Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 77 (1521. - 1540. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1540. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-21 15:16:55
Üzenet elküldve: 2013-07-21 15:16:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xoumou Zhoumian//
*Ahogy a férfi bemutatkozik, egy kedves mosolyal néz csak rá. Majd kis meglepetéssel fogadja, hogy a férfi szerzetesi hangnemet használ. Arcán a hirtelen meglepetés után újra teret nyer a mosoly.*
-Ha nem tévedek szerzetes vagy. Vagy voltál. Ezeket a szavakat bárhol felismerem.*fejét hirtelen kicsit elbillenti, s arcára a kutatás ül ki. Majd vissza helyezkedik az eredeti helyzetébe és mosolyogva szólal meg újra.*
-Ahogy látom nem kedvelte a szerzeteseket. Ne aggódjon tudom mit érez, ha szabad ilyet mondanom kész folytogatás volt a kolostori élet.*nem tudja, hogy jól gondolja-e amit mond de ö mindig is kimondta az igazat amit gondolt. Kíváncsi rá, hogy Xou mit gondol a témáról. Viszont azt elhatározza, hogy ha zavarná az urat odébb áll.~Azért nem adom fel ilyen könnyen. Végre találkoznék valakivel, aki szerzetes létére nem szereti azt az életet.*gondolja magában. Nem tudja mi fog ebből kisülni. Kezdenek elfogyni az ötletei, s kezd kicsit kétsébe is esni.*
A hozzászólás írója (Itherin Lirtas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.21 15:19:46
*Ahogy a férfi bemutatkozik, egy kedves mosolyal néz csak rá. Majd kis meglepetéssel fogadja, hogy a férfi szerzetesi hangnemet használ. Arcán a hirtelen meglepetés után újra teret nyer a mosoly.*
-Ha nem tévedek szerzetes vagy. Vagy voltál. Ezeket a szavakat bárhol felismerem.*fejét hirtelen kicsit elbillenti, s arcára a kutatás ül ki. Majd vissza helyezkedik az eredeti helyzetébe és mosolyogva szólal meg újra.*
-Ahogy látom nem kedvelte a szerzeteseket. Ne aggódjon tudom mit érez, ha szabad ilyet mondanom kész folytogatás volt a kolostori élet.*nem tudja, hogy jól gondolja-e amit mond de ö mindig is kimondta az igazat amit gondolt. Kíváncsi rá, hogy Xou mit gondol a témáról. Viszont azt elhatározza, hogy ha zavarná az urat odébb áll.~Azért nem adom fel ilyen könnyen. Végre találkoznék valakivel, aki szerzetes létére nem szereti azt az életet.*gondolja magában. Nem tudja mi fog ebből kisülni. Kezdenek elfogyni az ötletei, s kezd kicsit kétsébe is esni.*
A hozzászólás írója (Itherin Lirtas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.21 15:19:46
1539. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-21 14:23:28
Üzenet elküldve: 2013-07-21 14:23:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Xoumou Zhoumian//
*Ahogy ott elmélkedik a padon hallja hogy, valaki belép. Először nem törődik vele de, mikor fabot koppanását hallja hirtelen feltekint.*
~Csak egy nő.~
*Éppen visszamerülne gondolataiba mikor a nő megszólítja. Váratlanul éri a kedves megszólítás és a barátságos mosoly. Furcsálló tekintettel fog kezet a nővel.*
-Xoumou Zhuomian de, nyugodtan rövidítse Xounak.
*A kérdését egy bölcsességgel hárítja.*
-A tudásvágy kelti ki a pillagót a gubójából és az hajtja előre a hajókat is. Mi lenne a baj a tudásvággyal. Anélkül mind olyanok lennék mint a kulcs ami nem nyit ki egy ajtót se.
~Miért pont ezt mondtam? Miért attól a nevető baromtól idéztem? Ez idegesítő.~
*Ahogy ott elmélkedik a padon hallja hogy, valaki belép. Először nem törődik vele de, mikor fabot koppanását hallja hirtelen feltekint.*
~Csak egy nő.~
*Éppen visszamerülne gondolataiba mikor a nő megszólítja. Váratlanul éri a kedves megszólítás és a barátságos mosoly. Furcsálló tekintettel fog kezet a nővel.*
-Xoumou Zhuomian de, nyugodtan rövidítse Xounak.
*A kérdését egy bölcsességgel hárítja.*
-A tudásvágy kelti ki a pillagót a gubójából és az hajtja előre a hajókat is. Mi lenne a baj a tudásvággyal. Anélkül mind olyanok lennék mint a kulcs ami nem nyit ki egy ajtót se.
~Miért pont ezt mondtam? Miért attól a nevető baromtól idéztem? Ez idegesítő.~
1538. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-21 12:29:09
Üzenet elküldve: 2013-07-21 12:29:09
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Xoumou Zhoumian//
*A templom ajtaján egy idegen lép be. Apró lábai gyors mozgásának hangja és egy fabot koppanása zavarja meg a templom kolostori csendjét. Fekete hajú, fehér ruhás, fiatal felnőtt méretű nő lépdel a templom kövein. Csupasz lábai siklanak a nagy hideg köveken, ami persze neki egyáltalán nem hideg. Arcát valamien régi emlék hatása ködösíti el.~Minden templomban tett utazásom után egyre nyomasztóbban tapasztalom, hogy sose szerettem azt a kolostort. Mintha sírban lépkednék egyedül. Vagy nem is egyedül!*gondolkodik el egy pillanatra, mikor megáll. Az utolsó mondata alatt ugyanis megpillantott egy idegen férfit, egyedül ülni egy padon. Ő nem az a tündér, aki sokat beszélgetne idegenekkel, de most annyira nyomasztja a hely csöndje, hogy mindent megtenne annak elmulasztására. Tehát lassan oda lépked az emberhez. Hosszú fabotját háta mögé teszi és két kezével fogja. Szóra nyitná száját, de erőt vesz rajta a félelem.~Enyje Ithery, csak egy ember!*dorgálja meg magát, majd mély levegőt vesz és megszólal.*
-Üdv! Látom egyedül van. Nem zavarná, ha leülnék?*kérdezi mosolyogva, s ha az ember nem bánja akkor elhelyezkedik mellette a padon.*
-Itherin Lirtas vagyok! De szólítson csak Itherynek.*nyújtja ki jobbját a férfinak.*
-Valyon mi járatban egy ilyen megkapó fiatal ember a templomban? Nem mintha nagyon lenne hozzá közöm, csak szeretem megérteni a világot körülöttem.*mosolyodik el miközben a sebhelyes, piros köpenyes idegennel beszél. Maga is meglepődött, hogy ilyen sokat tud kérdezni, gond nélkül.~Valyon mi ütött belém? Valami oka biztos van, hogy nem vagyok olyan ideges mint álltalában.*fontolgatja magában az előbbi esetet. Közben szemügyre veszi a férfit. S míg válaszát várja egyszer a templomon is körbe tekint. Tágas, magas és szépen díszített, teli szobrokkal és faragásokkal. Viszont most a körülötte levő látvány nem érdekli. Annál inkább a férfi, akit megszólított.*
A hozzászólás írója (Itherin Lirtas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.21 12:36:39
*A templom ajtaján egy idegen lép be. Apró lábai gyors mozgásának hangja és egy fabot koppanása zavarja meg a templom kolostori csendjét. Fekete hajú, fehér ruhás, fiatal felnőtt méretű nő lépdel a templom kövein. Csupasz lábai siklanak a nagy hideg köveken, ami persze neki egyáltalán nem hideg. Arcát valamien régi emlék hatása ködösíti el.~Minden templomban tett utazásom után egyre nyomasztóbban tapasztalom, hogy sose szerettem azt a kolostort. Mintha sírban lépkednék egyedül. Vagy nem is egyedül!*gondolkodik el egy pillanatra, mikor megáll. Az utolsó mondata alatt ugyanis megpillantott egy idegen férfit, egyedül ülni egy padon. Ő nem az a tündér, aki sokat beszélgetne idegenekkel, de most annyira nyomasztja a hely csöndje, hogy mindent megtenne annak elmulasztására. Tehát lassan oda lépked az emberhez. Hosszú fabotját háta mögé teszi és két kezével fogja. Szóra nyitná száját, de erőt vesz rajta a félelem.~Enyje Ithery, csak egy ember!*dorgálja meg magát, majd mély levegőt vesz és megszólal.*
-Üdv! Látom egyedül van. Nem zavarná, ha leülnék?*kérdezi mosolyogva, s ha az ember nem bánja akkor elhelyezkedik mellette a padon.*
-Itherin Lirtas vagyok! De szólítson csak Itherynek.*nyújtja ki jobbját a férfinak.*
-Valyon mi járatban egy ilyen megkapó fiatal ember a templomban? Nem mintha nagyon lenne hozzá közöm, csak szeretem megérteni a világot körülöttem.*mosolyodik el miközben a sebhelyes, piros köpenyes idegennel beszél. Maga is meglepődött, hogy ilyen sokat tud kérdezni, gond nélkül.~Valyon mi ütött belém? Valami oka biztos van, hogy nem vagyok olyan ideges mint álltalában.*fontolgatja magában az előbbi esetet. Közben szemügyre veszi a férfit. S míg válaszát várja egyszer a templomon is körbe tekint. Tágas, magas és szépen díszített, teli szobrokkal és faragásokkal. Viszont most a körülötte levő látvány nem érdekli. Annál inkább a férfi, akit megszólított.*
A hozzászólás írója (Itherin Lirtas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.21 12:36:39
1537. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-21 11:02:34
Üzenet elküldve: 2013-07-21 11:02:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a homályos, dohos könyvtárból. Sok hasznos dologra rájött odabenn, már tisztában van vele, milyen nehéz utat is választott magának. Egy könnyű léptű, furcsa mintázatú talárt viselő férfi lép oda hozzá, arcán szigor, hangja mégis lágyan cseng.*
-Gondolom magad is rájöttél. Még nem állsz készen. A levegő mágiája könnyedséget, szabad lelket kíván. Te nem ilyen vagy. A te szíved tele van fájdalommal, mely elnehezíti a lelked.
