Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 197 (3921. - 3940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Han nővér//
* Hamar hozzá szokik a távolabb rakott világosság fényéhez a szeme. És arca csupa mosolygás, mintha élete legszebb napjait élné. Pedig Arthenior nem épp könnyű időszakon van túl. Ám miért rónánk fel az egyik hősnőnknek a vidám arckifejezést, ha a másiknak nem tennénk? Nem is áll szándékomban egyiküket sem stigmatizálni ezért.*
-Még nem hallottam róla, hogy így lenne. *feleli a boszorkányok természetére vonatkozó megjegyzésre gúnyosan* Én szívesen hallgatnálak akár órákig is az úrnőd szertartásairól. Sokkal élvezetesebb beszélgetni erről, mint egy könyvet bogarászva megtudni.
* Kíváncsi tekintettel fordul oda a fehérebb bőrűhöz. És nem is tér vissza a tekintete a lapokhoz. A papnő arcát kezdi el figyelmesen tanulmányozni*
-Hallottál már Amon Ruadhban épülő új templomról? Én bíztam meg pár embert, hogy tervezzék meg és építsék fel. Legtöbbet vallási tárgyakkal kereskedem. Ezért nyitott vagyok minden szekta felé. Boszorkányok, jósnők, sötételfek ősi istenei, a Hetedik, a mérleg nyelve vagy a Vér Úr. Vagy bárki más istene, én előttem minden élőlény szabadon gyakorolhatja a vallását.
* A bemutatkozásra viszont felugrik a szemöldöke.*
-Az a bizonyos Hanloren nővér, aki megmentette a temetést a teljes botránytól? *hangja a híres nőről beszélve csodálattal telik meg* Nem valami jól sikerült liturgia volt, ahogy hallottam, de mindenki nagyon hálás lehet neked, hogy megmentetted a teljes bukástól. Ha vérengzésbe fulladt volna, az még rosszabbat tett volna a közhangulatnak.
* Körbe néz a sötét sarkokat fürkészve, mintha valami olyasmit keresne, ami eddig nem merészkedett elő.*
-Ez a fény temploma? Talán két évvel ezelőtt még a levegő mágia tanításának központjaként tartották számon. Eeyrnek még csak nyoma sem volt. És éltek a városunkban olyan óriások is, akik a kövek és hegyek szellemeit imádták.
Persze azóta változás van. Volt ez Sa'Tereth, a sötétség urának szentélye meg talán senki sincs tisztában vele ki mindennek még.
És a nekik szolgáló atyák mind ugyan azok. Ugyan ezek az arcok voltak itt, mikor bejöttem és az elemek imádatát prédikálták, mint amikor a vérző oltárat dicsőítették.
* Elgondolkodik mennyi sületlenséget hord itt össze hirtelen.*
-Nem gondolod, hogy túl gyorsan váltogatja ez az épület a mindenhatóját? Van kedved meginni velem egy pohárkával a Pegazus fogadóban? Annak több értelme van, mint itt ülni és arról beszélgetni, ki a leghatalmasabb. Közben mesélhetnél arról, hogy ti meg a hívők milyen eszközöket használtok az istentiszteleteiteken. És azokat mire használjátok...
* Nem áll fel az asztaltól, hiszen szándékában áll maradni, ha váratlan társasága mégsem szeretné szomját oltani. De elég komolynak hangzik a kérdés, hogy el lehessen hinni, tényleg meghívja egy körre, ha a válasz nem elutasító.*
//Második szál//
//Han nővér//
* A Hifeti leány nagyon úgy tűnik, hogy lemondott volna a beszélgetésről, mintha valami nagyon fontos dolga akadna, úgy ment megkeresni ezt a könyvet, ám nem térhet ki a hozzá odalépő fénypapnő elől. És nem is szándékozik. A mosolygás ragadóssá válik és sötétebb bőrű hősnőnk arcán is ismét megjelenik a jókedv jele. A könyvet behajtva, kezét még benne tartva, nehogy elveszítse, hol is volt nyitva, megmutatja a külsejét.*
-Nem a tisztelet miatt jöttem. Tanulni szeretnék valami érdekeset.
* "Boszorkányok és a jóslás világa". Ez áll a címben. Ha úgy ítéli meg, hogy a gyertyáért menő elolvasta és miért is ne látta volna meg, ha már odébb is ment, akkor újból kinyitja ott, ahol az imént volt. És a szekrényben matató felé fordulva folytatja.*
-Kereskedőként úgy vélem, hasznos lesz azt is megtudnom, hogy az átlag ember, aki nem képzett, az vajon mit tudhat és mit gondolhat erről. De nem ellenségem a te Úrnőd sem. Sőt! Szívesen hallanék bármit róla és a vallásokról? Ne vedd ellenségeskedésnek, hogy nem csak az ő hatalma keltette fel a figyelmemet!
* A családja nagyon régen elhagyta a mélyben lassan önmagát felemésztő birodalmukat. Kénytelenek voltak megtanulni akár az erős napfényben is látni. És gyakrabban kerülnek bajba a fény hirtelen változásától, mint a világosság vagy a sötétség tartós meglététől.
Nem meglepő hát, hogy a gyertya meggyújtásánál ismét hunyorít és mintha csak erős villanás érte volna, nagyon zavartan fordítja el a fejét.*
-Nekem tudod az éjszaka inkább az élet része, mint napközben. Ilyenkor nem zavar senki a könyvtárban. Vagy ha kocsmába megyek, akkor ott meg nagyobb élet van ilyenkor.
//Második szál//
//Han nővér//
* A város felfordulása nem viselte meg a Hifeti leányt. Már nem az első vihar vonul át a feje felett úgy, hogy mosolygós arcán apró nyoma sem marad. Volt itt élőholtaktól kezdve minden. És bár nem teljesen eseménytelenül kerülte ki a legvéresebb jeleneteket, de mégis gyakran bukkan fel azóta is vidáman Arthenior utcáin.
Ezúttal a Templom felé veszi az irányt. Ám az oltár megnézésénél nem sokat időzik. A nyitott kapun át belép az épületbe és amint megpillantja, megáll. Némán figyeli egy kicsit, utána a lefelé vezető lépcsőhöz fordulva újból megindul a lába.
Világító forrást nem visz magával, amikor a fény papnője felé tartja a fáklyát hunyorog és felemeli arca elé bal karját.*
-Csak én vagyok. Egy kereskedő asszony, aki meg szeretne nézni valamit az egyik könyvben. Jó barát.
* Hangja csak annyit árul el, hogy a lejáró utáni hirtelen fény nagyon rosszul jött neki, az arcáról is eltűnik a boldogság és fájdalmas vonások jelennek meg, de se neheztelés nem hallatszik ki belőle, se barátság sem.
Ha megvannak, akkor a maga részéről tovább sétál a sötét sorok között. Hosszú percekig nézelődik a könyvek címei között, míg nem leemeli az egyiket a helyéről és kiviszi a szekrény sarkáig, hogy ott Hanloren fáklyája felé fordítva alaposabban megnézze a borítóját.
Visszagyalogolva vele leül egy távolabbi asztal mellé és ha elcsípi a másik lány tekintetét, akkor megereszt egy mosolyt felé és ismét megszólal.*
-Érdekel a téma. Gyakran szoktam itt olvasgatni, remélem nem baj.
* Ám egyelőre ügyel arra, hogy a másik ne láthassa még messziről sem az alkotás címét. És kinyitva ha minden jól megy és nem zavarják meg, akkor olvasgatni kezdi az első laptól kezdve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3940. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:19:43
Üzenet elküldve: 2019-03-02 20:19:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
*Elfordul a sötételftől, hogy nekiláthasson téma szerint rendezni a egymás hegyén-hátán összedobált könyveket. A feladat még félhomályban sem nehéz, tekintve, hogy egy hajdani bölcs színes borítókkal különböztette meg a köteteket témák szerint. A gyertyafény táncot lejt rajta ott, ahol a fehér, csipkés ruha szabadon hagyja bőrét vállainál és hátának jó részén.*
-Még is milyen templomot építtet valaki, ki nem hisz semmiben?
*Áll meg a mozdulat közben míg nem kap választ a kérdésére, fejét csak félig fordítva hátra. Érdekli a válasz, nem hallott templomról innen délre. Az Úrnőjéről biztosan nem. Lassan folytatja a könyvek rakosgatását, miközben a sötételfre figyel.*
-Tehát relikviákat keresel. Nem veszélytelen szakma. Majd mind bír mágikus erővel, a sötétség ereklyéi pedig gyakran átkozottak is. De ezt bizonyára Te jobban tudod.
*Fordul ismét a fiatal nő felé, kezében egy kék borítású könyvel. Feltűnt neki, hogy a sötételf nem mutatkozott még be és talán okkal.*
-Az Úrnő mentette meg. Ahogy a várost is, bár ezzel biztosan sokan vitatkoznának.
*Csendben hallgatja a kereskedő szavait. Olybá tűnik, Kámorf nyitott szemmel jár, sokat látott és sokat hallott. Sa'Tereth nevének kiejtésére egy pillanatra megfeszülnek arcizmai, de újdonsült beszélgetőpartnerének talán nem tűnik fel a félhomályban.*
-Mindegy, mi volt azelőtt. Letűnt korok prófétáit nem hallja már senki. Talán másvalakit imádtak itt azelőtt, tán éppenséggel hamis istent bálványoztak. A Fény jogosan vette birtokba és ő most az Úr, az Úrnője pedig az egyetlen, ki jobbá teheti e világot.
*Mosolyodik el, majd visszarakja a polc egy üres zugába a kék borítójú könyvet is.*
-Mert a Fénynek is növekednie kell. Beragyogja majd az utcákat, a földeket, mindent elér egyszer. A szív diadala lesz. Sötétség nem maradhat az ég alatt.
*Fordul a nő felé maga előtt összekulcsolt kézzel.*
-Nem vagyok fogadók gyakori vendége, be kell valljam, nem vonzanak. Itt van most a helyem.
*Elvégre sok a tennivaló még a templomban és minél többet el akar végezni, mire útra kel.*
-Az egyetlen, mi szükséges az imádsághoz, a lelkünkben égő tűz, mit az Úrnő táplál bennünk. Semmi más. Egyébként a Templomnak vannak ereklyéi, mit néha elővesznek, de nem ismerem őket.
Hét lakat alatt őrzik.
*Pillant el egy pillanatra merengve, majd fürkésző tekintete visszakúszik a lány arcára.*
-Kutatsz az istenségek után. Bemerészkedtél már a sötétség kertjébe is?
*Kérdi óvatosan. Szinte nem is pislog, ahogy a mélykék szemek belefúrnak a sötételfébe.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 20:21:57
//Kámorf//
*Elfordul a sötételftől, hogy nekiláthasson téma szerint rendezni a egymás hegyén-hátán összedobált könyveket. A feladat még félhomályban sem nehéz, tekintve, hogy egy hajdani bölcs színes borítókkal különböztette meg a köteteket témák szerint. A gyertyafény táncot lejt rajta ott, ahol a fehér, csipkés ruha szabadon hagyja bőrét vállainál és hátának jó részén.*
-Még is milyen templomot építtet valaki, ki nem hisz semmiben?
*Áll meg a mozdulat közben míg nem kap választ a kérdésére, fejét csak félig fordítva hátra. Érdekli a válasz, nem hallott templomról innen délre. Az Úrnőjéről biztosan nem. Lassan folytatja a könyvek rakosgatását, miközben a sötételfre figyel.*
-Tehát relikviákat keresel. Nem veszélytelen szakma. Majd mind bír mágikus erővel, a sötétség ereklyéi pedig gyakran átkozottak is. De ezt bizonyára Te jobban tudod.
