Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 81 (1601. - 1620. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1620. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 19:28:18
Üzenet elküldve: 2013-08-11 19:28:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Lisast jót nevet rajta, mikor látja, hogy az elf is ugyanannyira meglepődött, mint a lány. Úgy néz ki, hogy ő maga sem volt biztos a dolgában, nem gondolta, hogy sikerülni fog. De mégis olyan határozottan adta elő magát, hogy a lány azt gondolta, hogy már a kisujjában van ez a varázslat.
Ő is megpróbálkozik egy varázslattal, aminek kétszer is neki fut, mert rájön, hogy elrontotta a szöveget. De sajnos miután kijavítoja magát, azután se történik semmi. Megismétli még egyszer, de ismét nem történik semmi. Lisast feladóan sóhajt egyet, majd visszaül a padra, hogy egy kicsit pihentesse sajgó térdét. Még mindig mosolyog az előbbi virágos dolog miatt. Mikor ránéz a virágra, pont akkor múlik el a varázslat hatása. Odasántikál a vázához, hogy szemügyre vegye.*
-Semmi baja. Ugyanolyan mint amilyen volt a varázslat előtt. *Mondja, miközben az elf felé fordul.* Szerinted mást is be lehet vonni ilyen burokkal? Úgy értem, hogy például az ellenséget, vagy az ellenség lábát, vagy kezét, hogy ne tudja mozgatni. Vagy ettől függetlenül tudna mozogni szerinted? Csak mert a virág sem tudott meghajlani, miután hatott a varázslat. *Lisast nagyon kíváncsi, hogy az elfnek mi a véleménye erről.* Tudom, jó kérdés, hiszen te is még csak most sajátítottad el, nem volt még lehetőséged kipróbálni. De mégis. Hátha írtak erről is valamit a könyvben. *Majd egy kis szünet után hozzáteszi.* Vagy akár ki is próbálhatnánk.
Ő is megpróbálkozik egy varázslattal, aminek kétszer is neki fut, mert rájön, hogy elrontotta a szöveget. De sajnos miután kijavítoja magát, azután se történik semmi. Megismétli még egyszer, de ismét nem történik semmi. Lisast feladóan sóhajt egyet, majd visszaül a padra, hogy egy kicsit pihentesse sajgó térdét. Még mindig mosolyog az előbbi virágos dolog miatt. Mikor ránéz a virágra, pont akkor múlik el a varázslat hatása. Odasántikál a vázához, hogy szemügyre vegye.*
-Semmi baja. Ugyanolyan mint amilyen volt a varázslat előtt. *Mondja, miközben az elf felé fordul.* Szerinted mást is be lehet vonni ilyen burokkal? Úgy értem, hogy például az ellenséget, vagy az ellenség lábát, vagy kezét, hogy ne tudja mozgatni. Vagy ettől függetlenül tudna mozogni szerinted? Csak mert a virág sem tudott meghajlani, miután hatott a varázslat. *Lisast nagyon kíváncsi, hogy az elfnek mi a véleménye erről.* Tudom, jó kérdés, hiszen te is még csak most sajátítottad el, nem volt még lehetőséged kipróbálni. De mégis. Hátha írtak erről is valamit a könyvben. *Majd egy kis szünet után hozzáteszi.* Vagy akár ki is próbálhatnánk.
1619. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 18:18:51
Üzenet elküldve: 2013-08-11 18:18:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A varázslat hatásos, a virág szép lassan megkövül. Las épp ugyanolyan csodálkozva nézi, mint Lisast. Ez a trükk eddig sosem sikerült neki. Csak annyit mond:*
- Tényleg kővé vált... *majd megrázza a fejét* Igazából nem vált kővé, a virág benne van, ez csak egy burok. A kőburok körbeveszi a virágot, ezáltal lehet vele ütni, egész pontosan fegyverként használni. De hamarosan eltűnik róla a burok, és sima virággá alakul *mondja, miközben visszateszi a vázába* Ez legfőképpen arra lesz jó, hogy kővel bevonjam a fabotomat, ha szükséges, és nagyobbat tudjak vele ütni. Persze... ettől nehezebb is lesz, szóval jól meg kell fontolni. Ha egy mindent eldöntő csapásra akarom feltenni a harc kimenetelét, akkor éri meg.
*Majd Lisast szavaira felnevet, és leül. Ez a siker ismét meghozta a kedvét, hogy komplikáltabb varázslatokat tanuljon. Még van jó néhány, amelyeket elméletben tud, hát most majd nekiáll az egyiknek. Feltápászkodik a padról, előrelép kettőt, és újabb mozdulatokat hajt végre a hozzájuk tartozó varázsigékkel, ám ezúttal nem történik semmi. Mindenesetre a lelkesedése nem hagy alább, tovább próbálkozik, igazán szeretne valami új dologgal előrukkolni. Olvasott még pár érdekes varázslatról, amelyek igen hasznosak lehetnek számára több szempontból is. Úgy érzi, most már őt sem zavarja, ha egész éjjel fent kell legyen, akkor is megtanul egy-kettőt azokból a varázslatokból. Majd elgondolkodik a karavánpihenő gondolatán is, hiszen ő is akart holdmágiát tanulni, ami ott nyilván sokkal könnyebb lenne.*
- Tényleg kővé vált... *majd megrázza a fejét* Igazából nem vált kővé, a virág benne van, ez csak egy burok. A kőburok körbeveszi a virágot, ezáltal lehet vele ütni, egész pontosan fegyverként használni. De hamarosan eltűnik róla a burok, és sima virággá alakul *mondja, miközben visszateszi a vázába* Ez legfőképpen arra lesz jó, hogy kővel bevonjam a fabotomat, ha szükséges, és nagyobbat tudjak vele ütni. Persze... ettől nehezebb is lesz, szóval jól meg kell fontolni. Ha egy mindent eldöntő csapásra akarom feltenni a harc kimenetelét, akkor éri meg.
*Majd Lisast szavaira felnevet, és leül. Ez a siker ismét meghozta a kedvét, hogy komplikáltabb varázslatokat tanuljon. Még van jó néhány, amelyeket elméletben tud, hát most majd nekiáll az egyiknek. Feltápászkodik a padról, előrelép kettőt, és újabb mozdulatokat hajt végre a hozzájuk tartozó varázsigékkel, ám ezúttal nem történik semmi. Mindenesetre a lelkesedése nem hagy alább, tovább próbálkozik, igazán szeretne valami új dologgal előrukkolni. Olvasott még pár érdekes varázslatról, amelyek igen hasznosak lehetnek számára több szempontból is. Úgy érzi, most már őt sem zavarja, ha egész éjjel fent kell legyen, akkor is megtanul egy-kettőt azokból a varázslatokból. Majd elgondolkodik a karavánpihenő gondolatán is, hiszen ő is akart holdmágiát tanulni, ami ott nyilván sokkal könnyebb lenne.*
1618. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 17:04:54
Üzenet elküldve: 2013-08-11 17:04:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Konja Konor//
*Úgy látszik, Konját sikerül kicsit megnyugtatnia, legalább annyira, hogy újra elaludjon. Zrekil igyekszik egy kicsit virrasztani, hátha megint felébredne, de kis idő múltán elnyomja a buzgóság. Már rég aludt ilyen helyen, képtelen ébren maradni az éjszaka közepén. Persze az álma ismét ugyanaz, ez már meg sem lepi. Azonban valahogy újfent elönti tőle a félelem. Míg eddig képes volt leülni, és várni, most nem. Eredetileg megpróbál leülni, és meditálni. Egy tűhegynyi láng... Azonban az alakok ezúttal nem hagyják, termetük valahogy nagyobb és elrettentőbb, már egyenesen démonoknak látszanak, szavaik akár egy-egy varjú, mely belemar a gnóm húsába. Úgy tűnik, nem tűrik ha valaki figyelmen kívül hagyja őket, vagy megbékél velük. Ráadásul a közelükben olyan érzése volt Zrekilnek, mintha a torkát szorongatnák, így levegőért kapkodva muszáj végül felállnia, és futnia... minél messzebb az alakoktól. Ahogy távolodik, újra kap levegőt, aztán az alakok elszakadnak, és újra megjelennek, és újra szorongatják a torkát. Megpróbál elfutni egy bizonyos távolságba, és ott leülni, azonban rá kell jönnie, hogy az alakok folyamatosan közelednek. Bár... miután jobban megnézi, úgy érzi, ő közeledik az alakokhoz. Végül ismét a meditáció mellett dönt... egy tűhegynyi láng... igyekszik azt is figyelmen kívül hagyni, ahogy fojtogatják. Nem hagyja magát megrémíteni, bár minden akaraterejére szüksége van. És aztán, mikor végül már úgy érzi, tényleg nem bírja tovább, egy hang áthatol a ködön. A gnóm megnyugszik, mert tudja, hogy az álom ismét a végéhez ér, és ő visszatér a valóságba. Konja mellé. Szépen szétfoszlik ez a kis világ, és kinyitja a szemeit. Körbenéz, és megállapítja, hogy még mindig a templomban van. A nap épp most kel fel, már egyes sugarai beszűrődnek az ablakon. Hát... ha úgy veszi, eleget aludt. Végül a tündérlánykára pillant, aki még mindig ott van mellette:*
- Már ébren is vagyok, már... *ásít* már ébren vagyok.
