Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 150 (2981. - 3000. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3000. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-18 23:40:01
Üzenet elküldve: 2015-12-18 23:40:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Minden úrilány így kezdi - előbb a sodort bagót veszi a szájába, aztán sok minden mást is. Látható, hogy Loka nem először élvezi a dohány ízét, de hogy sodormányhoz nem szokott, az is biztos. A nevetésre felvillan egy vigyor, a képébe fújt füstre meg egész egyszerűen bekeményedik, mint a fagyott kutyaláb. Bár igazából Kriyon egy guruló krumplira is rá tud gerjedni; szerencsére a Szilánkoknál azért ennél jobb a felhozatal.*
- Aha, örülök, hogy tetszett. Neked is jól áll a szádban a staub. De komolyan... tehetséged van hozzá! *Az elforduló nőstény hátába kaján vigyor érkezik: úgy látszik, máris ráakadt az egyik érzékeny pontra.*
~ Ja, ezeknél a bukszáknál mindig érzékeny pont a múlt. Csak mert "api" nem vette meg azt a pónit, amit szerettek volna... pf. ~*sóhajt egyet, majd az elforduló csaj után lép és válla felett kissé áthajolva fújja ki a füstöt.*
- A legtöbbünknek szar élete volt, kiscica, de ha azzal töltöd éveidet, hogy nyomorgatod magadban a rinyádat, mint valami tenyérgörcsöt kapott recskázó mókus a makkot... akkor bizony megmaradsz csúnyán középszerűnek. *a kiegyensúlyozatlanság és a lelki-szellemi görcsök ugyanis komoly akadályai a fejlődésnek. Meg kell nézni Kriyont, ő rá az élő példa.*
- Amúgy meg jót tenne neked egy alapos hentergés... *mielőtt javasolni tudná, hogy kivel vagy mivel, Avalija hangja töri szét eme remek, meghitt és nagyon romantikus pillanatot.*
- He? Jaaa. Oké, király vagy, izéke! Mi is a neved? *fordul el, és vigyort erőltetve az arcára a másik lánnyal kezd el foglalkozni. Pedig tapasztalatból tudja, hogy az nem egészséges, és nem is hatékony; de hát Worent rá bízta a két némbert, és nem akar csalódást okozni.*
- Na... és milyen érzés? Bizseregsz már?
*Minden úrilány így kezdi - előbb a sodort bagót veszi a szájába, aztán sok minden mást is. Látható, hogy Loka nem először élvezi a dohány ízét, de hogy sodormányhoz nem szokott, az is biztos. A nevetésre felvillan egy vigyor, a képébe fújt füstre meg egész egyszerűen bekeményedik, mint a fagyott kutyaláb. Bár igazából Kriyon egy guruló krumplira is rá tud gerjedni; szerencsére a Szilánkoknál azért ennél jobb a felhozatal.*
- Aha, örülök, hogy tetszett. Neked is jól áll a szádban a staub. De komolyan... tehetséged van hozzá! *Az elforduló nőstény hátába kaján vigyor érkezik: úgy látszik, máris ráakadt az egyik érzékeny pontra.*
~ Ja, ezeknél a bukszáknál mindig érzékeny pont a múlt. Csak mert "api" nem vette meg azt a pónit, amit szerettek volna... pf. ~*sóhajt egyet, majd az elforduló csaj után lép és válla felett kissé áthajolva fújja ki a füstöt.*
- A legtöbbünknek szar élete volt, kiscica, de ha azzal töltöd éveidet, hogy nyomorgatod magadban a rinyádat, mint valami tenyérgörcsöt kapott recskázó mókus a makkot... akkor bizony megmaradsz csúnyán középszerűnek. *a kiegyensúlyozatlanság és a lelki-szellemi görcsök ugyanis komoly akadályai a fejlődésnek. Meg kell nézni Kriyont, ő rá az élő példa.*
- Amúgy meg jót tenne neked egy alapos hentergés... *mielőtt javasolni tudná, hogy kivel vagy mivel, Avalija hangja töri szét eme remek, meghitt és nagyon romantikus pillanatot.*
- He? Jaaa. Oké, király vagy, izéke! Mi is a neved? *fordul el, és vigyort erőltetve az arcára a másik lánnyal kezd el foglalkozni. Pedig tapasztalatból tudja, hogy az nem egészséges, és nem is hatékony; de hát Worent rá bízta a két némbert, és nem akar csalódást okozni.*
- Na... és milyen érzés? Bizseregsz már?
2999. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-18 19:16:42
Üzenet elküldve: 2015-12-18 19:16:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Kap válaszokat. Olyanok azok, amilyenek. Nem bizonytalanítják el teljes mértékben így újra próbálkozik. A kacsintást még egy halovány mosollyal fogadja, majd hunyja le szemét, és igyekszik koncentrálni. Leginkább arra, hogy a másik kettő jelenlétét, szavaikat, versengésüket kizárja tudatából. Karjait előre tartva lassan, körkörös mozdulatokkal simogatja a semmit, épp ahogy a félvér mutatta.
