Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Polgárnegyed
Romváros és Meredély (új)
TemplomNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-21 00:57:33
 
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Szemei alaposan elkerekednek, ahogy meghallja végül, mi is a szerzetes pontos foglalkozása. Halottak előkészítése a temetésre? Ilyenről sem hallott még korábban soha, és bár meglepő, valahol figyelmesnek találja ezt a fajta tevékenységet. Nyilván nem a halott iránti kegyből teszi ezt, hiszen annak már mindegy, inkább a rokonok miatt, akik szeretnék még utoljára leróni kegyeletüket az elhunytnak. Hiába bizarr munka, mégis szép.*
-Hiszen a város legjobb vadásza fogja visszaszoktatni az erdei létre, ezek után illik is, hogy ne tudják elkapni.
*Nem, nem saját magára utal itt, hanem édesapjára. A ráaggatott titulus némiképp önkényes, de mivel több vadász is dolgozik a keze alatt, így némi igazság mégis csak lehet lánya megtisztelő szavaiban. Szemében mindig is édesapja volt és lesz is a legjobb vadász. Dawn minden tudását neki köszönheti, nem csoda hát, hogy ennyire felnéz rá.
Hebegését csak nevetés fogadja, amitől még erőteljesebb piros színt ölt az arca. Igaz, gúnyt vagy effélét nem érez, de mégis kellemetlen, hogy teljesen bolondot csinál magából. Bár ha őszinte akar lenni, akkor nem lepődhetne meg ezen, gyakrabban viselkedik ennyire butácskán, mint kiszámíthatóan és éretten.*
-De... De nem lakunk messze, különben sincs hideg, semmi bajom nem lenne ez alatt a rövidke út alatt.
*Kicsit olyan érzése van, mintha anyukát próbálná rábeszélni valamire, nem véletlenül veszi elő legédesebb hangját és pislog nagy szemekkel. Egy kicsi séta még nem ártott senkinek, kivéve persze, ha eközben vágták át az illető torkát. Alapvetően azonban nyár éjszaka bőrig ázva eljutni hazáig még nem olyan dolog, aminek egészségét szabad volna kikezdenie.
Szerencséjére, pontosabban szerencsétlenségére nem fűzheti sokáig ezt a gondolatmenetet, hiszen a szerzetes olyan válasszal áll elő, amitől az elf lánynak elsüllyedni lenne kedve. Elcsábítani? Nem bánná? Hiába a vállára kerülő kéz, lábait felhúzza és homlokát térdeire támasztja, így próbál valamennyire elbújni, szerencsére ebben haja is segítségére van, aranyló függönyt vonva arca elé.*
-Én soha, nem szoktam... Addig biztonságos csak, ameddig véletlenül sem fordul meg ilyen a fejedben.
*Az utóbbi mondat inkább csak halk suttogás saját magának, mint valós mondat, amit a szerzetesnek szán. Nem tudhatja, de jobban jár, ha még csak nem is gondol arra, hogy mit nem bánna. Ki tudja, hogy az átok mikor lép működésbe...
Megrezzenve kapja fel a fejét. Nem és nem! Számtalanszor elmondta már magának, hogy nem hihet ilyen ostobaságokban. Az álom csak álom, a valóságban pedig történnek véletlenek. Na de ennyi?*
-Induljunk mihamarabb, nem szeretném kitalálni, hogy Lupo mi mindenre vetemedne, ha elunná magát, ráadásul se vize, de étele... A csöppségnek is kellene adni valamit.
*Miközben feláll, önkéntelenül rázza le magáról a szerzetes kezét. Hiába nem akar hinni az átkokban, jobb nem kockáztatni. Még egy mosolyt is megpróbál az arcára erőltetni, azt meg szerencsére nem látja, hogy a nagy pironkodások után hirtelen futott ki orcájából minden szín.*

2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-21 00:26:20
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Kicsit értetlenül és kínosan megvakarja nedves tincsektől terhes üstökét.*
- Igazából, annál kicsit több a dolgom. Minden halottat meg kell vizsgálnom, előkészíteni a temetésre, ha lesz, valamint a sírokat is felügyelnem kell. Így lehet, hogy nem egy törött kéz és szilánkos láb volt már a kezeim között. Ugyan nem élő, de legalább annyira valódi.
*Valószínűleg most sikerül teljes mértékben a frászt hoznia a szőke elfre. De legalább tudja már Dawn, hogy ő másmilyen szerzetes, aki inkább csak a temetőben él. Az egyetlen, ki lakosa e sűrűn háborgatott földnek, még sincs soha egyedül benne. Ezer és egy elveszett lélek rejtőzik itt, még ha ő nem is hiszi, hogy létezhet bármilyen halál utáni lét. Akár a száraz porhüvely, a testet meghajtó erő is semmivé válik, mikor kihuny a fény a szemekből.
Kiderül titka, melyet nem őriz ugyan féltve, ám nem is híresztel mindenkinek. Jobb szereti, ha a legtöbbek előtt rejtve marad kínos kiléte, korcs mivolta. Aki kíváncsi, az ki tudja deríteni könnyen, mint most ez a leányzó is tette, ám aki csak rápillant, hiheti embernek, s nem próbál belekötni, vagy pusztán származása okán gúnyolni.
Ha belelátna Dawn fejébe, nyilván más arcot vélne látni, de megtapsolná az ügyes gondolatokat. Ugyan nem csak torkát, de egykori testvére - mert abban a templomban a szerzetesek egymást így szólították - nyakát is megvágták, akárcsak felette és alatta lévő bőrét és húsát. Az egész templomot porig égették. Dakh pedig a temetőben volt, ennek köszönhette életét. A holtaknak. Milyen ironikus. Azt pedig nem is sejtheti a lány, hogy a férfi számára mennyire jól esne az a bizonyos elfojtott érintés.*
- Később talán vadászokat megszégyenítő gyorsasággal fog szökellni.
*Vigyorog szélesen a gidácskára, ahogy egyik karjával tartva, másikkal fejét simogatva fogja. Úgy tűnik, hogy tudja az őzike is, nem nagyon tudna hová menekülni, jobb lesz hát nyugton maradnia.
Kis kuncogás halaltszik az ezüstös tincsek gazdája felől, ahogy Dawn vörösödő arccal próbál magyarázkodni. Annyira mókás, feledtet minden bánatot és bút, valószínűleg akárkivel ezt tenné. De míg más leplezné egy bárgyú mosollyal nevetését, Dakh nem tsz így, szabadon kacag, még ha nem is harsány nevetéssel adja jókedve jelét.*
- Ugyan-ugyan, nincs okod magyarázkodni, jól látom én is.
*A szavak nélkül is sikerült már összeraknia, hogy a gidácskát ölelő anyag Dawn felsőruházatának alsó fele.*
- Már pedig én ragaszkodom hozzá. Ilyen öltözetben nem mehetsz sehová, főleg addig nem, amíg nem száradsz meg. Máskülönben pedig szívesen elkísérlek, szerintem a munkám megvár.
*Újra felkuncog a saját kis ostoba viccén. Még ő lenne meglepődve, ha kis halottai kimásznának a sírjaikból, hogy még több fejtörést okozzanak neki. Aztán észbe kap, hogy itt bizony valaki szégyenkezik. Először kétségekkel küszködve lenéz a gidára, kit végül nem volt alkalma átadni, majd fel Dawn-ra. Keze, mely eddig az őz fején találta helyét, most elemelkedik onnan, hogy Dawn vállára kerüljön.*
- Már rájöttem, hogy nem olyan szándékkal invitálsz. Nem mondom, hogy bánnám... De volt egy olyan sanda gyanúm, hogy ez az őzgida nem csak ürügy, hogy elcsábíts egy ártatlan szerzetest. Ha mégis, akkor gratulálnom kell, mert nagyon meggyőző. Ha pedig nem tévedek, akkor örömmel segítek neked épségben hazajutni.
*Mosolya kétségtelen, hogy bizalom gerjesztő, még a tűz fényében is, ahogy sötét árnyakat futtat a szerzetes sápadt arcára. Zöld szeméből látszik, hogy nem alattomos szándékkal teszi, amit. Talán nem tűnik olyannak, de nem rossz félvér. Korcs léte és egész életében elszenvedett gyötrelmei amúgy se az elfek felé irányul elsősorban. Persze, ezer és száz alkalommal segíthettek volna rajta az erdő népei, mégsem tették, mi fájdalom, de nem oly mély seb, mint amit az emberfajzatok műveltek vele és mindenkivel, akit valaha megismert.*

