Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 103 (2041. - 2060. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2060. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 19:45:52
Üzenet elküldve: 2014-01-15 19:45:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
*Való igaz, ha nem látott volna még emberen – bár megkérdőjelezi, hogy az előtte ülő teljesen az e – ilyesfajta szemeket, akkor bizony megilletődne, de miként ama tegnapi vörös is hasonlatos szempárt hordozott, így nem ül meg a lelkében félelem. Helyébe inkább az aggodalom kezd lassan előtűnni az arcán, hiszen látja a férfin, hogy valami igazán nincs rendben. Tán rosszat álmodhatott?
De ahogy másod ízben is találkoznak tekinteteik, melyek akár ég s föld, olyannyira különbözőek egymástól, megnyugszik, mert láthatóan nyugalom ült meg a Vörösön.
Ám mihelyt talán ő is elkalandozhatna, amaz szabadkozásba kezd, igazi úri ember módjára, majd pediglen elmagyarázza, minek okán is került olyan kétes állapotba.
Aravae nem az a nő, aki túl gyakorta engedi arcára kiülni őszinte véleményét, nem mintha a félrevezetés volna a célja, de úrinőhöz méltóan tanították viselkedni. Azonban most mégis kitelepszik rá a meglepődöttség s tán a csodálat csipetnyi keveréke. Holdmágiának még csak hírét se hallotta, de hogy épp ő segítette volna a férfit egy ilyen különös tudomány sötétebb bugyraiból visszatérni? Ha öntelt lenne, most dagaszthatná a büszkeség, helyébe viszont csupán egy finom mosolyt ejt meg az eset nyomán, mert ha akaratlanul is segedelmét nyújthatta, akkor örül, hogy megtehette.*
- Őszintén megvallhatom Önnek, igazán nem értek a mágiához, de mindig is csodáltam azokat, akik ily bátorsággal mertek eme ingatag tudomány oltárán áldozni... Sajnálatos nem szándékosan zavartam meg, azonban így is megnyugtató, ha segíthettem. *Felel ekképpen Mordach magyarázatára, továbbra is visszafogott csendben tudva hangját.
Ami pedig a kézcsókot illeti, nos, örvendezik a lelke, hogy ma ha akaratlan is, de nem adta hajlandóságát továbbra is az álcájába bújni, s így valóban megilletheti eme gesztus. Még csak nyoma sem akad halovány kék ruhakölteményének kinézetén, hogy miféle bajoktól terhes a viselője. Utazó holmijainak nagy részét hátrahagyta a kovácsnál, no nem mintha oly sok mindent cipelne nap nap után magával. Éppúgy rövidkardját is rábízta egy kis tisztogatásra, azonban bármennyire nem úrinőhöz méltó a kardviselet, önnön védelmére ott nyugszik oldalán hosszúkardja, melynek kinézetét most szintén nem volt hajlandósága egyszerű bőranyaggal takargatni; büszkén viseli a Mithraniel címert s egyéb kacifántos, elf vonalakat.
Tehát sejteni lehet, hogy nem egy könnyűvérű nőcske, s nem is a kor egy elfuserált gazdag leánya. Egész lényéből sugárzik az elegancia, a másik fél iránti tisztelet...
Ha valamin azonban mégis megilletődhet, az az, hogy a férfi még előtte nyújtja a kezét a kézcsókra, miként az ő tudomása szerint ennek épp fordítva kell történnie. De mint megannyi nép, annyi szokás, szóval az enyhe zavaron túllendülvén, természetes nemességgel ajánlja kacsóját az üdvözletre.*
- Atyámtól az Aravae nevet kaptam, én is örvendek a szerencsének, Mordach *Mutatkozik be ő is, majd mélykék tekintetével követi a férfi útját a padig, s jómaga sem fél pár lépéssel közelebb merészkedni, esetleg távolabbról szemrevételezni a számára különös tekercset. Azonban mielőtt ő érdeklődhetne, azt az uraság teszi meg, s hát egyből megtalálja azon témák egyikét, melyről a fél-elf nem szívesen szokott beszélni, legalábbis csínján bánik a felfedésével. Ám itt nem akad kitérő válasz, a hazugság mocskába pedig sosem bocsátkozna, így ha kissé szerényen is, de megválaszolja a kérdést.*
- A kardforgatás művészetét finomítván akadt a tegnapi nap folyamán egy Önhöz hasonlatos, vörös szemvilágú s hajú férfi, aki velem kívánt gyakorlatot szerezni. Így esett a sérülés, de igazán semmiség *Magyarázza olykor lesütve hosszú, éjfekete szempilláit, de vajmi oknál fogva úgy érzi, nem kell zavarba esnie a férfi előtt. Tán mert ő is különc tudományt űz, éppoly furcsát, mint a kardforgatás női kéz által, s így párhuzamot érez kettejük között.
No de, nem kívánja, hogy ezen téma fonalán essék tovább a beszélgetés.*
- Ha nem túlzottan tolakodó a kérdésem, megmondaná, mióta foglalkozik mágiával? Mint mondottam, rendkívül érdekesnek találom, de hozzáértésem igen szegényes. Holdmágiának még csak hírét se hallottam, de miként az égitest oly gyönyörű, bizakodom, ez a fajta varázs sem lehet különb... *Jegyzi meg finom, visszafogott mosollyal pirosas ajkain, miként csakugyan közelebb merészkedik megint, hogy ezúttal valóban rálátása lehessen a tekercsre.
Ha Mordach nem vallott volna neki a legelején oly őszintén arról, mivel foglalatoskodik, valószínűleg eszébe se jutna olyan tapintatlanság, hogy csak úgy belekontárkodjon mások magán ügyeibe, de miként a férfi oly természetességgel nyitott felé, így nem érzi akadályát, ha kicsit ő is fesztelenebb viselkedést mutat.*
*Való igaz, ha nem látott volna még emberen – bár megkérdőjelezi, hogy az előtte ülő teljesen az e – ilyesfajta szemeket, akkor bizony megilletődne, de miként ama tegnapi vörös is hasonlatos szempárt hordozott, így nem ül meg a lelkében félelem. Helyébe inkább az aggodalom kezd lassan előtűnni az arcán, hiszen látja a férfin, hogy valami igazán nincs rendben. Tán rosszat álmodhatott?
De ahogy másod ízben is találkoznak tekinteteik, melyek akár ég s föld, olyannyira különbözőek egymástól, megnyugszik, mert láthatóan nyugalom ült meg a Vörösön.
Ám mihelyt talán ő is elkalandozhatna, amaz szabadkozásba kezd, igazi úri ember módjára, majd pediglen elmagyarázza, minek okán is került olyan kétes állapotba.
Aravae nem az a nő, aki túl gyakorta engedi arcára kiülni őszinte véleményét, nem mintha a félrevezetés volna a célja, de úrinőhöz méltóan tanították viselkedni. Azonban most mégis kitelepszik rá a meglepődöttség s tán a csodálat csipetnyi keveréke. Holdmágiának még csak hírét se hallotta, de hogy épp ő segítette volna a férfit egy ilyen különös tudomány sötétebb bugyraiból visszatérni? Ha öntelt lenne, most dagaszthatná a büszkeség, helyébe viszont csupán egy finom mosolyt ejt meg az eset nyomán, mert ha akaratlanul is segedelmét nyújthatta, akkor örül, hogy megtehette.*
- Őszintén megvallhatom Önnek, igazán nem értek a mágiához, de mindig is csodáltam azokat, akik ily bátorsággal mertek eme ingatag tudomány oltárán áldozni... Sajnálatos nem szándékosan zavartam meg, azonban így is megnyugtató, ha segíthettem. *Felel ekképpen Mordach magyarázatára, továbbra is visszafogott csendben tudva hangját.
Ami pedig a kézcsókot illeti, nos, örvendezik a lelke, hogy ma ha akaratlan is, de nem adta hajlandóságát továbbra is az álcájába bújni, s így valóban megilletheti eme gesztus. Még csak nyoma sem akad halovány kék ruhakölteményének kinézetén, hogy miféle bajoktól terhes a viselője. Utazó holmijainak nagy részét hátrahagyta a kovácsnál, no nem mintha oly sok mindent cipelne nap nap után magával. Éppúgy rövidkardját is rábízta egy kis tisztogatásra, azonban bármennyire nem úrinőhöz méltó a kardviselet, önnön védelmére ott nyugszik oldalán hosszúkardja, melynek kinézetét most szintén nem volt hajlandósága egyszerű bőranyaggal takargatni; büszkén viseli a Mithraniel címert s egyéb kacifántos, elf vonalakat.
Tehát sejteni lehet, hogy nem egy könnyűvérű nőcske, s nem is a kor egy elfuserált gazdag leánya. Egész lényéből sugárzik az elegancia, a másik fél iránti tisztelet...
Ha valamin azonban mégis megilletődhet, az az, hogy a férfi még előtte nyújtja a kezét a kézcsókra, miként az ő tudomása szerint ennek épp fordítva kell történnie. De mint megannyi nép, annyi szokás, szóval az enyhe zavaron túllendülvén, természetes nemességgel ajánlja kacsóját az üdvözletre.*
- Atyámtól az Aravae nevet kaptam, én is örvendek a szerencsének, Mordach *Mutatkozik be ő is, majd mélykék tekintetével követi a férfi útját a padig, s jómaga sem fél pár lépéssel közelebb merészkedni, esetleg távolabbról szemrevételezni a számára különös tekercset. Azonban mielőtt ő érdeklődhetne, azt az uraság teszi meg, s hát egyből megtalálja azon témák egyikét, melyről a fél-elf nem szívesen szokott beszélni, legalábbis csínján bánik a felfedésével. Ám itt nem akad kitérő válasz, a hazugság mocskába pedig sosem bocsátkozna, így ha kissé szerényen is, de megválaszolja a kérdést.*
- A kardforgatás művészetét finomítván akadt a tegnapi nap folyamán egy Önhöz hasonlatos, vörös szemvilágú s hajú férfi, aki velem kívánt gyakorlatot szerezni. Így esett a sérülés, de igazán semmiség *Magyarázza olykor lesütve hosszú, éjfekete szempilláit, de vajmi oknál fogva úgy érzi, nem kell zavarba esnie a férfi előtt. Tán mert ő is különc tudományt űz, éppoly furcsát, mint a kardforgatás női kéz által, s így párhuzamot érez kettejük között.
No de, nem kívánja, hogy ezen téma fonalán essék tovább a beszélgetés.*
- Ha nem túlzottan tolakodó a kérdésem, megmondaná, mióta foglalkozik mágiával? Mint mondottam, rendkívül érdekesnek találom, de hozzáértésem igen szegényes. Holdmágiának még csak hírét se hallottam, de miként az égitest oly gyönyörű, bizakodom, ez a fajta varázs sem lehet különb... *Jegyzi meg finom, visszafogott mosollyal pirosas ajkain, miként csakugyan közelebb merészkedik megint, hogy ezúttal valóban rálátása lehessen a tekercsre.
Ha Mordach nem vallott volna neki a legelején oly őszintén arról, mivel foglalatoskodik, valószínűleg eszébe se jutna olyan tapintatlanság, hogy csak úgy belekontárkodjon mások magán ügyeibe, de miként a férfi oly természetességgel nyitott felé, így nem érzi akadályát, ha kicsit ő is fesztelenebb viselkedést mutat.*
2059. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:00:38
Üzenet elküldve: 2014-01-15 18:00:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Miután meglátogatta barátját a fogadóban, úgy dönt, hogy ideje ismét a mágia irányába fordítania a fejét, és mi más lenne erre megfelelő hely, mint Arthenior temploma. Szapora léptekkel közelíti meg hát a helyet, átvágva a főtéren, szegénynegyeden majd templomkerten. Már amennyire ez lehetséges a kisebb-nagyobb tömegben, amin keresztül kell furakodnia. Mindenesetre nem telik bele sok idő, máris a templom bejáratánál lévő lépcsőkön koppan botjának alja, ahogy megmássza a fokokat, végül pedig betér a kellemes hőmérsékletű helyiségbe - ugyanis kint jelenleg elég hűvös az idő, míg a templom falai sokat nem, de némi hőt megtartanak, így alaposan felöltözve ideális.
Ahogy beljebb lépked, egyre jobban tisztul látása, ahogy hozzászokik az állandó félhomályhoz, és íriszei elfelejtik a korábbi, borongó felhőkön át sütő nap fényét. Körbejáratja tekintetét. A napmágus lányt, Nearát, akit korábban - tán előző életének is lehet nevezni - látásból ismert - hisz a nagy máguscsalád cseperedő gyermeke volt ott, ahonnan Eralil is származik, egyszerű földműves családból - legutóbb "itt hagyta", reméli, hogy még mindig megtalálhatja az épületben. Nem volt oly rég, hogy erre járt vele.
Szerencséje van. A hosszú, fekete hajszálak és a mohazöld köpeny egyértelműen jelzik a lány - nő - helyzetét, amit végül a kék szem, és kékre festett ajkak is nyomatékosítanak. Közelebb biceg, hogy megszólíthassa. Úgy látja, hogy két másik lény társaságában hallgat: egy gnóm és egy szerzetes áll Neara mellett. Mielőtt Eralil odalépne, épp az alábbi szavak hangoznak el: "amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk."*
- Magadra hagylak egy kis ideig, és máris bajban vagy? Mint mikor még csak gyermek voltál. *Mosolyog rá az ember nőre, aki harminckét esztendőjével Eralilnál egy jó tizenöt évvel fiatalabb, és ez pont elég arra, hogy amikor Eralil útra kelt és elvált családjától, akkor Neara még kislány volt. Nem ismerte személyesen, de tudott a lányról, és még mindig picit azt a lányt látja benne, akiről az emlékei szólnak: csodálatos tehetséggel megáldott ember.
Majd észbe kap, és rájön, hogy valószínűleg egy tartalmas beszélgetés "közepébe" - vagyis egy kis szünetébe - csöppent bele, ami talán némileg udvariatlanság. Gyorsan bemutatkozik hát.*
- Üdvözletem, Eralil Namos vagyok. *Mondja a gnómnak és a szerzetesnek intézve a szavait, bár utóbbi valószínűleg már látta őt errefelé, hisz már többször járt a templomban, és sok időt töltött el itt.*
*Miután meglátogatta barátját a fogadóban, úgy dönt, hogy ideje ismét a mágia irányába fordítania a fejét, és mi más lenne erre megfelelő hely, mint Arthenior temploma. Szapora léptekkel közelíti meg hát a helyet, átvágva a főtéren, szegénynegyeden majd templomkerten. Már amennyire ez lehetséges a kisebb-nagyobb tömegben, amin keresztül kell furakodnia. Mindenesetre nem telik bele sok idő, máris a templom bejáratánál lévő lépcsőkön koppan botjának alja, ahogy megmássza a fokokat, végül pedig betér a kellemes hőmérsékletű helyiségbe - ugyanis kint jelenleg elég hűvös az idő, míg a templom falai sokat nem, de némi hőt megtartanak, így alaposan felöltözve ideális.