*Fordul ismét a fiatal nő felé, kezében egy kék borítású könyvel. Feltűnt neki, hogy a sötételf nem mutatkozott még be és talán okkal.*
-Az Úrnő mentette meg. Ahogy a várost is, bár ezzel biztosan sokan vitatkoznának.
*Csendben hallgatja a kereskedő szavait. Olybá tűnik, Kámorf nyitott szemmel jár, sokat látott és sokat hallott. Sa'Tereth nevének kiejtésére egy pillanatra megfeszülnek arcizmai, de újdonsült beszélgetőpartnerének talán nem tűnik fel a félhomályban.*
-Mindegy, mi volt azelőtt. Letűnt korok prófétáit nem hallja már senki. Talán másvalakit imádtak itt azelőtt, tán éppenséggel hamis istent bálványoztak. A Fény jogosan vette birtokba és ő most az Úr, az Úrnője pedig az egyetlen, ki jobbá teheti e világot.
*Mosolyodik el, majd visszarakja a polc egy üres zugába a kék borítójú könyvet is.*
-Mert a Fénynek is növekednie kell. Beragyogja majd az utcákat, a földeket, mindent elér egyszer. A szív diadala lesz. Sötétség nem maradhat az ég alatt.
*Fordul a nő felé maga előtt összekulcsolt kézzel.*
-Nem vagyok fogadók gyakori vendége, be kell valljam, nem vonzanak. Itt van most a helyem.
*Elvégre sok a tennivaló még a templomban és minél többet el akar végezni, mire útra kel.*
-Az egyetlen, mi szükséges az imádsághoz, a lelkünkben égő tűz, mit az Úrnő táplál bennünk. Semmi más. Egyébként a Templomnak vannak ereklyéi, mit néha elővesznek, de nem ismerem őket.
Hét lakat alatt őrzik.
*Pillant el egy pillanatra merengve, majd fürkésző tekintete visszakúszik a lány arcára.*
-Kutatsz az istenségek után. Bemerészkedtél már a sötétség kertjébe is?
*Kérdi óvatosan. Szinte nem is pislog, ahogy a mélykék szemek belefúrnak a sötételfébe.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.02 20:21:57
3939. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-02 17:37:59
Üzenet elküldve: 2019-03-02 17:37:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* Hamar hozzá szokik a távolabb rakott világosság fényéhez a szeme. És arca csupa mosolygás, mintha élete legszebb napjait élné. Pedig Arthenior nem épp könnyű időszakon van túl. Ám miért rónánk fel az egyik hősnőnknek a vidám arckifejezést, ha a másiknak nem tennénk? Nem is áll szándékomban egyiküket sem stigmatizálni ezért.*
-Még nem hallottam róla, hogy így lenne. *feleli a boszorkányok természetére vonatkozó megjegyzésre gúnyosan* Én szívesen hallgatnálak akár órákig is az úrnőd szertartásairól. Sokkal élvezetesebb beszélgetni erről, mint egy könyvet bogarászva megtudni.
* Kíváncsi tekintettel fordul oda a fehérebb bőrűhöz. És nem is tér vissza a tekintete a lapokhoz. A papnő arcát kezdi el figyelmesen tanulmányozni*
-Hallottál már Amon Ruadhban épülő új templomról? Én bíztam meg pár embert, hogy tervezzék meg és építsék fel. Legtöbbet vallási tárgyakkal kereskedem. Ezért nyitott vagyok minden szekta felé. Boszorkányok, jósnők, sötételfek ősi istenei, a Hetedik, a mérleg nyelve vagy a Vér Úr. Vagy bárki más istene, én előttem minden élőlény szabadon gyakorolhatja a vallását.
* A bemutatkozásra viszont felugrik a szemöldöke.*
-Az a bizonyos Hanloren nővér, aki megmentette a temetést a teljes botránytól? *hangja a híres nőről beszélve csodálattal telik meg* Nem valami jól sikerült liturgia volt, ahogy hallottam, de mindenki nagyon hálás lehet neked, hogy megmentetted a teljes bukástól. Ha vérengzésbe fulladt volna, az még rosszabbat tett volna a közhangulatnak.
* Körbe néz a sötét sarkokat fürkészve, mintha valami olyasmit keresne, ami eddig nem merészkedett elő.*
-Ez a fény temploma? Talán két évvel ezelőtt még a levegő mágia tanításának központjaként tartották számon. Eeyrnek még csak nyoma sem volt. És éltek a városunkban olyan óriások is, akik a kövek és hegyek szellemeit imádták.
Persze azóta változás van. Volt ez Sa'Tereth, a sötétség urának szentélye meg talán senki sincs tisztában vele ki mindennek még.
És a nekik szolgáló atyák mind ugyan azok. Ugyan ezek az arcok voltak itt, mikor bejöttem és az elemek imádatát prédikálták, mint amikor a vérző oltárat dicsőítették.
* Elgondolkodik mennyi sületlenséget hord itt össze hirtelen.*
-Nem gondolod, hogy túl gyorsan váltogatja ez az épület a mindenhatóját? Van kedved meginni velem egy pohárkával a Pegazus fogadóban? Annak több értelme van, mint itt ülni és arról beszélgetni, ki a leghatalmasabb. Közben mesélhetnél arról, hogy ti meg a hívők milyen eszközöket használtok az istentiszteleteiteken. És azokat mire használjátok...
* Nem áll fel az asztaltól, hiszen szándékában áll maradni, ha váratlan társasága mégsem szeretné szomját oltani. De elég komolynak hangzik a kérdés, hogy el lehessen hinni, tényleg meghívja egy körre, ha a válasz nem elutasító.*
3938. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:17:04
Üzenet elküldve: 2019-03-02 15:17:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
-Sajnálom.
*Rakja le a gyertyát sietve egy kicsit távolabb, hogy ne zavarja a sötételfet.*
-Tudod, a boszorkányság még jót nem szült e világra.
*Húzza össze kissé tekintetét, a leányt fürkészve. A boszorkányok túl sokszor akasztják össze a bajszuk a sötétség hatalmaival, legalábbis Lihanechben így tartják.*
~Az Úrnő hatalma.~ *Kit a hatalom érdekel, maga is a hatalomért sóvárog. Vajon mit tudhat e rejtélyes idegen és milyen hatalom birtokában van?*
-A Fény hatalmánál nincs nagyobb vagy erősebb. De csak az tudja igazán használni, kinek a lelkében is a Fény honol.
*Mondja meggyőződéssel, bár nem sokat tud a mágiáról és annak többi ágáról.*
-Órákat tudnék beszélni Az Úrnő tanairól, tán napokat. Nem hiszem, hogy a Fényről szóló históriák lekötnének téged.
*Mosolyodik el, mert valóban. A legtöbb ilyen történet inkább gyermekeknek szól.*
-Szóval nem hiszel semmiben? Hát mi vezérel?
*Dől neki egy asztalnak, érdeklődve fürkészve Kámorf arcának sziluettjét. Már el is felejtette, hogy voltaképp megzavarta a sötételfet az olvasásban.*
-Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Hanloren vagyok, most épp a Fény Templomát szolgálom, vagyis inkább segédkezem az atyáknak.
*Költözik arcára meleg mosoly. A legjobbat feltételezi a vendégről, de tudja, nem árt az óvatosság. Főleg, hogy Kámorf a legkevésbé sem rejti véka alá, hogy nem az Úrnő tanait követi.*
-És mivel kereskedik valaki, aki éjnek évadján ily furcsa tudományok után kutat?
*Kérdi, hangjában némi csipkelődő éllel.*
//Kámorf//
-Sajnálom.
*Rakja le a gyertyát sietve egy kicsit távolabb, hogy ne zavarja a sötételfet.*
-Tudod, a boszorkányság még jót nem szült e világra.
*Húzza össze kissé tekintetét, a leányt fürkészve. A boszorkányok túl sokszor akasztják össze a bajszuk a sötétség hatalmaival, legalábbis Lihanechben így tartják.*
~Az Úrnő hatalma.~ *Kit a hatalom érdekel, maga is a hatalomért sóvárog. Vajon mit tudhat e rejtélyes idegen és milyen hatalom birtokában van?*
-A Fény hatalmánál nincs nagyobb vagy erősebb. De csak az tudja igazán használni, kinek a lelkében is a Fény honol.
*Mondja meggyőződéssel, bár nem sokat tud a mágiáról és annak többi ágáról.*
-Órákat tudnék beszélni Az Úrnő tanairól, tán napokat. Nem hiszem, hogy a Fényről szóló históriák lekötnének téged.
*Mosolyodik el, mert valóban. A legtöbb ilyen történet inkább gyermekeknek szól.*
-Szóval nem hiszel semmiben? Hát mi vezérel?
*Dől neki egy asztalnak, érdeklődve fürkészve Kámorf arcának sziluettjét. Már el is felejtette, hogy voltaképp megzavarta a sötételfet az olvasásban.*
-Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Hanloren vagyok, most épp a Fény Templomát szolgálom, vagyis inkább segédkezem az atyáknak.
*Költözik arcára meleg mosoly. A legjobbat feltételezi a vendégről, de tudja, nem árt az óvatosság. Főleg, hogy Kámorf a legkevésbé sem rejti véka alá, hogy nem az Úrnő tanait követi.*
-És mivel kereskedik valaki, aki éjnek évadján ily furcsa tudományok után kutat?
*Kérdi, hangjában némi csipkelődő éllel.*
3937. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-01 03:26:15
Üzenet elküldve: 2019-03-01 03:26:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* A Hifeti leány nagyon úgy tűnik, hogy lemondott volna a beszélgetésről, mintha valami nagyon fontos dolga akadna, úgy ment megkeresni ezt a könyvet, ám nem térhet ki a hozzá odalépő fénypapnő elől. És nem is szándékozik. A mosolygás ragadóssá válik és sötétebb bőrű hősnőnk arcán is ismét megjelenik a jókedv jele. A könyvet behajtva, kezét még benne tartva, nehogy elveszítse, hol is volt nyitva, megmutatja a külsejét.*
-Nem a tisztelet miatt jöttem. Tanulni szeretnék valami érdekeset.
* "Boszorkányok és a jóslás világa". Ez áll a címben. Ha úgy ítéli meg, hogy a gyertyáért menő elolvasta és miért is ne látta volna meg, ha már odébb is ment, akkor újból kinyitja ott, ahol az imént volt. És a szekrényben matató felé fordulva folytatja.*
-Kereskedőként úgy vélem, hasznos lesz azt is megtudnom, hogy az átlag ember, aki nem képzett, az vajon mit tudhat és mit gondolhat erről. De nem ellenségem a te Úrnőd sem. Sőt! Szívesen hallanék bármit róla és a vallásokról? Ne vedd ellenségeskedésnek, hogy nem csak az ő hatalma keltette fel a figyelmemet!
* A családja nagyon régen elhagyta a mélyben lassan önmagát felemésztő birodalmukat. Kénytelenek voltak megtanulni akár az erős napfényben is látni. És gyakrabban kerülnek bajba a fény hirtelen változásától, mint a világosság vagy a sötétség tartós meglététől.
