Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 76 (1501. - 1520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1520. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 13:09:15
Üzenet elküldve: 2013-07-16 13:09:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Miközben a nő válaszát várja, egy idegen lép melléjük és megkocogtatta a kardját jelzésképpen. Kihívóan és gúnyosan szegezi neki a kérdést, hogy miért zaklat egy ártatlan lányt pont egy templomban. Végigméri az idegent mielőtt válaszolna. Ennek is vörös haja van mint a nőnek, testalkata erőteljesebb mint az övé.* - Mit szól bele ez a nyomorult ember, talán valami ónjelólt testőr aki kiáll minden nő védelmében? Elég bájgúnárnak néz ki, de nem hagyom annyiban, hogy kérdőre vonjon.- * gondolja végig dühösen. Ám mielőtt visszaszólhatna valami durvát a férfi körül ezüstös fények kezdenek villódzni, és a fények szuggesztív hatására dühe alábbhagy.* - Varázslat!- *állapítja meg azonnal.* - Ez a férfi egy mágus.- *vonja le az egyértelmű következtetést.*
* Valamit azonban mondani kell, nem maradhat alább egy éles helyzetben. Apja egy régi mondását idézi fel és veti oda a vörös hajúnak.*
- Egy nő sosem ártatlan, főleg amelyik annak néz ki. Az ajánlatom pedig nem neked szól, hacsak nem férje vagy.- * elégedetten kihúzza magát annak a tudatában, hogy frappánsan visszaszólt a kötekedő fickónak.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 13:10:55
* Valamit azonban mondani kell, nem maradhat alább egy éles helyzetben. Apja egy régi mondását idézi fel és veti oda a vörös hajúnak.*
- Egy nő sosem ártatlan, főleg amelyik annak néz ki. Az ajánlatom pedig nem neked szól, hacsak nem férje vagy.- * elégedetten kihúzza magát annak a tudatában, hogy frappánsan visszaszólt a kötekedő fickónak.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 13:10:55
1519. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 12:30:14
Üzenet elküldve: 2013-07-16 12:30:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Az első sorokban ücsörögve, szinte belebújva a tekercsekbe, kellemes nyugalom árad szét a Vörös testében, szinte már teljesen el is felejtette, hogy a reggele nem éppen indult rózsásan, hiszen valami szerencsétlen madár a hajába akart fészkelni. Ilyen egy szerencsétlen ébredése már régen volt, az már biztos! Most viszont felelevenítve azokat a varázslatokat, melyek már mélyen leülepedtek elméjében, jó érzés tölti el. Úgy érzi, hogy most akár még koncentrálás nélkül is képes lenne egy orkánt gerjeszteni, persze számításba véve, hogy egy templom belsejében ücsörög.. Nem lenne túl célszerű! Az idő, melyet a tanulmányozással töltött most, csupán arra volt jó, hogy felelevenítse a régről tanultakat, hiszen új tekercsek még nem érkeztek - az egyik tanítótól mondjuk meg tudta, hogy az elkövetkezendő napokban esélyes, hogy kicsit felújítják a 'készleteket'.
Egy lágy félmosollyal és egy nagyobb sóhajjal zárja le végül magában a kellemes reggelt - hiányzott már neki ez a légkör is, ugyanakkor valami mintha mégis zavarná. Enyhe bűntudat gyötri, természetesen tudja, hogy honnan ered.. Lelkiismerete épp szidja hevesen belülről, amiért Caithot ott hagyta az éjjel, hiszen szegény nagyon meg volt szeppenve, amit bár szerencsére sikerült megtöredeznie a Vörösnek, ugyanakkor az ő esetében egy első találkozás során nem oldódhat fel minden zavartság. Már csak azt reméli, hogy megfogadta tanácsát, s minél előbb kivett egy szobát. ~Miért nem maradtam tovább.. ~
Néz kissé haragosan maga elé, majd egy fél pillantást vet maga mögé, szinte akaratlanul. Ám vérvörös íriszei azonnal felcsillannak, s minden negatív érzés eltűnik rögtön, mely az imént kezdett táplálódni. Örömmel látja, hogy a hölgyemény figyelt szavaira, s meglátogatta a templomot - mintha elejtette volna neki, hogy ő is itt fogja tölteni az idejét a mai nap.. Erre a gondolatra a férfi el is vigyorodik, azonban mielőtt odamenne hozzá, úgy dönt, hogy meglepi egy kicsit, hiszen a fogadóban elejtett kis varázslatát is érdeklődve figyelte Caith, akkor remélhetőleg a következőek még jobban tetszeni fognak neki!
Halkan, mély hangján mormolni kezdi az igét, minek hatására váratlanul apró, ezüstös lények jelennek meg Mordach körül, melyek pillanatokon belül nagyon apró tündér alakot öltenek. Csillogásuk elárulhatja a férfit, hiszen fényük pont vörös hajzuhatagjára vetül, ugyanakkor ő még nem fordul hátra a hölgyemény felé, ellenben a kis ezüstös lényekkel, akik játékosan röpködnek oda Caithoz, ráülnek a vállára, az ölébe, s mélységes nyugalmat árasztva játszadoznak körülötte.
A Vörös is jól érzi a belőlük áradó lágy hangulatot, s pár perc eltelte után fel is áll a padok közül, majd ott hagyva a tekercseket, megindul a hölgy felé. Azonban váratlanul a kis ezüstös tündérlények teljesen eltűnnek, ahogy egy csuklyás alak lép oda Caith mellé. Ahogy Mordach közelebb ér hozzá, halkan megkocogtatja az oldalán pihengető kardot jelzésül, s félig felvont szemöldökkel szólal fel, mikor odaér hozzájuk.*
- Te aztán tudod, hogy kell egy hölgyet megnyerni, nem igaz? *mondja gúnyosan, miközben célzóan végignéz az illetőn* Pénzre lenne szükséged, és ezért egy ártatlan lányt zaklatsz? *teszi karba kezeit, s közelebb lép Caithoz* 'Talán segíthetünk egymáson.' *idézi fel hangosan a Vörös a csuklyástól az elhangzottakat* Ha nem bánja a hölgyemény *néz rá, s tart egy apró szünetet*, s ha te sem *mondja gúnyos félmosollyal*, akkor én is meghallgatnám azt az ajánlatot, biztosan nagyon érdekes lehet, ha már egy templomban, egy magányosan ücsörgő hölgynek tetted meg!
*Természetesen nem akarja véresen komolyan kezelni ezt az illetlen férfit, hiszen az csak Caith számára lenne kellemetlen, ha esetleg a szóváltásból valami rosszabb kerekedne, emellett helyette sem akarja elküldeni a csuklyást, hiszen nem tudja, hogy felkeltette-e az elf lányzó érdeklődését, ezért a 'biztonság' kedvéért szállt be a beszélgetésbe. Végezetül pedig széttárja karjait, s kissé megvető vigyorral , hangosan felszólal. *
- Ellenvetés?
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
Egy lágy félmosollyal és egy nagyobb sóhajjal zárja le végül magában a kellemes reggelt - hiányzott már neki ez a légkör is, ugyanakkor valami mintha mégis zavarná. Enyhe bűntudat gyötri, természetesen tudja, hogy honnan ered.. Lelkiismerete épp szidja hevesen belülről, amiért Caithot ott hagyta az éjjel, hiszen szegény nagyon meg volt szeppenve, amit bár szerencsére sikerült megtöredeznie a Vörösnek, ugyanakkor az ő esetében egy első találkozás során nem oldódhat fel minden zavartság. Már csak azt reméli, hogy megfogadta tanácsát, s minél előbb kivett egy szobát. ~Miért nem maradtam tovább.. ~
Néz kissé haragosan maga elé, majd egy fél pillantást vet maga mögé, szinte akaratlanul. Ám vérvörös íriszei azonnal felcsillannak, s minden negatív érzés eltűnik rögtön, mely az imént kezdett táplálódni. Örömmel látja, hogy a hölgyemény figyelt szavaira, s meglátogatta a templomot - mintha elejtette volna neki, hogy ő is itt fogja tölteni az idejét a mai nap.. Erre a gondolatra a férfi el is vigyorodik, azonban mielőtt odamenne hozzá, úgy dönt, hogy meglepi egy kicsit, hiszen a fogadóban elejtett kis varázslatát is érdeklődve figyelte Caith, akkor remélhetőleg a következőek még jobban tetszeni fognak neki!
Halkan, mély hangján mormolni kezdi az igét, minek hatására váratlanul apró, ezüstös lények jelennek meg Mordach körül, melyek pillanatokon belül nagyon apró tündér alakot öltenek. Csillogásuk elárulhatja a férfit, hiszen fényük pont vörös hajzuhatagjára vetül, ugyanakkor ő még nem fordul hátra a hölgyemény felé, ellenben a kis ezüstös lényekkel, akik játékosan röpködnek oda Caithoz, ráülnek a vállára, az ölébe, s mélységes nyugalmat árasztva játszadoznak körülötte.
