Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-05 11:26:57
Üzenet elküldve: 2015-08-05 11:26:57
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet//
*Az ezt következő néhány perc nagyon gyorsan zajlik. Drann mellett Cralan mozdul, ugyanúgy megindulva a Temlom hátsó fala felé. Vele együtt tűnik fel Drannak a nő is. Éjfekete hajú, hófehér bőrű embernő, az a fajta, akiről messzire látszik, hogy a férfiakból él. Drannra taszítólag hat, és csak az érthetetlen kérdőjelek száma növekszik az elméjében: mit akar, mért igyekszik ez a nő is futva (velük együtt) Moonhoz és a merénylőhöz, akik a Templomfal mellett tusakodnak, otthagyva a társnőjét. Az a kezét tördelve figyeli a történteket. Túlságosan szembetűnő és nem lehet nem észrevennie, hogy ő is ugyanoda tart, ahova ők. Előttük ér oda, és Drann szeme láttára ragadja meg Shelquatint a karjánál fogva. Aztán... bár csak a gyertyák halvány fényében látja Drann, de látja! mi is történik: a nő szemei világítani kezdenek, mint egy ragadozóé, hátborzongató a látvány, a kézfejéből, a kézfejéből! pedig ujjhossznyi, tűhegyes karmok nőnek ki, épphogy megállva a sötételf bőre előtt.*
- Engedd el! *sziszegi a nő, a ragadozószemek villognak, Drann szinte látja a gondolatokat száguldani a sötételf fejében, de megdermed, nem mozdul, úgy jelzi ennek a... ~ mi a fene ez?? ~ nyög fel az elf önkéntelenül
úgy jelzi, hogy rendben, engedelmeskedik. Hát, ő se tenne másként a helyében. Moon a földön hever, a torkát tapogatja, a lábán Shelquatin csizmája. Cralan lódít a sötételfen még dühödten egy nagyot, kíméletlenül megcsavarva a karját, csak ekkor szabadul a hószínhajú végre, de az apró tőr, amit útjára indít, még épp eléri a célját, Shelquatin lábát.
Drann lenyúl, felkapja-segíti őt a földről, de aztán akaratán kívül visszazuhan vele együtt. ~ Mi a?? ~
De nemcsak ők, mindenki a földön, mintha csak oda lennének szegezve. A sötételf becsukja a szemét, elege lehet, vérzik, a karmos szörnyeteg a fejét forgatja dühösen, de nem kell sokáig találgatniuk.
Egy sötéthajú, idősebb mágus hangja dörren, nyilvánvaló, hogy az ő akarata szögez a földhöz mindenkit a közelben. Egy másik, fiatalabb pedig kiparancsolja őket a Templomból, hangosan felszólítva mindegyikőjüket, Moont is beleértve, a távozásra.
Ahogy a mágia végre enged, Drann kezét nyújtja újra a nőnek. A maga részéről szó nélkül megindul vele kifelé, hacsak nem tesz még valamit, a testőrrel együtt. Addigra már jópár csuhás levegőmágus odagyűlik köréjük, hát, nem túl szívélyesen nézve rájuk, bár a Dwirinthalen-úrnőtől azért elnézést kérnek. Ám vele sem tesznek kivételt.
Az éjfekete hajú nőre rá sem ismerni. Fejét lehajtva, egyetlen szó nélkül engedelmeskedik a köréjük gyűlő papoknak. ~ Jól látta amit az előbb látott??! Lehet, hogy csak a félhomály és a helyzet szülte indulatok ragadták el a képzeletét?? ~
Egészen elbizonytalanodik.*
*Az ezt következő néhány perc nagyon gyorsan zajlik. Drann mellett Cralan mozdul, ugyanúgy megindulva a Temlom hátsó fala felé. Vele együtt tűnik fel Drannak a nő is. Éjfekete hajú, hófehér bőrű embernő, az a fajta, akiről messzire látszik, hogy a férfiakból él. Drannra taszítólag hat, és csak az érthetetlen kérdőjelek száma növekszik az elméjében: mit akar, mért igyekszik ez a nő is futva (velük együtt) Moonhoz és a merénylőhöz, akik a Templomfal mellett tusakodnak, otthagyva a társnőjét. Az a kezét tördelve figyeli a történteket. Túlságosan szembetűnő és nem lehet nem észrevennie, hogy ő is ugyanoda tart, ahova ők. Előttük ér oda, és Drann szeme láttára ragadja meg Shelquatint a karjánál fogva. Aztán... bár csak a gyertyák halvány fényében látja Drann, de látja! mi is történik: a nő szemei világítani kezdenek, mint egy ragadozóé, hátborzongató a látvány, a kézfejéből, a kézfejéből! pedig ujjhossznyi, tűhegyes karmok nőnek ki, épphogy megállva a sötételf bőre előtt.*
- Engedd el! *sziszegi a nő, a ragadozószemek villognak, Drann szinte látja a gondolatokat száguldani a sötételf fejében, de megdermed, nem mozdul, úgy jelzi ennek a... ~ mi a fene ez?? ~ nyög fel az elf önkéntelenül
úgy jelzi, hogy rendben, engedelmeskedik. Hát, ő se tenne másként a helyében. Moon a földön hever, a torkát tapogatja, a lábán Shelquatin csizmája. Cralan lódít a sötételfen még dühödten egy nagyot, kíméletlenül megcsavarva a karját, csak ekkor szabadul a hószínhajú végre, de az apró tőr, amit útjára indít, még épp eléri a célját, Shelquatin lábát.
Drann lenyúl, felkapja-segíti őt a földről, de aztán akaratán kívül visszazuhan vele együtt. ~ Mi a?? ~
De nemcsak ők, mindenki a földön, mintha csak oda lennének szegezve. A sötételf becsukja a szemét, elege lehet, vérzik, a karmos szörnyeteg a fejét forgatja dühösen, de nem kell sokáig találgatniuk.
Egy sötéthajú, idősebb mágus hangja dörren, nyilvánvaló, hogy az ő akarata szögez a földhöz mindenkit a közelben. Egy másik, fiatalabb pedig kiparancsolja őket a Templomból, hangosan felszólítva mindegyikőjüket, Moont is beleértve, a távozásra.
Ahogy a mágia végre enged, Drann kezét nyújtja újra a nőnek. A maga részéről szó nélkül megindul vele kifelé, hacsak nem tesz még valamit, a testőrrel együtt. Addigra már jópár csuhás levegőmágus odagyűlik köréjük, hát, nem túl szívélyesen nézve rájuk, bár a Dwirinthalen-úrnőtől azért elnézést kérnek. Ám vele sem tesznek kivételt.
Az éjfekete hajú nőre rá sem ismerni. Fejét lehajtva, egyetlen szó nélkül engedelmeskedik a köréjük gyűlő papoknak. ~ Jól látta amit az előbb látott??! Lehet, hogy csak a félhomály és a helyzet szülte indulatok ragadták el a képzeletét?? ~
Egészen elbizonytalanodik.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:23:45
Üzenet elküldve: 2015-08-05 00:23:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Kellemes séta //
*Eran még nem gyakorolta a mágia semmilyen formáját sem, s nem is érzi szükségét. Persze mint tudós, érdekli a mágia, s valamikor a jövőben szeretne is vele foglalkozni, hogy legalább az alapjait ismerje. De egyelőre lefoglalja őt a tényleges kutatása. Viszont ez nem akadályozza meg abban, hogy bemenjen a templomba. Érdekli az építészet, s az épület struktúrája. Odabent úgy viselkedik, mint egy turista, érdeklődve forgolódik, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. Szemügyre veszi az oszlopokat és szobrokat. Bánja, hogy nem olvasott előre a levegő mágia történelmének, hiszen most szívesen felidézné, hogy melyik szobor kit ábrázol. Különösnek tartja a sötét alkalmazását, próbál rájönni a funkciójára. De mivel nem itt tervezte eltölteni a napot, nem áll meg egyszer sem túl hosszú időre.*
*Eran még nem gyakorolta a mágia semmilyen formáját sem, s nem is érzi szükségét. Persze mint tudós, érdekli a mágia, s valamikor a jövőben szeretne is vele foglalkozni, hogy legalább az alapjait ismerje. De egyelőre lefoglalja őt a tényleges kutatása. Viszont ez nem akadályozza meg abban, hogy bemenjen a templomba. Érdekli az építészet, s az épület struktúrája. Odabent úgy viselkedik, mint egy turista, érdeklődve forgolódik, hogy semmi se kerülje el a figyelmét. Szemügyre veszi az oszlopokat és szobrokat. Bánja, hogy nem olvasott előre a levegő mágia történelmének, hiszen most szívesen felidézné, hogy melyik szobor kit ábrázol. Különösnek tartja a sötét alkalmazását, próbál rájönni a funkciójára. De mivel nem itt tervezte eltölteni a napot, nem áll meg egyszer sem túl hosszú időre.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-03 17:06:56
Üzenet elküldve: 2015-08-03 17:06:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Szemhélyai alatt pörögnek az események. Lélekben utazik, keresi magában a semmit, a levegőt, a mindent átfogó és betöltő űrt. A semminek a fuvallatait, az éltető elemet, ami nem is létezik a hétköznapokban, ami születéstől kezdve annyira ösztönös, hogy tudomást sem veszünk róla szinte, án e nélkül a belélegezhető anyag nélkül mi sem lennénk. Koncentrál, a valóságban csupám imádkozik, még sem veszi a fáradtságot, hogy esetleg mást mutasson kifelé, máshogy viseltessen a templom iránt. Nem lóg ki a tömegből, nem kelt feltűnést, pont, hogy olyan erőben legyen, hogy hatalmát itt felhízlalva sikerrel vegye az elé gördülő akadályokat- a mágia segítségével. Nem gyógyításra kell ez neki, nem a hajósokat akarja segíteni egy-egy vihar csitításával, a nagybetűs hatalmat akarja, magának, és ha ezt csöndben elérné, ha meghallgatnák a fohászait, és nem vennének róla addig sem tudomást, úgy a legjobb neki.*
A hozzászólás írója (Ruu Charresto) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 17:07:24
A hozzászólás írója (Ruu Charresto) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 17:07:24
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-03 16:02:03
Üzenet elküldve: 2015-08-03 16:02:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet - Nyílt //
~ Mi a... ~ * Morogja magában és az érkezőket nézi.
~ Ez nem normális. Mit akarnak ennyien?! ~ No igen. Természeténél fogva ez a dulakodás már akkor is nyomasztó lenne, ha nem éppen egy ilyen fontos dolgot akarnának megtárgyalni, hanem egy átlagos hétköznapi csevegés folyna. Először Moon érkezett csak hozzájuk, aki látszólag segíteni akart, és talán segített is, de akiket magával vonzott, azok csak légyzümmögésnek tűnnek Norgen fejében. Hatalmas legyeknek.