2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-20 21:44:50
 
>Erindell Cordella avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11

Játékstílus: Szelíd

//Tündérek//

-Nem vészes!
*Nézi meg jó maga is közelebbről a lábát. Valóban vérzik, de a hasogató, de mégis inkább zsibbasztó érzés csak ekkor tudatosul benne. Leállhatna fájlalni a lábát, de úgy dönt, hogy inkább ezt egy kicsit arrébb teszi meg. Megpillant egy üres padot, így kihúzza magát és bicegés nélkül elsétál odáig, majd leül.*
-Nem láttad Ronmisia-t?
*Néz szét egy kicsit meglepődve.*
-Ő nem jött be? A temetőnél még velünk volt!
*Már fel is pattanna, hogy megkeresse, de nagyon rosszul érkezett sérült lábára, így felszisszenve vissza huppan.*
-Értesz hozzá?
*Kérdi azért kedvesen a tüsténkedő Elinara-t látva. Még meg is mosolyogja igyekezetét.*
-És te jól vagy? Nem esett bántódásod?
*Nézi meg őt is alaposan.*

2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-20 19:54:00
 
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

-Holtakat átsegíteni a sírba? Szóval sírásó vagy? De... Azoknak mi közük a sérülésekhez?
*Ráncolja a szemöldökét, láthatóan nem igazán látja át a helyzetet. De hát a férfi nem azt mondta, hogy szerzetes? Azok ásnak sírokat is? Ebbe sosem gondolt bele eddig. Látszik, hogy kevés volt még az a 72 év, amit eltöltött ebben az életben, tudatlan és fiatal.
Annyi tudása azonban már van, hogy észrevegyen apró jeleket, amiken más talán átsiklik, de számára árulkodó. Ilyen a mimika változása is, ami nem is hagyja nyugodni. Hogyan képes ekkora szánalmat érezni egy ártatlan állatka iránt az, akinek láthatóan semmi kötődése a természettel? A kérdés ott motoz benne, mivel másképp nem talál rá magyarázatot, ezért merül fel benne a kevert vér ténye. Mozdulata valóban nem ütközik ellenállásba, viszont látja, hogy mégis kéretlen gesztus. Tudja, hogy nem mindenki büszke származására, őt azonban sosem zavarta ez. Miért lenne valaki kevesebb csak azért, mert szülei eltérő fajokból valóak? Már a városban született, így talán magától értetődő volt, hogy a toleranciát magáévá tegye.*
-Sajnálom.
*Az elrévedés és a múlt idő... Halott lenne az a valaki? Megborzong a gondolatra, lelki szemei előtt felvillan egy fiatal férfi feltépett torokkal. Túl jól tudja, milyen érzés a veszteség, annyiszor élte már át, amennyit ki sem lehetne belőle nézni. Alsó ajkába harap, türtőztetnie kell magát, hogy ne érintés útján fejezze ki részvétét. Megmondták már neki, hogy a legtöbb férfit csak zavarba hozza ezzel, így próbálja visszafogni magát.*
-Ez tényleg jó hír.
*Bólint félig figyelve. Igen, tényleg örül neki, hogy nem keletkezett maradandó kár, de elméje még mindig a korábban hallottakkal van elfoglalva. Annyira szeretné valamiképp jelezni, hogy megérti ezt a fajta fájdalmat, de... Mégis mi értelme lenne? Segíteni nem segít, hisz aki elveszett, azt semmiféle sajnálkozás nem hozhatja vissza.
A megjegyzésre értetlenül pillant magára, majd füle hegyéig vörösödve kapja karjait máris maga elé. Édes drága szellemek, eddig eszébe sem jutott, hogy ilyen szemérmetlenül néz ki most, hogy ingének alját a gidára áldozta.*
-Én... Én nem vagyok olyan nő, csak... nem volt nálam hirtelen más szövet, amibe a drágaságot bebugyolálhattam volna, így muszáj volt...
*Hebegve magyarázkodik. Szerencsére szavainak hitelt ad a tény, hogy az őzike alatti szövet pontosan olyan színű, mint az elf ingének maradéka, ráadásul jól látszik, hogy a vágás nem egyenletes, nincs elvarrva sem.*
-Arra gondoltam, hogy... Hogy nem fogadhatom el az inget, de itt sem maradhatok, mert odahaza nem szóltam, hogy egész este távol leszek és aggódnának, de nem szeretnék hálátlannak sem tűnni, így... Eljönnél velem? Ne érts félre, én nem, nem úgy, csak hát azért... Szóval, hát...
*Arcát lemondóan rejti tenyereibe, fájdalmasan sóhajtva. reménytelen. mit is gondolt, amikor belevágott? Hogy majd szépen, kerek mondatokkal el fogja tudni magyarázni, hogy mi fordult meg a fejében? Nevetséges.*

A hozzászólás írója (Dawn Wagata) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.20 19:59:37

2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-20 18:03:25
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