A Vörös is jól érzi a belőlük áradó lágy hangulatot, s pár perc eltelte után fel is áll a padok közül, majd ott hagyva a tekercseket, megindul a hölgy felé. Azonban váratlanul a kis ezüstös tündérlények teljesen eltűnnek, ahogy egy csuklyás alak lép oda Caith mellé. Ahogy Mordach közelebb ér hozzá, halkan megkocogtatja az oldalán pihengető kardot jelzésül, s félig felvont szemöldökkel szólal fel, mikor odaér hozzájuk.*
- Te aztán tudod, hogy kell egy hölgyet megnyerni, nem igaz? *mondja gúnyosan, miközben célzóan végignéz az illetőn* Pénzre lenne szükséged, és ezért egy ártatlan lányt zaklatsz? *teszi karba kezeit, s közelebb lép Caithoz* 'Talán segíthetünk egymáson.' *idézi fel hangosan a Vörös a csuklyástól az elhangzottakat* Ha nem bánja a hölgyemény *néz rá, s tart egy apró szünetet*, s ha te sem *mondja gúnyos félmosollyal*, akkor én is meghallgatnám azt az ajánlatot, biztosan nagyon érdekes lehet, ha már egy templomban, egy magányosan ücsörgő hölgynek tetted meg!
*Természetesen nem akarja véresen komolyan kezelni ezt az illetlen férfit, hiszen az csak Caith számára lenne kellemetlen, ha esetleg a szóváltásból valami rosszabb kerekedne, emellett helyette sem akarja elküldeni a csuklyást, hiszen nem tudja, hogy felkeltette-e az elf lányzó érdeklődését, ezért a 'biztonság' kedvéért szállt be a beszélgetésbe. Végezetül pedig széttárja karjait, s kissé megvető vigyorral , hangosan felszólal. *
- Ellenvetés?
A varázsló egy Kerubi tánc nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására ezüstös fényű jelenségek manifesztálódnak a varázsló 10 méteres körzetében, s ezek táncjátéka békét és nyugalmat szül még a legforrongóbb hangulat közepette is. Hatása az elmondást követő körben érvényesül és azt követően már nincs közvetlen befolyása a dolgok további alakulásában.
1518. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 11:16:51
Üzenet elküldve: 2013-07-16 11:16:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
//Gaith Ashsat//
*Sajnos a tanulás nehezebb mint gondolta. Nem sikerül előrébb haladnia a mágia felé vezető ösvényen. De nem adja fel. Kimegy az oktató cellájából, majd körbenéz a templomban. Egy vörös hajú, emberi mértékkel csinos nőt pillant meg. Nemesi vonásai , elegáns ruhái úri származásra utalnak, és ez pedig talán némi munkát és pénzt jelenthet neki. Főleg, mert úgy látja a nő nincs valami jó bőrben, elég nyúzottnak tűnik. Úgy dönt megszólítja.*
- Légy üdvözölve hölgyem. Ne vedd rossz néven, de elég ramatyul nézel ki. Talán segíthetünk egymáson. Nekem pénzre van szükségem, neked talán valami másra.-
* Elmondja mondókáját mely kissé rámenősre sikeredett, de sose volt erőssége a türelem. A nő reakcióját várva kérdőn néz rá.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 11:49:14
*Sajnos a tanulás nehezebb mint gondolta. Nem sikerül előrébb haladnia a mágia felé vezető ösvényen. De nem adja fel. Kimegy az oktató cellájából, majd körbenéz a templomban. Egy vörös hajú, emberi mértékkel csinos nőt pillant meg. Nemesi vonásai , elegáns ruhái úri származásra utalnak, és ez pedig talán némi munkát és pénzt jelenthet neki. Főleg, mert úgy látja a nő nincs valami jó bőrben, elég nyúzottnak tűnik. Úgy dönt megszólítja.*
- Légy üdvözölve hölgyem. Ne vedd rossz néven, de elég ramatyul nézel ki. Talán segíthetünk egymáson. Nekem pénzre van szükségem, neked talán valami másra.-
* Elmondja mondókáját mely kissé rámenősre sikeredett, de sose volt erőssége a türelem. A nő reakcióját várva kérdőn néz rá.*
A hozzászólás írója (Olfreen Lángszem) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.16 11:49:14
1517. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-16 01:05:44
Üzenet elküldve: 2013-07-16 01:05:44
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Szelíd
*Fogalma sincs, hogy került ide.
Kifejezetten rossz éjszakája volt; a zavaros, sötét álomképek ébredés után is ott egyensúlyoztak tudata peremén, s nem tették könnyebbé a visszaalvást. Így néhány órányi agonizálás után úgy dönt, a kialvatlanság és a tompa, de kitartó fejfájás ellenére felkel, és megnézi magának a piacot, ahogy asztaltársa elôzô este javasolta. Nem sokat törôdik fésülködéssel vagy tükrökkel, az este összekoszolódott ruhát fehér blúzra és nadrágra cseréli, haját pedig laza kontyba köti, amelybôl azonban már néhány perc elteltével kicsúszik egy-két tincs. Összességében nem kelt túl összeszedett vagy kipihent benyomást.
Ahogy kilép a fogadó ajtaján, egy pillanatra eltûnôdik, nem kéne-e mégis visszafordulnia és sétálgatás helyett a takaró alatt töltenie a napot. Végül azonban az akaraterô gyôzedelmeskedik a nyûgösség felett, így néhány tétova lépés megtétele után megállítja az elsô szembejövôt, és az álmosságtól még kissé kásás hangon megtudakolja, merre találja a piacteret. A férfi széles karmozulatokkal jelezve a helyes irányt, készségesen és igen hangosan magyaráz: elôször jobbra, aztán balra, egyenesen elôre, el sem lehet téveszteni, lehetetlen elveszni...
Most pedig itt van.
Az épület határozottan templomszerû, így nem kell sokat gondolkoznia azon, hol is van az az itt. Mindössze azt nem tudja, hogy jutott ide, és hogy juthatna vissza a fogadóba. Mivel azonban a fejfájása nem csillapodik, úgy dönt, a tûzô nap elôl a templomba menekül, megpihen bent egy kicsit.
Belépve halk, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a kellemes félhomályt és csendet - mintha máris enyhülne a lüktetés a fejében... Leül a hátsó padok egyikébe; külsô szemlélônek nehéz lenne megállapítania, vajon alszik vagy elmélkedik, ahogy lehunyt szemmel, kissé elôredôlve üldögél. Valahol a kettô között egyensúlyozva igyekszik rendet teremteni a gondolatai közt, kiélvezve a csendet és nyugalmat, ami itt fogadja.*
Kifejezetten rossz éjszakája volt; a zavaros, sötét álomképek ébredés után is ott egyensúlyoztak tudata peremén, s nem tették könnyebbé a visszaalvást. Így néhány órányi agonizálás után úgy dönt, a kialvatlanság és a tompa, de kitartó fejfájás ellenére felkel, és megnézi magának a piacot, ahogy asztaltársa elôzô este javasolta. Nem sokat törôdik fésülködéssel vagy tükrökkel, az este összekoszolódott ruhát fehér blúzra és nadrágra cseréli, haját pedig laza kontyba köti, amelybôl azonban már néhány perc elteltével kicsúszik egy-két tincs. Összességében nem kelt túl összeszedett vagy kipihent benyomást.
Ahogy kilép a fogadó ajtaján, egy pillanatra eltûnôdik, nem kéne-e mégis visszafordulnia és sétálgatás helyett a takaró alatt töltenie a napot. Végül azonban az akaraterô gyôzedelmeskedik a nyûgösség felett, így néhány tétova lépés megtétele után megállítja az elsô szembejövôt, és az álmosságtól még kissé kásás hangon megtudakolja, merre találja a piacteret. A férfi széles karmozulatokkal jelezve a helyes irányt, készségesen és igen hangosan magyaráz: elôször jobbra, aztán balra, egyenesen elôre, el sem lehet téveszteni, lehetetlen elveszni...
Most pedig itt van.
Az épület határozottan templomszerû, így nem kell sokat gondolkoznia azon, hol is van az az itt. Mindössze azt nem tudja, hogy jutott ide, és hogy juthatna vissza a fogadóba. Mivel azonban a fejfájása nem csillapodik, úgy dönt, a tûzô nap elôl a templomba menekül, megpihen bent egy kicsit.
Belépve halk, megkönnyebbült sóhajjal nyugtázza a kellemes félhomályt és csendet - mintha máris enyhülne a lüktetés a fejében... Leül a hátsó padok egyikébe; külsô szemlélônek nehéz lenne megállapítania, vajon alszik vagy elmélkedik, ahogy lehunyt szemmel, kissé elôredôlve üldögél. Valahol a kettô között egyensúlyozva igyekszik rendet teremteni a gondolatai közt, kiélvezve a csendet és nyugalmat, ami itt fogadja.*
1516. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 23:27:30
Üzenet elküldve: 2013-07-15 23:27:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a templomhoz, körbenéz és szinte érzi a tudás illatát. Reméli, hogy el tudja kezdeni a tanulást minél előbb, mert nagyon ácsingózik a mágiával elérhető hatalomra. Fellépdel a templom lépcsőin, szinte fut felfelé. Egy tanítóba botlik, aki épp lefelé igyekszik.*
- Hová ily sietve, a tudás nem fut el előled.- * Kérdezi tőle a férfi-*
- Ha el nem is futott, de elvenni már vették el tőlem a lehetőséget a tudásra. - *Feleli neki.* - Most nem hagyom elveszni a lehetőséget.-
- Térj hát be és tanulj, amit itt tanulsz senki nem veheti el tőled.- * Válaszol neki a tanító, majd távozik.