*Idaene némán bólint, s komor arccal kifelé indul a templomból.*
~Az öregnek igaza van. De mégis most mihez kezdjek. A könyvek szerint meg kell szabaduljak a terheimtől. *Tanácstalanul lehajtja fejét, s újra eltakarja magát csuklyájával. Már nem foglalkozik a körülötte lévő csodálatos teremmel, ismételten gondolatai rabja.*
-Gondolom magad is rájöttél. Még nem állsz készen. A levegő mágiája könnyedséget, szabad lelket kíván. Te nem ilyen vagy. A te szíved tele van fájdalommal, mely elnehezíti a lelked.
*Idaene némán bólint, s komor arccal kifelé indul a templomból.*
~Az öregnek igaza van. De mégis most mihez kezdjek. A könyvek szerint meg kell szabaduljak a terheimtől. *Tanácstalanul lehajtja fejét, s újra eltakarja magát csuklyájával. Már nem foglalkozik a körülötte lévő csodálatos teremmel, ismételten gondolatai rabja.*
1536. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-21 06:21:52
Üzenet elküldve: 2013-07-21 06:21:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megunva a könyvek bújását, úgy dönt hogy visszasétál azon a lépcsőn, amin lejött és így újra a hatalmas templomba találja magát. Úgy dönt hogy leül egy kicsit az egyik üres padra és előveszi az egyik könyvét, amit még az anyja hagyott rá és azt kezdi el tanulmányozni. Ezért olyan helyet keresett, ami kicsit jobban ki volt világítva, hogy olvasás közbe szemét ne rontsa. Amikor végre talál egy ilyen helyet, előveszi tarisznyájából a könyvet, de ahogy megérinti egyből beugrik neki egy kép az anyjáról és az apjáról, ami miatt görcsbe szorul a gyomra. Próbálja elterelni a gondolatait, ami kis idő múlva sikerül is neki, így már semmi akadálya hogy belevesse magát a könyv titkaiba.*
~Olyan lassan haladok saját magam képzésével, hogy az már vicc. Talán rosszul csinálok valamit ?~ *Gondolkodik el néhány perccel később, majd úgy dönt, hogy még tesz egy próbát az elemeknél, majd elmegy és meditál egyet.*
~Olyan lassan haladok saját magam képzésével, hogy az már vicc. Talán rosszul csinálok valamit ?~ *Gondolkodik el néhány perccel később, majd úgy dönt, hogy még tesz egy próbát az elemeknél, majd elmegy és meditál egyet.*
1535. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-20 20:42:21
Üzenet elküldve: 2013-07-20 20:42:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lassan, óvatosan lép be. Az elé táruló nagy teremben pár alig kivehető alak tevékenykedik, ám most még nincs bátorsága megszólítani őket. Csuklyáját fejére borítja, s a terem egyik végében elhelyezkedő kis faajtó felé indul. Amennyire a fény engedi megpróbál körbenézni. Mikor beljebb ér a teremben elakad a lélegzete. A félhomály ellenére is érezhető a tér nagysága, a vaskos oszlopok, a faragott szobrok. Az egész terem hihetetlenül ősinek tűnik. Meg kell érintse az egyik szobrot hogy elhiggye nem álmodik. A törpék hatalmas csarnokai jutnak eszébe , melyekről Azruth mesélt neki gyerekkorában. Bámészkodása közben fel sem tűnik neki hogy áll mellette valaki. Mikor tesz egy lépést oldalra, figyelmetlenségének hála meglöki az ismeretlent, s ő maga is úgy megrémül hogy majdnem a fenekére huppan.*
-Jajj ! Elnézést kérek, bocsánat, nem akartam!
*Mentegetőzik gyorsan , ám az idegen csendre inti.*
-Ugyan ugyan, nem történt semmi. Örülök hogy templomunk elnyerte tetszésedet. Ha bármiben segíthetek kérlek rendelkezz velem. *Hangzik el nyájasan. Idaene arcán tanácstalanság, gyomrában pedig háborgó vihar. Igazán nem szeretne tolakodónak tűnni, s valószínűleg zagyvaságokat beszélne , ha csak úgy nekiugrana mondandójának. Mély levegőt vesz hát és így szól.*
-Ez csak természetes jó uram. Szeretnék egy kicsit körbenézni, ha nem gond. *A pap, mert már biztos benne hogy egy levegő pap szólította meg, szívélyes mosollyal bólint egyet, s sarkon fordulva magára hagyja Idaene-t. Idaene még egy pillantást vet az oltárra, majd tovább indul a kis faajtó felé. Ahogy kitárja az ajtót egy könyvtárba lép.*
~Nagyszerű ! Itt megtudhatok pár dolgot a mágiáról, az egészen biztos, és gondolkodni sem utolsó hely. *Nyugtázza magában. A könyvtárban csend honol, valóban kitűnő hely gondolatai rendezésére. Elkezd hát a könyvek között böngészni, hátha rálel egy olyan kötetre, melynek már a borítója is sok jót ígér.*
-Jajj ! Elnézést kérek, bocsánat, nem akartam!
*Mentegetőzik gyorsan , ám az idegen csendre inti.*
-Ugyan ugyan, nem történt semmi. Örülök hogy templomunk elnyerte tetszésedet. Ha bármiben segíthetek kérlek rendelkezz velem. *Hangzik el nyájasan. Idaene arcán tanácstalanság, gyomrában pedig háborgó vihar. Igazán nem szeretne tolakodónak tűnni, s valószínűleg zagyvaságokat beszélne , ha csak úgy nekiugrana mondandójának. Mély levegőt vesz hát és így szól.*
-Ez csak természetes jó uram. Szeretnék egy kicsit körbenézni, ha nem gond. *A pap, mert már biztos benne hogy egy levegő pap szólította meg, szívélyes mosollyal bólint egyet, s sarkon fordulva magára hagyja Idaene-t. Idaene még egy pillantást vet az oltárra, majd tovább indul a kis faajtó felé. Ahogy kitárja az ajtót egy könyvtárba lép.*
~Nagyszerű ! Itt megtudhatok pár dolgot a mágiáról, az egészen biztos, és gondolkodni sem utolsó hely. *Nyugtázza magában. A könyvtárban csend honol, valóban kitűnő hely gondolatai rendezésére. Elkezd hát a könyvek között böngészni, hátha rálel egy olyan kötetre, melynek már a borítója is sok jót ígér.*
1534. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-19 12:21:03
Üzenet elküldve: 2013-07-19 12:21:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Mindenki Ysdeneri segítségére siet. Therumon, Elena és Leirel is nyugtatják, hogy nem kell aggódnia, mivel a koldus is azt akarta, hogy rajtuk legyenek a nyakláncok és talán csak meg akarta védeni őket. A pap szerint nem éppen védő mágia ez, hanem valami rejtélyes maradványa annak, akinek a birtokában volt legutóbb a tárgy. Ha ez a zavart lelkű koldus, akkor még mindig nem túl megnyugtató a helyzet.
Leirel azt is elmondja, hogy a hármast megérintette a gonosz és ezt érezte meg a többi pap.*
"Hát elég volt ennyi? Odamenni a házhoz a rózsás levéllel, beszélni a koldussal és már rajtunk van a bélyeg?"
*Ysdeneri nem haragszik a menekülő papokra, sőt ha azt érezték az érkezésükkor, amit ő is a ház előtt, akkor teljes mértékben megérti őket. A fiatal szerzetes az elf lány vállára teszi a kezét és ez legalább olyan erőt ad neki, mint amikor Ebeth parancsnok tett így. A bizalom, együttérzés és a segítőkész támogatás jele ez, amire most mindannyiuknak nagy szüksége van.
Ysdeneri szemei kikerekednek, amikor kiderül, hogy Leirel családja építtette azt a házat. Pontosabban Leirel ősei, mert igen régen történt már. Nemesek voltak, tehetős, befolyásos család és az ő címerük volt a fehér rózsa. Rejtélyes módon eltűnt náluk a kertész lánya és a fiaik megváltoztatták a címert fekete rózsára. Ennyit tud elmondani.
Ysdeneri még mindig a kísértetekre gondol. A lány szelleme lenne az, aki így áll bosszút azért, ami vele történt, bármi is legyen az? Vagy a kertész még mindig keresné a lányát? És egyikük vagy talán mindannyian a leszármazottai lennének? Nem, ez kizárt. Túlságosan is keverednek a fejében a kíséretethistóriák, amiket hallott. Ezekről el kell most feledkezni.
