Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 125 (2481. - 2500. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2500. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 21:19:39
Üzenet elküldve: 2014-12-08 21:19:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Akárhogy is, Leont egy kissé sérti, hogy a férfi kutyába sem veszi először, hanem mintegy még le is inti, hogy maradjon csendben, mert ő olvas. Ha nem szolgált volna anno gazdagok és nemesek házainál, most bizonyára legalább mérges arcot vágna. De nem. Teljes nyugodtsággal várja meg a férfi munkájának végét, még egy mosolyt is dob felé, habár azt bizonyára nem látja a pakolásba feledkezett alak. Mikor azonban feléje pillant, és meg is szólítja, Leon újból meghajol, kifejezve tiszteletét. A bemutatkozást azonnal viszonozza is Argus felé.*
-Az én nevem pedig Leon Descobrat.
*Ekkor meg is bizonyosodik, hogy tényleg jól értette. Egy mozgó fa. Ez bizony annyira hihető számára, mint, hogyha azt mondaná a férfi, hogy a fű lila. Ennek ellenére Leon fenntartva érdeklődését, nem mutatja ki a történettel szembeni ellenszenvét, csak mosolyog továbbra is.*
-Ahamm, sok mindent sokan láttak már!
*Ekkor ha lehet, még szélesebb vigyor kerül arcára, szinte már nevetni is kezd, de ez annyira nem látványos.*
-Képzelje, volt amikor annyi rumot ittunk, hogy repülő nyulakat láttunk! Ha felírnám egy tekercsre, elhinné?
*Persze Leon csak mókázik, hangjából talán érezhető, hogy nem kéne komolyan venni ezt a megnyilvánulását. Hamarost komolyságot is erőltet magára és helyet foglal szemben Argussal.*
-Hanem, ha már belekezdett, meséljen nekem erről a nyugalomfáról! Eléggé érdekesnek hangzik!
*Közben egy másik férfi is megjelenik, aki valami furcsa köszöntéssel áll elő, de Leon azonnal belejavít, hiszen neki istene nincsen.*
-Én a vizek szellemeiben hiszek, nem istenekben! De ha így szeretné, hát adjon az istene magának is! Foglaljon helyet!
*Akárhogy is, Leont egy kissé sérti, hogy a férfi kutyába sem veszi először, hanem mintegy még le is inti, hogy maradjon csendben, mert ő olvas. Ha nem szolgált volna anno gazdagok és nemesek házainál, most bizonyára legalább mérges arcot vágna. De nem. Teljes nyugodtsággal várja meg a férfi munkájának végét, még egy mosolyt is dob felé, habár azt bizonyára nem látja a pakolásba feledkezett alak. Mikor azonban feléje pillant, és meg is szólítja, Leon újból meghajol, kifejezve tiszteletét. A bemutatkozást azonnal viszonozza is Argus felé.*
-Az én nevem pedig Leon Descobrat.
*Ekkor meg is bizonyosodik, hogy tényleg jól értette. Egy mozgó fa. Ez bizony annyira hihető számára, mint, hogyha azt mondaná a férfi, hogy a fű lila. Ennek ellenére Leon fenntartva érdeklődését, nem mutatja ki a történettel szembeni ellenszenvét, csak mosolyog továbbra is.*
-Ahamm, sok mindent sokan láttak már!
*Ekkor ha lehet, még szélesebb vigyor kerül arcára, szinte már nevetni is kezd, de ez annyira nem látványos.*
-Képzelje, volt amikor annyi rumot ittunk, hogy repülő nyulakat láttunk! Ha felírnám egy tekercsre, elhinné?
*Persze Leon csak mókázik, hangjából talán érezhető, hogy nem kéne komolyan venni ezt a megnyilvánulását. Hamarost komolyságot is erőltet magára és helyet foglal szemben Argussal.*
-Hanem, ha már belekezdett, meséljen nekem erről a nyugalomfáról! Eléggé érdekesnek hangzik!
*Közben egy másik férfi is megjelenik, aki valami furcsa köszöntéssel áll elő, de Leon azonnal belejavít, hiszen neki istene nincsen.*
-Én a vizek szellemeiben hiszek, nem istenekben! De ha így szeretné, hát adjon az istene magának is! Foglaljon helyet!
2499. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:02:42
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:02:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Átkozott fogadó //
- Főleg, ha még tetszik is a vér látványa!
*Kacsint Ada felé, miközben húz egy keveset a vörös nedűből. Neki semmi baja sincs a vérrel - semmilyen helyzetben -, hiszen bár csak a színek köti össze ezzel az éltető folyadékkal, mégis nagyon magáénak érzi, hiszen valamilyen különös vonzódás köti hozzá. Mintha a vérben lakozna a "szellem", s minden érzés. A fájdalom, a bánat, a kétségbeesés... Amik a vörös nedűvel együtt kifolyhatnak a testből. Ezért sem ítéli el azokat az embereket, kik ilyen módszerekhez folyamodnak, hogy könnyítsenek a lelkükön, hiszen bár eléggé furcsának tűnhet, mégis nagyon hatásos.*
- Ohh... Hogy nem fagytál még meg eddig? *röhögi* Viszont ha gondolod, nézhetünk neked valami ruhát a piactéren. Illetve amit még fel tudok ajánlani, az a karom, s a vállam. *mutat magára* Nagy hó lesz szerintem az erdő mélyén, márpedig ezek nem áznak át *pillant acélozott talpú bakancsára*, viszont a te esetedben esélyes, hogy csurom víz leszel. Szóval... Ha szükség van egy saját bejáratú lóra...
*Vigyorodik el, bár szavait komolyan gondolta, több szempontból is. Egyrészt mert Ada oly könnyű, mint egy lágy tavaszi szellő, illetve egyáltalán nincs ellenére a tündér közelsége, főleg azok után nem, hogy abban a kis házikóban is volt bőven látnivaló belőle, bár nem minden, viszont ami késik, nem múlik!*
- Megmondom őszintén, nekem sincs sok kedvem jeget törni például, főleg ha arra gondolok, hogy milyen nagy az esélye annak, hogy a tóban végzem.
*Vonja meg vállát amolyan együttérzően, hiszen most jelenleg ilyen könnyű munka, mint egy kis séta, nagyon is kapóra jön, főleg mert valamiért sokat fizet az öreg neki. Nem tudni, hogy azért, mert nagylelkű, vagy mert tud valamit, amit Mordachnak nem mondott el... Mindenesetre ő felkészül mindenre, mint például egy bandita hordára, vagy hogy esetleg a vajákos nem fogadja épp túl vidáman, esetleg egy éhes állat kinézi magának. Így mondjuk valamivel nehezebb dolga van, hogy Ada is vele tart, de természetesen egyáltalán nem lehetetlen a küldetés.*
- Nem sok kedvem van egyedül menni igazából, szóval pont kapóra jön, hogy ismét találkoztunk! *kacsint* S ahogy hallom, mindkettőnknek jól jön! *kiissza végül az utolsó kortyot is poharából, amit odébb tol egy kicsit* Remek! Én holnap reggelre terveztem az indulást, de igazából minél előbb, annál jobb!
*Azzal fel is áll székéről, felhúzza vastagabb felsőjét, visszacsatolja oldalára kardját, majd baljára az acélkarmot, kicsit megigazítja hosszasan lenyúló hajzuhatagját, majd kihúzva magát a kijárat felé biccent.*
- Kétezer arany körül lesz a fizetség mellesleg. *jegyzi meg, miközben a kijárat felé ballag* Szóval abból a pénzből eléggé sokáig ki fogod húzni! Bár ezt nem akartam az elején említeni, hátha csak ez mozgatott volna meg. *vonogatja fel-le szemöldökét, miközben kilép az ajtón* Mielőtt belevetnénk magunkat a sűrűbe, azért figyelmeztetlek, hogy lehetséges, hogy nem lesz egy könnyű menet. Csak, mint szokott lenni...
*Húzza el száját, mikor visszagondol a nem is olyan régi találkozásukra. Ekkor váratlanul elkezd mormolni egy halk igét, mire hirtelen egy ezüstös ködfoszlány keletkezik előttük, s Mordach ekkor váratlanul felkapja a tündért.*
- Kapaszkodj!
*Azzal belelép a ködbe, s nagy feketeség borul rájuk. Ada kissé émelyeghet, enyhe nyomást érezhet a tüdején, ám ez szerencsére nem tart sokáig, hiszen hamarosan a sötétség lassan feloszlik, s a hölgyemény a templom mellett találhatja magát.*
- Csak egy pillanat!
*Teszi le a Vörös a tündért, aki úgy érezheti, mintha hirtelen mászott volna elő a vízből, több órás ázás után, s nehezebbnek érezné a testét. Amíg ezt szokja, addig Mordach nagyjából egy perc alatt vissza is jön, hiszen csak a tekercseit adta be, de már mehetnek is, függően attól, hogy a piactérre, vagy az erdőbe vetik be magukat először.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.
- Főleg, ha még tetszik is a vér látványa!
*Kacsint Ada felé, miközben húz egy keveset a vörös nedűből. Neki semmi baja sincs a vérrel - semmilyen helyzetben -, hiszen bár csak a színek köti össze ezzel az éltető folyadékkal, mégis nagyon magáénak érzi, hiszen valamilyen különös vonzódás köti hozzá. Mintha a vérben lakozna a "szellem", s minden érzés. A fájdalom, a bánat, a kétségbeesés... Amik a vörös nedűvel együtt kifolyhatnak a testből. Ezért sem ítéli el azokat az embereket, kik ilyen módszerekhez folyamodnak, hogy könnyítsenek a lelkükön, hiszen bár eléggé furcsának tűnhet, mégis nagyon hatásos.*
- Ohh... Hogy nem fagytál még meg eddig? *röhögi* Viszont ha gondolod, nézhetünk neked valami ruhát a piactéren. Illetve amit még fel tudok ajánlani, az a karom, s a vállam. *mutat magára* Nagy hó lesz szerintem az erdő mélyén, márpedig ezek nem áznak át *pillant acélozott talpú bakancsára*, viszont a te esetedben esélyes, hogy csurom víz leszel. Szóval... Ha szükség van egy saját bejáratú lóra...