Hogy a fáradtságtól történik, vagy valóban ébred benne az érzék azt igazán nem tudja eldönteni, de hamarosan Kriyon és Loka hangja nem több távoli, halk morajlásnál. Megnyugtató, mint a tenger szikla nyaldosta neszei derült időben, vagy mint a szellő csendes zúgása a tető zsalui között egy őszi éjszakán, lehetne hasonlatos a tűz ropogásához a kandalló mélyén, vagy még ezer dologhoz, de elméje már csak a nevezett elemek képét, hangját vibrálja.
Idő telik mire nevet ad az ismerős érzésnek, mintha lebegne, mintha szárnyai verdesnének, épp csak ezúttal odabenn.
Pattannak fel zöld szemei, és vidáman, győztesen jelenti be a nagy hírt a pöfékelő párosnak.*
-Sikerült! Megtaláltam az affinitást.
*Kap válaszokat. Olyanok azok, amilyenek. Nem bizonytalanítják el teljes mértékben így újra próbálkozik. A kacsintást még egy halovány mosollyal fogadja, majd hunyja le szemét, és igyekszik koncentrálni. Leginkább arra, hogy a másik kettő jelenlétét, szavaikat, versengésüket kizárja tudatából. Karjait előre tartva lassan, körkörös mozdulatokkal simogatja a semmit, épp ahogy a félvér mutatta.
Hogy a fáradtságtól történik, vagy valóban ébred benne az érzék azt igazán nem tudja eldönteni, de hamarosan Kriyon és Loka hangja nem több távoli, halk morajlásnál. Megnyugtató, mint a tenger szikla nyaldosta neszei derült időben, vagy mint a szellő csendes zúgása a tető zsalui között egy őszi éjszakán, lehetne hasonlatos a tűz ropogásához a kandalló mélyén, vagy még ezer dologhoz, de elméje már csak a nevezett elemek képét, hangját vibrálja.
Idő telik mire nevet ad az ismerős érzésnek, mintha lebegne, mintha szárnyai verdesnének, épp csak ezúttal odabenn.
Pattannak fel zöld szemei, és vidáman, győztesen jelenti be a nagy hírt a pöfékelő párosnak.*
-Sikerült! Megtaláltam az affinitást.
2998. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-18 13:12:45
Üzenet elküldve: 2015-12-18 13:12:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Néhány óra elteltével visszatér a Templomba. Ugyan eltökélt, hogy tovább halad a választott ösvényen, mégis, ezzel kapcsolatban is kételyek gyötrik. Mintha mindent megmérgezne a vívódás, a kettősségek, a nézeteltérések. Nagyot sóhajtva folytatja útját a padsorok között, hogy megtalálja a csuhást, akit keresett.
Hasznos, amit csinál, és hasznos lesz, amit el fog sajátítani. Bármiképp is vélekedjen róla a hím, a lány ezt tudja. Látta a saját szemével. A nővére életét köszönheti neki. És tapasztalta is, hiszen idősebb testvére nem egyszer rajta gyakorolhatott, mikor meggondolatlansága végül valamilyen sérülést eredményezett.
Gondolatai az oly távoli otthon felé kalandoznak el. Vajon mi van a családjával? hogy van a nővére? Miképp tudta feldolgozni a történteket? Vajon keresik a kis elkóborolt, rőt társukat? vagy magára hagyták ostobasága miatt? Talán már halottnak hiszik.
A futárnak ugyan meghagyta, hogyha nem muszáj, ne említse se a nevét, sem őt magát, habár valószínűleg egyértelmű lesz, kitől is származik a figyelmeztetés. Az pedig épp elég lesz, hogy felkavarja az állóvizet. A kis kóbor lány él még, jól van. És nem tér vissza. Fájdalmat okoz, pedig nem akart. Legszívesebben ingerülten püfölne valamit, hogy a folytonosan gyülemlő feszültséget legalább így kiadja magából. De az nem fog segíteni.
Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja, és próbálja gondolatait újfent más felé terelni. Ideje, hogy azzal foglalkozzon, amiért idejött. Ideje, hogy arra koncentráljon, arra összpontosítsa figyelmét.*
Hasznos, amit csinál, és hasznos lesz, amit el fog sajátítani. Bármiképp is vélekedjen róla a hím, a lány ezt tudja. Látta a saját szemével. A nővére életét köszönheti neki. És tapasztalta is, hiszen idősebb testvére nem egyszer rajta gyakorolhatott, mikor meggondolatlansága végül valamilyen sérülést eredményezett.
Gondolatai az oly távoli otthon felé kalandoznak el. Vajon mi van a családjával? hogy van a nővére? Miképp tudta feldolgozni a történteket? Vajon keresik a kis elkóborolt, rőt társukat? vagy magára hagyták ostobasága miatt? Talán már halottnak hiszik.
A futárnak ugyan meghagyta, hogyha nem muszáj, ne említse se a nevét, sem őt magát, habár valószínűleg egyértelmű lesz, kitől is származik a figyelmeztetés. Az pedig épp elég lesz, hogy felkavarja az állóvizet. A kis kóbor lány él még, jól van. És nem tér vissza. Fájdalmat okoz, pedig nem akart. Legszívesebben ingerülten püfölne valamit, hogy a folytonosan gyülemlő feszültséget legalább így kiadja magából. De az nem fog segíteni.
