Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 176 (3501. - 3520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:43:16
Üzenet elküldve: 2017-06-15 16:43:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Miután végre sikerült megszabadulni apja hosszú és unalmas beszámolóitól, egyenesen a fogadóba igyekszik. Aztán valami oknál vezérelve mégis csak meggondolja magát, és egészen másfelé viszi a lába. A gazdagnegyeden átvágva egyenesen a templomkert felé igyekszik. Ott néhány ismerősbe belefut, beszélget egy kicsit, hogy mégse legyen udvariatlan, de amint teheti, már folytatja is útját át a kerten. Még csak nem is néz körbe, minek? Ezerszer járt már errefelé, mindent ismer. A templomba beérve kissé kínosan érzi magát, hiszen nagyon idegen tőle ez a hely. Nyomasztó és olyan komor. De azért néha nem árt mégis betérni, lehet találni egy-két hasznos dolgot.*
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:24:40
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:24:40
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Finoman biccent. Hamar túl akar esni a dolgon, ezért megiramodik a szegénynegyed irányába. Kissé aggasztja a dolog, hogy el lesz altatva. Így a mágus bármit megtehet vele. A végén megöli... De ez egy ilyen játék. Kockázatot kell vállalnia.*
Mondd... mit akarsz a kezeimmel tenni?
*Nem tehet róla, egyszerűen túl kíváncsi. És különben is, az ő kezeiről van szó! Egy kevéske joga csak van ahhoz, hogy tudja, mi lesz a kacsói sorsa. Ahogy egyre közelebb ér a szegénynegyedhez, úgy uralkodik el rajta egy nyomasztó érzés. Kicsit talán fél is, bár ezt soha nem vallaná be.*
*Finoman biccent. Hamar túl akar esni a dolgon, ezért megiramodik a szegénynegyed irányába. Kissé aggasztja a dolog, hogy el lesz altatva. Így a mágus bármit megtehet vele. A végén megöli... De ez egy ilyen játék. Kockázatot kell vállalnia.*
Mondd... mit akarsz a kezeimmel tenni?
*Nem tehet róla, egyszerűen túl kíváncsi. És különben is, az ő kezeiről van szó! Egy kevéske joga csak van ahhoz, hogy tudja, mi lesz a kacsói sorsa. Ahogy egyre közelebb ér a szegénynegyedhez, úgy uralkodik el rajta egy nyomasztó érzés. Kicsit talán fél is, bár ezt soha nem vallaná be.*
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:15:39
Üzenet elküldve: 2017-06-14 20:15:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Ahogy nézelődik, meglát egy gyűrött papírt a pad alatt. Úgy gondolja, hogy addig elolvassa, amíg semmi olyan nem történik, ami érdekelné. Nem mondható egy kalandvágyó típusnak, de ami a papírra van írva, megmozgatja a fantáziáját. Maga sem érti, hogy miért, de úgy érzi, mennie kell. Most. Anához fordul és a fülébe súgja.*
- Mondd meg a többieknek is, hogy elnézést kérek, de el kell mennem. Utánatok fogok menni, találkozunk amint visszajöttem. Ígérem, hogy vissza fogok jönni. *Kezébe nyomja Anának a gyűrött papírt, ad egy puszit az arcára, feláll és kifelé megy a padsorból. Minden fej felé fordul, ha Sya is észre veszi, akkor int neki és mutatja, hogy hol ülnek a többiek, ha nem, akkor csak bocsánatkérőn mosolyog mindenkire, majd odaslisszol a kapuhoz. Kimegy, de mielőtt bezárná, visszadugja a fejét és beszól.*
- Akkor is Természet Anya a legjobb!
*Aztán gyorsan becsukja a kaput maga mögött, nehogy leégessék a fejét, és elindul a papíron megadott címre. Komolyan nem érti magát, mintha előjött volna a rosszabbik énje.*
//Esemény - istentisztelet//
*Ahogy nézelődik, meglát egy gyűrött papírt a pad alatt. Úgy gondolja, hogy addig elolvassa, amíg semmi olyan nem történik, ami érdekelné. Nem mondható egy kalandvágyó típusnak, de ami a papírra van írva, megmozgatja a fantáziáját. Maga sem érti, hogy miért, de úgy érzi, mennie kell. Most. Anához fordul és a fülébe súgja.*
- Mondd meg a többieknek is, hogy elnézést kérek, de el kell mennem. Utánatok fogok menni, találkozunk amint visszajöttem. Ígérem, hogy vissza fogok jönni. *Kezébe nyomja Anának a gyűrött papírt, ad egy puszit az arcára, feláll és kifelé megy a padsorból. Minden fej felé fordul, ha Sya is észre veszi, akkor int neki és mutatja, hogy hol ülnek a többiek, ha nem, akkor csak bocsánatkérőn mosolyog mindenkire, majd odaslisszol a kapuhoz. Kimegy, de mielőtt bezárná, visszadugja a fejét és beszól.*
- Akkor is Természet Anya a legjobb!
*Aztán gyorsan becsukja a kaput maga mögött, nehogy leégessék a fejét, és elindul a papíron megadott címre. Komolyan nem érti magát, mintha előjött volna a rosszabbik énje.*
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-12 20:31:52
Üzenet elküldve: 2017-06-12 20:31:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Meglepve felnéz amikor Griwor feláll, hogy a másik még szabad oldalára üljön. Kuncogva csusszan arrébb helyet adva neki. Amit a férfi Zetnek mond rendkívül szépnek találja. Az említett elf felé bólint, minthogy erősítésül, hogy mindenképp tegye azt. Majd a válaszán elgondolkodik, de végül egyet kell értenie. Itt nem érzi a Természet Anya közelségét úgy mint máshol. Gor megsimítja a karját, ezzel visszarántja a jelenbe, felnéz rá, és mosolyogva a kezére helyezi a sajátját, de leveszi, amikor három alak tűnik fel. Kíváncsian tekint előre.*
~Ők a papok?~
*Kérdésére hamar választ kap. Ámulattal tekint a Nerisys nevű gyönyörű lányra és még szebb faragott botjára. Elhatározza, hogy ő is szerez egy hasonlót, sőt, legszívesebben maga készítene egyet, úgy különlegesebb lenne. A gnóm látványa mosolyt csal az arcára. Még ő is magasabb mint Fyolana! Tekintete visszasiklik a középen álló férfira, Ogadel atyára.*
~Próféta?~
*Ez a kijelentés után még jobban végigméri az embert, végül megvonja a vállát.*
~Végül is miért ne lehetne az? Úgy sem ismerem ezt a vallást igazán.~
*Gondolja, miközben figyelmesen követi, ahogy amaz megkezdi a szertartást. A kérésre ő is összekulcsolja a kezét, és fejét is kissé lehajtja, ezzel hosszú haja előreomlik. Ki-ki les a hajzuhatag alól oldalra, továbbra is kíváncsian követve az eseményeket. Szárnyait is lazán a hátára hajtja. Imát nem mond, de ez nem látszik, esetleg csak a mellette ülő két férfi veheti észre, hogy nem mondott semmit. Úgy veszi észre, hogy ők sem mondanak egy szót se. Bár tetszik neki amit Eeyr képvisel, szívből örül, hogy ilyen dolgokat fontosnak tartanak az itteniek, de nem tud teljes mértékben azonosulni vele. Pont mint amit új társuk mondott, itt távolinak érzi a Természet Anyát. Kívülállóként ül a rengeteg hívő közt. Amikor az atya szünetet tart, felemeli a fejét, tekintete találkozik Griworéval, aki észrevehet most egy kis bizonytalanságot a lány szemeiben. Észreveszi, hogy Lors már nem unja olyan látványosan a szertartást. Fyolana tekintete továbbsiklik, és meglátja Syát a tömegben. Ennek rendkívül megörül, és széles mosollyal egy aprót int a lány felé.*
//Esemény - istentisztelet//
*Meglepve felnéz amikor Griwor feláll, hogy a másik még szabad oldalára üljön. Kuncogva csusszan arrébb helyet adva neki. Amit a férfi Zetnek mond rendkívül szépnek találja. Az említett elf felé bólint, minthogy erősítésül, hogy mindenképp tegye azt. Majd a válaszán elgondolkodik, de végül egyet kell értenie. Itt nem érzi a Természet Anya közelségét úgy mint máshol. Gor megsimítja a karját, ezzel visszarántja a jelenbe, felnéz rá, és mosolyogva a kezére helyezi a sajátját, de leveszi, amikor három alak tűnik fel. Kíváncsian tekint előre.*
~Ők a papok?~
*Kérdésére hamar választ kap. Ámulattal tekint a Nerisys nevű gyönyörű lányra és még szebb faragott botjára. Elhatározza, hogy ő is szerez egy hasonlót, sőt, legszívesebben maga készítene egyet, úgy különlegesebb lenne. A gnóm látványa mosolyt csal az arcára. Még ő is magasabb mint Fyolana! Tekintete visszasiklik a középen álló férfira, Ogadel atyára.*
~Próféta?~
*Ez a kijelentés után még jobban végigméri az embert, végül megvonja a vállát.*
~Végül is miért ne lehetne az? Úgy sem ismerem ezt a vallást igazán.~
*Gondolja, miközben figyelmesen követi, ahogy amaz megkezdi a szertartást. A kérésre ő is összekulcsolja a kezét, és fejét is kissé lehajtja, ezzel hosszú haja előreomlik. Ki-ki les a hajzuhatag alól oldalra, továbbra is kíváncsian követve az eseményeket. Szárnyait is lazán a hátára hajtja. Imát nem mond, de ez nem látszik, esetleg csak a mellette ülő két férfi veheti észre, hogy nem mondott semmit. Úgy veszi észre, hogy ők sem mondanak egy szót se. Bár tetszik neki amit Eeyr képvisel, szívből örül, hogy ilyen dolgokat fontosnak tartanak az itteniek, de nem tud teljes mértékben azonosulni vele. Pont mint amit új társuk mondott, itt távolinak érzi a Természet Anyát. Kívülállóként ül a rengeteg hívő közt. Amikor az atya szünetet tart, felemeli a fejét, tekintete találkozik Griworéval, aki észrevehet most egy kis bizonytalanságot a lány szemeiben. Észreveszi, hogy Lors már nem unja olyan látványosan a szertartást. Fyolana tekintete továbbsiklik, és meglátja Syát a tömegben. Ennek rendkívül megörül, és széles mosollyal egy aprót int a lány felé.*
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-12 19:57:18
Üzenet elküldve: 2017-06-12 19:57:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Az emelkedett hangulatú szent mise kezdetét veszi, miként egy tar kopasz kobakú pap lép ki a nagyközönség elé, hogy megossza tanait a világ minden pontjáról érkező hívőivel. Mint kiderül, nem más mint Eeyr követői gyűltek ma itt össze, hogy tiszteletüket tegyék a felsőbbrendű entitásnak.