Kezeit mellkasai előtt összekulcsolja és ujjait kezdi tördelni. Habár kívülről még a legjobb emberismerők is egy ujjtördelő lányt láthatnak, esetleg a legis-legjobbak azt, hogy valamitől ideges is, de belülről majd' szétrobban a méregtől. Mikor már elterezi, hogy kirohan innen és nem fogja tovább érdekleni a templom, a könyv, a másik eredar, se semmi, akkor érdekes bizsergést érez magában. Először azt hiszi, most fog "átalakulni", hogy minden jelenlévőt széttépjen, aztán észreveszi, hogy mikor lábát mozdítani akarja, az nem mozdul. Sőt, hogy egészen pontosak legyünk, megmozdul ugyan, de helyet nem változtat. Végül valamiféle mágikus erő hatására földre huppan és emberek közelednek hozzájuk.
~ Itt a vég! Felfedeztek! Megölnek! ~ Rimánkodik magában és lassan úrrá lesz rajta a kétségbeesés. Nem érzi a testét, nem tudja mozgatni a tagjait, gondolkodni is alig képes. Mintha a túlvilágról szólnának, úgy hallja csak a hangokat, származzanak bárhonnan is. Aztán nagyot lélegez és koncentrálni próbál. Meglát még néhány csuhást, akik feléjük közelítenek. Mivel bal füle a földhöz van ragasztva, így kellemetlenül visszhangzik azoknak a lépése egész fejében.
~ A roha... ~ Aztán a szorítás enyhül, most fogja csak fel igazán, hogy mi történt. Ilyenkor érzi az ember (vagy esetünkben az eredar), hogy milyen törékeny és sebezhető ez a test, melyben kínlódik és milyen tehetetlen volt az utóbbi pár percben. Gyorsan szétnéz a brigádon, majd a könyvet háta mögé kapja, amennyiben senki nem veszi ezt észre (vagy legalábbis az "őrök" nem, akkor kihátrál a könyvvel háta mögött. Amennyiben az egyik "őr" észreveszi, vagy akárki más és szól nekik, vagy megpróbálja megállítani, akkor futva indul el a templomkert felé, ahonnan a temető felé fog menni. Ám ez még sok mindentől függ. *
~ Mi a... ~ * Morogja magában és az érkezőket nézi.
~ Ez nem normális. Mit akarnak ennyien?! ~ No igen. Természeténél fogva ez a dulakodás már akkor is nyomasztó lenne, ha nem éppen egy ilyen fontos dolgot akarnának megtárgyalni, hanem egy átlagos hétköznapi csevegés folyna. Először Moon érkezett csak hozzájuk, aki látszólag segíteni akart, és talán segített is, de akiket magával vonzott, azok csak légyzümmögésnek tűnnek Norgen fejében. Hatalmas legyeknek.
Kezeit mellkasai előtt összekulcsolja és ujjait kezdi tördelni. Habár kívülről még a legjobb emberismerők is egy ujjtördelő lányt láthatnak, esetleg a legis-legjobbak azt, hogy valamitől ideges is, de belülről majd' szétrobban a méregtől. Mikor már elterezi, hogy kirohan innen és nem fogja tovább érdekleni a templom, a könyv, a másik eredar, se semmi, akkor érdekes bizsergést érez magában. Először azt hiszi, most fog "átalakulni", hogy minden jelenlévőt széttépjen, aztán észreveszi, hogy mikor lábát mozdítani akarja, az nem mozdul. Sőt, hogy egészen pontosak legyünk, megmozdul ugyan, de helyet nem változtat. Végül valamiféle mágikus erő hatására földre huppan és emberek közelednek hozzájuk.
~ Itt a vég! Felfedeztek! Megölnek! ~ Rimánkodik magában és lassan úrrá lesz rajta a kétségbeesés. Nem érzi a testét, nem tudja mozgatni a tagjait, gondolkodni is alig képes. Mintha a túlvilágról szólnának, úgy hallja csak a hangokat, származzanak bárhonnan is. Aztán nagyot lélegez és koncentrálni próbál. Meglát még néhány csuhást, akik feléjük közelítenek. Mivel bal füle a földhöz van ragasztva, így kellemetlenül visszhangzik azoknak a lépése egész fejében.
~ A roha... ~ Aztán a szorítás enyhül, most fogja csak fel igazán, hogy mi történt. Ilyenkor érzi az ember (vagy esetünkben az eredar), hogy milyen törékeny és sebezhető ez a test, melyben kínlódik és milyen tehetetlen volt az utóbbi pár percben. Gyorsan szétnéz a brigádon, majd a könyvet háta mögé kapja, amennyiben senki nem veszi ezt észre (vagy legalábbis az "őrök" nem, akkor kihátrál a könyvvel háta mögött. Amennyiben az egyik "őr" észreveszi, vagy akárki más és szól nekik, vagy megpróbálja megállítani, akkor futva indul el a templomkert felé, ahonnan a temető felé fog menni. Ám ez még sok mindentől függ. *
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:17:49
Üzenet elküldve: 2015-08-03 14:17:49
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Magas, szikár alak lép be a levegő templomának fakapuján. Nagy karimás kalapját belépéskor leveszi, ráncos arcából tenyerével kisimítja az izzadtságot és sorra végigveszi a levegő nagy neveit. Körbe jár, bal kezében könyvét cipeli. Felírt magának pár dolgot, és folytatni is foglya, amint toll-tinta a keze ügyébe kerül. Egyelőre letelepszik egy fapadra, kinyújtóztatja hosszú, vászonnadrágba bújtatott bocskoros lábait, és a levegő nagyjai felé tiszteletet hintve imába kezd, és próbálja megtalálni magában magát, a levegőt, hogy idővel varázslattá formázhassa.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:57:24
Üzenet elküldve: 2015-08-03 13:57:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Eredet - Mindenki //
* Moon próbálkozása a könyvvel végül sikerrel jár. Amikor apró lángot tart a lap alá s a két leány odatartja szép fokozatosan melegszik a pergamen. Ahogy az asztalra teszik fokozatosan kezd kirajzolódni az elrejtett iromány, mi valójában nem is iromány. Egy kép áll össze, szigetekről, tengerekről, s az egyik szigeten egy apró kis jelkép látszik. Egy háromszög ami egy fél körben ül. Térkép volna? Meglehet de kevés az idő, hogy szemügyre vegyék mert az események más fordulatot vesznek... *
* A kis műsor bármily titokban is akarna maradni azért lássuk be, ez egy igen nyílt terület s a félhomály jó barát de egy fellángoló kézfej azért magára vonhatja azok figyelmét kit egyesek kevésbé akarnak.
Ennek hatása nem is marad el:
A nagy dulakodás közben egyszer csak arra lesz mindenki figyelmes, hogy valami idegen erő a földre húzza karjait, mintha csak megannyi súly nehezedne rájuk.
Varázslat:
Földre kényszerítés
"A varázsló a földre helyezi mindkét tenyerét, melynek hatására húsz lépés környezetében mindenki vállára, karjára és lábára láthatatlan, igen nehéz súlyok akaszkodnak, lehúzva őket a földre, gyakorlatilag mozgásképtelenné téve. Ha a varázsló bármelyik kezét fölemeli a földről, a hatás megszűnik, egyébként maradandó. Kárt önmagában nem okoz az áldozatokban. "
A díszes társulat, élükön a viaskodókkal, hirtelen kapják az élményt s alak is társul az eseményhez.
Egy középkorú férfi ember férfi. Sötét, fekete haja van és szolidra hagyott borostája. Mindkét tenyerét a földön tartva néz fel a kis csoportra. *
- Elég legyen.
* Dörren hangja s mellette egy ifjabb úgy 20as éveit taposó másik állapodik meg. *
- Ez a viselkedés nem e helyre való!
- Azonnal távozzanak!
* Jelenti ki s bizony a barátunk nem mozdul, két kezét továbbra is odalenn tartja. Csupán mikor néhány újabb csuhás érkezik engedi fel azokat így megszüntetve a varázst de ez ne vigasztalja a díszes kis társulatot mert a többi csuhás bizony kitessékeli őket a Templom falain kívülre. Az ellenkezés nem volna bölcs dolog erre még a legbolondabb is rájöhet ebben a helyzetben. *
- Elnézést Asszonyom!
* Hajt fejet a mágus miután Moon-t is felsegítették (lévén a sötételf nő is kapott a mágia hatásából csak úgy mint mindenki aki a területen belül volt. ) *
- Sajnálatos módon távozniuk kell.
* Hajol meg enyhén a nő felé hiszen felismeri a város nemesi családjából származó nőt. S igyekszik a lehető legmélyebb tiszteletet adni neki, de ez esetben valóban nem tehet mást. Nem tűrhetik a dulakodást, harcot a templom területén. Ezt bizonyára a mágusnő is tudja s ezért nem is traktálja vele csupán elnézést kérőn tekint rá. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 14:06:26
* Moon próbálkozása a könyvvel végül sikerrel jár. Amikor apró lángot tart a lap alá s a két leány odatartja szép fokozatosan melegszik a pergamen. Ahogy az asztalra teszik fokozatosan kezd kirajzolódni az elrejtett iromány, mi valójában nem is iromány. Egy kép áll össze, szigetekről, tengerekről, s az egyik szigeten egy apró kis jelkép látszik. Egy háromszög ami egy fél körben ül. Térkép volna? Meglehet de kevés az idő, hogy szemügyre vegyék mert az események más fordulatot vesznek... *
* A kis műsor bármily titokban is akarna maradni azért lássuk be, ez egy igen nyílt terület s a félhomály jó barát de egy fellángoló kézfej azért magára vonhatja azok figyelmét kit egyesek kevésbé akarnak.
Ennek hatása nem is marad el:
A nagy dulakodás közben egyszer csak arra lesz mindenki figyelmes, hogy valami idegen erő a földre húzza karjait, mintha csak megannyi súly nehezedne rájuk.
Varázslat:
Földre kényszerítés
"A varázsló a földre helyezi mindkét tenyerét, melynek hatására húsz lépés környezetében mindenki vállára, karjára és lábára láthatatlan, igen nehéz súlyok akaszkodnak, lehúzva őket a földre, gyakorlatilag mozgásképtelenné téve. Ha a varázsló bármelyik kezét fölemeli a földről, a hatás megszűnik, egyébként maradandó. Kárt önmagában nem okoz az áldozatokban. "
A díszes társulat, élükön a viaskodókkal, hirtelen kapják az élményt s alak is társul az eseményhez.
Egy középkorú férfi ember férfi. Sötét, fekete haja van és szolidra hagyott borostája. Mindkét tenyerét a földön tartva néz fel a kis csoportra. *
- Elég legyen.
* Dörren hangja s mellette egy ifjabb úgy 20as éveit taposó másik állapodik meg. *
- Ez a viselkedés nem e helyre való!
- Azonnal távozzanak!
* Jelenti ki s bizony a barátunk nem mozdul, két kezét továbbra is odalenn tartja. Csupán mikor néhány újabb csuhás érkezik engedi fel azokat így megszüntetve a varázst de ez ne vigasztalja a díszes kis társulatot mert a többi csuhás bizony kitessékeli őket a Templom falain kívülre. Az ellenkezés nem volna bölcs dolog erre még a legbolondabb is rájöhet ebben a helyzetben. *
- Elnézést Asszonyom!
