- Ne megállj csak...! *Szól Thaniw atya, majd az időközben már az ágyon fetrengő csitrit csiklandozni kezdi.*
- Ne... *Nyögi Aida, miközben oldalt vált, hogy védje hasa tájékát. Ezzel azonban nem fog ki a rutinos férfin, elvégre nem ez az első alkalom, hogy az ily módon bünteti a leányzót. Így hát a már-már könnyező fél-gnóm kislánynak most két oldalát veszi kezelésbe a pap.*
- Elég, feladom! Könyörüljön rajtam...! *Préseli ki magában nagy nehezen a szavakat a vörös hajú.*
- Fogod még bántani a jó öreg Thaniwot, te lány? *Teszi fel az ilyen helyzetekben megszokott mentő kérdését a férfi. Ő maga is tudja, hogy fölöslegesen, hiszen őszinte választ nem fog kapni, de csak a 'nem' válasz ellenében köthetnek megnemtámadási egyezményt.*
- Nem, soha többet! *Hangzik a gyors felelet.*
- Szavadon foglak ám, kisasszony! *Figyelmezteti a lányt az atya, majd végre valahára felhagy a szemtelen lányka 'bántalmazásával'.* Valamint, amiért ilyen gonosz voltál, egyedül mész be a városba.
*A még mindig a hasát fogó, könnyeit törölgető lány arcára valahogy erre a hírre ráfagy a mosoly.*
- De atyám, tudja mennyire utálok ott ténferegni. Túl sok ott az idióta. Emlékezzen csak vissza, mi volt a múltkor? Néhány részeg ember reám támadott, a kofaárus megvádolt, hogy loptam, a városőrök meg vissza akartak vinni a szüleimhez. Mindennek a tetejébe egy idős asszony a hajamat kémlelve folyamatosan azt kiabálta, hogy 'Távozzatok szellemek!'. Borzalmas egy népség! *Fekszik ismét hasra, ám ezúttal párnája alá temeti a fejét, jelezvén, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.*
- Az a 'legutóbb' négy éve volt, gyermekem. Azóta sok minden változott. *A szerzetes hangja megnyugtató, kézmozdulata - amivel megpróbálja elővarázsolni a lányt rejtekhelyéről -, pedig szelíd.* Ne félj, most céltudatosan mész majd, mindössze három helyre kell menned. A Temetőbe, hogy friss virágot tegyél az elhunyt atyák sírjaira, az erdőbe egy kis friss erdei szamócáért, valamint a Piactérre, néhány alapanyagért. *Ezt hallva Aida enged a kedves mozdulatnak, és előbújik a párna alól.* "Az erdőt szeretem, a temető itt van, csak a piacra kell elmennem. Hol itt a turpisság?"
- Biztos, hogy csak ennyi? *Kérdez vissza hitetlenül.*
- Igen, ennyi. *Mosolyog őszintén a pap.*
- Mondja hát atyám, mi kell arról a piacról. *Ül fel egy nagy sóhaj közepette a leány.*
A hozzászólás írója (Aida Nomini) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.06.08 22:53:02