*Majd megdörzsöli a szemeit, hátrasöpri a haját, és lemászik a padról. Megvakarja a fejt, majd megkérdi:*
- Nos... mit csináljunk ma? Mihez lenne kedved? *majd kezével pont belenyúl a megszáradt gyümölcsfoltba a nadrágján. Erre felszisszen, majd annyit mond:*
- Hát persze... a nadrág... Akkor ma is megyünk a tisztásra.
*Úgy látszik, Konját sikerül kicsit megnyugtatnia, legalább annyira, hogy újra elaludjon. Zrekil igyekszik egy kicsit virrasztani, hátha megint felébredne, de kis idő múltán elnyomja a buzgóság. Már rég aludt ilyen helyen, képtelen ébren maradni az éjszaka közepén. Persze az álma ismét ugyanaz, ez már meg sem lepi. Azonban valahogy újfent elönti tőle a félelem. Míg eddig képes volt leülni, és várni, most nem. Eredetileg megpróbál leülni, és meditálni. Egy tűhegynyi láng... Azonban az alakok ezúttal nem hagyják, termetük valahogy nagyobb és elrettentőbb, már egyenesen démonoknak látszanak, szavaik akár egy-egy varjú, mely belemar a gnóm húsába. Úgy tűnik, nem tűrik ha valaki figyelmen kívül hagyja őket, vagy megbékél velük. Ráadásul a közelükben olyan érzése volt Zrekilnek, mintha a torkát szorongatnák, így levegőért kapkodva muszáj végül felállnia, és futnia... minél messzebb az alakoktól. Ahogy távolodik, újra kap levegőt, aztán az alakok elszakadnak, és újra megjelennek, és újra szorongatják a torkát. Megpróbál elfutni egy bizonyos távolságba, és ott leülni, azonban rá kell jönnie, hogy az alakok folyamatosan közelednek. Bár... miután jobban megnézi, úgy érzi, ő közeledik az alakokhoz. Végül ismét a meditáció mellett dönt... egy tűhegynyi láng... igyekszik azt is figyelmen kívül hagyni, ahogy fojtogatják. Nem hagyja magát megrémíteni, bár minden akaraterejére szüksége van. És aztán, mikor végül már úgy érzi, tényleg nem bírja tovább, egy hang áthatol a ködön. A gnóm megnyugszik, mert tudja, hogy az álom ismét a végéhez ér, és ő visszatér a valóságba. Konja mellé. Szépen szétfoszlik ez a kis világ, és kinyitja a szemeit. Körbenéz, és megállapítja, hogy még mindig a templomban van. A nap épp most kel fel, már egyes sugarai beszűrődnek az ablakon. Hát... ha úgy veszi, eleget aludt. Végül a tündérlánykára pillant, aki még mindig ott van mellette:*
- Már ébren is vagyok, már... *ásít* már ébren vagyok.
*Majd megdörzsöli a szemeit, hátrasöpri a haját, és lemászik a padról. Megvakarja a fejt, majd megkérdi:*
- Nos... mit csináljunk ma? Mihez lenne kedved? *majd kezével pont belenyúl a megszáradt gyümölcsfoltba a nadrágján. Erre felszisszen, majd annyit mond:*
- Hát persze... a nadrág... Akkor ma is megyünk a tisztásra.
1617. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 16:06:47
Üzenet elküldve: 2013-08-11 16:06:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Lisast mosolyog, mikor a férfi a virágot lengeti előtte, mint egy fegyvert. Tudja, hogy igaza van, de így a virág egymagában olyan kis ártalmatlannak tűnik. Ám ekkor a virág megváltozik. A lánynak kikerekednek a szemei a csodálkozástól. "Újabb varázslat." Gondolja elképedve.*
-Kővé vált. *Mondja meglepett hangon.* Hihetetlen. *Majd hozzáér az elf kezében tartott, az eddig ártalmatlan virágoz. Teljesen megkövült. Lisast szóhoz sem jut. De pár másodperc után összekapja magát, majd nevetve megjegyzi.* Most képzeld el, ha valakit te ezzel fejbe vágsz, az meg elmegy vérző, betört fejjel panaszt tenni valakinek, mit fog mondani...'Az az elf fejbe vágott egy virággal.' *Még mindig nevet, ahogy maga elé képzeli a történetet. Nem gondolta volna, hogy a mágia tanulás, ilyen szórakoztató is lehet. De nyilván ez nem így lenne, ha egyedül kéne csinálnia.*
-Kővé vált. *Mondja meglepett hangon.* Hihetetlen. *Majd hozzáér az elf kezében tartott, az eddig ártalmatlan virágoz. Teljesen megkövült. Lisast szóhoz sem jut. De pár másodperc után összekapja magát, majd nevetve megjegyzi.* Most képzeld el, ha valakit te ezzel fejbe vágsz, az meg elmegy vérző, betört fejjel panaszt tenni valakinek, mit fog mondani...'Az az elf fejbe vágott egy virággal.' *Még mindig nevet, ahogy maga elé képzeli a történetet. Nem gondolta volna, hogy a mágia tanulás, ilyen szórakoztató is lehet. De nyilván ez nem így lenne, ha egyedül kéne csinálnia.*
1616. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 16:00:23
Üzenet elküldve: 2013-08-11 16:00:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Konját kissé megnyugtatja,hogy a gnóm ennyire eltökélt, bár most sem fél kevésbé mint eddig, de mégis csak azt mondta Zrekil,hogy bár hová vigyék is visszatér hozzá. Így hát ráhajtja fejét a gnóm vállára s elnyomja az álom. Szerencsére most nem álmodik semmi szörnyűséget,csak a békés sötétség vár rá.
Pár órával később a lány felébred, Kedvese még mélyen alszik így hát csak üldögél s az előző nap eseményein gondolkozik. Nem gondolta volna soha,hogy egy nap leforgása alatt,szerelmes lesz, majd lesz egy álma miszerint elveszíti szerelmét. Konja sosem remélte,hogy ilyen gyorsan szerelmes lesz azt pedig végképp nem,hogy akit megszeret viszontszereti majd. Fél az álomtól,mely gyötri őket,mert a lány úgy gondolja a két látomás összekapcsolódik,nem tudja még,hogyan de abban biztos,hogy nem véletlen,hogy ezt a látomást látták mindketten. A templom már lassan ébredezni kezd, megjelennek az első varázslók kik csak magukban vagy éppen szinte hallhatatlanul duruzsolnak. Az első tanulók lassan elhelyezkednek a padsorokban, s Konja angyalszerű mosollyal nézi a jelenetet, mert számára ezek a képkockák az igazán boldog pillanatok, főleg Zrekil oldalán.*
- Kedvesem,ébresztő *duruzsolja fülébe s megpuszilja arcát*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 12:10:39, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Konját kissé megnyugtatja,hogy a gnóm ennyire eltökélt, bár most sem fél kevésbé mint eddig, de mégis csak azt mondta Zrekil,hogy bár hová vigyék is visszatér hozzá. Így hát ráhajtja fejét a gnóm vállára s elnyomja az álom. Szerencsére most nem álmodik semmi szörnyűséget,csak a békés sötétség vár rá.
