Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas.
Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad
előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból
hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha
valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül
az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan
levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-24 16:08:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A Néma Fivér megkísértése //
*A sötételf ismét kezdi furcsán érezni magát a régi emlékek előtörnek és magukkal akarják rántani. A fájdalom teljes mértékben átalakul, annak ellenére, hogy a vér még mindig bőven áztatja fekete köpenyét, amire még az előző csatából szerzett ellenségek vére is rászáradt.
Amikor eléri a templom ajtaját, nem áll meg a kapuban Mordreddel, hanem azonnal belép. A félhomály kellemesen ellazítja, habár ez is a régi otthonára emlékezteti a varázslók könyvtáraira, ahol életében először látott fényt. Visszatért az az emlék is, hogy mennyire megrémült akkor, hogy milyen furcsa lett hirtelen a világ. A gyertyák most is gúnyos táncba kezdtek, úgy riszálták magukat, akár ezernyi aranyfényű szajha. A sötételf lerogyott az egyik oszlop tövébe és a kezébe temette az arcát.
Az anyja nevetését hallotta, a fülében csengett az öccsei sikolya...*
- Tűnjetek innen és hagyjatok békén! *suttogta. A vér szétfolyt körülötte a padlón, néhol átáztatta fehér haját is.*
A hozzászólás írója (NSryzesa Nasehztrat) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2011.01.24 16:08:32
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-19 19:37:02
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*A halandó óvatosan kinyitja a vastag faajtó egyik szárnyát. Belép a hatalmas épületbe, és hunyorogva megindul. Lépései erős visszhangot vernek a levegő mágia templomában. Alig látni valamit, Arnor idegesen felkiált, amikor nekimegy egy fapadnak. Mérgesen belerúg, de ezzel csak azt éri el, hogy még jobban fáj a jobb lába. A férfi dühösen megfordul, és nagy matatás és hunyorgás közepette kicaplat az ódon épületből. Majd visszajön később, amikor nappal lesz, és talán láthat majd valamit.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 22:44:14
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Nem tudja nagyon mi történik, hisz ő nem látja mi folyik a mágiával körülötte. Egy ideig vár, s aztán megszakítja a meditációs státuszt. Látja, ahogyan Lathspellnek fölnyílnak szemei, és észreveszi a bennük csillanó ijedtséget és félelmet. Lassan föláll a földről, és fölsegíti Lathspellt is. Arcán ez egyszer őszinte mosoly ül, szeme, mely általában homályosan dereng, most fényesen csillognak az örömtől.*
- Büszke vagyok rád. Még nekem se sikerült első érintésre átlényegülnöm a levegő mágiájával... nagyon ügyes vagy. *Megöleli fiát, majd fölkapja. Könnyedén átsétál vele a szilánkos termen, bármiféle seb szerzése nélkül. A túloldalt leteszi, s vállára teszi kezét. Mosolyogva rá pillant, majd elindul vele a hosszú és díszes folyosórendszeren a templom bejárata felé, melyet hosszas bolyongás után el is érnek.*
*Usureki mélyet lélegez a friss levegőből, mely a templomkertben fogadja.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 22:36:56
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
"Átlényegülni a levegővel..." *Lathspell nem érti, apját. Vár egy kicsit, gondolkozik, de nem érti, hogy lehet átlényegülni a levegővel. Próbál koncentrálni a zúgására, ahogy az arcába csap, keresi a legélénkebb emléket, ahogy apjával együtt feküdt a folyóparton... Más emléket keres. Csak magát a szellőt idézi fel magában, a környezetet, a látványt nem képzeli maga köré. "Azt sem tudom, hogy mit akarok, hogy mi történjen. Fújjon a szellő?" Kérdezi magától. Ahogy megérintette a manaszálat, azzal a gondolattal utasítja rá, hogy szellő formájában jöjjön létre. "Elvégre rossz csak nem történhet." Érzi, ahogy a manaszál megváltozik, átalakul. Haját egy szellő borzolgatja. Próbál elszakadni az érzéstől, és a varázslatra koncentrálni, végül mégis kiesik a meditálási állapotból. Szemei felpattannak. Hangosan kifújja a levegőt. Így utólag nagyon rémisztő volt ez az 'Utazás'.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 22:25:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Hallva fiának sikerének hírét, akaratlanul is elmosolyodik, bár ezt a manahálóra koncentráló Lathspell nem láthatja.*
- Rendben. Kezdjük a legegyszerűbb elemmel... a levegő. Gondold át, mi is a levegő. Könnyed, megfoghatatlan, majdhogynem éteri. Próbálj átlényegülni a levegővel... *Már már maga is belezavarodik saját mondanivalójába. Kis szünetet tart, s csak azután folytatja.*
- Tudom hogy nehéz, amit kérek... de tudom, hogy képes vagy rá Lathspell. Érintsd meg akaratosan a manahálót, és tudatosan utasítsd a levegővel kapcsolatos akaratod végrehajtására, miután átlényegültél a levegővel. Magadnak kell megtenned, én csak tanácsot adhatok... de neked így is menni fog. "Neked így is mennie kell!" *Usureki reméli elegendő tanáccsal látta el, bár átismételve saját mondanivalóját, talán saját magát is összezavarta homályos magyarázatával...*
"Végül is, én magamtól jöttem rá mindenre. Lathspellnek itt vagyok én. Neki is menni fog."
