Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-23 21:18:31
Üzenet elküldve: 2014-01-23 21:18:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Már majdnem betér a fogadóba, de rájön, hogy valamit elfelejtett. Gyorsan megfordul s a templomba siet. Mielőtt belépne, meg áll egy pillanatra. Aggodalmasan felpillant a templom tetejére, s vesz egy mély lélegzetet. S megindul, hogy belépjen, de ismét megáll. Próbál megnyugodni, vesz egy újabb nagy levegőt, s csak utána lép be a templomba. Pár pillanatra szüksége van, hogy hozzászokjon a benti fényviszonyokhoz. Mire hozzászokik a fényhez, addigra az idő pap is észreveszi, s meleg kézfogással üdvözli a mágust.*
-Jó újra látni. Legutóbb sietve távoztatok, s a tekercsekre se néztél rá.
-Sajnálom. De most azért jöttem, hogy megnézzem a tekercseket. *Mosolyog az idős papra.*
-Sajnálom,*kezdi az idős pap* de már elraktam a tekercseket, de ha vársz pár percet, akkor újból előkeresem neked.
-Szeretném elolvasni őket *bólint a mágus.*
-Rendben. Kérlek ülj le a szokott helyedre, s viszem őket. *megfordul, s otthagyja a férfit.*
-Köszönöm. *mondja Argus, majd az asztalhoz sétál. A tarisznyát lerakja a szék mellé, s várja az idős papot.*
~Kedves tőle. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érdekes dolgokat tudhatok meg belőle.~
*Megérkezik az idős pap tálcán egy halom tekerccsel. Egyesével megnézi a címkéket, s a megfelelő helyre rakja őket. Argus türelmesen várja, hogy a pap végezzen, s csak utána nyúl a tekercsek felé, de megállítja a kezét.*
-Készen van atyám? *Érdeklődik a paptól.*
-Jó olvasást kívánok. *az idős pap megfordul, és elsétál, amikor már elég messze van az asztaltól, csak akkor nyúl a mágus az első tekercsért. Pár percig gondolkodik, hogy melyiket válassza, végól úgy dönt, hogy a Farkas, mint címerállat című tekerccsel kezdi az olvasását.*
-Jó újra látni. Legutóbb sietve távoztatok, s a tekercsekre se néztél rá.
-Sajnálom. De most azért jöttem, hogy megnézzem a tekercseket. *Mosolyog az idős papra.*
-Sajnálom,*kezdi az idős pap* de már elraktam a tekercseket, de ha vársz pár percet, akkor újból előkeresem neked.
-Szeretném elolvasni őket *bólint a mágus.*
-Rendben. Kérlek ülj le a szokott helyedre, s viszem őket. *megfordul, s otthagyja a férfit.*
-Köszönöm. *mondja Argus, majd az asztalhoz sétál. A tarisznyát lerakja a szék mellé, s várja az idős papot.*
~Kedves tőle. Kíváncsi vagyok, hogy milyen érdekes dolgokat tudhatok meg belőle.~
*Megérkezik az idős pap tálcán egy halom tekerccsel. Egyesével megnézi a címkéket, s a megfelelő helyre rakja őket. Argus türelmesen várja, hogy a pap végezzen, s csak utána nyúl a tekercsek felé, de megállítja a kezét.*
-Készen van atyám? *Érdeklődik a paptól.*
-Jó olvasást kívánok. *az idős pap megfordul, és elsétál, amikor már elég messze van az asztaltól, csak akkor nyúl a mágus az első tekercsért. Pár percig gondolkodik, hogy melyiket válassza, végól úgy dönt, hogy a Farkas, mint címerállat című tekerccsel kezdi az olvasását.*
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-21 16:35:14
Üzenet elküldve: 2014-01-21 16:35:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Vaslabú Argus //
// Rigolhand Hemitar //
*Ahogy látja Argus kapott az ötletre, sejtette, hogy felkelti az érdeklődését. Akkor hát utána jár majd a fiatalember mindezt egy apró biccentéssel nyugtázza a mágus felé, s majd valóban szól, ha bármit megtud.
Ahogy a mágus az áldozatról beszél, a 11 éves leányról, Darel arca kissé szoborszerűvé válik, igyekszik nem érzelmet mutatni… pedig a Düh őrjítőn próbál teret nyerni magának benne. Egy gyermek? Miért ?! De a képzés meghozta hatását, külső szemlélő mit sem lát ebből s csupán egy kóbor pillanatig tart az egész. Mikor a Lani nevet hallja már tova is szállt az előbbi szoborkép. De nem kérdez, nem szól közbe nem akarja firtatni az ügyet. A fegyelem mintapéldája, legalábbis igyekszik tartani magát. Végül a jelek felsorolása végleg visszazökkenti mindhárom felet a jelenbe. Egyetértően bólint a kérdésben adott válaszra, hogy vajon hány farkas kellene, valóban rengeteg. Érdeklődve hallgatja a további történeteket, lehet némi igazság abban amit a mágus mond, vagy csupán a bolondos elme játszik vele csúfos játékot… minden esetre elgondolkodtató való igaz. Végül Argus arcát ismét átveszi a gondolatok halmaza, tekeregnek a kerekek megállást nem ismerve. Aztán dönt és ismét a szónok kerül elő. Csendben hallgatja a maga fegyelmezett rendjében s ahogy társa a fiú felé szegezi a kérdést Darel is ráemeli jég kék lélektükreit. Darel számára ismeretlen reakciókat mutat a fiú, bár be kell lássa elég nagy sújt kapott a nyakába ebben a néhány percben mit együtt töltöttek. De számára mindez megszokott volt… más neveltetés. Aztán az ötletre, hogy előbb tanul a varázslótól majd utána következik csak Darel beleegyezőn bólint. *
- Legyen így. Nekem megfelel.
* Hosszas csend honol a teremben, csupán a csuhások mozgolódása és a többi bent lévő távoli neszei hallhatóak a hatalmas belső térben. Végül a fiúcska felnéz a két alakra és pillanatra férfiként adja a választ mely utána tova is száll, kis lélektükrein ott lebegnek a kérdések de már nem tud többet szólni, sebaj… az első lépést megtette. Aprót biccent elismerően a fiúnak, amolyan bíiztatás gyanánt. Majd Argusra felé fordul, ahogy ő is felegyenesedik az ülő alkalmatosságról. Kardja lustán enged a gravitációnak és áll újra be katonás rendbe combja mellé. *
- Én visszatérek a fogadóba! Utána járok annak a kiáltványnak. Ha végeztetek Argus mesterrel, akkor keress fel néhány nap múlva Rigolhand Hemitar!
* Fordul végül az ifjú felé, ki előtte állhat néhány lépésre s jobbját nyújtja a fiúnak ki még küzd a hatalmas teherrel mit most a nyakába zúdítottak ez alatt a rövidke idő alatt. Távozás előtt kezet ráz vele biztatóan, majd Argus felé fordul s enyhét fejet hajtva búcsúzik a mágustól. Végezetül határozott léptei viszik egyenest a kijárat felé, zöld szín tengerként úszik mögötte köpenye engedelmesen követve útját. Az ajtónál álló atyától is búcsút vesz illendő, végül kilép a hatalmas obszidián szín épületből maga mögött hagyva rögtönzött társait.
Nos, lássuk hát mit hoz a holnap s majd meglátjuk a fiú készen áll arra mi most reá vár… érdekes időszak kezdődik… *
// Rigolhand Hemitar //
*Ahogy látja Argus kapott az ötletre, sejtette, hogy felkelti az érdeklődését. Akkor hát utána jár majd a fiatalember mindezt egy apró biccentéssel nyugtázza a mágus felé, s majd valóban szól, ha bármit megtud.
Ahogy a mágus az áldozatról beszél, a 11 éves leányról, Darel arca kissé szoborszerűvé válik, igyekszik nem érzelmet mutatni… pedig a Düh őrjítőn próbál teret nyerni magának benne. Egy gyermek? Miért ?! De a képzés meghozta hatását, külső szemlélő mit sem lát ebből s csupán egy kóbor pillanatig tart az egész. Mikor a Lani nevet hallja már tova is szállt az előbbi szoborkép. De nem kérdez, nem szól közbe nem akarja firtatni az ügyet. A fegyelem mintapéldája, legalábbis igyekszik tartani magát. Végül a jelek felsorolása végleg visszazökkenti mindhárom felet a jelenbe. Egyetértően bólint a kérdésben adott válaszra, hogy vajon hány farkas kellene, valóban rengeteg. Érdeklődve hallgatja a további történeteket, lehet némi igazság abban amit a mágus mond, vagy csupán a bolondos elme játszik vele csúfos játékot… minden esetre elgondolkodtató való igaz. Végül Argus arcát ismét átveszi a gondolatok halmaza, tekeregnek a kerekek megállást nem ismerve. Aztán dönt és ismét a szónok kerül elő. Csendben hallgatja a maga fegyelmezett rendjében s ahogy társa a fiú felé szegezi a kérdést Darel is ráemeli jég kék lélektükreit. Darel számára ismeretlen reakciókat mutat a fiú, bár be kell lássa elég nagy sújt kapott a nyakába ebben a néhány percben mit együtt töltöttek. De számára mindez megszokott volt… más neveltetés. Aztán az ötletre, hogy előbb tanul a varázslótól majd utána következik csak Darel beleegyezőn bólint. *
- Legyen így. Nekem megfelel.
* Hosszas csend honol a teremben, csupán a csuhások mozgolódása és a többi bent lévő távoli neszei hallhatóak a hatalmas belső térben. Végül a fiúcska felnéz a két alakra és pillanatra férfiként adja a választ mely utána tova is száll, kis lélektükrein ott lebegnek a kérdések de már nem tud többet szólni, sebaj… az első lépést megtette. Aprót biccent elismerően a fiúnak, amolyan bíiztatás gyanánt. Majd Argusra felé fordul, ahogy ő is felegyenesedik az ülő alkalmatosságról. Kardja lustán enged a gravitációnak és áll újra be katonás rendbe combja mellé. *
- Én visszatérek a fogadóba! Utána járok annak a kiáltványnak. Ha végeztetek Argus mesterrel, akkor keress fel néhány nap múlva Rigolhand Hemitar!
* Fordul végül az ifjú felé, ki előtte állhat néhány lépésre s jobbját nyújtja a fiúnak ki még küzd a hatalmas teherrel mit most a nyakába zúdítottak ez alatt a rövidke idő alatt. Távozás előtt kezet ráz vele biztatóan, majd Argus felé fordul s enyhét fejet hajtva búcsúzik a mágustól. Végezetül határozott léptei viszik egyenest a kijárat felé, zöld szín tengerként úszik mögötte köpenye engedelmesen követve útját. Az ajtónál álló atyától is búcsút vesz illendő, végül kilép a hatalmas obszidián szín épületből maga mögött hagyva rögtönzött társait.
Nos, lássuk hát mit hoz a holnap s majd meglátjuk a fiú készen áll arra mi most reá vár… érdekes időszak kezdődik… *
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-21 15:36:55
Üzenet elküldve: 2014-01-21 15:36:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Darel Corthyr Worf//
//Vaslábú Argus//
*A fiú hallgatja, a mágust figyel minden szavára. Érzi, hogy megváltozott a mágus hangsúlya és valamivel megsérthette vagy esetleg régi sebet téphetett fel. Még hogy szolgák, és azokkal küzdeni, azaz még többen sérülhet meg. A gyermek ennél a pontnál már elveszti mosolyát és leginkább aggodalom veszi át helyét. Kezeit összekulcsolja az asztal alatt, de tekintetét beszélgetőpartnerein tartja. Hemitár megszeppen, mikor társai leszidják gondolatmenete miatt nem gondolta, hogy ennyire megsérti őket azzal. De amikor Argus a fehér kecskéhez ér akkor már nem nagyon tudja a fiú tartani magát. Gondolta, hogy nem szó szerint kecskéről van szó, de sose hitte volna. Egy 11 éves lány! Keze már fehérek saját szorításától szemeit könnyek kezdik áztatni. Nem szerette volna ezt mind hallani és most leginkább máshol szeretne lenni. De nem ezt most nem teheti, tekintetét leszegezi a földre és úgy hallgatja tovább a többieket. Gondolatai nem tiszták, de mégis egy dolog körül forog. Segítenem kell! Mikor felnéz, könnyektől vöröses tekintete találkoznak a máguséval. Nem rejti el érzéseit, nem is kell eddigi beszélgetésük alatt rájött, hogy társai igenis erre számítottak. Mikor már nem hall hangokat tudja, hogy rá várnak. Sajnálja, hogy érzései elnyomták érzékeit és nem figyelt oda rendesen a beszélgetésre. Argus és Darel tekintetéből kiolvashatóvá válik számára, hogy rá várnak. Arra, hogy kimondja azokat a szavakat, amiket ő is akar, de neki most valahogy nagyon nehezen esik kimondani. Pedig egész életét erre áldozta fel, hogy ezt tehesse, és most hangja cserbenhagyja érzése miatt. Nem ezt nem teheti segítenie, kell! Majd hirtelen mintha nem is ő tenné, ajkai szavakat kezdenek formálni.*
-Igen segítek, segítek mindenben, amiben csak tudok!
*Arcán meglepettség és egy kevés elégedettség tükröződik, hogy tudott válaszolni a kérdésre. Akarna feltenni még kérdéseket, egyszerűeket. Hova megyünk? Mire készüljön? De úgy tűnik az előbbi erő elszállt és ismét az érzések vannak úrrá rajta. Ajkait nagyon nehéznek érzi és nem képes megszólalni. Így hát kezeit combjaira teszi, kicsit megszorítja mind kettőt. Nem azért mert sokat ült, hanem leginkább azért, hogy elmúljon a bennük lévő remegés. Majd feláll helyéről és várja társait, hogy mondják, neki mi következik, s merre tovább.*
//Vaslábú Argus//
*A fiú hallgatja, a mágust figyel minden szavára. Érzi, hogy megváltozott a mágus hangsúlya és valamivel megsérthette vagy esetleg régi sebet téphetett fel. Még hogy szolgák, és azokkal küzdeni, azaz még többen sérülhet meg. A gyermek ennél a pontnál már elveszti mosolyát és leginkább aggodalom veszi át helyét. Kezeit összekulcsolja az asztal alatt, de tekintetét beszélgetőpartnerein tartja. Hemitár megszeppen, mikor társai leszidják gondolatmenete miatt nem gondolta, hogy ennyire megsérti őket azzal. De amikor Argus a fehér kecskéhez ér akkor már nem nagyon tudja a fiú tartani magát. Gondolta, hogy nem szó szerint kecskéről van szó, de sose hitte volna. Egy 11 éves lány! Keze már fehérek saját szorításától szemeit könnyek kezdik áztatni. Nem szerette volna ezt mind hallani és most leginkább máshol szeretne lenni. De nem ezt most nem teheti, tekintetét leszegezi a földre és úgy hallgatja tovább a többieket. Gondolatai nem tiszták, de mégis egy dolog körül forog. Segítenem kell! Mikor felnéz, könnyektől vöröses tekintete találkoznak a máguséval. Nem rejti el érzéseit, nem is kell eddigi beszélgetésük alatt rájött, hogy társai igenis erre számítottak. Mikor már nem hall hangokat tudja, hogy rá várnak. Sajnálja, hogy érzései elnyomták érzékeit és nem figyelt oda rendesen a beszélgetésre. Argus és Darel tekintetéből kiolvashatóvá válik számára, hogy rá várnak. Arra, hogy kimondja azokat a szavakat, amiket ő is akar, de neki most valahogy nagyon nehezen esik kimondani. Pedig egész életét erre áldozta fel, hogy ezt tehesse, és most hangja cserbenhagyja érzése miatt. Nem ezt nem teheti segítenie, kell! Majd hirtelen mintha nem is ő tenné, ajkai szavakat kezdenek formálni.*
-Igen segítek, segítek mindenben, amiben csak tudok!
