Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-06-06 19:26:59
Üzenet elküldve: 2012-06-06 19:26:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A könyvtárban tett izgalmas látogatás után Sol jobban szemügyre veszi a templom belsejét is. A félhomályban hunyorogni kényszerül, de így is nagyon élvezi a sok érdekességet. Nem messze az oltártól egy kis vas állványon meggyújtott mécsesek és gyertyák sorakoznak. Némelyik már egészen leégett, de akad közöttük olyan is, amelyet csak nemrég gyújtottak meg. Sol közelebb megy és meggyújt egy gyertyát, a többi közé helyezi. "Tudod Agervil bácsi nagyon hiányzol ám. Nem jó egyedül. Kevésbé vicces." Egy újabb gyertya után nyúl, meggyújtja és az előző mellé teszi. "Anyu, Apu, bár titeket nem ismerhettelek, ti is hiányoztok." Nagyot sóhajt. Már majdnem a kijárat felé veszi az irányt, amikor észrevesz egy másik faajtót, szemben a könyvtárba vezetővel. Egyből felcsillan a szeme. Lenyomja a kilincset, zárva. "No, ezen könnyen segíthetünk!" Hosszan kotorászik tarisznyájában, végül elégedetten előhúzza zárnyitó készletét. Nagy műgonddal beilleszti a kis fémpálcikákat a zárba, ügyesen jár a keze. "Mindjárt, mindjárt!" Már majdnem végez, mikor kinyílik az ajtó és egy meglepett csuhással néz farkas szemet*
- Hoppá! Ez nem az aminek látszik. *Mentegetőzik fülig vörösödve. De hiába, a pap mintha nem is hallaná a csacsogását, rövid úton kitessékeli a kis gnómot a templomból.*
- Szia! Köszi, hogy kikísértél, innen már egyedül is boldogulok.
*Nagyot sóhajt, de legalább a zárnyitó készletét nem hagyta ott.*
- Hoppá! Ez nem az aminek látszik. *Mentegetőzik fülig vörösödve. De hiába, a pap mintha nem is hallaná a csacsogását, rövid úton kitessékeli a kis gnómot a templomból.*
- Szia! Köszi, hogy kikísértél, innen már egyedül is boldogulok.
*Nagyot sóhajt, de legalább a zárnyitó készletét nem hagyta ott.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-06-06 18:47:59
Üzenet elküldve: 2012-06-06 18:47:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Szerencsére épen, ütközés nélkül visszajut a szobájába. Leteszi, vagyis inkább ledobja most szerzett könyveit a padlóra, majd melléjük fekszik. Kinyit egyet, beleolvas, félreteszi. Egy másikat vesz a kezébe, de azzal is ugyanígy jár el. Harmadik könyvvel már nem is próbálkozik, hiszen tudja nagyon jól, az is hasonló sorsa jutna, mint előző két társa.
A szeleburdi lány inkább a hátára fordul, és gondolatok nélküli merengésbe kezd. Nagy valószínűséggel még az álom is elnyomná, de egy halk kopogtatás ezt nem teszi lehetővé.*
- Csukva! *Válaszol a leány teljes lelki nyugalommal.*
- Mi olyat csinálsz, lányom, amit én nem tudhatok? Csak nem valami csínyen töröd már megint a fejed? *Hallatszik a válasz a vaskos ajtó túloldaláról.* Ejnye te lány, szegény Loths atyát már teljesen az őrületbe kergeted. Még mindig alig hiszi el, hogy te voltál és nem egy szellem.
*Aida halkan kuncogni kezd, hiszen még elevenen élnek benne a képek az említett atya ellen elkövetett 'merényletek' kapcsán.*
- Kivételesen nem gondoltam ilyenre, de most hogy mondja nem is rossz ötlet... *Mondja miközben feltápászkodik a földről valamint kinyitja az ajtót.*
- Kerüljön beljebb, Thaniw atya. *Mosolyog egy befelé invitáló kézmozdulat keretében, miután kitárja az ajtót a férfi előtt.*
- Amint látom csak tanulsz. Hát miért mondtad, azt hogy 'csukva'? *Értetlenkedik az atya körbenézve a jelenleg igencsak felfordult szobában.*
- Azért mondtam, mert csukva volt. *Válaszol a lány, mint aki nem is érti, hogy a szerzetesnek, mi nem tiszta ezen. Azután behajtja a nyílászárót, és törökülésbe visszakuporodik a szőnyegre. Csak ezután veszi észre az atya rosszalló pillantását, aminek hatására bővebben is megmagyarázza.* Nem mondhatom, hogy nyitva van, ha egyszer nincs, mert csukva van. Érti már atyám? *Kérdezi és nagy önuralomról teszi bizonyságot. Nem neveti el magát, pedig férfi arckifejezése erre készteti őt.*
- Bolond vagy, te lány. *Állapítja meg néhány perc múlva a pap mosolyogva.* Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, van-e egy kis szabadidőd, de amint látom nincs. *Ezt a mondatot hallva a lány föláll, és lassan, szomorú tekintettel odalépdel az időközben ágyon helyet foglalt férfihoz.*
- Atyám *együtt érzően a vállára helyezi a kezét* van egy rossz és egy jó hírem. Kezdem a rosszal. Magán már sajnos meglátszik a kor. *Kis szünetet tart, hogy nevelője nyugodtan értelmezhesse a mondatot, de ahhoz nem elegendőt, hogy föl is háborodhasson.* Borzalmasan romlanak a szemei. *Közli nevetve. Kacagása betölti a teret, szinte visszhangzik az egész épület.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.06.06 18:59:34, a következő indokkal:
Kérés.
A szeleburdi lány inkább a hátára fordul, és gondolatok nélküli merengésbe kezd. Nagy valószínűséggel még az álom is elnyomná, de egy halk kopogtatás ezt nem teszi lehetővé.*
- Csukva! *Válaszol a leány teljes lelki nyugalommal.*
- Mi olyat csinálsz, lányom, amit én nem tudhatok? Csak nem valami csínyen töröd már megint a fejed? *Hallatszik a válasz a vaskos ajtó túloldaláról.* Ejnye te lány, szegény Loths atyát már teljesen az őrületbe kergeted. Még mindig alig hiszi el, hogy te voltál és nem egy szellem.
*Aida halkan kuncogni kezd, hiszen még elevenen élnek benne a képek az említett atya ellen elkövetett 'merényletek' kapcsán.*
- Kivételesen nem gondoltam ilyenre, de most hogy mondja nem is rossz ötlet... *Mondja miközben feltápászkodik a földről valamint kinyitja az ajtót.*
- Kerüljön beljebb, Thaniw atya. *Mosolyog egy befelé invitáló kézmozdulat keretében, miután kitárja az ajtót a férfi előtt.*
- Amint látom csak tanulsz. Hát miért mondtad, azt hogy 'csukva'? *Értetlenkedik az atya körbenézve a jelenleg igencsak felfordult szobában.*
- Azért mondtam, mert csukva volt. *Válaszol a lány, mint aki nem is érti, hogy a szerzetesnek, mi nem tiszta ezen. Azután behajtja a nyílászárót, és törökülésbe visszakuporodik a szőnyegre. Csak ezután veszi észre az atya rosszalló pillantását, aminek hatására bővebben is megmagyarázza.* Nem mondhatom, hogy nyitva van, ha egyszer nincs, mert csukva van. Érti már atyám? *Kérdezi és nagy önuralomról teszi bizonyságot. Nem neveti el magát, pedig férfi arckifejezése erre készteti őt.*
- Bolond vagy, te lány. *Állapítja meg néhány perc múlva a pap mosolyogva.* Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, van-e egy kis szabadidőd, de amint látom nincs. *Ezt a mondatot hallva a lány föláll, és lassan, szomorú tekintettel odalépdel az időközben ágyon helyet foglalt férfihoz.*
- Atyám *együtt érzően a vállára helyezi a kezét* van egy rossz és egy jó hírem. Kezdem a rosszal. Magán már sajnos meglátszik a kor. *Kis szünetet tart, hogy nevelője nyugodtan értelmezhesse a mondatot, de ahhoz nem elegendőt, hogy föl is háborodhasson.* Borzalmasan romlanak a szemei. *Közli nevetve. Kacagása betölti a teret, szinte visszhangzik az egész épület.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.06.06 18:59:34, a következő indokkal:
Kérés.