Belép a templomba. A reggeli fény vékony pászmákban szűrődik át a templom ablakain. Novíciusok jönnek-mennek, intézik reggeli teendőjüket. Elindul az oktatók terme felé, ideje elkezdeni tanulni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.16 11:24:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
- Hová ily sietve, a tudás nem fut el előled.- * Kérdezi tőle a férfi-*
- Ha el nem is futott, de elvenni már vették el tőlem a lehetőséget a tudásra. - *Feleli neki.* - Most nem hagyom elveszni a lehetőséget.-
- Térj hát be és tanulj, amit itt tanulsz senki nem veheti el tőled.- * Válaszol neki a tanító, majd távozik.
Belép a templomba. A reggeli fény vékony pászmákban szűrődik át a templom ablakain. Novíciusok jönnek-mennek, intézik reggeli teendőjüket. Elindul az oktatók terme felé, ideje elkezdeni tanulni.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.16 11:24:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1515. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:23:30
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:23:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
* A nőre szegezi tekintetét. Már egy napja meg sem mozdul...ennyire nem türelmes, intézzék el a testvérek a dolgot. Miért mindig neki, Melongnak, a Tükörnek kell intézkednie, ha az egyházat valamilyen veszély fenyegeti? Mi ő? Patróna? Ki tudja...
"A fenébe is már..."
*Gondolkodóba esik. Nem tudja mégis mitévő legyen...Eredjen a forrófejű Nomir nyomába, vagy netalántán szólítsa meg a tolvajt?
És ha mégsem a nő a tolvaj? Vagy ha harcolnia kellene? Nem fél, de a Templomot nem szívesen festi be más vérével.
Nehéz döntést hoznia, de végül meg kell tennie. Feláll, a Gyilkos után tekint, majd vissza a nőre. Az ő feladata itt befejeződött. Végre ismét kipihente magát, ezért tettre kész. Ha Gharet felkérné, talán még kalandozni is elmenne valamelyik városrészbe. De nem gyilkolna. Azt másra tartogatja.*
-Pfhú...
*Sóhajt egyet, majd az ajtó felé indul.*
"A fenébe is már..."
*Gondolkodóba esik. Nem tudja mégis mitévő legyen...Eredjen a forrófejű Nomir nyomába, vagy netalántán szólítsa meg a tolvajt?
És ha mégsem a nő a tolvaj? Vagy ha harcolnia kellene? Nem fél, de a Templomot nem szívesen festi be más vérével.
Nehéz döntést hoznia, de végül meg kell tennie. Feláll, a Gyilkos után tekint, majd vissza a nőre. Az ő feladata itt befejeződött. Végre ismét kipihente magát, ezért tettre kész. Ha Gharet felkérné, talán még kalandozni is elmenne valamelyik városrészbe. De nem gyilkolna. Azt másra tartogatja.*
-Pfhú...
*Sóhajt egyet, majd az ajtó felé indul.*
1514. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:13:49
Üzenet elküldve: 2013-07-15 13:13:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Bár alapvetően türelmes most mégis dühösen tekint a szerzetesre.*
"Mi van? Teljesen feleslegesen jöttem ide? Az istenek verjék meg! Reméltem, hogy legalább valami harc vagy kaland lesz! Egy átkozott nő miatt kellett ide jönnöm!"
*Fogai összecsikordulnak. Végül arcára visszaül a nyugalom, csupán szeme vet szikrákat. Rekedten ennyit mond.*
- Itt sem vagyok.
*Feláll majd fegyvereit eltéve, szó nélkül elmegy.*
"Mi van? Teljesen feleslegesen jöttem ide? Az istenek verjék meg! Reméltem, hogy legalább valami harc vagy kaland lesz! Egy átkozott nő miatt kellett ide jönnöm!"
*Fogai összecsikordulnak. Végül arcára visszaül a nyugalom, csupán szeme vet szikrákat. Rekedten ennyit mond.*
- Itt sem vagyok.
*Feláll majd fegyvereit eltéve, szó nélkül elmegy.*
1513. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-15 00:06:24
Üzenet elküldve: 2013-07-15 00:06:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 69
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*A beszámolókat és a kérdéseket méltóságteljes nyugalommal hallgatja végig a pap. Az egyedüli, amire visszakozik, az a levél. Elmondja, hogy több szemtanú jött már ide, hogy lelki erőt merítsen a nagy tudású szerzetesek szent helyén. Ysdenerinek is jólesik itt lenni. Ez a hűvös, dohos levegő, ami máskor zavarná, most egy kicsit megnyugtatja. És persze az nyugtatja meg legjobban, hogy elmondhatta az egészet és értő fülekre talál. Leirel végighallgat mindenkit. Elena és Therumon is hozzátettek ezt-azt. Az elf lány örül, hogy ebben a furcsa helyzetben van mellette egy talán hozzá hasonlóan kedves lány és egy erős, rátermett férfi, akikkel elég jól sikerül szót érteni. Valószínűleg mindegyiküknek könnyebb így, mint ha egyedül kellene megbirkózni a látottakkal és a történtekkel. Talán a lovag kivétel, mert ő elég magabiztosnak tűnik, de vele is kiegészítik, kisegítik egymást. Mindenki hozzátesz valamit a rejtély kiderítéséhez és így egymást támogatva és segítve haladnak előre, akár egy jó csapat. Pedig tegnap még nem is ismerték egymást.
Leirel magyarázata nem sok érdekességgel szolgál Ysdeneri számára. Azt remélte, hogy valahogy kötődik az ügyhöz ez a két jelkép, de itt csak általánosságokat hall. Mindamellett egy kicsit fellélegzik, hogy az ékszereken nincs rontó mágia.*
- Ha az ékszerek nem átkozottak, akkor a levél miatt menekültek el előlünk a társai, amikor bejöttünk? Olyan hirtelen eltűntek.
*Amikor a pap rá akarja tenni a láncot, először hátralép, mert megijed. Majd végigfut a fején, hogy itt nem kell félnie. Engedi, hogy Leirel a nyakába helyezze a láncot és ahogy ez megtörténik, úgy érzi, mintha egy másik testtel érintkezne és békesség önti el a lelkét. Egy kicsit hízeleg is neki, amit a pap mond a jelképekről, de azt furcsának találja, amit Elenáról állít. A halál és a sötétség lett volna az utolsó dolog, ami az apró tündérlányról eszébe jut. Talán olyan titkai vannak, amiket a pap megérzett valahogy? Azt mondta, együtt teljességet alkotnak. Erre Ysdeneri nem tud mit mondani, ez a pap szakterülete, nem az övé. Szörnyű dolgokat látott ma, de nem lát rá okot, hogy ne higyjen Leirelnek. Már csak azt nem érti, hogy a koldus honnan szerezte ezeket.*
- Leirel, olyan kínos, hogy ... Az az ember nemrég halt meg, mi pedig elvettük az ékszereit és most én viselem. Furcsa, mintha élne és megnyugtatna, de...de ezt akkor is kellemetlennek érzem!
*A kérdésre megint odanyújtja a levelet:*
- A levél alján állt ez a cím.*mutat rá a pergamen legalsó soraira. Ezután oda mutat, ahol Ebeth észrevette az anyagba nyomott rózsát.*
- Látja? Ebben is fehér rózsa van. A virág, amit az áldozatoknál láttunk, gyönyörű tiszta fehér volt, akárcsak a hó! Amíg be nem szennyezte a vér.*mondja elkomoruló arccal.*
*A beszámolókat és a kérdéseket méltóságteljes nyugalommal hallgatja végig a pap. Az egyedüli, amire visszakozik, az a levél. Elmondja, hogy több szemtanú jött már ide, hogy lelki erőt merítsen a nagy tudású szerzetesek szent helyén. Ysdenerinek is jólesik itt lenni. Ez a hűvös, dohos levegő, ami máskor zavarná, most egy kicsit megnyugtatja. És persze az nyugtatja meg legjobban, hogy elmondhatta az egészet és értő fülekre talál. Leirel végighallgat mindenkit. Elena és Therumon is hozzátettek ezt-azt. Az elf lány örül, hogy ebben a furcsa helyzetben van mellette egy talán hozzá hasonlóan kedves lány és egy erős, rátermett férfi, akikkel elég jól sikerül szót érteni. Valószínűleg mindegyiküknek könnyebb így, mint ha egyedül kellene megbirkózni a látottakkal és a történtekkel. Talán a lovag kivétel, mert ő elég magabiztosnak tűnik, de vele is kiegészítik, kisegítik egymást. Mindenki hozzátesz valamit a rejtély kiderítéséhez és így egymást támogatva és segítve haladnak előre, akár egy jó csapat. Pedig tegnap még nem is ismerték egymást.