*Arcán meglepettség és egy kevés elégedettség tükröződik, hogy tudott válaszolni a kérdésre. Akarna feltenni még kérdéseket, egyszerűeket. Hova megyünk? Mire készüljön? De úgy tűnik az előbbi erő elszállt és ismét az érzések vannak úrrá rajta. Ajkait nagyon nehéznek érzi és nem képes megszólalni. Így hát kezeit combjaira teszi, kicsit megszorítja mind kettőt. Nem azért mert sokat ült, hanem leginkább azért, hogy elmúljon a bennük lévő remegés. Majd feláll helyéről és várja társait, hogy mondják, neki mi következik, s merre tovább.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-21 14:37:24
Üzenet elküldve: 2014-01-21 14:37:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf//
//Rigolhand Hemitar//
*Argus örül, hogy végre sikerült fényt gyújtani a harcos elméjében, végre megértette. Nem biztos benne, hogy teljesen, de nem volt hiábavaló a hosszú magyarázás.*
-Mivel vele itt nem küzdhetünk meg, mivel itt sincs. Ezért a szolgáival kell felvennünk a harcot. Akkor raboltak ki, amikor *elhallgat, hogy megtalálja a megfelelő szót.* egy fonalat követtem. Ezért van rád szükség, hiszen nem a becsületes népek közé kell majd leereszkednünk.
*Hallgatja Darel ötletét a vadászatról, s fontolóra is veszi.*
-Szörnyvadászok. Hm. Erős a gyanúm, hogy nem az ilyenfajta szörnyekre gondoltak, de megnézem magamnak. Szívesen harcolok a jó ügyért, és a pénz sem jön rosszul, már ha pénzt is kapunk érte. A gyermekőrzést már unom. Figyelni fogok, de ha hallasz valamit, akkor szólj nyugodtan. *mondja Darelnek.*
*A fiú naivsága megdöbbenti, nem titkolja, hogy mennyire felháborodik.*
-Hogy, mit akarsz? *áll fel, hogy a fiú fölé tudjon tornyosulni. Darel sem helyesli a fiú tervét, s ezt a maga egyszerű módján tudomására is hozza. Ettől egy kicsit lecsillapodik Argus, s visszaül a helyére.*
-Megtette. Levágta a fehér kecskét. Neki már nincs visszaút. *közli a tényeket, de elbizonytalanodik, hogy a fiú megértette.* Tudod, hogy mit jelent az, hogy levágta a fehér kecskét? *nem várja meg a választ.* Ember áldozatot, egy ártatlan lélek. Egy 11 éves kislányt ölt meg a születésnapján.
*Hosszú percekig csendben ül, s csak maga elé néz az asztalra. ~Lehet, hogy többet kellene mondanom. Túl naiv a fiú, de sajnos az ártatlansága, az, ami védelmet nyújt neki. Lehet, hogy hiba volt ezt mondanom neki, hiszen most összetörtem egy darabot az ártatlanságából.~ Felemeli a fejét, de a tekintete megakad a fiú medálján. Darel kérdése zökkenti vissza a valóságba. Képezze a fiút?*
-Harcra? *érdeklődve nézi a fiú arcát, de nem vár választ, csak gondolkozik.* Lani a húgom volt. *Adja válaszol a sok kérdésre.* Elérkeztünk a lényeghez. Három jelet ismertem fel a városban, ami az Ő kezére utal. Farkas vadászat. Egy halott utolsó levele. Macskák. Darel. *Néz a harcos szemébe.* Mennyi farkasra van szükség ahhoz, hogy veszélyt jelentsen egy ekkora városra? Rengetegre. Hirtelen tényleg ennyire elszaporodtak volna, egyik pillanatról a másikra? Nem hiszem. Azt jobban el tudom képzelni, hogy egy kóbor farkas megölt egy nemesi fiút, akinek az apja ezen feldühödött, és farkas vadászatot rendelt el. Tényleg kóbor farkas volt? Nem hiszem, de még utána kell járnom. Körülbelül egy hónapja kivégeztek egy utazó kereskedőt, amiért lemészárolta a vendéglátóit. A gyóntató pap kérte, hogy írja meg utolsó levelét, amelyet olvastam. Abban azt állítja, hogy valaki megkereste, egy üzlettel, amit elutasított. A következő, amire emlékszik, hogy véres késsel áll a halottak felett. Azt álmodta, hogy Orkok támadták meg, s ő egy késsel próbált harcolni ellenük. De nem aludt. A napokban macskák támadtak rám. Ő küldte őket, hogy megfélemlítsen. *Csendben ül, s a tekintetét az ifjú papnövendékre emeli. ~Most mi legyen. Tudnia kell harcolni, de előbb mást kell megtanítani neki. Ha megteszem, akkor Darel ki fog borulni rám, de meg kell tennem. Ha nem most, akkor négyszemközt, s ha úgy tudja meg Darel, akkor még nagyobbat fog bennem csalódni.~ Örlődik a saját gondolatai között, majd amikor elhatározásra jutott, akkor így szólal meg.*
-Darel, ezt most muszáj megtennem, hogy eltüntessem a kétséget, mivel a kétség, a vajákos kezére játszik. *végig a fiú zöld szemeibe néz, egy pillanatra sem fordítja el a fejét.* Te döntesz Hemitar. Ha segítesz nekünk, akkor örülünk, s támogatunk téged. Ha nem, akkor én kimegyek az ajtón, s egyedül vágok neki, de nélkületek csak a halálba megyek. Nem kérek meg más papot. Te vagy, az, aki kell. Tiéd a döntés. Segítesz, vagy hagysz a halálomba menni. *nem veszi a le a tekintetét a fiúról, amíg az nem válaszol.* Ha segítesz, akkor még ma velem jössz, s megtanítalak valamire, utána Darel fog harcra tanítani. Így kezdjük. *Ránéz a harcosra.* Ha biztos nyomot találtam, amire vadászhatunk, akkor szólok, s elindulunk. Így jó neked?
//Rigolhand Hemitar//
*Argus örül, hogy végre sikerült fényt gyújtani a harcos elméjében, végre megértette. Nem biztos benne, hogy teljesen, de nem volt hiábavaló a hosszú magyarázás.*
-Mivel vele itt nem küzdhetünk meg, mivel itt sincs. Ezért a szolgáival kell felvennünk a harcot. Akkor raboltak ki, amikor *elhallgat, hogy megtalálja a megfelelő szót.* egy fonalat követtem. Ezért van rád szükség, hiszen nem a becsületes népek közé kell majd leereszkednünk.
*Hallgatja Darel ötletét a vadászatról, s fontolóra is veszi.*
-Szörnyvadászok. Hm. Erős a gyanúm, hogy nem az ilyenfajta szörnyekre gondoltak, de megnézem magamnak. Szívesen harcolok a jó ügyért, és a pénz sem jön rosszul, már ha pénzt is kapunk érte. A gyermekőrzést már unom. Figyelni fogok, de ha hallasz valamit, akkor szólj nyugodtan. *mondja Darelnek.*
*A fiú naivsága megdöbbenti, nem titkolja, hogy mennyire felháborodik.*
-Hogy, mit akarsz? *áll fel, hogy a fiú fölé tudjon tornyosulni. Darel sem helyesli a fiú tervét, s ezt a maga egyszerű módján tudomására is hozza. Ettől egy kicsit lecsillapodik Argus, s visszaül a helyére.*
-Megtette. Levágta a fehér kecskét. Neki már nincs visszaút. *közli a tényeket, de elbizonytalanodik, hogy a fiú megértette.* Tudod, hogy mit jelent az, hogy levágta a fehér kecskét? *nem várja meg a választ.* Ember áldozatot, egy ártatlan lélek. Egy 11 éves kislányt ölt meg a születésnapján.
*Hosszú percekig csendben ül, s csak maga elé néz az asztalra. ~Lehet, hogy többet kellene mondanom. Túl naiv a fiú, de sajnos az ártatlansága, az, ami védelmet nyújt neki. Lehet, hogy hiba volt ezt mondanom neki, hiszen most összetörtem egy darabot az ártatlanságából.~ Felemeli a fejét, de a tekintete megakad a fiú medálján. Darel kérdése zökkenti vissza a valóságba. Képezze a fiút?*
-Harcra? *érdeklődve nézi a fiú arcát, de nem vár választ, csak gondolkozik.* Lani a húgom volt. *Adja válaszol a sok kérdésre.* Elérkeztünk a lényeghez. Három jelet ismertem fel a városban, ami az Ő kezére utal. Farkas vadászat. Egy halott utolsó levele. Macskák. Darel. *Néz a harcos szemébe.* Mennyi farkasra van szükség ahhoz, hogy veszélyt jelentsen egy ekkora városra? Rengetegre. Hirtelen tényleg ennyire elszaporodtak volna, egyik pillanatról a másikra? Nem hiszem. Azt jobban el tudom képzelni, hogy egy kóbor farkas megölt egy nemesi fiút, akinek az apja ezen feldühödött, és farkas vadászatot rendelt el. Tényleg kóbor farkas volt? Nem hiszem, de még utána kell járnom. Körülbelül egy hónapja kivégeztek egy utazó kereskedőt, amiért lemészárolta a vendéglátóit. A gyóntató pap kérte, hogy írja meg utolsó levelét, amelyet olvastam. Abban azt állítja, hogy valaki megkereste, egy üzlettel, amit elutasított. A következő, amire emlékszik, hogy véres késsel áll a halottak felett. Azt álmodta, hogy Orkok támadták meg, s ő egy késsel próbált harcolni ellenük. De nem aludt. A napokban macskák támadtak rám. Ő küldte őket, hogy megfélemlítsen. *Csendben ül, s a tekintetét az ifjú papnövendékre emeli. ~Most mi legyen. Tudnia kell harcolni, de előbb mást kell megtanítani neki. Ha megteszem, akkor Darel ki fog borulni rám, de meg kell tennem. Ha nem most, akkor négyszemközt, s ha úgy tudja meg Darel, akkor még nagyobbat fog bennem csalódni.~ Örlődik a saját gondolatai között, majd amikor elhatározásra jutott, akkor így szólal meg.*
-Darel, ezt most muszáj megtennem, hogy eltüntessem a kétséget, mivel a kétség, a vajákos kezére játszik. *végig a fiú zöld szemeibe néz, egy pillanatra sem fordítja el a fejét.* Te döntesz Hemitar. Ha segítesz nekünk, akkor örülünk, s támogatunk téged. Ha nem, akkor én kimegyek az ajtón, s egyedül vágok neki, de nélkületek csak a halálba megyek. Nem kérek meg más papot. Te vagy, az, aki kell. Tiéd a döntés. Segítesz, vagy hagysz a halálomba menni. *nem veszi a le a tekintetét a fiúról, amíg az nem válaszol.* Ha segítesz, akkor még ma velem jössz, s megtanítalak valamire, utána Darel fog harcra tanítani. Így kezdjük. *Ránéz a harcosra.* Ha biztos nyomot találtam, amire vadászhatunk, akkor szólok, s elindulunk. Így jó neked?
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-21 10:27:49
Üzenet elküldve: 2014-01-21 10:27:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Vaslabú Argus //
// Rigolhand Hemitar //
*Rítusok rítust követnek, Darelt pedig sosem érdekelte az ilyesmi. Ellenben most igyekszik magába szívni a lehető legtöbb információt. Argus gondolkodásmódja nem tartozik az egyszerű emberek közé, végtére is egy mágiahasználó. De a régi ismeretségnek köszönhetően bízik a szavában és tudja az ifjú harcos, hogy a sok zagyvaság közt igen sok fontos dolog is rejtőzködik.
Egy kis időre ki is bukik belőle a varázslók arroganciája, Darel nem reagál rá semmit, felesleges volna… Hatalom, folyton ott lebeg minden mágia tudó előtt. Végül a fiú felé fordul amikor Argus kijelenti, hogy az ifjú gyerek rendelkezik a látás képességével. Végül vissza barátjára amint az óvatosabbra fogja „Telihold idején feláldozni a legértékesebbet” ejti ki a szavakat szépen sorba rendezve. Végül beleegyezőn bólint a mágus nagy határozottságára mikor kijelenti, hogy ő fog vele megküzdeni. Hát legyen úgy… *
- Akkor mégis mi volna az Én feladatom?
*Kérdez rá végül egyértelműen, a papnövendéké már tudatosult s a mágus feladata is meg van írva. Majd hirtelen eszébe jut valami, amit a minap látott, egy kósza emlékkép mikor belépett a fogadóba, egy kiáltvány, egy pergamen rajta sötét tinta… „Szörnyvadászok” *
- A minap a fogadóban láttam egy kiáltványt… átsiklott rajta a szemem, de így utólag belegondolva fontos lehet. Vadászatot hirdettek. * áll meg egy pillanatra majd rögvest folytatja félresöpörve a tévhiteket *
- Nem, erdei farkasokra…
*Utal Argus balga ötletére, ahogy ránéz a mágusra. *
- Hanem valami egészen másra. Úgy rémlik, hogy rémekre akarnak vadászni, itt Arthenior körül. Ha visszatérek a fogadóba, utána járok majd.
*Magyarázza Argusnak valószínűleg felkeltve annak érdeklődését. A fiú arca megkomolyodik s beszélni kezd, szavai határozottak, helyes, jó úton halad. *
- Beszélni? * kérdez vissza Darel * Ezekkel felesleges beszélni… egy nyelvet értenek csak, a hatalmat. Arra pedig acéllal tudsz helyesen válaszolni.
* Mondja a fiúnak lerombolva a gyermeki naivitást benne tán kissé tapintatlanul de Darel nincs hozzászokva az ilyen helyzetekhez… számára ez a természetes vele sem bántak másként. Majd megerősödik a kölyök is. Ellenben a folytatással egyet ért ő is, hogy miért várni meg míg valaki meghalt… De már kifejtette a véleményét erről akkor mikor egyszerűen csak annyit kérdezett, hogy hol az illető, ő már akkor pontot tett volna az ügy végére. De a mágus óva intette, így tovább lépett ezen a mellékvágányon. *
- Mindig Te döntesz Hemitar, Te választod az utad!
*Erősíti meg a fiút az általa mondottakban. De majd Argus bölcselkedik tovább helyette. S mivel tudja jól ismerve a mágust, hogy már bizonyosan van terv abban a részlet gazdag elmében így visszafordul a mágus felé. *
- Amíg Te kutatsz, addig mit tegyek? Képezzem a fiút?
* Ránézésre nem tartja biztosnak, hogy képes volna bármivel is szembe szállni az ifjú paptanítvány és Darel ennek változtatásában igazán jó szolgálatot tudna tenni, Argus ezzel tisztában van. Természetesen ha más tervei vannak akkor hallgatja a mágia használót. *
// Rigolhand Hemitar //
*Rítusok rítust követnek, Darelt pedig sosem érdekelte az ilyesmi. Ellenben most igyekszik magába szívni a lehető legtöbb információt. Argus gondolkodásmódja nem tartozik az egyszerű emberek közé, végtére is egy mágiahasználó. De a régi ismeretségnek köszönhetően bízik a szavában és tudja az ifjú harcos, hogy a sok zagyvaság közt igen sok fontos dolog is rejtőzködik.
