan, de valahogy mégis melegen fúr az övéibe. Végigkíséri lépteiket és tekintete hosszan elidőz a szikár elf komor arcán, ki szemmel láthatóan ügyet sem vet rá.
A mosoly azonban hamar görbül, mikor meglátja a kordékat és a "rakományt". Elkapja tekintetét egy pillanatra, hogy megfékezze a hirtelen gyűlő könnyeket. Végül az atyára emeli tekintetét és némán hallgatja, ahogy ugyan az övét leszámítva nevek nélkül, de mindnyájukat bemutatja a másiknak.
Fürkésző pillantással méri végig a kettőst, először az elfet, ő azonban nem érzi, mit Arenih atya mond.
Nem érzi a kőarc mögött a szívet, sem a szeretet.
Nem látja a lélekből törő Fényt, csak a tompa szomorúságot a küldetéstudat szürke palástja alatt. Olyan arc ez, mint a csatába igyekvő harcosoké a menetoszlopban. Vajon milyen titok az, mi képes így eltakarni a szívet? A férfi kemény szavai még inkább megerősítik véleményében, de tekintetében nyoma sincs ridegségnek ahogy az elf arcát fürkészi, sokkal inkább kíváncsi, mit rejt a felszín.
Tekintete az atya mondókája alatt a sötételfre kúszik és látja, mit az atya beszél. Süt róla az elszántság és azok a cinkosan csillanó zöldek... Olyan valaki lehet, akire az ember az életét sem lenne rest rábízni, ha úgy hozza a sors.
Szeme az atyán állapodik meg végül, szépen beszél.*
-Úgy lesz.
*Szólal meg végül fejét hajtva, keze végigsiklik a kordé oldalán. Hogyan is lehetne másképp? Ártatlanokat temetnek, kiknek bűne annyi, hogy e város gyermekei. Eeyrnek vissza kell térnie mielőbb, a városnak szüksége van a Fényre.
A helyszín adott kinn, nekik csak annyi a dolguk, hogy szép legyen a búcsú. Fordultában még egyszer elidőz a kettős arcán, majd a mutatott irányba siet.*