- Ó, nem, nem erről van szó. Csak tudod, a holtakat segítem át földi mivoltukban a sírokba. Volt alkalmam nem kevés testet megvizsgálni. Így hát van egy kevés tapasztalatom a sérülések terén.
*Ugyan a felcserek és gyógyítók szintjére nem érhet fel, mágusok között pedig a vízvarázslókhoz, de ettől még tudása meghaladja az egyszeri emberét, ki még nem érintett soha törött csontokat. Persze, akárki ismerhet ilyesmi dolgokat, nem kell hozzá külön okítás, de talán az ő kezeire ildomosabb bízni, hiszen kevésbé tűnik remegőnek, mint Dawn kezei lehetnek. Nem feltételezi, de sejtése van, hogy az ifjú vadászleány nem szívesen végezné ezt.
Óh, Dakh nagyon is jó okot adott nekik, hogy az életét el akarják venni. Hiszen megszületett. Ez pedig egyes emberek szemében vétek. Mert míg az elfek csak lenézik, s megtagadják tőle segítségüket, az emberek el akarják venni azt is, mi maradt neki. Olykor egyszerű támadás formájában, máskor hamis vádak alapján bíró elé terjesztve, kinek ítélete egyértelmű volt. Egy időben még forrt benne a bosszú vágya, eternális harag és pusztító akarat, de elcsitította benne mindezt egy érzés. Egy másik, intenzívebb érzés. Valami, amit soha nem fog tudni elfelejteni. Ami sokkal mélyebb nyomot hagyott benne, mint azt kés tehetné húsába.
A legtöbben pedig nem maguk akarata miatt lesznek ilyenek, kik csak aktuális kedvük miatt, esetleg valaki mássága okán akarja elpusztítani a szembekerülő személyt. Sokat nyom a latba a környezet, miben felnő és az, mit átél. Hiszen az a férfi, ki az első sorban éljenzett, mikor felakasztották, fiával állt ott. Mindketten ott nézték, hogyan nyer formát az értelmetlen és alaptalan düh. Aki pedig ilyen szülő mellett nő fel, annak sorsán kegyetlen pecsét izzik, mit nehéz eltörölni.
S bár Dawn tekintete nem hasonlítható olyan nőkéhez, kik más okból látták eddig testét, mint Justine, a vörös démon, még ha tovább is tart, mint Timandra szégyellős pillantása, érezhető benne a másság. Igaz, később észrevehető, hogy csak eszébe jut, miként ő nő és egy férfi testét bámulta egész idő alatt. Ráadásul teljes mértékig leplezetlenül.
Majd kis időt tölthet el a gida társaságában. Ugyan a holtak őre, a temető felvigyázója és a sírok strázsája, de ettől még kellemes neki is a finom, meleg érintés, mit az őz teste nyújt. Maga hűvös kezével nyúl, s igyekszik gyorsan felmérni mindent, de az alaposság rovására nem mehet ez. Szerencsére Dawn nem lép közbe, csak közelről szemléli, ahogy a szerzetes vékony, sápadt ujjai hosszú, fekete körmeivel tapogatja a gida lábát. S már éppen átvált simító mozdulatokra, s mondaná gyors vizsgálatának eredményét, mikor megnyílt szája tátva marad, ahogy a szőkeség a hajához ér és eltűri fülétől. Igaz is, más része nem különösebben engedi a tudást félvér létéről. Viszont félelmével ellentétben, hogy megvetéssel szól hozzá majd a nő, miként megtudta korcs mivoltát, kedves szavak hangoznak fel. Ajkaira visszatér a mosoly.*
- Inkább csak tudom, milyen a fájdalom, amit érezhet. És megfogadtam, hogy csak egy élet megvédése érdekében okozok fájdalmat másnak. Ezt egy olyan valakinek esküdtem meg, aki közel állt hozzám.
*Zölden izzó szempárja a tűzbe réved, ahogy az őzgidát simogatja és arcára kellemes nyugalom költözik a mosoly társaságába. Le sem tagadhatná, hogy ez most különösen megnyugtató érzés számára. Ám eszébe ötlik, hogy előbb is szólni kívánt, csak Dawn tettei félbeszakították.*
- És van egy jó hírem. Nincs komoly sérülése. Ugyan eltarthat egy darabig, amíg újra tud majd szaladni, de elég sok esélye van felépülni.
*Nyújtja is vissza a nőnek a kis testet, most már nem gyötri tovább, bizonyára az elf közelsége megnyugtatóbb lesz számára, mint annak karjai közt lenni, ki éppen most okozta neki a fájdalmat. Amúgy is úgy vette észre, hogy a lány számára is legalább annyira megnyugtató, ha biztonságban tudja a kis gidát.*
- Mellesleg, tudok adni egy inget. Nem szívesen engedném, hogy így menj az utcára.
*Utal itt a megtépázott felsőruházatra, mi inkább csak maradványnak nevezhető. Hiába takar jól, azért mégis csak jobb lehet egy olyan ruha, ami tényleg eltakarja testét a kéretlen pillantások elől. Dakh szempárja amúgy is, ha téved is a fedetlen bőrre, érezhető benne, hogy a testiség legalább annyira távol áll tőle, mint előbb a lányétól. Hiába lehet gondolatébresztő, nem érzi úgy, hogy Dawn éppenséggel vágyna a férfiúi társaságra, mint olyan.*

2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-20 11:09:18
 
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

-A szerzetesek akkor valamiféle gyógyítók is?
*Ő eddig csak arról tudott, hogy tanítók és lelki segítők, akik átadják a mágia nemes tudományát és támaszt nyújtanak azoknak a lelkeknek, akiket az elkeseredettség űzött idáig. Ő maga még sosem próbálta, ha lelkét kínok rántották össze, rendszerint az erdőbe menekült, a fák magányát választva, hogy a természet hozzon enyhülést.
Látja és megjegyzi, egyelőre még csak magában, hogy a sebhelyek aligha származhatnak állatoktól, tehát csakis az a következtetés marad, hogy embertársai próbáltak ilyen módon az életére törni. Vajon miért? Kell-e különösebb ok ahhoz, hogy valakinek életét kívánják? A legszomorúbb, hogy erre még ő is tudja a választ: nem. Elég annyi, hogy a szegénynegyed valamelyik söpredékének éppen rossz napja van, onnantól pedig mindegy, hogy aki áldozatul esik, mennyire ártatlan vagy bűnös, mennyire élt példás életet vagy lapított a mocsokban. A halál nem válogat, mondják, de sajnos az élők sem. Megborzong, magában gyors fohászt mormol, hogy ő sose váljon ilyenné.
Hosszúra nyúló pillantásában nyoma sincs az érett nők tekintetében fellobbanó tűznek, inkább hasonlít egy kisgyerekre, aki természetes kíváncsiságtól hajtva méricskél, gondolatai még csak véletlenül sem fordulnak a testiség vagy hasonló dolgok felé. Kíváncsi és a váratlan látvány leköti a figyelmét, de nagyjából ennyi. Igaz, már elég idős lenne az efféle dolgokhoz is, de mindez csak némi késleltetéssel világosodik meg előtte is, ezért a szemlesütést és pirulás. Ha nem lenne gombóc a torkában, talán még bocsánatot is kérne, amiért ezzel feltehetően kényelmetlen helyzetbe hozta a szerzetest.
Inkább kicsit el is távolodik, mint fogalmazott, hogy kicsavarja magát, de ebben része van annak is, hogy saját zavartságán túllépjen és ne kövessen el ekkora illetlenségeket. Nem szeretné, ha egy újabb hímnemű tekintene rá zavaró tényezőként. Jobb most ez a pár méter ráadás, mint hogy megint kiderüljön, mennyire kéretlen és terhes a társasága.
Igazából nem is nagyon figyel a párosra, hajából csavargatja a vizet, némileg talán ruháiból is, amennyire tudja, bár tény, hogy ez mit sem segít hűvös bőrén. Önkéntelenül is felmerül benne a gondolat, hogy miféle követelmény ez, hogy egy templom belseje ennyire hűvös legyen... Igaz, odakint sem biztos, hogy a szél kevésbé csípni nedves testét, de az legalább szárít is, nem úgy, mint az itteni levegő. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor a gidácska fájdalmas hangját hallja. Összerezzen, annyira elmerült a gondolataiban a templom belsejével kapcsolatosan, hogy egy pillanatra azt sem tudja, miért ismétlődik megint az a hang, amit Lupo is okozott, csak némileg halkabban. Tekintete máris a tűz előtt ücsörgő párosra téved, mivel onnan, ahol áll, nem látszik sok minden, így nyújtott lépésekkel máris a félvér mellett terem, térdre ereszkedve hajol közelebb, pillantásában kérdő fény.
Amikor aztán már előtte is világos lesz, hogy mi történik, bólintással nyugtázza a vizsgálatot. Esze ágában sincs megálljt parancsolni a procedúrának, hiszen ha a szerzetes nem, akkor majd odahaza anyuka vagy apuka végezték volna el, ami ugyanígy fájdalommal járna. Ennél érdekesebb a férfi arca... Pontosabban az azon végbement változás. Dawn lopva figyeli a mosolyt felváltó szinte fájdalmat, olyan nehéz elhinni, hogy valaki, aki nem ápol bensőséges viszonyt a természettel, ennyire át tudja érezni egy állat baját. Ha az idegen végzett a vizsgálattal, akkor az elf lány váratlanul nyúl előre, az őszes hajzuhatagot félresimítva a fül útjából.*
-Már értem.
*Mozdulata gyors, aligha lehet kitérni előle, valószínű, hogy a kevert vér immár neki is világos lesz. Ám ahelyett, hogy tiszta vére viszolygást, undort szítana benne, arcára csak egy derűs mosoly ül ki, mint aki most nyugodott meg.*
-Örülök, hogy nem egy emberrel találkoztam, az valószínűleg kinevetett, kigúnyolt volna, de te... Ugyanúgy érzed a fájdalmát, mint mi. Örülök.
*Nem lehet véletlen, az elfek ősi vére bizonyára megmutatkozik a félvérben is. Hálát kell adnia a szellemeknek, hogy így történt.*