Nem meglepő hát, hogy a gyertya meggyújtásánál ismét hunyorít és mintha csak erős villanás érte volna, nagyon zavartan fordítja el a fejét.*
-Nekem tudod az éjszaka inkább az élet része, mint napközben. Ilyenkor nem zavar senki a könyvtárban. Vagy ha kocsmába megyek, akkor ott meg nagyobb élet van ilyenkor.
3936. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-01 01:11:06
Üzenet elküldve: 2019-03-01 01:11:06
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Han nővér//
*A fáklya táncoló fénye baljós árnyakat vet az idegen arcára, ő pedig bizalmatlanul méri végig a sötételfet. Nincsenek benne előítéletek, de a mélységi rokonaikkal kapcsolatos gyanakvásuk a távoli múlt homálya idővel csak felerősítette. Még is elmosolyodik és biccent a jövevény felé. Hátrafordul, a fáklyát visszailleszti a fali fémkeretbe, majd leül és folytatja a körmölést. Fel-felpillant a félhomályba burkolodzó idegenre, néhány perc elteltével pedig azon kapja magát, hogy fészkelődik, az írással pedig nem halad. Sóhajtva jelöli meg az oldalt és csukja be a könyvet, majd a fáklyát ezúttal helyén hagyva feláll, hogy a sötételf felé induljon. Az ő szeme kevésbé kifinomult, mint mélységi rokonaié, lassan lép, kezét gondosan kitartva maga mellett, nehogy a homályban nekiütközzön valamelyik polcnak.*
-Bocsáss meg, meg kell kérdezzem.
*Lép az idegen asztalához tágra nyílt szemekkel fürkészve a jövevény sziluettjét.*
-Ne hozzak egy gyertyát? Elűzné a sötétséget.
*Somolyodik el, bár ezt Kámorf aligha ha láthatja. Az igazat megvalva fogalma sincs, hogy Kámorf mit lát és mit nem.*
-Mi után kutat a Fény templomában egy kereskedő, éppen ilyenkor? Nem sokan jöttek mostanság leróni tiszteletük az Úrnő előtt, ami tekintve az elmúlt napok eseményeit, érthető is.
*Fordít hátat a sötételfnek, bár fürkésző pillantása hosszan elidőzik a nőn. A közeli, kissé dohos szekrényben kezd kotorászni gyertya után, amire ha a kései látogató nem is tart igényt, neki jól jöhet még.*
//Han nővér//
*A fáklya táncoló fénye baljós árnyakat vet az idegen arcára, ő pedig bizalmatlanul méri végig a sötételfet. Nincsenek benne előítéletek, de a mélységi rokonaikkal kapcsolatos gyanakvásuk a távoli múlt homálya idővel csak felerősítette. Még is elmosolyodik és biccent a jövevény felé. Hátrafordul, a fáklyát visszailleszti a fali fémkeretbe, majd leül és folytatja a körmölést. Fel-felpillant a félhomályba burkolodzó idegenre, néhány perc elteltével pedig azon kapja magát, hogy fészkelődik, az írással pedig nem halad. Sóhajtva jelöli meg az oldalt és csukja be a könyvet, majd a fáklyát ezúttal helyén hagyva feláll, hogy a sötételf felé induljon. Az ő szeme kevésbé kifinomult, mint mélységi rokonaié, lassan lép, kezét gondosan kitartva maga mellett, nehogy a homályban nekiütközzön valamelyik polcnak.*
-Bocsáss meg, meg kell kérdezzem.
*Lép az idegen asztalához tágra nyílt szemekkel fürkészve a jövevény sziluettjét.*
-Ne hozzak egy gyertyát? Elűzné a sötétséget.
*Somolyodik el, bár ezt Kámorf aligha ha láthatja. Az igazat megvalva fogalma sincs, hogy Kámorf mit lát és mit nem.*
-Mi után kutat a Fény templomában egy kereskedő, éppen ilyenkor? Nem sokan jöttek mostanság leróni tiszteletük az Úrnő előtt, ami tekintve az elmúlt napok eseményeit, érthető is.
*Fordít hátat a sötételfnek, bár fürkésző pillantása hosszan elidőzik a nőn. A közeli, kissé dohos szekrényben kezd kotorászni gyertya után, amire ha a kései látogató nem is tart igényt, neki jól jöhet még.*
3935. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-28 22:16:45
Üzenet elküldve: 2019-02-28 22:16:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* A város felfordulása nem viselte meg a Hifeti leányt. Már nem az első vihar vonul át a feje felett úgy, hogy mosolygós arcán apró nyoma sem marad. Volt itt élőholtaktól kezdve minden. És bár nem teljesen eseménytelenül kerülte ki a legvéresebb jeleneteket, de mégis gyakran bukkan fel azóta is vidáman Arthenior utcáin.
Ezúttal a Templom felé veszi az irányt. Ám az oltár megnézésénél nem sokat időzik. A nyitott kapun át belép az épületbe és amint megpillantja, megáll. Némán figyeli egy kicsit, utána a lefelé vezető lépcsőhöz fordulva újból megindul a lába.
Világító forrást nem visz magával, amikor a fény papnője felé tartja a fáklyát hunyorog és felemeli arca elé bal karját.*
-Csak én vagyok. Egy kereskedő asszony, aki meg szeretne nézni valamit az egyik könyvben. Jó barát.
* Hangja csak annyit árul el, hogy a lejáró utáni hirtelen fény nagyon rosszul jött neki, az arcáról is eltűnik a boldogság és fájdalmas vonások jelennek meg, de se neheztelés nem hallatszik ki belőle, se barátság sem.
Ha megvannak, akkor a maga részéről tovább sétál a sötét sorok között. Hosszú percekig nézelődik a könyvek címei között, míg nem leemeli az egyiket a helyéről és kiviszi a szekrény sarkáig, hogy ott Hanloren fáklyája felé fordítva alaposabban megnézze a borítóját.
Visszagyalogolva vele leül egy távolabbi asztal mellé és ha elcsípi a másik lány tekintetét, akkor megereszt egy mosolyt felé és ismét megszólal.*
-Érdekel a téma. Gyakran szoktam itt olvasgatni, remélem nem baj.
* Ám egyelőre ügyel arra, hogy a másik ne láthassa még messziről sem az alkotás címét. És kinyitva ha minden jól megy és nem zavarják meg, akkor olvasgatni kezdi az első laptól kezdve.*
3934. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-28 18:43:35
Üzenet elküldve: 2019-02-28 18:43:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tisztulás után//
*Élete talán leghosszabb alvása volt. Sötét volt és mély, de nem a pihentető fajta. Kissé karikás szemekkel ül most az asztal mellett kezében a pennával, egy vaskos, mélykék borítású könyvet másolva. A zűr alatt rengeteg kötet károsodott, némelyik teljesen tönkre is ment. Vér áztatta, elkent tinta, égett oldalak. Szépen ívelt betűkkel formázza a számára ismeretlen nyelven íródott szöveget a pergamenre, csupán egy-egy sóhaj, ásítás szakítja meg a penna sercegését. Estefelé járhat, ám a templom ajtaja odakinn nyitva áll. Nyitva, mióta kiűzték a sötétséget.
Hatalmas volt a sürgés-forgás a szentélyben nap közben. Míg ő majd egy napot átaludt, csuhások és városiak takarítottak, pakoltak és temettek, hogy rendbe szedhessék valamelyest szeretett templomuk. Derék emberek.
Hátrasöpri haját, majd hunyorogva emeli közelebb szeméhez a könyvet, hogy kivehesse az elmosódott ábrát. A fekete tintát eláztatta a víz, de még így is kivehető az emberalak kezében a napmedállal, előtte pedig egy női test hever, aminek hiányzik a...
Összerezzen a közeledő léptekre, felkapja a fejét, a könyvet pedig lassan visszacsúsztatja az asztalra. Hiába érzi biztonságosnak a templomot, hiába nincs már írmagja sem a sötétségnek, az elmúlt napok felzaklatták annyira, hogy ne bízzon semmit a véletlenre.*
-Ki jár itt?
*Áll fel az asztaltól és emeli fel a fáklyát, hogy legalább azt lássa, merre is van az illető.*
//Tisztulás után//
*Élete talán leghosszabb alvása volt. Sötét volt és mély, de nem a pihentető fajta. Kissé karikás szemekkel ül most az asztal mellett kezében a pennával, egy vaskos, mélykék borítású könyvet másolva. A zűr alatt rengeteg kötet károsodott, némelyik teljesen tönkre is ment. Vér áztatta, elkent tinta, égett oldalak. Szépen ívelt betűkkel formázza a számára ismeretlen nyelven íródott szöveget a pergamenre, csupán egy-egy sóhaj, ásítás szakítja meg a penna sercegését. Estefelé járhat, ám a templom ajtaja odakinn nyitva áll. Nyitva, mióta kiűzték a sötétséget.
Hatalmas volt a sürgés-forgás a szentélyben nap közben. Míg ő majd egy napot átaludt, csuhások és városiak takarítottak, pakoltak és temettek, hogy rendbe szedhessék valamelyest szeretett templomuk. Derék emberek.
Hátrasöpri haját, majd hunyorogva emeli közelebb szeméhez a könyvet, hogy kivehesse az elmosódott ábrát. A fekete tintát eláztatta a víz, de még így is kivehető az emberalak kezében a napmedállal, előtte pedig egy női test hever, aminek hiányzik a...
Összerezzen a közeledő léptekre, felkapja a fejét, a könyvet pedig lassan visszacsúsztatja az asztalra. Hiába érzi biztonságosnak a templomot, hiába nincs már írmagja sem a sötétségnek, az elmúlt napok felzaklatták annyira, hogy ne bízzon semmit a véletlenre.*
-Ki jár itt?
*Áll fel az asztaltól és emeli fel a fáklyát, hogy legalább azt lássa, merre is van az illető.*
3933. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-28 18:05:47
Üzenet elküldve: 2019-02-28 18:05:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Kicsit oldalra dönti fejét, Dajit vizslatva gyengéden, miközben hallgatja. Fiú még ő, nem küldheti urakkal szócsatázni.*
-Az Úrnő mindig segít, viszont helyettünk nem cselekedhet. Nincs időnk urakat győzködni ügyünkről, majd hónapokig építkezni...
*Csóválja meg a fejét, majd merengve körbejáratja tekintetét a hatalmas csarnokban, mintha csak onnan merítene ihletet.*
-Nem vagyok én akkora, hogy nagyurakat rendeljek magamhoz.
*Mosolyodik el, miközben kilép a templom kapuján, majd szembefordul Dajival.*
-Velem jössz. Immáron a Fény útját járod. Amíg velem vagy, biztosan. Légy résen! Az ösvény mellett setét a rengeteg, ha lelépsz az útról, tán sosem találsz vissza. De majd én vigyázom rád.
*Somolyodik el, majd fejével biccent, hogy induljanak.*
-A fogadóba megyünk elsőnek. Kérdezd ki ezt a kocsmárost eről az Even Alrishulról. A részeg uracskát addig bízd rám.
*Örül, hogy vele van a fiú. Támaszt nyújt, na meg némi védelmet, még ha nem is dörgöli ezt az orra alá. Bár kötve hiszi, hogy a fiatal elftől bármelyik rabló megijedne, de a kardok bizonyára nem csak dísznek lógnak az oldalán.*
*Kicsit oldalra dönti fejét, Dajit vizslatva gyengéden, miközben hallgatja. Fiú még ő, nem küldheti urakkal szócsatázni.*
-Az Úrnő mindig segít, viszont helyettünk nem cselekedhet. Nincs időnk urakat győzködni ügyünkről, majd hónapokig építkezni...
