Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:44:11
Üzenet elküldve: 2013-02-04 17:44:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
- A határok sosem elérhetetlenek, érdemes megkeresni őket. Csak az idő, a hely, az alkalom lett volna más... Ugye?
*Kérdi szórakozottan, ahogy látja a megnyugvást a másikban.*
- Ahogy érzem, nem hinném, hogy elhagyná a várost, ha mégis, útját nyomok fogják mutatni. Elveszteni nem fogod, ebben biztos vagyok.
*Arcán újfent ott a vigyor. Igen, mindentudó kifejezése talán elég bizonyosságot ad.
Nem is csodálja, hogy a fiatal lány kissé megacélozza magát, helyes is, hogy nem adja fel. Hiszen a valódi szerelem nem fog kimúlni csak azért, mert kiderül pár dolog. Persze, előfordulhat olyan, de ahhoz tényleg túl mély titoknak kéne lennie. De akkor nem búslakodna így a lány, hanem komolyabb lépést tenne.*
- Nyugalom... ha mindezt megtetted érte, akkor bizonyosan meg fog hallgatni... És ha lelked minden szeretetét kiöntöd, elárasztod vele, nem fog eltaszítani magától... Hozd tudtára, mennyire mély szerelem ég benned!
*Örömmel veszi, hogy kis közvetlensége nem riasztó, sőt...*
- Akkor ne is vesztegess rám több időt, siess, hogy mihamarabb rátalálj Kedvesedre.
*Mondja széles vigyorral és valódi örömmel hangjában. Milyen szép is a szerelem, még ha magában tudja is, hogy általában ez múló szeszélye csupán az életnek.*
- Azért nagyon hálás volnék, szeretem a finomságokat.
*Nevetgél picit magában, s talán hangot is ad örömének. Micsoda egy tünemény ez a lány!
Nem hogy hátrálna az ölelésből, készséggel viszonozza azt, mint a búcsú gesztusa.*
- Igazán nincs mit. Ha máskor is segítségre lenne szüksége, nyugodtan keressen fel. Sok sikert, kedves.
*Szavai mély zengésűek, hiába nem öreg, attól még olykor előbújik ez is belőle, ahogy kibontakozik az ölelésből és nézi, miként távozik a lány. Csak érjen vissza a süteménnyel, Dakhnator örömében bizony a nyakába fogja vetni magát, hogy megölelgesse. Nem sűrűn kapott ajándékot. De talán rá is mosolyoghat néha az a bizonyos Sors...*
- A határok sosem elérhetetlenek, érdemes megkeresni őket. Csak az idő, a hely, az alkalom lett volna más... Ugye?
*Kérdi szórakozottan, ahogy látja a megnyugvást a másikban.*
- Ahogy érzem, nem hinném, hogy elhagyná a várost, ha mégis, útját nyomok fogják mutatni. Elveszteni nem fogod, ebben biztos vagyok.
*Arcán újfent ott a vigyor. Igen, mindentudó kifejezése talán elég bizonyosságot ad.
Nem is csodálja, hogy a fiatal lány kissé megacélozza magát, helyes is, hogy nem adja fel. Hiszen a valódi szerelem nem fog kimúlni csak azért, mert kiderül pár dolog. Persze, előfordulhat olyan, de ahhoz tényleg túl mély titoknak kéne lennie. De akkor nem búslakodna így a lány, hanem komolyabb lépést tenne.*
- Nyugalom... ha mindezt megtetted érte, akkor bizonyosan meg fog hallgatni... És ha lelked minden szeretetét kiöntöd, elárasztod vele, nem fog eltaszítani magától... Hozd tudtára, mennyire mély szerelem ég benned!
*Örömmel veszi, hogy kis közvetlensége nem riasztó, sőt...*
- Akkor ne is vesztegess rám több időt, siess, hogy mihamarabb rátalálj Kedvesedre.
*Mondja széles vigyorral és valódi örömmel hangjában. Milyen szép is a szerelem, még ha magában tudja is, hogy általában ez múló szeszélye csupán az életnek.*
- Azért nagyon hálás volnék, szeretem a finomságokat.
*Nevetgél picit magában, s talán hangot is ad örömének. Micsoda egy tünemény ez a lány!
Nem hogy hátrálna az ölelésből, készséggel viszonozza azt, mint a búcsú gesztusa.*
- Igazán nincs mit. Ha máskor is segítségre lenne szüksége, nyugodtan keressen fel. Sok sikert, kedves.
*Szavai mély zengésűek, hiába nem öreg, attól még olykor előbújik ez is belőle, ahogy kibontakozik az ölelésből és nézi, miként távozik a lány. Csak érjen vissza a süteménnyel, Dakhnator örömében bizony a nyakába fogja vetni magát, hogy megölelgesse. Nem sűrűn kapott ajándékot. De talán rá is mosolyoghat néha az a bizonyos Sors...*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 21:23:20
Üzenet elküldve: 2013-02-03 21:23:20
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Rather békésen tisztogatja az oszlopok talapzatát, egyiket a másik után. Igazán pihentető munka, ha az embernek sikerül belefeledkeznie. Amikor már nem azon jár az esze, hogy nem több itt, mint egy takarító, hanem végre fontosabb dolgokra terelődik a figyelme, és el is felejti, hogy közben dolgozik. Figyelme persze sok irányba elkalandozott már, gondolatban végigjárta az összes eddigi helyet,ahol megfordult, végiggondolta az embereket, akikkel kénytelen-kelletlen találkozott, és végig gondolt élete legveszélyesebb pillanataira, melyek közül nyilván kiemelkedik, amikor betörtek a templomba.
~ Átkozott vandálok, ostoba barbárok, ezeknek semmi se szent! Az ördögbe is, ha olyan mágus lettem volna, mint most, hát én megleckéztetem őket! A lábuk sem érte volna a földet! ~
Így belegondol abba is, milyen jó, hogy most már hatalmas mágussá vált, akinek nem kell tartania semmitől. Ebben a pillanatban erős rúgást érez a hátán. Vagy ütést, vagy más támadást, ezt ő maga sem tudja pontosan megállapítani, ám persze rögtön a legrosszabbra gondol:
~ Ismét eljöttek a barbárok kirabolni! ~
Saját rettenthetetlenségét feledve ugrik hátra ülő helyzetbe, egyik kezét védekezőn maga elé emeli (nem mintha valódi támadás esetén ez bármit is számítana) másik kezével pedig az erszényét markolja meg, benne a pár arannyal.
~ Átkozott barbár, belőlem nem eszel! ~
Azzal félig riadtan, félig dühösen pillant körbe, hogy mégis mi vagy ki a fene támadta meg. Tekintete megállapodik egy földön fekvő alakon. Óvatosan méregeti, mert bár ha barbár is, akkor is az ügyetlenebbik fajtából, Rather viszont mindig tettre kész. Majd az alak felemelkedik, és kiderül, hogy ha barbár is, hát nagyon érdekes barbár, merthogy nő, és nem is az idősebbik fajtából.
~ A fene sem hitte volna hogy ilyenfajta barbárok is léteznek ~ morogja magában még mindig tettre készen, mikor meghallja a szabadkozást ~ Talán előfordulhat, hogy nem is barbár?
Ez a gondolat fellelkesíti, hát élnek még rendes lények a földön, ami Rather elméjében megegyezik azzal a ténnyel, hogy olyanok, akik nem barbárok. Ennek ellenére gyanakvón tekint az ifjú hölgyre, majd felegyenesedik, és megtapogatja fájós hátát. Kissé grimaszba torzul a képe, ahogy felemelkedik, ám mégis annyit felel:*
- Nem tesz semmit, alig éreztem *nem sikerül meggyőzően mondania, és ezt ő maga is érzi, ezért gyorsan köhint egyet, és eltereli a szót*
- És, mi járatban errefelé?
~ Átkozott vandálok, ostoba barbárok, ezeknek semmi se szent! Az ördögbe is, ha olyan mágus lettem volna, mint most, hát én megleckéztetem őket! A lábuk sem érte volna a földet! ~
Így belegondol abba is, milyen jó, hogy most már hatalmas mágussá vált, akinek nem kell tartania semmitől. Ebben a pillanatban erős rúgást érez a hátán. Vagy ütést, vagy más támadást, ezt ő maga sem tudja pontosan megállapítani, ám persze rögtön a legrosszabbra gondol:
~ Ismét eljöttek a barbárok kirabolni! ~
Saját rettenthetetlenségét feledve ugrik hátra ülő helyzetbe, egyik kezét védekezőn maga elé emeli (nem mintha valódi támadás esetén ez bármit is számítana) másik kezével pedig az erszényét markolja meg, benne a pár arannyal.
~ Átkozott barbár, belőlem nem eszel! ~
Azzal félig riadtan, félig dühösen pillant körbe, hogy mégis mi vagy ki a fene támadta meg. Tekintete megállapodik egy földön fekvő alakon. Óvatosan méregeti, mert bár ha barbár is, akkor is az ügyetlenebbik fajtából, Rather viszont mindig tettre kész. Majd az alak felemelkedik, és kiderül, hogy ha barbár is, hát nagyon érdekes barbár, merthogy nő, és nem is az idősebbik fajtából.
~ A fene sem hitte volna hogy ilyenfajta barbárok is léteznek ~ morogja magában még mindig tettre készen, mikor meghallja a szabadkozást ~ Talán előfordulhat, hogy nem is barbár?
Ez a gondolat fellelkesíti, hát élnek még rendes lények a földön, ami Rather elméjében megegyezik azzal a ténnyel, hogy olyanok, akik nem barbárok. Ennek ellenére gyanakvón tekint az ifjú hölgyre, majd felegyenesedik, és megtapogatja fájós hátát. Kissé grimaszba torzul a képe, ahogy felemelkedik, ám mégis annyit felel:*
- Nem tesz semmit, alig éreztem *nem sikerül meggyőzően mondania, és ezt ő maga is érzi, ezért gyorsan köhint egyet, és eltereli a szót*
- És, mi járatban errefelé?