2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-20 02:07:21
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Dakh ellenben igen kevés tekintetben mondhatná magát szerencsésnek. Hiszen megtagadták tőle az életet több ízben is, még ha minduntalan túl is élte a halálos ítéleteket, sosem feledte az arcokat, a hangokat, miként nevezték fattyúnak, korcsnak, torszülött és szörnyszülött között vacilláltak és néhol csak pusztán bitóra akasztották volna. Csak istenek házai fogadták be, s tartották őt meg szégyenében, pont őt, kiben a hit szikrája is alig-alig pislákol, mikor szinte csodák történnek orra előtt. Elvette hitét az élet, megtanította, hogy ha létezik is isten, szellem vagy akármi felsőbb hatalom, kegyetlensége teremtett lényeiével vetekszik, ha hagyja, hogy így szenvedjen egyetlen porhüvely is, melybe lelket eresztett. *
- Bár annyira nem értek az állatokhoz, sok kétlábúhoz volt már szerencsém, aki nem kevés töréssel került kezeim közé.
*Hiába, sokszor úgy hozzák a temetni való hullát, hogy kegyetlenül össze van verve. Jól tudja, hogy egy megtermett ork, vagy egy méretes óriás, de még egy jól táplált ember is képes olyan mód zúzni a csontokat, hogy önmagában halálos pecsét legyen a szenvedő életére, nem különösebben a kivégzések, miket még ezek után eszközölnek. Mondhatni áldás annak, kit nem saját testének gyilkos módszerére bíznak, hogy csontszilánk jusson szívébe, hanem előbb metszik torkát, döfik szívét, zúzzák be koponyáját is, s kímélik a gyors halállal. A lényeg, hogy szaktudása talán nincs, de elég tapasztalata biztos, hogy meg tudja állapítani, mennyire súlyos a gidácska sérülése.
Ahogy meztelenné lett felsőtestére téved az elf égkék szempárja, könnyen megmondhatja, hogy ha nem is tökéletesek a vágások nyomai, az vagy a sietségnek tudható be, vagy az orvosló kezek voltak alulképzettek, de a jó vadász kiszúrhatja, hogy ezt aligha tette a természet egyszerű teremtménye, hacsak nem egy különleges förmedvény szabadult rá, kinek karma oly éles, mint a finoman dolgozott acél és olyan pontos, mint egy felcser vagy gyilkos, ki eme penge forgatására szakosodott. Dakh számára viszont az tűnik csak fel, hogy Dawn igen leplezetlen mód megbámulja testét. Nem szégyelli magát, de meglepődik ezen. A legtöbb nőnemű csak lopva lesi meg a férfiak máskülönben rejtett bőrfelületét, még ha az olyan, mint a félvéré. Karcsú, alig edzett, alsó bordapárja jól kivehető, s mellé még enyhe sápkóros bőr is felfedezhető.
Csak megrázza ezüstös tincsekkel ékített fejét, hiszen számára ugyan meglepő, de nem szokatlan. Hiszen szerzetes társai már kérdezgették és Dawn sem az első nőnemű, ki előtt testéből felfed. Az viszont kellemes csalódás, hogy most nem húzza el a gidát előle, pedig számított erre is.*
- Per-persze...
*Feleli kicsit megilletődötten. Azok után, hogy nemrég még tőrt rántott rá, s szinte anyjaként húzta el tőle a gidát, most önkezével adja át. Meglepődik, kimondottan meglepődik. Igaz, ezen hamar túlteszi magát és az óvatosan bepólyált kicsivel a tűzhöz megy, hogy leüljön és ölében kibontsa az oltalmazó ruhadarab maradványának béklyójából.*
- Na, ez kicsit fájni fog, aranyom, de muszáj lesz.
*Egyik kezével szüntelen cirógatja két méretes füle közt a fejecskét, ám a másik keze, annak hosszú, éjfekete körmeivel a lábára csúszik. Finom simogatással jut el a sebéhez, ahol nem szívesen, de kicsit erősebben érinti, s amennyire csak lehet óvatosan, de a szükséges erővel tapogatja ki, mekkora lehet a sérülés mértéke. Nem kételkedik benne, hogy a gidának ez nem fog tetszeni, ahogy abban se biztos, hogy Dawn nem terem rögvest mellette és ragadja el tőle, ám ha meg is indul felé, azon mód szóra nyitja esővíztől nedves ajkait.*
- Sajnálom, de muszáj.
*Csak ennyit közöl, s míg vizsgálja az őzet, ajkairól lelohad a vigyor, a mosoly, a legkisebb jele az örömnek és mély keserűség terül el rajta. Tudja jól, mennyire fáj, mikor segítő kéz ér a sebhez, s tudja jól, nehéz viselni, néha nehezebb, mint a sebző támadását magát, de azt is, hogy ez mennyire fontos lehet. Ha az élete nem is múlik ezen, jobb minél előbb kideríteni, mennyi esélye van, hogy újra lábra tudjon állni.*

