Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-27 11:20:57
Üzenet elküldve: 2014-09-27 11:20:57
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál//
*Lazelit szerinte is csodás, így buzgón bólogat a feldobott kérdésre.*
-Igen, igen! Mindig olyan kedves, mindig meg tud nevettetni és azt hiszem tényleg érdeklem.
*Kezd el áradozni a szél lovagjáról, mondandója végén egy kis elbizonytalanodással. Lehet, hogy olykor nagyon is naiv gyermeknek tűnik, pedig ő csak a szeretetet keresi, amire szüksége van valaki által. Akármennyire is önálló, nem biztos, hogy talpon tudna maradni rendes körülmények között, legalább is az már nem ő lenne. Nem Fibienne Ayalsa.*
-Én a mágiát úgy képzelem el, mint a meleget, ami a tűzből árad. Tehát az embereknek szükségük van erre az erőre, mint a tűz fényére is? Mert ha igen, akkor ezek a templomok olyanok lehetnek, mint maga a tűz a kandallóban. Én csak azt nem értem, hogy mire jó a hit és miért van olyan sok különböző hit. Nem csak egynek kéne lennie, ami a legigazibb?
*Igen. Valóban így látja. Gyerek szemmel, de nagyon is reálisan lát dolgokat, még ha az az életben nem is egészen úgy működik, mint azt ahogy elképzeli magának. A keletről felbukkanó nap neki is eltereli barna szemeit és egy röpke pillanatra mind a két nő, leány, testvér, idegen, barát arcát ugyanaz a ragyogás festi aranyra. Ziál szavai kizökkentik merengéséből, s egy megértő bólintás után megfogja kezét, hogy együtt léphessenek be ebbe a titokzatos, s bizonyára sok mindent megélő épületbe, a templomba.*
*Lazelit szerinte is csodás, így buzgón bólogat a feldobott kérdésre.*
-Igen, igen! Mindig olyan kedves, mindig meg tud nevettetni és azt hiszem tényleg érdeklem.
*Kezd el áradozni a szél lovagjáról, mondandója végén egy kis elbizonytalanodással. Lehet, hogy olykor nagyon is naiv gyermeknek tűnik, pedig ő csak a szeretetet keresi, amire szüksége van valaki által. Akármennyire is önálló, nem biztos, hogy talpon tudna maradni rendes körülmények között, legalább is az már nem ő lenne. Nem Fibienne Ayalsa.*
-Én a mágiát úgy képzelem el, mint a meleget, ami a tűzből árad. Tehát az embereknek szükségük van erre az erőre, mint a tűz fényére is? Mert ha igen, akkor ezek a templomok olyanok lehetnek, mint maga a tűz a kandallóban. Én csak azt nem értem, hogy mire jó a hit és miért van olyan sok különböző hit. Nem csak egynek kéne lennie, ami a legigazibb?
*Igen. Valóban így látja. Gyerek szemmel, de nagyon is reálisan lát dolgokat, még ha az az életben nem is egészen úgy működik, mint azt ahogy elképzeli magának. A keletről felbukkanó nap neki is eltereli barna szemeit és egy röpke pillanatra mind a két nő, leány, testvér, idegen, barát arcát ugyanaz a ragyogás festi aranyra. Ziál szavai kizökkentik merengéséből, s egy megértő bólintás után megfogja kezét, hogy együtt léphessenek be ebbe a titokzatos, s bizonyára sok mindent megélő épületbe, a templomba.*
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-27 05:22:17
Üzenet elküldve: 2014-09-27 05:22:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
*Nem is tudja, hogy a szél lovagja tud, e más éneket, mert ő csak ezt hallotta tőle, de ez olyan csodásan nyugtató volt a számára.*
-Nem tudom, azt hiszem igen. Lazelit mindig meg tud lepni valamivel. Képzeld egy szép könyvből olvasott is nekem lenyűgözően szép legendákat. Ő tényleg csodálatos. Igaz?
*Odalent a fogadóban korán lévén még nem sokan vannak. A reggeli mellé most ő is kakaót kér, bár nem is emlékszik mikor ivott ilyet utoljára, mivel kishúga annyira szereti úgy dönt ő is megkóstolja. Kicsit furcsának találja a folyékony édességet, de melegsége jól esik bensőjének. Nevethetnékje támad, mert arra a megállapításra jut, hogy ezt az italt tényleg kisgyerekeknek találták ki. A kislány kérdésére, hogy mire is jók a templomok kicsit el gondolkodik, hogy is lenne a legjobb elmagyarázni.*
-Tudod a templomok bizonyos értelemben szent helyek. Sok erő koncentrálódik egy helyen, így az ember közelebb kerülhet annak forrásához is. Ahol én éltem gyerek koromban nem voltak templomok. Nem zártuk körbe az erőt falakkal. Oltárunk volt, ahol az erő koncentrálódott a sok ember energiájából. Azt hiszem ezért járnak oda az emberek, hogy közelebb jussanak a mágia forrásához és onnan merítsenek erőt. Én hiszem egy ilyen, helyen jobban kapcsolatot tudok teremteni a mágián is túli erőkkel, akik sorsot alakítják. Ők az Istennők és nagy asszonyok, hitem szerint ők segítenek, ha kérem őket. Itt a templom többnyire tanulásra használják, de szent hely, így megtalálom benne a koncentrált erőt, amit keresek.
*A hosszú magyarázat után kedvesen mosolyog Fibiennere. Hiába nem megy neki a gyereknyelven való magyarázás, hiába is szeretné. Reméli kishúga megértette, amit elmondott. Amikor elfogy az utolsó morzsa is a reggeliből, elindulnak a templom felé. A város kora reggel barátságosabb képet mutat a számára. Felidézi a hajnalt kelet erdejében, ami legmélyebb sötétség végét jelentette és azt, hogy lassan kezdődik a barátságosabb nappal ideje. Mikor megérkeznek a templomhoz mosolyogva nézi a lépcsőket a bejáratnál. Itt találkozott először az elhagyott kiscicával. Mennyi minden történt azóta. Akkor nem gondolta, hogy így megszereti, majd. Előkotorja a követ a táskájából, majd Fibihez fordul.*
-Itt találkoztam veled, ezen a szent helyen. Tényleg ez a legideálisabb hely, hogy védelmet kérjek neked, illetve nekünk.
*Nyújtja a kezét felé és, ha kishúga megfogja belép vele a templom ajtaján.*
*Nem is tudja, hogy a szél lovagja tud, e más éneket, mert ő csak ezt hallotta tőle, de ez olyan csodásan nyugtató volt a számára.*
-Nem tudom, azt hiszem igen. Lazelit mindig meg tud lepni valamivel. Képzeld egy szép könyvből olvasott is nekem lenyűgözően szép legendákat. Ő tényleg csodálatos. Igaz?
*Odalent a fogadóban korán lévén még nem sokan vannak. A reggeli mellé most ő is kakaót kér, bár nem is emlékszik mikor ivott ilyet utoljára, mivel kishúga annyira szereti úgy dönt ő is megkóstolja. Kicsit furcsának találja a folyékony édességet, de melegsége jól esik bensőjének. Nevethetnékje támad, mert arra a megállapításra jut, hogy ezt az italt tényleg kisgyerekeknek találták ki. A kislány kérdésére, hogy mire is jók a templomok kicsit el gondolkodik, hogy is lenne a legjobb elmagyarázni.*
-Tudod a templomok bizonyos értelemben szent helyek. Sok erő koncentrálódik egy helyen, így az ember közelebb kerülhet annak forrásához is. Ahol én éltem gyerek koromban nem voltak templomok. Nem zártuk körbe az erőt falakkal. Oltárunk volt, ahol az erő koncentrálódott a sok ember energiájából. Azt hiszem ezért járnak oda az emberek, hogy közelebb jussanak a mágia forrásához és onnan merítsenek erőt. Én hiszem egy ilyen, helyen jobban kapcsolatot tudok teremteni a mágián is túli erőkkel, akik sorsot alakítják. Ők az Istennők és nagy asszonyok, hitem szerint ők segítenek, ha kérem őket. Itt a templom többnyire tanulásra használják, de szent hely, így megtalálom benne a koncentrált erőt, amit keresek.
