Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 60 (1181. - 1200. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1200. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-13 08:37:22
Üzenet elküldve: 2012-09-13 08:37:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Mila Hiral (NJK), Darthon Valykr és Akki Kamihira figyelmébe//
*Öröm és bánat vegyül szétválaszthatatlanul Milaban ahogy végigsuhan az emlékei között. Gyermekkor, az első lépések, a kamaszkor jellegzetességei, csók és szerelem, az elsőként megölt ember sohasem kitörölhető tekintete, rég elfeledett apróságok, vagy épp meghatározó dolgok... Csak választania kell mire kíváncsi. Aztán egy másik elme emlékképei elevenednek meg előtte. A jelen, majd a közelmúlt eseményei, a Hul palota felvillanó eseményei, utazás a Nagy folyón, egy véres csata riadt foszlányai, anya és apa elvesztése, hosszú utazás ismeretlen vidékeken, ismeretlen városok és fajok kavalkádja végül egy óceánt átrepülő képzelet felszabadult rendkívülisége. majd beleszédül a végtelennek tűnő emlékfolyamba, ami nem áll meg Aheia születésénél, hanem folytatódik tovább generációról generációra. Egy ismeretlen világ életképei sorakoznak előtte, míg egyszer csak vissza nem tér a kiindulópontra. Ez is Arthenior, de mégis más. A templom tornya épphogy elkészült, mindenütt színes zászlókat lobogtat a szél. Egy ifjú nemes lovag aranyszárnyas páncéljában lép ki a bejáraton az éljenező tömeg elébe, s Mila emléktársa őt nézi, csókot kap tőle. A páncélon valóban aranyszárnyak csüngenek, olyan, mintha a férfi valói lennének. Paripák állnak nekik sorfalat, igazi büszke vérek. Egy tollas kalapot viselő kackiás bajuszú férfi megdöndíti szálfa hosszú ünnepi jogarát.
- Szerviestanitta és Rilan Alrishul! Amit a sors összekötött, senki szét ne válassza!
A tömeg éljenez minden csodálatos egy rövidke pillanatig. Aztán fekete füstkígyók tekeregnek végig az ünneplő sorok között és egy ponton egy férfivá állnak össze. Fiatal és gőgös, sértett büszkeségű arc.
- Nekem ígértek téged Szervília!
Okthur Uthas második tanítványa támad, hogy elsöpörje a frissen megkötött frigyet. Az első becsapódások szétverik az Uruk és Úrnőjük elébe összeálló alrishul pajzsfalat. Füst és égett hús szaga terjeng, a nép sikoltozva menekül. Megkondítják a vészharangokat, telejs pánik lesz úrra. A várost külső támadás érte, csak ezt jelentheti. Dera Nirodard megzavarodik, a testőrök mentik úrnőjüket, Rilan pedig néhány életben maradt légiósával a pegazusok hátára száll.
- Dera! Veled később számolunk!
Kiáltja oda és az égre hág, hogy résztvegyen az óvárost védelmezni igyekvő - akkor még nem tudni - utolsó csatában.
Milát kizökkenti egy kiáltás...
- Alrishul!
Neki címzettek a szavak, s hamar rájön, hogy ruházata a célpontság záloga. Kékes villámok zúgnak társa és feléje követhetetlen gyorsasággal. Aheia kitárt karokkal elébe ugrik és átjárja a halálba sujtó energianyaláb. Ájultan Mila mellkasának esik, vagy mégsem, csupán csak megtántorodik, de nincs komolyabb baja. Az idegen férfi elképedve áll.*
//Darthon, Akki, Arda, és ha leszel Mila a sorrend//
*Öröm és bánat vegyül szétválaszthatatlanul Milaban ahogy végigsuhan az emlékei között. Gyermekkor, az első lépések, a kamaszkor jellegzetességei, csók és szerelem, az elsőként megölt ember sohasem kitörölhető tekintete, rég elfeledett apróságok, vagy épp meghatározó dolgok... Csak választania kell mire kíváncsi. Aztán egy másik elme emlékképei elevenednek meg előtte. A jelen, majd a közelmúlt eseményei, a Hul palota felvillanó eseményei, utazás a Nagy folyón, egy véres csata riadt foszlányai, anya és apa elvesztése, hosszú utazás ismeretlen vidékeken, ismeretlen városok és fajok kavalkádja végül egy óceánt átrepülő képzelet felszabadult rendkívülisége. majd beleszédül a végtelennek tűnő emlékfolyamba, ami nem áll meg Aheia születésénél, hanem folytatódik tovább generációról generációra. Egy ismeretlen világ életképei sorakoznak előtte, míg egyszer csak vissza nem tér a kiindulópontra. Ez is Arthenior, de mégis más. A templom tornya épphogy elkészült, mindenütt színes zászlókat lobogtat a szél. Egy ifjú nemes lovag aranyszárnyas páncéljában lép ki a bejáraton az éljenező tömeg elébe, s Mila emléktársa őt nézi, csókot kap tőle. A páncélon valóban aranyszárnyak csüngenek, olyan, mintha a férfi valói lennének. Paripák állnak nekik sorfalat, igazi büszke vérek. Egy tollas kalapot viselő kackiás bajuszú férfi megdöndíti szálfa hosszú ünnepi jogarát.
- Szerviestanitta és Rilan Alrishul! Amit a sors összekötött, senki szét ne válassza!
A tömeg éljenez minden csodálatos egy rövidke pillanatig. Aztán fekete füstkígyók tekeregnek végig az ünneplő sorok között és egy ponton egy férfivá állnak össze. Fiatal és gőgös, sértett büszkeségű arc.
- Nekem ígértek téged Szervília!
Okthur Uthas második tanítványa támad, hogy elsöpörje a frissen megkötött frigyet. Az első becsapódások szétverik az Uruk és Úrnőjük elébe összeálló alrishul pajzsfalat. Füst és égett hús szaga terjeng, a nép sikoltozva menekül. Megkondítják a vészharangokat, telejs pánik lesz úrra. A várost külső támadás érte, csak ezt jelentheti. Dera Nirodard megzavarodik, a testőrök mentik úrnőjüket, Rilan pedig néhány életben maradt légiósával a pegazusok hátára száll.
- Dera! Veled később számolunk!
Kiáltja oda és az égre hág, hogy résztvegyen az óvárost védelmezni igyekvő - akkor még nem tudni - utolsó csatában.
Milát kizökkenti egy kiáltás...
- Alrishul!
Neki címzettek a szavak, s hamar rájön, hogy ruházata a célpontság záloga. Kékes villámok zúgnak társa és feléje követhetetlen gyorsasággal. Aheia kitárt karokkal elébe ugrik és átjárja a halálba sujtó energianyaláb. Ájultan Mila mellkasának esik, vagy mégsem, csupán csak megtántorodik, de nincs komolyabb baja. Az idegen férfi elképedve áll.*
//Darthon, Akki, Arda, és ha leszel Mila a sorrend//
1199. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-11 16:51:48
Üzenet elküldve: 2012-09-11 16:51:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Az első napsugarak szép, egyenesen vonalban haladnak végig a Mordach felett magasodó, haldokló félben levő fa ágain, hogy aztán egy névtelen sír kopott kövén érjenek véget. Gyülekező, gomolygó felhők takarják el a tűző fényt, melyeknek csupán a vékony peremein tudnak átjutni a sugarak, ezzel egy misztikus képet kölcsönözve az égboltnak.
Érzi, ahogy a holt lelkek, s a föld ölelő karja próbálja enyhíteni fájdalmát, mind a szörnyeteg okozta sebeket, mind lelkének megüresedett részét. Igyekszik kitölteni valami újjal, egy sötét érzéssel, hangulattal, mely tökéletesen képes helyettesíteni még a legnagyobb űrt is, ami valaha tátonghat Mordach lelkében.