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-06-04 19:35:30
Üzenet elküldve: 2012-06-04 19:35:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A Nap fénye átszűrődik a függönyön, lassanként már az egész szobát aranyszínűvé varázsolja.
A parányi helyiségben egy kopottas ágyon egy lány alussza édes álmát. Takarója állig felhúzva, mégis két lába a takarón kívül helyezkedik el.
Mikor a fénynyalábok elérik arcát, száján egy aprócska mosoly fut át, ami azt jelzi, hogy felébredt.
Lomhán a hátára fordul, és még így fektében nyújtózkodik egyet. Azután felül, megdörzsöli az eddig csukva tartott szemeit, majd kezét átvezeti vörös hajára, mely most a fényben piros színben tündököl.*
- Meg fognak ölni! *Tér észhez egy kis idő elteltével. Rögtön kiugrik ágyából, és villám sebességgel kezdi el magára aggatni ruháit.* "Mit fogok én ezért kapni?! Bele sem merek gondolni...!" *Cipőjét már félig futva veszi fel. Hamarosan teljesen kifulladva kopogtat Amos Thenior főpap ajtaján.*
- Kerülj beljebb, lányom! *Szól egy hang az ajtón belülről, mire Aida félénken benyit és azon nyomban szabadkozni kezd.*
- Elnézést, atyám, de...
- Felesleges magyarázkodnod, Aida. *Szakítja félbe a főpap.* Akkor lepődnék még ha egyszer pontosan érkeznél. *Mosolyog az íróasztala mögött ülő, könyvek miatt alig látható férfi.*
- Javíthatatlan vagyok, nincs mit tenni. *Vigyorog a fél-gnóm, és már ülne is le a pappal szembeni székre, mikor az megálljt int.*
- Sajnálom gyermekem, de ma és holnap egyedül kell tanulnod. Túl sok a tennivalóm most ahhoz, hogy veled is foglalkozni tudjak. Itt vannak a könyvek, valamint a jegyzetek, amiket meg kell jegyezned. *Mutat egy nagy halom iratra.* Vidd őket a szobádba, ott nyugtod lesz.
- Egy kicsit sem tud? Egy nagyon icipicit?... *Kezd alkudozni a leány, olyan tekintettel aminek szinte lehetetlen ellenállni.*
- Nem és kész. *Zárja rövidre a témát Amos, majd néhány pillanat múlva anélkül, hogy felnézne még hozzáteszi.* A nézésed sem számít, ifjú hölgy.
*Az említtet 'ifjú hölgy' kicsit durcásan veszi kezébe a nagy tudást rejtő könyv kupacot. Mikor már minden nála van, már alig lát ki mögüle.*
- Ezt megjegyeztem, atyám. *Suttogja maga elé morcosan a lány, miután nagy nehezen becsukja maga mögött az ajtót.
Minden figyelmét az köti le, hogy ne hagyjon el semmit a jókora kupac könyvből, ami miatt alig lát valamit, így az is megeshet, hogy véletlenül valakinek nekiütközik.*
A parányi helyiségben egy kopottas ágyon egy lány alussza édes álmát. Takarója állig felhúzva, mégis két lába a takarón kívül helyezkedik el.
Mikor a fénynyalábok elérik arcát, száján egy aprócska mosoly fut át, ami azt jelzi, hogy felébredt.
Lomhán a hátára fordul, és még így fektében nyújtózkodik egyet. Azután felül, megdörzsöli az eddig csukva tartott szemeit, majd kezét átvezeti vörös hajára, mely most a fényben piros színben tündököl.*
- Meg fognak ölni! *Tér észhez egy kis idő elteltével. Rögtön kiugrik ágyából, és villám sebességgel kezdi el magára aggatni ruháit.* "Mit fogok én ezért kapni?! Bele sem merek gondolni...!" *Cipőjét már félig futva veszi fel. Hamarosan teljesen kifulladva kopogtat Amos Thenior főpap ajtaján.*
- Kerülj beljebb, lányom! *Szól egy hang az ajtón belülről, mire Aida félénken benyit és azon nyomban szabadkozni kezd.*
- Elnézést, atyám, de...
- Felesleges magyarázkodnod, Aida. *Szakítja félbe a főpap.* Akkor lepődnék még ha egyszer pontosan érkeznél. *Mosolyog az íróasztala mögött ülő, könyvek miatt alig látható férfi.*
- Javíthatatlan vagyok, nincs mit tenni. *Vigyorog a fél-gnóm, és már ülne is le a pappal szembeni székre, mikor az megálljt int.*
- Sajnálom gyermekem, de ma és holnap egyedül kell tanulnod. Túl sok a tennivalóm most ahhoz, hogy veled is foglalkozni tudjak. Itt vannak a könyvek, valamint a jegyzetek, amiket meg kell jegyezned. *Mutat egy nagy halom iratra.* Vidd őket a szobádba, ott nyugtod lesz.
- Egy kicsit sem tud? Egy nagyon icipicit?... *Kezd alkudozni a leány, olyan tekintettel aminek szinte lehetetlen ellenállni.*
- Nem és kész. *Zárja rövidre a témát Amos, majd néhány pillanat múlva anélkül, hogy felnézne még hozzáteszi.* A nézésed sem számít, ifjú hölgy.
*Az említtet 'ifjú hölgy' kicsit durcásan veszi kezébe a nagy tudást rejtő könyv kupacot. Mikor már minden nála van, már alig lát ki mögüle.*
- Ezt megjegyeztem, atyám. *Suttogja maga elé morcosan a lány, miután nagy nehezen becsukja maga mögött az ajtót.
Minden figyelmét az köti le, hogy ne hagyjon el semmit a jókora kupac könyvből, ami miatt alig lát valamit, így az is megeshet, hogy véletlenül valakinek nekiütközik.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-06-02 21:07:57
Üzenet elküldve: 2012-06-02 21:07:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Elméjét teljesen lefárasztva lép ki a könyvtárból Xirian. Alig várja, hogy a pincehelyiség párássága után kiérjen a friss levegőre. Miután fölért a lépcsőn, nyugodt léptekkel kezd el haladni a templom temető felőli kijáratához. Egy pillanatra megáll, körbenéz: egy ember férfit lát néhány lépésre tőle, aki gondterhelt arccal ücsörög az oltárhoz legközelebbi pad szélén. "Esetleg szüksége lenne valakire, akihez szólhat" - gondolja a jószívű elf. A férfi azonban nem veszi őt észre, ezért Xirian végül megindul kifelé. "Ilyenkor jobb is nem zavarni senkit, elmélkedjen csak, többek között erre valók a templomok" - gondolja megértően. "Artheniorban mindenki ilyen nyugtalan? Olyan, mintha el lenne átkozva ez a város." Utóbbi gondolatát kicsit meredeknek tartja, s el is veti nyomban.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-06-02 20:43:30
Üzenet elküldve: 2012-06-02 20:43:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
* A Levegő Temploma. Marin mély lélegzetet vesz, és úgy tapasztalja, hogy a levegő itt tisztább, mint a város más részein - főkként a szegénynegyedben. Az oltárhoz lépdel, meggyújt egy gyertyát, majd leül a hátsó padsorba.