* Hajt fejet a mágus miután Moon-t is felsegítették (lévén a sötételf nő is kapott a mágia hatásából csak úgy mint mindenki aki a területen belül volt. ) *
- Sajnálatos módon távozniuk kell.
* Hajol meg enyhén a nő felé hiszen felismeri a város nemesi családjából származó nőt. S igyekszik a lehető legmélyebb tiszteletet adni neki, de ez esetben valóban nem tehet mást. Nem tűrhetik a dulakodást, harcot a templom területén. Ezt bizonyára a mágusnő is tudja s ezért nem is traktálja vele csupán elnézést kérőn tekint rá. *
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.03 14:06:26
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-02 22:14:28
Üzenet elküldve: 2015-08-02 22:14:28
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
//Eredet - minden érintett//
* Cralan mindig is büszke volt veleszületett gyorsaságára, ám hiába most az igyekezet, nem képes megakadályozni a mélységi akcióját. Legalábbis úgy nem, hogy ne kockáztatná szeretett úrnője épségét. Bár a szerzetesek híresek a fegyelmükről, aki most ránéz a félvérre, láthatja a pusztitó düh lángviharát tekintetében. Mozdulatlanságra van kárhoztatva, mert ha támadna, azzal Moont kockáztatná, így csupán szavaival próbál hatni, ám azok süket fülekre lelnek. *
~ Ez nem lehet igaz! ~
* Döbbenete teljes, hisz teljesen meglepi, ahogy a számára ismeretlen nő egyetlen fogással megdermeszti az eddig olyan magabiztosnak látszó sötételfet. *
- Elég legyen ebből! -
* Igencsak kezdi elveszteni a türelmét, ráadásul a Matróna még meg is sebesíti Shelt, hacsak amaz nem csinál ellene valamit. Cralan azonban elunva a helyzetet, megpróbál a megégetett kéz felé lépni, hogy azt egy fájdalmas csavaró fogásba kapva, kényszerítse az elborult elméjűt arra, hogy mozduljon meg. *
* Cralan mindig is büszke volt veleszületett gyorsaságára, ám hiába most az igyekezet, nem képes megakadályozni a mélységi akcióját. Legalábbis úgy nem, hogy ne kockáztatná szeretett úrnője épségét. Bár a szerzetesek híresek a fegyelmükről, aki most ránéz a félvérre, láthatja a pusztitó düh lángviharát tekintetében. Mozdulatlanságra van kárhoztatva, mert ha támadna, azzal Moont kockáztatná, így csupán szavaival próbál hatni, ám azok süket fülekre lelnek. *
~ Ez nem lehet igaz! ~
* Döbbenete teljes, hisz teljesen meglepi, ahogy a számára ismeretlen nő egyetlen fogással megdermeszti az eddig olyan magabiztosnak látszó sötételfet. *
- Elég legyen ebből! -
* Igencsak kezdi elveszteni a türelmét, ráadásul a Matróna még meg is sebesíti Shelt, hacsak amaz nem csinál ellene valamit. Cralan azonban elunva a helyzetet, megpróbál a megégetett kéz felé lépni, hogy azt egy fájdalmas csavaró fogásba kapva, kényszerítse az elborult elméjűt arra, hogy mozduljon meg. *
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:46:52
Üzenet elküldve: 2015-08-02 19:46:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Pegazus fogadó felé//
*Belép a hatalmas, kitárt faajtón. Félhomály. Szinte alig lát bármit is. Biztos forrásból tudja, hogy itt lehetősége nyílik majd mágiát tanulni. Határozása szerint el is kezdi majd a mágiát tanulni. Legalábbis így tervezi. Nem sok idejébe telik, mire rájön, hogy a ez itt a levegő temploma. Ennek megörül, mivel a levegő és a tűz mágia-ágakra szeretne majd specializálódni, ebben pedig talán segítségében lesz az, hogy a levegő templomában tanulhat majd. Nagyon tetszenek neki a szobrok melyekből minden oszlopnál kettő-kettő található. Megcsodálja a terem közepén álló, hatalmas kőoltárt, kissé érdekesnek találja a lilát.*
- Hmm... ~ Ez nem is lila, hanem zöld. De buta is vagyok én, biztos a pára teszi ezt a szememmel. A temetőben is mint,ha érdekes színek lettek volna. De hát van ilyen. Idővel romlik a szem. ~
* Elkezdi érdekelni, hogy mi is lehet annak a hatalmas oltárnak a funkciója, mert azt biztosan tudja, hogy van. Hirtelen megáll előtte egy mágus. Kíváncsi, hogy mit is szeretne vajon. *
- Üdvözletem ifjú elf! Mi szél hozott erre? * Szólal végre meg az ismeretlen, fehér szakállas férfi. *
- Mágiát jöttem tanulni. Merre tehetem ezt meg? * Válaszol, majd eligazító választ várt az ismeretlen alaktól. *
- Azt fiam bizony nálam tudod megtenni. Tudod fejből a mágia-ágak neveit? Ha igen, melyeket szeretnéd választani? * Érdeklődik kíváncsian a szakállas aggastyán. *
- Ismerem mindet. A két ág van amelyekkel szimpatizálok. A levegő és a tűz. * Válaszol, kissé meglepődve az öreg előrerohanásán. *
- Rendben van. Úgy gondolom képes vagy mágiát tanulni. Ha bármikor szeretnéd tehát elkezdeni, folytatni a tanulást, csak keress engem.
- Értem, és köszönöm. Viszontlátásra, uram! * Köszön el Ärta, majd mikor kilépne a templomból visszafordul és rámosolyog az őt néző aggastyánra, az meg visszamosolyog rá. Örül, hogy már most kapcsolatot teremtett a jövőbeli mágia mesterével. Szóval kilép a templomból. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 13:36:22, a következő indokkal:
Jelpótlás; hozzászólások egybeszerkesztése. A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (viszont látásra helyett viszontlátásra).
*Belép a hatalmas, kitárt faajtón. Félhomály. Szinte alig lát bármit is. Biztos forrásból tudja, hogy itt lehetősége nyílik majd mágiát tanulni. Határozása szerint el is kezdi majd a mágiát tanulni. Legalábbis így tervezi. Nem sok idejébe telik, mire rájön, hogy a ez itt a levegő temploma. Ennek megörül, mivel a levegő és a tűz mágia-ágakra szeretne majd specializálódni, ebben pedig talán segítségében lesz az, hogy a levegő templomában tanulhat majd. Nagyon tetszenek neki a szobrok melyekből minden oszlopnál kettő-kettő található. Megcsodálja a terem közepén álló, hatalmas kőoltárt, kissé érdekesnek találja a lilát.*
- Hmm... ~ Ez nem is lila, hanem zöld. De buta is vagyok én, biztos a pára teszi ezt a szememmel. A temetőben is mint,ha érdekes színek lettek volna. De hát van ilyen. Idővel romlik a szem. ~
* Elkezdi érdekelni, hogy mi is lehet annak a hatalmas oltárnak a funkciója, mert azt biztosan tudja, hogy van. Hirtelen megáll előtte egy mágus. Kíváncsi, hogy mit is szeretne vajon. *
- Üdvözletem ifjú elf! Mi szél hozott erre? * Szólal végre meg az ismeretlen, fehér szakállas férfi. *
- Mágiát jöttem tanulni. Merre tehetem ezt meg? * Válaszol, majd eligazító választ várt az ismeretlen alaktól. *
- Azt fiam bizony nálam tudod megtenni. Tudod fejből a mágia-ágak neveit? Ha igen, melyeket szeretnéd választani? * Érdeklődik kíváncsian a szakállas aggastyán. *
- Ismerem mindet. A két ág van amelyekkel szimpatizálok. A levegő és a tűz. * Válaszol, kissé meglepődve az öreg előrerohanásán. *
- Rendben van. Úgy gondolom képes vagy mágiát tanulni. Ha bármikor szeretnéd tehát elkezdeni, folytatni a tanulást, csak keress engem.
- Értem, és köszönöm. Viszontlátásra, uram! * Köszön el Ärta, majd mikor kilépne a templomból visszafordul és rámosolyog az őt néző aggastyánra, az meg visszamosolyog rá. Örül, hogy már most kapcsolatot teremtett a jövőbeli mágia mesterével. Szóval kilép a templomból. *
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.08.05 13:36:22, a következő indokkal:
Jelpótlás; hozzászólások egybeszerkesztése. A rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása (viszont látásra helyett viszontlátásra).
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:49:36
Üzenet elküldve: 2015-08-01 21:49:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet - minden érdekelt //
* Érdekes mód, arra nem gondolt, hogy merénylet volna ez a támadás, pedig ha csak egy kicsit jobban fél a környezetétől akár erre is számíthatna.
A két pislogás hatására a torkán gyengül a szorítás, sőt el is engedi a nyakát a hím. Hogy Moonban mennyire bízhat meg? Csak annyira mint bárkiben akiből erőszakkal csikarnak ki egy ígéretet. Ideig óráig talán tartja aztán úgy is ismét varázslathoz folyamodik hisz ez az amihez ért.
A nő megjelenése megzavarja a lassan talán ténylegesen beszélgetése átmenő viaskodást. Moon felnéz rá, de valami nem stimmel a kezével. Mintha hosszabb volna vagy mi. Vagy talán a karmai? Nem teljesen biztos benne mert egyelőre homályos a kép. A szemeit meg egyáltalában nem látja. Egyben biztos, bár a torka már szabad az alkarján még mindig egy behemót térdel.
Megígérte, hogy ma nem támadja meg mágiával, erre még emlékszik bár lassan kezdi úgy érezni, hogy a zsibbadástól már nem érzi a kezét. Azt sem tudja eltört-e vagy csak zúzódott. A taszításra nem válaszol a sötételf, úgy tűnik pont a karján sikerült földbe gyökereznie az pedig egyáltalán nem egy jó dolog. Utolsó kísérletként előhúzza az édesanyjától örökölt dobótőrt és kissé esetlenül, kissé setén de minden erejét összeszedve belevágja a hím combjába remélve, hogy ha másra nem hát a fájdalomérzetre elkapja a karjáról a lábát.*
- Ez nem mágia. Ez egyszerű vas. *szól. Hangjából érzelmek nem hallhatóak ki csakis fájdalom.
Remélhetőleg most már tényleg arrább lép a karjáról és valakik szétkapják ezt a fickót. Addig garantáltan nem varázsol amíg maga Shelquatin nem kér segítséget a többiek lenyugtatásában ismerve Moon ezen képességét avagy talán a szava hatalmát is a saját társai felett.*
* Érdekes mód, arra nem gondolt, hogy merénylet volna ez a támadás, pedig ha csak egy kicsit jobban fél a környezetétől akár erre is számíthatna.