Több órát fekszik egyhelyben, szinte mozdulatlanul, egyedül mellkasának emelkedése, s pislogása utal arra, hogy még magánál van, de semmi egyéb jelet nem ad az életre.
Végül egy nagy sóhaj kíséretében kissé nehézkesen feltápászkodik, végigsimít a névtelen sír hideg kövén, s kissé akadozott léptekkel megindul a kijárat felé. Elméje kellően megnyílt ahhoz, hogy új ismereteket fogadjon be, új varázslatokkal bővítse tárházát, melyeket majd jó mélyre elraktározhat magában.
A temető kovácsoltvas kapuja halk nyikorgással tárul fel, s a vörös át is lép rajta a templom udvarának kellemes légkörébe. Nem időzik itt sokat, csupán lépteit veszi könnyedebbre, míg a fűtengert szeli keresztül. A templom előtt megállva, szemeit mindig végiglegelteti egészen az alapoktól a magasodó tornyáig, végül nehézkesen felballag a lépcsőn, s betoppan a hűvös belső térbe.
Útja először a könyvtárba vezet, hogy ott összegyűjthessen pár régi pergament, melyek hatalmas tudásanyagot rejtenek magukban. Mióta utoljára járt itt, igen sok varázslattal bővült a készlet, így hát bőven van miből válogatnia.
Bár e hely kellemes, azonban a két lépés távolság mindig is meg volt közte, és a papok közt. A vallás számára csupán az elme fertőzése, s e véleményét nem egyszer fogalmazta már meg az itteni papoknak, kik ugyan nem nézték jó szemmel a férfi e fajta gondolkodását, de ő olyan jól meg tudta magyarázni véleményét, hogy azon is gondolkozott már, hogy papírra veti betűit. Tény, hogy ez a tiltott könyvek listájára kerülne, s még a végén máglyán végezné, hiszen igen sötét, borús tényeket közölne benne. Abban viszont teljesen biztos, hogy igen sok követője lenne ezen a világon... hát még a másikon...
Ép karjába felhalmozza a pergameneket, sebesült kezében pedig egy könyv pihenget, s ezekkel felszerelve lép ki a könyvtárból, s indul meg a felsőbb szintekre, egy üres, de nyitott szobába, ahol csupán egy kőpad helyezkedik el, s pár gyertya a falakban. Kényelmesen elhelyezkedik a padon, nagy levegőket vesz, végül kezébe veszi az első papírt, melyen az ősi írásokat halkan mormolni kezdi. Először a hatás természetesen nem érződik, hiszen rá kell hangolódnia az ilyen tevékenységre. Elméjében azonban a szavak visszhangoznak, s vagy fél óra elteltével végre képes arra, hogy elméje újra befogadja a tudást...*
Érzi, ahogy a holt lelkek, s a föld ölelő karja próbálja enyhíteni fájdalmát, mind a szörnyeteg okozta sebeket, mind lelkének megüresedett részét. Igyekszik kitölteni valami újjal, egy sötét érzéssel, hangulattal, mely tökéletesen képes helyettesíteni még a legnagyobb űrt is, ami valaha tátonghat Mordach lelkében.
Több órát fekszik egyhelyben, szinte mozdulatlanul, egyedül mellkasának emelkedése, s pislogása utal arra, hogy még magánál van, de semmi egyéb jelet nem ad az életre.
Végül egy nagy sóhaj kíséretében kissé nehézkesen feltápászkodik, végigsimít a névtelen sír hideg kövén, s kissé akadozott léptekkel megindul a kijárat felé. Elméje kellően megnyílt ahhoz, hogy új ismereteket fogadjon be, új varázslatokkal bővítse tárházát, melyeket majd jó mélyre elraktározhat magában.
A temető kovácsoltvas kapuja halk nyikorgással tárul fel, s a vörös át is lép rajta a templom udvarának kellemes légkörébe. Nem időzik itt sokat, csupán lépteit veszi könnyedebbre, míg a fűtengert szeli keresztül. A templom előtt megállva, szemeit mindig végiglegelteti egészen az alapoktól a magasodó tornyáig, végül nehézkesen felballag a lépcsőn, s betoppan a hűvös belső térbe.
Útja először a könyvtárba vezet, hogy ott összegyűjthessen pár régi pergament, melyek hatalmas tudásanyagot rejtenek magukban. Mióta utoljára járt itt, igen sok varázslattal bővült a készlet, így hát bőven van miből válogatnia.
Bár e hely kellemes, azonban a két lépés távolság mindig is meg volt közte, és a papok közt. A vallás számára csupán az elme fertőzése, s e véleményét nem egyszer fogalmazta már meg az itteni papoknak, kik ugyan nem nézték jó szemmel a férfi e fajta gondolkodását, de ő olyan jól meg tudta magyarázni véleményét, hogy azon is gondolkozott már, hogy papírra veti betűit. Tény, hogy ez a tiltott könyvek listájára kerülne, s még a végén máglyán végezné, hiszen igen sötét, borús tényeket közölne benne. Abban viszont teljesen biztos, hogy igen sok követője lenne ezen a világon... hát még a másikon...
Ép karjába felhalmozza a pergameneket, sebesült kezében pedig egy könyv pihenget, s ezekkel felszerelve lép ki a könyvtárból, s indul meg a felsőbb szintekre, egy üres, de nyitott szobába, ahol csupán egy kőpad helyezkedik el, s pár gyertya a falakban. Kényelmesen elhelyezkedik a padon, nagy levegőket vesz, végül kezébe veszi az első papírt, melyen az ősi írásokat halkan mormolni kezdi. Először a hatás természetesen nem érződik, hiszen rá kell hangolódnia az ilyen tevékenységre. Elméjében azonban a szavak visszhangoznak, s vagy fél óra elteltével végre képes arra, hogy elméje újra befogadja a tudást...*
1198. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-11 12:09:02
Üzenet elküldve: 2012-09-11 12:09:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Mila Hiral, Darthon Valykr és Akki Kamihira figyelmébe//
*Az öreg templomszolga feldúltan robog a Templom kijárata felé félháttal elhelyezkedve a leleplezett oltárhoz képest. "Hamarosan a nyomomra bukkannak, ki kell ürítenem a ládámat!" a férfi egyből felismerte az első elfet aki a könyvtárba lépett. Régi feljegyzések után kutatott a Wyrunitól szerzett kódex segítségével, de az iratok és könyvek nagy része eltűnt az óriás varázsló behatolásakor. A csak megfigyelésre küldött pirtianesi vadász ugyan megpróbálta megakadályozni az iratok kikerülését, ha már lelepleződött, azonban a két kalandor erősebbnek bizonyult. Most már tudja, hogy ezeket a szálakat a Harmadik Magiszter rángatta és azóta is "áll a bál." Furcsa háttérfény szab gátat a sietős lépteknek és még sietősebb gondolatoknak. A padsorok között megáll és megfordul. Két személy áll a fedőtakarójától megfosztott sorskő előtt. Az aszott arc vicsorba rándul a felismerés láttán. A lágyan leomló ruhába öltözött alacsony nőt felismeri a páratlan gyorsaságú elme. A folyópartról kihalászott tetovált női hulla, volt bérvadásza árulta el legyőzőinek kilétét. Az ezüstszürke damasztköpenyt a múlt homályából beazonosítva felbolydul a mágus sötét lelke. Egy papnő ruháját viseli a kékszemű. Mellette egy fiatal fegyveres kísérő, imponáló megjelenéssel. Összezavarodik, de végül döntést hozva fehére festett körmeit karomba fogva megváltozik. Kiegyenesedett hát, hófehér arc, vörösre húzott ajkak. Nyoma sincs már a magára festett bűválarcnak. A félig lerogyott csuklya alól kikandikál néhány fekete hajtincs keszekuszasága.