A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.18 00:02:39

3807. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-17 21:00:33
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*A pap fürkészőn nézi a leányt, kinek válasza láthatóan megelégedésére szolgál, nem is kíván közbeszólni, vagy bármily magyarázatot hozzáfűzni, csak szótlan bólint, s lassan visszatér feladataihoz, míg Han elkészül. Merengőn figyeli a többiek mormogását, amibe halk, mély énekszó is keveredik, a ravatal immár készen áll, immár a lelket készítik fel az utazásra. Csendesen dúdolja magában a dallamot, de a templomajtó dördülésére is felfigyel, ahogy az érkezők csendes beszédére is. Aggódva kapja fel tekintetét, mert a temető veszélyes hely mostanság, függetlenül attól, hogy a csatározások odáig még nem terjedtek. A három segítő szinte pillanatra pontosan egyszerre érkezik, s az atya elébük siet. Szavukba nem vág, türelmes szerzet, megvárja míg amazok megszólalnak. Pycta jelentését meghajlással és apró mosollyal nyugtázza, melyből jut Xotarának is. Hanlorenre függeszti tekintetét, ki láthatóan alaposan felkészült, megadja módját a búcsúztatásnak, bár még fogalma sincs arról, milyen feladatot szánnak neki. Innen látszik, hogy legalább elhivatottak mindhárman, Arenih, ezt nem szeretné szó nélkül hagyni. Összefonott kezei szétválnak, majd kecsesen int az ajtó felé, hogy kövessék. Ha mindhárman utána érkeznek, egészen pontosan a kordé mellett áll meg, s gondterhelt tekintetébe immár szomorúság is vegyül.*
- Nézzetek az égre. Az imént még szét akart szakadni, s könnyét ontotta. Most a nap utolsó sugarai öntik le a tájat festékkel, mintha meg akarnák színesíteni a fekete éjszakát. *Pyctához fordul.* A hited erős, elf, talán az egyik legerősebb, mit valaha láttam. Már-már beleveszni látszol, jóllehet ez a komorság jutott osztályrészül, minden bizonnyal meg van az oka, nem firtatom. *Xotarához fordul, egy kis mosolyt is elereszt, bár láthatóan nehezére esik vidámnak lenni.* A csípős nyelvű, szókimondó sötételf. Barátságból, vagy kalandvágyból, de itt vagy, társad mellett. Érzelmek terén minden bizonnyal helyettesíted őt is, akaratlanul is szolgálva valamit, melyet csak te ismerhetsz. *Immár Hanlorenre függeszti tekintetét, elmerülve a fodrokban, a hófehér ruhában, mely valahogy élénkként hat e megfakult tájon:*
- És te, ifjú Hanloren. Véletlen érkeztél? Vagy tán céllal vezérelt erre a hit? Talán sohasem tudjuk meg, de érkezésed égi jel lehet, fehérséged gonosz ellen való, ahogy csilingelő kacajod is. Jól van ez így, jól vagytok így. *Bólogat, kissé ráncai is kisimulnak, aztán a gyermekek testére néz:*
- Goma, minden bizonnyal a másik világban is gondjukat viseli. *Fűzi össze ismét a kezét.* Ha megismerkedtetek *lép hirtelen tovább, mintha csak el akarná hessegetni a bántó, fájdalmas mondatokat* a szertartást elő kell készíteni. Oly csendes legyen, hogy mindenki meghallja, oly fényes legyen, hogy fény legyen az éj, s nappal az éjszaka. Oly meghitt legyen, hogy a szobrok is sírjanak, hogy a szobrok is... *A templom ajtón mutat befelé.* Bent mindent megtalálhattok, mire csak szükségetek van. A ti dolgotok a helyszín kiválasztása és a szükséges díszítés is. A gödrök már készen állnak addigra, ahogy a míves fejfák is, holt és kihalt fák törzséből, kik megköszönik, hogy egyszer ismét állhatnak az anyaföldben. Szeretném, ha szép beszéd hangozna el, ahogyan azt is, hogy minél többen megjelenjenek. Lássák, hogy bár véget ért az élet, mégis van folytatás. Ha kérdésetek van, megtaláltok. *Csendesen bólint, s várakozóan a csapatra tekint.*

3806. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-15 12:09:47
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Vajon elhivatottság-e az, ha egy felsőbbrendű lény, nevezzük istennek, szellemnek vagy entitásnak, akaratával kényszerít halandókat, hogy a számukra kiszabott feladatot elvégezzék? Félreértés ne essék, a csuhás rengeteget kapott az erdőtől és a Fákban Lakótól, szinte a teljes életét, s most egyértelmű, hogy visszakér belőle. A szürkébe öltözött elf mindenképpen hitével vértezi fel magát minden megpróbáltatás ellen. A leégett, elszenesedett fák, a holtakból rakott halmok, a gyermekek apró tetemei a kordén, melyet a meggyalázott templom felé húz, mind-mind olyan próbatételek, melyeket hitének erejével gyűr le, s így, ha könnyűnek nem is, de elvégezhetőnek tűnik minden eddigi feladat.
A halál-madár nem jelenik meg újra, amelyet a csuhás jó ómennek könyvel el, s a temetőből kiérve már könnyebb a kocsit is húzni, bár nem a holtak nyugalma miatt. Életről és halálról az isteneknek kellene döntenie, s ez főleg igaz a gyermekek sorsára. A mögöttük elhaló kopácsolásra már nem is figyel, haragoszöld tekintetét a templom épületére fókuszálja és monoton léptekkel húzza felé a kordét. A szájtátiakkal sem törődik, még csak feléjük sem néz, az eső is eláll, bár ettől még a víztől elnehezedett csuha még ugyanolyan nedves marad, mint azelőtt.
Xotara-ra figyel csak maga mellett, ki kéretlenül társult eszelős kalandjához, aminek, ha tudna, örülne, de most csak a küldetés létezik számára.
A mélységi lány szavaira a templom fala mellé húzza a kocsit, rövid gondolkodás után lecsatolja hátáról a kardot tartó hevedert, lehúzza magáról a vizes csuhát és egy mozdulattal a holtakra teríti. Így is elég szentségtelen a látványuk, ne riogassák tovább a jó népet és az ő nyugalmuknak is jót tesz az ideiglenes szemfödél.
Miközben elindulnak befelé, visszaveszi hátára a wegtoreni pengét tartó szíjakat. A csuha alatt viselt, jobb karját szabadon hagyó ruha válla átázott, de vannak száraz részei. A csuha lekerülésével láthatóvá válnak kopott, acél alkarvédői, az esőtől elnehezült haja, mely most így, vizesen inkább szürke, mint ezüst. A szürke kendőt most sem veszi le, csak megigazítja a kötést a tarkóján, majd belépve a templomba, megállás nélkül indul meg előre.
Nem érdekli a meggyalázott oltár látványa, csak a feladat, amelyet teljesítettek, s amikor Xotara őt buzdítja beszédre pisszegést követően, egyszerűen csak megindul felé, a tréfaféle magyarázatra nem is reagálva. Ha volt is valaha humora, azt az Erdő Szíve biztosan kilúgozta belőle.
Arenih atya mellett egy másik elf áll, amikor a csuhátlan csuhás odaér hozzájuk. A lányra ügyet sem vetve néz a papra, ahogy száraz hangon megszólal.*
- Elvégeztük a feladatot.