Furcsa ez az egész felhajtás Zetriat számára. Ahogy hallgatja a pap monológját sorra ellentmondásokba ütközik.
Nem hajtja imára a fejét, helyette éberen kémlel körbe az elvakult hívők, vagy éppen unatkozó érdeklődők sorai között. Ahogy meg tudja ítélni Lors nem különösebben élvezi a helyzetet, pedig elfünk eleinte azt hitte, hogy a lovag valamiféle vallási szekta felkent harcosa. Griwor, a gnómhoz hasonlító tündér inkább tűnik olyannak, aki el is hiszi az elhangzottakat, bár nehéz külső szemlélőként ezt megítélni. A tündér lányka inkább csak izgatottnak tűnik, mint mély hívőnek. Valószínűleg számára is pont olyan új ez a helyzet, mint a szőke hegyes fülűnek. Ő maga pedig hát egyértelműen más entitásokat tart iránymutatónak. Mert ő bizony nem úgy gondol az istenekre, mint akiket imádniuk kell a földi halandóknak, sokkal inkább úgy, mint az égen ragyogó vezérlő csillagokra. A csillagok meg ugye nem szólnak bele az egyszerű lények életébe.
Visszatérve magára a szertartásra. Igazán érdekfeszítő, és jó alkalom arra, hogy többet megtudjon az Artheniorban uralkodó aktuális helyzetről. Mert legjobb tudomása szerint, mikor eltávozott egyetlen vallás sem képviselt ilyen egységet, s erőt, mint manapság Eeyr hite. Sok minden változott, hogy jó irányba, azt még nem tudja megítélni, de kíváncsian várja a további fejleményeket.
A pap bemutatja segítőit is. Az idősödő gnóm nem vált ki a férfiből különösebb érzéseket, ellenben fajtársával. Az a smaragzöld szempár, a selymesen ragyogó búzaszín hajkorona, s az az enyhén megilletődött arckifejezés természetesen magával ragadja az erdőjáró remetét. Meg kell hagyni, ő is szeret lakomázni a kivételes szépségű nők megbabonázó kisugárzásából. Csakhogy számára ez egészen más jelent, mint a legtöbb férfinek. Ő a szépséget, a gyönyört mindig is nagyra tartotta, legyen az természeti, vagy egy személy misztikus, selymes szépségének simogatása.
Ismét társaira emeli lélektükreit, s rövid időn belül rájön mi, illetve ki terelte el figyelmüket egy pillanatra magáról a szertartásról. Egy tündér leány az, ki kissé késve, de valójában semmi érdemlegesről nem lemaradva toppan be a homályos helyiségbe. Ő sokkal inkább tűnik járatosnak az efféle szertartásokban, mint a többiek. Talán ismerik is egymást, ezért ez a nagy érdeklődés.
Az imát nem ismétli el sem önmagában, sem szavaival, ám mondandóján komolyan eltöpreng. ~Ez az Eeyr eléggé önző, és önimádó alaknak tűnik nekem. Ha ilyen szavakat ültet egy szószólója ajkaira nem igazán lehet tisztában a szeretet valódi jelentésével.~ Azonban a tanai egészen frappánsan hangzanak, és könnyen tudnak azonosulni a gyenge akaratú személyek is. Ez egészen pozitív hatással van Zetriatra is, így nem utasítja el a pap szavait zsigerből.
Az pedig végképp érdekes, hogy az isten jelképei közt a napot, és a fényt is megemlíti a pap, ám mégis bezárva imádkoznak hozzá, egy gyertyákkal megvilágított helyiségben. Ezek az ellentmondások igazán zavarják az elfet.*
//Esemény - istentisztelet//
*Az emelkedett hangulatú szent mise kezdetét veszi, miként egy tar kopasz kobakú pap lép ki a nagyközönség elé, hogy megossza tanait a világ minden pontjáról érkező hívőivel. Mint kiderül, nem más mint Eeyr követői gyűltek ma itt össze, hogy tiszteletüket tegyék a felsőbbrendű entitásnak.
Furcsa ez az egész felhajtás Zetriat számára. Ahogy hallgatja a pap monológját sorra ellentmondásokba ütközik.
Nem hajtja imára a fejét, helyette éberen kémlel körbe az elvakult hívők, vagy éppen unatkozó érdeklődők sorai között. Ahogy meg tudja ítélni Lors nem különösebben élvezi a helyzetet, pedig elfünk eleinte azt hitte, hogy a lovag valamiféle vallási szekta felkent harcosa. Griwor, a gnómhoz hasonlító tündér inkább tűnik olyannak, aki el is hiszi az elhangzottakat, bár nehéz külső szemlélőként ezt megítélni. A tündér lányka inkább csak izgatottnak tűnik, mint mély hívőnek. Valószínűleg számára is pont olyan új ez a helyzet, mint a szőke hegyes fülűnek. Ő maga pedig hát egyértelműen más entitásokat tart iránymutatónak. Mert ő bizony nem úgy gondol az istenekre, mint akiket imádniuk kell a földi halandóknak, sokkal inkább úgy, mint az égen ragyogó vezérlő csillagokra. A csillagok meg ugye nem szólnak bele az egyszerű lények életébe.
Visszatérve magára a szertartásra. Igazán érdekfeszítő, és jó alkalom arra, hogy többet megtudjon az Artheniorban uralkodó aktuális helyzetről. Mert legjobb tudomása szerint, mikor eltávozott egyetlen vallás sem képviselt ilyen egységet, s erőt, mint manapság Eeyr hite. Sok minden változott, hogy jó irányba, azt még nem tudja megítélni, de kíváncsian várja a további fejleményeket.
A pap bemutatja segítőit is. Az idősödő gnóm nem vált ki a férfiből különösebb érzéseket, ellenben fajtársával. Az a smaragzöld szempár, a selymesen ragyogó búzaszín hajkorona, s az az enyhén megilletődött arckifejezés természetesen magával ragadja az erdőjáró remetét. Meg kell hagyni, ő is szeret lakomázni a kivételes szépségű nők megbabonázó kisugárzásából. Csakhogy számára ez egészen más jelent, mint a legtöbb férfinek. Ő a szépséget, a gyönyört mindig is nagyra tartotta, legyen az természeti, vagy egy személy misztikus, selymes szépségének simogatása.
Ismét társaira emeli lélektükreit, s rövid időn belül rájön mi, illetve ki terelte el figyelmüket egy pillanatra magáról a szertartásról. Egy tündér leány az, ki kissé késve, de valójában semmi érdemlegesről nem lemaradva toppan be a homályos helyiségbe. Ő sokkal inkább tűnik járatosnak az efféle szertartásokban, mint a többiek. Talán ismerik is egymást, ezért ez a nagy érdeklődés.
Az imát nem ismétli el sem önmagában, sem szavaival, ám mondandóján komolyan eltöpreng. ~Ez az Eeyr eléggé önző, és önimádó alaknak tűnik nekem. Ha ilyen szavakat ültet egy szószólója ajkaira nem igazán lehet tisztában a szeretet valódi jelentésével.~ Azonban a tanai egészen frappánsan hangzanak, és könnyen tudnak azonosulni a gyenge akaratú személyek is. Ez egészen pozitív hatással van Zetriatra is, így nem utasítja el a pap szavait zsigerből.