- Alrishul!
Köpi kiáltva a szavakat feléjük. Aheia önkéntelenül is összerezzen a hatalomtól súlyos hang felbuggyanása hallatán. Egyből hátrafordul. Az elmúlt néhány percben amíg egyedül voltak sikerült bármit megtudniuk amire kíváncsiak lehettek.
Amint Darthon és Akki a főhajóba érnek, nekik az oltárnak takarásban, az árnyékharcos felismeri majd azt a férfit akitől Arthenior Csillagát különös módon egyszer visszaszerezte.
//Mila, Darthon, Akki az ajánlott sorrend, kérem helyszínváltásra figyelni!//
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.11 12:19:24, a következő indokkal:
Kérésre
*Az öreg templomszolga feldúltan robog a Templom kijárata felé félháttal elhelyezkedve a leleplezett oltárhoz képest. "Hamarosan a nyomomra bukkannak, ki kell ürítenem a ládámat!" a férfi egyből felismerte az első elfet aki a könyvtárba lépett. Régi feljegyzések után kutatott a Wyrunitól szerzett kódex segítségével, de az iratok és könyvek nagy része eltűnt az óriás varázsló behatolásakor. A csak megfigyelésre küldött pirtianesi vadász ugyan megpróbálta megakadályozni az iratok kikerülését, ha már lelepleződött, azonban a két kalandor erősebbnek bizonyult. Most már tudja, hogy ezeket a szálakat a Harmadik Magiszter rángatta és azóta is "áll a bál." Furcsa háttérfény szab gátat a sietős lépteknek és még sietősebb gondolatoknak. A padsorok között megáll és megfordul. Két személy áll a fedőtakarójától megfosztott sorskő előtt. Az aszott arc vicsorba rándul a felismerés láttán. A lágyan leomló ruhába öltözött alacsony nőt felismeri a páratlan gyorsaságú elme. A folyópartról kihalászott tetovált női hulla, volt bérvadásza árulta el legyőzőinek kilétét. Az ezüstszürke damasztköpenyt a múlt homályából beazonosítva felbolydul a mágus sötét lelke. Egy papnő ruháját viseli a kékszemű. Mellette egy fiatal fegyveres kísérő, imponáló megjelenéssel. Összezavarodik, de végül döntést hozva fehére festett körmeit karomba fogva megváltozik. Kiegyenesedett hát, hófehér arc, vörösre húzott ajkak. Nyoma sincs már a magára festett bűválarcnak. A félig lerogyott csuklya alól kikandikál néhány fekete hajtincs keszekuszasága.
- Alrishul!
Köpi kiáltva a szavakat feléjük. Aheia önkéntelenül is összerezzen a hatalomtól súlyos hang felbuggyanása hallatán. Egyből hátrafordul. Az elmúlt néhány percben amíg egyedül voltak sikerült bármit megtudniuk amire kíváncsiak lehettek.
Amint Darthon és Akki a főhajóba érnek, nekik az oltárnak takarásban, az árnyékharcos felismeri majd azt a férfit akitől Arthenior Csillagát különös módon egyszer visszaszerezte.
//Mila, Darthon, Akki az ajánlott sorrend, kérem helyszínváltásra figyelni!//
A hozzászólást Zión (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.09.11 12:19:24, a következő indokkal:
Kérésre
1197. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-10 10:21:34
Üzenet elküldve: 2012-09-10 10:21:34
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
// A Csaló //
*Andreasel szájszéle beleremeg Elwyrien ajkainak ízébe. A nő cseppenő érzelempatakja lágyan cirógatja az arcát.
"Keserű könnyed arcom mossa..."
Miért érez örömrobbanást legbelül csak fonalát rángató bábmestere tudja. Hisz Ő és a tűz elemének kisebb avatárja már különváltak. A gyógyítók pótló matériája felszívódik benne, de lelket a szívét beléöntő éjelf nő lehel beléje. A két tag közül egy már föléledett, s mindkettőből belészállt az ami egy, Elwyrien Everhate szerelme újászületett. Már nincs kétség, már nincs kétirányú vágyódás. Minden ami Svysis Senráról szép volt az az obszidián börtön lakójának énjébe kerülhetett.
Andymort furcsa érzések szállják meg és vesznek el belőle. Kisimul benne az érzelmi diszharmónia fodra. Már nem tudja ki is ő igazán, Andymor ez a név már semmit sem jelent, minthogy újászületett testvére sem érti meg többé a régi Andeasel nevet. Az új lélek végre törés nélküli egységbe került és most a zöld szempárt látva kínokba merül. Hite szerint a nő veszélyben van és meg kell mentenie. Ha nem ölthet testet nyomban, várhatóan és hamarosan körülötte minden heves lángra kap.
Hogy mindez ellentétbe került a múlttal pro és kontra, a mindig csalfa játékot űző bábos rendező dologja.
Az éjfél elf férfi élete első cselekedeteként viszonozza a csókot hosszan, mintha csak életet adó nektárba merülne. Múltja emlékei tovatűntek belőle, s nem kerülnek már elő soha. Csak egyet tud, de azt nagyon erősen. A szemeibe néző ezüst tekintet a jövőjéből integető egyetlene.*
- Mond ki vagy te... és ki vagyok én?
A hozzászólás írója (Andreasel D Morra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.10 10:22:08
*Andreasel szájszéle beleremeg Elwyrien ajkainak ízébe. A nő cseppenő érzelempatakja lágyan cirógatja az arcát.
"Keserű könnyed arcom mossa..."
Miért érez örömrobbanást legbelül csak fonalát rángató bábmestere tudja. Hisz Ő és a tűz elemének kisebb avatárja már különváltak. A gyógyítók pótló matériája felszívódik benne, de lelket a szívét beléöntő éjelf nő lehel beléje. A két tag közül egy már föléledett, s mindkettőből belészállt az ami egy, Elwyrien Everhate szerelme újászületett. Már nincs kétség, már nincs kétirányú vágyódás. Minden ami Svysis Senráról szép volt az az obszidián börtön lakójának énjébe kerülhetett.
Andymort furcsa érzések szállják meg és vesznek el belőle. Kisimul benne az érzelmi diszharmónia fodra. Már nem tudja ki is ő igazán, Andymor ez a név már semmit sem jelent, minthogy újászületett testvére sem érti meg többé a régi Andeasel nevet. Az új lélek végre törés nélküli egységbe került és most a zöld szempárt látva kínokba merül. Hite szerint a nő veszélyben van és meg kell mentenie. Ha nem ölthet testet nyomban, várhatóan és hamarosan körülötte minden heves lángra kap.
Hogy mindez ellentétbe került a múlttal pro és kontra, a mindig csalfa játékot űző bábos rendező dologja.
Az éjfél elf férfi élete első cselekedeteként viszonozza a csókot hosszan, mintha csak életet adó nektárba merülne. Múltja emlékei tovatűntek belőle, s nem kerülnek már elő soha. Csak egyet tud, de azt nagyon erősen. A szemeibe néző ezüst tekintet a jövőjéből integető egyetlene.*
- Mond ki vagy te... és ki vagyok én?