Leirel magyarázata nem sok érdekességgel szolgál Ysdeneri számára. Azt remélte, hogy valahogy kötődik az ügyhöz ez a két jelkép, de itt csak általánosságokat hall. Mindamellett egy kicsit fellélegzik, hogy az ékszereken nincs rontó mágia.*
- Ha az ékszerek nem átkozottak, akkor a levél miatt menekültek el előlünk a társai, amikor bejöttünk? Olyan hirtelen eltűntek.
*Amikor a pap rá akarja tenni a láncot, először hátralép, mert megijed. Majd végigfut a fején, hogy itt nem kell félnie. Engedi, hogy Leirel a nyakába helyezze a láncot és ahogy ez megtörténik, úgy érzi, mintha egy másik testtel érintkezne és békesség önti el a lelkét. Egy kicsit hízeleg is neki, amit a pap mond a jelképekről, de azt furcsának találja, amit Elenáról állít. A halál és a sötétség lett volna az utolsó dolog, ami az apró tündérlányról eszébe jut. Talán olyan titkai vannak, amiket a pap megérzett valahogy? Azt mondta, együtt teljességet alkotnak. Erre Ysdeneri nem tud mit mondani, ez a pap szakterülete, nem az övé. Szörnyű dolgokat látott ma, de nem lát rá okot, hogy ne higyjen Leirelnek. Már csak azt nem érti, hogy a koldus honnan szerezte ezeket.*
- Leirel, olyan kínos, hogy ... Az az ember nemrég halt meg, mi pedig elvettük az ékszereit és most én viselem. Furcsa, mintha élne és megnyugtatna, de...de ezt akkor is kellemetlennek érzem!
*A kérdésre megint odanyújtja a levelet:*
- A levél alján állt ez a cím.*mutat rá a pergamen legalsó soraira. Ezután oda mutat, ahol Ebeth észrevette az anyagba nyomott rózsát.*
- Látja? Ebben is fehér rózsa van. A virág, amit az áldozatoknál láttunk, gyönyörű tiszta fehér volt, akárcsak a hó! Amíg be nem szennyezte a vér.*mondja elkomoruló arccal.*
1512. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:39:38
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:39:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Látja, hogy társa már fegyvereket rántott. Nem tudja elképzelni, hogy lehet ennyire forróvérű egy orvgyilkos*
"Mit csinál ez? Nem tud várni?"
-Várunk, Gharet...Várunk...
*A nő továbbra is csak nézelődik. Nem csinál semmit, talán még a kardos Gyilkos sem keltett szemében feltűnést. Hidegvérű. Melong egyre biztosabb benne, hogy megtalálta, akit látott...a tolvajt.*
-Ő lesz az, testvérem.
*Mondja társának, és hidegen bámulja tovább a célpontot.*
"Mit csinál ez? Nem tud várni?"
-Várunk, Gharet...Várunk...
*A nő továbbra is csak nézelődik. Nem csinál semmit, talán még a kardos Gyilkos sem keltett szemében feltűnést. Hidegvérű. Melong egyre biztosabb benne, hogy megtalálta, akit látott...a tolvajt.*
-Ő lesz az, testvérem.
*Mondja társának, és hidegen bámulja tovább a célpontot.*
1511. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:02:43
Üzenet elküldve: 2013-07-14 21:02:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*Nem érdekli, hogy templom, bár ő maga is vallásos, kivont karddal a kezébe lép a templomba, míg másik tenyerébe sarlója búj meg. Lépései hangosan víz hangzanak a csöndbe. Szemét körül vizslatja a terembe.*
"Jobb ha mielőbb felkészülök. Remélem itt nem kell vért ontanom. Akkor inkább a kertbe vagy valamelyik negyedbe."
*Mikor meglátja, hogy a szerzetes leül, nem igazán érti, de ő is helyet foglal. Kezeiben görcsösen szorítja a fegyvereit, miközben végignéz a helységen.*
"Milyen régen voltam templomban!"
*Aztán a szerzeteshez szól.*
- És most? Mi lesz?
*Ő már személy szerint ölne, hadakozna, kardozna, de amíg senki nem lép fel velük szembe ellenségesen, addig nem tesz semmit. Kissé csalódott, hogy nem az fogadta amire készült. Azt hitte, hogy belép és máris rájuk támadnak és heves küzdelembe kezdenek, ahol ő kisebb, nagyobb orvgyilkos mozdulatokkal szépen mindenkit a föld alá tesz, kivéve Melongot.*
"Jobb ha mielőbb felkészülök. Remélem itt nem kell vért ontanom. Akkor inkább a kertbe vagy valamelyik negyedbe."
*Mikor meglátja, hogy a szerzetes leül, nem igazán érti, de ő is helyet foglal. Kezeiben görcsösen szorítja a fegyvereit, miközben végignéz a helységen.*
"Milyen régen voltam templomban!"
*Aztán a szerzeteshez szól.*
- És most? Mi lesz?
*Ő már személy szerint ölne, hadakozna, kardozna, de amíg senki nem lép fel velük szembe ellenségesen, addig nem tesz semmit. Kissé csalódott, hogy nem az fogadta amire készült. Azt hitte, hogy belép és máris rájuk támadnak és heves küzdelembe kezdenek, ahol ő kisebb, nagyobb orvgyilkos mozdulatokkal szépen mindenkit a föld alá tesz, kivéve Melongot.*
1510. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 20:51:50
Üzenet elküldve: 2013-07-14 20:51:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Belép a Szent Helyre, a városi Templomba. Szétnéz. Sok ember.*
"Teremtőm..."
*Egy hosszú, világosbarna hajú nőn akad meg a pillantása. A nő jelenléte frusztrálja az elméjét, és bár szerzetes, most tényleg nem félreérthető dolog környékezi gondolatait.
Meghallja társának kérdését, mire a legrövidebb választ adja.*
-Igen.
*Botját lassan leakasztja a válláról, és elindul a nővel szemközti fal felé, ahol leül.*
"Teremtőm..."
*Egy hosszú, világosbarna hajú nőn akad meg a pillantása. A nő jelenléte frusztrálja az elméjét, és bár szerzetes, most tényleg nem félreérthető dolog környékezi gondolatait.
Meghallja társának kérdését, mire a legrövidebb választ adja.*
-Igen.
*Botját lassan leakasztja a válláról, és elindul a nővel szemközti fal felé, ahol leül.*
1509. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-14 16:06:07
Üzenet elküldve: 2013-07-14 16:06:07
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 110
Játékstílus: Szelíd
// Ördögi örökség //
*Leirel rendíthetetlen nyugalommal hallgatja végig a beszámolókat, végtelen mély tekintete mindig az aktuális beszélőre szegeződik. Nem vág közbe sehol, nem siettet, mintha számlálhatatlanul sok ideje lenne csak arra, hogy a kalandorokat meghallgassa. A gyilkosságok híre ide is eljutott, többen is bejöttek, hogy az elemekhez fohászkodjanak és úgy könnyítsenek lelkük súlyán, hogy aggodalmaikat megosztják a szerzetesekkel. Igaz, nem gyóntató papok, nem is lehet ezért gyónásnak nevezni, inkább kitárták a lelküket, amit ő kedves szavakkal nyugtathatott meg. Viszont ami érdekes lehet, hogy a levelet nem veszi át, egy kézmozdulattal utasítja el még az előtt, hogy az hozzáérhetne.*
-Hallottam a gyilkosságokról, pontosabban öngyilkosságokról, és a helyiek félelmeiről, miszerint ártó szellemek szállták meg őket.
*Bólint végül határozottan, amikor mindhárman végigmondtátok, amit szerettetek volna.
Ez után némaságba süllyed, mintha a hallottak értelmét szeretné összerakni, olyan összefüggéseket keresni, amik talán még számotokra sem egyértelműek.*
-Elsőként a kisasszony kérdésére válaszolnék. A napot és a holdat sok kultúrában tisztelik istenként, de még ennél is elterjedtebb jelképes szerepük. Ketten együtt jelentik a teljességet, az élet természetes körforgását. A nap az élet, a hold a halál. Az arany a fényesség, az ezüst a sötétség.
*Előre nyúl, és ha Therumon valóban elővette az ékszereket, akkor kezébe veszi őket, jobba a napot, balba a holdat, hogy alaposabban megvizsgálja.*
-Ezeken nincs rontó varázs, szerintem azért ajánlotta fel, mert a két medál kísértetiesen emlékeztet a hölgyekre. Kegyed szőke, akár a nap sugarai, tiszta és fényes, maga az élet. Ön pedig hűvös, titokzatos, a sötétben jár, akár az ezüstös fényű hold.
