* Ariette nagyon fáradt már, mivel egész nap csak a könyveket bújta. Itt-ott eszébe jutott a tegnapi sértés, de nem nagyon foglalkozik vele. Kicsit lepihen, pont az mögött a szobor mögött, ami egy hatalmas varázslót jformáz. Lehunyja a szemét, és elalszik a fáradtságtól. Léptekre ébred fel. Kinyitja a szemét, és lám, egy lányt lát meg maga előtt. Azt hiszi, valamiféle varázsló, vagy tanító, ezért illedelmesen feláll, és meghajol.*
- Üdvözlöm! * szól alázatosan, de nagyon félénken és halkan a mágusnak vélt nőhöz, aki éppen indul kifelé, így nem csoda, hogy az vélhetőleg nem is hallja meg, hiszen Ariette sem akarja nagyon, hogy bárki is meghallja, nem nagyon tudja hogy viselkedjen az emberekkel.De ekkor eszébe jut, hogy nem szabad ilyen félénknek lennie, mert akkor sosem lesz varázsló. Meglátja azt is, hogy az idegen táskájában mozog valami. A mestere felé fordul, és kérdően néz rá, aki csak egy bólintással nyugtázza a pillantást.*
" Megőrülök, hogy sosem tudok biztos lenni magamban, és mindenki felé félénken szólok." *morog magában dühösen, majd eszébe jut valami.*
" Sebaj, még nem biztos, hogy lekéstem a köszönésről, ezzel majd felhívom a figyelmét "* szól magában, majd mivel fel szeretne vágni a mesterének,és nem szeretné magát illetlennek látszatni, megpróbálja előidézni a tomboló orkán nevű varázslatot, így talán még nem késett le a köszönésről.*
A varázsló egy Tomboló orkán nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására fülrepesztő üvöltés rémíti meg a hallótávolságon belül lévőket.