A két pislogás hatására a torkán gyengül a szorítás, sőt el is engedi a nyakát a hím. Hogy Moonban mennyire bízhat meg? Csak annyira mint bárkiben akiből erőszakkal csikarnak ki egy ígéretet. Ideig óráig talán tartja aztán úgy is ismét varázslathoz folyamodik hisz ez az amihez ért.
A nő megjelenése megzavarja a lassan talán ténylegesen beszélgetése átmenő viaskodást. Moon felnéz rá, de valami nem stimmel a kezével. Mintha hosszabb volna vagy mi. Vagy talán a karmai? Nem teljesen biztos benne mert egyelőre homályos a kép. A szemeit meg egyáltalában nem látja. Egyben biztos, bár a torka már szabad az alkarján még mindig egy behemót térdel.
Megígérte, hogy ma nem támadja meg mágiával, erre még emlékszik bár lassan kezdi úgy érezni, hogy a zsibbadástól már nem érzi a kezét. Azt sem tudja eltört-e vagy csak zúzódott. A taszításra nem válaszol a sötételf, úgy tűnik pont a karján sikerült földbe gyökereznie az pedig egyáltalán nem egy jó dolog. Utolsó kísérletként előhúzza az édesanyjától örökölt dobótőrt és kissé esetlenül, kissé setén de minden erejét összeszedve belevágja a hím combjába remélve, hogy ha másra nem hát a fájdalomérzetre elkapja a karjáról a lábát.*
- Ez nem mágia. Ez egyszerű vas. *szól. Hangjából érzelmek nem hallhatóak ki csakis fájdalom.
Remélhetőleg most már tényleg arrább lép a karjáról és valakik szétkapják ezt a fickót. Addig garantáltan nem varázsol amíg maga Shelquatin nem kér segítséget a többiek lenyugtatásában ismerve Moon ezen képességét avagy talán a szava hatalmát is a saját társai felett.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-01 13:24:01
Üzenet elküldve: 2015-08-01 13:24:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet - minden érdekelt //
*Gyorsan és szerencsésen alakulnak az események, így már a matróna is közreműködőbb, nem is vár többet, megkapja amit akar, a két pislogás után azonnal engednek az ujjak. Megígérte. Azon biztos sokan vitatkoznának hogy kényszer hatására tette így nem számít, de ő nem ezen a véleményen van. Ha megígérte hát megígérte, ha nem gondolta volna komolyan akkor Shelquatin nézetei szerint inkább vállalnia kellett volna az esetleges halált minthogy hazudjon. Nincs szükség rá hogy eltolja magától Moon hisz saját szándéka is az lenne hogy azonnal elengedi és felpattanva hátrébb lép védekezésre készen, de ez már korántsem lesz olyan egyszerű mint eltervezte. Arra számított hogy az érkező Cralan és Drann nekiesnek, arra nem hogy az egyik nő fog odapattanni hogy megragadja a kezét. A szorításnak már vége és épp húzná el karját hogy felálljon amikor megragadják, isten tudja csak milyen ereje van egy ilyen szörnyetegnek de ez most lényegtelen hisz a látvány miatt megakasztja a mozdulatot. Hisz először a kézre pillant le és meglátja a kinövő karmokat, szemei elkerekednek és komoly dilemmába kerül. Reflexei azt súgnák hogy másik, égett kezével a fájdalom ellenére az érkező nő torkához kapjon és így mentse magát. Neki csak a keze lenne oda ha belefúródnának a karmok, viszont egy összeroppant torok már lényegesen nagyobb probléma. Józan esze viszont megálljt parancsol hisz aki ilyen átalakulásra képes annak ki tudja milyen ereje van, egyáltalán számítana bármit ha sikerülne is elkapni a torkát. Talán létezik ilyen varázslat is, talán ez is csak egy illúzió, de jelen helyzetben sokkal egyszerűbb megállapításra jut miszerint valamiféle szörnyeteggel van dolga, aki már meg is ragadta és fogalma sincs hogy milyen hatalma van. A karmok után rögtön a lény arca felé fordítja tekintetét és meglátja annak szemeit is, ezzel is csak erősítve azon elhatározását hogy jobban teszi ha engedelmeskedik. Embernek, elfnek, orknak vagy bármi halandó lénynek még ilyen helyzetből is nekiugrana, ha meghal hát meghal, legyőzte egy jobb, nem szégyellendő halál. De hogy valami démon vegye így el az életét ahhoz kevésbé fűlik a foga. Halandó lényeknél legalább tudja mire számíthat, hogyan taktikázzon, de egy ismeretlen szörny ellen nem tud stratégiát felépíteni hisz fogalma sincs mivel áll szemben. Idegen számára a félelem, mégis talán életében most áll legközelebb hozzá. Riadt, ennyi kétségtelenül látszik, és hogy eszében sincs megmozdulni amíg el nem ereszti ez a micsoda. Mint aki megfagy félelmében, csak ő szabad akaratából dermed le és nem azért mert képtelen lenne cselekedni. Elengedte a matrónát, már éppen akkor amikor megragadták a kezét, így nincs más tennivalója. Szólni pedig addig nem fog amíg ilyen helyzetben van. Viszont szegény Moonnak az események miatt tovább kell tűrnie hogy az alkarján tapos fele súlyával, hisz a mozdulatlanságban lábát sem emelte fel onnan. Hideg, tágra nyílt riadt szemeit Leilith ragadozószemeibe fúrja, aki ha tud olvasni a tekintetekből észrevehet valami mást is. A feszült készültséget, mint mikor egy settenkedő ragadozó meglapulva, ugrásra készen lesi a prédát. Emögött most viszont sokkal inkább saját életének védelme mintsem a másik életének kioltása a fontos.*
*Gyorsan és szerencsésen alakulnak az események, így már a matróna is közreműködőbb, nem is vár többet, megkapja amit akar, a két pislogás után azonnal engednek az ujjak. Megígérte. Azon biztos sokan vitatkoznának hogy kényszer hatására tette így nem számít, de ő nem ezen a véleményen van. Ha megígérte hát megígérte, ha nem gondolta volna komolyan akkor Shelquatin nézetei szerint inkább vállalnia kellett volna az esetleges halált minthogy hazudjon. Nincs szükség rá hogy eltolja magától Moon hisz saját szándéka is az lenne hogy azonnal elengedi és felpattanva hátrébb lép védekezésre készen, de ez már korántsem lesz olyan egyszerű mint eltervezte. Arra számított hogy az érkező Cralan és Drann nekiesnek, arra nem hogy az egyik nő fog odapattanni hogy megragadja a kezét. A szorításnak már vége és épp húzná el karját hogy felálljon amikor megragadják, isten tudja csak milyen ereje van egy ilyen szörnyetegnek de ez most lényegtelen hisz a látvány miatt megakasztja a mozdulatot. Hisz először a kézre pillant le és meglátja a kinövő karmokat, szemei elkerekednek és komoly dilemmába kerül. Reflexei azt súgnák hogy másik, égett kezével a fájdalom ellenére az érkező nő torkához kapjon és így mentse magát. Neki csak a keze lenne oda ha belefúródnának a karmok, viszont egy összeroppant torok már lényegesen nagyobb probléma. Józan esze viszont megálljt parancsol hisz aki ilyen átalakulásra képes annak ki tudja milyen ereje van, egyáltalán számítana bármit ha sikerülne is elkapni a torkát. Talán létezik ilyen varázslat is, talán ez is csak egy illúzió, de jelen helyzetben sokkal egyszerűbb megállapításra jut miszerint valamiféle szörnyeteggel van dolga, aki már meg is ragadta és fogalma sincs hogy milyen hatalma van. A karmok után rögtön a lény arca felé fordítja tekintetét és meglátja annak szemeit is, ezzel is csak erősítve azon elhatározását hogy jobban teszi ha engedelmeskedik. Embernek, elfnek, orknak vagy bármi halandó lénynek még ilyen helyzetből is nekiugrana, ha meghal hát meghal, legyőzte egy jobb, nem szégyellendő halál. De hogy valami démon vegye így el az életét ahhoz kevésbé fűlik a foga. Halandó lényeknél legalább tudja mire számíthat, hogyan taktikázzon, de egy ismeretlen szörny ellen nem tud stratégiát felépíteni hisz fogalma sincs mivel áll szemben. Idegen számára a félelem, mégis talán életében most áll legközelebb hozzá. Riadt, ennyi kétségtelenül látszik, és hogy eszében sincs megmozdulni amíg el nem ereszti ez a micsoda. Mint aki megfagy félelmében, csak ő szabad akaratából dermed le és nem azért mert képtelen lenne cselekedni. Elengedte a matrónát, már éppen akkor amikor megragadták a kezét, így nincs más tennivalója. Szólni pedig addig nem fog amíg ilyen helyzetben van. Viszont szegény Moonnak az események miatt tovább kell tűrnie hogy az alkarján tapos fele súlyával, hisz a mozdulatlanságban lábát sem emelte fel onnan. Hideg, tágra nyílt riadt szemeit Leilith ragadozószemeibe fúrja, aki ha tud olvasni a tekintetekből észrevehet valami mást is. A feszült készültséget, mint mikor egy settenkedő ragadozó meglapulva, ugrásra készen lesi a prédát. Emögött most viszont sokkal inkább saját életének védelme mintsem a másik életének kioltása a fontos.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-01 08:49:32
Üzenet elküldve: 2015-08-01 08:49:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet - Shelquatin//
*A lángos megoldás nem sikerül. Nem sikerül semmi. A lap, és minden más egy nagy rakás szerencsétlenség. Mármint nem a mélységi, meg nem is a varázslata, ez csupán a könyvnek szól. Semmi és senki kedvéért nem akarja felfedni titkát, ami nem túl biztató dolog. Talán nem is titkosírás, hanem egy üres oldal kitöltése lenne? Nos, az meglehetősen agysejtgyilkos fejleményt sejttett, nagy eséllyel visszakívánkozik a démoni dimenzióba, ahonnan jött. Nem szégyenében, mert ugyan ez neki nem szégyene, inkább az idegtől.
De a mélységi asszonyságot sem üdvözölhetik köreikben sokáig. Itt terem valaki, csuklón ragadja, a térdhajlaton való rúgást csak úgy elkerüli, és a templomfalhoz viszi a nőt.
~Lelkes szeretők...~
Felsóhajt magában, majd kikerekedett szemmel konstatálja, hogy az ismeretlen torkon ragadja a nőt. Int a többieknek (Cralannak, Norgennek), hogy maradjanak itt. Elvégre Norgen nem is zavarná annyira, de ha Cralan látná, miféle ő... Nos, nem biztos, hogy jó néven venné.*
*Felszaporázza a lépteit, majd az utolsó pár lépést futva teszi meg, és a fojtogató alkarját ragadja meg, teljes erejéből. A templom fal mellett vannak, ő pont háttal a papok és a többi nyomoréknak, így elengedi magát. A kezén, amivel megragadta a férfit, ujjhossznyi, tűhegyes karmok nőnek ki, egyenest a férfi bőre előtt megállva a növekedésben. Legyen rajta akár bőrvért, vagy maga legyen rinocéroszbőrű, átszúrja azt, mint forró kés a vajat. Bár a vajba ritkán szúrnak kést, főleg forrót.*
- Engedd őt el! *Sziszegi a fogai közül, majd egy hosszat pislog, és amikor íriszei újra gyertyavilágra kerülnek, enyhén világító ragadozószemek villannak Shelquatinra, jelezvén, hogy ez nem kéne. Mindeközben karmai a férfi csuklójánál táncolnak, készen arra, hogy bármikor felhasítsák azt.* - Szóval. Engedd el, és élve megúszod.