Az pedig végképp érdekes, hogy az isten jelképei közt a napot, és a fényt is megemlíti a pap, ám mégis bezárva imádkoznak hozzá, egy gyertyákkal megvilágított helyiségben. Ezek az ellentmondások igazán zavarják az elfet.*
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-12 11:14:55
Üzenet elküldve: 2017-06-12 11:14:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Amikor elkezdődik a szertartás, szemügyre veszi a három alakot. Ogadel és Nogakárki nem kelti fel a figyelmét, a fiatal elf nő faragott botja azonban igen. ~Én is szeretnék egy ilyet. Persze a nő se csúnya, de ha egy nő szép és próféta is, az veszélyes kombináció egy férfi számára, egyenes út a megtéréshez valami szektába...~ A szertartást figyeli, ő nem kulcsolja imára a kezeit, és nem is imádkozik, lehajtja a fejét, hogy ne lássák. ~Még a végén meglincselnek a szeretet nevében. A szeretet létezik, akár rátelepszik egy isten, akár nem. A szeretetet növelni kell a világban, és bárki is teszi ezt, az nagyon jó. De ha azt jelenti a szeretet, hogy egy istent kell szeretni, és majd ő akar lenni a kapocs minden élő között, mint szeretet, az nagyon nincs rendben. Szerintem azt kellene mondania egy igazán bölcs entitásnak, hogy ne engem szeressetek, hanem egymást, azt fogom nektek megtanítani, hogy ezt hogyan tudjátok megvalósítani.~ Persze nem szólal meg, nem akar eretnek lenni. Amúgy sem az ő vallása. Közben látja, hogy Sya settenkedik be a templomba. Ettől elmosolyodik, szólni akar Lorsnak, aki már majdnem elszundikált időközben, de már ő is észreveszi, a szemei rá tapadnak. Viszont őket a tömegben Sya nem veszi észre. De sebaj. Azért nem fog integetni neki, se megdobni valamivel, pedig nem sokkal ül előttük. Látja, hogy ő is imádkozik a többiekkel, ezért inkább nem zavarná meg valami kis csínnyel, még rossz néven venné. Lorsra pillant fél szemmel, valamennyit mintha javult volna a hangulata Sya láttán, de továbbra sem lelkes a szertartástól. ~A két lány, legalább jól érzi magát. Bár nekem ez a szertartás kicsit olyan, mint héj, ami alatt nincs gyümölcs. Túl formális, szertartásos, nem duma kell ide, hanem szeretet.~ Persze neki sincs ötlete, mit is kellene csinálni, de elgondolkozik. ~Talán a falhoz kellene tolni a padokat, középre állnia mindenkinek és énekelni meg táncolni, de nem valami flancos templomi dalokat.~ Amikor Ogadel szünetet tart, felpillant és szétnéz.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.12 11:16:41
//Esemény - istentisztelet//
*Amikor elkezdődik a szertartás, szemügyre veszi a három alakot. Ogadel és Nogakárki nem kelti fel a figyelmét, a fiatal elf nő faragott botja azonban igen. ~Én is szeretnék egy ilyet. Persze a nő se csúnya, de ha egy nő szép és próféta is, az veszélyes kombináció egy férfi számára, egyenes út a megtéréshez valami szektába...~ A szertartást figyeli, ő nem kulcsolja imára a kezeit, és nem is imádkozik, lehajtja a fejét, hogy ne lássák. ~Még a végén meglincselnek a szeretet nevében. A szeretet létezik, akár rátelepszik egy isten, akár nem. A szeretetet növelni kell a világban, és bárki is teszi ezt, az nagyon jó. De ha azt jelenti a szeretet, hogy egy istent kell szeretni, és majd ő akar lenni a kapocs minden élő között, mint szeretet, az nagyon nincs rendben. Szerintem azt kellene mondania egy igazán bölcs entitásnak, hogy ne engem szeressetek, hanem egymást, azt fogom nektek megtanítani, hogy ezt hogyan tudjátok megvalósítani.~ Persze nem szólal meg, nem akar eretnek lenni. Amúgy sem az ő vallása. Közben látja, hogy Sya settenkedik be a templomba. Ettől elmosolyodik, szólni akar Lorsnak, aki már majdnem elszundikált időközben, de már ő is észreveszi, a szemei rá tapadnak. Viszont őket a tömegben Sya nem veszi észre. De sebaj. Azért nem fog integetni neki, se megdobni valamivel, pedig nem sokkal ül előttük. Látja, hogy ő is imádkozik a többiekkel, ezért inkább nem zavarná meg valami kis csínnyel, még rossz néven venné. Lorsra pillant fél szemmel, valamennyit mintha javult volna a hangulata Sya láttán, de továbbra sem lelkes a szertartástól. ~A két lány, legalább jól érzi magát. Bár nekem ez a szertartás kicsit olyan, mint héj, ami alatt nincs gyümölcs. Túl formális, szertartásos, nem duma kell ide, hanem szeretet.~ Persze neki sincs ötlete, mit is kellene csinálni, de elgondolkozik. ~Talán a falhoz kellene tolni a padokat, középre állnia mindenkinek és énekelni meg táncolni, de nem valami flancos templomi dalokat.~ Amikor Ogadel szünetet tart, felpillant és szétnéz.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.12 11:16:41
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-12 09:40:37
Üzenet elküldve: 2017-06-12 09:40:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Amint a tiszteletes belekezd a szertartásba már érzi, hogy elnehezülnek a szemhéjai.*
~Ennek valami írtózatos altató hatása van...~
*Gondolkozik a távozáson amikor ez bevillan a gondolatába nyílik a templom ajtaja.*
~Na Eeyr is az akarja, hogy távozzak... ~
*Megfordul, hogy odanézzen és Syat látja az ajtóban kezében egy koszorúval és oldalán a kardjával. A meglepődéstől kimerednek a szemei és köpni nyelni nem tud. Úgy dönt, hogy inkább vissza fordul és kibírja a szertartást.*
~Gornak mégis igaza lett... jobban van és csatlakozott... szerencsére sokkal jobb színben van.~
*Jó érzéssel tölti el, hogy itt van. Ő is úgy dönt, hogy inkább végicsinálja a szertartást úgy ahogy anno a rendnél.*
~Bár nem hiszek ebben a maszlagban, de ahogy látom Sya igen.~
*Összekulcsólja a kezeit és lehajtja a fejét csak tátog, hogy úgy tünjön mintha mondaná az imát és megpróbálja eltüntetni a fanyar arcát több kevesebb sikerrel.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.12 09:44:26
//Esemény - istentisztelet//
*Amint a tiszteletes belekezd a szertartásba már érzi, hogy elnehezülnek a szemhéjai.*
~Ennek valami írtózatos altató hatása van...~
*Gondolkozik a távozáson amikor ez bevillan a gondolatába nyílik a templom ajtaja.*
~Na Eeyr is az akarja, hogy távozzak... ~
*Megfordul, hogy odanézzen és Syat látja az ajtóban kezében egy koszorúval és oldalán a kardjával. A meglepődéstől kimerednek a szemei és köpni nyelni nem tud. Úgy dönt, hogy inkább vissza fordul és kibírja a szertartást.*
~Gornak mégis igaza lett... jobban van és csatlakozott... szerencsére sokkal jobb színben van.~
*Jó érzéssel tölti el, hogy itt van. Ő is úgy dönt, hogy inkább végicsinálja a szertartást úgy ahogy anno a rendnél.*
~Bár nem hiszek ebben a maszlagban, de ahogy látom Sya igen.~
*Összekulcsólja a kezeit és lehajtja a fejét csak tátog, hogy úgy tünjön mintha mondaná az imát és megpróbálja eltüntetni a fanyar arcát több kevesebb sikerrel.*
A hozzászólás írója (Väilkern Lorshavrund) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.12 09:44:26
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-12 08:45:31
Üzenet elküldve: 2017-06-12 08:45:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*A templomba belépve elsőre a tiszteletest és két segítőjét pillantja meg, akik épp elkezdték a szertartást. Szégyenkezve, mert megzavarhatta őket gyorsan az utolsó padba siet és helyet foglal. Kezében a fonott koszorúcskát tartogatva lehajtott fejjel ül és hallgatja a prédikációt. ~Ez olyan furcsa~ Nem hallott még ilyesmit. Mindent csak a könyvekben olvasott. Ezért is döntött úgy, hogy Eeyr tanaival tud leginkább azonosulni. Sya számára a világon a legfontosabb a szeretet, a szív szava és mások megsegítése és megóvása. Amikor a tiszteletes arra kéri, hogy kulcsolják össze a kezüket az ölébe fekteti az aprócska ajándékot majd felette összekulcsolja a kezeit. Kissé felpillant, hogy jól csinálja-e, ám még mindig lehajtott fejjel ül. Nem ismeri ezt az imát, legalább is nem ilyen formában. De hát már régen járt templomban. Az erdőben csak a maga készítette kis oltárnál imádkozott és áldozott. Érdeklődve, de enyhe távolságtartással hallgatja az istentiszteletet. Néhány részlet ismerős számára, de nagyon szabályszerűnek érzi az egészet. Szokatlan számára ez a forma, hiszen amikor egyedül élt minden szokást maga alakított. Bár olvasta, hogy hogyan kell végezni ezeket a szertartásokat, mégis inkább magáénak érezte, amikor egyedül végezte őket. Sokkal bensőségesebb volt. Igyekszik most is a magában lévő hitre összpontosítani. Teljesen elmélyül a gondolataiban és érzelmeiben és hirtelen bevillan neki egy arc. Nagyon meglepődik, hiszen éppen a szeretetre koncentrált. A szívverése felgyorsul és zavarban érzi magát, hogy erre gondol. Minél inkább elmélyül, annál több kép ugrik be neki az estéről. Eszébe jut, hogy milyen jól esett neki az ébredés. Megpróbálja kitisztítani a gondolatait és ismét az atyára figyelni. Reméli, hogy senki nem vette észre, hogy kizökkent. Megsimítja az ölében nyugvó koszorút, de amint a karja az övéhez csatolt díszek kardhoz ér, ismét beindul a szívverése. ~Ezt nem hiszem el…~ Sóhajt fel és próbálja ismét kitisztítani a fejét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.16 15:28:45, a következő indokkal:
Jelek pótlása és javítása; a helyszínhez totálisan nem tartozó részek törlése; múlt helyett jelen idő.
//Esemény - istentisztelet//
*A templomba belépve elsőre a tiszteletest és két segítőjét pillantja meg, akik épp elkezdték a szertartást. Szégyenkezve, mert megzavarhatta őket gyorsan az utolsó padba siet és helyet foglal. Kezében a fonott koszorúcskát tartogatva lehajtott fejjel ül és hallgatja a prédikációt. ~Ez olyan furcsa~ Nem hallott még ilyesmit. Mindent csak a könyvekben olvasott. Ezért is döntött úgy, hogy Eeyr tanaival tud leginkább azonosulni. Sya számára a világon a legfontosabb a szeretet, a szív szava és mások megsegítése és megóvása. Amikor a tiszteletes arra kéri, hogy kulcsolják össze a kezüket az ölébe fekteti az aprócska ajándékot majd felette összekulcsolja a kezeit. Kissé felpillant, hogy jól csinálja-e, ám még mindig lehajtott fejjel ül. Nem ismeri ezt az imát, legalább is nem ilyen formában. De hát már régen járt templomban. Az erdőben csak a maga készítette kis oltárnál imádkozott és áldozott. Érdeklődve, de enyhe távolságtartással hallgatja az istentiszteletet. Néhány részlet ismerős számára, de nagyon szabályszerűnek érzi az egészet. Szokatlan számára ez a forma, hiszen amikor egyedül élt minden szokást maga alakított. Bár olvasta, hogy hogyan kell végezni ezeket a szertartásokat, mégis inkább magáénak érezte, amikor egyedül végezte őket. Sokkal bensőségesebb volt. Igyekszik most is a magában lévő hitre összpontosítani. Teljesen elmélyül a gondolataiban és érzelmeiben és hirtelen bevillan neki egy arc. Nagyon meglepődik, hiszen éppen a szeretetre koncentrált. A szívverése felgyorsul és zavarban érzi magát, hogy erre gondol. Minél inkább elmélyül, annál több kép ugrik be neki az estéről. Eszébe jut, hogy milyen jól esett neki az ébredés. Megpróbálja kitisztítani a gondolatait és ismét az atyára figyelni. Reméli, hogy senki nem vette észre, hogy kizökkent. Megsimítja az ölében nyugvó koszorút, de amint a karja az övéhez csatolt díszek kardhoz ér, ismét beindul a szívverése. ~Ezt nem hiszem el…~ Sóhajt fel és próbálja ismét kitisztítani a fejét.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.06.16 15:28:45, a következő indokkal:
Jelek pótlása és javítása; a helyszínhez totálisan nem tartozó részek törlése; múlt helyett jelen idő.