*Vigyorodik el, bár szavait komolyan gondolta, több szempontból is. Egyrészt mert Ada oly könnyű, mint egy lágy tavaszi szellő, illetve egyáltalán nincs ellenére a tündér közelsége, főleg azok után nem, hogy abban a kis házikóban is volt bőven látnivaló belőle, bár nem minden, viszont ami késik, nem múlik!*
- Megmondom őszintén, nekem sincs sok kedvem jeget törni például, főleg ha arra gondolok, hogy milyen nagy az esélye annak, hogy a tóban végzem.
*Vonja meg vállát amolyan együttérzően, hiszen most jelenleg ilyen könnyű munka, mint egy kis séta, nagyon is kapóra jön, főleg mert valamiért sokat fizet az öreg neki. Nem tudni, hogy azért, mert nagylelkű, vagy mert tud valamit, amit Mordachnak nem mondott el... Mindenesetre ő felkészül mindenre, mint például egy bandita hordára, vagy hogy esetleg a vajákos nem fogadja épp túl vidáman, esetleg egy éhes állat kinézi magának. Így mondjuk valamivel nehezebb dolga van, hogy Ada is vele tart, de természetesen egyáltalán nem lehetetlen a küldetés.*
- Nem sok kedvem van egyedül menni igazából, szóval pont kapóra jön, hogy ismét találkoztunk! *kacsint* S ahogy hallom, mindkettőnknek jól jön! *kiissza végül az utolsó kortyot is poharából, amit odébb tol egy kicsit* Remek! Én holnap reggelre terveztem az indulást, de igazából minél előbb, annál jobb!
*Azzal fel is áll székéről, felhúzza vastagabb felsőjét, visszacsatolja oldalára kardját, majd baljára az acélkarmot, kicsit megigazítja hosszasan lenyúló hajzuhatagját, majd kihúzva magát a kijárat felé biccent.*
- Kétezer arany körül lesz a fizetség mellesleg. *jegyzi meg, miközben a kijárat felé ballag* Szóval abból a pénzből eléggé sokáig ki fogod húzni! Bár ezt nem akartam az elején említeni, hátha csak ez mozgatott volna meg. *vonogatja fel-le szemöldökét, miközben kilép az ajtón* Mielőtt belevetnénk magunkat a sűrűbe, azért figyelmeztetlek, hogy lehetséges, hogy nem lesz egy könnyű menet. Csak, mint szokott lenni...
*Húzza el száját, mikor visszagondol a nem is olyan régi találkozásukra. Ekkor váratlanul elkezd mormolni egy halk igét, mire hirtelen egy ezüstös ködfoszlány keletkezik előttük, s Mordach ekkor váratlanul felkapja a tündért.*
- Kapaszkodj!
*Azzal belelép a ködbe, s nagy feketeség borul rájuk. Ada kissé émelyeghet, enyhe nyomást érezhet a tüdején, ám ez szerencsére nem tart sokáig, hiszen hamarosan a sötétség lassan feloszlik, s a hölgyemény a templom mellett találhatja magát.*
- Csak egy pillanat!
*Teszi le a Vörös a tündért, aki úgy érezheti, mintha hirtelen mászott volna elő a vízből, több órás ázás után, s nehezebbnek érezné a testét. Amíg ezt szokja, addig Mordach nagyjából egy perc alatt vissza is jön, hiszen csak a tekercseit adta be, de már mehetnek is, függően attól, hogy a piactérre, vagy az erdőbe vetik be magukat először.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló körül egy áthatolhatatlan ezüstös kör alakul ki, majd a varázsló által látott és kijelölt helyen egy másik, amibe a varázsló átteleportálhat.
2498. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:38:06
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:38:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*A köpcös mágus kitartóan olvassa a tekercsek végtelennek tűnő sokaságát. Leon óvatos léptekkel közelíti meg, nehogy megzavarja. Bár ő nem is tudja, hogy igazán nehéz megzavarni, vagy kizökkenteni. Nyugodtan oda hajolhatna a füléhez, és beszélhetne hozzá, azt sem biztos, hogy észre venné. Ennek tökéletes jele az, hogy amikor a férfi megköszörüli a torkát, akkor Argus csak feltartja a kezét, jelezve neki, hogy mindjárt ráér. Bár valójában ez csak ösztönös reakció a mágustól, és jelenleg fogalma sincs, hogy van ott valaki.
A három legfontosabbnak tartottat félre rakja, majd feláll, kikerüli Leon-t mintha csak egy bútor darab lenne, és elkezdi rendbe rakni a többi tekercset. Mindet kitekeri, és szép óvatosan összetekeri, majd megköti őket. Alig járhat a felénél, amikor az idős pap oda lép hozzá, és segít neki. Közben egy széles mosollyal próbálja nyugtatni a másik férfit, hogy hamarosan észre fogják venni. Amikor végzetek, akkor az idős pap elsétál az átadott tekercsekkel.*
-Várj egy kicsit, és hozom még a többit. Még három ilyen kupac van. *mosolyog rá az idős pap a mágusra.*
-Köszönöm. *válaszolja Argus, s vissza ül a helyére. Belenyúl a táskájába, ahonnét üres tekercseket vesz elő, pár lúdtollat, és becses kincsként őrzött tintásüvegét. Óvatosan kitekeri az első üres pergamentett, a felső részére helyezi a tintásüveget, a bal kezével leszorítja az alját, s határozott kézmozdulatokkal elkezdi lemásolni az itt maradt tekercseket. Alig kezdett bele, amikor eszébe jut, hogy valaki van még mellette. Meglepett arccal néz fel a férfira.*
-Üdvözletem. Vaslábú Argus vagyok. *Mutatkozik be.* Miben segíthetek? *kérdi, de hamar megkapja a választ.*
~Vajon milyen régóta lehet itt? Remélem nem mérges rám, amiért nem vettem észre.~
-Tudja a Derengő fát keresem. Egy fa, amely mozog. Ön még nem hallott róla? *csodálkozik rá.* Akkor nem én vagyok az egyetlen. Most próbálom behozni a lemaradásomat, hiszen egy ilyen fa, amely képes odébb állni. Egyesek szerint a nyugalom és béke szimbóluma. Bár ezekről még nem tudok biztosan nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy mozog, és nagyon sokan látták már. *mutat a kupac tekercsre.*
*Közben egy félelf is oda lép hozzájuk, s minden óvatoskodás nélkül köszönti őket. A köszöntés hallatán a mágus szemei kikerekednek, miközben ő maga össze rezzen, mint aki hirtelen megijed.*
~Istenek? Vajon hol hallotta ezt? Biztos nem a környékről származik. Mennyit tudhat az ősi vallásról?~
-Ha gondolják, akkor üljenek le, s szívesen elmondom, amit tudok.
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.08 19:45:39
*A köpcös mágus kitartóan olvassa a tekercsek végtelennek tűnő sokaságát. Leon óvatos léptekkel közelíti meg, nehogy megzavarja. Bár ő nem is tudja, hogy igazán nehéz megzavarni, vagy kizökkenteni. Nyugodtan oda hajolhatna a füléhez, és beszélhetne hozzá, azt sem biztos, hogy észre venné. Ennek tökéletes jele az, hogy amikor a férfi megköszörüli a torkát, akkor Argus csak feltartja a kezét, jelezve neki, hogy mindjárt ráér. Bár valójában ez csak ösztönös reakció a mágustól, és jelenleg fogalma sincs, hogy van ott valaki.
A három legfontosabbnak tartottat félre rakja, majd feláll, kikerüli Leon-t mintha csak egy bútor darab lenne, és elkezdi rendbe rakni a többi tekercset. Mindet kitekeri, és szép óvatosan összetekeri, majd megköti őket. Alig járhat a felénél, amikor az idős pap oda lép hozzá, és segít neki. Közben egy széles mosollyal próbálja nyugtatni a másik férfit, hogy hamarosan észre fogják venni. Amikor végzetek, akkor az idős pap elsétál az átadott tekercsekkel.*
-Várj egy kicsit, és hozom még a többit. Még három ilyen kupac van. *mosolyog rá az idős pap a mágusra.*
-Köszönöm. *válaszolja Argus, s vissza ül a helyére. Belenyúl a táskájába, ahonnét üres tekercseket vesz elő, pár lúdtollat, és becses kincsként őrzött tintásüvegét. Óvatosan kitekeri az első üres pergamentett, a felső részére helyezi a tintásüveget, a bal kezével leszorítja az alját, s határozott kézmozdulatokkal elkezdi lemásolni az itt maradt tekercseket. Alig kezdett bele, amikor eszébe jut, hogy valaki van még mellette. Meglepett arccal néz fel a férfira.*
-Üdvözletem. Vaslábú Argus vagyok. *Mutatkozik be.* Miben segíthetek? *kérdi, de hamar megkapja a választ.*
~Vajon milyen régóta lehet itt? Remélem nem mérges rám, amiért nem vettem észre.~
-Tudja a Derengő fát keresem. Egy fa, amely mozog. Ön még nem hallott róla? *csodálkozik rá.* Akkor nem én vagyok az egyetlen. Most próbálom behozni a lemaradásomat, hiszen egy ilyen fa, amely képes odébb állni. Egyesek szerint a nyugalom és béke szimbóluma. Bár ezekről még nem tudok biztosan nyilatkozni. Az viszont biztos, hogy mozog, és nagyon sokan látták már. *mutat a kupac tekercsre.*
*Közben egy félelf is oda lép hozzájuk, s minden óvatoskodás nélkül köszönti őket. A köszöntés hallatán a mágus szemei kikerekednek, miközben ő maga össze rezzen, mint aki hirtelen megijed.*
~Istenek? Vajon hol hallotta ezt? Biztos nem a környékről származik. Mennyit tudhat az ősi vallásról?~
-Ha gondolják, akkor üljenek le, s szívesen elmondom, amit tudok.