Pár órával később a lány felébred, Kedvese még mélyen alszik így hát csak üldögél s az előző nap eseményein gondolkozik. Nem gondolta volna soha,hogy egy nap leforgása alatt,szerelmes lesz, majd lesz egy álma miszerint elveszíti szerelmét. Konja sosem remélte,hogy ilyen gyorsan szerelmes lesz azt pedig végképp nem,hogy akit megszeret viszontszereti majd. Fél az álomtól,mely gyötri őket,mert a lány úgy gondolja a két látomás összekapcsolódik,nem tudja még,hogyan de abban biztos,hogy nem véletlen,hogy ezt a látomást látták mindketten. A templom már lassan ébredezni kezd, megjelennek az első varázslók kik csak magukban vagy éppen szinte hallhatatlanul duruzsolnak. Az első tanulók lassan elhelyezkednek a padsorokban, s Konja angyalszerű mosollyal nézi a jelenetet, mert számára ezek a képkockák az igazán boldog pillanatok, főleg Zrekil oldalán.*
- Kedvesem,ébresztő *duruzsolja fülébe s megpuszilja arcát*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 12:10:39, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1615. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 15:15:09
Üzenet elküldve: 2013-08-11 15:15:09
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las úgy dönt, hogy nem próbálkozik varázslatokat gyorsabban előhívni, inkább legyen több varázslata lassan, hiszen időt nyerni talán tud magának, de egy varázslatot hiába hív elő egy csettintéssel, ha semmi haszna az adott szituációban. Amit jelenleg ismer, az egy gyenge védelmi varázslat, aminek igazi harcban nem sok hasznát venné. Épp ezért elkezd gyakorolni egy másik mozdulatsort, amiből valószínűleg több haszna lesz. Közben Lisast visszatér a főpaptól, és közli, hogy nincs nagy baj, ezért az elf megnyugszik. Majd a kérdésre, amit a lány azelőtt tett fel, hogy megnézette sérülését a pappal, belekezd a magyarázatba:*
- Nos, a mágiák mind különbözően működnek. Vegyük például a levegőmágiát, amit kérdeztél. Egy nem túl erős mágia, mg ha a mesterévé is válsz, akkor sincs esélyed egy képzettebb tűz vagy földmágussal szemben. Míg a levegőmágia főleg a védekezésre, és más apróságokra épül, a tűz mágia nyers támadásra. A víz mágia gyógyításra és védelemre épül, a föld mágia pedig... nos az rendkívül összetett ahhoz képest, hogy viszonylag kevés varázslatra tehet szert még a legnagyobb földmágus is. Támadást és védekezést is tartalmaz, meg egyéb dolgokat, amik ideális esetben nagyon jól jöhetnek. Ráadásul a föld mágia sokszor a meglepetés erejét is kihasználja. Ha sikerülne, megmutatnám *mondja, azzal a legközelebbi vázából kikap egy szál virágot, és meglengeti Lisast előtt* Egy földmágus kezében ez is fegyver.
*Ahogy ezt kimondja, végrehajt pár mozdulatot, és reménykedik, hogy sikerül a varázslat.*
A varázsló egy Kőburkolat nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
- Nos, a mágiák mind különbözően működnek. Vegyük például a levegőmágiát, amit kérdeztél. Egy nem túl erős mágia, mg ha a mesterévé is válsz, akkor sincs esélyed egy képzettebb tűz vagy földmágussal szemben. Míg a levegőmágia főleg a védekezésre, és más apróságokra épül, a tűz mágia nyers támadásra. A víz mágia gyógyításra és védelemre épül, a föld mágia pedig... nos az rendkívül összetett ahhoz képest, hogy viszonylag kevés varázslatra tehet szert még a legnagyobb földmágus is. Támadást és védekezést is tartalmaz, meg egyéb dolgokat, amik ideális esetben nagyon jól jöhetnek. Ráadásul a föld mágia sokszor a meglepetés erejét is kihasználja. Ha sikerülne, megmutatnám *mondja, azzal a legközelebbi vázából kikap egy szál virágot, és meglengeti Lisast előtt* Egy földmágus kezében ez is fegyver.
*Ahogy ezt kimondja, végrehajt pár mozdulatot, és reménykedik, hogy sikerül a varázslat.*
A varázsló egy Kőburkolat nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
1614. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 14:26:12
Üzenet elküldve: 2013-08-11 14:26:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
-Ez igaz. *Válaszolj a lány Las szavaira.* Vagy majd megmondod az ellenfelednek, hogy várjon egy kicsit. *Teszi hozzá mosolyogva.* Bizonyára meg fogja érteni. *Lisast elneveti magát, ahogy maga elé képzeli a szituációt.* No, de akkor álljunk is neki. Esetleg tudsz valamit a levegő mágiáról? *Fordul a kérdéssel Lashoz. Lehet körbe kéne nézni a könyvtárban, hátha talál hozzá megfelelő könyvet.
A térde még mindig lüktet, ezért felkeresi a főpapot, hogy vizsgálja meg. Elég kellemetlen érzés, mikor ránehezedik a sérült lábára, így kicsit sántít, mikor odamegy Amos Theniorhoz. A főpap megvizsgálja, hümmög párat. Lisast kicsit megijed, hogy talán a zúzódás komolyabb, mint gondolná, de szerencsére Amos megnyugtatja, hogy nincs semmi komoly baja, csupán pihentetni kell egy kicsit. Azzal elmegy, majd rövid időn belül visszatér egy vizes kendővel, amit körbetekert a lány térdén.*
-Köszönöm szépen. *Mondja neki, majd visszasántikál az elfhez és leül mellé, hogy ezzel is levegye a lábáról a súlyt.* Azt mondta, hogy nincs nagy baj. A hideg vizes borogatás pedig majd leveszi a duzzanatot. Remélem holnapra már kutya baja se lesz. *Teszi hozzá reménykedve.* De éjjel azt hiszem, hogy inkább a földet fogom fekhelyként választani. Vagy inkább kimegyek a szabad ég alá aludni, ott valamivel melegebb a talaj, mint itt a kő. Shael meg úgy is itt van mellettem, nem kell tartanom senkitől és semmitől. Ő szerencsére sose alszik olyan mélyen mint én. *Ránéz a hiúzra, aki amint meghallja a nevét, felkapja a fejét.* De még messze van az éjjel. *Teszi hozzá a lány.* Ráér még ezen gondolkodni, most tanulni kell.
A térde még mindig lüktet, ezért felkeresi a főpapot, hogy vizsgálja meg. Elég kellemetlen érzés, mikor ránehezedik a sérült lábára, így kicsit sántít, mikor odamegy Amos Theniorhoz. A főpap megvizsgálja, hümmög párat. Lisast kicsit megijed, hogy talán a zúzódás komolyabb, mint gondolná, de szerencsére Amos megnyugtatja, hogy nincs semmi komoly baja, csupán pihentetni kell egy kicsit. Azzal elmegy, majd rövid időn belül visszatér egy vizes kendővel, amit körbetekert a lány térdén.*
-Köszönöm szépen. *Mondja neki, majd visszasántikál az elfhez és leül mellé, hogy ezzel is levegye a lábáról a súlyt.* Azt mondta, hogy nincs nagy baj. A hideg vizes borogatás pedig majd leveszi a duzzanatot. Remélem holnapra már kutya baja se lesz. *Teszi hozzá reménykedve.* De éjjel azt hiszem, hogy inkább a földet fogom fekhelyként választani. Vagy inkább kimegyek a szabad ég alá aludni, ott valamivel melegebb a talaj, mint itt a kő. Shael meg úgy is itt van mellettem, nem kell tartanom senkitől és semmitől. Ő szerencsére sose alszik olyan mélyen mint én. *Ránéz a hiúzra, aki amint meghallja a nevét, felkapja a fejét.* De még messze van az éjjel. *Teszi hozzá a lány.* Ráér még ezen gondolkodni, most tanulni kell.
1613. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 13:05:01
Üzenet elküldve: 2013-08-11 13:05:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las elég kényelmetlennek találta a padot este, de viszonylag mélyen sikerül aludnia. A kelő nap sugaraira éppen ébredezik, amikor hirtelen egy hangos puffanást hall, aminek az eredetét nem sikerül beazonosítania, így védekezően rántja elő fabotját. Leugrik a padról, és körbenéz, majd enyhe megnyugvással konstatálja, hogy mindössze Lisast felejtette el, milyen keskeny a pad. Reméli, hogy a lány nem sérült meg komolyabban. Bár most ő is elkezd szédülni a hirtelen felugrástól, így vissza is ül a padra, hogy kicsit abbamaradjon a világ forgása. Végül megszólal:*
- Neked is *majd megdörzsöli a szemeit, hogy felébredjen* nem ébresztettél fel, már félig ébren voltam.
*Majd csak hümmög arra, hogy ideje folytatni a gyakorlást. Már ha ez gyakorlásnak nevezhető. Végül is gyakorlás az lenne, ha a már ismert varázslatát próbálná meg minél gyorsabban előhívni. És ez sem buta dolog, legalább fejlődik egy kicsit, alapoz, jobban átérzi a mágiát, talán akkor majd a nehezebb varázslatok is adni fogják magukat. Legalábbis ebben a reménykedik.*
- Azért alvásra szükség van, ha túlhajszolod magad, az sem vezet eredményhez. De majd a tisztást meglátogathatjuk egyszer, mindenesetre én most itt elmélyülök a templom levegőjében, és megpróbálom azt a varázslatot, amit már meg tudok csinálni, gyorsabban előhívni. Hogy csak egy szavamba, vagy még annyiba se kerüljön, csak talán egy mozdulatba. Elvégre harc közben nem lesz időm ennyit mormolgatni.
- Neked is *majd megdörzsöli a szemeit, hogy felébredjen* nem ébresztettél fel, már félig ébren voltam.
*Majd csak hümmög arra, hogy ideje folytatni a gyakorlást. Már ha ez gyakorlásnak nevezhető. Végül is gyakorlás az lenne, ha a már ismert varázslatát próbálná meg minél gyorsabban előhívni. És ez sem buta dolog, legalább fejlődik egy kicsit, alapoz, jobban átérzi a mágiát, talán akkor majd a nehezebb varázslatok is adni fogják magukat. Legalábbis ebben a reménykedik.*
- Azért alvásra szükség van, ha túlhajszolod magad, az sem vezet eredményhez. De majd a tisztást meglátogathatjuk egyszer, mindenesetre én most itt elmélyülök a templom levegőjében, és megpróbálom azt a varázslatot, amit már meg tudok csinálni, gyorsabban előhívni. Hogy csak egy szavamba, vagy még annyiba se kerüljön, csak talán egy mozdulatba. Elvégre harc közben nem lesz időm ennyit mormolgatni.