Ahogy beljebb lépked, egyre jobban tisztul látása, ahogy hozzászokik az állandó félhomályhoz, és íriszei elfelejtik a korábbi, borongó felhőkön át sütő nap fényét. Körbejáratja tekintetét. A napmágus lányt, Nearát, akit korábban - tán előző életének is lehet nevezni - látásból ismert - hisz a nagy máguscsalád cseperedő gyermeke volt ott, ahonnan Eralil is származik, egyszerű földműves családból - legutóbb "itt hagyta", reméli, hogy még mindig megtalálhatja az épületben. Nem volt oly rég, hogy erre járt vele.
Szerencséje van. A hosszú, fekete hajszálak és a mohazöld köpeny egyértelműen jelzik a lány - nő - helyzetét, amit végül a kék szem, és kékre festett ajkak is nyomatékosítanak. Közelebb biceg, hogy megszólíthassa. Úgy látja, hogy két másik lény társaságában hallgat: egy gnóm és egy szerzetes áll Neara mellett. Mielőtt Eralil odalépne, épp az alábbi szavak hangoznak el: "amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk."*
- Magadra hagylak egy kis ideig, és máris bajban vagy? Mint mikor még csak gyermek voltál. *Mosolyog rá az ember nőre, aki harminckét esztendőjével Eralilnál egy jó tizenöt évvel fiatalabb, és ez pont elég arra, hogy amikor Eralil útra kelt és elvált családjától, akkor Neara még kislány volt. Nem ismerte személyesen, de tudott a lányról, és még mindig picit azt a lányt látja benne, akiről az emlékei szólnak: csodálatos tehetséggel megáldott ember.
Majd észbe kap, és rájön, hogy valószínűleg egy tartalmas beszélgetés "közepébe" - vagyis egy kis szünetébe - csöppent bele, ami talán némileg udvariatlanság. Gyorsan bemutatkozik hát.*
- Üdvözletem, Eralil Namos vagyok. *Mondja a gnómnak és a szerzetesnek intézve a szavait, bár utóbbi valószínűleg már látta őt errefelé, hisz már többször járt a templomban, és sok időt töltött el itt.*
2058. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 15:32:16
Üzenet elküldve: 2014-01-15 15:32:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Megáll az ajtó előtt, mint aki fél belépni, vesz egy nagy levegőt, s belép. A megszokott kellemes félhomály van bent, amely jó érzéssel tölti el Argust. A bent lévők mind csendben végzik a tevékenységüket, hogy ne zavarják meg a hely szentségét.
Az idős pap félre rakja a seprűt, s megindul az új jövevény felé. Argus tisztelettudóan fejet hajt az idő pap előtt.*
-Üdvözletem Atyám! *köszönti kedvesen a papot.*
-Üdvözöllek fiam! Rég jártál errefelé. Gyere velem, mutatok neked valamit. *invitálja beljebb a mágust.*
*Csendben haladnak végig a templomon egy asztalhoz.*
-Foglalj helyet, s mindjárt ide hozom neked. *Kéri az idő pap, s elvonul a könyvtár felé.*
*Argus lerakja a tarisznyáját, s helyet foglal az asztalnál. ~Vajon mit akar? Már régóta nem voltam, de még emlékszik rám. Talán egy tekercs, valami különleges varázslattal? Vagy esetleg egy ősi mágus feljegyzése?~ idegesen dörzsölgeti a kezét.*
*Az idős pap egy tekerccsel a kezében jön vissza. Széles mosollyal az arcán rakja le a tekercset a mágus elé.*
-Amikor először olvastam, akkor tudtam, hogy ez t érdekesnek fogod tartani. *Megfordul, s otthagyja Argust a tekerccsel.*
*A mágus lassan kitekeri, s elkezdi olvasni magában, de a szája mozog közben. Hamar kiderül, hogy a tekercs nem egy ősi varázsló titkait rejti, hanem egy vándor kereskedő levelét.*
"Kedves Thiord!
A múlt héten egy kis bányász faluban voltam, ahol először minden normálisnak tűnt egészen addig, amíg egyik este egy fekete csuklyás alak jelent meg a szobámban. Nem lépet be, csak megjelent. Egy erszény aranyat adott, s közölte, hogy el akar adni nekem valamit. Nem értettem, hiszen most adott közel 200 aranyat, utána pedig azt akarja, hogy vegyek meg tőle valamit. Ez nem normális. Amikor rákérdeztem, akkor közölte, hogy egy kislányt akart eladni nekem. Azt akarta, hogy még az nap este titokba n raboljam el. Nemet mondtam. Ekkor minden elhomályosul előttem, mintha álmodtam volna. Álmomban hős harcos voltam, aki a megküzdött az erdei szörnyetegekkel. Amikor felébredtem az álmomból, akkor ott álltam a vendéglátóim maradványai fölött. Megöltem őket. A falusiak hamar lefegyvereztek, s elzártak, amíg Arthenior katonái le nem tartóztattak. Halálra ítéltek. Hiába mondtam az őröknek, hogy nem én tehetek róla, azok nem hittek nekem. Próbáltam mindenre visszaemlékezni, de ahogy egyre jobban emlékszem az álmomra, annál jobban meggyőződtem róla, hogy én tettem. A kivégzésem előtt egy papot küldtek be hozzám, s a pap, aki bejött gyóntatni, azt mondta, ha megírom a történetemet, akkor jobban érzem majd magam. Nem érzem magam jobban, sőt egyre jobban dühít, az a pókgyűrűs csuklyás. Átvert. Ha tehetném, akkor bosszút állnék, de erre semmi esélyem."
Az idős pap félre rakja a seprűt, s megindul az új jövevény felé. Argus tisztelettudóan fejet hajt az idő pap előtt.*
-Üdvözletem Atyám! *köszönti kedvesen a papot.*
-Üdvözöllek fiam! Rég jártál errefelé. Gyere velem, mutatok neked valamit. *invitálja beljebb a mágust.*
*Csendben haladnak végig a templomon egy asztalhoz.*
-Foglalj helyet, s mindjárt ide hozom neked. *Kéri az idő pap, s elvonul a könyvtár felé.*
*Argus lerakja a tarisznyáját, s helyet foglal az asztalnál. ~Vajon mit akar? Már régóta nem voltam, de még emlékszik rám. Talán egy tekercs, valami különleges varázslattal? Vagy esetleg egy ősi mágus feljegyzése?~ idegesen dörzsölgeti a kezét.*
*Az idős pap egy tekerccsel a kezében jön vissza. Széles mosollyal az arcán rakja le a tekercset a mágus elé.*
-Amikor először olvastam, akkor tudtam, hogy ez t érdekesnek fogod tartani. *Megfordul, s otthagyja Argust a tekerccsel.*
*A mágus lassan kitekeri, s elkezdi olvasni magában, de a szája mozog közben. Hamar kiderül, hogy a tekercs nem egy ősi varázsló titkait rejti, hanem egy vándor kereskedő levelét.*
"Kedves Thiord!
A múlt héten egy kis bányász faluban voltam, ahol először minden normálisnak tűnt egészen addig, amíg egyik este egy fekete csuklyás alak jelent meg a szobámban. Nem lépet be, csak megjelent. Egy erszény aranyat adott, s közölte, hogy el akar adni nekem valamit. Nem értettem, hiszen most adott közel 200 aranyat, utána pedig azt akarja, hogy vegyek meg tőle valamit. Ez nem normális. Amikor rákérdeztem, akkor közölte, hogy egy kislányt akart eladni nekem. Azt akarta, hogy még az nap este titokba n raboljam el. Nemet mondtam. Ekkor minden elhomályosul előttem, mintha álmodtam volna. Álmomban hős harcos voltam, aki a megküzdött az erdei szörnyetegekkel. Amikor felébredtem az álmomból, akkor ott álltam a vendéglátóim maradványai fölött. Megöltem őket. A falusiak hamar lefegyvereztek, s elzártak, amíg Arthenior katonái le nem tartóztattak. Halálra ítéltek. Hiába mondtam az őröknek, hogy nem én tehetek róla, azok nem hittek nekem. Próbáltam mindenre visszaemlékezni, de ahogy egyre jobban emlékszem az álmomra, annál jobban meggyőződtem róla, hogy én tettem. A kivégzésem előtt egy papot küldtek be hozzám, s a pap, aki bejött gyóntatni, azt mondta, ha megírom a történetemet, akkor jobban érzem majd magam. Nem érzem magam jobban, sőt egyre jobban dühít, az a pókgyűrűs csuklyás. Átvert. Ha tehetném, akkor bosszút állnék, de erre semmi esélyem."
2057. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:12:12
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:12:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
*Hamarosan eléri a tűrőképességének határát.. Hogy ezt honnan tudja? Onnan, hogy bár megint átkerült az álomvilág s a valóság határára, ugyanakkor most valamiért nagyon nehezen tud visszajönni, sőt, egyelőre nem is sikerül neki. A gyönyörű vízesések, a csodálatos táj, a csicsergő madarak, a fénylő patakok, a cikázó szentjánosbogarak, a színes lombkoronák pusztulásba kezdtek. Mintha valami fertő kezdte volna rágni őket, úgy sorvadnak el a fák, mocskolódnak be a patakok, s vált át feketére a kristályos égbolt. Szinte kézzel fogható az a fertő, mely hirtelenjében ellepi Mordach lelkét, s ebből talán a külvilág is érzékelhet annyit, hogy a Vörös homloka gyöngyözik, s csukott szemmel zihál, miközben erősen szorongatja azt a tekercset, mi a kezében van.
Egyre gyorsabban sötétül, egyre gyorsabban rohad, egyre jobban távolodik minden élő.. Ebben a pillanatban mégis valami fénysugár tűnik fel a távolban, melyet először csak homályosan lát Mordach, aztán ahogy közeledik, szép lassan tisztul, s lát meg egy ébenhajú.. Tündért? Istennőt? Nem tudja eldönteni pontosan, s tisztán sem látja ezt a gyönyörű fényforrást, ám ahogy nyújtja felé a kezét, a Vörös hirtelen felébred!
Ebben a pillanatban pattannak ki szemei, s vérszín íriszeivel, mereven kezd bámulni az őt megszólító hölgyre - nem is kérdéses, ő oszlatta fel azt a fertőt az elméjében. Szegény ha olyan, akkor meg is ijedhet egy pillanatra, hiszen vörös szemeket maximum éjelfeknél lehet látni, egy fehér bőrű embernél már túlságosan is szokatlan e jelenség. Előbb mondanák rá azt, hogy valami aljas démon, mely félig-meddig emberi külsőt vett fel, hogy ember legyen teljesen. Gyorsan meg is törli szemeit jobb kezének hüvely- és mutatóujjával, majd újra az ébenhajúra pillant.*
- Ó, kérem, bocsásson meg nekem.. *azzal hirtelen feláll a padról, s odalép a félvér elé, persze tisztes távolságba, nem szeretné elijeszteni, vagy megijeszteni* Éppen a Holdmágia varázslatos tudományát próbáltam magamba szívni, de valami balul sült el! S de, Ön megzavart! *ekkor elmosolyodik* Ezt pedig szeretném megköszönni! Tudja, ha nem szól hozzám, akkor talán még a két világ közt lebegnék! Hiába, ha elértük a maximumot egy bizonyos ágból, akkor ha azután még próbáljuk feszegetni a határokat, az már csak negatívat jelent, s én bizony átestem a ló túloldalára. *húzza el száját, majd ismét megdörzsöli szemeit* Én Mordach volnék, örvendek a szerencsének!
*Mondja kedvesen, s a hölgy felé nyújtja kezeit. Ha ő is nyújtja, akkor a Vörös megragadja azt, s lágy bőrére egy finom csókot hint. Manapság ugyan a hölgyek teljesen mások, mint régen, hiszen az effajta tiszteletteljes köszöntést sokan akár pofonnal is jutalmaznák - bezzeg az alkohol hatására történő tapogatózás már megy! Mindenesetre ha az ébenhajú ellenkezik, esetleg nincs hozzászokva az effajta köszönéshez, akkor a férfi egy mosollyal kísérve vissza húzza kezét.*
- Ne haragudjon, de azt már nem sikerült meghallanom, hogy mit mondott! Remélem, nem szalasztottam el valami fontos kérdést! *azzal visszaül a padra, azonban most tűnik fel csak neki igazán, hogy a félvér feje be van kötve, s hogy pár apróbb sérülés tarkítja a bőrét* Kegyeddel meg mi történt?! Ki művelte ezt?!
*Hamarosan eléri a tűrőképességének határát.. Hogy ezt honnan tudja? Onnan, hogy bár megint átkerült az álomvilág s a valóság határára, ugyanakkor most valamiért nagyon nehezen tud visszajönni, sőt, egyelőre nem is sikerül neki. A gyönyörű vízesések, a csodálatos táj, a csicsergő madarak, a fénylő patakok, a cikázó szentjánosbogarak, a színes lombkoronák pusztulásba kezdtek. Mintha valami fertő kezdte volna rágni őket, úgy sorvadnak el a fák, mocskolódnak be a patakok, s vált át feketére a kristályos égbolt. Szinte kézzel fogható az a fertő, mely hirtelenjében ellepi Mordach lelkét, s ebből talán a külvilág is érzékelhet annyit, hogy a Vörös homloka gyöngyözik, s csukott szemmel zihál, miközben erősen szorongatja azt a tekercset, mi a kezében van.
Egyre gyorsabban sötétül, egyre gyorsabban rohad, egyre jobban távolodik minden élő.. Ebben a pillanatban mégis valami fénysugár tűnik fel a távolban, melyet először csak homályosan lát Mordach, aztán ahogy közeledik, szép lassan tisztul, s lát meg egy ébenhajú.. Tündért? Istennőt? Nem tudja eldönteni pontosan, s tisztán sem látja ezt a gyönyörű fényforrást, ám ahogy nyújtja felé a kezét, a Vörös hirtelen felébred!
Ebben a pillanatban pattannak ki szemei, s vérszín íriszeivel, mereven kezd bámulni az őt megszólító hölgyre - nem is kérdéses, ő oszlatta fel azt a fertőt az elméjében. Szegény ha olyan, akkor meg is ijedhet egy pillanatra, hiszen vörös szemeket maximum éjelfeknél lehet látni, egy fehér bőrű embernél már túlságosan is szokatlan e jelenség. Előbb mondanák rá azt, hogy valami aljas démon, mely félig-meddig emberi külsőt vett fel, hogy ember legyen teljesen. Gyorsan meg is törli szemeit jobb kezének hüvely- és mutatóujjával, majd újra az ébenhajúra pillant.*
- Ó, kérem, bocsásson meg nekem.. *azzal hirtelen feláll a padról, s odalép a félvér elé, persze tisztes távolságba, nem szeretné elijeszteni, vagy megijeszteni* Éppen a Holdmágia varázslatos tudományát próbáltam magamba szívni, de valami balul sült el! S de, Ön megzavart! *ekkor elmosolyodik* Ezt pedig szeretném megköszönni! Tudja, ha nem szól hozzám, akkor talán még a két világ közt lebegnék! Hiába, ha elértük a maximumot egy bizonyos ágból, akkor ha azután még próbáljuk feszegetni a határokat, az már csak negatívat jelent, s én bizony átestem a ló túloldalára. *húzza el száját, majd ismét megdörzsöli szemeit* Én Mordach volnék, örvendek a szerencsének!