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 22:12:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*A fiú megijed, amikor meghallja(Vagy csak gondolatában érzi?) apja hangját, de a meditációs állapotból nem zökken ki. Usureki minden szavára figyel. Nem tudja, hogy apja igazából most nem látja azokat a bizonyos dolgokat, amit a fiú lát (vagy csak látni vél?). Nagyon furcsa neki ez az egész hely. Az, hogy apja nehéz feladatot adott Lathspellnek, elég enyhe kifejezés.*
- Apa, mihez képest szokatlant, mert itt minden szokatlan! *Mondja a fiú. "Minden olyan sötét... és ez a furcsa anyag..." Próbál úgy tenni, ahogy apja mondja, kétségeivel mit sem törődve, mintha azok nem is hozzá tartoznának. Egyszerűen csak hozzá akar érni ahhoz a szövetszerű furcsa anyaghoz. Ahogy megérinti, érzi az energiát. Azt a furcsa energiát, amit a templomban is érzett. Bár akkor zavarónak, már-már fojtogatónak érezte, most meg könnyednek érzi. "Olyan furcsa ez az egész!"*
- Apa, sikerült öhm... megérintenem...
*Közli a fiú, és várja a további instrukciókat.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 21:55:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*A meditálás már rég nem okoz Usurekinek problémát, de megint nyugtalanul tapasztalja, hogy nem érzékeli a körülötte szövődő manát... ellenben érzi, hogy Lathspell átlép abba a spirituális világba, ahol ő vár rá. Amint Lathspell érintkezik vele, egyből hozzászól, tudaton keresztül.*
'Rendben. Ez egy olyan világ, amit asztrális és mentális síknak hívunk. Itt láthatod a manahálót, az emberek érzéseit, az emberek gondolatait, tehát minden, ami a fizikai világban nem megfogható. *Úgy beszél a körülötte lévő dolgokról, mint ha ő maga is látná... Usureki tudja, hogy mit kéne látnia, ha még rendelkezne a mágikus fogékonyságával.* "De Lathspellt csak elbizonytalanítanám."
'Most próbálj meg az akaratoddal megérinteni egy manaszálat... és vigyázz, nehogy kizökkenj a meditációs állapotból. Ha valami szokatlant érzel, azonnal szólj.' *Usureki idegesen várja, hogy fiának milyen eredményei lesznek a mágia első megérintésével.*
A varázsló egy Meditáció nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló meditatív állapotba kerül, aminek segítségével rengeteg mágikus és nem mágikus erőt tud összegyűjteni.