1612. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 12:14:00
Üzenet elküldve: 2013-08-11 12:14:00
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger//
*Lisast nagyot nyújtózik, majd egyensúlyát elvesztve, nagy koppanással ér földet. A hangra Shael ijedten felkapja a fejét, de mikor látja, hogy csak a gazdája hangoskodik, egyből vissza is fekszik aludni. A lány hirtelen azt se tudja, hogy hol van és, hogy mi történt vele. Majd mikor rájön csak hümmög egyet. "Tudtam, hogy ez lesz." Gondolja, majd jajgatva feltápászkodik. De legalább az éjjelt megúszta esés nélkül. Most már úgy is ideje volt felébrednie. Igaz, nem ilyen ébredésre vágyott.*
-Jó reggelt. *Mondja, mikor visszaül a padra.* Bocsánat, ha felébresztettelek.
*Feláll és nyújtózkodik egyet. Kicsit sajog a térde. Az esés következtében beütötte, de nem tűnik vészesnek. "Talán nem fog feldagadni." Gondolja, majd köpenyét és nadrágja szárát felhúzva megvizsgálja.*
-Egy kicsit sikerült lehorzsolnom. *Állapítja meg a lány, látva a piros térdét.* Viszont egyből kiment az álmosság a szememből. *Teszi hozzá, ám abban a pillanatban ásít is egy nagyot.* Na, jó. Talán még tudnék aludni. *Mondja mosolyogva.* De eleget aludtunk. Lassan itt lenne az ideje folytatni a gyakorlást. Mit szólsz hozzá? *Kérdezi a férfit.*
-Elhatároztam, hogy ma beleadok mindent. Meg fogom csinálni, sikerülni fog! Addig le se fekszem aludni. *Mondja a lány, határozottsággal a hangjában, majd hozzáteszi.* Valamelyik nap elmehetnénk majd a tisztásra. Mondjuk, mikor megyünk a kovácshoz a tőrökért. Addigra már biztosan jól fog esni egy kis kikapcsolódás, pihenés.
*Lisast nagyot nyújtózik, majd egyensúlyát elvesztve, nagy koppanással ér földet. A hangra Shael ijedten felkapja a fejét, de mikor látja, hogy csak a gazdája hangoskodik, egyből vissza is fekszik aludni. A lány hirtelen azt se tudja, hogy hol van és, hogy mi történt vele. Majd mikor rájön csak hümmög egyet. "Tudtam, hogy ez lesz." Gondolja, majd jajgatva feltápászkodik. De legalább az éjjelt megúszta esés nélkül. Most már úgy is ideje volt felébrednie. Igaz, nem ilyen ébredésre vágyott.*
-Jó reggelt. *Mondja, mikor visszaül a padra.* Bocsánat, ha felébresztettelek.
*Feláll és nyújtózkodik egyet. Kicsit sajog a térde. Az esés következtében beütötte, de nem tűnik vészesnek. "Talán nem fog feldagadni." Gondolja, majd köpenyét és nadrágja szárát felhúzva megvizsgálja.*
-Egy kicsit sikerült lehorzsolnom. *Állapítja meg a lány, látva a piros térdét.* Viszont egyből kiment az álmosság a szememből. *Teszi hozzá, ám abban a pillanatban ásít is egy nagyot.* Na, jó. Talán még tudnék aludni. *Mondja mosolyogva.* De eleget aludtunk. Lassan itt lenne az ideje folytatni a gyakorlást. Mit szólsz hozzá? *Kérdezi a férfit.*
-Elhatároztam, hogy ma beleadok mindent. Meg fogom csinálni, sikerülni fog! Addig le se fekszem aludni. *Mondja a lány, határozottsággal a hangjában, majd hozzáteszi.* Valamelyik nap elmehetnénk majd a tisztásra. Mondjuk, mikor megyünk a kovácshoz a tőrökért. Addigra már biztosan jól fog esni egy kis kikapcsolódás, pihenés.
1611. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-11 10:05:55
Üzenet elküldve: 2013-08-11 10:05:55
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Lisast szavaira Las csak hümmög, majd azt mondja:*
- Minden csak gyakorlás kérdése, előbb-utóbb el fogod tudni sajátítani a levegőmágiát, éppen úgy, ahogy a tűzmágiát is. Látod nekem is sikerült ez a gyenge földvarázslat. Most komolyabbakkal próbálkozom, már ha komolyabbnak nevezhetőek azok, amikről én beszélek. Még mindig igencsak kevés tudást igényelnek, és mégsem sikerült még egyik sem.
*Majd odamennek a főpaphoz, és a kérdésükre szerencsére igenlő választ kapnak. Bár igazán méltatlan lett volna egy paptól, ha megtagadja a rászorulóknak, hogy a templom biztonságot adó falai közt aludjanak, de azért megtehette volna. Persze Las is aludt volna akár a templomkertben is, ha úgy adódik, de azért még is csak megnyugtatóbb, hogy négy fal között van. Így nem áll fenn az a veszély, hogy mondjuk egy arra tévedő bandita rájuk támad, vagy valami hasonló katasztrófa történik. Ki tudja, milyen állatok vannak errefelé? Az engedélyt megköszöni, majd Lisast szavaira csak a következőket mondja:*
- Hát én hinném, hogy a földet választom, inkább elfekszem egy padon, hát csak nem esek le róla. Legalábbis reménykedek benne, hogy nem fogok leesni.
*Azzal felmászik az egyik padra, és lassan lehunyja a szemeit. Közben, amíg álomba szenderül, átismétli az összes varázsigét, amelyeket megtanult, és a hozzájuk tartozó mozdulatsort. Még arra is figyel, hogy milyen sorrendben kapcsolódnak egymáshoz a szavak, és a mozdulatok, hogy melyik mozdulat melyik szó után jön, és fordítva. Ezután pedig elnyomja az álom.*
- Minden csak gyakorlás kérdése, előbb-utóbb el fogod tudni sajátítani a levegőmágiát, éppen úgy, ahogy a tűzmágiát is. Látod nekem is sikerült ez a gyenge földvarázslat. Most komolyabbakkal próbálkozom, már ha komolyabbnak nevezhetőek azok, amikről én beszélek. Még mindig igencsak kevés tudást igényelnek, és mégsem sikerült még egyik sem.
*Majd odamennek a főpaphoz, és a kérdésükre szerencsére igenlő választ kapnak. Bár igazán méltatlan lett volna egy paptól, ha megtagadja a rászorulóknak, hogy a templom biztonságot adó falai közt aludjanak, de azért megtehette volna. Persze Las is aludt volna akár a templomkertben is, ha úgy adódik, de azért még is csak megnyugtatóbb, hogy négy fal között van. Így nem áll fenn az a veszély, hogy mondjuk egy arra tévedő bandita rájuk támad, vagy valami hasonló katasztrófa történik. Ki tudja, milyen állatok vannak errefelé? Az engedélyt megköszöni, majd Lisast szavaira csak a következőket mondja:*
- Hát én hinném, hogy a földet választom, inkább elfekszem egy padon, hát csak nem esek le róla. Legalábbis reménykedek benne, hogy nem fogok leesni.
*Azzal felmászik az egyik padra, és lassan lehunyja a szemeit. Közben, amíg álomba szenderül, átismétli az összes varázsigét, amelyeket megtanult, és a hozzájuk tartozó mozdulatsort. Még arra is figyel, hogy milyen sorrendben kapcsolódnak egymáshoz a szavak, és a mozdulatok, hogy melyik mozdulat melyik szó után jön, és fordítva. Ezután pedig elnyomja az álom.*
1610. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 23:46:36
Üzenet elküldve: 2013-08-10 23:46:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger//
*Lisast kinyitja a szemeit, mikor Las megszólal. Majd felül a padon rendesen, mert a pihenés közben eléggé lecsúszott a helyéről. Talán ha hamarosan nem kezdtek volna el beszélgetni, könnyen a pad alatt végezte volna.*
-Igen, én is úgy gondoltam, hogy először megvárjuk a tőröket. Nem most akartam nekivágni az útnak. *Mondja a lány mosolyogva.* Sőt, nem hiszem, hogy mostanában neki fogok ugrani a tűz mágiának. Szerintem el leszek egy jó ideig a levegő elem elsajátításával. *Majd belegondol, hogy már mennyi időt töltött ennek a mágia ágnak a megtanulásával. A tűz ennél még nehezebb. Addig még sokat kell fejlődnie, hogy annak is nekivághasson.