*Csóválja meg a fejét, majd merengve körbejáratja tekintetét a hatalmas csarnokban, mintha csak onnan merítene ihletet.*
-Nem vagyok én akkora, hogy nagyurakat rendeljek magamhoz.
*Mosolyodik el, miközben kilép a templom kapuján, majd szembefordul Dajival.*
-Velem jössz. Immáron a Fény útját járod. Amíg velem vagy, biztosan. Légy résen! Az ösvény mellett setét a rengeteg, ha lelépsz az útról, tán sosem találsz vissza. De majd én vigyázom rád.
*Somolyodik el, majd fejével biccent, hogy induljanak.*
-A fogadóba megyünk elsőnek. Kérdezd ki ezt a kocsmárost eről az Even Alrishulról. A részeg uracskát addig bízd rám.
*Örül, hogy vele van a fiú. Támaszt nyújt, na meg némi védelmet, még ha nem is dörgöli ezt az orra alá. Bár kötve hiszi, hogy a fiatal elftől bármelyik rabló megijedne, de a kardok bizonyára nem csak dísznek lógnak az oldalán.*
3932. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:04:57
Üzenet elküldve: 2019-02-28 15:04:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
* Picit megijed, hogy Han megharagudott rá, mikor a mondandójára toppant egyet dühösen, igazán az sem érdekli, hogy az atya neki ad igazat. Ő nem úgy gondolta, hogy az érvei a Hané ellen irányulnak, hisz nem szembe mentek a kérésével, csak jelezte annak szükségességét és nehézségét.
Mikor meghallja az összeget, bár arcán nem nagyon látszik, de tekintete elárulja ő is igencsak megdöbben. Az annyi pénz, hogy igazából fel sem tudja fogni mennyi. Aztán gyorsan számol picit. Ő napi 10-20 aranyért dolgozott, amiből etette a gyerkőcöket. Tehát neki nagyjából két évébe telne kigazdálkodni a pénzt, amire nyilván okafogyottá válna a dolog, mert a gyerekek szétszélednek vagy éhen halnak.
Döbbenetéből a hölgy megrendülése szakítja ki. Nem gondolta volna, hogy így fogja látni, hisz alig ideje olyan határozott volt és erős. Próbálja rendezni a fonásait, hisz a nőnek most nem egy megszeppent suhancra, hanem egy támaszra van szüksége. Közelebb lép az arcát elrejtő Hanhoz, olyannyira, hogy átlépi azt a pengényi távolságot, ami az ő fogalmai szerint már a nő magánterülete. Kezét tétován felemeli, hisz a gesztust ismeri, melyben a vállra tett kézzel jelzik a másiknak együttérzésüket, csak maga még nem tapasztalta egyik oldalról sem. Aztán mivel nemrég a hölgy érintésével jelezte számára, hogy segítségére lesz a talpraállásban, így talán picit sután, de ő is a vállára teszi jobbját. Ahogy felnézve Dajira mosolyog könnyes szemmel, ő is visszamosolyog, amennyire tőle telik bátorítóan. *
- Az ima a szívnek szól, hogy merítsen a forrásból, hisz a forrás mindig ott van. Hogyha pedig már merít belőle, a forrás meg tudja ajándékozni, amivel akarja. * válaszol. Picit sutának és még inkább megfoghatatlannak érzi amit mondott, olyannak, mint amikor a mesterei beszéltek neki a belső dolgokról. Ugyanakkor ez tényleg olyan, amit a nőnek magában kell megkeresnie. * - Nem túl rég azt mondtad, hogy az Úrnődre mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Azt hiszem, most akár hozzá is fordulhatunk, hogy adjon erőt ahhoz, amit el kell végezni. És igen, a helyzet nem változott, veled vagyok. Illetve változott a helyzet, mert az atya megmutatott egy utat és felajánlott egy hatalmas összeget. Ha a többiek is ilyen nagylelkűek, akiket említett, már meg is van a pénz. * fejezi be a mondandóját, majd elveszi a kezét a nő válláról és hátrébb lép, hogy fel tudjon állni. Meghallgatja az utasítását a nemessel kapcsolatban, akit Even Alrishultnak hívnak, és magában kicsit el is keseredik, mert ez olyan egyelfes munkának tűnik. Miután Han vázolja saját feladatát be is bizonyosodik, hogy két irányba indulnak. Természetesen bólogat azért Han utasítására és szóban is megerősíti.*
- Igen a gyerekekért és érted. * jelenti ki határozottan, és a mondottak második felén picit el is mélázik. Tulajdonképp nem igazán tudja miért, de így van, a hölgyért is teszi. Ezt majd később át kell gondolnia, mert ez új és hát némiképp zavaró is, de ha már őszinte magával úgy általában, akkor ezzel is illik majd szembenéznie. Aztán alig, hogy ezt tisztázza magában, jön egy másik, szintén zavarba ejtő szembenézés. Han elé lépve tekintetét az övébe mélyeszti. Megilletődik ugyan, hisz nem várta, de a nő tekintetének súlya ismerve a benne lévő kedvességet és türelmet, nem igazán vetekszik a volt mestereinek tekintetének ridegségével és szigorával. ~ Viszont legalább annyira hatásos és hatványozottan szebb. ~ merül el néhány pillanatra a fiatal elf a nő mélykék tekintetében.*
- Nem akarlak cserben hagyni. * mondja őszintén. Azért felmerült benne pár kérdés, aminek egy részét talán az inspirálja, hogy nem akar igazán elszakadni Hantól. Mikor már tenné fel őket a hölgy kedves gesztussal megszorítja a kezét és az arcához húzza. Nem igazán tudja hová tenni, járatlan még az ilyen városias dolgokban, de melegen visszamosolyog rá, hisz csak jót feltételez Hanról. *
- Biztos, hogy jó ötlet, szétválni? * teszi fel azért a kérdését. * - Mert az rendben van, hogy te elintézed a dolgodat azzal, akit keresel, viszont nézz rám. Egy nagyobb utcagyereknek nézek ki, aki fegyvert aggatott magára. Még ha meg is találom ezt a nemest, akkor sem hiszem, hogy foglalkozna velem érdemben. Viszont azt sem kockáztathatjuk, hogy megtalálom, és mire odamennénk együtt, addigra eltűnik. Ha esetleg írnál egy levelet, amiben arra kéred, hogy ilyen és ilyen ügyben jöjjön a templomhoz, akkor én nem valaki vagyok, csak egy küldönc, az már biztos elfogadható neki. Te ha jól értettem itt a városban valaki vagy, akinek van szava szemben az enyémmel. És ha te nem vagy itt, akkor az atya minden bizonnyal tud beszélni a tervekről, amiket csináltak.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 15:20:54
* Picit megijed, hogy Han megharagudott rá, mikor a mondandójára toppant egyet dühösen, igazán az sem érdekli, hogy az atya neki ad igazat. Ő nem úgy gondolta, hogy az érvei a Hané ellen irányulnak, hisz nem szembe mentek a kérésével, csak jelezte annak szükségességét és nehézségét.
Mikor meghallja az összeget, bár arcán nem nagyon látszik, de tekintete elárulja ő is igencsak megdöbben. Az annyi pénz, hogy igazából fel sem tudja fogni mennyi. Aztán gyorsan számol picit. Ő napi 10-20 aranyért dolgozott, amiből etette a gyerkőcöket. Tehát neki nagyjából két évébe telne kigazdálkodni a pénzt, amire nyilván okafogyottá válna a dolog, mert a gyerekek szétszélednek vagy éhen halnak.
Döbbenetéből a hölgy megrendülése szakítja ki. Nem gondolta volna, hogy így fogja látni, hisz alig ideje olyan határozott volt és erős. Próbálja rendezni a fonásait, hisz a nőnek most nem egy megszeppent suhancra, hanem egy támaszra van szüksége. Közelebb lép az arcát elrejtő Hanhoz, olyannyira, hogy átlépi azt a pengényi távolságot, ami az ő fogalmai szerint már a nő magánterülete. Kezét tétován felemeli, hisz a gesztust ismeri, melyben a vállra tett kézzel jelzik a másiknak együttérzésüket, csak maga még nem tapasztalta egyik oldalról sem. Aztán mivel nemrég a hölgy érintésével jelezte számára, hogy segítségére lesz a talpraállásban, így talán picit sután, de ő is a vállára teszi jobbját. Ahogy felnézve Dajira mosolyog könnyes szemmel, ő is visszamosolyog, amennyire tőle telik bátorítóan. *
- Az ima a szívnek szól, hogy merítsen a forrásból, hisz a forrás mindig ott van. Hogyha pedig már merít belőle, a forrás meg tudja ajándékozni, amivel akarja. * válaszol. Picit sutának és még inkább megfoghatatlannak érzi amit mondott, olyannak, mint amikor a mesterei beszéltek neki a belső dolgokról. Ugyanakkor ez tényleg olyan, amit a nőnek magában kell megkeresnie. * - Nem túl rég azt mondtad, hogy az Úrnődre mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Azt hiszem, most akár hozzá is fordulhatunk, hogy adjon erőt ahhoz, amit el kell végezni. És igen, a helyzet nem változott, veled vagyok. Illetve változott a helyzet, mert az atya megmutatott egy utat és felajánlott egy hatalmas összeget. Ha a többiek is ilyen nagylelkűek, akiket említett, már meg is van a pénz. * fejezi be a mondandóját, majd elveszi a kezét a nő válláról és hátrébb lép, hogy fel tudjon állni. Meghallgatja az utasítását a nemessel kapcsolatban, akit Even Alrishultnak hívnak, és magában kicsit el is keseredik, mert ez olyan egyelfes munkának tűnik. Miután Han vázolja saját feladatát be is bizonyosodik, hogy két irányba indulnak. Természetesen bólogat azért Han utasítására és szóban is megerősíti.*
- Igen a gyerekekért és érted. * jelenti ki határozottan, és a mondottak második felén picit el is mélázik. Tulajdonképp nem igazán tudja miért, de így van, a hölgyért is teszi. Ezt majd később át kell gondolnia, mert ez új és hát némiképp zavaró is, de ha már őszinte magával úgy általában, akkor ezzel is illik majd szembenéznie. Aztán alig, hogy ezt tisztázza magában, jön egy másik, szintén zavarba ejtő szembenézés. Han elé lépve tekintetét az övébe mélyeszti. Megilletődik ugyan, hisz nem várta, de a nő tekintetének súlya ismerve a benne lévő kedvességet és türelmet, nem igazán vetekszik a volt mestereinek tekintetének ridegségével és szigorával. ~ Viszont legalább annyira hatásos és hatványozottan szebb. ~ merül el néhány pillanatra a fiatal elf a nő mélykék tekintetében.*
- Nem akarlak cserben hagyni. * mondja őszintén. Azért felmerült benne pár kérdés, aminek egy részét talán az inspirálja, hogy nem akar igazán elszakadni Hantól. Mikor már tenné fel őket a hölgy kedves gesztussal megszorítja a kezét és az arcához húzza. Nem igazán tudja hová tenni, járatlan még az ilyen városias dolgokban, de melegen visszamosolyog rá, hisz csak jót feltételez Hanról. *
- Biztos, hogy jó ötlet, szétválni? * teszi fel azért a kérdését. * - Mert az rendben van, hogy te elintézed a dolgodat azzal, akit keresel, viszont nézz rám. Egy nagyobb utcagyereknek nézek ki, aki fegyvert aggatott magára. Még ha meg is találom ezt a nemest, akkor sem hiszem, hogy foglalkozna velem érdemben. Viszont azt sem kockáztathatjuk, hogy megtalálom, és mire odamennénk együtt, addigra eltűnik. Ha esetleg írnál egy levelet, amiben arra kéred, hogy ilyen és ilyen ügyben jöjjön a templomhoz, akkor én nem valaki vagyok, csak egy küldönc, az már biztos elfogadható neki. Te ha jól értettem itt a városban valaki vagy, akinek van szava szemben az enyémmel. És ha te nem vagy itt, akkor az atya minden bizonnyal tud beszélni a tervekről, amiket csináltak.
