Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-30 20:57:37
Üzenet elküldve: 2012-03-30 20:57:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem ébred fel arra, hogy Jared az ajtót piszkálja. Nyugodtan alszik, semmit nem álmodva. Ez furcsa... Általában szokott álmodni. Szereplője többször is Jed volt és ő, most viszont csak a néma üresség. Mintha álmában is sejtené, hogy elvesztett valamit. Valamit, saját magából. A másik felét, mely az álmokat hozta.
Mikor felébred, az ablakon át távozik, ahogyan azt előző este eltervezte, mielőtt elájult. Egyenesen a templomhoz megy. Nem tudja mihez kezdjen, így jobbnak látja tanulással eltölteni mérhetetlen szabadidejét. Pontosabban abba menekül. A könyvek mindig is biztonságot nyújtottak számára. Most pedig, hogy tisztában van vele azzal csak erősebb lesz, teljes elszántsággal, kételyek nélkül bocsátkozik bele.
Egyik könyvet a másik után kéri a segítséget nyújtó paptól. Egy szinte üres szobában van. A bútorzat igencsak szerény, viszont megengedték, hogy ha elfáradna, itt pihenhessen. "Kár, hogy nem tudhatják, valójában ki vagyok..." elmélkedik.
Sóhajt egyet, majd tovább magol. Addig tanul, míg el nem fárad. Akkor pihen egyet, harap néhány falatot az ételből amit kapott, iszik néhány kortyot, s tanul tovább, mint egy gépezet, melyet nem lehet megállítani, csak drasztikus módszerekkel.*
Mikor felébred, az ablakon át távozik, ahogyan azt előző este eltervezte, mielőtt elájult. Egyenesen a templomhoz megy. Nem tudja mihez kezdjen, így jobbnak látja tanulással eltölteni mérhetetlen szabadidejét. Pontosabban abba menekül. A könyvek mindig is biztonságot nyújtottak számára. Most pedig, hogy tisztában van vele azzal csak erősebb lesz, teljes elszántsággal, kételyek nélkül bocsátkozik bele.
Egyik könyvet a másik után kéri a segítséget nyújtó paptól. Egy szinte üres szobában van. A bútorzat igencsak szerény, viszont megengedték, hogy ha elfáradna, itt pihenhessen. "Kár, hogy nem tudhatják, valójában ki vagyok..." elmélkedik.
Sóhajt egyet, majd tovább magol. Addig tanul, míg el nem fárad. Akkor pihen egyet, harap néhány falatot az ételből amit kapott, iszik néhány kortyot, s tanul tovább, mint egy gépezet, melyet nem lehet megállítani, csak drasztikus módszerekkel.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-29 06:35:04
Üzenet elküldve: 2012-03-29 06:35:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Miután befejezi az olvasást feláll és nyújtózkodik egyet hogy felfrissítse magát, ezután visszateszi a kivett könyvet a helyére. Mivel jobb dolga nem akad, elindul a folyópartra merengeni a előzőleg elolvasott könyvek történetein. A legrövidebb út a templomon keresztül vezet, így arra veszi az irányt. Most is, mint mindig elég sötét van a benti részeken, de hamar eléri az ajtót ahonnan a temető irányába fordul.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.29 19:21:46, a következő indokkal:
Jelpótlás, múltidő javítása, helyesírás javítása
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.03.29 19:21:46, a következő indokkal:
Jelpótlás, múltidő javítása, helyesírás javítása
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-22 09:19:55
Üzenet elküldve: 2012-03-22 09:19:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nem csak Elly félbe hagyott mondata miatt érzi úgy, hogy a lány elkezdte elfojtani érzéseit. Egész viselkedése ezt sugallja, már ébredése óta. Valahogy feltűnően visszahúzódóbb, mint az elmúlt hetekben.
Igaz, az a folyamatos szókimondás volt az egyik felvett szokása, amit legkevésbé kedvelt, mégsem elégedett most sem. Képtelen kiigazodni magán, de most meg úgy érzi, Ellynek önmagát kell megtagadnia, ha neki akar megfelelni. Mert nyilván azért teszi. Hogy megfeleljen és elkerülje az újabb a vitákat.
A tudat, hogy Elly ilyesmire is képes ezért, és a lány következő tette bűntudatot szül szívében. Nem lenne helyes ezt hagynia...
A csóktól nem húzódik el, de nem is viszonozza azt. Lazán, szótlanul öleli át a hozzá bújó lányt, pilláit lehunyva próbál úrrá lenni egyre kuszábbá váló gondolatain.*
"Az első nap mondott rohadtul igazat. Te egy idióta vagy!
Felelősséggel tartozol érte! Aznap vissza akart jönni a templomba. Csak azért nem tette, mert marasztaltad. Miattad maradt kint! Aztán Neked adta a bizalmát, a szívét, a testét, a jelenét és minden bizonnyal a jövőjét is neked adná! Mást rajtad kívül alig ismer, de ezzel nem törődik. Ha még ezt a keveset is elveszed tőle, amije lett, azzal szinte az életét veszed el! Visszajön ide és többé nem fogja elhagyni az itteni falak adta biztonságot, az hétszentség!"
*Fogalma sincs, mit tegyen. Ahelyett, hogy a hosszas, erőltetett gondolkodás előbbre juttatná, segítene dűlőre jutni; csak még több kétsége támad, amik még jobban összezavarják.
Megfogja a lány kezét, ujjait az övéi közé fűzi, s újra elmosolyodik.*
"Sosem fogja megunni? Szegény... szegény lány... Mintha sejtené... Nagyon nem jó ez így."
*Hiába nézi a gyönyörű arcot, ismét csak azt érzi, felelősséggel tartozik iránta. Mélyet sóhajt, s nem erőlteti tovább a nem is olyan régi érzések felelevenítését. Inkább kilép kedvese után a kis folyosóra, hogy elhagyják a Templomot.
A fogadó felé vezető úton szinte végig hallgat, de a markában pihenő, az övéhez képest kicsi és puha kezet határozottan fogja közre ujjaival. Nem akaródzik eleresztenie, a lángoló érzések hiányának ellenére sem akarja elveszíteni Őt. Pedig néha az az érzés tör rá, ami szerint az volna a helyes.*
- Nagyon hiányoztak neked. Remélem, kibeszélgettétek magatokat. Volt mit mesélned...
Igaz, az a folyamatos szókimondás volt az egyik felvett szokása, amit legkevésbé kedvelt, mégsem elégedett most sem. Képtelen kiigazodni magán, de most meg úgy érzi, Ellynek önmagát kell megtagadnia, ha neki akar megfelelni. Mert nyilván azért teszi. Hogy megfeleljen és elkerülje az újabb a vitákat.
A tudat, hogy Elly ilyesmire is képes ezért, és a lány következő tette bűntudatot szül szívében. Nem lenne helyes ezt hagynia...
A csóktól nem húzódik el, de nem is viszonozza azt. Lazán, szótlanul öleli át a hozzá bújó lányt, pilláit lehunyva próbál úrrá lenni egyre kuszábbá váló gondolatain.*
"Az első nap mondott rohadtul igazat. Te egy idióta vagy!
Felelősséggel tartozol érte! Aznap vissza akart jönni a templomba. Csak azért nem tette, mert marasztaltad. Miattad maradt kint! Aztán Neked adta a bizalmát, a szívét, a testét, a jelenét és minden bizonnyal a jövőjét is neked adná! Mást rajtad kívül alig ismer, de ezzel nem törődik. Ha még ezt a keveset is elveszed tőle, amije lett, azzal szinte az életét veszed el! Visszajön ide és többé nem fogja elhagyni az itteni falak adta biztonságot, az hétszentség!"
*Fogalma sincs, mit tegyen. Ahelyett, hogy a hosszas, erőltetett gondolkodás előbbre juttatná, segítene dűlőre jutni; csak még több kétsége támad, amik még jobban összezavarják.
Megfogja a lány kezét, ujjait az övéi közé fűzi, s újra elmosolyodik.*
"Sosem fogja megunni? Szegény... szegény lány... Mintha sejtené... Nagyon nem jó ez így."
*Hiába nézi a gyönyörű arcot, ismét csak azt érzi, felelősséggel tartozik iránta. Mélyet sóhajt, s nem erőlteti tovább a nem is olyan régi érzések felelevenítését. Inkább kilép kedvese után a kis folyosóra, hogy elhagyják a Templomot.
A fogadó felé vezető úton szinte végig hallgat, de a markában pihenő, az övéhez képest kicsi és puha kezet határozottan fogja közre ujjaival. Nem akaródzik eleresztenie, a lángoló érzések hiányának ellenére sem akarja elveszíteni Őt. Pedig néha az az érzés tör rá, ami szerint az volna a helyes.*
- Nagyon hiányoztak neked. Remélem, kibeszélgettétek magatokat. Volt mit mesélned...