Mély levegőt vesz, majd lassan kifújja, és próbálja gondolatait újfent más felé terelni. Ideje, hogy azzal foglalkozzon, amiért idejött. Ideje, hogy arra koncentráljon, arra összpontosítsa figyelmét.*
2997. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-17 00:05:46
Üzenet elküldve: 2015-12-17 00:05:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Mikor Kriyon felé nyújtja a bagót, először el akarja utasítani. Még hogy bármit elfogadjon ettől a senkiházitól! De aztán apró hatásszünetet, na meg egy sötét pillantást követően mégis elveszi a dohányt. A köszönetet egy biccentéssel letudja, és miután a fél-elf meggyújtotta a cigit, Loka gyakorlottan fújja a füstöt. Az nem árthat, ha egy kicsit lenyugtatja az idegeit.
Apja mindig is ellenezte, hogy dohányozzon, ezért fiatalon, titokban vett így a díszesen faragott elegáns, és nem utolsósorban drága pipát. Egy nemes nem szívhat holmi egyszerű, olcsó bagót. Meg kell adni a módját. És ő imádta. Imádta, hogy titokban, éjnek évadján illatos kis felhőket eregessen az ablakából.
Loka a kezeiben lévő sodormányra tekint. ~Hát tényleg ennyire leadtam volna?~ A csikk nyomába sem érhet féltve őrzött kincsének, melyet a komód alsó fiókjába rejtve dugdosott. Persze egy idő után megunta azt is, és ahogyan elhagyta a családi házat, a pipa a komódban maradt.
Valószínűleg elégett. A komóddal együtt.
A férfi mutatványát látva először igen meghökken. Nem számított semmi eget rengetőre, a trükk viszont inkább mulatságos, mintsem félelmetes vagy ámulatba ejtő. Az elf ajkait apró kacaj hagyja el.*
- Meg kell hagyni, a bunda sokkal jobban állt. *Szív egy slukkot a bagóból, majd Kriyon arca felé fújja a füstöt. Látni akarja, a férfi állja-e.*
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozik. *Komorodik el újra és fordul el a kellemetlen alak tekintete elől. Keveset tudja a másik, milyen messze is került a nő valójában az otthonától.
A kérdés inkább az, hogy egy ilyen semmirekellő, mint Kriyon hogy került az Ezüstszilánkok közé. Worenth részeg kellett, hogy legyen mikor felvételiztette.*
*Mikor Kriyon felé nyújtja a bagót, először el akarja utasítani. Még hogy bármit elfogadjon ettől a senkiházitól! De aztán apró hatásszünetet, na meg egy sötét pillantást követően mégis elveszi a dohányt. A köszönetet egy biccentéssel letudja, és miután a fél-elf meggyújtotta a cigit, Loka gyakorlottan fújja a füstöt. Az nem árthat, ha egy kicsit lenyugtatja az idegeit.
Apja mindig is ellenezte, hogy dohányozzon, ezért fiatalon, titokban vett így a díszesen faragott elegáns, és nem utolsósorban drága pipát. Egy nemes nem szívhat holmi egyszerű, olcsó bagót. Meg kell adni a módját. És ő imádta. Imádta, hogy titokban, éjnek évadján illatos kis felhőket eregessen az ablakából.
Loka a kezeiben lévő sodormányra tekint. ~Hát tényleg ennyire leadtam volna?~ A csikk nyomába sem érhet féltve őrzött kincsének, melyet a komód alsó fiókjába rejtve dugdosott. Persze egy idő után megunta azt is, és ahogyan elhagyta a családi házat, a pipa a komódban maradt.
Valószínűleg elégett. A komóddal együtt.
A férfi mutatványát látva először igen meghökken. Nem számított semmi eget rengetőre, a trükk viszont inkább mulatságos, mintsem félelmetes vagy ámulatba ejtő. Az elf ajkait apró kacaj hagyja el.*
- Meg kell hagyni, a bunda sokkal jobban állt. *Szív egy slukkot a bagóból, majd Kriyon arca felé fújja a füstöt. Látni akarja, a férfi állja-e.*
- Nem hiszem, hogy ez rád tartozik. *Komorodik el újra és fordul el a kellemetlen alak tekintete elől. Keveset tudja a másik, milyen messze is került a nő valójában az otthonától.