A hozzászólás írója (Andreasel D Morra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.10 10:22:08
1196. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-09 20:54:13
Üzenet elküldve: 2012-09-09 20:54:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A Csaló//
*Az éjelf a háttérből nézi amit a pap ügyködik, nem mer nyikkanni sem közben, csak az ajkát harapdálja idegességében. Az anyag amit Andreasel mellkasán szétkentek felizzik és dobogni kezd, akár egy szív. Mintha egy mesterséges szív volna, ami a férfi testén kívül tartja őt életben. Mikor a pap közli vele a tényeket, csak bólint és letérdel a földön fekvő mellé. Arcát a kezeibe fogja, majd lágy csókot lehel az ajkára.*
-Ne hagyj itt...*suttogja, s könnycseppjei Andreasel arcára hullnak.*
-Kérlek ne hagyj itt...
*Az éjelf a háttérből nézi amit a pap ügyködik, nem mer nyikkanni sem közben, csak az ajkát harapdálja idegességében. Az anyag amit Andreasel mellkasán szétkentek felizzik és dobogni kezd, akár egy szív. Mintha egy mesterséges szív volna, ami a férfi testén kívül tartja őt életben. Mikor a pap közli vele a tényeket, csak bólint és letérdel a földön fekvő mellé. Arcát a kezeibe fogja, majd lágy csókot lehel az ajkára.*
-Ne hagyj itt...*suttogja, s könnycseppjei Andreasel arcára hullnak.*
-Kérlek ne hagyj itt...
1195. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-08 20:30:58
Üzenet elküldve: 2012-09-08 20:30:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Vulta enyhén libabőrös lesz, amint a templomba lép. Talán a kinti hőség utáni hidegebb levegőtől, vagy a mágia erős jelenlététől. Megkeresi a papot, akitől a küldetést kapta. Átadja neki a bogyókat, majd még beszélgetnek egy kicsit. A pap ad neki néhány különleges gyógyfüvet és egy könyvet a mágia alapjairól.
-Az utóbbi időben igen sokat tanultál, valamint érettebb is lettél a mágiára. Ha ezt a könyvet is elolvasod, akkor már bizonyára készen fogsz állni az alapvető gyakorlatok elsajátítására.*
-Az utóbbi időben igen sokat tanultál, valamint érettebb is lettél a mágiára. Ha ezt a könyvet is elolvasod, akkor már bizonyára készen fogsz állni az alapvető gyakorlatok elsajátítására.*
1194. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-08 17:43:49
Üzenet elküldve: 2012-09-08 17:43:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Meztelen lábain surran be a templomba a tündérlány. Halkan, lábujjhegyen lépked. Nem lopakodni akar ő, és nem is sántikál rosszban, pusztán olyan számára olyan illetlen amikor valaki hangosan becaplat egy templomba. Megcsodálja a hatalmas épületet. Kívülről nézve hatalmas mérete ámította el, belül pedig a részletgazdag díszítésre csodálkozik rá. Fél szárnya egészen kitárul, megemelkedik, kicsit még rebeg is. Kevés ideje van arra, hogy csak álljon tátott szájjal, körbe-körbe forogva, és csodálni a belső teret, mert egy pap lép kerül elő valahonnan. Megszólítja a tündért.*
- Segíthetek, gyermekem? *Sistyra hirtelen pördül meg, és fordul szembe a barátságos arcú férfival.*
- Igen *mondja halkan, de még hangja még így is a templom falain pattogva illetlenül hangosnak tűnik.*, tanulni szeretnék.
- Gyere velem. *Felel a pap, és elindul. a lány pedig engedelmeskedve utána lépked. A templom kövezete lábainak nagyon hideg, mégis jól esik a fáradt talpaknak a hűsítő padló. Nem tudja, hová vezeti a férfi, és hogy ott mit tanulhat majd, de már elhatározta magában, hogy szorgos lesz, és akkor is megtanulja, ha elsőre egy mukkot sem ért belőle.*
- Segíthetek, gyermekem? *Sistyra hirtelen pördül meg, és fordul szembe a barátságos arcú férfival.*
- Igen *mondja halkan, de még hangja még így is a templom falain pattogva illetlenül hangosnak tűnik.*, tanulni szeretnék.
- Gyere velem. *Felel a pap, és elindul. a lány pedig engedelmeskedve utána lépked. A templom kövezete lábainak nagyon hideg, mégis jól esik a fáradt talpaknak a hűsítő padló. Nem tudja, hová vezeti a férfi, és hogy ott mit tanulhat majd, de már elhatározta magában, hogy szorgos lesz, és akkor is megtanulja, ha elsőre egy mukkot sem ért belőle.*
1193. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-08 10:16:01
Üzenet elküldve: 2012-09-08 10:16:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba, és végre nem hallja azt a számára idegőrlő, de általában kellemes madárcsicsergést. Kezével kisöpri kék szemébe hulló szőke frufruját, hogy mindkét szemével megcsodálhassa a templomot. Ugyan mágiát tanulni jött, de muszáj magába szívnia a templom minden egyes részletét. Mikor már nagyjából mindent megcsodált, elindul mágiát tanulni. Mikor végzett, látja a nap állásából hogy mennyire elszaladt az idő. "Ideje szállást keresni." Gondolja, majd, (amennyire ezen a helyen lehet) elsiet a könyvtár felé.*
1192. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-06 15:35:22
Üzenet elküldve: 2012-09-06 15:35:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Coinleach Loon//
-Én ugyan egy tisztavérű harcos családból származom, de mégis mindig csodálattal és kis irigységgel néztem a mágusokra. Minden tiszteletem az övék. *fejti ki gondolatait, hogy alátámassza, nem légbőlkapott a varázslás iránti érdeklődése. Mikor belevágnak első leckéjükbe, minden figyelme e férfi szavaira összpontosul. 'Lecsendesíteni a gondolataimat? Mi sem egyszerűbb ennél? Hiszen minden egyes nyíl kilövésénél ezt teszem'*Gleadyss megpróbálja elcsitítania gondolatait. Egyszerűen nem gondol semmire. Kifújja a levegőt, lehunyja a szemét, ahogy a férfi mutatja, mégis kellemetlenül érzi magát itt. Mivel csukva van a szeme, nem lát, így hallása kerül előtérbe. Hallja, ahogy az emberek fel- és lesétálnak körülöttük, a toll sercegését az egyik sarokban, a beszélgetéseket. Gondolatai megtelnek a környezet hangjával. Pár pillanattal később már elviselhetetlen a zsongás a fejében, kipattan a szeme és csalódottan néz a mágusra.*-Ez itt valóban nem a legjobb hely. Úgy érzem, mintha megfojtana ez a négy fal. Jobb lesz tényleg, ha megyünk.* Kilépve a napsütésbe még egy pillanatra megállítja a férfit.*-Hidd el, kész vagyok mindent megtenni, hogy akár egy kicsit is jobban megismerjem a mágiát. És köszönöm, hogy nem utasítottad el a kérésem. *mondja őszintén és folytatják az útjukat a piac felé.*
-Én ugyan egy tisztavérű harcos családból származom, de mégis mindig csodálattal és kis irigységgel néztem a mágusokra. Minden tiszteletem az övék. *fejti ki gondolatait, hogy alátámassza, nem légbőlkapott a varázslás iránti érdeklődése. Mikor belevágnak első leckéjükbe, minden figyelme e férfi szavaira összpontosul. 'Lecsendesíteni a gondolataimat? Mi sem egyszerűbb ennél? Hiszen minden egyes nyíl kilövésénél ezt teszem'*Gleadyss megpróbálja elcsitítania gondolatait. Egyszerűen nem gondol semmire. Kifújja a levegőt, lehunyja a szemét, ahogy a férfi mutatja, mégis kellemetlenül érzi magát itt. Mivel csukva van a szeme, nem lát, így hallása kerül előtérbe. Hallja, ahogy az emberek fel- és lesétálnak körülöttük, a toll sercegését az egyik sarokban, a beszélgetéseket. Gondolatai megtelnek a környezet hangjával. Pár pillanattal később már elviselhetetlen a zsongás a fejében, kipattan a szeme és csalódottan néz a mágusra.*-Ez itt valóban nem a legjobb hely. Úgy érzem, mintha megfojtana ez a négy fal. Jobb lesz tényleg, ha megyünk.* Kilépve a napsütésbe még egy pillanatra megállítja a férfit.*-Hidd el, kész vagyok mindent megtenni, hogy akár egy kicsit is jobban megismerjem a mágiát. És köszönöm, hogy nem utasítottad el a kérésem. *mondja őszintén és folytatják az útjukat a piac felé.*
1191. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-06 10:14:03
Üzenet elküldve: 2012-09-06 10:14:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishul ok tündöklése vagy bukása - Mila Hiral figyelmébe//
*Nem is kevés erőt kell kifejteni a lepel lerántásához. Végül azért sikerül. Egy áttetsző kék kristálytömböt rejtett már emberöltők óta a zöld szövet maga alatt. Halvány derengés üti fel fejét az oltár négy-öt lépés sugarú körzetében. Aheiát is átitatja ez a sejtelmes fény, bőre és szemei is átszíneződnek. Ő ugyanezt látja Mila Hiralon, a nem halandó teremtette mirákulum átitatja egész lényüket.*
- Ez csodálatos!
