Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 87 (1721. - 1740. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1740. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-27 18:31:04
Üzenet elküldve: 2013-08-27 18:31:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Nibat részére//
*A lány ismét behunyja a szemét, és ismét az az érzés, a félelem az, amit érez. Nem érzi, hogy béke lenne, vagy nyugalom, csak egyedül a félelem.
Mikor Kylan kinyitja a szemét, és az ölébe néz, látja, hogy a kis fehér mókus még mindig alszik, így szép lassan hozzáér, hogy ne ijessze meg, és felkelti őt, ki halk durmogással adja a lány tudtára, hogy nem hajlandó felkelni. Felnéz Nibatra, aki időközben odamegy hozzá, majd megfogja a kis álomszuszékot, és feláll maga is. Erre már kénytelen kinyitni szemeit Xonan, és lassan felmászik a lány karján, egyenesen a vállára.*
- Hát, nem is tudom. Olyan fura volt az egész. És mintha a tenger morajlását hallottam volna. *Válaszol Kylan a kérdésre, majd kicsit aggodalmas arcot vágva folytatja.* De én, én nem éreztem azt a bizonyos békét. Inkább valamiféle félelmet éreztem, vagy nem is tudom, de nem volt olyan jó érzés. Normális ez? *kérdi, kíváncsi tekintetével a férfi arcát fürkészve. Kíváncsi, hogy vajon erre, mit válaszol, de közben feláll.* Igen, akkor menjünk a templomba. *mondja, közben arcára egy halvány mosoly ül ki. Elindulnak, arra, amerre jöttek, vissza a folyó mentén, majd be a temetőbe, ahonnan igyekeznek a lehető leghamarabb elmenni. Kylan is minél hamarabb ki akár kerülni onnan, így most nem marad le Nibat után, tartja vele a lépést. Mikro odaérnek a templomhoz meg is pillanatnak egy szerzetest, és Kylan hagyja, hogy Nibat beszéljen. Sajnos a szerzetes nem tudja őket vállalni, és ez a gondolat kicsit elszomorítja a lányt, de ez nem tart sokáig, mert szerencsére élvezeti őket egy másikhoz, aki reményei szerinte tudná segíteni nekik.*
*A lány ismét behunyja a szemét, és ismét az az érzés, a félelem az, amit érez. Nem érzi, hogy béke lenne, vagy nyugalom, csak egyedül a félelem.
Mikor Kylan kinyitja a szemét, és az ölébe néz, látja, hogy a kis fehér mókus még mindig alszik, így szép lassan hozzáér, hogy ne ijessze meg, és felkelti őt, ki halk durmogással adja a lány tudtára, hogy nem hajlandó felkelni. Felnéz Nibatra, aki időközben odamegy hozzá, majd megfogja a kis álomszuszékot, és feláll maga is. Erre már kénytelen kinyitni szemeit Xonan, és lassan felmászik a lány karján, egyenesen a vállára.*
- Hát, nem is tudom. Olyan fura volt az egész. És mintha a tenger morajlását hallottam volna. *Válaszol Kylan a kérdésre, majd kicsit aggodalmas arcot vágva folytatja.* De én, én nem éreztem azt a bizonyos békét. Inkább valamiféle félelmet éreztem, vagy nem is tudom, de nem volt olyan jó érzés. Normális ez? *kérdi, kíváncsi tekintetével a férfi arcát fürkészve. Kíváncsi, hogy vajon erre, mit válaszol, de közben feláll.* Igen, akkor menjünk a templomba. *mondja, közben arcára egy halvány mosoly ül ki. Elindulnak, arra, amerre jöttek, vissza a folyó mentén, majd be a temetőbe, ahonnan igyekeznek a lehető leghamarabb elmenni. Kylan is minél hamarabb ki akár kerülni onnan, így most nem marad le Nibat után, tartja vele a lépést. Mikro odaérnek a templomhoz meg is pillanatnak egy szerzetest, és Kylan hagyja, hogy Nibat beszéljen. Sajnos a szerzetes nem tudja őket vállalni, és ez a gondolat kicsit elszomorítja a lányt, de ez nem tart sokáig, mert szerencsére élvezeti őket egy másikhoz, aki reményei szerinte tudná segíteni nekik.*
1739. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-27 17:41:14
Üzenet elküldve: 2013-08-27 17:41:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Nibat magához tér. Frissnek érzi magát. Körbenéz, majd felpattan és a fának támaszkodva Kylanra vár, hogy kinyissa a szemét, s ha úgy érzi végzett, felébreszti a kicsi Xanont, akkor elindulnak. Mikor ez meg is történik, megkérdi kíváncsiskodva Nibat.*-Milyen volt? Hogy érezted magad?-*Meghallgatja a lány élménybeszámolóját.*-Merre menjünk? Templom? Körbenézünk, van-e tanító, aki foglalkozna velünk?-*Ha Kylan egyetért, akkor el is indulnak a folyópart mentén, vissza a szűk ösvényen a nyomasztó temetőbe. Ott igyekeznek, hogy hamar kiérjenek a sokkal kellemesebb templomkertbe.*-Reméljük, hogy nem lesz majd ellenére a kisállat ottléte.-*Belépnek a hatalmas templomkapun, majd körbetekintenek szerzetest keresve. Meg is látnak egyet, elég sietősen lépked, Nibat és Kylan odalépnek hozzá és megkérdik, el tudja-e vállalni őket, vagy tud-e valakit. Azt válaszolja, ő nem ér most sajnos rá, de bemutatja őket valaki másnak, aki foglalkozna velük.*
1738. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-27 13:50:41
Üzenet elküldve: 2013-08-27 13:50:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien követi a papot, míg az azt hiszi ő irányít. Valójában Elwyrien szorosan tartja a kontrollt és nem fog engedni. Az első gyanús jelnél pedig megszabadul a férfitól. Elvégre nincs rászorulva semmiféle szempontból sem. Útjuk a könyvtár felé vezet, ahol a pap elmondása szerint akadnak mindenféle gyógynövények meg effélék, amit mellesleg a nő erősen megkérdőjelez magában. Mert azon túl, hogy mit keresnének odabent ilyesmik, gyanítja, hogy a kiszárított gyógynövények meg a poros bájitalok egyébként sem bizonyulnának túl hatékonynak. S ha már itt tart a helyzet, akkor vajon miért akarja odavinni a férfi? Úgy van, csapda. Csakhogy az éjelfet sem ejtették teljesen a fejére annak idején. Csendben lépked hát a másik után egészen addig, amíg az ki nem nyit egy meglehetősen sötét és legkevésbé sem bizalomgerjesztő ajtót. Sőt, még be is tessékelné rajta. A nő pillanatok alatt gondolja végig a helyzetet. Vagy megöli őt most, vagy tovább játszik, kockáztatva ezzel azt, hogy csőbe húzzák. Végül úgy dönt, belemegy a játékba, elvégre egy kis izgalom sosem árt.*
-Megvárom itt Atyám.*jelenti ki határozottan és nem hajlandó egy tapodtat sem mozdulni befelé, sőt jobbja szinte már-már fenyegetően nyugszik Tépőfog markolatán.*
-Jobban tenné ha sietne, tudja nem szeretek várni.*és ím, újra itt a jól ismert, érzéketlen, számító gyilkos akit már oly jól ismer. "Persze én sem hittem el, hogy ilyen hülye vagy, hogy csak úgy belemész ebbe..." Ó nem drága Vyra. Koránt sem.*
*Elwyrien követi a papot, míg az azt hiszi ő irányít. Valójában Elwyrien szorosan tartja a kontrollt és nem fog engedni. Az első gyanús jelnél pedig megszabadul a férfitól. Elvégre nincs rászorulva semmiféle szempontból sem. Útjuk a könyvtár felé vezet, ahol a pap elmondása szerint akadnak mindenféle gyógynövények meg effélék, amit mellesleg a nő erősen megkérdőjelez magában. Mert azon túl, hogy mit keresnének odabent ilyesmik, gyanítja, hogy a kiszárított gyógynövények meg a poros bájitalok egyébként sem bizonyulnának túl hatékonynak. S ha már itt tart a helyzet, akkor vajon miért akarja odavinni a férfi? Úgy van, csapda. Csakhogy az éjelfet sem ejtették teljesen a fejére annak idején. Csendben lépked hát a másik után egészen addig, amíg az ki nem nyit egy meglehetősen sötét és legkevésbé sem bizalomgerjesztő ajtót. Sőt, még be is tessékelné rajta. A nő pillanatok alatt gondolja végig a helyzetet. Vagy megöli őt most, vagy tovább játszik, kockáztatva ezzel azt, hogy csőbe húzzák. Végül úgy dönt, belemegy a játékba, elvégre egy kis izgalom sosem árt.*
-Megvárom itt Atyám.*jelenti ki határozottan és nem hajlandó egy tapodtat sem mozdulni befelé, sőt jobbja szinte már-már fenyegetően nyugszik Tépőfog markolatán.*
-Jobban tenné ha sietne, tudja nem szeretek várni.*és ím, újra itt a jól ismert, érzéketlen, számító gyilkos akit már oly jól ismer. "Persze én sem hittem el, hogy ilyen hülye vagy, hogy csak úgy belemész ebbe..." Ó nem drága Vyra. Koránt sem.*
1737. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-26 19:19:03
Üzenet elküldve: 2013-08-26 19:19:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
//Elwyrien Everhate//
Mindenre találunk megoldást *bólint a pap Elwyrien sérüléséről hallva.* Tartunk mindenféle szárított gyógynövényeket és bájitalokat a könyvtárban, hogy tanulmányozhassa, aki akarja, majd használjuk azokat. Pótlom őket, mielőtt bárki észrevenné.