Egy kis időre ki is bukik belőle a varázslók arroganciája, Darel nem reagál rá semmit, felesleges volna… Hatalom, folyton ott lebeg minden mágia tudó előtt. Végül a fiú felé fordul amikor Argus kijelenti, hogy az ifjú gyerek rendelkezik a látás képességével. Végül vissza barátjára amint az óvatosabbra fogja „Telihold idején feláldozni a legértékesebbet” ejti ki a szavakat szépen sorba rendezve. Végül beleegyezőn bólint a mágus nagy határozottságára mikor kijelenti, hogy ő fog vele megküzdeni. Hát legyen úgy… *
- Akkor mégis mi volna az Én feladatom?
*Kérdez rá végül egyértelműen, a papnövendéké már tudatosult s a mágus feladata is meg van írva. Majd hirtelen eszébe jut valami, amit a minap látott, egy kósza emlékkép mikor belépett a fogadóba, egy kiáltvány, egy pergamen rajta sötét tinta… „Szörnyvadászok” *
- A minap a fogadóban láttam egy kiáltványt… átsiklott rajta a szemem, de így utólag belegondolva fontos lehet. Vadászatot hirdettek. * áll meg egy pillanatra majd rögvest folytatja félresöpörve a tévhiteket *
- Nem, erdei farkasokra…
*Utal Argus balga ötletére, ahogy ránéz a mágusra. *
- Hanem valami egészen másra. Úgy rémlik, hogy rémekre akarnak vadászni, itt Arthenior körül. Ha visszatérek a fogadóba, utána járok majd.
*Magyarázza Argusnak valószínűleg felkeltve annak érdeklődését. A fiú arca megkomolyodik s beszélni kezd, szavai határozottak, helyes, jó úton halad. *
- Beszélni? * kérdez vissza Darel * Ezekkel felesleges beszélni… egy nyelvet értenek csak, a hatalmat. Arra pedig acéllal tudsz helyesen válaszolni.
* Mondja a fiúnak lerombolva a gyermeki naivitást benne tán kissé tapintatlanul de Darel nincs hozzászokva az ilyen helyzetekhez… számára ez a természetes vele sem bántak másként. Majd megerősödik a kölyök is. Ellenben a folytatással egyet ért ő is, hogy miért várni meg míg valaki meghalt… De már kifejtette a véleményét erről akkor mikor egyszerűen csak annyit kérdezett, hogy hol az illető, ő már akkor pontot tett volna az ügy végére. De a mágus óva intette, így tovább lépett ezen a mellékvágányon. *
- Mindig Te döntesz Hemitar, Te választod az utad!
*Erősíti meg a fiút az általa mondottakban. De majd Argus bölcselkedik tovább helyette. S mivel tudja jól ismerve a mágust, hogy már bizonyosan van terv abban a részlet gazdag elmében így visszafordul a mágus felé. *
- Amíg Te kutatsz, addig mit tegyek? Képezzem a fiút?
* Ránézésre nem tartja biztosnak, hogy képes volna bármivel is szembe szállni az ifjú paptanítvány és Darel ennek változtatásában igazán jó szolgálatot tudna tenni, Argus ezzel tisztában van. Természetesen ha más tervei vannak akkor hallgatja a mágia használót. *
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-21 09:23:00
Üzenet elküldve: 2014-01-21 09:23:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Darel Corthyr Worf//
//Vaslábú Argus//
*Ahogy hallgatja Argust és Darelt az ifjú, fel sem tűnik neki, hogy szépen lassan nyugalom és béke lesz úrrá a testén és elméjén. Lábfejét már nem mozgatja és a levegőt is szabályosabban kezdi venni. Mikor mindezt észreveszi már Argus is befejezi mondandóját. Egy kicsit hosszabb pihenő alatt elgondolkodik a hallottakon. Mindent megértett és valahogy ráébred arra, hogy mindez nem lehetett véletlen. Mindenki útját az elemek és a döntéseik irányítják, utána már csak el kell fogadnod azt. Teste kiegyenesedik, tekintetet igen komollyá válik, de még mindig lefele néz.*
~Egy papnak mindig a helyes utat kell követnie. A helyes utat a lélek tisztasága és a bennünk lakozó hit mutatja meg. Igen Hemitár hinned kell.~
*Gondolatai befejeztével már teljesen biztos a dolgában. Tekintette szokásos naiv mosollyal párosulva a társaságára irányul. Majd végül így szól.*
- Azt mondod Argus, hogy ez a valaki még nem tett meg mindent. Akkor mi lenne, ha meglátogatnánk és beszélnénk vele. Valamiért keserűvé, savanyúvá válik a gyümölcs is, és ha megtudod, az okát tehetsz ellene. Miért várjuk, meg míg rossz történik, akkor csak az a veszély fenyegetne minket, hogy valaki meghal. Nem hiszem, hogy nem változhat meg valaki sorsa. Hiszen ott a szabad akarat és cselekvéseink sorozata.
*Tekintete kérdőn a társaira irányul. Reméli, határozottságát elégé kimutatja szavaival. De mosolyával a reményt próbálja tükrözni hátha ezzel is megnyeri beszélgető partnereit igazáról. Mindezek mellet várja társai reakcióját az elhangzottakra.*
//Vaslábú Argus//
*Ahogy hallgatja Argust és Darelt az ifjú, fel sem tűnik neki, hogy szépen lassan nyugalom és béke lesz úrrá a testén és elméjén. Lábfejét már nem mozgatja és a levegőt is szabályosabban kezdi venni. Mikor mindezt észreveszi már Argus is befejezi mondandóját. Egy kicsit hosszabb pihenő alatt elgondolkodik a hallottakon. Mindent megértett és valahogy ráébred arra, hogy mindez nem lehetett véletlen. Mindenki útját az elemek és a döntéseik irányítják, utána már csak el kell fogadnod azt. Teste kiegyenesedik, tekintetet igen komollyá válik, de még mindig lefele néz.*
~Egy papnak mindig a helyes utat kell követnie. A helyes utat a lélek tisztasága és a bennünk lakozó hit mutatja meg. Igen Hemitár hinned kell.~
*Gondolatai befejeztével már teljesen biztos a dolgában. Tekintette szokásos naiv mosollyal párosulva a társaságára irányul. Majd végül így szól.*
- Azt mondod Argus, hogy ez a valaki még nem tett meg mindent. Akkor mi lenne, ha meglátogatnánk és beszélnénk vele. Valamiért keserűvé, savanyúvá válik a gyümölcs is, és ha megtudod, az okát tehetsz ellene. Miért várjuk, meg míg rossz történik, akkor csak az a veszély fenyegetne minket, hogy valaki meghal. Nem hiszem, hogy nem változhat meg valaki sorsa. Hiszen ott a szabad akarat és cselekvéseink sorozata.
*Tekintete kérdőn a társaira irányul. Reméli, határozottságát elégé kimutatja szavaival. De mosolyával a reményt próbálja tükrözni hátha ezzel is megnyeri beszélgető partnereit igazáról. Mindezek mellet várja társai reakcióját az elhangzottakra.*
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-21 05:52:50
Üzenet elküldve: 2014-01-21 05:52:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf//
// Rigolhand Hemitar /
*Amíg társai gondolkoznak, addig az asztalra helyezett tekercsekre pillant, s próbál ellenállni a kísértésnek, hogy elkezdje őket olvasni, végül sikerül úrrá lenni a késztetésen, s társait kezdi fürkészni.
-Nagy dolog? *kérdez vissza Darel kérdésére, de hamar megadja választ.* Nem tudom. Ezt soha nem lehet tudni ezeknél. Abban viszont biztos vagyok, hogy még nincs vége, még csak elkezdődött. ~Én is abban reménykedem, hogy tévedek.~
*Az ifjú Hemitar látványosan kétségek között őrlődik, s végül kimondja, amit gondol. A hallottak megdöbbentik Argust, nem erre számított. ~Ha ő maga nem hiszi el, hogy képes, akkor felesleges.~
-Lebecsülöd magad Hemitar. *Kezdi szelíden, hogy megnyugtassa, de a hangja hamar arrogánssá válik.* Idős papok tanácsa? Könyvek? Pff. A papok, és a könyvek nem rendelkeznek avval a tudással, amivel Én! *észreveszi, hogy társai miként vélekednek a kijelentésére, ezért nyugalmat erőltett magára, s úgy folytatja.* A könyvek úgy tudják, hogy egy rítus van, s az adja meg a korlátlan hatalmat. De a valóságban három rítus van, s csak a harmadik után kapják meg az igazi hatalmat. Azt is kevesen tudják, hogy akik elkezdik a rítust, azok nem maguk választják meg a hatalmat, amit kapnak, hanem a belsőjük igaz valója ölt testet az erejükben. És mivel ezek az emberek akár ölnek is a hatalomért, ezért a hatalmuk is ezt a célt szolgálja. A tiltott rítus három kötésével, egyre több hatalmat szerez a becsvágyó. Aki kimondja a szavakat telihold idején, már az is kap hatalmat, csekélyt, de hatalmat. Ez a hatalom szinte csekélynek mondható, apró trükkök, de talán egyben a legerősebb is. Képesek bele látni a másikba. Tudják a titkodat, a gyengédet. Ha jól tudom, akkor evvel az adománnyal már te is rendelkezel Hemitár, csak te az ártatlanságból nyered az erőt. A lélek kötés nincs időhöz köve, csak végig kell néznie egy halált, anélkül, hogy érezne valamit. Ekkor már az egyik elem hatalmát nyeri el a beavatott. És végül a legvégső rítus. *Elhallgat, mint akinek fájdalmas lenne kimondania a szavakat.* Telihold idején feláldozni a legértékesebbet. *mondja, mint aki könyvből olvassa.* Ha ezt is megteszi, akkor teljes lesz a hatalma. Megkapja az Elme felett is uralmat. Képes lesz kisebb,nagyobb állatokat irányítani. Az embereket képes az őrületbe kergetni, elhitetni velük, hogy helyes, amit tesznek. Idővel a te hatalmad is meg fog nőni, de ez most nem fontos. Mivel az ellenpólusai vagytok egymásnak, azért nem képes rád hatni. A gyógyítási, és emberismereti hatalmadra van szükségünk. *Reméli, hogy a szavai megnyugtatták a fiút, majd oda fordul Darelhez.*
-Hogy hatalmat akar, vagy csak szórakozik, azt nem tudom. *mondja komoran. ~hol az illető? Nem érti.~ komorodik el Argus.* Nem érted. Vele én küzdök meg! *jelenti ki határozottan, ellentmondás nem tűrően, majd hozzá teszi.* Ez becsületbeli ügy. Ő biztonságban él a házában, ha netalántán rárontanánk, és megölnénk, akkor csak a falu köztiszteletben álló emberét ölnénk meg. Soha semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ő áll az egész hátterében. Egy vajákossal nem lehet csak úgy végezni.
// Rigolhand Hemitar /
*Amíg társai gondolkoznak, addig az asztalra helyezett tekercsekre pillant, s próbál ellenállni a kísértésnek, hogy elkezdje őket olvasni, végül sikerül úrrá lenni a késztetésen, s társait kezdi fürkészni.
-Nagy dolog? *kérdez vissza Darel kérdésére, de hamar megadja választ.* Nem tudom. Ezt soha nem lehet tudni ezeknél. Abban viszont biztos vagyok, hogy még nincs vége, még csak elkezdődött. ~Én is abban reménykedem, hogy tévedek.~
*Az ifjú Hemitar látványosan kétségek között őrlődik, s végül kimondja, amit gondol. A hallottak megdöbbentik Argust, nem erre számított. ~Ha ő maga nem hiszi el, hogy képes, akkor felesleges.~
-Lebecsülöd magad Hemitar. *Kezdi szelíden, hogy megnyugtassa, de a hangja hamar arrogánssá válik.* Idős papok tanácsa? Könyvek? Pff. A papok, és a könyvek nem rendelkeznek avval a tudással, amivel Én! *észreveszi, hogy társai miként vélekednek a kijelentésére, ezért nyugalmat erőltett magára, s úgy folytatja.* A könyvek úgy tudják, hogy egy rítus van, s az adja meg a korlátlan hatalmat. De a valóságban három rítus van, s csak a harmadik után kapják meg az igazi hatalmat. Azt is kevesen tudják, hogy akik elkezdik a rítust, azok nem maguk választják meg a hatalmat, amit kapnak, hanem a belsőjük igaz valója ölt testet az erejükben. És mivel ezek az emberek akár ölnek is a hatalomért, ezért a hatalmuk is ezt a célt szolgálja. A tiltott rítus három kötésével, egyre több hatalmat szerez a becsvágyó. Aki kimondja a szavakat telihold idején, már az is kap hatalmat, csekélyt, de hatalmat. Ez a hatalom szinte csekélynek mondható, apró trükkök, de talán egyben a legerősebb is. Képesek bele látni a másikba. Tudják a titkodat, a gyengédet. Ha jól tudom, akkor evvel az adománnyal már te is rendelkezel Hemitár, csak te az ártatlanságból nyered az erőt. A lélek kötés nincs időhöz köve, csak végig kell néznie egy halált, anélkül, hogy érezne valamit. Ekkor már az egyik elem hatalmát nyeri el a beavatott. És végül a legvégső rítus. *Elhallgat, mint akinek fájdalmas lenne kimondania a szavakat.* Telihold idején feláldozni a legértékesebbet. *mondja, mint aki könyvből olvassa.* Ha ezt is megteszi, akkor teljes lesz a hatalma. Megkapja az Elme felett is uralmat. Képes lesz kisebb,nagyobb állatokat irányítani. Az embereket képes az őrületbe kergetni, elhitetni velük, hogy helyes, amit tesznek. Idővel a te hatalmad is meg fog nőni, de ez most nem fontos. Mivel az ellenpólusai vagytok egymásnak, azért nem képes rád hatni. A gyógyítási, és emberismereti hatalmadra van szükségünk. *Reméli, hogy a szavai megnyugtatták a fiút, majd oda fordul Darelhez.*
-Hogy hatalmat akar, vagy csak szórakozik, azt nem tudom. *mondja komoran. ~hol az illető? Nem érti.~ komorodik el Argus.* Nem érted. Vele én küzdök meg! *jelenti ki határozottan, ellentmondás nem tűrően, majd hozzá teszi.* Ez becsületbeli ügy. Ő biztonságban él a házában, ha netalántán rárontanánk, és megölnénk, akkor csak a falu köztiszteletben álló emberét ölnénk meg. Soha semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ő áll az egész hátterében. Egy vajákossal nem lehet csak úgy végezni.
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 23:06:47
Üzenet elküldve: 2014-01-20 23:06:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Vaslabú Argus //
// Rigolhand Hemitar //
*A mágus és a fiú után utolsóként lép be a hatalmas épületbe. Kék szemeit körbe futtatja a tágas belső téren. Még nem járt itt, de valahogy a poros pergamen lapok után nem is sóvárgott… Mikor a mágus a vállát veregeti s türelemre inti, nem szól semmit. Türelmes volt ő eddig is. Hallgatja a mágus és a pap közti beszédet s mikor végeztek Darel is illedelmes fejhajtással köszönti a csuhás alakot. *
- Atyám
* Szól egyszerűen majd Argus lépteit követi, míg végül egy asztalnál állapodik meg ahogy a fiúcska is magabiztosan mozog az épületben. Darel is követi a két társa példáját és utánuk majd, leül a fiú mellett. Argus kérése, hogy ne szóljanak semmiről, ami itt elhangzik apró biccentést kap válaszul, jelezve megértette. Végig hallgatja a mágus szavait, talán kezd összeállni a kép. *
- Szóval azt akarod mondani Argus, hogy valami nagy dolog van kibontakozóban?