*Mondja kedvesen, s a hölgy felé nyújtja kezeit. Ha ő is nyújtja, akkor a Vörös megragadja azt, s lágy bőrére egy finom csókot hint. Manapság ugyan a hölgyek teljesen mások, mint régen, hiszen az effajta tiszteletteljes köszöntést sokan akár pofonnal is jutalmaznák - bezzeg az alkohol hatására történő tapogatózás már megy! Mindenesetre ha az ébenhajú ellenkezik, esetleg nincs hozzászokva az effajta köszönéshez, akkor a férfi egy mosollyal kísérve vissza húzza kezét.*
- Ne haragudjon, de azt már nem sikerült meghallanom, hogy mit mondott! Remélem, nem szalasztottam el valami fontos kérdést! *azzal visszaül a padra, azonban most tűnik fel csak neki igazán, hogy a félvér feje be van kötve, s hogy pár apróbb sérülés tarkítja a bőrét* Kegyeddel meg mi történt?! Ki művelte ezt?!
2056. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 15:56:47
Üzenet elküldve: 2014-01-14 15:56:47
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
*Igen-igen... Olybá tűnik, a mai napja a szeszélyesség jegyében ékeskedik, vagy csupán a piactér légköre az, ami végül folytonos irányváltoztatásra ösztökéli a nőt, de csakugyan nem a belváros felé indul meg, hanem a folyópart mentén kíván nyugtató sétát tenni.
S végezetül le is mond nagy terveiről, inkább a pihenésnek és a természet csodálatának szenteli a napját, elvégre abból baja nem származhat, s enyhén megviselt testének is elkél az ilyesfajta szolgálat.
Ahogy már a dél is mulandóban, úgy a part népes látogatói is oszladozni kezdenek, ki-ki menve a maga dolgára. Aravae pedig nem is bánja, hogy csendben élvezheti a víz tükrén megcsillanó napfény jótékony hatását.
Lassú menetelésének hála elég sokára éri csak el a temetőt, melynek meredek ösvénye nem épp kedvez jókedvének, de azért olyan akadályokba sem ütközik, hogy ne tehetné magát túl rajta. Igazán észre sem veszi, hogy hova viszi a lába, egyszerűen megy előre, aztán majd csak megállapodik valahol, ami olybá tűnik, a Levegő mágia Temploma lesz.
Nem is várat magára, hamarost túljut a sírkerten, majd belép a monumentális, kívülről szinte ragyogó épületbe. Odabent viszont már egészen más a helyzet. A félhomály uralta teret mintha vajmi misztikus fátyol borítaná; az ablakokon szórt, gyér fény juthat csak be, azonban az a kevéske gyertya sem szolgál sokat, gyöngéden derengnek a sötétségben, azon pillanatban majdnem el is aludva, mikor kitárja a faajtót, s kívülről huzat üti a teret.
Persze, az is könnyeden megeshet, hogy csak azért tekint ilyen borongó szemmel a templomra, mert jómaga a mágiát sosem értette, se nem is gyakorolta. Az egészen más volt, mikor hazája mágusai elkápráztatták apró-cseprő trükkjeikkel, női szívének kedveskedő varázslatokkal, melyeknek egészen gyermeki korától nagy kedvelője volt.
Azonban az idők változnak... Otthonát pusztulás fenyegeti, a vidám varázskezűek pedig komorabb munkára kényszerültek, s eme tapasztalások útján őbelőle is kihunyt égboltjának egy csillaga.
No de, nem is azért keveredett ide, hogy feltámassza ama csillagot, egyszerűen csak kíváncsi volt, hogyan is festhet belsejében Arthenior e különleges temploma. S meg kell hagynia, szemgyönyörködtetőek a szépen megmunkált szobrok, az oszlopok, de amiben igazán tetszését leli - így messzebbről is -, az az oltár.
Érdeklődésének összpontosítása pedig annyira sikeres s egyirányú, hogy halk, könnyed léptei alatt – amint közeledik a kőasztalhoz – észre sem veszi az első sorok közt művelődő Vöröst.
Pedig aztán nem mindennapi látvány a hosszú, vérszín hajzuhatagával, ám Aravaénak csakugyan nem tűnik fel jelenléte, oly szinten elbűvöli az oltár rejtélyes mivolta.
Méghozzá nem kevésbé, mint hogy egészen közel merészkedjék hozzá, és puha ujjaival megérintse a zöld színben tetsző, behatárolhatatlan vastag anyagot.
Ekkor történik, hogy tán a káprázatból ocsúdik fel, vagy csupán Mordach mozdítja úgy a tekercset, hogy hangot adjék, de hirtelen elhúzza kezét az oltártól, és egyenest a férfi felé fordul.
Nem az a rémülgetős fajta, s most sem engedi megilletődöttségét kiülni az arcára, de azért felmerül benne a kétely érzékeinek romlására. Mondjuk zavartságát s a mai szeszélyes gondolat változásait betudhatja a tegnapi gyakorló harcból eredő fejsérülésének, azonban nem kíván mindent erre fogni.
Az meg a sors különleges játéka lehet csupán, hogy nap nap után vörös férfiakba botlik, mintha az effajta kinézet oly gyakori volna. Egyedül azt reméli, hogy ezt az urat jobb modorral látták el, mint a barakkban megismertet.
Amennyiben jelenlétével s hirtelen mozzanatával láthatóan megzavarta a férfit, esedékesen felkeltette a figyelmét úgy szóra nyitja ajkait.*
- Remélem nem zavartam meg túlságosan művelődésében... *Suttogja tán egy kissé tartózkodóan, de ugyanazon bájos hangon, mellyel mindenkihez szólni szokott. Nem mondhatni, hogy úgy beszél, mint ahogy a madár csicsereg, és nem is erőlteti a cifra beszédet, egyszerűen olybá tűnik, mintha dallamos, csöndes virágokat hintene a levegőbe szavai nyomán.*
*Igen-igen... Olybá tűnik, a mai napja a szeszélyesség jegyében ékeskedik, vagy csupán a piactér légköre az, ami végül folytonos irányváltoztatásra ösztökéli a nőt, de csakugyan nem a belváros felé indul meg, hanem a folyópart mentén kíván nyugtató sétát tenni.
S végezetül le is mond nagy terveiről, inkább a pihenésnek és a természet csodálatának szenteli a napját, elvégre abból baja nem származhat, s enyhén megviselt testének is elkél az ilyesfajta szolgálat.
Ahogy már a dél is mulandóban, úgy a part népes látogatói is oszladozni kezdenek, ki-ki menve a maga dolgára. Aravae pedig nem is bánja, hogy csendben élvezheti a víz tükrén megcsillanó napfény jótékony hatását.
Lassú menetelésének hála elég sokára éri csak el a temetőt, melynek meredek ösvénye nem épp kedvez jókedvének, de azért olyan akadályokba sem ütközik, hogy ne tehetné magát túl rajta. Igazán észre sem veszi, hogy hova viszi a lába, egyszerűen megy előre, aztán majd csak megállapodik valahol, ami olybá tűnik, a Levegő mágia Temploma lesz.
Nem is várat magára, hamarost túljut a sírkerten, majd belép a monumentális, kívülről szinte ragyogó épületbe. Odabent viszont már egészen más a helyzet. A félhomály uralta teret mintha vajmi misztikus fátyol borítaná; az ablakokon szórt, gyér fény juthat csak be, azonban az a kevéske gyertya sem szolgál sokat, gyöngéden derengnek a sötétségben, azon pillanatban majdnem el is aludva, mikor kitárja a faajtót, s kívülről huzat üti a teret.
Persze, az is könnyeden megeshet, hogy csak azért tekint ilyen borongó szemmel a templomra, mert jómaga a mágiát sosem értette, se nem is gyakorolta. Az egészen más volt, mikor hazája mágusai elkápráztatták apró-cseprő trükkjeikkel, női szívének kedveskedő varázslatokkal, melyeknek egészen gyermeki korától nagy kedvelője volt.
Azonban az idők változnak... Otthonát pusztulás fenyegeti, a vidám varázskezűek pedig komorabb munkára kényszerültek, s eme tapasztalások útján őbelőle is kihunyt égboltjának egy csillaga.
No de, nem is azért keveredett ide, hogy feltámassza ama csillagot, egyszerűen csak kíváncsi volt, hogyan is festhet belsejében Arthenior e különleges temploma. S meg kell hagynia, szemgyönyörködtetőek a szépen megmunkált szobrok, az oszlopok, de amiben igazán tetszését leli - így messzebbről is -, az az oltár.
Érdeklődésének összpontosítása pedig annyira sikeres s egyirányú, hogy halk, könnyed léptei alatt – amint közeledik a kőasztalhoz – észre sem veszi az első sorok közt művelődő Vöröst.
Pedig aztán nem mindennapi látvány a hosszú, vérszín hajzuhatagával, ám Aravaénak csakugyan nem tűnik fel jelenléte, oly szinten elbűvöli az oltár rejtélyes mivolta.
Méghozzá nem kevésbé, mint hogy egészen közel merészkedjék hozzá, és puha ujjaival megérintse a zöld színben tetsző, behatárolhatatlan vastag anyagot.
Ekkor történik, hogy tán a káprázatból ocsúdik fel, vagy csupán Mordach mozdítja úgy a tekercset, hogy hangot adjék, de hirtelen elhúzza kezét az oltártól, és egyenest a férfi felé fordul.
Nem az a rémülgetős fajta, s most sem engedi megilletődöttségét kiülni az arcára, de azért felmerül benne a kétely érzékeinek romlására. Mondjuk zavartságát s a mai szeszélyes gondolat változásait betudhatja a tegnapi gyakorló harcból eredő fejsérülésének, azonban nem kíván mindent erre fogni.
Az meg a sors különleges játéka lehet csupán, hogy nap nap után vörös férfiakba botlik, mintha az effajta kinézet oly gyakori volna. Egyedül azt reméli, hogy ezt az urat jobb modorral látták el, mint a barakkban megismertet.
Amennyiben jelenlétével s hirtelen mozzanatával láthatóan megzavarta a férfit, esedékesen felkeltette a figyelmét úgy szóra nyitja ajkait.*
- Remélem nem zavartam meg túlságosan művelődésében... *Suttogja tán egy kissé tartózkodóan, de ugyanazon bájos hangon, mellyel mindenkihez szólni szokott. Nem mondhatni, hogy úgy beszél, mint ahogy a madár csicsereg, és nem is erőlteti a cifra beszédet, egyszerűen olybá tűnik, mintha dallamos, csöndes virágokat hintene a levegőbe szavai nyomán.*
2055. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 12:25:42
Üzenet elküldve: 2014-01-14 12:25:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*A szerzetest bizony nehéz kérdések elé állítják ők ketten, méghozzá sok nehéz kérdés elé. Dern megmutatja az esze erejét is, hiszen sorra vesz mindent és kivétel nélkül válaszol a kérdésekre, amik a két tanítványt foglalkoztatják.
A gnóm először csak figyelmesen hallgat. Dern szerzetes is azon a véleményen van, hogy az alku egyszeri gyógyításra vonatkozik. A démonokról többet tud, hiszen számos hasonló egyezményt emleget. Tikronnak eddig egyről sem volt tudomása, de természetesen hisz a papnak. Ő lát bele jobban ezekbe az eseményekbe és valószínűleg a fél életét, ha nem az egészet a könyvtár írásai között tölti, így nem lehet összehasonlítani a tudásukat. Henua pedig nyitott és elképzelhetőnek tartja, hogy nem úgy van minden, ahogy a szóbeszéd járja. Nem végtelenül gonosz lények ezek, hanem képesek és hajlandóak néha segíteni is. A jelenlegi esetből is látszik, hogy komoly árat szabnak meg, de nem lehetetlen az elképzelés.
Dern elküld egy fiatalabb szerzetest, hogy előhozza a szükséges írásokat. Azokban lesz minden fontos dolog leírva. A gnóm megjegyzi Renior nevét. A sötét mágiát jó célokra használni érdekes, de veszélyes elhatározás. Egyszer utána fog járni ennek a varázslónak és a munkásságának. Lehet, hogy olyan titkok rejlenek a kutatásaiban, amik rendkívül hasznosak lehetnek, ha ésszel és józan ítélőképességgel közelítenek hozzájuk. A gnóm kíváncsiság erejét pedig meg kell nyirbálni egy kicsit, hogy Tikron ne ugrojon bele balgaságokba. Ehhez sokat kell még meditálnia és tanulnia, de készen áll rá. Úgy érzi, ez a mostani feladat is jó lecke.
A templom valóban a legerősebb mágusok gyűjtőhelye és jól teszik, ha itt maradnak. Tikron és Neara tehát mindenre választ kaptak, de a kérdés kérdést szül a gnóm előtt és lehet, hogy Neara is tovább fog érdeklődni. Tikron még két dolgot talál fontosnak:*
- A problémák akkor keletkeznek, ha a leírt szöveget ki is mondjuk, ugye? Ahogy a varázslatoknál lenni szokott, az igék hatnak, amiket kimondunk. Ha itt is így van, akkor a fejtegetéseket, a lehetséges értelmezéseket és az esetleges tévedéseket érdemes lenne inkább leírnunk, mint szóban egymás tudtára adnunk. Ez esetben jegyzetelésre alkalmas, üres felület és írószerszám is fog kelleni mindannyiunknak.
*Tikron tart egy szünetet és megnézi az őket becsmérlően leső szerzeteseket. Jogos az aggodalmuk, mivel ha itt baj lesz, akkor nagy baj lesz. A hármason nagy felelősség van most és ezt hordozniuk kell. Terhet vállalnak, hogy segítsenek és lehet, hogy az egésszel semmire sem jutnak majd. Tikron mindent meg fog tenni, hogy sikerrel járjanak és emellett körültekintő is lesz. Éppen ezért teszi fel második kérdését:*
- Dern szerzetes! Biztosan nehezére esik elmondania, mitől retteg a legjobban, mivel ezt senki nem szokta mások orrára kötni vagy csak a legbizalmasabb barátainak, családtagjainak mondja el. Most mégis azt kérem, hogy ossza meg velünk, mivel ha a fokozott elővigyázatosság és óvatosság ellenére valamit mégis elrontunk, akkor tudnunk kell, mi lesz az, amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk.
*A szerzetest bizony nehéz kérdések elé állítják ők ketten, méghozzá sok nehéz kérdés elé. Dern megmutatja az esze erejét is, hiszen sorra vesz mindent és kivétel nélkül válaszol a kérdésekre, amik a két tanítványt foglalkoztatják.