3805. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-14 00:32:17
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala - zárás//

*Ahogy, kiérnek a temetőből az égi dézsából lassan kiöntik az esőfüggöny utolsó cseppjeit is. A vihar égzengései is, egyre csitulnak, ahogy közelednek a templomhoz.
Xotara, ha nem lenne hitetlen, most az orra alatt elrebegne valami istenhozzádot, és hálát adna az égnek, hogy vége van. Bár már a viharvert kabátja kellő védelmet nyújt Xotarának, hogy ne zavarják az ilyen áldatlan égi állapotok, de a kabát alatt ugyanaz az átázott ruha van rajta, és a sötételf lány soha nem is volt és soha nem is lesz olyan testi-lelki egyensúlyban magával, mint a szerzetes félék. Szóval, Xotara is érzi már a temetői próbatétel hatását, amit ő egyszerűen fáradtságnak nevez, de aludni most úgy sem bírna. Túlságosan hajtja a vére és a tenni akarás. Árnytörő hősnőnk nem mártír, ha feladatuk végzése közben alkalom adódik rá, nem fog habozni megpihenni sem.
A kordély kerekei is vidámabban zötykölődnek a macskaköves utcán, furcsa ellentmondást állítva a benne hánykolódó gyermekek élettelen testével. Bőrükön opálos gyöngyökbe verődnek össze az esőcseppek, a kövezeten való rázkódástól, melyek mindegyike a maga jelentéktelen apróságában megsokszorozza a liluló alkonyatba eltűnő nap fényeit.*