A hozzászólás írója (Mundhudhai Dajioan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.28 15:20:54
3931. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-27 21:02:49
Üzenet elküldve: 2019-02-27 21:02:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Csalódottan dobbant lábával, mikor Daji még több akadályt görget a kis elképzelése elé.*
-Biztosan van rá mód... Az Úrnő segít majd.
*Reménnyel telve jött ide, de Arenih úgy oszlatja szét a talán túlontúl naiv tervét, mint aki egy cseppet sem hisz benne.*
-Tíz... Ezer?
*Rebben szeme, kékjei pedig elkerekednek a meglepetéstől. Ugyan ki adna nekik ennyi pénzt? Elég szétnézni a városban... Üveges tekintete Dajira esik, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Tíz-ezer.
*Hang nem hagyja el torkát, ajkai némán formálják a szavakat. Nem is hallja már, amit Arenih mit mond. Csak egy vékonyka, halk hangot a fejében, mi úgy röhög fel sötéten és kárörvendően, mintha élete viccét mesélték volna épp el neki.
Letaglózva szemléli Arenih hátát, miközben az atya távozik. Úgy érzi magát, mint akit átráztak, pedig tudja, szó sincs ilyenről. A legközelebbi padhoz támolyog, majd lassan leül rá, arcát pedig kezeibe temeti.* ~Úrnőm, segít nekem, ahogy mindig tetted. Érted teszem.~
*Nagyot sóhajt, majd a kezét ölébe téve a könnyfátyolon keresztül halványan Dajira mosolyog.*
-Nem oldható meg minden imával. Velem vagy még?
*Törli meg arcát, simítja tincseit a füle mögé majd felemelkedik a padról.*
-Sürget az idő, a várost nem hagyjuk el. Ha velem vagy még, meg kell találnod ezt az... Even Alrishult. Tudom, nem a Fényért küzdesz még, de a gyerekekért... És értem.
*Halvány sejtése sincs, ki lehet a nemes, akit Arenih említett, de minden esélyt meg kell ragadniuk. A zsebébe nyúl, hogy a talizmánját kitapinthassa, de nincs ott. Hát persze, Pyctánál van... Ők biztosan örömmel segítenének, de honnan lenne aranyuk? Minden esetre fel fogja őket keresni. De csak miután elrendezte a városban, amit el kell.*
-Én megkeresem Sfarint. Ahj, még is milyen tanács az, ami nem székel sehol?
*Nem vár választ a kérdésre, de a fiúhoz lép. Átható pillantása talán kellemetlen is lehet ily közelről, mintha csak a fejébe látna.*
-Ne hagyj cserben.
*Kapja el a fiú jobbját, ha tudja és az ajkához emeli a kezét.*
-Légy gyors, itt találkozunk majd.
*Engedi el. Megvárja, hátha Dajinak van mondandója, esetleg ötlete, de az idő most még az aranynál is fontosabb. Ha nem tartóztatja a fiú, kisiet a templomból, hogy a Pegazus felé vegye az irányt. Az egyetlen tanácsos felé, akinek tudja a hollétét és aki lehet, hogy tudja Svarin hollétét.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 21:06:32
*Csalódottan dobbant lábával, mikor Daji még több akadályt görget a kis elképzelése elé.*
-Biztosan van rá mód... Az Úrnő segít majd.
*Reménnyel telve jött ide, de Arenih úgy oszlatja szét a talán túlontúl naiv tervét, mint aki egy cseppet sem hisz benne.*
-Tíz... Ezer?
*Rebben szeme, kékjei pedig elkerekednek a meglepetéstől. Ugyan ki adna nekik ennyi pénzt? Elég szétnézni a városban... Üveges tekintete Dajira esik, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Tíz-ezer.
*Hang nem hagyja el torkát, ajkai némán formálják a szavakat. Nem is hallja már, amit Arenih mit mond. Csak egy vékonyka, halk hangot a fejében, mi úgy röhög fel sötéten és kárörvendően, mintha élete viccét mesélték volna épp el neki.
Letaglózva szemléli Arenih hátát, miközben az atya távozik. Úgy érzi magát, mint akit átráztak, pedig tudja, szó sincs ilyenről. A legközelebbi padhoz támolyog, majd lassan leül rá, arcát pedig kezeibe temeti.* ~Úrnőm, segít nekem, ahogy mindig tetted. Érted teszem.~
*Nagyot sóhajt, majd a kezét ölébe téve a könnyfátyolon keresztül halványan Dajira mosolyog.*
-Nem oldható meg minden imával. Velem vagy még?
*Törli meg arcát, simítja tincseit a füle mögé majd felemelkedik a padról.*
-Sürget az idő, a várost nem hagyjuk el. Ha velem vagy még, meg kell találnod ezt az... Even Alrishult. Tudom, nem a Fényért küzdesz még, de a gyerekekért... És értem.
*Halvány sejtése sincs, ki lehet a nemes, akit Arenih említett, de minden esélyt meg kell ragadniuk. A zsebébe nyúl, hogy a talizmánját kitapinthassa, de nincs ott. Hát persze, Pyctánál van... Ők biztosan örömmel segítenének, de honnan lenne aranyuk? Minden esetre fel fogja őket keresni. De csak miután elrendezte a városban, amit el kell.*
-Én megkeresem Sfarint. Ahj, még is milyen tanács az, ami nem székel sehol?
*Nem vár választ a kérdésre, de a fiúhoz lép. Átható pillantása talán kellemetlen is lehet ily közelről, mintha csak a fejébe látna.*
-Ne hagyj cserben.
*Kapja el a fiú jobbját, ha tudja és az ajkához emeli a kezét.*
-Légy gyors, itt találkozunk majd.
*Engedi el. Megvárja, hátha Dajinak van mondandója, esetleg ötlete, de az idő most még az aranynál is fontosabb. Ha nem tartóztatja a fiú, kisiet a templomból, hogy a Pegazus felé vegye az irányt. Az egyetlen tanácsos felé, akinek tudja a hollétét és aki lehet, hogy tudja Svarin hollétét.*
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.27 21:06:32
3930. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:16:48
Üzenet elküldve: 2019-02-27 18:16:48
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
- Igen, Han, pénz. *Tárja szét a kezét a pap.* Pusztán az Eeyrbe vetett hit itt nem segít. Ki fogja felépíteni? Honnan lesz alapanyag, mert, amit találtok, az vagy égett, vagy semmirevaló. Miből fizetjük a munkásokat? Hogy látjuk el utána a gyerekeket? Alamizsnából? Nem hiszem. Az embereknek nincs miből adakozniuk. Dajinak igaza van. *Bólogat a férfi hozzászólására.*
- Sfarin a város első embere jelenleg, bár többen vannak a tanács élén, őt fogadják el vezetőnek. Legutóbb Amonon járt, s onnan visszatért, de nem tudom most hol tartózkodik. *Csóválja meg fejét a pap.*
- Tudok egy helyet, ahol a leégett árvaház állt korábban. De az a kikötő. Nem hiszem, hogy egy olyan helyen akarnátok felújítani épületet gyerekek számára. Van még egy lehetőség: a Reménynegyed. Egyházunk már készített árvaházra vonatkozó költségvetést. A magam részéről kétezer arannyal tudok hozzájárulni, hisz nagyon fontosnak tartom a kezdeményezést. Azonban tíz-ezer még hiányzik. *Fonja össze maga előtt kezét a csuhás, s gondterhelten a lányra néz.*
- Even Alrishul, a nemes, az Amoni thargok, a kikötő, a Tanács, az elf vándorok, kik Pycta vezetésével a peremvidékre utaztak. Ők vannak, mint lehetőség. Hallottam még egy-két csoportról, akiknek pontos helyét magam nem tudom. Ti döntötök, leányom, ezt magatoknak kell megoldani. *Mosolyog mindkettejükre.* Ha megvan az arany, segítek kicsikarni a helyszínt a tanácsból. Annyi már elég az építkezésre, lesz hol aludniuk, lesz, mit enniük. Most, ha megbocsátotok, dolgom akadt. *Pillant a ravatal felé, majd megszorítja Han és Daji kezét is és gondolataiba merülve távozik.*
- Igen, Han, pénz. *Tárja szét a kezét a pap.* Pusztán az Eeyrbe vetett hit itt nem segít. Ki fogja felépíteni? Honnan lesz alapanyag, mert, amit találtok, az vagy égett, vagy semmirevaló. Miből fizetjük a munkásokat? Hogy látjuk el utána a gyerekeket? Alamizsnából? Nem hiszem. Az embereknek nincs miből adakozniuk. Dajinak igaza van. *Bólogat a férfi hozzászólására.*
- Sfarin a város első embere jelenleg, bár többen vannak a tanács élén, őt fogadják el vezetőnek. Legutóbb Amonon járt, s onnan visszatért, de nem tudom most hol tartózkodik. *Csóválja meg fejét a pap.*
- Tudok egy helyet, ahol a leégett árvaház állt korábban. De az a kikötő. Nem hiszem, hogy egy olyan helyen akarnátok felújítani épületet gyerekek számára. Van még egy lehetőség: a Reménynegyed. Egyházunk már készített árvaházra vonatkozó költségvetést. A magam részéről kétezer arannyal tudok hozzájárulni, hisz nagyon fontosnak tartom a kezdeményezést. Azonban tíz-ezer még hiányzik. *Fonja össze maga előtt kezét a csuhás, s gondterhelten a lányra néz.*
- Even Alrishul, a nemes, az Amoni thargok, a kikötő, a Tanács, az elf vándorok, kik Pycta vezetésével a peremvidékre utaztak. Ők vannak, mint lehetőség. Hallottam még egy-két csoportról, akiknek pontos helyét magam nem tudom. Ti döntötök, leányom, ezt magatoknak kell megoldani. *Mosolyog mindkettejükre.* Ha megvan az arany, segítek kicsikarni a helyszínt a tanácsból. Annyi már elég az építkezésre, lesz hol aludniuk, lesz, mit enniük. Most, ha megbocsátotok, dolgom akadt. *Pillant a ravatal felé, majd megszorítja Han és Daji kezét is és gondolataiba merülve távozik.*
3929. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-26 19:21:15
Üzenet elküldve: 2019-02-26 19:21:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Levél Synmirára//
*Az elmúlt napokban sokat gondolkodott. Volt ideje, mert Kriyont csak úgy elnyelte a föld, pedig tűvé tette érte a várost.*
~Remélem, nem esett baja.~
*Bár nem sok reményt lát erre, azért próbál pozitív maradni. Így aztán akarva-akaratlanul is végig kell gondolnia, mit kezdjen magával a továbbiakban. Mágus akar lenni, de nem Synmirán. Azt hitte, menni fog neki ez a fajta életmód az erdő közepén, hisz ő egy önálló, felnőtt nő! Nagyot tévedett. Hiányzik neki a selyemágynemű, a szolgák, a festői szépségű birtok... Végignézve parasztlányos ruháján máris sajnálja a finomabbnál finomabb anyagokból készített öltözékeit. Hiába, mégsem olyan erős és független, mint hitte.
