//Nyomozás//
*Lassan megérkeznek a templomhoz, ahova először Anor érkezik meg. Várakozniuk kell egy darabig, míg az felfedezi a területet. Hány emberrel van dolguk és a többi. Nemsokára meghallják a köhögést, ami ugyan nem hitelesnek érződik, de nem fog ezért szólni. Ysnul teljesen komoly képet vág, mikor benn járnak a templomban és lépteit lelassítja, sőt a terepet fedezi fel a lábával. Bemelegíti magát a lopózáshoz, hogy ne érje meglepetés a későbbiekben. Ő szeretne segíteni nekik, mert az jobban kifizetődő, mint ha megint bujkálnia kelljen. Követi Mirát egyre beljebb, aki végül megmutatja neki, hogy merre kell mennie. Jó az időzítésük, azonban ha már kedvese félreáll, akkor ő keres magának egy árnyas helyet. Mozdulatlanná válik, majd onnan kezd el figyelni a többi mozgásra. Legelőször arra kíváncsi, hogy ez a kinti őr milyen időközönként járkál, hogy mennyi ideje van odabenn. Meg valószínűleg nem csak ez az egy őr teljesít szolgálatot. Résen kell lennie. Ha megtudja, hogy ez az őr milyen időközönként jár, akkor a legközelebbi alkalomkor, mint egy sebes árny hangtalanul odasuhan. Lágyan ellenőrzi az ajtót, hogy zárva van-e, vagy sem? Ha nincs, akkor lassan húzódik be rajta, hogy legyen ideje kilesni a veszélyt. Ha nem lát senkit, akkor belép, majd óvatosan maga mögött bezárja. Kifújja a levegőt, mert eddig megvan és a neheze hátra van. Nyomban keres egy kieső zugot, ahol elbújik. Nem tesz semmit, mint várakozik. Nem tudja, hogy most észrevették e, vagy nincs őr idebenn. Nem szabad kapkodnia, s ő meg ezen a nyomvonalon indul el. Meg kell keresnie az asztalt, ahol Anor számára fontos információk lapulnak.*