"Egy pap?"
*Értetlenkedik magában Andreasel D'Morra és szélseprű varázslata értékelhetetlen eredményeit félredobva a terem neki oltárral takart részéhez siet. Ott egy sebesült fölé hajló tülkös sisakot viselő törpfélét talál. A fekvő férfi sérülése iszonyú, a padlót körbe vér borítja. A törpe harcos a pap szívdobbanásait próbálja a csuklóján kitapogatni. A kép igen tragikus, de a mindenben a megtévesztést kereső éjfél elfet most az egyszer megsegíti a sokszor önmagát másoktól elidegenítő magatartása.*
"Ennyi vérzéstől már halottnak kéne lennie, s miért nincs szaga? Nincs szaga!? Segítséget hívott, ide hívott, ide csalt!"
*A gondolatok és a felismerés csak néhány pillanat töredékig tartott, mint amikor a mágusnak egy váratlan helyzetben az alkalmazott varázserőről kell döntenie. Most azonban mágiatudományára nemigen hagyatkozhat, mivel efféle erejét elapasztotta már előző két varázslatával.*
*A sebesülten heverő alak szinte feltámad, csak nem a halottaiból életre kelő előadást, hanem egy orv és félelmetes támadást irányoz a köré gyűlő két férfi felé. Elsőként az útjában álló törpe bőrvértje hasad át keresztben egy a lágy részek felé irányzott haránt vágás nyomán, hosszú, de szerencséjére csak felületi sebet okozva. Az alacsony harcost jelentősen kimozdítja eddigi pozíciójából, és ezzel célját elérve igazi célpontjára támad. A nemrég már megismert kardfajta könnyedén suhan Andreasel felé. Az illúzió már leomlott az orvgyilkosról, s egyértelművé vált makulátlan szakmabeliségének bizonyítéka.*
"Hát persze, hisz nem is volt egy pap sem itt, még a szolgák is kirohantak, de hol időzik a segítség vajon Arthenior Templomának gazdái részéről? Ki akar holtan látni?"
*Ezek a gondolatok nem fogalmazódnak meg mondatokként D'Morra fejében, csak gondolatmagok, melyeket felismerhetett a rövid idő alatt lejátszódó események közben. A fejvadász nem vár a célpontja fejében megfogalmazódott segítők érkezésére, s eléri teljesítendő feladatát. A támadó pengén sárgászöld folyadék folyik végig egy rejtett kis tartályból, mely a mágus számára volt tartogatva. A mesteri kéz levegőben forgatott fegyverén szétkúszik a méreg a természeti törvények eredményeképp, s bekerül az éjfél elf keringésébe, mikor az acél és a kevert vér összeér. A terv tökéletes, és elegáns, de ismét nem számolnak Andreasel múltjában átélt őt ért kínzások, a züllött éjszakai élet, a sokszor mértéktelenül fogyasztott, vagy adagolt mérgek, bódító és kábítószerek, a mágia tudomány oltárán feláldozott életesszenciája, mestere kísérleti alanyaként, s az ott jutalmul kapott kondicionálással. Ezzel csak esélyt kap a túlélésre, hisz egyébként a méreg percek alatt végezne vele. A sebe súlyos, az oldalbordáit hasította keresztül. Az orvgyilkos nem marad tovább, eltűnik az oltár mögötti kis ajtóban, mire valaki még odaérne.*