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:54:51
Üzenet elküldve: 2013-02-03 20:54:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Sietős léptek zaját verik vissza a tömör kőfalak. Egy önfeledt ember léptei ezek, melyek egyenes a főpap szobájához vezetnek.*
- Amos, Amos! *Kiabálja már messziről a férfi. Kopogás nélkül ront be Arthenior templomának vezetőjéhez.* Aida magához tért! Szemeiből megkönnyebbülés, valamint gyermeki izgalom olvasható ki.* Jöjj gyorsan! *A főpap arcán egy pillanat erejéig meglepődöttség tükröződik vissza, hiszen ő, magában már lemondott a leány gyógyulásáról. Kábulata lassan átcsap derűs álmélkodásba, amelyből csak a pap sürgetésére zökken ki.*
- Megyek már, megyek. *Kel föl asztalától az öreg, majd a hírt hozó pap nyomába ered, de csak nagy nehezen tudja tartani vele a tempót. Még váltanak néhány szót a gnóm leány állapotáról, ámde hamarabb megérkeznek bakfis szobája, mint ahogy elméleti síkon kielemezhetnék a lány állapotát.*
- Aida, gyermekem, jó újra látni a szemeidet. *Szól Amos köszönés helyett, amint belép a szobába.*
- Én is örülök a viszontlátásnak, mester. *Válaszol a leány gyöngécske hangja ellenére mosollyal az ajkain, majd megpróbálkozik a felüléssel, ám erőtlen karjai nem képesek felsegíteni a őt. Ha sikerülne is nekik, valószínűleg Thaniw akkor is visszanyomná fekvőhelyzetbe leányzót.*
- Ne kísérletezz. Erre még nem jött el az idő. *Szól apai jósággal a férfi, ki betegsége idején mindvégig az ágya mellett virrasztott.* Pihenned kell még és erősödnöd. *Aida némán bólint Thaniw szavaira, majd rövid időn belül elmerül az álmok immáron szépséges világában.
Telnek a napok, s a gnóm lány fokról fokra ugyan, de kezdi visszanyerni az erejét, vidámságát. Hamarosan a templomba, a papok közé is visszaköltözik az öröm, hála Aidának, aki már kisebb körutakat is tesz a templom terültén. Léptei fokozatosan visszanyerik magabiztos, játékos ruganyosságukat, és kisvártatva már le sem lehet vakarni a bűbájos arcocskáról a mosolyt.
Egyik reggel, mikor elég erőt érez magában felölti magára szokványos gúnyáját. Már csupán önmagában az a tudat, hogy végre saját ruhájában lehet, és nem holmiféle alvó vagy éppen a betegek számára fenntartott köpenyben, végtelen boldogsággal tölti el, de ha hozzávesszük azt a tényt is, hogy ma végre valahára (felsőbb engedéllyel) hosszú idő után először önállóan kimozdulhat a négy fal közül, már leírhatatlan örömöt okoz számára.
Utolsó simításképpen csizmáját felhúzza, ágyát beveti, szobája ajtaját becsukja maga mögött, és már indul is. Útját egyenesen a templomkert felé veszi, léptei egyre csak gyorsulnak a kifelé vezető úton, már szinte érzi az arcát simogató szelet, mikor a egy puffanás kíséretében az orcája a hűsítő szellő helyett a rideg márvánnyal kerül közelebbi kapcsolatba.*
- Áu, áu... *Tápászkodik föl fejét fogva.* Mi a csuda...? *Néz hátrafelé buktatóját, egy kiálló követ, vagy szobortalapzatot keresve, és csak ekkor eszmél rá, hogy esésének igazi okozója egy éppen márványt tisztogató férfi. Aida zavarba jön, hirtelen azt sem tudja, hogy mihez kezdjen, mit mondjon, vagy éppen csináljon. Szürke szemei egyszerre árasztanak megbánást és zavarodottságot.*
- Jaj, ne haragudjon rám, uram! *Nyögi ki végül, ámbár lehet, hogy későn a leány.*
- Amos, Amos! *Kiabálja már messziről a férfi. Kopogás nélkül ront be Arthenior templomának vezetőjéhez.* Aida magához tért! Szemeiből megkönnyebbülés, valamint gyermeki izgalom olvasható ki.* Jöjj gyorsan! *A főpap arcán egy pillanat erejéig meglepődöttség tükröződik vissza, hiszen ő, magában már lemondott a leány gyógyulásáról. Kábulata lassan átcsap derűs álmélkodásba, amelyből csak a pap sürgetésére zökken ki.*
- Megyek már, megyek. *Kel föl asztalától az öreg, majd a hírt hozó pap nyomába ered, de csak nagy nehezen tudja tartani vele a tempót. Még váltanak néhány szót a gnóm leány állapotáról, ámde hamarabb megérkeznek bakfis szobája, mint ahogy elméleti síkon kielemezhetnék a lány állapotát.*
- Aida, gyermekem, jó újra látni a szemeidet. *Szól Amos köszönés helyett, amint belép a szobába.*
- Én is örülök a viszontlátásnak, mester. *Válaszol a leány gyöngécske hangja ellenére mosollyal az ajkain, majd megpróbálkozik a felüléssel, ám erőtlen karjai nem képesek felsegíteni a őt. Ha sikerülne is nekik, valószínűleg Thaniw akkor is visszanyomná fekvőhelyzetbe leányzót.*
- Ne kísérletezz. Erre még nem jött el az idő. *Szól apai jósággal a férfi, ki betegsége idején mindvégig az ágya mellett virrasztott.* Pihenned kell még és erősödnöd. *Aida némán bólint Thaniw szavaira, majd rövid időn belül elmerül az álmok immáron szépséges világában.
Telnek a napok, s a gnóm lány fokról fokra ugyan, de kezdi visszanyerni az erejét, vidámságát. Hamarosan a templomba, a papok közé is visszaköltözik az öröm, hála Aidának, aki már kisebb körutakat is tesz a templom terültén. Léptei fokozatosan visszanyerik magabiztos, játékos ruganyosságukat, és kisvártatva már le sem lehet vakarni a bűbájos arcocskáról a mosolyt.
Egyik reggel, mikor elég erőt érez magában felölti magára szokványos gúnyáját. Már csupán önmagában az a tudat, hogy végre saját ruhájában lehet, és nem holmiféle alvó vagy éppen a betegek számára fenntartott köpenyben, végtelen boldogsággal tölti el, de ha hozzávesszük azt a tényt is, hogy ma végre valahára (felsőbb engedéllyel) hosszú idő után először önállóan kimozdulhat a négy fal közül, már leírhatatlan örömöt okoz számára.
Utolsó simításképpen csizmáját felhúzza, ágyát beveti, szobája ajtaját becsukja maga mögött, és már indul is. Útját egyenesen a templomkert felé veszi, léptei egyre csak gyorsulnak a kifelé vezető úton, már szinte érzi az arcát simogató szelet, mikor a egy puffanás kíséretében az orcája a hűsítő szellő helyett a rideg márvánnyal kerül közelebbi kapcsolatba.*
- Áu, áu... *Tápászkodik föl fejét fogva.* Mi a csuda...? *Néz hátrafelé buktatóját, egy kiálló követ, vagy szobortalapzatot keresve, és csak ekkor eszmél rá, hogy esésének igazi okozója egy éppen márványt tisztogató férfi. Aida zavarba jön, hirtelen azt sem tudja, hogy mihez kezdjen, mit mondjon, vagy éppen csináljon. Szürke szemei egyszerre árasztanak megbánást és zavarodottságot.*
- Jaj, ne haragudjon rám, uram! *Nyögi ki végül, ámbár lehet, hogy későn a leány.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:07:15
Üzenet elküldve: 2013-02-03 19:07:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Hiába feltételezné mindenki aki ismeri őt, Bellgaraf nem eltévedt, hanem direkt jött a templomba. Most is mint mindig tiszta feketében van, aminek már ki is talált egy megfelelő magyarázatot. Az újabb elfoglaltsága ezekre az unalomtól bűzlő napokra, hogy magyarázatot talál viselkedésére. Persze, ez mindig abból áll, hogy felállít egy érvrendszert, amivel megmagyarázza viselkedésének egy-egy elemét, de tudja, hogy nem azért teszi. Az igazi okokat nem tudja és nem is akarja megtalálni. Túl mélyen vannak ahhoz, hogy a teljesen tudatalattijára hagyatkozó Bellgaraf megérthesse őket. Azért öltözik feketébe, mert úgy érzi, abban talál önmagára, és minden cselekedete hasonlóan magyarázat nélküli. Megteheti, hogy úgy él ahogy kedve van, hisz semmi sem szorítja korlátok közé. Most hirtelen ahhoz támadt kedve, hogy megtanul varázsolni, és mivel nem múlt el az első fél órában a sötételf úgy dönt, hogy komolyan veszi. Így került a templomhoz, de furcsa tulajdonsága lévén, ami folytán neki nem kell aludnia ahhoz, hogy az agya szelektáljon emlékei között az idefele útból, csak érdekesebb részletek foszlányai maradtak meg. Elhatározását, mindig siker koronázza, na jó, majdnem mindig, szóval nekilát a nehéz tanulásnak.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 19:58:30, a következő indokkal:
Jelpótlás; (durva) elgépelések javítása.
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.02.03 19:58:30, a következő indokkal:
Jelpótlás; (durva) elgépelések javítása.
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-03 07:53:50
Üzenet elküldve: 2013-02-03 07:53:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*A templom ismét megnyugvással tölti el a szívét és a lelkét is. Azonban most más dolga akad a gyönyörködésen kívül, egy pap megkérte, hogy törölje le a márványoszlopok talapzatáról a koszt, így most ezzel van elfoglalva. Persze a gondolat, miszerint egyszer ő is pap lesz itt, továbbra sem hagyja nyugodni.
~ Vajon ez tényleg jó ötlet lenne? Elvégre ki tudja, meddig maradok itt? És utána az utazgatás már sokkal bonyolultabb lenne. Meg még engem küldenének el misszió-útra a barbárok közé. ~
Ez a gondolat valamiért eléggé elrettentően hatott rá, és egyenlőre letett arról a gondolatról, hogy felavatott pap legyen.*
~ Vajon ez tényleg jó ötlet lenne? Elvégre ki tudja, meddig maradok itt? És utána az utazgatás már sokkal bonyolultabb lenne. Meg még engem küldenének el misszió-útra a barbárok közé. ~
Ez a gondolat valamiért eléggé elrettentően hatott rá, és egyenlőre letett arról a gondolatról, hogy felavatott pap legyen.*
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:19:24
Üzenet elküldve: 2013-02-02 18:19:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
//A Hamvasok - Mwara Wahgha//
*Chothal kipihente magát a kiadós felderítés után... úgy néz ki a dolgok haladnak. Deksen betartotta a szavát, s a munkások nekikezdtek a feltárásnak és a járatok kitisztításának. Bele fog telni némi időbe, míg a járatok teljesen kitisztulnak s beléjük lehessen költözni, de ez is valami. Egy siker, egy győzelem.