*Miután a könyvtárba lépnek, a szerzetes jó ideig szótlanul halad a polcok között. Egészen a könyvtár hátuljáig vezeti a nőt, a túlsó falig, ahol újabb ajtóhoz érnek. A szerzetes kinyitja, de sötét helyiségre nyílik, így kintről csak annyit látni, hogy odabenn is polcok állnak a falak mentén.*
Hölgyek előre *mosolyodik el a pap kissé talán erőltetetten, miközben felemel egy gyertyatartót a legközelebbi asztalról, és Elwyrien felé nyújtja.* Ez kelleni fog. Foglaljon helyet odabenn, amíg én elhozok pár kódexet, amire szükségünk lesz.
//Elwyrien Everhate//
Mindenre találunk megoldást *bólint a pap Elwyrien sérüléséről hallva.* Tartunk mindenféle szárított gyógynövényeket és bájitalokat a könyvtárban, hogy tanulmányozhassa, aki akarja, majd használjuk azokat. Pótlom őket, mielőtt bárki észrevenné.
*Miután a könyvtárba lépnek, a szerzetes jó ideig szótlanul halad a polcok között. Egészen a könyvtár hátuljáig vezeti a nőt, a túlsó falig, ahol újabb ajtóhoz érnek. A szerzetes kinyitja, de sötét helyiségre nyílik, így kintről csak annyit látni, hogy odabenn is polcok állnak a falak mentén.*
Hölgyek előre *mosolyodik el a pap kissé talán erőltetetten, miközben felemel egy gyertyatartót a legközelebbi asztalról, és Elwyrien felé nyújtja.* Ez kelleni fog. Foglaljon helyet odabenn, amíg én elhozok pár kódexet, amire szükségünk lesz.
1736. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:08:47
Üzenet elküldve: 2013-08-26 13:08:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Konja kihúzza magát, felszegi állát, s hamuszürke arccal néz a gnómra. Nagyon régen nem érzett ilyesfajta dühöt, melyet a gnóm kérdése keltett benne. "Hogyan feltételezhet ilyet? Hiszen elmondtam neki,hogy soha senkivel nem kerültem közelebbi kapcsolatba" gondolja, s könnyes szemmel néz a gnómra.*
- Nem vagyok várandós, hiszen mint mondtam neked, soha senkivel nem kerültem ennyire intim kapcsolatba. Egyetlen férfi sem érdemelte meg. *ezeknél a szavaknál pír jelenik meg arcán.*
- És ha jobban belegondolok, talán soha senki nem is fogja megérdemelni. *csattan fel, és nem törődik a figyelő szemekkel. Felpattan a padról, ám a gyors mozdulattól szédülni kezd, így lehunyja szemeit és próbál úrrá lenni rosszullétén. Majd foghegyről odaszól a gnómnak*
- Ideje átmenni a könyvtárba és utánajárni ennek a különös párosításnak. * Vérfű és kerinói gyökér... Konja nem találkozott eddig még ilyen párosítással. Kíváncsi volt, mit jelenthet ez a kompozíció. Agya rejtett zugába vissza-vissza tér Zrekil kérdése s ilyenkor mindig sírni volna kedve. Ám a lány erőt vesz magán, s úgy dönt, ezzel ráér később is törődni, hiszen van ennél fontosabb dolguk is. És hogy ezt ne felejtse el, elég volt mellkasára pillantania, hiszen ott volt az emlékeztető.*
A hozzászólás írója (Konja Konor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.26 13:14:04
*Konja kihúzza magát, felszegi állát, s hamuszürke arccal néz a gnómra. Nagyon régen nem érzett ilyesfajta dühöt, melyet a gnóm kérdése keltett benne. "Hogyan feltételezhet ilyet? Hiszen elmondtam neki,hogy soha senkivel nem kerültem közelebbi kapcsolatba" gondolja, s könnyes szemmel néz a gnómra.*
- Nem vagyok várandós, hiszen mint mondtam neked, soha senkivel nem kerültem ennyire intim kapcsolatba. Egyetlen férfi sem érdemelte meg. *ezeknél a szavaknál pír jelenik meg arcán.*
- És ha jobban belegondolok, talán soha senki nem is fogja megérdemelni. *csattan fel, és nem törődik a figyelő szemekkel. Felpattan a padról, ám a gyors mozdulattól szédülni kezd, így lehunyja szemeit és próbál úrrá lenni rosszullétén. Majd foghegyről odaszól a gnómnak*
- Ideje átmenni a könyvtárba és utánajárni ennek a különös párosításnak. * Vérfű és kerinói gyökér... Konja nem találkozott eddig még ilyen párosítással. Kíváncsi volt, mit jelenthet ez a kompozíció. Agya rejtett zugába vissza-vissza tér Zrekil kérdése s ilyenkor mindig sírni volna kedve. Ám a lány erőt vesz magán, s úgy dönt, ezzel ráér később is törődni, hiszen van ennél fontosabb dolguk is. És hogy ezt ne felejtse el, elég volt mellkasára pillantania, hiszen ott volt az emlékeztető.*
A hozzászólás írója (Konja Konor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.26 13:14:04
1735. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-26 11:32:42
Üzenet elküldve: 2013-08-26 11:32:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*A pap megjelenése megnyugtatja Zrekilt, főleg, amikor előveszi az orvosságot, és közli, hogy a tündérlányka perceken belül fel fog ébredni*
- Köszönöm a segítségét, atyám *nyögi, majd figyeli, ahogy a pap leül, és mélázik. Valami nincs rendben, valami még van, amiről a gnóm nem tud. A pap első néhány mondatára csak felkapja a fejét. Még hogy gyermek! Hát Konja már rég nem gyermek, és főleg nem apró. Persze a papnak lehet, hiszen a papok öregek, nekik mindenki 'fiam' és 'gyermekem', de akkor is, ezt olyan furcsán mondta. Zrekil csak nagyokat pislog a papra, majd az végre kiböki mondandója lényegét. A gnóm boldogan megragadja a kezét:*
- Köszönöm, nos őszintén még én sem, de... *itt torkán akad a szó, és arcára fagy a mosoly. Hangtalan tátogással és mutogatással igyekszik elmutogatni, hogy köztük még nem is került sor ilyesfajta dologra, melyből egy gyermek foganhatott volna. Hiszen tegnap ismerte meg! Persze a mutogatás nem ér sokat, mindössze mutatóujja cikázik a tündérlányka és ő közötte, miközben lassan ingatja a fejét. Nem tudja mire vélni a dolgot. Konja sokszor utalt rá, hogy senkihez nem került közel itt tartózkodása óta, akkor meg hogyan lehetséges? Persze lehetséges, hogy csak hazudott, ami kissé elszomorítja a gnómot. Elvégre amennyiben a tündér valóban várandós, úgy muszáj volt valakihez közelebb kerülnie. Vagy ez is a csuklyások egyik műve az álmokon meg a látomásokon kívül? A gnóm nem tudja, jogában áll-e ezt is rájuk kenni, de hát a legegyszerűbb és legfájdalommentesebb az lesz, ha megkérdezi majd Konját. De mégis hogyan lehetne egy ilyen dologra rákérdezni?