A szülei nem beszéltek istenekről, s valószínűleg nem is hittek igazán semmiben, kivéve a kétkezi munka gyümölcsében. Marin összefonja ujjait, s fejét lehajtva próbálja megfogalmazni szavait valaminek. Kicsit mulatságosnak, ám mégis sorsszerűnek érzi, hogy az élet szele ide sodorta. Sokszor mondogatta magának, hogy ha a következő városban nem talál segítőkre, ott hagyja urát, s új életet kezd. De sosem tette. Valószínűleg most sem tette volna meg, de a csábítás már akkora méreteket öltött, hogy képtelen hinni magában. Mindenesetre most nem kell ezen gondolkoznia, hisz ha elenyésző is az a fénysugár, melyet az alagút végén lát, bizony ott pislákol az. Nem úgy, mint rég.
Marin hosszú időt tölt még el a templomban gondolatai közt, s megnyugtatónak is találja ezt a rövidke kis békét, melyre rátalált, ám ideje visszaindulnia a fogadóba.*
A szülei nem beszéltek istenekről, s valószínűleg nem is hittek igazán semmiben, kivéve a kétkezi munka gyümölcsében. Marin összefonja ujjait, s fejét lehajtva próbálja megfogalmazni szavait valaminek. Kicsit mulatságosnak, ám mégis sorsszerűnek érzi, hogy az élet szele ide sodorta. Sokszor mondogatta magának, hogy ha a következő városban nem talál segítőkre, ott hagyja urát, s új életet kezd. De sosem tette. Valószínűleg most sem tette volna meg, de a csábítás már akkora méreteket öltött, hogy képtelen hinni magában. Mindenesetre most nem kell ezen gondolkoznia, hisz ha elenyésző is az a fénysugár, melyet az alagút végén lát, bizony ott pislákol az. Nem úgy, mint rég.
Marin hosszú időt tölt még el a templomban gondolatai közt, s megnyugtatónak is találja ezt a rövidke kis békét, melyre rátalált, ám ideje visszaindulnia a fogadóba.*
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-06-01 17:49:13
Üzenet elküldve: 2012-06-01 17:49:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
* Fellépdel a lépcsőn, közben súlyos fabotja hatalmasakat koppan. A templom hatalmas faajtajai tárva nyitva állank. Meysem belép rajtuk, mert célja van: mégpedig varázslatot tanulni. A tudást nem tudják tőle elvenni. Szerint ez az egyetlenegy dolog van a világon, ami felbecsülhetetlen értékű. A tudás. Bizony ez az amiből a legtöbbet igyekszik szerezni, mert fizikai erőnlétét hiába fejleszti, mindig van erősebb. De a mágiából nem biztos hogy van még egy lélek, aki pont így használja, mint ő. *
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-31 19:03:35
Üzenet elküldve: 2012-05-31 19:03:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Amint megtudta azt, amiért jött, akkor elindult szépen visszafele. Ugyanazon az úton megy, amin jött. Nem tudja, mit gondoljon, mert eléggé ködös kicsit még neki a történet. Bármennyire is próbál rájönni a zavaros részek vajon mire akarnak utalni. Majd csak rá fog jönni előbb vagy utóbb. De reméli, hogy inkább előbb. Minél hamarabb szeretne már túl lenni ezen az egészen.*
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.05.31 19:37:05, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása
A hozzászólást Odin (Moderátor) módosította, ekkor: 2012.05.31 19:37:05, a következő indokkal:
Hiányzó jel pótlása
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-23 01:01:23
Üzenet elküldve: 2012-05-23 01:01:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
- Miért is ellenezném?
*bólint rá mosolyogva Wraeco. Ahogy kibújik Elhia a takarókból, az elfet ismét elönti a vágy: ölelni, csókolni kívánja kedvesét. A lány hajfürtjei esetlenül omlanak szét formás vállai körül, ami érett, nőies külsőt kölcsönöz viselőjének - Wraeconak ez kifejezetten tetszik.*
- Gyere ide.
*hívja magához a lányt, majd szorosan átöleli őt. Az, hogy karjaiban tarthatja Elhiát, Wraeco számára a legcsodásabb érzés. A karcsú testből áradó melegség mellett a lány auráját érezni is kellemes: őszinteség, jóindulat és ártatlanság árad szerelme lelkéből. Gyorsan megereszt még egy puszit Elhia nyakára, majd Theniorhoz fordul.*
- Atyám, köszönöm, hogy segített kedvesem gyógyításában. Az adósa vagyok. Ha bármiben segítségére lehetek, csak üzenjen értem, Wraeco Thempestasnak hívnak.
*szól az elf, majd tiszteletteljesen meghajol a pap előtt, aki szenvtelen arccal viszonozza a gesztust. Wraeco és Elhia kézen fogja elindulnak kifelé, majd a férfiú - érzésein uralkodni képtelen - maga felé fordítja a kedvesét, és érzékien megcsókolja annak puha és kívánatos ajkait.*
*bólint rá mosolyogva Wraeco. Ahogy kibújik Elhia a takarókból, az elfet ismét elönti a vágy: ölelni, csókolni kívánja kedvesét. A lány hajfürtjei esetlenül omlanak szét formás vállai körül, ami érett, nőies külsőt kölcsönöz viselőjének - Wraeconak ez kifejezetten tetszik.*
- Gyere ide.
*hívja magához a lányt, majd szorosan átöleli őt. Az, hogy karjaiban tarthatja Elhiát, Wraeco számára a legcsodásabb érzés. A karcsú testből áradó melegség mellett a lány auráját érezni is kellemes: őszinteség, jóindulat és ártatlanság árad szerelme lelkéből. Gyorsan megereszt még egy puszit Elhia nyakára, majd Theniorhoz fordul.*
- Atyám, köszönöm, hogy segített kedvesem gyógyításában. Az adósa vagyok. Ha bármiben segítségére lehetek, csak üzenjen értem, Wraeco Thempestasnak hívnak.
*szól az elf, majd tiszteletteljesen meghajol a pap előtt, aki szenvtelen arccal viszonozza a gesztust. Wraeco és Elhia kézen fogja elindulnak kifelé, majd a férfiú - érzésein uralkodni képtelen - maga felé fordítja a kedvesét, és érzékien megcsókolja annak puha és kívánatos ajkait.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-23 00:44:01
Üzenet elküldve: 2012-05-23 00:44:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Elfogadja a csókot, de amint eszébe ötlik, hogy igazából hol is van egy határozott mozdulattal elhúzódik kedvesétől.*
- Ezt itt nem illik, ha csak...
*Fülig elvörösödik és hatalmas pilláit rebegtetve zavarba jövő mosoly jelenik orcáján.*
- Hát, izé.
*Habog, miközben saját ujjaival játszadozik. Ujjhegyeit érinti lágyan össze és állandóan cserélgeti őket. Pár perc némaság után hirtelen törnek elő belőle szavai. Annyira váratlanul, hogy megijesztheti vele Kedvesét.*
- Esetleg elmehetnénk a piacra! Ha nem ellenzed, akkor szeretnék pár új ruhát. Ezek hamar elkoptak és nagyom mocskosak.
*Húzza le magáról a kölcsönbe kapott takarót és felállva körbepördül. Hosszú, cseresznyevirágszín haja könnyeden követi karcsú testének mozgását. Elbűvölő szépséget adva a fél szerzetnek, még ha rongyos is a ruhája, amit nemrégiben szerzett a szálláshelyen.