A gnóm először csak figyelmesen hallgat. Dern szerzetes is azon a véleményen van, hogy az alku egyszeri gyógyításra vonatkozik. A démonokról többet tud, hiszen számos hasonló egyezményt emleget. Tikronnak eddig egyről sem volt tudomása, de természetesen hisz a papnak. Ő lát bele jobban ezekbe az eseményekbe és valószínűleg a fél életét, ha nem az egészet a könyvtár írásai között tölti, így nem lehet összehasonlítani a tudásukat. Henua pedig nyitott és elképzelhetőnek tartja, hogy nem úgy van minden, ahogy a szóbeszéd járja. Nem végtelenül gonosz lények ezek, hanem képesek és hajlandóak néha segíteni is. A jelenlegi esetből is látszik, hogy komoly árat szabnak meg, de nem lehetetlen az elképzelés.
Dern elküld egy fiatalabb szerzetest, hogy előhozza a szükséges írásokat. Azokban lesz minden fontos dolog leírva. A gnóm megjegyzi Renior nevét. A sötét mágiát jó célokra használni érdekes, de veszélyes elhatározás. Egyszer utána fog járni ennek a varázslónak és a munkásságának. Lehet, hogy olyan titkok rejlenek a kutatásaiban, amik rendkívül hasznosak lehetnek, ha ésszel és józan ítélőképességgel közelítenek hozzájuk. A gnóm kíváncsiság erejét pedig meg kell nyirbálni egy kicsit, hogy Tikron ne ugrojon bele balgaságokba. Ehhez sokat kell még meditálnia és tanulnia, de készen áll rá. Úgy érzi, ez a mostani feladat is jó lecke.
A templom valóban a legerősebb mágusok gyűjtőhelye és jól teszik, ha itt maradnak. Tikron és Neara tehát mindenre választ kaptak, de a kérdés kérdést szül a gnóm előtt és lehet, hogy Neara is tovább fog érdeklődni. Tikron még két dolgot talál fontosnak:*
- A problémák akkor keletkeznek, ha a leírt szöveget ki is mondjuk, ugye? Ahogy a varázslatoknál lenni szokott, az igék hatnak, amiket kimondunk. Ha itt is így van, akkor a fejtegetéseket, a lehetséges értelmezéseket és az esetleges tévedéseket érdemes lenne inkább leírnunk, mint szóban egymás tudtára adnunk. Ez esetben jegyzetelésre alkalmas, üres felület és írószerszám is fog kelleni mindannyiunknak.
*Tikron tart egy szünetet és megnézi az őket becsmérlően leső szerzeteseket. Jogos az aggodalmuk, mivel ha itt baj lesz, akkor nagy baj lesz. A hármason nagy felelősség van most és ezt hordozniuk kell. Terhet vállalnak, hogy segítsenek és lehet, hogy az egésszel semmire sem jutnak majd. Tikron mindent meg fog tenni, hogy sikerrel járjanak és emellett körültekintő is lesz. Éppen ezért teszi fel második kérdését:*
- Dern szerzetes! Biztosan nehezére esik elmondania, mitől retteg a legjobban, mivel ezt senki nem szokta mások orrára kötni vagy csak a legbizalmasabb barátainak, családtagjainak mondja el. Most mégis azt kérem, hogy ossza meg velünk, mivel ha a fokozott elővigyázatosság és óvatosság ellenére valamit mégis elrontunk, akkor tudnunk kell, mi lesz az, amit a démon maga ellen fordíthat. Mindent megteszünk, hogy ne így legyen, de fel kell készülnünk.
2054. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:15:53
Üzenet elküldve: 2014-01-14 11:15:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*A lépcsőn felfelé lépkedve egy mosoly kúszik Mordach arcára, hiszen álmaiban sem gondolta volna, hogy röpke pár óra alatt ennyien akarnának jelentkezni a rendbe, ami igazából akkor még szinte nem is alakult meg, csupán ötleteket vésett a papírosra. Ám most határozottan kijelentheti, hogy hivatalosan is megalakult Szörnyvadászok! Nem csupán a pénz, de a harc terén is remek előnyre tehetnek szert, ha tényleg komolyan gondolják, s nem lesz az, hogy azon a bizonyos napon, egy hét múlva csak a Vörös jelenik meg a szálláshelyen..
Örül ugyan ennek az egésznek nagyon, viszont úgy véli, hogy mára bőven elég volt az alapításból, már eléggé túlcsordultak a gondolatai, s tekintve, hogy neki nincs szüksége semmilyen felszerelés beszerzésére, így elegendő lesz jópár nap múlva tervezgetni a rendet, addig majd éli a kis saját életét.
Most viszont a szobája előtt összetalálkozik az egyik szolgálóval, aki fel is ajánlj neki egy forró fürdőt, amire a Vörös nem is mondhat nemet.. Így az tíz percen belül meg is érkezik, s miután henyélt egy kicsit a bódító illatú vízben, be is veti magát ágyába, s reggelig fel sem kel. Az éjszaka eléggé nyugodtan telik, még a szél lágy fütyülése is sokkal mélyebb álomba meríti a férfit, s tekintve, hogy eléggé hideg van a szobában, sokkal jobbat alszik.
Tegnap este jól belakott, így az úgy látszik, hogy még a mai reggelen is tart, ezért is hagyja el a fogadót reggeli nélkül, s indul meg a templom felé. A karavántól a visszafelé jövetel alatt Mordach agyán átfutott, hogy nem sokáig fog tartani az "egyelőre elég volt a mágiából" állapot, s ez a mostani napon remekül látszik, hiszen azzal a céllal igyekszik a levegő becses épülete felé, hogy a Holdmágia szintjét a legmagasabb fokozatra fejlessze, így pedig nem kell majd több időt tanulással töltenie, hanem bármilyen mennyiségben szívhatja magába a varázslatokat.
Előtte persze vet egy pillantást patására, hiszen az a tegnapi napon igen rosszul volt a lábába fúródó nyíl miatt, ám most a látottak alapján mintha kutya baja sem lenne! Ott ácsorog valami szép, barna szőrű kanca mellett, s szinte észre sem veszi gazdáját.. A Vörös pedig nem is akarja zavarni, persze kedve lenne vágtázni egyet, de tudja, hogy még jópár napig nem szabad túlságosan terhelni az állatot. Ezért is indul el lábán, ami hamarosan el is viszi a templomhoz..
Még nem heverte ki az utóbbi, túlságosan is hosszasan tartó tanulást, de úgy véli, hogy amíg hajlandó rá a szervezete, addig fogja terhelni. Magát ismerve ritkább az olyan időszak, amikor nagy lelkesen képes lenne több órát is egyhelyben ülős tanulással tölteni, ám ez az időszak most pont ilyen, s bármennyire is nincs túlságosan nagy kedve hozzá most, mégis meg kell tennie, hogy magasabbra törjön.
A templom ajtaja halk nyikorgással tárul fel, s Mordach le is telepedik megszokott helyére az első sorokba, majd becsukja szemeit, s egy fél órás meditációt követően magához vesz egy tekercset, s azt kezdi tanulmányozni.*
Örül ugyan ennek az egésznek nagyon, viszont úgy véli, hogy mára bőven elég volt az alapításból, már eléggé túlcsordultak a gondolatai, s tekintve, hogy neki nincs szüksége semmilyen felszerelés beszerzésére, így elegendő lesz jópár nap múlva tervezgetni a rendet, addig majd éli a kis saját életét.
Most viszont a szobája előtt összetalálkozik az egyik szolgálóval, aki fel is ajánlj neki egy forró fürdőt, amire a Vörös nem is mondhat nemet.. Így az tíz percen belül meg is érkezik, s miután henyélt egy kicsit a bódító illatú vízben, be is veti magát ágyába, s reggelig fel sem kel. Az éjszaka eléggé nyugodtan telik, még a szél lágy fütyülése is sokkal mélyebb álomba meríti a férfit, s tekintve, hogy eléggé hideg van a szobában, sokkal jobbat alszik.
Tegnap este jól belakott, így az úgy látszik, hogy még a mai reggelen is tart, ezért is hagyja el a fogadót reggeli nélkül, s indul meg a templom felé. A karavántól a visszafelé jövetel alatt Mordach agyán átfutott, hogy nem sokáig fog tartani az "egyelőre elég volt a mágiából" állapot, s ez a mostani napon remekül látszik, hiszen azzal a céllal igyekszik a levegő becses épülete felé, hogy a Holdmágia szintjét a legmagasabb fokozatra fejlessze, így pedig nem kell majd több időt tanulással töltenie, hanem bármilyen mennyiségben szívhatja magába a varázslatokat.
Előtte persze vet egy pillantást patására, hiszen az a tegnapi napon igen rosszul volt a lábába fúródó nyíl miatt, ám most a látottak alapján mintha kutya baja sem lenne! Ott ácsorog valami szép, barna szőrű kanca mellett, s szinte észre sem veszi gazdáját.. A Vörös pedig nem is akarja zavarni, persze kedve lenne vágtázni egyet, de tudja, hogy még jópár napig nem szabad túlságosan terhelni az állatot. Ezért is indul el lábán, ami hamarosan el is viszi a templomhoz..
Még nem heverte ki az utóbbi, túlságosan is hosszasan tartó tanulást, de úgy véli, hogy amíg hajlandó rá a szervezete, addig fogja terhelni. Magát ismerve ritkább az olyan időszak, amikor nagy lelkesen képes lenne több órát is egyhelyben ülős tanulással tölteni, ám ez az időszak most pont ilyen, s bármennyire is nincs túlságosan nagy kedve hozzá most, mégis meg kell tennie, hogy magasabbra törjön.
A templom ajtaja halk nyikorgással tárul fel, s Mordach le is telepedik megszokott helyére az első sorokba, majd becsukja szemeit, s egy fél órás meditációt követően magához vesz egy tekercset, s azt kezdi tanulmányozni.*
2053. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-13 22:47:23
Üzenet elküldve: 2014-01-13 22:47:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron, Neara Anthariel//
*Dern csak kapkodja a fejét (persze csupán képletesen), nem győz minden kérdést észben tartani, de miután elküld egy újabb, épp arra járó fiatal szerzetest a könyvekért és tekercsekért, amiket összegyűjtött, mindenre válaszol.*
- Nem tudom, lehet-e többször használni *ismeri be.* Erről sehol nem írnak, de nem hiszem, hogy egy démont többször is rá lehetne venni ilyesmire egyazon fogadásra hivatkozva. Egy próbát persze lehet, hogy megér, ha rá tudunk jönni a rituálé pontos menetére... de úgy is veszélyesnek tűnik. Talán ez is kiderül, ha megfejtjük a rejtjelezést.
- Én úgy gondolom, nem kétséges, hogy tudnak gyógyítani, hiszen sokan kötnek közülük alkukat a mi világunkbeli lényekkel, akik közül alighanem sokan keresnek gyógyulást.
- A mágus neve Renior volt, és sötét mágiával foglalkozott, de abban a reményben, hogy azt jó célokra használhatja, ha megtalálja a kulcsot. Ez a fogadás csak egy a kísérletei közül, hever még néhány szanaszét a nagy városokban.
- Ami az eredményeimet illeti, a szöveg nagy részét már el tudom olvasni, bár néhány homályosabb jelentésű szónál még szükségem lesz segítségre. A fordításom mindjárt érkezik a könyvekkel együtt.
- A templomot erős varázslatok védik a rosszindulatú entitásoktól. Nem legyőzhetetlenek persze, de azt hiszem, még mindig ez a legbiztonságosabb hely a városban ahhoz, amire készülünk.
*Amíg várakoznak, többen elhaladnak, és mind ugyanúgy néznek Dernre: sajnálattal, de ugyanakkor sejtetve, hogy őrültnek tartják, amiért belevágott ebbe. A könyvekért szalajtott szerzetesnövendék pedig késlekedik, így bőven jut idő esetleges újabb kérdésekre és a megvető pillantások begyűjtésére.*
*Dern csak kapkodja a fejét (persze csupán képletesen), nem győz minden kérdést észben tartani, de miután elküld egy újabb, épp arra járó fiatal szerzetest a könyvekért és tekercsekért, amiket összegyűjtött, mindenre válaszol.*
- Nem tudom, lehet-e többször használni *ismeri be.* Erről sehol nem írnak, de nem hiszem, hogy egy démont többször is rá lehetne venni ilyesmire egyazon fogadásra hivatkozva. Egy próbát persze lehet, hogy megér, ha rá tudunk jönni a rituálé pontos menetére... de úgy is veszélyesnek tűnik. Talán ez is kiderül, ha megfejtjük a rejtjelezést.
- Én úgy gondolom, nem kétséges, hogy tudnak gyógyítani, hiszen sokan kötnek közülük alkukat a mi világunkbeli lényekkel, akik közül alighanem sokan keresnek gyógyulást.
- A mágus neve Renior volt, és sötét mágiával foglalkozott, de abban a reményben, hogy azt jó célokra használhatja, ha megtalálja a kulcsot. Ez a fogadás csak egy a kísérletei közül, hever még néhány szanaszét a nagy városokban.
- Ami az eredményeimet illeti, a szöveg nagy részét már el tudom olvasni, bár néhány homályosabb jelentésű szónál még szükségem lesz segítségre. A fordításom mindjárt érkezik a könyvekkel együtt.
- A templomot erős varázslatok védik a rosszindulatú entitásoktól. Nem legyőzhetetlenek persze, de azt hiszem, még mindig ez a legbiztonságosabb hely a városban ahhoz, amire készülünk.
*Amíg várakoznak, többen elhaladnak, és mind ugyanúgy néznek Dernre: sajnálattal, de ugyanakkor sejtetve, hogy őrültnek tartják, amiért belevágott ebbe. A könyvekért szalajtott szerzetesnövendék pedig késlekedik, így bőven jut idő esetleges újabb kérdésekre és a megvető pillantások begyűjtésére.*
2052. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:49:41
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:49:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*A gnóm látja, hogy Neara még mindig gondolkodik. A haját úgy rendezgeti, ahogy Tilli is tette előző nap és ez kellemes emlékeket ébreszt Tikronban. Megint eszébe jut az törékeny jóság, amit a lányban látott. Reméli, hogy egy nap újra találkoznak majd vagy ha nem is, akkor legalábbis azt, hogy Tilli sorsa jól fog menni.
Mikor Neara félresöpri az akadályozó tincseket, akkor újabb problémára világít rá. A kérdés jogos: egy démon, egy gonosz lény hogyan képes a gyógyításra? Tikronban rögtön egy másik kérdés merül fel, ami viszont még mindig csak találgatás. Ha azonban a kérdéseit nem teszi fel, akkor nem fog rájuk választ kapni. Ahogy Hurdeon városában az öreg, bölcs tudós gnóm, Felsin mondta, "néma gyereknek anyja se érti a szavát". Először még csak összegzi magában az elhangzottakat, hogy amire szükséges, arra kellőképpen reflektáljon.
Ha hasraütésszerűen kellene mondani valamit az esemény kimeneteléről, Tikron ugyanazt mondaná, amit Neara. Túl egyszerű lenne, ha egy ilyen erejű varázslatot meg lehetne ismételni. Túl nagylelkű ajánlat lenne egy démontól. Az is probléma, hogy Tikron nem sokat tud ezekről a lényekről. Szerencséjére nem találkozott eggyel sem, de a mágiatanulás során sem foglalkozott velük. Annyit tud, hogy gonoszak, de hogy miért és hogy ennek van-e mértéke, lehet-e hatni rájuk valamilyen módon, azt nem tudja. Feltételezi, hogy mint minden más teremtményre, rájuk is jellemző, hogy vannak köztük különbségek. A sötételfek sem mindig térnek a bűn útjára és az orkok között is akad rendes, dolgos egyed. Biztosat persze csak a bölcsek írásaiból fog tudni, de kíváncsi. Egyre kíváncsibb, hiszen most olyan dolgokba csöppen bele, amikhez még nem volt szerencséje.