*Aheia felszabadult derűje határtalan. Mila is érzi, hogy szinte egyévált valami felfoghatatlannal, megtapasztalja a mindenség végtelenségét a távolból távolba vesző idő folyását ahogy nem megérthetően, de elfogadhatóan egyszer majd az örökkévalóságban körbefordul. Minden már megtörtént és újra történni fog, de mindig újra kell játszani a felkínálkozó lehetőségeket. Ez csak pillanatokig tart, aztán marad önmaga és az Alrishul leány múltja mely megjelenik előtte, ha valóság fátyla mögé néz. Bármi, ami valaha megtörtént vele most felidézheti és azt is ami Aheiaval megesett. Csak el kell döntenie mire kíváncsi.*
- Még van egy kis időnk, csak bátran!
*Bíztatja a Sors Hálószövőinek papnője*.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.06 10:15:25
*Nem is kevés erőt kell kifejteni a lepel lerántásához. Végül azért sikerül. Egy áttetsző kék kristálytömböt rejtett már emberöltők óta a zöld szövet maga alatt. Halvány derengés üti fel fejét az oltár négy-öt lépés sugarú körzetében. Aheiát is átitatja ez a sejtelmes fény, bőre és szemei is átszíneződnek. Ő ugyanezt látja Mila Hiralon, a nem halandó teremtette mirákulum átitatja egész lényüket.*
- Ez csodálatos!
*Aheia felszabadult derűje határtalan. Mila is érzi, hogy szinte egyévált valami felfoghatatlannal, megtapasztalja a mindenség végtelenségét a távolból távolba vesző idő folyását ahogy nem megérthetően, de elfogadhatóan egyszer majd az örökkévalóságban körbefordul. Minden már megtörtént és újra történni fog, de mindig újra kell játszani a felkínálkozó lehetőségeket. Ez csak pillanatokig tart, aztán marad önmaga és az Alrishul leány múltja mely megjelenik előtte, ha valóság fátyla mögé néz. Bármi, ami valaha megtörtént vele most felidézheti és azt is ami Aheiaval megesett. Csak el kell döntenie mire kíváncsi.*
- Még van egy kis időnk, csak bátran!
*Bíztatja a Sors Hálószövőinek papnője*.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.09.06 10:15:25
1190. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:32:15
Üzenet elküldve: 2012-09-05 21:32:15
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Rosszalló pillantást lövell a lány felé, mikor az kiejti a nevét. "Remek. Már csak egy felirat hiányzik a homlokodról, hogy 'Idióták, engem támadjatok, én vagyok az Alrishul!'"*
- Ne ilyen hangosan. *Sziszegi alig hallhatóan Aheia-nak, miközben ő is odalép a mélyzöld színű takaró mellé. Védelmezettje további szavaira csak bólint, de mielőtt megemelnék a palástot, rövid gondolkodást követően mégis megszólal.* Ha tényleg érezhető lesz, amint felfedjük, akkor kérlek gyors legyél, mert mi hamarabb el kell innen tűnnünk. *Közli ellentmondást nem tűrően, csodálatos szemeivel a lány arcát fürkészve.
Amint sikerül az anyagtól megfosztani az oltárt, Mila megpróbál azonnal az esetleges érkezőkre figyelni, majd néhány perc elteltével a kijárat felé terelni a fiatal leányzót.*
*Rosszalló pillantást lövell a lány felé, mikor az kiejti a nevét. "Remek. Már csak egy felirat hiányzik a homlokodról, hogy 'Idióták, engem támadjatok, én vagyok az Alrishul!'"*
- Ne ilyen hangosan. *Sziszegi alig hallhatóan Aheia-nak, miközben ő is odalép a mélyzöld színű takaró mellé. Védelmezettje további szavaira csak bólint, de mielőtt megemelnék a palástot, rövid gondolkodást követően mégis megszólal.* Ha tényleg érezhető lesz, amint felfedjük, akkor kérlek gyors legyél, mert mi hamarabb el kell innen tűnnünk. *Közli ellentmondást nem tűrően, csodálatos szemeivel a lány arcát fürkészve.
Amint sikerül az anyagtól megfosztani az oltárt, Mila megpróbál azonnal az esetleges érkezőkre figyelni, majd néhány perc elteltével a kijárat felé terelni a fiatal leányzót.*
1189. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:46:57
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:46:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 261
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Vakmerő
//A Csaló//
*Andymor érdeklődve nézi a mérezöld szempárral tündöklő lányt és a készülődő csapatot. Végigméri a fegyvereseket és feltűnik neki valami. Fegyveresek, jó sokan és Svisys. Andreasel szerelme lélegzetelállító, mint mindig. De valaki hiányzik a képből. Aztán rájön a megoldásra. Egyetlen kardforgató van aki D'Morra kedvesének közelébe férközhet és mindig a háta mögött őrködik felette. "Diramel Zaler Wymor. Tehát a nő már a pirtianesi bábja. Rendkívül figyelemre méltó felfedezés." Ezt valahogy tudatnia kéne az éjfél elffel. Sajnos a kötelékük már elszakadt, hiába kutat utána. Már tombolna dühében, de visszafogja magát. Továbbra is megvárja amíg az obszidián mágus maga nyit utat neki.*
*Andymor érdeklődve nézi a mérezöld szempárral tündöklő lányt és a készülődő csapatot. Végigméri a fegyvereseket és feltűnik neki valami. Fegyveresek, jó sokan és Svisys. Andreasel szerelme lélegzetelállító, mint mindig. De valaki hiányzik a képből. Aztán rájön a megoldásra. Egyetlen kardforgató van aki D'Morra kedvesének közelébe férközhet és mindig a háta mögött őrködik felette. "Diramel Zaler Wymor. Tehát a nő már a pirtianesi bábja. Rendkívül figyelemre méltó felfedezés." Ezt valahogy tudatnia kéne az éjfél elffel. Sajnos a kötelékük már elszakadt, hiába kutat utána. Már tombolna dühében, de visszafogja magát. Továbbra is megvárja amíg az obszidián mágus maga nyit utat neki.*
1188. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:23:13
Üzenet elküldve: 2012-09-05 20:23:13
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 553
OOC üzenetek: 266
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása - Mila Hiral figyelmébe//
*Aheia nyugodt léptekkel halad a letakart oltárig előre. Senki és semmi nem zavarja meg a csendet és az Alrishul leány elhatározását.*
- Mila, segítenél eltávolítani a leplet?