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-21 21:01:36
Üzenet elküldve: 2012-03-21 21:01:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kicsit megnyugszik, de még mindig zavarja a tény, hogy elaludt. Nem akart egyáltalán. Így most Jarednek el kellett jönnie érte, ami jól esik neki, de ugyanakkor aggasztja is. "Mi van ha azt hiszi, hogy a tanulás előbbre való, mint Ő?" kérdi magától aggódva. Tekintete kissé szomorkássá válik.*
- Talán igazad van... De holnap... Mindegy, hagyjuk! *mondja inkább. Nem akarja befolyásolni Jed döntéseit. Nem tudja mit merjen mondani neki, vagy mit merjen tenni, az utóbbi vitás időszakra visszagondolva. Inkább meghagyja magának elképzelt terveit, s csak akkor osztja majd meg a másikkal, ha azt esetleg érdekli.
A kapott válaszon elcsodálkozik. Erősen gyanakszik, hogy a férfi nem erre gondolt akkor, mikor kimondta az új becenevet, de Elly inkább ráhagyja. Minden esetre a bátortalan mosoly újra reményt szül benne és ő is mosolyogni kezd. Megfogja finoman a felé nyújtott kezet, majd feláll kedvese segítségével.*
- Köszönöm... *mondja, miközben bátortalanul Jaredhez bújik. Mostanában nem tett ilyet. Talán a hely miatt történik most mindez, vagy azért, mert kettesben vannak. Nincs se egy útitárs, vagy családtag a közelben. Régóta vágyott erre a nyugalomra, még ha érezhető is némi feszültség. Ha úgy látja, hogy nincs ellenvetése, futó csókot hint Jed ajkaihoz, majd mellkasának támasztja homlokát.*
- Ha jobban tetszik, akkor nyugodtan szólíts így... De az 'Elly' is megfelel, mert azt sem untam meg. *suttogja, miközben lassan eltávolodik. Csuklyáját fejére hajtja, köpenyét összehúzza magán, majd az ajtó felé ballag.*
- Sosem fogom megunni... egyiket sem. *mosolyogja keserűen. Úgy érzi a mostani idillnek itt vége. A béke közelében nyugtalanságot érez, mely minduntalan közéjük akar lépni. Szomorúan sóhajt, majd kinyitja az ajtót.*
- Menjünk, jól fog esni az a fürdő! *mondja. Hátrapillant válla felett és Jaredre vár. Arra, hogy a férfi megmozduljon, vagy tegyen valamit. Nem vágyik sokra, csak egy aprócska gesztusra, mely jelenthet még reményt számukra. A félvért megviseli a mostani helyzet és fogalma sincs, hogy meddig bírja.*
- Talán igazad van... De holnap... Mindegy, hagyjuk! *mondja inkább. Nem akarja befolyásolni Jed döntéseit. Nem tudja mit merjen mondani neki, vagy mit merjen tenni, az utóbbi vitás időszakra visszagondolva. Inkább meghagyja magának elképzelt terveit, s csak akkor osztja majd meg a másikkal, ha azt esetleg érdekli.
A kapott válaszon elcsodálkozik. Erősen gyanakszik, hogy a férfi nem erre gondolt akkor, mikor kimondta az új becenevet, de Elly inkább ráhagyja. Minden esetre a bátortalan mosoly újra reményt szül benne és ő is mosolyogni kezd. Megfogja finoman a felé nyújtott kezet, majd feláll kedvese segítségével.*
- Köszönöm... *mondja, miközben bátortalanul Jaredhez bújik. Mostanában nem tett ilyet. Talán a hely miatt történik most mindez, vagy azért, mert kettesben vannak. Nincs se egy útitárs, vagy családtag a közelben. Régóta vágyott erre a nyugalomra, még ha érezhető is némi feszültség. Ha úgy látja, hogy nincs ellenvetése, futó csókot hint Jed ajkaihoz, majd mellkasának támasztja homlokát.*
- Ha jobban tetszik, akkor nyugodtan szólíts így... De az 'Elly' is megfelel, mert azt sem untam meg. *suttogja, miközben lassan eltávolodik. Csuklyáját fejére hajtja, köpenyét összehúzza magán, majd az ajtó felé ballag.*
- Sosem fogom megunni... egyiket sem. *mosolyogja keserűen. Úgy érzi a mostani idillnek itt vége. A béke közelében nyugtalanságot érez, mely minduntalan közéjük akar lépni. Szomorúan sóhajt, majd kinyitja az ajtót.*
- Menjünk, jól fog esni az a fürdő! *mondja. Hátrapillant válla felett és Jaredre vár. Arra, hogy a férfi megmozduljon, vagy tegyen valamit. Nem vágyik sokra, csak egy aprócska gesztusra, mely jelenthet még reményt számukra. A félvért megviseli a mostani helyzet és fogalma sincs, hogy meddig bírja.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-21 09:10:58
Üzenet elküldve: 2012-03-21 09:10:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fél-elf mosolyát látva néhány pillanat erejéig az ő arca is felderül, azt a hamis érzést keltve, hogy minden a legnagyobb rendben van kettőjük közt. Erre az időre a szívébe is határtalan boldogság és szerelem gyűlik, ám mikor ismét eszébe jut, hogy ez a lány csupán az álmok világába merülve tűnik a réginek; kissé elszomorodik. Az előbbi forró érzések helyét ekkor hirtelen sötét, mélységes üresség veszi át. Szó szerint. Hirtelen nem is érez... Semmit. Egyáltalán. Ezen iszonyúan megdöbben.*
- Semmi baj, semmi baj.
*Óvatosan félresimítja a lány haját az arca mellől.*
- Elfáradtál, a hosszú út kimerített. Előfordul és lesz még ilyen később is. Gyere, menjünk. Mára elég volt, holnap folytatod. Már nem szorít úgy az idő. Ideje mostmár kényelmes testhelyzetben is aludnod.
*Kezét nyújtja a szabadkozó lánynak és már fel is állna, ha Ő nem szegez neki egy kérdést. Azt a kérdést, amire egyébként számítania kellett volna. Keze megáll a levegőben, aztán leereszkedve támasztékot keres.
A férfi lesüti a szemét, s csak ez után réved ismét a messzi tengereket idéző kékségű szempárba.
Tudja, miért nevezte így, annak ellenére is, hogy nem szándékosan tette. Annak idején az 'Elly' becenév erősnek hatott. Olyan erősnek, amilyenné véleménye szerint kedvese válhatott volna. Akkor azt kívánta. Most, ha tehetné, visszaváltoztatná őt. Egy lágy Méá-vá... Érdekes logika. Bár, ami azt illeti, igazán nem is a lány keménysége bántja, hanem az, hogy vele szemben is úgy viselkedik. Lehetne ennél még számítóbb, arrogánsabb is, egyáltalán nem bánná, sőt örülne is neki... amennyiben vele szemben ugyanolyan érzéki és törődő maradna...*
"Ezt mind nem mondhatod el neki! Vagy ha mégis, semmiképp sem itt! Ebből biztosan ismét nagy vita lesz és talán... talán ott is hagy. Talán az lenne a... De csak talán."
*Beletelik talán két perc is, míg gondolkodik. Pillantása nyugtalan, s végül előáll egy 'nesze-semmi' válasszal.*
- Gondoltam, már unod az 'Elly'-t. Ennek olyan szép a hangzása, és azt hiszem, jobban is illene hozzád. De ha nem tetszik, akkor hagyjuk.
*Felénken elmosolyodik, végül tényleg feláll és a kezét nyújtja a lánynak.*
- Gyere. Vár a szoba, vetett ággyal, forró fürdő... és enned sem ártana.
A hozzászólás írója (Jared Yler Isskin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.21 09:17:03
- Semmi baj, semmi baj.
*Óvatosan félresimítja a lány haját az arca mellől.*
- Elfáradtál, a hosszú út kimerített. Előfordul és lesz még ilyen később is. Gyere, menjünk. Mára elég volt, holnap folytatod. Már nem szorít úgy az idő. Ideje mostmár kényelmes testhelyzetben is aludnod.
*Kezét nyújtja a szabadkozó lánynak és már fel is állna, ha Ő nem szegez neki egy kérdést. Azt a kérdést, amire egyébként számítania kellett volna. Keze megáll a levegőben, aztán leereszkedve támasztékot keres.
A férfi lesüti a szemét, s csak ez után réved ismét a messzi tengereket idéző kékségű szempárba.
Tudja, miért nevezte így, annak ellenére is, hogy nem szándékosan tette. Annak idején az 'Elly' becenév erősnek hatott. Olyan erősnek, amilyenné véleménye szerint kedvese válhatott volna. Akkor azt kívánta. Most, ha tehetné, visszaváltoztatná őt. Egy lágy Méá-vá... Érdekes logika. Bár, ami azt illeti, igazán nem is a lány keménysége bántja, hanem az, hogy vele szemben is úgy viselkedik. Lehetne ennél még számítóbb, arrogánsabb is, egyáltalán nem bánná, sőt örülne is neki... amennyiben vele szemben ugyanolyan érzéki és törődő maradna...*
"Ezt mind nem mondhatod el neki! Vagy ha mégis, semmiképp sem itt! Ebből biztosan ismét nagy vita lesz és talán... talán ott is hagy. Talán az lenne a... De csak talán."