*Ezt az egészet Moon is láthatja, sőt, talán jobb szögből, mint bárki más. A nőstény miatt nem aggódik, nem nézné ki belőle, hogy eredart sikítva jelezne a többieknek. Annak pedig örülne, ha a közeledő szerzetesnek is szólna, hogy menjen innen, mivel a többiben nem bízik meg annyira.
Ha a férfi nem ért a szép szóból, egyik karmát a kezébe vágja. De ez csak végső megoldás, ha amaz elengedi a matrónát, ilyesféle cselekedetre nem vetemedik.*
*A lángos megoldás nem sikerül. Nem sikerül semmi. A lap, és minden más egy nagy rakás szerencsétlenség. Mármint nem a mélységi, meg nem is a varázslata, ez csupán a könyvnek szól. Semmi és senki kedvéért nem akarja felfedni titkát, ami nem túl biztató dolog. Talán nem is titkosírás, hanem egy üres oldal kitöltése lenne? Nos, az meglehetősen agysejtgyilkos fejleményt sejttett, nagy eséllyel visszakívánkozik a démoni dimenzióba, ahonnan jött. Nem szégyenében, mert ugyan ez neki nem szégyene, inkább az idegtől.
De a mélységi asszonyságot sem üdvözölhetik köreikben sokáig. Itt terem valaki, csuklón ragadja, a térdhajlaton való rúgást csak úgy elkerüli, és a templomfalhoz viszi a nőt.
~Lelkes szeretők...~
Felsóhajt magában, majd kikerekedett szemmel konstatálja, hogy az ismeretlen torkon ragadja a nőt. Int a többieknek (Cralannak, Norgennek), hogy maradjanak itt. Elvégre Norgen nem is zavarná annyira, de ha Cralan látná, miféle ő... Nos, nem biztos, hogy jó néven venné.*
*Felszaporázza a lépteit, majd az utolsó pár lépést futva teszi meg, és a fojtogató alkarját ragadja meg, teljes erejéből. A templom fal mellett vannak, ő pont háttal a papok és a többi nyomoréknak, így elengedi magát. A kezén, amivel megragadta a férfit, ujjhossznyi, tűhegyes karmok nőnek ki, egyenest a férfi bőre előtt megállva a növekedésben. Legyen rajta akár bőrvért, vagy maga legyen rinocéroszbőrű, átszúrja azt, mint forró kés a vajat. Bár a vajba ritkán szúrnak kést, főleg forrót.*
- Engedd őt el! *Sziszegi a fogai közül, majd egy hosszat pislog, és amikor íriszei újra gyertyavilágra kerülnek, enyhén világító ragadozószemek villannak Shelquatinra, jelezvén, hogy ez nem kéne. Mindeközben karmai a férfi csuklójánál táncolnak, készen arra, hogy bármikor felhasítsák azt.* - Szóval. Engedd el, és élve megúszod.
*Ezt az egészet Moon is láthatja, sőt, talán jobb szögből, mint bárki más. A nőstény miatt nem aggódik, nem nézné ki belőle, hogy eredart sikítva jelezne a többieknek. Annak pedig örülne, ha a közeledő szerzetesnek is szólna, hogy menjen innen, mivel a többiben nem bízik meg annyira.
Ha a férfi nem ért a szép szóból, egyik karmát a kezébe vágja. De ez csak végső megoldás, ha amaz elengedi a matrónát, ilyesféle cselekedetre nem vetemedik.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-01 07:52:06
Üzenet elküldve: 2015-08-01 07:52:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eredet - Shelquatin, Cralan, Moon//
*Elég hamar elérnek a Templomba, Cralanról messziről lerí, hogy dühös. Pedig Drann-nak semmi köze Shelquatin távozásához, de hát ezzel valószínű a testőr is tisztában van. Szerencsére csak annyit mond:*
- Nem tetszik nekem a fickó. Jobb lesz, ha sietünk. *úgyhogy megszaporázzák a lépteiket. Ahogy belépnek, Drann megdöbbenve konstatálja az elé táruló látványt: a Templomban papok és mágusnövendékek mindenfelé, de Moont kutató szemük igen hamar felfedezi a látványt hátul, a Templom falánál (a két, segítséget kérő nő Drannak nem tűnik ki egyelőre a Templom belsejében lévők közül). A hószínhajú a földön, felette fenyegetően a hozzájuk csapódott köpönyeges mélységi. A kép egyszerre értelmezhetetlen és egyszerre túlságosan is egyértelmű Drann számára.
~ Hogy??! Mért?? Ki ez? Mit akar Moontól?! Egy mélységi hím (ahogy nevezik magukat) aki egy Matróna ellen támad!! ~ Még Drann számára is meghökkentő és hihetetlen annak fényében, amit tud a felszín alatt élők társadalmáról: a hímek helye, szerepe alárendelt. Születésüktől kitörölhetetlenül beléjük nevelik ezt.
~ Megöli. ~ Hideg biztonsággal állapítja meg, és mozdul. ~ Bármennyire is Templom, tele van, megöli. Azért küldték. Merénylet. ~ Egyetlen pillanatra lezsibbad, de aztán mozdul, gépiesen, mégis félelmetes gyorsasággal. Kardot nem ránt, valahol a tudata mélyén még észnél van, ez egy Templom, tele mindenféle népekkel. Csak az hajtja, hogy minél előbb odaérjen.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.01 07:57:35
*Elég hamar elérnek a Templomba, Cralanról messziről lerí, hogy dühös. Pedig Drann-nak semmi köze Shelquatin távozásához, de hát ezzel valószínű a testőr is tisztában van. Szerencsére csak annyit mond:*
- Nem tetszik nekem a fickó. Jobb lesz, ha sietünk. *úgyhogy megszaporázzák a lépteiket. Ahogy belépnek, Drann megdöbbenve konstatálja az elé táruló látványt: a Templomban papok és mágusnövendékek mindenfelé, de Moont kutató szemük igen hamar felfedezi a látványt hátul, a Templom falánál (a két, segítséget kérő nő Drannak nem tűnik ki egyelőre a Templom belsejében lévők közül). A hószínhajú a földön, felette fenyegetően a hozzájuk csapódott köpönyeges mélységi. A kép egyszerre értelmezhetetlen és egyszerre túlságosan is egyértelmű Drann számára.
~ Hogy??! Mért?? Ki ez? Mit akar Moontól?! Egy mélységi hím (ahogy nevezik magukat) aki egy Matróna ellen támad!! ~ Még Drann számára is meghökkentő és hihetetlen annak fényében, amit tud a felszín alatt élők társadalmáról: a hímek helye, szerepe alárendelt. Születésüktől kitörölhetetlenül beléjük nevelik ezt.
~ Megöli. ~ Hideg biztonsággal állapítja meg, és mozdul. ~ Bármennyire is Templom, tele van, megöli. Azért küldték. Merénylet. ~ Egyetlen pillanatra lezsibbad, de aztán mozdul, gépiesen, mégis félelmetes gyorsasággal. Kardot nem ránt, valahol a tudata mélyén még észnél van, ez egy Templom, tele mindenféle népekkel. Csak az hajtja, hogy minél előbb odaérjen.*
A hozzászólás írója (Dranndreshiann Morla DeLhor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.01 07:57:35
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-08-01 00:12:05
Üzenet elküldve: 2015-08-01 00:12:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet - Shelquatin, Cralan //
* Sajnos nem vette komolyan a veszélyt amit jelenthet egy idegen és ez elég komoly gond lehet most. A varázslat amit megidézett nem lepte meg a hímet, bár az az igazság, hogy Moon sem akart neki ártani. Ha úgy érzi, hogy veszélyben van akkor nem egy apró, égető élménnyel gazdagítja Shelquatin hanem valami sokkal komolyabbal állítja szembe. Már késő.
Ökölbe szorított csuklójától rántja le a földre a hím és már nyúl is torka után. Ami talán a fojtogatásnál is rosszabb, hogy a templom hideg kövébe beveri a fejét minek hatására az eddigi koncentráció elillan, kézfeje megnyílik és igen hamar kialszik a körülötte lobogó tűz.
Tekintete riadt. Gondolkodik. A torkát megragadó kéz éppen még nem volna képes megállítani valami egyszerűbb igézet elkántálásában, hisz a száját nem fogta be a hím. Ha akarna még így is képes volna beszélni egészen addig amíg el nem ájul vagy valaki a segítségére nem siet látva a történteket.
A választ inkább a gyorsan érkező követelés hozza meg. Két pislogás és egy értetlen kérdés alakjában.*
- Ellened? *bár hangja akadozik de igen is hallatszik.
Ha tényleg elengedi a torkát akkor mérgesen tolja arrább a hímet, hogy felüljön, kiköhögje magát majd pedig a fejét tapogassa meg. Ekkorát nem vágódott valószínűleg még soha.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.01 00:25:05
* Sajnos nem vette komolyan a veszélyt amit jelenthet egy idegen és ez elég komoly gond lehet most. A varázslat amit megidézett nem lepte meg a hímet, bár az az igazság, hogy Moon sem akart neki ártani. Ha úgy érzi, hogy veszélyben van akkor nem egy apró, égető élménnyel gazdagítja Shelquatin hanem valami sokkal komolyabbal állítja szembe. Már késő.
Ökölbe szorított csuklójától rántja le a földre a hím és már nyúl is torka után. Ami talán a fojtogatásnál is rosszabb, hogy a templom hideg kövébe beveri a fejét minek hatására az eddigi koncentráció elillan, kézfeje megnyílik és igen hamar kialszik a körülötte lobogó tűz.
Tekintete riadt. Gondolkodik. A torkát megragadó kéz éppen még nem volna képes megállítani valami egyszerűbb igézet elkántálásában, hisz a száját nem fogta be a hím. Ha akarna még így is képes volna beszélni egészen addig amíg el nem ájul vagy valaki a segítségére nem siet látva a történteket.
A választ inkább a gyorsan érkező követelés hozza meg. Két pislogás és egy értetlen kérdés alakjában.*
- Ellened? *bár hangja akadozik de igen is hallatszik.