Látva a férfi fáradságát, Lisast még jobban elálmosodik, majd kezét a szája elé téve nagyot ásít.*
-Hát, remélem, hogy megengedi. *Válaszolja a lány az elf kérdésere.* Nincs erőm elsétálni a fogadóig. De ha arról van szó, én a szabad ég alatt is szívesen alszok. Ezelőtt évekig ott aludtam. De csak nem leszünk azzal a terhére, ha itt maradunk éjszakára. *Majd körülnéz, hogy látja e valahol Amos Theniort. Szerencsére még nem vonult el a szobájába, így megtudják tőle kérdezni, anélkül, hogy zavarniuk kéne. Szerencséjükre szívesen látják őket. Megengedik nekik, hogy ott töltsék az éjszakát.*
-Köszönjük szépen. *Válaszolja Lisast a főpapnak, majd valami kényelmes fekvőhely után kezd keresni, mivel a pad nem volt épp valami kényelmes számára. Nem szeretne arra ébredni, hogy leesik.* Nem tudom, te hogy vagy vele, *mondja az elfnek* de én azt hiszem a földön fogok aludni. *De amint leül, rájön, hogy ez nem jó ötlet. A kő elég hideg.* Azt hiszem maradok a padon. *Teszi hozzá egy fáradt mosollyal az arcán, majd visszaül a helyére és becsukja a szemeit.*
*Lisast kinyitja a szemeit, mikor Las megszólal. Majd felül a padon rendesen, mert a pihenés közben eléggé lecsúszott a helyéről. Talán ha hamarosan nem kezdtek volna el beszélgetni, könnyen a pad alatt végezte volna.*
-Igen, én is úgy gondoltam, hogy először megvárjuk a tőröket. Nem most akartam nekivágni az útnak. *Mondja a lány mosolyogva.* Sőt, nem hiszem, hogy mostanában neki fogok ugrani a tűz mágiának. Szerintem el leszek egy jó ideig a levegő elem elsajátításával. *Majd belegondol, hogy már mennyi időt töltött ennek a mágia ágnak a megtanulásával. A tűz ennél még nehezebb. Addig még sokat kell fejlődnie, hogy annak is nekivághasson.
Látva a férfi fáradságát, Lisast még jobban elálmosodik, majd kezét a szája elé téve nagyot ásít.*
-Hát, remélem, hogy megengedi. *Válaszolja a lány az elf kérdésere.* Nincs erőm elsétálni a fogadóig. De ha arról van szó, én a szabad ég alatt is szívesen alszok. Ezelőtt évekig ott aludtam. De csak nem leszünk azzal a terhére, ha itt maradunk éjszakára. *Majd körülnéz, hogy látja e valahol Amos Theniort. Szerencsére még nem vonult el a szobájába, így megtudják tőle kérdezni, anélkül, hogy zavarniuk kéne. Szerencséjükre szívesen látják őket. Megengedik nekik, hogy ott töltsék az éjszakát.*
-Köszönjük szépen. *Válaszolja Lisast a főpapnak, majd valami kényelmes fekvőhely után kezd keresni, mivel a pad nem volt épp valami kényelmes számára. Nem szeretne arra ébredni, hogy leesik.* Nem tudom, te hogy vagy vele, *mondja az elfnek* de én azt hiszem a földön fogok aludni. *De amint leül, rájön, hogy ez nem jó ötlet. A kő elég hideg.* Azt hiszem maradok a padon. *Teszi hozzá egy fáradt mosollyal az arcán, majd visszaül a helyére és becsukja a szemeit.*
1609. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 23:07:15
Üzenet elküldve: 2013-08-10 23:07:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer keze miután nem érte el a lányt, erőtlenül hullik le a teste mellé lógni. Csak nézi a lányt de nem érti mit mond, elméje egy szót ismételget, melyet hangosan is kimond.
-Szeretlek.*Nem is mondja, inkább sóhajtja, hangja alig hallható, de azért meg lehet érteni. Bágyadt tekintettel nézi a lányt, és mégis a szemeiben mintha valami parázslana, de mintha nagyon messze lenne, alig látható benne a parázs, de ha jó mélyen belenéznek látszik. Valahogy mintha lassan, nagyon lassan nőne a fény, de még sokáig tart, míg szemeiben megjelenhet az igazi láng. Halkan felnyög ahogy a lányt nézi. Majd mintha kicsit tisztulna az elméje, de még eltart egy darabig.*
*Moer keze miután nem érte el a lányt, erőtlenül hullik le a teste mellé lógni. Csak nézi a lányt de nem érti mit mond, elméje egy szót ismételget, melyet hangosan is kimond.
-Szeretlek.*Nem is mondja, inkább sóhajtja, hangja alig hallható, de azért meg lehet érteni. Bágyadt tekintettel nézi a lányt, és mégis a szemeiben mintha valami parázslana, de mintha nagyon messze lenne, alig látható benne a parázs, de ha jó mélyen belenéznek látszik. Valahogy mintha lassan, nagyon lassan nőne a fény, de még sokáig tart, míg szemeiben megjelenhet az igazi láng. Halkan felnyög ahogy a lányt nézi. Majd mintha kicsit tisztulna az elméje, de még eltart egy darabig.*
1608. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 23:06:46
Üzenet elküldve: 2013-08-10 23:06:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las úgy döntött, mikor még lent nézegette a könyvet, hogy vannak olyan földvarázslatok, amelyek egyáltalán nem érik meg az erőt és a fáradtságot, így inkább ezekre nem is pazarolja idejét, és inkább rögtön a nehezebbekbe vág bele. Ez persze magában hordozza a nyilvánvaló veszélyt, hogy jóval tovább fog tartani, mire eredményt hoz a gyakorlás. Erre ő maga is fel van készülve, így nem lepi meg, hogy az egész nap elrepül, és ő még mindig csak egyetlen földvarázslatot ismer, azt, amit az elejétől kezdve. A nap vége felé csak fáradtan rogy le egy padra, és reménykedik benne, hogy a főpap majd megengedi, hogy a mágiatanulás idejére itt éjszakázzanak.*
- Nos, ha igazán hatásosan akarsz tűzmágiát tanulni, akkor el kéne zarándokolni Wegtorenbe, hiszen az a tűz városa. De *vakarja meg a fejét* mivel az innen iszonyú messze van, így javasolhatnám akár a Hold karavánpihenőt is, az valamivel legalább közelebb van. Ott is jóval több az esélyed a tűz mágia elsajátítására, mert ha jól tudom, az közelebb van Wegtorenhez, és ott több érződik annak levegőjéből. Vagy legalábbis valami ilyesmit hablatyolnak az ottaniak, de arra esküsznek, hogy ott könnyebb. Viszont még mindig nehezebb, mint Artheniorban a levegőmágia, tehát javaslom először annak juss el egy alacsony fokáig legalább, hogy lásd, mire számíthatsz. Meg a tőröket is meg kéne várni. *Majd nagyot nyújtózkodik, és megdörzsöli a szemeit* Szerinted a főpap megengedi, hogy itt éjszakázzunk?
- Nos, ha igazán hatásosan akarsz tűzmágiát tanulni, akkor el kéne zarándokolni Wegtorenbe, hiszen az a tűz városa. De *vakarja meg a fejét* mivel az innen iszonyú messze van, így javasolhatnám akár a Hold karavánpihenőt is, az valamivel legalább közelebb van. Ott is jóval több az esélyed a tűz mágia elsajátítására, mert ha jól tudom, az közelebb van Wegtorenhez, és ott több érződik annak levegőjéből. Vagy legalábbis valami ilyesmit hablatyolnak az ottaniak, de arra esküsznek, hogy ott könnyebb. Viszont még mindig nehezebb, mint Artheniorban a levegőmágia, tehát javaslom először annak juss el egy alacsony fokáig legalább, hogy lásd, mire számíthatsz. Meg a tőröket is meg kéne várni. *Majd nagyot nyújtózkodik, és megdörzsöli a szemeit* Szerinted a főpap megengedi, hogy itt éjszakázzunk?
1607. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 22:32:27
Üzenet elküldve: 2013-08-10 22:32:27
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Las Hagger//
*Lisast ma is több órát tölt mágia tanulással. Továbbra se látja eredményét az erőfeszítéseinek, de legalább most már van társasága, akivel együtt tanulhat. Így nem fogja fel nagy tragédiának a sikertelenséget. A férfi jelenléte mindig erőt ad neki. "Neki már meghozta az eredményt a több órányi tanulás. Nekem is menni fog! Nem fogom feladni." Mondogatja magának.*
-Arra gondoltam, hogy mivel ezen a helyen a levegő mágiát a legkönnyebb elsajátítani, nem vesztegetem az erőmet és az időmet, na meg a pénzemet a tűz mágiára. Fiatal vagyok még. Biztosan lesz még majd lehetőségem rá, hogy tűz mágiát tanuljak egy megfelelőbb helyen.
