//Assa Nides//
*Mikor meghallja az alatta szájaló hangot, az elején olyan méreg fogja el, hogy úgy érzi most veti rá magát a tündérre, ám miután az folytatja az okoskodást elmosolyodik.* ~Ahogy én fütyülök?...Vándor?...Még hogy nem vagyok?~
- Hm nem-e? *Szól le, a hangjában cseng, hogy mosolyog, majd egyszerűen csak legurul az ágról, közvetlen a tündérlány előtt érve földet. Ha az nem ugrik hátrébb, akkor még közelebb megy hozzá, egyik kezét a szablyáján tartva. Szórakoztatja a helyzet még úgy is, hogy most eszméletlenül dühös.* Még hogy nem beszélhetek így?! És mond csak, mégis ki fog ebben megakadályozni? Talán te? *Mosolyog gonoszul. Esze ágában sincs bántani Assát, viszont a lány most már tényleg kezd túllépni egy határt. A nőstény idegein tökéletesen táncolva tesztelgeti a felszíni lány, hogy mikor lépi át azt a vékony fonalat, ami a nőstényt még veszélytelen, kedvesebb állapotában tartja.* Először is, mi mélységiek MIND felsőbbrendűbbek vagyunk nálatok! Másodszor, igenis hercegnő vagyok, és itt fent orgyilkos, és nem, ismétlem nem vándor! Tanuld meg a különbséget mielőtt ki mernél engem oktatni! Harmadszor, de igen, bölcsebb vagyok! Hogy miért is? Mert kinyírtam két bérgyilkost, sikerrel megszöktetve téged, amit ha valami csoda folytán magadtól is véghez tudtál volna vinni, akkor sem jutottál volna messzire. Hogy miért? Mert én tudtam azt amit te nem! Hogy ha ezek közül egyet is életben hagysz, egy pillanat alatt talál meg téged többedmagával. Mert ezek sosincsenek túl távol egymástól. És igen, okosabb vagyok. Miért? Mert én ismerem a felszínt. Ismerem a fajtátokat, ahogy az emberekét, elfekét, és így tovább. És te mit ismersz a fényen kívül hm? Mennyire ismered a sötétséget? Az ehhez korabeli gyermekek sikolyát, ahogy neveltetés címszó alatt addig ütik őket korbáccsal, vagy ostorral míg el nem veszítik az eszméletüket? Hogy mióta az eszüket tudják addig csicskáztatják őket, míg elég nagyok nem lesznek a komolyabb tanulásra, és egy rossz szó, vagy meggondolatlan mozdulat miatt akkora ütést kapnak, hogy utána alig bírnak felkelni a földről? Vagy a hímeket akik halálukig bólogató rabszolgaként, harcosbábúként élnek, hogyha a matróna azt mondja nekik, szúrd szíven magad, köteles megtenni? Mond mit tudsz te rólam tündérlány?! Bölcsebb, és okosabb vagyok nálad, mert én míg SOKKAL több mindennel vagyok tisztában mint te, mégsem járatom feleslegesen azt a szép nagy számat és oktatlak ki olyan dolgokról, amikről szinte semmit sem tudok. Bölcsebb, és okosabb vagyok a tapasztalatok miatt miket véres verejtékek árán akaratom ellenére szívtam magamba. *Hajol egyre közelebb hozzá, fejét minden mondatnál másik irányba döntve. Hangja vészjósló, dühös és határozott. Majd kiegyenesedik, hogyha a lánynak nem sikerült volna magának biztonságosabb távolságot kiügyeskedni, akkor most eltávolodjon az arcától. *Legközelebb azután merészelj kioktatni, hogy végiggondoltad pontosan mit is mondasz rólam! *Sziszegi sértődötten, aztán választ nem várva visszaviharzik a templomba, ahol a cuccaikat hagyták. Kezd már jobban aggódni a ruhájáért, mint a lováért tette nemrég, és reméli sikerült megértetnie a tündérrel a helyzetet. Ha mást nem, legalább az a rész talán kicsit elgondolkodtatja, mikor a gyerekekről beszélt, és talán kicsit belegondol abba, hogy ő min is mehetett nagy valószínűséggel szintúgy keresztül. Lehet túl sokat vár el tőle, de azért bízik abban, hogy nem próbál gondolkodás nélkül tovább vitatkozni vele. Assának nincs igaza, és ezzel nem nagyképűség miatt van tisztában, hanem mert tudja, hogy a tündérke csak a szépet és jót ismeri. Ugyan mit tudhat ő az árnyoldalról? De akkor legalább ne adja elő neki, hogy hú de nem különbek egymástól. De nagyon is különbek, csak ezt a tündérke még magának sem akarja beismerni!*