Kaleyát most magára hagyta kicsit az ork, ha visszatér esti túrájáról, akkor majd vált vele pár szót...
Míg a sötét és kihalt utcákat járta hallott pletykákat. Csempészekről... gyilkosokról s erőszaktevőkről. Ám hallott még valami érdekességet. A Dwirinthalenek kúriájában hamarosan holdtöltekor ünnepség lesz. Bál. Lehet Kaleyát rá kell vegye, jelenjen meg s puhatolózzon. Ő nem mehet... túlzottan... nos feltűnő. S nem is esete az ilyen jellegű mulatság. Egy biztos nem árt tájékozódni. Kik és mik ezek a sötételfek.
Útja a templomba visz. Elvégre oda s a temetőbe vár az ork... jelölteket.
Sötét van a régi épületben s vaskeze ráfonódik a hatalmas kapura. Belép...
Az ajtó nagy nyikorgással ereszti be a belépő alakot. Ezüstmaszkján s sárgás szemein megcsillan a Hold fénye, ami erőtlenül világít be a hatalmas épületbe. Megérzései nem csaltak. Valaki eljött. Az ork nő, akit sokáig figyelt a fogadóban... válaszolt a hívásra.
Az ork vascsizmái hangzatosan csapódnak a földhöz, s léptei lassúak. Megáll fél úton s a Holdfényes ablak előtt nekitámaszkodva egy padnak így szól:*
-Fura dolog este erre járni. Azt mondják éjszaka a templomot és környékét a holtak lakják s járják. Tán keres valakit? Vagy valamit?
*Szól a nőstényhez Chothal. Hangja akár az edzett acél. Kemény de érzéketlen... rideg... s kiégett.*
*Chothal kipihente magát a kiadós felderítés után... úgy néz ki a dolgok haladnak. Deksen betartotta a szavát, s a munkások nekikezdtek a feltárásnak és a járatok kitisztításának. Bele fog telni némi időbe, míg a járatok teljesen kitisztulnak s beléjük lehessen költözni, de ez is valami. Egy siker, egy győzelem.
Kaleyát most magára hagyta kicsit az ork, ha visszatér esti túrájáról, akkor majd vált vele pár szót...
Míg a sötét és kihalt utcákat járta hallott pletykákat. Csempészekről... gyilkosokról s erőszaktevőkről. Ám hallott még valami érdekességet. A Dwirinthalenek kúriájában hamarosan holdtöltekor ünnepség lesz. Bál. Lehet Kaleyát rá kell vegye, jelenjen meg s puhatolózzon. Ő nem mehet... túlzottan... nos feltűnő. S nem is esete az ilyen jellegű mulatság. Egy biztos nem árt tájékozódni. Kik és mik ezek a sötételfek.
Útja a templomba visz. Elvégre oda s a temetőbe vár az ork... jelölteket.
Sötét van a régi épületben s vaskeze ráfonódik a hatalmas kapura. Belép...
Az ajtó nagy nyikorgással ereszti be a belépő alakot. Ezüstmaszkján s sárgás szemein megcsillan a Hold fénye, ami erőtlenül világít be a hatalmas épületbe. Megérzései nem csaltak. Valaki eljött. Az ork nő, akit sokáig figyelt a fogadóban... válaszolt a hívásra.
Az ork vascsizmái hangzatosan csapódnak a földhöz, s léptei lassúak. Megáll fél úton s a Holdfényes ablak előtt nekitámaszkodva egy padnak így szól:*
-Fura dolog este erre járni. Azt mondják éjszaka a templomot és környékét a holtak lakják s járják. Tán keres valakit? Vagy valamit?
*Szól a nőstényhez Chothal. Hangja akár az edzett acél. Kemény de érzéketlen... rideg... s kiégett.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-31 13:45:03
Üzenet elküldve: 2013-01-31 13:45:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Hallgatja az idegent, s szavait alaposan megrágva mérlegel. Elveszi a kendőt, megtörli vörösben úszó szemeit, majd felpillant, egyenesen a zöldes szempárba. Olyan nyugtató az a zöld, hogy nem is pillant máshova.*
~Igaza van! Mi lenne, ha az én múltamból derülne ki olyan, amire abszolút nem lennék büszke? Valószínű ugyan így reagáltam volna. Talán még rosszabbul is.~
- Igaz! Bár megtudtam egyet s mást, mindezek után is szeretem Őt. Nagyon szeretem! *sóhajt egy kisebbet* Igen, igaza van! Talán ha mindez velem történt volna meg, hasonló képen cselekedtem volna. Talán nem kellett volna feszegetnem a kérdéseimmel a határokat, de… ezen már nem tudok változtatni. Nagyon megbántam.
*Összeráncolja homlokát, s nagy kiskutya tekintettel néz a férfire.*
- Hát… igazából a fogadóban szálltunk meg, szóval… még ha arra is vette volna az irányt, már rég összepakolt volna. Főleg, hogy kevés a holmija. De ha nincs ott? Nem tudom hol keressem igazán, hiszen ebben a városban több hely is van, ahol csendességre talál. Igen, ott van a Fogadó szobája, a Templomkert, ugye a Templom, a Temető, az Erdei tisztás, maga az erdő, a folyópart. Ezek mind olyan helyszínek, ahol nyugalom van s csend, hogy az egyedüllétbe burkolózva elmerüljön a gondolataiba.
*Erőt merít ebből a beszélgetésből, hogy könnyeit elapassza s újabb reménnyel a szívébe keresse tovább Kedvesét. Hiszen célja, hogy megtalálja újra, hogy aztán elmondhassa, hogy mindezek után is szereti s nem akarja elhagyni. Ám eszébe jut az eltaszítás, hogy otthagyta a házba s ez némiképp okot ad aggodalmának.*
- És… mi van akkor, ha újra ellök magától? Ha nem akarja hallani a mondandóm? Nem is tudja, mennyire szeretem! Ha nem szeretném annyira, utána se jöttem volna ide, Artheniorba. Nagyon hosszú utat tettem meg érte. Csak azért, hogy megkeressem. Én…
*S ekkor mászik bele bájos arcába az idegen, minek a hatására hátra hőköl s döbbenten mered a zöld szempárba.*
-Se… semmi baj.
*Köhint egyet s lehajtja fejét, talán kissé zavarba is jött a hirtelen közelség, de nem fut el, nem ül arrébb.*
- Úgy érzem, hogy minden egyes perc messzebb repít tőle, de nem tudom, hogy várjak-e vagy menjek, hogy felkeressem. Tudja, örülök, hogy összefutottam Önnel, valahogy nyugodtabb vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatott, tartozom Önnek. Ha ismét erre járok, hozok egy kis süteményt. Mit szól hozzá?
*Haloványan elmosolyodik, szeme már nem a könnyektől, hanem új reményekkel telve csillog.*
~Talán nem ma, de holnap mindenképp a keresésére indulok! Most pedig… elég volt ebből a napból!~
*Feláll a padról, leporolja magát, s köszönés képen megöleli a férfit, ha engedi.*
- Köszönöm szépen a segítséget, igazán hálás vagyok Önnek, hogy célt adott szemem elé. Ígérem, ha sikeresen járok, visszajövök, hogy elmondjam Önnek. Nos… örültem a szerencsének! További kellemes napot!
*Azzal elindul a fogadó felé, lassú lépésekkel, arcán ugyan azzal a szelíd mosollyal, de már nem sír, hiszen egy újabb kihívást kell teljesítenie, mit a Sors elé vetett.*
*Hallgatja az idegent, s szavait alaposan megrágva mérlegel. Elveszi a kendőt, megtörli vörösben úszó szemeit, majd felpillant, egyenesen a zöldes szempárba. Olyan nyugtató az a zöld, hogy nem is pillant máshova.*
~Igaza van! Mi lenne, ha az én múltamból derülne ki olyan, amire abszolút nem lennék büszke? Valószínű ugyan így reagáltam volna. Talán még rosszabbul is.~
- Igaz! Bár megtudtam egyet s mást, mindezek után is szeretem Őt. Nagyon szeretem! *sóhajt egy kisebbet* Igen, igaza van! Talán ha mindez velem történt volna meg, hasonló képen cselekedtem volna. Talán nem kellett volna feszegetnem a kérdéseimmel a határokat, de… ezen már nem tudok változtatni. Nagyon megbántam.
*Összeráncolja homlokát, s nagy kiskutya tekintettel néz a férfire.*
- Hát… igazából a fogadóban szálltunk meg, szóval… még ha arra is vette volna az irányt, már rég összepakolt volna. Főleg, hogy kevés a holmija. De ha nincs ott? Nem tudom hol keressem igazán, hiszen ebben a városban több hely is van, ahol csendességre talál. Igen, ott van a Fogadó szobája, a Templomkert, ugye a Templom, a Temető, az Erdei tisztás, maga az erdő, a folyópart. Ezek mind olyan helyszínek, ahol nyugalom van s csend, hogy az egyedüllétbe burkolózva elmerüljön a gondolataiba.
*Erőt merít ebből a beszélgetésből, hogy könnyeit elapassza s újabb reménnyel a szívébe keresse tovább Kedvesét. Hiszen célja, hogy megtalálja újra, hogy aztán elmondhassa, hogy mindezek után is szereti s nem akarja elhagyni. Ám eszébe jut az eltaszítás, hogy otthagyta a házba s ez némiképp okot ad aggodalmának.*
- És… mi van akkor, ha újra ellök magától? Ha nem akarja hallani a mondandóm? Nem is tudja, mennyire szeretem! Ha nem szeretném annyira, utána se jöttem volna ide, Artheniorba. Nagyon hosszú utat tettem meg érte. Csak azért, hogy megkeressem. Én…
*S ekkor mászik bele bájos arcába az idegen, minek a hatására hátra hőköl s döbbenten mered a zöld szempárba.*
-Se… semmi baj.
*Köhint egyet s lehajtja fejét, talán kissé zavarba is jött a hirtelen közelség, de nem fut el, nem ül arrébb.*
- Úgy érzem, hogy minden egyes perc messzebb repít tőle, de nem tudom, hogy várjak-e vagy menjek, hogy felkeressem. Tudja, örülök, hogy összefutottam Önnel, valahogy nyugodtabb vagyok. Nagyon hálás vagyok, hogy meghallgatott, tartozom Önnek. Ha ismét erre járok, hozok egy kis süteményt. Mit szól hozzá?