A kérdés inkább az, hogy egy ilyen semmirekellő, mint Kriyon hogy került az Ezüstszilánkok közé. Worenth részeg kellett, hogy legyen mikor felvételiztette.*
2996. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-16 21:48:28
Üzenet elküldve: 2015-12-16 21:48:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 897
OOC üzenetek: 163
Játékstílus: Vakmerő
*Azt lehetne gondolni hogy a hideg beálltával egyre kevesebben lesznek az utcákon, de ez nem bizonyul igaznak. A népeknek így is elég dolga akad amit el kell intézniük és az időjárás sem akadályozhatja őket. A templom felé közeledve azért ritkul a tömeg, a kert így télidőben csak árnyéka igazi szépségének. Nem mintha máskor a gnóm sokat gyönyörködne az ilyesmiben, most is céltudatosan vág keresztül rajta a Templom ajtajáig. Odabent a szokásos félhomály és csend fogadja, utóbbi igazán kedvérevaló, de a sötétet nem szereti. Itt még kevésbé zavarja, a könyvtárban már annál inkább gond hogy nincsen természetes fény. Most is oda igyekszik, másért nemigazán jár a templomba, a hosszas olvasás pedig nem túl kényelmes örökös gyertyafénynél. Más lehetősége viszont nincsen, kénytelen beletörődni a helyzetbe. El is indul hát a lefelé vezető lépcsőn, a mélybe ahol az írott tudást őrzik.*
2995. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-16 21:21:41
Üzenet elküldve: 2015-12-16 21:21:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Elégedetten vihorászik Loka hirtelen "színeváltozásán", halkan röhögve dől neki egy oszlopnak, és amíg Loka lelki gyötrelmeivel küzd, ő bagót sodor. Akkurátusan és precízen készíti el a füstölni valót, és már éppen végez, mikor Loka, szemében parázsló dühvel sarkon pördül.*
- Imádom a tüzes csajokat. *pillant fel, de még lassan végignyálazza a papírt, és befejezi a hosszúkás dohány-sodormányt.*
- No, ha már
gy tűnik, hogy nem akarsz bekapni valamit... *kaján rándulás az arcán.*
- Esetleg egy kis szívni valót? *hatásszünet, majd utána Loka felé nyújtja a spanglit. Ha a lány elfogadja, akkor sodor magának egy másikat, ha nem, akkor marad ennél.*
- Sima dohány, bár nem tudom, nem tenne e jót neked, ha kicsit... lelazulnál, vágod?! *kacsint, aztán meggyújtja a cigi(ke)t. Sajnos egyelőre még foszforos végű kis farudacskával.*
- Szóval kápráztassalak el? *ereszt egy karikát a plafon felé. Fogalma sincs, lehet e a Templomban füstölni, de nem látta kiírva, hogy tilos volna.*
- Mi vagyok én... *ha sikerül a varázslat, akkor dús, selymes, barna bunda lepi el Kriyont - egy vadon élő golden retriver bundája.*
- Talán a kutyád? Loka... *közel lép a lányhoz, miközben megszünteti a varázslatot. A cigi flegmán lóg a szája szélén.*
- Messzire tévedtél otthonról, kislány. *persze tudja, hogy az elf akár egy évtizeddel is öregebb lehet nála.*
- Minek akarsz te mágiát tanulni?
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő három körre bőre és testszőrzete egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is.
*Elégedetten vihorászik Loka hirtelen "színeváltozásán", halkan röhögve dől neki egy oszlopnak, és amíg Loka lelki gyötrelmeivel küzd, ő bagót sodor. Akkurátusan és precízen készíti el a füstölni valót, és már éppen végez, mikor Loka, szemében parázsló dühvel sarkon pördül.*
- Imádom a tüzes csajokat. *pillant fel, de még lassan végignyálazza a papírt, és befejezi a hosszúkás dohány-sodormányt.*
- No, ha már
gy tűnik, hogy nem akarsz bekapni valamit... *kaján rándulás az arcán.*
- Esetleg egy kis szívni valót? *hatásszünet, majd utána Loka felé nyújtja a spanglit. Ha a lány elfogadja, akkor sodor magának egy másikat, ha nem, akkor marad ennél.*
- Sima dohány, bár nem tudom, nem tenne e jót neked, ha kicsit... lelazulnál, vágod?! *kacsint, aztán meggyújtja a cigi(ke)t. Sajnos egyelőre még foszforos végű kis farudacskával.*
- Szóval kápráztassalak el? *ereszt egy karikát a plafon felé. Fogalma sincs, lehet e a Templomban füstölni, de nem látta kiírva, hogy tilos volna.*
- Mi vagyok én... *ha sikerül a varázslat, akkor dús, selymes, barna bunda lepi el Kriyont - egy vadon élő golden retriver bundája.*
- Talán a kutyád? Loka... *közel lép a lányhoz, miközben megszünteti a varázslatot. A cigi flegmán lóg a szája szélén.*
- Messzire tévedtél otthonról, kislány. *persze tudja, hogy az elf akár egy évtizeddel is öregebb lehet nála.*
- Minek akarsz te mágiát tanulni?
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a következő három körre bőre és testszőrzete egy vadállathoz válik hasonlatossá, megvédve őt akár a rendkívüli hidegtől is.
2994. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-16 13:27:23
Üzenet elküldve: 2015-12-16 13:27:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Ahogyan felnyitja a szemeit, rögtön a vigyorgó Kriyon pofája kerül a látómezejébe. Ami valljuk be, nem a legszebb dolog amire egy nő ocsúdhat.
A célozgatásra azonnal fel is fordul a gyomra. Ha eddig éhes is volt, most már teljesen elment a kedve a falatozástól. Sőt, mi több, a totális rosszullét keringeti. Egy hangos „argh!” kíséretében fordul el, hogy legalább látnia ne kelljen a fickót. Ez azonban azzal jár, hogy lelki szemei előtt lebeg a kaján pofa, ami szintén elég borzalmas lehetőség. Próbálja elterelni a gondolatait, koncentrálni a feladatra, de egy ilyen társaságban nehéz az elf számára, hogy megőrizze hidegvérét. Már éppen azon van, hogy fogja magát és itt hagyja a párost, de ahogyan maga mögött hallja a kis mitugrászt, visszafordul és összeszűkült szemekkel, karjával intve veti oda neki:*
- Lássuk hát. Kápráztass el hatalmas tudásoddal, kérlek. *Csak úgy dobálja a szavakat. Természetesen tisztában van vele, hogy Kriyon régebb óta tagja a Szövetségnek, és régebb óta is tanul mágiát. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy fel akar vágni. Csinálja csak. ~Essünk túl rajta.~*
*Ahogyan felnyitja a szemeit, rögtön a vigyorgó Kriyon pofája kerül a látómezejébe. Ami valljuk be, nem a legszebb dolog amire egy nő ocsúdhat.