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-11 19:15:00
Üzenet elküldve: 2017-06-11 19:15:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Esemény - istentisztelet//
*Lassacskán megérkeznek az istentisztelet legfontosabb szereplői, maguk a hívek! Illetve az olyanok, akik Eeyr tanaihoz vonzódnak, de akár olyanok is érkezhetnek, akik csak pusztán kíváncsiak arra, hogy a kopasz pap, aki Artheniort teleplakátolta az eseménnyel mit prédikál. Egyelőre mellékes, hogy az őszinte elkötelezettség, a kíváncsiság, vagy a jó szórakozás lehetősége csábítja e ide a résztvevőket. A legfontosabb az, hogy a felhívás megtette a kívánt hatást és vették a fáradtságot, hogy eljöttek. Így legalább látják és hallják az eseményt, tehát Ogadel számára egy erőteljes pozitív visszajelzés, hogy megérte a fáradtságot.
Ogadel minden érkező előtt mélyen fejet hajt, és a merev, szigorú arckifejezését felváltja egy aprócska, szeretetteljes mosoly. Meleg szívvel fogad mindenkit, ez jól látható és érezhető.
Amíg az érkezők helyet foglalnak és páran meggyújtják a mécsest, addig arra lehetnek figyelmesek, hogy Ogadel mellé is felsorakozik két csuhás. Ők a templomi egyenruhát viselik és nem pedig azt, amit Ogadel. A templomi egyenruha hosszú, földig érő, durva vászonból készült habitus kordával. Ogadelé is ilyen, csak az ő habitusának más a színe. Egyik a bal oldalára áll egy lépéssel mögé, másik hasonlóan, de a jobb oldalára. Azzal, hogy Ogadel picit előrébb helyezkedik el maga a szerepe is kiemelkedik a másik kettőtől. Hogy kik ők? Lássuk...
Nogbkip Barig egy alacsony, zömök gnóm férfi, aki korban valahol úgy száztíz éves lehet. Haja középen már kikopott, csak feje két oldalán van egy-egy halovány hajcsík, ami hírmondója egykori sűrű, dús hajának. Arcán egyértelműen láthatóak az öregség jelei, eléggé ráncos, kissé talán taszító is, viszont a barna, nagy szempár végtelen szeretet és kedvességet áraszt. Legalább másfél fejjel alacsonyabb, mint Ogadel, viszont arcszőrzete egyáltalán nincs, pedig az ilyen idős gnómoknál már nem meglepő, ha mégis van az arcon némi szőrzet. Ő az, aki Ogadeltől balra helyezkedik el.
Nerisys Liara egy fiatal, kecses elf leányzó, aki Ogadelnél is kicsivel magasabb. Gyönyörű, búzasárga haja igényesen befonva a derekától is lentebb omlik. Hosszú, hegyes fülei kicsit megnyújtják szépséges arcát, smaragdzöld szemei kíváncsian, ám kissé félénken és szerényen fürkészik környezetét. Nerisys jobb kezében egy faragott fabotot tart. A faragások fákat, leveleket és egy tájképet ábrázolnak, természetesen csak annyira, amennyire egy bottól telik. Értelemszerűen az elf leányzó kizárásos alapon Ogadel jobb oldalán álldogál.
Ők is szépen meggyújtják a maguk kis vajmécsesét, majd visszalépnek a helyükre.*
-Eeyr, a Hetedik nevében legyetek üdvözölve! *emeli meg mindkét karját ünnepélyesen.* -Kérlek, üdvözöljétek nagy szeretettel Nogbkip Barig Tiszteletest, aki hosszú évek óta áll a templom szolgálatában és nagy tiszteletnek örvend! *fordul balra és mutat rá a gnómra, aki meghajol az érkezők előtt.* -A hölgy pedig Nerisys Liara, aki az egyik legtehetségesebb és legeltökéltebb tanulója a templomnak. *mutat jobbra. Nerisys is meghajol, bár látható rajta némi megilletődöttség, hiszen még csak nemrégiben haladta túl a serdülőkort.* -Én Ogadel Zujest atya vagyok, Eeyr prófétája!
*Kicsit talán erős így beharangoznia magát, de az Élet Fája sokat nyom nála a latban.*
-Azért vagyunk ma itt, hogy lerójuk kegyeltünket Eeyr, az élet istene előtt! *tart egy kis hatásszünetet.*
~Ó, Szent Eeyr! Kérlek téged, halld szavunk! Halandó támogatóid összejöttek tanaid dicsőítésére! Nem kérhetek egyebet tőled, csak azt, hogy kísérj minket figyelemmel! Láss és halj minket!~
-A Fény istene előtt, ki feloszlatta a sötét felhőket és emberek tízezreinek adta vissza a reményt egy jobb és boldogabb életre! Kérlek, kulcsoljátok össze most kezeiteket. *mondja és be is mutatja, hogy mit szeretne látni.* -És zengjétek utánam az imát, ami általános ima Eeyrhez!
*Ima többféle van, de egyelőre elég megismerkedni azzal, amiről Ogadelnek feltett szándéka, hogy hivatalosan is Eeyr imája lesz:*
Hiszek tebenned, Eeyr
Remélek benned, Eeyr
Áldalak és szeretlek téged, Eeyr
Jóságos, fényes és dicső vagy
Áldott legyen neved örökké!
Szent tanaidhoz hű leszek,
Te akaratodhoz hű leszek,
Mert Te vagy az élet istene
Te vagy a szeretet
Te vagy az áldás, az öröm, a megváltás.
Áldott legyen neved örökké!
Követlek téged, Eeyr
Nemes tanaidat hirdetem, Eeyr
Az élet szentségét védelmezem
Az áldás magvait elhintem!
Teérted élek, Eeyr
Teérted munkálkodom, Eeyr!
Mindenkor és minden időkben
Áldott legyen neved örökké!
*Átszellemülten, behunyt szemmel mondja végig az igét, két társával egyetemben, akik már látták és olvasták a papírost, mire Ogadel felvéste az imaszöveget.
Most kicsit kivár, hogy a hallgatóság hogyan reagál és mi történik. Remélhetőleg nem lesz semmi atrocitás, bekiabálás vagy paradicsommal dobálás, és folytatódhat az esemény.*
-Ez a mi imánk, Testvéreim! Hangozzon el reggel, délben és este, az év minden egyes napján! Zengjétek szívből, a Hetedik, Eeyr nevét! A Jelkép! *mutat a hétágú csillagra.* -Eeyr szférája, a nap és a tűz! A nap nem más, mint az életet adó fény, ami a legmagasabb isteni princípium! *vagyis alapelv.* -A Fény egyben magában hordozza nem csak az életet, hanem a színeket is, mi megtölti és szépségessé varázsolja napjainkat. A nap pompás és büszke, minden fölött álló szimbólum! A tűznek köszönhetjük az oltalmat és az anyagok megmunkálását. A tűz lángjának melege a szeretet és a szerelem, a piros színe az örömet és szenvedélyt jelképezi.
*Noha a tűz egyúttal pusztító elem is, de tulajdonképpen melyik nem? Nyilván a pusztító "oldalát" nem érintik, hiszen Eeyr az élet, és nem a pusztítás. A jelképek megismertetése után tart egy kicsike szünetet és felméri a társaságot, hogy mennyire tudja magára vonni a figyelmet és egyébként is, ennyi szusszanás nem árt.*
*Lassacskán megérkeznek az istentisztelet legfontosabb szereplői, maguk a hívek! Illetve az olyanok, akik Eeyr tanaihoz vonzódnak, de akár olyanok is érkezhetnek, akik csak pusztán kíváncsiak arra, hogy a kopasz pap, aki Artheniort teleplakátolta az eseménnyel mit prédikál. Egyelőre mellékes, hogy az őszinte elkötelezettség, a kíváncsiság, vagy a jó szórakozás lehetősége csábítja e ide a résztvevőket. A legfontosabb az, hogy a felhívás megtette a kívánt hatást és vették a fáradtságot, hogy eljöttek. Így legalább látják és hallják az eseményt, tehát Ogadel számára egy erőteljes pozitív visszajelzés, hogy megérte a fáradtságot.
Ogadel minden érkező előtt mélyen fejet hajt, és a merev, szigorú arckifejezését felváltja egy aprócska, szeretetteljes mosoly. Meleg szívvel fogad mindenkit, ez jól látható és érezhető.
Amíg az érkezők helyet foglalnak és páran meggyújtják a mécsest, addig arra lehetnek figyelmesek, hogy Ogadel mellé is felsorakozik két csuhás. Ők a templomi egyenruhát viselik és nem pedig azt, amit Ogadel. A templomi egyenruha hosszú, földig érő, durva vászonból készült habitus kordával. Ogadelé is ilyen, csak az ő habitusának más a színe. Egyik a bal oldalára áll egy lépéssel mögé, másik hasonlóan, de a jobb oldalára. Azzal, hogy Ogadel picit előrébb helyezkedik el maga a szerepe is kiemelkedik a másik kettőtől. Hogy kik ők? Lássuk...