*A hosszú magyarázat után kedvesen mosolyog Fibiennere. Hiába nem megy neki a gyereknyelven való magyarázás, hiába is szeretné. Reméli kishúga megértette, amit elmondott. Amikor elfogy az utolsó morzsa is a reggeliből, elindulnak a templom felé. A város kora reggel barátságosabb képet mutat a számára. Felidézi a hajnalt kelet erdejében, ami legmélyebb sötétség végét jelentette és azt, hogy lassan kezdődik a barátságosabb nappal ideje. Mikor megérkeznek a templomhoz mosolyogva nézi a lépcsőket a bejáratnál. Itt találkozott először az elhagyott kiscicával. Mennyi minden történt azóta. Akkor nem gondolta, hogy így megszereti, majd. Előkotorja a követ a táskájából, majd Fibihez fordul.*
-Itt találkoztam veled, ezen a szent helyen. Tényleg ez a legideálisabb hely, hogy védelmet kérjek neked, illetve nekünk.
*Nyújtja a kezét felé és, ha kishúga megfogja belép vele a templom ajtaján.*
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-16 22:51:24
Üzenet elküldve: 2014-09-16 22:51:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Hogy a barlang előtti kis rész kinézetét el is döntötte, talán ideje volna végre valami érdemit is csinálni, alkotni. Ha már azt eldöntötte magában (mert hát eldöntötte), hogy egyelőre a parancsoknak (parancsok? Esetleg utasításoknak) nem engedelmeskedik, akkor legalább a templomot körbejárhatná. Miután eleget bámulta a kertet, egyszerűen felsétál a lépcsőn, mely a templom kapujához vezet. Óvatosan belöki az ajtót, és benéz. Gyönyörű, nagy és tágas terembe jut, ami pedig... nos, maga a templom belseje. Halk léptekkel sétál végig a padok között, miközben igyekszik mindent a lehető legpontosabban szemügyre venni. A hatalmas oszlopokat, melyek a csodálatos tetőt tartják a feje felett, az ablakokat, a falakat, a padlót, igazából minden érdemel néhány másodpercnyi bámészkodást ezen a helyen. Meglepően szép ennek a helynek minden zege-zuga, még Taug ízlésének is megfelel a nagyja. Azzal persze képtelen egyetérteni, hogy pénzért tanítják a mágiát. ostobaság! Lehet, hogy valami szegény nincstelen örömmel járná az igaz mágusok útját, de emiatt nincs rá lehetősége. Ennél már csak abba rosszabb, sőt undorítóbb belegondolni, hogy mindenki, akinek van pénze, nekiállhat mágiát tanulni. Nem, ennek egészen másképpen kéne lennie. A jelentkezőknek hosszú évekig kéne tanulniuk csak azt, hogy mit jelent mágusnak lenni, és ha ezt mindet elsajátították, akkor kezdődhetne az igazi tanulás. Amikor már fegyelmezettek, tisztelettudóak, és felfogják, mit is jelent akár a leggyöngébb varázslat is. Mindezek előtt még egy haszontalan kis mágiát, ami legfeljebb csak látványos, sem szabadna senkinek megtanítani, nehogy ilyen felsőbbrendű dolgot csak úgy elkótyavetyéljenek.*
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-07 19:23:03
Üzenet elküldve: 2014-09-07 19:23:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek//
*Ahogy az ódon falakat nézi, hirtelen elkomorul egy kissé. Szorongató számára a gondolat, hogy be kellene ide mennie. Talán, majd egyszer, de most nem. Ami Erindellt illeti nagyon csendben van és nem is nagyon látszik rajta, hogy válaszolni szeretne a kérdésére. Ez még jobban elbátortalanítja és nem is erőlteti a válasz adást. Gondolkodik még egy kicsit, hogy menjen e, vagy maradjon, de Erindell biztosan nagyon eltökélt, ha a mágia tanulásról van szó, ő meg nem érez, ilyen elhivatottságot még. Kicsit szégyelli magát érte és tisztában van vele, hogy hasznos lenne számára, ha ismerné a mágia tanait. Olyan kicsi és védtelen, ha csak valaki nem védelmezi, akkor valószínűleg el fog veszni Arthenoir nagy városában. Visszagondol az orkokra és beleborzong az átélt élményekbe. Lassan úgy dönt szeretne elmenni innen, messzebb a temetőtől. Sajnálkozva néz tündérbarátnőére, de tudja, hogy eljött a búcsú ideje.*
- Ne haragudj Erindell, de én inkább most utamra mennék. Hirtelen elszállt a bátorságom. Neked jó tanulást kívánok és remélem nemsokára összefutunk még, de most úgy érzem mennem kell. Vigyázz magadra!
* Elmenőben még integet egyet a vörös hajú tündérnek és lassan elindul a templomkert felé.*
*Ahogy az ódon falakat nézi, hirtelen elkomorul egy kissé. Szorongató számára a gondolat, hogy be kellene ide mennie. Talán, majd egyszer, de most nem. Ami Erindellt illeti nagyon csendben van és nem is nagyon látszik rajta, hogy válaszolni szeretne a kérdésére. Ez még jobban elbátortalanítja és nem is erőlteti a válasz adást. Gondolkodik még egy kicsit, hogy menjen e, vagy maradjon, de Erindell biztosan nagyon eltökélt, ha a mágia tanulásról van szó, ő meg nem érez, ilyen elhivatottságot még. Kicsit szégyelli magát érte és tisztában van vele, hogy hasznos lenne számára, ha ismerné a mágia tanait. Olyan kicsi és védtelen, ha csak valaki nem védelmezi, akkor valószínűleg el fog veszni Arthenoir nagy városában. Visszagondol az orkokra és beleborzong az átélt élményekbe. Lassan úgy dönt szeretne elmenni innen, messzebb a temetőtől. Sajnálkozva néz tündérbarátnőére, de tudja, hogy eljött a búcsú ideje.*
- Ne haragudj Erindell, de én inkább most utamra mennék. Hirtelen elszállt a bátorságom. Neked jó tanulást kívánok és remélem nemsokára összefutunk még, de most úgy érzem mennem kell. Vigyázz magadra!
* Elmenőben még integet egyet a vörös hajú tündérnek és lassan elindul a templomkert felé.*
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-03 16:56:41
Üzenet elküldve: 2014-09-03 16:56:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Útban az erdő felé benéz egy rövid időre a templomba is. Gondban van, arra még tökéletesen emlékszik milyen mágiát akart utoljára tanulni, de arra már nem, hogy ténylegesen nekilátott-e vagy végül egy könnyebben megszerezhető tudást választott?
A templom csendes, bent halk duruzsolás, néhány tanítvány és alig két-három mágiatanár tevékenykedik bent. Zora odalép az egyik tanárhoz, várakozva figyeli miközben egy magasabb rendű varázslatot magyaráz épp el egy tanítványának, majd amikor az már úgy tűnik sikerült megértse akkor elküldi a hátsókertbe gyakorolni. Ekkor következik a nőstény oktatása. Figyelmesen hallgatja a mester szavait. Jó órát legalább magyaráz neki mit miként és, hogyan kell kezdeni, hisz Zora még nagyon kezdő, alig a mágiatanulás elején ha jár. Végül fáradtan lép ki a templomból de azét még búcsút int a tanárának.*
A templom csendes, bent halk duruzsolás, néhány tanítvány és alig két-három mágiatanár tevékenykedik bent. Zora odalép az egyik tanárhoz, várakozva figyeli miközben egy magasabb rendű varázslatot magyaráz épp el egy tanítványának, majd amikor az már úgy tűnik sikerült megértse akkor elküldi a hátsókertbe gyakorolni. Ekkor következik a nőstény oktatása. Figyelmesen hallgatja a mester szavait. Jó órát legalább magyaráz neki mit miként és, hogyan kell kezdeni, hisz Zora még nagyon kezdő, alig a mágiatanulás elején ha jár. Végül fáradtan lép ki a templomból de azét még búcsút int a tanárának.*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-09-01 17:26:26
Üzenet elküldve: 2014-09-01 17:26:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Hipp-hopp megváltozik minden körülötte, jön valami emberke, aki Dern szerzetessen feltehetőleg rossz hírt közöl. No nem csak azért, mert a "meghal" szó benne van, de a szerzetes el is sápad, majd félrevonul a hírnökkel. Ekkor Eralilhoz egy városőr lép oda. Türelmesen végighallgatja a mondanivalót, majd bólint, hogy megértette.*
- Köszönöm az információt, nincs is okom elhagyni ezen területeket, de akkor biztos, hogy nem is fogom. Illetve ezzel kapcsolatban egy érdekes kérdés: amennyiben az adott terület fölött lebegek *mosolyodik el közben* az ugye annak számít, hogy az adott területen vagyok, és nem zárnak ki a játékból?