*A lány eléggé kimerült a sok tanulásban, gyakorlásban, így úgy dönt, hogy leül egy kicsit az egyik padra. Nehezen tudja nyitva tartani a szemeit, így inkább csukva hagyja őket. Kezeit karba teszi, majd fejét lehajtja. Közben nem alszik, hallja ha az elf szól hozzá, és válaszol is rá, ha kérdezik.*
-Vajon merre lehet az a hely, ahol a tűz mágiát a legkönnyebb megtanulni? Te hallottál már róla? *Kérdezi Lisast az elfet, miközben szemei továbbra is lehunyva maradnak. Shael látva, hogy egyenlőre nem mennek sehová, letelepszik a földre, a lány lábai mellé, majd a fel-alá járkáló papokat követi a szemeivel. Nem fenyegetően néz rájuk, inkább unottan. Majd nagyot ásítva kivillantja hatalmas szemfogait. A papok bizalmatlanul, a szemük sarkából figyelik az állatot. Úgy néz ki, hogy még mindig nem szoktak hozzá a hiúz jelenlétéhez.*
*Lisast ma is több órát tölt mágia tanulással. Továbbra se látja eredményét az erőfeszítéseinek, de legalább most már van társasága, akivel együtt tanulhat. Így nem fogja fel nagy tragédiának a sikertelenséget. A férfi jelenléte mindig erőt ad neki. "Neki már meghozta az eredményt a több órányi tanulás. Nekem is menni fog! Nem fogom feladni." Mondogatja magának.*
-Arra gondoltam, hogy mivel ezen a helyen a levegő mágiát a legkönnyebb elsajátítani, nem vesztegetem az erőmet és az időmet, na meg a pénzemet a tűz mágiára. Fiatal vagyok még. Biztosan lesz még majd lehetőségem rá, hogy tűz mágiát tanuljak egy megfelelőbb helyen.
*A lány eléggé kimerült a sok tanulásban, gyakorlásban, így úgy dönt, hogy leül egy kicsit az egyik padra. Nehezen tudja nyitva tartani a szemeit, így inkább csukva hagyja őket. Kezeit karba teszi, majd fejét lehajtja. Közben nem alszik, hallja ha az elf szól hozzá, és válaszol is rá, ha kérdezik.*
-Vajon merre lehet az a hely, ahol a tűz mágiát a legkönnyebb megtanulni? Te hallottál már róla? *Kérdezi Lisast az elfet, miközben szemei továbbra is lehunyva maradnak. Shael látva, hogy egyenlőre nem mennek sehová, letelepszik a földre, a lány lábai mellé, majd a fel-alá járkáló papokat követi a szemeivel. Nem fenyegetően néz rájuk, inkább unottan. Majd nagyot ásítva kivillantja hatalmas szemfogait. A papok bizalmatlanul, a szemük sarkából figyelik az állatot. Úgy néz ki, hogy még mindig nem szoktak hozzá a hiúz jelenlétéhez.*
1606. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 21:37:53
Üzenet elküldve: 2013-08-10 21:37:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 149
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Moer//
*Meglepődik, hogy amint Moer ismét lélekjelenléthez jut, a keze furcsán remeg, maga a fiú még elég kába, de felé nyújtja a kezét, és olyan furán néz. Maou egy kissé megijed, és hátrébb húzódik, aztán még egy tálat is kap az ölébe. Bizalmatlanul figyeli Moer karját, aztán ha ő lerakja végre, akkor beáztatja kissé a rongyot a vízbe, és a fiú homlokára nyomogatja óvatosan. Közben a szerzetes eltávolodik, még elkapja az utolsó pillantását. Maou biccent felé, tudja, hogy egy nem mindennapi embert ismert meg ma, és reméli, hogy még találkoznak majd.*
- Mégis milyen ébredés volt ez? Ne ijesztgess. Mi történt? Miért estél össze?
*Kérdezgeti Moert, bár értelmes válaszra nem nagyon számít. Nem valószínű, hogy tudja mi történt vele, és ha mégis, lehet, hogy akkor se mondja el. Azért próbálkozni lehet.*
*Meglepődik, hogy amint Moer ismét lélekjelenléthez jut, a keze furcsán remeg, maga a fiú még elég kába, de felé nyújtja a kezét, és olyan furán néz. Maou egy kissé megijed, és hátrébb húzódik, aztán még egy tálat is kap az ölébe. Bizalmatlanul figyeli Moer karját, aztán ha ő lerakja végre, akkor beáztatja kissé a rongyot a vízbe, és a fiú homlokára nyomogatja óvatosan. Közben a szerzetes eltávolodik, még elkapja az utolsó pillantását. Maou biccent felé, tudja, hogy egy nem mindennapi embert ismert meg ma, és reméli, hogy még találkoznak majd.*
- Mégis milyen ébredés volt ez? Ne ijesztgess. Mi történt? Miért estél össze?
*Kérdezgeti Moert, bár értelmes válaszra nem nagyon számít. Nem valószínű, hogy tudja mi történt vele, és ha mégis, lehet, hogy akkor se mondja el. Azért próbálkozni lehet.*
1605. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 20:44:59
Üzenet elküldve: 2013-08-10 20:44:59
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Konja Konor//
*Konja félelme abban a pillanatban átragad Zrekilre, amikor meglátja a rettegéssel telt szemeit. Pedig éppen rájött, hogy hogyan tud együtt élni az álmával, anélkül, hogy zavarná, és akkor a sors újabb csapást mér rá, az álom ezúttal a tündérlánykát sújtja, és ezzel pedig a gnóm sosem tudna megbékélni. Bármi is ez, mindig új utat talál, hogy megtámadja Zrekilt. A tündér szavaira mindössze összerezzen, majd lassan megszólal:*
- Nekem ismét ugyanaz az álmom volt. De egy idő után már nem bosszant, nem is félek tőle, mert csak álom. Persze... több annál, hiszen ami háromszor jelenik meg, az már látomás, vagy jóslat. De már nem veszem magamra... már... ráuntam. *ez vagy bután hangozhat, vagy inkább mélyről jövő kozmikus bölcsességről tanúskodhat, azonban Zrekil úgy értette, ahogy mondta. Megunt futni az alakok elől. Hiszen, csak összegyűrődnek, elszakadnak, és újra megjelennek. Ha fordul, az alakok is körpályán mozognak körülötte, mindig a szeme előtt vannak. Látását nem tudja elfedni, sem a szemhéjával, sem a kezeivel. Ez igaz a hallására is, hiába fogja be a fülét. Nem tehet semmit, akkor miért tenne? Inkább hallgatja a tanácskozók ritmikus beszélgetését. Egy idő után épp olyan, mint a madárcsicsergés, vagy a folyó zubogása. És reménykedik, hogy talán egy-egy szót elkaphat belőle.*
- Ha az álmok valóban jóslatok, úgy sem kerülhetjük ki őket. Én már döntöttem, várok a bekövetkezésére. Az alakok elé ülök, és meditálok. Vagy... valami olyasmit *Egy tűhegynyi láng* De egy dolog biztos. Ha kell, akár a világ végéről is visszajövök hozzád, akárhová visznek azok az alakok, vagy bárki más *mondja, miközben magához szorítja a zokogó tündért.* Várjuk meg, amíg bekövetkezik, aminek be kell, mást nem tehetünk. De én addig nem gyengülök, nem hagy el a remény... Szembenézek azzal a három alakkal, ha kell, bárkik is azok. Főleg akkor, ha el akarnak tőled választani. Akkor legyenek akárkik, akár a legnagyobb orkok, a leghatalmasabb mágusok vagy a legfürgébb elfek... Az istenük irgalmazzon nekik, mert én nem fogok. *majd kicsit alábbhagy a dühe, amiért most a gyengepontján érte a csapás. Kitekint az ablakon, és megfigyeli, hogy már a papok is mind eltűntek.*
- Aludjunk *mondja végül* Szükségünk van pihenésre, hiszen az éjszaka közepén járunk.