*Ahogy előre lép, hosszú, fekete haját mintha valami láthatatlan szellő lebbentené meg. Elsőként Ysdeneri előtt állapodik meg, hogy nyakába akassza az aranyláncot, rajta a napmedállal, utána pedig Elena felé fordul, aki az ezüst ékszert kapja meg. Mindkét lány úgy érezheti, hogy a lánc szinte testmeleg, és egyfajta békét, biztonságot sugároz. Vajon a szerzetes mágiájának köszönhető vagy pedig a csecsebecsék rejtenek magukban valami különleges varázst?
Az egyik kérdést ezzel tisztázta, de még így is túl sok, amit neki szegeztek, és amire választ kell adni.*
-Fehér rózsát mondtak? Melyik háznál történt ez pontosan?
*Mintha megélénkülne a tekintete, ahogy egy lépést téve hátra visszaáll az oltár elé, pontosan oda, ahol eddig is volt.*
-Lehet, hogy tudok valamit, bár abban nem vagyok biztos, ez mennyiben lesz a segítségükre, az is lehet, hogy nem is kapcsolódik az ügyhöz. Mondják, egészen fehér volt a rózsa?
*Leirel rendíthetetlen nyugalommal hallgatja végig a beszámolókat, végtelen mély tekintete mindig az aktuális beszélőre szegeződik. Nem vág közbe sehol, nem siettet, mintha számlálhatatlanul sok ideje lenne csak arra, hogy a kalandorokat meghallgassa. A gyilkosságok híre ide is eljutott, többen is bejöttek, hogy az elemekhez fohászkodjanak és úgy könnyítsenek lelkük súlyán, hogy aggodalmaikat megosztják a szerzetesekkel. Igaz, nem gyóntató papok, nem is lehet ezért gyónásnak nevezni, inkább kitárták a lelküket, amit ő kedves szavakkal nyugtathatott meg. Viszont ami érdekes lehet, hogy a levelet nem veszi át, egy kézmozdulattal utasítja el még az előtt, hogy az hozzáérhetne.*
-Hallottam a gyilkosságokról, pontosabban öngyilkosságokról, és a helyiek félelmeiről, miszerint ártó szellemek szállták meg őket.
*Bólint végül határozottan, amikor mindhárman végigmondtátok, amit szerettetek volna.
Ez után némaságba süllyed, mintha a hallottak értelmét szeretné összerakni, olyan összefüggéseket keresni, amik talán még számotokra sem egyértelműek.*
-Elsőként a kisasszony kérdésére válaszolnék. A napot és a holdat sok kultúrában tisztelik istenként, de még ennél is elterjedtebb jelképes szerepük. Ketten együtt jelentik a teljességet, az élet természetes körforgását. A nap az élet, a hold a halál. Az arany a fényesség, az ezüst a sötétség.
*Előre nyúl, és ha Therumon valóban elővette az ékszereket, akkor kezébe veszi őket, jobba a napot, balba a holdat, hogy alaposabban megvizsgálja.*
-Ezeken nincs rontó varázs, szerintem azért ajánlotta fel, mert a két medál kísértetiesen emlékeztet a hölgyekre. Kegyed szőke, akár a nap sugarai, tiszta és fényes, maga az élet. Ön pedig hűvös, titokzatos, a sötétben jár, akár az ezüstös fényű hold.
*Ahogy előre lép, hosszú, fekete haját mintha valami láthatatlan szellő lebbentené meg. Elsőként Ysdeneri előtt állapodik meg, hogy nyakába akassza az aranyláncot, rajta a napmedállal, utána pedig Elena felé fordul, aki az ezüst ékszert kapja meg. Mindkét lány úgy érezheti, hogy a lánc szinte testmeleg, és egyfajta békét, biztonságot sugároz. Vajon a szerzetes mágiájának köszönhető vagy pedig a csecsebecsék rejtenek magukban valami különleges varázst?
Az egyik kérdést ezzel tisztázta, de még így is túl sok, amit neki szegeztek, és amire választ kell adni.*
-Fehér rózsát mondtak? Melyik háznál történt ez pontosan?
*Mintha megélénkülne a tekintete, ahogy egy lépést téve hátra visszaáll az oltár elé, pontosan oda, ahol eddig is volt.*
-Lehet, hogy tudok valamit, bár abban nem vagyok biztos, ez mennyiben lesz a segítségükre, az is lehet, hogy nem is kapcsolódik az ügyhöz. Mondják, egészen fehér volt a rózsa?
1508. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-13 12:35:38
Üzenet elküldve: 2013-07-13 12:35:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Egészen szokásává vált, hogy minden napját vagy a templomban, vagy a könyvtárban töltse, kivéve persze, ha épp munkát kell keresnie, hogy ki tudja fizetni a Pegazusban bérelt szobát. Lehet, hogy el kéne költöznie onnan, mert nem épp olcsó mulatság, de nem tudja, hova mehetne. Annyi pénze nincs, hogy házat vegyen magának akár csak a szegénynegyedben, ha pedig bérelni akar, szinte ugyanott van. Lehet, hogy egy időre fel kellene függeszteni a kutatást, hogy rendes állást találjon, amiből össze tud kuporgatni egy házra valót? Talán lehetne tanító valamelyik gazdag családnál, hiszen megvan a tudása, hogy a csemetéket okítsa... Kár, hogy még mindig fél az emberektől, gyerekek között pedig nem úszná meg az arcán lévő sebhelyet érintő kérdéseket. Valamit pedig ki kell találni, mindenképpen, mert ez így nem állapot.
Most éppen a templomban tartózkodók társaságát gyarapítja, az alagsori félhomály és dohszag után jól esik kicsit itt lenni, mert bár fényből itt sincs sokkal több, legalább az ablakokon látszik, hogy micsoda tiszta az égbolt. Vékony csíkok csak ezek, amik a külvilágra nyílnak, de mégis békével töltik el, akár az épület belső légköre. Egy gyertyatartó mellett ülve a padban egy könyvet olvas, pont a templomról, annak építtetéséről, amikor szinte a semmiből bukkan fel egy fiúcska. Nem is tudja, miért felejti rajta a tekintetét, ahogy az egy férfihoz lép, hogy átadjon neki valamit. Lám, egy kis futár. Valahogy örül neki, hogy a gyerekeket is meg tudják szánni, ilyen apró munkákkal juttatva nekik pénzt, amit aztán hasznos dolgokra fordíthatnak. Már temetkezne is vissza a kis kitérő után a könyvbe, amikor a fiú hozzá lép, és a nevén szólítja. Meglepettségében megszólalni sem tud, csak egy suta bólintással jelzi, hogy igen, ő a keresett személy, majd átveszi a levelet, és egészen döbbenten ül, a kezében levő papírosra meredve. levél neki? Félszegen a férfi felé pillant, aki szintén kapott küldeményt, majd inkább feltöri a pecsétet, hogy megnézze, vajon mit írtak neki.
Arcán lassan rózsás pír bontakozik ki az olvasottak nyomán, szíve hevesen dobban az elismerésre. Lehetséges, hogy valaki olvasta volna valamelyik munkáját? Igaz, hogy nem kapott éppen nagy nyilvánosságot, de az írásait betehette a könyvtárba, így ha valaki éppen arra kutakodott, akár meg is találhatta és el is olvashatta. Valamiért nagyon örül neki, hogy még az ő írásait is észrevette valaki, aki láthatóan nagyra értékeli a munkáját
Amikor végzett, felkapja a fejét, tekintete az ismeretlen férfi felé fordul. Ha ő is kapott, akkor az azt jelenti, hogy bizonyára elismert tudós ő is. Mennyi sok kérdése lenne! Kár, hogy mersze nincs, hogy odamenjen, így csöndesen végignézi, ahogy az ismeretlen elsétál. Kicsit elszontyolodik ugyan, de azzal nyugtatja magát, hogy talán a rendezvényen, amire hivatalos (hivatalosak?), talán lesznek más szaktekintélyek is, akikkel beszélgethet. Viszont egy ilyen eseményre fel kell készülni, aligha állíthat oda egy bő ingben és nadrágban, még a végén kinevetnék. A könyvet tarisznyájába csúsztatja, majd észrevétlenül távozik ő is.*
*Egészen szokásává vált, hogy minden napját vagy a templomban, vagy a könyvtárban töltse, kivéve persze, ha épp munkát kell keresnie, hogy ki tudja fizetni a Pegazusban bérelt szobát. Lehet, hogy el kéne költöznie onnan, mert nem épp olcsó mulatság, de nem tudja, hova mehetne. Annyi pénze nincs, hogy házat vegyen magának akár csak a szegénynegyedben, ha pedig bérelni akar, szinte ugyanott van. Lehet, hogy egy időre fel kellene függeszteni a kutatást, hogy rendes állást találjon, amiből össze tud kuporgatni egy házra valót? Talán lehetne tanító valamelyik gazdag családnál, hiszen megvan a tudása, hogy a csemetéket okítsa... Kár, hogy még mindig fél az emberektől, gyerekek között pedig nem úszná meg az arcán lévő sebhelyet érintő kérdéseket. Valamit pedig ki kell találni, mindenképpen, mert ez így nem állapot.