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 21:42:27
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*Örül, hogy nem mennek a fogadóba, hanem gyakorolnak tovább. Apja minden szavára figyel. Ahogy apja elsöpri a szilánkokat, Lathspell már oda is ugrik. Egy kicsivel apja után, le is ereszkedik meditáló ülésbe. Próbálja leutánozni apját, próbál ugyan olyan pozíciót felvenni, kezeit ugyan úgy tartani. Apja minden szavára figyel. "A Te és Én akarata létezzen." Ezzel a gondolattal hunyja le szemeit. Próbál koncentrálni, de kétségei akadályozzák. Nem tudja, hogy jól csinálja-e amit csinál. Egy kis idő múlva rájön, hogy így semmi értelme. Óvatosan résre nyitja szemeit. Apja lehunyt szemmel meditál. "Ne figyelj semmi másra. A gondolataiddal ne törődj." Gondol vissza apja szavaira, majd újra lehunyja szemét. Próbálja kizárni gondolatait a fejéből. Lassan, mintha úgy érezné, hogy testrészei már nem is hozzá tartoznak. "Apa és Én..." Lassacskán már semmit sem fog fel, az őt körülvevő anyagi világból.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 21:22:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Usureki összehúzza szemöldökét ahogy látja fiát elesni, majd folytatni útját. Egyik kérdésére sem reagál, mint ha meg se hallaná, de örömmel nyugtázza fia kitartását. Elmosolyodik azon is, hogy fia nem használja a szárnyait. Ő maga is elindul az oltár felé, bár ő könnyedén kerüli ki a szilánkokat, szinte oda se figyel rá.*
- Nos a koncentrációd megvolt, a hibád itt az ügyességeden volt. Végül is azt akartam csupán megnézni, hogy milyen megoldásokra gondolsz bizonyos problémákra. Habár ha tartanám szavam, most már visszafelé mennénk a Pegazusba, mégis úgy gondolom folytathatjuk amibe belekezdtünk. *Lábélével könnyedén félresöpri az éles szilánkokat, anélkül hogy mezítelen lába megsérülne. Pont annyi helyet tisztít meg, hogy fiával ketten letérdelhessenek. Ő maga le is térdel meditáló ülésbe, és megvárja míg Lathspell is megteszi ugyanezt. Mélyet szív a levegőből, s fölveszi azt a fura kéztartást, amit meditációkor szokott. Középső és gyűrűs ujjai egymásba fonódnak, míg kisujja és mutató ujja kinyújtva egymásnak feszül. Behunyja szemét, s úgy szól fiához. Hangja továbbra is nagyon halk, Lathspellnek nagyon oda kell figyelni minden szavára.*
- Most próbáld meg lenyugtatni az elméd. Ne figyelj semmi másra. A gondolataiddal ne törődj. Csak a Te, és Én akarata létezzen. Hangom a lényedhez szóljon, ne az agyadhoz... merülj el önmagadban... *s itt elhallgat. Valószínűleg meditatív állapotba esett.*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 21:08:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*Lathspell kissé értetlenül néz körül a teremben. Nem tudja, hogy miért van ekkora rumli, ha ez eredetileg egy tanulásra szánt szoba. "Talán apát itt is megtámadták?" Nem gondolkozik sokáig, mert már kapja is a feladatot. Egy kicsit elgondolkodik. Próbál keresni egy utat, melyen végig tudna menni, de nehéz, minden tele van szilánkkal. "Mire jó ez, hiszen, ha át akarnék menni sértetlenül, valószínűleg a szárnyamat használnám." Ezt a gondolatot apjával is megosztja.*
- Apa, a szárnyaimat ugye nem használhatom? Mert repülni sokkal egyszerűbb lenne. *Mondja halkan a fiú, de apja bármit is válaszol, azért elindul szárnyai használata nélkül, egy úton, amit helyesnek ítél. Óvatosan lépked, kicsiket, olykor-olykor, ha más lehetőség nincs, egy nagyobbat ugrik, egy ritkásabb helyre. Az egyik ilyennél nem tudja visszanyerni egyensúlyát, és előre esik. Megpróbálja megtartani magát kezével, de az egyikbe beleállt egy üvegszilánk. Egy nagyot jajdulva próbál feltápászkodni. Mikor ez sikerül egyből apjára emeli tekintetét.*
- Hadd próbáljam meg még egyszer! *Kéri apját, kezéből kiszedi a kis szilánkot, majd a választól függetlenül megy tovább az úton, aminek a nagy részét már megtette. Próbál jobban ügyelni, kevesebbet ugrani, és nem elveszteni az egyensúlyát, végül eljut az oltárhoz, és újra felnéz apjára, remélve, hogy folytatják a gyakorlást.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 20:52:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Usurekinek eláll a lélegzete mikor belépnek a terembe. Még nagyon régen, amikor egy bizonyos inkvizíció üldözte őt, ebben a szobában ütöttek rá. A betört mozaik üveg darabjai még mindig a földön, az díszes oltár még mindig kettérepedve, az ajtó még mindig betörve áll a szobában. Egy pillantás alatt fölméri a termet, és egy hosszú sóhaj hagyja el ajkát.*
- Nos... Fiam. Az első feladatod a koncentráció kifejlesztése. Ha örökölted az én letűnt tehetségem, hamar menni fog. Lássuk csak... *végignéz az éles üvegdarabokon* Az első feladatod, hogy juss el az oltárhoz anélkül, hogy megsérülne a lábad. Ha egyetlen egy karcolás is lesz rajtad, akkor elmegyünk innen, mert még nem vagy kész a feladatra... bár ez úgy sem fog megtörténni. *Itt egy önelégült vigyor szélesedik Usureki arcára. Végignézi a lehetséges útvonalakat, és átgondolja a lehetőségeket.* "Bizonyára Lathspell is észreveszi a három lehetséges út egyikét... más kérdés hogy valóban elég volt-e a tanítás, amit Meera és én... sőt, inkább csak Meera adott neki. Végül is Ő nevelte idáig, nem én. Azt hiszem mostantól az Én feladatom lesz vigyázni rá. Erről jut eszembe, vajon mi lehet Meeraval?" *De nincs ideje morfondírozni, ugyan is fiára kell figyelnie...* "Hmm... most az apai szigort kéne alkalmazni, vagy mi? Mit csináljak hogy biztassam? Engem a szerzetesek nádpálcával vertek, de nem szeretném ezt a sorsot az én fiamnak... kell hogy legyen jobb megoldás..." *S végül csak egy erőltetett mosolyt húz arcára, megveregeti fia vállát, és halkan mondja neki;*
- Hajrá.