*Ha a kérdésére választ kap, ismét megköszöni, majd arrébb áll. Végül megkapja a levelet és a 45 aranyat is vele. Nem nagy összeg, és őszintén szólva, a férfinak nincs is igazán szüksége rá. Nincs sok dolga, így a templomban várakozik, hogy valami történjen. Tanul, oktat, elvan itt ő akár évekig is, szinte már ez az otthona.*
*Hipp-hopp megváltozik minden körülötte, jön valami emberke, aki Dern szerzetessen feltehetőleg rossz hírt közöl. No nem csak azért, mert a "meghal" szó benne van, de a szerzetes el is sápad, majd félrevonul a hírnökkel. Ekkor Eralilhoz egy városőr lép oda. Türelmesen végighallgatja a mondanivalót, majd bólint, hogy megértette.*
- Köszönöm az információt, nincs is okom elhagyni ezen területeket, de akkor biztos, hogy nem is fogom. Illetve ezzel kapcsolatban egy érdekes kérdés: amennyiben az adott terület fölött lebegek *mosolyodik el közben* az ugye annak számít, hogy az adott területen vagyok, és nem zárnak ki a játékból?
*Ha a kérdésére választ kap, ismét megköszöni, majd arrébb áll. Végül megkapja a levelet és a 45 aranyat is vele. Nem nagy összeg, és őszintén szólva, a férfinak nincs is igazán szüksége rá. Nincs sok dolga, így a templomban várakozik, hogy valami történjen. Tanul, oktat, elvan itt ő akár évekig is, szinte már ez az otthona.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-31 21:30:12
Üzenet elküldve: 2014-08-31 21:30:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Eralil Namos//
*Csapzott, tetőtől talpig poros férfi rohan be a templomba, és meg sem áll, míg el nem éri a rituáléra készülő kis csoportot.*
Dern *lihegi.
A szerzetes felé fordul, arcán nem látszik, hogy felismerné a jövevényt.*
Éppen... *kezdené, de a férfi félbeszakítja.*
Vége. Meghalt. Folytasd, amit elkezdtél, de ezt tudnod kell.
*Dern elsápad, és kilép az ötszögből.*
Akkor már nem fontos.
*Félrevonul a hírnökkel, hogy részletesen kifaggassa. Később azonban, amikor majd visszatér a szállására, Eralil Namost 45 arany fogja várni.
A mellé tett levélke szabadkozik a kicsi összes miatt, egy szerzetesnek azonban nem lehet túl sok pénze.
Amint a rituálé fegyelme felbomlik, a korábban érkezett városőr Eralilhoz lép.*
Eralil Namos, ha nem tévedek. *helyeslő válasz esetén folytatja.* Azért jöttem, hogy tudassam önnel: a játéktér leszűkült, mostantól csak az maradhat játékban, aki a Templom, a Templomkert, a Gazdagnegyed vagy a Barakk területén tartózkodik. Nem akartam ezzel megzavarni, amíg dolga volt, elvégre eddig is jó helyen volt. Ja, és még valami. Turrog, a Behemót, úgy tűnik, néhány napja elhagyta a várost, így már csak ketten vannak játékban, ön és a Girumdar nevű fickó.
*Ha a mágusnak vannak további kérdései, igyekszik legjobb tudása szerint válaszolni, ha nincsenek, udvariasan elköszön, és elhagyja a templomot.*
//Eralil Namos//
*Csapzott, tetőtől talpig poros férfi rohan be a templomba, és meg sem áll, míg el nem éri a rituáléra készülő kis csoportot.*
Dern *lihegi.
A szerzetes felé fordul, arcán nem látszik, hogy felismerné a jövevényt.*
Éppen... *kezdené, de a férfi félbeszakítja.*
Vége. Meghalt. Folytasd, amit elkezdtél, de ezt tudnod kell.
*Dern elsápad, és kilép az ötszögből.*
Akkor már nem fontos.
*Félrevonul a hírnökkel, hogy részletesen kifaggassa. Később azonban, amikor majd visszatér a szállására, Eralil Namost 45 arany fogja várni.
A mellé tett levélke szabadkozik a kicsi összes miatt, egy szerzetesnek azonban nem lehet túl sok pénze.Amint a rituálé fegyelme felbomlik, a korábban érkezett városőr Eralilhoz lép.*
Eralil Namos, ha nem tévedek. *helyeslő válasz esetén folytatja.* Azért jöttem, hogy tudassam önnel: a játéktér leszűkült, mostantól csak az maradhat játékban, aki a Templom, a Templomkert, a Gazdagnegyed vagy a Barakk területén tartózkodik. Nem akartam ezzel megzavarni, amíg dolga volt, elvégre eddig is jó helyen volt. Ja, és még valami. Turrog, a Behemót, úgy tűnik, néhány napja elhagyta a várost, így már csak ketten vannak játékban, ön és a Girumdar nevű fickó.
*Ha a mágusnak vannak további kérdései, igyekszik legjobb tudása szerint válaszolni, ha nincsenek, udvariasan elköszön, és elhagyja a templomot.*
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-31 15:24:45
Üzenet elküldve: 2014-08-31 15:24:45
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Lenior megközelíti a templomot, a templomkert irányából.
Teste és lelke kívánja a tudást, fiatal mágiahasználóként mindenre és mindenkire oly nyitott.
Érzi a templomból kiáradó tudást, a természetfeletti erőt.
Elgondolkodva, tűnődve, bátorságot gyűjtve a szívébe kis lépésekkel, de megközelíti a templom bejáratát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.31 15:37:02, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
Teste és lelke kívánja a tudást, fiatal mágiahasználóként mindenre és mindenkire oly nyitott.
Érzi a templomból kiáradó tudást, a természetfeletti erőt.
Elgondolkodva, tűnődve, bátorságot gyűjtve a szívébe kis lépésekkel, de megközelíti a templom bejáratát.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.31 15:37:02, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-30 08:12:14
Üzenet elküldve: 2014-08-30 08:12:14
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
*A mágus léptei a templom felé vezetnek, ám ennek most nincs jelentősége, hisz elméje nem elég kipihent ahhoz, hogy magába tudja fogadni mindazt a tudást, melyet a templom könyvtára nyújtana neki. Így hát csak elsétál az épület előtt, rágódva azokon az információkon, amiket a mágustorony magányos, öreg lakójáról megtudott.*
~Elképeztő, mekkora hatalom lehet a kezében, mégsem törekszik feltörni!~
*Ez Drayen szemében azért is furcsa, mert nemesi származású, így tudja, hogy még a kisnemesi családok is mennyire marakodnak egymással, csak azért, hogy némi előnyre tegyenek szert a másikkal szemben. Töprengése közben lassan elhagyja a templomot, és annak közvetlen közelét, a folyó felé tartva.*
~Elképeztő, mekkora hatalom lehet a kezében, mégsem törekszik feltörni!~
*Ez Drayen szemében azért is furcsa, mert nemesi származású, így tudja, hogy még a kisnemesi családok is mennyire marakodnak egymással, csak azért, hogy némi előnyre tegyenek szert a másikkal szemben. Töprengése közben lassan elhagyja a templomot, és annak közvetlen közelét, a folyó felé tartva.*
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-28 18:17:24
Üzenet elküldve: 2014-08-28 18:17:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan, Isu//
-A latrinán ülve tényleg elsülhet az ember segge.
*Nevet fel jókedvűen. Úgy is csak nevében templom ez a hely, ezt már kitárgyalták befelé jövet, így különösebb oka nincs arra, hogy visszafogja magát. Egy körmölő csuhást sem lát, imádkozni pedig, ugyan ki jönne ide? Kihez imádkozna? Ez a tudomány temploma, nem az istenek háza.*
-Csak egy pillanat az egész! Egyetlen varázsigét kell megnéznem! És ez egy nagyon hasznos varázsige, majd meglátod! Illetve, pont az a vicces benne, hogy semmit sem fogsz látni ha sikerül!