*Beletelik talán két perc is, míg gondolkodik. Pillantása nyugtalan, s végül előáll egy 'nesze-semmi' válasszal.*
- Gondoltam, már unod az 'Elly'-t. Ennek olyan szép a hangzása, és azt hiszem, jobban is illene hozzád. De ha nem tetszik, akkor hagyjuk.
*Felénken elmosolyodik, végül tényleg feláll és a kezét nyújtja a lánynak.*
- Gyere. Vár a szoba, vetett ággyal, forró fürdő... és enned sem ártana.
A hozzászólás írója (Jared Yler Isskin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.21 09:17:03
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-20 17:01:59
Üzenet elküldve: 2012-03-20 17:01:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A lányt kellemes emlékek árasztják el és még kellemesebb képzetek álmában. Minden békés, csak ketten vannak. Néhol kicsivel többen, de akkor is egy család. Apró jelenetek játszódnak le benne. A mágiahasználat igencsak kimerítette, így nem csoda, ha elsőre nem akar felébredni. Mosolyogva fordít egyet fején és helyezkedik még kényelmesebb helyzetbe az alváshoz, kezein feküdve. Háta kellemesen meleggé válik a dörzsölgetések közben, mely tovább segíti az álmok között. A következő szólítgatásokra már hümmög egyet. Álmodik, továbbra is. Álmában keltegeti, pont Jared. Kedvesen, miközben az ágy mellett egy reggelivel megrakott tálca pihen. Nem ez érdekli, hanem az, hogy a kedves mosoly azt jelenti, minden rendben. Hogy nincsenek viták a kis minivilágban, melybe álmai által csöppent.*
- Jed... Csak néhány percet... olyan szépet álmodtam. *motyogja mosolyogva. Kicsivel később már a valóságban jár. Szemei lassan, hunyorogva nyílnak fel. A szavakat még álmában mondta, s fogalma sincs arról, hogy hangosan kiejtette azokat. Pislog néhányat, majd lassan felemeli fejét.*
- Jared? *kérdi, mikor hátán megérzi a simogató kezet.*
- Jaj, ne! Elaludtam... én... sajnálom! *mondja kissé akadozva. Feltekint a férfira, zavartan mosolyogva. Nem tudja, hogy mit jelentenek a gondoskodó cselekedetek. Remény gyúl bensőjében, hogy nem csak álmodott, hogy tényleg minden rendben, csakhogy a kételyek ezt is körüllengik. "Mi van, ha még mindig álmodom? Ha ez is csak egy apró jelenet, melyet a képzeletem szült?" kérdi magától kétkedve.
Valami felrémlik neki. Egy név, ahogy a férfi még soha nem szólította. 'Méa'... Ez idegen számára, már olyannyira hozzászokott az Ellyhez. Az a megnevezés mindig sokat jelentett neki, erre most...*
- Jared... Miért hívtál Méának? *nyögi ki végül a kérdést, bár egyáltalán nem akarta. Fél év alatt sokkal szókimondóbb lett néhány esetben és könnyebben is tesz fel kérdéseket. Sokszor előfordul vele az, ami most is, hogy annak ellenére kérdez, hogy nem akar. Valahogy kíváncsisága ilyenkor átveszi felette az irányítást.*
- Jed... Csak néhány percet... olyan szépet álmodtam. *motyogja mosolyogva. Kicsivel később már a valóságban jár. Szemei lassan, hunyorogva nyílnak fel. A szavakat még álmában mondta, s fogalma sincs arról, hogy hangosan kiejtette azokat. Pislog néhányat, majd lassan felemeli fejét.*
- Jared? *kérdi, mikor hátán megérzi a simogató kezet.*
- Jaj, ne! Elaludtam... én... sajnálom! *mondja kissé akadozva. Feltekint a férfira, zavartan mosolyogva. Nem tudja, hogy mit jelentenek a gondoskodó cselekedetek. Remény gyúl bensőjében, hogy nem csak álmodott, hogy tényleg minden rendben, csakhogy a kételyek ezt is körüllengik. "Mi van, ha még mindig álmodom? Ha ez is csak egy apró jelenet, melyet a képzeletem szült?" kérdi magától kétkedve.
Valami felrémlik neki. Egy név, ahogy a férfi még soha nem szólította. 'Méa'... Ez idegen számára, már olyannyira hozzászokott az Ellyhez. Az a megnevezés mindig sokat jelentett neki, erre most...*
- Jared... Miért hívtál Méának? *nyögi ki végül a kérdést, bár egyáltalán nem akarta. Fél év alatt sokkal szókimondóbb lett néhány esetben és könnyebben is tesz fel kérdéseket. Sokszor előfordul vele az, ami most is, hogy annak ellenére kérdez, hogy nem akar. Valahogy kíváncsisága ilyenkor átveszi felette az irányítást.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-20 10:22:38
Üzenet elküldve: 2012-03-20 10:22:38
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szinte végigrohan a főtéren, aztán a Szegénynegyeden is. Utóbbi koszos utcáit róva szinte felfordul a gyomra, de nem az itt hemzsegő koldusok és naplopók miatt. Bár őket sem szereti, ezúttal inkább az utolsó ittjártuk eseményei kavarják fel ennyire. Szívesen zörgetne, rontana be abba a házba, amelyben akkor rátalált a lányra, de egyelőre nem teszi. Bízik abban, hogy Elly eltűnésének valami egyszerű magyarázata van, s csak ő gondol rögtön a legrosszabbra. Ha azonban mégsem találná meg Őt, úgyis tudja, hol keresse.
Mivel a félvér a templomba indult, elsőként ott keresi. Fellohol a lépcsőkön, s berobban a templom egyébként nyugodt légterébe. Ott erélyesen megszólítja az arra járó papot, s néhány szavas leírást ad kedvese külleméről. Látja a másikon, hogy nagyon nincs ínyére, hogy ilyen nyersen szóljanak hozzá, de látva Jed zaklatott aggodalmát, megenyhül. Továbbra is csendesen inti őt maga után és elvezeti ahhoz a szobáihoz, amelyikben a lány tanult.*
- Köszönöm. Igazán hálásan köszönöm.
*Rebegi megkönnyebbülten, mikor az ajtót benyitva meggyőződik arról, hogy valóban az ő kedvese van bent. A pap kimérten bólint, majd távozik.
Jared halkan belép, becsukja az ajtót, s egyelőre csak nekitámaszkodik annak. Percekig nézi a bóbiskoló lányt és gondolkodik. Most az a jövőkép jut eszébe, amelyet kapcsolatuk elején képzelt el. Szerény család. Elly mint kedves, odaadó és törődő feleség, szeretetben nevelkedő gyermekek... Akkor biztos volt abban, hogy ez vár rájuk. Fanyarul elmosolyodik. Jelenleg csak a viták folytonosságában biztos, meg abban, hogy ezzel csak megmérgezik egymást.
Mély levegőt vesz, aztán halkan fújja ki azt. Közelebb lép a lányhoz, majd ha teheti, mellé is ül. Újra és újra végigsimít annak hátán, s jelenlegi képességeihez mérten kedvesen szólítja őt.*
- Méa. *hirtelen így jön a szájára a név. Képtelen ezt a lányt Ellynek szólítani, hiszen az utóbbi időben egyre inkább olyan érzése lett, hogy ő már nem ugyanaz a lány. Ég és föld a kettő.*
- Méa... Méa... Ébredj, kedves. Gyere, menjünk a fogadóba, pihenned kell. Ott sokkal kényelmesebb, mint félig az asztalon. Holnap majd folytatod a tanulást. Kelj fel kérlek és gyere.
*Arcát a lány hajzuhatagába fúrja, s hosszan elnyújtott csókot nyom így fejére. Közben nem hagy fel a fél-elf hátának simogatásával, sem a szólítgatással, míg az fel nem ébred.*
Mivel a félvér a templomba indult, elsőként ott keresi. Fellohol a lépcsőkön, s berobban a templom egyébként nyugodt légterébe. Ott erélyesen megszólítja az arra járó papot, s néhány szavas leírást ad kedvese külleméről. Látja a másikon, hogy nagyon nincs ínyére, hogy ilyen nyersen szóljanak hozzá, de látva Jed zaklatott aggodalmát, megenyhül. Továbbra is csendesen inti őt maga után és elvezeti ahhoz a szobáihoz, amelyikben a lány tanult.*
- Köszönöm. Igazán hálásan köszönöm.
*Rebegi megkönnyebbülten, mikor az ajtót benyitva meggyőződik arról, hogy valóban az ő kedvese van bent. A pap kimérten bólint, majd távozik.