Wraeconak szokatlan lehet Elhiát szabad tincsekkel látnia, úgy, hogy nincs összefogva haja. Előfordult párszor, de az ifjú nő jobban szerette összekötve, de ahogy telik az idő, lelke átalakul, és más dolgok kerülnek előtérbe.*
- Ezt itt nem illik, ha csak...
*Fülig elvörösödik és hatalmas pilláit rebegtetve zavarba jövő mosoly jelenik orcáján.*
- Hát, izé.
*Habog, miközben saját ujjaival játszadozik. Ujjhegyeit érinti lágyan össze és állandóan cserélgeti őket. Pár perc némaság után hirtelen törnek elő belőle szavai. Annyira váratlanul, hogy megijesztheti vele Kedvesét.*
- Esetleg elmehetnénk a piacra! Ha nem ellenzed, akkor szeretnék pár új ruhát. Ezek hamar elkoptak és nagyom mocskosak.
*Húzza le magáról a kölcsönbe kapott takarót és felállva körbepördül. Hosszú, cseresznyevirágszín haja könnyeden követi karcsú testének mozgását. Elbűvölő szépséget adva a fél szerzetnek, még ha rongyos is a ruhája, amit nemrégiben szerzett a szálláshelyen.
Wraeconak szokatlan lehet Elhiát szabad tincsekkel látnia, úgy, hogy nincs összefogva haja. Előfordult párszor, de az ifjú nő jobban szerette összekötve, de ahogy telik az idő, lelke átalakul, és más dolgok kerülnek előtérbe.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-22 20:14:15
Üzenet elküldve: 2012-05-22 20:14:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
- Összeestél a tisztáson, később pedig a folyóparton vesztetted eszméleted. A templomban vagyunk.
*Melegség önti el Wraeco szívét, hogy kedvese ismét magánál van, és nem szenvedett komolyabb sérülést.*
- Maradj fekve!
*teszi hozzá, de hiába: Elhia - mint mindig - képtelen nyugton maradni.
Épp válaszolna a lány kedves szavaira, mikor visszatér Thenior főpap kezében gőzölgő teáskannával. Elhia kortyolgatni kezdi italát. Wraeconak feltűnt, hogy a pap kedvesebben bánik velük most, hogy kedvese ébren van. "Lehet, hogy Amos Thenior nem is olyan magának való" - gondolja először. Az elmúlt hetek eseményei azonban arra sarkalják az elf elméjét, hogy ne elégedjen meg egy kósza feltételezéssel. "Mi a helyzet akkor, ha ismeri őt? Elvégre nem lehetetlen, hogy..." Gyanakvó gondolatmenetéből Elhia kérdése zökkenti ki.*
- Köszönöm.
*feleli, és átveszi a felé nyújtott csészét. Wraeconak kifejezetten ízlik a tea, de nem szól semmit, inkább előbbi gondolatain kezd el újra töprengeni. "Ha ismernék egymást, Elhia is biztos emlékezne rá, kivéve, ha nem közvetlen volt ismeretségük." Az elf végül úgy dönt, nem teszi szóvá a dolgot.*
- Ugyan, ez természetes. Megfogadtam, hogy mindig melletted leszek.
*válaszol az elf, majd átöleli pokrócokba burkolt kedvesét.*
- Miféle sötétség? Miközben lázálmaid voltak, sok mindent motyogtál, de nem igazán értettem, mit. Emlékszel valamire?
*Elhia következő kérdésére csak egy halvány mosollyal válaszol. Mutatóujjával felbiccenti a lány fejét, s a tengerkék szemek bódító varázsának következtében teljesen elfelejti, hol vannak, s megcsókolja élete szerelmét.*
*Melegség önti el Wraeco szívét, hogy kedvese ismét magánál van, és nem szenvedett komolyabb sérülést.*
- Maradj fekve!
*teszi hozzá, de hiába: Elhia - mint mindig - képtelen nyugton maradni.
Épp válaszolna a lány kedves szavaira, mikor visszatér Thenior főpap kezében gőzölgő teáskannával. Elhia kortyolgatni kezdi italát. Wraeconak feltűnt, hogy a pap kedvesebben bánik velük most, hogy kedvese ébren van. "Lehet, hogy Amos Thenior nem is olyan magának való" - gondolja először. Az elmúlt hetek eseményei azonban arra sarkalják az elf elméjét, hogy ne elégedjen meg egy kósza feltételezéssel. "Mi a helyzet akkor, ha ismeri őt? Elvégre nem lehetetlen, hogy..." Gyanakvó gondolatmenetéből Elhia kérdése zökkenti ki.*
- Köszönöm.
*feleli, és átveszi a felé nyújtott csészét. Wraeconak kifejezetten ízlik a tea, de nem szól semmit, inkább előbbi gondolatain kezd el újra töprengeni. "Ha ismernék egymást, Elhia is biztos emlékezne rá, kivéve, ha nem közvetlen volt ismeretségük." Az elf végül úgy dönt, nem teszi szóvá a dolgot.*
- Ugyan, ez természetes. Megfogadtam, hogy mindig melletted leszek.
*válaszol az elf, majd átöleli pokrócokba burkolt kedvesét.*
- Miféle sötétség? Miközben lázálmaid voltak, sok mindent motyogtál, de nem igazán értettem, mit. Emlékszel valamire?
*Elhia következő kérdésére csak egy halvány mosollyal válaszol. Mutatóujjával felbiccenti a lány fejét, s a tengerkék szemek bódító varázsának következtében teljesen elfelejti, hol vannak, s megcsókolja élete szerelmét.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:50:28
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:50:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Lassan nyitja ki csillogó szempárját a lány. Az a kevéske fény is zavarja szeme világát, pedig a templom nem éppen a világosságáról híres.*
- Hol vagyok? Mi történt velem?
*Emeli fel legyengült karját és megdörzsöli sápadt arcát.
Pár pislogás után kezd kitisztulni előtte a kép.*
- Wraeco? Te vagy az?
*Ismeri fel kedvesét, majd szemét ismét megdörzsöli, hogy vélet1enül se higgye hallucinációnak a dolgokat.*
- Hol vagyunk? Nagyon fázom.
*Húzza össze magát az éppen, hogy csak ülésre alkalmas fapadon. Még bizonytalan a mozgása ezért nem meglepő, ha lecsúsznak lábai.*
- Ültess fel, kérlek!
*Bámul Kedvesére, aki szinte már könnyeket ejt a boldogságtól. Akármennyire hajtogatja, a lány nem hajlandó fekve maradni.*
- Jobban vagyok, higgy nekem. Am.. Csak hozzád szerettem volna bújni.
*Fordítja el arcát, amin ismét régi pírja jelenik meg. Mielőtt cselekedetre kerülhetne a sor, az atya visszatér egy ezüsttálcával rajta gőzölgő teával.*
- Látom magadhoz tértél. Ennek örülök. Tessék ifjú hölgy, ezt idd meg! Csipkebogyóból készült és egy kis citromfűvel ízesítettem meg nádcukorral.
*Kissé kedvesebb modorral kezeli a két hegyes fülűt a pap. Elhia habozás nélkül a csészéért nyúl, hiszen a láz miatt nagyon kiszáradt kicsiny teste és a forró nedű még fel is melegíti őt.*
- Köszönöm szépen, ez jól esett. Esetleg kaphatnék még egyet?
*Félénken teszi fel kérdését és lassan a szerzetes felé emeli poharát.*
- Ide teszem maga mellé a kannát. Nyugodtan igya meg mindet.
*A tálcát szorosan magához ragadja, és ismét magára hagyja a párost. A leányzó arca ismét cseresznyeszínre vált.*
- Te nem iszol?