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.08 19:45:39
2497. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:37:53
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:37:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa-Keresés//
*Belép a templomba. Pislog párat és várja, hogy zöld szemének pupillája kellően kitáguljon és megszokja a benti fényviszonyokat ugyanis a templomban félhomály uralkodik. Sutyorgás, suttogás és gyertyák fénye tölti meg a templomot. Közelebb lép. ~Miféle fa? Mi ez az őrültség?~ Nem bírja visszatartani a mély undort ami kiült az arcára ekkora ostobaság hallatán. Egyre közelebb és közelebb húzódott. A téma vonzotta és taszította egyszerre. Olyan közel merészkedik, hogy észre sem vette, hogy mindkét férfi elhallgatott és meglepetten bámulják őt. ~Nincs más választásom... Az érdeklődés jeleit kell mutatnom.~*
-Adjon I-Isten. Adjon Isten!
*Hangja mély, érdes és rideg. Nem emlékszik erre a hangra. Évek óta egy szót se szólt. Senkinek... Semmiről... Beleborzong a gondolatba.*
-Nem akartam kihallgatni önöket. Tudják messze földről jövök és felénk még csak meséket sem mesélnek efféle dolgokról. Mindenesetre, ha nem vagyok tolakodó tudnának egy picit beszélni erről a ragyogó fáról?
*Megnyugszik és kifújja magát, örül neki, hogy túl van rajta. Azonban meglepi alázatossága. Ő volt a mindig komoly és hideg Scorrage. Amíg a válaszra vár saját beszédstílusát elemezgeti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.08 23:32:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Belép a templomba. Pislog párat és várja, hogy zöld szemének pupillája kellően kitáguljon és megszokja a benti fényviszonyokat ugyanis a templomban félhomály uralkodik. Sutyorgás, suttogás és gyertyák fénye tölti meg a templomot. Közelebb lép. ~Miféle fa? Mi ez az őrültség?~ Nem bírja visszatartani a mély undort ami kiült az arcára ekkora ostobaság hallatán. Egyre közelebb és közelebb húzódott. A téma vonzotta és taszította egyszerre. Olyan közel merészkedik, hogy észre sem vette, hogy mindkét férfi elhallgatott és meglepetten bámulják őt. ~Nincs más választásom... Az érdeklődés jeleit kell mutatnom.~*
-Adjon I-Isten. Adjon Isten!
*Hangja mély, érdes és rideg. Nem emlékszik erre a hangra. Évek óta egy szót se szólt. Senkinek... Semmiről... Beleborzong a gondolatba.*
-Nem akartam kihallgatni önöket. Tudják messze földről jövök és felénk még csak meséket sem mesélnek efféle dolgokról. Mindenesetre, ha nem vagyok tolakodó tudnának egy picit beszélni erről a ragyogó fáról?
*Megnyugszik és kifújja magát, örül neki, hogy túl van rajta. Azonban meglepi alázatossága. Ő volt a mindig komoly és hideg Scorrage. Amíg a válaszra vár saját beszédstílusát elemezgeti.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.08 23:32:25, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2496. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:13:55
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:13:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 941
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Keresés//
*Leon dolgai végeztével, úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot. Elég régóta van a városban, de legnagyobb bánatára, ezt a helyet alig látta párszor, mióta Artheniorba jött, mert mindig akadt valami tennivaló. Úgyhogy most itt a lehetőség, hiszen semmi jobb dolga nincs és van pár hete, amit pihenéssel szeretne tölteni. És mi lenne pihentetőbb az olvasásnál, vagy a nála bölcsebb, nagyobb tudású emberek hallgatásánál? Belépve körbenéz a helyiségben, hátha talál valakit, aki szimpatikusnak tűnik. Mostanában nagyon sok lett a varázstudó, mágus a városban. Eddig, úgy emlékszik, hogy nem voltak ennyien. Először úgy gondolja, hogy valamelyik paptól kér tanácsot olvasnivalóhoz, de szeme megakad egy magában motyogó mágusforma fickón. Felkelti a kíváncsiságát Leonnak, hogy mi lehet olyan érdekes, mit olvashat a férfi.*
~Legjobb esetben is elzavar, sebaj!~
*Közelebb lépve, ahelyett, hogy rögtön rákérdezne, úgy dönt, hogy inkább beleolvas az iratokba. Természetesen nem áll a férfi mögé, hogy belelihegjen a nyakába, csak pár lépés távolságról sandít oda a papírosokra. Amint az első pár mondat végére ér, már fogja is a fejét.*
~Miféle paraszthistóriák ezek? Még hogy mozgó fa? Jó mesének tűnik!~
*Megköszörüli a torkát, hogy a fickó figyelmét magára vonja. Ha ez megtörténik, akkor meghajlással köszönti, majd szóban is megteszi ezt.*
-Engedje meg, hogy üdvözöljem, és hogy kérjem bocsánatát, miért is megzavartam olvasgatásában!
*Közelebb lép, ha esetleg kézfogásra emelné a kezét megszólítottja. Ha így tesz, Leon nyújtja felé jobbját.*
-Megkérdezhetem, hogy mi is ez a mozgó fa? Vagy tán rosszul értelmeztem az olvasottakat?
*Érdeklődik, cseppet bizonytalan a dolgában. Mindig is tisztelte a nagy tudású embereket, és ez a férfi bizony annak néz ki.*
*Leon dolgai végeztével, úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot. Elég régóta van a városban, de legnagyobb bánatára, ezt a helyet alig látta párszor, mióta Artheniorba jött, mert mindig akadt valami tennivaló. Úgyhogy most itt a lehetőség, hiszen semmi jobb dolga nincs és van pár hete, amit pihenéssel szeretne tölteni. És mi lenne pihentetőbb az olvasásnál, vagy a nála bölcsebb, nagyobb tudású emberek hallgatásánál? Belépve körbenéz a helyiségben, hátha talál valakit, aki szimpatikusnak tűnik. Mostanában nagyon sok lett a varázstudó, mágus a városban. Eddig, úgy emlékszik, hogy nem voltak ennyien. Először úgy gondolja, hogy valamelyik paptól kér tanácsot olvasnivalóhoz, de szeme megakad egy magában motyogó mágusforma fickón. Felkelti a kíváncsiságát Leonnak, hogy mi lehet olyan érdekes, mit olvashat a férfi.*
~Legjobb esetben is elzavar, sebaj!~
*Közelebb lépve, ahelyett, hogy rögtön rákérdezne, úgy dönt, hogy inkább beleolvas az iratokba. Természetesen nem áll a férfi mögé, hogy belelihegjen a nyakába, csak pár lépés távolságról sandít oda a papírosokra. Amint az első pár mondat végére ér, már fogja is a fejét.*
~Miféle paraszthistóriák ezek? Még hogy mozgó fa? Jó mesének tűnik!~
*Megköszörüli a torkát, hogy a fickó figyelmét magára vonja. Ha ez megtörténik, akkor meghajlással köszönti, majd szóban is megteszi ezt.*
-Engedje meg, hogy üdvözöljem, és hogy kérjem bocsánatát, miért is megzavartam olvasgatásában!
*Közelebb lép, ha esetleg kézfogásra emelné a kezét megszólítottja. Ha így tesz, Leon nyújtja felé jobbját.*
-Megkérdezhetem, hogy mi is ez a mozgó fa? Vagy tán rosszul értelmeztem az olvasottakat?
*Érdeklődik, cseppet bizonytalan a dolgában. Mindig is tisztelte a nagy tudású embereket, és ez a férfi bizony annak néz ki.*
2495. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:40:21
Üzenet elküldve: 2014-12-07 22:40:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
*A mágus hosszú órákon keresztül szótlanul ül az asztalnál, és olvassa a rengeteg tekercset. Szinte meg sem szólal, s ha valamit motyog is az orra alatt, az csak valamilyen megjegyzés az olvasottakra. Az olvasott tekercseket az asztal jobb oldalára rakja egy kupacba, de pár darabot az asztal másik felére helyezi. Amikor végzett, akkor kinyúl a pár darabos kupac felé, és átkarolva húzza közel magához. Megmozgatja a nyakát, s neki lát ismét átolvasni őket.*
"Az éjszaka közepén furcsa hangra lettem figyelmes. Mint amikor egy faágat akarunk meghajlítani, recseg ropog. De nem egy faágat, hanem rengeteget. Elindultam a hang irányába, de semmit sem láttam, csak az erdőt, az éjszakában. Hosszú ideig bolyongtam, de nem találtam semmit. Leültem az egyik fa tövébe, s gondoltam hátra dőlök. De amint hátradőltem hátra estem. A fa hátrébb került. Először arra gondoltam, hogy csak fáradt vagyok, úgyhogy közelebb kúsztam, de ismét a hátamra estem. Ekkor vettem észre nem messze tőlem, egy fát, aminek a levelei halvány fényben derengtek. Úgy éreztem, hogy ott kényelmes lesz az alvás. Ezért átkúsztam oda. Olyan jól még soha nem aludtam. Viszont reggelre eltűnt a fa."
"AZ egész úgy kezdődött, hogy hajnalban eltűnt a teknősöm. A hajnali napfényben sokáig bóklásztam az erdőben, mire megtaláltam. Egy fa tövében volt, de ilyen fát még soha nem láttam. Látszott rajta, hogy egy nagyon vén fa, de az oldalán mintha egy arc lett volna, aki engem nézett. Amikor pislogott, és az egyik ága megmozdult, mint egy kar, akkor úgy megrémültem, hogy hazáig szaladtam. Legnagyobb meglepetésemre a teknősöm velem egy időben ért haza. Ő is akkor lépett ki az erdőből. Az erdő szélét néztem, de nem láttam azt a fát sehol."
"Fáradtan ballagtam az éjszaka az erdőben. Amikor hirtelen furcsa zajra lettem figyelmet. Recsegtek a fák. Hamar rájöttem, hogy nem mindenhonnét, hanem csak egy irányból hallottam a hangot. Elindultam, de nem találtam semmit. Csupán egy barlangot. Nem értettem. Hiszen a barlang mélyéből nem jöhet a hang. De azért beljebb mentem. Bent nem találtam meg a fát, de egy sérültet találtam. Szegény egy medve barlangjába próbált bemenekülni. Gyorsan elláttam a sérüléseit, amennyire tudtam, s elindultam vele vissza Artheniorba. Csak a városban jutott eszembe, hogy volt egy fa a barlang mellet, amely már nem volt ott, amikor kijöttem. Nem hiszem, hogy el sétált, de másképpen nem tűnhetett el."