A pap felajánlása egybevág azzal, ami neki is eszébe jutott korábban. Már tudják, melyik család címere a fehér rózsa, így azt nem kell keresni. Leirel is ismeri a sírt, tehát olyat nem találnak, amit a pap ne tudna. Esetleg a ma látottakat összevetve a sírfelirattal eszükbe juthat még valami, ami segíthet. Ez az utolsó reményük, hogy megszabaduljanak a gonosz érintésétől.
Mielőtt távoznának, az elf lánynak eszébe jut valami.*
- Leirel, nagyon szépen köszönjük a támogatását és azt, hogy ennyi mindent megosztott velünk! Leírná nekünk a családnevet?
*Ha nincs kéznél más, amire írhatna, akkor Ysdeneri átnyújtja a levelet, hogy a pap a hátuljára írhasson.*
A hozzászólás írója (Ysdeneri Asravej) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.19 13:02:10
*Mindenki Ysdeneri segítségére siet. Therumon, Elena és Leirel is nyugtatják, hogy nem kell aggódnia, mivel a koldus is azt akarta, hogy rajtuk legyenek a nyakláncok és talán csak meg akarta védeni őket. A pap szerint nem éppen védő mágia ez, hanem valami rejtélyes maradványa annak, akinek a birtokában volt legutóbb a tárgy. Ha ez a zavart lelkű koldus, akkor még mindig nem túl megnyugtató a helyzet.
Leirel azt is elmondja, hogy a hármast megérintette a gonosz és ezt érezte meg a többi pap.*
"Hát elég volt ennyi? Odamenni a házhoz a rózsás levéllel, beszélni a koldussal és már rajtunk van a bélyeg?"
*Ysdeneri nem haragszik a menekülő papokra, sőt ha azt érezték az érkezésükkor, amit ő is a ház előtt, akkor teljes mértékben megérti őket. A fiatal szerzetes az elf lány vállára teszi a kezét és ez legalább olyan erőt ad neki, mint amikor Ebeth parancsnok tett így. A bizalom, együttérzés és a segítőkész támogatás jele ez, amire most mindannyiuknak nagy szüksége van.
Ysdeneri szemei kikerekednek, amikor kiderül, hogy Leirel családja építtette azt a házat. Pontosabban Leirel ősei, mert igen régen történt már. Nemesek voltak, tehetős, befolyásos család és az ő címerük volt a fehér rózsa. Rejtélyes módon eltűnt náluk a kertész lánya és a fiaik megváltoztatták a címert fekete rózsára. Ennyit tud elmondani.
Ysdeneri még mindig a kísértetekre gondol. A lány szelleme lenne az, aki így áll bosszút azért, ami vele történt, bármi is legyen az? Vagy a kertész még mindig keresné a lányát? És egyikük vagy talán mindannyian a leszármazottai lennének? Nem, ez kizárt. Túlságosan is keverednek a fejében a kíséretethistóriák, amiket hallott. Ezekről el kell most feledkezni.
A pap felajánlása egybevág azzal, ami neki is eszébe jutott korábban. Már tudják, melyik család címere a fehér rózsa, így azt nem kell keresni. Leirel is ismeri a sírt, tehát olyat nem találnak, amit a pap ne tudna. Esetleg a ma látottakat összevetve a sírfelirattal eszükbe juthat még valami, ami segíthet. Ez az utolsó reményük, hogy megszabaduljanak a gonosz érintésétől.
Mielőtt távoznának, az elf lánynak eszébe jut valami.*
- Leirel, nagyon szépen köszönjük a támogatását és azt, hogy ennyi mindent megosztott velünk! Leírná nekünk a családnevet?
*Ha nincs kéznél más, amire írhatna, akkor Ysdeneri átnyújtja a levelet, hogy a pap a hátuljára írhasson.*
A hozzászólás írója (Ysdeneri Asravej) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.19 13:02:10
1533. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 23:07:36
Üzenet elküldve: 2013-07-18 23:07:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Jól gondolja a férfi, Caithnak valójában nagy megkönnyebbülést jelent, hogy legalább egy ismerőst a magáénak tudhat, függetlenül attól, milyen régen ismerik egymást és mennyit tudnak egymásról. A helyismerete és segítsége pedig igencsak elkél, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja - vezető nélkül a lány meglehetősen elveszett.
A madárról szóló mesén aztán hangosan felkacag - rögtön a szájához is kapja a kezét, elvégre még mindig egy templomban vannak, ahova az emberek többsége elmélkedni és tanulni jár, nem cseverészni. Ennek ellenére rendkívül jól szórakozik a történeten: bármilyen kellemetlen ébredés is lehetett, elmesélve meglehetősen humorosan hangzik.*
- Nos, ezek szerint lebuktam * sóhajt fel teátrálisan, bocsánatkérő pillantást vetve a másikra.* Legközelebbre majd valami kellemesebb ébresztőt találok ki...
*A találgatást hallva felkapja a fejét, egy pillanatra még a haja bogozgatásával is felhagy, csodálkozva mered a Vörösre.*
- Milyen jólképzett itt valaki * jegyzi meg mosolyogva, majd hitetlenkedve megcsóválja a fejét, és folytatja a fonást. Sosem gondolta volna, hogy van olyan férfi, aki képes illatokat megkülönböztetni egymástól. Talán még azt is tudja, hogy léteznek színárnyalatok...? *
- Én? Nem igazán terveztem bármit is mára * rázza meg a fejét, aztán érdeklődve figyeli, hova akar kilyukadni a másik. Beletellik egy kis időbe, mire rájön, hogy amit hallott, az meghívás volt.*
- Ó * feleli lakonikusan, közben gondolatban már listázza a meghívás elfogadása és elutasítása mellett, és az ellene szóló érveket. Mindkét oldalon bőven van érv, így örül, hogy Mordach nem kérdez rá rögtön, hogy dönt, hanem hagy neki egy kis gondolkodási időt.*
- Igen, indulhatunk * helyesel, és követi a Vöröst a bejárathoz. Sokkal jobban érzi magát, mint mikor belépett ide - hogy ennek a kellemes félhomály és hűvös csend az oka, netán a Mordachal való véletlen találkozáshoz van köze, esetleg mindez együttvéve eredményezi a jobb közérzetet, nem tudni, s nem is sokat tépelődik rajta a leányzó.*
A madárról szóló mesén aztán hangosan felkacag - rögtön a szájához is kapja a kezét, elvégre még mindig egy templomban vannak, ahova az emberek többsége elmélkedni és tanulni jár, nem cseverészni. Ennek ellenére rendkívül jól szórakozik a történeten: bármilyen kellemetlen ébredés is lehetett, elmesélve meglehetősen humorosan hangzik.*
- Nos, ezek szerint lebuktam * sóhajt fel teátrálisan, bocsánatkérő pillantást vetve a másikra.* Legközelebbre majd valami kellemesebb ébresztőt találok ki...
*A találgatást hallva felkapja a fejét, egy pillanatra még a haja bogozgatásával is felhagy, csodálkozva mered a Vörösre.*
- Milyen jólképzett itt valaki * jegyzi meg mosolyogva, majd hitetlenkedve megcsóválja a fejét, és folytatja a fonást. Sosem gondolta volna, hogy van olyan férfi, aki képes illatokat megkülönböztetni egymástól. Talán még azt is tudja, hogy léteznek színárnyalatok...? *
- Én? Nem igazán terveztem bármit is mára * rázza meg a fejét, aztán érdeklődve figyeli, hova akar kilyukadni a másik. Beletellik egy kis időbe, mire rájön, hogy amit hallott, az meghívás volt.*
- Ó * feleli lakonikusan, közben gondolatban már listázza a meghívás elfogadása és elutasítása mellett, és az ellene szóló érveket. Mindkét oldalon bőven van érv, így örül, hogy Mordach nem kérdez rá rögtön, hogy dönt, hanem hagy neki egy kis gondolkodási időt.*
- Igen, indulhatunk * helyesel, és követi a Vöröst a bejárathoz. Sokkal jobban érzi magát, mint mikor belépett ide - hogy ennek a kellemes félhomály és hűvös csend az oka, netán a Mordachal való véletlen találkozáshoz van köze, esetleg mindez együttvéve eredményezi a jobb közérzetet, nem tudni, s nem is sokat tépelődik rajta a leányzó.*
1532. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 17:56:59
Üzenet elküldve: 2013-07-18 17:56:59
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba, és megáll. A csuklya alatt alig észrevehetően, halvány mosolyra húzódnak tökéletes ajkai. Lassan körülnéz, egyenként végigmérve a bent tartózkodókat. Egy padhoz lép, és leül. Szótlanul figyel néhány percig, majd lehajtja a fejét, és a kezeit az ölébe teszi, viszont még így is éber marad. A sötét anyag alól kibukik néhány hosszú, hófehér tincs.
Most, hogy újra a városban van, pihen egy kicsit. Sokakkal ellentétben, ő nem a fogadót vélte alkalmasnak erre, hanem a templomot, ahol általában jóval kevesebben tartózkodnak. Itt jobban a gondolataiba tud merülni, mint akárhol máshol a világon. Nemsokára belekezd majd a tanulásba. Eddig a napig csak a vívásnak élt, de ezentúl a mágia elsajátításának akarja szentelni az életét.