*Ő az emelvény egyik oldalához lép és megfogja a mélyzöld színű súlyos kelme sarkait. A takaró paláston ezüst hímzésű feliratok díszelegnek, de a kardforgatónak semmit sem mondanak.*
- Nem egyszerű szövetborítás ez, hanem a hely egykori szentségének erejét hivatott kioltani, hogy senki se érezhesse azt meg. Ne ijedj majd meg, ha lerántjuk!
*Aheia Alrishul csak Milára vár, hogy végre felfedhesse az egykori Templom létezésének bizonyosságát.*
*Aheia nyugodt léptekkel halad a letakart oltárig előre. Senki és semmi nem zavarja meg a csendet és az Alrishul leány elhatározását.*
- Mila, segítenél eltávolítani a leplet?
*Ő az emelvény egyik oldalához lép és megfogja a mélyzöld színű súlyos kelme sarkait. A takaró paláston ezüst hímzésű feliratok díszelegnek, de a kardforgatónak semmit sem mondanak.*
- Nem egyszerű szövetborítás ez, hanem a hely egykori szentségének erejét hivatott kioltani, hogy senki se érezhesse azt meg. Ne ijedj majd meg, ha lerántjuk!
*Aheia Alrishul csak Milára vár, hogy végre felfedhesse az egykori Templom létezésének bizonyosságát.*
1187. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-04 19:33:06
Üzenet elküldve: 2012-09-04 19:33:06
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Az Alrishulok tündöklése vagy bukása//
*Elsőként lép be a rideg és már-már gyanúsan csöndes épületbe. A vakító fehérség után kell egy kis idő, míg szemei megszokják a gyertyák által félhomályba burkolózott Templomot.
Szerencsére néhány másodperc elég Milának az átálláshoz, így nemsokára már jég kék szemei gyors, alig észrevehető pillantásokkal körbepásztázhatják a termet. A fél-törpe nő a szokatlan csendességen kívül semmi rendkívülit nem tapasztal, így magabiztosan, a látszat kedvéért védelmezettjét megelőzve indul el céljukhoz. Nyugodt léptei halkan visszhangoznak a tömör kőfalaknak köszönhetően, azonban az érzéstől, hogy valami nincs rendjén, nem szabadulhat.*
*Elsőként lép be a rideg és már-már gyanúsan csöndes épületbe. A vakító fehérség után kell egy kis idő, míg szemei megszokják a gyertyák által félhomályba burkolózott Templomot.
Szerencsére néhány másodperc elég Milának az átálláshoz, így nemsokára már jég kék szemei gyors, alig észrevehető pillantásokkal körbepásztázhatják a termet. A fél-törpe nő a szokatlan csendességen kívül semmi rendkívülit nem tapasztal, így magabiztosan, a látszat kedvéért védelmezettjét megelőzve indul el céljukhoz. Nyugodt léptei halkan visszhangoznak a tömör kőfalaknak köszönhetően, azonban az érzéstől, hogy valami nincs rendjén, nem szabadulhat.*
1186. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-04 17:54:34
Üzenet elküldve: 2012-09-04 17:54:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*A nap már jó ideje felkelt és most a templom díszes ablakain tűz befelé. Ezáltal az egész csarnok gyönyörű színekben pompázik, ami még a sokat látott mágust is lenyűgözi.
A lány kérdése nem lepi meg a férfit, hiszen már korábban is célozgatott arra, hogy talán érdekli a varázslás. Komolyan kezd el beszélni.*
- Tanulni szeretnél, valóban? Tudnod kell, hogy ez számodra egy sokkal hosszabb és lassabb folyamat lenne, mint olyas valakinek, akit gyermekkora óta erre nevelnek. *Suttogja halkan, míg a hatalmas épület szíve felé haladnak, az oltárhoz.*
- Bár nem vagyok mester, s még egy tanítványom sem volt, azt hiszem az alapokra meg tudlak tanítani. *gyújt meg egy gyertyát, majd lehunyja szemét, lehajtja fejét és elmormol egy imát.*
- Azonban most gyenge vagy és én is, leszívott a tegnap este, érzem. * szól,majd csendben hallgat* - Első gyakorlatként hunyd le a szemed és vegyél mély levegőket. Érezd, hogy amikor kifújod, megtisztulsz... *sorolja az utasításokat, s közben maga is elvégzi a feladatokat.*
- A mágusnak tisztának kell lennie, így minden negatív energiától, rossz érzésektől, belső fájdalomtól meg kell szabadulnunk. Ki kell tudnunk üríteni az elménk, hogy ráhangolódjunk a természet erőire. Képes vagy rá? *kérdezi, majd tovább folytatja a légzőgyakorlatot. Pár percig hagyja, hogy mindketten ellazulhassanak és elméjük szinte teljesen elfelejtse a démonnal való találkozást, majd suttogva megtöri a csendet.*
- Ezért jöttünk ide. Érzed ezt a felszabadult érzést? Ha sikerült megtapasztalnod, a következő szint eléréséhez sokkal nyugodtabb és elhagyatottabb helyre kell mennünk.
*Coinleach vár, míg a lányban lecseng az érzés és indulásra kész nem lesz. Ráérősen, egyáltalán nem sietve eltávolodik az oltártól, majd a templom kijárata felé fordul. Ha a lány már nem akar itt semmi egyebet akár el is indulhatnak a piacra, ahogy tervezték.*
- Sajnos ez a hely nem alkalmas arra, hogy az alapokat megtanítsam, ha már varázslatokról lesz szó, visszatérünk, ne aggódj. Ha tényleg komolyak a szándékait ezt az utat illetően én szívesen leszek a vezetőd.
A lány kérdése nem lepi meg a férfit, hiszen már korábban is célozgatott arra, hogy talán érdekli a varázslás. Komolyan kezd el beszélni.*
- Tanulni szeretnél, valóban? Tudnod kell, hogy ez számodra egy sokkal hosszabb és lassabb folyamat lenne, mint olyas valakinek, akit gyermekkora óta erre nevelnek. *Suttogja halkan, míg a hatalmas épület szíve felé haladnak, az oltárhoz.*
- Bár nem vagyok mester, s még egy tanítványom sem volt, azt hiszem az alapokra meg tudlak tanítani. *gyújt meg egy gyertyát, majd lehunyja szemét, lehajtja fejét és elmormol egy imát.*
- Azonban most gyenge vagy és én is, leszívott a tegnap este, érzem. * szól,majd csendben hallgat* - Első gyakorlatként hunyd le a szemed és vegyél mély levegőket. Érezd, hogy amikor kifújod, megtisztulsz... *sorolja az utasításokat, s közben maga is elvégzi a feladatokat.*
- A mágusnak tisztának kell lennie, így minden negatív energiától, rossz érzésektől, belső fájdalomtól meg kell szabadulnunk. Ki kell tudnunk üríteni az elménk, hogy ráhangolódjunk a természet erőire. Képes vagy rá? *kérdezi, majd tovább folytatja a légzőgyakorlatot. Pár percig hagyja, hogy mindketten ellazulhassanak és elméjük szinte teljesen elfelejtse a démonnal való találkozást, majd suttogva megtöri a csendet.*
- Ezért jöttünk ide. Érzed ezt a felszabadult érzést? Ha sikerült megtapasztalnod, a következő szint eléréséhez sokkal nyugodtabb és elhagyatottabb helyre kell mennünk.