*Haloványan elmosolyodik, szeme már nem a könnyektől, hanem új reményekkel telve csillog.*
~Talán nem ma, de holnap mindenképp a keresésére indulok! Most pedig… elég volt ebből a napból!~
*Feláll a padról, leporolja magát, s köszönés képen megöleli a férfit, ha engedi.*
- Köszönöm szépen a segítséget, igazán hálás vagyok Önnek, hogy célt adott szemem elé. Ígérem, ha sikeresen járok, visszajövök, hogy elmondjam Önnek. Nos… örültem a szerencsének! További kellemes napot!
*Azzal elindul a fogadó felé, lassú lépésekkel, arcán ugyan azzal a szelíd mosollyal, de már nem sír, hiszen egy újabb kihívást kell teljesítenie, mit a Sors elé vetett.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:54:13
Üzenet elküldve: 2013-01-30 21:54:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Hallgatja, hogyan mesél a fiatal lány, majd mérlegel. Persze, mikor elkezdi újra könnyeit hullatni, ruhájának rejtekéből kendőt vesz elő és adja kezébe. Jobb, mintha hagyná, hogy arcát mázolják a sós, forró könnyek.*
- Súlyos trauma. Bár, látszólag csak a fájdalom, az ütés nem hagyott többet, ám lelked...
*Rázza meg kicsit fejét, majd feláll és a következő sor háttámlájának tetejére ül, hosszú csizmás lábát oda teszi, hol előbb még fenekét pihentette.*
- Sötét titkok és rejtélyes múlt... Ám Téged ez nem érdekel, amíg a Kedvesed szeret, igaz? Gondolj csak bele... Kiderülne valami rólad, amit nem szeretnél, hogy mások megtudjanak... Bármi... Ha ezt személyesen, négyszemközt, nyugodtan vitatod meg, akkor természetesen könnyű kiadni. De ha egy harmadik fél, aki alapból konfliktust generál több módon is, előtte és általa kiprovokálva... Egyértelmű, hogy csak baj lehet. Nem voltál ostoba, most sem vagy az! Talán csak azért, mert ide jöttél. Vidd végig logikusan. Induljunk ki a legrosszabb esetből.
*Míg ezen gondolkozik, egyik lábával támaszkodik még, másikat pedig átveti rajta, közben arcán nyoma sincs mosolynak, komollyá válik inkább.*
- Elhagyja a várost, azt viszont nem teheti csak úgy, előbb haza fog menni. Érdemes ott kezdeni, vagy egy olyan helyen, hol csöndre és nyugalomra lel. Mint ez is...
*Mutat körbe lágy mosollyal sebhelyes arcán. Persze, ennél rosszabb, ha önkezével kíván a kedvese véget vetni az életének. De ezt inkább meg sem említi.*
- Viszont fontos, hogy ha te szereted őt annyira, hogy cseppet se érdekeljen, mit tett a múltban, akkor elég lesz, ha megleled, hogy magadhoz szorítod, mint még előtte soha és megvárod, míg nyugalom lesz úrrá rajta. Nem tudom, talán sírni fog, talán üresnek érzi majd magát, de az lesz a pillanat, amikor mindent bele kell adnod, hogy szerelmeddel letaglózd.
*Lábai újra koppannak a macskakövön.*
- Már ha szereted eléggé hozzá.
*Arca közelebb kerül, hogy képébe hajolva, szinte izzóan zöld szempárja alatt ijesztő vigyorral és a sebhely apró, recézett szélével találja szembe magát a lány. Majd hajol vissza, mert mégis csak szerzetes, vagy mi...*
- Bocsánat... Sajnálatos hibám, hogy gyakorta váltok tegeződésbe... Elnézését kérem.
*Azzal visszaül, mintha az egész meg sem történt volna és tovább tekint előre, egyenest az oltár felé... Vajon szavai milyen mélyre jutnak? Vagy talán meg sem várta a lány, hogy a végére jusson, előbb eliszkolt, mert fájt lelkében a tüske, mit e szavak mélyebbre nyomtak? Talán csak könnyeivel küzd tovább, ám Dakh számára annyi a fontos, hogy véleményével igyekezzen segíteni. Tapasztalatai, amik alig vannak ezt a megoldást ajánlják, legalábbis számára ez hatásos volna... Kár, hogy neki se Kedvese, ki így szeretné, s sírna, ha elhagyná, se mása, ki egyáltalán érez iránta valamit. Ez a sorsa egy ilyen korcsnak, mint ő...*
A hozzászólás írója (Dakhnator Makrocciel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.30 23:09:44
*Hallgatja, hogyan mesél a fiatal lány, majd mérlegel. Persze, mikor elkezdi újra könnyeit hullatni, ruhájának rejtekéből kendőt vesz elő és adja kezébe. Jobb, mintha hagyná, hogy arcát mázolják a sós, forró könnyek.*
- Súlyos trauma. Bár, látszólag csak a fájdalom, az ütés nem hagyott többet, ám lelked...
*Rázza meg kicsit fejét, majd feláll és a következő sor háttámlájának tetejére ül, hosszú csizmás lábát oda teszi, hol előbb még fenekét pihentette.*
- Sötét titkok és rejtélyes múlt... Ám Téged ez nem érdekel, amíg a Kedvesed szeret, igaz? Gondolj csak bele... Kiderülne valami rólad, amit nem szeretnél, hogy mások megtudjanak... Bármi... Ha ezt személyesen, négyszemközt, nyugodtan vitatod meg, akkor természetesen könnyű kiadni. De ha egy harmadik fél, aki alapból konfliktust generál több módon is, előtte és általa kiprovokálva... Egyértelmű, hogy csak baj lehet. Nem voltál ostoba, most sem vagy az! Talán csak azért, mert ide jöttél. Vidd végig logikusan. Induljunk ki a legrosszabb esetből.
*Míg ezen gondolkozik, egyik lábával támaszkodik még, másikat pedig átveti rajta, közben arcán nyoma sincs mosolynak, komollyá válik inkább.*
- Elhagyja a várost, azt viszont nem teheti csak úgy, előbb haza fog menni. Érdemes ott kezdeni, vagy egy olyan helyen, hol csöndre és nyugalomra lel. Mint ez is...
*Mutat körbe lágy mosollyal sebhelyes arcán. Persze, ennél rosszabb, ha önkezével kíván a kedvese véget vetni az életének. De ezt inkább meg sem említi.*
- Viszont fontos, hogy ha te szereted őt annyira, hogy cseppet se érdekeljen, mit tett a múltban, akkor elég lesz, ha megleled, hogy magadhoz szorítod, mint még előtte soha és megvárod, míg nyugalom lesz úrrá rajta. Nem tudom, talán sírni fog, talán üresnek érzi majd magát, de az lesz a pillanat, amikor mindent bele kell adnod, hogy szerelmeddel letaglózd.
*Lábai újra koppannak a macskakövön.*
- Már ha szereted eléggé hozzá.
*Arca közelebb kerül, hogy képébe hajolva, szinte izzóan zöld szempárja alatt ijesztő vigyorral és a sebhely apró, recézett szélével találja szembe magát a lány. Majd hajol vissza, mert mégis csak szerzetes, vagy mi...*
- Bocsánat... Sajnálatos hibám, hogy gyakorta váltok tegeződésbe... Elnézését kérem.
*Azzal visszaül, mintha az egész meg sem történt volna és tovább tekint előre, egyenest az oltár felé... Vajon szavai milyen mélyre jutnak? Vagy talán meg sem várta a lány, hogy a végére jusson, előbb eliszkolt, mert fájt lelkében a tüske, mit e szavak mélyebbre nyomtak? Talán csak könnyeivel küzd tovább, ám Dakh számára annyi a fontos, hogy véleményével igyekezzen segíteni. Tapasztalatai, amik alig vannak ezt a megoldást ajánlják, legalábbis számára ez hatásos volna... Kár, hogy neki se Kedvese, ki így szeretné, s sírna, ha elhagyná, se mása, ki egyáltalán érez iránta valamit. Ez a sorsa egy ilyen korcsnak, mint ő...*
A hozzászólás írója (Dakhnator Makrocciel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.30 23:09:44
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-30 20:06:11
Üzenet elküldve: 2013-01-30 20:06:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Egy darabig csendben hallgatja az idegent, majd felpillant zöld szemébe s egy nagyot sóhajt. Végül is ez a nap már nem lehet rosszabb, s ha elmondja mi is bántja, talán megkönnyebbül. Bár az is lehet, hogy csak jobban magába roskad. A kissé furcsa bók hallatán egy halovány mosoly jelenik meg arcán, de ahogy jött úgy szállt tova.*
- Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Az egész napom rémálomba illő, tán még mindig csak álmodok. elindultam a fogadóból, hogy munkát szerezzek, át akartam vágni az egyik sikátoron, hogy hamarabb a piactérre érjek, ám egy idegen elkapott. Én… próbáltam sikítani, mikor ő gyomorszájon ütött. Levonszolt egy koszos elhagyatott házba, hogy… játszadozzon velem. Aztán jött Kedvesem, hogy megmentsen, erre kiderült, hogy régebbről ismerik egymást. Miután kiordították magukat én… rákérdeztem a múltjára, hogy… hogy mégis mi volt ez az egész, próbáltam odamenni hozzá, hogy nincs semmi baj, hogy elmondhatja, de azokat amiket mondott s ahogyan mondott… nos… nem erre számítottam. Így ellökött magától, meg se várva a válaszom elviharzott. Otthagyott egyedül a magányba. Utána eredtem, de mindhiába. Annyira ostoba vagyok! Miért nem hagytam a franca az egészet? Miért kellett kíváncsiskodnom?
*Ismét könnyek gyűlnek szemébe s elkapva fejét, arcát a kezébe temeti s zokogni kezd. Ám folytatja a mondandóját, de nem árulja el a teljes történetet, hiszen megőrzi Kean múltját s nem beszél másnak erről.*
- Nem is az bánt, hogy felfedte a sötét múltját, az fáj, hogy otthagyott. S ha ez mind nem lenne elég, tele vagyok kétségekkel, mi egyre csak mardossa szívem darabjait. Mi van, ha elhagyta már a várost? Ha más nőt keres vigaszul, olyasvalakit, aki nem ismeri mivoltát. Hjajj… én ebbe belehalok! Nélküle oly üres minden… minden!
