//Ewangel//
*A lány természetes kíváncsisága nagyon aranyosan áll neki. Aletai egy percre elgondolkozik, majd szétnéz maga körül. Szerencsére nincs a közelükben senki és a tér is kellően nagy, ahol ülnek.*
~Itt az alkalom Aletai! Legalább könnyebb lesz elszakadni a vonzó lánytól, ha az félni kezd tőled!~
-Ülj csak le.
*Sóhajt egyet és a mellette lévő székre mutat. Ha Ewa helyet foglal, akkor egész halkan elkezdi a mondandóját.*
-Nem mondtam igazat Neked, illetve elferdítettem azt.
*Süti le a szemét, mert nem jellemző, hogy valakinek ezt a mondatot a szemébe mondja és egyben a legnagyobb titkát csak úgy kifecsegi, így nincs is hozzászokva ezekhez a helyzetekhez.*
-Nem fejvadász vagyok, hanem egy nyomorult orgyilkos. A pirtianes-i Navarra-klán tagja voltam, ami ott kellően nagy befolyással rendelkezik. Vesztegetés, korrupció, politikai gyilkosságok egész sora fűződik a nevükhöz. Ebből lett elegem, s otthagytam őket.
*Nem megy bele, hogy most ő ölt-e, vagy épp vesztegetett, vagy mit is csinált. A bélyeget épp az imént sütötte a homlokára, pont úgy, mint egy marhának szokás. A mentegetőzés valószínűleg többet rontana, mint amit használ.*
-Csakhogy az efféle klánokban nem nézik jó szemmel az ilyesmit, főleg, hogy anyám az egyik vezető. Reméltem, hogy maradt még benne annyi emberség, hogy nem akar megöletni, és futni hagy, de ezek szerint tévedtem.
*Rántja meg a vállát, mintha a legtermészetesebb dologról beszélne.*
-Azt gondoltam, hogy a kezük ilyen messze nem ér el, de tévedtem. Az alvilágiak, akik után nyomoztunk, már tudják, hogy itt vagyok, mert rólam beszéltek, mikor naivan elmentem őket kihallgatni, azt remélve, hogy hasznos információkat tudok meg Regfild-ről, vagy Winel-ről. Gondolhatod, hogy meglepődtem, hogy rólam volt szó!
*Neveti el magát, mert ez mégis csak cirkuszba illő történetté kerekedett.*
-Hogy a kérdésedre válaszoljak, fogalmam sincs, hogy hová is megyek. Talán a kikötőbe, bár rövid idő és ott is meg fognak találni. Talán annyi időm lesz, míg felkészülök a harcra, s gyűjtök néhány gyilkos kórót, amit beletölthetek a fúvócsövembe, mert bizony nem vagyok mágus, s ez a könyv sem érdekel.
*Csukja be az előtte nyitva álló mágiát, s teszi vissza a helyére.*
-Olybá tűnik, jó útra térésemet nem túl sokáig élvezhetem már.
*Mosolyog végül Angyalra, ám annak ellenére, amilyen súlyú dolgokat mesélt el az imént, mosolya őszintének tűnik. Pontosan úgy fest, mint akinek nincs veszteni valója, és a halált sem féli, így hát jó a kedve.*
A hozzászólás írója (Aletai Agetkin Rilash) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.11.12 19:23:07