Közben a pap elkéri a cetlit, Zrekil pedig készségesen odaadja, leginkább azért, mert most más köti le a figyelmét. Azonban a pap szavaira ismét muszáj lesz figyeljen, hiszen úgy tűnik, valóban tudja, mit beszél. A gnóm végül úgy érzi, hogy legalább a tündérlányka ébredéséig a jeleket kéne előtérbe helyezni, majd utána kérdez rá. Az ősi gnóm betűk hallatán még csak bóloga, mert egy-egy mintha tényleg olyasmi lett volna, mint a ma használatosak, csak cifrább, de nagy részéről fogalma sem volt.*
- Kerinói gyökér és vérfű? *ismétli meg a neveket. Egyiket sem ismeri, bár lehet ez csak saját műveletlenségéből fakad. Majd a pap távozik, de hátrahagy pár szót, amelyek elhintik a félelmet Zrekilben. Ekkor Konja is felébred, és kérdések végeláthatatlan sorát teszi fel egyre és egyre rémültebben, a gnóm nem győzi csitítani:*
- Semmi baj, már elmúlt a veszély *habár ezt ő maga sem tudhatja, így ezt nem is mondja többet* Egyenlőre vége. Azonban volt itt egy pap, valami idegen lehet, épp átutazóban, vagy vendégségben... szóval említette, hogy vérfű szaga van a papírnak, és... *lázasan kutat a másik összetevő után elméjében, azonban a másik kérdés sokkal jobban leköti elméjét, így úgy érzi, jobb lenne először ezen a területen tiszta vizet önteni a pohárba. Így hát nagy levegőt vesz, és kiböki:*
- Konja, mond csak te... szóval, te látsz esetleg esélyt arra... arra, hogy várandós vagy valaki gyermekével? *persze, nem a legburkoltabb kérdés, de muszáj megtudni, hogy ez is az ismeretlen ellenség játéka-e, vagy pusztán csak a tündér nem mondott igazat.* Csak mert a pap, aki itt volt... hát ő azt mondta, hogy az vagy *teszi hozzá, nehogy Konja azt higgye, csak a semmiből ugranak elő Zrekilből ilyen ostoba kérdések. Eztán eszébe jut a kerinói gyökér neve is, így ha a tündérlányka felelt, rögtön megjegyzi azt is:*
- Mellesleg a pap azt is mondta, hogy nézzük meg a könyvtárban, mire jó együtt a vérfű és a kerinói gyökér, mert elvileg az volt a papíron. Utalt is rá, hogy nem lehet mindennapi főzet, hogy is mondta? Eldugott sarokban, vagy zugban keressünk ilyen könyvet, amelyben ez van, valahogy így. Hát azért remélem, hogy nem kerültünk akkora bajba. *bár hiába mondja, ezt már maga sem hiszi. Már rég nem tudja elhinni, hogy nem kerültek nagy bajba.*
*A pap megjelenése megnyugtatja Zrekilt, főleg, amikor előveszi az orvosságot, és közli, hogy a tündérlányka perceken belül fel fog ébredni*
- Köszönöm a segítségét, atyám *nyögi, majd figyeli, ahogy a pap leül, és mélázik. Valami nincs rendben, valami még van, amiről a gnóm nem tud. A pap első néhány mondatára csak felkapja a fejét. Még hogy gyermek! Hát Konja már rég nem gyermek, és főleg nem apró. Persze a papnak lehet, hiszen a papok öregek, nekik mindenki 'fiam' és 'gyermekem', de akkor is, ezt olyan furcsán mondta. Zrekil csak nagyokat pislog a papra, majd az végre kiböki mondandója lényegét. A gnóm boldogan megragadja a kezét:*
- Köszönöm, nos őszintén még én sem, de... *itt torkán akad a szó, és arcára fagy a mosoly. Hangtalan tátogással és mutogatással igyekszik elmutogatni, hogy köztük még nem is került sor ilyesfajta dologra, melyből egy gyermek foganhatott volna. Hiszen tegnap ismerte meg! Persze a mutogatás nem ér sokat, mindössze mutatóujja cikázik a tündérlányka és ő közötte, miközben lassan ingatja a fejét. Nem tudja mire vélni a dolgot. Konja sokszor utalt rá, hogy senkihez nem került közel itt tartózkodása óta, akkor meg hogyan lehetséges? Persze lehetséges, hogy csak hazudott, ami kissé elszomorítja a gnómot. Elvégre amennyiben a tündér valóban várandós, úgy muszáj volt valakihez közelebb kerülnie. Vagy ez is a csuklyások egyik műve az álmokon meg a látomásokon kívül? A gnóm nem tudja, jogában áll-e ezt is rájuk kenni, de hát a legegyszerűbb és legfájdalommentesebb az lesz, ha megkérdezi majd Konját. De mégis hogyan lehetne egy ilyen dologra rákérdezni?
Közben a pap elkéri a cetlit, Zrekil pedig készségesen odaadja, leginkább azért, mert most más köti le a figyelmét. Azonban a pap szavaira ismét muszáj lesz figyeljen, hiszen úgy tűnik, valóban tudja, mit beszél. A gnóm végül úgy érzi, hogy legalább a tündérlányka ébredéséig a jeleket kéne előtérbe helyezni, majd utána kérdez rá. Az ősi gnóm betűk hallatán még csak bóloga, mert egy-egy mintha tényleg olyasmi lett volna, mint a ma használatosak, csak cifrább, de nagy részéről fogalma sem volt.*
- Kerinói gyökér és vérfű? *ismétli meg a neveket. Egyiket sem ismeri, bár lehet ez csak saját műveletlenségéből fakad. Majd a pap távozik, de hátrahagy pár szót, amelyek elhintik a félelmet Zrekilben. Ekkor Konja is felébred, és kérdések végeláthatatlan sorát teszi fel egyre és egyre rémültebben, a gnóm nem győzi csitítani:*
- Semmi baj, már elmúlt a veszély *habár ezt ő maga sem tudhatja, így ezt nem is mondja többet* Egyenlőre vége. Azonban volt itt egy pap, valami idegen lehet, épp átutazóban, vagy vendégségben... szóval említette, hogy vérfű szaga van a papírnak, és... *lázasan kutat a másik összetevő után elméjében, azonban a másik kérdés sokkal jobban leköti elméjét, így úgy érzi, jobb lenne először ezen a területen tiszta vizet önteni a pohárba. Így hát nagy levegőt vesz, és kiböki:*
- Konja, mond csak te... szóval, te látsz esetleg esélyt arra... arra, hogy várandós vagy valaki gyermekével? *persze, nem a legburkoltabb kérdés, de muszáj megtudni, hogy ez is az ismeretlen ellenség játéka-e, vagy pusztán csak a tündér nem mondott igazat.* Csak mert a pap, aki itt volt... hát ő azt mondta, hogy az vagy *teszi hozzá, nehogy Konja azt higgye, csak a semmiből ugranak elő Zrekilből ilyen ostoba kérdések. Eztán eszébe jut a kerinói gyökér neve is, így ha a tündérlányka felelt, rögtön megjegyzi azt is:*
- Mellesleg a pap azt is mondta, hogy nézzük meg a könyvtárban, mire jó együtt a vérfű és a kerinói gyökér, mert elvileg az volt a papíron. Utalt is rá, hogy nem lehet mindennapi főzet, hogy is mondta? Eldugott sarokban, vagy zugban keressünk ilyen könyvet, amelyben ez van, valahogy így. Hát azért remélem, hogy nem kerültünk akkora bajba. *bár hiába mondja, ezt már maga sem hiszi. Már rég nem tudja elhinni, hogy nem kerültek nagy bajba.*
1734. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-26 10:56:13
Üzenet elküldve: 2013-08-26 10:56:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álomcspda//
*Konja csupán messziről hallja, ahogyan a gnóm egy idegennel beszél, majd megérzi, hogy valami folyadék csúszik le a torkán. Ahogyan a lány lassan kinyitja a szemét, látja, hogy az idegen elsétál, és közben a fejét csóválja. Konja nem tudja, mi történhetett, csak a sajgást érzi mellkasában. Amikor végre valahára felül, az első dolga, hogy megvizsgálja a sérülést, majd megint eszébe jut, mi történt, és miért is ájult el. Ezért hát szemével Zrekil tekintetét keresi, majd beszélni kezd hozzá.*
- Zre-ki-l *dadogja* mi történt velünk? És mi ez a folt? Akkor ez most nem álom volt? Vagy csak most ütöttem be ennyire? Zrekil mi történik velünk?! * Ahogyan mondandója végéhez közeledik, hangja egyre inkább a magasba szökken, s az utolsó kérdést már-már sikoltva teszi fel. Csak ekkor veszi észre, hogy egyre többen figyelik őket, így hát halkan egy bocsánatot suttog, és újra a gnómra szegezi tekintetét. Közben agya lázasan keresi a megoldást, ám Konja minél többször gondol erre a rémálomra -mely lehet, hogy mégsem álom- annál lehetetlenebbnek érzi a helyzetet. Mert ugyan ki hinni el nekik, hogy ami az imént történt, nem csupán két ideggyenge ember képzelgése? És talán ami még ennél is rosszabb, Konja kezdi úgy érezni, hogy valóban megbolondult.*
*Konja csupán messziről hallja, ahogyan a gnóm egy idegennel beszél, majd megérzi, hogy valami folyadék csúszik le a torkán. Ahogyan a lány lassan kinyitja a szemét, látja, hogy az idegen elsétál, és közben a fejét csóválja. Konja nem tudja, mi történhetett, csak a sajgást érzi mellkasában. Amikor végre valahára felül, az első dolga, hogy megvizsgálja a sérülést, majd megint eszébe jut, mi történt, és miért is ájult el. Ezért hát szemével Zrekil tekintetét keresi, majd beszélni kezd hozzá.*
- Zre-ki-l *dadogja* mi történt velünk? És mi ez a folt? Akkor ez most nem álom volt? Vagy csak most ütöttem be ennyire? Zrekil mi történik velünk?! * Ahogyan mondandója végéhez közeledik, hangja egyre inkább a magasba szökken, s az utolsó kérdést már-már sikoltva teszi fel. Csak ekkor veszi észre, hogy egyre többen figyelik őket, így hát halkan egy bocsánatot suttog, és újra a gnómra szegezi tekintetét. Közben agya lázasan keresi a megoldást, ám Konja minél többször gondol erre a rémálomra -mely lehet, hogy mégsem álom- annál lehetetlenebbnek érzi a helyzetet. Mert ugyan ki hinni el nekik, hogy ami az imént történt, nem csupán két ideggyenge ember képzelgése? És talán ami még ennél is rosszabb, Konja kezdi úgy érezni, hogy valóban megbolondult.*
1733. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:00:40
Üzenet elküldve: 2013-08-25 21:00:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Örömmel hallja, hogy nem csak neki volt pozitív első benyomás a könyvtár.*
-Ennek örülök!
*A nő felvetésére elgondolkodik.Igazából nem volt túl nagy könyvtárakban eddig, a monostorok könyvtáraiban igazából két-három könyvespolc volt elhelyezve, így ekkora választékkal még nem nagyon találkozott.*
-Meg kell hogy valljam, ekkora könyvtárban még nem jártam.Igencsak nagy választék volt, csakhát a szemét között meg kell találni a gyöngyszemeket.