* A szembe szállással kapcsolatban feleslegesnek tartja a szócséplést, Argus tudja jól Darel milyen családból származik, tudja, hogy nem futamodik meg a kihívások elől és azt is, hogy szembeszáll bármivel, amivel csak szükséges. A mágus tisztába van a Worf család hagyományaival és, hogy hogyan nevelik fiaikat…*
- Aminek ezek szerint mind részesei vagyunk.
* Tekint le a fiúra s óvatosan meg fogja a vállát, mikor látja annak arcára kiülő aggodalmat és a lábfejével való játékot. Végighallgatja a fiatal kölyök mondókáját végül szóra nyitja ajkait egyenest a fiatal úrra szegezve jég kék szemeit határozott, biztató stílusban. *
- Sosem tudhatod kinek milyen sorsot diktáltak Hemitar. A tudás, amit felsoroltál jóvalta több mint sokaknak! Ne becsüld le magad!
* Jelenti ki egyszerű, nyugodt hangnemben. Végül Argus felé fordul *
- Tehát ha jól értem, egy hataloméhes egyén még több hatalmat akar
* Egyszerűsíti le a hosszú órák óta hallgatott monológot mely a káosz teljes formáját magára öltötte már ez idő alatt. *
- S hogy mit szólok?
* Kérdez vissza mikor a fiúcska rákérdez.
- Hogy hol az illető
* Fejezi be végül egyértelműen a mondókát, szög egyszerű kérdés szegezve a mágusnak, hisz azt mondta ő látja a szálakat. Darel pedig inkább a tettek embere mintsem a szavaké, de ezt is jól tudja a mágiahasználó. Higgadt fegyelemmel várja Argus újabb kimerítő, de reményei szerint most már lényegre törő válaszát. *
// Rigolhand Hemitar //
*A mágus és a fiú után utolsóként lép be a hatalmas épületbe. Kék szemeit körbe futtatja a tágas belső téren. Még nem járt itt, de valahogy a poros pergamen lapok után nem is sóvárgott… Mikor a mágus a vállát veregeti s türelemre inti, nem szól semmit. Türelmes volt ő eddig is. Hallgatja a mágus és a pap közti beszédet s mikor végeztek Darel is illedelmes fejhajtással köszönti a csuhás alakot. *
- Atyám
* Szól egyszerűen majd Argus lépteit követi, míg végül egy asztalnál állapodik meg ahogy a fiúcska is magabiztosan mozog az épületben. Darel is követi a két társa példáját és utánuk majd, leül a fiú mellett. Argus kérése, hogy ne szóljanak semmiről, ami itt elhangzik apró biccentést kap válaszul, jelezve megértette. Végig hallgatja a mágus szavait, talán kezd összeállni a kép. *
- Szóval azt akarod mondani Argus, hogy valami nagy dolog van kibontakozóban?
* A szembe szállással kapcsolatban feleslegesnek tartja a szócséplést, Argus tudja jól Darel milyen családból származik, tudja, hogy nem futamodik meg a kihívások elől és azt is, hogy szembeszáll bármivel, amivel csak szükséges. A mágus tisztába van a Worf család hagyományaival és, hogy hogyan nevelik fiaikat…*
- Aminek ezek szerint mind részesei vagyunk.
* Tekint le a fiúra s óvatosan meg fogja a vállát, mikor látja annak arcára kiülő aggodalmat és a lábfejével való játékot. Végighallgatja a fiatal kölyök mondókáját végül szóra nyitja ajkait egyenest a fiatal úrra szegezve jég kék szemeit határozott, biztató stílusban. *
- Sosem tudhatod kinek milyen sorsot diktáltak Hemitar. A tudás, amit felsoroltál jóvalta több mint sokaknak! Ne becsüld le magad!
* Jelenti ki egyszerű, nyugodt hangnemben. Végül Argus felé fordul *
- Tehát ha jól értem, egy hataloméhes egyén még több hatalmat akar
* Egyszerűsíti le a hosszú órák óta hallgatott monológot mely a káosz teljes formáját magára öltötte már ez idő alatt. *
- S hogy mit szólok?
* Kérdez vissza mikor a fiúcska rákérdez.
- Hogy hol az illető
* Fejezi be végül egyértelműen a mondókát, szög egyszerű kérdés szegezve a mágusnak, hisz azt mondta ő látja a szálakat. Darel pedig inkább a tettek embere mintsem a szavaké, de ezt is jól tudja a mágiahasználó. Higgadt fegyelemmel várja Argus újabb kimerítő, de reményei szerint most már lényegre törő válaszát. *
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:58:38
Üzenet elküldve: 2014-01-20 21:58:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Darel Corthyr Worf//
//Vaslábú Argus//
*Hemitár a templomban lépve kicsit felszabadultabbnak érzi magát. Meglepődve tapasztalja, hogy Argus ilyen jóban van az idős pappal. Követi a mágus példáját és kényelembe helyezi magát a beszélgetéshez. Darel kíváncsi mi köze van az egészhez igazából ő is nagyon kíváncsi, hogy mit tudd segíteni az említettek alapján. Nézegeti, a sok pergament nem olvassa, őket az illetlenség lenne csak olyan megszokásból rájuk tekint amolyan leltári szándékkal. Argust hallgatva hirtelen összezavarodnak Hemitár gondolatai. Vér, farkas, hold, örökség és a levágott kecske? Tudna mindre teóriát, de nem tudná összekötni, nincs kapcsolat tudása szerint. Nem ért semmit az egészből, és ahogy hallgatja, egyre rosszabbul esik neki és aggodalma arcára is kiül. Nem akarja elzavarni társaságát vagy elbátortalanítani további mondandójától, így hát lenéz a lábára. Kicsit megmozgatja, lábfejét vessz egy-két mélyebb levegőt majd kis mosollyal az arcán beszélgető partnereire néz és így szól.*
- Bocsáss meg Argus de szerintem most valamit nagyon rosszul tudsz. Nekem nincs semmi hatalmas erőm és nem tudok csodákat tenni. Egy egyszerű papnövendék vagyok. El tudom látni a sebeket, tudok segíteni a betegeskedőknek, és mérgek ellenszereit ismerem. Ezen kívül sajnos csak szavaim lehetnek eszközeim. A tudás és bölcsesség melyet az otthonélő papok és itteni papok átadnak nekem. Ha ily hatalmas ellen készülsz felvenni a harcot, akkor Darel jelenlétét még megértem.
*Néz végig a hatalmas harcoson. Enyhe bólintással tudatosítja magának is igazát.*
- De inkább az idős pap tanácsát kéne kikérned, ha efféle gonosz ellen készülsz menni. Ha könyvet keresnél, történelmi feljegyzéseket esetekről szívesen segítek, de szerintem ennél többet nem igazán tehetek érted.
*Az ifjú befejezve mondatát kicsit lesüti fejét. Szégyelli magát, hogy nem tudd segíteni, de hiszen a tapasztalt papok is félve beszélnek, arról akkor ő mit tehetne. Majd ismételten felnéz immár inkább Darelt fürkészi. Próbálja megfejteni gondolatait mintha nem, lenne biztos benne, hogy érti, miről van szó így hát ismételten szóra nyitja száját.*
- Darel maga mit szól az itt elhangzottakhoz?
*Majd szemét Darelen tartva kíváncsian várja válaszát.*
//Vaslábú Argus//
*Hemitár a templomban lépve kicsit felszabadultabbnak érzi magát. Meglepődve tapasztalja, hogy Argus ilyen jóban van az idős pappal. Követi a mágus példáját és kényelembe helyezi magát a beszélgetéshez. Darel kíváncsi mi köze van az egészhez igazából ő is nagyon kíváncsi, hogy mit tudd segíteni az említettek alapján. Nézegeti, a sok pergament nem olvassa, őket az illetlenség lenne csak olyan megszokásból rájuk tekint amolyan leltári szándékkal. Argust hallgatva hirtelen összezavarodnak Hemitár gondolatai. Vér, farkas, hold, örökség és a levágott kecske? Tudna mindre teóriát, de nem tudná összekötni, nincs kapcsolat tudása szerint. Nem ért semmit az egészből, és ahogy hallgatja, egyre rosszabbul esik neki és aggodalma arcára is kiül. Nem akarja elzavarni társaságát vagy elbátortalanítani további mondandójától, így hát lenéz a lábára. Kicsit megmozgatja, lábfejét vessz egy-két mélyebb levegőt majd kis mosollyal az arcán beszélgető partnereire néz és így szól.*
- Bocsáss meg Argus de szerintem most valamit nagyon rosszul tudsz. Nekem nincs semmi hatalmas erőm és nem tudok csodákat tenni. Egy egyszerű papnövendék vagyok. El tudom látni a sebeket, tudok segíteni a betegeskedőknek, és mérgek ellenszereit ismerem. Ezen kívül sajnos csak szavaim lehetnek eszközeim. A tudás és bölcsesség melyet az otthonélő papok és itteni papok átadnak nekem. Ha ily hatalmas ellen készülsz felvenni a harcot, akkor Darel jelenlétét még megértem.
*Néz végig a hatalmas harcoson. Enyhe bólintással tudatosítja magának is igazát.*
- De inkább az idős pap tanácsát kéne kikérned, ha efféle gonosz ellen készülsz menni. Ha könyvet keresnél, történelmi feljegyzéseket esetekről szívesen segítek, de szerintem ennél többet nem igazán tehetek érted.
*Az ifjú befejezve mondatát kicsit lesüti fejét. Szégyelli magát, hogy nem tudd segíteni, de hiszen a tapasztalt papok is félve beszélnek, arról akkor ő mit tehetne. Majd ismételten felnéz immár inkább Darelt fürkészi. Próbálja megfejteni gondolatait mintha nem, lenne biztos benne, hogy érti, miről van szó így hát ismételten szóra nyitja száját.*
- Darel maga mit szól az itt elhangzottakhoz?
*Majd szemét Darelen tartva kíváncsian várja válaszát.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 20:54:32
Üzenet elküldve: 2014-01-20 20:54:32
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Darel Corthyr Worf//
// Rigolhand Hemitar //
//Templomkert//
*Hallgatja a fiú magyarázatát a családjára, s inkább nem szól bele. Ha nem tudja, kik a szülei, akkor lehet, hogy halottak. De nem akarja elszomorítani. A fiú elmondása alapján hallott a rítusról, sebaj, csak könnyebb lesz. Darel arcán nem sok változást lát az elhangzottakról, s amikor az felteszi a kérdést, akkor Argus elneveti magát Darel egyszerűségén.*
-Nyugalom barátom hamarosan megtudod a választ, csak kérlek légy még egy kicsit türelemmel. *Veregeti meg a vállát, majd elindul.*
//Templom//
*Megáll az ajtó előtt, s vesz egy nagy levegőt, de nem teszi meg a lépést. Elsőre nem. Elbizonytalanodik. Hátra pillant a barátaira, s egy mosolyt erőltet az arcára, hogy megnyugtassa őket, csak utána lép be a templomba. Megszokásból körbe néz. Az idős pap szokás szerint a söprűvel a kezében szorgoskodik,de egyből lerakja, amikor meglátja a mágust.*
-Üdvözlöm ifjú mágus! *Köszönti a pap széles mosollyal.* Már elő van készítve a szokásos asztal, némi olvasni valóval.
-Köszönöm szépen. *köszöni meg a papnak a kedvességet.*Menjünk, int a társainak. Argus határozott léptekkel halad az oldalsó helységbe, ahol célirányosan egy asztalhoz megy. Leül a szembe lévő székbe, s elkezdi átolvasni a három kupacba helyezett tekercsek címkéit. Jobb oldalon a három tekercs a farkasokról íródtak (A farkas, mint címerállat; Én a Farkas; A Farkas éjszakája). A bal oldali két tekercs a medvékről (Medve Álmok, Medve az erő jelképe , míg a szembe lévő tekercs a kivégzésekről (Arthenior kivégzésének listája). ~lám az idős pap ismét meg tud lepni.~ Int a társainak, hogy üljenek le.*
-Kérlek titeket, hogy senkinek se szóljatok, vagy említsétek ezt a beszélgetésünket, mivel nem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg. Szóval Darel ismered már a Vér, a Farkas, a Hold, és az Örökség könyvét. *Elhallgat, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatja.*Ismerek egy személyt, aki végrehajtotta a rítust. Levágta a fehér kecskét. *suttogja halkan.* A pókok az ő ügynökei. A Farkas ellensége, akire felhívtam apád figyelmét, az ő ügynöke volt. A Hold, az ok, amiért összejöttünk, s az Örökség, az Hemitar, hiszen ő az ellenpólusa. A hálója elérte Arthenior-t. Én látom a fonalait, te kedves Darel szembe tudsz szállni a csatlósaival, Hemitar, te pedig szembe tudsz szállni a hatalmával. Vele nekem kell végeznem. *szögezi le, mint tényt, majd várja társai reakcióját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.20 20:56:08
// Rigolhand Hemitar //
//Templomkert//
*Hallgatja a fiú magyarázatát a családjára, s inkább nem szól bele. Ha nem tudja, kik a szülei, akkor lehet, hogy halottak. De nem akarja elszomorítani. A fiú elmondása alapján hallott a rítusról, sebaj, csak könnyebb lesz. Darel arcán nem sok változást lát az elhangzottakról, s amikor az felteszi a kérdést, akkor Argus elneveti magát Darel egyszerűségén.*
-Nyugalom barátom hamarosan megtudod a választ, csak kérlek légy még egy kicsit türelemmel. *Veregeti meg a vállát, majd elindul.*
//Templom//
*Megáll az ajtó előtt, s vesz egy nagy levegőt, de nem teszi meg a lépést. Elsőre nem. Elbizonytalanodik. Hátra pillant a barátaira, s egy mosolyt erőltet az arcára, hogy megnyugtassa őket, csak utána lép be a templomba. Megszokásból körbe néz. Az idős pap szokás szerint a söprűvel a kezében szorgoskodik,de egyből lerakja, amikor meglátja a mágust.*
-Üdvözlöm ifjú mágus! *Köszönti a pap széles mosollyal.* Már elő van készítve a szokásos asztal, némi olvasni valóval.