Nogbkip Barig egy alacsony, zömök gnóm férfi, aki korban valahol úgy száztíz éves lehet. Haja középen már kikopott, csak feje két oldalán van egy-egy halovány hajcsík, ami hírmondója egykori sűrű, dús hajának. Arcán egyértelműen láthatóak az öregség jelei, eléggé ráncos, kissé talán taszító is, viszont a barna, nagy szempár végtelen szeretet és kedvességet áraszt. Legalább másfél fejjel alacsonyabb, mint Ogadel, viszont arcszőrzete egyáltalán nincs, pedig az ilyen idős gnómoknál már nem meglepő, ha mégis van az arcon némi szőrzet. Ő az, aki Ogadeltől balra helyezkedik el.
Nerisys Liara egy fiatal, kecses elf leányzó, aki Ogadelnél is kicsivel magasabb. Gyönyörű, búzasárga haja igényesen befonva a derekától is lentebb omlik. Hosszú, hegyes fülei kicsit megnyújtják szépséges arcát, smaragdzöld szemei kíváncsian, ám kissé félénken és szerényen fürkészik környezetét. Nerisys jobb kezében egy faragott fabotot tart. A faragások fákat, leveleket és egy tájképet ábrázolnak, természetesen csak annyira, amennyire egy bottól telik. Értelemszerűen az elf leányzó kizárásos alapon Ogadel jobb oldalán álldogál.
Ők is szépen meggyújtják a maguk kis vajmécsesét, majd visszalépnek a helyükre.*
-Eeyr, a Hetedik nevében legyetek üdvözölve! *emeli meg mindkét karját ünnepélyesen.* -Kérlek, üdvözöljétek nagy szeretettel Nogbkip Barig Tiszteletest, aki hosszú évek óta áll a templom szolgálatában és nagy tiszteletnek örvend! *fordul balra és mutat rá a gnómra, aki meghajol az érkezők előtt.* -A hölgy pedig Nerisys Liara, aki az egyik legtehetségesebb és legeltökéltebb tanulója a templomnak. *mutat jobbra. Nerisys is meghajol, bár látható rajta némi megilletődöttség, hiszen még csak nemrégiben haladta túl a serdülőkort.* -Én Ogadel Zujest atya vagyok, Eeyr prófétája!
*Kicsit talán erős így beharangoznia magát, de az Élet Fája sokat nyom nála a latban.*
-Azért vagyunk ma itt, hogy lerójuk kegyeltünket Eeyr, az élet istene előtt! *tart egy kis hatásszünetet.*
~Ó, Szent Eeyr! Kérlek téged, halld szavunk! Halandó támogatóid összejöttek tanaid dicsőítésére! Nem kérhetek egyebet tőled, csak azt, hogy kísérj minket figyelemmel! Láss és halj minket!~
-A Fény istene előtt, ki feloszlatta a sötét felhőket és emberek tízezreinek adta vissza a reményt egy jobb és boldogabb életre! Kérlek, kulcsoljátok össze most kezeiteket. *mondja és be is mutatja, hogy mit szeretne látni.* -És zengjétek utánam az imát, ami általános ima Eeyrhez!
*Ima többféle van, de egyelőre elég megismerkedni azzal, amiről Ogadelnek feltett szándéka, hogy hivatalosan is Eeyr imája lesz:*
Hiszek tebenned, Eeyr
Remélek benned, Eeyr
Áldalak és szeretlek téged, Eeyr
Jóságos, fényes és dicső vagy
Áldott legyen neved örökké!
Szent tanaidhoz hű leszek,
Te akaratodhoz hű leszek,
Mert Te vagy az élet istene
Te vagy a szeretet
Te vagy az áldás, az öröm, a megváltás.
Áldott legyen neved örökké!
Követlek téged, Eeyr
Nemes tanaidat hirdetem, Eeyr
Az élet szentségét védelmezem
Az áldás magvait elhintem!
Teérted élek, Eeyr
Teérted munkálkodom, Eeyr!
Mindenkor és minden időkben
Áldott legyen neved örökké!
*Átszellemülten, behunyt szemmel mondja végig az igét, két társával egyetemben, akik már látták és olvasták a papírost, mire Ogadel felvéste az imaszöveget.
Most kicsit kivár, hogy a hallgatóság hogyan reagál és mi történik. Remélhetőleg nem lesz semmi atrocitás, bekiabálás vagy paradicsommal dobálás, és folytatódhat az esemény.*
-Ez a mi imánk, Testvéreim! Hangozzon el reggel, délben és este, az év minden egyes napján! Zengjétek szívből, a Hetedik, Eeyr nevét! A Jelkép! *mutat a hétágú csillagra.* -Eeyr szférája, a nap és a tűz! A nap nem más, mint az életet adó fény, ami a legmagasabb isteni princípium! *vagyis alapelv.* -A Fény egyben magában hordozza nem csak az életet, hanem a színeket is, mi megtölti és szépségessé varázsolja napjainkat. A nap pompás és büszke, minden fölött álló szimbólum! A tűznek köszönhetjük az oltalmat és az anyagok megmunkálását. A tűz lángjának melege a szeretet és a szerelem, a piros színe az örömet és szenvedélyt jelképezi.
*Noha a tűz egyúttal pusztító elem is, de tulajdonképpen melyik nem? Nyilván a pusztító "oldalát" nem érintik, hiszen Eeyr az élet, és nem a pusztítás. A jelképek megismertetése után tart egy kicsike szünetet és felméri a társaságot, hogy mennyire tudja magára vonni a figyelmet és egyébként is, ennyi szusszanás nem árt.*
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:32:40
Üzenet elküldve: 2017-06-10 19:32:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Még mindig eléggé zavarban van a templomba érkező mélyen hívők sokasága közt. Nem tudja mit keres itt valójában, és miként sodródott ide, de ma már megszokta, hogy az élet háborgó szélzivatara olykor-olykor magával sodorja ismeretlen, új dolgok felé. Így sodorta őt Eleonor, és Geradras elé, majd vitte őt tovább a lendülete egyenesen a jótékony magányba.
Ezért nem esik kétségbe, eleget megélt ahhoz, hogy tudjon alkalmazkodni az új helyzethez. De először is a legjobbnak látja, ha felméri a helyzetet, majd csak aztán talál ki valamiféle megoldást zavarára. Helyet foglal a fapadon, és onnan kémleli körbe az egész helyet. Nem tudja miféle szertartásra készülnek, illetve hogy mi minden is történt azóta, mióta a külvilágtól jóformán elzárva élt, és csak ritkán találkozott egyszerű halandókkal. Pedig azóta megjelentek a különböző magasabb szinteket képviselő entitások, s egy egészen nagy volumenű csatát is sikerült magukkal hozniuk a saját világukból. Ilyen, s ehhez hasonló események zajlottak le, anélkül, hogy Zetriat fülébe bármi is eljutott volna. Így mennyivel békésebb élete volt, mintha a városban maradt volna.
Ahogy szétnéz egyetlen ismerős arcot sem lát, így új ismerőseire koncentrál inkább. A lovag bejelenti, mennyire unja is már az ehhez hasonló rendezvényeket, míg az aprócska szárnyas lányka kíváncsiságtól fűtve körbejárja szinte az egész templomi termet. Furcsa népség. Mégis mit keresnek itt, ha valójában egyikük sem hivatalos az istentiszteletre? Mert bizony időközben rájön Zet is, hogy ez a nagy felhajtás csakis az lehet. Két kezét a virággal együtt saját ölében pihenteti, s csak óvatosan pislog néha a körötte ülőkre.*
-Azt hiszem nekem itt nincs kitől áldást kérnem. Az ilyen helyeket nem szereti az én istenem, azt hiszem! Túl rideg, túlságosan emberi.
*Csak miután kimondja a szavakat, azután jön rá, hogy szavai túl nyersek. Könnyen megbánthat vele másokat, így gyorsan próbál korrigálni.*
-De azért egészen kényelmesek ezek a padok.
*A mentése eléggé gyérre sikerül, de azért reméli, hogy nem veszi szívére senki a szavait. Sosem célja, hogy mások lelkébe tiporjon, ám tudatlanság sokszor hozza nehéz helyzetbe.*
-Azt megmondaná valaki, hogy mégis kinek szól ez az egész felhajtás?
*Talán ez az ostoba kérdés túl hangosra is sikerül, de hátha nem akarja majd ezek után senki sem meglincselni!*
//Esemény - istentisztelet//
*Még mindig eléggé zavarban van a templomba érkező mélyen hívők sokasága közt. Nem tudja mit keres itt valójában, és miként sodródott ide, de ma már megszokta, hogy az élet háborgó szélzivatara olykor-olykor magával sodorja ismeretlen, új dolgok felé. Így sodorta őt Eleonor, és Geradras elé, majd vitte őt tovább a lendülete egyenesen a jótékony magányba.
Ezért nem esik kétségbe, eleget megélt ahhoz, hogy tudjon alkalmazkodni az új helyzethez. De először is a legjobbnak látja, ha felméri a helyzetet, majd csak aztán talál ki valamiféle megoldást zavarára. Helyet foglal a fapadon, és onnan kémleli körbe az egész helyet. Nem tudja miféle szertartásra készülnek, illetve hogy mi minden is történt azóta, mióta a külvilágtól jóformán elzárva élt, és csak ritkán találkozott egyszerű halandókkal. Pedig azóta megjelentek a különböző magasabb szinteket képviselő entitások, s egy egészen nagy volumenű csatát is sikerült magukkal hozniuk a saját világukból. Ilyen, s ehhez hasonló események zajlottak le, anélkül, hogy Zetriat fülébe bármi is eljutott volna. Így mennyivel békésebb élete volt, mintha a városban maradt volna.
Ahogy szétnéz egyetlen ismerős arcot sem lát, így új ismerőseire koncentrál inkább. A lovag bejelenti, mennyire unja is már az ehhez hasonló rendezvényeket, míg az aprócska szárnyas lányka kíváncsiságtól fűtve körbejárja szinte az egész templomi termet. Furcsa népség. Mégis mit keresnek itt, ha valójában egyikük sem hivatalos az istentiszteletre? Mert bizony időközben rájön Zet is, hogy ez a nagy felhajtás csakis az lehet. Két kezét a virággal együtt saját ölében pihenteti, s csak óvatosan pislog néha a körötte ülőkre.*
-Azt hiszem nekem itt nincs kitől áldást kérnem. Az ilyen helyeket nem szereti az én istenem, azt hiszem! Túl rideg, túlságosan emberi.