*Elmosolyodik a nő búcsúzó gesztusán, és követi a temető felé.*
-Hát amennyiben egy középrendű mágus raguleves receptje jónak számít akkor igen.Próbáltam találni valami mágiával kapcsolatos könyvet, és a notesz, amit láttál nálam, jónak tűnt.De csak szemét volt a halomban, kevés lényegi információval.Illetve egy érdekes könyvet találtam, egy Artheniori bestiáriumot, ami nagyon jó olvasmány volt.Csak sajnos rövid.*Sóhajt egyet saját szerencsétlenségén*És te találtál valami érdekeset?Láttam, hogy bőszen olvastál valamit.
*Ki tudja, talán Nolie több szerencsével járt mint ő.*
*Örömmel hallja, hogy nem csak neki volt pozitív első benyomás a könyvtár.*
-Ennek örülök!
*A nő felvetésére elgondolkodik.Igazából nem volt túl nagy könyvtárakban eddig, a monostorok könyvtáraiban igazából két-három könyvespolc volt elhelyezve, így ekkora választékkal még nem nagyon találkozott.*
-Meg kell hogy valljam, ekkora könyvtárban még nem jártam.Igencsak nagy választék volt, csakhát a szemét között meg kell találni a gyöngyszemeket.
*Elmosolyodik a nő búcsúzó gesztusán, és követi a temető felé.*
-Hát amennyiben egy középrendű mágus raguleves receptje jónak számít akkor igen.Próbáltam találni valami mágiával kapcsolatos könyvet, és a notesz, amit láttál nálam, jónak tűnt.De csak szemét volt a halomban, kevés lényegi információval.Illetve egy érdekes könyvet találtam, egy Artheniori bestiáriumot, ami nagyon jó olvasmány volt.Csak sajnos rövid.*Sóhajt egyet saját szerencsétlenségén*És te találtál valami érdekeset?Láttam, hogy bőszen olvastál valamit.
*Ki tudja, talán Nolie több szerencsével járt mint ő.*
1732. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 20:41:50
Üzenet elküldve: 2013-08-25 20:41:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* Visszaérve a templomba enyhe meleg levegő csapja meg. Kissé megborzong a hirtelen hőváltozástól, majd a férfi felé fordul, hogy válaszoljon.*
- Első élménynek nem is volt olyan rossz. Mind a várost, mind a könyvtárakat illetően.
* Mondja mosolyogva. Lassan halad a padok között, nem siet sehova.*
- Neked gondolom nem ez volt az első látogatásod egy ilyen helyen.
* Mikor elérik a nagy bejárati ajtót visszafordul a templom belseje felé, vet a szentélyre egy búcsúpillantást majd kilép a temetőbe, hogy folytassák a felfedező utat, majd felveszi a beszélgetés fonalát.*
- Milyen könyveket találtál? Volt valami új számodra, vagy minden lerágott csont volt?
* Kérdezi érdeklődve.*
* Visszaérve a templomba enyhe meleg levegő csapja meg. Kissé megborzong a hirtelen hőváltozástól, majd a férfi felé fordul, hogy válaszoljon.*
- Első élménynek nem is volt olyan rossz. Mind a várost, mind a könyvtárakat illetően.
* Mondja mosolyogva. Lassan halad a padok között, nem siet sehova.*
- Neked gondolom nem ez volt az első látogatásod egy ilyen helyen.
* Mikor elérik a nagy bejárati ajtót visszafordul a templom belseje felé, vet a szentélyre egy búcsúpillantást majd kilép a temetőbe, hogy folytassák a felfedező utat, majd felveszi a beszélgetés fonalát.*
- Milyen könyveket találtál? Volt valami új számodra, vagy minden lerágott csont volt?
* Kérdezi érdeklődve.*
1731. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 18:35:08
Üzenet elküldve: 2013-08-25 18:35:08
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Ohh, hát persze a könyvtár!A bölcsesség kiapadhatatlan forrása, a múlt öröksége, és a por gyüjtőhelye.Legalábbis ha a papok ugyanúgy tartanak rendet itt, mint egyes monostorok szerzetesei.Néha az ember tüsszent egyet, és már úgy néz ki, mintha egy homokvihar kellős közepéből sétált volna ki.Mindenesetre tökéletes hely arra, hogy élesítsék elméjüket, és örömére ebből kiderül, hogy nincs egyedül a világon az olvasás iránti szeretetével.*
-Remek ötlet!Nagyon sajnálom, hogy nem juthattál még könyvekhez, de majd ha gondolod, adhatok párat.Rengeteg lapul ebben a zsákocskában a legkülönbözőbb stílusúakból...Habár szerintem a könyvtár lepipál engem.
*Mosolyog, ahogy Nolie szembesül a papok némaságával, látszik hogy még nem járt monostorban.*
-Nembizony.Bizonyos helyeken az idegenekkel való beszédet bűnnek tekintik, és szigorú némaságot fogadtak a monostorokon, és azok rendjein kívül.Habár nemtudom, hogy itt ez hogy műküdik...
*Ezzel követi a nőt a könyvtárba.*
*Ohh, hát persze a könyvtár!A bölcsesség kiapadhatatlan forrása, a múlt öröksége, és a por gyüjtőhelye.Legalábbis ha a papok ugyanúgy tartanak rendet itt, mint egyes monostorok szerzetesei.Néha az ember tüsszent egyet, és már úgy néz ki, mintha egy homokvihar kellős közepéből sétált volna ki.Mindenesetre tökéletes hely arra, hogy élesítsék elméjüket, és örömére ebből kiderül, hogy nincs egyedül a világon az olvasás iránti szeretetével.*
-Remek ötlet!Nagyon sajnálom, hogy nem juthattál még könyvekhez, de majd ha gondolod, adhatok párat.Rengeteg lapul ebben a zsákocskában a legkülönbözőbb stílusúakból...Habár szerintem a könyvtár lepipál engem.
*Mosolyog, ahogy Nolie szembesül a papok némaságával, látszik hogy még nem járt monostorban.*
-Nembizony.Bizonyos helyeken az idegenekkel való beszédet bűnnek tekintik, és szigorú némaságot fogadtak a monostorokon, és azok rendjein kívül.Habár nemtudom, hogy itt ez hogy műküdik...
*Ezzel követi a nőt a könyvtárba.*
1730. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:46:26
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:46:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* A férfi szavait hallva a szobrok felé fordítja tekintetét. Nem ismeri a kőből megformált embereket, de látszik rajtuk, hogy mágusok (voltak).*
- Nem tudom pontosan, én még sosem voltam itt, vagy hasonló helyen. Mondjuk megnézhetnénk a könyvtárat. Az nagyon érdekelne. Nem jutok túl gyakran könyvekhez, pedig szerintem ha lenne rá lehetőségem egész nap falnám őket.
* Mondja elgondolkodva. Szeret új tudást szerezni, de csak olyat, amit nem kényszerítenek rá, hanem magától tanul meg. Körülnéz és két ajtót is lát, de nem tudja melyik vezet a könyvtárba, mivel nincs kiírva, ezért az egyik csuklyástól kér segítséget.*
- Elnézést, meg tudná mondani, merre van a könyvtár?
* A pap elmutat az egyik ajtó irányába, majd némán tovább megy.*
- Nem valami bőbeszédű.
* Jegyzi meg Nolie, majd elindul a könyvtár ajtaja felé.*
* A férfi szavait hallva a szobrok felé fordítja tekintetét. Nem ismeri a kőből megformált embereket, de látszik rajtuk, hogy mágusok (voltak).*
- Nem tudom pontosan, én még sosem voltam itt, vagy hasonló helyen. Mondjuk megnézhetnénk a könyvtárat. Az nagyon érdekelne. Nem jutok túl gyakran könyvekhez, pedig szerintem ha lenne rá lehetőségem egész nap falnám őket.
* Mondja elgondolkodva. Szeret új tudást szerezni, de csak olyat, amit nem kényszerítenek rá, hanem magától tanul meg. Körülnéz és két ajtót is lát, de nem tudja melyik vezet a könyvtárba, mivel nincs kiírva, ezért az egyik csuklyástól kér segítséget.*
- Elnézést, meg tudná mondani, merre van a könyvtár?
* A pap elmutat az egyik ajtó irányába, majd némán tovább megy.*
- Nem valami bőbeszédű.
* Jegyzi meg Nolie, majd elindul a könyvtár ajtaja felé.*
1729. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:37:25
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:37:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
//Nolie Piwerd//
*Úgy tűnik, felesleges volt magyarázkodnia, így hát megnyugszik.A templomba lépve nem éppen elcsodálkozik, de azért tetszik neki a hely.A hangulatos fél homály, és a tény, hogy egy Templom, ami legkevésbé a valláshoz kapcsolódik elég egyedivé teszi a helyet.*
-Az...Tényleg az!Képzeld el, ha a vallás uralkodna itt, nempedig a mágia, milyen hangja lehetne a kántálásnak!*Egy pillanatra elmerül gondolataiban.*Nézd a szobrok kidolgozottságát!Csodálatos!
*Elővesz egy kis noteszt hátizsákjából, és szorgosan jegyzetelni kezd.Leírja magának a tanulnivalókat, illetve az érdekességeket, amiknek még utanánanéz később.Miután befejezi, a nőhöz fordul.*
-És most merre?Nem igazán ismerem a a dörgést errefele...
*Úgy tűnik, felesleges volt magyarázkodnia, így hát megnyugszik.A templomba lépve nem éppen elcsodálkozik, de azért tetszik neki a hely.A hangulatos fél homály, és a tény, hogy egy Templom, ami legkevésbé a valláshoz kapcsolódik elég egyedivé teszi a helyet.*
-Az...Tényleg az!Képzeld el, ha a vallás uralkodna itt, nempedig a mágia, milyen hangja lehetne a kántálásnak!*Egy pillanatra elmerül gondolataiban.*Nézd a szobrok kidolgozottságát!Csodálatos!