*Argus szótlanul olvass végig a tekercseket, egyszer, majd kétszer. Egészen addig, amíg meg nem találja a választ a kérdéseire.*
*A mágus hosszú órákon keresztül szótlanul ül az asztalnál, és olvassa a rengeteg tekercset. Szinte meg sem szólal, s ha valamit motyog is az orra alatt, az csak valamilyen megjegyzés az olvasottakra. Az olvasott tekercseket az asztal jobb oldalára rakja egy kupacba, de pár darabot az asztal másik felére helyezi. Amikor végzett, akkor kinyúl a pár darabos kupac felé, és átkarolva húzza közel magához. Megmozgatja a nyakát, s neki lát ismét átolvasni őket.*
"Az éjszaka közepén furcsa hangra lettem figyelmes. Mint amikor egy faágat akarunk meghajlítani, recseg ropog. De nem egy faágat, hanem rengeteget. Elindultam a hang irányába, de semmit sem láttam, csak az erdőt, az éjszakában. Hosszú ideig bolyongtam, de nem találtam semmit. Leültem az egyik fa tövébe, s gondoltam hátra dőlök. De amint hátradőltem hátra estem. A fa hátrébb került. Először arra gondoltam, hogy csak fáradt vagyok, úgyhogy közelebb kúsztam, de ismét a hátamra estem. Ekkor vettem észre nem messze tőlem, egy fát, aminek a levelei halvány fényben derengtek. Úgy éreztem, hogy ott kényelmes lesz az alvás. Ezért átkúsztam oda. Olyan jól még soha nem aludtam. Viszont reggelre eltűnt a fa."
"AZ egész úgy kezdődött, hogy hajnalban eltűnt a teknősöm. A hajnali napfényben sokáig bóklásztam az erdőben, mire megtaláltam. Egy fa tövében volt, de ilyen fát még soha nem láttam. Látszott rajta, hogy egy nagyon vén fa, de az oldalán mintha egy arc lett volna, aki engem nézett. Amikor pislogott, és az egyik ága megmozdult, mint egy kar, akkor úgy megrémültem, hogy hazáig szaladtam. Legnagyobb meglepetésemre a teknősöm velem egy időben ért haza. Ő is akkor lépett ki az erdőből. Az erdő szélét néztem, de nem láttam azt a fát sehol."
"Fáradtan ballagtam az éjszaka az erdőben. Amikor hirtelen furcsa zajra lettem figyelmet. Recsegtek a fák. Hamar rájöttem, hogy nem mindenhonnét, hanem csak egy irányból hallottam a hangot. Elindultam, de nem találtam semmit. Csupán egy barlangot. Nem értettem. Hiszen a barlang mélyéből nem jöhet a hang. De azért beljebb mentem. Bent nem találtam meg a fát, de egy sérültet találtam. Szegény egy medve barlangjába próbált bemenekülni. Gyorsan elláttam a sérüléseit, amennyire tudtam, s elindultam vele vissza Artheniorba. Csak a városban jutott eszembe, hogy volt egy fa a barlang mellet, amely már nem volt ott, amikor kijöttem. Nem hiszem, hogy el sétált, de másképpen nem tűnhetett el."
*Argus szótlanul olvass végig a tekercseket, egyszer, majd kétszer. Egészen addig, amíg meg nem találja a választ a kérdéseire.*
2494. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-06 16:56:30
Üzenet elküldve: 2014-12-06 16:56:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* A megjegyzésen elmosolyodik. Ő tulajdonképpen egy listára gondolt azokról a mérgekről vagy gógyitó kenőcsökről amit szeret a félvér használni. Tavasszal megszedi a hozzávalókat és elkészíti mindet. Hiába kér ősszel mondjuk vérfakasztót ha csak tavasszal tudja elkészíteni viszont ami megvan az ha gyengébb hatásfokkal is de hasznosítható még némi időt.
Aletai viccelődésére visszafordul, elmosolyodik majd mutatóujjával meginti a "csintalankodó" félvért. Bevonulnak a kamrájukba és Ewa a poharakban található vizet egy tálkába önti majd néhány halk szót mormol minekutána a többszörösére duzzadt vízben kezeit megmossa majd combközépig érő ingre vetkezik és eltűnik az ágyában.*
- Jó éjt!. *hallatszik miután elnyom egy ásítást és már alszik is. Másnap korán kelnek a kamrát rendben hagyják maguk után, nem lehet rájuk panasza a Mágusmesternek. Mielőtt ismét elhagyná a templomot, köszönetet mond a lehetőségért, hogy mind a ketten megszállhattak. Még egyszer körbenéz a templomban majd kilép az ajtón Aletai oldalán. Nem valószínű, hogy a következő félévben ide visszatérne.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a mágiahasználó húsz lépéses körzetén belüli víztömeget kétszeresére növeli a következő egy kör leforgása alatt. Hatása maradandó.
* A megjegyzésen elmosolyodik. Ő tulajdonképpen egy listára gondolt azokról a mérgekről vagy gógyitó kenőcsökről amit szeret a félvér használni. Tavasszal megszedi a hozzávalókat és elkészíti mindet. Hiába kér ősszel mondjuk vérfakasztót ha csak tavasszal tudja elkészíteni viszont ami megvan az ha gyengébb hatásfokkal is de hasznosítható még némi időt.
Aletai viccelődésére visszafordul, elmosolyodik majd mutatóujjával meginti a "csintalankodó" félvért. Bevonulnak a kamrájukba és Ewa a poharakban található vizet egy tálkába önti majd néhány halk szót mormol minekutána a többszörösére duzzadt vízben kezeit megmossa majd combközépig érő ingre vetkezik és eltűnik az ágyában.*
- Jó éjt!. *hallatszik miután elnyom egy ásítást és már alszik is. Másnap korán kelnek a kamrát rendben hagyják maguk után, nem lehet rájuk panasza a Mágusmesternek. Mielőtt ismét elhagyná a templomot, köszönetet mond a lehetőségért, hogy mind a ketten megszállhattak. Még egyszer körbenéz a templomban majd kilép az ajtón Aletai oldalán. Nem valószínű, hogy a következő félévben ide visszatérne.*
A varázsló gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a mágiahasználó húsz lépéses körzetén belüli víztömeget kétszeresére növeli a következő egy kör leforgása alatt. Hatása maradandó.
2493. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-06 13:59:17
Üzenet elküldve: 2014-12-06 13:59:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* A fiatal mélységi még nem kelt fel, de Assa visszakapja fegyvereit, így a reggeli órákban távozik. Megüzeni, hogy köszöni a vendéglátást. Majd a templom felé veszi az irányt. Néhány papot lát meg, akiknek köszön. Egyelőre nem lát tanulnivagyókat, valószínűleg azért, mert még kora reggel van. Leül egy asztalhoz.
Assa érdelődve veszi a kezébe a könyvet, amit Mordach szerzett neki. Elég vaskos, bőrkötéses. Belelapoz. A lapok már kicsit megsárgultak. Talál rajzokat is a könyvben. Először a vízmágiaággal kapcsolatos tudnivalókhoz lapoz, majd magában olvasni kezdi a szöveget. Tetszenek neki azok a varázslatok, amelyekben már a jég is szerepet játszik, azonban a kezdő igék sem rosszak, ezekből már ismer egy párat. Majd a meditációhoz ugrik. Egy alakot rajzoltak le, aki a fűben ül. Körülötte fák és madarak, a alak szeme csukva. A könyvben az áll, hogy a meditáció lelki megnyugvást, békét hoz. S ezzel is az elmét lehet fejleszteni, nő a koncentrálóképesség. Többféle gyakorlatot is ír a könyv. A lánynak leginkább a tetszik, melynek az a lényege, hogy egy napsugár körülöleli a testet, majd beleszáll a lélekbe. Ezt kell elképezelni. Ott van még a helyszín. A legjobb, ha a szabadban van az ember, közel a természethez, távol a nyüzsgéstől, a város zajától. A könyv írója közli az olvasóval, hogy meditálni több napig is lehet. Persze nem egyfolytában. Az csak a profiknak megy. Megszakításokkal viszont szintén hasznos a dolog. Assa azt olvassa, hogy addig kell ilyen ellazult állapotban lenni, ameddig az ember kellemesen érzi magát, mert ha nem tud koncentrálni, az már úgy félrecsúszott. Igen, érdemes szünetet tartani, ezt Assa megértette. Még olyan tanácsot is talál a könyvben, hogy a varázslatok gyakorlását is érdemes ilyen helyen gyakorolni, mert az elején még nagyobb koncentráció szükséges ehhez.
Előkerülnek megint a pergamenlapok, a tinta és a toll. Szorgosan jegyzetel, s megmorizálja a dolgokat. Kb. 2 órát tölt el a könyvek társaságában, ezután emeli fel igazából a fejét. A fő tanítót pillantja meg, így odamegy hozzá. Arról érdeklődik, hogy van e valaki, aki tudna neki vízmágiát tanítani, s nemsokára elő is kerül egy igen profi vízmágus. Így a tündérke megértekezi vele, hogy igyekszik minél gyakrabban eljárni. Még kap néhány könyvet, meg tekercset, megbeszélik, hogy mit tanuljon meg. Így ez a dolog is ki van pipálva, már van egy állandó, igen képzett tanítója. A Mordachtól kapott könyvet még magánál tartja egy ideig, de néhány nap múlva visszatér vele. Hisz másoknak is kellhet.*
Assa érdelődve veszi a kezébe a könyvet, amit Mordach szerzett neki. Elég vaskos, bőrkötéses. Belelapoz. A lapok már kicsit megsárgultak. Talál rajzokat is a könyvben. Először a vízmágiaággal kapcsolatos tudnivalókhoz lapoz, majd magában olvasni kezdi a szöveget. Tetszenek neki azok a varázslatok, amelyekben már a jég is szerepet játszik, azonban a kezdő igék sem rosszak, ezekből már ismer egy párat. Majd a meditációhoz ugrik. Egy alakot rajzoltak le, aki a fűben ül. Körülötte fák és madarak, a alak szeme csukva. A könyvben az áll, hogy a meditáció lelki megnyugvást, békét hoz. S ezzel is az elmét lehet fejleszteni, nő a koncentrálóképesség. Többféle gyakorlatot is ír a könyv. A lánynak leginkább a tetszik, melynek az a lényege, hogy egy napsugár körülöleli a testet, majd beleszáll a lélekbe. Ezt kell elképezelni. Ott van még a helyszín. A legjobb, ha a szabadban van az ember, közel a természethez, távol a nyüzsgéstől, a város zajától. A könyv írója közli az olvasóval, hogy meditálni több napig is lehet. Persze nem egyfolytában. Az csak a profiknak megy. Megszakításokkal viszont szintén hasznos a dolog. Assa azt olvassa, hogy addig kell ilyen ellazult állapotban lenni, ameddig az ember kellemesen érzi magát, mert ha nem tud koncentrálni, az már úgy félrecsúszott. Igen, érdemes szünetet tartani, ezt Assa megértette. Még olyan tanácsot is talál a könyvben, hogy a varázslatok gyakorlását is érdemes ilyen helyen gyakorolni, mert az elején még nagyobb koncentráció szükséges ehhez.