*Csak miután kimondja a szavakat, azután jön rá, hogy szavai túl nyersek. Könnyen megbánthat vele másokat, így gyorsan próbál korrigálni.*
-De azért egészen kényelmesek ezek a padok.
*A mentése eléggé gyérre sikerül, de azért reméli, hogy nem veszi szívére senki a szavait. Sosem célja, hogy mások lelkébe tiporjon, ám tudatlanság sokszor hozza nehéz helyzetbe.*
-Azt megmondaná valaki, hogy mégis kinek szól ez az egész felhajtás?
*Talán ez az ostoba kérdés túl hangosra is sikerül, de hátha nem akarja majd ezek után senki sem meglincselni!*
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-09 13:09:39
Üzenet elküldve: 2017-06-09 13:09:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Bámészkodni kezd, mindjárt kiszúr egy feltűnő szépségű, fehér hajú, zöld ruhás elf nőt, aki áhítattal figyel, szinte önkívületben. Mintha valamit várna. Ezután végignéz a társain, akik mellette ülnek. Zet zavarodottan mered maga elé, Lors savanyú arccal nézelődik, ő maga sem túl lelkes. Egyedül Ana az, aki izgalomba jön. Kicsit kirínak a sok lelkes hívő közül, de szerencsére nem túlzottan. Különösebben semmi nem érdekli ebben a pillanatban, csak azt sajnálja, hogy nem ő ül Ana mellett. Még ha csak barátként is. Ezért feláll és Ana másik oldalára ül, majd mindenki beljebb húzódik, hogy a később jövőknek is legyen elég helyük. Ezután Lorshoz fordul.*
- De örülne Sya, ha itt lehetne. Szerintem ha nem is a szertartás elejére, de ide fog érkezni, újra csatlakozni fog hozzád, hozzánk. valahogy ezt érzem. Szóval fel a fejjel. *Aztán Zethez szól.*
- Kérj majd áldást erre a virágra, hogy a soha ne hervadjon el a síron. *Végül megsimogatja Ana karját és rámosolyog. örül, hogy együtt vannak.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.09 13:10:50
//Esemény - istentisztelet//
*Bámészkodni kezd, mindjárt kiszúr egy feltűnő szépségű, fehér hajú, zöld ruhás elf nőt, aki áhítattal figyel, szinte önkívületben. Mintha valamit várna. Ezután végignéz a társain, akik mellette ülnek. Zet zavarodottan mered maga elé, Lors savanyú arccal nézelődik, ő maga sem túl lelkes. Egyedül Ana az, aki izgalomba jön. Kicsit kirínak a sok lelkes hívő közül, de szerencsére nem túlzottan. Különösebben semmi nem érdekli ebben a pillanatban, csak azt sajnálja, hogy nem ő ül Ana mellett. Még ha csak barátként is. Ezért feláll és Ana másik oldalára ül, majd mindenki beljebb húzódik, hogy a később jövőknek is legyen elég helyük. Ezután Lorshoz fordul.*
- De örülne Sya, ha itt lehetne. Szerintem ha nem is a szertartás elejére, de ide fog érkezni, újra csatlakozni fog hozzád, hozzánk. valahogy ezt érzem. Szóval fel a fejjel. *Aztán Zethez szól.*
- Kérj majd áldást erre a virágra, hogy a soha ne hervadjon el a síron. *Végül megsimogatja Ana karját és rámosolyog. örül, hogy együtt vannak.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.06.09 13:10:50
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-08 21:43:07
Üzenet elküldve: 2017-06-08 21:43:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
//Esemény - istentisztelet//
*Figyelmesen hallgatja a többiek eszmecseréjét, majd úgy dönt normálisan is bemutatkozik. Őket még nem ismeri annyira, hogy a becenevén szólítsák.*
- Fyolana Avinthrya. *Hajtja meg a fejét egy kicsit az idegenek felé egy kedves mosoly kíséretében.
Griwor feléje nyújtja a kezét. Elfogadja, és hagyja hogy maga után húzza a templomba.
A fa ajtón belépnek a félhomályos, gyertyafénytől belengett belsőtérbe. A lányka itt elengedi a férfi kezét, és lelassítja a lépteit. Teljes csendben, de kíváncsiságtól csillogó szemekkel nézelődik körbe, óvatosan, nehogy valamiféle zajt keltsen. A magas csarnokban először a titokzatos oltáron akad meg a szeme, ahol épp mécseseket gyújtanak. Ő is odamegy, és szintén meggyújt egyet, majd onnan vándorol tovább a tekintete a kőszobrokra, amelyekben a levegő mágia híresebb képviselőit véli felfedezni. A levegő mágia mindig is érdekelte, nem véletlen, hogy ebbe a városba jött el elsőként.
Egy szertartás folyik éppen, ezért csendben visszatér a társaihoz, akik már egy fapadon ülnek. Lehuppan Lors mellé, aki láthatóan unja az egészet, amit hamar meg is magyaráz, ezen Ana majdnem kuncogni kezd, de uralkodik magán. Tekintetét az oltár felé tereli ismét, és kíváncsian, nyakát nyújtogatva lesi, hogy mi történik. Az izgatottságtól a szárnyai kissé rezegnek.*
//Esemény - istentisztelet//
*Figyelmesen hallgatja a többiek eszmecseréjét, majd úgy dönt normálisan is bemutatkozik. Őket még nem ismeri annyira, hogy a becenevén szólítsák.*
- Fyolana Avinthrya. *Hajtja meg a fejét egy kicsit az idegenek felé egy kedves mosoly kíséretében.
Griwor feléje nyújtja a kezét. Elfogadja, és hagyja hogy maga után húzza a templomba.
A fa ajtón belépnek a félhomályos, gyertyafénytől belengett belsőtérbe. A lányka itt elengedi a férfi kezét, és lelassítja a lépteit. Teljes csendben, de kíváncsiságtól csillogó szemekkel nézelődik körbe, óvatosan, nehogy valamiféle zajt keltsen. A magas csarnokban először a titokzatos oltáron akad meg a szeme, ahol épp mécseseket gyújtanak. Ő is odamegy, és szintén meggyújt egyet, majd onnan vándorol tovább a tekintete a kőszobrokra, amelyekben a levegő mágia híresebb képviselőit véli felfedezni. A levegő mágia mindig is érdekelte, nem véletlen, hogy ebbe a városba jött el elsőként.
Egy szertartás folyik éppen, ezért csendben visszatér a társaihoz, akik már egy fapadon ülnek. Lehuppan Lors mellé, aki láthatóan unja az egészet, amit hamar meg is magyaráz, ezen Ana majdnem kuncogni kezd, de uralkodik magán. Tekintetét az oltár felé tereli ismét, és kíváncsian, nyakát nyújtogatva lesi, hogy mi történik. Az izgatottságtól a szárnyai kissé rezegnek.*
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-07 21:25:43
Üzenet elküldve: 2017-06-07 21:25:43
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//Esemény-istentisztelet//
//Városnézés//
*Belép a templomba látja, hogy elkezdődött a szertartás a fanyarú arcán látszik, hogy semmi kedve hozzá. Nem gyújt mécsest csak leül a többiek mellé. Mosolyt erőltet magára.*
~Unom már most, mint a rend akadémiáján.~
*Kötelező volt a hitválasztás és gyakorlása de sose akart hinni bennük. A történelem könyvek szerint nem is olyan rég alapítoák a vallásokat. Ránéz a többiekre.*
-Ne orroljatok meg kötelező volt nálunk ez és már nagyon unalmas tud lenni. *Mondja halkan majd elmosolyodik.* Igazából nem rosz ez csak hinni kéne benne rendesen.
//Városnézés//
*Belép a templomba látja, hogy elkezdődött a szertartás a fanyarú arcán látszik, hogy semmi kedve hozzá. Nem gyújt mécsest csak leül a többiek mellé. Mosolyt erőltet magára.*
~Unom már most, mint a rend akadémiáján.~
*Kötelező volt a hitválasztás és gyakorlása de sose akart hinni bennük. A történelem könyvek szerint nem is olyan rég alapítoák a vallásokat. Ránéz a többiekre.*
-Ne orroljatok meg kötelező volt nálunk ez és már nagyon unalmas tud lenni. *Mondja halkan majd elmosolyodik.* Igazából nem rosz ez csak hinni kéne benne rendesen.