*Felhúzza térdeit, úgy görnyed össze a padon. Már a sírás is fáj, hiszen szemeit kimarta a sós nedű, mi szakadatlan hullik.*
-Nem… nem bírom! Én ebbe bele fogok halni! Ha nem jön vissza hozzám!
*Suttogja elhalványuló hangon.*
*Egy darabig csendben hallgatja az idegent, majd felpillant zöld szemébe s egy nagyot sóhajt. Végül is ez a nap már nem lehet rosszabb, s ha elmondja mi is bántja, talán megkönnyebbül. Bár az is lehet, hogy csak jobban magába roskad. A kissé furcsa bók hallatán egy halovány mosoly jelenik meg arcán, de ahogy jött úgy szállt tova.*
- Azt sem tudom, hogy hol kezdjem. Az egész napom rémálomba illő, tán még mindig csak álmodok. elindultam a fogadóból, hogy munkát szerezzek, át akartam vágni az egyik sikátoron, hogy hamarabb a piactérre érjek, ám egy idegen elkapott. Én… próbáltam sikítani, mikor ő gyomorszájon ütött. Levonszolt egy koszos elhagyatott házba, hogy… játszadozzon velem. Aztán jött Kedvesem, hogy megmentsen, erre kiderült, hogy régebbről ismerik egymást. Miután kiordították magukat én… rákérdeztem a múltjára, hogy… hogy mégis mi volt ez az egész, próbáltam odamenni hozzá, hogy nincs semmi baj, hogy elmondhatja, de azokat amiket mondott s ahogyan mondott… nos… nem erre számítottam. Így ellökött magától, meg se várva a válaszom elviharzott. Otthagyott egyedül a magányba. Utána eredtem, de mindhiába. Annyira ostoba vagyok! Miért nem hagytam a franca az egészet? Miért kellett kíváncsiskodnom?
*Ismét könnyek gyűlnek szemébe s elkapva fejét, arcát a kezébe temeti s zokogni kezd. Ám folytatja a mondandóját, de nem árulja el a teljes történetet, hiszen megőrzi Kean múltját s nem beszél másnak erről.*
- Nem is az bánt, hogy felfedte a sötét múltját, az fáj, hogy otthagyott. S ha ez mind nem lenne elég, tele vagyok kétségekkel, mi egyre csak mardossa szívem darabjait. Mi van, ha elhagyta már a várost? Ha más nőt keres vigaszul, olyasvalakit, aki nem ismeri mivoltát. Hjajj… én ebbe belehalok! Nélküle oly üres minden… minden!
*Felhúzza térdeit, úgy görnyed össze a padon. Már a sírás is fáj, hiszen szemeit kimarta a sós nedű, mi szakadatlan hullik.*
-Nem… nem bírom! Én ebbe bele fogok halni! Ha nem jön vissza hozzám!
*Suttogja elhalványuló hangon.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-30 18:43:00
Üzenet elküldve: 2013-01-30 18:43:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*A kérdésére érkező választól csak kíváncsibb lesz. Ki lehet ez? S hogy törték meg lelkét? Még ha nem is hagyományos értelemben vett templom ez, s ő maga nem is pap, a szerzeteseknek is egy különös furcsasága, attól még örömmel hallgat és segít, ahol tud.
Zöld pillantását nem veszi le, ahogy helyet foglal a lány mellett. Érződik, mennyire fáj neki. A lélek sebét nehezebb gyógyítani, mint a testét. Ezt mindenki tudja, nagyon jól tudja. Ez is oka, hogy miért honol általában széles vigyor arcán. Ám most csak apró mosoly búvik ábrázatán, ahogy közelebb kerül.
Ahogy beszélni kezd a lány, Dakh megemeli egyik kezét, ruhája bő ujja hátracsuklik és előkerül sápadt keze. Csontos ujjai végén a körme kicsit hosszabb, nem mint az átlag köröm, hanem mint egy férfihez illő volna, arról nem is beszélve, hogy feketére van festve. Úgy emeli jobbját, minek mutatóujján ott a gyűrűje, egy koponyát ábrázoló kis ékszer. Ajkát érinti utóbb említett részével kezének, méghozzá középső részével, mintha állát akarná vakarni, dörzsölni, mégis ajkához kerül a keze.*
- Szerintem ha valami halott, akkor annak sok köze van hozzám. Minden napom a fájdalomról és a végről szól, talán tudok segíteni is...
*Ahogy gondolatait hangosan kimondja, egyre csak más felé néz, végül újra Lilire pillant világosan zöldellő szempárjával és arcára ismét vigyor ül ki. Nem gúnyos, sokkal inkább közvetlenkedő és kedves.*
- Én foglalkozok itt a temetésekkel és a temetőt is én tartom rendben. Szerintem elég sok sanyarú dolgot látok... Bár, ha őszinte véleményem érdekli, mely talán durvának tűnhet, a szem körüli pirosság kiemeli a kéklő tekintetét.
*Hangja mentes bármiféle gonoszságtól, puszta igazság, ami elhagyja ajkát. Sosem tehetett róla, mindig is közvetlen volt, talán túlontúl is. Csak az a vöröske tudta túlszárnyalni, de szakmája, netalán inkább hobbija adta, hogy olyan lett. Dakh viszont inkább csak életútja során vált ilyenné, valamint egyre inkább bízik azokban, akikkel alkalma van kapcsolatot teremteni, lévén nem fenyegetik kötéllel és késekkel.*
*A kérdésére érkező választól csak kíváncsibb lesz. Ki lehet ez? S hogy törték meg lelkét? Még ha nem is hagyományos értelemben vett templom ez, s ő maga nem is pap, a szerzeteseknek is egy különös furcsasága, attól még örömmel hallgat és segít, ahol tud.
Zöld pillantását nem veszi le, ahogy helyet foglal a lány mellett. Érződik, mennyire fáj neki. A lélek sebét nehezebb gyógyítani, mint a testét. Ezt mindenki tudja, nagyon jól tudja. Ez is oka, hogy miért honol általában széles vigyor arcán. Ám most csak apró mosoly búvik ábrázatán, ahogy közelebb kerül.
Ahogy beszélni kezd a lány, Dakh megemeli egyik kezét, ruhája bő ujja hátracsuklik és előkerül sápadt keze. Csontos ujjai végén a körme kicsit hosszabb, nem mint az átlag köröm, hanem mint egy férfihez illő volna, arról nem is beszélve, hogy feketére van festve. Úgy emeli jobbját, minek mutatóujján ott a gyűrűje, egy koponyát ábrázoló kis ékszer. Ajkát érinti utóbb említett részével kezének, méghozzá középső részével, mintha állát akarná vakarni, dörzsölni, mégis ajkához kerül a keze.*
- Szerintem ha valami halott, akkor annak sok köze van hozzám. Minden napom a fájdalomról és a végről szól, talán tudok segíteni is...
*Ahogy gondolatait hangosan kimondja, egyre csak más felé néz, végül újra Lilire pillant világosan zöldellő szempárjával és arcára ismét vigyor ül ki. Nem gúnyos, sokkal inkább közvetlenkedő és kedves.*
- Én foglalkozok itt a temetésekkel és a temetőt is én tartom rendben. Szerintem elég sok sanyarú dolgot látok... Bár, ha őszinte véleményem érdekli, mely talán durvának tűnhet, a szem körüli pirosság kiemeli a kéklő tekintetét.
*Hangja mentes bármiféle gonoszságtól, puszta igazság, ami elhagyja ajkát. Sosem tehetett róla, mindig is közvetlen volt, talán túlontúl is. Csak az a vöröske tudta túlszárnyalni, de szakmája, netalán inkább hobbija adta, hogy olyan lett. Dakh viszont inkább csak életútja során vált ilyenné, valamint egyre inkább bízik azokban, akikkel alkalma van kapcsolatot teremteni, lévén nem fenyegetik kötéllel és késekkel.*
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-29 20:15:19
Üzenet elküldve: 2013-01-29 20:15:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Összerezzen, mikor hirtelen megszólalnak mellette. Felnéz kétségbeesett tekintettel, kisírt kékes íriszével, hogy lássa mégis ki az, aki megszólította, s kisvártatva egy hosszú fehérhajú idegent pillant meg, kinek egy csúnya heg metszi arcát. Bár most ez zavarja a legkevésbé. Remegő hanggal válaszol.*
- Hogy én ki vagyok? Csak egy megtört lélek, egy elhagyott és megtört lélek.
*Kivár egy lélegzetvételnyi időt, hogy összeszedje gondolatait. Mégis mit mondjon? Hogy a kíváncsisága miatt hagyta el Kedvese? Hogy attól retteg, hogy soha sem tér vissza hozzá, hiába fohászkodott? Hogy igazából semmit sem ér nyomorult élete Kean nélkül? Talán így szép sorjában elmondja mi bántja lelkét. Már ha bele tud egyáltalán kezdeni.*
- Igen, nagyon sok minden bántja a lelkem. Nem… nem is szeretnék róla beszélni. Nem hiszem, hogy egy ilyen szomorú, már-már halott dolog érdekli Önt. Igazából nem szeretném az Ön napját is tönkre tenni.
*Feltűnik a zöldes szempár, mi érdeklődve figyeli őt, de aztán lehajtja fejét, hogy ne lássa tovább ezt a keserűséget a szemébe. Hagyja, hogy leüljön mellé az idegen, de kezét, mi eddig a padon pihent, most az ölébe helyezi. Sóhajt egy nagyot s tovább bámulja a macskakövezetet.*
- Biztos sanyarú látvány lehetek, ha már így ennyire lerí rólam, hogy fájdalmaim vannak.
~testileg és lelkileg is. De a lélek százszor jobban fáj.~
*Összerezzen, mikor hirtelen megszólalnak mellette. Felnéz kétségbeesett tekintettel, kisírt kékes íriszével, hogy lássa mégis ki az, aki megszólította, s kisvártatva egy hosszú fehérhajú idegent pillant meg, kinek egy csúnya heg metszi arcát. Bár most ez zavarja a legkevésbé. Remegő hanggal válaszol.*
- Hogy én ki vagyok? Csak egy megtört lélek, egy elhagyott és megtört lélek.