Előkerülnek megint a pergamenlapok, a tinta és a toll. Szorgosan jegyzetel, s megmorizálja a dolgokat. Kb. 2 órát tölt el a könyvek társaságában, ezután emeli fel igazából a fejét. A fő tanítót pillantja meg, így odamegy hozzá. Arról érdeklődik, hogy van e valaki, aki tudna neki vízmágiát tanítani, s nemsokára elő is kerül egy igen profi vízmágus. Így a tündérke megértekezi vele, hogy igyekszik minél gyakrabban eljárni. Még kap néhány könyvet, meg tekercset, megbeszélik, hogy mit tanuljon meg. Így ez a dolog is ki van pipálva, már van egy állandó, igen képzett tanítója. A Mordachtól kapott könyvet még magánál tartja egy ideig, de néhány nap múlva visszatér vele. Hisz másoknak is kellhet.*
2492. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:14:33
Üzenet elküldve: 2014-12-05 22:14:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba, köszön a papnak, és már kezdik is az órát. A tanulás után a templom bejárata közelében észrevesz két beszélgető embert. Útközben hallja, hogy valami mágusról beszélnek, aki mágiát is oktat.*
~Jól hallom? Egy tanár? Hiszen pont egy ilyen varázslót keresek!~
*Séta közben próbál még valamit meghhallani róla. Mint ha azt mondanák, hogy öreg és egy toronyban lakik, ami a kikötő közelében van.*
~Tehát, most elmegyek a kikötőbe, és megkeresem azt a tornyot.~
*Valamiért most nem volt mersze visszafordulni, és kérdezősködni, inkább továbbment.*
~Nem is baj, legalább szétnézek a környéken. Itt vagyok már egy ideje, de még sosem merészkedtem olyan messzire a főtértől.~
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 22:22:07
~Jól hallom? Egy tanár? Hiszen pont egy ilyen varázslót keresek!~
*Séta közben próbál még valamit meghhallani róla. Mint ha azt mondanák, hogy öreg és egy toronyban lakik, ami a kikötő közelében van.*
~Tehát, most elmegyek a kikötőbe, és megkeresem azt a tornyot.~
*Valamiért most nem volt mersze visszafordulni, és kérdezősködni, inkább továbbment.*
~Nem is baj, legalább szétnézek a környéken. Itt vagyok már egy ideje, de még sosem merészkedtem olyan messzire a főtértől.~
A hozzászólás írója (Sida Ryali) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.05 22:22:07
2491. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:28:30
Üzenet elküldve: 2014-12-04 21:28:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Keresés//
//Az erdőben//
*Az erdőben még úgy beszélték meg az idős gnómmal, hogy Argus és Dymerre az erdőt járják majd, míg Achrad, és a mélységi a barlangrendszerben néz körbe. Miután a másik kettő elindult a köpcös sarkon fordul, és félhangosan dörmögve vissza indul a városba.*
-Keressünk meg egy fát az erdőben. Nem nagy feladat, csak az összes fát megkérdezzük, hogy bocsi te vagy az?
*Hirtelen megfordul, hogy szembe nézzen a lánnyal.*
-Nem így kell keresni valamit. Ha rendesen akarjuk csinálni, akkor több információ kell. Velem tart kedvesem? *kérdi a lánytól.*
//A Templomban//
*A köpcös férfi sietve érkezik meg a templomhoz, hogy egyedül vagy sem, az nem érdekli. A templom kapuja előtt megáll. Felnéz a hatalmas épület tetejére lehunyja a szemét.*
-Csak ne most. *suttogja halkan.*
*Előre lendíti a lábát, de a mozdulat abba marad, mielőtt átlépné a küszöböt. Vesz egy nagy levegőt, amelyet szép lassan kifúja. Egy kis lépéssel közelebb lép a küszöbhöz, lehunyja a szemét, s belép a templomba. Bent megkönnyebbülten sóhajt.
Rövid ideig csak áll a kapuban, hogy a szeme megszokja a bent uralkodó félhomályt. Mire a szeme hozzá szokik, addigra már egy fiatal pap lép oda hozzájuk. De a mágus csak int neki, hogy nincs rá szüksége. Legalább egy percig álldogál, és pásztázza a templomot, mire megindul.
Határozott léptekkel indul meg a templom egy végébe, ahol egy idős pap söpröget.*
-Atyám! *köszönti az idős papot, amire az idős pap rájuk mosolyog, és biccent.* A segítségére lenne szükségem. A Derengő fa érdekelne.
*Az idős pap szó nélkül elindul, majd egy asztalnál megáll.*
-Foglaljanak helyet, és viszem, amit tudok. *mondja nekik, s elvonul valahova.*
*Argus azonnal leül, és leteszi maga mellé a táskáját, vár egy kicsit hogy a lány is helyet foglaljon.*
-A keresés elméletére már utaltam. Első lépés, hogy minden információt összegyűjtsünk. Utána kiválasztunk három kérdést, ami szerint csoportosítunk őket. Itt már jó része az információnak kiesik. Majd a három csoportot egyesével vizsgáljuk meg, és kizárjuk azokat, amik a többi közül kilóg. Amik megmaradnak, azok a valós információk.
*Szerencsére nem kell sokat várni, hogy az idős pap visszatérjen a kezében rengeteg tekerccsel.*
-Ezeket tudom ajánlani. *mondja miközben lerakja őket az asztalra. Majd otthagyja a párost.*
-Ha van kedve, akkor segítsen olvasni. Válogassuk ki hogy melyekbe vannak hasznos információk, és melyekbe nincsenek.
//Az erdőben//
*Az erdőben még úgy beszélték meg az idős gnómmal, hogy Argus és Dymerre az erdőt járják majd, míg Achrad, és a mélységi a barlangrendszerben néz körbe. Miután a másik kettő elindult a köpcös sarkon fordul, és félhangosan dörmögve vissza indul a városba.*
-Keressünk meg egy fát az erdőben. Nem nagy feladat, csak az összes fát megkérdezzük, hogy bocsi te vagy az?
*Hirtelen megfordul, hogy szembe nézzen a lánnyal.*
-Nem így kell keresni valamit. Ha rendesen akarjuk csinálni, akkor több információ kell. Velem tart kedvesem? *kérdi a lánytól.*
//A Templomban//
*A köpcös férfi sietve érkezik meg a templomhoz, hogy egyedül vagy sem, az nem érdekli. A templom kapuja előtt megáll. Felnéz a hatalmas épület tetejére lehunyja a szemét.*
-Csak ne most. *suttogja halkan.*
*Előre lendíti a lábát, de a mozdulat abba marad, mielőtt átlépné a küszöböt. Vesz egy nagy levegőt, amelyet szép lassan kifúja. Egy kis lépéssel közelebb lép a küszöbhöz, lehunyja a szemét, s belép a templomba. Bent megkönnyebbülten sóhajt.
Rövid ideig csak áll a kapuban, hogy a szeme megszokja a bent uralkodó félhomályt. Mire a szeme hozzá szokik, addigra már egy fiatal pap lép oda hozzájuk. De a mágus csak int neki, hogy nincs rá szüksége. Legalább egy percig álldogál, és pásztázza a templomot, mire megindul.
Határozott léptekkel indul meg a templom egy végébe, ahol egy idős pap söpröget.*
-Atyám! *köszönti az idős papot, amire az idős pap rájuk mosolyog, és biccent.* A segítségére lenne szükségem. A Derengő fa érdekelne.
*Az idős pap szó nélkül elindul, majd egy asztalnál megáll.*
-Foglaljanak helyet, és viszem, amit tudok. *mondja nekik, s elvonul valahova.*
*Argus azonnal leül, és leteszi maga mellé a táskáját, vár egy kicsit hogy a lány is helyet foglaljon.*
-A keresés elméletére már utaltam. Első lépés, hogy minden információt összegyűjtsünk. Utána kiválasztunk három kérdést, ami szerint csoportosítunk őket. Itt már jó része az információnak kiesik. Majd a három csoportot egyesével vizsgáljuk meg, és kizárjuk azokat, amik a többi közül kilóg. Amik megmaradnak, azok a valós információk.
*Szerencsére nem kell sokat várni, hogy az idős pap visszatérjen a kezében rengeteg tekerccsel.*
-Ezeket tudom ajánlani. *mondja miközben lerakja őket az asztalra. Majd otthagyja a párost.*
-Ha van kedve, akkor segítsen olvasni. Válogassuk ki hogy melyekbe vannak hasznos információk, és melyekbe nincsenek.