2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-19 19:47:20
 
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*nagyon sok tekintetben mondhatja magát szerencsésnek. Szerető család várja odahaza, szenvedélye lett a munkája, amit nem is űz rosszul, eddigi élete is komolyabb tragédiáktól mentes volt. nem számolva a férfiak nyomtalan eltűnését... Nem, erre most nem szabad gondolnia, mert még a végén sikítva fog menekülni a szerzetes közeléből, nehogy őt is elérje az a különös végzet, ami eddig a legtöbb olyan hímnemű egyedet, akikkel közelebbi kapcsolatba került.*
-Még nem mertem megnézni, hogy tényleg eltört-e a csontja. Ha igen, úgy... Sokkal nehezebb lesz neki, de minden tőlem telhetőt meg fogok tenni érte.
*Tekintete akaratlanul is elkalandozik a sebhelyek felé, mivel nem egy állat okozta heget látott már, így könnyen meg tudja mondani, hogy ezeket valóban vad okozta-e. Igaz, a szerzetes nem tűnik vadász alkatnak, de ez még nem jelenti, hogy valóban nem volt köze soha ehhez a nehéz, de Dawn szerint nemes mesterséghez.
Hosszas másodpercek telnek el így, hogy az égkék szemek leplezetlenül, mégis ártatlanul figyelik a fedetlen törzset. Akkor kap igazán észbe, amikor az idegen megmozdul és a gida felé nyúl. Az elf lány ezúttal nem akadályozza meg a cirógatást, csak ajkába harapva süti le a tekintetét. Most túllépett egy határt? Hirtelen villannak eszébe egy régi beszélgetés szavai, így kezét még az előtt elkapja az őz fejétől, hogy a szerzetes bőrével találkozhatna.*
-Elnézést.
*Hogy zavarát valamennyire palástolja, inkább esőtől terhes hajzuhatagát húzza a vállán keresztül előre, próbál minden idegszálával arra koncentrálni, ahogy vékony ujjai az aranyló fürtök között szántanak végig. Ki kell csavarnia, hogy elkezdhessen megszáradni...*
-Odaadhatom egy kicsit? Csak ameddig kicsit kicsavarom magamat.
*Vigyázva karolja fel az állatkát és nyújtja a férfi felé, hogy az átvegye. Talán még tetszeni is fog neki, hogy babusgathatja a jószágot, ameddig Dawn a szoba sarkába téblábol. Jól elázott, talán ki kellene gyorsan futnia Lupohoz, hogy egyrészt a kancát is áttörölje, majd a pokróccal saját magát is megszárogassa valamennyire. Ameddig ezen töpreng, haját csavarja össze, izmait megfeszítve igyekszik kisajtolni belőle a lehető legtöbb vizet. Miért is van még mindig itt, holott a gazdagnegyedben várja az otthon? Ez az a kérdés, amire még most sem tud választ adni, pedig itt az átnedvesedett ruhákban és az alig takaró, megtépázott ingben a megfázás kerülgeti.*

2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-19 18:50:04
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 81

Játékstílus: Szelíd

//Zrekil Losef //

*Amos Thenior mélyen elgondolkozik a hallottakon, szemmel láthatóan mérlegel magában. Csupán mutatóujja mozdul néha, egyet-egyet koppintva az asztal lapjára. A férfi a semmibe mered, s a kettejük közé belépő mély csend már-már kezdene kínossá válni, mikor a főpap végül felsóhajt, s a gnóm mágusra emeli tekintetét.*
-Úgy döntöttem, engedélyezem neked a hozzáférést a kért tekercsekhez. Pontos nyilvántartást kell vezess arról, mely tekercseket olvasod el, vagy használod fel.*nem utasításként hangzik ez, csupán tények közlése, mellyel szemben fellebbezésnek helye nincs.*
-Ezt pedig végül, de még mielőtt az idézéssel próbálkoznál, be kell mutatnod nekem, s ezután fogom elbírálni, hogy az idézést elvégezheted-e itt a templomban. Azt nem tilthatom meg, hogy máshol elvégezd, ám amennyiben döntésem ellenére mégis megpróbálkozol vele, s ez a tudomásomra jut...*sokat mondó mozdulattal tárja szét kezeit, mintha csak a port söpörné arrébb az asztalról. Zrekilt eléri a mozdulat szele, mely nyilvánvalóvá teszi, hogy a dologban némi mágia is közrejátszik, hiszen a főpap több lépésnyire ül tőle.*
-Menj hát, s keresd a választ. A könyvtárban útba fognak igazítani, amint ezt itt felmutatod.*mondja, miközben pár szót vés egy pergamenre, melyet végül összeteker, s lepecsétel a gyűrűje, s némi viasz segítségével.*

2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-16 16:48:19
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Pontosan tudja, hogy az elf vadászok csak a megélhetésük végett ölnek. Még ha vad is támadja őket, elmenekülnek, legrosszabb esetben is csak harcképtelenné próbálják tenni ellenfelüket. Ám nem egy történetet halott, hogy az erdei szellemek az ilyen vadászokat óvni is szokták a támadóktól. Mintha léteznének ilyesfajta entitások...
Az élet része a halál. Ezt egyeseknek nem tanítják, maguknak kell megtapasztalni. Az elf szerencsésnek mondhatja magát, hogy neki olyan jó tanára volt, hogy elárulta neki ezt a bölcsességet. Dakhnator a saját bőrén kellett megtapasztalja az elmúlás fájdalmát és az élet keserűségét. Bár nem regélnek, mint ezer ékes szó, beszédesek lehetnek sebhelyei. Mind az arcát metsző vágásnyom, mind a nyakát ékítő kötél megmaradt helye.*
- Igazán nincs mit.
*Feleli széles mosollyal a köszönetre, ami közben sikerül Lupot biztonságban elhelyezni, fedéllel feje fölött. S miután a hátasról gondoskodtak, magukról is éppen ideje lesz. Amint beérnek, a lámpást a kijárat tövében hagyja, miként előtte is volt. Idebent vannak fényforrások, gyertyák, fáklyák, amik eleget tesznek az esti órákban is, hogy a sötétség ne legyen képes uralmát átvenni a szél temploma felett.
Beérve a szerzetesek kicsiny szállására, kicsit nem törődik a lánnyal, míg mindent előkészít. Lángra lobbantja a kandallócskát és megválik nedves csuhájától. Alant a fehéres ing és a sötét nadrág, előbbinek nyak alatt lévő fűzőjét megoldja, majd azt is leveti. Szépen kiterítve, hogy könnyebben száradjon. Felsőtestén több vágás nyoma is látszik, mintha többször is megpróbálták volna feldarabolni. Egyik felkarján, másik alkarján, testén két helyen is keresztbe és körbeérve egész törzsét, fájó belegondolni, miket élhetett át, mégis ajkain kellemes és megnyugtató mosoly honol, ahogy Dawn mellé ül.*
- Értem. Balesetek mindig történnek. A fájdalom pedig, mint említetted, akárcsak a halál, az élet része. Ettől talán erősebb lesz csak. Hiszen a törött csont forradása csak megedzi, akárha acélt kovácsol a mester. Reméljük, ez a kis gida is felépül és egy vadász sem fog kifogni rajta.
*Bátortalan emeli újra kezét és ha most engedi a szőkeség, akkor újra megpróbálja megérinteni az állat fejét. Semmi ártó szándéka nincs, ebben már elég biztos lehet a másik. Hiszen nem egy alkalma lett volna az egyesek szerinti másvilágra száműzni a kölyök őzet. Nem is tudja, miért vágyja úgy megérinteni. Talán testének melegsége vonzza a hűvös kezű szerzetest, talán az ártatlansága, mely mindenkiben ott lappang, míg nem irtja ki valaki. Az ő szívéből már régen kigyomlálták az ilyesmit, gyökerestül szakítva szét az ártatlan, hófehér virágot. Szirmai hamuvá lettek, csak egy apró leheletnyi maradt meg belőle, mit féltve óv, rejtve a világ elől. Ezt hivatott védeni arcára oly gyakran kanyargó vigyor, a kedves mégis komor, sötét viselkedés, vagy éppen a barátságos, mégis kemény, őszinte modor. Talán csak egy érintésre vágyik elf vére... *