Ha tényleg elengedi a torkát akkor mérgesen tolja arrább a hímet, hogy felüljön, kiköhögje magát majd pedig a fejét tapogassa meg. Ekkorát nem vágódott valószínűleg még soha.*
A hozzászólás írója (Moonxylwery Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.01 00:25:05
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-31 23:13:43
Üzenet elküldve: 2015-07-31 23:13:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet - Moon, Cralan //
*Nos így szerencsésen elérnek feltűnőbb esemény nélkül a templom túlsó faláig ahol végre Moon válaszol a kérdésére. Arra viszont hogy ő hogy merészeli megérinteni, rá se hederít. Már épp folytatná a mondókáját mikor fajtársa szabadulni próbál, de bizony nem engedi ha már egyszer megfogta. A lángoló ökölre viszont tényleg nem számított. Valami varázslatra, ellenállásra igen, de konkrétan az nem jutott eszébe hogy lángba borul a kéz amit szorít. Szerencsére elég sok harchelyzetben kellett már rögtönözve feltalálnia magát, és sok évnyi megpróbáltatás van már a háta mögött, így nem esik pánikba a jelenség láttán. Sőt, kiképzésének és tapasztalatának hála kifejezetten gyorsan cselekszik. A pillanat hevében a fájdalmat fel sem fogja //aktív képesség - vérszomj//, szerencsére ujjatlan bőrvértjén kívül csak a köpenye borítja felsőtestét ami nem olyan anyagból van ami egy pillanat alatt lángra kapna, nincs is annyira a tűz közelében és a következő mozdulat is csak jobban eltávolítja onnan. Lefelé rántja meg Moon égő csuklóját közben másik kezével a nő torkáért kap. Az erő és súlybeli különbség miatt valószínűleg nem fog tudni számottevő ellenállást tanúsítani áldozata, hacsak újabb varázslattal nem, de remélhetőleg a mágus kevésbé szokott a közelharchoz és ahhoz hogy rángatják miközben varázsolnia kellene. Ha sikerül megfognia akkor elég szorosan markol fajtársa nyakára és már nem csak csuklójánál hanem torkánál is fogva rántja le őt a földre, súlyával is ránehezedve. Tervei szerint a padlóhoz szögezné a mélységit miközben ő is féltérdre "esik" mellette, fölé hajolva a nyakára nehezedve, igencsak kellemetlen és fullasztó helyzetet teremtve a nőnek, nem mellesleg valószínűleg a tarkóját is beveri a padlóba. A könnyebb égési sérüléseket remélhetőleg kibírja addig amíg lábával rá tud taposni a kézre amit fog, könyék alatt az alkarra, így már elengedheti a tüzet hisz van elég nehéz ahhoz hogy talpával a földhöz szorítsa Moon alkarját, másik lábával pedig a matróna mellett térdel és fölé hajolva nyomja, szorítja a torkát hogy nemhogy varázsolni, de levegőt venni se nagyon tudjon.*
- Ha soha többet nem varázsolsz ellenem elengedlek, pislogj kettőt ha megígéred.
*Ingerülten, fenyegetően préseli ki a szavakat fogai között, az utolsó rész előtt kis szünetet hagyva és utána már egy fokkal nyugodtabb hangnemben fejezve be a mondatot.*
*Persze könnyen lehet hogy terveit valami keresztülhúzza, például Cralan ha eléggé szedte a lábát, de valószínűtlen hogy ilyen hamar ideért volna a kúriában tett kiruccanása után. Vagy ha mégis már a templomban van talán pont annyi távolság volt még köztük hogy ez alatt a hirtelen lerántás alatt ne tudjon még közbelépni, ezután pedig az tarthatja vissza a harcias fellépéstől hogy védencének a gégéjét bármikor összeroppanthatják, nem lenne bölcs dolog ilyen helyzetben támadni.*
*És persze az is lehet hogy a mágus olyan képességek birtokában van amire Shelquatin egyáltalán nem számít és az egész terve meghiúsul, akkor viszont igencsak rossz helyzetben lesz.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.31 23:21:05
*Nos így szerencsésen elérnek feltűnőbb esemény nélkül a templom túlsó faláig ahol végre Moon válaszol a kérdésére. Arra viszont hogy ő hogy merészeli megérinteni, rá se hederít. Már épp folytatná a mondókáját mikor fajtársa szabadulni próbál, de bizony nem engedi ha már egyszer megfogta. A lángoló ökölre viszont tényleg nem számított. Valami varázslatra, ellenállásra igen, de konkrétan az nem jutott eszébe hogy lángba borul a kéz amit szorít. Szerencsére elég sok harchelyzetben kellett már rögtönözve feltalálnia magát, és sok évnyi megpróbáltatás van már a háta mögött, így nem esik pánikba a jelenség láttán. Sőt, kiképzésének és tapasztalatának hála kifejezetten gyorsan cselekszik. A pillanat hevében a fájdalmat fel sem fogja //aktív képesség - vérszomj//, szerencsére ujjatlan bőrvértjén kívül csak a köpenye borítja felsőtestét ami nem olyan anyagból van ami egy pillanat alatt lángra kapna, nincs is annyira a tűz közelében és a következő mozdulat is csak jobban eltávolítja onnan. Lefelé rántja meg Moon égő csuklóját közben másik kezével a nő torkáért kap. Az erő és súlybeli különbség miatt valószínűleg nem fog tudni számottevő ellenállást tanúsítani áldozata, hacsak újabb varázslattal nem, de remélhetőleg a mágus kevésbé szokott a közelharchoz és ahhoz hogy rángatják miközben varázsolnia kellene. Ha sikerül megfognia akkor elég szorosan markol fajtársa nyakára és már nem csak csuklójánál hanem torkánál is fogva rántja le őt a földre, súlyával is ránehezedve. Tervei szerint a padlóhoz szögezné a mélységit miközben ő is féltérdre "esik" mellette, fölé hajolva a nyakára nehezedve, igencsak kellemetlen és fullasztó helyzetet teremtve a nőnek, nem mellesleg valószínűleg a tarkóját is beveri a padlóba. A könnyebb égési sérüléseket remélhetőleg kibírja addig amíg lábával rá tud taposni a kézre amit fog, könyék alatt az alkarra, így már elengedheti a tüzet hisz van elég nehéz ahhoz hogy talpával a földhöz szorítsa Moon alkarját, másik lábával pedig a matróna mellett térdel és fölé hajolva nyomja, szorítja a torkát hogy nemhogy varázsolni, de levegőt venni se nagyon tudjon.*
- Ha soha többet nem varázsolsz ellenem elengedlek, pislogj kettőt ha megígéred.
*Ingerülten, fenyegetően préseli ki a szavakat fogai között, az utolsó rész előtt kis szünetet hagyva és utána már egy fokkal nyugodtabb hangnemben fejezve be a mondatot.*
*Persze könnyen lehet hogy terveit valami keresztülhúzza, például Cralan ha eléggé szedte a lábát, de valószínűtlen hogy ilyen hamar ideért volna a kúriában tett kiruccanása után. Vagy ha mégis már a templomban van talán pont annyi távolság volt még köztük hogy ez alatt a hirtelen lerántás alatt ne tudjon még közbelépni, ezután pedig az tarthatja vissza a harcias fellépéstől hogy védencének a gégéjét bármikor összeroppanthatják, nem lenne bölcs dolog ilyen helyzetben támadni.*
*És persze az is lehet hogy a mágus olyan képességek birtokában van amire Shelquatin egyáltalán nem számít és az egész terve meghiúsul, akkor viszont igencsak rossz helyzetben lesz.*
A hozzászólás írója (Shelquatin Syn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.31 23:21:05
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-31 18:54:48
Üzenet elküldve: 2015-07-31 18:54:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet - Shelquatin, Cralan //
* A könyvet hagyja egy kicsit pihenni, nyugodt léptekkel magabiztosan indul meg a mélységi mellett, hisz mégis ki merészelné akár csak meg is érinteni? Ténylegesen külön világban nőttek fel, pedig ő már idefent született. Apja mindig csakis jó szó útján irányította a körülötte forgolódó nőstényeket, hisz akár a gyermek Moon vagy Nys egyetlen szavára a család bármely más hímje avagy a testőrök is szó nélkül vetették volna a pókok termébe, avagy ha épp másképp akarják büntetni akkor a sóhajok ágyára kötözik ki. Ez mondjuk Sely vagy Naty nénikéi szokása volt a rendetlenkedő hímekkel szemben.
Amint Shelquatin elkapja a csuklóját, csak csodálkozó szemeket mereszt rá, nem mintha nem tudna ellene cselekedni. Egyszerűen csak annyira meglepődött a sötételf cselekedetén.*
- Hogy merészeled? *kérdezi, mégsem ellenkezik. Követi amerre hurcolja, egyelőre még nem ébredt rá, hogy talán csapdába esett. A fal mellett áll meg majd rántja meg a karját, hogy ha csak nem ragaszkodik nagyon a továbbiakban is a kezéhez akkor elengedhesse. A kérdésre pedig egyszerű a válasz.*
- Természetesen.
* Olyan gyermetegnek érzi ezt a kérdést, mintha egy fiúcskától azt tudakolnák meg, hogy kardal akar-e játszani vagy babával. Persze vannak meglepő válaszok is.
Ha úgy tűnik, hogy a csuklóját a hím nem akarja elereszteni végül mégis csak saját magának kell cselekednie, méghozzá olyasmit amire nagy valószínűséggel a hím nem számított. Egyszerűen csak ökölbe szorítja a csapdába került kezét és rákoncentrál. Kérdéses, hogy ezek után még van-e kedve magához közelebb rántania a nőstényt avagy mondjuk torkon ragadni, hiszen talán a lángokkal körbeölelt ököl pont kettejük között van. Amint elengedi a csuklóját, kinyitja az öklét és megkönnyebbülten mosolyodik el.*
- Úgy látom nem sok hozzám hasonlóval találkoztál még.
* Remélhetőleg mire Cralan megjön már rég szabadon van a keze.*
- Minden rendben. *szól ebben az esetben majd Drann és Cralan felé fordul.*
- Menjetek ahhoz az asztalhoz. *mutat oda ahol a két nő is ül.* És nézzétek meg mi van a hátizsákban. Mi még beszélgetünk egy kicsit
Shelquatinnal.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
* A könyvet hagyja egy kicsit pihenni, nyugodt léptekkel magabiztosan indul meg a mélységi mellett, hisz mégis ki merészelné akár csak meg is érinteni? Ténylegesen külön világban nőttek fel, pedig ő már idefent született. Apja mindig csakis jó szó útján irányította a körülötte forgolódó nőstényeket, hisz akár a gyermek Moon vagy Nys egyetlen szavára a család bármely más hímje avagy a testőrök is szó nélkül vetették volna a pókok termébe, avagy ha épp másképp akarják büntetni akkor a sóhajok ágyára kötözik ki. Ez mondjuk Sely vagy Naty nénikéi szokása volt a rendetlenkedő hímekkel szemben.
Amint Shelquatin elkapja a csuklóját, csak csodálkozó szemeket mereszt rá, nem mintha nem tudna ellene cselekedni. Egyszerűen csak annyira meglepődött a sötételf cselekedetén.*
- Hogy merészeled? *kérdezi, mégsem ellenkezik. Követi amerre hurcolja, egyelőre még nem ébredt rá, hogy talán csapdába esett. A fal mellett áll meg majd rántja meg a karját, hogy ha csak nem ragaszkodik nagyon a továbbiakban is a kezéhez akkor elengedhesse. A kérdésre pedig egyszerű a válasz.*
- Természetesen.