2490. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 23:55:18
Üzenet elküldve: 2014-12-02 23:55:18
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Végül csak sikerül összehozni a találkozót. Wram kíváncsian méregeti rég nem látott fegyverét, melynek pengéjén most rúnák vannak. Már épp rákérdezne, de a mágus megelőzi. Visszaadja a fegyvert, majd feszülten figyel. Arcára meglepett kifejezés ül ki, amikor meglátja a fegyver rejtett képességét. *
- Ez döbbenetes. Köszönöm. -
* Mondja kemény hangon a vajákos. Mielőtt még távozna, Thenior felel a másik kérdésre is. Az ork szeme kénszínű lángokat szór, ahogy a távozó felé biccent. *
- Már alig várom. -
* Mondja a mágus hátának, majd maga is elindul. Ideje, hogy valami pénzforrást keressen. *
- Ez döbbenetes. Köszönöm. -
* Mondja kemény hangon a vajákos. Mielőtt még távozna, Thenior felel a másik kérdésre is. Az ork szeme kénszínű lángokat szór, ahogy a távozó felé biccent. *
- Már alig várom. -
* Mondja a mágus hátának, majd maga is elindul. Ideje, hogy valami pénzforrást keressen. *
2489. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 22:26:07
Üzenet elküldve: 2014-12-02 22:26:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás a főpappal//
*A főpap int, hogy az alárendeltje távozzon, négyszemközt szeretne beszélni az orkkal, ha csak pár mondat erejéig is. Köpenye ujjából előhúzza a tőrt, a mozdulat már-már drámainak hathat, és átnyújtja.*
- Elkészült, valójában sok munka nem volt benne, ugyebár miután a lángok elaludtak, a tetem maradványai közül szinte sértetlenül került elő. És egy kicsit fel is javítottuk, meg is mutatom *azzal nyújtja a markát, és ha az ork visszaadja a pengét, a főpap élével lefelé fordítja azt, majd a nyelének végére koppint kettőt, mire enyhe morajlás után egy földburok veszi körül, mely néhány másodperc múlva koporsóalakban meg is szilárdul körülötte.*
- Kőkoporsó *hallatszik bentről a főpap hangja* roppant erős védelem, nem mágikus eszközökkel áthatolhatatlan, szilárd kőgubó, azonban nem tart olyan soká *azzal a koporsó kinyílik, és kilép belőle Amos Thenior, rögtön ezután pedig teljesen eltűnik a képződmény.*
- Akármikor kijöhetsz belőle, amíg a föld felett van *jegyzi meg, miközben visszanyújtja a tőrt* de nem hiába koporsó a neve. Ha nem jössz ki, amíg le nem jár a védelem ideje, magával visz a föld alá. Össze nem présel, nem sokkal a felszín alatt leszel egy üregben, de nem fogadnék rá, hogy ki tudod ásni magad. Ha megfogadsz egy tanácsot, ha társakkal küzdesz, megkísérelheted ily módon menteni az életed, de egymagadban csak akkor, ha valóban élet és halál között dönthet *azzal elindul, majd még visszaszól* A szörnymester nem az én hatásköröm, egyelőre úgy tűnik, visszavonult, legalábbis mióta azokkal a lényekkel elbántunk, nem láttuk színét sem. De úgy tudom az elsők között leszel, aki értesül róla, ha újra feltűnik.
*A főpap int, hogy az alárendeltje távozzon, négyszemközt szeretne beszélni az orkkal, ha csak pár mondat erejéig is. Köpenye ujjából előhúzza a tőrt, a mozdulat már-már drámainak hathat, és átnyújtja.*
- Elkészült, valójában sok munka nem volt benne, ugyebár miután a lángok elaludtak, a tetem maradványai közül szinte sértetlenül került elő. És egy kicsit fel is javítottuk, meg is mutatom *azzal nyújtja a markát, és ha az ork visszaadja a pengét, a főpap élével lefelé fordítja azt, majd a nyelének végére koppint kettőt, mire enyhe morajlás után egy földburok veszi körül, mely néhány másodperc múlva koporsóalakban meg is szilárdul körülötte.*
- Kőkoporsó *hallatszik bentről a főpap hangja* roppant erős védelem, nem mágikus eszközökkel áthatolhatatlan, szilárd kőgubó, azonban nem tart olyan soká *azzal a koporsó kinyílik, és kilép belőle Amos Thenior, rögtön ezután pedig teljesen eltűnik a képződmény.*
- Akármikor kijöhetsz belőle, amíg a föld felett van *jegyzi meg, miközben visszanyújtja a tőrt* de nem hiába koporsó a neve. Ha nem jössz ki, amíg le nem jár a védelem ideje, magával visz a föld alá. Össze nem présel, nem sokkal a felszín alatt leszel egy üregben, de nem fogadnék rá, hogy ki tudod ásni magad. Ha megfogadsz egy tanácsot, ha társakkal küzdesz, megkísérelheted ily módon menteni az életed, de egymagadban csak akkor, ha valóban élet és halál között dönthet *azzal elindul, majd még visszaszól* A szörnymester nem az én hatásköröm, egyelőre úgy tűnik, visszavonult, legalábbis mióta azokkal a lényekkel elbántunk, nem láttuk színét sem. De úgy tudom az elsők között leszel, aki értesül róla, ha újra feltűnik.
2488. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:48:26
Üzenet elküldve: 2014-12-02 20:48:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Hogy továbbvihette-e volna Aletai a csókot, és a pillanat hevét kihasználva szerelmeskedhettek volna egyet? Ez többé nem derül ki. Minden esetre jó oka volt annak, hogy egy elszánt kísérletet sem tett a szőke férfi. Eddig oly vad warg volt ő, aki az áldozatot az első harapás után ledöntötte, s kíméletlenül elharapta a torkát és másnap lelépett úgy, hogy áldozatát sosem látta azok után. Most nagyon úgy fest, hogy életében először megszelídülni kényszeríti egy páratlan lelkű druida. Nyilván ennek a kapcsolatnak ő maga sem akar úgy megágyazni, ahogy azt a futó kalandokban tette. Más a lány, s így más a helyzet is. Nem szeretné elszúrni. Ez több annál.
Ezt a némán is elmondott szó, a tekintet és a csók heve is alátámasztja. Széles mosoly húzódik ajkára, amint az ágyról felpattan, és megragadja Ewa kezét, hogy sétálhassanak egyet a templomkertben.*
-Nem is mesélted, hogy mi dolgod lesz a kikötőben. Félek, hogy mellettem nem sokáig leszel biztonságban.
*Veszi át a vezetést Angyaltól, mint egy igazi férfi. Így, kéz a kézben sétálva a templomkerti túra valószínűleg romantikus lesz, főleg, hogy az Idő remegő keze a holdvilágot is felfestette az éjszakai égboltra.*
-Szeretnélek biztonságba tudni, miután elválnak útjaink.
*A fájó igazságot is kimondta. Talán a lány még bele sem gondolt abba, hogy Aletai nem sokáig él, ha megtalálják és ennél fogva abba sem, hogy a hirtelen felgyújtott tűz a táptalaja nélkül loboghat tovább. Hogyan is gondolhatott volna? Hisz Aletai jelenleg céltalanul sétál a révbe, de a lánynak egész biztosan van oka, s így szilárd jövőképe. Nehéz a másik helyzetébe így belelátni.*
*Hogy továbbvihette-e volna Aletai a csókot, és a pillanat hevét kihasználva szerelmeskedhettek volna egyet? Ez többé nem derül ki. Minden esetre jó oka volt annak, hogy egy elszánt kísérletet sem tett a szőke férfi. Eddig oly vad warg volt ő, aki az áldozatot az első harapás után ledöntötte, s kíméletlenül elharapta a torkát és másnap lelépett úgy, hogy áldozatát sosem látta azok után. Most nagyon úgy fest, hogy életében először megszelídülni kényszeríti egy páratlan lelkű druida. Nyilván ennek a kapcsolatnak ő maga sem akar úgy megágyazni, ahogy azt a futó kalandokban tette. Más a lány, s így más a helyzet is. Nem szeretné elszúrni. Ez több annál.
Ezt a némán is elmondott szó, a tekintet és a csók heve is alátámasztja. Széles mosoly húzódik ajkára, amint az ágyról felpattan, és megragadja Ewa kezét, hogy sétálhassanak egyet a templomkertben.*
-Nem is mesélted, hogy mi dolgod lesz a kikötőben. Félek, hogy mellettem nem sokáig leszel biztonságban.
*Veszi át a vezetést Angyaltól, mint egy igazi férfi. Így, kéz a kézben sétálva a templomkerti túra valószínűleg romantikus lesz, főleg, hogy az Idő remegő keze a holdvilágot is felfestette az éjszakai égboltra.*
-Szeretnélek biztonságba tudni, miután elválnak útjaink.