Most éppen a templomban tartózkodók társaságát gyarapítja, az alagsori félhomály és dohszag után jól esik kicsit itt lenni, mert bár fényből itt sincs sokkal több, legalább az ablakokon látszik, hogy micsoda tiszta az égbolt. Vékony csíkok csak ezek, amik a külvilágra nyílnak, de mégis békével töltik el, akár az épület belső légköre. Egy gyertyatartó mellett ülve a padban egy könyvet olvas, pont a templomról, annak építtetéséről, amikor szinte a semmiből bukkan fel egy fiúcska. Nem is tudja, miért felejti rajta a tekintetét, ahogy az egy férfihoz lép, hogy átadjon neki valamit. Lám, egy kis futár. Valahogy örül neki, hogy a gyerekeket is meg tudják szánni, ilyen apró munkákkal juttatva nekik pénzt, amit aztán hasznos dolgokra fordíthatnak. Már temetkezne is vissza a kis kitérő után a könyvbe, amikor a fiú hozzá lép, és a nevén szólítja. Meglepettségében megszólalni sem tud, csak egy suta bólintással jelzi, hogy igen, ő a keresett személy, majd átveszi a levelet, és egészen döbbenten ül, a kezében levő papírosra meredve. levél neki? Félszegen a férfi felé pillant, aki szintén kapott küldeményt, majd inkább feltöri a pecsétet, hogy megnézze, vajon mit írtak neki.
Arcán lassan rózsás pír bontakozik ki az olvasottak nyomán, szíve hevesen dobban az elismerésre. Lehetséges, hogy valaki olvasta volna valamelyik munkáját? Igaz, hogy nem kapott éppen nagy nyilvánosságot, de az írásait betehette a könyvtárba, így ha valaki éppen arra kutakodott, akár meg is találhatta és el is olvashatta. Valamiért nagyon örül neki, hogy még az ő írásait is észrevette valaki, aki láthatóan nagyra értékeli a munkáját
Amikor végzett, felkapja a fejét, tekintete az ismeretlen férfi felé fordul. Ha ő is kapott, akkor az azt jelenti, hogy bizonyára elismert tudós ő is. Mennyi sok kérdése lenne! Kár, hogy mersze nincs, hogy odamenjen, így csöndesen végignézi, ahogy az ismeretlen elsétál. Kicsit elszontyolodik ugyan, de azzal nyugtatja magát, hogy talán a rendezvényen, amire hivatalos (hivatalosak?), talán lesznek más szaktekintélyek is, akikkel beszélgethet. Viszont egy ilyen eseményre fel kell készülni, aligha állíthat oda egy bő ingben és nadrágban, még a végén kinevetnék. A könyvet tarisznyájába csúsztatja, majd észrevétlenül távozik ő is.*
1507. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-13 11:53:05
Üzenet elküldve: 2013-07-13 11:53:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy telnek a hosszú percek, egyre jobban érzi a Vörös, ahogy az alkohol nem éppen azt a hatását kelti benne, mint amire számított, hanem egyre jobban mélyíti el azokat a dolgokat, melyeket el kellett volna nyomnia. A feje egyre jobban sajog, szemei szinte leragadnak, s olyan fáradtnak érzi magát, mintha napok óta nem aludt volna - talán mert így is van?
Így hát feláll az asztaltól, megragadja a hölgy kezét, egy újabb, immáron búcsúcsókot hint rá, hosszasan bocsánatot kér tőle, s megígéri, hogy a holnapi napon találkozni fognak. Majd köpenyét leemeli a szék támlájáról, hátára csapja, s megindul a szállás felé, ám mielőtt eltűnne a lépcsőn, még egy utolsó sejtelmes mosolyt villant Caith felé.
A szálláshelyen nagy és kellemes sóhajjal sétál végig, örülve annak, hogy a szolgálók még mindig megismerik, s még mindig zavarba jönnek attól, ha rájuk mosolyog. Minden megváltozott, de mintha mégis ugyanolyan maradt volna.. Ahogy belép szobájába, az sem változott egy cseppet sem, szinte minden ugyanúgy van, ahogy hagyta, holott biztosan többen megszálltak itt azóta, mióta elhagyta a várost.
Most másra sem vágyik, csak arra, hogy vegyen egy forró fürdőt, s végre nyugodt helyen hunyhassa le a szemét. Hiába mondogatja magának folyamatosan, hogy ő bárhol képes jóízűen aludni, azért egy ágy takaróval.. mégis csak egy ágy takaróval! S mivel utóbbi jobban csábítja, mint a fürdő, ezért azt röpke tíz perc alatt elintézi, magára zárja az ajtót, megszabadul ruháitól, s már veti is be magát a puha paplanba. Az ablakból beszálló néhai szellő olykor felkap hajából egy tincset, arcát pedig lágyan csiklandozza - nem telik el negyed óra, már át is lép az Álmok Birodalmába.
A reggel ugyanakkor nem úgy ébred, ahogy azt tervezte volna. Valami madár beröppent az ablakon, s úgy gondolta, hogy Mordach sörénye tökéletes eszköz lenne fészeképítéshez, így az a szerencsétlen állat jópárszor próbálta megtépni a férfit, míg annak elege lett, s egy gyors mozdulattal elkapta a madarat, majd kihajította az ablakon, amit annyira erősen csapott vissza, hogy majdnem ki is tört! Így hát most nyomottan, karikás szemekkel, ásítozva mered ki a Holdudvarra, s azon gondolkozik, hogy mit is tervezett mára - mert hogy mindent elfelejtett, az biztos! Semmi kedve most megerőltetnie magát, így végezetül úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot, s felfrissíti tudását, talán még ráakad újabb tekercsekre is, melyeket majd a későbbiekben megtanulhat.
Fel is kapja gyorsan ruháját, kisiet a főtérre, ahol épp egy szekér halad el. Gyorsan rákapaszkodik a hátuljára, s már robog is a templom felé! A gazdagnegyed előtt váratlanul leugrik, s már sétál is tovább. A templomhoz érve sem tétovázik, belépve azonnal a könyvtár felé igyekszik, ahonnan felkap jópár tekercset, amikkel leül az egyik padba, s egy pár perces ráhangolódás után el is kezdi fürkészni őket.*
Így hát feláll az asztaltól, megragadja a hölgy kezét, egy újabb, immáron búcsúcsókot hint rá, hosszasan bocsánatot kér tőle, s megígéri, hogy a holnapi napon találkozni fognak. Majd köpenyét leemeli a szék támlájáról, hátára csapja, s megindul a szállás felé, ám mielőtt eltűnne a lépcsőn, még egy utolsó sejtelmes mosolyt villant Caith felé.
A szálláshelyen nagy és kellemes sóhajjal sétál végig, örülve annak, hogy a szolgálók még mindig megismerik, s még mindig zavarba jönnek attól, ha rájuk mosolyog. Minden megváltozott, de mintha mégis ugyanolyan maradt volna.. Ahogy belép szobájába, az sem változott egy cseppet sem, szinte minden ugyanúgy van, ahogy hagyta, holott biztosan többen megszálltak itt azóta, mióta elhagyta a várost.
Most másra sem vágyik, csak arra, hogy vegyen egy forró fürdőt, s végre nyugodt helyen hunyhassa le a szemét. Hiába mondogatja magának folyamatosan, hogy ő bárhol képes jóízűen aludni, azért egy ágy takaróval.. mégis csak egy ágy takaróval! S mivel utóbbi jobban csábítja, mint a fürdő, ezért azt röpke tíz perc alatt elintézi, magára zárja az ajtót, megszabadul ruháitól, s már veti is be magát a puha paplanba. Az ablakból beszálló néhai szellő olykor felkap hajából egy tincset, arcát pedig lágyan csiklandozza - nem telik el negyed óra, már át is lép az Álmok Birodalmába.
A reggel ugyanakkor nem úgy ébred, ahogy azt tervezte volna. Valami madár beröppent az ablakon, s úgy gondolta, hogy Mordach sörénye tökéletes eszköz lenne fészeképítéshez, így az a szerencsétlen állat jópárszor próbálta megtépni a férfit, míg annak elege lett, s egy gyors mozdulattal elkapta a madarat, majd kihajította az ablakon, amit annyira erősen csapott vissza, hogy majdnem ki is tört! Így hát most nyomottan, karikás szemekkel, ásítozva mered ki a Holdudvarra, s azon gondolkozik, hogy mit is tervezett mára - mert hogy mindent elfelejtett, az biztos! Semmi kedve most megerőltetnie magát, így végezetül úgy dönt, hogy meglátogatja a templomot, s felfrissíti tudását, talán még ráakad újabb tekercsekre is, melyeket majd a későbbiekben megtanulhat.