Kis idő múlva felemeli a fejét, és a másik, vörös csuklyás alakra tekint. Nem foglalkozik vele különösebben, de látja a mozdulatain, hogy ideges. Újból lehajtja a fejét, és tovább folytatja a pihenést.*
A hozzászólás írója (Nailin Sanaqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 17:59:50
Most, hogy újra a városban van, pihen egy kicsit. Sokakkal ellentétben, ő nem a fogadót vélte alkalmasnak erre, hanem a templomot, ahol általában jóval kevesebben tartózkodnak. Itt jobban a gondolataiba tud merülni, mint akárhol máshol a világon. Nemsokára belekezd majd a tanulásba. Eddig a napig csak a vívásnak élt, de ezentúl a mágia elsajátításának akarja szentelni az életét.
Kis idő múlva felemeli a fejét, és a másik, vörös csuklyás alakra tekint. Nem foglalkozik vele különösebben, de látja a mozdulatain, hogy ideges. Újból lehajtja a fejét, és tovább folytatja a pihenést.*
A hozzászólás írója (Nailin Sanaqa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 17:59:50
1531. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 16:36:36
Üzenet elküldve: 2013-07-18 16:36:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
- Azt kell mondjam, ismét jókor voltam jó helyen! Bár ez akkor lenne igazán csodás, ha harmadszorra is sikerülne, de most megígérhetem, hogy ha nincs ellenvetése, akkor egy ideig erre lehetőséget sem adok magamnak, hisz ott leszek Ön mellett!
*Bólint határozottan, szinte észrevétlenül közelebb kép a hölgyeményhez, s kihúzza magát. Úgy véli, hogy mivel Caith most 'szabadult' a világra, ezért talán biztonsággal töltheti el szívét, hogy nincs egyedül. Tény, hogy Mordach a számára csupán egy idegen, kit az elmúlt éjszakán ismert meg, viszont egy ismerős arc is több, mint a semmi! S tán segítségére is lehet, hiszen a Vörös a karavántól a kikötőig szinte tökéletesen ismeri a vidéket - függetlenül attól, hogy az a kis elf falucska kimaradt, ahonnan a hölgyemény jött.*
- Érthető, hiszen új hely, új ágy, új arcok.. *váratlanul gúnyos ábrázattal mered maga elé* Minden bizonnyal, ha egy madár nem röppen be az ablakomon, s nem próbál meg fészket csinálni a hajamból, akkor én sem itt töltöttem volna a reggelem! *mosolyodik el végül* Biztos az Ön kis sunyi madárkája volt az!
*Kacsint rá egyet széles vigyorral, majd egyik kezét kitámasztja maga mögött a padon. Ahogy Caith tollászkodik mellette, akaratlanul is többször felé pillant, hiába.. Ő is férfiból van, s az ösztönöket bizony nem lehet elnyomni! Még ha akarná, akkor se tudná!*
- Hmm! *szippant bele a levegőbe lehunyt szemekkel* Cseresznyevirág és magnólia? *eszmél fel* Akarom mondani..
*Mordach kezével is egy amolyan gondolkodó pózt vesz fel, de hiába, hirtelen semmi normális magyarázat sem jut eszébe, így vállat vonva enyhén ásít egyet, mintha csak ráfogná fáradtságára. Ám hirtelen eszébe jut egy röpke gondolat, melynek ízelítőjeként el is kezd kérdezősködni.*
- Mondja csak, mit tervezett a mai napra? *kérdi 'csak úgy'* Tudja.. *emeli fel kezét* A késő délutáni órákban fog indulni egy hajó a kikötő felé, ahol rajta kellene lennem, mert át kell vennem ott egy csomagot. Visszafelé már akkor nem indul hajó, így majd a holnapi napon térek ide vissza, addig gondoltam, hogy az éjjeli órákban meglátogatom a Morajló Merinát, mert úgy hallottam, egy apróbb bál lesz ott! *köhint egyet* És hát tudja, arra egyedül vagyok hivatalos! *elhallgat egy pillanatra* Még..
*Ám mielőtt túlságosan is belelendülne a témába, abba is hagyja váratlanul, s feláll a padról. Hagyja, hogy Caith hadd gondolkodjon csak rajta, aztán majd ha eljön a megfelelő pillanat..*
- Nos, Kedves, akár indulhatnánk is! Még a végén a sok pökhendi, dundi kisasszony kifosztja a boltokat!
*Vigyorodik el, majd megindul a templom kijárata felé, miközben hosszúkardját kicsit hátrébb tolja, hogy még véletlenül se zavarja meg a hölgyeményt. Gyomra olykor halkan felkordul, hiszen a múlt éjjel is csupán alkoholt vitt be, szilárdat egyáltalán, és ekkora megtermett testet bizony táplálni kell! Amint odaérnek az ajtóhoz, kitárja azt, előreengedi az elf lányzót, majd ő is távozik a templomból.*
*Bólint határozottan, szinte észrevétlenül közelebb kép a hölgyeményhez, s kihúzza magát. Úgy véli, hogy mivel Caith most 'szabadult' a világra, ezért talán biztonsággal töltheti el szívét, hogy nincs egyedül. Tény, hogy Mordach a számára csupán egy idegen, kit az elmúlt éjszakán ismert meg, viszont egy ismerős arc is több, mint a semmi! S tán segítségére is lehet, hiszen a Vörös a karavántól a kikötőig szinte tökéletesen ismeri a vidéket - függetlenül attól, hogy az a kis elf falucska kimaradt, ahonnan a hölgyemény jött.*
- Érthető, hiszen új hely, új ágy, új arcok.. *váratlanul gúnyos ábrázattal mered maga elé* Minden bizonnyal, ha egy madár nem röppen be az ablakomon, s nem próbál meg fészket csinálni a hajamból, akkor én sem itt töltöttem volna a reggelem! *mosolyodik el végül* Biztos az Ön kis sunyi madárkája volt az!
*Kacsint rá egyet széles vigyorral, majd egyik kezét kitámasztja maga mögött a padon. Ahogy Caith tollászkodik mellette, akaratlanul is többször felé pillant, hiába.. Ő is férfiból van, s az ösztönöket bizony nem lehet elnyomni! Még ha akarná, akkor se tudná!*
- Hmm! *szippant bele a levegőbe lehunyt szemekkel* Cseresznyevirág és magnólia? *eszmél fel* Akarom mondani..
*Mordach kezével is egy amolyan gondolkodó pózt vesz fel, de hiába, hirtelen semmi normális magyarázat sem jut eszébe, így vállat vonva enyhén ásít egyet, mintha csak ráfogná fáradtságára. Ám hirtelen eszébe jut egy röpke gondolat, melynek ízelítőjeként el is kezd kérdezősködni.*
- Mondja csak, mit tervezett a mai napra? *kérdi 'csak úgy'* Tudja.. *emeli fel kezét* A késő délutáni órákban fog indulni egy hajó a kikötő felé, ahol rajta kellene lennem, mert át kell vennem ott egy csomagot. Visszafelé már akkor nem indul hajó, így majd a holnapi napon térek ide vissza, addig gondoltam, hogy az éjjeli órákban meglátogatom a Morajló Merinát, mert úgy hallottam, egy apróbb bál lesz ott! *köhint egyet* És hát tudja, arra egyedül vagyok hivatalos! *elhallgat egy pillanatra* Még..
*Ám mielőtt túlságosan is belelendülne a témába, abba is hagyja váratlanul, s feláll a padról. Hagyja, hogy Caith hadd gondolkodjon csak rajta, aztán majd ha eljön a megfelelő pillanat..*
- Nos, Kedves, akár indulhatnánk is! Még a végén a sok pökhendi, dundi kisasszony kifosztja a boltokat!
*Vigyorodik el, majd megindul a templom kijárata felé, miközben hosszúkardját kicsit hátrébb tolja, hogy még véletlenül se zavarja meg a hölgyeményt. Gyomra olykor halkan felkordul, hiszen a múlt éjjel is csupán alkoholt vitt be, szilárdat egyáltalán, és ekkora megtermett testet bizony táplálni kell! Amint odaérnek az ajtóhoz, kitárja azt, előreengedi az elf lányzót, majd ő is távozik a templomból.*
1530. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:34
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:34
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
-A gonoszság pecsétje lebeg Önök körül. Társaim ezt érzékelték, kérem, nézzék el nekik, hogy féltek, hogy őket is megátkozza valami.
*Bár nem teljesen biztos benne, hogy jó ötlet volt ezt az információt megosztani az érintettekkel, hazudni és titkolózni sem akar. Eddig is egyenes volt, ez most sem változik, még akkor is, ha kellemetlenebb tényekről van szó. Legalább megtudjátok: az a valami, ami a háznál garázdálkodik, már kiszemelt magának titeket, nem kerülhetik el a sorsotok, csak annyi választásotok van, hogy elébe mentek-e vagy megvárjátok, míg utolér, ahogy a koldust.*
-Megértem, hogy a lelke riadozik, de van számára gyógyír. Érzik a melegségét? Ezt Önöknek szánták, nem másnak, még ha szerencsétlen nem is tudta elmondani ezt.
*Keze nyugtatólag Ysdeneri vállára kerül. Érintése meleg és puha, még a ruhán keresztül érezhető, még sincs benne semmi tolakodó. Nem csak ő, de Therumon és Elena is egyből a hölgy nyugtatására siet, szavaikat a szerzetes egy bólintással nyugtázza. Sőt, a tündérhölgy kérdésére még el is mosolyodik kicsit.*
-Nem mondanám mágiának, nem is olyan védő bűbáj, ahogy azt Önök gondolnák, de valóban nem hétköznapi medálok. Mintha egy lélek ereje lenne mindkettőben. Ha azt mondom, a koldusuk életereje, akkor némileg ferdítem a valóságot, de lényegében ilyesmiről van szó. Eddig csak olyan formában találkoztam vele, hogy ha az édesanya belehalt a szülésbe, de közben egy csörgőt szorongatott, akkor a gyermeknek utána azon keresztül mintegy érezhette. Nehéz elmagyarázni, valójában nem több amolyan kabalánál.