*Régi, ártatlan tekintettel bámul az előtte lévő férfira és azon nyomban neki is tölt egy adagot.*
- Jaj, milyen feledékeny vagyok! Meg sem köszöntem még, hogy megmentettél. Szörnyű sötétség vett körül.
*Mesélése közben egy csúnya ütésnyomot vél felfedezni kedvesén. Az inge el is szakadt azon a helyen, így vehette észre a sérülést.*
- Az.. Ugye.. Nem én voltam!
*Bűntudat jelenik meg arcán, majd a teájának gőzével kezd el játszadozni, hogy ne kelljen kedvesére néznie.*
- Hol vagyok? Mi történt velem?
*Emeli fel legyengült karját és megdörzsöli sápadt arcát.
Pár pislogás után kezd kitisztulni előtte a kép.*
- Wraeco? Te vagy az?
*Ismeri fel kedvesét, majd szemét ismét megdörzsöli, hogy vélet1enül se higgye hallucinációnak a dolgokat.*
- Hol vagyunk? Nagyon fázom.
*Húzza össze magát az éppen, hogy csak ülésre alkalmas fapadon. Még bizonytalan a mozgása ezért nem meglepő, ha lecsúsznak lábai.*
- Ültess fel, kérlek!
*Bámul Kedvesére, aki szinte már könnyeket ejt a boldogságtól. Akármennyire hajtogatja, a lány nem hajlandó fekve maradni.*
- Jobban vagyok, higgy nekem. Am.. Csak hozzád szerettem volna bújni.
*Fordítja el arcát, amin ismét régi pírja jelenik meg. Mielőtt cselekedetre kerülhetne a sor, az atya visszatér egy ezüsttálcával rajta gőzölgő teával.*
- Látom magadhoz tértél. Ennek örülök. Tessék ifjú hölgy, ezt idd meg! Csipkebogyóból készült és egy kis citromfűvel ízesítettem meg nádcukorral.
*Kissé kedvesebb modorral kezeli a két hegyes fülűt a pap. Elhia habozás nélkül a csészéért nyúl, hiszen a láz miatt nagyon kiszáradt kicsiny teste és a forró nedű még fel is melegíti őt.*
- Köszönöm szépen, ez jól esett. Esetleg kaphatnék még egyet?
*Félénken teszi fel kérdését és lassan a szerzetes felé emeli poharát.*
- Ide teszem maga mellé a kannát. Nyugodtan igya meg mindet.
*A tálcát szorosan magához ragadja, és ismét magára hagyja a párost. A leányzó arca ismét cseresznyeszínre vált.*
- Te nem iszol?
*Régi, ártatlan tekintettel bámul az előtte lévő férfira és azon nyomban neki is tölt egy adagot.*
- Jaj, milyen feledékeny vagyok! Meg sem köszöntem még, hogy megmentettél. Szörnyű sötétség vett körül.
*Mesélése közben egy csúnya ütésnyomot vél felfedezni kedvesén. Az inge el is szakadt azon a helyen, így vehette észre a sérülést.*
- Az.. Ugye.. Nem én voltam!
*Bűntudat jelenik meg arcán, majd a teájának gőzével kezd el játszadozni, hogy ne kelljen kedvesére néznie.*
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:13:13
Üzenet elküldve: 2012-05-21 23:13:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
*Teljes erővel berúgja a templom kapuját. Hosszú hajából megállás nélkül csorog a víz, csizmájával sárfoltokat hagy maga mögött. Elhiát szorosan magához öleli, miközben próbál utat találni az alig pislákoló gyertyák gyengén derengő fénye által megvilágított padsorok között.*
- Segítség! Valaki jöjjön ide!
*kiáltja, ám mély hangjának visszhangján kívül semmi sem töri meg a templom borzalmasnak ható csöndjét. Gyorsan lefekteti kedvesét az egyik padra, majd besiet a papi lakosztályba vezető folyosóra. Nem járt még a templom ezen részén, egyperces bolyongás után azonban megleli a keresett ajtót. 'Amos Thenior főpap lakrésze' hirdeti egy kis fatábla. Alatta a felhívás: 'Kérem, kopogjon, mielőtt belép!'. Wraeco habozás nélkül megragadja a kopogtatót, és vadul ütni kezdi a faajtót vele. Nincs válasz. Megpróbál benyitni, de az ajtó zárva van. "Gyerünk! Az nem lehet, hogy ne legyen itt!" A főpap távollétének gondolatától is ájulás kerülgeti az elfet, pedig ő nem az a gyenge típus. Hirtelen tüsszent egyet, amit nemsokára követ még néhány. "Ez sem vall rám" - gondolja rémülten. "Erősnek kell lennem, Elhia számít rám!" - parancsolja magának, majd ismét csapkodni kezdi a főpap ajtaját.
Néhány perc múlva végül nyílik az ajtó.*
- Tessék!
*érkezik a válasz. Wraeco sejti, hogy valóban a főpap áll vele szemben, bár arcát homály fedi.*
- Amos Thenior? Kérem, segítsen! Itt van velem egy lány. Lázas, megbetegedett. Egy növény mérgének beszippantása által került ilyen állapotba. Azóta lázálmok gyötrik.
- Mit képzelsz, fiam? Csak így idehozol valamilyen jött-ment nőszemélyt...
*Wraeco erre hirtelen ököllel beleüt az ajtófélfába, ami ettől kissé megroggyan, a főpapnak pedig torkán akadnak a szavak.*
- Ő nem akármilyen lány. Életem szerelméről beszélünk most. Több tisztelettel, atyám! Bájcsevegni amúgy sincs időnk, segítsen inkább, ha kérhetném!
*mondja inkább utasítóan, mint kérve. Thenior főpap nem szól semmit, bólint, majd némán követni kezdi Wraecot.
Néhány pillanat múlva már oda is érnek a lányhoz, aki pontosan úgy fekszik az első sorban, ahogy az elf hagyta őt. Thenior körbejárja Elhiát. Homlokára teszi tenyerét, megtapogatja nyakát, majd hajlítgatni kezdi a félelf leány végtagjait esetleges keringési rendellenességek után kutatva. Wraeconak, aki nem sokat ért a gyógyításhoz, efféle gondolatok keringenek most elméjében: "Ha sokáig tapogatja Elhiát, én is megvizsgálom őt, csak épp a pengémmel!"
Néhány perc múlva így szól a főpap:*
- Nincs komolyabb baja, a méreg hatása múlófélben van. A láz perzselő tüzétől kell csak megszabadítanunk őt.
*Wraeco némán bólint, Thenior főpap pedig csendes léptekkel eltűnik szem elől. "Különös szerzet. Ha valóban segít meggyógyítani Elhiát, köszönettel tartozom majd neki."
Negyed óra múlva tér csak vissza a templom embere. Az elf addig Elhia mellé telepedett, és lágyan simogatni kezdte kedvese tűzforró homlokát. Előhúz csuhája mélyéről egy sötétzöld, vékony szárú növényekből összerakott csokrot, amit Wraeco nem tud beazonosítani.*
- Mihez...
- Élénkítő Merevzsálya. Ébenfa tövében terem. Ezzel fogjuk felébreszteni őt.
*Erre ismét csak bólint az elf. A pap leakasztja a vállára akasztott pokrócokat, majd egyenként Elhiára teríti azokat. Ezután kezébe veszi a ritka növényt, és két ujjával összemorzsolja azt, majd az ártatlanul fekvő leány orra alá helyezi a 'készítményt'. "Úgy néz ki, érti a dolgát" - gondolja Wraeco.*
- Látja? Már ébredezik is!