Fel is kapja gyorsan ruháját, kisiet a főtérre, ahol épp egy szekér halad el. Gyorsan rákapaszkodik a hátuljára, s már robog is a templom felé! A gazdagnegyed előtt váratlanul leugrik, s már sétál is tovább. A templomhoz érve sem tétovázik, belépve azonnal a könyvtár felé igyekszik, ahonnan felkap jópár tekercset, amikkel leül az egyik padba, s egy pár perces ráhangolódás után el is kezdi fürkészni őket.*
1506. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:55:56
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:55:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Csak egy délutánt kapott arra, hogy még egyszer körbenézzen a városban. Nincs túl sok elvégeznivalója de mégis szerzett magának egy hátizsákot amit telerakott mindennel amit fontosnak talált. Van benne kötél, gyolcs, alkohol, nyílhegyméreg és még számos apró érdekesség mik nélkül talán szegényesebb volna a repertoárja, ha komoly gondjuk adódna a kísérni valóval vagy pedig kísérni való megvédésével.
Utolsó ötletként még benéz a templomba is, hogy bővítse kissé csekélyke tudását. Egyszer talán majd nagy mágus lesz de azt meg is kell érnie ami már kérdéses tud lenni ha nem eléggé elővigyázatos.*
-Mester, mit tanuljak még meg? Van olyan varázslat mihez felér már a tudásom és hasznomra válhat?* kérdezi. A válasz igen kurta.*
- Ez itt.
- Jó lesz. *felel és miután kész a feladatával elhagyja a Templomot.*
Utolsó ötletként még benéz a templomba is, hogy bővítse kissé csekélyke tudását. Egyszer talán majd nagy mágus lesz de azt meg is kell érnie ami már kérdéses tud lenni ha nem eléggé elővigyázatos.*
-Mester, mit tanuljak még meg? Van olyan varázslat mihez felér már a tudásom és hasznomra válhat?* kérdezi. A válasz igen kurta.*
- Ez itt.
- Jó lesz. *felel és miután kész a feladatával elhagyja a Templomot.*
1505. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:11:25
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:11:25
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
//Lélekbörtön//
*Rather éppen a virágot igazgatja, amikor megjelenik egy ismeretlen mögötte. A hangra először támadólag reagál, de megnyugszik. Mindössze egy gyerek. Elveszi a levelet, de megköszönni sincs ideje, mert a fiú továbbfut.
~ Mindig rohannak valahová az ilyen levélkihordók. ~
Azonban egy másik, a templomban tartózkodó személyhez fut. Sokkal inkább érdekli, hogy ugyan ki az ördög küld neki levelet. Kibontja, és rögtön az aláírásra pillant. 'A. A.' van odaírva, mire felkapja a fejét:*
- Héé, fiú, kitől ho... *ekkor veszi észre, hogy a kölyök máris eltűnt. Bár végül is, honnan tudhatná? A levélkihordó sosem értesül a feladóról, ő csak kihozza. Még jobb kérdés: honnan tudták, hogy itt van? Azt hitte, hogy ennél azért jobban titkolja a kilétét. A levél elolvasása eléggé felkorbácsolja a kedélyeit.
~ Bárki írta is, mindenről tud. Rajtam kívül mindössze egy személy tudott arról, hogy haladást értem el, és az a lány... ugyan, mit tehetett volna? Nem, nem tőle tudja a kedves A. A., hogy elértem valamit. Ott vannak a papok, nekik is feltűnhetett, hogy buzgóbban edz, talán megsejtettek valamit. De ez is túl egyszerű. Nem, aki ezt küldte, az sokkal több ennél. ~
Előrángat minden lényt az eszéből,akinek van 'a' betű a nevében, de senki nem akad, aki megfelelne a monogramnak. Persze Rather sejtette, hogy így lesz, akkor megint csak arra jutott volna, hogy közönséges ember pár kémmel, vagy informátorral. Itt valami többről lesz szó, ezt minden porcikájában érzi. De ha ezt a buta paranoiát figyelmen kívül hagyja, akkor marad a tény, hogy valaki aranyat akar neki adni. És ez mindenképpen egy előnyös dolog lenne. Majd figyelme hirtelen a hölgyre terelődik. Nem figyelte meg, hogy a fiúnál csak ez a két levél volt-e, vagy esetleg valóban levélhordó fiú volt. Egy darabig azon tűnödik, megszólítja a hölgyet, és kikéri a véleményét, de meggondolja magát. Erről a levélről senkinek nem kell tudnia. Ha a hölgy is ugyanilyet kapott, akkor jó eséllyel ott lesz három nap múlva a negyedben. Ahogy Rather is, legalábbis jelenleg így tervezi. Még fog rá aludni néhányat, és ha bármi egyéb gyanúsat felfedez, még mindig visszakozhat.
~ A. A. ~
A legtöbb nép abc-jében az első betű az 'a', tehát ha valaki sima álnevet akart, hát így nagyon egyszerűen szerezhetett egyet. De mégis, Rather valamiért úgy érzi, az illető az igazi nevének monogramját írta a lapra. Mindenesetre amúgy is későre jár, ha már nem jön közbe, lefekszik, és elkövetkezendő napokban végiggondolja ezt a bizarr pénzszerzési lehetőséget.
*Rather éppen a virágot igazgatja, amikor megjelenik egy ismeretlen mögötte. A hangra először támadólag reagál, de megnyugszik. Mindössze egy gyerek. Elveszi a levelet, de megköszönni sincs ideje, mert a fiú továbbfut.
~ Mindig rohannak valahová az ilyen levélkihordók. ~
Azonban egy másik, a templomban tartózkodó személyhez fut. Sokkal inkább érdekli, hogy ugyan ki az ördög küld neki levelet. Kibontja, és rögtön az aláírásra pillant. 'A. A.' van odaírva, mire felkapja a fejét:*
- Héé, fiú, kitől ho... *ekkor veszi észre, hogy a kölyök máris eltűnt. Bár végül is, honnan tudhatná? A levélkihordó sosem értesül a feladóról, ő csak kihozza. Még jobb kérdés: honnan tudták, hogy itt van? Azt hitte, hogy ennél azért jobban titkolja a kilétét. A levél elolvasása eléggé felkorbácsolja a kedélyeit.
~ Bárki írta is, mindenről tud. Rajtam kívül mindössze egy személy tudott arról, hogy haladást értem el, és az a lány... ugyan, mit tehetett volna? Nem, nem tőle tudja a kedves A. A., hogy elértem valamit. Ott vannak a papok, nekik is feltűnhetett, hogy buzgóbban edz, talán megsejtettek valamit. De ez is túl egyszerű. Nem, aki ezt küldte, az sokkal több ennél. ~
Előrángat minden lényt az eszéből,akinek van 'a' betű a nevében, de senki nem akad, aki megfelelne a monogramnak. Persze Rather sejtette, hogy így lesz, akkor megint csak arra jutott volna, hogy közönséges ember pár kémmel, vagy informátorral. Itt valami többről lesz szó, ezt minden porcikájában érzi. De ha ezt a buta paranoiát figyelmen kívül hagyja, akkor marad a tény, hogy valaki aranyat akar neki adni. És ez mindenképpen egy előnyös dolog lenne. Majd figyelme hirtelen a hölgyre terelődik. Nem figyelte meg, hogy a fiúnál csak ez a két levél volt-e, vagy esetleg valóban levélhordó fiú volt. Egy darabig azon tűnödik, megszólítja a hölgyet, és kikéri a véleményét, de meggondolja magát. Erről a levélről senkinek nem kell tudnia. Ha a hölgy is ugyanilyet kapott, akkor jó eséllyel ott lesz három nap múlva a negyedben. Ahogy Rather is, legalábbis jelenleg így tervezi. Még fog rá aludni néhányat, és ha bármi egyéb gyanúsat felfedez, még mindig visszakozhat.
~ A. A. ~
A legtöbb nép abc-jében az első betű az 'a', tehát ha valaki sima álnevet akart, hát így nagyon egyszerűen szerezhetett egyet. De mégis, Rather valamiért úgy érzi, az illető az igazi nevének monogramját írta a lapra. Mindenesetre amúgy is későre jár, ha már nem jön közbe, lefekszik, és elkövetkezendő napokban végiggondolja ezt a bizarr pénzszerzési lehetőséget.