Neara is kéri Dern szerzetest, hogy mutassa meg a könyveket, amikből lehet tudakozódni. Végezetül még az óvintézkedéseket emlegeti. Tikron egy nagyon talpraesett, körültekintő és a dolgokat alaposan átgondoló nőt lát maga előtt. Úgy véli, egy mágusnak, aki nagy hatalmakkal veszi a kapcsolatot, pont ilyennek kell lennie. Neki magának is meg kell tanulnia úrrá lenni a kíváncsiságán, ami gnómként igen kemény dió lesz. A mosolyt bólintással és elismerést sejtető arckifejezéssel viszonozza, majd felteszi a kérdéseit:*
- Neara kérdése is fontos, hogy egyáltalán tud-e gyógyítani egy démon. Én azt gondolnám, hogy ha a bajt elő tudja hozni, el is tudja venni azt. Viszont létezhet-e olyan démon, amelyik hajlandó erre? Az alku szerint ugye arról van szó, hogy ha valaki kiváltja belőle az elismerést az írás megfejtésével, akkor ő ezt jutalmazza. De még egy ilyen játszma esetén is meggondolandó, hogy az ígéretét be fogja-e tartani vagy a végén csak nevet a markába, hogy ráeszedte a segítségért két kézzel kapó, kiszolgáltatott halandó lényeket. Sajnos én nem sokat tudok ezekről a lényekről, de felmerült bennem a kérdés, hogy a gonoszságuknak lehet-e határa? Valóban szükség lesz minden könyvre, ami ezzel a témával foglalkozik és csak remélhetem, hogy a beteg hölgynek adatik annyi idő, amennyi kell a titkok végére járáshoz.
*A gnóm vesz egy nagy lélegzetet és ő is megtapogatja a dobozt, ami a tekercset rejti. Így folytatja:*
- Ha úgy állunk, hogy az írások szerint lehetséges a végső kimenetel kedvezősége és biztosak leszünk a dolgunkban, valamint az óvintézkedéseket is megteszik, akkor részemről áll az ajánlat, hogy megpróbálkozzunk a gyógymóddal. Ha viszont egy csipetnyi esély is lesz arra, hogy katasztrófát idézünk elő, akkor sajnos nem segíthetek. Először tényleg készüljünk fel, azt javaslom!
*A gnóm látja, hogy Neara még mindig gondolkodik. A haját úgy rendezgeti, ahogy Tilli is tette előző nap és ez kellemes emlékeket ébreszt Tikronban. Megint eszébe jut az törékeny jóság, amit a lányban látott. Reméli, hogy egy nap újra találkoznak majd vagy ha nem is, akkor legalábbis azt, hogy Tilli sorsa jól fog menni.
Mikor Neara félresöpri az akadályozó tincseket, akkor újabb problémára világít rá. A kérdés jogos: egy démon, egy gonosz lény hogyan képes a gyógyításra? Tikronban rögtön egy másik kérdés merül fel, ami viszont még mindig csak találgatás. Ha azonban a kérdéseit nem teszi fel, akkor nem fog rájuk választ kapni. Ahogy Hurdeon városában az öreg, bölcs tudós gnóm, Felsin mondta, "néma gyereknek anyja se érti a szavát". Először még csak összegzi magában az elhangzottakat, hogy amire szükséges, arra kellőképpen reflektáljon.
Ha hasraütésszerűen kellene mondani valamit az esemény kimeneteléről, Tikron ugyanazt mondaná, amit Neara. Túl egyszerű lenne, ha egy ilyen erejű varázslatot meg lehetne ismételni. Túl nagylelkű ajánlat lenne egy démontól. Az is probléma, hogy Tikron nem sokat tud ezekről a lényekről. Szerencséjére nem találkozott eggyel sem, de a mágiatanulás során sem foglalkozott velük. Annyit tud, hogy gonoszak, de hogy miért és hogy ennek van-e mértéke, lehet-e hatni rájuk valamilyen módon, azt nem tudja. Feltételezi, hogy mint minden más teremtményre, rájuk is jellemző, hogy vannak köztük különbségek. A sötételfek sem mindig térnek a bűn útjára és az orkok között is akad rendes, dolgos egyed. Biztosat persze csak a bölcsek írásaiból fog tudni, de kíváncsi. Egyre kíváncsibb, hiszen most olyan dolgokba csöppen bele, amikhez még nem volt szerencséje.
Neara is kéri Dern szerzetest, hogy mutassa meg a könyveket, amikből lehet tudakozódni. Végezetül még az óvintézkedéseket emlegeti. Tikron egy nagyon talpraesett, körültekintő és a dolgokat alaposan átgondoló nőt lát maga előtt. Úgy véli, egy mágusnak, aki nagy hatalmakkal veszi a kapcsolatot, pont ilyennek kell lennie. Neki magának is meg kell tanulnia úrrá lenni a kíváncsiságán, ami gnómként igen kemény dió lesz. A mosolyt bólintással és elismerést sejtető arckifejezéssel viszonozza, majd felteszi a kérdéseit:*
- Neara kérdése is fontos, hogy egyáltalán tud-e gyógyítani egy démon. Én azt gondolnám, hogy ha a bajt elő tudja hozni, el is tudja venni azt. Viszont létezhet-e olyan démon, amelyik hajlandó erre? Az alku szerint ugye arról van szó, hogy ha valaki kiváltja belőle az elismerést az írás megfejtésével, akkor ő ezt jutalmazza. De még egy ilyen játszma esetén is meggondolandó, hogy az ígéretét be fogja-e tartani vagy a végén csak nevet a markába, hogy ráeszedte a segítségért két kézzel kapó, kiszolgáltatott halandó lényeket. Sajnos én nem sokat tudok ezekről a lényekről, de felmerült bennem a kérdés, hogy a gonoszságuknak lehet-e határa? Valóban szükség lesz minden könyvre, ami ezzel a témával foglalkozik és csak remélhetem, hogy a beteg hölgynek adatik annyi idő, amennyi kell a titkok végére járáshoz.
*A gnóm vesz egy nagy lélegzetet és ő is megtapogatja a dobozt, ami a tekercset rejti. Így folytatja:*
- Ha úgy állunk, hogy az írások szerint lehetséges a végső kimenetel kedvezősége és biztosak leszünk a dolgunkban, valamint az óvintézkedéseket is megteszik, akkor részemről áll az ajánlat, hogy megpróbálkozzunk a gyógymóddal. Ha viszont egy csipetnyi esély is lesz arra, hogy katasztrófát idézünk elő, akkor sajnos nem segíthetek. Először tényleg készüljünk fel, azt javaslom!
2051. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-11 23:13:43
Üzenet elküldve: 2014-01-11 23:13:43
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Malissta Pallasies//
*Aokin miközben hallgatja a lányt aközben nézelődik a templomban. Keres valami folyosót vagy hasonlót. Ő is észreveszi a könyvekkel sétáló papot. A szerzetes eldönti, hogy majd egyszer beszél ezekkel az érdekesnek és nagytudásunak tűnő alakokkal. De most jobban érdekli a könyvtár amit most már van ötlete hol lehet. A lány ki is mondja a gondolatait. Aokin bólint egyet majd felteszi a következő kérdését.*
-Megnézzük a könyvtárat?
*Őszintén izgatott most a szerzetes. Nagyon kíváncsi azokra a könyvekre.*
*Aokin miközben hallgatja a lányt aközben nézelődik a templomban. Keres valami folyosót vagy hasonlót. Ő is észreveszi a könyvekkel sétáló papot. A szerzetes eldönti, hogy majd egyszer beszél ezekkel az érdekesnek és nagytudásunak tűnő alakokkal. De most jobban érdekli a könyvtár amit most már van ötlete hol lehet. A lány ki is mondja a gondolatait. Aokin bólint egyet majd felteszi a következő kérdését.*
-Megnézzük a könyvtárat?
*Őszintén izgatott most a szerzetes. Nagyon kíváncsi azokra a könyvekre.*
2050. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-11 11:11:42
Üzenet elküldve: 2014-01-11 11:11:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
*Pyrkon kezét tompa, égéshez hasonlatos fájdalom fogja el. Az első pár pillanat után, már nem is foglalkozik vele, nem számottevően erős az érzés. Lyendar már ekkor rég nincs a templom ezen részén, ahol a langaléta is ücsörög. Körülbelül tíz perc tellett el, hogy kilépett a lány a teremből. Megunva a várakozás unalmát megemelkedik ülő helyzetéből és egy tekercsekkel és könyvekkel roskadásig rakott polchoz halad. Véletlenszerűen kiválaszt egyet, amit levesz, majd olvasni kezdi. A tekercs tapintásán és a tinta intenzitásán érezni lehet, hogy nem egy mai darabot tart a kezében. A benne lévő szöveg néhány jótékony növény felhasználását írja le. Többek között a 'Cytne Álma', az 'Ezüstcsörgő', a 'Mérges Cyrold' és a 'Réti ármány'-t. Ezeket ismeri fel, ugyanis az elmúlt években többször is alkalmazta őket, olykor puszta kedvtelésből, olykor a növények eredeti céljukért.*
~Talán az elmúlt napokban is hozzájuthattam valamelyikhez? Lehet, hogy azért lettem kiütve napokig. Francba!~
-Elnézést! *Szól a hozzá legközelebb lévő papnak.* Van maguknak ebből a tekercsből, már elkészült másolat?
-Melyik is ez? A gyógynövényes? Sajnálom, de nincsen. Viszont holnapra készíthetünk magának egyet. A másolásért húsz aranyat kérünk.
*Pyrkon keresni kezd az övére erősített kis szütyőben, majd a pap markába nyom húsz aranyat.*
-Remek. Milyen névre lesz?
-Pyrkon Dravok.
-Rendben. Holnap, körülbelül ilyenkor jöjjön vissza, akkorra már készen leszünk.
-Nagyon szépen köszönöm.
*Mosolyog a papra, majd még egy pillantást vet a tekercsre, hogy addig is minél többet meg tudjon róla jegyezni, majd visszateszi a polcra. Számtalan, ehhez hasonló polc van még az épületben, sétálni kezd körülöttük. Egy másik, sokkal beljebb lévőhöz ér, melyen már jóval kevesebb tekercs van. Vékony üveglap védi őket, amit kinyit, hogy egy újabb tekercset vehessen kezébe. Nem foglalkozik vele, hogy minek is van ott az az üveg, eszébe se jut, hogy valószínűleg azért, hogy nem olvasgathassa őket akárki.*
~Ez már valamivel izgalmasabbnak tűnik.~
*Gondolja, mikor elolvassa a címet: Alapfokú tűzmágia. Ekkor egy újabb csuklyás jelenik meg és amilyen gyorsan csak tudja, kiveszi a kezéből az iratot.*
-Sajnálom, de ezek a tekercsek nem publikusak. Vagyis, hát nem ingyen. Egy varázslat háromszáznyolcvankettő arany.
*Bár Pyrkon erősen húzza a száját (nem sokkal több arany lapul kis erszényében), rettenetesen vonzza az ajánlat. Elvégre a tűzmágiát már nem kevés ideje tanulmányozza, jó lenne ezúttal magát, egy bizonyos varázslatot is megtanulnia a csomós trükkön kívül.*
-Legyen.
*Mondja, majd a kiszámolt aranyat a pap kezébe nyomja.*
-Tessék. De ne ablakon kidobott pénz legyen!
*A pap valamit súg a langaléta fülébe, majd visszarakja a tekercset a polcra és elhalad. Ekkor kinyílik az ajtó.. Amint meglátja a lány arcáról sugárzó mosolyt, az ő szája is szélesedni kezd. Kérdés hangzik el, mely a későbbi útvonalukra terjed ki.*
-Van egy gyönyörű hely a városban, ha szerencsénk van, napfelkelte előtt még odaérhetünk. Bűn kihagyni a nap gyönyörű belépőjét arról a helyről. Aztán irány a fogadó, ha ez neked is megfelel.
*Vigyorog, majd a kijárat felé veszi az irányt és kinyitja Lyendar előtt az ajtót. Az eső már el is állt. Ahhoz képest, hogy mennyire zuhogott, már csak a fákon, köveken és apró növényeken lévő nedvesség jelzi, hogy itt korábban eső volt.
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.11 12:33:46
*Pyrkon kezét tompa, égéshez hasonlatos fájdalom fogja el. Az első pár pillanat után, már nem is foglalkozik vele, nem számottevően erős az érzés. Lyendar már ekkor rég nincs a templom ezen részén, ahol a langaléta is ücsörög. Körülbelül tíz perc tellett el, hogy kilépett a lány a teremből. Megunva a várakozás unalmát megemelkedik ülő helyzetéből és egy tekercsekkel és könyvekkel roskadásig rakott polchoz halad. Véletlenszerűen kiválaszt egyet, amit levesz, majd olvasni kezdi. A tekercs tapintásán és a tinta intenzitásán érezni lehet, hogy nem egy mai darabot tart a kezében. A benne lévő szöveg néhány jótékony növény felhasználását írja le. Többek között a 'Cytne Álma', az 'Ezüstcsörgő', a 'Mérges Cyrold' és a 'Réti ármány'-t. Ezeket ismeri fel, ugyanis az elmúlt években többször is alkalmazta őket, olykor puszta kedvtelésből, olykor a növények eredeti céljukért.*
~Talán az elmúlt napokban is hozzájuthattam valamelyikhez? Lehet, hogy azért lettem kiütve napokig. Francba!~
-Elnézést! *Szól a hozzá legközelebb lévő papnak.* Van maguknak ebből a tekercsből, már elkészült másolat?
-Melyik is ez? A gyógynövényes? Sajnálom, de nincsen. Viszont holnapra készíthetünk magának egyet. A másolásért húsz aranyat kérünk.
*Pyrkon keresni kezd az övére erősített kis szütyőben, majd a pap markába nyom húsz aranyat.*
-Remek. Milyen névre lesz?
-Pyrkon Dravok.
-Rendben. Holnap, körülbelül ilyenkor jöjjön vissza, akkorra már készen leszünk.
-Nagyon szépen köszönöm.
*Mosolyog a papra, majd még egy pillantást vet a tekercsre, hogy addig is minél többet meg tudjon róla jegyezni, majd visszateszi a polcra. Számtalan, ehhez hasonló polc van még az épületben, sétálni kezd körülöttük. Egy másik, sokkal beljebb lévőhöz ér, melyen már jóval kevesebb tekercs van. Vékony üveglap védi őket, amit kinyit, hogy egy újabb tekercset vehessen kezébe. Nem foglalkozik vele, hogy minek is van ott az az üveg, eszébe se jut, hogy valószínűleg azért, hogy nem olvasgathassa őket akárki.*
~Ez már valamivel izgalmasabbnak tűnik.~
*Gondolja, mikor elolvassa a címet: Alapfokú tűzmágia. Ekkor egy újabb csuklyás jelenik meg és amilyen gyorsan csak tudja, kiveszi a kezéből az iratot.*
-Sajnálom, de ezek a tekercsek nem publikusak. Vagyis, hát nem ingyen. Egy varázslat háromszáznyolcvankettő arany.