-Köszönöm szépen. *köszöni meg a papnak a kedvességet.*Menjünk, int a társainak. Argus határozott léptekkel halad az oldalsó helységbe, ahol célirányosan egy asztalhoz megy. Leül a szembe lévő székbe, s elkezdi átolvasni a három kupacba helyezett tekercsek címkéit. Jobb oldalon a három tekercs a farkasokról íródtak (A farkas, mint címerállat; Én a Farkas; A Farkas éjszakája). A bal oldali két tekercs a medvékről (Medve Álmok, Medve az erő jelképe , míg a szembe lévő tekercs a kivégzésekről (Arthenior kivégzésének listája). ~lám az idős pap ismét meg tud lepni.~ Int a társainak, hogy üljenek le.*
-Kérlek titeket, hogy senkinek se szóljatok, vagy említsétek ezt a beszélgetésünket, mivel nem tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk meg. Szóval Darel ismered már a Vér, a Farkas, a Hold, és az Örökség könyvét. *Elhallgat, hogy összeszedje a gondolatait, majd folytatja.*Ismerek egy személyt, aki végrehajtotta a rítust. Levágta a fehér kecskét. *suttogja halkan.* A pókok az ő ügynökei. A Farkas ellensége, akire felhívtam apád figyelmét, az ő ügynöke volt. A Hold, az ok, amiért összejöttünk, s az Örökség, az Hemitar, hiszen ő az ellenpólusa. A hálója elérte Arthenior-t. Én látom a fonalait, te kedves Darel szembe tudsz szállni a csatlósaival, Hemitar, te pedig szembe tudsz szállni a hatalmával. Vele nekem kell végeznem. *szögezi le, mint tényt, majd várja társai reakcióját.*
A hozzászólás írója (Vaslábú Argus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.20 20:56:08
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-20 01:07:40
Üzenet elküldve: 2014-01-20 01:07:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A fiatal papnövendék minden dolga végeztével végre visszaért a templomba. Ma is sok mindent tett, de még mindig érzi, hogy többet is tehetne és akar is többet tenni. Na de majd a holnap. Gondolja ma, is mint minden másnap. Kicsit keserű mosoly ül, az arcára néha érzi, hogy minden nap ugyan olyan igaz meg kell köszönni az elemeknek a békés életet, amit megadtak neki, de néha egy kis izgalom jól esne. Gondolkodik kicsit történeteken, legendákon, hős tetteken mi az, amire nem emlékszik és mi, amit kéne tudnia, majd kis idővel egy kicsinyke lista alakul ki elméjében és elindul a könyvtár felé. Megfog néhány könyvet és elindul, velük cellája fellé ahol békésen olvasgathatja a történeteket.*
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-19 13:25:30
Üzenet elküldve: 2014-01-19 13:25:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Henua Tikron, Eralil Namos//
*Ez a délután elég érdekes alakult eddig számára. Attól függetlenül, hogy már megszokta a rengeteg tanulni vágyót, ma még többen jöttek, sőt még egy kis kalandban is lesz része. Miközben hallgatja a két férfi okfejtését, elkapja a vörös hajú holdmágus, Mordach pillantását és üdvözlését. Természetesen ő is üdvözli a másikat, elmosolyodik és finoman biccent az elhaladó férfi felé. Még élénken él benne a legutóbbi találkozásuk, és még mindig furcsállja egy kicsit a vörös sörényű férfi stílusát. ~ Úgy látszik, hogy itt a furcsa, normálisnak számít. De ez csak izgalmasabbá teszi az egész várost. ~ Elmélkedik, miközben a vörös hajú Mordachot követi a szemeivel, ahogy elhagyni készült a templomot. ~ Talán ős is tudna segíteni, legalábbis a pillantása arról árulkodik a férfinak, hogy érdeklődik a tekercs után. Még gondolkodik róla, hogy szóljon-e Dern szerzetesnek efelől, de nem igazán ismeri Mordachot ahhoz, hogy teljes bizonysággal a kedves férfinek bizalmába tudja ajánlani a távozót. Közben megigazítja ruháját, és erősen rátámaszkodik a botjára. Ez szokott neki segíteni a gondolkodásban is, a rendezettség elvét követi, nála általában minden szép rendben van, hogy ha hirtelen szüksége van valamire, akkor minél gyorsabban elő tudja venni azt. Már csak a kellékre várnak, de addig is Henua éppen azt magyarázza, hogy talán le kéne írniuk az egészet, hogy biztonságosabban dolgozhassanak, bár Neara nem egészen ért egyet eme remek felvetéssel.*
- Én úgy gondolom, hogy amíg nem próbáljuk ki a varázslatot, nem vagyunk veszélyben, hiszen a lényeg, hogy jó legyen a megfejtés. Amíg nem próbálkozunk, ez úgysem derül ki, hogy sikeresek vagyunk-e, vagy sem, csak akkor. Ennek ellenére jó ötletnek vélem Tikron úr javaslatát, hiszen egymás jegyzeteit elolvashatjuk és véleményezhetjük, illetve új ötletekre, utakra vezethet minket a megfejtés szövevényes ösvényein. *Fejezi be kedvesen, nem bántólag, ahogy szokta. Közben Megérkezik Eralil is, aki végül a csapat tagja lesz, a szokásos furcsa stílusában. Ámde Neara tudja, hogy nem szabad lebecsülni a mágus tudását, remek csapattag lesz. Dern szerzetes és a húga így már három tapasztalt mágussal rendelkezik, hogy az ősi tekercset megfejthessék.*
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.19 15:11:14
*Ez a délután elég érdekes alakult eddig számára. Attól függetlenül, hogy már megszokta a rengeteg tanulni vágyót, ma még többen jöttek, sőt még egy kis kalandban is lesz része. Miközben hallgatja a két férfi okfejtését, elkapja a vörös hajú holdmágus, Mordach pillantását és üdvözlését. Természetesen ő is üdvözli a másikat, elmosolyodik és finoman biccent az elhaladó férfi felé. Még élénken él benne a legutóbbi találkozásuk, és még mindig furcsállja egy kicsit a vörös sörényű férfi stílusát. ~ Úgy látszik, hogy itt a furcsa, normálisnak számít. De ez csak izgalmasabbá teszi az egész várost. ~ Elmélkedik, miközben a vörös hajú Mordachot követi a szemeivel, ahogy elhagyni készült a templomot. ~ Talán ős is tudna segíteni, legalábbis a pillantása arról árulkodik a férfinak, hogy érdeklődik a tekercs után. Még gondolkodik róla, hogy szóljon-e Dern szerzetesnek efelől, de nem igazán ismeri Mordachot ahhoz, hogy teljes bizonysággal a kedves férfinek bizalmába tudja ajánlani a távozót. Közben megigazítja ruháját, és erősen rátámaszkodik a botjára. Ez szokott neki segíteni a gondolkodásban is, a rendezettség elvét követi, nála általában minden szép rendben van, hogy ha hirtelen szüksége van valamire, akkor minél gyorsabban elő tudja venni azt. Már csak a kellékre várnak, de addig is Henua éppen azt magyarázza, hogy talán le kéne írniuk az egészet, hogy biztonságosabban dolgozhassanak, bár Neara nem egészen ért egyet eme remek felvetéssel.*
- Én úgy gondolom, hogy amíg nem próbáljuk ki a varázslatot, nem vagyunk veszélyben, hiszen a lényeg, hogy jó legyen a megfejtés. Amíg nem próbálkozunk, ez úgysem derül ki, hogy sikeresek vagyunk-e, vagy sem, csak akkor. Ennek ellenére jó ötletnek vélem Tikron úr javaslatát, hiszen egymás jegyzeteit elolvashatjuk és véleményezhetjük, illetve új ötletekre, utakra vezethet minket a megfejtés szövevényes ösvényein. *Fejezi be kedvesen, nem bántólag, ahogy szokta. Közben Megérkezik Eralil is, aki végül a csapat tagja lesz, a szokásos furcsa stílusában. Ámde Neara tudja, hogy nem szabad lebecsülni a mágus tudását, remek csapattag lesz. Dern szerzetes és a húga így már három tapasztalt mágussal rendelkezik, hogy az ősi tekercset megfejthessék.*
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.19 15:11:14
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-19 12:32:21
Üzenet elküldve: 2014-01-19 12:32:21
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Nagy megkönnyebbüléssel jön ki pihenőhelyéről a papnövendék. Mondták neki a papok, hogy sok időre megyünk el és leginkább kereséssel töltjük majd az időt. Papnövendék nem gondolta volna, hogy ez is ilyen nehéz lesz, vagyis nem nehéz csak sok. Mikor egyszer megkérdezte az egyik papot minek gyűjtünk olyan gyógynövényeket, amiket sok esetben nem használnának normális körülmények között így válaszolt.*
- Nagy ez a város és nem a legmegfontoltabb és óvatosabb népek lakják, vannak köztük kalandvágyók és bolondok is. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk, ha szükségük van rá.
*Ez után a beszélgetés után jó érzéssel töltött el az a két hónap, amit mesze a várostól töltöttünk a városlakók érdekében. Sok érdekes növényt szedtünk és különféle új módszereket tanultam mind a növényekről és mind azok hatásairól. Ezután a papnövendék az oltárhoz sétál, letérdel, imára kulcsolja kezét és imádkozni kezd. *
~ Ó hatalmas elemek köszönöm néktek ezt a tanúságos 2 hónapot. A velejáró tapasztalatokat és a mai napot is.~
*Az ima befejeztével feláll és elindul, dolgára gondolatai azon listán mely a templom körüli munkákat tartalmazza.*
- Nagy ez a város és nem a legmegfontoltabb és óvatosabb népek lakják, vannak köztük kalandvágyók és bolondok is. Nekünk az a dolgunk, hogy segítsünk, ha szükségük van rá.
*Ez után a beszélgetés után jó érzéssel töltött el az a két hónap, amit mesze a várostól töltöttünk a városlakók érdekében. Sok érdekes növényt szedtünk és különféle új módszereket tanultam mind a növényekről és mind azok hatásairól. Ezután a papnövendék az oltárhoz sétál, letérdel, imára kulcsolja kezét és imádkozni kezd. *
~ Ó hatalmas elemek köszönöm néktek ezt a tanúságos 2 hónapot. A velejáró tapasztalatokat és a mai napot is.~
*Az ima befejeztével feláll és elindul, dolgára gondolatai azon listán mely a templom körüli munkákat tartalmazza.*
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-17 16:23:41
Üzenet elküldve: 2014-01-17 16:23:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Úgy tűnik, valami olyasmi közepébe csöppent, ami igencsak közel állhat a mágiához. Neara gyakorlatilag helyette felajánlja a segítségét, pontosabban utal rá, de ez így teljesen jó. Eralil nincs képben, hogy miről is van szó, és ami még izgalmasabb, őszintén nem emlékszik sajnos a kis gnómra ott mellette. Bár ezt leplezni próbálja.*
- Ó, persze, természetesen emlékszem. Üdvözlöm. *Mondja mosolyogva Henua felé, miután az felvilágítja, hol is találkoztak korábban. Ennyiből nehéz lenne kivenni, hogy valójában tényleg nem emlékszik, de ez mindegy is. Részletkérdés ahhoz képest, ami a feladat. Legalábbis a szerzetes minden részletet elmesél arról, hogy mi történt. Eralil komoran hallgatja.
~ A démonok nem játékszerek. De kicsit sántít is a történet, lehet, hogy valójában csak a képzelete játszadozik szegény szerzetessel. De ezt hamarosan kiderítjük. Az biztos, hogy óvatosnak kell lennünk. ~
Imigyen gondolkodik, miután végighallgatta a történetet. Jó ötletnek tartja azokat, amiket eddig kitaláltak, mint például azt, hogy leírják a szavakat, így biztos nem mondanak ki varázsigét.*
- Rendben, segítek. *Határozza el, majd a többiekkel együtt várakozik, hogy megérkezzen az inas a könyvekkel és minden egyéb kellékkel, ami kérve lett tőle. Bár rossz érzése van az egésszel kapcsolatban, nem hagyhatja, hogy ilyen gonosz erők hatalmat nyerjenek, minden erejével vissza kell őket szorítania. És nem mellesleg, Nearával, és most már a gnómmal is terve van. Talán mégis csak lesz valami abból a rendből, mely a leghatalmasabb mágusokat gyűjti egybe, hogy a jó é becsületes célokat támogassák.*
*Úgy tűnik, valami olyasmi közepébe csöppent, ami igencsak közel állhat a mágiához. Neara gyakorlatilag helyette felajánlja a segítségét, pontosabban utal rá, de ez így teljesen jó. Eralil nincs képben, hogy miről is van szó, és ami még izgalmasabb, őszintén nem emlékszik sajnos a kis gnómra ott mellette. Bár ezt leplezni próbálja.*
- Ó, persze, természetesen emlékszem. Üdvözlöm. *Mondja mosolyogva Henua felé, miután az felvilágítja, hol is találkoztak korábban. Ennyiből nehéz lenne kivenni, hogy valójában tényleg nem emlékszik, de ez mindegy is. Részletkérdés ahhoz képest, ami a feladat. Legalábbis a szerzetes minden részletet elmesél arról, hogy mi történt. Eralil komoran hallgatja.
~ A démonok nem játékszerek. De kicsit sántít is a történet, lehet, hogy valójában csak a képzelete játszadozik szegény szerzetessel. De ezt hamarosan kiderítjük. Az biztos, hogy óvatosnak kell lennünk. ~
Imigyen gondolkodik, miután végighallgatta a történetet. Jó ötletnek tartja azokat, amiket eddig kitaláltak, mint például azt, hogy leírják a szavakat, így biztos nem mondanak ki varázsigét.*
- Rendben, segítek. *Határozza el, majd a többiekkel együtt várakozik, hogy megérkezzen az inas a könyvekkel és minden egyéb kellékkel, ami kérve lett tőle. Bár rossz érzése van az egésszel kapcsolatban, nem hagyhatja, hogy ilyen gonosz erők hatalmat nyerjenek, minden erejével vissza kell őket szorítania. És nem mellesleg, Nearával, és most már a gnómmal is terve van. Talán mégis csak lesz valami abból a rendből, mely a leghatalmasabb mágusokat gyűjti egybe, hogy a jó é becsületes célokat támogassák.*
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-17 00:22:22
Üzenet elküldve: 2014-01-17 00:22:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// M4, Neara, Eralil //
*A gnóm javaslatára Dern helyesel. Tikron biztos lesz benne, hogy nagyon furcsa módja lesz ez a társalgásnak. Gyakran szokott levelet írni, mivel barátnője nem tart vele a vándorútján és így tartják a kapcsolatot. Amióta Artheniorban van, még nem írt, de annak is itt lesz az ideje. Nearával és Dernnel viszont egy helyen, egy helyiségben fognak kutatni és próbálkozni órákon vagy talán napokon keresztül. Egy-két dolgot persze lehet mondani, de ami már varázsigének számít, azt nem fogják kiejteni, úgyhogy sokat fognak hallgatni és körmölni. Ha a végeredmény siker lesz, akkor persze megéri, gondolja magában a gnóm.
A második kérdés a nehezebb és a gnóm természetesen megérti a szerzetest. Világos, hogy most a húgát félti a legjobban, de nem tudni, hogy ez lesz-e az, amit a démon ki akar használni.*
~Egyáltalán hogyan tudják meg a démonok, hogy ki mitől fél a legjobban? Képesek a gondolatokban olvasni vagy az élettörténetünkkel is tisztában vannak? Ha ilyen veszélyek vannak, többet kell tanulnom ezekről a lényekről.~
- Ha maga nem ismeri ennyire a szívét, akkor reméljük, hogy a démon sem fogja. Önnel vagyunk, Dern szerzetes!
*A gnóm látja, hogy Nearának nincs több kérdése, úgyhogy ha a fiatal papok visszaérnek az írásokkal, akkor a hármas elkezdheti bújni azokat. Ekkor érkezik meg egy jellegzetes alak, zöld csuhában és növénymintás bottal. A gnóm sejti, hogy Eralil Namos az, de csak akkor bizonyosodik meg erről, mikor megszólal az a nyugalmat sugárzó, rekedtes hang. Akkor találkoztak itt, mikor Tilli is rátalált a gnómra, aztán még a fogadóban is összefutottak véletlenül. Ha a varázsló sok emberrel találkozik, akkor könnyen lehet, hogy már nem emlékszik a gnómra vagy ha az alakra emlékszik is, egyáltalán nem biztos, hogy a nevét is megjegyezte, ezért ő is viszonozza a bemutatkozást.*
- Üdvözlöm, Eralil! Henua Tikron, már volt szerencsénk egymáshoz, mikor azzal a fiatal leányzóval jártam itt, biztosan emlékszik. Remélem, jól telt a napja!