Igaz, Artheniorba sem térhet vissza, de északon vannak birtokaik, sőt, rég látott rokonsága is arrafelé van.*
~Igen, úgy lesz nekem a legjobb!~
*Így aztán fog egy tekercs papírt, leül az egyik asztalhoz, és elkezdi körmölni levelét, melyben értesíti Synmirát a távozásáról.*
~Legalább tudjanak róla.~
Kedves Taitos!
Sajnálom, de nem térek vissza hozzátok artheniori utunkról. Úgy határoztam, hazatérek északi birtokomra. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok minden segítségért, valahogy majd igyekszem meghálálni ezt a mágusoknak a jövőben!
Kriyonnal elvesztettük egymást, nem tudok róla semmit. Ha esetleg visszamenne hozzátok, kérlek szóljatok neki a távozásomról, szeretnék még vele váltani pár levelet.
A jövőben még lehet benézek hozzátok, ha arrafelé sodorna az élet, addig is minden jót nektek!
Nairada
*Még egyszer átfut rajta, összehajtja, aztán elküldeti valakivel, akit éppen talál a templomban. Valahol fáj a szíve, de nagyobb benne az öröm, hogy visszatérhet régi életébe. Sietősen lóhátra ül arcán leplezetlen boldogsággal, és észak felé veszi az irányt a Cray'ra ház vidéki birtokaira.*
*Az elmúlt napokban sokat gondolkodott. Volt ideje, mert Kriyont csak úgy elnyelte a föld, pedig tűvé tette érte a várost.*
~Remélem, nem esett baja.~
*Bár nem sok reményt lát erre, azért próbál pozitív maradni. Így aztán akarva-akaratlanul is végig kell gondolnia, mit kezdjen magával a továbbiakban. Mágus akar lenni, de nem Synmirán. Azt hitte, menni fog neki ez a fajta életmód az erdő közepén, hisz ő egy önálló, felnőtt nő! Nagyot tévedett. Hiányzik neki a selyemágynemű, a szolgák, a festői szépségű birtok... Végignézve parasztlányos ruháján máris sajnálja a finomabbnál finomabb anyagokból készített öltözékeit. Hiába, mégsem olyan erős és független, mint hitte.
Igaz, Artheniorba sem térhet vissza, de északon vannak birtokaik, sőt, rég látott rokonsága is arrafelé van.*
~Igen, úgy lesz nekem a legjobb!~
*Így aztán fog egy tekercs papírt, leül az egyik asztalhoz, és elkezdi körmölni levelét, melyben értesíti Synmirát a távozásáról.*
~Legalább tudjanak róla.~
Kedves Taitos!
Sajnálom, de nem térek vissza hozzátok artheniori utunkról. Úgy határoztam, hazatérek északi birtokomra. Ennek ellenére nagyon hálás vagyok minden segítségért, valahogy majd igyekszem meghálálni ezt a mágusoknak a jövőben!
Kriyonnal elvesztettük egymást, nem tudok róla semmit. Ha esetleg visszamenne hozzátok, kérlek szóljatok neki a távozásomról, szeretnék még vele váltani pár levelet.
A jövőben még lehet benézek hozzátok, ha arrafelé sodorna az élet, addig is minden jót nektek!
Nairada
*Még egyszer átfut rajta, összehajtja, aztán elküldeti valakivel, akit éppen talál a templomban. Valahol fáj a szíve, de nagyobb benne az öröm, hogy visszatérhet régi életébe. Sietősen lóhátra ül arcán leplezetlen boldogsággal, és észak felé veszi az irányt a Cray'ra ház vidéki birtokaira.*
3928. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-26 10:10:23
Üzenet elküldve: 2019-02-26 10:10:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*Nem tudja pontosan mire is mondja az atya, hogy Hanék nélkül nem ment volna, de hallott dolgokat az itt történtekről. Nem biztos abban mi igaz és mi nem a pletykákból, de ha a hölgy azokban a dolgokban vett részt, akkor igencsak van helye a tiszteletének felé. Mármint az eddigieken túl.
Az atya köszöntésére elmosolyodik, ami kicsit mesterkéltre sikeredik, habár nincs problémája a férfival. Hiába no, szokni kell ezt a mosolygás dolgot is. *
- Ha nincs semmink, akkor nehéz lesz alapítani és legalább olyan nehéz fenntartani egy ilyen helyet. Én csak néhányukat etetem, de így is ráment minden időm. * szövi közbe szavait, miután Han rápillant, elértve a szándékát. * - Ha nincs egy hely, ahol meghúzhatnák magukat és kapnának elfoglaltságot is, ahogy lekösse őket, akkor előbb utóbb szétszélednek és tesznek azért, hogy legyen mit enniük. Biztos van itt egy ház, vagy más épület, ami használaton kívül van. Ha pedig nem itt, akkor tán van a városnak vagy az egyháznak valami kúriája vagy majorsága a környéken. Ott talán attól sem kellene félteni őket, hogy az aljas emberek kihasználják őket. Könnyű ám szép szavakkal és néhány kedves ajándékkal megvezetni egy gyermek szívét.
* Mivel sem az említett férfiról nem tud, sem a papok segítségéről nem tud nyilatkozni, így újra csak figyelmes hallgatója a beszélgetésnek. Nehéz dolgokról beszélgetnek, hisz pénz nélkül elkezdeni szinte lehetetlen, ha meg nem csinálnak semmit, akkor nem lesz pénz. Talán ha összeszednék a gyermekeket és elvonulnának velük a piacra, onnan meg az illetékesek háza elé az segítene. Vagy pont nem. Fognák őket, és ha már így együtt van a kompánia szépen kiterelgetnék őket a városból. *
*Nem tudja pontosan mire is mondja az atya, hogy Hanék nélkül nem ment volna, de hallott dolgokat az itt történtekről. Nem biztos abban mi igaz és mi nem a pletykákból, de ha a hölgy azokban a dolgokban vett részt, akkor igencsak van helye a tiszteletének felé. Mármint az eddigieken túl.
Az atya köszöntésére elmosolyodik, ami kicsit mesterkéltre sikeredik, habár nincs problémája a férfival. Hiába no, szokni kell ezt a mosolygás dolgot is. *
- Ha nincs semmink, akkor nehéz lesz alapítani és legalább olyan nehéz fenntartani egy ilyen helyet. Én csak néhányukat etetem, de így is ráment minden időm. * szövi közbe szavait, miután Han rápillant, elértve a szándékát. * - Ha nincs egy hely, ahol meghúzhatnák magukat és kapnának elfoglaltságot is, ahogy lekösse őket, akkor előbb utóbb szétszélednek és tesznek azért, hogy legyen mit enniük. Biztos van itt egy ház, vagy más épület, ami használaton kívül van. Ha pedig nem itt, akkor tán van a városnak vagy az egyháznak valami kúriája vagy majorsága a környéken. Ott talán attól sem kellene félteni őket, hogy az aljas emberek kihasználják őket. Könnyű ám szép szavakkal és néhány kedves ajándékkal megvezetni egy gyermek szívét.
* Mivel sem az említett férfiról nem tud, sem a papok segítségéről nem tud nyilatkozni, így újra csak figyelmes hallgatója a beszélgetésnek. Nehéz dolgokról beszélgetnek, hisz pénz nélkül elkezdeni szinte lehetetlen, ha meg nem csinálnak semmit, akkor nem lesz pénz. Talán ha összeszednék a gyermekeket és elvonulnának velük a piacra, onnan meg az illetékesek háza elé az segítene. Vagy pont nem. Fognák őket, és ha már így együtt van a kompánia szépen kiterelgetnék őket a városból. *
3927. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-26 00:02:38
Üzenet elküldve: 2019-02-26 00:02:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Pénz...
*Legyint kissé talán türelmetlenül, majd karbafont kezekkel fordul el, merengve bámulva a játszadozó gyerekeket. Ajkába harap, majd hirtelen ötlettől vezérelve az atyához fordul.*
-A város már megmutatta, mit érnek neki a nincstelenek. Nem, atyám. Ideje, hogy a Fény mutasson utat. Megépítjük azt az árvaházat abból, amink van. Az emberek segíteni fognak.
*Pillant Dajira beszéd közben, hogy erőt meríthessen. Jó tudni, hogy van támasza.*
-És ez a Svarin Drock... ~Svarin. Hol hallotta már ezt a nevet?~ Biztosan a fülébe jut majd. Ha tényleg jóember, biztosan segíteni fog.
*Ereszt meg egy biztató mosolyt.*
-Az atyák segíteni fognak?
*Néz körbe a templomban a csuhások után kutatva, majd a kék tekintet ismét Arenihen állapodik meg. Szüksége van a támogatására, elvégre ha valakivel, hát az atyával egy oldalon állnak. De megfogja oldani, ha törik, ha szakad.*
-Pénz...
*Legyint kissé talán türelmetlenül, majd karbafont kezekkel fordul el, merengve bámulva a játszadozó gyerekeket. Ajkába harap, majd hirtelen ötlettől vezérelve az atyához fordul.*
-A város már megmutatta, mit érnek neki a nincstelenek. Nem, atyám. Ideje, hogy a Fény mutasson utat. Megépítjük azt az árvaházat abból, amink van. Az emberek segíteni fognak.
*Pillant Dajira beszéd közben, hogy erőt meríthessen. Jó tudni, hogy van támasza.*
-És ez a Svarin Drock... ~Svarin. Hol hallotta már ezt a nevet?~ Biztosan a fülébe jut majd. Ha tényleg jóember, biztosan segíteni fog.
*Ereszt meg egy biztató mosolyt.*
-Az atyák segíteni fognak?