*A fájó igazságot is kimondta. Talán a lány még bele sem gondolt abba, hogy Aletai nem sokáig él, ha megtalálják és ennél fogva abba sem, hogy a hirtelen felgyújtott tűz a táptalaja nélkül loboghat tovább. Hogyan is gondolhatott volna? Hisz Aletai jelenleg céltalanul sétál a révbe, de a lánynak egész biztosan van oka, s így szilárd jövőképe. Nehéz a másik helyzetébe így belelátni.*
2487. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-02 09:03:34
Üzenet elküldve: 2014-12-02 09:03:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Nem téved meg, hisz csak a természet rendjét követi, és ki tudja jobban miben teljesedik ki az élet mint egy elf. A lány mellkasa megemelkedik, mély lélegzetet vesz és egyre távolabbinak érzi a templomkert holdfényben fürdő fakoronáit. Vágyik utánuk de gondolatai menetét minduntalan elterelik a félvér cselekedetei. Az apró puszit a férfi szinte észre sem veszi, és ügyesen átvezeti egy igazi csókba. Ewa nem menekül, ha nem kedvelné a félvért, Aletainak esélye nem volna most itt ülni és azúr tekintetét Ewa ibolyaszín szemein pihentetni. A felé közeledő ajkakat gyengéd csókkal fogadja, a skorpiómarás halálos s talán pont ezért remeg bele az érintésbe. Szája puhán tapad Aletaiéra. Ajkait mintha Elija Csókjának tinktúrájával csöpögtették volna be, egy olyan édes méreggel mi nem enged, örökké fogva tart és mindent képes megváltoztatni maga körül. Pont addig tart az érintés amíg Aletai vissza nem húzódik, nem követel többet. A mérget ha óvatosan adagoljuk nem gyilkol hanem megerősít.*
- Igen. *válaszol a kérdésre halvány kétellyel hangjában, de a tettek másként beszélnek. Kibontakozik az ölelésből és felemelkedik az ágyról. Nemsokára már az ajtó is nyílik, hogy a templomon átsétálva a kertbe léphessen. Csak a kijárati ajtónál várja meg a félvért, hogy kezét nyújtsa egy nem túl hosszú sétához.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.02 10:34:57
* Nem téved meg, hisz csak a természet rendjét követi, és ki tudja jobban miben teljesedik ki az élet mint egy elf. A lány mellkasa megemelkedik, mély lélegzetet vesz és egyre távolabbinak érzi a templomkert holdfényben fürdő fakoronáit. Vágyik utánuk de gondolatai menetét minduntalan elterelik a félvér cselekedetei. Az apró puszit a férfi szinte észre sem veszi, és ügyesen átvezeti egy igazi csókba. Ewa nem menekül, ha nem kedvelné a félvért, Aletainak esélye nem volna most itt ülni és azúr tekintetét Ewa ibolyaszín szemein pihentetni. A felé közeledő ajkakat gyengéd csókkal fogadja, a skorpiómarás halálos s talán pont ezért remeg bele az érintésbe. Szája puhán tapad Aletaiéra. Ajkait mintha Elija Csókjának tinktúrájával csöpögtették volna be, egy olyan édes méreggel mi nem enged, örökké fogva tart és mindent képes megváltoztatni maga körül. Pont addig tart az érintés amíg Aletai vissza nem húzódik, nem követel többet. A mérget ha óvatosan adagoljuk nem gyilkol hanem megerősít.*
- Igen. *válaszol a kérdésre halvány kétellyel hangjában, de a tettek másként beszélnek. Kibontakozik az ölelésből és felemelkedik az ágyról. Nemsokára már az ajtó is nyílik, hogy a templomon átsétálva a kertbe léphessen. Csak a kijárati ajtónál várja meg a félvért, hogy kezét nyújtsa egy nem túl hosszú sétához.*
A hozzászólás írója (Ewangel Nortsan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.12.02 10:34:57
2486. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:55:26
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:55:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Ó, igen. Gyümölcs illat. Oly bódító a fél-elf számára, mint egy napon érlelt, fáról saját kézzel szakajtott őszibarack. Szinte kéri, hogy harapj belé, játszik veled, ahogy Ewa illata is csábos játékot űz Aletai-jal. Egyénként erre a játékra még a cselekedetével is rátesz, így nem is élettől idegen, hogy a férfiú megtéved, mikor Angyal beledől az ölébe. Hirtelen elpattan a vékony húr Aletaiban, és ellenállhatatlan vágyat érez arra vonatkozólag, hogy megkóstolja az őszibarackot. Mélyen Ewa szemébe néz, s talán a kéken hűvöslő tekintetben meglesheti a pillanat által gyújtott tüzet. Óvatosan közeledni kezd a lányhoz -csak hogy az menekülni tudjon, ha nagyon akar-, mígnem végül forró csókot éget annak ajkára. Ha Ewa eddig kitart, akkor érezheti, hogy a csók, -noha csak néhány másodpercnyi szeletet ad Aletai személyiségéből- tűzzel telt, szenvedélyes és olyan titokzatos, mint a föld felszíne alatt megbúvó Nassiky, aki olyan sok élőlény életét oltotta ki halálos mérgével. Éppen úgy méreg ez is, mert függővé tesz. Ha a lány pozitívan fogadja a csókot, akkor megszólal a szőke férfi.*
-Mehetünk akkor sétálni a kertbe?
*Nem így reagál, ha Ewa számára kellemetlen érzés a csók, netán elmenekül. Ebben az esetben mentegetőzni kezd.*
-Ne haragudj, nem tudom, hogy mi ütött belém!
*Azt az arcát mutatja, amit kell. Hogy ettől megjátszott lenne az érzés? Nem hiszem, mert a rendes reakciója az első opció volna, a második csak akkor lép életbe, ha zavarba jön tette súlyától.*
*Ó, igen. Gyümölcs illat. Oly bódító a fél-elf számára, mint egy napon érlelt, fáról saját kézzel szakajtott őszibarack. Szinte kéri, hogy harapj belé, játszik veled, ahogy Ewa illata is csábos játékot űz Aletai-jal. Egyénként erre a játékra még a cselekedetével is rátesz, így nem is élettől idegen, hogy a férfiú megtéved, mikor Angyal beledől az ölébe. Hirtelen elpattan a vékony húr Aletaiban, és ellenállhatatlan vágyat érez arra vonatkozólag, hogy megkóstolja az őszibarackot. Mélyen Ewa szemébe néz, s talán a kéken hűvöslő tekintetben meglesheti a pillanat által gyújtott tüzet. Óvatosan közeledni kezd a lányhoz -csak hogy az menekülni tudjon, ha nagyon akar-, mígnem végül forró csókot éget annak ajkára. Ha Ewa eddig kitart, akkor érezheti, hogy a csók, -noha csak néhány másodpercnyi szeletet ad Aletai személyiségéből- tűzzel telt, szenvedélyes és olyan titokzatos, mint a föld felszíne alatt megbúvó Nassiky, aki olyan sok élőlény életét oltotta ki halálos mérgével. Éppen úgy méreg ez is, mert függővé tesz. Ha a lány pozitívan fogadja a csókot, akkor megszólal a szőke férfi.*
-Mehetünk akkor sétálni a kertbe?
*Nem így reagál, ha Ewa számára kellemetlen érzés a csók, netán elmenekül. Ebben az esetben mentegetőzni kezd.*
-Ne haragudj, nem tudom, hogy mi ütött belém!
*Azt az arcát mutatja, amit kell. Hogy ettől megjátszott lenne az érzés? Nem hiszem, mert a rendes reakciója az első opció volna, a második csak akkor lép életbe, ha zavarba jön tette súlyától.*
2485. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:07:10
Üzenet elküldve: 2014-12-01 20:07:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
* Régi vendég már a templomban. Igaz, zöldfülű még a mágia világában, de ezen amilyen gyorsan csak tud, változtatna. Sőt, ha lesz elég pénze, akár tanítót is felfogadna, hogy ne egyedül kelljen átrágnia magát a rengeteg tekercsen és ősrégi varázsigén.
A templomban úgy jár, mintha otthon lenne, rögtön az egyik pad felé veszi az irányt, ahogy egy csuklyás pap ül néhány rongyos papír felé görnyedve.*
-Tiszteletem! *Biccent az öreg felé.* Tudna nekem egy kicsit segíteni? Szükségem lenne tűzmágiát boncolgató tekercsekre, persze csak tanulás szempontjából.
*A férfi összevonja a szemöldökét, majd rövid hezitálás után elmosolyodik, s lassú léptekkel elindul a zárt faajtó felé.*
A templomban úgy jár, mintha otthon lenne, rögtön az egyik pad felé veszi az irányt, ahogy egy csuklyás pap ül néhány rongyos papír felé görnyedve.*
-Tiszteletem! *Biccent az öreg felé.* Tudna nekem egy kicsit segíteni? Szükségem lenne tűzmágiát boncolgató tekercsekre, persze csak tanulás szempontjából.
*A férfi összevonja a szemöldökét, majd rövid hezitálás után elmosolyodik, s lassú léptekkel elindul a zárt faajtó felé.*
2484. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-12-01 11:50:41
Üzenet elküldve: 2014-12-01 11:50:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 42
Játékstílus: Vakmerő
*Nem gondolta volna, hogy a pusztában tett kis kitérő kalandozása ennyire fel fogja kavarni. Eltelt már néhány év, mióta visszanyerte szabadságát, és tényleg elhitte, hogy a nehezén túl van. Elvégre járt emberek közé rendszeresen, még ha a lakott területektől egy picit távolabb is vert tanyát. A városba is bemerészkedett többször, és nem történt semmi. Olykor vásárolt, olykor gyógyított, olykor eladott ezt vagy azt, az élet teljesen normálisnak tűnt, csupán a lassacskán ritkuló rémálmok zökkentették ki.
Ezek persze most teljes erővel csaptak le rá az elmúlt pár estén, és bár nappal nem küzd rémképekkel, gondolatai túl sokszor kalandoznak a múltba, amit nem lenni szabad. Ne felejts, de lépj tovább, tanulj, erősödj belőle, de nem engedd, hogy megbéklyózzon. Lau utolsó jó tanácsa, amivel egyet is ért, de nem olyan könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Vannak sebek, amik csak nagyon lassan gyógyulnak. Ezt is megmondta Lau, hogy meg kell majd küzdenie a démonaival. Kettejük közül ő legalább elhitte, hogy a fiatalabb elfnek is sikerül. Egy ideig Rhena is így gondolta, de már kételkedik benne. Feladni viszont nem fogja. Ha valamivel sikerül lekötnie magát, ha valami elveszi minden figyelmét, ha olyasmit csinál, amire koncentrálnia kell, vissza fogja billenteni magát oda, ahova eljutott.
A templom csendjében és félhomályában ülve elmélkedett ezeken a kérdéseken, és a mikénteken. Belevágjon-e vagy sem? Az biztos, hogyha elkezdene tanulni még valamit, nem lenne kapacitása a múlton rágódnia. De ha csak ez motiválja, egyáltalán képes lesz rá, hogy megcsinálja, hogy sikerüljön? De hisz, nem is ez az egyetlen ok. Halkan sóhajt, nehogy megzavarjon valaki mást is.
Vajon Lau mit csinál most? Rejtőzködik még mindig, vagy letelepedett? Álnéven ismerik, vagy a saját nevét megtartotta? Egyáltalán talált magának új társakat, vagy egyedül van? Na tessék, már megint a múlton rágódik. Megrázza egy picit a fejét. Akármit is csináljon, azt elvárná tőle, hogy tiszta fejjel gondolkozzon, és élje a saját életét, ha már visszakapta. És azt is fogja tenni.*
Ezek persze most teljes erővel csaptak le rá az elmúlt pár estén, és bár nappal nem küzd rémképekkel, gondolatai túl sokszor kalandoznak a múltba, amit nem lenni szabad. Ne felejts, de lépj tovább, tanulj, erősödj belőle, de nem engedd, hogy megbéklyózzon. Lau utolsó jó tanácsa, amivel egyet is ért, de nem olyan könnyű, sőt, kifejezetten nehéz. Vannak sebek, amik csak nagyon lassan gyógyulnak. Ezt is megmondta Lau, hogy meg kell majd küzdenie a démonaival. Kettejük közül ő legalább elhitte, hogy a fiatalabb elfnek is sikerül. Egy ideig Rhena is így gondolta, de már kételkedik benne. Feladni viszont nem fogja. Ha valamivel sikerül lekötnie magát, ha valami elveszi minden figyelmét, ha olyasmit csinál, amire koncentrálnia kell, vissza fogja billenteni magát oda, ahova eljutott.