*Elővesz egy kis noteszt hátizsákjából, és szorgosan jegyzetelni kezd.Leírja magának a tanulnivalókat, illetve az érdekességeket, amiknek még utanánanéz később.Miután befejezi, a nőhöz fordul.*
-És most merre?Nem igazán ismerem a a dörgést errefele...
1728. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:12:38
Üzenet elküldve: 2013-08-25 16:12:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Torr Wyrad//
* Örömmel hallja, hogy nem untatja a férfit, de azért próbál figyelni arra, mit mond. Mikor észreveszi, hogy Torr magyarázkodni kezd, először nem érti miért, aztán rájön, hogy félreérthető volt az előző mondat, amit ő ugyan nem vett észre, de másoknak talán feltűnt volna. A másik zavarán halványan elmosolyodik, majd belépnek a templomba. Valamennyire hűvösebb és szárazabb, porosabb a levegő, mint kinn. Ámulva néz körül az építmény belsejében. Miközben az oltárhoz közeledik ujjait finoman végighúzza a fapadok szélein.*
- Bámulatos.
* Mondja ki az első szót, ami eszébe jut, mikor szemét a feje fölé emeli.*
* Örömmel hallja, hogy nem untatja a férfit, de azért próbál figyelni arra, mit mond. Mikor észreveszi, hogy Torr magyarázkodni kezd, először nem érti miért, aztán rájön, hogy félreérthető volt az előző mondat, amit ő ugyan nem vett észre, de másoknak talán feltűnt volna. A másik zavarán halványan elmosolyodik, majd belépnek a templomba. Valamennyire hűvösebb és szárazabb, porosabb a levegő, mint kinn. Ámulva néz körül az építmény belsejében. Miközben az oltárhoz közeledik ujjait finoman végighúzza a fapadok szélein.*
- Bámulatos.
* Mondja ki az első szót, ami eszébe jut, mikor szemét a feje fölé emeli.*
1727. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:03:00
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:03:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Kylan most tökéletesen boldog. Ilyen jól, meg soha nem érezte magát. Át kívánja, hogy ez a pillanat soha ne múljon el. Bár tudja, hogy ez nem történik meg úgysem, pár nap múlva valószínűleg útjai elválnak ezzel a férfival, s onnantól magának kell ismét helyt állni. Az olvasás még mindig nagyon nehezen megy neki, és téveszt is még sokat, de ez csak még jobban bíztatja, hogy még többet olvasson. A pihenő "kihirdetésekor" egy nagyot sóhajt és kifújja magát, kinyújtóztatja végtagjait. Egy mosolyt küld Nibat felé, majd feláll, és a bokrokhoz megy.*
- Nagyjából csak harcolni tanított, meg azt, hogy élhetem túl a vadonban, vagyis, az erdőben. Meditálni sem tanított. *Mondja, egy félmosollyal az arcán.* Rendben,menjünk. * feleli mosolyogva, majd ugyanúgy szökdécselve, ahogyan ide is jött, lép be a templomba. Tátva marad a szája a látványtól, és csak egy "wao" jön ki belőle. Szeme folytonosan cikázik, hol egyik szoborról a másikra, hol a mennyezetről a falakra. Ilyen szépet még nem is látott, így nagyon elcsodálkozik, még a könyv is kiesik a kezéből, amit mindvégig magánál szorongat, így gyorsan lehajol érte, hogy felvegye.*
- Nagyjából csak harcolni tanított, meg azt, hogy élhetem túl a vadonban, vagyis, az erdőben. Meditálni sem tanított. *Mondja, egy félmosollyal az arcán.* Rendben,menjünk. * feleli mosolyogva, majd ugyanúgy szökdécselve, ahogyan ide is jött, lép be a templomba. Tátva marad a szája a látványtól, és csak egy "wao" jön ki belőle. Szeme folytonosan cikázik, hol egyik szoborról a másikra, hol a mennyezetről a falakra. Ilyen szépet még nem is látott, így nagyon elcsodálkozik, még a könyv is kiesik a kezéből, amit mindvégig magánál szorongat, így gyorsan lehajol érte, hogy felvegye.*
1726. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:00:10
Üzenet elküldve: 2013-08-24 11:00:10
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Álomcsapda //
*A jelenés ugyan végleg eltűnik, viszont az utána maradt nyomasztó légkör egyre csak tolja lefelé a hangulatot. Fizikai fájdalmat ugyan nem érezhetnek, egyedül a Konján levő lilás, furcsa folt utalhat arra, hogy nem álmodtak, viszont érezhetően az egésznek éppen az volt a célja, hogy lelkileg rossz állapotba kergessék őket. Talán a nyomasztó, meggyötört tudatállapot könnyebben megnyitja a lelkük felé vezető utat, ha majd lehunyják a szemüket? Ki tudja..
Amint Zrekil a padra fekteti az ájult hölgyet, rögtön ott is terem mellette egy idősebb, igazán intelligensnek és bölcsnek tűnő pap. A ruhája láthatóan más, mint az artheniori papoknak, ami nem is véletlen, hiszen csak átutazóban van, s a templomban csupán csak pár nap erejéig marad. Amint odaér hozzájuk, leguggol Konja mellé, s óvatosan ráhelyezi kezét a hasára, majd gyengéden megtapogatja a nyakát.*
- Ne aggódjon, barátom, minden rendben lesz! *ekkor előhúz zsebéből egy apró fiolát, melyből pár cseppet leönt a hölgy torkán* Perceken belül felébred!
*Mondja biztatóan, egy kedves mosollyal, s kezét Zrekil vállára helyezi, miközben feláll, s míg a hölgy fel nem ébred, a gnóm mellé ül. Egy kis ideig csak némán nézi a hölgyet, s mivel a tündér ruhája jelenleg pont úgy van, hogy eltakarja a foltot, ezért azt nem láthatja a pap. Viszont hamarosan megszólal, ismét csak kedves és megértő hangon.*
- Sajnálatos módon tanúja voltam többször, hogy a hölgy rosszul lett. Bár ahogy éreztem, a gyermek még nagyon apró, s ilyen korán nem szokott ennyi ájulás történni! *majd fejéhez kapva kezét nyújtja Zrekilnek* Mily illetlen vagyok, hadd gratuláljak, kérem! Bár még nem volt szerencsém egy tündér és egy gnóm porontyához, igazán érdekelne, hogy milyen lesz a kis csöppség!
*Mondja egyértelműen a szavakat, mintha teljesen biztos lenne magában - nem véletlenül tette kezét a hölgy hasára! Ahogy beszél, úgy tűnik, hogy ő többet foglalkozik az ilyesmivel, ami nem is véletlen, hiszen rengeteg terhes hölgy kérte már a segítségét. Azonban ahhoz, hogy egy gyermek növekedjen Konja hasába, ahhoz el kellett volna hinteni a magvakat is, ami viszont nem történt meg. Akkor vajon miért állítja biztosra ezeket a szavakat az idős pap?
Az egyik pillanatban csak egy kósza pillantást vet oldalra a férfi keze felé, s mikor már kapná is vissza tekintetét, váratlanul ráncolni kezdi szemeit, s furcsa pillantásokat vet a férfi felé.*
- Azt honnan szerezték?
*Kérdően pillant felé, majd kezét felé nyújtja, jelezve, hogy jobban szemügyre venné a jeleket a kis égett papíron. Hosszú percekig csak figyeli, olykor megvakarja állát, végül határozottan megszólal, bár igen nagy gyanakvást lehet felfedezni a hangjában.*
- Ősi tündér és gnóm betűk. Maguk ezt az írást nem ismerhetik. *billenti oldalra a fejét* Kihalt nyelv, csak a maradványai maradtak fent világunkban, s azok sem ismertek. *váratlanul megszagolja a papírt* Ahogy sejtettem. Kerinói gyökér és.. *ismét szagol egyet, majd ráncolni kezdi homlokát* Vérfű.. *majd nagyot sóhajt, feláll a padról, s fejcsóválva Zrekil felé fordul - ekkor minden bizonnyal már Konja is ébredezik* Külön-külön nem annyira ártalmasak. De együtt.. Talán nézzenek utána a könyvtár eldugottabb részein, hátha valamely régi könyv pontosan leírja, mi célt szolgál e két összetevő. Ha pedig most megbocsájtanak, nekem távoznom kell. *azzal meghajol, viszont valamit még halkan mormolni kezd, amit a gnóm még hallhat* Mibe keveredtek..
*A jelenés ugyan végleg eltűnik, viszont az utána maradt nyomasztó légkör egyre csak tolja lefelé a hangulatot. Fizikai fájdalmat ugyan nem érezhetnek, egyedül a Konján levő lilás, furcsa folt utalhat arra, hogy nem álmodtak, viszont érezhetően az egésznek éppen az volt a célja, hogy lelkileg rossz állapotba kergessék őket. Talán a nyomasztó, meggyötört tudatállapot könnyebben megnyitja a lelkük felé vezető utat, ha majd lehunyják a szemüket? Ki tudja..