*állapítja meg a pap a félvér teremtés fölé hajolva, majd ismét elcsoszog, állítása szerint főz egy gyógyteát a betegnek.*
- Elhia! Hogy érzed magad? Tudsz beszélni? Tudod ki vagyok?
*támadja le aggódva kedvesét Wraeco. Reméli, a lány felismeri őt, s nem kínozzák már tévképzetek Elhia ártatlan lelkét.*
- Segítség! Valaki jöjjön ide!
*kiáltja, ám mély hangjának visszhangján kívül semmi sem töri meg a templom borzalmasnak ható csöndjét. Gyorsan lefekteti kedvesét az egyik padra, majd besiet a papi lakosztályba vezető folyosóra. Nem járt még a templom ezen részén, egyperces bolyongás után azonban megleli a keresett ajtót. 'Amos Thenior főpap lakrésze' hirdeti egy kis fatábla. Alatta a felhívás: 'Kérem, kopogjon, mielőtt belép!'. Wraeco habozás nélkül megragadja a kopogtatót, és vadul ütni kezdi a faajtót vele. Nincs válasz. Megpróbál benyitni, de az ajtó zárva van. "Gyerünk! Az nem lehet, hogy ne legyen itt!" A főpap távollétének gondolatától is ájulás kerülgeti az elfet, pedig ő nem az a gyenge típus. Hirtelen tüsszent egyet, amit nemsokára követ még néhány. "Ez sem vall rám" - gondolja rémülten. "Erősnek kell lennem, Elhia számít rám!" - parancsolja magának, majd ismét csapkodni kezdi a főpap ajtaját.
Néhány perc múlva végül nyílik az ajtó.*
- Tessék!
*érkezik a válasz. Wraeco sejti, hogy valóban a főpap áll vele szemben, bár arcát homály fedi.*
- Amos Thenior? Kérem, segítsen! Itt van velem egy lány. Lázas, megbetegedett. Egy növény mérgének beszippantása által került ilyen állapotba. Azóta lázálmok gyötrik.
- Mit képzelsz, fiam? Csak így idehozol valamilyen jött-ment nőszemélyt...
*Wraeco erre hirtelen ököllel beleüt az ajtófélfába, ami ettől kissé megroggyan, a főpapnak pedig torkán akadnak a szavak.*
- Ő nem akármilyen lány. Életem szerelméről beszélünk most. Több tisztelettel, atyám! Bájcsevegni amúgy sincs időnk, segítsen inkább, ha kérhetném!
*mondja inkább utasítóan, mint kérve. Thenior főpap nem szól semmit, bólint, majd némán követni kezdi Wraecot.
Néhány pillanat múlva már oda is érnek a lányhoz, aki pontosan úgy fekszik az első sorban, ahogy az elf hagyta őt. Thenior körbejárja Elhiát. Homlokára teszi tenyerét, megtapogatja nyakát, majd hajlítgatni kezdi a félelf leány végtagjait esetleges keringési rendellenességek után kutatva. Wraeconak, aki nem sokat ért a gyógyításhoz, efféle gondolatok keringenek most elméjében: "Ha sokáig tapogatja Elhiát, én is megvizsgálom őt, csak épp a pengémmel!"
Néhány perc múlva így szól a főpap:*
- Nincs komolyabb baja, a méreg hatása múlófélben van. A láz perzselő tüzétől kell csak megszabadítanunk őt.
*Wraeco némán bólint, Thenior főpap pedig csendes léptekkel eltűnik szem elől. "Különös szerzet. Ha valóban segít meggyógyítani Elhiát, köszönettel tartozom majd neki."
Negyed óra múlva tér csak vissza a templom embere. Az elf addig Elhia mellé telepedett, és lágyan simogatni kezdte kedvese tűzforró homlokát. Előhúz csuhája mélyéről egy sötétzöld, vékony szárú növényekből összerakott csokrot, amit Wraeco nem tud beazonosítani.*
- Mihez...
- Élénkítő Merevzsálya. Ébenfa tövében terem. Ezzel fogjuk felébreszteni őt.
*Erre ismét csak bólint az elf. A pap leakasztja a vállára akasztott pokrócokat, majd egyenként Elhiára teríti azokat. Ezután kezébe veszi a ritka növényt, és két ujjával összemorzsolja azt, majd az ártatlanul fekvő leány orra alá helyezi a 'készítményt'. "Úgy néz ki, érti a dolgát" - gondolja Wraeco.*
- Látja? Már ébredezik is!
*állapítja meg a pap a félvér teremtés fölé hajolva, majd ismét elcsoszog, állítása szerint főz egy gyógyteát a betegnek.*
- Elhia! Hogy érzed magad? Tudsz beszélni? Tudod ki vagyok?
*támadja le aggódva kedvesét Wraeco. Reméli, a lány felismeri őt, s nem kínozzák már tévképzetek Elhia ártatlan lelkét.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-19 19:50:46
Üzenet elküldve: 2012-05-19 19:50:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*"...kell a varázslat megtanulásához. Na jó ezt még egyszer." Olvasás közben többször is elbambul, így egy egyszerű mondatot vagy háromszor meg kell ismételjen magában, mire ténylegesen sikerül felfognia annak tartalmát. "Tehát...hatalmas koncentrációs képesség kell a varázslat megtanulásához. Ah koncentrálás? Na épp ez az, ami jelen helyzetben nagyon nem megy." lemondóan összecsapja a könyvet és vissza viszi a helyére. Kezével végigszánt egy másik tetszetős olvasmány gerincén követve annak díszes írását. 'Gyorstalpaló, avagy, hogyan használd a meglévő tudásod?' elidőzik az aranyozott betűk bámulásában, végül úgy dönt, hogy majd máskor fog bele annak tanulmányozásába.
Gyomra hatalmasat kondul mire a lány szégyenlősen a hasához kap.*
- Az elfek istenére! Ennél hangosabban nem megy?
*Halkan megszidja a rakoncátlankodó testrészt.
Ekler azt sem tudja, hogy mikor evett utoljára...talán tegnap este.
"Irány a fogadó! Hmm egy gyümölcstálat fogok magamnak rendelni. Igen az biztosan jó lesz!"
Ahogy ezen filózik a tervezgetéstől belelkesülve tárja ki a templom kapuját ami - támaszték híján- hozzácsapódik a falhoz. Aminek egy adag törmelék darab és némi por lesz az eredménye.
Zavarodott vihogás közepette megfordul egy másodperc alatt felméri a helyzetet és rögtön futásnak ered. Nem csoda, hisz a kapu egyik fele totálisan elferdül és csak az éppen maradt részek akadályozzák annak leesését.
"Buta Ekler butuska nőszemély! Hát szabad ilyet?! Ó mennyei fogadó jövök!" Úgy fut, ahogy csak a lába bírja és addig meg sem áll, amíg a fogadó ajtajánál nem találja magát.*
Gyomra hatalmasat kondul mire a lány szégyenlősen a hasához kap.*
- Az elfek istenére! Ennél hangosabban nem megy?
*Halkan megszidja a rakoncátlankodó testrészt.
Ekler azt sem tudja, hogy mikor evett utoljára...talán tegnap este.
"Irány a fogadó! Hmm egy gyümölcstálat fogok magamnak rendelni. Igen az biztosan jó lesz!"
Ahogy ezen filózik a tervezgetéstől belelkesülve tárja ki a templom kapuját ami - támaszték híján- hozzácsapódik a falhoz. Aminek egy adag törmelék darab és némi por lesz az eredménye.
Zavarodott vihogás közepette megfordul egy másodperc alatt felméri a helyzetet és rögtön futásnak ered. Nem csoda, hisz a kapu egyik fele totálisan elferdül és csak az éppen maradt részek akadályozzák annak leesését.