*Vigyorog Kaganra izgatottan és meg is nézi azt a bizonyos varázsigét. Gyorsan memorizálja és már vissza is söpör fivéréhez.*
-Na most már mehetünk, csak ... csak nem hiszem hogy egyhamar eljutok megint ide. Egyrészt mert rohadt messze van, másrészt mert nincs a világon annyi pénz, amennyiből ezen a helyen tisztességgel enyhíthetném a tudásszomjam. Borzasztó árak vannak!
*Sopánkodik egy keveset fivérének, csak azért fecserészik, hogy ne kelljen csöndben kuksolniuk ezen a nyomasztó helyen. Szívesen hazatérne már ő is, ugyanakkor elfogja némi csalódottság is, ha arra gondol, hogy vélhetőleg nem várja őt odahaza senki. Mármint senki nem úgy várja ahogy ő azt szeretné. Lea és a többiek azért biztos örülni fognak nekik, ha egyszer eljutnak az erődig végre valahára, de az akkor sem ugyan az!*
-Mit gondolsz, hogy boldogultak nélküled?
*Kérdezi Kagan már a lovak mellett. Indulás előtt megitatja az állatokat és egy almát is a patások orra alá nyom. Megérdemlik, hiszen igazán kitettek magukért ők is.*
-Ha hazaérünk nem is fogok semmit csinálni. Csak fekszem, fürdök és szépítkezek egész nap. Talán készíttetek egy ruhát magamnak. Hullanak a levelek, lassan beköszönt a hideg idő. Gondolod fel vagyunk rá készülve?
*Tartja szóval Kagan, míg nyeregbe szállnak és elindulnak kifelé a városból.*
~El innen, el messzire!~
*Sarkallja meg lovát, hogy élénkebben lépjen. Már egy jó kis versenyhez sem lenne kedve, főleg nem a kemény kővel kirakott utakon. Többet ártanának vele lovaiknak, mint amennyit használna lelkük frissességének.
Képzeletben már a domb alján jár. Hallja a fák suhogását, a folyó szelíd morajlását, a tábori élet megszokott zajait. Harcosok kiáltását, kalapács koppanását, fűrész sercegését, az udvarban tartott állatok hangját...*
-A latrinán ülve tényleg elsülhet az ember segge.
*Nevet fel jókedvűen. Úgy is csak nevében templom ez a hely, ezt már kitárgyalták befelé jövet, így különösebb oka nincs arra, hogy visszafogja magát. Egy körmölő csuhást sem lát, imádkozni pedig, ugyan ki jönne ide? Kihez imádkozna? Ez a tudomány temploma, nem az istenek háza.*
-Csak egy pillanat az egész! Egyetlen varázsigét kell megnéznem! És ez egy nagyon hasznos varázsige, majd meglátod! Illetve, pont az a vicces benne, hogy semmit sem fogsz látni ha sikerül!
*Vigyorog Kaganra izgatottan és meg is nézi azt a bizonyos varázsigét. Gyorsan memorizálja és már vissza is söpör fivéréhez.*
-Na most már mehetünk, csak ... csak nem hiszem hogy egyhamar eljutok megint ide. Egyrészt mert rohadt messze van, másrészt mert nincs a világon annyi pénz, amennyiből ezen a helyen tisztességgel enyhíthetném a tudásszomjam. Borzasztó árak vannak!
*Sopánkodik egy keveset fivérének, csak azért fecserészik, hogy ne kelljen csöndben kuksolniuk ezen a nyomasztó helyen. Szívesen hazatérne már ő is, ugyanakkor elfogja némi csalódottság is, ha arra gondol, hogy vélhetőleg nem várja őt odahaza senki. Mármint senki nem úgy várja ahogy ő azt szeretné. Lea és a többiek azért biztos örülni fognak nekik, ha egyszer eljutnak az erődig végre valahára, de az akkor sem ugyan az!*
-Mit gondolsz, hogy boldogultak nélküled?
*Kérdezi Kagan már a lovak mellett. Indulás előtt megitatja az állatokat és egy almát is a patások orra alá nyom. Megérdemlik, hiszen igazán kitettek magukért ők is.*
-Ha hazaérünk nem is fogok semmit csinálni. Csak fekszem, fürdök és szépítkezek egész nap. Talán készíttetek egy ruhát magamnak. Hullanak a levelek, lassan beköszönt a hideg idő. Gondolod fel vagyunk rá készülve?
*Tartja szóval Kagan, míg nyeregbe szállnak és elindulnak kifelé a városból.*
~El innen, el messzire!~
*Sarkallja meg lovát, hogy élénkebben lépjen. Már egy jó kis versenyhez sem lenne kedve, főleg nem a kemény kővel kirakott utakon. Többet ártanának vele lovaiknak, mint amennyit használna lelkük frissességének.
Képzeletben már a domb alján jár. Hallja a fák suhogását, a folyó szelíd morajlását, a tábori élet megszokott zajait. Harcosok kiáltását, kalapács koppanását, fűrész sercegését, az udvarban tartott állatok hangját...*
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-28 18:04:35
Üzenet elküldve: 2014-08-28 18:04:35
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan, Isurii//
*Menet közben torpan meg, és enyhe csalódottsággal néz a lányra, ugyanis való igaz, tényleg menne már.*
- A seggem. Gondold végig, épp ülök a latrinán, keresem a lapulevelet, vagy valamelyik könyv remek, puha lapokkal... és erre megint elsül a mancsom, mint az erdőben, és! Volt seggem, nincs seggem. Az pedig a te hibád lesz. *kacsint, majd menne tovább.*
- Jaj, nem már, Isu. *morogja, ám hiába a dörmögés, várnia kell. Ez az út a húgáé, és Kagan elvállalta, hogy vigyáz rá és őrzi.*
~ Ilyen se lesz többet. Ennyi unalom... utálom ezt a várost. ~ *a táborban bizonnyal megannyi teendő várja majd, mikor visszatér.*
*Amíg Isurii a dolga után jár, vagyis elintézi, amiért megtorpanni kényszerültek, Kagan unottan és nem túl feltűnően kapargatja a díszítések borítását, hogy lássa: aranyból vagy más nemesfémből vannak e. Ha a lány végez, kérdő pillantást vet rá: most már mehetnek?*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.28 18:05:27
*Menet közben torpan meg, és enyhe csalódottsággal néz a lányra, ugyanis való igaz, tényleg menne már.*
- A seggem. Gondold végig, épp ülök a latrinán, keresem a lapulevelet, vagy valamelyik könyv remek, puha lapokkal... és erre megint elsül a mancsom, mint az erdőben, és! Volt seggem, nincs seggem. Az pedig a te hibád lesz. *kacsint, majd menne tovább.*
- Jaj, nem már, Isu. *morogja, ám hiába a dörmögés, várnia kell. Ez az út a húgáé, és Kagan elvállalta, hogy vigyáz rá és őrzi.*
~ Ilyen se lesz többet. Ennyi unalom... utálom ezt a várost. ~ *a táborban bizonnyal megannyi teendő várja majd, mikor visszatér.*
*Amíg Isurii a dolga után jár, vagyis elintézi, amiért megtorpanni kényszerültek, Kagan unottan és nem túl feltűnően kapargatja a díszítések borítását, hogy lássa: aranyból vagy más nemesfémből vannak e. Ha a lány végez, kérdő pillantást vet rá: most már mehetnek?*
A hozzászólás írója (Kagan Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.28 18:05:27
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-28 18:01:26
Üzenet elküldve: 2014-08-28 18:01:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Kagan, Isu//
-Az. *Kommentálja röviden és tömören, de az az igazság, hogy fordított helyzetben őt is biztosan halálra idegesítené a dolog. Tegyük fel, hogy csöndesen ücsörög a nagy sátorban a tűz mellett és olvasgat, majd bátyja nekiáll üzekedni valamelyik szolgálójukkal. Az egyetlen dolog amit ilyen körülmények közt egy Isuhoz hasonló okos lány is memorizálni tud az maximum pár "ó igen", "jaj ne", "csináld még", "hagyd abba". Az olvasott szöveget pedig akár tűzre is dobhatja, mert akkor több hasznát veszi egy ilyen helyzetben.