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 20:44:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*Nem tud eltelni a hellyel, és a helyből áradó energiával. Ilyet még nem érzett. Furcsa, a templom körül semmi különöset nem vett észre. Míg apja vezeti, csodálkozva nézelődik a templomban. Egy pillanatig megállnak egy tükör előtt. Még Lathspellnek is jut egy pillantás kettejükről a tükörben, de ő benne egy kicsit más érzelmeket ébreszt. "Az én apám a leghatalmasabb. Egyszer én is olyan akarok lenni, mint ő!" Továbbballagnak, majd Usureki beszélni kezd. A fiú figyelmesen hallgatja apja szavait. "Természetfeletti erőmet?" Kérdezi magától Lathspell. Bár tudja, hogy apja minden fölösleges kérdésére válaszol, de nem akarja húzni annak idegeit. Majd meglátja mi lesz. Már nagyon kíváncsi, hogy miről is van szó. Séta közben felnéz apjára, és rámosolyog. Nem kell sokat sétálni, lassan elérnek arra a helyre, ahol apja annyi időt töltött, a mágia útjainak felkutatásával...*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 20:31:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 255
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
*Usureki megérinti Lathspell vállát, úgy terelgeti előre. Elmosolyodik fia csodálkozásán, és a lassú séta közben ő maga is elnézegeti a templom szép felépítését. Ahhoz a szobához vezeti, ahol még régen ő maga fejlesztette ki a mágikus technikáit.* "Milyen régen is volt... bár nem sok jó emlékem van ezzel a hellyel, azért jó nosztalgiázni." *A gondolatra elvigyorodik. Elhaladván egy tükör mellett azonban lehervad arcáról a mosoly. A szűk folyosót bár nem nagyon használják, hasonlóan lenyűgöző látványt kelt, mint a templom egésze. A faragott keretű tükör azonban egy kevésbé szívmelengető látványt nyújt Usureki számára. Látván fiát maga mellett, kiben megvan még a démoni eszencia, és lehetőség a hatalom megszerzésére... mellette egy valaha volt hatalmas lény, ki elvesztette erejét, s talán már sose talál rá...* "Nem... meg fogom találni a mágiámat... biztos van rá módszer!" *Fia észreveheti ahogy egy pillanatra megtorpan Usureki a tükör előtt, de a lassú tempónak hála ez nem jelent fennakadást. Usureki mély levegőt vesz, mielőtt felszólalna.*
- Most arra a helyre viszlek, ahol én fejlesztettem ki a technikáimat. Megtanítom neked hogyan használd a természetfeletti erődet. *Nem pillant Lathspellre ahogy beszél, s beszéde halk, majdnem suttogás. Arcára rákerül a jól ismert szobor maszk, mely nem mutat érzelmet. Kicsit gyorsít a tempón, és befordul egy folyosón balra.*
- Mindjárt ott vagyunk.