"Buta Ekler butuska nőszemély! Hát szabad ilyet?! Ó mennyei fogadó jövök!" Úgy fut, ahogy csak a lába bírja és addig meg sem áll, amíg a fogadó ajtajánál nem találja magát.*
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-18 22:13:04
Üzenet elküldve: 2012-05-18 22:13:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Cammogó lépteit megszaporázza, amint a templom közelébe ér.*
- Hű!
*Csak ennyi jön ki a nő torkán. Az ámulattól a szája is tátva marad. "Áhá! Szóval ez lenne a Levegő Temploma. Gyönyörű hely." A meglepettségtől pislog egy párat, majd belép az épületbe.
Odabent csak a gyertyák pislákoló fénye emeli ki a teljes sötétségből a templomban levő berendezéseket. A félhomályban hunyorogva nemsokára meg is találja a könyvtárba vezető utat.
Amint betoppan az idő által megtépázott helyre lábával felkavarja a könyvtár szőnyegén levő port, ami olyan sűrű mennyiségben lesz jelen a levegőben, hogy már szinte felölti azt a bizonyos szürkés színt és csaknem szilárd halmazállapotot vesz fel. Eklerre rátörne a tüsszögő roham, ha hagyná, de csak egy elfojtott röfögés szalad ki végül a száján. Aztán egy újabb és egy újabb. Nem olyan neveletlen, hogy csak úgy tüsszentsen egy ilyen helyen.
Hamarosan észreveszi őt a könyvtáros és megindul a lány felé. Az öreg az aszalt szőlőre emlékeztető csontos kezét ráteszi a lány vállára és köszönti őt a helyiségben.*
- Szép jó napot! Miben segíthetek kisasszony?
*Ekler úgy megijed a semmiből jött kezek érintésére - na meg legfőképpen a látványára -, hogy az addig kordában tartott tüsszögése szó szerint kiszabadul a mellkhasából, aminek következtében akkorát hapcizik, hogy visszhangzik a könyvtárban. Allergiás szemekkel és taknyos nózival fordul az öregember felé.*
- Ezt most muszáj volt? Szép napot.
*Nagyon megharagszik rá. "Mi a fenét titokzatoskodik itt ez a majom? Biztos az agyára ment a rideg tekintetű könyvtáros szerepének a megjátszása." ruhája ujjában megtörli az orrát és lekap egy olvasmányt az egyik polcról és kibaktat onnan.
Keres magának egy szimpatikus ülőhelyet, ahova a könyvét le is rakja és valahol a közepénél ki is nyitja. Szemeit eztán az apró betűs lapocskákon legelteti.*
- Hű!
*Csak ennyi jön ki a nő torkán. Az ámulattól a szája is tátva marad. "Áhá! Szóval ez lenne a Levegő Temploma. Gyönyörű hely." A meglepettségtől pislog egy párat, majd belép az épületbe.
Odabent csak a gyertyák pislákoló fénye emeli ki a teljes sötétségből a templomban levő berendezéseket. A félhomályban hunyorogva nemsokára meg is találja a könyvtárba vezető utat.
Amint betoppan az idő által megtépázott helyre lábával felkavarja a könyvtár szőnyegén levő port, ami olyan sűrű mennyiségben lesz jelen a levegőben, hogy már szinte felölti azt a bizonyos szürkés színt és csaknem szilárd halmazállapotot vesz fel. Eklerre rátörne a tüsszögő roham, ha hagyná, de csak egy elfojtott röfögés szalad ki végül a száján. Aztán egy újabb és egy újabb. Nem olyan neveletlen, hogy csak úgy tüsszentsen egy ilyen helyen.
Hamarosan észreveszi őt a könyvtáros és megindul a lány felé. Az öreg az aszalt szőlőre emlékeztető csontos kezét ráteszi a lány vállára és köszönti őt a helyiségben.*
- Szép jó napot! Miben segíthetek kisasszony?
*Ekler úgy megijed a semmiből jött kezek érintésére - na meg legfőképpen a látványára -, hogy az addig kordában tartott tüsszögése szó szerint kiszabadul a mellkhasából, aminek következtében akkorát hapcizik, hogy visszhangzik a könyvtárban. Allergiás szemekkel és taknyos nózival fordul az öregember felé.*
- Ezt most muszáj volt? Szép napot.
*Nagyon megharagszik rá. "Mi a fenét titokzatoskodik itt ez a majom? Biztos az agyára ment a rideg tekintetű könyvtáros szerepének a megjátszása." ruhája ujjában megtörli az orrát és lekap egy olvasmányt az egyik polcról és kibaktat onnan.
Keres magának egy szimpatikus ülőhelyet, ahova a könyvét le is rakja és valahol a közepénél ki is nyitja. Szemeit eztán az apró betűs lapocskákon legelteti.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-18 15:15:09
Üzenet elküldve: 2012-05-18 15:15:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nyomás nehezedik Syl szemeire, de végül sikerül kinyitnia őket. Erős fejfájással ébred a templom egyik padján, ott, ahol nemrégiben még Asrival társalgott. Néhány másodpercnyi nyújtózkodás utána hetykén körbepillant, de nem leli sehol újdonsült partnerét.*
- Asri kedves, hova tűntél?
*kiáltja, mire az egyik pap csendre inti őt. "Szánalmas, nyüzüge bohóc! Ha nem félnék a városőrök alabárdjainak éles pengéitől, menten a torkodnak ugranék!" - forrong magában. "Hova tűnhetett a lány? Egyáltalán hogy aludtam el? Vagy leütött volna? Előtte legalább elszórakoztam vele?" - próbál visszaemlékezni a tegnap estére a sötételf, de semmi sem jut eszébe. Megnézi zsebeit: minden aranya megvan, felszerelése is hiánytalan. "Ideje indulnom. Különös, hogy eltűnt legújabb kiszemeltem, de elmélkedni tudok menet közben is" - határozza el magát, majd nagy nehezen feltápászkodik. Álmos tekintettel, kócos hajjal lép ki a templom kertjébe.*
- Asri kedves, hova tűntél?
*kiáltja, mire az egyik pap csendre inti őt. "Szánalmas, nyüzüge bohóc! Ha nem félnék a városőrök alabárdjainak éles pengéitől, menten a torkodnak ugranék!" - forrong magában. "Hova tűnhetett a lány? Egyáltalán hogy aludtam el? Vagy leütött volna? Előtte legalább elszórakoztam vele?" - próbál visszaemlékezni a tegnap estére a sötételf, de semmi sem jut eszébe. Megnézi zsebeit: minden aranya megvan, felszerelése is hiánytalan. "Ideje indulnom. Különös, hogy eltűnt legújabb kiszemeltem, de elmélkedni tudok menet közben is" - határozza el magát, majd nagy nehezen feltápászkodik. Álmos tekintettel, kócos hajjal lép ki a templom kertjébe.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-17 19:42:43
Üzenet elküldve: 2012-05-17 19:42:43
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Eleget elmélkedett ezeknek a halandóknak a vallásán s már érzi, hogy a mágia miért is pont ide mutatott. Hálát rebeg az útmutatásért Úrnőjének majd újfent körbesétál a templomban. Megtorpan egy ajtónál s végigsimít rajta. *
" Mily tudás rejtőzhet itt? *
* Óvatosan benyit majd szélesre tárja az ajtót. Egy könyvtárra bukkan, s bár ő maga csak nemrég tanulta el a betűvetést, úgy érzi ideje kamatoztatni ezt a tudását. S tán ez most egy ideális hely, így hát belép a könyvtárba. *
" Mily tudás rejtőzhet itt? *
* Óvatosan benyit majd szélesre tárja az ajtót. Egy könyvtárra bukkan, s bár ő maga csak nemrég tanulta el a betűvetést, úgy érzi ideje kamatoztatni ezt a tudását. S tán ez most egy ideális hely, így hát belép a könyvtárba. *
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-16 11:09:33
Üzenet elküldve: 2012-05-16 11:09:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
* Jótékony félhomály fogadja mikor belép a templomba. A masszív kőépület és a fény hiánya jótékonyan hat kedvére. Számára ez egyenlőre az egyik legelfogadhatóbb hely a városban. Ám alig hogy belép egy helyi férfi támadja le és kérdésekkel bombázza jövetele céljából. A nő viszont elhajtja egy haragos intéssel. *
- Nem rád tartozik, féregéletű!