Hát szóval nem is akarja ő sem tovább zavarni a lent lévőket. Kagan szinte kiviharzik, ám Isunak le kell törnie lelkes rohamát.*
-Várj még, itt meg kell néznem pár dolgot.
*A templomban muszáj még utána járnia egy két kérdésnek, ha már idáig eljutottak.*
-Hogy mit párologtatsz el?
*Fordul vissza Kaganhoz, de épp csak egy pillanatig vár a válaszra, közben dolga után is néz, nehogy sokáig fel kelljen tartania népéhez hazatérni vágyó vezérüket.
Ami azt illeti ő is szívesen hazamenne már. Jó volt, szép volt, de vége lehetne már ennek a hosszú utazásnak!
Nem fűz ahhoz sok reményt, hogy Daeros még vár rá az erődben, de azért... hátha!*
-Az. *Kommentálja röviden és tömören, de az az igazság, hogy fordított helyzetben őt is biztosan halálra idegesítené a dolog. Tegyük fel, hogy csöndesen ücsörög a nagy sátorban a tűz mellett és olvasgat, majd bátyja nekiáll üzekedni valamelyik szolgálójukkal. Az egyetlen dolog amit ilyen körülmények közt egy Isuhoz hasonló okos lány is memorizálni tud az maximum pár "ó igen", "jaj ne", "csináld még", "hagyd abba". Az olvasott szöveget pedig akár tűzre is dobhatja, mert akkor több hasznát veszi egy ilyen helyzetben.
Hát szóval nem is akarja ő sem tovább zavarni a lent lévőket. Kagan szinte kiviharzik, ám Isunak le kell törnie lelkes rohamát.*
-Várj még, itt meg kell néznem pár dolgot.
*A templomban muszáj még utána járnia egy két kérdésnek, ha már idáig eljutottak.*
-Hogy mit párologtatsz el?
*Fordul vissza Kaganhoz, de épp csak egy pillanatig vár a válaszra, közben dolga után is néz, nehogy sokáig fel kelljen tartania népéhez hazatérni vágyó vezérüket.
Ami azt illeti ő is szívesen hazamenne már. Jó volt, szép volt, de vége lehetne már ennek a hosszú utazásnak!
Nem fűz ahhoz sok reményt, hogy Daeros még vár rá az erődben, de azért... hátha!*
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-23 17:30:26
Üzenet elküldve: 2014-08-23 17:30:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Egy eltűnt nyomában//
*Újabb órákat tölt a lépcsősor tetején, ismét hiába. Bemegy a két, hatalmas faajtó között. Mivel a nap már korántsem süt annyira fényesen, nem kell megvárnia a szeme átállását. Szinte beszippantja a Templom légköre. Lassan körbejár a falak mentén, tüzetesen megvizsgálja a szobrokat. A gyertyák illata belengi a hatalmas teret, füstjük már megfestette a magasabb képeket és faragványokat. Az ablakokat megfesti a kinti fény és életre kelti a színes figurákat. A Templom egyes részeiből süt az évszázadok történelme, de némelyik ablak, falrész és festmény talán még nála is fiatalabbak. Sokan megcsodálják a nagy, zöld oltárt, nem lenyűgözőbb az épület többi részétől, de mégis oda vonzza a tekinteteket. Megpillant az oltár két oldalán egy, egy ajtót. Mivel tudja, hogy a Könyvtárnak is itt kell lennie valahol elindul az ajtók felé.*
*Újabb órákat tölt a lépcsősor tetején, ismét hiába. Bemegy a két, hatalmas faajtó között. Mivel a nap már korántsem süt annyira fényesen, nem kell megvárnia a szeme átállását. Szinte beszippantja a Templom légköre. Lassan körbejár a falak mentén, tüzetesen megvizsgálja a szobrokat. A gyertyák illata belengi a hatalmas teret, füstjük már megfestette a magasabb képeket és faragványokat. Az ablakokat megfesti a kinti fény és életre kelti a színes figurákat. A Templom egyes részeiből süt az évszázadok történelme, de némelyik ablak, falrész és festmény talán még nála is fiatalabbak. Sokan megcsodálják a nagy, zöld oltárt, nem lenyűgözőbb az épület többi részétől, de mégis oda vonzza a tekinteteket. Megpillant az oltár két oldalán egy, egy ajtót. Mivel tudja, hogy a Könyvtárnak is itt kell lennie valahol elindul az ajtók felé.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-23 01:11:24
Üzenet elküldve: 2014-08-23 01:11:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Furcsa gondolat, hogy rögvest meginvitálja szobájába. Ugyan, szó nem esik róla, de miután elkísérte, akár hagyhatná, hogy visszajöjjön a háztól a templomba, akkor pedig senki nem tudja meg jó eséllyel, hogy egyáltalán találkoztak, hacsak a lány nem mesél róla otthon. S ahogy erről a tervről, úgy az újra pirosodó arc okáról sincs fogalma, miféle kiváltó oka lehet.
Nincs mit tenni, annyiban hagyja a dolgot és nem erőlteti tovább, hogy valami száraz és jobban védő gúnyát adjon a lánynak. Csak utána hozzá ne jöjjön sírva, meg prüszkölve, hogy megfázott!
Szerencséjére a szőkeség segít neki, s átveszi a gidát, hogy ő nyugodtan fel tudjon venni egy tiszta inget. Így teste újra fedve lesz, az anyag eltakarja emlékeit a sok-sok szenvedésnek, mit eddigi életében kiállt. Nem szégyelli őket, ahogy az sem feltétlen volt zavaró számára, ahogy Dawn megbámulta, ám mégis jobb szereti elrejteni a világ elől. Ahogy ismeri az emberi fajt, képesek ennek okán is gúny céltáblájává tenni. Sokszor hallani, hogy az orkok és a sötételfek milyen gonoszak. Abba viszont senki nem gondol bele, hogy a többi faj is legalább ennyire alávaló és hitvány képes lenni. Gyarló minden földi, ki csak létezik, vétkez és hibázik, hazudik és csal, ritka a kivétel és az is bűnös más módján. Kevés csak a tiszta lélek, s az is pusztán várja, mikor mocskolja be a nép, a világ, a keserű sors.
Kifelé menet még megragadja csuháját, mit párszor megráz, hogy a víz terhétől valamelyest szabadítsa, ám hiú próbálkozás ez, eredménye igen kevés. Mindegy is, magára ölti, hogy aztán csuklyáját fejébe húzva lépjen ki újra a szabad égre, áztatva fedett testét. Majd a kis helyiségbe érve felajánlja segítségét, amit el is fogad a lány.*
- Értem, akkor viszem a gidát.
*Vigyorodik el, ahogy valószínűleg karjai közé kapja újfent a csöppséget. Közben meg sem fordul a fejében, hogy nem Lupo kímélése okán maradnak gyalogszerrel való haladás mellett. Lóháton pedig biztos gyorsabb lenne. Természetesen, így csak nézni fogja, ahogy Dawn maga szerszámozza fel a lovát, s teszi fel a kicsi anyját. Az ajtót Dakh nyitva is hagyja, addig is szellőzik majd.*
*Furcsa gondolat, hogy rögvest meginvitálja szobájába. Ugyan, szó nem esik róla, de miután elkísérte, akár hagyhatná, hogy visszajöjjön a háztól a templomba, akkor pedig senki nem tudja meg jó eséllyel, hogy egyáltalán találkoztak, hacsak a lány nem mesél róla otthon. S ahogy erről a tervről, úgy az újra pirosodó arc okáról sincs fogalma, miféle kiváltó oka lehet.
Nincs mit tenni, annyiban hagyja a dolgot és nem erőlteti tovább, hogy valami száraz és jobban védő gúnyát adjon a lánynak. Csak utána hozzá ne jöjjön sírva, meg prüszkölve, hogy megfázott!