*Próbálja a tőle telhető legjobban elmagyarázni, csak remélni tudja, hogy nem keveri meg ezzel még jobban a kalandorokat.
a ház helyére mintha összevonná a szemöldökét, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan fújja is el a szél.*
-Ismerem azt a házat és a történetét, az én családom építtette még régen.
*Egészen nyugodtan közli az információt, ami feltehetően meglep titeket. Eddig nem tudta, hogy pontosan hol zajlanak az öngyilkosságok, de így mintha érthető lenne.*
-Valóban lakatlan, nem is tudom, milyen régóta. Fehér rózsa, amit vér szennyez... Van egy legenda a családunkkal kapcsolatban, amit régi feljegyzésekben olvastam. Állítólag befolyásos nemesi család voltak, akiknek címere a fehér rózsa volt. Arról nincsenek pontos részletek, hogy mi történt, de volt egy botrány, amikor a kertész lánya nyomtalanul eltűnt. Azt rebesgették, hogy a családom keze van a dologban, de a pletykák terjedésén kívül semmi következménye nem volt. A következő generáció megváltoztatta a címert fekete rózsára, a feljegyzések pedig megszakadnak.
*Széttárja a kezeit, ennél többet aligha tud mondani.*
-Ha gondolják, a családi kriptát megkereshetik, azon kívül van még pár elszórt sír is a temetőben, hátha megtudnak valamit. Elrithien a családnév.
*Az ajtóra mutat, amelyik a temetőbe vezet. Talán tényleg nem lenne ostobaság körülnézni, hátha találtok valami fontosat, de kicsit kiszakadhattok a templomból, el Leirel vesébe látó tekintetétől, hogy kicsit magatok között is átbeszéljétek a hallottakat és a további teendőket.*
-A gonoszság pecsétje lebeg Önök körül. Társaim ezt érzékelték, kérem, nézzék el nekik, hogy féltek, hogy őket is megátkozza valami.
*Bár nem teljesen biztos benne, hogy jó ötlet volt ezt az információt megosztani az érintettekkel, hazudni és titkolózni sem akar. Eddig is egyenes volt, ez most sem változik, még akkor is, ha kellemetlenebb tényekről van szó. Legalább megtudjátok: az a valami, ami a háznál garázdálkodik, már kiszemelt magának titeket, nem kerülhetik el a sorsotok, csak annyi választásotok van, hogy elébe mentek-e vagy megvárjátok, míg utolér, ahogy a koldust.*
-Megértem, hogy a lelke riadozik, de van számára gyógyír. Érzik a melegségét? Ezt Önöknek szánták, nem másnak, még ha szerencsétlen nem is tudta elmondani ezt.
*Keze nyugtatólag Ysdeneri vállára kerül. Érintése meleg és puha, még a ruhán keresztül érezhető, még sincs benne semmi tolakodó. Nem csak ő, de Therumon és Elena is egyből a hölgy nyugtatására siet, szavaikat a szerzetes egy bólintással nyugtázza. Sőt, a tündérhölgy kérdésére még el is mosolyodik kicsit.*
-Nem mondanám mágiának, nem is olyan védő bűbáj, ahogy azt Önök gondolnák, de valóban nem hétköznapi medálok. Mintha egy lélek ereje lenne mindkettőben. Ha azt mondom, a koldusuk életereje, akkor némileg ferdítem a valóságot, de lényegében ilyesmiről van szó. Eddig csak olyan formában találkoztam vele, hogy ha az édesanya belehalt a szülésbe, de közben egy csörgőt szorongatott, akkor a gyermeknek utána azon keresztül mintegy érezhette. Nehéz elmagyarázni, valójában nem több amolyan kabalánál.
*Próbálja a tőle telhető legjobban elmagyarázni, csak remélni tudja, hogy nem keveri meg ezzel még jobban a kalandorokat.
a ház helyére mintha összevonná a szemöldökét, de amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan fújja is el a szél.*
-Ismerem azt a házat és a történetét, az én családom építtette még régen.
*Egészen nyugodtan közli az információt, ami feltehetően meglep titeket. Eddig nem tudta, hogy pontosan hol zajlanak az öngyilkosságok, de így mintha érthető lenne.*
-Valóban lakatlan, nem is tudom, milyen régóta. Fehér rózsa, amit vér szennyez... Van egy legenda a családunkkal kapcsolatban, amit régi feljegyzésekben olvastam. Állítólag befolyásos nemesi család voltak, akiknek címere a fehér rózsa volt. Arról nincsenek pontos részletek, hogy mi történt, de volt egy botrány, amikor a kertész lánya nyomtalanul eltűnt. Azt rebesgették, hogy a családom keze van a dologban, de a pletykák terjedésén kívül semmi következménye nem volt. A következő generáció megváltoztatta a címert fekete rózsára, a feljegyzések pedig megszakadnak.
*Széttárja a kezeit, ennél többet aligha tud mondani.*
-Ha gondolják, a családi kriptát megkereshetik, azon kívül van még pár elszórt sír is a temetőben, hátha megtudnak valamit. Elrithien a családnév.
*Az ajtóra mutat, amelyik a temetőbe vezet. Talán tényleg nem lenne ostobaság körülnézni, hátha találtok valami fontosat, de kicsit kiszakadhattok a templomból, el Leirel vesébe látó tekintetétől, hogy kicsit magatok között is átbeszéljétek a hallottakat és a további teendőket.*
1529. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:10
Üzenet elküldve: 2013-07-18 13:37:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 76
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Egy vörös csuklyás alak lép be a templom kapuján. A csuklya teljesen eltakarja az arcát így nem láthatják rajta a gyűlöletet amivel a hely iránt van. Leül egy padra és úgy figyeli a jelen lévőket.*
~Csend. Utálom a csendet. Olyan mint a kolostorban. Még a hely hangulata is hasonló hozzá.~
*A botját egyre erősebben markolja.*
~Teljesen olyan mint a kolostorban. Legszívesebben elverném az egyik csuhást. De nem tehetem. Meg kell találnom akit keresek. Ismerve testvéreim gondolkodását első dolgaik között lesz hogy, benézzenek ide elmélyülni. Baromság. Beképzel, pökhendi barmok. Ki mertek dobni a templomból de, majd én megmutatom nekik.*
~Csend. Utálom a csendet. Olyan mint a kolostorban. Még a hely hangulata is hasonló hozzá.~
*A botját egyre erősebben markolja.*
~Teljesen olyan mint a kolostorban. Legszívesebben elverném az egyik csuhást. De nem tehetem. Meg kell találnom akit keresek. Ismerve testvéreim gondolkodását első dolgaik között lesz hogy, benézzenek ide elmélyülni. Baromság. Beképzel, pökhendi barmok. Ki mertek dobni a templomból de, majd én megmutatom nekik.*
1528. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:51:47
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:51:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mivel délig még mindig elég ideje marad, úgy dönt meglátogatja a templomot. Sosem járt még itt, mondjuk eddig nem igazán tudhatta magát idővel bővelkedőnek. A többi Árny gyakran járt erre és tanulta a mágia rejtelmeit. Sokan állították, hogy jóval erősebbek a mágusok, mint más élőlények, bár Dratliort egyik sem merte még megtámadni. És persze a tömeg is jobban húzódott azok az Árnyak felé, kik mágikus tudással pótolták képzettségbeli hiányaikat. Persze a tömeg nagy része inkább elkerülte őket, ahogy a férfit is. Dratlior is ezen elmélkedik, ahogy a templom felé lépked. Inkább elhessegeti ezeket a gondolatokat. Fogalma sem volt miként tudná ő megtanulni a mágiát ennyi év kihagyással. Ha kihagyásnak nevezhetjük, hogy sosem használta. Abban sem biztos, hogy egyáltalán tud-e varázsolni, vagy egyáltalán képesek rá megtanítani. A kapuban szinte bizsereg a bőre a várakozásba. Belépve félhomály fogadja. Jobb szerette a világos fényes szobákat, bár kétség kívül jobban illet ő maga a ködös sötétséghez. Ezekben a termekben úgy mozoghatott, akár a munkái során. Láthatatlanul, hallhatatlanul. Viszont most nem ezt akarja, így keres valakit aki útbaigazítást tud neki adni.* "A francba talán még a képességem rejtélyére is rá tudnék jönni. Mindjárt tíz óra jobb, ha sietek... Hol a fenébe van itt valaki?"
A hozzászólás írója (Dratlior DIlideu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:52:56
A hozzászólás írója (Dratlior DIlideu) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:52:56
1527. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:31:30
Üzenet elküldve: 2013-07-18 00:31:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Halkan felsóhajt, s némi megkönnyebbüléssel nyugtázza, hogy az idegen nem próbálkozik tovább, s igazán örül, hogy nem egyedül kellett leráznia: a Vörös segítsége nélkül nem biztos, hogy ilyen könnyen és gyorsan ment volna.