A célozgatásra azonnal fel is fordul a gyomra. Ha eddig éhes is volt, most már teljesen elment a kedve a falatozástól. Sőt, mi több, a totális rosszullét keringeti. Egy hangos „argh!” kíséretében fordul el, hogy legalább látnia ne kelljen a fickót. Ez azonban azzal jár, hogy lelki szemei előtt lebeg a kaján pofa, ami szintén elég borzalmas lehetőség. Próbálja elterelni a gondolatait, koncentrálni a feladatra, de egy ilyen társaságban nehéz az elf számára, hogy megőrizze hidegvérét. Már éppen azon van, hogy fogja magát és itt hagyja a párost, de ahogyan maga mögött hallja a kis mitugrászt, visszafordul és összeszűkült szemekkel, karjával intve veti oda neki:*
- Lássuk hát. Kápráztass el hatalmas tudásoddal, kérlek. *Csak úgy dobálja a szavakat. Természetesen tisztában van vele, hogy Kriyon régebb óta tagja a Szövetségnek, és régebb óta is tanul mágiát. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy fel akar vágni. Csinálja csak. ~Essünk túl rajta.~*
2993. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-15 21:54:15
Üzenet elküldve: 2015-12-15 21:54:15
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az éjszakát végül a fogadóban töltötte. Habár kialudta magát az eleinte nyugtalan álmok ellenére is, mozgása lassú, tartása kókadt. Mit tagadja, levert és bús, mintha egy csatát vesztett volna el. Talán így is van.
A hím ismét elűzte. Vajon lesz még ennek folytatása, elbújhat még az ölelő karokban? És ha igen, az meddig fog tartani? Egy nap, egy óra fog eltelni, mielőtt ismét inkább ellöki magától. Sejt, feltételez, próbál az okok mögé látni, de a teljes képet nem tudja, összerakni, és nem is érti. Hat nap. Hat nap, amíg egy mélységi nőstény szolgája lesz. A röpke viszont látás után eleve nehéz lenne elviselni ezt az egy hatot, de kibírta volna. De így, hogy ott egy vetélytárs is a képben, egy erős vetélytárs, ami meg tudná adni azt, amit ő nem, úgy elviselhetetlen lenne. Most azonban nem gyötrik kételyek, nem aggódik. Biztos a vereségben, és ez a levertsége forrása.
Nyugalomra vágyva a Templomba tér be. A kölyök és a lova kint várják, utóbbi indulásra készen megpakolva. De hová is menne? Elmenne egyáltalán. Nagyot sóhajtva roskad le egy padra. Hat nap. Annak leteltével megkérdezte volna a hímet, miképp dönt, merre tudna tovább indulni. Vissza az övéihez, vagy Ydrisszel marad. A károgó hang persze folyamatosan suttogja a választ. Mégis, miért tartana vele? Megmondta, a lány gyenge, és igaza van. De akkor most mitévő legyen.
A közelben elhaladó csuhások a veszedelemről suttognak valamit. Nem tudja kivenni a beszélgetés részleteit, de az elcsípett szavak más felé terelik a gondolatait. A futár elindult, és ha kap valami választ, ha ott talált valakit, átadja a lánynak az üzenet. Vagy ha őt nem találja, a fogadósnál hagy neki hírt népéről. Ha a Karavánpihenő elesik, nem csak Arthenior kerül veszélybe. A várost továbbra sem érzi otthonának ellenben az erdő mélyén messze, de nem elég távol ott van, ami valaha az volt. Meg kell védenie, ennyivel tartozik törzsének.
Ugyanakkor megígérte, hogy marad, hogy nem sodorja magát veszélybe. Ám annak az ígéretnek a feltétele volt, hogy mellette marad a hím. A károgó hang kifigurázva az egészet, feleleveníti az előző estét. Az ölelés, a csók, amivel a mélységi fogadta, majd a vita, a veszekedés, a hím üvöltő hangja. Erőt vesz magán és visszapislogj a szeme sarkába gyűlt nedvességet. Hat nap. Talán titokban visszamehetne majd a Szegénynegyed szélére, ahol kis bérelt ház van, és titkon meglesse a mélységit, ha az egyáltalán visszatér oda. De minek látni, hogy végül úgyis magára marad a lány? Miért akarja még mindig halogatni az indulást, holott két nappal azelőtt az aggódás és féltés még előre hajtotta. Mégis, mitévő legyen most? Lejjebb süllyed a padon, akárcsak lelke és tudata a kétségbeesés süppedős mocsarában.*
A hím ismét elűzte. Vajon lesz még ennek folytatása, elbújhat még az ölelő karokban? És ha igen, az meddig fog tartani? Egy nap, egy óra fog eltelni, mielőtt ismét inkább ellöki magától. Sejt, feltételez, próbál az okok mögé látni, de a teljes képet nem tudja, összerakni, és nem is érti. Hat nap. Hat nap, amíg egy mélységi nőstény szolgája lesz. A röpke viszont látás után eleve nehéz lenne elviselni ezt az egy hatot, de kibírta volna. De így, hogy ott egy vetélytárs is a képben, egy erős vetélytárs, ami meg tudná adni azt, amit ő nem, úgy elviselhetetlen lenne. Most azonban nem gyötrik kételyek, nem aggódik. Biztos a vereségben, és ez a levertsége forrása.