* Olyan gyermetegnek érzi ezt a kérdést, mintha egy fiúcskától azt tudakolnák meg, hogy kardal akar-e játszani vagy babával. Persze vannak meglepő válaszok is.
Ha úgy tűnik, hogy a csuklóját a hím nem akarja elereszteni végül mégis csak saját magának kell cselekednie, méghozzá olyasmit amire nagy valószínűséggel a hím nem számított. Egyszerűen csak ökölbe szorítja a csapdába került kezét és rákoncentrál. Kérdéses, hogy ezek után még van-e kedve magához közelebb rántania a nőstényt avagy mondjuk torkon ragadni, hiszen talán a lángokkal körbeölelt ököl pont kettejük között van. Amint elengedi a csuklóját, kinyitja az öklét és megkönnyebbülten mosolyodik el.*
- Úgy látom nem sok hozzám hasonlóval találkoztál még.
* Remélhetőleg mire Cralan megjön már rég szabadon van a keze.*
- Minden rendben. *szól ebben az esetben majd Drann és Cralan felé fordul.*
- Menjetek ahhoz az asztalhoz. *mutat oda ahol a két nő is ül.* És nézzétek meg mi van a hátizsákban. Mi még beszélgetünk egy kicsit
Shelquatinnal.
A varázsló ökölbe szorítja kezét, melynek hatására kézfején lángnyelvek kúsznak végig. Ez könnyebb égési sérüléseket okozhat az ököl sebzőképességén felül (1), valamint tűzgyújtó hatású. A hatás megszűnik, ha a varázsló már nem tartja ökölben a kezét.
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-31 11:55:08
Üzenet elküldve: 2015-07-31 11:55:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet //
* Miután találkozik az elffel, kissé mérgesen veszi tudomásul, hogy a mélységi otthagyta őket. *
- Jobb lesz, ha sietünk. Nem tetszik nekem ez a fickó. -
* Mondja Drannak, s meg is indul a templom felé. Útközben nem szól egy szót sem, csak szigorú tekintettel halad végig az utcákon. Arra azért odafigyel, hogy társa ne maradjon le nagyon. Ahogy elérik a kaput, belép rajta, s szemeivel Moont keresi, akit meg is talál, ráadásul a sötételffel. Rögvest oda is lép úrnője mögé, de szemeit a méretes alakon tartja. *
- Itt vagyunk, kisasszony. A könyvek biztonságban vannak Gidnél. -
* Jelent röviden, hogy ne zavarja meg a kialakuló beszélgetést. Amennyiben viszont a templom falánál találja a párost, egészen másképp lép föl a hímmel szemben. Kezeit lazán lógatja, de egy tapasztalt harcos láthatja benne az ugrásra kész ragadozót. *
- Most vedd le a kezed a kisasszonyról, vagy én veszem le. -
* Csattan a hangja, ahogy megpillantja a Moont szorongató alakot. *
- Ha nem engedelmeskedsz, nem csak velem lesz bajod, de a templom papjaival is. Azt pedig nem akarod, hogy rád szórjanak pár varázslatot, igaz? -
* Igyekszik szóval hatni Shelquatinre, viszont ha a másik nem engedi el a Matrónát, mozgásba lép. Egy gyors oldallépést követően lendül a lába, s keményen a férfi térdhajlatába rúg. Ha elég gyors, betalál, Shel lába pedig megroggyan. Ha nem is találna be, azt eléri, hogy a mélységi felé forduljon. *
* Miután találkozik az elffel, kissé mérgesen veszi tudomásul, hogy a mélységi otthagyta őket. *
- Jobb lesz, ha sietünk. Nem tetszik nekem ez a fickó. -
* Mondja Drannak, s meg is indul a templom felé. Útközben nem szól egy szót sem, csak szigorú tekintettel halad végig az utcákon. Arra azért odafigyel, hogy társa ne maradjon le nagyon. Ahogy elérik a kaput, belép rajta, s szemeivel Moont keresi, akit meg is talál, ráadásul a sötételffel. Rögvest oda is lép úrnője mögé, de szemeit a méretes alakon tartja. *
- Itt vagyunk, kisasszony. A könyvek biztonságban vannak Gidnél. -
* Jelent röviden, hogy ne zavarja meg a kialakuló beszélgetést. Amennyiben viszont a templom falánál találja a párost, egészen másképp lép föl a hímmel szemben. Kezeit lazán lógatja, de egy tapasztalt harcos láthatja benne az ugrásra kész ragadozót. *
- Most vedd le a kezed a kisasszonyról, vagy én veszem le. -
* Csattan a hangja, ahogy megpillantja a Moont szorongató alakot. *
- Ha nem engedelmeskedsz, nem csak velem lesz bajod, de a templom papjaival is. Azt pedig nem akarod, hogy rád szórjanak pár varázslatot, igaz? -
* Igyekszik szóval hatni Shelquatinre, viszont ha a másik nem engedi el a Matrónát, mozgásba lép. Egy gyors oldallépést követően lendül a lába, s keményen a férfi térdhajlatába rúg. Ha elég gyors, betalál, Shel lába pedig megroggyan. Ha nem is találna be, azt eléri, hogy a mélységi felé forduljon. *
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:14:29
Üzenet elküldve: 2015-07-31 00:14:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 133
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet - Moon //
*Elképesztő ez a helyzet. Moon fenyegetésére kissé megremegnek bicepszei, nagyon kevésen múlik hogy ne borítsa rá mindhárom nőre az asztalt. Persze csak a matrónának szánná, a másik kettő csak rosszkor lenne rossz helyen. Mikor Moon végre hajlandóságot mutat hogy fordítson rá egy kis időt, lassan csúsztatja le kezeit az asztalról és egyenesedik fel. Közelebb lép a nőhöz ahogy felkel a székéről, elindulnak egymás mellett az asztal felé ahova mutatott, de korántsem biztos hogy elérnek odáig. Mikor Moon a "családod" szóhoz ér a hozzá közelebbi kezével a csuklójáért kap, remélhetőleg a nő nem számít ilyesmire.*
*Nem igazán tervezi bántani. Még. Csak szorosan megfogja a csuklóját és kissé gyorsabb sétára kényszeríti, nem is az asztalhoz hanem amellett el, a templom faláig. Valószínűleg a mozdulattal bele is fojtja a szót a matrónába, ha mégsem akkor szavaival teszi meg azt.*
- Varázslattal befolyásoltál a sikátorban?
*Hangja már kezd kissé fenyegető szintet megütni, és ha már sikerült megragadni a nőt akkor bizony nem ereszti, az esetleges menekülésre való törekvésre pedig egy igen erős szorítás és rántás lesz a válasz. Számít rá hogy varázslattal próbál szabadulni fajtársa, de reményei szerint ehhez valami mozdulat vagy szöveg szükséges, vagy mindkettő, és bármi gyanús jelre magához rántja a csuklójánál fogva miközben másik kezével a nyakáért kap. Talán kevésbé lesz kedve befejezni egy varázsigét ha közben bármelyik pillanatban összeroppanthatják a torkát. Remélhetőleg nem lesz szükség nagyobb erőszakra és engedelmesen elsétál vele Moon a templom távolabbi oldaláig, közben válaszolva a kérdésre.*
*Ha mégsem sikerülne már csuklójának megfogása sem, akkor bizony nagyon gyors és dörzsölt ellenfélre akadt, és van annyi esze hogy ne erőltessen olyat amiben nem nyerhet. Ez esetben csak megáll és visszaereszti kezét maga mellé, felvont szemöldökkel fordulva a valószínűleg távolabb ugró nő felé.*
- Rossz a lelkiismereted? Miért vagy ilyen ijedős?
*Kedélyesen lekezelő hangon szólal meg és indul tovább a kiszemelt asztalhoz ahova le is ül, viszont nem foglalkozik azzal amit a nő kérdezett.*
- Varázslattal befolyásoltál a sikátorban?
*Ez érdekli a legjobban, bár tudni véli a választ, Moontól akarja hallani. Ebben az esetben viszont barátságosabb hangvételt vesz elő.*
*Persze az is lehet hogy nem lesz alkalma már megszólalni miután fajtársa kezéért kap, mert egyrészt nem sikerül a terve, másrészt a nő rögtön ellentámad és arra kell majd reagálnia. Akárhogy is, a nőstény nem kap választ a kérdésére, még.*
*Elképesztő ez a helyzet. Moon fenyegetésére kissé megremegnek bicepszei, nagyon kevésen múlik hogy ne borítsa rá mindhárom nőre az asztalt. Persze csak a matrónának szánná, a másik kettő csak rosszkor lenne rossz helyen. Mikor Moon végre hajlandóságot mutat hogy fordítson rá egy kis időt, lassan csúsztatja le kezeit az asztalról és egyenesedik fel. Közelebb lép a nőhöz ahogy felkel a székéről, elindulnak egymás mellett az asztal felé ahova mutatott, de korántsem biztos hogy elérnek odáig. Mikor Moon a "családod" szóhoz ér a hozzá közelebbi kezével a csuklójáért kap, remélhetőleg a nő nem számít ilyesmire.*
*Nem igazán tervezi bántani. Még. Csak szorosan megfogja a csuklóját és kissé gyorsabb sétára kényszeríti, nem is az asztalhoz hanem amellett el, a templom faláig. Valószínűleg a mozdulattal bele is fojtja a szót a matrónába, ha mégsem akkor szavaival teszi meg azt.*
- Varázslattal befolyásoltál a sikátorban?
*Hangja már kezd kissé fenyegető szintet megütni, és ha már sikerült megragadni a nőt akkor bizony nem ereszti, az esetleges menekülésre való törekvésre pedig egy igen erős szorítás és rántás lesz a válasz. Számít rá hogy varázslattal próbál szabadulni fajtársa, de reményei szerint ehhez valami mozdulat vagy szöveg szükséges, vagy mindkettő, és bármi gyanús jelre magához rántja a csuklójánál fogva miközben másik kezével a nyakáért kap. Talán kevésbé lesz kedve befejezni egy varázsigét ha közben bármelyik pillanatban összeroppanthatják a torkát. Remélhetőleg nem lesz szükség nagyobb erőszakra és engedelmesen elsétál vele Moon a templom távolabbi oldaláig, közben válaszolva a kérdésre.*
*Ha mégsem sikerülne már csuklójának megfogása sem, akkor bizony nagyon gyors és dörzsölt ellenfélre akadt, és van annyi esze hogy ne erőltessen olyat amiben nem nyerhet. Ez esetben csak megáll és visszaereszti kezét maga mellé, felvont szemöldökkel fordulva a valószínűleg távolabb ugró nő felé.*
- Rossz a lelkiismereted? Miért vagy ilyen ijedős?
*Kedélyesen lekezelő hangon szólal meg és indul tovább a kiszemelt asztalhoz ahova le is ül, viszont nem foglalkozik azzal amit a nő kérdezett.*
- Varázslattal befolyásoltál a sikátorban?