Hirtelen tudatosul benne, hogy még mindig egymás kezét fogják, s a felismerésbe - némi fáziskéséssel - belepirul, bár ez a félhomályban talán nem annyira feltűnő. Nem húzódik el azonban, s más jelét sem adja annak, hogy kényelmetlenül érezné magát a jelenlegi helyzetben.*
- Én is örülök, hogy találkoztunk * feleli, s ő is elmosolyodik. * És köszönöm a... segítséget* biccent arrafelé, amerre az alkalmatlankodó eltávozott.
Követi a férfit a padok közt, s amíg az eltűnik a tekercsekkel a könyvtárban, addig Caith nézelődik, figyelmét most olyan dolgok is megragadják, amiket beléptekor, félálomban észre sem vett. De nincs sok ideje a bámészkodásra, hiszen Mordach igen hamar vissza is tér.*
- Nos, a szobát szerencsére sikerült kivennem - köszönöm a tanácsát - , de sajnos, nem vagyok valami jó alvó* fáradt mosollyal megdörzsöli az arcát.* Nem, nem, semmi, csak rossz álmok, tudja... és ha egyszer felébredtem, képtelen vagyok visszaaludni* elhúzza a száját, aztán megrázza a fejét - megadva ezzel a kegyelemdöfést az amúgy is zilált kontynak -, jelezve, hogy a maga részéről úgy gondolja, nem is érdemes több szót pazarolni a témára.*
- Ó, én... köszönöm, elfogadom a meghívást * feleli kissé zavartan mosolyogva. Mordach újra meg újra képes zavarba hozni - ami, valljuk be, nem nehéz -, illetve kellemesen meglepni. Bár nem számít különösebben tapasztaltnak e téren - sőt -, nem emlékszik, hogy valaha is találkozott-e ennyire udvarias férfival, mint újdonsült őrangyala.
Ő is letelepszik a padra - épp csak annyira közel a másikhoz, hogy mások megzavarása nélkül tudjanak beszélgetni, de ne legyen kényelmetlen a helyzet, majd megpróbálja rendbeszedni ezerfelé meredező tincseit, s valamiféle fonatba rendezni őket, bár ez ilyen mennyiségű haj esetében meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnik.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:32:30
Hirtelen tudatosul benne, hogy még mindig egymás kezét fogják, s a felismerésbe - némi fáziskéséssel - belepirul, bár ez a félhomályban talán nem annyira feltűnő. Nem húzódik el azonban, s más jelét sem adja annak, hogy kényelmetlenül érezné magát a jelenlegi helyzetben.*
- Én is örülök, hogy találkoztunk * feleli, s ő is elmosolyodik. * És köszönöm a... segítséget* biccent arrafelé, amerre az alkalmatlankodó eltávozott.
Követi a férfit a padok közt, s amíg az eltűnik a tekercsekkel a könyvtárban, addig Caith nézelődik, figyelmét most olyan dolgok is megragadják, amiket beléptekor, félálomban észre sem vett. De nincs sok ideje a bámészkodásra, hiszen Mordach igen hamar vissza is tér.*
- Nos, a szobát szerencsére sikerült kivennem - köszönöm a tanácsát - , de sajnos, nem vagyok valami jó alvó* fáradt mosollyal megdörzsöli az arcát.* Nem, nem, semmi, csak rossz álmok, tudja... és ha egyszer felébredtem, képtelen vagyok visszaaludni* elhúzza a száját, aztán megrázza a fejét - megadva ezzel a kegyelemdöfést az amúgy is zilált kontynak -, jelezve, hogy a maga részéről úgy gondolja, nem is érdemes több szót pazarolni a témára.*
- Ó, én... köszönöm, elfogadom a meghívást * feleli kissé zavartan mosolyogva. Mordach újra meg újra képes zavarba hozni - ami, valljuk be, nem nehéz -, illetve kellemesen meglepni. Bár nem számít különösebben tapasztaltnak e téren - sőt -, nem emlékszik, hogy valaha is találkozott-e ennyire udvarias férfival, mint újdonsült őrangyala.
Ő is letelepszik a padra - épp csak annyira közel a másikhoz, hogy mások megzavarása nélkül tudjanak beszélgetni, de ne legyen kényelmetlen a helyzet, majd megpróbálja rendbeszedni ezerfelé meredező tincseit, s valamiféle fonatba rendezni őket, bár ez ilyen mennyiségű haj esetében meglehetősen reménytelen vállalkozásnak tűnik.*
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.18 00:32:30
1526. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 23:33:36
Üzenet elküldve: 2013-07-17 23:33:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Ördögi örökség //
*A szerzetes figyelmesen végighallgatja őket. Nem látszik, hogy a történet kicsit is felkavarná. Bizonyára sok sötét dolgot hallott, esetleg látott már. Ez talán nem is csoda, hiszen a szerzetes tekintete még Elenát is arra késztette, hogy felfedje neki énje sötétebb oldalát. S alkalmasabb pillanatban talán meg is tette volna. És mint elmesélte, ezt a történetet is hallotta már a helyiektől akik, - mint ahogy ők is -, szellemekre gyanakodtak.
A napról és holdról nem sokat tudtak meg. Ezután az ékszereket is megvizsgálja. Úgy gondolja nem átkozottak. Bár a lány nem tudja, mennyire ért a dologhoz bízik a szavában, ezért meglepődik ugyan, mikor a szerezetes a nyakába akasztja a medált, de engedi. Inkább attól ijed meg, hogy a férfi ennyire a szívébe lát.*
~ Talán ez is valami varázslat? Vagy csak tehetség, esetleg a gyakorlat teszi? ~
- Vajon honnan szerezhette őket? - *kérdezi megérintve a holdmedált - *eddig azt gondoltam, talán a házból hozhatta magával. Egy koldusnál ritkán lehet efféle holmi.
*Őt személy szerint annyira nem zavarja, hogy a nyakláncot viseli, már csak azért sem, mert a pap akasztotta azt a nyakába. De nem csodálta, hogy Ysdenerit igen. Nemes lélekre vall, ami benne nem volt meg. Igaza lehet Leirelnek, tényleg ellentétesek. Talán abban is igaza van, hogy jól kiegészítik egymást.
- Ő is azt akarta, hogy mi viseljük a láncokat. - *nyugtatja a nőt kedvesen.
A medált megérintve érezi, hogy az meleg. Nem erre számított, hiszen a szerzetes és Therumon is csak rövid ideig tartotta a kezében.*
- Mondja, más fajta mágia nyomait sem találta rajta? Vagy ezt nem lehet megállapítani? - *Első sorban valami védő varázslatra gondol, mint Therumon is.
A pap egészen izgalomba jön a rózsa említésétől. Ezt látva Elena is élesebben kezd figyelni. Lehet, hogy most megtudnak valamit?*
*A szerzetes figyelmesen végighallgatja őket. Nem látszik, hogy a történet kicsit is felkavarná. Bizonyára sok sötét dolgot hallott, esetleg látott már. Ez talán nem is csoda, hiszen a szerzetes tekintete még Elenát is arra késztette, hogy felfedje neki énje sötétebb oldalát. S alkalmasabb pillanatban talán meg is tette volna. És mint elmesélte, ezt a történetet is hallotta már a helyiektől akik, - mint ahogy ők is -, szellemekre gyanakodtak.
A napról és holdról nem sokat tudtak meg. Ezután az ékszereket is megvizsgálja. Úgy gondolja nem átkozottak. Bár a lány nem tudja, mennyire ért a dologhoz bízik a szavában, ezért meglepődik ugyan, mikor a szerezetes a nyakába akasztja a medált, de engedi. Inkább attól ijed meg, hogy a férfi ennyire a szívébe lát.*
~ Talán ez is valami varázslat? Vagy csak tehetség, esetleg a gyakorlat teszi? ~
- Vajon honnan szerezhette őket? - *kérdezi megérintve a holdmedált - *eddig azt gondoltam, talán a házból hozhatta magával. Egy koldusnál ritkán lehet efféle holmi.
*Őt személy szerint annyira nem zavarja, hogy a nyakláncot viseli, már csak azért sem, mert a pap akasztotta azt a nyakába. De nem csodálta, hogy Ysdenerit igen. Nemes lélekre vall, ami benne nem volt meg. Igaza lehet Leirelnek, tényleg ellentétesek. Talán abban is igaza van, hogy jól kiegészítik egymást.
- Ő is azt akarta, hogy mi viseljük a láncokat. - *nyugtatja a nőt kedvesen.
A medált megérintve érezi, hogy az meleg. Nem erre számított, hiszen a szerzetes és Therumon is csak rövid ideig tartotta a kezében.*
- Mondja, más fajta mágia nyomait sem találta rajta? Vagy ezt nem lehet megállapítani? - *Első sorban valami védő varázslatra gondol, mint Therumon is.
A pap egészen izgalomba jön a rózsa említésétől. Ezt látva Elena is élesebben kezd figyelni. Lehet, hogy most megtudnak valamit?*
1525. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 19:13:30
Üzenet elküldve: 2013-07-17 19:13:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Végighallgatja ahogy elmeséli Ysdeneri a mondandóját, aki kitér minden részletre. Nem nagyon van hozzáfűzni valója, de annak viszont örül hogy a nyakláncok nem átkozottak. Kicsit félt tőle hogy azok a medálok miatt ő is öngyilkosságot követ el. De végülis Ysdeneri nyakába felkerül a nap, míg Elena nyakába a hold medál.*
~Furcsán írta le Leirel, Elenát. Nem ilyennek ismertem meg eddig a lányt.~ *Fut végig az agyán, de ami tény az tény. Elena nem sokat kommunikál velük, olyan magának való.