*A varázsló Neara gyermekkorát emlegeti és a gnóm számára világos, hogy sokkal régebbi ismeretségről van itt szó. Ebbe nem folyik bele, hiszen rájuk tartozik és Nearát valami bosszantja is. Eralil nem tudhatta, milyen súlyos dolgokról van itt szó, ezért a gnóm szerint nem érdemes rá neheztelni vagy csúnyán nézni. A nő is túlteszi magát, hiszen már be is vonná Eralilt a kutakodásba. Tikron nem ismeri a férfit annyira, hogy biztosra tudja, ez jó ötlet-e, de bízik a nő ítélőképességében és a régi ismeretségükből fakadó tudásában. Dernt már nem egészíti ki, hiszen a szerzetes dolga, hogy eldöntse, kell-e még egy szem, hogy többet lássanak és Eralilon múlik, hogy ő felajánlja-e a segítségét. Tikron csak vár és figyeli a többieket.*
*A gnóm javaslatára Dern helyesel. Tikron biztos lesz benne, hogy nagyon furcsa módja lesz ez a társalgásnak. Gyakran szokott levelet írni, mivel barátnője nem tart vele a vándorútján és így tartják a kapcsolatot. Amióta Artheniorban van, még nem írt, de annak is itt lesz az ideje. Nearával és Dernnel viszont egy helyen, egy helyiségben fognak kutatni és próbálkozni órákon vagy talán napokon keresztül. Egy-két dolgot persze lehet mondani, de ami már varázsigének számít, azt nem fogják kiejteni, úgyhogy sokat fognak hallgatni és körmölni. Ha a végeredmény siker lesz, akkor persze megéri, gondolja magában a gnóm.
A második kérdés a nehezebb és a gnóm természetesen megérti a szerzetest. Világos, hogy most a húgát félti a legjobban, de nem tudni, hogy ez lesz-e az, amit a démon ki akar használni.*
~Egyáltalán hogyan tudják meg a démonok, hogy ki mitől fél a legjobban? Képesek a gondolatokban olvasni vagy az élettörténetünkkel is tisztában vannak? Ha ilyen veszélyek vannak, többet kell tanulnom ezekről a lényekről.~
- Ha maga nem ismeri ennyire a szívét, akkor reméljük, hogy a démon sem fogja. Önnel vagyunk, Dern szerzetes!
*A gnóm látja, hogy Nearának nincs több kérdése, úgyhogy ha a fiatal papok visszaérnek az írásokkal, akkor a hármas elkezdheti bújni azokat. Ekkor érkezik meg egy jellegzetes alak, zöld csuhában és növénymintás bottal. A gnóm sejti, hogy Eralil Namos az, de csak akkor bizonyosodik meg erről, mikor megszólal az a nyugalmat sugárzó, rekedtes hang. Akkor találkoztak itt, mikor Tilli is rátalált a gnómra, aztán még a fogadóban is összefutottak véletlenül. Ha a varázsló sok emberrel találkozik, akkor könnyen lehet, hogy már nem emlékszik a gnómra vagy ha az alakra emlékszik is, egyáltalán nem biztos, hogy a nevét is megjegyezte, ezért ő is viszonozza a bemutatkozást.*
- Üdvözlöm, Eralil! Henua Tikron, már volt szerencsénk egymáshoz, mikor azzal a fiatal leányzóval jártam itt, biztosan emlékszik. Remélem, jól telt a napja!
*A varázsló Neara gyermekkorát emlegeti és a gnóm számára világos, hogy sokkal régebbi ismeretségről van itt szó. Ebbe nem folyik bele, hiszen rájuk tartozik és Nearát valami bosszantja is. Eralil nem tudhatta, milyen súlyos dolgokról van itt szó, ezért a gnóm szerint nem érdemes rá neheztelni vagy csúnyán nézni. A nő is túlteszi magát, hiszen már be is vonná Eralilt a kutakodásba. Tikron nem ismeri a férfit annyira, hogy biztosra tudja, ez jó ötlet-e, de bízik a nő ítélőképességében és a régi ismeretségükből fakadó tudásában. Dernt már nem egészíti ki, hiszen a szerzetes dolga, hogy eldöntse, kell-e még egy szem, hogy többet lássanak és Eralilon múlik, hogy ő felajánlja-e a segítségét. Tikron csak vár és figyeli a többieket.*
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-16 22:31:33
Üzenet elküldve: 2014-01-16 22:31:33
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Henua Tikron, Neara , Eralil Namos//
Igen, ez jó ötlet *bólint lelkesen Dern Henua azon javaslatára, hogy fejtegetéseiket inkább írásban, mint szóban közöljék egymással.* A kupacomban elméletileg akadnak üres lapok is, már csak pennát kell keríteni valahonnan.
*A félelmeit firtató kérdésre viszont zavarba jön, és nagyon bizonytalanul válaszol.*
Most azt hiszem, attól, hogy elveszítjük a húgomat, de nem vagyok benne biztos. Az ember nem ismeri annyira a saját szívét, hogy egy ilyen kérdésre biztosan válaszolhasson.
*Ekkor érkezik Eralil. Dern bemutatkozik, és fürkészőn néz rá, azt próbálja megállapítani, nyerhet-e újabb segítőt, vagy jobb, ha megelégszik kettővel. Úgy dönt, nyíltan egyelőre nem kérdez rá a dologra, de erre nincs is szükség, hiszen Neara felveti helyette, hogy Eralilt is bevehetnék a csoportba.*
Igen, hallottam már róla *bólint.* Amennyiben Eralil úr is hajlandó belekeveredni ősi rejtélyek kockázatos megfejtésébe, természetesen nagyon hálás lennék a segítségéért.*
Ha az újonnan érkezett mágus érdeklődik, röviden neki is elmeséli, miről van szó, amennyiben nemet mond, nem erőlteti a témát, pontosan tudja és megérti, miért vannak olyan kevesen, akik hajlandóak segíteni neki.*
Igen, ez jó ötlet *bólint lelkesen Dern Henua azon javaslatára, hogy fejtegetéseiket inkább írásban, mint szóban közöljék egymással.* A kupacomban elméletileg akadnak üres lapok is, már csak pennát kell keríteni valahonnan.
*A félelmeit firtató kérdésre viszont zavarba jön, és nagyon bizonytalanul válaszol.*
Most azt hiszem, attól, hogy elveszítjük a húgomat, de nem vagyok benne biztos. Az ember nem ismeri annyira a saját szívét, hogy egy ilyen kérdésre biztosan válaszolhasson.
*Ekkor érkezik Eralil. Dern bemutatkozik, és fürkészőn néz rá, azt próbálja megállapítani, nyerhet-e újabb segítőt, vagy jobb, ha megelégszik kettővel. Úgy dönt, nyíltan egyelőre nem kérdez rá a dologra, de erre nincs is szükség, hiszen Neara felveti helyette, hogy Eralilt is bevehetnék a csoportba.*
Igen, hallottam már róla *bólint.* Amennyiben Eralil úr is hajlandó belekeveredni ősi rejtélyek kockázatos megfejtésébe, természetesen nagyon hálás lennék a segítségéért.*
Ha az újonnan érkezett mágus érdeklődik, röviden neki is elmeséli, miről van szó, amennyiben nemet mond, nem erőlteti a témát, pontosan tudja és megérti, miért vannak olyan kevesen, akik hajlandóak segíteni neki.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-16 20:20:25
Üzenet elküldve: 2014-01-16 20:20:25
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
*Mint mindig, most is megáll az ajtó előtt. Már soha nem fog tudni egyenesen bemenni. Minden belépés előtt ott lesz benne a félelem, hogy lesújtanak rá. Nagy levegőt vesz, s belép. Mintha egy hatalmas tehertől szabadulna meg, amikor sikerül belépnie. Körbenéz, hogy az ismerős idős papot keresse, de nem látja. Viszont feltűnik neki, egy fiatal fiú, aki nem illek bele a templom összképébe. Vékony fekete hajú fiúcska koszos ruhába. Széles mosollyal lép oda a mágus elé.*
-Elnézést kérek nagyságos uram. *kezdi, közben hatalmas barna szemeivel a mágus szemébe néz.* Ön lenne Argus Mester? *kérdezi félénken, továbbra is a férfira meredve.*
-Igen, én vagyok Argus. De Mester nem vagyok, azt a titulust csak azok kapják meg, akik az adott elem össze fortélyát ismerik. Jómagam még messze vagyok ettől a címtől. És amúgy sem vagyok... *magyarázza, a fiú szemeibe bámulva.~milyen ártatlan még szegényke. Gyermeki ártatlanság.~ kalandozik el Argus gondolata.* Elnézést. Mit szeretnél?
-Egy bizonyos Darel úr, akinek hihetetlenül kék szeme van kért meg, hogy adjak át önnek egy üzenetet. *mondja félénken a fiúcska.*
-Darel? És mit üzen? *lepődik meg Argus.*
-Azt mondta, *kezdi a fiú félénkebben, mint ezelőtt.* hogy ha elhozok egy üzenetet önnek, akkor ön fog adni nekem egy aranyat. *már nem néz Argus szemébe, mint aki szégyelli amit mondott.* Azt kéri, hogy keresse fel a Pegazusban. *hadarja gyorsan, hogy jóvá tegye az előtte kimondott szavakat, közben a szemét Argusra emeli, mint aki megbocsájtást remél.*
-Köszönöm szépen. *mondja Argus, miközben benyúl az erszényébe, s két aranyat a fiú markába teszi.* Nagyon szépen köszönöm.
~Honnét tudta, hogy itt talál meg? Darel, Darel, Darel.~
*Miközben Argus a gondolataiba merül el, addig a gyerek villámgyorsan kiszalad a templomból, úgy kerülgetve az embereket, mint a gyík a sziklákat a fűben.*
-A kis gazfickó. *Neveti el magát Argus. ~Darel hamarabb áll be zsoldosnak, minthogy ne fizessen a futárnak. Azt pedig nem hagyná, hogy evvel tudja cikizni. ~ mosolyog.* A gyerekek mindig leleményesek. Mi kincset vadásztunk. Ők futóárkodnak dupla bérért.
*Még egyszer körbenéz, hátha meglátja az idős papot. Bár hiába látná meg, akkor is elindulna a barátjához. *
-Elnézést kérek nagyságos uram. *kezdi, közben hatalmas barna szemeivel a mágus szemébe néz.* Ön lenne Argus Mester? *kérdezi félénken, továbbra is a férfira meredve.*
-Igen, én vagyok Argus. De Mester nem vagyok, azt a titulust csak azok kapják meg, akik az adott elem össze fortélyát ismerik. Jómagam még messze vagyok ettől a címtől. És amúgy sem vagyok... *magyarázza, a fiú szemeibe bámulva.~milyen ártatlan még szegényke. Gyermeki ártatlanság.~ kalandozik el Argus gondolata.* Elnézést. Mit szeretnél?
-Egy bizonyos Darel úr, akinek hihetetlenül kék szeme van kért meg, hogy adjak át önnek egy üzenetet. *mondja félénken a fiúcska.*
-Darel? És mit üzen? *lepődik meg Argus.*
-Azt mondta, *kezdi a fiú félénkebben, mint ezelőtt.* hogy ha elhozok egy üzenetet önnek, akkor ön fog adni nekem egy aranyat. *már nem néz Argus szemébe, mint aki szégyelli amit mondott.* Azt kéri, hogy keresse fel a Pegazusban. *hadarja gyorsan, hogy jóvá tegye az előtte kimondott szavakat, közben a szemét Argusra emeli, mint aki megbocsájtást remél.*
-Köszönöm szépen. *mondja Argus, miközben benyúl az erszényébe, s két aranyat a fiú markába teszi.* Nagyon szépen köszönöm.
~Honnét tudta, hogy itt talál meg? Darel, Darel, Darel.~
*Miközben Argus a gondolataiba merül el, addig a gyerek villámgyorsan kiszalad a templomból, úgy kerülgetve az embereket, mint a gyík a sziklákat a fűben.*
-A kis gazfickó. *Neveti el magát Argus. ~Darel hamarabb áll be zsoldosnak, minthogy ne fizessen a futárnak. Azt pedig nem hagyná, hogy evvel tudja cikizni. ~ mosolyog.* A gyerekek mindig leleményesek. Mi kincset vadásztunk. Ők futóárkodnak dupla bérért.
*Még egyszer körbenéz, hátha meglátja az idős papot. Bár hiába látná meg, akkor is elindulna a barátjához. *
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:27:13
Üzenet elküldve: 2014-01-15 22:27:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Mordach Harders//
- Ha Ön sem tudja, miként segíthettem, úgy nekem végkép nincs róla elképzelésem, de ahogy szavaiból kiveszem, se nem normális az ilyen, s maga az alapvető helyzet sem biztató. Aggódással tölt el az ilyesmi, hiszen szerény világunkban is megannyi rejtély leledzik, hát még, ha a másvilág is effajta hatással van reá… Bár eme misztikus helyet elébb hallottam különféle vallásokban rebesgetni, mint a mágia kapcsán. Persze, ha tudomásom pontos, itt és a környező városokban magát e tudományt istenítik egyesek, így már nem is olyan különös a kapocs. *Elmélkedik a férfi szavai nyomán, tán egy csöppet elkalandozva az eredeti témától, bár annak valós mivoltát még ő sem ismerheti, így talán nem olyan nagy gond, hogy kitért effajta gondolataira is.
Igazán többet nem is óhajt kérdezni, az ismeretség eme ingatag szakaszában inkább kelt gyanakodást a túlzott kíváncsiság, s majd ha Mordach jónak látja, úgy is megosztja véle a további tapasztalásait. Mert hogy vannak, az eléggé bizonyos a nő számára, hiszen jól látni a máguson, hogy miféle érzelmi hullámon gyötrődik. Nem lehet könnyű, de mint laikus, ő vélhetően többet már nem tud segíteni.
Aztán meg, a sérülése s tegnapi harca kerül terítékre, melynek kevésbé örül, de ha már megosztotta rövidke esetét a férfivel, akkor illendő annak felmerülő kérdéseire és aggályaira is választ nyújtania. Ám a sok feltevést illetően hátulról kívánja kielégíteni az úr érdeklődését.*
- Tudja, családomban nagy hagyománya van a kardforgatás művészetének, így odahaza nem meglepő, ha nők is elsajátítják. Miként pedig egyelőre egyke vagyok odahaza, s atyám hadvezér rangjában tetszeleg, úgy nekem is illendő volt kitanulnom, de legalábbis érintőlegesen megismernem e szabad művészetet. Nem is volt ellenemre, s továbbra is gyönyörűnek tartom, persze az is igaz, hogy számomra nem a gyilkos pengét jelenti, hanem az önvédelem lehetőségét. Legfőképpen manapság, azért is volt szükséges, hogy valódi ellenféllel is gyakorlatot szerezzek, még ha így meg is jártam. Megvallom, nem szívesen tárom fel életem ezen részét, hiszen jómagam is tisztán látom, hogy egy hölgynek nem illő az ilyen veszélyes fegyvert forgatni.
Mindezeken felül azonban rengeteg előnnyel is jár; megtanít a fegyelemre, a test és a szellem egyhangúan ténykedik, bátorságot és biztonságot nyújt... De arról ne is essék kétsége, hogy nekem se vált kedvemre az illető modora, ám mint mondta, a világ változóban, sajnos rosszabb irányban. *Fejezi be ekképp enyhén bő lére eresztett mondanivalóját, ám abból, hogy ilyen átszellemültséggel és csodálattal beszélt a kardforgatásról, jól látszik, hogy tényleg nem a féktelen gyilkolás és mások bántalmazása lebeg a szemei előtt, hanem ennél többről van szó. Nehéz is lenne mást feltételezni egy láthatóan ennyire kiegyensúlyozott s szelídlelkű nőről.