*Kivár egy lélegzetvételnyi időt, hogy összeszedje gondolatait. Mégis mit mondjon? Hogy a kíváncsisága miatt hagyta el Kedvese? Hogy attól retteg, hogy soha sem tér vissza hozzá, hiába fohászkodott? Hogy igazából semmit sem ér nyomorult élete Kean nélkül? Talán így szép sorjában elmondja mi bántja lelkét. Már ha bele tud egyáltalán kezdeni.*
- Igen, nagyon sok minden bántja a lelkem. Nem… nem is szeretnék róla beszélni. Nem hiszem, hogy egy ilyen szomorú, már-már halott dolog érdekli Önt. Igazából nem szeretném az Ön napját is tönkre tenni.
*Feltűnik a zöldes szempár, mi érdeklődve figyeli őt, de aztán lehajtja fejét, hogy ne lássa tovább ezt a keserűséget a szemébe. Hagyja, hogy leüljön mellé az idegen, de kezét, mi eddig a padon pihent, most az ölébe helyezi. Sóhajt egy nagyot s tovább bámulja a macskakövezetet.*
- Biztos sanyarú látvány lehetek, ha már így ennyire lerí rólam, hogy fájdalmaim vannak.
~testileg és lelkileg is. De a lélek százszor jobban fáj.~
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-29 17:35:49
Üzenet elküldve: 2013-01-29 17:35:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*A belső térben kószál. Nem borús az idő, nem hull az eső, így bent tölti az időt. Nem kedveli a fényt, a napvilágot. Jobb a biztonságos templom falai közt meghúzódni. Amúgy is csak a temetőbe szokott kijárni, a sírokat nézni és élvezni a magányt. Közben mindig elgondolkozik, sok dolgon. Életen, halálon, önmagának sanyarú sorsán és mindenki életén. Másoknak annyival könnyebb...
Lassú léptekkel sétál át a könyvtárból, amikor furcsa zaj üti meg fülét. Lágy hangú dorombolás, reszkető tagok zöreje, ahogy a félelem, a magány, a hiány rázza. Szinte érezni a szagot, ahogy terjeng, érezni a lágy hullámokat, melyek édes keserűséget hoznak magukkal. Pillantása zölden kutatja a nőt, ki gazdája lehet a halkan csengő hangnak, miből ki nem veszi, mit mond.
Közelebb oson, végül csak felcsattan hangja, a maga karcos lágyságával, s mélyen dörmögő baritonja érinti meg az idegent.*
- Kit sodort ide a szél?
*Kérdi, arcán a kis vigyora, s a metszés nyoma, mely csúfítja átlósan képét. Nyakát fedi ruhájának gallérja, így nem látszik az akasztás után maradt hegesedés.*
- Bántja valami a lelked tán?
*Kérdi, már közelebb lépdelve, így pedig hosszú, őszes szürkén fénylő haja árnyékából visszapillantva Lili láthatja a vizslató és végtelen zöldséget szembogarai körül. Reméli, nem rebben el a kis madárka előle, akkor egészen a körötte lévő padsorok egyikén foglal helyet. Sőt, ha rettenésnek jelét se látja, akkor egész pontosan mellette foglal helyet, ha eléri, míg fel nem áll.*
*A belső térben kószál. Nem borús az idő, nem hull az eső, így bent tölti az időt. Nem kedveli a fényt, a napvilágot. Jobb a biztonságos templom falai közt meghúzódni. Amúgy is csak a temetőbe szokott kijárni, a sírokat nézni és élvezni a magányt. Közben mindig elgondolkozik, sok dolgon. Életen, halálon, önmagának sanyarú sorsán és mindenki életén. Másoknak annyival könnyebb...
Lassú léptekkel sétál át a könyvtárból, amikor furcsa zaj üti meg fülét. Lágy hangú dorombolás, reszkető tagok zöreje, ahogy a félelem, a magány, a hiány rázza. Szinte érezni a szagot, ahogy terjeng, érezni a lágy hullámokat, melyek édes keserűséget hoznak magukkal. Pillantása zölden kutatja a nőt, ki gazdája lehet a halkan csengő hangnak, miből ki nem veszi, mit mond.
Közelebb oson, végül csak felcsattan hangja, a maga karcos lágyságával, s mélyen dörmögő baritonja érinti meg az idegent.*
- Kit sodort ide a szél?
*Kérdi, arcán a kis vigyora, s a metszés nyoma, mely csúfítja átlósan képét. Nyakát fedi ruhájának gallérja, így nem látszik az akasztás után maradt hegesedés.*
- Bántja valami a lelked tán?
*Kérdi, már közelebb lépdelve, így pedig hosszú, őszes szürkén fénylő haja árnyékából visszapillantva Lili láthatja a vizslató és végtelen zöldséget szembogarai körül. Reméli, nem rebben el a kis madárka előle, akkor egészen a körötte lévő padsorok egyikén foglal helyet. Sőt, ha rettenésnek jelét se látja, akkor egész pontosan mellette foglal helyet, ha eléri, míg fel nem áll.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-29 13:00:09
Üzenet elküldve: 2013-01-29 13:00:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 94
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Elhagyva//
*Lassan elhagyja azt az átkos helyet, mi pokollá tette egyik pillanatról a másikra lelkivilágát. Lehajtott fejjel sétál a macskaköves úton, egyre csak emésztve magát.*
~Ha ezt tudtam volna, hogy ez lesz ennek a végkimenetele, talán hagytam volna, hogy összeverjen a bajtársa. Vajon hol lehet most? Hol keressem? Visszament volna a fogadóba? vagy azonnal elhagyta a várost? Nem tudom! Nem tudom! Aggasztó ez az egész helyzet! S mint ezt elkerültük volna, ha nem faggatom az idióta kérdéseimmel! Ostoba vagy Lili! „Undorodsz már tőlem eléggé? Vagy még nem?”
Az a méreg a hangjában, az a dühös, szikrázó pillantás, az a kemény fellépés, mint nekem szólt.~
*Már a Templomkert köves útját tapossa nyomasztó ábrázattal. Felpillant kisírt, vörös szemekkel, élettelen arccal bámulva a szépséges kertet. Látja a sok-sok szerelmes párt, kik éppen a fapadon andalogva ülnek egymás ölelő karjaiban, vagy az a pár kik éppen piknikeznek a sötétzöld pázsiton csókokat váltva. Elkapja tekintetét s ismét könnybe lábad a szeme.*
~Emlékszem arra az estére, mikor kivitt a Kisasszony ligetbe, s egy romantikus piknikre a csillagos ég alatt. Már akkor titkon megfogadtam a Holdnak, hogy nem eresztem el őt soha. S most hiába az ígéret, ha ellök magától, mint valami rongybabát. Kudarcot vallottam. Nem elég, hogy kaptam Kedvesemtől egy nagy pofont, még odatartom az Életnek is másik orcám, hogy tőle is kapjak. A gyomorra mért ütés ehhez képest érzéki simogatás.~
*Elhalad a padok mellett, mikor egy sugallat arra készteti, hogy felnézzen a Templomra. Hát így is tett s ahogy nézi a faragott sziklákból készült tornyot.*
~Hát persze, a Templom, ahol talán megnyugvást talál a lelkem. Egy ima talán segíteni fog.~
*Aprón szedi megfáradt, remegő lábát s mikor a kapuhoz ér megáll egy pillanatra, hogy összeszedje magát. Belép a faajtón, s előre sétál egészen a harmadik padsorig, majd ha nem ül ott senki, akkor leül. Két kezét összekulcsolja s ráhajtja homlokát.*
-Sors! Hozzád intézem szavaim, kérlek hallgass meg engem. Küldd vissza hozzám szerető társam, akinél a szerelem megtalálhat újra. S ha megtalál, én boldog leszek, én érte mindent megteszek! Csak küldd vissza hozzám, hogy bebizonyítsam, szerelmem felé nem változott soha! Köszönöm, hogy meghallgattál, s hogy tőlem el nem fordultál!
*Feltekint az oltár felé s elenged egy halovány mosolyt. Befejezve a fohászát megcsókolja összekulcsolt kezét, feláll, majd kiindul a Templomból. Bár nem teljes a nyugodtság, de valamivel könnyebb a súly, mint vállán cipel. Mikor kiér, egy kőpadhoz sétál, hogy kiszellőztesse fejét. *
*Lassan elhagyja azt az átkos helyet, mi pokollá tette egyik pillanatról a másikra lelkivilágát. Lehajtott fejjel sétál a macskaköves úton, egyre csak emésztve magát.*
~Ha ezt tudtam volna, hogy ez lesz ennek a végkimenetele, talán hagytam volna, hogy összeverjen a bajtársa. Vajon hol lehet most? Hol keressem? Visszament volna a fogadóba? vagy azonnal elhagyta a várost? Nem tudom! Nem tudom! Aggasztó ez az egész helyzet! S mint ezt elkerültük volna, ha nem faggatom az idióta kérdéseimmel! Ostoba vagy Lili! „Undorodsz már tőlem eléggé? Vagy még nem?”
Az a méreg a hangjában, az a dühös, szikrázó pillantás, az a kemény fellépés, mint nekem szólt.~
*Már a Templomkert köves útját tapossa nyomasztó ábrázattal. Felpillant kisírt, vörös szemekkel, élettelen arccal bámulva a szépséges kertet. Látja a sok-sok szerelmes párt, kik éppen a fapadon andalogva ülnek egymás ölelő karjaiban, vagy az a pár kik éppen piknikeznek a sötétzöld pázsiton csókokat váltva. Elkapja tekintetét s ismét könnybe lábad a szeme.*
~Emlékszem arra az estére, mikor kivitt a Kisasszony ligetbe, s egy romantikus piknikre a csillagos ég alatt. Már akkor titkon megfogadtam a Holdnak, hogy nem eresztem el őt soha. S most hiába az ígéret, ha ellök magától, mint valami rongybabát. Kudarcot vallottam. Nem elég, hogy kaptam Kedvesemtől egy nagy pofont, még odatartom az Életnek is másik orcám, hogy tőle is kapjak. A gyomorra mért ütés ehhez képest érzéki simogatás.~
*Elhalad a padok mellett, mikor egy sugallat arra készteti, hogy felnézzen a Templomra. Hát így is tett s ahogy nézi a faragott sziklákból készült tornyot.*
~Hát persze, a Templom, ahol talán megnyugvást talál a lelkem. Egy ima talán segíteni fog.~
*Aprón szedi megfáradt, remegő lábát s mikor a kapuhoz ér megáll egy pillanatra, hogy összeszedje magát. Belép a faajtón, s előre sétál egészen a harmadik padsorig, majd ha nem ül ott senki, akkor leül. Két kezét összekulcsolja s ráhajtja homlokát.*
-Sors! Hozzád intézem szavaim, kérlek hallgass meg engem. Küldd vissza hozzám szerető társam, akinél a szerelem megtalálhat újra. S ha megtalál, én boldog leszek, én érte mindent megteszek! Csak küldd vissza hozzám, hogy bebizonyítsam, szerelmem felé nem változott soha! Köszönöm, hogy meghallgattál, s hogy tőlem el nem fordultál!
