- Hát, akkor lehet, csak én vagyok ily' kegyetlen, de nekem az sem lenne akadály, ha ők neveltek volna. Egyszerűen belém ivódott ez az érzéketlenség, amit inkább neveznék a magam részére előnynek. De mint tudjuk, a nőkbe sokkal több érzés szorult, mint belénk...
*Egy határozott bólintással jelzi saját meggyőződését, majd megindul a templom kijárata felé. Mordachot kicsit furcsán érintik ezek a bók kavalkédok, de semmiképpen sem mondható rossznak. Mindössze furcsa hallani ilyeneket egy alig pár percre ismert idegentől. Tény, hogy ebben a hölgyeményben is több van, mint egy átlagos elfben, mind külsőleg, és mind belsőleg egyaránt - mármint amit le tudott eddig szűrni a vörös hajú.*
- Hát, annyira még én sem ismertem ki magam itt, de azért a legtöbb helyre eltalálok - ha pedig az emlékeim megcsalnának, akkor is van szám, meg tudom kérdezni egy járókelőtől.
*Arcán a mosoly üldögél, miközben át is lépi az ajtót, s megáll a lépcső tetején. Füleibe váratlanul belecsap a gazdagnegyed felől érkező kiabálás, ami nem dulakodás jeleit mutatja, sokkal inkább valamilyen felhívásét. "Csak nem a bál?" Vonja fel szemöldökét, kezeit a csípőjére teszi, s visszafordul Roxyhoz.*
- Nem tudom, hallotta-e, hogy egy bál van készülőben. Talán meg kellene nézni, hol tartanak az előkészületek, s hogy egyáltalán milyen hírrel szolgálnak ott a gazdagnegyed felé.
*A vörös hajzuhatag most egyenesen áll a fején, s nyugodtan omlik le egészen térdéig; végre akad egy perc, mikor nem kell a szálakat szeme elől kotornia.*
- Mellesleg, merről érkezett? Csak mert ha jól hallottam, ez a város az átutazóknak ad nagyrészt menedéket. Ezzel egyetemben azt is feltehetném, hogy merre tart?
*Lábait lassan, kimérten leirányítja a templom lépcsőjén, s a friss zöld fűben megállítja őket. Kellemes most ez az idő; sem csípős hideg, sem fullasztó meleg. Ezek együttes keveréke igen kellemes időt kreál, főleg, hogy lassan elérkezik az est, s ez a bálhoz tökéletesen fog illeni.*