*Bár Pyrkon erősen húzza a száját (nem sokkal több arany lapul kis erszényében), rettenetesen vonzza az ajánlat. Elvégre a tűzmágiát már nem kevés ideje tanulmányozza, jó lenne ezúttal magát, egy bizonyos varázslatot is megtanulnia a csomós trükkön kívül.*
-Legyen.
*Mondja, majd a kiszámolt aranyat a pap kezébe nyomja.*
-Tessék. De ne ablakon kidobott pénz legyen!
*A pap valamit súg a langaléta fülébe, majd visszarakja a tekercset a polcra és elhalad. Ekkor kinyílik az ajtó.. Amint meglátja a lány arcáról sugárzó mosolyt, az ő szája is szélesedni kezd. Kérdés hangzik el, mely a későbbi útvonalukra terjed ki.*
-Van egy gyönyörű hely a városban, ha szerencsénk van, napfelkelte előtt még odaérhetünk. Bűn kihagyni a nap gyönyörű belépőjét arról a helyről. Aztán irány a fogadó, ha ez neked is megfelel.
*Vigyorog, majd a kijárat felé veszi az irányt és kinyitja Lyendar előtt az ajtót. Az eső már el is állt. Ahhoz képest, hogy mennyire zuhogott, már csak a fákon, köveken és apró növényeken lévő nedvesség jelzi, hogy itt korábban eső volt.
A hozzászólás írója (Pyrkon Dravok) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.11 12:33:46
2049. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-10 23:47:02
Üzenet elküldve: 2014-01-10 23:47:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*Megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy Pyrkon hajlandó előremenni, és nem visszakozik. Valóban nem ezen a fél-egy órán fog múlni a seb gyógyíthatósága, viszont Lyendar sokkal nyugodtabban üldögél, ha a férfin segítenek először. Mielőtt a három alak elhagyná a hatalmas, csupán gyertyák által megvilágított termet, a lány még utoljára feléjük pillant. Meglehetősen sokat kell várnia, ha helyben begyógyítják a sebét. Pár percig csak egy helyben üldögél az egyik padon, majd mélyet sóhajt. Már amennyire adottak a lehetőségek a kis méretű ülőhelyen, a hátára dől, hogy ebben a helyzetben várja ki sorát. Mihelyst háta a kemény padnak ütközik, fájdalom hasít a vállába, amiről már órák óta nem szerzett tudomást. Majdnem hangosan ejti ki a csúnya szavakat, de szerencsére még időben rájön, hogy most nem az utcán van. Bár.. ha annyira be szeretné tartani az illemet, a padon sem terült volna el. Na de szitkozódni azért tényleg nem fog egy templomban.
Míg az elmúlt hetek történésein járnak gondolatai, szemügyre veszi a mennyezetet tartó díszes oszlopokat, illetve kőszobrokat. Épp az egyik szobor arckifejezését fürkészi, mikor lépteket hall a helyiség azon oldala felől, ahol nemrég Pyrkon és a két pap távozott. Sietősen ülő helyzetbe vált, s mikor kinyílik az ajtó, lassan feláll a padról. Pyrkon közeledik hozzá, és széles vigyorral teszi fel pimasz kérdését. Lyendar nem válaszol, csupán megereszt egy apró mosolyt a férfi felé. Az ajtóban türelmetlenül várakozó pap irányába indul, aki hosszú folyosókon vezeti őt keresztül, míg megérkeznek a gyógyítóhoz. Míg a pap kiveszi az ócska varrást és kérdéseket tesz fel, Lyendarnak sűrűn eszébe jut a kint várakozó Pyrkon. Reméli, hogy nem unja el magát túlságosan. Ő sem tudta magát elfoglalni sok mindennel, míg a férfira várakozott, viszont a lány sebének rendberakása talán négyszer annyi ideig is eltartott, s nem volt éppen kellemes érzés. Hosszú idő múlva véget ér a kínzó érzés, s immár kitisztított sebbel, új varrattal távozhat a szobából. Mielőtt kimegy, hálásan megköszöni a segítséget -bár nagyrészt Pyrkonnak köszönheti, hiszen ha vele nem találkozik, eszébe sem jut meglátogatni egy gyógyítót-, és egy kevés aranyat tesz az ajtó melletti kis asztalra.
A pap visszavezeti őt a hatalmas terembe, ahol Pyrkon töltötte az elmúlt időt. Mosolyra húzódik a szája.*
-Na, most már mindketten rendben vagyunk. Merre tovább?
*Kíváncsian tekint a férfi szemébe, s még mielőtt az válaszolhatna, Lyendar szája elé tartja kezét, és egy nagyot ásít. Talán lassan, hogy közeledik a reggel, ideje lenne már nyugovóra térni. Nem is titkolja ezen szándékát Pyrkon elől, de azt sem bánja, ha még elsétálnak valahova, netán elintéznek valamit. Azért titkon reméli, hogy betérnek valamiféle szálláshelyre kipihenni a fáradalmakat.*
*Megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy Pyrkon hajlandó előremenni, és nem visszakozik. Valóban nem ezen a fél-egy órán fog múlni a seb gyógyíthatósága, viszont Lyendar sokkal nyugodtabban üldögél, ha a férfin segítenek először. Mielőtt a három alak elhagyná a hatalmas, csupán gyertyák által megvilágított termet, a lány még utoljára feléjük pillant. Meglehetősen sokat kell várnia, ha helyben begyógyítják a sebét. Pár percig csak egy helyben üldögél az egyik padon, majd mélyet sóhajt. Már amennyire adottak a lehetőségek a kis méretű ülőhelyen, a hátára dől, hogy ebben a helyzetben várja ki sorát. Mihelyst háta a kemény padnak ütközik, fájdalom hasít a vállába, amiről már órák óta nem szerzett tudomást. Majdnem hangosan ejti ki a csúnya szavakat, de szerencsére még időben rájön, hogy most nem az utcán van. Bár.. ha annyira be szeretné tartani az illemet, a padon sem terült volna el. Na de szitkozódni azért tényleg nem fog egy templomban.
Míg az elmúlt hetek történésein járnak gondolatai, szemügyre veszi a mennyezetet tartó díszes oszlopokat, illetve kőszobrokat. Épp az egyik szobor arckifejezését fürkészi, mikor lépteket hall a helyiség azon oldala felől, ahol nemrég Pyrkon és a két pap távozott. Sietősen ülő helyzetbe vált, s mikor kinyílik az ajtó, lassan feláll a padról. Pyrkon közeledik hozzá, és széles vigyorral teszi fel pimasz kérdését. Lyendar nem válaszol, csupán megereszt egy apró mosolyt a férfi felé. Az ajtóban türelmetlenül várakozó pap irányába indul, aki hosszú folyosókon vezeti őt keresztül, míg megérkeznek a gyógyítóhoz. Míg a pap kiveszi az ócska varrást és kérdéseket tesz fel, Lyendarnak sűrűn eszébe jut a kint várakozó Pyrkon. Reméli, hogy nem unja el magát túlságosan. Ő sem tudta magát elfoglalni sok mindennel, míg a férfira várakozott, viszont a lány sebének rendberakása talán négyszer annyi ideig is eltartott, s nem volt éppen kellemes érzés. Hosszú idő múlva véget ér a kínzó érzés, s immár kitisztított sebbel, új varrattal távozhat a szobából. Mielőtt kimegy, hálásan megköszöni a segítséget -bár nagyrészt Pyrkonnak köszönheti, hiszen ha vele nem találkozik, eszébe sem jut meglátogatni egy gyógyítót-, és egy kevés aranyat tesz az ajtó melletti kis asztalra.
A pap visszavezeti őt a hatalmas terembe, ahol Pyrkon töltötte az elmúlt időt. Mosolyra húzódik a szája.*
-Na, most már mindketten rendben vagyunk. Merre tovább?
*Kíváncsian tekint a férfi szemébe, s még mielőtt az válaszolhatna, Lyendar szája elé tartja kezét, és egy nagyot ásít. Talán lassan, hogy közeledik a reggel, ideje lenne már nyugovóra térni. Nem is titkolja ezen szándékát Pyrkon elől, de azt sem bánja, ha még elsétálnak valahova, netán elintéznek valamit. Azért titkon reméli, hogy betérnek valamiféle szálláshelyre kipihenni a fáradalmakat.*
2048. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-09 19:46:44
Üzenet elküldve: 2014-01-09 19:46:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//M4 Themis, Henua Tikron//
*A válasz amit hall Neara, igazán szívbemarkoló, arcáról a mosolya el is tűnik egy rövidebb időre. Sajnálja a férfit, aki úgy tűnik, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a húga meggyógyuljon. Az utolsó szalmaszálakba is kapaszkodik, ami elismerésre méltó és egyben óvatosságra is int. Ilyen helyzetben túlértékelődhet bármi, de úgy látja, hogy Henuát meggyőzték a szerzetes szavai. Sóhajt egyet, az orrán át fújja ki a levegőt, a gondolatait rendezi, a hajával együtt. Egy gyors mozdulattal félretűzi, hogy ne lógjanak a szemeibe a rakoncátlan tincsek és végül ő is belemegy a megfejtésbe.*
- Én még nem hallottam démon gyógyítóról, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak ezek a lények gyógyítani. Bár a véleményem szerint ez nem lehetséges, mégis kellő óvatossággal megpróbálkozhatunk vele, megfejthetjük a rejtélyt, vagy rejtvényt. Amikor pedig próbát teszünk, hívunk még egy pár mágust, aki segíthet megállítani a démont... Vagy éppen önt. *Mondja, majd közelebb húzódik a tekercshez, miközben a gnóm úr újabb kérdést tesz fel.*
- Nem hiszem, hogy meg tudjuk a titkát, és sokszorsíthatjuk a tudást belőle. Túl egyszerű lenne, és a démonok nem adakozóak. De az érdekelne, hogy ki volt ez a mágus, aki lepaktált egy démonnal, bármennyire is jó szándék vezette. Azt sem pontosan értem, hogy miért fogadott ilyenben a mágus, elég morbidnak találom. *Fintorodik el, majd a két férfire emeli a tekintetét, jelezvén, hogy ha el akarják kezdeni, akkor kezdjenek bele a kutatásba.*
- Eddig mire jutott, és honnan tájékozódott az ügyben Dern szerzetes? Bármilyen könyv, ami a segítségünkre lehet, azt ide tudja hozatni majd? /Érdeklődik, mert abban sem biztos, hogy el tudják majd olvasni azt a bizonyos tekercset, vagy egy rejtvényt. Igazán azt sem tudja, hogy pontosan mit kell megfejteni: az írást, vagy a doboz nyitját, esetleg mindkettőt? Izgalmasan hangzik az egész, de bizonyosan óvatos lesz, nem szereti a kellemetlen meglepetéseket, egy démon érkezése pedig nagyon nem kívánatos számára és a város számára sem.*
- A templomba beléphetnek démonok, vagy más entitások? Illetve, van-e olyan hely itt, mondjuk az oltár, ahol némi védelmet biztosít az ilyen dolog eljövetelkor. Fő a biztonság! De akkor, lássunk is neki, gyógyítsuk meg a húgát! *Neara biztató mosolyt küld a két férfi felé, és elindul, hogy megvizsgálja a problémát.*
*A válasz amit hall Neara, igazán szívbemarkoló, arcáról a mosolya el is tűnik egy rövidebb időre. Sajnálja a férfit, aki úgy tűnik, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy a húga meggyógyuljon. Az utolsó szalmaszálakba is kapaszkodik, ami elismerésre méltó és egyben óvatosságra is int. Ilyen helyzetben túlértékelődhet bármi, de úgy látja, hogy Henuát meggyőzték a szerzetes szavai. Sóhajt egyet, az orrán át fújja ki a levegőt, a gondolatait rendezi, a hajával együtt. Egy gyors mozdulattal félretűzi, hogy ne lógjanak a szemeibe a rakoncátlan tincsek és végül ő is belemegy a megfejtésbe.*
- Én még nem hallottam démon gyógyítóról, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudnak ezek a lények gyógyítani. Bár a véleményem szerint ez nem lehetséges, mégis kellő óvatossággal megpróbálkozhatunk vele, megfejthetjük a rejtélyt, vagy rejtvényt. Amikor pedig próbát teszünk, hívunk még egy pár mágust, aki segíthet megállítani a démont... Vagy éppen önt. *Mondja, majd közelebb húzódik a tekercshez, miközben a gnóm úr újabb kérdést tesz fel.*
- Nem hiszem, hogy meg tudjuk a titkát, és sokszorsíthatjuk a tudást belőle. Túl egyszerű lenne, és a démonok nem adakozóak. De az érdekelne, hogy ki volt ez a mágus, aki lepaktált egy démonnal, bármennyire is jó szándék vezette. Azt sem pontosan értem, hogy miért fogadott ilyenben a mágus, elég morbidnak találom. *Fintorodik el, majd a két férfire emeli a tekintetét, jelezvén, hogy ha el akarják kezdeni, akkor kezdjenek bele a kutatásba.*
- Eddig mire jutott, és honnan tájékozódott az ügyben Dern szerzetes? Bármilyen könyv, ami a segítségünkre lehet, azt ide tudja hozatni majd? /Érdeklődik, mert abban sem biztos, hogy el tudják majd olvasni azt a bizonyos tekercset, vagy egy rejtvényt. Igazán azt sem tudja, hogy pontosan mit kell megfejteni: az írást, vagy a doboz nyitját, esetleg mindkettőt? Izgalmasan hangzik az egész, de bizonyosan óvatos lesz, nem szereti a kellemetlen meglepetéseket, egy démon érkezése pedig nagyon nem kívánatos számára és a város számára sem.*
- A templomba beléphetnek démonok, vagy más entitások? Illetve, van-e olyan hely itt, mondjuk az oltár, ahol némi védelmet biztosít az ilyen dolog eljövetelkor. Fő a biztonság! De akkor, lássunk is neki, gyógyítsuk meg a húgát! *Neara biztató mosolyt küld a két férfi felé, és elindul, hogy megvizsgálja a problémát.*
2047. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-08 19:36:39
Üzenet elküldve: 2014-01-08 19:36:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
* Úgy tűnik a sötételfnek nincs több mondanivalója és mivel Nolie sem szívesen beszélget, így némán fogyasztja el az ételt. Miután végez feláll az asztaltól és sietősen távozik. Lábai a templom felé viszik remélve, hogy most, hogy kicsit pihent jobban megy majd a mágiatanulás, mint eddig. Az épülethez érve besiet a kapun s meg sem áll az oltárig, ahol egy pap tevékenykedik.*
- Elnézést. *Szólítja meg.* Tudna nekem segíteni?