Nyugalomra vágyva a Templomba tér be. A kölyök és a lova kint várják, utóbbi indulásra készen megpakolva. De hová is menne? Elmenne egyáltalán. Nagyot sóhajtva roskad le egy padra. Hat nap. Annak leteltével megkérdezte volna a hímet, miképp dönt, merre tudna tovább indulni. Vissza az övéihez, vagy Ydrisszel marad. A károgó hang persze folyamatosan suttogja a választ. Mégis, miért tartana vele? Megmondta, a lány gyenge, és igaza van. De akkor most mitévő legyen.
A közelben elhaladó csuhások a veszedelemről suttognak valamit. Nem tudja kivenni a beszélgetés részleteit, de az elcsípett szavak más felé terelik a gondolatait. A futár elindult, és ha kap valami választ, ha ott talált valakit, átadja a lánynak az üzenet. Vagy ha őt nem találja, a fogadósnál hagy neki hírt népéről. Ha a Karavánpihenő elesik, nem csak Arthenior kerül veszélybe. A várost továbbra sem érzi otthonának ellenben az erdő mélyén messze, de nem elég távol ott van, ami valaha az volt. Meg kell védenie, ennyivel tartozik törzsének.
Ugyanakkor megígérte, hogy marad, hogy nem sodorja magát veszélybe. Ám annak az ígéretnek a feltétele volt, hogy mellette marad a hím. A károgó hang kifigurázva az egészet, feleleveníti az előző estét. Az ölelés, a csók, amivel a mélységi fogadta, majd a vita, a veszekedés, a hím üvöltő hangja. Erőt vesz magán és visszapislogj a szeme sarkába gyűlt nedvességet. Hat nap. Talán titokban visszamehetne majd a Szegénynegyed szélére, ahol kis bérelt ház van, és titkon meglesse a mélységit, ha az egyáltalán visszatér oda. De minek látni, hogy végül úgyis magára marad a lány? Miért akarja még mindig halogatni az indulást, holott két nappal azelőtt az aggódás és féltés még előre hajtotta. Mégis, mitévő legyen most? Lejjebb süllyed a padon, akárcsak lelke és tudata a kétségbeesés süppedős mocsarában.*
2992. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:03:08
Üzenet elküldve: 2015-12-15 16:03:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 172
Játékstílus: Vakmerő
//Viaka, Kondhor//
*Elkezdődött volna az apokalipszis? Kezdetét vette a világ pusztulása? Mikor Myna mondta, hogy holtak járkálnak ide, s tova a karavánpihenőben, csak jót nevetett, végül a szegénynegyedben is ezt rebesgették, mikor a fogadóba ment, majd mikor kilépett a főtérre, maguk a város vezetői jelentették ezt ki, már kezdte komolyan venni a dolgot. És a kikötőben is? Ez tényleg a világvége.
A legtöbb ember ilyenkor fejvesztve menekül a pincékbe, messzi tájakra, vagy a halálba.
Vannak, akik ilyenkor imádkoznak isteneikhez, és vannak, akik harcolni mennek.
És vannak, akik a harc előtt előbb informálódnak egy kicsit.
Mint Felthys.
A szőke jelenés betoppan a templomba. Elméletileg a mágusok elszaporodtak, és jogos, annyi van belőlük, mint a szúnyog. És a mágusok nagy hatalmú személyek, és bár ő semmit nem tud a varázslásról, az biztos, hogy van valami spéci varázslatuk, amivel meg tudják lesni, mi van délen, vagy északon. Legalábbis Felthys szerint.
Szóval hősünk belép az épületbe. Nincs valami világos, és így, félig rossz szemmel (mert ugye egyik szemével elég gázul lát, hála az óriáspóknak) még nehezebb tájékozódni. De nem olyan nehéz, hogy itt szenvedjen, meg verje a nyálát, csak jobban oda kell figyelnie.
Az odafigyelésnek hamar gyümölcse is akad, bár nem a várt módon; egy ismerős lány alakja bontakozik ki előtte. Meghúzódik a sötétben, mert nem igazán tudja, honnan ismerős, szóval előtte jobb agyalni. Hogy nézne már ki, ha ő kérdezné meg, hogy mégis honnan ismeri?
A lányhoz csatlakozik egy ork is, amit jól meg is csodál, elég ritka, sőt, talán soha nem is történt ilyen, hogy egy ork a templomban lófráljon. Talán zsebtolvaj, vagy ilyesmi. Az sokkal hihetőbb egy zöldről. És ami a legjobb, még az is beugrik, hogy néhány napja látta a csajszit, a drágakőkeresésen.