2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-14 13:23:18
 
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Úton - Kagan, Isurii//

*Megrázza a fejét, mert ezúttal nem hagyja magát behúzni a csőbe.*
- Nem-nem, kishúgom, most nem fogok csak úgy besétálni egy ilyen toronyba! Különben is, előbb a lovakat kell elhelyeznünk. *sarka enyhe nyomásával ösztökéli hátasát az ismétlet elindulásra, és lassan megkerülik a mágia tornyát.*
- Vajon miért hívják Templomnak? Ha jól tudom, ezek a városi népek jobbára hitetlenek, se Őseik, se Szellemeik, se rendes Isteneik nincsenek. Mégis... templomnak nevezik a helyiek. *ezen kissé elgondolkozik, majd rákérdez.*
- Talán a varázslatot, vagy a Négy Elemet tartják istenüknek? *ez megmagyarázná a dolgot, de meglehetősen elsújtó képet is festene a helyiek "színvonaláról". Még Kagan világában is csak nagyon kevés olyan primitív néptöredék volt ismert, mely a tüzet, vagy a szelet imádta volna - a Thargodar vezére nem tudja elhinni, hogy a Város lakói ugyanezen a szinten lennének, vagy voltak akkor, mikor a templom megépült.*
- Nincs hitük, nincs múltjuk és nincsenek reményeik. Milyen jövőjük lesz? *kérdezi halkan Isuriitól saját nyelvükön, enyhe szomorúsággal a hangjában. Persze, ő már tudja, hogy saját magának és népének milyen jövőt szán, és sokkal kényelmesebb neki egy ilyen Arthenior, mégis... szomorú.*

*Lovaikat végül a könyvtár mögött kötik ki, és bár így egy keveset kerülniük kell, odabentről rálátnak a hátasokra, így azok őrzésével le van a gond. Odabent már kissé eltévelyednek, de a szerencse ekkor segítségükre siet: Kagan hatalmasat tüsszent.*
- Báh. Nyá. Por. Arra lesz... *törölgeti az orrát, szabad kezével (a ballal, mert ugye az orrtörölgetést és sok mást kénytelen jobb kézzel végezni) az oltár melletti nyitott ajtó felé int. Por, szikkadt pergamen és dohszag árad onnan, és nem kell profi nyomolvasónak lenni ahhoz, hogy az ember (még ha nem is nagy könyvtárba járó) megtalálja, amit keres).*

*Odabent Kagan egyből az ablak közelébe telepszik, egyrészt mert tüntetően nem akar semmi mágikussal foglalkozni, másrészt hogy lovaikra rálásson.*
- Na, itt vagyunk. Hajrá! *vigyorog húgára, és karjait mellkasa előtt összefűzve biccent: a lányé a lehetőség, hogy immár Arthenior híres mágiaközpontjában is hozzájusson a tudáshoz. És persze a sok-sok varázslat leírásához.*
~ Isurii Thargodar Artheniorban tanul, hogy Thargarod és Lanawin legnagyobb mágusa legyen. Hehh... ezt hívják a bölcsek ironikusnak, nem? ~


2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:55:13
 
>Isurii Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139

Játékstílus: Vakmerő

//Úton - Kagan, Isurii//

*Hallgatja bátyja elmélkedését, nem szól közbe. Csak csöndben figyel és ő maga is elgondolkozik ezeken a dolgokon. Tényleg érdekes ez az egész, de mielőtt az átfogó összefüggésektől megvilágosodhatnának elérik a templomot.
Alkalomadtán talán Leandanának is felveti a dolgot, bár ahhoz képest, hogy ő a Szellemjáró, bizonyos dolgokban végtelenül reális.

Az épület előtt hagyják lovaikat, ezúttal kipányvázva, majd hasonló elszántsággal, mint tették azt a kikötői mágustoronynál is, belépnek.*
-A Levegő Temploma!
*Suttogja lehunyt szemmel, de felnyílói pillái nem épp a várt látványt engedik elé tárulni. Meg is van zavarodva egy kis ideig. Nagyon idegen az ő kultúrájuktól az efféle építmény.*
-Hát...
*Kezd bele kicsit bizonytalanul.*
-Keressünk itt is valami tekercsest!
*Javasolja és körbe is járja a termet, hátha... Hátha talál valamit, vagy valakit, ami érdekelheti.*

2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-14 12:26:58
 
>Kagan Thargodar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782

Játékstílus: Vakmerő

//Úton - Kagan, Isurii//

*Ez tény, legalábbis Argus esetében, aki valószínűleg az a típusú mágus, akinek a kalapjára fel kell varrnia, hogy "varászló", hogy az emberek is tudják, kivel állnak szemben. Zrekil pedig félbolond, még ha jóindulatú is; láthatóan képtelen annyi ideig koncentrálni, hogy rendesen bekösse akár a cipőfőjét is.*
- Érdekes felvetés, Isu. *gondolkodik el az ősz haj kérdésén, és valóban: több perc is eltelik, míg újra megszólal. Addig csak csendesen lovagolnak tovább.*
- Hmm. Lehet benne valami. A helyiek szava a szürke hajra az, hogy "ősz", ugye... és ez a szavuk a föld hónapjaira is, mely a levélhullás, az elmúlás... az öregség ideje. *válaszolja hosszas merengés után, de a konklúziót nem akarja levonni, inkább folytatja.*
- A mi szavunk az ősz hajra, a grath har, ami egyszerűen szürke hajat jelent, de Grathrawn, azaz a Szürke Holló a Szellemek világának egyik őre, és a teljesen szürke (nem fehér) hajú vénembereket az ő hírnökeinek szokta tekinteni a nép. *itt kicsit már bele van zavarodva, hogy mit is akar mondani, így megvonja a vállát.*
- Valószínűleg ez csak játék a szavakkal, de attól még lehet igazad, hiszen a Szellemvilág mágiával teli, és azok, akikben születésüktől megvan a Képesség, többnyire színét vesztett, fehér hajjal születnek. Mint te... lehetséges, hogy a Szellemvilág érintése miatt őszülnek az emberek. Nem tudom. *a javasolt útirányt elfogadja, és lovát a város talán legmagasabb épülete felé irányozza. A Templom helyét már legelső ittjártukkor megállapították, így nem okoz nehézséget abba az irányba fordulni.*
- Legyen így. Irány akkor az a templom.