Azonban az ő szája is megpihenhet, ugyanis Mordach-é a szó, aki szintén nem röstelli a hosszas beszédet. Ez igazán kedvére való, szereti az olyan embereket, akik ódákat tudnak zengeni érdeklődésük legféltettebb kincseiről, hisz akkor látszik igazán, mennyire is tudósai az adott dolognak. Ráadásképp könnyen átadják felfokozott érzéseiket a hallgatóságnak, így nem is csoda, ha még a mágiát nem művelő fél-elf nő is oly figyelemmel kíséri a mondandót, mintha maga is mélyen mögé láthatna a tudománynak.*
- Ezek igazán nemes gondolatok, sokan példáját vehetnék… *Érti a harcban alkalmazott mágia használatát illetően. Ám a magasztos, ámde valahol szomorú gondolatokat felváltja valami sokkalta érdekesebb és professzionálisabb téma. Közben a tekercset is megkaphatja szemlélődésre, persze valóban nem tud róla semmit elolvasni. Azonban a tudat, hogy valóban egy ilyen értékes olvasmányt tekinthetett s foghatott két kezében, bőven kimeríti óhajait.*
- Lekötelezne, ha valóban megmutatna egy-két varázslatot magas szintű tudományából, kiváltképp, mert a Hold az egyik legkedveltebb természeti jelenségem. Fénye akár a tiszta ezüst, ott sejlik benne az elérhetetlenség, mégis olykor közelinek tetszik. Amit megérint sugaraival, mind megtapasztalják azt a misztikus égi áldást, mit szavakkal oly nehéz kifejezni... *Szól ekképpen, bár valamiként eme tiszta gondolatok is zavarttá válnak, amint a férfi szavaiban vajmi megmagyarázhatatlan homály lappang, mi koránt sem feltételezhető pozitívnak. Nincs tisztában vele, hogy mi lehet az, de nyugtalanságra ad okot. Ezt erősítvén inti óvásra következő gondolatmenetének folytán az uraság, s ha eddig nem is kívánta a nő kimutatni tartózkodását, most csakugyan némi bizonytalanság csillan meg mélykék lélektükreiben.*
- Szavai már eddig is hordoztak magukban valami megmagyarázhatatlan sötétséget, s most bizonyossá tette azokat. Tudja, nem szokásom a rettegés, de bizony ha valaki, akkor egy nő nagyon is jól tudja, mennyit jelentenek a megérzések. S bár nem szívest vallom be Önnek, bennem is már jó ideje különös érzetek lappangnak. Hogy előbbi kérdésére is választ adjak, nem idevalósi vagyok, igen messze esik szülőföldem, ám bizonyos ügyek miatt Artheniorba kényszerültem. Eddig úgy véltem, ezen ügyek miatt fog el mindig a rossz érzet, de most, hogy említi, tán több is van a dolog mögött... Éppen ezért ne is kérjék elnézést, csupán annyit tegyünk meg, hogy a minap már ne emlegessünk ily sötét gondolatokat. A mai napot a megnyugvásnak szenteltem, reményem, hogy így is marad. *Fejezi be mondandóját, mely nagyobb részében komor hangulatával s kellemes hangjával keltett kontrasztot, ám így, a végére, hogy nyomatékosítsa óhaját, ismét megejt egy csipetnyi női bájjal fűszerezett, apró mosolyt, mintegy viszonozva Mordach-ét.
Közben a tekercset is visszaszolgáltatja, megelégedett annyival, hogy a kezében tudhatott egy ilyen fontos irományt, majd a férfi - mintha erre várt volna -, felkel, hogy helyére szolgáltassa azt.
Azzal a bizonyos varázslatos, megannyi csillagot rejtő tekintettel követi az úr lépteit, így kerül szemei elé számára két ismeretlen. S ezen ténynek nyomán nem is foglalkozik velük többet, helyébe megigazgatja fején a kötést, mely nem járul hozzá az esztétikus megjelenéshez, de inkább így, mint kék-lila foltokkal...
Amint ezt is megejtette, ismét felkeresi lélektükreivel a férfit, s miként beleegyezését adta a Holdsütötte éjszaka mágikus kihasználására, úgy felvetül benne, hogy tán nem ártana követnie Mordach-ot, de ha annak még esetleg dolga akad itt, igen csak furcsán hatna, ha mindenhova utána caplatna. Így inkább a köztes megoldásnak adózik, s lassú, nyugodt léptekkel indul el a kijárat felé, miközben még egyszer megszemléli a magasba nyúló, számára ismeretlen alakokat ábrázoló szobrokat.*
- Ha Ön sem tudja, miként segíthettem, úgy nekem végkép nincs róla elképzelésem, de ahogy szavaiból kiveszem, se nem normális az ilyen, s maga az alapvető helyzet sem biztató. Aggódással tölt el az ilyesmi, hiszen szerény világunkban is megannyi rejtély leledzik, hát még, ha a másvilág is effajta hatással van reá… Bár eme misztikus helyet elébb hallottam különféle vallásokban rebesgetni, mint a mágia kapcsán. Persze, ha tudomásom pontos, itt és a környező városokban magát e tudományt istenítik egyesek, így már nem is olyan különös a kapocs. *Elmélkedik a férfi szavai nyomán, tán egy csöppet elkalandozva az eredeti témától, bár annak valós mivoltát még ő sem ismerheti, így talán nem olyan nagy gond, hogy kitért effajta gondolataira is.
Igazán többet nem is óhajt kérdezni, az ismeretség eme ingatag szakaszában inkább kelt gyanakodást a túlzott kíváncsiság, s majd ha Mordach jónak látja, úgy is megosztja véle a további tapasztalásait. Mert hogy vannak, az eléggé bizonyos a nő számára, hiszen jól látni a máguson, hogy miféle érzelmi hullámon gyötrődik. Nem lehet könnyű, de mint laikus, ő vélhetően többet már nem tud segíteni.
Aztán meg, a sérülése s tegnapi harca kerül terítékre, melynek kevésbé örül, de ha már megosztotta rövidke esetét a férfivel, akkor illendő annak felmerülő kérdéseire és aggályaira is választ nyújtania. Ám a sok feltevést illetően hátulról kívánja kielégíteni az úr érdeklődését.*
- Tudja, családomban nagy hagyománya van a kardforgatás művészetének, így odahaza nem meglepő, ha nők is elsajátítják. Miként pedig egyelőre egyke vagyok odahaza, s atyám hadvezér rangjában tetszeleg, úgy nekem is illendő volt kitanulnom, de legalábbis érintőlegesen megismernem e szabad művészetet. Nem is volt ellenemre, s továbbra is gyönyörűnek tartom, persze az is igaz, hogy számomra nem a gyilkos pengét jelenti, hanem az önvédelem lehetőségét. Legfőképpen manapság, azért is volt szükséges, hogy valódi ellenféllel is gyakorlatot szerezzek, még ha így meg is jártam. Megvallom, nem szívesen tárom fel életem ezen részét, hiszen jómagam is tisztán látom, hogy egy hölgynek nem illő az ilyen veszélyes fegyvert forgatni.
Mindezeken felül azonban rengeteg előnnyel is jár; megtanít a fegyelemre, a test és a szellem egyhangúan ténykedik, bátorságot és biztonságot nyújt... De arról ne is essék kétsége, hogy nekem se vált kedvemre az illető modora, ám mint mondta, a világ változóban, sajnos rosszabb irányban. *Fejezi be ekképp enyhén bő lére eresztett mondanivalóját, ám abból, hogy ilyen átszellemültséggel és csodálattal beszélt a kardforgatásról, jól látszik, hogy tényleg nem a féktelen gyilkolás és mások bántalmazása lebeg a szemei előtt, hanem ennél többről van szó. Nehéz is lenne mást feltételezni egy láthatóan ennyire kiegyensúlyozott s szelídlelkű nőről.
Azonban az ő szája is megpihenhet, ugyanis Mordach-é a szó, aki szintén nem röstelli a hosszas beszédet. Ez igazán kedvére való, szereti az olyan embereket, akik ódákat tudnak zengeni érdeklődésük legféltettebb kincseiről, hisz akkor látszik igazán, mennyire is tudósai az adott dolognak. Ráadásképp könnyen átadják felfokozott érzéseiket a hallgatóságnak, így nem is csoda, ha még a mágiát nem művelő fél-elf nő is oly figyelemmel kíséri a mondandót, mintha maga is mélyen mögé láthatna a tudománynak.*
- Ezek igazán nemes gondolatok, sokan példáját vehetnék… *Érti a harcban alkalmazott mágia használatát illetően. Ám a magasztos, ámde valahol szomorú gondolatokat felváltja valami sokkalta érdekesebb és professzionálisabb téma. Közben a tekercset is megkaphatja szemlélődésre, persze valóban nem tud róla semmit elolvasni. Azonban a tudat, hogy valóban egy ilyen értékes olvasmányt tekinthetett s foghatott két kezében, bőven kimeríti óhajait.*
- Lekötelezne, ha valóban megmutatna egy-két varázslatot magas szintű tudományából, kiváltképp, mert a Hold az egyik legkedveltebb természeti jelenségem. Fénye akár a tiszta ezüst, ott sejlik benne az elérhetetlenség, mégis olykor közelinek tetszik. Amit megérint sugaraival, mind megtapasztalják azt a misztikus égi áldást, mit szavakkal oly nehéz kifejezni... *Szól ekképpen, bár valamiként eme tiszta gondolatok is zavarttá válnak, amint a férfi szavaiban vajmi megmagyarázhatatlan homály lappang, mi koránt sem feltételezhető pozitívnak. Nincs tisztában vele, hogy mi lehet az, de nyugtalanságra ad okot. Ezt erősítvén inti óvásra következő gondolatmenetének folytán az uraság, s ha eddig nem is kívánta a nő kimutatni tartózkodását, most csakugyan némi bizonytalanság csillan meg mélykék lélektükreiben.*
- Szavai már eddig is hordoztak magukban valami megmagyarázhatatlan sötétséget, s most bizonyossá tette azokat. Tudja, nem szokásom a rettegés, de bizony ha valaki, akkor egy nő nagyon is jól tudja, mennyit jelentenek a megérzések. S bár nem szívest vallom be Önnek, bennem is már jó ideje különös érzetek lappangnak. Hogy előbbi kérdésére is választ adjak, nem idevalósi vagyok, igen messze esik szülőföldem, ám bizonyos ügyek miatt Artheniorba kényszerültem. Eddig úgy véltem, ezen ügyek miatt fog el mindig a rossz érzet, de most, hogy említi, tán több is van a dolog mögött... Éppen ezért ne is kérjék elnézést, csupán annyit tegyünk meg, hogy a minap már ne emlegessünk ily sötét gondolatokat. A mai napot a megnyugvásnak szenteltem, reményem, hogy így is marad. *Fejezi be mondandóját, mely nagyobb részében komor hangulatával s kellemes hangjával keltett kontrasztot, ám így, a végére, hogy nyomatékosítsa óhaját, ismét megejt egy csipetnyi női bájjal fűszerezett, apró mosolyt, mintegy viszonozva Mordach-ét.
Közben a tekercset is visszaszolgáltatja, megelégedett annyival, hogy a kezében tudhatott egy ilyen fontos irományt, majd a férfi - mintha erre várt volna -, felkel, hogy helyére szolgáltassa azt.
Azzal a bizonyos varázslatos, megannyi csillagot rejtő tekintettel követi az úr lépteit, így kerül szemei elé számára két ismeretlen. S ezen ténynek nyomán nem is foglalkozik velük többet, helyébe megigazgatja fején a kötést, mely nem járul hozzá az esztétikus megjelenéshez, de inkább így, mint kék-lila foltokkal...
Amint ezt is megejtette, ismét felkeresi lélektükreivel a férfit, s miként beleegyezését adta a Holdsütötte éjszaka mágikus kihasználására, úgy felvetül benne, hogy tán nem ártana követnie Mordach-ot, de ha annak még esetleg dolga akad itt, igen csak furcsán hatna, ha mindenhova utána caplatna. Így inkább a köztes megoldásnak adózik, s lassú, nyugodt léptekkel indul el a kijárat felé, miközben még egyszer megszemléli a magasba nyúló, számára ismeretlen alakokat ábrázoló szobrokat.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:15:26
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:15:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Aravae Mithraniel //
- Még oly régen én is csak ámultam egy csodásabb varázslat láttán, mikor is rájöttem, hogy miért ne sajátíthatnám el ezt én magam? Miért mások munkáján ábrándozzak, mikor én magam is képes vagyok arra, hogy ezt véghez vigyem? *bólint elismerősen* A misztikus másvilág s a kietlen evilág közt mindig is volt kapcsolat, talán ezért segíthetett Kegyed kristályos hangja valamilyen módon, bár arra én sem jöttem rá, hogy pontosan hogy. *vakarja meg állát* Mikor túlságosan is belemélyülök, akkor akár a Mélységből előtörő Tűzhányó sem tudna "felébreszteni"! Most viszont valami nem stimmelt..
*Ráncolni kezdi homlokát, persze a baljóslatú, már-már látomásnak mondható képekről egyelőre nem akar beszélni ennek a bájos hölgynek, hiszen míg nem ismerte ki eléggé a Vöröst, addig téves következtetéseket vonhat le erről az amúgy is megannyi titkot rejtő személyről - melynek többségről még önmaga sem tud. Hiába, az emlékezetkiesés aljasan gyötri mind a lelket, mind a testet, s hiába sóvárog mindkettő azért, hogy csak egy kicsit is belelásson a múltba, az nem sikerülhet.. Mintha csak egy halovány, áttörhetetlen, ugyanakkor vékony fal választaná el egymástól a jelent, s a homályos múltat, mely mögött ugyan vannak körvonalak, ám Mordach már sosem láthat ezeken túl. Talán az, hogy a mágia rejtelmes világába belevetette magát, tudat alatt emiatt lehet? Talán azt hitte, hogy a mágia segítségével visszanyerhet akár egy röpke kis emlékfonalat? Tudat alatt talán ez volt a legnagyobb ok, ám józan eszét tán nem éppen ez vezérelte..*
- Aravae.. Ez a név egy életre beleégett az elmémbe!
*Majd csendben hallgatja végig a hölgy mondandóját, s Mordach arcáról hamarosan a mosoly is lefagy, s félig felvont szemöldökkel, szúrós szemeivel pillant a másikra, kicsit értetlenül. Lerí róla, hogy nem igazán tetszik neki a történet, melynek az enyhe fejrázásán kívül hangot is ad.*
- Szép, mondhatom.. Igazán elismerő Öntől, hogy semmiségnek tartja, s hogy nem mutatja ki fájdalmát, esetleg sértettségét, ám tartson engem túlságosan is maradinak, de.. Úgy vélem, hogy egy férfi ne ejtsen sebet hölgyön, s már elnézést, de az, hogy Kegyeddel szándékozott ez az illető harcolni, igazán szánalmas köntösbe öltözteti őt. *legyint egyet* Igazából meg sem lepődök manapság, mert a mai világ hatalmas ívben kezdett meg hanyatlani mind erkölcsileg, mind fizikailag, így szinte már nem ér váratlanul, ha a férfiak finom hölgyeket akarnak legyőzni. *ekkor Aravae felé pillant, s kicsit jobban szemügyre veszi* Mi cél vezetett arra egy ilyen teremtést, hogy gyilkos pengét ragadjon? Hirtelenjében megannyi magyarázat ötlik a fejembe, ám kíváncsi lennék a válaszára!