Amint Zrekil a padra fekteti az ájult hölgyet, rögtön ott is terem mellette egy idősebb, igazán intelligensnek és bölcsnek tűnő pap. A ruhája láthatóan más, mint az artheniori papoknak, ami nem is véletlen, hiszen csak átutazóban van, s a templomban csupán csak pár nap erejéig marad. Amint odaér hozzájuk, leguggol Konja mellé, s óvatosan ráhelyezi kezét a hasára, majd gyengéden megtapogatja a nyakát.*
- Ne aggódjon, barátom, minden rendben lesz! *ekkor előhúz zsebéből egy apró fiolát, melyből pár cseppet leönt a hölgy torkán* Perceken belül felébred!
*Mondja biztatóan, egy kedves mosollyal, s kezét Zrekil vállára helyezi, miközben feláll, s míg a hölgy fel nem ébred, a gnóm mellé ül. Egy kis ideig csak némán nézi a hölgyet, s mivel a tündér ruhája jelenleg pont úgy van, hogy eltakarja a foltot, ezért azt nem láthatja a pap. Viszont hamarosan megszólal, ismét csak kedves és megértő hangon.*
- Sajnálatos módon tanúja voltam többször, hogy a hölgy rosszul lett. Bár ahogy éreztem, a gyermek még nagyon apró, s ilyen korán nem szokott ennyi ájulás történni! *majd fejéhez kapva kezét nyújtja Zrekilnek* Mily illetlen vagyok, hadd gratuláljak, kérem! Bár még nem volt szerencsém egy tündér és egy gnóm porontyához, igazán érdekelne, hogy milyen lesz a kis csöppség!
*Mondja egyértelműen a szavakat, mintha teljesen biztos lenne magában - nem véletlenül tette kezét a hölgy hasára! Ahogy beszél, úgy tűnik, hogy ő többet foglalkozik az ilyesmivel, ami nem is véletlen, hiszen rengeteg terhes hölgy kérte már a segítségét. Azonban ahhoz, hogy egy gyermek növekedjen Konja hasába, ahhoz el kellett volna hinteni a magvakat is, ami viszont nem történt meg. Akkor vajon miért állítja biztosra ezeket a szavakat az idős pap?
Az egyik pillanatban csak egy kósza pillantást vet oldalra a férfi keze felé, s mikor már kapná is vissza tekintetét, váratlanul ráncolni kezdi szemeit, s furcsa pillantásokat vet a férfi felé.*
- Azt honnan szerezték?
*Kérdően pillant felé, majd kezét felé nyújtja, jelezve, hogy jobban szemügyre venné a jeleket a kis égett papíron. Hosszú percekig csak figyeli, olykor megvakarja állát, végül határozottan megszólal, bár igen nagy gyanakvást lehet felfedezni a hangjában.*
- Ősi tündér és gnóm betűk. Maguk ezt az írást nem ismerhetik. *billenti oldalra a fejét* Kihalt nyelv, csak a maradványai maradtak fent világunkban, s azok sem ismertek. *váratlanul megszagolja a papírt* Ahogy sejtettem. Kerinói gyökér és.. *ismét szagol egyet, majd ráncolni kezdi homlokát* Vérfű.. *majd nagyot sóhajt, feláll a padról, s fejcsóválva Zrekil felé fordul - ekkor minden bizonnyal már Konja is ébredezik* Külön-külön nem annyira ártalmasak. De együtt.. Talán nézzenek utána a könyvtár eldugottabb részein, hátha valamely régi könyv pontosan leírja, mi célt szolgál e két összetevő. Ha pedig most megbocsájtanak, nekem távoznom kell. *azzal meghajol, viszont valamit még halkan mormolni kezd, amit a gnóm még hallhat* Mibe keveredtek..
1725. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-24 07:51:22
Üzenet elküldve: 2013-08-24 07:51:22
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Konja válaszát szinte már nem is hallja, holott minden nesz eltűnik kettőjük körül, de mégis a kétely és a félelem kezdi fojtogatni. Valami nincs rendjén a templommal, hiszen a papok késő estig itt szoktak lenni, beszűrődik a madárcsicsergés, a szél játéka... de most semmi.... igazán semmi. Nagy levegőt vesz, és megfordul, hogy lássa a templom ajtaját. Mintha csak tudná, hogy történni fog ott valami. Közben a fények szép lassan kihunynak, de ezt már alig alig érzi meg, mindent elnyom a tudat, hogy márpedig valami történni fog. Sokat kell várnia... sokat? Nincs már tisztában az idővel... talán évek is eltelnek, mire végre kivágódik a templom ajtaja. Zrekilben ez is vegyes érzelmeket szül, örül, hogy végre megtörténik az a valami, aminek meg kellett, azonban elönti a rettegés is, amikor a három csuklyás alak belép, és szinte már vágyakozik, hogy visszatérjen az előző kínzóan hosszú várakozásba.
Az alakok közelednek, nagyon gyorsan közelednek... vagy lassan? Egyáltalán közelednek? Távolodnak... ismét közelednek... lassan... gyorsan...
~ Mágia be... mágia ki... ~
Leginkább ez a gondolat villan a gnóm eszébe, miközben az alakok közeledése miatt aggódik.
~ Csak ne érjenek ide! ~
Kicsit úgy érzi magát, mintha elrontotta volna a gyomrát, és most attól hallucinálna. Vagy legalábbis lenne nagyon rossz a látása, és nem tudná kivenni, hogy az alakok épp közelednek, vagy távolodnak. Legszívesebben megdörzsölné szemeit, de kezei nem mozdulnak, még pislogni is nehezére esik. Azonban igyekszik megbarátkozni a ténnyel, hogy valóban nem lehet megállapítani semmit, hiszen az alakok hol előre, hol hátra mennek. És ezt kell néznie ismét óráknak, éveknek tűnő percekig. Végül már menekülni sem próbál, sőt, már reméli, hogy az alakok mihamarabb odaérnek, legalább vége lesz ennek a borzalomnak. Talán csak elbóbiskolt a padon, és most ez csak rémálmának újabb formája. Mindenesetre némi megnyugvás tölti el, mikor az alakok elérik, továbbá az az érzés, hogy végre sikerült felpiszkálni az alvó oroszlánt, de most már látom, hogy hiba volt. Újra elkezd félni, és már egyáltalán nem is akarja, hogy az alakok elérjék, de már késő visszakozni. Megragadják, és elkezdik húzni, de közben valahogy látja is magát, ahogy húzzák, persze ez akkor nem tűnik fel neki, így nem is kezd el gondolkodni rajta.
Ami viszont ezután következik, arra nem lehetett felkészülve. Szeme sarkából láthatja, ahogy az egyik csuklyás visszafordul, és a tündérlányka szívébe döf egy... kést? Tőrt? Kardot? A gnóm nem látja pontosan, de nem is különösebben érdekli, a tény maga, hogy az illető ledöfte Konját, bőven sok lenne egy keserves üvöltéshez, de nem jön ki hang a torkán. Még a légvételért is külön meg kell dolgoznia. És ekkor újra vissza az elejére... őt újra megragadják, és elvonszolják, miközben a tündér ismét holtan hanyatlik a padok közé. Ki tudja, hogy hányszor ismétlődik meg ez a jelenet? Százszor, ezerszer, netán még többször? És meddig? Zrekil azon sem csodálkozna, ha már éveket öregedett volna ezalatt.
És ekkor érkezik a megváltás, a édes érzsé, hogy valami új közeleg. A templom, mintha csak papírból lenne, kap apró lángra, és gyűrődik, feketedik körülötte. A gnóm nem tudja, hogy ez halált, vagy szabadulást jelent, de tulajdonképpen nem is érdekli. Végül is ezek után a halál is egyfajta megváltás lenne... Majd hirtelen, mintha csoda történne, minden visszatér a normális kerékvágásba, csak egy gömb marad, majd már az sem, azonban ez utóbbiakat a gnóm képtelen érzékelni, először térdre rogy a padlón, és nagy levegőket vesz, melyekre az álomban nem volt képes. Ezután lassan, majd egyszer gyorsabban mozgatni kezdi ujjait, majd karjait, végül talpra áll, hogy lássa, végleg elmúlt minden. Ekkor veszi észre az elszenesedett cetlit, melyet azonnal fel is vesz. Nem érti, hogy mi áll rajta, de nincs is ideje ezen gondolkozni, mert Konja sikoltását hallva azonnal megperdül, és szembetalálja magát a termetes feketés folttal. A kérdésre nem felel, lefoglalja, hogy elkapja az ájulót, nehogy a látomáshoz hasonlóan most is a padok közt végezze. Gyorsan végigfekteti azon, amelyiken eddig ült, és kulacsából egy kis vizet löttyint a homlokára. Ha esetleg a tündérlányka kinyitná a szemeit, annyit felel:*
- Igen, éreztem *többet nem tud, s nem is akar mondani jelen helyzetben. Még egyszer átnézi a cetlit, de a ráírt jelek túltesznek rajta, pedig nem a műveletlen gnómok közé tartozik (már ha léteznek olyanok), mert habár faluban nőtt fel, azért a gnómok között mindig lehet művelődni. De hiába minden tudás, egyszerűen képtelen bármit kisilabizálni a cetliből.*
*Konja válaszát szinte már nem is hallja, holott minden nesz eltűnik kettőjük körül, de mégis a kétely és a félelem kezdi fojtogatni. Valami nincs rendjén a templommal, hiszen a papok késő estig itt szoktak lenni, beszűrődik a madárcsicsergés, a szél játéka... de most semmi.... igazán semmi. Nagy levegőt vesz, és megfordul, hogy lássa a templom ajtaját. Mintha csak tudná, hogy történni fog ott valami. Közben a fények szép lassan kihunynak, de ezt már alig alig érzi meg, mindent elnyom a tudat, hogy márpedig valami történni fog. Sokat kell várnia... sokat? Nincs már tisztában az idővel... talán évek is eltelnek, mire végre kivágódik a templom ajtaja. Zrekilben ez is vegyes érzelmeket szül, örül, hogy végre megtörténik az a valami, aminek meg kellett, azonban elönti a rettegés is, amikor a három csuklyás alak belép, és szinte már vágyakozik, hogy visszatérjen az előző kínzóan hosszú várakozásba.