//A templom átka//

*Mire a Templomhoz érnek az eső eláll. Xotara a kordélyt eltökélten vonszoló Pyctára néz.*
- Szerintem, állítsad ide szorosan a falhoz, és szóljunk az atyának, hogy meghoztuk őket. Ha majd kéri, segítünk bevinni a holttesteket. Nem t'om lehet a halott szerzetessel, együtt akarják őket is búcsúztatni a tisztáson.
*Xotara bólint egyet a szürke csuhásnak, és ha minden igaz besétálnak a Templomba, ahol ugyanazok az állapotok fogadják őket, mint ahogy elhagyták.
A sötételf lány sárosan slattyogó csizmái visszhangot vernek az árkádsoron. A derengő félhomály neki most sem zavaró. Pillantását a zöld márványos oltáron futtatja végig, ami előtt még mindig ott hever fekete köpenye, de már teljesen elázott a törésből folyamatosan csöpögő fekete vértől.*
~ Fúh, ha megkérdezi valaki, mit keres ott… hát majd megmondom, hogy megpróbáltam feltakarítani a vért. ~
*Xotara megállva az oltárcsarnok közepén, szétnéz. Nem akar kiabálni Arenih atyáért, hiszen templomban vannak, és neki nem igazán kenyere a csendes, disztingvált beszéd, amit a nagy beltér csak tovább erősítene. Látásának köszönhetően nem is kell, így tennie, mert kiszúrja az egyik sarokban a méltóságos csuhást, aki előtt egy fehér ruhás elf hölgy áll fejet hajtva.*
- Psz! Pycta! Ott van a tisztelendő.
*Közli pisszegve a szürke csuhással – persze ezt is csak a süketek nem hallhatják –, és mutat a megfelelő sarokba.*
*Majd félhangosan mondja Pyctának.*
- Beszélj te! A te hangod lágyabb. Ha betörni megyünk valahova, majd én beszélek.
*Xotara odasétálva Arenih atyához, lehúzza arcáról a fekete kendőt, és csak a fülét hegyezi a további teendőket illetően. Az elf nővel, ha az ránéz, gond nélkül pillantást vált, így a lány mélykékjei találkozhatnak a mélyzöldekkel, de egyelőre vele sem vált szót. Talán a tisztelendő úr, majd bemutat mindenkit egymásnak.*

3804. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-13 20:21:14
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A templom átka//

*Kissé félrehajtja fejét, úgy hallgatja a férfit. Bizonyosan nagy élettapasztalattal bír, legalábbis ez a benyomása. Talán mintha egy kicsit hitehagyott is lenne a pap, bár a szemében lobogó tűz egészen más benyomást kelt.*
-A hit innen fakad.
*Teszi jobb kezét szívére.*
-Nem magamban vagyok bizonyos, hanem az útban, mit az Úrnő jelölt ki számomra. Véletlenek nincsenek.
*Suhan át arcán egy halovány mosoly.*
-Segíteni jöttem.
*Bólint.*
-De holnap tovább kell induljak atyám, így nem rendezkedek be.
*Az atyára pillant és lassan bólint. Nincs ellenére némi mosakodás, tekintve hogy nem csak haját, de ruháját is alaposan eláztatta az eső.
Felnyalábolja batyuját és a mutatott irányba siet. Gondosan becsukja maga mögött a hálóterem ajtaját, kibújik a ruhából és a dézsa fölé hajolva gondosan megmosakszik. Az út porától és az esőtől összetapadt haját gondosan mossa meg és fésüli ki, majd zsákjából tiszta ruhát kerít. Az ágy hívogatóan megvetve, de csupán egy elcsigázott pillantásra méltatja, majd résnyire nyitja az ajtót és kibújik rajta.
Fehér, fűzött blúzt és fodros, hosszú fehér szoknyát visel, mikor visszatér a templomba. Odahaza Eeyr papjai fehéret viselnek, furcsállja is kissé e sötét csuhát az arthenioriakon.*
-Atyám.
*Lép Arenih atyához és hajtja fejét előre készségesen. Legyen bármily csekélység is a pap kérése, meg fogja tenni, csak segíthessen a Fény Templomán.*


A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.13 21:04:08

3803. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-13 17:06:36
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Az érme két oldala//