*Coinleach vár, míg a lányban lecseng az érzés és indulásra kész nem lesz. Ráérősen, egyáltalán nem sietve eltávolodik az oltártól, majd a templom kijárata felé fordul. Ha a lány már nem akar itt semmi egyebet akár el is indulhatnak a piacra, ahogy tervezték.*
- Sajnos ez a hely nem alkalmas arra, hogy az alapokat megtanítsam, ha már varázslatokról lesz szó, visszatérünk, ne aggódj. Ha tényleg komolyak a szándékait ezt az utat illetően én szívesen leszek a vezetőd.
1185. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-04 10:08:13
Üzenet elküldve: 2012-09-04 10:08:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*A sok lovasás után a könyvtárból kilépve ismét a templomban találja magát. Leül az egyik padra, egy darabig csak csodálattal nézi a színes üvegablakokon áttörő fény játékát. Nemsokára kellően ráhangolódik a templom hangulatára és imádkozni kezd. Miután végzett egy kicsit még üldögél, magába szívja a templom szinte tapintható mágikus kisugárzását. Észre veszi a papot, akivel legutóbb beszélt. Odalép hozzá, köszönti, majd beszámol róla, hogy eddig miket olvassot. A pap megdicséri és bíztatja, hogy csak folytassa a tanulást kitartóan. Ad neki néhány tanácsot a meditációról is. Elmondja a helyes testartást, hogyan koncentráljon, mikor meditáljon és hol.*
-Nagyon köszönöm a segítséget. Hogyan tudnám ezt meghálálni?*-Kérdi Vulta.
- Nem tesz semmit fiam. Bár talán mégis lenne valami. Az erdőben nő egy bokor, melynek bogyója fontos alapanyaga néhány mágikus italnak. Ha hoznál néhány marékkal azt igazán megköszönném. Viszont vigyázz, az erdőben mostanában troll rablók tűntek fel, és természetesen az orkok is itt vannak még.*
-Mindent megteszek. Remélem hamarosan találkozunk*-Mondja Vulta és elköszön. Kifelé menet még néhány aranyat dob a perselybe.*
-Nagyon köszönöm a segítséget. Hogyan tudnám ezt meghálálni?*-Kérdi Vulta.
- Nem tesz semmit fiam. Bár talán mégis lenne valami. Az erdőben nő egy bokor, melynek bogyója fontos alapanyaga néhány mágikus italnak. Ha hoznál néhány marékkal azt igazán megköszönném. Viszont vigyázz, az erdőben mostanában troll rablók tűntek fel, és természetesen az orkok is itt vannak még.*
-Mindent megteszek. Remélem hamarosan találkozunk*-Mondja Vulta és elköszön. Kifelé menet még néhány aranyat dob a perselybe.*
1184. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-03 23:47:07
Üzenet elküldve: 2012-09-03 23:47:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Coinleach Loon//
-Hálásan köszönöm. Valóban, jobban kellett volna vigyáznom a ruhámra*megy bele a játékba Gleadyss, kissé meg is hajol, kezét szívére helyezi, kifejezve köszönetét*-Legközelebb megpróbálom magamhoz közelebb hajítani. *szélesen elmosolyodik, majd kecsesen belehelyezi karcsú lábát a megtalált lábbelibe. Ahogy a férfi a fülébe duruzsol, újra fülig pirul, pedig nem szokása, de mostanában ez egyre többször fordul elő vele. Különösen mikor a legérzékenyebb pontjára kap egy finom puszit, kissé meg is szédül. 'Mi van velem?'kérdi magától, de csak mosolyogni bír. Nincs ideje érzelmein elmélkedni a férfi rögvest kézen ragadja és immár hiánytalan öltözékben Coinleach mellett halad. Szinte csukott szemmel siet át a temetőn halkan motyogva ismételgeti maga előtt -Be nem teszem ide a lábam többet, az már biztos. Még hogy én egy ilyen temetőbe? Mégegyszer? Kizárt.* Mikor túljutnak rajta, mintha víz alól bukkanna fel, úgy szívja be a friss, tiszta levegőt. A templom falain belül már sokkal jobban érzi magát. Szemügyre veszi a termet és tátva marad a szája. -Ez gyönyörű! Egyáltalán nem ilyenre számítottam. Ez a tudás barlangja!*kiált fel rajongva, nem leplezve meglepődöttségét, majd, mint aki rosszat csinált, kezét szája elé teszi és kis mosollyal, fojtott hangon folytatja* -Igazán kellemesen csalódtam. Semmi fölösleges istenkép, ami annyira jellemző az emberekre *körülnéz, követi az alakokat körbe a teremben, majd feltűnik neki valami, amitől izgatottság lesz úrrá rajta.*-Csak nem? Itt lehet a mágiát elsajátítani?*csillan fel a szeme*-Nos esetleg nem akad itt valaki, aki szívesen megmutatná nekem az alapokat?*néz vágyakozva nagy égkék szemekkel Coinleachre, érthetően nem a templom végében sétáló papokra célozva*
-Hálásan köszönöm. Valóban, jobban kellett volna vigyáznom a ruhámra*megy bele a játékba Gleadyss, kissé meg is hajol, kezét szívére helyezi, kifejezve köszönetét*-Legközelebb megpróbálom magamhoz közelebb hajítani. *szélesen elmosolyodik, majd kecsesen belehelyezi karcsú lábát a megtalált lábbelibe. Ahogy a férfi a fülébe duruzsol, újra fülig pirul, pedig nem szokása, de mostanában ez egyre többször fordul elő vele. Különösen mikor a legérzékenyebb pontjára kap egy finom puszit, kissé meg is szédül. 'Mi van velem?'kérdi magától, de csak mosolyogni bír. Nincs ideje érzelmein elmélkedni a férfi rögvest kézen ragadja és immár hiánytalan öltözékben Coinleach mellett halad. Szinte csukott szemmel siet át a temetőn halkan motyogva ismételgeti maga előtt -Be nem teszem ide a lábam többet, az már biztos. Még hogy én egy ilyen temetőbe? Mégegyszer? Kizárt.* Mikor túljutnak rajta, mintha víz alól bukkanna fel, úgy szívja be a friss, tiszta levegőt. A templom falain belül már sokkal jobban érzi magát. Szemügyre veszi a termet és tátva marad a szája. -Ez gyönyörű! Egyáltalán nem ilyenre számítottam. Ez a tudás barlangja!*kiált fel rajongva, nem leplezve meglepődöttségét, majd, mint aki rosszat csinált, kezét szája elé teszi és kis mosollyal, fojtott hangon folytatja* -Igazán kellemesen csalódtam. Semmi fölösleges istenkép, ami annyira jellemző az emberekre *körülnéz, követi az alakokat körbe a teremben, majd feltűnik neki valami, amitől izgatottság lesz úrrá rajta.*-Csak nem? Itt lehet a mágiát elsajátítani?*csillan fel a szeme*-Nos esetleg nem akad itt valaki, aki szívesen megmutatná nekem az alapokat?*néz vágyakozva nagy égkék szemekkel Coinleachre, érthetően nem a templom végében sétáló papokra célozva*
1183. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:20:44
Üzenet elküldve: 2012-09-03 21:20:44
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 153
Játékstílus: Szelíd
//A csaló//
/Elwyrien Everhate/