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-14 20:18:25
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
*A fiú felpillant apjára. Az események igencsak megrázták őt, de figyeli apja minden szavát. Miután Usureki megborzolta fia fejét, Lathspell megöleli apja derekát, ezzel beleegyezve az ajánlatba. Örül, hogy apja kezd visszatérni a régi önmagává, legalább is próbál hasonlítani magához, persze a füleket és a farkat leszámítva. Lassan elindulnak a templom lépcsője felé, majd fel is mennek rajta. Mikor átlépnek a küszöbön, a tárva-nyitva álló ajtók között, a fiúnak még a lélegzete is eláll. Felnéz az óriási mennyezetre, bár a homályban nem látja a tetejét. Már kívülről szemügyre veszi a bent elhelyezkedő tárgyakat. Fogalma sincs, hogy apja mit akar tanítani neki, így hát csak kíváncsian vár...*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-07 14:17:45
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Belép a gyengén megvilágított templomba. Odasétál az első padhoz, leül, elmormol egy zsoltárt. Néha fel-feltűnik egy pap, vagy templomszolga. Kenai csak figyeli őket. Hirtelen kialszik egy gyertya. A férfi odakapja a tekintetét. De mire odanéz, a gyertya már újra ég. Kenai egy pillanatig még meresztgeti a szemét, majd visszagondol a múltjára. Eszébe jut, hogy a kedvese mágiát akart tanulni. Elmosolyodik.*
~Akár meg is próbálhatnád.~
*Szólal meg egy hang a fejében.*
~Dehogy. Ez nem nekem való.~
*Próbál veszekedni a hanggal. Végül a hang feladja, látván, hogy nem boldogul vele. Kenai újra belekezd egy imába.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-04 22:27:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Újra a templom hideg falai közt találja magát. Csak a gyertyák lángja nyújt némi meleget és fényt. A baglyok vészjósló huhogását hallja a temető felől, olyan érzése támad mintha valaki követné. Hátra néz, de nem lát senkit. Mikor vissza fordul, ismét azt a fura szerzetet látja a templomkertbe suhanni, akit nem rég a temető felé vezető útján. Gyors léptekkel hagyja el a templomot és halad a templomkert irányába.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-04 21:23:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezik a templomba. Különösebben nem méltatja nagyra az épületet, az efféle dolgok sosem keltették fel érdeklődését. Hirtelen egy halk neszre lesz figyelmes, és egy sötét alakot pillant meg, aki kisurrant a templom kijáratán. "Vajon ki lehet az, aki ily sötétbe burkolózva járkál Artheniorban? Jobb lesz ha utánanézek." Gondolja, és sietve elindul a templom kijárata felé.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2011.01.05 17:48:59, a következő indokkal:
Múlt helyett jelenidő.
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2011-01-02 12:35:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Kilép a kis helyiségből, immár új tudásával együtt. Lassan elbotorkál a templom nagy kapujáig, majd szokásához híven nekifeszül - nem tudja kinyitni. "Nem lesz ez így jó, nem bizony." Hangzik el fejében a szokásos mondat. "A pénzem is elfogyott, és arról a temetésnek nevezett izéről is elkések. Afene." Morgolódik. "És még csak bájitalom sincs." Botjával néhányat kopogtat a nagy ajtón, majd hátranéz, azt várva, hogy majd kinyitja neki valaki. De senki. Egy lélek sem reagál. Már feladná, mikor két nő lép be a templomba. Eront nem érdekli miről beszélnek, valami angyalszoborról, ő csak a két nő közé bevágva kilépdel a hatalmas kapun, és a Holdudvar felé veszi az irányt, hátha még odaér arra a szertartásra. Bár nem feltétlen fontos számára, most már csak azért is megnézne egy temetést. Aztán pedig a sok egybegyűlt között eladhatja mesterségét, hátha kereshet vele néhány aranyat.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2010-12-29 11:09:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Szelíd
// A Néma Fivér megkísértése //
- Ha jól emlékszek, talán egyszer jártam a temetőben, akkor is az éjjeli órákban tettem látogatást. Bár hallomásból ismerek egy földalatti kis rejtekhelyet. Valamilyen angyal szobornál van. Talán ez segíthet. Ám az is lehet, hogy csak szóbeszéd.
*Gondolkodik el magában, miközben megérkeznek a templomhoz. Sosem látták ilyen helyen szívesen. Vajon miért?! A stílusa sosem volt templomba való, no de minek is menjen ő ilyen helyekre... Nincs szüksége könyörgésre, ő saját maga ura. A papokat pedig szívesen látná az oltárukon vérbe fagyva hánykódni, minthogy a kedvességükkel próbálnák megfertőzni. Amire már rég immunis.
Most valamiért nagyobb hangulata van egy temető látogatáshoz, mint máskor. Valóban rég járt arra, szinte már megfeledkezett róla, hogy akár hullabarátait is meglátogathatja. Az pedig még jobb, hogy nagy valószínűséggel onnan fognak leereszkedni az alagutak sötétjébe.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2010-12-29 10:45:35
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Szelíd
// A Néma Fivér megkísértése //
*Mialatt Mordredet hallgatja, ő is nyugodtan halad, amikor elérnek a templomig, rövid időre megtorpan. Emlékszik a nemrégi látogatására és igazából még most is meglepi, hogy milyen békésen fogadták. Ahogy most végigtekint a hely békét sugárzó formáin, ismét elönti a nyugalom, amikor beérnek, akkor válaszol a társának.*
- Nem, nem ismerem valami jól a temetőt. Még csak nem olyan régen érkeztem ide és nem volt időm egészen bejárni a várost. És te, hogy vagy vele? Jól kiismered magad?