*Bár az út a temetőn keresztül kegyetlennek tűnhetett, a két vándor megfelelő elhivatottsággal teljesíti a próbát, mit a sors állított eléjük. Mindenki a maga módján nyugtázza a történteket, mindenki a maga módján rendezi magában a helyzetet. Van ki kellő elhivatottsággal, van, ki saját magába zárkózva, sajátságosan értelmezve mindent. Ennek tulajdonképpen jelenleg nincs szerepe, hisz a temető ajtaja, kissé nyikorogva bár, de feltárul, a gondnokot pedig elrejtik a magasan húzódó halmok, s a csepegéssé szelídült eső halovány függönye. Talán ismét házába tart, hogy tovább rendezkedjen, annyi bizonyos hasonló hibát nem kíván már elkövetni. Életét csak egy kabáttal és némi segítséggel tudta megköszönni, az emléket, pedig mélyen raktározza, tán soha nem veszi többet elő. A Pycta által megfigyelt madár sehol sem tűnik fel, sem képzeletben, sem az óvatosan tisztuló égbolton, károgás sem hallatszik immár, mintha a temető, hosszan húzódó határként elvágna minden hasonló jelet. A kapun áthaladva már senki sem állítja meg őket, s valóban, a templom felé vezető úton a kordé, már jóval gyorsabban és könnyebben is haladhat, függetlenül attól, hogy mind a lélek, mind a test elcsigázott lehet. Az utolsó pillanatban még némi kopácsolást hallhatnak hátulról, talán a gondok készíti elő estére a koporsókat, egy nagyobbat és öt kisebbet. Nem telik bele sok idő, feltéve ha kitérőt nem tesznek, hamarosan a templom kapuja elé érnek, néhány kósza lélek, kiket erre vetett a vihar, még ijedten bámulja meg a furcsa elkendőzött arcú társaságot, persze aztán inkább szó nélkül odébb áll. Esze ágában sincs közelebb merészkedni. Az eső végleg elállt, de világosabb ettől sem lesz, ugyanis a nap utolsó sugaraival csókolja végig a láthatárt, egyedül a templom tornyán kapaszkodik meg kissé, az tűnik fényesebbnek. Érdekes kontraszt ez, a bent lévő állapotokhoz képest.*

//A templom átka//

*A változás első lépcsője a belátás, így Arenih atya, csak bólint, amikor igazat adnak neki. Némi elégedettséggel is eltölti, hogy lám, az idősebbnek van még szava e világban, még ha csak oly kevesek is látják ezt így. Ez a lány, fiatal kora ellenére azonban ilyen, s szinte sugárzik belőle a pozitivizmus és a tenni akarás. Lassú mozdulattal veti hátra csuklyáját, s feltárul immár ráncos és megfáradt arca. A szemei körül húzódó szarkalábak hosszú gyötrődésről és álmatlan éjszakákról árulkodnak, de a tekintetében égő tűz, még motiválhat egyeseket. Feltéve persze, ha azok nyitott szemmel járnak a külvilágban, s a bugyrok között is.*
- Csak reménykedni tudok benne. *Szól halkan Goma testvér előkészített testére nézve.* Csak reménykedni tudok, hogy nem érte őt az átok, melyet tőrrel és kampóval okoztak. *A fegyverek megnevezésének ezúttal nincs jelentősége, de Goma testvéren lévő sebek borzalmasak, bár tény, hogy kitisztításukkal kedvezőbb állapotot értek el, attól a seb, még seb marad, az emlék pedig emlék.*
- Egyesek szerint a véletlenek istenek kósza megnyilvánulásai, persze az mindig rejtély, hogy mely isten megnyilvánulásáról is van szó. Ez, *Fonja össze maga előtt kezeit* az érintettre van bízva, neki kell tudnia, hogy a véletlent, vajon ki, vagy mi okozhatta. Látom esetedben, teljes bizonyossággal állítod, hogy az ok, ami miatt itt vagy, az Eeyrnek tudható be. De vajon állíthatjuk-e ezt teljes
bizonyossággal? Vajon evidenciával bír-e, hogy az egyensúlyra törekvés kapcsán szükséges áldozatokat hozni, hogy a városban történ furcsa esetek, melyeket sokan Teysusnak tulajdonítanak okkal történtek és nem csak egy unatkozó kegyetlen játékairól van szó? *Aztán szelíden ő is elmosolyodik.*
- Persze nem akarlak elkedvetleníteni, nekem jelenleg elég, hogy te biztos vagy magadban. Hogy utad végén ez a bizonyság megerősítést nyer, vagy inkább eltérít, az pedig majd kiderül. Látom elszánt vagy, *mondja továbbra is mosolyogva a lepottyant batyura nézve.* Ez esetben kérlek, rendezkedj be hátul az egyik hálófülkében. Víz és kenyér van, ha éhes vagy, illetve mosakodáshoz is akad. Ha végeztél, térj vissza hozzám, feladataid ma este kezdődnek, ahogy a másik csapat visszatér. *Ha a lánynak további mondandója jelenleg nincs, visszahúzódik a sarokba, s tovább várja Pyctát és Xotarát, kik a temetőből éppen holttestekkel megrakott kordéval tartanak errefelé.*