Az alakok közelednek, nagyon gyorsan közelednek... vagy lassan? Egyáltalán közelednek? Távolodnak... ismét közelednek... lassan... gyorsan...
~ Mágia be... mágia ki... ~
Leginkább ez a gondolat villan a gnóm eszébe, miközben az alakok közeledése miatt aggódik.
~ Csak ne érjenek ide! ~
Kicsit úgy érzi magát, mintha elrontotta volna a gyomrát, és most attól hallucinálna. Vagy legalábbis lenne nagyon rossz a látása, és nem tudná kivenni, hogy az alakok épp közelednek, vagy távolodnak. Legszívesebben megdörzsölné szemeit, de kezei nem mozdulnak, még pislogni is nehezére esik. Azonban igyekszik megbarátkozni a ténnyel, hogy valóban nem lehet megállapítani semmit, hiszen az alakok hol előre, hol hátra mennek. És ezt kell néznie ismét óráknak, éveknek tűnő percekig. Végül már menekülni sem próbál, sőt, már reméli, hogy az alakok mihamarabb odaérnek, legalább vége lesz ennek a borzalomnak. Talán csak elbóbiskolt a padon, és most ez csak rémálmának újabb formája. Mindenesetre némi megnyugvás tölti el, mikor az alakok elérik, továbbá az az érzés, hogy végre sikerült felpiszkálni az alvó oroszlánt, de most már látom, hogy hiba volt. Újra elkezd félni, és már egyáltalán nem is akarja, hogy az alakok elérjék, de már késő visszakozni. Megragadják, és elkezdik húzni, de közben valahogy látja is magát, ahogy húzzák, persze ez akkor nem tűnik fel neki, így nem is kezd el gondolkodni rajta.
Ami viszont ezután következik, arra nem lehetett felkészülve. Szeme sarkából láthatja, ahogy az egyik csuklyás visszafordul, és a tündérlányka szívébe döf egy... kést? Tőrt? Kardot? A gnóm nem látja pontosan, de nem is különösebben érdekli, a tény maga, hogy az illető ledöfte Konját, bőven sok lenne egy keserves üvöltéshez, de nem jön ki hang a torkán. Még a légvételért is külön meg kell dolgoznia. És ekkor újra vissza az elejére... őt újra megragadják, és elvonszolják, miközben a tündér ismét holtan hanyatlik a padok közé. Ki tudja, hogy hányszor ismétlődik meg ez a jelenet? Százszor, ezerszer, netán még többször? És meddig? Zrekil azon sem csodálkozna, ha már éveket öregedett volna ezalatt.
És ekkor érkezik a megváltás, a édes érzsé, hogy valami új közeleg. A templom, mintha csak papírból lenne, kap apró lángra, és gyűrődik, feketedik körülötte. A gnóm nem tudja, hogy ez halált, vagy szabadulást jelent, de tulajdonképpen nem is érdekli. Végül is ezek után a halál is egyfajta megváltás lenne... Majd hirtelen, mintha csoda történne, minden visszatér a normális kerékvágásba, csak egy gömb marad, majd már az sem, azonban ez utóbbiakat a gnóm képtelen érzékelni, először térdre rogy a padlón, és nagy levegőket vesz, melyekre az álomban nem volt képes. Ezután lassan, majd egyszer gyorsabban mozgatni kezdi ujjait, majd karjait, végül talpra áll, hogy lássa, végleg elmúlt minden. Ekkor veszi észre az elszenesedett cetlit, melyet azonnal fel is vesz. Nem érti, hogy mi áll rajta, de nincs is ideje ezen gondolkozni, mert Konja sikoltását hallva azonnal megperdül, és szembetalálja magát a termetes feketés folttal. A kérdésre nem felel, lefoglalja, hogy elkapja az ájulót, nehogy a látomáshoz hasonlóan most is a padok közt végezze. Gyorsan végigfekteti azon, amelyiken eddig ült, és kulacsából egy kis vizet löttyint a homlokára. Ha esetleg a tündérlányka kinyitná a szemeit, annyit felel:*
- Igen, éreztem *többet nem tud, s nem is akar mondani jelen helyzetben. Még egyszer átnézi a cetlit, de a ráírt jelek túltesznek rajta, pedig nem a műveletlen gnómok közé tartozik (már ha léteznek olyanok), mert habár faluban nőtt fel, azért a gnómok között mindig lehet művelődni. De hiába minden tudás, egyszerűen képtelen bármit kisilabizálni a cetliből.*
1724. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-23 22:49:18
Üzenet elküldve: 2013-08-23 22:49:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álomcsapda//
*Konja üldögél a gnóm mellett, s közben halkan beszélni kezd hozzá. A templom csendjét csupán a tündér trillázó hangja töri meg. Majd mintha valami filmet nézne, egyszer csak megjelenik három csuklyás idegen, melyek magukkal hozták a csontig hatoló hideget is. Konja, amennyire tudja, összehúzza magát, s rettegve figyeli a jelenetet. Megszorítja Zrekil kezét, ám ebben a pillanatban kiragadják mellőle, s a gnóm szorongva néz a lányra, majd a testre mely élettelenül hever a padon. S ebben a pillanatban Konja hihetetlen fájdalmat érez, mely mellkasából sugárzik, minden idegszálában reszketni kezd, s ugyanúgy, mint utitársa, az Ő lelke is kiszakad. A tündér hitetlenkedve nézi a jelentet, és abban a pillanatban újra érezni kezdi a mellkasában a rettentő nyomást, ahogyan ismétlődik a szúrás. Konja úgy érzi, egyre jobban fáj neki. Amikor a lány már azt hiszi,hogy ez itt a vég, lassan oszlani kezd a rettentő hideg, s bokáját langyos szellő simítja meg. Arcát melengetni kezdi a nap sugara, s eltűnnek a csuklyás idegennek, Konja pedig újra érzi, hogy él. Már éppen azt hinné,hogy ez az egész csak valami szörnyű álom volt, amikor véletlenül lepillant mellkasára, melyen egy ökölnyi nagyságú véraláfutás van. Konja felsikolt, s azonnal Zrekilre pillant, majd fuldokolva beszélni kezd.*
- Zrekil, Te is érezted? *ennyit kérdez majd elájul*
*Konja üldögél a gnóm mellett, s közben halkan beszélni kezd hozzá. A templom csendjét csupán a tündér trillázó hangja töri meg. Majd mintha valami filmet nézne, egyszer csak megjelenik három csuklyás idegen, melyek magukkal hozták a csontig hatoló hideget is. Konja, amennyire tudja, összehúzza magát, s rettegve figyeli a jelenetet. Megszorítja Zrekil kezét, ám ebben a pillanatban kiragadják mellőle, s a gnóm szorongva néz a lányra, majd a testre mely élettelenül hever a padon. S ebben a pillanatban Konja hihetetlen fájdalmat érez, mely mellkasából sugárzik, minden idegszálában reszketni kezd, s ugyanúgy, mint utitársa, az Ő lelke is kiszakad. A tündér hitetlenkedve nézi a jelentet, és abban a pillanatban újra érezni kezdi a mellkasában a rettentő nyomást, ahogyan ismétlődik a szúrás. Konja úgy érzi, egyre jobban fáj neki. Amikor a lány már azt hiszi,hogy ez itt a vég, lassan oszlani kezd a rettentő hideg, s bokáját langyos szellő simítja meg. Arcát melengetni kezdi a nap sugara, s eltűnnek a csuklyás idegennek, Konja pedig újra érzi, hogy él. Már éppen azt hinné,hogy ez az egész csak valami szörnyű álom volt, amikor véletlenül lepillant mellkasára, melyen egy ökölnyi nagyságú véraláfutás van. Konja felsikolt, s azonnal Zrekilre pillant, majd fuldokolva beszélni kezd.*
- Zrekil, Te is érezted? *ennyit kérdez majd elájul*
1723. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 22:23:24
Üzenet elküldve: 2013-08-22 22:23:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Gonosz szellemek. Hát persze. Elwyrien kis híján elneveti magát a pap viselkedésén, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy kis társa minden igényt kimerítően megfelel a "gonosz szellem" leírásnak.*
-Hogyne... Atyám...*bólint a nő és követi a férfit. Még nem tudja, mit fog kihozni a helyzetből, de már jár az agya a különböző lehetőségeken, hogyan fogja felhasználni a papot a saját céljai érdekében. Először is, nem ártana ha meggyógyíttatná vele a lábát, hogy egyáltalán ne gátolja.*
-Atyám, megsérültem. Mielőtt hozzálátunk, szeretném kérni, hogy segítsen a gyógyulásban, a fájdalomtól alig látok...*adja elő igen meggyőzően. Ha a pap megteszi, utána még mindig megölheti. Nem akar megszabadulni Vyrától, legkevésbé sem. Nem csak azért, mert már megszokta őt, hanem azért is, mert az idők során meg is kedvelte. Na meg nem egyszer figyelmeztette már a közelgő veszélyre, vagy éppen hívta fel a figyelmét bizonyos fontos részletekre. "A végén még meghatódok..." vihog fel Vyra.*