- Miben segíthetek? *Kérdi a csuhás barátságosan.*
- Tudja, tanulni szeretnék, de nincs igazán érzékem a mágiához.
- Várjon egy pillanatot.. * A pap távozik, majd pár perc múlva visszatér egy adag tekerccsel a kezében.* Akkor kezdhetjük is..
- Elnézést. *Szólítja meg.* Tudna nekem segíteni?
- Miben segíthetek? *Kérdi a csuhás barátságosan.*
- Tudja, tanulni szeretnék, de nincs igazán érzékem a mágiához.
- Várjon egy pillanatot.. * A pap távozik, majd pár perc múlva visszatér egy adag tekerccsel a kezében.* Akkor kezdhetjük is..
2046. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:26:53
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:26:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Türelmesen kivárja, míg Verner úgy-ahogy magához tér.*
Én csak az összetörésükhoz értek, az összeforrasztásukhoz nem *von vállat.* Aki összerakta, alighanem jobban tudna válaszolni, őt megkérdezhetted volna, ha nem dőlsz le inkább pihengetni.
*Verner keze kész, amennyire lehet, ő is megunta a tanulást, talán tényleg ideje továbbállni, de nincs ötlete, hová, és lusta tervezgetni, úgyhogy a gnóm kérdésére csak annyit felel:*
Abban állapodtunk meg, hogy ez a te napod. Válassz te úti célt.*
Én csak az összetörésükhoz értek, az összeforrasztásukhoz nem *von vállat.* Aki összerakta, alighanem jobban tudna válaszolni, őt megkérdezhetted volna, ha nem dőlsz le inkább pihengetni.
*Verner keze kész, amennyire lehet, ő is megunta a tanulást, talán tényleg ideje továbbállni, de nincs ötlete, hová, és lusta tervezgetni, úgyhogy a gnóm kérdésére csak annyit felel:*
Abban állapodtunk meg, hogy ez a te napod. Válassz te úti célt.*
2045. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:12:20
Üzenet elküldve: 2014-01-07 23:12:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
//M4 Themis, Neara Anthariel//
*Úgy tűnik, Dern számára megterhelő a kérdezősködés, de megérti a tanítványok óvatosságát és felel a kérdésekre. Ahogy azt Henua Tikron is sejtette, a szerzetes és a rokona már minden egyéb lehetőséget megpróbáltak. A pénz sem számított, hiszen egy életről volt szó, de a legharácsolóbb gyógyító sem tudott segíteni és ezért vannak most itt. Tényleg az egyetlen lehetőség a tekercs, aminek végre megtudják az eredetét. Egy varázsló és egy démon alkujából született. Még mindig nagyon furcsa a történet, de ha a gnóm többet tudna a démonokról, lehet, hogy jobban értené.*
~Hmm, tehát a démon annyira bízott magában, hogy még egy ilyen fogadásba is belement. Képes jót tenni, ha valaki megfejti a talányt, hiszen úgy gondolja, hogy ez lehetetlen. A varázsló pedig a kezét adta az alkura, azt remélve, hogy aki nekilát, lesz annyira józan, hogy nem csinál ostobaságot. Hogy nem áll neki félkészen vagy bizonytalanul az igék elmondásának, azzal pusztítást okozva, hanem inkább abbahagyja, ha nem érti. Hát nagyon bátor varázsló volt...~
*A gnóm hallgatja, hogy a szerzetes elfogadja a segítségüket ezekkel a feltételekkel is. A varázslatával annyit lát, hogy Dern kihozza a tekercset a szerzetesek közül és közben sírdogál, mert a remény felcsillan ugyan, de óriási akadályok is gördülnek elé. Azért mondta el ezt a varázslatot, hogy lássa, volt-e valaki, aki valótlanságot állított a szerzetesnek. Mindig akadnak, akik szeretik kihasználni a rászorulók bizalmát. A látomás és Dern szavai viszont meggyőzik Tikront arról, hogy ilyen ármány nem leselkedik a sötétben és a szerzetes szándékai is tiszták. Nem csapta be senki élő szóval, hanem írásokból vette az ötletet. A gnóm most a szerzetes vállára tenné a kezét, ha felérné, de ahhoz ő túl alacsony. Felrepülhetne, de csupáán emiatt nem akarja használni a varázserejét. Inkább egy sokatmondó, bizalmat keltő mosollyal néz Dernre és így szól hozzá:*
- Szerzetes, láttam a varázslattal, hogy senki nem csapta be Önt. Tehát felajánlom a segítségemet! Merész varázsló lehetett, aki ilyen veszélyes alkut kötött a démonnal, de talán csak erre a pillanatra várt. Én azt mondom, hogy mutassuk meg annak az öntelt, gonosz entitásnak, hogy léteznek azok a mágusok, akik meg tudják fejteni a rejtett üzenetet!
*A gnóm Nearára néz egy reménykedő tekintettel. Valószínűnek tartja, hogy a nőt is meggyőzte a szerzetes, de helyette nem dönthet. Ha a nőnek még mindig van kérdése, azt nyugodtan felteheti. Mindketten más oldalról közelítenek a helyzethez és ez még a későbbiekben is jól jöhet. Amíg a nő válaszát várja, még egy dolog eszébe jut és megint a szerzeteshez fordul:*
- Jól értem, hogy ez a tekercs úgy született meg, hogy elrontani akárhányszor lehet és a démon korlátlan számú próbálkozó rémálmát váltja valóra (gondolom, nagy kárörvendés közepette), de a helyes alkalmazásra csak egyszer van mód? Ha többször is lehetne használni és mi most megfejtjük, azzal forradalmasítanánk a gyógyítást Artheniorban. De ez egy démontól elég távol álló gondolatnak tűnik.
*Úgy tűnik, Dern számára megterhelő a kérdezősködés, de megérti a tanítványok óvatosságát és felel a kérdésekre. Ahogy azt Henua Tikron is sejtette, a szerzetes és a rokona már minden egyéb lehetőséget megpróbáltak. A pénz sem számított, hiszen egy életről volt szó, de a legharácsolóbb gyógyító sem tudott segíteni és ezért vannak most itt. Tényleg az egyetlen lehetőség a tekercs, aminek végre megtudják az eredetét. Egy varázsló és egy démon alkujából született. Még mindig nagyon furcsa a történet, de ha a gnóm többet tudna a démonokról, lehet, hogy jobban értené.*
~Hmm, tehát a démon annyira bízott magában, hogy még egy ilyen fogadásba is belement. Képes jót tenni, ha valaki megfejti a talányt, hiszen úgy gondolja, hogy ez lehetetlen. A varázsló pedig a kezét adta az alkura, azt remélve, hogy aki nekilát, lesz annyira józan, hogy nem csinál ostobaságot. Hogy nem áll neki félkészen vagy bizonytalanul az igék elmondásának, azzal pusztítást okozva, hanem inkább abbahagyja, ha nem érti. Hát nagyon bátor varázsló volt...~
*A gnóm hallgatja, hogy a szerzetes elfogadja a segítségüket ezekkel a feltételekkel is. A varázslatával annyit lát, hogy Dern kihozza a tekercset a szerzetesek közül és közben sírdogál, mert a remény felcsillan ugyan, de óriási akadályok is gördülnek elé. Azért mondta el ezt a varázslatot, hogy lássa, volt-e valaki, aki valótlanságot állított a szerzetesnek. Mindig akadnak, akik szeretik kihasználni a rászorulók bizalmát. A látomás és Dern szavai viszont meggyőzik Tikront arról, hogy ilyen ármány nem leselkedik a sötétben és a szerzetes szándékai is tiszták. Nem csapta be senki élő szóval, hanem írásokból vette az ötletet. A gnóm most a szerzetes vállára tenné a kezét, ha felérné, de ahhoz ő túl alacsony. Felrepülhetne, de csupáán emiatt nem akarja használni a varázserejét. Inkább egy sokatmondó, bizalmat keltő mosollyal néz Dernre és így szól hozzá:*
- Szerzetes, láttam a varázslattal, hogy senki nem csapta be Önt. Tehát felajánlom a segítségemet! Merész varázsló lehetett, aki ilyen veszélyes alkut kötött a démonnal, de talán csak erre a pillanatra várt. Én azt mondom, hogy mutassuk meg annak az öntelt, gonosz entitásnak, hogy léteznek azok a mágusok, akik meg tudják fejteni a rejtett üzenetet!
*A gnóm Nearára néz egy reménykedő tekintettel. Valószínűnek tartja, hogy a nőt is meggyőzte a szerzetes, de helyette nem dönthet. Ha a nőnek még mindig van kérdése, azt nyugodtan felteheti. Mindketten más oldalról közelítenek a helyzethez és ez még a későbbiekben is jól jöhet. Amíg a nő válaszát várja, még egy dolog eszébe jut és megint a szerzeteshez fordul:*
- Jól értem, hogy ez a tekercs úgy született meg, hogy elrontani akárhányszor lehet és a démon korlátlan számú próbálkozó rémálmát váltja valóra (gondolom, nagy kárörvendés közepette), de a helyes alkalmazásra csak egyszer van mód? Ha többször is lehetne használni és mi most megfejtjük, azzal forradalmasítanánk a gyógyítást Artheniorban. De ez egy démontól elég távol álló gondolatnak tűnik.
2044. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 22:25:23
Üzenet elküldve: 2014-01-07 22:25:23
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron, Neara Anthariel//
*Dern nagyot sóhajt, már-már a könnyeivel küszködik.*
A legjobb lanawini gyógyítók sem tudtak vele mit kezdeni, pedig nem válogatós, járt papoknál, erdei javasasszonyoknál, még olyanoknál is, akikről azt beszélik, olyan árat kérnek, amiért már nem is érdemes meggyógyulni. A varázslat valóban afféle tartozás - de nem feltétlenül a démon felé. A démon afféle fogadást kötött egy varázslóval, és együtt készítették el ezt a tekercset. A démon ereje hatalmas, így képes az idéző álmát és rémálmát is valóra váltani. A fogadás tárgya, bocsássanak meg, hogy csapongok, az volt, hogy vajon lesz-e valaki, aki képes megfejteni a tekercset. A démon vállalta, hogy teljesíti az idéző vágyát, mert nem hitte, hogy bárki sikerrel jár. Természetesen szívesen megmutatok bármit, amit eddig elolvastam róla, és alighanem az is igaz, hogy sok olvasás vár ránk. Ami a feltételüket illeti... már ez is több, mint amit bárkitől kaptam, úgyhogy azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni.
*Henua varázslata nem fed fel hazugságot a szerzetes körül. Dern a könyvtár egy, csak a szerzetesek számára hozzáférhető részéből hozta elő, és azóta a megfejtésen dolgozik. A gnóm némelyik emlékképben sírni is láthatja a szerzetest egy-egy különösen reménytelen pillanatban.*
*Dern nagyot sóhajt, már-már a könnyeivel küszködik.*
A legjobb lanawini gyógyítók sem tudtak vele mit kezdeni, pedig nem válogatós, járt papoknál, erdei javasasszonyoknál, még olyanoknál is, akikről azt beszélik, olyan árat kérnek, amiért már nem is érdemes meggyógyulni. A varázslat valóban afféle tartozás - de nem feltétlenül a démon felé. A démon afféle fogadást kötött egy varázslóval, és együtt készítették el ezt a tekercset. A démon ereje hatalmas, így képes az idéző álmát és rémálmát is valóra váltani. A fogadás tárgya, bocsássanak meg, hogy csapongok, az volt, hogy vajon lesz-e valaki, aki képes megfejteni a tekercset. A démon vállalta, hogy teljesíti az idéző vágyát, mert nem hitte, hogy bárki sikerrel jár. Természetesen szívesen megmutatok bármit, amit eddig elolvastam róla, és alighanem az is igaz, hogy sok olvasás vár ránk. Ami a feltételüket illeti... már ez is több, mint amit bárkitől kaptam, úgyhogy azt hiszem, kénytelen leszek elfogadni.
*Henua varázslata nem fed fel hazugságot a szerzetes körül. Dern a könyvtár egy, csak a szerzetesek számára hozzáférhető részéből hozta elő, és azóta a megfejtésen dolgozik. A gnóm némelyik emlékképben sírni is láthatja a szerzetest egy-egy különösen reménytelen pillanatban.*
2043. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:44:56
Üzenet elküldve: 2014-01-07 16:44:56
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
// Lyendar Venachys //
*Csodálkozva tapasztalja, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsít a lány az érintésnél, sőt. Szemmel láthatóan, talán még tetszett is neki. A kedves mosolyt nem igazán tudja jobban viszonozni, minthogy folytatja az eddig is jól bevált arckifejezésének gyakorlását: a szüntelen mosolygást. Esetleg egy minimálisat még tudja szélesíteni, de csak pár másodpercig, majd visszaáll eredeti formájára.*
-Nincs rózsa tövis nélkül! *Feleli a történetre.* De tán még ez is javadra vállt.
*A papok megérkeztekor a lány elutasítja a felajánlást, aminek indokán Pyrkon nevetésre nyitja száját.*
-Haha! Szerinted ezen a kis karcoláson segítene, esetleg rontana az a fél-egy óra plusz-mínusz, amíg a válladdal foglalkoznak? De ha bele is halnék addig, legalább annak a tudatában tenném, hogy viszont egy gyönyörű lányt megmentettem a további fájdalmaitól.
*Derűs fejrázással kel fel ülőhelyéről.*
-Viszont könyörögni márpedig nem fogok!
*Feleli, majd követni kezdi a papokat. Pár méterre egy ajtót nyitnak ki előtte, amely mögött rögtön lépcsők invitálják az embert a föld alá. Pár lépcsőfokkal lejjebb egy folyosóhoz érnek, aminek mindkét oldalán faajtók sorakoznak. Egyiken sincs szám, se betű, amivel egyszerűbb lenne eligazodni. A papok valószínűleg pontosan tudják mi mögött mi rejlik, a kívülállók pedig nem nagyon jöhetnek ide le kíséret nélkül.*
-Itt is volnánk.
*Szólal meg az egyik csuklyás. Egy nagy vas kulcsot húz elő köpenye alól, amely a zárban elforgatva hangos kattanással jelzi, hogy az ajtó nyitva van. A pap betolja azt és bemegy, majd kezével int, hogy Pyrkon is tegye ugyan ezt. A másik pap, aki velük jött a bejáraton kivül marad. A szoba nem nagy. Található benne két szekrény, amik roskadásig vannak különböző üvegcsékkel.*
-Gondolom a keze miatt jött ide. Elég szembetűnő, akárhogy is próbálja rejtegetni azt.
-Pontosan. *Feleli a langaléta.*
-Remek.
*Pyrkon kinyújtja kezét a pap felé, hogy az jobban láthassa. Kis undorral, de többnyire rezzenéstelen arccal vizsgálja a gyógyító a végtagot, mintha minden nap látna ilyet, vagy legalább ehhez hasonlót.*
-Jöhetett volna hamarabb is, akkor valószínűleg maradéktalanul el tudtam volna távolítani a sebesülést, de így sajnálatos módon elég ronda egy heg fog maradni belőle.