Jared halkan belép, becsukja az ajtót, s egyelőre csak nekitámaszkodik annak. Percekig nézi a bóbiskoló lányt és gondolkodik. Most az a jövőkép jut eszébe, amelyet kapcsolatuk elején képzelt el. Szerény család. Elly mint kedves, odaadó és törődő feleség, szeretetben nevelkedő gyermekek... Akkor biztos volt abban, hogy ez vár rájuk. Fanyarul elmosolyodik. Jelenleg csak a viták folytonosságában biztos, meg abban, hogy ezzel csak megmérgezik egymást.
Mély levegőt vesz, aztán halkan fújja ki azt. Közelebb lép a lányhoz, majd ha teheti, mellé is ül. Újra és újra végigsimít annak hátán, s jelenlegi képességeihez mérten kedvesen szólítja őt.*
- Méa. *hirtelen így jön a szájára a név. Képtelen ezt a lányt Ellynek szólítani, hiszen az utóbbi időben egyre inkább olyan érzése lett, hogy ő már nem ugyanaz a lány. Ég és föld a kettő.*
- Méa... Méa... Ébredj, kedves. Gyere, menjünk a fogadóba, pihenned kell. Ott sokkal kényelmesebb, mint félig az asztalon. Holnap majd folytatod a tanulást. Kelj fel kérlek és gyere.
*Arcát a lány hajzuhatagába fúrja, s hosszan elnyújtott csókot nyom így fejére. Közben nem hagy fel a fél-elf hátának simogatásával, sem a szólítgatással, míg az fel nem ébred.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-19 21:57:32
Üzenet elküldve: 2012-03-19 21:57:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mikor meglátja, hogy Jed mégis a fogadót választja, még nem gyorsít azonnal léptein. Könnyeit útnak engedi, s lassan hangot is ad érzéseinek. Miután megtesz néhány lépést a szegénynegyedben, futásnak ered. Lábait gyorsan teszi egymás után a földre. Csuklyájába kapaszkodik egyik kezével, hogy az anyag ne repüljön le fejéről.
Nem igazán nézelődik, hogy mi minden változhatott. Nem érdekli csak az, hogy minél hamarabb a templomban lehessen és leköthesse magát valamivel. "Valószínűleg amúgy sem fognak felismerni... Addig jó, amíg senki nem ismer fel." elmélkedik.
A templomba érve még mindig sír. Vesz néhány mély levegőt, elengedi csuklyáját, majd leül az egyik padra. Nem telik bele sok idő és az egyik pap már közeledik. Elly alaposan megfigyeli, de még nem látta itt. "Ez jó, így biztosan nem fog felismerni..." gondolja. Feláll, csuklyája alá nyúl, majd megtörli szemeit. A csuhás nyugalomra inti, majd szól neki, hogy nyugodtan üljön le. Amint a lány megteszi, ő is mellé telepszik.*
- Mi a baj, Kisasszony? Tudok esetleg segíteni? *kérdi aggódó tekintettel. Elymea szipog még egy keveset, töröl egyet-egyet szemein, majd a nála úgy egy fejjel magasabb alakra néz.*
- Attól tartok, hogy nem... *suttogja. A férfi megértően bólint, majd felkel.*
- Akkor... ha mégis szüksége lenne segítségre... itt biztosan talál majd valakit. Ha nem, akkor a könyvtárban. *A csuhás meghajol, majd távozni készül. A félvér elkapja csuháját és maradásra készteti.*
- Várjon! Valamiben mégis segíthetne... Tanulni szeretnék! *nyögi ki végül. Még nincs kedve visszamenni a fogadóba. Jared mindennél jobban hiányzik neki, de akkor sem. "Át kell gondolnunk a dolgokat, egyedül..."*
- Ó, elnézést a modortalanságomért! A nevem Khemen. *nyújtja kezét. Elly elmosolyodik csuklyája alatt, majd megragadja a kezet.*
- Elymea. Örvendek! *teszi hozzá. Khemen elindul és maga után hívja a fél-elfet. A lány szorgalmasan követi, mígnem egy kis szobában köt ki. Sajátjára emlékezteti. Vagyis arra, ami egykoron sajátja volt. "Vajon megvan még? elmélkedik.
Megmondja, hogy mikre lenne szüksége és hamarosan meg is kapja azokat. A félszerzet elnyom egy ásítást, majd azonnal nekiesik a tanulnivalónak. "Talán előtte pihennem kellett volna... Mindegy, most már itt vagyok. Ha nem muszáj nem hagyom abba. Bár nem kellene sokáig itt lennem. Valószínűleg hiányolni fog... Remélem, hogy fog!" aggódik becsukott szemmel.
Elég sokáig eltart a tanulás. Elymea egyre nagyobbakat ásít és egyre sűrűbben. A lány még ragaszkodik a leírt betűkhöz és a világhoz, de hamarosan elnyomja az álom. Fejét az asztalra ejti tompa puffanással és belekezd pihenőjébe.*
Nem igazán nézelődik, hogy mi minden változhatott. Nem érdekli csak az, hogy minél hamarabb a templomban lehessen és leköthesse magát valamivel. "Valószínűleg amúgy sem fognak felismerni... Addig jó, amíg senki nem ismer fel." elmélkedik.
A templomba érve még mindig sír. Vesz néhány mély levegőt, elengedi csuklyáját, majd leül az egyik padra. Nem telik bele sok idő és az egyik pap már közeledik. Elly alaposan megfigyeli, de még nem látta itt. "Ez jó, így biztosan nem fog felismerni..." gondolja. Feláll, csuklyája alá nyúl, majd megtörli szemeit. A csuhás nyugalomra inti, majd szól neki, hogy nyugodtan üljön le. Amint a lány megteszi, ő is mellé telepszik.*
- Mi a baj, Kisasszony? Tudok esetleg segíteni? *kérdi aggódó tekintettel. Elymea szipog még egy keveset, töröl egyet-egyet szemein, majd a nála úgy egy fejjel magasabb alakra néz.*
- Attól tartok, hogy nem... *suttogja. A férfi megértően bólint, majd felkel.*
- Akkor... ha mégis szüksége lenne segítségre... itt biztosan talál majd valakit. Ha nem, akkor a könyvtárban. *A csuhás meghajol, majd távozni készül. A félvér elkapja csuháját és maradásra készteti.*
- Várjon! Valamiben mégis segíthetne... Tanulni szeretnék! *nyögi ki végül. Még nincs kedve visszamenni a fogadóba. Jared mindennél jobban hiányzik neki, de akkor sem. "Át kell gondolnunk a dolgokat, egyedül..."*
- Ó, elnézést a modortalanságomért! A nevem Khemen. *nyújtja kezét. Elly elmosolyodik csuklyája alatt, majd megragadja a kezet.*
- Elymea. Örvendek! *teszi hozzá. Khemen elindul és maga után hívja a fél-elfet. A lány szorgalmasan követi, mígnem egy kis szobában köt ki. Sajátjára emlékezteti. Vagyis arra, ami egykoron sajátja volt. "Vajon megvan még? elmélkedik.
Megmondja, hogy mikre lenne szüksége és hamarosan meg is kapja azokat. A félszerzet elnyom egy ásítást, majd azonnal nekiesik a tanulnivalónak. "Talán előtte pihennem kellett volna... Mindegy, most már itt vagyok. Ha nem muszáj nem hagyom abba. Bár nem kellene sokáig itt lennem. Valószínűleg hiányolni fog... Remélem, hogy fog!" aggódik becsukott szemmel.