*Szívesen megnézné ennek a bizonyos férfinek az arcát, ha esetleg e bájos hölgy ismét megjelenne, azonban Mordachkal az oldalán, s az illetőnek vele kellene összecsapnia. Kíváncsi, hogy vajon akkor is ennyire bátor lenne.. Szívesen venne revansot, hiszen tiszta szívéből gyűlöli az ilyen férfiakat, persze jelen helyzetben e véleményét is megtartja magának, hiszen a kezdeti ismerkedés szakaszában még akár túlbuzgónak is tűnhet.*
- Hogy mióta? Tán három évet ölelhetett magába ez az időszak, bár én eme varázslatokat inkább csak a saját szórakozásomra, s a hétköznapi élet könnyítésére szoktam alkalmazni. Egy igazi Harcos csupán a földi élet adta ajándékot veti be egy csata során, s maximum akkor alkalmazza e túlvilági erőt, ha az élete múlik rajta.. Persze, csak a magam nevében beszélek! Ugyanakkor a mai éjjelen a telihold bágyadt tükre ott fog tündökölni az erdő felett.. Ha tényleg kíváncsi rá, esetleg mutathatok pár varázslatot, melyet Kegyed is könnyedén elsajátíthat! *ekkor veszi észre, hogy Aravae nagyon érdeklődik a tekercs iránt, így azt a Vörös felé is nyújtja* Parancsoljon, vessen csak rá nyugodtan egy pillantást, bár kétlem, hogy el tudná olvasni, ugyanakkor a jövőre nézve elmondhatja, hogy volt már szerencséje a legmagasabb szintű varázslatok tanulmányozásához.
*Hiába beszél jó kedvvel, hiába beszél lelkesen a mágiáról, hangjának némely lejtésén mégis megbújik valami kétely, valami szokatlan él, melyből akár arra is lehet következtetni, hogy talán valami sötétebb titok is lappang a homályban..*
- Nem látok túl sok holmit Önnél, tán városbeli, vagy esetleg átutazóban van? Ha esetleg utóbbi él, akkor ha elfogad egy jótanácsot.. Inkább maradjon a fogadó melegében az éji órákon, mert sötét fellegek gyűlnek Arthenior felett.. *mondja kissé sejtelmesen* Persze, ne gondoljon olyasvalakinek, aki mindenben a rosszat látja, s minden másodpercben a háta mögé néz, hogy nem követi-e valaki. Nem erről van szó.. Biztos Kegyednek is voltak többször "megérzései". Hogy is fogalmazzak.. Volt egy bizonyos kellemes, avagy negatív érzése akár a másodperc töredéke alatt, mely mintha utalt volna arra, mely Ön körül történik. Ez bonyolult, s tán kissé bolondnak is tűnhetek emiatt, így mielőtt még a mélybe ívelne a szimpátia, kérek is gyorsan egy elnézést!
*Megjelenik egy kis mosoly hűs ajkainak szegletében, miközben azokba a varázslatosnak tűnő tengerkék szemekbe pillant, melyek mögött mintha egy külön, csillagokkal borított misztikus világ rejtőzne. Ha Aravae átfésülte a tekercset, akkor Mordach azt visszaviszi az egyik szekrényre, s épp két férfi, egy gnóm, s egy ismerős hölgy, Neara mellett ballag el, kinek biccent is egyet. A tekercsről messze lerí, hogy új, s hogy magasabb tudást rejt magában.*
- Még oly régen én is csak ámultam egy csodásabb varázslat láttán, mikor is rájöttem, hogy miért ne sajátíthatnám el ezt én magam? Miért mások munkáján ábrándozzak, mikor én magam is képes vagyok arra, hogy ezt véghez vigyem? *bólint elismerősen* A misztikus másvilág s a kietlen evilág közt mindig is volt kapcsolat, talán ezért segíthetett Kegyed kristályos hangja valamilyen módon, bár arra én sem jöttem rá, hogy pontosan hogy. *vakarja meg állát* Mikor túlságosan is belemélyülök, akkor akár a Mélységből előtörő Tűzhányó sem tudna "felébreszteni"! Most viszont valami nem stimmelt..
*Ráncolni kezdi homlokát, persze a baljóslatú, már-már látomásnak mondható képekről egyelőre nem akar beszélni ennek a bájos hölgynek, hiszen míg nem ismerte ki eléggé a Vöröst, addig téves következtetéseket vonhat le erről az amúgy is megannyi titkot rejtő személyről - melynek többségről még önmaga sem tud. Hiába, az emlékezetkiesés aljasan gyötri mind a lelket, mind a testet, s hiába sóvárog mindkettő azért, hogy csak egy kicsit is belelásson a múltba, az nem sikerülhet.. Mintha csak egy halovány, áttörhetetlen, ugyanakkor vékony fal választaná el egymástól a jelent, s a homályos múltat, mely mögött ugyan vannak körvonalak, ám Mordach már sosem láthat ezeken túl. Talán az, hogy a mágia rejtelmes világába belevetette magát, tudat alatt emiatt lehet? Talán azt hitte, hogy a mágia segítségével visszanyerhet akár egy röpke kis emlékfonalat? Tudat alatt talán ez volt a legnagyobb ok, ám józan eszét tán nem éppen ez vezérelte..*
- Aravae.. Ez a név egy életre beleégett az elmémbe!
*Majd csendben hallgatja végig a hölgy mondandóját, s Mordach arcáról hamarosan a mosoly is lefagy, s félig felvont szemöldökkel, szúrós szemeivel pillant a másikra, kicsit értetlenül. Lerí róla, hogy nem igazán tetszik neki a történet, melynek az enyhe fejrázásán kívül hangot is ad.*
- Szép, mondhatom.. Igazán elismerő Öntől, hogy semmiségnek tartja, s hogy nem mutatja ki fájdalmát, esetleg sértettségét, ám tartson engem túlságosan is maradinak, de.. Úgy vélem, hogy egy férfi ne ejtsen sebet hölgyön, s már elnézést, de az, hogy Kegyeddel szándékozott ez az illető harcolni, igazán szánalmas köntösbe öltözteti őt. *legyint egyet* Igazából meg sem lepődök manapság, mert a mai világ hatalmas ívben kezdett meg hanyatlani mind erkölcsileg, mind fizikailag, így szinte már nem ér váratlanul, ha a férfiak finom hölgyeket akarnak legyőzni. *ekkor Aravae felé pillant, s kicsit jobban szemügyre veszi* Mi cél vezetett arra egy ilyen teremtést, hogy gyilkos pengét ragadjon? Hirtelenjében megannyi magyarázat ötlik a fejembe, ám kíváncsi lennék a válaszára!
*Szívesen megnézné ennek a bizonyos férfinek az arcát, ha esetleg e bájos hölgy ismét megjelenne, azonban Mordachkal az oldalán, s az illetőnek vele kellene összecsapnia. Kíváncsi, hogy vajon akkor is ennyire bátor lenne.. Szívesen venne revansot, hiszen tiszta szívéből gyűlöli az ilyen férfiakat, persze jelen helyzetben e véleményét is megtartja magának, hiszen a kezdeti ismerkedés szakaszában még akár túlbuzgónak is tűnhet.*
- Hogy mióta? Tán három évet ölelhetett magába ez az időszak, bár én eme varázslatokat inkább csak a saját szórakozásomra, s a hétköznapi élet könnyítésére szoktam alkalmazni. Egy igazi Harcos csupán a földi élet adta ajándékot veti be egy csata során, s maximum akkor alkalmazza e túlvilági erőt, ha az élete múlik rajta.. Persze, csak a magam nevében beszélek! Ugyanakkor a mai éjjelen a telihold bágyadt tükre ott fog tündökölni az erdő felett.. Ha tényleg kíváncsi rá, esetleg mutathatok pár varázslatot, melyet Kegyed is könnyedén elsajátíthat! *ekkor veszi észre, hogy Aravae nagyon érdeklődik a tekercs iránt, így azt a Vörös felé is nyújtja* Parancsoljon, vessen csak rá nyugodtan egy pillantást, bár kétlem, hogy el tudná olvasni, ugyanakkor a jövőre nézve elmondhatja, hogy volt már szerencséje a legmagasabb szintű varázslatok tanulmányozásához.
*Hiába beszél jó kedvvel, hiába beszél lelkesen a mágiáról, hangjának némely lejtésén mégis megbújik valami kétely, valami szokatlan él, melyből akár arra is lehet következtetni, hogy talán valami sötétebb titok is lappang a homályban..*
- Nem látok túl sok holmit Önnél, tán városbeli, vagy esetleg átutazóban van? Ha esetleg utóbbi él, akkor ha elfogad egy jótanácsot.. Inkább maradjon a fogadó melegében az éji órákon, mert sötét fellegek gyűlnek Arthenior felett.. *mondja kissé sejtelmesen* Persze, ne gondoljon olyasvalakinek, aki mindenben a rosszat látja, s minden másodpercben a háta mögé néz, hogy nem követi-e valaki. Nem erről van szó.. Biztos Kegyednek is voltak többször "megérzései". Hogy is fogalmazzak.. Volt egy bizonyos kellemes, avagy negatív érzése akár a másodperc töredéke alatt, mely mintha utalt volna arra, mely Ön körül történik. Ez bonyolult, s tán kissé bolondnak is tűnhetek emiatt, így mielőtt még a mélybe ívelne a szimpátia, kérek is gyorsan egy elnézést!
*Megjelenik egy kis mosoly hűs ajkainak szegletében, miközben azokba a varázslatosnak tűnő tengerkék szemekbe pillant, melyek mögött mintha egy külön, csillagokkal borított misztikus világ rejtőzne. Ha Aravae átfésülte a tekercset, akkor Mordach azt visszaviszi az egyik szekrényre, s épp két férfi, egy gnóm, s egy ismerős hölgy, Neara mellett ballag el, kinek biccent is egyet. A tekercsről messze lerí, hogy új, s hogy magasabb tudást rejt magában.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:08:53
Üzenet elküldve: 2014-01-15 21:08:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron, Eralil Namos//
*A nő figyelmesen hallgatja a válaszokat, minden információra szükségük lehet. ~ Dern szerzetes nem felkészületlen, ez máris nagy segítség. Sokkal rosszabb vállalkozás lenne, ha nem segítene ezekkel a válaszokkal. Mégsem múlt el a rossz érzésem. ~ Neara egyszerűen nem hisz abban, hogy egy démon gyógyítói mágiával rendelkezik. Talán más alapon kellene megközelíteni a kérdést. Talán a Démon el tud venni bármely betegséget a szervezetből, ami elősegítheti a gyógyulást. Ez inkább kedvére való elmélet, de még mindig élénk a bajsejtelme. Megrázza magát lélekben, segítenie kell. Inkább próbálják meg hárman, mint a férfi egyedül próbálja meg, márpedig az elszántságán látja, hogy így is-úgyis megtenné. Ezért belenyugszik, és áldását adja egy biztató mosollyal a szerzetesnek. Mellettük más szerzetesek, aggódó és lenéző pillantásokkal illetik Dernt, és Neara részben egyet tud érteni velük. Nem tetszik neki az, hogy nem segítenek többen a kutatásban a szerzetesnek, pedig valamilyen szinten a testvérei. Mivel ez a gondolatmenet sem viszi tovább az ügyet és Henuának újabb kérdései merültek fel, inkább hagyja a gúnyolódó tekinteteket és a feladatra koncentrál. Bár az, hogy mi a legnagyobb félelme a férfinak jelenleg, azzal Neara tisztában van: a húga elvesztése. Miközben ezen gondolkodik egy ismerős hang szólítja meg, oda is fordítja kék tekintetét.*
- Üdvözlöm Eralil. Magamra hagyott volna? *Kérdez vissza, hiszen nincs élénken az emlékeiben a férfi. Ha humornak szánta, Neara nem venné jó néven, hiszen az ügy annál sokkal fájdalmasabb, hogy nevetgélni lehessen rajta. Rovó pillantással illeti a mágust, viszont örül, hogy itt van, talán segíthet. Miután Eralil bemutatkozott meg is ragadja az alkalmat.*
- Dern szerzetes! Eralil úr képzett mágus, talán ő is segíthetne az ügyben. Tudja, több szem többet lát. Nagyobb esély lenne a megfejtéshez. *Néz Dernre a nő, ajkain kedves mosoly játszik. Eralillal valóban megnőnének az esélyeik a tekercs megfejtéséhez, de túl sokat nem mondhatott a mágus jelenlétében, mert a szerzetesnek kell döntenie, hogy bevesz-e még egy mágust a kutatócsapatba. Bízik benne Neara, hogy ez így lesz, habár nem sokat tud Eralilról és a képességeiről, de segítőkész embernek ismerte meg.*
*A nő figyelmesen hallgatja a válaszokat, minden információra szükségük lehet. ~ Dern szerzetes nem felkészületlen, ez máris nagy segítség. Sokkal rosszabb vállalkozás lenne, ha nem segítene ezekkel a válaszokkal. Mégsem múlt el a rossz érzésem. ~ Neara egyszerűen nem hisz abban, hogy egy démon gyógyítói mágiával rendelkezik. Talán más alapon kellene megközelíteni a kérdést. Talán a Démon el tud venni bármely betegséget a szervezetből, ami elősegítheti a gyógyulást. Ez inkább kedvére való elmélet, de még mindig élénk a bajsejtelme. Megrázza magát lélekben, segítenie kell. Inkább próbálják meg hárman, mint a férfi egyedül próbálja meg, márpedig az elszántságán látja, hogy így is-úgyis megtenné. Ezért belenyugszik, és áldását adja egy biztató mosollyal a szerzetesnek. Mellettük más szerzetesek, aggódó és lenéző pillantásokkal illetik Dernt, és Neara részben egyet tud érteni velük. Nem tetszik neki az, hogy nem segítenek többen a kutatásban a szerzetesnek, pedig valamilyen szinten a testvérei. Mivel ez a gondolatmenet sem viszi tovább az ügyet és Henuának újabb kérdései merültek fel, inkább hagyja a gúnyolódó tekinteteket és a feladatra koncentrál. Bár az, hogy mi a legnagyobb félelme a férfinak jelenleg, azzal Neara tisztában van: a húga elvesztése. Miközben ezen gondolkodik egy ismerős hang szólítja meg, oda is fordítja kék tekintetét.*
- Üdvözlöm Eralil. Magamra hagyott volna? *Kérdez vissza, hiszen nincs élénken az emlékeiben a férfi. Ha humornak szánta, Neara nem venné jó néven, hiszen az ügy annál sokkal fájdalmasabb, hogy nevetgélni lehessen rajta. Rovó pillantással illeti a mágust, viszont örül, hogy itt van, talán segíthet. Miután Eralil bemutatkozott meg is ragadja az alkalmat.*
- Dern szerzetes! Eralil úr képzett mágus, talán ő is segíthetne az ügyben. Tudja, több szem többet lát. Nagyobb esély lenne a megfejtéshez. *Néz Dernre a nő, ajkain kedves mosoly játszik. Eralillal valóban megnőnének az esélyeik a tekercs megfejtéséhez, de túl sokat nem mondhatott a mágus jelenlétében, mert a szerzetesnek kell döntenie, hogy bevesz-e még egy mágust a kutatócsapatba. Bízik benne Neara, hogy ez így lesz, habár nem sokat tud Eralilról és a képességeiről, de segítőkész embernek ismerte meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122