*Néz körbe a templomban a csuhások után kutatva, majd a kék tekintet ismét Arenihen állapodik meg. Szüksége van a támogatására, elvégre ha valakivel, hát az atyával egy oldalon állnak. De megfogja oldani, ha törik, ha szakad.*
3926. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:04:42
Üzenet elküldve: 2019-02-25 18:04:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
- És meghallgatásra talált. *Bólint mosolyogva Arenih, majd a gyerekekre fut tekintete, s a dicséretet is fogadja.* Az. Sok munkába telt, de nélkületek nem tudtuk volna ezt véghezvinni. *Hajt fejet az idősödő csuhás. Majd a hallottakra a kedves mosoly némiképp komorul, s ismét a gyerekekre néz.*
-Ők is árvák, esténként itt alhatnak, néhánynak tudunk szállást adni, de rengetegen kóborolnak még az utcán. *Sóhajt fel, aztán Dajihoz fordul.*
- Eeyr fénye süssön rád, Daji, Arenih vagyok, e szentély vezetője. *Hajol meg, majd Hanloren szavaira gondolkodóba esik.*
- Magam is gondolkodtam már hasonlón. De a legtöbb nagy épület a városban sajnos vagy megsemmisült, vagy használhatatlan állapotban van, rengeteg pénz kellene a felújításhoz, s a szentély jelenleg nem tud ennyit felmutatni, a nagyja ráment a templomra. *Csóválja meg fejét.*
- Segítek persze... hisz nincs nagyobb érték a gyermeknél, bennük még sértetlen a fény... de... hogyhogy a város nem segít, Sfarin Drock becsületes és jószívű ember. *Hitetlenkedik.* Biztos, hogy vele beszéltetek? *Kérdezi még mindig elkerekedett szemekkel.*
- És meghallgatásra talált. *Bólint mosolyogva Arenih, majd a gyerekekre fut tekintete, s a dicséretet is fogadja.* Az. Sok munkába telt, de nélkületek nem tudtuk volna ezt véghezvinni. *Hajt fejet az idősödő csuhás. Majd a hallottakra a kedves mosoly némiképp komorul, s ismét a gyerekekre néz.*
-Ők is árvák, esténként itt alhatnak, néhánynak tudunk szállást adni, de rengetegen kóborolnak még az utcán. *Sóhajt fel, aztán Dajihoz fordul.*
- Eeyr fénye süssön rád, Daji, Arenih vagyok, e szentély vezetője. *Hajol meg, majd Hanloren szavaira gondolkodóba esik.*
- Magam is gondolkodtam már hasonlón. De a legtöbb nagy épület a városban sajnos vagy megsemmisült, vagy használhatatlan állapotban van, rengeteg pénz kellene a felújításhoz, s a szentély jelenleg nem tud ennyit felmutatni, a nagyja ráment a templomra. *Csóválja meg fejét.*
- Segítek persze... hisz nincs nagyobb érték a gyermeknél, bennük még sértetlen a fény... de... hogyhogy a város nem segít, Sfarin Drock becsületes és jószívű ember. *Hitetlenkedik.* Biztos, hogy vele beszéltetek? *Kérdezi még mindig elkerekedett szemekkel.*
3925. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-25 15:38:36
Üzenet elküldve: 2019-02-25 15:38:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*Mosolyogva nézi ő is az oltár mellett is rohangáló gyerekeket. Örömébe pici üröm is vegyül, hisz a negyed összes gyermeke nem lehet itt és talán szándék és lehetőség sincs az ittlétük megoldására. Ez ugye egy templom nem játszóház és bár jó szívvel vannak a gyerkőcök felé az látszik a megnyilvánulásokból, azért nyilván nem lehetnek ennyire önzetlenek. Tetszik neki a melegség és szeretet, ami a férfiből arád, akit a fiatalok Arehinnek neveznek. Láthatóan ő viseli gondjukat és persze, hogy neki szólnak azonnal, ha valami történik. Láthatóan Han is ismeri, és szívélyesen szólítja meg a férfit. Üdvözlésképp Daji meghajol a férfi felé. *
- Üdvözlöm atya. * köszön is szűkszavúan. Mivel közelebbről nem ismeri, és nem tudja mikor lesz az ő atyja is, így egyelőre tartózkodik sajátjának elismerni. Bemutatkoznia már nem kell, hisz Han már megtette helyette, így csak némán figyel. Hogy ismeri a szegénynegyedet az kicsit talán túlzó. Pár hatja ott él és igen ismer sok-sok rászorulót, de hogy hol lehet még nélkülöző vagy esetleg olyan hely, ahová már bevette magát egy társaság, aki a gyerekeket ki akarja használni, na ahhoz ő kevés. Persze egyetértően bólogat az elf hölgy szavaira, ő a segítség. És igen ezekre volna szüksége a gyermekeknek. Mivel ő itt csak segítség, egyelőre nem akar beleszólni a párbeszédbe, de figyeli az atya reakcióit, hisz attól függ most minden. *
*Mosolyogva nézi ő is az oltár mellett is rohangáló gyerekeket. Örömébe pici üröm is vegyül, hisz a negyed összes gyermeke nem lehet itt és talán szándék és lehetőség sincs az ittlétük megoldására. Ez ugye egy templom nem játszóház és bár jó szívvel vannak a gyerkőcök felé az látszik a megnyilvánulásokból, azért nyilván nem lehetnek ennyire önzetlenek. Tetszik neki a melegség és szeretet, ami a férfiből arád, akit a fiatalok Arehinnek neveznek. Láthatóan ő viseli gondjukat és persze, hogy neki szólnak azonnal, ha valami történik. Láthatóan Han is ismeri, és szívélyesen szólítja meg a férfit. Üdvözlésképp Daji meghajol a férfi felé. *
- Üdvözlöm atya. * köszön is szűkszavúan. Mivel közelebbről nem ismeri, és nem tudja mikor lesz az ő atyja is, így egyelőre tartózkodik sajátjának elismerni. Bemutatkoznia már nem kell, hisz Han már megtette helyette, így csak némán figyel. Hogy ismeri a szegénynegyedet az kicsit talán túlzó. Pár hatja ott él és igen ismer sok-sok rászorulót, de hogy hol lehet még nélkülöző vagy esetleg olyan hely, ahová már bevette magát egy társaság, aki a gyerekeket ki akarja használni, na ahhoz ő kevés. Persze egyetértően bólogat az elf hölgy szavaira, ő a segítség. És igen ezekre volna szüksége a gyermekeknek. Mivel ő itt csak segítség, egyelőre nem akar beleszólni a párbeszédbe, de figyeli az atya reakcióit, hisz attól függ most minden. *
3924. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:38:49
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:38:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Szélesen elmosolyodik a gyerekek látványára, maga előtt összekulcsolt kézzel gyönyörködik bennük egy darabig. Lopva Dajira pillant, majd Arenih felé veszi az irányt.*
-Imádkoztam az Úrnőhöz, hogy viszontlássam, atyám. Valóban gyönyörű.
*Néz körbe a csarnokban, de szeme végül megint csak a gyermekeken akad meg. Nem erre számított, de valahogy megkönnyebül lelke a látványtól. A Fény visszatalált a templomhoz és ez már nem csak az oltáron mutatkozik meg.*
-Segítségért jöttünk, atyám. A gyermekek a Szegénynegyedben... Túl sok az éhes száj, kiknek még csak fedél sincs a fejük felett. Sem szülők, kik segíthetnék őket. Szükségük van az Úrnő oltalmára.
*Néz elszántan a csuhásra, majd hirtelen Daji felé fordul, hogy közelebb húzhassa az atyához.*
-Ő a segítségem, Daji. Ismeri a Szegénynegyedet, mint a tenyerét.
*Fordul vissza az atyához, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Árvaház kell. A Fény háza. Segítenünk kell a gyerekeknek és utat mutatni nekik az Úrnőhöz, míg a sötétség nem ver gyökeret a lelkükben. Talán az atyák közül néhányan biztosan segítenék vezetni-e intézményt.
*Vesz mély levegőt, mielőtt folytatná. Látszik, tudta, mit akar mondani.*
-Csak egy nagyobb épület kell, némi élelem és ruhák... A város nem fog segíteni.
*Keményen csengenek utolsó szavai és nem minden rosszallás szorul beléjük.*
-Te segítesz, Atyám?
*Nehéz lenne eldönteni, hogy kérdésnek hangzott-e, vagy kijelentésnek. Ő előbbinek szánta, de túlontúl felhevítette a beszéd.*
*Szélesen elmosolyodik a gyerekek látványára, maga előtt összekulcsolt kézzel gyönyörködik bennük egy darabig. Lopva Dajira pillant, majd Arenih felé veszi az irányt.*
-Imádkoztam az Úrnőhöz, hogy viszontlássam, atyám. Valóban gyönyörű.
*Néz körbe a csarnokban, de szeme végül megint csak a gyermekeken akad meg. Nem erre számított, de valahogy megkönnyebül lelke a látványtól. A Fény visszatalált a templomhoz és ez már nem csak az oltáron mutatkozik meg.*
-Segítségért jöttünk, atyám. A gyermekek a Szegénynegyedben... Túl sok az éhes száj, kiknek még csak fedél sincs a fejük felett. Sem szülők, kik segíthetnék őket. Szükségük van az Úrnő oltalmára.
*Néz elszántan a csuhásra, majd hirtelen Daji felé fordul, hogy közelebb húzhassa az atyához.*
-Ő a segítségem, Daji. Ismeri a Szegénynegyedet, mint a tenyerét.
*Fordul vissza az atyához, de mosoly már nem játszik arcán.*
-Árvaház kell. A Fény háza. Segítenünk kell a gyerekeknek és utat mutatni nekik az Úrnőhöz, míg a sötétség nem ver gyökeret a lelkükben. Talán az atyák közül néhányan biztosan segítenék vezetni-e intézményt.
*Vesz mély levegőt, mielőtt folytatná. Látszik, tudta, mit akar mondani.*
-Csak egy nagyobb épület kell, némi élelem és ruhák... A város nem fog segíteni.
*Keményen csengenek utolsó szavai és nem minden rosszallás szorul beléjük.*
-Te segítesz, Atyám?
*Nehéz lenne eldönteni, hogy kérdésnek hangzott-e, vagy kijelentésnek. Ő előbbinek szánta, de túlontúl felhevítette a beszéd.*
3923. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:17:32
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:17:32
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
*Boldog gyermekkacaj üti meg fülüket, rögtön, ahogy betérnek a templomajtón. A Hanlorennek szokásos korábbi félhomály már a múlté, ezer és ezer gyertya világítja meg a templom belsejét, függnek a korlátokról, a fali gyertyatartókban, de az oltár körül is. Az idősödő Arenih éppen gyerekekkel játszik, tiszta ruhában és megtisztálkodva szaladgálnak a padsorok mögött, csak olykor-olykor hangzik fel egy-egy szigorúbb szó.*
- Az oltár körül ne, gyerekek! Több tiszteletet! *De csak alig-alig emeli fel a hangját, s ami azt illeti közben mosolyog is, így kevéssé veszik komolyan. Fel sem tűnik számára az érkező vendégek hangja, elégedett mosollyal és mélázó tekintettel áll meg az egyik kőpadra támaszkodva, hogy pihenjen egyet. Világosan látható, hogy áhítattal tekint a lágy fényben ragyogó oltárra, arcára boldog mosoly ül.*
- Arehin bácsi! Arenih bácsi! Vendégek érkeztek! *Kiált fel az egyik cserfes leány, apró, csenevész ujjával Hanlorenre és Dajira mutatva, mire az idősödő pap, támaszkodva áll fel, s rájuk néz.*
- Haloren! *Derül fel azonnal az arca.* Gyermekem, hát visszatértél? *Kérdezi széttárt karokkal, mintha keblére akarná ölelni a lányt, bár jóllehet az atyától nem áll távol az efféle érzelem kinyilvánítása, vélhetően csak felajánlja neki a templomot.*
- Látom, nem egyedül érkeztél. *Néz mosolyogva Dajira is.* Mi járatban felénk, nézd milyen szépen haladtunk! *Mutat körbe, a valóban tiszta és rendezett templomon. Arenih is egy földet söprő tört fehér, patyolat tiszta csuhában áll, így valóban úgy néz ki, mint a templom őrzője. Méltóságot és tiszteletet parancsoló szakáll és szemöldök, de az elmaradhatatlan boldog mosoly ettől függetlenül, még arcán ül.*
*Boldog gyermekkacaj üti meg fülüket, rögtön, ahogy betérnek a templomajtón. A Hanlorennek szokásos korábbi félhomály már a múlté, ezer és ezer gyertya világítja meg a templom belsejét, függnek a korlátokról, a fali gyertyatartókban, de az oltár körül is. Az idősödő Arenih éppen gyerekekkel játszik, tiszta ruhában és megtisztálkodva szaladgálnak a padsorok mögött, csak olykor-olykor hangzik fel egy-egy szigorúbb szó.*
- Az oltár körül ne, gyerekek! Több tiszteletet! *De csak alig-alig emeli fel a hangját, s ami azt illeti közben mosolyog is, így kevéssé veszik komolyan. Fel sem tűnik számára az érkező vendégek hangja, elégedett mosollyal és mélázó tekintettel áll meg az egyik kőpadra támaszkodva, hogy pihenjen egyet. Világosan látható, hogy áhítattal tekint a lágy fényben ragyogó oltárra, arcára boldog mosoly ül.*
- Arehin bácsi! Arenih bácsi! Vendégek érkeztek! *Kiált fel az egyik cserfes leány, apró, csenevész ujjával Hanlorenre és Dajira mutatva, mire az idősödő pap, támaszkodva áll fel, s rájuk néz.*
- Haloren! *Derül fel azonnal az arca.* Gyermekem, hát visszatértél? *Kérdezi széttárt karokkal, mintha keblére akarná ölelni a lányt, bár jóllehet az atyától nem áll távol az efféle érzelem kinyilvánítása, vélhetően csak felajánlja neki a templomot.*
- Látom, nem egyedül érkeztél. *Néz mosolyogva Dajira is.* Mi járatban felénk, nézd milyen szépen haladtunk! *Mutat körbe, a valóban tiszta és rendezett templomon. Arenih is egy földet söprő tört fehér, patyolat tiszta csuhában áll, így valóban úgy néz ki, mint a templom őrzője. Méltóságot és tiszteletet parancsoló szakáll és szemöldök, de az elmaradhatatlan boldog mosoly ettől függetlenül, még arcán ül.*
3922. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-22 15:56:00
Üzenet elküldve: 2019-02-22 15:56:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*A téren hallgatja a nő szavait, de nem reagál rájuk. Nem hirtelen fajta, ráadásul láthatóan Han sem vár rájuk azonnal feleletet. Az út hátralévő részét szótlanul teszi meg, magában forgatva a hallottakat. Hiába a belső kétségek és az elmúlt évek rossz tapasztalata, most bizakodik. Érzi, hogy valami olyan változás előtt áll, olyan útra léphet, amit keres. Kijelenteni persze nem merné így előre, de a sok-sok év kényszer szülte meddő próbálkozás és a majd fél év monoton küzdelem után fény, illetve Fény van előtte, ami megvilágítja a lépteit. ~ Segítek neked megtalálni az utat. ~ visszhangoznak benne Han szavai. Maga sem tudja mióta vágyakozik arra, hogy valaki kiejtse ezeket a szavakat. Mindig csak azt hallotta, hogy mi már megmutattuk mi az út, gyere. Esetleg azt, hogy ez nem a tiéd, találd meg a sajátod. A szíve repes, de még emésztenie kell a mondat másik felét. Bizalom. Nem is tudja igazán mit jelent. Jó persze érti a jelentését, de nem igazán tapasztalta meg. A rendház szava az engedelmesség volt, a szegénynegyedé pedig felelősség. A bizalom jól hangzik, de picit ijesztő is. Kiszolgáltatottá válsz, mert elfogadod, hogy egy ismerős vagy ismeretlen tesz meg helyetted valamit. Mivel nincs vesztenivalója, vonja meg gondolatban a vállát, akár ki is próbálhatja.