*Ysdeneri megemlíti hogy furcsán érzi magát a nyaklánc miatt, amibe felfedezni véli hogy a lányba is megtalálható az ami egyre kevesebb emberbe, ez pedig a becsület.*
-Ne aggódjon ezért. Annak a szerencsétlen koldusnak az utolsó cselekedete volt ez. Szerintem ezzel a jelképes nyaklánccal kívánta önöket megvédeni. És ki tudja. Talán tényleg megvédi a viselőit.- *Próbálja eloszlatni a bizonytalanságot a lányból, majd Leirel felé fordul.
-Azt az információt kaptuk arról a házról, hogy az már az utolsó háború óta lakatlan. Azelőtt lehetne tudni hogy kik laktak benne ?- *Teszi fel az újabb kérdéseket, majd Ysdenerire néz.*
-Ha jól tudom önnek felrajzolta a holtestek helyét is az őrparancsnok. Lehet ennek is lehet valamiféle jelentése.-
*Végighallgatja ahogy elmeséli Ysdeneri a mondandóját, aki kitér minden részletre. Nem nagyon van hozzáfűzni valója, de annak viszont örül hogy a nyakláncok nem átkozottak. Kicsit félt tőle hogy azok a medálok miatt ő is öngyilkosságot követ el. De végülis Ysdeneri nyakába felkerül a nap, míg Elena nyakába a hold medál.*
~Furcsán írta le Leirel, Elenát. Nem ilyennek ismertem meg eddig a lányt.~ *Fut végig az agyán, de ami tény az tény. Elena nem sokat kommunikál velük, olyan magának való.
*Ysdeneri megemlíti hogy furcsán érzi magát a nyaklánc miatt, amibe felfedezni véli hogy a lányba is megtalálható az ami egyre kevesebb emberbe, ez pedig a becsület.*
-Ne aggódjon ezért. Annak a szerencsétlen koldusnak az utolsó cselekedete volt ez. Szerintem ezzel a jelképes nyaklánccal kívánta önöket megvédeni. És ki tudja. Talán tényleg megvédi a viselőit.- *Próbálja eloszlatni a bizonytalanságot a lányból, majd Leirel felé fordul.
-Azt az információt kaptuk arról a házról, hogy az már az utolsó háború óta lakatlan. Azelőtt lehetne tudni hogy kik laktak benne ?- *Teszi fel az újabb kérdéseket, majd Ysdenerire néz.*
-Ha jól tudom önnek felrajzolta a holtestek helyét is az őrparancsnok. Lehet ennek is lehet valamiféle jelentése.-
1524. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 17:33:08
Üzenet elküldve: 2013-07-17 17:33:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Mordach jobbnak látja azt, ha inkább csendben marad, s nem szól bele a további beszélgetésbe, mert minél többször nyitja ki a száját ez a férfi, a Vörös annál idegesebb lesz, s jól ismeri magát. Ha még jobban szítaná a kedélyeket, s még jobban belemélyülne a dolgokba, akkor kénytelen lenne kidobni innen a csuklyást, majd kint jól helybenhagyni. Ám ezzel kétli, hogy Caith szemében nőne, ezt pedig nem kockáztatná meg. No meg azt sem kell elfelejteni, hogy ez egy templom, s ide nem éppen azért jönnek az emberek, hogy egymással szótacsátazzanak, avagy még rosszabb. Mordach arcáról ugyanakkor a gúnyos mosoly hamar lefagy, s inkább ingerülten, szúrósan mered az idegenre.
A 'hacsak nem férje vagy' mondatfoszlányra viszont felkapja a fejét, s már készülne arra, hogy kikapja kardját s kicsit megfenyítse a csuklyást, ha nem áll le a kérdezősködéssel, azonban erre semmi szükség. A Vöröst váratlanul éri, ahogy a hölgyemény kezébe fonja sajátját, ugyanakkor a másodperc egy apró töredéke is elég ahhoz, hogy kapcsoljon. Azonnal meg is szorítja Caith kezét, közelebb is áll hozzá, s letagadhatatlanul büszke ábrázat ül arcára, mely enyhe lenéző gúnnyal párosul.*
- Egyéb kérdés?
*Veti oda végül, de láthatóan az illető ért a 'majdnem' szép szóból, s távozik. Mordach egy aprót biccent felé, s ahogy az megfordul, a férfi már úgy is viselkedik, mintha ott se lenne. A hölgyemény bájos kezét ugyanakkor még mindig sajátjában tartja, kicsit talán elragadtatta magát a 'heves' színjáték közepette, így el sem ereszti, úgy fordul felé.*
- Örülök, hogy látom! *hinti be kézfejét lágy csókjával* Még egy ilyen eset, s hivatalosan is őrangyal szolgálatba állok!
*Mosolyodik el, majd lassan sétálni kezd az első sorok felé, ahol elengedi egy pillanatra Caith kezét, s megragadja a tekercseket.*
- Ha megbocsájt egy fél pillanatra!
*Azzal Mordach sietősen eltűnik a könyvtárban, de egy apró perc elteltével már acélozott talpú bakancsai kopognak is felfelé a lépcsőn, az ajtó kitárul, s már siet is vissza a hölgyeményhez, ki alig ér fel mellkasáig.*
- Remélem, jól telt az éjszakája! Ha jól sejtem, akkor sikerült kivennie szobát! *pillant ki az ablakon* Bár, ahogy elnézem, elég korai még az idő, s ilyenkor még aludnia kellene, nem? *vonja fel szemöldökeit* Tán történt valami baj?
*Kérdezi érdeklődve, miközben lehuppan az első padra. Nem tervezte, hogy most azonnal elindulna kifelé, nagyon kellemes egyelőre ez a nyugalom és a lágy hűvös, persze azt sem tervezte, hogy az elf lányzót itt hagyja. Valamiért tudatalattija küldi a jeleket tudatának, hogy ne hagyja magára Caithot. Lassan kezdi tényleg azt érezni, hogy felvette az oltalmazó - vörös - őrangyal szerepet! Ami mondjuk, nincs is ellenére..*
- Reggelizett már? Mit szólna, ha a gazdagnegyedben meghívnám egy finom reggelire?
*Derülnek fel a férfi vörösen izzó szemei, ahogy felveti a remeknek ígérkező ötletet, úgyis még ki kell engesztelnie a hölgyeményt a tegnap esti kis ijesztés miatt, melyet ruhája bánt!*
A 'hacsak nem férje vagy' mondatfoszlányra viszont felkapja a fejét, s már készülne arra, hogy kikapja kardját s kicsit megfenyítse a csuklyást, ha nem áll le a kérdezősködéssel, azonban erre semmi szükség. A Vöröst váratlanul éri, ahogy a hölgyemény kezébe fonja sajátját, ugyanakkor a másodperc egy apró töredéke is elég ahhoz, hogy kapcsoljon. Azonnal meg is szorítja Caith kezét, közelebb is áll hozzá, s letagadhatatlanul büszke ábrázat ül arcára, mely enyhe lenéző gúnnyal párosul.*
- Egyéb kérdés?
*Veti oda végül, de láthatóan az illető ért a 'majdnem' szép szóból, s távozik. Mordach egy aprót biccent felé, s ahogy az megfordul, a férfi már úgy is viselkedik, mintha ott se lenne. A hölgyemény bájos kezét ugyanakkor még mindig sajátjában tartja, kicsit talán elragadtatta magát a 'heves' színjáték közepette, így el sem ereszti, úgy fordul felé.*
- Örülök, hogy látom! *hinti be kézfejét lágy csókjával* Még egy ilyen eset, s hivatalosan is őrangyal szolgálatba állok!
*Mosolyodik el, majd lassan sétálni kezd az első sorok felé, ahol elengedi egy pillanatra Caith kezét, s megragadja a tekercseket.*
- Ha megbocsájt egy fél pillanatra!
*Azzal Mordach sietősen eltűnik a könyvtárban, de egy apró perc elteltével már acélozott talpú bakancsai kopognak is felfelé a lépcsőn, az ajtó kitárul, s már siet is vissza a hölgyeményhez, ki alig ér fel mellkasáig.*
- Remélem, jól telt az éjszakája! Ha jól sejtem, akkor sikerült kivennie szobát! *pillant ki az ablakon* Bár, ahogy elnézem, elég korai még az idő, s ilyenkor még aludnia kellene, nem? *vonja fel szemöldökeit* Tán történt valami baj?
*Kérdezi érdeklődve, miközben lehuppan az első padra. Nem tervezte, hogy most azonnal elindulna kifelé, nagyon kellemes egyelőre ez a nyugalom és a lágy hűvös, persze azt sem tervezte, hogy az elf lányzót itt hagyja. Valamiért tudatalattija küldi a jeleket tudatának, hogy ne hagyja magára Caithot. Lassan kezdi tényleg azt érezni, hogy felvette az oltalmazó - vörös - őrangyal szerepet! Ami mondjuk, nincs is ellenére..*
- Reggelizett már? Mit szólna, ha a gazdagnegyedben meghívnám egy finom reggelire?