Elég sokáig eltart a tanulás. Elymea egyre nagyobbakat ásít és egyre sűrűbben. A lány még ragaszkodik a leírt betűkhöz és a világhoz, de hamarosan elnyomja az álom. Fejét az asztalra ejti tompa puffanással és belekezd pihenőjébe.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-11 13:23:01
Üzenet elküldve: 2012-03-11 13:23:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
- Szóval nem tudod... Veled sem mentem sokra. De legalább te se velem, mivel nekem úgyszintén gőzöm sincs. Nemigen terveztem semmit... *mondja elhúzott szájjal. Rövid ideig csak némán ül és figyeli a padlót. Aztán felpattan hirtelen és hangosan összecsapja tenyereit.*
- Ha itt ücsörgünk azzal nem haladunk sehova nemde? Kezdetnek mi lenne, ha elhagynánk ezt a helyet? Kezd elegem lenni a csuhásokból... *mondja elég hangosan ahhoz, hogy a környékükön mindenki hallja. Azaz senki, mivelhogy kettejüké jelenleg az egész helység. "Legalább ilyenkor lennének itt..." mérgelődik magában.*
- Na, ne ücsörögj ott, gyere! Vagy már vinnem is nekem kell téged? Ha beszélni nem tudsz, legalább a saját hátsód cipeld! *morogja és azzal megragadja Aleera egyik karját és felrántja.*
- Nem érünk rá! Szerezni kell lovat, ételt, vizet... Ráadásul előtte ki kellene pihennünk magunkat. Kell még sátor, pokrócok és még sok más... Listát is kell írnunk, hogy ne felejtsünk el semmit! *magyarázza, miközben ujján időnként számolgatja a felsorolt dolgokat.*
- Ha itt ücsörgünk azzal nem haladunk sehova nemde? Kezdetnek mi lenne, ha elhagynánk ezt a helyet? Kezd elegem lenni a csuhásokból... *mondja elég hangosan ahhoz, hogy a környékükön mindenki hallja. Azaz senki, mivelhogy kettejüké jelenleg az egész helység. "Legalább ilyenkor lennének itt..." mérgelődik magában.*
- Na, ne ücsörögj ott, gyere! Vagy már vinnem is nekem kell téged? Ha beszélni nem tudsz, legalább a saját hátsód cipeld! *morogja és azzal megragadja Aleera egyik karját és felrántja.*
- Nem érünk rá! Szerezni kell lovat, ételt, vizet... Ráadásul előtte ki kellene pihennünk magunkat. Kell még sátor, pokrócok és még sok más... Listát is kell írnunk, hogy ne felejtsünk el semmit! *magyarázza, miközben ujján időnként számolgatja a felsorolt dolgokat.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-11 13:11:32
Üzenet elküldve: 2012-03-11 13:11:32
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
-Nem tudom.*válaszolja Alee társa kérdésére elgondolkozva.*
-Lehet hogy el akarom hagyni a várost. Legalább egy kis időre. Pedig nemrég érkeztem...*húzza el a száját és letelepszik a padra Zemi mellé.*
-Te hogy tervezted a továbbiakat?*kérdi tőle. Attól független, hogy nemrég mennyire dühös volt rá és legszívesebben kitépte volna a lelkét a torkán keresztül, bizonyos féle rokonszenvet érez vele, mondhatjuk azt is, hogy megkedvelte a rögtönzött társát. Ami mellesleg Aleetől szép teljesítmény, mert bár kifelé alapvetően kedves mindenkivel, mégis csak azokat juttatják eszébe az emberek akik csúfolták és lenézték. Persze most, hogy szép lett egészen más az emberek viselkedése. Még hogy a külső nem számít...*
-Lehet hogy el akarom hagyni a várost. Legalább egy kis időre. Pedig nemrég érkeztem...*húzza el a száját és letelepszik a padra Zemi mellé.*
-Te hogy tervezted a továbbiakat?*kérdi tőle. Attól független, hogy nemrég mennyire dühös volt rá és legszívesebben kitépte volna a lelkét a torkán keresztül, bizonyos féle rokonszenvet érez vele, mondhatjuk azt is, hogy megkedvelte a rögtönzött társát. Ami mellesleg Aleetől szép teljesítmény, mert bár kifelé alapvetően kedves mindenkivel, mégis csak azokat juttatják eszébe az emberek akik csúfolták és lenézték. Persze most, hogy szép lett egészen más az emberek viselkedése. Még hogy a külső nem számít...*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-07 18:06:39
Üzenet elküldve: 2012-03-07 18:06:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Zemina csendben hallgatja a papot. Többnyire csak szófoszlányokat hall meg. Teljesen elfoglalt saját magával. Lábait keresztbe téve ücsörög, miközben körmét piszkálja egy tőrrel. A mondandó végére azonban felfigyel. Azt is csak azért, mert végzett körmeivel.
Van sejtése afelől, hogy Aleera hogyan dönt majd. Elvégre tisztán látta az emlékeket. "A visszaváltoztatás sem lehet túl fájdalommentes. Mellesleg ha már megszenvedtem vele, mit számít egy-két démon... Attól még ugyanúgy élhet, ha vigyáz magára. Csak tudni kell, hogy mi idézi elő ezt az egészet. Nos, a düh már biztos..." gondolja.*
- Ennyi? Remek! Akkor nyomás! *mondja, majd kivágódik az ajtón. Egy-két lépés után azonban megáll. Hátratekint válla felett, merthogy kicsit előre sietett.*
- Deee... hová is megyünk pontosan? Azt hiszem ezt meg kellene tárgyalnunk... *elmélkedik hangosan. Az fel sem merül benne, hogy esetleg egyedül folytassa útját. Valamiért kezdi megszokni a másik társaságát. Sokáig lődörgött egyedül, így most jól esik neki a társaság, a vicces ismerkedés ellenére is.
Jobb híján leül egy padra, amíg meg nem tárgyalják a haladás irányát. Nem akar feleslegesen ácsorogni, egyébként is túlságosan feltűnő lenne. Még így is azt gondolja, hogy csuklyája erősen arcába van húzva, mint szinte mindig.*
Van sejtése afelől, hogy Aleera hogyan dönt majd. Elvégre tisztán látta az emlékeket. "A visszaváltoztatás sem lehet túl fájdalommentes. Mellesleg ha már megszenvedtem vele, mit számít egy-két démon... Attól még ugyanúgy élhet, ha vigyáz magára. Csak tudni kell, hogy mi idézi elő ezt az egészet. Nos, a düh már biztos..." gondolja.*
- Ennyi? Remek! Akkor nyomás! *mondja, majd kivágódik az ajtón. Egy-két lépés után azonban megáll. Hátratekint válla felett, merthogy kicsit előre sietett.*
- Deee... hová is megyünk pontosan? Azt hiszem ezt meg kellene tárgyalnunk... *elmélkedik hangosan. Az fel sem merül benne, hogy esetleg egyedül folytassa útját. Valamiért kezdi megszokni a másik társaságát. Sokáig lődörgött egyedül, így most jól esik neki a társaság, a vicces ismerkedés ellenére is.
Jobb híján leül egy padra, amíg meg nem tárgyalják a haladás irányát. Nem akar feleslegesen ácsorogni, egyébként is túlságosan feltűnő lenne. Még így is azt gondolja, hogy csuklyája erősen arcába van húzva, mint szinte mindig.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-07 17:42:49
Üzenet elküldve: 2012-03-07 17:42:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Amíg Zemina beszél, Alee csak mered maga elé és a kezét masszírozza. A pap figyelmesen hallgatja őket, egyszer sem szól közbe, csak hümmög. Mikor a lány befejezi a mondandóját, Leith mester karbafonja kezeit, és majd egy percig mérlegeli magában a hallottakat. Végül Aleehez fordul.*
-Kedvesem... amennyire ki tudom venni téged tisztátalan mágiával változtattak meg. Olvastam feljegyzéseket ilyen csúf varázslatokról, amelyek átformálják az embert, valami mássá. Ez a természet ellen való cselekedet, és mindig ára van. A krónikák szerint ez megfordítható, ám ekkor a testet visszanyeri eredeti állapotát. Minden jel arra mutat, hogy valamiféle sötét árny szállt meg téged akkor, amikor elvégezték rajtad a műveletet.
*Alee döbbenten hallgatja a pap szavait. Az egész világot utálja ebben a pillanatban. Minden olyan igazságtalan és értelmetlen. Ha visszavarázsolják, a saját szemében lesz torzszülött. Ha nem, akkor mások szemében lesz az. A kérdés, hogy melyik tudattal lenne képes együttélni. A válasz pedig kézenfekvő.*
-Köszönöm a rám szánt idejét uram.*mondja felnézve.*
-De attól tartok inkább megpróbálok kibékülni a démonjaimmal.*erre a pap elkomorodik és fejét csóválja.*
-Nem volna szabad hagynom, hogy ezt tedd. Ez bűnös dolog.
-Uram, megígérte, hogy amiről itt beszélünk, itt is marad. Kérem emlékezzen erre.*válaszolja Alee, mire Leith mester beletörődőn sóhajt.*
-Köt az adott szó. De emlékezz kedvesem, hogy én figyelmeztettelek. Szörnyű dolgok történhetnek ha nem tisztulsz meg.
-Köszönöm az aggodalmát uram, de majd megbirkózom velük, ha itt lesznek.
*azzal Zeminára néz.*
-Itt végeztünk. Felőlem mehetünk.*mondja. Szemében új fajta határozottság tükröződik ahogy feláll és kinyitja az ajtót. Vesz egy mélylevegőt és kilép. Nem fogja eldobni ezt a testet amit ajándékba kapott. Akkor sem ha a világ összedől körülötte.*
-Kedvesem... amennyire ki tudom venni téged tisztátalan mágiával változtattak meg. Olvastam feljegyzéseket ilyen csúf varázslatokról, amelyek átformálják az embert, valami mássá. Ez a természet ellen való cselekedet, és mindig ára van. A krónikák szerint ez megfordítható, ám ekkor a testet visszanyeri eredeti állapotát. Minden jel arra mutat, hogy valamiféle sötét árny szállt meg téged akkor, amikor elvégezték rajtad a műveletet.