*A rohanó páros elég hamar megérkezik a terembe, Elwyrien-nek hála. Andreasel még mindig a földön fekszik, egy centit sem mozdult a rituálé óta. Egyedül enyhén remegő szembogara és el-elhaló légzése az, amiről még megállapítható, hogy életben van. A gyógyító rögtön a mágus mellé térdel, fülét a mellkasára helyezi. A drow-nak feltűnik, hogy a férfi (talán önkénytelenül) mutató ujjával dobolva követi Andreasel szívének dobbanásait. Elkeserítően egyenetlen és gyenge dallam száll fel a kezei alól.* Még... él.* Jegyzi meg halkan.* Mintha a szervei feladták volna a szolgálatot, de még él. Persze, ez az állapot nem sokáig tartható.* Idegesen nyúl táskájába, ahonnan egy kenőcsös tegezt húz elő. A szer rögtön Andreasel mellkasára kerül, ahol a pap óvatosan eligazgatja, majd halk imát mormol. A kenőcs felizzik, finom lüktetésbe kezd. Mintha egy mesterséges szívdobogást utánozna, mely visszhangozva járja be a termet.* Ez életben foglya tartani, ám hogy őszinte legyek, sosem láttam még ilyet.* Fordul a drow felé elkeseredetten.* Reméljük a legjobbakat.* Ahogy kiejti a szavakat, közeledő léptek és csuhák suhogása hangzik fel. Megérkeztek a gyógyítók.*
/Andreasel D Morra/
*A csuhás arca furcsa fintorba csúszik.* Nem is próbálkozol?* Kérdezi savanyú hangon, és újra ökölbe szorítja kezét, mire a láncok megfeszülnek. Egy átlagos embert nagy fájdalmak érnének most, ám Andreasel csak a hideg acél érintését érzi. A sötét szoba falai kicsit megingani látszanak. Egy ábra rajzolódik ki a páros mellett. Egy homályos kép, ami percről percre részletesebb lesz. Egy szoba, majd rengeteg harcos bontakozik ki, akik a harcra készülnek. A homályos kép lassan kitisztul, egy hölgy tarkója jelenik meg. A kép finoman elfordul, felfedve azt az emlékezetes, gyönyörű, méregzöld szempárt.* A Consiglio-k. Így készülnek a ma estére. Szánalmas.* Jegyzi meg a csuhás behunyt szemmel. Úgy tűnik, hogy most az ő tudatán keresztül szemlélheti Andreasel a világot.*
/Elwyrien Everhate/
*A rohanó páros elég hamar megérkezik a terembe, Elwyrien-nek hála. Andreasel még mindig a földön fekszik, egy centit sem mozdult a rituálé óta. Egyedül enyhén remegő szembogara és el-elhaló légzése az, amiről még megállapítható, hogy életben van. A gyógyító rögtön a mágus mellé térdel, fülét a mellkasára helyezi. A drow-nak feltűnik, hogy a férfi (talán önkénytelenül) mutató ujjával dobolva követi Andreasel szívének dobbanásait. Elkeserítően egyenetlen és gyenge dallam száll fel a kezei alól.* Még... él.* Jegyzi meg halkan.* Mintha a szervei feladták volna a szolgálatot, de még él. Persze, ez az állapot nem sokáig tartható.* Idegesen nyúl táskájába, ahonnan egy kenőcsös tegezt húz elő. A szer rögtön Andreasel mellkasára kerül, ahol a pap óvatosan eligazgatja, majd halk imát mormol. A kenőcs felizzik, finom lüktetésbe kezd. Mintha egy mesterséges szívdobogást utánozna, mely visszhangozva járja be a termet.* Ez életben foglya tartani, ám hogy őszinte legyek, sosem láttam még ilyet.* Fordul a drow felé elkeseredetten.* Reméljük a legjobbakat.* Ahogy kiejti a szavakat, közeledő léptek és csuhák suhogása hangzik fel. Megérkeztek a gyógyítók.*
/Andreasel D Morra/
*A csuhás arca furcsa fintorba csúszik.* Nem is próbálkozol?* Kérdezi savanyú hangon, és újra ökölbe szorítja kezét, mire a láncok megfeszülnek. Egy átlagos embert nagy fájdalmak érnének most, ám Andreasel csak a hideg acél érintését érzi. A sötét szoba falai kicsit megingani látszanak. Egy ábra rajzolódik ki a páros mellett. Egy homályos kép, ami percről percre részletesebb lesz. Egy szoba, majd rengeteg harcos bontakozik ki, akik a harcra készülnek. A homályos kép lassan kitisztul, egy hölgy tarkója jelenik meg. A kép finoman elfordul, felfedve azt az emlékezetes, gyönyörű, méregzöld szempárt.* A Consiglio-k. Így készülnek a ma estére. Szánalmas.* Jegyzi meg a csuhás behunyt szemmel. Úgy tűnik, hogy most az ő tudatán keresztül szemlélheti Andreasel a világot.*
1182. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-09-02 19:49:44
Üzenet elküldve: 2012-09-02 19:49:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//A csaló//
*A pap utasítását követve Elwy elindul vissza ahhoz a teremhez amiben a férfit hagyta. Szerencséjére nem felejtette el melyik az, mert hogy a nagy izgalomban ez is megeshetett volna. Ha minden jól megy akkor perceken belül oda is érnek, már feltéve ha nem történik semmi egetrengetően különleges, a rendkívül izgalmas visszaút során, mert például megeshetne, hogy betörik a templom teteje, vagy mondjuk hirtelen kénköves eső zúdulna a tető alól, netán dögvész pusztíthatna...*
*A pap utasítását követve Elwy elindul vissza ahhoz a teremhez amiben a férfit hagyta. Szerencséjére nem felejtette el melyik az, mert hogy a nagy izgalomban ez is megeshetett volna. Ha minden jól megy akkor perceken belül oda is érnek, már feltéve ha nem történik semmi egetrengetően különleges, a rendkívül izgalmas visszaút során, mert például megeshetne, hogy betörik a templom teteje, vagy mondjuk hirtelen kénköves eső zúdulna a tető alól, netán dögvész pusztíthatna...*
1181. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-08-31 14:53:03
Üzenet elküldve: 2012-08-31 14:53:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Szelíd
*Eleonor az előző napi kalandot épphogy megúszta, most már megint nincs otthon. Nem akar otthon lenni, mert akkor valaki biztosan kiszedi belőle az igazságot. Úgyhogy inkább eljön a templomba a Gazdagnegyedben álló házukól, hogy elmélyedjen egy kicsit a tudás mélységeiben. Ez az egyetlen dolog, amiért hálás az apjának. Hogy taníttatta, és így komolyan megalapozta a világról alkotott képét. Ami persze - ha csak lázadásból is - de merőben más, mint amit az apja gondol. A templomkerten csak átfutott, de egy kis mosoly átfutott az arcán*
"Itt fogok találkozni Geradrasszal. De addig is..."
*Tanul egy kicsit, hogy még tovább fejlődhessen. Habár sosem tette ki a lábát Artheniorból, mégis sokat tudott a környező vidékekről. Az a nagy vágya, hogy egyszer elmehessen világot látni. De hát lány, és nemes...neki más kötelességei vannak.*
"Kötelesség...utálom ezt a szót." *gondolja magában, belép a templomba, leül és egy órán keresztül szívja magába a tudást.*
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.31 15:02:38
"Itt fogok találkozni Geradrasszal. De addig is..."
*Tanul egy kicsit, hogy még tovább fejlődhessen. Habár sosem tette ki a lábát Artheniorból, mégis sokat tudott a környező vidékekről. Az a nagy vágya, hogy egyszer elmehessen világot látni. De hát lány, és nemes...neki más kötelességei vannak.*
"Kötelesség...utálom ezt a szót." *gondolja magában, belép a templomba, leül és egy órán keresztül szívja magába a tudást.*
A hozzászólás írója (Eleonor Nesayang) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.08.31 15:02:38
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122