//A Hamvasok//
*A különbség olykor egészen lehalványul bátorság és botorság között... A nőstény tudja, hogy bosszújának idejekorán nekilátni, ez utóbbi volna, ráadásul biztos kudarc... Annyira pedig nem vakítja el a gyűlölet, hogy vesztébe rohanjon, s valahol így van az előtte álló hímmel is, ki nagyon máshogy látja a világot, s annak folyását, mint ő vagy egy átlagos ork. Ezt már most tudja, s bár újfent nem ért egyet annak szavaival, ezúttal mégsem mond semmit. Ha figyelembe veszi az eddig elhangzottakat hajnalig tudnák itt próbálgatni, kerülgetni egymást, s a másik világlátását.*
- Önbizalmat mondtam, nem vak önhittséget... Anélkül nem állnék most itt sem. Meghunyászkodott ágyasa lennék az első utamba akadó hímnek...* Ejti higgadtan, bár határozottan a szavakat, megcsillantva ezzel egy másik erősségét, önuralmát, elvégre a helyében sok fajtársa már jóval zaklatottabban reagálna. Mhwara ellenben hideg, akár fagyos kék tekintete.*
- Kell a hit, hogy mikor nem látsz már ésszerű kiutat, ellene menjen a józan észnek, s túlélésre tüzeljen...* Lobban hideg tűz a kékekben. Könnyedén felel, ahogy a továbbiakra is. *
- Mert rossz és rossz közül igyekszem a kisebbiket választani... *Mert ezt is tanulta apjától a jó vezetőkről.*
- Másfelől... az ég alatt sok minden megtanulható... "Talán" én is képes leszek rá. *A hím szavai is most először egybevágnak övéivel s bár már indulóban volt megáll, közvetlenül a másik mellett. Ha az nem támaszkodna a padnak, válluk, azaz a magasságkülönbség végett karjuk csaknem összeérne... ám a helyzet változik... Torkát éri a fenyegetés, mégsem támad, védekezik, meg sem rezdül. Hit megy ellen józan észnek... Éppen csak tekintete keresi a hímét. A kékekben első ízben táncolnak meleg tüzű szikrák, miközben telt ajka is mosolyra ível.*
- Végre nyíltan beszélsz...* Bár Mhwara nem ostoba, a városiak szócsűrését még nem sikerül mindig tökéletes pontossággal értelmeznie.*
- Nekem most valaki olyan kell, aki elsősorban harcossá képez. Az egyik legjobbá. Nem tudom, neked mi kell, vagy ki kell, s hogy én azt megtudom-e adni... Sőt. Cserébe még csak azt sem ajánlhatom, hogy a sírig veled leszek, elvégre, aki már egyszer elhagyta övéit, miért ne tenné meg még egyszer. Egyedül afelől biztosíthatlak cserébe, hogy nem árullak el és sosem támadlak hátba... Egyenes leszek, mint egy harci bárd. Ez pedig lássuk csak be, vajmi kevés fizetség... * Ez minden amit ő ajánlani tud, ám ha a hímnek ez elegendő részéről megállapodtak. Igaz, messze van még attól, hogy társak közé kerüljön, de legalább nem lesz maga… s talán egy lépéssel céljához is közelebb kerül.*
- Ám ha neked ennyi elegendő... * Mert bár fizethetne mással is, nem vinné rá a lelke, hogy testét s annak élvezetét ajánlja.*