*Alee döbbenten hallgatja a pap szavait. Az egész világot utálja ebben a pillanatban. Minden olyan igazságtalan és értelmetlen. Ha visszavarázsolják, a saját szemében lesz torzszülött. Ha nem, akkor mások szemében lesz az. A kérdés, hogy melyik tudattal lenne képes együttélni. A válasz pedig kézenfekvő.*
-Köszönöm a rám szánt idejét uram.*mondja felnézve.*
-De attól tartok inkább megpróbálok kibékülni a démonjaimmal.*erre a pap elkomorodik és fejét csóválja.*
-Nem volna szabad hagynom, hogy ezt tedd. Ez bűnös dolog.
-Uram, megígérte, hogy amiről itt beszélünk, itt is marad. Kérem emlékezzen erre.*válaszolja Alee, mire Leith mester beletörődőn sóhajt.*
-Köt az adott szó. De emlékezz kedvesem, hogy én figyelmeztettelek. Szörnyű dolgok történhetnek ha nem tisztulsz meg.
-Köszönöm az aggodalmát uram, de majd megbirkózom velük, ha itt lesznek.
*azzal Zeminára néz.*
-Itt végeztünk. Felőlem mehetünk.*mondja. Szemében új fajta határozottság tükröződik ahogy feláll és kinyitja az ajtót. Vesz egy mélylevegőt és kilép. Nem fogja eldobni ezt a testet amit ajándékba kapott. Akkor sem ha a világ összedől körülötte.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-07 15:08:40
Üzenet elküldve: 2012-03-07 15:08:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*Miután megméretett és betekintést nyert egy évezredes lénybe valami megváltozott az óriásban. Szótlanul haladt a többiekkel együtt a szertartáscsarnokba. A beszélgetése a Harmadikkal velős volt és rövid. Azonban arra is rádöbbentette, hogy a mágust elhomályosítja családja iránti köteléke.
"Vannak dolgok amiket nem tud vagy nem akar látni."
Gondolatai cikáznak az elmúlt néhány óra és nap eseményei körül. Elméje megpróbálja felállítani a sakktáblát amelyre Milával kerültek. A lány ott baktat mellette, szótlanul mint mindig, tekintete a veszélyt lesi. Nem régen még majdnem megölte egy rossz döntésével, majd együtt néztek szembe a halállal. Érzi a kialakulóban lévő köteléket közöttük, amely megerősíti fegyvertársként őket.
Kis idővel, maga sem érti hogyan, de lábai a templom hátsó bejárata elé viszik. "Remek, elég gyorsan kellett elmennünk innét." Előveszi köpenyét s Milának is int. Az rosszalló tekintettel jelzi, hogy nem tartja jó ötletnek amire a mágus készül, azonban követi őt.
Dyhr az ajtón belépve gyorsan az egyik mellékjárat felé veszi az irányt a falak mentén. Amint elérik belép a tanítványoknak fenntartott részbe s egy általa ismeretlen teremben találja magát.*
- Figyelj, hamarosan megyünk. - *súgja a nőnek. Majd leemel néhány mágikus tanokról szóló könyvet a polcokról. Kiválogatja azokat, amelyeket a tanítványok magukkal vihetnek a templom kertbe. Alapvetően mágikus irányzatokkal, elemek érzékelésével, és fókuszálással foglalkozó tanok ezek, amelyek ismerete és fejlesztése nélkül a kiejtett rúnák üres szavak csupán. Ezeket a könyveket nem vigyázza őrző rúna, hiszen tehetségtelen személyek kezében csak papírhalmazok. A kigyűjtött könyveket egy asztalra helyezi, amelyen kezébe akad egy eddig ismeretlen levegő mágiát tartalmazó tekercs is. Azt gyorsan memorizálja próbálja, bár meglehetősen kétséges a kísérlet kimenetele.
Egy fertályóra sem telhet el, mikor hangokat hallanak és Mila intésére visszahelyezi a tekercset az asztalra ahol találta, a könyveket elsüllyeszti tarisznyájában és sietősen megpróbálják elhagyni a templomot amerre jöttek.*
A hozzászólás írója (Dyhr Wargun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.07 15:11:37
*Miután megméretett és betekintést nyert egy évezredes lénybe valami megváltozott az óriásban. Szótlanul haladt a többiekkel együtt a szertartáscsarnokba. A beszélgetése a Harmadikkal velős volt és rövid. Azonban arra is rádöbbentette, hogy a mágust elhomályosítja családja iránti köteléke.
"Vannak dolgok amiket nem tud vagy nem akar látni."
Gondolatai cikáznak az elmúlt néhány óra és nap eseményei körül. Elméje megpróbálja felállítani a sakktáblát amelyre Milával kerültek. A lány ott baktat mellette, szótlanul mint mindig, tekintete a veszélyt lesi. Nem régen még majdnem megölte egy rossz döntésével, majd együtt néztek szembe a halállal. Érzi a kialakulóban lévő köteléket közöttük, amely megerősíti fegyvertársként őket.
Kis idővel, maga sem érti hogyan, de lábai a templom hátsó bejárata elé viszik. "Remek, elég gyorsan kellett elmennünk innét." Előveszi köpenyét s Milának is int. Az rosszalló tekintettel jelzi, hogy nem tartja jó ötletnek amire a mágus készül, azonban követi őt.
Dyhr az ajtón belépve gyorsan az egyik mellékjárat felé veszi az irányt a falak mentén. Amint elérik belép a tanítványoknak fenntartott részbe s egy általa ismeretlen teremben találja magát.*
- Figyelj, hamarosan megyünk. - *súgja a nőnek. Majd leemel néhány mágikus tanokról szóló könyvet a polcokról. Kiválogatja azokat, amelyeket a tanítványok magukkal vihetnek a templom kertbe. Alapvetően mágikus irányzatokkal, elemek érzékelésével, és fókuszálással foglalkozó tanok ezek, amelyek ismerete és fejlesztése nélkül a kiejtett rúnák üres szavak csupán. Ezeket a könyveket nem vigyázza őrző rúna, hiszen tehetségtelen személyek kezében csak papírhalmazok. A kigyűjtött könyveket egy asztalra helyezi, amelyen kezébe akad egy eddig ismeretlen levegő mágiát tartalmazó tekercs is. Azt gyorsan memorizálja próbálja, bár meglehetősen kétséges a kísérlet kimenetele.
Egy fertályóra sem telhet el, mikor hangokat hallanak és Mila intésére visszahelyezi a tekercset az asztalra ahol találta, a könyveket elsüllyeszti tarisznyájában és sietősen megpróbálják elhagyni a templomot amerre jöttek.*
A hozzászólás írója (Dyhr Wargun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.07 15:11:37
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-06 17:42:15
Üzenet elküldve: 2012-03-06 17:42:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 67
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Diramel nem sokat ért a mágiához és a furcsa szavakhoz. Bár gyors észjárású... többnyire, nincs igazán tisztába a bűvszavak jelentésével. Jobb híján csak csendben hallgat. Arra sem méltóztat, hogy legalább hümmögjön valamit. Úgy véli a vörös pontosan tudja, hogy miről van szó, legalábbis sejti, így neki nem lényeges figyelnie. Amúgy sem tudna hozzászólni az eseményekhez. "Elvégre katona vagyok, nem varázsló." gondolja.
Elköszön a paptól, majd követi Andreaselt. Elméjében tisztázódik, hogy csapatot kellene szerezniük. Képzett, hűséges embereket, na és persze ki kellene deríteni, hogy van-e valami gond a papírokkal.*
- Kihez akarsz vinni? *kérdi végül kissé mogorván. A választ sejti, ha az elfszerzet az, akinek vallja magát. Ennek ellenére jobban szeret a saját fülével hallani dolgokat és az után megjegyezni. Azt mérlegeli, hogy nagyjából hány ember kellene. Pontosan nem tudták megszámlálni a ház népességét. Mindemellett ha visszamennek, már nagy feltűnést keltenek. Ha van velük még néhány nemesi címerrel ellátott egyenruhás, az csak rontana a helyzeten. Ez így nagyon nem jó. Ráadásul mi van, ha Engur elárulja őket és kitálal? Abból a nyomorultból még azt is kinézné.*
- Érdemes lenne meglátogatni azt a Consigliót, vagy kit. Ha követnek minket, vagy ilyesmi, akkor az eloszlatná a gyanút. Legalábbis nem lennénk annyira gyanúsak. *magyarázza. Fogalma sincs miért most és miért itt, de úgy véli a templom lehet még a legtisztább hely, ahol nemigen lehetnek besúgók. "Ha igen, azt nagyon megbánják..."*
*Diramel nem sokat ért a mágiához és a furcsa szavakhoz. Bár gyors észjárású... többnyire, nincs igazán tisztába a bűvszavak jelentésével. Jobb híján csak csendben hallgat. Arra sem méltóztat, hogy legalább hümmögjön valamit. Úgy véli a vörös pontosan tudja, hogy miről van szó, legalábbis sejti, így neki nem lényeges figyelnie. Amúgy sem tudna hozzászólni az eseményekhez. "Elvégre katona vagyok, nem varázsló." gondolja.