*Feltekint az oltár felé s elenged egy halovány mosolyt. Befejezve a fohászát megcsókolja összekulcsolt kezét, feláll, majd kiindul a Templomból. Bár nem teljes a nyugodtság, de valamivel könnyebb a súly, mint vállán cipel. Mikor kiér, egy kőpadhoz sétál, hogy kiszellőztesse fejét. *
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-27 22:02:40
Üzenet elküldve: 2013-01-27 22:02:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
*Az épületbe lépve feszült izgalom járja át tagjait, akár egy jó vadászatkor. Tekintete gyors alapossággal méri fel a belső teret, annak idegen díszeit, miközben egyre beljebb és beljebb lépdel. Ám a helyett, hogy az érzés fokozódna, azt kell tapasztalja, egyre inkább elcsitul. A hatalmas kőtömbök és oszlopok nem nyűgözik le, nem bűvölik el, s különösebben még csak tetszését sem nyerik el. Sehol egy totem, bőr dísz, csontok… talizmán, dob, vagy bármi, aminek mágiához, misztikumhoz, minimális köze lenne… "Bezzeg a Sámán sátrában…". Mikor oda lépett be egyből elszorult torka, s lélegzet visszafojtva feszülten várta, mi fog következni. De itt? „Kizárt, hogy itt bármit is megleljek!” Telepszik némi csalódottság az agyaras pofára. Elballag egészen az oltárig. Megáll, fejét felveti, s rövid ideig vár. Majd újabb fejcsóválás. "Vesztegetem itt az időm." Konok léptekkel indul kifelé, ha csak, valami vagy valaki…*
A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 22:04:37
A hozzászólás írója (Mwara Wahgah) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.27 22:04:37
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:31:11
Üzenet elküldve: 2013-01-27 18:31:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Szelíd
*A terv végrehajtása előtt van még egy kis szabadideje, a templom felé indul. A templomkertet megcsodálja, közben visszaemlékezik a nemrég történtekre. Hirtelen sok izgalomban lett része.*
"Nagyon remélem, hogy sikerül elkapnunk az öreget. Ha igen, akkor biztosan kapok érte sok pénzt, elmegyek dolgozni, és soha többet nem kell egy koldus mellett töltenem az éjszakát, vagy egy napig éheznem."
*Ez a gondolat nagyon felvidítja. Megérkezik a templomhoz.*
"Na, ma már hátha ragad rám egy kis tudás!"
*Mosolyogva belép az épületbe. Tudja már, hogy merre kell mennie, hogy tanulhasson.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.27 20:29:04, a következő indokkal:
Múlt idő javítása.
"Nagyon remélem, hogy sikerül elkapnunk az öreget. Ha igen, akkor biztosan kapok érte sok pénzt, elmegyek dolgozni, és soha többet nem kell egy koldus mellett töltenem az éjszakát, vagy egy napig éheznem."
*Ez a gondolat nagyon felvidítja. Megérkezik a templomhoz.*
"Na, ma már hátha ragad rám egy kis tudás!"
*Mosolyogva belép az épületbe. Tudja már, hogy merre kell mennie, hogy tanulhasson.*
A hozzászólást Arbelyssi (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.01.27 20:29:04, a következő indokkal:
Múlt idő javítása.
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:57:58
Üzenet elküldve: 2013-01-26 13:57:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A szörnyű temető után a lánynak nagy megkönnyebbülés a templom felé venni az irányt. A tündér csak úgy szedi a lábait, szinte már fut. ~ Furcsa, hogy ilyen nagy sietséggel és megkönnyebbüléssel indulok egy ilyen kísérteties helyre. ~ gondolja magában. Ahogy a templomkapu elé ér, egy titokzatos alakkal találja magát szemben.*
- Maga meg ki a csoda? - *kérdi reszelős hangon. A tündér egy kicsit megijed. Ezt az alakot még soha életében nem látta. Egy ideig habozik, majd válaszol a kérdésre.*
- Én Lylle vagyok. Loyinosykali Lylle. *A titokzatos alak gondolkodik, majd elküldi a lányt. ~ Hát ez meg mi volt? ~ kérdezi magától Lylle, de választ sajnos nem kap. A titokzatos alak a távozó leányt nézi. Látszik rajta, hogy még lett volna egy-két szava a tündérhez, amiket nem mert volna kiejteni. Még egy ideig bámul, majd óvatos léptekkel belép a templomba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 16:02:13, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
- Maga meg ki a csoda? - *kérdi reszelős hangon. A tündér egy kicsit megijed. Ezt az alakot még soha életében nem látta. Egy ideig habozik, majd válaszol a kérdésre.*
- Én Lylle vagyok. Loyinosykali Lylle. *A titokzatos alak gondolkodik, majd elküldi a lányt. ~ Hát ez meg mi volt? ~ kérdezi magától Lylle, de választ sajnos nem kap. A titokzatos alak a távozó leányt nézi. Látszik rajta, hogy még lett volna egy-két szava a tündérhez, amiket nem mert volna kiejteni. Még egy ideig bámul, majd óvatos léptekkel belép a templomba.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.01.26 16:02:13, a következő indokkal:
Jelek javítása és pótlása; múlt helyett jelenidő.
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:14:15
Üzenet elküldve: 2013-01-23 22:14:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Lassan bólint, ahogy a tündér megismétli, amit mondott. Majd megvakarja a homlokát az újabb szavak hallatán:*
- Hogy nap vagy hold mágia? Érdekes egy felfogás, az tény, azonban... *sóhajt egy nagyot, nem is tudja, hogy kezdjen bele, végül az egyszerűség mellett dönt* Ez a kettő sokkalta nehezebb, mint bármelyik elem. Szóval egyenlőre még muszáj lesz hanyagolnom ezeket. Azonban *kapja fel hirtelen a mutatóujját* egyszer még e két típusra is sor kerülhet. De mégis mit gondolsz, miért vagyok én itt? Ez itt Arthenior, a levegő városa, ha nem levegő mágiát akarnék tanulni, itt sem lennék.
*Majd hosszadalmas, és megcáfolhatatlan okfejtését csak kacarászással fogadja, ami alapjában véve eléggé felbőszítené a mágust, de valamiért (semmi logikus oka nincs, de) nem tud haragudni a tündérre. Meg nem is akar. Aztán amint Rather helyet foglal egy padon, a tündér azon nyomban lerakja a táskáját melléje.
~ Hogy vigyázni rá? ~ belegondol, hogy ő ott hagyná-e az erszényét valaki mellett, akit most ismert meg ~ Eléggé őrültség, irigylem ezt a tündért a túláradó bizalma miatt, amit egy szinte ismeretlen ember irányában tanusít. ~*
- Rendben, vigyázok rá. Meg ugyan ki lopná el egy templomban? *ironikus ezt pont tőle hallani, mivel magától értetődő, hogy ő sem hagyná soha egyedül az erszényét, még akkor sem, ha üres lenne* De vigyázok rá, menj nyugodtan.
*Amíg a tündér odavan, Rather próbálja kitalálni, hogy ugyan miért mehetett el?
~ Az átöltözés ki van zárva, hiszen a váltásruhája éppen itt pihen mellettem, ebben a táskában. ~
Képtelen rájönni a valódi okra, és természetesen egyetlen elmélete sem ér a valóságnak még csak közelébe sem, ám erre csak akkor jön rá, amikor a tündér újra feltűnik egy csokor virággal. Még így sem világos neki teljesen a helyzet.
~ Virágot szedett? De hiszen az előbb azt mondta... ~
Ekkor a tündér lelkesen az arcába tolja a virágokat, mire észreveszi, hogy ezek nem igaziak, és ezt a tényt a tündér szavai is alátámasztják. Hirtelen a fejéhez kap*
- De hiszen alig tíz percre mentél el... Valószínűleg sosem fogok rájönni hogy tudtál ilyen gyorsan ennyi virágot meghajtogatni. Azonban, ha már itt vannak, most mi legyen? *Azzal feltápászkodik a padról* Tegyünk ezekből is minden vázába? Kétség sem fér hozzá, hogy úgy még szebb lenne a templom.
- Hogy nap vagy hold mágia? Érdekes egy felfogás, az tény, azonban... *sóhajt egy nagyot, nem is tudja, hogy kezdjen bele, végül az egyszerűség mellett dönt* Ez a kettő sokkalta nehezebb, mint bármelyik elem. Szóval egyenlőre még muszáj lesz hanyagolnom ezeket. Azonban *kapja fel hirtelen a mutatóujját* egyszer még e két típusra is sor kerülhet. De mégis mit gondolsz, miért vagyok én itt? Ez itt Arthenior, a levegő városa, ha nem levegő mágiát akarnék tanulni, itt sem lennék.
*Majd hosszadalmas, és megcáfolhatatlan okfejtését csak kacarászással fogadja, ami alapjában véve eléggé felbőszítené a mágust, de valamiért (semmi logikus oka nincs, de) nem tud haragudni a tündérre. Meg nem is akar. Aztán amint Rather helyet foglal egy padon, a tündér azon nyomban lerakja a táskáját melléje.
~ Hogy vigyázni rá? ~ belegondol, hogy ő ott hagyná-e az erszényét valaki mellett, akit most ismert meg ~ Eléggé őrültség, irigylem ezt a tündért a túláradó bizalma miatt, amit egy szinte ismeretlen ember irányában tanusít. ~*
- Rendben, vigyázok rá. Meg ugyan ki lopná el egy templomban? *ironikus ezt pont tőle hallani, mivel magától értetődő, hogy ő sem hagyná soha egyedül az erszényét, még akkor sem, ha üres lenne* De vigyázok rá, menj nyugodtan.
*Amíg a tündér odavan, Rather próbálja kitalálni, hogy ugyan miért mehetett el?