A templom csendjében és félhomályában ülve elmélkedett ezeken a kérdéseken, és a mikénteken. Belevágjon-e vagy sem? Az biztos, hogyha elkezdene tanulni még valamit, nem lenne kapacitása a múlton rágódnia. De ha csak ez motiválja, egyáltalán képes lesz rá, hogy megcsinálja, hogy sikerüljön? De hisz, nem is ez az egyetlen ok. Halkan sóhajt, nehogy megzavarjon valaki mást is.
Vajon Lau mit csinál most? Rejtőzködik még mindig, vagy letelepedett? Álnéven ismerik, vagy a saját nevét megtartotta? Egyáltalán talált magának új társakat, vagy egyedül van? Na tessék, már megint a múlton rágódik. Megrázza egy picit a fejét. Akármit is csináljon, azt elvárná tőle, hogy tiszta fejjel gondolkozzon, és élje a saját életét, ha már visszakapta. És azt is fogja tenni.*
2483. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-27 09:10:19
Üzenet elküldve: 2014-11-27 09:10:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Miután leült a férfi, Ewa oldalra fordul, hogy kényelmesen a nyakához férhessen. Az élete jóformán a kezében van, de nincs rá ok, hogy megölje a lányt. Tudja jól, hogy Artheniorban szaladgál egy két félőrült de benne megbízik, s amíg a férfi nem pont azért kapja fizetségét, hogy az elf életét kioltsa nem is lehet gond, s talán még utána sem.
Milyen illatot is érezhet a félvér. Talán gyümölcs vagy virág. Ewa kedvencei a narancsvirág és a vanília, de akad még néhány illat mik közül választ magának szappant a piacon.
Az érintés kellemes, egy cseppet beleborzong és azon mód eldönti, hogy ideje megnézni mi van a Templomkertben még mielőtt belefeledkeznének az éjszaka varázsába.
Amint kattan a nyaklánc zára kezével végigsimít a gyöngyökön. Aletai hangjára megrezzen, fejét megrázva ad utat a hajának, hogy visszataláljon a helyére.
Masszírozásra nem számított. Persze jól esik, meg el is tűrné egy örökkévalóságot is mégis talán egy percig hagyja a gyengéd mozdulatokat majd óvatosan hátra dől, Aletai karjai közé, fejét a férfi vállára hajtja s ha sikerül akkor kezeire is rásimítja saját tenyerét, hogy előre húzva őket fonja keresztbe a derekán.*
- Ügyes kezed van. *jegyzi meg kicsit viccesen, kicsit komolyan majd egy fél fordulattal egy apró csókot lehel a férfi arcára ami még mindig csak alig több mint baráti, bár ahogyan odabújt hozzá abból már sokkal többet is feltételezhet.*
- Gyere menjünk ki amíg nem hűl le nagyon a levegő. *mondja bár egyelőre nem mozdul.*
* Miután leült a férfi, Ewa oldalra fordul, hogy kényelmesen a nyakához férhessen. Az élete jóformán a kezében van, de nincs rá ok, hogy megölje a lányt. Tudja jól, hogy Artheniorban szaladgál egy két félőrült de benne megbízik, s amíg a férfi nem pont azért kapja fizetségét, hogy az elf életét kioltsa nem is lehet gond, s talán még utána sem.
Milyen illatot is érezhet a félvér. Talán gyümölcs vagy virág. Ewa kedvencei a narancsvirág és a vanília, de akad még néhány illat mik közül választ magának szappant a piacon.
Az érintés kellemes, egy cseppet beleborzong és azon mód eldönti, hogy ideje megnézni mi van a Templomkertben még mielőtt belefeledkeznének az éjszaka varázsába.
Amint kattan a nyaklánc zára kezével végigsimít a gyöngyökön. Aletai hangjára megrezzen, fejét megrázva ad utat a hajának, hogy visszataláljon a helyére.
Masszírozásra nem számított. Persze jól esik, meg el is tűrné egy örökkévalóságot is mégis talán egy percig hagyja a gyengéd mozdulatokat majd óvatosan hátra dől, Aletai karjai közé, fejét a férfi vállára hajtja s ha sikerül akkor kezeire is rásimítja saját tenyerét, hogy előre húzva őket fonja keresztbe a derekán.*
- Ügyes kezed van. *jegyzi meg kicsit viccesen, kicsit komolyan majd egy fél fordulattal egy apró csókot lehel a férfi arcára ami még mindig csak alig több mint baráti, bár ahogyan odabújt hozzá abból már sokkal többet is feltételezhet.*
- Gyere menjünk ki amíg nem hűl le nagyon a levegő. *mondja bár egyelőre nem mozdul.*
2482. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-26 23:23:10
Üzenet elküldve: 2014-11-26 23:23:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás a főpappal//
*Szerencsére nem hiába kóricált a templomban annyit Wram, ugyanis az egyik tanító megkérdezte, hogy mit keres. Az ork pedig elmondta, hogy a főpapot keresi, egyrészt a tőre miatt, másrészt cilinderes bohóc miatt. Talán ez volt a kulcs, hisz az addig unott arccal hallgató pap felélénkül, majd megjegyzi, hogy megkérdezi a főpapot, hogy ráér-e, addig várjon a főteremben. A vajákos jó fertály órája várakozott, mikor megpillantja a papot, mellett pedig Arthenior főpapját. Sietve lép elé, egy rövid biccentéssel összekötve.*
-Uram. Tisztelettel kérdem, mit lehet tudni arról a mocsok fickóról? Illetve sikerült-e megjavítani a tőrömet, mert igencsak hiányolom.-
*Hadarja le gyorsan, mielőtt az öreg mágus megszólalhatna.*
*Szerencsére nem hiába kóricált a templomban annyit Wram, ugyanis az egyik tanító megkérdezte, hogy mit keres. Az ork pedig elmondta, hogy a főpapot keresi, egyrészt a tőre miatt, másrészt cilinderes bohóc miatt. Talán ez volt a kulcs, hisz az addig unott arccal hallgató pap felélénkül, majd megjegyzi, hogy megkérdezi a főpapot, hogy ráér-e, addig várjon a főteremben. A vajákos jó fertály órája várakozott, mikor megpillantja a papot, mellett pedig Arthenior főpapját. Sietve lép elé, egy rövid biccentéssel összekötve.*
-Uram. Tisztelettel kérdem, mit lehet tudni arról a mocsok fickóról? Illetve sikerült-e megjavítani a tőrömet, mert igencsak hiányolom.-
*Hadarja le gyorsan, mielőtt az öreg mágus megszólalhatna.*
2481. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-26 20:59:09
Üzenet elküldve: 2014-11-26 20:59:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewa//
*A kérésre természetesen helyet foglal Angyal mellett, hogy az mikor elfordult, feltehesse a láncot. Ó, mily kellemes illat csapja meg a férfi orrát! Így, hogy kellően közel húzódott a lányhoz, kiválóan lehet érezni. Mélyet szippant a levegőbe, miközben kezei lassan körülfonják Ewa nyakát. Nyilvánvaló, hogy mindezt úgy csinálja, hogy óvatosan hozzáérjen a lányhoz, s végigsimítsa a vékony, és vonzó nyakat. Kiélvezi a pillanat minden egyes rezzenését, miközben figyeli a lány válla fölött az artéria lüktetését, ami apró és ütemes emelkedéssel jelzi, hogy kapcsolatban áll a szívvel. Mintha csak azt figyelné Aletai, hogy mennyit növekszik a lány pulzusa, mert egészen biztos, hogy az övé az egekben van.*
~Gyönyörű.~
*Halkan kattan végül a lánc két vége, hogy a hanggal biztosítsa magát, valamint hosszú idő alatt kikopó emléket adjon hordozójának. Csodálatosan fog állni, de tényleges jelentőségét talán csak Aletai halála fogja a fellegekbe emelni.*
-Kész van.
*Hagyja kezét továbbra is Ewa vállán, hogy lassan, és kimérten masszírozni kezdje a feltehetően fáradt tagot. Ha Ewa hagyja, akkor a félelf keze lassú vándorútra kel, hogy bejárja a váll teljes szélességét, a felkart és a nyak hátsó részét is, ügyelve arra, hogy az imént felakasztott nyaklánc ne sérüljön, és ellazítsa a hölgy izmait.*
~Talán jól esik neki.~
*A kérésre természetesen helyet foglal Angyal mellett, hogy az mikor elfordult, feltehesse a láncot. Ó, mily kellemes illat csapja meg a férfi orrát! Így, hogy kellően közel húzódott a lányhoz, kiválóan lehet érezni. Mélyet szippant a levegőbe, miközben kezei lassan körülfonják Ewa nyakát. Nyilvánvaló, hogy mindezt úgy csinálja, hogy óvatosan hozzáérjen a lányhoz, s végigsimítsa a vékony, és vonzó nyakat. Kiélvezi a pillanat minden egyes rezzenését, miközben figyeli a lány válla fölött az artéria lüktetését, ami apró és ütemes emelkedéssel jelzi, hogy kapcsolatban áll a szívvel. Mintha csak azt figyelné Aletai, hogy mennyit növekszik a lány pulzusa, mert egészen biztos, hogy az övé az egekben van.*
~Gyönyörű.~
*Halkan kattan végül a lánc két vége, hogy a hanggal biztosítsa magát, valamint hosszú idő alatt kikopó emléket adjon hordozójának. Csodálatosan fog állni, de tényleges jelentőségét talán csak Aletai halála fogja a fellegekbe emelni.*
-Kész van.
*Hagyja kezét továbbra is Ewa vállán, hogy lassan, és kimérten masszírozni kezdje a feltehetően fáradt tagot. Ha Ewa hagyja, akkor a félelf keze lassú vándorútra kel, hogy bejárja a váll teljes szélességét, a felkart és a nyak hátsó részét is, ügyelve arra, hogy az imént felakasztott nyaklánc ne sérüljön, és ellazítsa a hölgy izmait.*
~Talán jól esik neki.~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122