//Konja Konor//
*Visszaérve a templomba már meg sem lepődik a mindenfelé nyüzsgő papokon. Ő csak azt a pillanatot várja, amikor majd újra lemehet kérni a Napmágia tekercsét. Az biztos, hogy az öreg pap is megszenvedhetett vele, mire felvitte oda, hát még amikor újra leveszi és ott hagyja neki. De ettől függetlenül még nem fogja újra az életét kockáztatni, elég volt egyszer. Amíg Konja leül a hátsó padba, a gnóm nekilát a mozdulatok gyakorlásának. Nem mintha túl sokat remélne, de hát valahol el kell kezdeni. És mivel már délután felé jár az idő, és mivel Napmágiáról van szó, hát jobb most, mint este. Észrevette ugyan a tündérlánykán a kimerültség jeleit, de nem mert rákérdezni, hiszen tudta, hogy az álom miatt van. Azonban most, amikor észreveszi, hogy Konja elkezd sírni, abbahagyja a gyakorlást, odasétál, és felugrik mellé a padra.*
- Mi a baj? *kérdezi, bár nagyjából tudja a választ* Az álom, nem igaz? *vesz egy nagy levegőt, hogy dühét csillapítsa. Még fajtájához köti hirtelen haragja is, bár ezt mindig igyekezett elnyomni* Csak tudjam meg, ki felelős mindezért... esküszöm, lehet akárki... ezt mind megbosszulom rajta!
*Ha most a szabadban lenne, egyszerűen előkapná kalapácsát, és addig ütné a földet, amíg összerogy a fáradtságtól. Aztán amíg pihen, rájönne, hogy nem is akarja bántani igazán azt, aki az álmot mutatja neki, nyilván jobb lenne diplomatikus úton elintézni. De annak az illetőnek nincs ilyen szerencséje, ezúttal Zrekil nem tudja kezelni a dühét, így az benne marad, bár ellaposodik. Akkor fog ismét felszínre törni, amikor szemtől szemben állhat azzal, aki mindezért felelős. Valószínűleg első mozdulata az lesz, hogy nekiront. Talán vak dühvel... talán fel sem méri az erőviszonyokat... talán a vesztébe fog rohanni, de legalább ez akkor nem fogja érdekelni. Ám amikor Konja leveszi a kötést, és megnézi az ujját, a gnómnak azonnal elterelődnek erről a gondolatai, és aggódva hallgatja, amit a tündérlányka mond.*
- Elméletileg nem szabadna, hiszen sokszor használtam már a készítményt magamon... hacsak *Zrekil a homlokára csap* Nem lehet hogy esetleg a tündérbőröd érzékeny valamelyik összetevőre? *persze, jobb lett volna ezt az elején letisztázni, de mire a gnóm odajutott, hogy elkészülőben volt a főzet, addigra Konja aludt, aztán a rémálom és... hát kiment a fejéből.*