Elköszön a paptól, majd követi Andreaselt. Elméjében tisztázódik, hogy csapatot kellene szerezniük. Képzett, hűséges embereket, na és persze ki kellene deríteni, hogy van-e valami gond a papírokkal.*
- Kihez akarsz vinni? *kérdi végül kissé mogorván. A választ sejti, ha az elfszerzet az, akinek vallja magát. Ennek ellenére jobban szeret a saját fülével hallani dolgokat és az után megjegyezni. Azt mérlegeli, hogy nagyjából hány ember kellene. Pontosan nem tudták megszámlálni a ház népességét. Mindemellett ha visszamennek, már nagy feltűnést keltenek. Ha van velük még néhány nemesi címerrel ellátott egyenruhás, az csak rontana a helyzeten. Ez így nagyon nem jó. Ráadásul mi van, ha Engur elárulja őket és kitálal? Abból a nyomorultból még azt is kinézné.*
- Érdemes lenne meglátogatni azt a Consigliót, vagy kit. Ha követnek minket, vagy ilyesmi, akkor az eloszlatná a gyanút. Legalábbis nem lennénk annyira gyanúsak. *magyarázza. Fogalma sincs miért most és miért itt, de úgy véli a templom lehet még a legtisztább hely, ahol nemigen lehetnek besúgók. "Ha igen, azt nagyon megbánják..."*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-06 13:30:57
Üzenet elküldve: 2012-03-06 13:30:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*A Templom kijárata felé sietve hosszú keringős táncot járnak Andreasel D'Morra gondolatai.*
"Kell egy csapat. Engur Valis kizárva, nem megbízható. Lehet még ő szorul majd kelletlen segítségünkre. Annak azonban ára lesz!"
*Fortyog egy kicsit magában. Kedvese jut az eszébe, hogy elűzze a hőzöngő köd utolsó foszlányait is.*
"Svysis, mint a tavaszi frissesség mezejének zöld végtelenje."
*Ez jut most eszébe róla, de nem akarja, hogy bajba keveredjen. Egy kósza sugallat mondja neki, a lányt biztonságban kell tartania. Tovább kutakodik a lehetőségekben. Akárhogy küzd is ellene elméjébe befurakszik egy ezüstfehéren csillogó szempár.*
"Ez nem lehet, hogy kerül ő ismét elő énbennem?"
*Az elme furcsa játékot űzhet a gazdájával. Jó példa erre az irányíthatatlan hatodik érzék csalafintasága. Előkerül a Pegazus Fogadó jelentéktelennek is mondható emléke, tünékeny illat, libabőrös tarkó, ha megérzed mások rád irányuló tekintetét. Engur, Diramel és a szakadt nemes társaságában volt akkor ott. Nem vett észre senkit, mikor felületesen és önkéntelenül körbenézett, de csak hajszál híja volt a találkozásnak. Merthogy a másik fél nem akarta azt és még időben távozott.*
"Ő egy hatékony megoldás, rendkívül hatékony."
*Bizonygatja magában, de ugyanakkor nagyon veszélyes is. Leginkább Andreaselre az, hisz majd eszét vesztette, hogy nem lehetett az övé. Pedig a szikra ott volt, csak Arthenior Védőszelleme közbeavatkozott. Legalábbis Andreasel akkor minden bújáért őt okolta.*
"Riaru."
*Ha a mágus botján tekergő sárkányintarziák levegőt igényelnének, most biztos fulladoznának ujjai szorítása alatt. Végül dönt, jobb szembenézni a problémákkal mint elfutni előle.*
"Elwyrien. Őt kéne hát megtalálnom. De előbb Consiglio úr következik."
*A két nőalak közti vívódás nem tart sokáig. De, hogy melyik mellett döntött, azt még magának sem meri egyelőre bevallani. A Templomot, lehet, hogy csak látszólag, már egy határozott férfi hagyja el.*
- Remélem elég élesek a pengéid Dira, sok dolguk lehet még a jövőre nézve.
*Gondolatot vált és a jelen környezetére kezd fókuszálni.*
A hozzászólás írója (Andreasel D Morra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.06 14:30:53
*A Templom kijárata felé sietve hosszú keringős táncot járnak Andreasel D'Morra gondolatai.*
"Kell egy csapat. Engur Valis kizárva, nem megbízható. Lehet még ő szorul majd kelletlen segítségünkre. Annak azonban ára lesz!"
*Fortyog egy kicsit magában. Kedvese jut az eszébe, hogy elűzze a hőzöngő köd utolsó foszlányait is.*
"Svysis, mint a tavaszi frissesség mezejének zöld végtelenje."
*Ez jut most eszébe róla, de nem akarja, hogy bajba keveredjen. Egy kósza sugallat mondja neki, a lányt biztonságban kell tartania. Tovább kutakodik a lehetőségekben. Akárhogy küzd is ellene elméjébe befurakszik egy ezüstfehéren csillogó szempár.*
"Ez nem lehet, hogy kerül ő ismét elő énbennem?"
*Az elme furcsa játékot űzhet a gazdájával. Jó példa erre az irányíthatatlan hatodik érzék csalafintasága. Előkerül a Pegazus Fogadó jelentéktelennek is mondható emléke, tünékeny illat, libabőrös tarkó, ha megérzed mások rád irányuló tekintetét. Engur, Diramel és a szakadt nemes társaságában volt akkor ott. Nem vett észre senkit, mikor felületesen és önkéntelenül körbenézett, de csak hajszál híja volt a találkozásnak. Merthogy a másik fél nem akarta azt és még időben távozott.*
"Ő egy hatékony megoldás, rendkívül hatékony."
*Bizonygatja magában, de ugyanakkor nagyon veszélyes is. Leginkább Andreaselre az, hisz majd eszét vesztette, hogy nem lehetett az övé. Pedig a szikra ott volt, csak Arthenior Védőszelleme közbeavatkozott. Legalábbis Andreasel akkor minden bújáért őt okolta.*
"Riaru."
*Ha a mágus botján tekergő sárkányintarziák levegőt igényelnének, most biztos fulladoznának ujjai szorítása alatt. Végül dönt, jobb szembenézni a problémákkal mint elfutni előle.*
"Elwyrien. Őt kéne hát megtalálnom. De előbb Consiglio úr következik."
*A két nőalak közti vívódás nem tart sokáig. De, hogy melyik mellett döntött, azt még magának sem meri egyelőre bevallani. A Templomot, lehet, hogy csak látszólag, már egy határozott férfi hagyja el.*
- Remélem elég élesek a pengéid Dira, sok dolguk lehet még a jövőre nézve.
*Gondolatot vált és a jelen környezetére kezd fókuszálni.*
A hozzászólás írója (Andreasel D Morra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.06 14:30:53
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-05 21:04:52
Üzenet elküldve: 2012-03-05 21:04:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatért rémek//
* Echnal lóhalálában siet be a templomba, háta mögött a két marcona alakkal. Ha nagyon akarna, valószínűleg végezni tudna a katonákkal, de nincs értelme kockáztatni. A pusztán majd elvesztik a nyomát, még is csak könnyebb lesz onnan kereket oldani mint a város szívében.
" Másfél óra... nem valami sok"
A zsoldos amilyen gyorsan csak tud, lerohan a könyvtárba, s visszarakja a régebben elvitt könyveket. Kissé zavaró, hogy a két robusztus férfi végig figyeli, ám nem tehet mást.
Annyi könyvet gyűjt össze amennyit csak bír, s ezekkel megrakodva ül le az egyik asztalhoz. A borítókon felhalmozódott porból jól látható, hogy rég nem használták már a könyveket. Talán túl egyszerűen az itt élőknek, főleg a mágusoknak. De valahol nekik is el kellett kezdeniük...
Echnal amennyire tudja kihasználja idejét, s annyi mágiával kapcsolatos információt ültet tudatába - melyből reméli idővel ki is csírázik valami - hogy a végén egészen belesajdul az üstöke.*
- Ideje lesz indulni *mondja az egyik nagydarab fickó, s Echnal egy hangos sóhajjal tudomásul veszi igazát. Reméli nem volt hiába ez a másfél óra.*
* Echnal lóhalálában siet be a templomba, háta mögött a két marcona alakkal. Ha nagyon akarna, valószínűleg végezni tudna a katonákkal, de nincs értelme kockáztatni. A pusztán majd elvesztik a nyomát, még is csak könnyebb lesz onnan kereket oldani mint a város szívében.
" Másfél óra... nem valami sok"
A zsoldos amilyen gyorsan csak tud, lerohan a könyvtárba, s visszarakja a régebben elvitt könyveket. Kissé zavaró, hogy a két robusztus férfi végig figyeli, ám nem tehet mást.
Annyi könyvet gyűjt össze amennyit csak bír, s ezekkel megrakodva ül le az egyik asztalhoz. A borítókon felhalmozódott porból jól látható, hogy rég nem használták már a könyveket. Talán túl egyszerűen az itt élőknek, főleg a mágusoknak. De valahol nekik is el kellett kezdeniük...