~ Az átöltözés ki van zárva, hiszen a váltásruhája éppen itt pihen mellettem, ebben a táskában. ~
Képtelen rájönni a valódi okra, és természetesen egyetlen elmélete sem ér a valóságnak még csak közelébe sem, ám erre csak akkor jön rá, amikor a tündér újra feltűnik egy csokor virággal. Még így sem világos neki teljesen a helyzet.
~ Virágot szedett? De hiszen az előbb azt mondta... ~
Ekkor a tündér lelkesen az arcába tolja a virágokat, mire észreveszi, hogy ezek nem igaziak, és ezt a tényt a tündér szavai is alátámasztják. Hirtelen a fejéhez kap*
- De hiszen alig tíz percre mentél el... Valószínűleg sosem fogok rájönni hogy tudtál ilyen gyorsan ennyi virágot meghajtogatni. Azonban, ha már itt vannak, most mi legyen? *Azzal feltápászkodik a padról* Tegyünk ezekből is minden vázába? Kétség sem fér hozzá, hogy úgy még szebb lenne a templom.
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-23 21:52:50
Üzenet elküldve: 2013-01-23 21:52:50
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Teljesen egyetértene a mágussal, ő sem kedveli a fogadókat. De az egy szükség helyzet volt, valahol muszáj volt aludnia. A fáradsága pedig túl nőtt azon a szinten, hogy maga keressen biztonságos szállást magának, így kénytelen volt ehhez folyamodni. Bánta is azt a tizennégy aranyat, de hát a szükség nagyúr. Bizony hogy az!
- A levegő mágiát. *Ismétli el Rather szavait. Egyetértően bólogat, hogy igen érdekes, mindegyik. Viszont ő nem akar a mágiával foglalkozni. Kár is, hogy anyja szerinte van érzéke hozzá. *
- Hát, ha én mágus akarnék lenni, inkább a hold, vagy nap mágiát használnám, az fénnyel dolgozik, és az szép. De persze nem akarok mágus lenni. *Ossza meg a férfivel a tényt. Nem is biztos, hogy érdekli a másikat, de azért ő elmondja. Érdekes felvetés, hogy mitől lesz valaki valami. Erre azon nyomban Rather mellett terem, és vagy háromszor körbe ugrálja huncutul kacarászva.*
- Akkor én biztosan tündér vagyok, és akkor is az leszek, ha letépik a szárnyam. *Aztán hangosabban elkacarászik ezen, és odébb ugrabugrál. Látható jó kedvvel, pedig ha ez a szárnyletépkedés megtörténne, biztosan korántsem lenne ilyen felhőtlen jó kedve. Rather ismét egy padhoz lép, és oda helyezkedik el kényelmesen.*
- Ha itt hagyom neked a táskám, vigyázol rá? Nincsen benne sok pénz, meg a váltás ruhám. Mindjárt jövök, ígérem. *Fogadkozik egyszerűen, mert valóban annyira nem félti a táska tartalmát. Volt már úgy, hogy semmije sem volt, és akkor is megélt valahogy. Az erdőben fellelhető összes bogyót ismeri, és amilyen apró kistermetű, nem is kell neki sok belőlük. Viszont Rathert ott hagyja a csomagjával a padon, és elviharzik ki a templomból. Jó fertály óra elteltével tér vissza, és egy csokornyi színpompás virág tarkállik kezében. Talán a mágus azt is hihette, hogy vissza sem tér, talán? De ő mégis visszatért, és egyenesen Rather előtt állapodik meg.*
- Tessék ezek sosem fognak elhervadni. Úgy néz ki, mint az igazi, de nem az. Nézd csak meg papírból van mind. *Dugja a férfi orra alá, és közben nem bár nyugton maradni, folyton izeg-mozog. Egyik lábáról a másikra álldogál, és így a virágok is meg-megrezdülnek, melynek folyamán halk papírszerű zörgést lehet hallani. *
- A levegő mágiát. *Ismétli el Rather szavait. Egyetértően bólogat, hogy igen érdekes, mindegyik. Viszont ő nem akar a mágiával foglalkozni. Kár is, hogy anyja szerinte van érzéke hozzá. *
- Hát, ha én mágus akarnék lenni, inkább a hold, vagy nap mágiát használnám, az fénnyel dolgozik, és az szép. De persze nem akarok mágus lenni. *Ossza meg a férfivel a tényt. Nem is biztos, hogy érdekli a másikat, de azért ő elmondja. Érdekes felvetés, hogy mitől lesz valaki valami. Erre azon nyomban Rather mellett terem, és vagy háromszor körbe ugrálja huncutul kacarászva.*
- Akkor én biztosan tündér vagyok, és akkor is az leszek, ha letépik a szárnyam. *Aztán hangosabban elkacarászik ezen, és odébb ugrabugrál. Látható jó kedvvel, pedig ha ez a szárnyletépkedés megtörténne, biztosan korántsem lenne ilyen felhőtlen jó kedve. Rather ismét egy padhoz lép, és oda helyezkedik el kényelmesen.*
- Ha itt hagyom neked a táskám, vigyázol rá? Nincsen benne sok pénz, meg a váltás ruhám. Mindjárt jövök, ígérem. *Fogadkozik egyszerűen, mert valóban annyira nem félti a táska tartalmát. Volt már úgy, hogy semmije sem volt, és akkor is megélt valahogy. Az erdőben fellelhető összes bogyót ismeri, és amilyen apró kistermetű, nem is kell neki sok belőlük. Viszont Rathert ott hagyja a csomagjával a padon, és elviharzik ki a templomból. Jó fertály óra elteltével tér vissza, és egy csokornyi színpompás virág tarkállik kezében. Talán a mágus azt is hihette, hogy vissza sem tér, talán? De ő mégis visszatért, és egyenesen Rather előtt állapodik meg.*
- Tessék ezek sosem fognak elhervadni. Úgy néz ki, mint az igazi, de nem az. Nézd csak meg papírból van mind. *Dugja a férfi orra alá, és közben nem bár nyugton maradni, folyton izeg-mozog. Egyik lábáról a másikra álldogál, és így a virágok is meg-megrezdülnek, melynek folyamán halk papírszerű zörgést lehet hallani. *
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:51:36
Üzenet elküldve: 2013-01-22 21:51:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Kellő ideje már megérkezett a városba. A levegő városába. Erre vágyott már nagyon régen, mindig is vonzotta a lég elementál mágia. Ez egy olyan területe az eddig általa megismert világnak, mellyel még nem igen találkozott, így mérhetetlen módon örül neki, hogy végre ide ért. Röviddel a berendezkedése után meg is kezdte a tanulását. Persze ahogy Hold karavánpihenőben a szentély, itt a templom nyújt, otthont a mágiaokítás folyamatának. Nem is késlekedett, amint kis ideje lett egyből ellátogatott ide, hogy megkezdhesse tanulmányait. A templomba belépve egy kellemesen rideg hangulatú, sötét térbe jut. A márvány vázákban virágok illatát érzi. Az oltárhoz vezető kis utat fapadok, és gyertyaláng reszkető fénye szegélyezi. Igazán megnyugtató látványt nyújt. Beljebb megy, az oltárhoz valamivel közelebb, és az egyik közeli padba ül le. Szemét behunyja, és csendbe elmélkedik az elmúlt napok eseményeiről. Jól eső egy kicsit ez a nyugalom, derengő gyertyákkal övezett békés félhomály. Ajkára most egészen apró félmosoly kúszik, az oly ritka pillanatok egyike. Égszínkék szemét lehunyva aprót sóhajtva mélyed gondolataiba.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:52:58
Üzenet elküldve: 2013-01-21 20:52:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A máskor életvidám és örökmozgó leány most ágyában fekszik, lázálmoktól gyötörve.
Homlokát vizes borogatás tarkítja, a papok már visszatértek a hagyományokhoz, hiszen a mágia nem segített szerencsétlen teremtésen. Aida fekhelye mellett, egy kis sámlin Thaniw foglal helyet, aki a lány állapota miatt észrevehetően megváltozott. Ráncai mélyebbeknek hatnak, beesett arcát pedig ősz hajtincsei emelik ki. A pap napok óta nem alszik, nem eszik, minduntalan csak az édeslányaként szeretett vörös hajú teszi ki minden gondolatát.*
- Félek... *Csendül fel Aida gyöngécske hangja, mire Thaniw szíve csak még jobban összeszorul.*
- Mit láthatsz, amitől ennyire megrémülsz...? *Halk, búskomor hangon szólal meg az öreg, majd komótos mozdulattal lecseréli az átmelegedett vizes ruhát a leány homolkáról.
Közben Aida lelki szemei előtt egyre gyorsabban kergetik egymást a sokszor összefüggéstelennek tűnő képek. Hol egy farkast lát maga előtt, hol ujjain érzi egy haldokló ember vérét. Egyedül a képzeleteiben táncoló vihar az, ami jelenlétével biztos támaszt nyújt neki elméje zavarodottságában, még akkor is, ha retteg mindennemű égiháborútól a papok között nevelkedett bakfis.*
Homlokát vizes borogatás tarkítja, a papok már visszatértek a hagyományokhoz, hiszen a mágia nem segített szerencsétlen teremtésen. Aida fekhelye mellett, egy kis sámlin Thaniw foglal helyet, aki a lány állapota miatt észrevehetően megváltozott. Ráncai mélyebbeknek hatnak, beesett arcát pedig ősz hajtincsei emelik ki. A pap napok óta nem alszik, nem eszik, minduntalan csak az édeslányaként szeretett vörös hajú teszi ki minden gondolatát.*
- Félek... *Csendül fel Aida gyöngécske hangja, mire Thaniw szíve csak még jobban összeszorul.*
- Mit láthatsz, amitől ennyire megrémülsz...? *Halk, búskomor hangon szólal meg az öreg, majd komótos mozdulattal lecseréli az átmelegedett vizes ruhát a leány homolkáról.
Közben Aida lelki szemei előtt egyre gyorsabban kergetik egymást a sokszor összefüggéstelennek tűnő képek. Hol egy farkast lát maga előtt, hol ujjain érzi egy haldokló ember vérét. Egyedül a képzeleteiben táncoló vihar az, ami jelenlétével biztos támaszt nyújt neki elméje zavarodottságában, még akkor is, ha retteg mindennemű égiháborútól a papok között nevelkedett bakfis.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122