A hozzászólás írója (Zrekil Losef) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.10 23:16:57
*Konja félelme abban a pillanatban átragad Zrekilre, amikor meglátja a rettegéssel telt szemeit. Pedig éppen rájött, hogy hogyan tud együtt élni az álmával, anélkül, hogy zavarná, és akkor a sors újabb csapást mér rá, az álom ezúttal a tündérlánykát sújtja, és ezzel pedig a gnóm sosem tudna megbékélni. Bármi is ez, mindig új utat talál, hogy megtámadja Zrekilt. A tündér szavaira mindössze összerezzen, majd lassan megszólal:*
- Nekem ismét ugyanaz az álmom volt. De egy idő után már nem bosszant, nem is félek tőle, mert csak álom. Persze... több annál, hiszen ami háromszor jelenik meg, az már látomás, vagy jóslat. De már nem veszem magamra... már... ráuntam. *ez vagy bután hangozhat, vagy inkább mélyről jövő kozmikus bölcsességről tanúskodhat, azonban Zrekil úgy értette, ahogy mondta. Megunt futni az alakok elől. Hiszen, csak összegyűrődnek, elszakadnak, és újra megjelennek. Ha fordul, az alakok is körpályán mozognak körülötte, mindig a szeme előtt vannak. Látását nem tudja elfedni, sem a szemhéjával, sem a kezeivel. Ez igaz a hallására is, hiába fogja be a fülét. Nem tehet semmit, akkor miért tenne? Inkább hallgatja a tanácskozók ritmikus beszélgetését. Egy idő után épp olyan, mint a madárcsicsergés, vagy a folyó zubogása. És reménykedik, hogy talán egy-egy szót elkaphat belőle.*
- Ha az álmok valóban jóslatok, úgy sem kerülhetjük ki őket. Én már döntöttem, várok a bekövetkezésére. Az alakok elé ülök, és meditálok. Vagy... valami olyasmit *Egy tűhegynyi láng* De egy dolog biztos. Ha kell, akár a világ végéről is visszajövök hozzád, akárhová visznek azok az alakok, vagy bárki más *mondja, miközben magához szorítja a zokogó tündért.* Várjuk meg, amíg bekövetkezik, aminek be kell, mást nem tehetünk. De én addig nem gyengülök, nem hagy el a remény... Szembenézek azzal a három alakkal, ha kell, bárkik is azok. Főleg akkor, ha el akarnak tőled választani. Akkor legyenek akárkik, akár a legnagyobb orkok, a leghatalmasabb mágusok vagy a legfürgébb elfek... Az istenük irgalmazzon nekik, mert én nem fogok. *majd kicsit alábbhagy a dühe, amiért most a gyengepontján érte a csapás. Kitekint az ablakon, és megfigyeli, hogy már a papok is mind eltűntek.*
- Aludjunk *mondja végül* Szükségünk van pihenésre, hiszen az éjszaka közepén járunk.
A hozzászólás írója (Zrekil Losef) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.10 23:16:57
1604. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 19:57:17
Üzenet elküldve: 2013-08-10 19:57:17
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Konja mikor ránézz Zrekilre, az Ő szemeiben is a félelmet látja. Érdekes,hogy éppen most álmodtak mindketten rosszat, talán a szerelem miatt.*
- Zrekil, *súgja elhaló hangon s még szorosabban oda bújik hozzá.* Szörnyű álmom volt, ott voltunk és Te eltűntél. Zrekil valami történni fog, az álmok a valóságot mutatják meg, csak mi galád emberek nem akarunk róla tudomásul venni. Zrekil ha Én elveszítelek *mondja a lány ám befejezni nem tudja,ugyan is újra rátör a kétségbeejtő sírás. Konja nem tudja mi történik vele, s miért éppen most kellett ilyesféle dolgoknak közbe szólni, hogy miért éppen itt álmodta ezt? Talán a varázslás miatt,de abban biztos, hogy ennek jelentősége van s ez hamarosan ki is fog derülni, ám a lány retteg ettől. Eddigi élete során mindig szerette az álmait, pontosan azért amiért most gyűlöli. Tudja,hogy így jelent meg számára a jövő s azt is tudja,hogy ez ellen nem tud mit tenni, várni kell ám ez a várakozás gyötrő és aggodalmakkal teli, hiszen Zrekillel fog történni valami. Konja ránéz a gnómra s úgy nézi mintha most látná utoljára, a lány nem tudja mi vár rájuk,csak azt tudja szereti Kedvesét, s bármi történjék is Ő kitart mellette.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 12:14:10, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Konja mikor ránézz Zrekilre, az Ő szemeiben is a félelmet látja. Érdekes,hogy éppen most álmodtak mindketten rosszat, talán a szerelem miatt.*
- Zrekil, *súgja elhaló hangon s még szorosabban oda bújik hozzá.* Szörnyű álmom volt, ott voltunk és Te eltűntél. Zrekil valami történni fog, az álmok a valóságot mutatják meg, csak mi galád emberek nem akarunk róla tudomásul venni. Zrekil ha Én elveszítelek *mondja a lány ám befejezni nem tudja,ugyan is újra rátör a kétségbeejtő sírás. Konja nem tudja mi történik vele, s miért éppen most kellett ilyesféle dolgoknak közbe szólni, hogy miért éppen itt álmodta ezt? Talán a varázslás miatt,de abban biztos, hogy ennek jelentősége van s ez hamarosan ki is fog derülni, ám a lány retteg ettől. Eddigi élete során mindig szerette az álmait, pontosan azért amiért most gyűlöli. Tudja,hogy így jelent meg számára a jövő s azt is tudja,hogy ez ellen nem tud mit tenni, várni kell ám ez a várakozás gyötrő és aggodalmakkal teli, hiszen Zrekillel fog történni valami. Konja ránéz a gnómra s úgy nézi mintha most látná utoljára, a lány nem tudja mi vár rájuk,csak azt tudja szereti Kedvesét, s bármi történjék is Ő kitart mellette.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 12:14:10, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1603. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 19:04:31
Üzenet elküldve: 2013-08-10 19:04:31
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las hátradől a padon, és lehunyja a szemeit, kicsit pihen, miközben hallgatja Lisast szavait. A végén igyekszik megemészteni a hallottakat, miközben azon tűnődik, mit is mondhatna.*
- Túl szigorúan állsz hozzá a dolgokhoz. Manapság mindenki nevezheti magát mágusnak, aki legalább egy trükköt tud. Mint például én. Tudom, hogy eddig csak egy trükkre voltam képes, de ennek ellenére bárkivel elhitethetném, hogy nagy mágus vagyok, habár ez a trükk szinte alig jó valamire. Odamegyek, és közlöm vele, hogy mágus vagyok. Rémisztően nagy mágus. Amikor nem hiszi el, megkeményítem a bőrömet, és lekeverik neki egy pofont. Ha szerencsém van, onnantól minden további nélkül elhiszi, hogy mágus vagyok, akár a pénzét is elkérhetném cserébe 'tanításért', aminek véletlenül semmi eredménye nem lesz. Azok után, hogy ilyenek történnek, te joggal nevezheted magad mágusnak, ha egy elemet már közepesen tudsz használni. Még csak mesterévé sem kell válnod. És még akkor sem hazudtál, ellenben azzal, aki így akasztja le az emberek erszényét.
*Majd a tőrös megjegyzésre csak megvakarja a fejét, majd bólogatni kezd, mondván hogy ő is kíváncsi az eredményre. Az tény, hogy a kovács most olyan anyagot kapott, amit nagy valószínűséggel ezelőtt még soha. És ezután sem fog, mivel a Gorgera immáron halott. Remélhetőleg az inas nem vét fatális hibát, és nem teszi tönkre a páncélt, akkor Las igencsak kijönne a béketűréséből. Nem is azért, mert elvesztett ey fegyvert, hanem sokkal inkább mert az nem sima páncél, hanem hagyaték...*
- Túl szigorúan állsz hozzá a dolgokhoz. Manapság mindenki nevezheti magát mágusnak, aki legalább egy trükköt tud. Mint például én. Tudom, hogy eddig csak egy trükkre voltam képes, de ennek ellenére bárkivel elhitethetném, hogy nagy mágus vagyok, habár ez a trükk szinte alig jó valamire. Odamegyek, és közlöm vele, hogy mágus vagyok. Rémisztően nagy mágus. Amikor nem hiszi el, megkeményítem a bőrömet, és lekeverik neki egy pofont. Ha szerencsém van, onnantól minden további nélkül elhiszi, hogy mágus vagyok, akár a pénzét is elkérhetném cserébe 'tanításért', aminek véletlenül semmi eredménye nem lesz. Azok után, hogy ilyenek történnek, te joggal nevezheted magad mágusnak, ha egy elemet már közepesen tudsz használni. Még csak mesterévé sem kell válnod. És még akkor sem hazudtál, ellenben azzal, aki így akasztja le az emberek erszényét.
*Majd a tőrös megjegyzésre csak megvakarja a fejét, majd bólogatni kezd, mondván hogy ő is kíváncsi az eredményre. Az tény, hogy a kovács most olyan anyagot kapott, amit nagy valószínűséggel ezelőtt még soha. És ezután sem fog, mivel a Gorgera immáron halott. Remélhetőleg az inas nem vét fatális hibát, és nem teszi tönkre a páncélt, akkor Las igencsak kijönne a béketűréséből. Nem is azért, mert elvesztett ey fegyvert, hanem sokkal inkább mert az nem sima páncél, hanem hagyaték...*
1602. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 18:35:10
Üzenet elküldve: 2013-08-10 18:35:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
//Konja Konor//
*Zrekil követi Konját be a templomba. A tény, hogy az épület biztonságos falain belül vannak, és mondva csinált démonai már nem érhetik el. Enyhe bizsergést érez, valószínűleg a mágia miatt, ami idebent uralkodik. Hagyja, hogy áramoljon a testében, számára ez rendkívül megnyugtató. Nagy levegőt vesz.
