//Temetés//
*A küzdelem még javában zajlik, vagy talán már véget is ért, ezt Han nem tudhatja pontosan, mikor az elcsigázott és kétségbeesett emberek egy csoportjával, Arenih atyával és a két pappal a templomba lép. Az ajtó tárva nyitva, sarkain lengeti a szél, a gyertyafény utáni viszonylagos, jéghideg sötétben tompán csapódik a templom falazatának. Itt-ott a kezdetleges habarcsot is leverte már, mintha szándékosan próbálná magát rombolni. Az egyszerű emberek küzdelmet kerülni próbáló ártatlan csoportja, mint apró kölyökkutyák nyüszítő kupaca bújnak össze és láthatóan félnek belépni, az immár elátkozottnak tartott épületbe.
Hanlorent nem követik, viszont Arenih és a két pap igen. Az oltár és környéke nem változott, bár Pycta és Xotara jóvoltából a helyiségben, s a padsorok között viszonylagos tisztaság uralkodik. Értve ezt pusztán az oltárt körbevevő helyiségre. Mert maga az oltár a förtelem és a szenny keveredése, s ebben még az azt körbevevő apró fakorlátok sem javítják fel. Olyan hideg van, mint egy jégveremben, a papok és Han lehelete is tisztán látszik, ahogyan a forró gőzön megtörik a szinte már-már csonkig égett gyertyák fénye. Sokkal több kialudt már, mint, amennyi világít, de mégis ad annyi fényt, hogy a kőoltár szélein lefelé bugyogó vért megvilágítsa, ahogyan az is látszik, hogy a talapzat környékén a semmiben tűnik el. Nőtt ugyan, legutóbbi látogatásuk ideje óta kissé a kör átmérője, de még mindig a korlát szélein belül helyezkedik el, így Hanloren addig tud haladni. Szinte ahogy egyre közelebb lép, máris baljós suttogás ütheti meg fülét:*
- Gyereeeee... gyereeee... közeleeeebb... *Látszólag a három pap nem hallja a hangot, mert különösebben nem reagál, jóllehet az is látszik, hogy ők, a padsoroknál nem merészkednek közelebb, inkább kifelé tekintgetnek a nyitva hagyott ajtón. Akkor is, mikor Hanloren imádkozni kezd, s már az ima legelején felizzik a vállán látható frissen bőrébe égett madár. Koncentrációja, s lehunyt szeme miatt ezt nem veszi észre, hiszen sem fájdalmat, sem bizsergést nem érez, azonban rövidesen Arenih kiáltását hallhatja:*
- A vállad, gyermekem! *Nem sokkal később hirtelen kívülről is kiáltozás veszi kezdetét, mintha emberek torzsalkodnának, egyesek hagosan üvöltenének, mások őrült módjára huhognának.*
- Mit csináltok?! *Kiált ki az egyik pap, de válasz nem érkezik, azonban Hanloren tapasztalhatja, hogy az oltár, mintha megremegni látszódna kissé. Ha az őrült csörtetésre, kiabálásra és a papok hangjára szemét egy pillanatra kinyitja, tekintve, hogy a fertályórás ima végére ér, láthatja önnön vállának izzását is, mely az ima végeztével tompán halványul vissza.*