*Derülnek fel a férfi vörösen izzó szemei, ahogy felveti a remeknek ígérkező ötletet, úgyis még ki kell engesztelnie a hölgyeményt a tegnap esti kis ijesztés miatt, melyet ruhája bánt!*
1523. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 16:40:21
Üzenet elküldve: 2013-07-17 16:40:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Pusztán a férfi puha bőrcsizmás lépteinek koppanása is valóságos mennydörgésként hasít a templomnak már-már nyomasztó csendességébe. A sejtelmesen derengő félhomály és ez a nehéz, állott levegő nem épp azt sugallja hogy a látogató a tudás végtelen tárházába csöppent. A csuhások most, mint ezer szorgos hangya csoszognak sietősen a templom különböző helyiségeibe. Ügyet sem vetnek a tanulni vágyó emberre, így hát Sagen kénytelen fogni magának egyet, s kergetni kezdi őket mint egy hálós kislány a lepkéket. Nagy nehézségek árán sikerül fognia egyet - látszólag a leggorombábbat az épületben -, aki már-már pofátlan mennyiségű fénylő aranytallérok árán leül átadni egy csekély tudást. Nem elég hogy a morcos tanító hadarva megosztott tudására is figyelnie kell, sejhaját is feltöri jóformán a tömör, szálkás fapad. A pap valószínűleg rekordidő alatt lezavarta a mostani órát, majd köszönés nélkül, szélsebesen távozik folytatni a maga dolgát.*
1522. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 07:29:26
Üzenet elküldve: 2013-07-17 07:29:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
* A nő feláll és végigméri, próbálja kifürkészni az arcát, de az jól el van rejtve a csuklya alatt.
Majd csupán ennyit, hogy ráhibázott, és a kezét a vörös hajú mágus kezébe csúsztatja.*
- Ez nem alakult valami jól elsőre- * gondolja, majd gyorsan felméri mit is tehet.*
* Az biztos, hogy itt már nem tud ennél többet kihozni a dologból. Felmerül benne, hogy talán másképp kellet volna indítania, de az apja kiképző iskolájában nem tanították meg neki azokat az udvarias körmondatokat, melyeket elvárnak a városi népek. Ám elhessegeti ezeket a gondolatokat és arra jut, hogy ez egy beképzelt elf nőszemély és egy fennhéjázó embermágus. Azonnal ellenségesen lépett fel a kardjával, majd mágiájával kérkedett. Nyilván rájöttek ,hogy mi is ő és ezért léptek fel vele ilyen ellenségesen. Hisz mindig ez van ha kiderül, hogy sötét elf. Ráadásul úgy tűnik férj és feleség. - Áh gebedjetek meg- * gondolja magában, de hangosan csak ennyit mond.*
- Úgy látom megzavartam valamit, talán jobb ha távozom.-
* Biccent a csuklyás fejével és mielőtt válaszolhatnának neki faképnél hagyja őket. A templomból kifelé jövet még átfut a fején egy gondolat. - Ha kitanulom azokat a varázslatokat amiket akarok én biztos nem fényeket fogok megidézni arra aki nem tetszik nekem. - erre a gondolatra torz vigyor jelenik meg az arcán, de ezt szerencsére senki nem látja.*
Majd csupán ennyit, hogy ráhibázott, és a kezét a vörös hajú mágus kezébe csúsztatja.*
- Ez nem alakult valami jól elsőre- * gondolja, majd gyorsan felméri mit is tehet.*
* Az biztos, hogy itt már nem tud ennél többet kihozni a dologból. Felmerül benne, hogy talán másképp kellet volna indítania, de az apja kiképző iskolájában nem tanították meg neki azokat az udvarias körmondatokat, melyeket elvárnak a városi népek. Ám elhessegeti ezeket a gondolatokat és arra jut, hogy ez egy beképzelt elf nőszemély és egy fennhéjázó embermágus. Azonnal ellenségesen lépett fel a kardjával, majd mágiájával kérkedett. Nyilván rájöttek ,hogy mi is ő és ezért léptek fel vele ilyen ellenségesen. Hisz mindig ez van ha kiderül, hogy sötét elf. Ráadásul úgy tűnik férj és feleség. - Áh gebedjetek meg- * gondolja magában, de hangosan csak ennyit mond.*
- Úgy látom megzavartam valamit, talán jobb ha távozom.-
* Biccent a csuklyás fejével és mielőtt válaszolhatnának neki faképnél hagyja őket. A templomból kifelé jövet még átfut a fején egy gondolat. - Ha kitanulom azokat a varázslatokat amiket akarok én biztos nem fényeket fogok megidézni arra aki nem tetszik nekem. - erre a gondolatra torz vigyor jelenik meg az arcán, de ezt szerencsére senki nem látja.*
1521. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-17 00:56:48
Üzenet elküldve: 2013-07-17 00:56:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Álom és ébrenlét határán járva nem lepi meg túlságosan, hogy a kimerültség helyét hirtelen megmagyarázhatatlan nyugalom veszi át, ám a halvány derengés, mit még félig csukott szemmel is érzékel, gyanússá teszi a dolgot. Felemeli a fejét, álmosan pislogva keresi a fény forrását, s nem igényel komoly szellemi erőfeszítést részéről, hogy rájöjjön az apró lények mágikus eredetére. Ahhoz viszont egy kicsit többet kell forgolódnia, hogy azt is kitalálja, ki idézte meg őket - na nem mintha olyan sok alternatívája lenne. Hamarosan meg is pillantja az ismerős vörös loboncot, s szemmel láthatólag fel is derül az arca. Már nem érzi magát olyan fáradtnak, mint a templom előtt ácsorogva, bár talán még mindig túlzás lenne azt állítani, hogy éber vagy friss.
Azonban ami ez után következik, igen hamar felébreszti. Értetlenné komorul az arca, ahogy az idegen odalép hozzá, és megszólítja: nincsen hozzászokva a túl udvarias, körülményeskedő, formális stílushoz, az viszont kissé meglepi, hogy a férfi kapásból letegezi. Ismerik talán valahonnan egymást...?*
- Nos, kaptam már szebb bókokat is annál, hogy "ramatyul nézel ki" *szól végül rosszul palástolt szarkazmussal, majd feláll, és végigméri a férfit. Természetesen nem sokat lát belőle - meg is van a véleménye azokról, akik még akkor is elrejtik a másik elől az arcukat, ha beszélgetést próbálnak kezdeményezni vele. Szeme sarkából futó pillantást vet Mordachra, halványan, alig észrevehetően elmosolyodik, ahogy hallgatja. Kifejezetten örül, hogy a férfi csatlakozik hozzájuk.
A következő pillanatban aztán kis híján hangosan felkacag, annyira abszurd az egész helyzet. Hát ha az idegen rokonszenvet próbál ébreszteni, akkor igencsak rosszul csinálja. Először "ramatyul nézel ki", most meg "egy nő sosem ártatlan", te jó ég. Caith kapásból két indokot tart elképzelhetőnek, amiért így viselkedik: vagy abszolút nulla tapasztalattal rendelkezik a civilizált kapcsolatteremtés terén, vagy bolond, ha azt képzeli, ilyen stílussal megnyerhet magának bárkit is.
Az utolsó mondata nyomán azonban egy ötlet kezd körvonalazódni a fejében, mit hamar meg is valósít, bár csak remélni tudja, hogy Mordach "veszi a lapot", s belemegy a játékba.
- Ami azt illeti, ráhibázott... *a már ismert szégyellős-félénk mosollyal az arcán közelebb mozdul a Vöröshöz, s kezébe csúsztatja a kezét, félreértelmezhetetlen pillantást vetve rá. *
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 01:09:50
Azonban ami ez után következik, igen hamar felébreszti. Értetlenné komorul az arca, ahogy az idegen odalép hozzá, és megszólítja: nincsen hozzászokva a túl udvarias, körülményeskedő, formális stílushoz, az viszont kissé meglepi, hogy a férfi kapásból letegezi. Ismerik talán valahonnan egymást...?*
- Nos, kaptam már szebb bókokat is annál, hogy "ramatyul nézel ki" *szól végül rosszul palástolt szarkazmussal, majd feláll, és végigméri a férfit. Természetesen nem sokat lát belőle - meg is van a véleménye azokról, akik még akkor is elrejtik a másik elől az arcukat, ha beszélgetést próbálnak kezdeményezni vele. Szeme sarkából futó pillantást vet Mordachra, halványan, alig észrevehetően elmosolyodik, ahogy hallgatja. Kifejezetten örül, hogy a férfi csatlakozik hozzájuk.
A következő pillanatban aztán kis híján hangosan felkacag, annyira abszurd az egész helyzet. Hát ha az idegen rokonszenvet próbál ébreszteni, akkor igencsak rosszul csinálja. Először "ramatyul nézel ki", most meg "egy nő sosem ártatlan", te jó ég. Caith kapásból két indokot tart elképzelhetőnek, amiért így viselkedik: vagy abszolút nulla tapasztalattal rendelkezik a civilizált kapcsolatteremtés terén, vagy bolond, ha azt képzeli, ilyen stílussal megnyerhet magának bárkit is.
Az utolsó mondata nyomán azonban egy ötlet kezd körvonalazódni a fejében, mit hamar meg is valósít, bár csak remélni tudja, hogy Mordach "veszi a lapot", s belemegy a játékba.
- Ami azt illeti, ráhibázott... *a már ismert szégyellős-félénk mosollyal az arcán közelebb mozdul a Vöröshöz, s kezébe csúsztatja a kezét, félreértelmezhetetlen pillantást vetve rá. *
A hozzászólás írója (Caith Ashsat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.17 01:09:50
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122