-Hangokat hallok a fejemben. Azt akarják, hogy tegyem meg újra és újra... azt mondják, az Istennő akarja, hogy megtegyem... nem merek ellenkezni...*válaszol a férfi kérdésére, magában pedig jót kuncog az egészen. Nevetséges, ahogy a férfi túlbuzgóságában megoldani igyekszik az általa vélt problémát, Elwyrien pedig adja alá a lovat, hadd élje bele magát, hogy ő most segíteni fog.*
*Gonosz szellemek. Hát persze. Elwyrien kis híján elneveti magát a pap viselkedésén, tekintettel arra az egyszerű tényre, hogy teljes mértékben tisztában van vele, hogy kis társa minden igényt kimerítően megfelel a "gonosz szellem" leírásnak.*
-Hogyne... Atyám...*bólint a nő és követi a férfit. Még nem tudja, mit fog kihozni a helyzetből, de már jár az agya a különböző lehetőségeken, hogyan fogja felhasználni a papot a saját céljai érdekében. Először is, nem ártana ha meggyógyíttatná vele a lábát, hogy egyáltalán ne gátolja.*
-Atyám, megsérültem. Mielőtt hozzálátunk, szeretném kérni, hogy segítsen a gyógyulásban, a fájdalomtól alig látok...*adja elő igen meggyőzően. Ha a pap megteszi, utána még mindig megölheti. Nem akar megszabadulni Vyrától, legkevésbé sem. Nem csak azért, mert már megszokta őt, hanem azért is, mert az idők során meg is kedvelte. Na meg nem egyszer figyelmeztette már a közelgő veszélyre, vagy éppen hívta fel a figyelmét bizonyos fontos részletekre. "A végén még meghatódok..." vihog fel Vyra.*
-Hangokat hallok a fejemben. Azt akarják, hogy tegyem meg újra és újra... azt mondják, az Istennő akarja, hogy megtegyem... nem merek ellenkezni...*válaszol a férfi kérdésére, magában pedig jót kuncog az egészen. Nevetséges, ahogy a férfi túlbuzgóságában megoldani igyekszik az általa vélt problémát, Elwyrien pedig adja alá a lovat, hadd élje bele magát, hogy ő most segíteni fog.*
1722. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 21:13:22
Üzenet elküldve: 2013-08-22 21:13:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A szerzetes arcán nem változik az őrülettel határos elhivatottság, bár amikor Elwyrien arról beszél, hogy szereti nézni mások szenvedését és halálát, pillantásába egy kis rémület vegyül.*
Bizonyára gonosz szellemek áldozata vagy *mondja meggyőződéssel, úgy, mint aki nagyon is tudja, miről beszél.* A legjobb helyre jöttél hát, ha te is akarod, tudunk rajtad segíteni. Meg kell keresnem egy kódexet, de gyere csak velem, és mesélj erről a te megszállottságodról.
*Ha a nő beleegyezik, elindul a könyvtár ajtaja felé.*
*A szerzetes arcán nem változik az őrülettel határos elhivatottság, bár amikor Elwyrien arról beszél, hogy szereti nézni mások szenvedését és halálát, pillantásába egy kis rémület vegyül.*
Bizonyára gonosz szellemek áldozata vagy *mondja meggyőződéssel, úgy, mint aki nagyon is tudja, miről beszél.* A legjobb helyre jöttél hát, ha te is akarod, tudunk rajtad segíteni. Meg kell keresnem egy kódexet, de gyere csak velem, és mesélj erről a te megszállottságodról.
*Ha a nő beleegyezik, elindul a könyvtár ajtaja felé.*
1721. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:37:38
Üzenet elküldve: 2013-08-22 12:37:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Aeil el is indul a padok felé, ahol egy szerzetes ül, és épp egy könyvet olvas. Juve mellette halad, odalépnek hozzá, majd megszólítják.*
-Ne haragudjon, hogy megzavarjuk! Jó napot Uram! Tanulni szeretnénk. Megismerkedni a mágiával, ugyanis elég idegen számunkra. Már voltunk itt, de még nem voltunk felkészülve a tanulásra. Most se tudhatom, hogy készen állok-e, de minden esetre el akarom kezdeni, hogy végre megcsodálhassam a világnak ezt a rejtélyes oldalát, amit csak kevesen látnak.-*Magyarázzák a szerzetesnek, aki úgy tűnik örül, hogy nem kell magányosan folytatnia a napja következő részét. Bemutatkozik, üdvözli az érdeklődőket, meghallgatja kívánságukat és készségesen segít nekik. Természetesen megkéri az óra árát, viszont onnantól Juve és Aeil a szerzetes mellé ülnek és ők most már leginkább csak hallgatnak. Csendben, próbálják minden szavát megjegyezni a tanítójuknak. Nagyon fontos, amit most hallanak. Ez mindennek az alapja. Teljesen új dolgokról beszél nekik, amiről még sosem hallottak, még sehol sem olvasták. Olyan kincs ez a tudás, amit mostantól nem vehet el tőlük senki. A tanító nekik adta, ők mélyen magukban elzárták az elhangzott szavakat, ott őrzik, míg szükségük nem lesz rá.*
-Az idő nem áll meg soha, de neked mégis meg kell tudnod állni benne. Körbetekinteni, mi is történik körülötted, a legkisebbtől a legnagyobb részleteket megfigyelve. Érezned kell minden rezdülést a levegőben, még a messze repülő madár szárnyainak csapásától keletkezett mozgást is. A levegő csodálatos dolog. Mindenhol ott van, mégsem látod. Csak ha megmozdul, akkor érzékeled. Csak erre hagyatkozhatsz. Nagyon sokat kell, hogy meditáljatok. Ne mindig egy helyen, mert akkor nem érzed a végtelen változatosságát a levegőnek, hogy viselkedik különböző helyeken, és időben.-*Ilyen elvont beszédet mondott a tanítványainak a szerzetes. Teljesen lekötötte szavaival őket. Semmi másra nem tudtak figyelni. A hangja egyszerűen kizárt minden mást. A hatalmas templomban különben nem volt más, vagy csak nem hallották, mert a beszéd körülbelül négy-öt padnál távolabbra már nem hallatszott, de azon a területen belül uralkodó volt. Lassan végéhez értek a bevezető leckének és a szerzetes elküldi őket, hogy ezen gondolkozzanak, ne beszélgessenek egymással, hanem önmagukban mélyedjenek el egy ideig.*-Engem keressetek majd, ha visszatértek a folytatásért!-*Teszi hozzá a tanító, majd elköszön, feláll a padból és elsétál.*
-Ne haragudjon, hogy megzavarjuk! Jó napot Uram! Tanulni szeretnénk. Megismerkedni a mágiával, ugyanis elég idegen számunkra. Már voltunk itt, de még nem voltunk felkészülve a tanulásra. Most se tudhatom, hogy készen állok-e, de minden esetre el akarom kezdeni, hogy végre megcsodálhassam a világnak ezt a rejtélyes oldalát, amit csak kevesen látnak.-*Magyarázzák a szerzetesnek, aki úgy tűnik örül, hogy nem kell magányosan folytatnia a napja következő részét. Bemutatkozik, üdvözli az érdeklődőket, meghallgatja kívánságukat és készségesen segít nekik. Természetesen megkéri az óra árát, viszont onnantól Juve és Aeil a szerzetes mellé ülnek és ők most már leginkább csak hallgatnak. Csendben, próbálják minden szavát megjegyezni a tanítójuknak. Nagyon fontos, amit most hallanak. Ez mindennek az alapja. Teljesen új dolgokról beszél nekik, amiről még sosem hallottak, még sehol sem olvasták. Olyan kincs ez a tudás, amit mostantól nem vehet el tőlük senki. A tanító nekik adta, ők mélyen magukban elzárták az elhangzott szavakat, ott őrzik, míg szükségük nem lesz rá.*
-Az idő nem áll meg soha, de neked mégis meg kell tudnod állni benne. Körbetekinteni, mi is történik körülötted, a legkisebbtől a legnagyobb részleteket megfigyelve. Érezned kell minden rezdülést a levegőben, még a messze repülő madár szárnyainak csapásától keletkezett mozgást is. A levegő csodálatos dolog. Mindenhol ott van, mégsem látod. Csak ha megmozdul, akkor érzékeled. Csak erre hagyatkozhatsz. Nagyon sokat kell, hogy meditáljatok. Ne mindig egy helyen, mert akkor nem érzed a végtelen változatosságát a levegőnek, hogy viselkedik különböző helyeken, és időben.-*Ilyen elvont beszédet mondott a tanítványainak a szerzetes. Teljesen lekötötte szavaival őket. Semmi másra nem tudtak figyelni. A hangja egyszerűen kizárt minden mást. A hatalmas templomban különben nem volt más, vagy csak nem hallották, mert a beszéd körülbelül négy-öt padnál távolabbra már nem hallatszott, de azon a területen belül uralkodó volt. Lassan végéhez értek a bevezető leckének és a szerzetes elküldi őket, hogy ezen gondolkozzanak, ne beszélgessenek egymással, hanem önmagukban mélyedjenek el egy ideig.*-Engem keressetek majd, ha visszatértek a folytatásért!-*Teszi hozzá a tanító, majd elköszön, feláll a padból és elsétál.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122