2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-13 20:05:52
 
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

*Mikor visszatér a valós időbe, teste pihenten várja, ám elméje teljesen kimerült. Azt viszont érzi, hogy talán most sikerült közelebb kerülnie ahhoz, hogy csatornát nyitnia a levegő síkjára, csupán egy varázslatot kéne megtanulnia, ám arra most egyáltalán nincs ereje.*
~Nem érdemes sietnem. Nagy lépést tettem meg, ez csak az út eleje.~
*Csiga lassúsággal hagyja el a termet, és indul a kijárat felé, lelki szemei előtt látva a megbontott ágyát, és egy pohár bort.*

2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-11 10:13:32
 
>Z'ress yd Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Még kevesebb fény. Ez az amit ő szeret. Belépve a hatalmas faajtókon keresztül az Ő világa tárul szemei elé. Kissé hűvösebb levegő, kevesebb fény, kevesebb láthatóság. És tűz. Bizony a tűz, ami a mélységi lételeme. Alapszükséglete. A forrása. Az izzás az ő "szerelme". A gyertyák maró lángja, a hűvös padok. Nem kell más neki. A meditációra és tanulásra tökéletesen alkalmas hely. Még nem tud sok mindent, sőt, akár mondhatni tudása szegényes. De tanulni jött ide ez a sötételf, és persze bujdokolni. Menekülni, elrejtőzni, mint egy űzött vad, amelyet társai kiközösítettek. De nem tudta magát tovább megjátszani. Ezért jött Artheniorba, és hogy tanuljon. Először természetesen körbejárja a templomot, majd egy padra ül le a második sorba. A pad hideg és száraz. Ujjai összefonódnak, szemét a kőoltárra szegezi. Jegyzetel a fejében...*

2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-11 01:51:02
 
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Lassan talán elhiszi... Addig mondhatja magát szerencsésnek, ameddig rendelkezik kellő tartással másokkal szemben, mert amíg ezen óvatossága él, addig érezheti magát viszonylag biztonságban.
Egy pillanatra fellángol benne elf vérének büszkesége, már szólna is vissza csípősen, hogy el is várja, hogy ilyet ne feltételezzenek róla, de szerencsére még idejében képes nyelvére féket tenni. Hiszen a férfi épp azt mondta, hogy sejtette, nem szórakozásból oltotta ki egy ártatlan állat életét. Kicsit le kell higgadnia, mert az nem segít, ha idegeskedik. A múlton már nem tud segíteni, a nyíl okozta károkat nem teheti meg nem történtté, de a jövőt még tudja alakítani, csak erre szabad mostantól koncentrálnia.*
-Úgy neveltek, hogy a halál az élet része, az állatok is tudják ezt, így ha a megélhetésünkről van szó, akkor nem vétünk a természet ellen, ha megölünk annyit, amennyire szükségünk van. Sokan a vadászok közül úgy tartják, hogy a szellemek maguk küldik elénk ezeket az állatokat áldozatként.
*Mintha csak magának magyarázná, bizonygatná, hogy ő nem gyilkos, hiszen a suta azért kell, hogy odahaza legyen hús, mégis... Nem képes csak úgy lerázni magáról a bűntudatot, az tovább marcangolja és tépkedi belülről.*
-Köszönöm.
*Motyogja zavartan, miután a szerzetes segít neki leszerszámozni a kancát. Be kell látnia, hogy a másik pár kézre most szüksége is van, hiszen fél kézzel nem tud olyan hatékony lenni. Még szerencse, hogy Lupo nem ellenséges típus, békésen tűri az idegen érintését is, mindaddig, amíg gazdája is a közelben van.
Miután érzékeny búcsút vett a hátastól, szótlanul követi az ismeretlent. A templom ajtaján belépve félénken húzza össze magát, hiába tudja, hogy ide bárki betérhet válogatás nélkül, mégis feszélyezi a benti hangulat. Szinte érzi az évszázados falakból áradó tekintélyt, ami őt sem hagyja hidegen, akaratlanul is óvatosan szedi a lábait, mintha csak prédát cserkészne, olyan hangtalanul halad, hevesen dobogó szívéhez szorítva a kis gidát.
Megilletődöttsége csak növekszik, amikor olyan ajtó is feltárul előtte, ami viszont csak a templom szolgái számára van fenntartva. Ha az épület fő részében meg is fordult valaha, itt már egészen biztosan nem, tekintete félszegségét legyőzve vándorol ide-oda kíváncsian, felmérve, hogy hova is került.*
-Igazából... Fájdalmasan egyszerű történet.
*Halk sóhajjal ül le a földre a tűzhely elé, lábait keresztbe vetve, az őzikét az ölébe helyezve. Óvatosan bontja le róla az ing romjait, míg elő nem kerül a teljes kis test, hátsó lábán egy ronda zúzódással. Az sem hamar lesz, amikor az állatka szökésétől kell majd tartania.*
-Vadászni indultunk, ahogy máskor is, követtem a nyomokat, amik a sutához vezettek. Nem voltam elég körültekintő, nem vettem észre, hogy édesanya, hanem lelőttem. Sajnos az idő sem kedvezett most, a távolban farkasokat hallottunk, amitől Lupo megrémült és majdnem elgázolta ezt a babát. Szerencsére csak ennyi baja esett, de az anyja nélkül képtelen lenne túlélni. Csak remélni tudom, hogy odahaza anyuka meg tudja gyógyítani, hogy utána apukával elkezdhessük a felnevelését.
*Ujjai egy pillanatra sem hagyják abba a bársonyos fejecske cirógatását, mintha a gida is kezdene lassan megnyugodni, mozdulatlanul tűri az elf mozdulatait.*
-Fohászkodom minden szellemhez, hogy az ostobaságom ne kerüljön még egy életbe.
*Miért volt ennyire őszinte és nyílt egy olyan férfival, akinek még a nevét sem tudja? Nem tudna erre most magyarázatot találni, egyszerűen érezte, hogy ez a súly neki túl sok, nem bírná ki, ha nem oszthatná meg valakivel a lehető leghamarabb. Ő tényleg nem akarta, nem így tervezte, de már nincs visszaút. Egy gyors mozdulattal húzza végig alkarját a szemeinél, mivel hajából még mindig útjára ered egy-egy kósza esőcsepp az arcán, így nem biztos benne, hogy ezeket kell-e csak letörölnie vagy ténylegesen megbújik néhány könnycsepp is a szeme sarkában.*

2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-09 05:31:41
 
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

*Csupán annyi időre tér meg házába, hogy tisztességesen ellása sebét, s a kamrából elővéve némi hideg élelmet, egyen valamit. A kristályokat a leteszi az íróasztalára, botját a falnak támasztja, majd kilép az ajtón. A templomban sem az egyikre, sem a másikra nem lesz szüksége. Immár felszabadultan lép az ismert útra, s tart a tudás házába. Azonnal a könyvtár felé veszi az irányt, út közben oda-oda biccentve a papoknak, tanulóknak. Néhányukat ismeri látásból, páran ismeretlenek számára. A terembe belépve körülnéz, majd a polcokon heverő könyvek és tekercsek közül kiválaszt néhányat, amely a levegő, illetve a föld alapú mágiákkal foglalkozik. Akad köztük olyan is, amely a főpap keze munkája. Ezután kiválaszt egy szabad asztalt, s figyelmét az olvasásra koncentrálva elmerül az irományokban.*