Szerencséjére a szőkeség segít neki, s átveszi a gidát, hogy ő nyugodtan fel tudjon venni egy tiszta inget. Így teste újra fedve lesz, az anyag eltakarja emlékeit a sok-sok szenvedésnek, mit eddigi életében kiállt. Nem szégyelli őket, ahogy az sem feltétlen volt zavaró számára, ahogy Dawn megbámulta, ám mégis jobb szereti elrejteni a világ elől. Ahogy ismeri az emberi fajt, képesek ennek okán is gúny céltáblájává tenni. Sokszor hallani, hogy az orkok és a sötételfek milyen gonoszak. Abba viszont senki nem gondol bele, hogy a többi faj is legalább ennyire alávaló és hitvány képes lenni. Gyarló minden földi, ki csak létezik, vétkez és hibázik, hazudik és csal, ritka a kivétel és az is bűnös más módján. Kevés csak a tiszta lélek, s az is pusztán várja, mikor mocskolja be a nép, a világ, a keserű sors.
Kifelé menet még megragadja csuháját, mit párszor megráz, hogy a víz terhétől valamelyest szabadítsa, ám hiú próbálkozás ez, eredménye igen kevés. Mindegy is, magára ölti, hogy aztán csuklyáját fejébe húzva lépjen ki újra a szabad égre, áztatva fedett testét. Majd a kis helyiségbe érve felajánlja segítségét, amit el is fogad a lány.*
- Értem, akkor viszem a gidát.
*Vigyorodik el, ahogy valószínűleg karjai közé kapja újfent a csöppséget. Közben meg sem fordul a fejében, hogy nem Lupo kímélése okán maradnak gyalogszerrel való haladás mellett. Lóháton pedig biztos gyorsabb lenne. Természetesen, így csak nézni fogja, ahogy Dawn maga szerszámozza fel a lovát, s teszi fel a kicsi anyját. Az ajtót Dakh nyitva is hagyja, addig is szellőzik majd.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-22 17:32:45
Üzenet elküldve: 2014-08-22 17:32:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek//
*Kicsit elmosolyodik, mikor Erindell szavait hallja. Lám nem teremtette le, amiért gyáva volt.*
~Igaz kicsit szomorú a szeme és néha komolynak is tűnik, de nagyon kedves tündér és szép is. Jó, hogy ilyen tündérrel hozott össze a sors, remélem barátnők leszünk.~
- Én egy elf családnál nevelkedtem és ott az erdő növényeit gyakran használták gyógyításra. Anyám, illetve az elf gyerekek anyja, tanított minket. Én sem mindig figyeltem úgy ahogy kellett volna, de azért pár dolgot megjegyeztem.
*Mondja szerényen mosolyogva, azután tekintetét végig járatja a templomon és jól megnézi magának az égbe nyúló masszív faragott kőfalakat. Kicsit ódonak találja, de azért mindenképpen tiszteletet parancsoló hely és az ő szemének lenyűgöző is.*
-Nos, pont olyan hely, ahol a mágiát taníthatják. Tulajdonképpen tetszik, csak talán egy kicsit homályos lehet odabent.
*Nagyon sóhajtva engedi ki magából az utolsó feszültség morzsákat is és mosolyogva hozzáteszi.*
-Örülök, hogy végre itt vagyunk. Te már voltál bent?
*Kicsit elmosolyodik, mikor Erindell szavait hallja. Lám nem teremtette le, amiért gyáva volt.*
~Igaz kicsit szomorú a szeme és néha komolynak is tűnik, de nagyon kedves tündér és szép is. Jó, hogy ilyen tündérrel hozott össze a sors, remélem barátnők leszünk.~
- Én egy elf családnál nevelkedtem és ott az erdő növényeit gyakran használták gyógyításra. Anyám, illetve az elf gyerekek anyja, tanított minket. Én sem mindig figyeltem úgy ahogy kellett volna, de azért pár dolgot megjegyeztem.
*Mondja szerényen mosolyogva, azután tekintetét végig járatja a templomon és jól megnézi magának az égbe nyúló masszív faragott kőfalakat. Kicsit ódonak találja, de azért mindenképpen tiszteletet parancsoló hely és az ő szemének lenyűgöző is.*
-Nos, pont olyan hely, ahol a mágiát taníthatják. Tulajdonképpen tetszik, csak talán egy kicsit homályos lehet odabent.
*Nagyon sóhajtva engedi ki magából az utolsó feszültség morzsákat is és mosolyogva hozzáteszi.*
-Örülök, hogy végre itt vagyunk. Te már voltál bent?
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-22 10:42:00
Üzenet elküldve: 2014-08-22 10:42:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Ha a férfi valóban elfogadja a furcsa invitálást, akkor hamarosan lesz alkalma megismerkedni azzal, akire az elf lány legjobb vadászként utalt. Azt már most tudja, hogy hiú remény lenne azzal áltatnia magát, hogy feltűnés nélkül be tudja csempészni a szerzetest a házba, így pedig elkerülhetetlen lesz, hogy találkozzon a szüleivel. Abban nagyon bízik, hogy nem fogják félreérteni a helyzetet, épp elég kellemetlen a mai napig is hallgatni az elejtett megjegyzéseket Daranelről... Na tessék, elég csak az ember férfira gondolnia, hogy arca ismét vöröses színben pompázzon.*
-Nem-nem, tényleg nem lesz semmi bajom.
*Kibírt már ennél rosszabbat is, mégis itt van. Önkéntelen mozdulattal simít végig bal könyökén a gondolatra. Még itt van.*
-Óh, persze, máris.
*Azonnal odalép a páros elé, hogy kézbe vegye a gidát, aki már egészen jól tűri, hogy fogdossák. Talán rájött végre, hogy nem kell félnie tőlük, nem fogják bántani.
Ameddig a félvér öltözködik, Dawn a kijárat felé oson, inkább elkerülné a hasonlóan kínos helyzeteket, mint amikbe keverte magát eddig is. Bár ebben még ő is érzékeli az ellentmondást, hiszen ha el akarja kerülni, akkor miért viszi most haza az idegen szerzetet? Ott csak ennél rosszabb lesz, hiszen ha nem akarja, hogy Gilly azonnal rávesse magát a férfira, akkor saját szobájába kell tessékelnie, ami... Nem a legillendőbb, legalábbis nem egy olyan férfi irányába, aki még csak nem is a jegyese.*
-Segíteni? Hát... Nem tudom, eddig is jól eljutottunk hárman, de ha gondolod, viheted a kicsit. Felajánlanám, hogy menjünk lóháton, de Lupo szerintem már így is kimerült, nem szeretném a szükségesnél jobban tovább terhelni.
*Ez csak féligazság, a kancának nem esne nehezére elvinni kettejüket és a holt őzet, inkább csak Dawn szeretné elkerülni azt a kényelmetlen helyzetet, amikor ketten kuporognak a nyeregben. Nem, jobb lesz, ha szépen használják a lábukat.
Ha a szerzetes szeretne a gidával foglalatoskodni, akkor a lány szívesen átadja neki, így legalább mindkét keze szabaddá válik, mire elérik a kis helyiséget, ahol hátasa áll megingathatatlan nyugalommal. Igaz, boldogan prüszköl, amikor gazdáját meglátja, de nem tesz hirtelen mozdulatokat, így a berendezés épen marad. Pár mozdulattal újra felkerül minden szerszám, a nyereg mögé az őz, Dawn pedig kivezeti a rögtönzött karámból. Talán érdemes lenne szellőztetni majd, az ázott szőrszag ennyi idő után is képes a levegőben terjengeni. Amennyiben a férfi is felkészültnek érzi magát, indulhatnak.*
*Ha a férfi valóban elfogadja a furcsa invitálást, akkor hamarosan lesz alkalma megismerkedni azzal, akire az elf lány legjobb vadászként utalt. Azt már most tudja, hogy hiú remény lenne azzal áltatnia magát, hogy feltűnés nélkül be tudja csempészni a szerzetest a házba, így pedig elkerülhetetlen lesz, hogy találkozzon a szüleivel. Abban nagyon bízik, hogy nem fogják félreérteni a helyzetet, épp elég kellemetlen a mai napig is hallgatni az elejtett megjegyzéseket Daranelről... Na tessék, elég csak az ember férfira gondolnia, hogy arca ismét vöröses színben pompázzon.*
-Nem-nem, tényleg nem lesz semmi bajom.
*Kibírt már ennél rosszabbat is, mégis itt van. Önkéntelen mozdulattal simít végig bal könyökén a gondolatra. Még itt van.*
-Óh, persze, máris.