*Ez érdekli a legjobban, bár tudni véli a választ, Moontól akarja hallani. Ebben az esetben viszont barátságosabb hangvételt vesz elő.*
*Persze az is lehet hogy nem lesz alkalma már megszólalni miután fajtársa kezéért kap, mert egyrészt nem sikerül a terve, másrészt a nő rögtön ellentámad és arra kell majd reagálnia. Akárhogy is, a nőstény nem kap választ a kérdésére, még.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:21:31
Üzenet elküldve: 2015-07-30 20:21:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
// Eredet //
* A kérdésére sajnos mind a két nőtől nemleges választ kap. Kár. A számolgatás nem jár szerencsével, bár talán valamire azok az értelmetlennek tűnő szavak is fognak utalni.
A fehér hajú nő kérdése igen csak megfogja. Vajon egy entitás idézhet-e meg egy másikat? Fogalma sincs róla de nem feltételezné.*
- Neki szerintem valamiben kell változtatnia az idéző körön. Talán a kristályokat kell másképpen letennie. Nem tudom. *mondja elgondolkodva de már folytatja is a merengést.*
- Eddig még sohasem idéztem meg semmit, bár néha gondolkodtam rajta, hogy jó volna elbeszélgetni a családom védőivel. *mondja majd talán itt jut eszébe, hogy ő csak úgy egyszerűen odaállított a két elveszettnek tűnő nő mellé, sem név sem semmi.*
- Elnézéseteket kérem. Moonxylwery vagyok, de szólítsatok csak Moonak. *mondja majd várakozva néz a két nő felé, hogy válaszként ő is kapjon két nevet.
Nemsokára ismét a könyv felé fordul és ismét lapozgat pont ottan kikötve ahol az imént a két nő figyelte a lapokat. Most még meg is tapogatja Moon majd felé hajol, megszagolja.*
- Mintha nem egyszerű pergamen szaga volna. *jegyzi meg.*
- Talán kissé savanykás? *kérdezi és már mutatná is a két nőnek, hogy ők is forgassák meg amikor hirtelen ötlettől vezérelve fordul hozzájuk.*
- Tartsátok a magasba a könyvet óvatosan úgy, hogy ez a lap külön legyen.
* Bevárja, hogy felemeljék ketten és akkor a mutatóujját óvatosan a lap alá tartja. Ha minden igaz legalább tíz tizenöt centivel a könyv alatt egy aprócska láng jelenik meg ami ha van valami titkos tintával írva a könyv ezen lapjára akkor azt talán sikerül felfednie.
Moon nagyon óvatos. Nem szeretné ha a könyvbe belekapna a láng. Hallja amint a templomból ki majd ismét be járkálnak de ő most csakis a könyvre koncentrál. Talán a lapjai egy árnyalatnyi szint váltanak és barnás színben fel fog valami tűnni rajtuk. Ha mégsem egy újabb próbálkozás következik.
Az asztalra való dobbantás zavarja meg, hirtelen oltja ki a lángot és néz a két nőre.*
- Tegyétek le és figyeljétek a lapot, talán sikerül előcsalogatni a keresett írást. *mondja majd a hím felé fordúl csodálkozva.*
- Te tényleg nem tudod mi az, hogy varázslat? Ne ijesztgess mert még véletlenül rajtad próbálok ki valamely nem túl barátságos mágiát. *sziszegi majd ismét a könyv felé néz. Még időbe telik amíg a felmelegített lap lehűl és ha van rajta valami az előtűnik.*
- Menjünk. *mutat egy másik, üres asztalra majd a nők felé fordul egy pillanatra.*
- Mindjárt visszajövök, kíváncsi vagyok, sikerült-e valamit előcsalogatnunk.
* Néhány lépéssel távolabb halkabbra fogva néz ismét a harcosra.*
- Jól bánsz a fegyverekkel. *szól elgondolkodva.*
- Szeretném megtudni van-e családod akikhez tartozol vagy esetleg lenne kedved hozzánk csatlakozni. *mondja ki egyenesen. A köntörfalazás nem az ő feladata, a hím meg amúgy is megalkudhat a saját árára ha akar.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
* A kérdésére sajnos mind a két nőtől nemleges választ kap. Kár. A számolgatás nem jár szerencsével, bár talán valamire azok az értelmetlennek tűnő szavak is fognak utalni.
A fehér hajú nő kérdése igen csak megfogja. Vajon egy entitás idézhet-e meg egy másikat? Fogalma sincs róla de nem feltételezné.*
- Neki szerintem valamiben kell változtatnia az idéző körön. Talán a kristályokat kell másképpen letennie. Nem tudom. *mondja elgondolkodva de már folytatja is a merengést.*
- Eddig még sohasem idéztem meg semmit, bár néha gondolkodtam rajta, hogy jó volna elbeszélgetni a családom védőivel. *mondja majd talán itt jut eszébe, hogy ő csak úgy egyszerűen odaállított a két elveszettnek tűnő nő mellé, sem név sem semmi.*
- Elnézéseteket kérem. Moonxylwery vagyok, de szólítsatok csak Moonak. *mondja majd várakozva néz a két nő felé, hogy válaszként ő is kapjon két nevet.
Nemsokára ismét a könyv felé fordul és ismét lapozgat pont ottan kikötve ahol az imént a két nő figyelte a lapokat. Most még meg is tapogatja Moon majd felé hajol, megszagolja.*
- Mintha nem egyszerű pergamen szaga volna. *jegyzi meg.*
- Talán kissé savanykás? *kérdezi és már mutatná is a két nőnek, hogy ők is forgassák meg amikor hirtelen ötlettől vezérelve fordul hozzájuk.*
- Tartsátok a magasba a könyvet óvatosan úgy, hogy ez a lap külön legyen.
* Bevárja, hogy felemeljék ketten és akkor a mutatóujját óvatosan a lap alá tartja. Ha minden igaz legalább tíz tizenöt centivel a könyv alatt egy aprócska láng jelenik meg ami ha van valami titkos tintával írva a könyv ezen lapjára akkor azt talán sikerül felfednie.
Moon nagyon óvatos. Nem szeretné ha a könyvbe belekapna a láng. Hallja amint a templomból ki majd ismét be járkálnak de ő most csakis a könyvre koncentrál. Talán a lapjai egy árnyalatnyi szint váltanak és barnás színben fel fog valami tűnni rajtuk. Ha mégsem egy újabb próbálkozás következik.
Az asztalra való dobbantás zavarja meg, hirtelen oltja ki a lángot és néz a két nőre.*
- Tegyétek le és figyeljétek a lapot, talán sikerül előcsalogatni a keresett írást. *mondja majd a hím felé fordúl csodálkozva.*
- Te tényleg nem tudod mi az, hogy varázslat? Ne ijesztgess mert még véletlenül rajtad próbálok ki valamely nem túl barátságos mágiát. *sziszegi majd ismét a könyv felé néz. Még időbe telik amíg a felmelegített lap lehűl és ha van rajta valami az előtűnik.*
- Menjünk. *mutat egy másik, üres asztalra majd a nők felé fordul egy pillanatra.*
- Mindjárt visszajövök, kíváncsi vagyok, sikerült-e valamit előcsalogatnunk.
* Néhány lépéssel távolabb halkabbra fogva néz ismét a harcosra.*
- Jól bánsz a fegyverekkel. *szól elgondolkodva.*
- Szeretném megtudni van-e családod akikhez tartozol vagy esetleg lenne kedved hozzánk csatlakozni. *mondja ki egyenesen. A köntörfalazás nem az ő feladata, a hím meg amúgy is megalkudhat a saját árára ha akar.*
A varázsló feltartja mutatóujját, melynek hatására a varázsló ujjbegyén aprócska láng gyúl, majd egy körön belül belül kialszik. Ha a varázsló egy gyertyára mutat rá, akkor a gyertya gyullad meg, legyen bármilyen távolságra.
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:51:56
Üzenet elküldve: 2015-07-30 18:51:56
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Eredet //
* Figyeli egy darabig, míg a mélységi próbálja megfejteni az írást, s mikor megkérdezi, hogy jutottak-e valameddig, megrázza fejét. Szimpatikus neki ez a fekete elf, de ez nem jelenti azt, hogy ne tépné szét szívesen, ha nem próbálna legalább segíteni rajtuk. Ám mivel ez megtörténik, így viszonylag barátságos mosolyt erőltet arcára és üdvözli a megérkező alakot is. Akikből kettő is van Moonon kívül. Szép kis brigádot vonzott magával, ám remélhetőleg ennél már nem lesznek sokkal többen. Gyorsan végigfuttatja szemeit a másik két érkezőn is, de mivel azok nem igen foglalkoznak velük, csak a sötételf után loholnak, mint a kutyák, így elfordítja tekintetét és Moonra pillant ismételten.
Ezután sóhaj következik. *
- Na, mit rejtenek a lapok? * Mosolyodik el, ha úgy tűnik végez vele, vagy feladja. Jó neki, ha csak részleteket tudnak meg, persze sokkal jobb lenne mindent egyből tudni... *
* Figyeli egy darabig, míg a mélységi próbálja megfejteni az írást, s mikor megkérdezi, hogy jutottak-e valameddig, megrázza fejét. Szimpatikus neki ez a fekete elf, de ez nem jelenti azt, hogy ne tépné szét szívesen, ha nem próbálna legalább segíteni rajtuk. Ám mivel ez megtörténik, így viszonylag barátságos mosolyt erőltet arcára és üdvözli a megérkező alakot is. Akikből kettő is van Moonon kívül. Szép kis brigádot vonzott magával, ám remélhetőleg ennél már nem lesznek sokkal többen. Gyorsan végigfuttatja szemeit a másik két érkezőn is, de mivel azok nem igen foglalkoznak velük, csak a sötételf után loholnak, mint a kutyák, így elfordítja tekintetét és Moonra pillant ismételten.
Ezután sóhaj következik. *
- Na, mit rejtenek a lapok? * Mosolyodik el, ha úgy tűnik végez vele, vagy feladja. Jó neki, ha csak részleteket tudnak meg, persze sokkal jobb lenne mindent egyből tudni... *
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:49:29
Üzenet elküldve: 2015-07-30 16:49:29
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
*Kellőképp kiszellőztette a fejét, egy kicsit még a fűre is kifeküdt, hogy a tanulás miatti fejzúgását valamelyest enyhítse. A friss levegő végül megteszi a hatását, így elérkezettnek látja az időt, hogy újra belépjen a templom jótékony félhomállyal áldott vagy terhelt belső terébe. Sok minden persze nem változott az elmúlt rövidnek mondható időben, de mégiscsak elmondható, hogy most már ismerősnek mondhatja magát errefelé. Nagy levegőt vesz, egy ideig figyelmesen vizsgálgatja az impozáns kőszobrokat, hogy újra koncentrált állapotba kerüljön, s csak az után lát neki a mágia alapjaiban való további elmélyülésnek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122