Eeyrről hallott ezt-azt, és hogy ő a Fény Úrnője már ezt is tudja. De miként lehet benne bízni – már megint ez a szó – úgy, hogy még csak nem is látod. Teysus annyit mond, hogy te vagy a legfontosabb és emelkedj ki, tégy magadért, mert más nem igazán fog. Már ha ezt legalább normálisan elmondták a rendházban. Jó volna, ha volna valaki, aki gondolna másokra, meg az elesettekre, de a világ nem azt tükrözi, hogy jól haladna a dolgaival. Persze lehet nem sokan segítenek neki be itt a városban, úgy meg biztos nem egyszerű. Az előtte sétáló nőre néz és elmosolyodik. Egy lelkes segítője már biztos van a hölgy személyében és azt állította, hogy maga Daji is segített neki. De nem biztos hogy jól tudja a kedves Han, hisz az ő szíve olykor keserű, olykor dühös, sőt előfordult, hogy meg tudott volna fojtani valakit dühében. Az biztos nem az Úrnő szerinti dolog volt. Kétségeiből Han szavai rántják ki a valóságba. *
-Nem, még nem volt alkalmam. De azt hiszem, ezt most bepótlom. * néz a nőre * - A rumli meg azt hiszem mindegy. A lényeg az nem a külső, ha jól gondolom.
* Nem szokta meg, hogy előreengedik, sőt a neveltetése pont az ellenkezőjét diktálná, de Han olyan természetesen teszi mindezt, hogy alig pár pillanatot gondolkodik és belép a nő előtt. Benn pár lépés után lassít, hogy szeme szokja a félhomályt, majd miután megnézi a padsorokat és oszlopokat tekintete a központi helyen álló oltáron állapodik meg. Fürkészi pár pillanatig, majd kérdő tekintettel néz Hanra, merre is tovább. *
*A téren hallgatja a nő szavait, de nem reagál rájuk. Nem hirtelen fajta, ráadásul láthatóan Han sem vár rájuk azonnal feleletet. Az út hátralévő részét szótlanul teszi meg, magában forgatva a hallottakat. Hiába a belső kétségek és az elmúlt évek rossz tapasztalata, most bizakodik. Érzi, hogy valami olyan változás előtt áll, olyan útra léphet, amit keres. Kijelenteni persze nem merné így előre, de a sok-sok év kényszer szülte meddő próbálkozás és a majd fél év monoton küzdelem után fény, illetve Fény van előtte, ami megvilágítja a lépteit. ~ Segítek neked megtalálni az utat. ~ visszhangoznak benne Han szavai. Maga sem tudja mióta vágyakozik arra, hogy valaki kiejtse ezeket a szavakat. Mindig csak azt hallotta, hogy mi már megmutattuk mi az út, gyere. Esetleg azt, hogy ez nem a tiéd, találd meg a sajátod. A szíve repes, de még emésztenie kell a mondat másik felét. Bizalom. Nem is tudja igazán mit jelent. Jó persze érti a jelentését, de nem igazán tapasztalta meg. A rendház szava az engedelmesség volt, a szegénynegyedé pedig felelősség. A bizalom jól hangzik, de picit ijesztő is. Kiszolgáltatottá válsz, mert elfogadod, hogy egy ismerős vagy ismeretlen tesz meg helyetted valamit. Mivel nincs vesztenivalója, vonja meg gondolatban a vállát, akár ki is próbálhatja.
Eeyrről hallott ezt-azt, és hogy ő a Fény Úrnője már ezt is tudja. De miként lehet benne bízni – már megint ez a szó – úgy, hogy még csak nem is látod. Teysus annyit mond, hogy te vagy a legfontosabb és emelkedj ki, tégy magadért, mert más nem igazán fog. Már ha ezt legalább normálisan elmondták a rendházban. Jó volna, ha volna valaki, aki gondolna másokra, meg az elesettekre, de a világ nem azt tükrözi, hogy jól haladna a dolgaival. Persze lehet nem sokan segítenek neki be itt a városban, úgy meg biztos nem egyszerű. Az előtte sétáló nőre néz és elmosolyodik. Egy lelkes segítője már biztos van a hölgy személyében és azt állította, hogy maga Daji is segített neki. De nem biztos hogy jól tudja a kedves Han, hisz az ő szíve olykor keserű, olykor dühös, sőt előfordult, hogy meg tudott volna fojtani valakit dühében. Az biztos nem az Úrnő szerinti dolog volt. Kétségeiből Han szavai rántják ki a valóságba. *
-Nem, még nem volt alkalmam. De azt hiszem, ezt most bepótlom. * néz a nőre * - A rumli meg azt hiszem mindegy. A lényeg az nem a külső, ha jól gondolom.
* Nem szokta meg, hogy előreengedik, sőt a neveltetése pont az ellenkezőjét diktálná, de Han olyan természetesen teszi mindezt, hogy alig pár pillanatot gondolkodik és belép a nő előtt. Benn pár lépés után lassít, hogy szeme szokja a félhomályt, majd miután megnézi a padsorokat és oszlopokat tekintete a központi helyen álló oltáron állapodik meg. Fürkészi pár pillanatig, majd kérdő tekintettel néz Hanra, merre is tovább. *
3921. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:19:30
Üzenet elküldve: 2019-02-22 13:19:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Segítek neked megtalálni az utat. De bíznod kell bennem, ahogy én bízom tebenned.
*Válaszol a fiúnak komolyan. Valóban bízik Dajiban, bár számára a bizalom nem jelent különösebb nehézséget. Egyesek azt mondanák rá, naiv, ám ő csak igyekszik a legjobbat feltételezni mindenkiről, akkor is, ha esetleg csalódnia kell emiatt.*
-Igen, a Fény Úrnője, Eeyr. Őrá mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Szívesen mesélek majd őróla, a Fényről, vagy éppen a hatalmáról.
*Mosolyog a fiúra, miközben ráfordulnak a térről egy kikövezett utcára.*
-Mikor a szívedre hallgatsz, őt hallod. Talán már rég az Fény útját járod és nem is tudsz róla.
*Hagyja, hogy a gondolat leülepedhessen a fiúban, néhány percig néma csendbe burkolódzik. A távolban lassan kirajzolódnak a templom körvonalai, meri remélni, hogy Arenih atya ott lesz.*
-Jártál már a város templomában? Lehet, hogy még rumli lesz. Egy ideig sötét és ocsmány mágia folytán a fekete istenség kezébe került, de hála a Fénynek, már újra az Úrnőért fohászkodhatunk. Gyere.
*Nyitja ki a templom kapuját, maga elé engedve a fiút, majd a nyomában ő is belép.
Tekintete rögtön az oltárt keresi, csak hogy megnyugodhasson. Erős mágia védi most, nem fogja megtörni könnyen akármilyen erő. Fejével biccent a fiúnak, hogy kövesse, majd elindul a padsorok között a csuhások után kutatva.*
-Segítek neked megtalálni az utat. De bíznod kell bennem, ahogy én bízom tebenned.
*Válaszol a fiúnak komolyan. Valóban bízik Dajiban, bár számára a bizalom nem jelent különösebb nehézséget. Egyesek azt mondanák rá, naiv, ám ő csak igyekszik a legjobbat feltételezni mindenkiről, akkor is, ha esetleg csalódnia kell emiatt.*
-Igen, a Fény Úrnője, Eeyr. Őrá mindig számíthatsz, ha elfog a kétely vagy a reménytelenség. Szívesen mesélek majd őróla, a Fényről, vagy éppen a hatalmáról.
*Mosolyog a fiúra, miközben ráfordulnak a térről egy kikövezett utcára.*
-Mikor a szívedre hallgatsz, őt hallod. Talán már rég az Fény útját járod és nem is tudsz róla.
*Hagyja, hogy a gondolat leülepedhessen a fiúban, néhány percig néma csendbe burkolódzik. A távolban lassan kirajzolódnak a templom körvonalai, meri remélni, hogy Arenih atya ott lesz.*
-Jártál már a város templomában? Lehet, hogy még rumli lesz. Egy ideig sötét és ocsmány mágia folytán a fekete istenség kezébe került, de hála a Fénynek, már újra az Úrnőért fohászkodhatunk. Gyere.
*Nyitja ki a templom kapuját, maga elé engedve a fiút, majd a nyomában ő is belép.
Tekintete rögtön az oltárt keresi, csak hogy megnyugodhasson. Erős mágia védi most, nem fogja megtörni könnyen akármilyen erő. Fejével biccent a fiúnak, hogy kövesse, majd elindul a padsorok között a csuhások után kutatva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122