*Azonnal odalép a páros elé, hogy kézbe vegye a gidát, aki már egészen jól tűri, hogy fogdossák. Talán rájött végre, hogy nem kell félnie tőlük, nem fogják bántani.
Ameddig a félvér öltözködik, Dawn a kijárat felé oson, inkább elkerülné a hasonlóan kínos helyzeteket, mint amikbe keverte magát eddig is. Bár ebben még ő is érzékeli az ellentmondást, hiszen ha el akarja kerülni, akkor miért viszi most haza az idegen szerzetet? Ott csak ennél rosszabb lesz, hiszen ha nem akarja, hogy Gilly azonnal rávesse magát a férfira, akkor saját szobájába kell tessékelnie, ami... Nem a legillendőbb, legalábbis nem egy olyan férfi irányába, aki még csak nem is a jegyese.*
-Segíteni? Hát... Nem tudom, eddig is jól eljutottunk hárman, de ha gondolod, viheted a kicsit. Felajánlanám, hogy menjünk lóháton, de Lupo szerintem már így is kimerült, nem szeretném a szükségesnél jobban tovább terhelni.
*Ez csak féligazság, a kancának nem esne nehezére elvinni kettejüket és a holt őzet, inkább csak Dawn szeretné elkerülni azt a kényelmetlen helyzetet, amikor ketten kuporognak a nyeregben. Nem, jobb lesz, ha szépen használják a lábukat.
Ha a szerzetes szeretne a gidával foglalatoskodni, akkor a lány szívesen átadja neki, így legalább mindkét keze szabaddá válik, mire elérik a kis helyiséget, ahol hátasa áll megingathatatlan nyugalommal. Igaz, boldogan prüszköl, amikor gazdáját meglátja, de nem tesz hirtelen mozdulatokat, így a berendezés épen marad. Pár mozdulattal újra felkerül minden szerszám, a nyereg mögé az őz, Dawn pedig kivezeti a rögtönzött karámból. Talán érdemes lenne szellőztetni majd, az ázott szőrszag ennyi idő után is képes a levegőben terjengeni. Amennyiben a férfi is felkészültnek érzi magát, indulhatnak.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-22 00:19:58
Üzenet elküldve: 2014-08-22 00:19:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
// Amikor a hold fényesen ragyogott //
*Részben igaz csak ez is, hiszen valóban a kegyelet lerovására olyan állapotba hozza a holtak testét, mire lehet nézni, már ha erre van képessége. Hiszen egy buzogánnyal szétzúzott fejet elég nehéz újra összeállítani. Sőt, nyugodtan mondhatjuk lehetetlen küldetésnek. Míg egy levágott fej csak fejtörést jelenthet, nem úgy a testen lévő vágások. Egy gyors mosás, új ruha és nyoma sem marad. Persze, ez csak akkor, ha a temetésre váró testet búcsúztatja bárki is. Máskülönben csak saját vizsgálataihoz szokta megnézni őket. Különösen, ha talál náluk valami olyat, ami kilétükre utalhat.
Arról meg fogalma nincs, hogy kire gondolhat a lány, de abban biztos, hogy nem magára utal. Legalábbis, ha igaz volna, aligha lennének most pont így, pont itt. Aztán már csak örülhetnek, ha valóban sikerül annyira felépülnie a kis gidának, hogy egyetlen vadász sem lesz képes túljárni az eszén, vagy puszta fürgeségével fog kijutni a slamasztikából.
Mit sem tud róla, hogy Dawnnak szokása így összekavarni a dolgokat, így arról is kevés a tudása, hogy ez mennyire érintheti mélyen. Sokak képesek együtt nevetni azokkal, akik így megmosolyogják őket és kuncognak balszerencséjükön. Hiszen aki képes magán nevetni, annak boldog élete lehet. Ám nem bántásból teszi ezt Dakh, hallható is, legalábbis nagyon reméli.*
- Én azért örülnék neki.
*Csóválja nedves, ezüst tincsektől terhes kobakját, lemondóan. Tovább nem fogja erőltetni, ha utolsó kérése is süket fülekre talál, akkor hagyja. Ezek után nem fogja rosszul érezni magát, ha Dawn megfázik, jól megmondja majd neki, hogy maga tehet róla. A saját baja, Dakh viszont nem szeretne így járni, így egyértelműen testére száraz ruhát fog húzni.
Sejtelme sem volt arról, hogy ennyire mélyen fogja érinteni az elfet az a pár szó. Kicsit megijed a váratlan reakciótól, bár elsősorban azt hiszi, hogy magával a cselekvéssel van a gond, nem azzal, hogy milyen szörnyű, átkozott sors vár rá utána. Igaz, sok férfi szokott a nőkre úgy tekinteni, mint utolsó tettére, mit kiélvez, s mi után nem bánná a halált sem. Hiszen egy szép nővel töltött éjszaka valóban a legszebb lezárása lehet egy életnek.
Éppen szólna ismét, ám újfent torkára forr szavainak folyama, ahogy Dawn beszél és feláll, otthagyva őt a tűznél, ölében a gidával.*
- Segítesz?
*Kérdi egy kedves és biztató mosoly kíséretében, ahogy a kis őzet emelné fel, hogy vissza tudja venni a lány. Persze, viszi ő szívesen, hogy a nőnek ne legyen terhére, ám most kelleni fog mind a két keze és szabadon teste, hogy fel tudjon venni egy száraz inget. Pont olyan, mint a levetett, csak jóval kevesebb vizet tartalmaz. Közel semennyit. Pont ahogy kell.*
- Akkor hogy lesz? Mit segítsek vinni?
*Kérdi, miközben el is indulhatnak kifelé, a templom főterén át a kis raktárba, ahol Lupo maradt a holt őzzel, miből Dawn egy falatot sem fog enni. Pedig milyen finom is lehet a húsa... *
*Részben igaz csak ez is, hiszen valóban a kegyelet lerovására olyan állapotba hozza a holtak testét, mire lehet nézni, már ha erre van képessége. Hiszen egy buzogánnyal szétzúzott fejet elég nehéz újra összeállítani. Sőt, nyugodtan mondhatjuk lehetetlen küldetésnek. Míg egy levágott fej csak fejtörést jelenthet, nem úgy a testen lévő vágások. Egy gyors mosás, új ruha és nyoma sem marad. Persze, ez csak akkor, ha a temetésre váró testet búcsúztatja bárki is. Máskülönben csak saját vizsgálataihoz szokta megnézni őket. Különösen, ha talál náluk valami olyat, ami kilétükre utalhat.
Arról meg fogalma nincs, hogy kire gondolhat a lány, de abban biztos, hogy nem magára utal. Legalábbis, ha igaz volna, aligha lennének most pont így, pont itt. Aztán már csak örülhetnek, ha valóban sikerül annyira felépülnie a kis gidának, hogy egyetlen vadász sem lesz képes túljárni az eszén, vagy puszta fürgeségével fog kijutni a slamasztikából.
Mit sem tud róla, hogy Dawnnak szokása így összekavarni a dolgokat, így arról is kevés a tudása, hogy ez mennyire érintheti mélyen. Sokak képesek együtt nevetni azokkal, akik így megmosolyogják őket és kuncognak balszerencséjükön. Hiszen aki képes magán nevetni, annak boldog élete lehet. Ám nem bántásból teszi ezt Dakh, hallható is, legalábbis nagyon reméli.*
- Én azért örülnék neki.
*Csóválja nedves, ezüst tincsektől terhes kobakját, lemondóan. Tovább nem fogja erőltetni, ha utolsó kérése is süket fülekre talál, akkor hagyja. Ezek után nem fogja rosszul érezni magát, ha Dawn megfázik, jól megmondja majd neki, hogy maga tehet róla. A saját baja, Dakh viszont nem szeretne így járni, így egyértelműen testére száraz ruhát fog húzni.
Sejtelme sem volt arról, hogy ennyire mélyen fogja érinteni az elfet az a pár szó. Kicsit megijed a váratlan reakciótól, bár elsősorban azt hiszi, hogy magával a cselekvéssel van a gond, nem azzal, hogy milyen szörnyű, átkozott sors vár rá utána. Igaz, sok férfi szokott a nőkre úgy tekinteni, mint utolsó tettére, mit kiélvez, s mi után nem bánná a halált sem. Hiszen egy szép nővel töltött éjszaka valóban a legszebb lezárása lehet egy életnek.