Echnal amennyire tudja kihasználja idejét, s annyi mágiával kapcsolatos információt ültet tudatába - melyből reméli idővel ki is csírázik valami - hogy a végén egészen belesajdul az üstöke.*
- Ideje lesz indulni *mondja az egyik nagydarab fickó, s Echnal egy hangos sóhajjal tudomásul veszi igazát. Reméli nem volt hiába ez a másfél óra.*
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-04 13:15:03
Üzenet elküldve: 2012-03-04 13:15:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy Algarion a templomkert kavicsokkal felszórt ösvényein sétál, elér a templom bejáratához, a hatalmas épülethez hatalmas bejárat dukál. A híres Levegő Temploma, az égbe nyúló épületcsoda. Nem véletlenül olyan híres amilyen. Lenyűgöző méreteit áhítattal csodálja, miután a külső vizsgálattal végzett, nem meglepő módon úgy határoz, hogy belülről is megtekinti. Hisz a faajtók tárva várják a látogatókat, sértő lenne nem megtekinteni egy ilyen neves épületet. Lassan elindul, felsétál a lépcsőn, és belép a templomba. A benti félhomályhoz ugyan kis időbe telik alkalmazkodni, de Saelon szeme könnyen hozzászokik a változáshoz. Amint ez megtörténik, azonnal felméri a belső teret, s nem csalódik abban, amit lát. Valóban lebilincselő látványt nyújt. A szinte beláthatatlan magasságban elhelyezkedő mennyezetet faragott kőoszlopok tartják, s minden oszlop lábánál kőszobrok.*
"Valóban ámulatba ejtő épület."
*Gondolja magában miközben beül az egyik padba. Előretekint a hatalmas kőoltár felé, majd behunyja szemeit, s elmélkedni kezd.*
"Nincs is jobb hely a gondolatok rendezésérem, mint egy templom."
*Egy negyedórányi csendes lelki önmegtisztítás után felállt és amilyen csendesen bejött, olyan csendesen hagyta el az épületet.*
"Valóban ámulatba ejtő épület."
*Gondolja magában miközben beül az egyik padba. Előretekint a hatalmas kőoltár felé, majd behunyja szemeit, s elmélkedni kezd.*
"Nincs is jobb hely a gondolatok rendezésérem, mint egy templom."
*Egy negyedórányi csendes lelki önmegtisztítás után felállt és amilyen csendesen bejött, olyan csendesen hagyta el az épületet.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-03-02 20:56:29
Üzenet elküldve: 2012-03-02 20:56:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A pap úgy tűnik mégis tud segíteni. Ez valamennyire megnyugtatja Zemit és ismételten feláll a padról. Kicsit leporolja magát, mivelhogy valószínűleg előtte elég régen használták a kőeszközt, majd követi a többieket. Alee kérdésére csak vigyorogva megrántja vállát. Csendben bemegy a cellába, majd kicsit motyogva magában leül. Nem szólal meg, csak hallgatja a fejleményeket, miközben keresztbe veti lábát és hátradőlve mellkasa előtt keresztezi karjait is.
Mikor Aleera megakad mondandójában és segítséget kér, csak forgatja szemeit. Sóhajt egyet bosszúsan, majd leereszti karjait, egymás mellé helyezi lábait és karjait combjára fektetve előre dől kissé. Csuklyája még mindig fején van, de ez nem zavarja cseppet sem.*
- Most komolyan nekem kell ezt is elmondani?
*kérdi kissé piszkálódva.*
- Nos a lényeg... Varázslatokkal és egyéb ilyesmikkel ilyenné varázsolták... Ez viszont úgy tűnik járt némi mellékhatással. Vagy legalábbis szerintem ez az lehet... Ami a lényeg... Mikor feldühítettem és csapott, konkrétan kitépett egy nagy darabot a szerencsétlen fából, amelyiknek támaszkodtam. A kezéről... lejött a bőr és... hatalmas karmai nőttek. Mintha kardok lennének egyesével.
*meséli, kissé eltúlozva a dolgokat.*
Mikor Aleera megakad mondandójában és segítséget kér, csak forgatja szemeit. Sóhajt egyet bosszúsan, majd leereszti karjait, egymás mellé helyezi lábait és karjait combjára fektetve előre dől kissé. Csuklyája még mindig fején van, de ez nem zavarja cseppet sem.*
- Most komolyan nekem kell ezt is elmondani?
*kérdi kissé piszkálódva.*
- Nos a lényeg... Varázslatokkal és egyéb ilyesmikkel ilyenné varázsolták... Ez viszont úgy tűnik járt némi mellékhatással. Vagy legalábbis szerintem ez az lehet... Ami a lényeg... Mikor feldühítettem és csapott, konkrétan kitépett egy nagy darabot a szerencsétlen fából, amelyiknek támaszkodtam. A kezéről... lejött a bőr és... hatalmas karmai nőttek. Mintha kardok lennének egyesével.
*meséli, kissé eltúlozva a dolgokat.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-29 16:56:41
Üzenet elküldve: 2012-02-29 16:56:41
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A gazdagnegyeden és a templomkerten át megérkezik a templomba. Nyikorog a súlyos faajtó és belép rajta. Az iménti Barakkban aratott szégyen elhozta őt a templomba, hogy megerősödjön és többé ne kelljen szégyenkeznie mások előtt. Talán tovább kéne állnia a városból.. De nem! Nem azért jött ide, hogy feladja! Azt már nem! Megkeresi az egyik csuhást és megkéri, hogy tanítsa varázsolni. Közben már veszi is elő az aranyat, hiszen anélkül itt nincs tudásszerzés.*
- Ennyi elég lesz?
*A csuhás szeme felragyog.*
- Ó, igen. Kezdhetjük a tanulást.
*Pár hosszú óra eltelik a tanulással, majd Nerrad megköszöni a leckéket és kilépve a templomból a temető felé indul.*
- Ennyi elég lesz?
*A csuhás szeme felragyog.*
- Ó, igen. Kezdhetjük a tanulást.
*Pár hosszú óra eltelik a tanulással, majd Nerrad megköszöni a leckéket és kilépve a templomból a temető felé indul.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-02-29 15:40:33
Üzenet elküldve: 2012-02-29 15:40:33
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 85
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A pap elnézően mosolyog Zeminára, és Aleehoz fordul.*
-Természetesen megértem hölgyem, azonban úgy vélem én is segíthetek önnek, a nevem Leith mester. Bármilyen problémája van biztosíthatom a kellő diszkrécióval fogom kezelni. Kérem kövessenek.
*Mondja és elindul az egyik cella felé. Alee, mielőtt utána indulna odafordul társához.*
-Nem tudnál kicsit udvariasabb lenni legalább amíg ráveszem hogy segítsen?
*Sziszegi oda némileg rosszallóan, de valójában nem dühös rá. Elindul a pap után, akár követi a lány akár nem. Bemegy a pap cellájába amíg az mosolyogva tartja az ajtót. Ha Zemina is követi becsukja mögöttük az ajtót.*
-Nos kedvesem, milyen problémája van?
*kérdi, miután helyet foglaltak. Alee sóhajt egy mélyet és belekezd:*
-Tudja uram... én mágusnövendék voltam és hát volt pár varázslat ami miatt kicsit... megváltoztam testileg. A gond ma kezdődött, ugyanis találkoztam a társammal -itt Zeminára pillant- akire hát elég dühös lettem. Meg akartam ütni de szerencsére nem sikerült, ugyanis a kezemmel történt valami... jaj nem is tudom hogy magyarázzam el...
*akad meg és segélykérőn társára pillant.*
-Természetesen megértem hölgyem, azonban úgy vélem én is segíthetek önnek, a nevem Leith mester. Bármilyen problémája van biztosíthatom a kellő diszkrécióval fogom kezelni. Kérem kövessenek.
*Mondja és elindul az egyik cella felé. Alee, mielőtt utána indulna odafordul társához.*
-Nem tudnál kicsit udvariasabb lenni legalább amíg ráveszem hogy segítsen?
*Sziszegi oda némileg rosszallóan, de valójában nem dühös rá. Elindul a pap után, akár követi a lány akár nem. Bemegy a pap cellájába amíg az mosolyogva tartja az ajtót. Ha Zemina is követi becsukja mögöttük az ajtót.*
-Nos kedvesem, milyen problémája van?
*kérdi, miután helyet foglaltak. Alee sóhajt egy mélyet és belekezd:*
-Tudja uram... én mágusnövendék voltam és hát volt pár varázslat ami miatt kicsit... megváltoztam testileg. A gond ma kezdődött, ugyanis találkoztam a társammal -itt Zeminára pillant- akire hát elég dühös lettem. Meg akartam ütni de szerencsére nem sikerült, ugyanis a kezemmel történt valami... jaj nem is tudom hogy magyarázzam el...
*akad meg és segélykérőn társára pillant.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122