Szóval most már kilép a homályból. Itt az ideje megmenteni egy szépséges nőt (akiről nem tudja, hogy a félhúga, de annyi baj legyen). Hamar ott is terem az ork és a lány mellett, meglibbentve halványkék köpenyét, ami ma felvett, hogy láthatóvá tegye mesterkardját. Legfőképp az orknak, hogy csak semmi piszkos trükk.*
- Lám, újra találkozunk! Mondd, jutottatok valamire drágakőügyben?
*Közben lopva az orkra sandít, hátha ő is érti a dolgot, és nem csak holmi tolvajpalánta, hanem beavatott társ. Ki tudja?*
*Elkezdődött volna az apokalipszis? Kezdetét vette a világ pusztulása? Mikor Myna mondta, hogy holtak járkálnak ide, s tova a karavánpihenőben, csak jót nevetett, végül a szegénynegyedben is ezt rebesgették, mikor a fogadóba ment, majd mikor kilépett a főtérre, maguk a város vezetői jelentették ezt ki, már kezdte komolyan venni a dolgot. És a kikötőben is? Ez tényleg a világvége.
A legtöbb ember ilyenkor fejvesztve menekül a pincékbe, messzi tájakra, vagy a halálba.
Vannak, akik ilyenkor imádkoznak isteneikhez, és vannak, akik harcolni mennek.
És vannak, akik a harc előtt előbb informálódnak egy kicsit.
Mint Felthys.
A szőke jelenés betoppan a templomba. Elméletileg a mágusok elszaporodtak, és jogos, annyi van belőlük, mint a szúnyog. És a mágusok nagy hatalmú személyek, és bár ő semmit nem tud a varázslásról, az biztos, hogy van valami spéci varázslatuk, amivel meg tudják lesni, mi van délen, vagy északon. Legalábbis Felthys szerint.
Szóval hősünk belép az épületbe. Nincs valami világos, és így, félig rossz szemmel (mert ugye egyik szemével elég gázul lát, hála az óriáspóknak) még nehezebb tájékozódni. De nem olyan nehéz, hogy itt szenvedjen, meg verje a nyálát, csak jobban oda kell figyelnie.
Az odafigyelésnek hamar gyümölcse is akad, bár nem a várt módon; egy ismerős lány alakja bontakozik ki előtte. Meghúzódik a sötétben, mert nem igazán tudja, honnan ismerős, szóval előtte jobb agyalni. Hogy nézne már ki, ha ő kérdezné meg, hogy mégis honnan ismeri?
A lányhoz csatlakozik egy ork is, amit jól meg is csodál, elég ritka, sőt, talán soha nem is történt ilyen, hogy egy ork a templomban lófráljon. Talán zsebtolvaj, vagy ilyesmi. Az sokkal hihetőbb egy zöldről. És ami a legjobb, még az is beugrik, hogy néhány napja látta a csajszit, a drágakőkeresésen.
Szóval most már kilép a homályból. Itt az ideje megmenteni egy szépséges nőt (akiről nem tudja, hogy a félhúga, de annyi baj legyen). Hamar ott is terem az ork és a lány mellett, meglibbentve halványkék köpenyét, ami ma felvett, hogy láthatóvá tegye mesterkardját. Legfőképp az orknak, hogy csak semmi piszkos trükk.*
- Lám, újra találkozunk! Mondd, jutottatok valamire drágakőügyben?
*Közben lopva az orkra sandít, hátha ő is érti a dolgot, és nem csak holmi tolvajpalánta, hanem beavatott társ. Ki tudja?*
2991. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-15 15:01:53
Üzenet elküldve: 2015-12-15 15:01:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Templom//
*Frissen feltöltődve a reggeli harmatban érkezik immáron céltudatosan a templomhoz. Fekete vastag kabátjában érkezik, fekete bélelt bőrnadrágjában, bélelt bőrcsizmában, kesztyűben és sálban bebugyolálva. Elég fázós típus ezért szeret jól felöltözködni főleg a téli vagy hidegebb időszakokban. A szélesedő utcákon keresztül átjőve egyszer csak feltűnik már végre a templom robosztus épülete. Ezen a környéken a házak már igen szépnek mondhatók és feltehetően a gazdagabb rétegek költöztek közvetlen a templom szomszédságába. A nehézkes és kissé talán nyikorgó faajtaja nyitva áll és várja a tanulni vágyókat. Ezért érkezett mai s a gnóm. Bár mestere oktatja őt a gazdagnegyedben szeret még önszorgalomból egy kicsit rátanulni, hogy minél hamarabb elsajátíthassa a mágia minden fortélyát. Pár lépcsőfokot megtesz s a kisebb küszöböt is átlépve belép a templom belső terébe. A félhomályban széttekint és megszemléli az a pár lelkes tanulót és csuhást akik a mágia fortélyait gyakorolgatják éppen. Néhány gyertya már ég melyek a beszűrődő fényekkel együtt már a látáshoz elégséges fényt biztosítanak. A fából készült padok mellett elsétál és a faragott oszlopokat egy röpke pillanatig megcsodálja majd tovább halad. A kőből készült szobrok mellett is elsétál melyeket most a változatosság kedvéért nem csodál meg. Egyenesen a hatalmas középen lévő kőoltárhoz sétál. A fényeszöld színű anyagot megtapogatja és kicsit jobban meg is nézi magának. Táskájából egy darab papírt és grafitot vesz elő majd az oltárt elkezdi rá lerajzolni.*