-Az sem érdekelne, ha továbbra is ugyan így nézne ki, csak ne váljak esztelen agy-zabálóvá.
-Értem.
*Levesz az egyik polcról egy kis üveget, majd a sebre önt belőle egy keveset.*
-Timoren olaj. Valójában semmi köze nincs az oldatnak a Timorenekhez, csupán róluk kapta a nevét.
*Pyrkon furcsán néz a szó hallatán.*
-Nem hallott még a Timorenekről? *A pap végignéz az előtte állón, majd váll vonva hozzáteszi.* Nem is csodálom...
*Fehér textillel tekeri körül a magas férfi tenyerét, ami rögtön nedves lesz az olajtól, erre köt még egyet.*
-Ha az alsó ruhaanyag már teljesen megszárad, öntsön ebből az olajból a sebre még és tekerje be újra.
-Köszönöm.
-Semmiség. A kint várakozó társam majd felkíséri a hölgyhöz.
*Pyrkon kimegy a teremből és az eddig kint várakozó pap társaságában visszatér Lyendar-hoz.*
-Na, most már hajlandó vagy menni?
*Kérdezi a lánytól ismét felvett széles vigyorral.*
*Csodálkozva tapasztalja, hogy semmilyen ellenállást nem tanúsít a lány az érintésnél, sőt. Szemmel láthatóan, talán még tetszett is neki. A kedves mosolyt nem igazán tudja jobban viszonozni, minthogy folytatja az eddig is jól bevált arckifejezésének gyakorlását: a szüntelen mosolygást. Esetleg egy minimálisat még tudja szélesíteni, de csak pár másodpercig, majd visszaáll eredeti formájára.*
-Nincs rózsa tövis nélkül! *Feleli a történetre.* De tán még ez is javadra vállt.
*A papok megérkeztekor a lány elutasítja a felajánlást, aminek indokán Pyrkon nevetésre nyitja száját.*
-Haha! Szerinted ezen a kis karcoláson segítene, esetleg rontana az a fél-egy óra plusz-mínusz, amíg a válladdal foglalkoznak? De ha bele is halnék addig, legalább annak a tudatában tenném, hogy viszont egy gyönyörű lányt megmentettem a további fájdalmaitól.
*Derűs fejrázással kel fel ülőhelyéről.*
-Viszont könyörögni márpedig nem fogok!
*Feleli, majd követni kezdi a papokat. Pár méterre egy ajtót nyitnak ki előtte, amely mögött rögtön lépcsők invitálják az embert a föld alá. Pár lépcsőfokkal lejjebb egy folyosóhoz érnek, aminek mindkét oldalán faajtók sorakoznak. Egyiken sincs szám, se betű, amivel egyszerűbb lenne eligazodni. A papok valószínűleg pontosan tudják mi mögött mi rejlik, a kívülállók pedig nem nagyon jöhetnek ide le kíséret nélkül.*
-Itt is volnánk.
*Szólal meg az egyik csuklyás. Egy nagy vas kulcsot húz elő köpenye alól, amely a zárban elforgatva hangos kattanással jelzi, hogy az ajtó nyitva van. A pap betolja azt és bemegy, majd kezével int, hogy Pyrkon is tegye ugyan ezt. A másik pap, aki velük jött a bejáraton kivül marad. A szoba nem nagy. Található benne két szekrény, amik roskadásig vannak különböző üvegcsékkel.*
-Gondolom a keze miatt jött ide. Elég szembetűnő, akárhogy is próbálja rejtegetni azt.
-Pontosan. *Feleli a langaléta.*
-Remek.
*Pyrkon kinyújtja kezét a pap felé, hogy az jobban láthassa. Kis undorral, de többnyire rezzenéstelen arccal vizsgálja a gyógyító a végtagot, mintha minden nap látna ilyet, vagy legalább ehhez hasonlót.*
-Jöhetett volna hamarabb is, akkor valószínűleg maradéktalanul el tudtam volna távolítani a sebesülést, de így sajnálatos módon elég ronda egy heg fog maradni belőle.
-Az sem érdekelne, ha továbbra is ugyan így nézne ki, csak ne váljak esztelen agy-zabálóvá.
-Értem.
*Levesz az egyik polcról egy kis üveget, majd a sebre önt belőle egy keveset.*
-Timoren olaj. Valójában semmi köze nincs az oldatnak a Timorenekhez, csupán róluk kapta a nevét.
*Pyrkon furcsán néz a szó hallatán.*
-Nem hallott még a Timorenekről? *A pap végignéz az előtte állón, majd váll vonva hozzáteszi.* Nem is csodálom...
*Fehér textillel tekeri körül a magas férfi tenyerét, ami rögtön nedves lesz az olajtól, erre köt még egyet.*
-Ha az alsó ruhaanyag már teljesen megszárad, öntsön ebből az olajból a sebre még és tekerje be újra.
-Köszönöm.
-Semmiség. A kint várakozó társam majd felkíséri a hölgyhöz.
*Pyrkon kimegy a teremből és az eddig kint várakozó pap társaságában visszatér Lyendar-hoz.*
-Na, most már hajlandó vagy menni?
*Kérdezi a lánytól ismét felvett széles vigyorral.*
2042. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:15:08
Üzenet elküldve: 2014-01-07 15:15:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*A lány figyelmesen végighallgatja Pyrkon szavait. A történet végén együttérzően pillant rá, és megszólal*
-Igazán sajnálom. Remélem előkerülnek egyszer.
*Az utóbbiakat csak kedvességből mondja. Tisztában van azzal, milyen egyedül maradni és várni, miután a hamis ígéreteket, a meggyőző szavakat rebbenéstelen pillantással mondták a szemébe. Más emberek ennyi hazugság után talán már magukba fordultak volna, és senkiben sem bíznának, de a lány inkább hiszi el az összes hazugságot, mint hogy száz igazságban kételkedjen.
Egy kicsit aggódik Pyrkon sérülése miatt, amit a hajón lévő fertőzött személyzet okozott. Kevés esettel találkozott, mikor a hasonló sebeket teljesen meggyógyították, és nem vált előbb-utóbb halálos fertőzéssé. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy most egy jókora városban időznek, nem pedig egy ócska faluban az isten háta mögött. Itt biztosan tapasztaltabb gyógyítókkal vannak körülvéve, akik jobban értenek hozzá.
A férfi kérdésének hallatára Lyendar lesüti szemét, mivel nem túl büszke a történtekre, melyek az arcán lévő karcolásokhoz vezettek. Hirtelen egy meleg kéz simít végig az apró sebeken, melynek hatására nem képes visszatartani az arcára újra kiülő mosolyt. Mikor a férfi keze eltávolodik, felpillant rá. Rövid hezitálás után végül belekezd.*
-Bárcsak pengével sértették volna, de sajnos nincs ilyen izgalmas háttere..
*Sóhajt egyet, majd folytatja.*
-Előzménynek annyit, hogy az utóbbi pár hónapban volt egy társam. Egy lány, majdnem annyi esztendős, mint én. De mint láthatod, most már egyedül vagyok, szóval nem éppen úgy alakult, ahogy elterveztem. Mit sem sejtve bíztam benne, aminek a vége az lett, hogy közel az összes értékem ellopta, és megszökött egy pont hozzá illő izmos, agyatlan barommal. De meg kell mondjam, igazán tehetséges volt, jól játszotta a szerepét addig a pár hónapig.
*Keserű mosoly fut végig az arcán, majd megrázza fejét.*
-Általában könnyen túllépek azon, ha átvernek, és nem is csodálkozom rajta. De ez tényleg nagy fájdalmat okozott, fogalmam sem volt arról, hogy sírnom, vagy nevetnem kéne. Ezért inkább úgy döntöttem, megbarátkozom néhány pohár itallal. Ezek itt.. *Rámutat a hegekre.* Ezek egy rózsabokor eredményei. Nem túl hősies sebek.
*Szégyenteljesen elneveti magát.*
-Nincs is velük problémám, jobban zavar az, ami a vállamon van. Az erdőben elég mély vágást kaptam egy rablótól. Valahogy sikerült végeznem a nyomorulttal, de addigra sok vért vesztettem. Szerencsére volt a közelben egy kis falu, de nem végzett túl jó munkát az ottani gyógyító, elég tapasztalatlan volt.
*Megérkeznek a papok. Lyendar meglepetten hallja, hogy nem kell a gyógyításért fizetnie, de mindenképp szeretne majd adni egy kis pénzt, ha elhagyják az épületet. Pyrkon elsőbbségben részesíti a lányt, de ő tiltakozik.*
-Köszönöm a kedves felajánlást, de jobban járunk, ha veled foglalkoznak elsőként. Jókora különbség van a sérülésünk közt.
*Komoly tekintettel néz a férfira, amiből teljesen kiolvasható, hogy komolyan gondolja az előbbi szavakat, és nem akar elsőnek menni.*
*A lány figyelmesen végighallgatja Pyrkon szavait. A történet végén együttérzően pillant rá, és megszólal*
-Igazán sajnálom. Remélem előkerülnek egyszer.
*Az utóbbiakat csak kedvességből mondja. Tisztában van azzal, milyen egyedül maradni és várni, miután a hamis ígéreteket, a meggyőző szavakat rebbenéstelen pillantással mondták a szemébe. Más emberek ennyi hazugság után talán már magukba fordultak volna, és senkiben sem bíznának, de a lány inkább hiszi el az összes hazugságot, mint hogy száz igazságban kételkedjen.
Egy kicsit aggódik Pyrkon sérülése miatt, amit a hajón lévő fertőzött személyzet okozott. Kevés esettel találkozott, mikor a hasonló sebeket teljesen meggyógyították, és nem vált előbb-utóbb halálos fertőzéssé. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy most egy jókora városban időznek, nem pedig egy ócska faluban az isten háta mögött. Itt biztosan tapasztaltabb gyógyítókkal vannak körülvéve, akik jobban értenek hozzá.
A férfi kérdésének hallatára Lyendar lesüti szemét, mivel nem túl büszke a történtekre, melyek az arcán lévő karcolásokhoz vezettek. Hirtelen egy meleg kéz simít végig az apró sebeken, melynek hatására nem képes visszatartani az arcára újra kiülő mosolyt. Mikor a férfi keze eltávolodik, felpillant rá. Rövid hezitálás után végül belekezd.*
-Bárcsak pengével sértették volna, de sajnos nincs ilyen izgalmas háttere..
*Sóhajt egyet, majd folytatja.*
-Előzménynek annyit, hogy az utóbbi pár hónapban volt egy társam. Egy lány, majdnem annyi esztendős, mint én. De mint láthatod, most már egyedül vagyok, szóval nem éppen úgy alakult, ahogy elterveztem. Mit sem sejtve bíztam benne, aminek a vége az lett, hogy közel az összes értékem ellopta, és megszökött egy pont hozzá illő izmos, agyatlan barommal. De meg kell mondjam, igazán tehetséges volt, jól játszotta a szerepét addig a pár hónapig.
*Keserű mosoly fut végig az arcán, majd megrázza fejét.*
-Általában könnyen túllépek azon, ha átvernek, és nem is csodálkozom rajta. De ez tényleg nagy fájdalmat okozott, fogalmam sem volt arról, hogy sírnom, vagy nevetnem kéne. Ezért inkább úgy döntöttem, megbarátkozom néhány pohár itallal. Ezek itt.. *Rámutat a hegekre.* Ezek egy rózsabokor eredményei. Nem túl hősies sebek.
*Szégyenteljesen elneveti magát.*
-Nincs is velük problémám, jobban zavar az, ami a vállamon van. Az erdőben elég mély vágást kaptam egy rablótól. Valahogy sikerült végeznem a nyomorulttal, de addigra sok vért vesztettem. Szerencsére volt a közelben egy kis falu, de nem végzett túl jó munkát az ottani gyógyító, elég tapasztalatlan volt.
*Megérkeznek a papok. Lyendar meglepetten hallja, hogy nem kell a gyógyításért fizetnie, de mindenképp szeretne majd adni egy kis pénzt, ha elhagyják az épületet. Pyrkon elsőbbségben részesíti a lányt, de ő tiltakozik.*
-Köszönöm a kedves felajánlást, de jobban járunk, ha veled foglalkoznak elsőként. Jókora különbség van a sérülésünk közt.
*Komoly tekintettel néz a férfira, amiből teljesen kiolvasható, hogy komolyan gondolja az előbbi szavakat, és nem akar elsőnek menni.*
2041. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-06 17:14:27
Üzenet elküldve: 2014-01-06 17:14:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog nehéz léptekkel érkezik meg a templomba. Sárga kendőjét kénytelen még magán viselni, azonban azt csak egyszerűen övére köti. Úgy tűnik, a játék véget ért, ha akarják ha nem. Legalábbis nem léphetnek semerre, míg nem jutnak nyomra. Az pedig, lássuk be, erősen valószínűtlen.*
*A törpe fegyvereit lecsatolva magáról, békés szándékkal kerül egyre beljebb az ormótlan építménybe. Csendesen figyeli a papokat, akik meghitten sétálgatnak, imádkoznak vagy éppen takarítanak. Habár a mágia nincs szoros kapcsolatban a hittel és a vallással, Arthenior varázshasználói mégis itt fordulnak meg a legtöbben. Furcsa ez, de a harcost nem zavarja. Megpihenni jött ide, ahogy már sokszor ezelőtt. Figyelmesen biccent a jól ismert arcú papok felé, majd halkan megkopogtatja a főpap ajtaját. Illedelmesen köszönti, majd pedig egy meglepően rövid társalgás útján tudatja a kegyelmessel, úgy újra eltölt pár napot vagy hetet az épület falai között. Ismerik és szeretik már annyira, hogy ez ne okozzon gondot számukra. A harcos háláját fejezi ki egy szépen elhelyezett pénzes zacskóval és egy mély meghajlással, majd pedig szokásos szobája felé veszi az irányt. Jól jön most neki a nyugalom, nagy tervei vannak a jövőre nézve. Nagy tervei, mely sok előkészületet igényelnek.*
*A törpe fegyvereit lecsatolva magáról, békés szándékkal kerül egyre beljebb az ormótlan építménybe. Csendesen figyeli a papokat, akik meghitten sétálgatnak, imádkoznak vagy éppen takarítanak. Habár a mágia nincs szoros kapcsolatban a hittel és a vallással, Arthenior varázshasználói mégis itt fordulnak meg a legtöbben. Furcsa ez, de a harcost nem zavarja. Megpihenni jött ide, ahogy már sokszor ezelőtt. Figyelmesen biccent a jól ismert arcú papok felé, majd halkan megkopogtatja a főpap ajtaját. Illedelmesen köszönti, majd pedig egy meglepően rövid társalgás útján tudatja a kegyelmessel, úgy újra eltölt pár napot vagy hetet az épület falai között. Ismerik és szeretik már annyira, hogy ez ne okozzon gondot számukra. A harcos háláját fejezi ki egy szépen elhelyezett pénzes zacskóval és egy mély meghajlással, majd pedig szokásos szobája felé veszi az irányt. Jól jön most neki a nyugalom, nagy tervei vannak a jövőre nézve. Nagy tervei, mely sok előkészületet igényelnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122