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-07 20:23:15
Üzenet elküldve: 2017-06-07 20:23:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Esemény - istentisztelet//
//Városnézés//
*Zet megjegyzése a természetről elgondolkoztatja, miközben a templom felé sétál. ~Csak nem Természet Anya híve ő is?~ Amikor belép az ajtón, meghökkenve látja meg, hogy épp valamilyen szertartás kezdetére értek oda. ~Ha már így esett, miért is ne?~ Látja, hogy Zet úgy dönt, hogy leül rögtön egy félreeső helyre, ő pedig odamegy egy mécseshez, meggyújtja és lerakja a sajátját is az oltár elé, majd Zet mellé leül. Várja, hogy a többiek mikor ülnek melléjük, és nézi, hogy vajon egyből leülnek, vagy ők is gyújtanak egy mécsest. Neki nem az istene Eeyr, de maga a szeretet fontos szerepet tölt be az életében, ha nem is hitként.*
//Városnézés//
*Zet megjegyzése a természetről elgondolkoztatja, miközben a templom felé sétál. ~Csak nem Természet Anya híve ő is?~ Amikor belép az ajtón, meghökkenve látja meg, hogy épp valamilyen szertartás kezdetére értek oda. ~Ha már így esett, miért is ne?~ Látja, hogy Zet úgy dönt, hogy leül rögtön egy félreeső helyre, ő pedig odamegy egy mécseshez, meggyújtja és lerakja a sajátját is az oltár elé, majd Zet mellé leül. Várja, hogy a többiek mikor ülnek melléjük, és nézi, hogy vajon egyből leülnek, vagy ők is gyújtanak egy mécsest. Neki nem az istene Eeyr, de maga a szeretet fontos szerepet tölt be az életében, ha nem is hitként.*
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-07 20:06:42
Üzenet elküldve: 2017-06-07 20:06:42
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Yken//
*Yken talán kicsit elkiabálja a megkönnyebbülést, hiszen ez még csak az első dolog a kettőből, de minthogy Lorew szólt előre, hogy kétlépcsős tervről van szó, így nem az ő lelkén szárad a leányzó esetleges csalódása.*
- Nem itt, és nem így *jegyzi meg, mikor a lány már nyújtogatja a kezeit. A maga részéről Lorew is épp elég türelmetlen a témában, de attól még úriembernek kell maradnia, és nem mellesleg logikusan gondolkodnia. A beavatkozást két helyen hajthatják végre, vagy a Namos házban, vagy pedig a szegénynegyedi viskóban. Utóbbi esetén biztosan nem zavarná őket senki, szemben a Namos házzal, ahol azért elég gyakoriak a járókelők. De ha be tudja csempészni a lányt, akkor mondhatja, hogy már kezek nélkül vitte be. És mégis csak zártabb környezetről van szó... És a szegénynegyedben a seb elfertőződésének veszélye is fennáll. Mondjuk amilyen hamar Lorew begyógyítja majd, emiatt felesleges lenne aggódni, de... Nem, ez végleges. A szegénynegyedi viskóba mennek. Nyugodt, kényelmes, csendes, távol a világtól, és nincsenek bosszantó kérdések.*
- A szegénynegyedbe megyünk, ismerek ott egy viskót, ami jó ideje üresen áll, néha kölcsönveszem ilyen dolgokra. És van valamid, amivel megejthetjük a dolgot? Egy kard, vagy balta, vagy ilyenek?
*Más kérdés nincs Lorew részéről, de annál több a lány oldaláról.*
- Nem lesz gond, elaltatlak, megejtem a dolgot, felébredsz, iszol egy bájitalt, mint legutóbb, és olyanok lesznek a kezeid, mintha legalábbis így születtél volna.
*Yken talán kicsit elkiabálja a megkönnyebbülést, hiszen ez még csak az első dolog a kettőből, de minthogy Lorew szólt előre, hogy kétlépcsős tervről van szó, így nem az ő lelkén szárad a leányzó esetleges csalódása.*
- Nem itt, és nem így *jegyzi meg, mikor a lány már nyújtogatja a kezeit. A maga részéről Lorew is épp elég türelmetlen a témában, de attól még úriembernek kell maradnia, és nem mellesleg logikusan gondolkodnia. A beavatkozást két helyen hajthatják végre, vagy a Namos házban, vagy pedig a szegénynegyedi viskóban. Utóbbi esetén biztosan nem zavarná őket senki, szemben a Namos házzal, ahol azért elég gyakoriak a járókelők. De ha be tudja csempészni a lányt, akkor mondhatja, hogy már kezek nélkül vitte be. És mégis csak zártabb környezetről van szó... És a szegénynegyedben a seb elfertőződésének veszélye is fennáll. Mondjuk amilyen hamar Lorew begyógyítja majd, emiatt felesleges lenne aggódni, de... Nem, ez végleges. A szegénynegyedi viskóba mennek. Nyugodt, kényelmes, csendes, távol a világtól, és nincsenek bosszantó kérdések.*
- A szegénynegyedbe megyünk, ismerek ott egy viskót, ami jó ideje üresen áll, néha kölcsönveszem ilyen dolgokra. És van valamid, amivel megejthetjük a dolgot? Egy kard, vagy balta, vagy ilyenek?
*Más kérdés nincs Lorew részéről, de annál több a lány oldaláról.*
- Nem lesz gond, elaltatlak, megejtem a dolgot, felébredsz, iszol egy bájitalt, mint legutóbb, és olyanok lesznek a kezeid, mintha legalábbis így születtél volna.
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-07 17:57:10
Üzenet elküldve: 2017-06-07 17:57:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
*Igazán nem lepi meg, hogy ilyen kéréssel áll elő a mágus. Sőt, mondhatni örül, hogy nem szexuálisan kell kielégítenie a vén kujont. Felsóhajt, majd letekint kezeire. Hát... inkább ez, mint a szabad akarata.*
- Legyen. *Feleli végül hosszas hallgatás után és a mágus felé nyújtja két kezét. Fájni fog. És sok vért fog veszíteni, de ha ez az ára... Ő mondta, hogy bármit megtesz. Ez bőven a bármi fogalmán belülre esik.*
- De ha átversz, esküszöm ezer démonnal térek vissza, öllek meg, majd csavarom ki az élettelen kezedből a tőrt. *Szíve hevesen kezd el dobogni, ha arra gondol, hogy többé nem lesz kézfeje, de majd túléli valahogy. Ahogy ezelőtt már annyi mindent. Talán csináltat magának fából egy pár kezet, de lehet, hogy csak simán beleszúr egy pengét. Elég morbidul nézne ki, de legalább nem sokan mernének leülni vele szakanderezni. Elképzeli a jelenetet, mire halkan felkuncog. Elég nevetséges. Végül visszakényszeríti magát a jelenbe.*
- Fájni fog, vagy kíméletes leszel? *Arcizma sem rezdült a kérdés feltevése közben, a hangja kivételesen komolyan cseng.*
*Igazán nem lepi meg, hogy ilyen kéréssel áll elő a mágus. Sőt, mondhatni örül, hogy nem szexuálisan kell kielégítenie a vén kujont. Felsóhajt, majd letekint kezeire. Hát... inkább ez, mint a szabad akarata.*
- Legyen. *Feleli végül hosszas hallgatás után és a mágus felé nyújtja két kezét. Fájni fog. És sok vért fog veszíteni, de ha ez az ára... Ő mondta, hogy bármit megtesz. Ez bőven a bármi fogalmán belülre esik.*
- De ha átversz, esküszöm ezer démonnal térek vissza, öllek meg, majd csavarom ki az élettelen kezedből a tőrt. *Szíve hevesen kezd el dobogni, ha arra gondol, hogy többé nem lesz kézfeje, de majd túléli valahogy. Ahogy ezelőtt már annyi mindent. Talán csináltat magának fából egy pár kezet, de lehet, hogy csak simán beleszúr egy pengét. Elég morbidul nézne ki, de legalább nem sokan mernének leülni vele szakanderezni. Elképzeli a jelenetet, mire halkan felkuncog. Elég nevetséges. Végül visszakényszeríti magát a jelenbe.*
- Fájni fog, vagy kíméletes leszel? *Arcizma sem rezdült a kérdés feltevése közben, a hangja kivételesen komolyan cseng.*
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-06 00:16:36
Üzenet elküldve: 2017-06-06 00:16:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Esemény - istentisztelet//
*A szavaknak hatalma van. Képesek vagyunk akár egyetlen szóval is életeket tönkre tenni, szíveket összetörni, vagy épp örökre eltaszítani azokat a személyeket, akik egyébként fontosak a számunkra. Csakhogy sokszor tudatlanok, és lassú felfogásúak vagyunk. Egy pár kimondott szó azonban nem csak pusztítani képes. Ha jóra használjuk őket olyan csodákat is létrehozhatunk, mik egyedül csak álmainkban jelentek meg.
Az összes kiejtett hangot érdekfeszítőnek találja az elf. Úgy gondolja ez csakis azért lehet, mert rég hallotta már egyszerű halandók párbeszédét, de mégis ott motoszkál benne a tudat, hogy nem véletlen találkozott ezzel a színes társasággal. Felébred a kíváncsisága, ami arra sarkalja, hogy egy időre csatlakozzon hozzájuk.*
-Nem foglalkoztatnak a nevek. Úgy hívnak, ahogy kívánják! Az édesanyám legtöbbször Zetnek hívott.
*Duplán emlékeztetik édesanyjára. Egyrészt a saját mondata, mely a legnagyobb szeretettel csusszan ki a száján, másrészt pedig a lovag részvéte. Azonban mi egykoron megtörte volna, most csak egy szelíd, reflexszerű mosolyt vált ki belőle. Hiányzik neki, de tudja, hogy mindig ott van vele. Meséket suttog neki éjszakánként a szél hangján, óvón öleli a fák ágaival, s követi minden léptét a végtelen fűtenger érintésével.*
-A halál szükséges, és csak nekünk, halandóknak jelent veszteséget. Az elhunyt szeretteink azonban tovább élnek a természetben, és ez egy sokkal nagyszerűbb, békésebb létezés.
*Talán furának találják, de Zetriat nem érzi, hogy bármi olyat mondott volna, amiért mások lenéznék. No be kell valljuk, az elf jelenleg annyira elszokott a városi élettől, hogy nem tudja mi helyes, és mi nem. Csak saját erkölcsi értékrendje szerint képes cselekedni.
Úgy gondolja egy kis kitérő nem fogja elrabolni minden idejét, így szívesen követi a többieket a templomba, míg jobban meg nem ismeri őket. Amit bent talál, az azonban egészen meglepi. Az egykoron itt élő varázshasználók helyét most valamiféle vallási alapú ünnepély vette át. Hétágú csillag, mécsesek, meg egy összevissza zagyváló kopasz férfi. Erre éppenséggel nem számított, és zavartan figyeli inkább a többieket, hogy mit tesznek. Nem kíván komolyabban részt vállalni belőle, de ha már egyszer itt van, nem akar gyáván megfutamodni. Mécsest ugyan nem gyújt, de feszengve talál magának egy szabad helyet, ahova leülhet.*
*A szavaknak hatalma van. Képesek vagyunk akár egyetlen szóval is életeket tönkre tenni, szíveket összetörni, vagy épp örökre eltaszítani azokat a személyeket, akik egyébként fontosak a számunkra. Csakhogy sokszor tudatlanok, és lassú felfogásúak vagyunk. Egy pár kimondott szó azonban nem csak pusztítani képes. Ha jóra használjuk őket olyan csodákat is létrehozhatunk, mik egyedül csak álmainkban jelentek meg.