1504. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:02:37
Üzenet elküldve: 2013-07-12 23:02:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a Pegazusból, miután megunta az állandó hangzavart, és az egy helyben ülést. A főtérről a szegénynegyed felé veszi az irányt. Alig maradt pénze, ezért nem fél, hogy kirabolják, meg amúgy is úgy érzi, meg tudná védeni magát, szükség esetén. Azon gondolkozik, lehet, hogy az erdőben kéne aludnia, és akkor megspórolná a szoba árát. Szerencsésen átjut a szegénynegyeden, és végigsétál a templomkertben is. Teljesen egyedül van, de nem unatkozik. Eddig az egész napját azzal töltötte, hogy azon agyalt, hogyan lett belőle munkanélküli, hajléktalan csöves-tolvaj, és most tovább folytatja ezt az igen nagyszerű tevékenységet. A templomhoz ér. Vár néhány másodpercet, mielőtt belépne a régi, de gyönyörű épületbe. A szeme hamar megszokja a félhomályt, és körülnéz. Nincsenek kevesen, de határozottan kisebb a tömeg, mint a Pegazusban szokott lenni. Keres magának valahol egy ülőhelyet, és onnan figyeli az eseményeket.*
1503. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 22:20:57
Üzenet elküldve: 2013-07-12 22:20:57
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Lélekbörtön - Rather Kirsel //
*Halkan, nyikorogva tárul fel a templom ajtaja, melyen egy mosolygó, kedves, azonban furcsa fiúcska lép be. Léptei oly halkak, mint egy árnynak, ezért is lehet az, hogy az épp oszlopokat tisztító Rather sem veszi észre, s a fiúcska már ott is terem mögötte!*
- Rather Kirsel, igaz? *pislog rá magabiztosan* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Szinte meg sem hallgatva a férfi válaszát, már fordul is meg, s folytatja az útját a templom egy másik részébe. Rather pedig újra egyedül van, csupán egy levél ékesíti tovább a társaságát.
'Tisztelt Rather Kirsel!
Kérem, engedje meg, hogy először is gratuláljak ahhoz a magasztos képességéhez, mellyel magába szívta a mágia fortélyait! Ritka az olyan ember, ki ennyire magáévá tudja tenni e tudományt, s aki ilyen önzetlen szívvel áll hozzá! Minden embernek van még hova fejlődnie, ugyanakkor Ön nagyon jó úton halad!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A 66 arany ott pihen Rather Kirsel mellett,
akinek van rá bő három napja, hogy eldöntse, megkockáztat-e esetleg több pénzt!*
// Timandra Reiman //
*A fiúcska hamar eltűnik a férfi mögül, azonban nem az ajtó felé veszi az irányt, hanem az egyik padban egyedül ücsörgő hölgy felé. Amint odaér, aranyos mosolyát megvillantja, s már a kezébe is nyomja a levelet.*
- Timandra Reiman, igaz? *köszörüli meg torkát* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Mondja a fiú, ám szokatlanul ugyanazt ismételgeti mindenkinél, mintha csak erre lenne 'betanítva'. Mindenesetre a hölgyeménynél sem időzik sokat, miután a kezébe nyomja a levelet, már hajol is meg, s szalad is ki a templomból.
'Tisztelt Timandra Reiman!
Kérem, engedje meg, hogy először is hadd gratuláljak munkásságához! Manapság nagyon ritka az olyan hölgy, ki ekkora tudásszomjjal rendelkezne, s akit ennyire érdekli a körülötte levő világ! Az az átlagon messze túlmutató intelligencia, mellyel Kegyed rendelkezik, túlságosan is becsülendő ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjuk!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A hölgy talán észrevehette, hogy az a másik férfi is kapott egy levelet ugyanattól a fiúcskától. Így immáron ő is válasz elé kerül: van-e akkora a kíváncsisága, hogy megkockáztat egy ilyen kis kalandot, vagy egyszerűen zsebre teszi Timandra Reiman a 66 aranyat, , mintha mi sem történt volna?*
*Halkan, nyikorogva tárul fel a templom ajtaja, melyen egy mosolygó, kedves, azonban furcsa fiúcska lép be. Léptei oly halkak, mint egy árnynak, ezért is lehet az, hogy az épp oszlopokat tisztító Rather sem veszi észre, s a fiúcska már ott is terem mögötte!*
- Rather Kirsel, igaz? *pislog rá magabiztosan* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Szinte meg sem hallgatva a férfi válaszát, már fordul is meg, s folytatja az útját a templom egy másik részébe. Rather pedig újra egyedül van, csupán egy levél ékesíti tovább a társaságát.
'Tisztelt Rather Kirsel!
Kérem, engedje meg, hogy először is gratuláljak ahhoz a magasztos képességéhez, mellyel magába szívta a mágia fortélyait! Ritka az olyan ember, ki ennyire magáévá tudja tenni e tudományt, s aki ilyen önzetlen szívvel áll hozzá! Minden embernek van még hova fejlődnie, ugyanakkor Ön nagyon jó úton halad!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A 66 arany ott pihen Rather Kirsel mellett,
akinek van rá bő három napja, hogy eldöntse, megkockáztat-e esetleg több pénzt!*// Timandra Reiman //
*A fiúcska hamar eltűnik a férfi mögül, azonban nem az ajtó felé veszi az irányt, hanem az egyik padban egyedül ücsörgő hölgy felé. Amint odaér, aranyos mosolyát megvillantja, s már a kezébe is nyomja a levelet.*
- Timandra Reiman, igaz? *köszörüli meg torkát* Ezt a levelet Önnek hoztam, kérem olvassa el!
*Mondja a fiú, ám szokatlanul ugyanazt ismételgeti mindenkinél, mintha csak erre lenne 'betanítva'. Mindenesetre a hölgyeménynél sem időzik sokat, miután a kezébe nyomja a levelet, már hajol is meg, s szalad is ki a templomból.
'Tisztelt Timandra Reiman!
Kérem, engedje meg, hogy először is hadd gratuláljak munkásságához! Manapság nagyon ritka az olyan hölgy, ki ekkora tudásszomjjal rendelkezne, s akit ennyire érdekli a körülötte levő világ! Az az átlagon messze túlmutató intelligencia, mellyel Kegyed rendelkezik, túlságosan is becsülendő ahhoz, hogy ezt szó nélkül hagyjuk!
Társaságunk már régóta figyeli a világban felbukkanó érdekes személyeket, s úgy döntöttünk, hogy hozzájárulunk a további sikerekhez egy csekély adománnyal! Több szekér fog érkezni a gazdagnegyedbe, pontosan három nap múlva, melyek elhozzák Önt a kastélyomhoz, ahol is sor kerül egy ünnepség keretein belül az Ön megjutalmazására! Csak hogy bizonyítsam, hogy a szavaim igazak, ezért küldtem Önnek előleget, melyet a levél mellett talál! Várom becses személyét!
Tisztelettel
A. A.'
A hölgy talán észrevehette, hogy az a másik férfi is kapott egy levelet ugyanattól a fiúcskától. Így immáron ő is válasz elé kerül: van-e akkora a kíváncsisága, hogy megkockáztat egy ilyen kis kalandot, vagy egyszerűen zsebre teszi Timandra Reiman a 66 aranyat,
, mintha mi sem történt volna?*
1502. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 21:34:21
Üzenet elküldve: 2013-07-12 21:34:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Felréved az elmélkedésből. Talán el is szundított egy darabig. Feláll, ránéz az elszenesedett füstölőcsonkokra, majd elindul a kijárat felé. Szerzetesként eddig csak gyógyított, csodaszerű dolgokat tett, sosem tanult mágiát.*
"Talán legközelebb...úgyis visszajövök még..."
*Kilép a Templomból, hogy a Szegénynegyedbe siessen. A Teremtő látomást mutatott...*
"Csak sikerüljön!"
"Talán legközelebb...úgyis visszajövök még..."
*Kilép a Templomból, hogy a Szegénynegyedbe siessen. A Teremtő látomást mutatott...*
"Csak sikerüljön!"
1501. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-07-12 19:39:27
Üzenet elküldve: 2013-07-12 19:39:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Belép a templomba. Orrát hirtelen megtölti a füstölők kellemes illata, és buzgón siet egy elhagyatott sarokba, hogy a kaftánjában tartott néhány kis füstölőrúd közül ő is meggyújtson párat*
"Mily régen voltam már itthon."
*Bár nem különösebben kedveli a kapzsi szerzeteseket, saját testvéreivel, igaz testvéreivel töltött évei során mindig zsongító emlékek törtek fel benne a füstölők illata után. Eszébe jut sok történet a távoli és a közeli múltból. A bárányok terelgetése, szántás a földön a földművesekkel, imádságok, fohászok paraszti lakásokban és a templomokban, az érkezés a városba, a Pegazusban "megismert" idegen, a bosszús kereskedő, a Szegénynegyed lakói, a kérdezősködő fiú - itt egy pillanatra elmosolyodik a városbeli élmények legszebbikén.*
"Milyen jó itt..."
*Saját füstölőinek illata elnyomja, belekezd a szegényeknek ígért fohászok mormolásába.*
"Mily régen voltam már itthon."
*Bár nem különösebben kedveli a kapzsi szerzeteseket, saját testvéreivel, igaz testvéreivel töltött évei során mindig zsongító emlékek törtek fel benne a füstölők illata után. Eszébe jut sok történet a távoli és a közeli múltból. A bárányok terelgetése, szántás a földön a földművesekkel, imádságok, fohászok paraszti lakásokban és a templomokban, az érkezés a városba, a Pegazusban "megismert" idegen, a bosszús kereskedő, a Szegénynegyed lakói, a kérdezősködő fiú - itt egy pillanatra elmosolyodik a városbeli élmények legszebbikén.*
"Milyen jó itt..."
*Saját füstölőinek illata elnyomja, belekezd a szegényeknek ígért fohászok mormolásába.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122