* Morogja szinte hangtalanul, majd mikor látja, hogy a templomszolga nem tágít megadja magát. *
- A várossal ismerkedem, nincs különösebb célom, csak érdekelnek a Felvilágiak.
* Apró füllentés volt csak, de legalább megszabadult a tolakodó embertől. Lassú léptekkel indul körbe s meg-megpihenteti tekintetét a faragott oszlopokon és a töveikben lévő szobrokon. Az oltárt viszont csak távolról szemléli, még a gyomra is felfordulna ha pogány istennek szentelt oltárt érintene. Egy sötétebb beugróba lép be és kecsesen hozzásimul a hideg kőfalnak. *
- Nos Úrnőm, itt vagyok.
* Lehunyta szemeit és hagyta hogy a környezetnében áramló mágia megérintse lelkét.*
- Nem rád tartozik, féregéletű!
* Morogja szinte hangtalanul, majd mikor látja, hogy a templomszolga nem tágít megadja magát. *
- A várossal ismerkedem, nincs különösebb célom, csak érdekelnek a Felvilágiak.
* Apró füllentés volt csak, de legalább megszabadult a tolakodó embertől. Lassú léptekkel indul körbe s meg-megpihenteti tekintetét a faragott oszlopokon és a töveikben lévő szobrokon. Az oltárt viszont csak távolról szemléli, még a gyomra is felfordulna ha pogány istennek szentelt oltárt érintene. Egy sötétebb beugróba lép be és kecsesen hozzásimul a hideg kőfalnak. *
- Nos Úrnőm, itt vagyok.
* Lehunyta szemeit és hagyta hogy a környezetnében áramló mágia megérintse lelkét.*
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-09 16:50:57
Üzenet elküldve: 2012-05-09 16:50:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*A Szegénynegyedet maga mögött hagyva, elérkezik a Templom méretes kertjéhez. Belép az alacsony fakapun, léptei alatt morzsolódnak a finom szemű kavicsok, melyek az utat hivatottak jelezni.
Halványzöld szemeit végigfuttatja a kertet benőtt sötétzöld füvön, a terebélyes fákon, melyek szinte az egész helyet beárnyékolják, ám nem kelt benne rossz érzéseket a kicsit borús kinézetű helység, inkább az óidők misztikus hangulatát idézi benne.
Miután tekintete megelégelte a bámészkodást, továbbsétál, egyenesen a levegő templomának bejáratához, mely ilyenkor nyitva áll.
Belép a csendes helyiségbe, hol kongnak halk léptei, közben pedig ismételten nézelődni kényszerül, hisz a templom igen csak szemkápráztató.*
Halványzöld szemeit végigfuttatja a kertet benőtt sötétzöld füvön, a terebélyes fákon, melyek szinte az egész helyet beárnyékolják, ám nem kelt benne rossz érzéseket a kicsit borús kinézetű helység, inkább az óidők misztikus hangulatát idézi benne.
Miután tekintete megelégelte a bámészkodást, továbbsétál, egyenesen a levegő templomának bejáratához, mely ilyenkor nyitva áll.
Belép a csendes helyiségbe, hol kongnak halk léptei, közben pedig ismételten nézelődni kényszerül, hisz a templom igen csak szemkápráztató.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:24:38
Üzenet elküldve: 2012-05-03 22:24:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
*A Templom sötétjébe érve sietős mozgása mérséklődik, ahogy a bent kószálókra esik pillantása. Magába fojtja szitkait, s az egyik, bejárathoz közeli oszlop tövébe bújik, onnan les hátra, a napfényes Templomkertben álldogáló városőr felé. Mikor aztán az egy sürgető kiáltás után megiramodik a Temető felé, Cyrine ragaszkodása az oszlop társaságához határozottan csökken. Kis ideig még várakozik, végezetül aztán magabiztos mosoly ül ki arcára, miközben árnyalatnyit kihúzva magát körbepillant a bejárat előtt díszelgő csecsebecséken. Miután meggyőződik róla, hogy senkinek nem szúr szemet, ajakbiggyesztve értékeli a látottakat, miközben emlékei között kotorászva kis odafigyeléssel azonosítja a semmihez komoly szinten közelítő hatalommal rendelkező, inkább csak a betérők lelki ráhangolódását elősegítő elementáris szimbólumokat és faragványokat. Végezetül aztán tiszteletteljes köszöntések zárják rövidre szemlélődését, amik egy bentről érkezőnek szólnak, hát előrelátó óvatosságról tanúbizonyságot téve a távozás hímes mezejére lép... De legalábbis vissza a Templomkertbe.*
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-05-01 19:05:08
Üzenet elküldve: 2012-05-01 19:05:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 473
OOC üzenetek: 232
Játékstílus: Vakmerő
* Most, hogy az út porát lesöpörte magáról, egy kiadós edzéssel, ideje a fejében forgó tekervényekről is leszedni a pókhálót. A mágia területén nincsenek nagy elvárásai magával szemben, hisz az effajta szemfényvesztést mindig is gyerekes dolognak tartotta, de azt azért be kell látnia, hogy az "öregek" tudtak egy s mást annak idején.
Emlékszik, egyszer mikor az apjával a termést vitték eladni a városba látott ott egy fura nevű, és még furcsább öltözetű idegent. A trükkökkel amiket bemutatott elkápráztatta mind őt, mind a falu lakosságának nagy részét. Aztán másnapra a férfit felakasztották, mert kiderült, hogy a varázslataival a falu egy tehetősebb házából próbált lopni. Echnal akkor sajnálta azt az embert, de ha tőle próbálnának lopni, ő sem tenne mást.
Na persze vigasztalja a tudat, hogy ő nem effajta dolgokért kívánkozik használni ezt az ősi erőt.
Nem, ő sokkalta igazságosabb dolgot akar véghez vinni. Mert az nem járja, hogy a szellemek, meg a hozzá hasonlók puszta szórakozásból keserítsék meg az emberek életét.
" Nem, az nem járja"*
Emlékszik, egyszer mikor az apjával a termést vitték eladni a városba látott ott egy fura nevű, és még furcsább öltözetű idegent. A trükkökkel amiket bemutatott elkápráztatta mind őt, mind a falu lakosságának nagy részét. Aztán másnapra a férfit felakasztották, mert kiderült, hogy a varázslataival a falu egy tehetősebb házából próbált lopni. Echnal akkor sajnálta azt az embert, de ha tőle próbálnának lopni, ő sem tenne mást.
Na persze vigasztalja a tudat, hogy ő nem effajta dolgokért kívánkozik használni ezt az ősi erőt.
Nem, ő sokkalta igazságosabb dolgot akar véghez vinni. Mert az nem járja, hogy a szellemek, meg a hozzá hasonlók puszta szórakozásból keserítsék meg az emberek életét.
" Nem, az nem járja"*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122