Az összes kiejtett hangot érdekfeszítőnek találja az elf. Úgy gondolja ez csakis azért lehet, mert rég hallotta már egyszerű halandók párbeszédét, de mégis ott motoszkál benne a tudat, hogy nem véletlen találkozott ezzel a színes társasággal. Felébred a kíváncsisága, ami arra sarkalja, hogy egy időre csatlakozzon hozzájuk.*
-Nem foglalkoztatnak a nevek. Úgy hívnak, ahogy kívánják! Az édesanyám legtöbbször Zetnek hívott.
*Duplán emlékeztetik édesanyjára. Egyrészt a saját mondata, mely a legnagyobb szeretettel csusszan ki a száján, másrészt pedig a lovag részvéte. Azonban mi egykoron megtörte volna, most csak egy szelíd, reflexszerű mosolyt vált ki belőle. Hiányzik neki, de tudja, hogy mindig ott van vele. Meséket suttog neki éjszakánként a szél hangján, óvón öleli a fák ágaival, s követi minden léptét a végtelen fűtenger érintésével.*
-A halál szükséges, és csak nekünk, halandóknak jelent veszteséget. Az elhunyt szeretteink azonban tovább élnek a természetben, és ez egy sokkal nagyszerűbb, békésebb létezés.
*Talán furának találják, de Zetriat nem érzi, hogy bármi olyat mondott volna, amiért mások lenéznék. No be kell valljuk, az elf jelenleg annyira elszokott a városi élettől, hogy nem tudja mi helyes, és mi nem. Csak saját erkölcsi értékrendje szerint képes cselekedni.
Úgy gondolja egy kis kitérő nem fogja elrabolni minden idejét, így szívesen követi a többieket a templomba, míg jobban meg nem ismeri őket. Amit bent talál, az azonban egészen meglepi. Az egykoron itt élő varázshasználók helyét most valamiféle vallási alapú ünnepély vette át. Hétágú csillag, mécsesek, meg egy összevissza zagyváló kopasz férfi. Erre éppenséggel nem számított, és zavartan figyeli inkább a többieket, hogy mit tesznek. Nem kíván komolyabban részt vállalni belőle, de ha már egyszer itt van, nem akar gyáván megfutamodni. Mécsest ugyan nem gyújt, de feszengve talál magának egy szabad helyet, ahova leülhet.*
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-04 02:09:30
Üzenet elküldve: 2017-06-04 02:09:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Yken//
*A lány csak nem tágít a szándékától. Lorewnek őszintén fogalma sincs, hogy gondolhatja akár egy pillanatig is, hogy a szerzetes majd a kezébe adja a tőrt. Mert az bizony kizárt. Még ha a lány tudna is nyújtani neki bármit, ami érdekli a férfit, akkor is erősen kétséges lenne, értelmes alkualap híján pedig egész egyszerűen nevetséges az egész helyzet. Ellenben Lorew rendes ember, átgondolja a lehetőségeket, dolgokat, amikre mindig vágyott, de eddig még nem volt alkalma megkapni.*
- Nem vagy nekromanta, sem pedig élőholt. Nincs benned határozottság, vagy felsőbbrendűség, egyszerű, unalmas halandó vagy. Gyarló. És még csak nem is hiányzik egy szemed. Mondjuk az sem segítene sokat a helyzeten... Lehetnél gnóm is, de az se vagy. Tulajdonképpen semmivel nem rendelkezel a világon, ami érdekelne. Pedig hidd el, töröm a fejem. És minthogy semmid nincs, és mivel alkut köthetnél, így igazából semmi értelme ennek a beszélgetésnek. Na lássuk csak...
*Erősen töri a fejét, elvégre kell legyen olyasmi, amire vágyik, és bármelyik nőnemű képes kell legyen rá. Őszintén sok erőfeszítésbe kerül, de végül valami eszébe jut.*
- Szóval akkor bármit megteszel, ugye? Mert támadt egy kétlépcsős ötletem. Elsőnek le kell vágnunk mindkét kezedet. Legjobb lenne tőből, de hajlandó vagyok kiegyezni azzal is, hogy csak a kézfej menjen.
*A lány csak nem tágít a szándékától. Lorewnek őszintén fogalma sincs, hogy gondolhatja akár egy pillanatig is, hogy a szerzetes majd a kezébe adja a tőrt. Mert az bizony kizárt. Még ha a lány tudna is nyújtani neki bármit, ami érdekli a férfit, akkor is erősen kétséges lenne, értelmes alkualap híján pedig egész egyszerűen nevetséges az egész helyzet. Ellenben Lorew rendes ember, átgondolja a lehetőségeket, dolgokat, amikre mindig vágyott, de eddig még nem volt alkalma megkapni.*
- Nem vagy nekromanta, sem pedig élőholt. Nincs benned határozottság, vagy felsőbbrendűség, egyszerű, unalmas halandó vagy. Gyarló. És még csak nem is hiányzik egy szemed. Mondjuk az sem segítene sokat a helyzeten... Lehetnél gnóm is, de az se vagy. Tulajdonképpen semmivel nem rendelkezel a világon, ami érdekelne. Pedig hidd el, töröm a fejem. És minthogy semmid nincs, és mivel alkut köthetnél, így igazából semmi értelme ennek a beszélgetésnek. Na lássuk csak...
*Erősen töri a fejét, elvégre kell legyen olyasmi, amire vágyik, és bármelyik nőnemű képes kell legyen rá. Őszintén sok erőfeszítésbe kerül, de végül valami eszébe jut.*
- Szóval akkor bármit megteszel, ugye? Mert támadt egy kétlépcsős ötletem. Elsőnek le kell vágnunk mindkét kezedet. Legjobb lenne tőből, de hajlandó vagyok kiegyezni azzal is, hogy csak a kézfej menjen.
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-03 17:49:24
Üzenet elküldve: 2017-06-03 17:49:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Lorew//
Kérlek...
*Suttogta kislányos hangon, s megragadta a férfi kezét. Sosem volt jó a kérlelésben, nem tud megalázkodni. Most viszont kénytelen lesz rá. Próbálja a legártatlanabb arckifejezést magára erőltetni, még egy kevés könnyet is sikerül kipréselnie magából. Ajkait lebiggyeszti, és erősen szorítja Lorew kezét.*
Bármit megteszek.
*Nem biztos benne, hogy a manipulációja beválik. Nem minden ember enyhül meg egy aranyos "kislány", de talán szerencséje lesz, és Lorew pont az elérzékenyülők csoportjába tartozik.*
Kérlek...
*Suttogta kislányos hangon, s megragadta a férfi kezét. Sosem volt jó a kérlelésben, nem tud megalázkodni. Most viszont kénytelen lesz rá. Próbálja a legártatlanabb arckifejezést magára erőltetni, még egy kevés könnyet is sikerül kipréselnie magából. Ajkait lebiggyeszti, és erősen szorítja Lorew kezét.*
Bármit megteszek.
*Nem biztos benne, hogy a manipulációja beválik. Nem minden ember enyhül meg egy aranyos "kislány", de talán szerencséje lesz, és Lorew pont az elérzékenyülők csoportjába tartozik.*
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2017-06-03 16:58:04
Üzenet elküldve: 2017-06-03 16:58:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Vakmerő
//Yken//
*A lány követi, kint pedig felvezetést nélkülözve elmondja a szíve nyűgjét. Mondjuk ha tisztában lenne a tőr erejével, akkor egy percig sem aggódna amiatt, hogy Lorew meg fogja kérdezni tőle, mire kell a penge.*
- Nem *reagálja le könnyen és gyorsan, nem vesztegetvén időt arra, hogy elmagyarázza, hogy mennyire irreális a kérés, és hogy a világon semmilyen halandónak nem adná a kezébe a fegyvert. Legkevésbé pedig egy zsoldoséba. Megbízhatatlan faj, ami pénzért bármire képes, így pedig egy olyan penge nem kerülhet a birtokába, ami a gyilkolást és a vadászatot hivatott szolgálni. Lorew az egyetlen talán a halandók közt, aki birtokában a tőr nem veszélyezteti a felsőbbrendű entitásokat. S minthogy a kérdést ilyen jól megvitatták - a szükséges terjedelemben persze -, Lorew fontolóra veszi a távozás gondolatát.*
- Ha más nincsen, akkor igazából én megyek vissza, nem nagyon szeretnék lemaradni semmiről.
*És ha más valóban nincsen, akkor ekképpen fog cselekedni. Igazából rákérdezhetett volna, miért kell a lánynak a tőr, de még árnyalataiban sem akar olyan szituációt, amiben enyhén is úgy látszik, hogy fogékony lenne a tőr tulajdonosi jogának akár időleges átruházására.*
*A lány követi, kint pedig felvezetést nélkülözve elmondja a szíve nyűgjét. Mondjuk ha tisztában lenne a tőr erejével, akkor egy percig sem aggódna amiatt, hogy Lorew meg fogja kérdezni tőle, mire kell a penge.*
- Nem *reagálja le könnyen és gyorsan, nem vesztegetvén időt arra, hogy elmagyarázza, hogy mennyire irreális a kérés, és hogy a világon semmilyen halandónak nem adná a kezébe a fegyvert. Legkevésbé pedig egy zsoldoséba. Megbízhatatlan faj, ami pénzért bármire képes, így pedig egy olyan penge nem kerülhet a birtokába, ami a gyilkolást és a vadászatot hivatott szolgálni. Lorew az egyetlen talán a halandók közt, aki birtokában a tőr nem veszélyezteti a felsőbbrendű entitásokat. S minthogy a kérdést ilyen jól megvitatták - a szükséges terjedelemben persze -, Lorew fontolóra veszi a távozás gondolatát.*
- Ha más nincsen, akkor igazából én megyek vissza, nem nagyon szeretnék lemaradni semmiről.
*És ha más valóban nincsen, akkor ekképpen fog cselekedni. Igazából rákérdezhetett volna, miért kell a lánynak a tőr, de még árnyalataiban sem akar olyan szituációt, amiben enyhén is úgy látszik, hogy fogékony lenne a tőr tulajdonosi jogának akár időleges átruházására.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122