2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-07 22:27:05
 
avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Tündérek, Mort//

//Folyópart//

*Miután a fegyveres védelmező lerázza magáról,két kezét összekulcsolja és a szája elé kapja. Riadt tekintete hol az orkokra, hol Erindellre, hol a fegyveres emberekre kapja. Amikor az ork végignézi, arra utalva, hogy esetleg ő is megsérülhet, ismét csak végigfut rajta a pánik érzése. Ha nem lenne a szája előtt a keze, biztosan megint felsikoltana. Váratlanul felbukkan egy óriás és Arthenior városőrei. Mikor mikor rájön, hogy segíteni jöttek, a meg könnyebülés elárasztja. Mikor a dolgok szerencsés fordulatot vesznek Erindellhez lép. Mikor meggyőződik róla, hogy nem esett komolyabb baja nagyon megkönnyebbül.*
- Köszönjünk szépen!
*Trillázza tündéri hangon a megmentők felé, egy félénk mosoly kíséretében és megfogadja magában, hogy, nem fog megfeledkezni róluk, hiszen megmentették őket és ezért még hálával tartozik. Ha nem tartóztatják fel az orkokat, míg az őrség megérkezik ki tudja mi történt volna. Kissé még mindig félve követi a temetőn át az óriást, tündérbarátnőivel, a templom felé.*

//A Templomnál//

*Nagyon örül, mikor, végre ideérnek és ő is hálás köszönetet mond az óriásnak. Tökéletesen egyetért vörös hajú tündérbarátnőjével, hogy ennek a városnak bizony jó őrei vannak. Majd meghallja Erindell kérdését és felé fordul*
- Semmi bajom csak nagyon megijedtem. Tényleg azt hittem, hogy... Erindell... a lábad... te MEGSÉRÜLTÉL!
*Veszi észre ijedten a sebet a lábán. Gyorsan elkezd barna bőr táskájában kutatni. Most áldja csak az előrelátását, hogy a vörös gyógyhatású növényekből eltett párat a tisztáson.*
-Ez vérfű, biztos ismered, gyógynövény segíteni fog! Csak ülj le oda, hogy rá tudjam tenni!
*Mutat a templom lépcsőire, mert jelenleg az van a legközelebb.*
- Te jól vagy? Nem sérültél meg?
*Néz Ronnmisiára, ha ő is ott van már és szemével kutatja, rajta nincs e sérülés. Egészen elszánt most, hogy segít, mert nagyon szégyelli, hogy ilyen gyáván viselkedett az előbb. Segítségért kiabált, mert nem tudta barátnőit sehogy sem védeni. Még sose kívánta ennyire, hogy valamiben kiemelkedő lehessen,valamiben, amivel megvédheti magát és a vele lévőket minden bajtól.*

A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.09 18:20:28, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.

2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-07 20:24:39
 
>Omon Rabark avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 267
OOC üzenetek: 42

Játékstílus: Vakmerő

//Lyron; ha erre jön//

*Belép hát a templom ajtaján. Az öreg épület jól tartja magát. Körülnéz gyorsan, hátha változott valami, de mivel látja, hogy minden ugyanolyan, mint máskor az asztalok fölé emelkedik. Pár perc múlva már a tanítók társaságát élvezheti. ~Igen, azthiszem értem. ~ Sok tanító van a templomban, ha Lyron itt van, akkor ő is biztosan le tud ülni más tanitókhoz. De Omon nem látja, hogy ott van-e, mert a papiruszokkal vna elfoglalva. ~Igen... Tehát akkor... ~ Talán mindössze fél óra, míg megtanulja, de valószínűleg megtanulja, amit akart. Miután végez kimegy a templomból és a gazdagnegyed felé veszi irányt, ahonnan a piactérre akar menni egy rövidke bevásárlásra. *

2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-07 07:12:53
 
>Dakhnator Makrocciel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8

Játékstílus: Szelíd

// Amikor a hold fényesen ragyogott //

*Lassan talán Dawn is elhiszi, hogy a férfiban nincs ártó szándék, csak segíteni akar, ahogy a többi szerzetes is szokott másoknak. Attól, hogy furcsán, esetleg ijesztően néz ki, még éppen ugyanolyan jóság lakozik benne, mint akárki másban, ki nem az alvilág mocskában tevékenykedik, hogy a métely tovább tudjon terjedni.*
- Sejtettem, hogy nem is szórakozás tárgya.
*Ő sem fog enni belőle egy falatot sem. Legalábbis erősen kételkedik benne, hogy odáig fajulna ez a rögtönzött találka, hogy végül a szőkeség meghívja vacsorázni. Amúgy se fogadhatná el, hiszen dolga az, hogy segítségére legyen bárkinek. Mágiája nincs, így más módon elégíti ki a segítség igényét.
Ha lebukna, valószínűleg megdorgálnák, amiért ilyet tesz, de biztos benne, hogy nem fog lebukni. Azért annál jobban ismeri már a templom többi szolgáját, nem fogják megtudni, hogy a sírok őre egy lovat rejtett a kamrába. Akit természetesen segít leszerelni, amint az őzről gondoskodott. Főleg azért érzi szükségét ennek, mert látja, hogy a lány nem nagyon akarja elereszteni a gidácskát, így pedig hiába a rutin, feleannyit tud tenni egyszerre. Ám Dakh kooperációjának hála feleannyi dolga is lesz.
Éppen segítene a pokróc elhelyezésében, amikor a ló megrázza fejét, tovább áztatva őket. Dakh ezen is csak nevetni tud, nem hatja meg igazán. Pont nem számít már az a kevés. Inkább segít tovább, majd ha befejezte Dawn a rövid búcsúját, mehetnek a templomba.
Odabent nem szükséges bujkálni, hiszen nem ez az első alkalom, hogy betér valaki menedékért. Igaz, más dolog pusztán az eső elől a falak közé menekülni és más, mikor valaki Dakh oldalán érkezik. Hiszen ő a szerzetesek kis szállására is elkíséri a lányt, ahol víztől terhes csuhájától megszabadul. A kis kandalló mellé áll, s pár fát téve oda, s gyújtóst, hogy aztán a tűzszerszám apró lángot élesszen ott. Hatodikra sikerül is.*
- Akkor... Elmeséled, hogy mi történt?
*Észre sem veszi, hogy bármiféle előzetes egyeztetés vagy megbeszélés nélkül tegeződik, nála ez olyan természetes, mint a légzés. Akár akarja, akár nem, egyszer úgyis meg kell történjen, ha pedig csak erőlteti a késlekedését, rosszabbul jár. Ezért nem is tartaná problémának, ha esetleg észrevenné, ami aligha történik meg, hacsak a szőkeség fel nem hívja rá a figyelmét.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122