3802. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-11 18:53:27
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//A templom átka//

*Valóban elszánt és forr benne a tenni akarás, semmi kétség. De mit is akar ő, ha ennyi pap együttesen képtelen volt megtörni az oltáron ülő átkot? Sosem érte még a sötétség árnyéka, a gondolatba is beleborzong. Északon nem látni ilyet. Nem ütötte fel fejét a fekete isten és ha bármely követője is a város környékére téved, gyakran halállal lakol.*
-Igaza van atyám.
*Szólal meg halkan és kulcsolja össze kezét maga előtt, miközben Arenihet hallgatva tekintete a borzalomban elhunytra téved.*
-Az ő lelke bizonyára eggyé vált már a Fénnyel.
*Kapja el tekintetét a holltestről és biztatóan az atyára mosolyog.*
-Egész életemben az Úrnőt szolgáltam, még ha nem is viselek csuhát. Követtem Eeyr-t és gyógyítónak szegődtem lihanechi katonák mellé, pedig egészen más út volt számomra kijelölve. Most sem Arthenior volt a célom, ám még is itt vagyok. Ez sem lehet véletlen.
*Sóhajt fel halkan, révetegen szemlélve a mormoló papokat.*
-De hamarosan tovább megyek, tovább kell mennem. Várnak rám.
*Saurien már jóval előtte járhat és a távolság nem csal örömöt szívébe.*
-Viszont utam ide vezetett elsőnek. Segíteni atyám, nem szájtáti bámésznak.
*Mosolyodik el ismét és a hátán viselt méretes batyu rövid úton a templom kövén landol.*

3801. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-11 17:44:02
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//A templom átka//

*Arenih atya szemeibe némi vidámabb ráncot csempész a kacaj, jóllehet ez csak egy, kettő, s nem emészti fel a kiülő bánatot, a tekintetek attól még szomorúak maradnak.*
- Sok névvel illeték már, úgy hiszem, talán most még ez a legtalálóbb. *Mondja csendesen, nem róva fel az iménti, szinte szentségtörő kacajt, mert a mormoló csuhásokat ez sem zavarta meg. Úgy látszik Arenih atya még némileg örülhet is a hirtelen feltörő jókedvnek, még ha az, kissé indokolatlan is.*
- Ambiciózus vagy és láthatóan motivált, gyermekem. Még, ha a feladat, hogy is mondjam, nem biztos, hogy testhezálló. Több pap is elvérzett már a próbálkozás közben, persze ez ne csügesszen, maradj, mindig ilyen. *Bólogat lágyan, majd a ravatalhoz indul, s jelez a lánynak is, hogy kövesse:*
- Akit itt látsz, Goma. Hűséges volt és odaadó, a szegény gyermekek elkötelezett híve, emellett igazhitű testvér. Akik a templommal ezt tették, azok ölték meg, azóta az oltár senkit nem enged közel magához. *Sóhajt fel, majd a rövid bemutató után a lányhoz fordul.*
- Miért akarsz segíteni? *Han kérdése egyelőre válasz nélkül marad, de hát erre igazán számítani is lehetett. Egy betérő, ismeretlen, feltételezhetően tapasztalatlan elf ifjú leány nagy szavai után, minimum, hogy az okokra válasz adatik, még, ha azok tán oly egyértelműnek tűnnek is. Ezt nem lehet egy odalökött "mert kell" mondattal elintézni.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122