Éppen szólna ismét, ám újfent torkára forr szavainak folyama, ahogy Dawn beszél és feláll, otthagyva őt a tűznél, ölében a gidával.*
- Segítesz?
*Kérdi egy kedves és biztató mosoly kíséretében, ahogy a kis őzet emelné fel, hogy vissza tudja venni a lány. Persze, viszi ő szívesen, hogy a nőnek ne legyen terhére, ám most kelleni fog mind a két keze és szabadon teste, hogy fel tudjon venni egy száraz inget. Pont olyan, mint a levetett, csak jóval kevesebb vizet tartalmaz. Közel semennyit. Pont ahogy kell.*
- Akkor hogy lesz? Mit segítsek vinni?
*Kérdi, miközben el is indulhatnak kifelé, a templom főterén át a kis raktárba, ahol Lupo maradt a holt őzzel, miből Dawn egy falatot sem fog enni. Pedig milyen finom is lehet a húsa... *
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-21 22:51:37
Üzenet elküldve: 2014-08-21 22:51:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Egy eltűnt nyomában//
*Ismét visszaér a Templom bejáratához. Szétnéz, hátha meglátja Látigonizt, de most sincs szerencséje. Kóborol néhány személy a környéken, de egyik sem az elveszett társa. Felnéz a hatalmas építményre. Megesküdne rá, hogy ha a tetejére mászna elérné a felhőket. Ez a város telis tele van csodás dolgokkal, de egyedül már nem is annyira lenyűgözőek. Alig néhány órája sincs, hogy ismeri a fiút, mégis most hiányolja. Azóta is korholja magát, amiért nem figyelt jobban. Ha nem bámészkodik annyit, nem vesztették volna el egymást. Nagy sóhajjal fellépked az utolsó lépcsőfokig, majd a hatalmas faajtónak dőlve várakozó álláspontba helyezi magát.*
*Ismét visszaér a Templom bejáratához. Szétnéz, hátha meglátja Látigonizt, de most sincs szerencséje. Kóborol néhány személy a környéken, de egyik sem az elveszett társa. Felnéz a hatalmas építményre. Megesküdne rá, hogy ha a tetejére mászna elérné a felhőket. Ez a város telis tele van csodás dolgokkal, de egyedül már nem is annyira lenyűgözőek. Alig néhány órája sincs, hogy ismeri a fiút, mégis most hiányolja. Azóta is korholja magát, amiért nem figyelt jobban. Ha nem bámészkodik annyit, nem vesztették volna el egymást. Nagy sóhajjal fellépked az utolsó lépcsőfokig, majd a hatalmas faajtónak dőlve várakozó álláspontba helyezi magát.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-21 21:01:20
Üzenet elküldve: 2014-08-21 21:01:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Szelíd
//Tündérek//
*Hagyja, hogy Elinara ellása a sebét. Ő úgy sem ért hozzá, tán még annyira sem, mint a másik. Ezt meg is vallja tündértársának.*
-Köszönöm. Tudod én egyáltalán nem értek a sebekhez. Tanítottak rá, de valahogyan soha nem jelesedtem benne.
*Néz mosolyogva a lányra.*
-Azért a biztonság kedvéért mindig ott sertepertéltem a tanulók között, de végül megunták, hogy mindig láb alatt vagyok és elzavartak onnan.
*Idézi vissza egy apró kacajjal a régi emlékeket.*
-Te hol tanultál?
*Kérdez rá, hiszen nagyszerű munkát végzett a másik a kötözéssel. Egyébként ő is nagyon megijedt, de nála később szoktak kijönni ezek a megrázkódtatások. Nem valami kellemes tulajdonság, de hát ez van.*
-Dehogynem segítettél! Hiszen szóltál annak a két férfinak akik a segítségünkre siettek!
*Önti Elinara-ba a lelket. Ő ehhez ért.*
-Egyébként hogy tetszik a templom?
*Néz körül a hatalmas épületben, mivel nem is volt még alkalma rendesen bemutatni ezt a csodálatos és szent helyet, ahova eleve igyekeztek.*
-Vélemény?
*A félhomály még most is zavarja egy kicsit, de ugyanakkora csodálatot érez a hely iránt, mint talán legutóbb.*
*Hagyja, hogy Elinara ellása a sebét. Ő úgy sem ért hozzá, tán még annyira sem, mint a másik. Ezt meg is vallja tündértársának.*
-Köszönöm. Tudod én egyáltalán nem értek a sebekhez. Tanítottak rá, de valahogyan soha nem jelesedtem benne.
*Néz mosolyogva a lányra.*
-Azért a biztonság kedvéért mindig ott sertepertéltem a tanulók között, de végül megunták, hogy mindig láb alatt vagyok és elzavartak onnan.
*Idézi vissza egy apró kacajjal a régi emlékeket.*
-Te hol tanultál?
*Kérdez rá, hiszen nagyszerű munkát végzett a másik a kötözéssel. Egyébként ő is nagyon megijedt, de nála később szoktak kijönni ezek a megrázkódtatások. Nem valami kellemes tulajdonság, de hát ez van.*
-Dehogynem segítettél! Hiszen szóltál annak a két férfinak akik a segítségünkre siettek!
*Önti Elinara-ba a lelket. Ő ehhez ért.*
-Egyébként hogy tetszik a templom?
*Néz körül a hatalmas épületben, mivel nem is volt még alkalma rendesen bemutatni ezt a csodálatos és szent helyet, ahova eleve igyekeztek.*
-Vélemény?
*A félhomály még most is zavarja egy kicsit, de ugyanakkora csodálatot érez a hely iránt, mint talán legutóbb.*
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-08-21 20:51:36
Üzenet elküldve: 2014-08-21 20:51:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tündérek//
*Meglepve látja, mikor szemével Ronmisiát keresi, hogy nincs ott mögötte.*
- Hol lehet? Nem sajnos nem láttam, remélem nem esett baja.
*Megdöbbenve nézi, ahogy a vérző sebbel Erindell a padhoz megy és még csak nem is szisszen fel. Nagyon csodálja a bátorságáért. Gyorsan mellé siet, hogy elássa a sebet.*
- Nem sok mindent tudok a gyógyításról, de a gyógynövényeket kicsit ismerem és azt is tudom, hogyan kell őket használni. Ez jó lesz a sebedre. *A táskájából előkotor egy kis textil darabot is, amit övnek szokott hordani, de most kötözésre pont jó lesz. Ha tündér barátnője megengedi, akkor neki is lát és óvatos mozdulatokkal beköti a sebet és a fehér textil darabbal jól bekötözi. Majd lehajtott fejjel megáll előtte.*
- Én nem sérültem meg, csak nagyon megijedtem. Remegett a lábam is. Sajnálom nem tudtam segíteni, pedig nagyon akartam.
*Szomorúan néz maga elé. Erindell annyira erős hozzá képest, ő legfeljebb kiabálni tud, ha baj van.*
*Meglepve látja, mikor szemével Ronmisiát keresi, hogy nincs ott mögötte.*
- Hol lehet? Nem sajnos nem láttam, remélem nem esett baja.
*Megdöbbenve nézi, ahogy a vérző sebbel Erindell a padhoz megy és még csak nem is szisszen fel. Nagyon csodálja a bátorságáért. Gyorsan mellé siet, hogy elássa a sebet.*
- Nem sok mindent tudok a gyógyításról, de a gyógynövényeket kicsit ismerem és azt is tudom, hogyan kell őket használni. Ez jó lesz a sebedre. *A táskájából előkotor egy kis textil darabot is, amit övnek szokott hordani, de most kötözésre pont jó lesz. Ha tündér barátnője megengedi, akkor neki is lát és óvatos mozdulatokkal beköti a sebet és a fehér textil darabbal jól bekötözi. Majd lehajtott fejjel megáll előtte.*
- Én nem sérültem meg, csak nagyon megijedtem. Remegett a lábam is. Sajnálom nem tudtam segíteni, pedig nagyon akartam.
*Szomorúan néz maga elé. Erindell annyira erős hozzá képest, ő legfeljebb kiabálni tud, ha baj van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122