//Kondhor, Viaka//
*~Mi a franc?~
Közeledtével épp elcsípi a lány és az ork közti dialógus utolsó momentumait, vagyis azt a részt, ahogy a zöldebbik a könyvkínálat hiányosságára panaszkodik. Vegyes érzelmek kavarognak a szőkeségben; tipikus "sírjak, vagy nevessek?" dilemma. Nem tudja eldönteni, hogy nevessen ezen az ócska poénon, vagy sírjon, hogy az orkok annyira beleolvadtak a világ monoton civilizációjába, hogy könyvmolyokká avanzsáltam unalmukban. Pedig lényegében tisztelte ezt a népet a maga módján, már csak azért, mert fityiszt mutatnak a világnak, de így...*
- Őőő... Köszi. *Őszintén szólva nem várt dicséretre. Meg őszintén szólva nem is őt kéne dicsérni, hanem a kovácsot. Meg őszintén szólva nem azért mutogatja, mert annyira csini, hanem hogy a Viakát kirabolni akaró ork lássa, hogy nem eszik azt olyan forrón. De őszintén szólva nem egy ilyen helyzetre számított. Az ork nem tolvaj, a veszély elhárult, a köpeny pedig visszaereszkedik a kard fölé.* - Felthys, a város címeres barma.
*Viszonozza a maga részéről kissé komor bemutatkozást, majd figyelme Viaka felé terelődik. Nem lepi meg, hogy azóta sincs semmi fejlemény, amekkora szája volt annak a pasasnak, hogy bárhol megtalálja őket, úgy még csak nem is próbálkozott, pedig jó ideje volt már. Elege van már a szélhámosokból, és elege van már abból, hogy iróniaszaga lesz akkor, amikor elege van a szélhámosokból.*
- Hmm... Egész jól. Végre találtam magamnak lakhatást, és nem kell folyton a fogadóban aludnom... Vagy a csillagok alatt. Azonban a szemem rettenetesen van, egyre rosszabbul látok vele, félő, hogy elvesztem a bal szemem világát. Szóval mostanság igyekszem szemfedővel gyakorolni, hogy megtanuljak térlátás nélkül harcolni. Elég macerás lesz. És önnek, őő... Hogy is hívják?