~ Mágia be... mágia ki... mágia be... mágia ki... ~
Kicsit el is mosolyodik a gondolatra, hogy úgy játszik a mágiával, mint egy meditációs gyakorlat során a levegővel kellene. A meditáció nem tartozott az erősségei közé. Ez az, amikor le kell ülni, le törökülésbe, és koncentrálni. Végig egy gondolatra, egy apró pontra koncentrálni. Kizárni mindent... minden gondolatot és érzést... kizárni a világot. Az érzékszervek nem működnek többé... nem érez... nem lát... nem hall... nem érez szagokat és ízeket... Csak az elme háborítatlan csöndje. A csönd, és ami a közepén van, egy pont. Egy apró pont. Egy kis láng, nem nagy, egy tűhegynyi. Ennyi marad a világból, egy tűhegynyi láng, csak ennyi marad a gnóm elméjében. Apró, apró láng...
Ő erre sosem volt képes. Mindig elvonta a figyelmét a madarak csicsergése, vagy a szél suhogása, ezáltal félig alvó állapotba került, és így a gondolatai élénkebben szárnyaltak, mint valaha. Egy idő után beletörődött, hogy nem neki való ez a meditálás dolog. Ő szereti érezni a környezetet, hallani a madarak dalát, érezni a virágok illatát, arcával felfogni a szellőt... a meditálás nem neki való. Ahogy Konja elalszik a vállán, úgy a gnóm maga is elszenderül. Megint a ködben találja magát, ám ez szinte már meg sem lepi. Az első szerencsétlenségre kiált az ember, a másodikra morgolódik, a harmadikat már csak tudomásul veszi. Így volt vele is, úgy döntött, ez az álom egy amolyan magad-fojtod-hurok, melyből minél jobban menekül, az csak annál jobban feszül a nyakára. Éppen ezért ezúttal nem menekül. Leül törökülésbe, és lehunyja a szemeit. Ez ismét nem működik, még mindig átlát a szemhéján, és képtelen figyelmen kívül hagyni az alakok dörmögését. Egyszer csak fájdalmat érez a vállában. Egy pillanatra azt hiszi, az álom újítja magát, de rájön, hogy ez a valóságból jön. Ezzel párhuzamosan vissza is tér, s kinyitja a szemeit. Konját látja, aki olyan rémült szemekkel néz rá, melytől ő maga is mélységesen megriad, talán jobban, mint bármitől. Egy tűhegynyi láng...*
*Zrekil követi Konját be a templomba. A tény, hogy az épület biztonságos falain belül vannak, és mondva csinált démonai már nem érhetik el. Enyhe bizsergést érez, valószínűleg a mágia miatt, ami idebent uralkodik. Hagyja, hogy áramoljon a testében, számára ez rendkívül megnyugtató. Nagy levegőt vesz.
~ Mágia be... mágia ki... mágia be... mágia ki... ~
Kicsit el is mosolyodik a gondolatra, hogy úgy játszik a mágiával, mint egy meditációs gyakorlat során a levegővel kellene. A meditáció nem tartozott az erősségei közé. Ez az, amikor le kell ülni, le törökülésbe, és koncentrálni. Végig egy gondolatra, egy apró pontra koncentrálni. Kizárni mindent... minden gondolatot és érzést... kizárni a világot. Az érzékszervek nem működnek többé... nem érez... nem lát... nem hall... nem érez szagokat és ízeket... Csak az elme háborítatlan csöndje. A csönd, és ami a közepén van, egy pont. Egy apró pont. Egy kis láng, nem nagy, egy tűhegynyi. Ennyi marad a világból, egy tűhegynyi láng, csak ennyi marad a gnóm elméjében. Apró, apró láng...
Ő erre sosem volt képes. Mindig elvonta a figyelmét a madarak csicsergése, vagy a szél suhogása, ezáltal félig alvó állapotba került, és így a gondolatai élénkebben szárnyaltak, mint valaha. Egy idő után beletörődött, hogy nem neki való ez a meditálás dolog. Ő szereti érezni a környezetet, hallani a madarak dalát, érezni a virágok illatát, arcával felfogni a szellőt... a meditálás nem neki való. Ahogy Konja elalszik a vállán, úgy a gnóm maga is elszenderül. Megint a ködben találja magát, ám ez szinte már meg sem lepi. Az első szerencsétlenségre kiált az ember, a másodikra morgolódik, a harmadikat már csak tudomásul veszi. Így volt vele is, úgy döntött, ez az álom egy amolyan magad-fojtod-hurok, melyből minél jobban menekül, az csak annál jobban feszül a nyakára. Éppen ezért ezúttal nem menekül. Leül törökülésbe, és lehunyja a szemeit. Ez ismét nem működik, még mindig átlát a szemhéján, és képtelen figyelmen kívül hagyni az alakok dörmögését. Egyszer csak fájdalmat érez a vállában. Egy pillanatra azt hiszi, az álom újítja magát, de rájön, hogy ez a valóságból jön. Ezzel párhuzamosan vissza is tér, s kinyitja a szemeit. Konját látja, aki olyan rémült szemekkel néz rá, melytől ő maga is mélységesen megriad, talán jobban, mint bármitől. Egy tűhegynyi láng...*
1601. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-10 17:53:08
Üzenet elküldve: 2013-08-10 17:53:08
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zrekil Losef//
*Konja megörül mikor a templomhoz érnek. Ahogyan belépnek a tündér szinte azonnal érezni kezdi a mágia erőit. "Biztosan Zrekil is érzi" gondolja s nézelődni kezd. Nem igazán volt vallásos, ám itt a templomban szeretett lenni, de csak is a varázslás miatt. Leülnek a leghátsó sorban s halkan hallani lehet azoknak az embereknek a tanítását akik elől ülnek. Konja vándorlásai során sok felé járt már, sok mindent tapasztalt s talán még több emléket gyűjtött. Ám most ahogy itt ül, oldalán Zrekilell talán minden eddig élményt felül ír. A nyugalom lassan erőt vesz rajta s kissé álmosnak is érzi magát,így hát ott az utolsó padban ráhajtja fejét a gnóm vállára s elbóbiskol.
Konjának furcsa álma volt. A folyóban fürödtek, Ő és persze Zrekil s ekkor mintha valami villám cikázott volna át az égen, Szerelme eltűnt, Konja pedig egyedül maradt, a víz helyett már mocsárban állt,s szépen rendezett haja iszapos s mocskos lenne. A lány kiakart mászni ám mintha egyre lejjebb s lejjebb húzná valami őrült erő.
A lány önmaga sikoltására ébred s úgy szorítja Zrekil vállát mintha azon múlna az élete. Látja a gnóm aggódó arcát de képtelen beszélni,csupán a fájdalmat érzi melyet a gnóm elvesztése okozott. Konja hisz az álmok üzenetében,s rettegni kezd,hogy talán hiába is ígérte neki a férfi,hogy soha nem hagyja el, valamilyen oknál fogva örökké elveszíti Őt, s akkor valóban az egész élete egy mocsár lesz melyből nem fog tudni soha kimászni. Ezen elmélkedik s közben egyre csak törölgeti könnyeit.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 12:18:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
*Konja megörül mikor a templomhoz érnek. Ahogyan belépnek a tündér szinte azonnal érezni kezdi a mágia erőit. "Biztosan Zrekil is érzi" gondolja s nézelődni kezd. Nem igazán volt vallásos, ám itt a templomban szeretett lenni, de csak is a varázslás miatt. Leülnek a leghátsó sorban s halkan hallani lehet azoknak az embereknek a tanítását akik elől ülnek. Konja vándorlásai során sok felé járt már, sok mindent tapasztalt s talán még több emléket gyűjtött. Ám most ahogy itt ül, oldalán Zrekilell talán minden eddig élményt felül ír. A nyugalom lassan erőt vesz rajta s kissé álmosnak is érzi magát,így hát ott az utolsó padban ráhajtja fejét a gnóm vállára s elbóbiskol.
Konjának furcsa álma volt. A folyóban fürödtek, Ő és persze Zrekil s ekkor mintha valami villám cikázott volna át az égen, Szerelme eltűnt, Konja pedig egyedül maradt, a víz helyett már mocsárban állt,s szépen rendezett haja iszapos s mocskos lenne. A lány kiakart mászni ám mintha egyre lejjebb s lejjebb húzná valami őrült erő.
A lány önmaga sikoltására ébred s úgy szorítja Zrekil vállát mintha azon múlna az élete. Látja a gnóm aggódó arcát de képtelen beszélni,csupán a fájdalmat érzi melyet a gnóm elvesztése okozott. Konja hisz az álmok üzenetében,s rettegni kezd,hogy talán hiába is ígérte neki a férfi,hogy soha nem hagyja el, valamilyen oknál fogva örökké elveszíti Őt, s akkor valóban az egész élete egy mocsár lesz melyből nem fog tudni soha kimászni. Ezen elmélkedik s közben egyre csak törölgeti könnyeit.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.13 12:18:28, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122