*Igyekszik minél élethűbben lerajzolni az oltárt, hogy egy jobban kinéző tervrajza mindig legyen róla. Szereti igen részletesen lerajzolni a különleges dolgokat amiket aztán a későbbiekben felhasználhat. Időközben jönnek mennek a csuhások akik néhány pillanatig megnézik, hogy mire is készül a gnóm közvetlen az oltár közelében. Mikor látják, hogy csak rajzol megnyugodnak, hogy nem vandálkodásról van szó így hagyják tovább dolgozni. Sajnos csupán egy fekete és fehér rajzot tud készíteni az oltárról de a semminél ez is jobb.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.15 15:52:59, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
//Templom//
*Frissen feltöltődve a reggeli harmatban érkezik immáron céltudatosan a templomhoz. Fekete vastag kabátjában érkezik, fekete bélelt bőrnadrágjában, bélelt bőrcsizmában, kesztyűben és sálban bebugyolálva. Elég fázós típus ezért szeret jól felöltözködni főleg a téli vagy hidegebb időszakokban. A szélesedő utcákon keresztül átjőve egyszer csak feltűnik már végre a templom robosztus épülete. Ezen a környéken a házak már igen szépnek mondhatók és feltehetően a gazdagabb rétegek költöztek közvetlen a templom szomszédságába. A nehézkes és kissé talán nyikorgó faajtaja nyitva áll és várja a tanulni vágyókat. Ezért érkezett mai s a gnóm. Bár mestere oktatja őt a gazdagnegyedben szeret még önszorgalomból egy kicsit rátanulni, hogy minél hamarabb elsajátíthassa a mágia minden fortélyát. Pár lépcsőfokot megtesz s a kisebb küszöböt is átlépve belép a templom belső terébe. A félhomályban széttekint és megszemléli az a pár lelkes tanulót és csuhást akik a mágia fortélyait gyakorolgatják éppen. Néhány gyertya már ég melyek a beszűrődő fényekkel együtt már a látáshoz elégséges fényt biztosítanak. A fából készült padok mellett elsétál és a faragott oszlopokat egy röpke pillanatig megcsodálja majd tovább halad. A kőből készült szobrok mellett is elsétál melyeket most a változatosság kedvéért nem csodál meg. Egyenesen a hatalmas középen lévő kőoltárhoz sétál. A fényeszöld színű anyagot megtapogatja és kicsit jobban meg is nézi magának. Táskájából egy darab papírt és grafitot vesz elő majd az oltárt elkezdi rá lerajzolni.*
*Igyekszik minél élethűbben lerajzolni az oltárt, hogy egy jobban kinéző tervrajza mindig legyen róla. Szereti igen részletesen lerajzolni a különleges dolgokat amiket aztán a későbbiekben felhasználhat. Időközben jönnek mennek a csuhások akik néhány pillanatig megnézik, hogy mire is készül a gnóm közvetlen az oltár közelében. Mikor látják, hogy csak rajzol megnyugodnak, hogy nem vandálkodásról van szó így hagyják tovább dolgozni. Sajnos csupán egy fekete és fehér rajzot tud készíteni az oltárról de a semminél ez is jobb.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.15 15:52:59, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
2990. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-15 11:13:02
Üzenet elküldve: 2015-12-15 11:13:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Kondhor//
*Nem számolta, meddig bújt könyveket, meg tekercseket a templom másik részében, vagy meddig próbálta a fejét tágítani a csuhás, az azonban biztos, hogy egy egész estés mulatság nem fárasztja le ennyire. Próbálja feldolgozni a megannyi régi új információt, ismétlést, fejtágítást, de idő kell, amíg leülepedik, és csillapodik a zsongás. Ezért is örült, hogy mára vége a leckének és szusszanhat is egyet.
Az egyik padra telepedve, fejét hátra engedve pihen, mintha csak a mennyezetet nézné hosszú perceken keresztül, mert az olyan érdekes. Nem kérdéses, nagy fába vágta a fejszéjét, de végig fog menni a maga által kijelölt ösvényen. Mert konok, mert ezt akarja, és mert vonzza a hatalom. Márpedig ha sikerrel jár, akkor fürödhet majd benne. Valamikor, a távoli jövőben, hiszen most még az alapokkal küzd. Ezt egy lemondó sóhajjal konstatálja, amihez persze szükségleteik feje normális tartása is. Éppen jókor, ugyanis egy ork szemeli ki információ forrásnak. Kissé azért felvonja a szemöldökét meglepetésében, nem hitte volna, hogy pont egy zöldbőrűvel hozza össze a sors a Templom falain belül.*
- Üdv! Hát hogyne, egyszerű embereknek is szabad a bejárás. Sőt, egyszerű elfeknek, félvéreknek, törpöknek, mélységieknek, meg orkoknak is. Gondolom, ha beférnek az óriások, akkor nekik is. Habár be kell valljam, nem hittem volna, hogy... *Hogy is fogalmazhatná ezt meg szépen? Egy ostobának tartott faj gyermek lépi át a mágia egyik központjának kapuját?*... nos, egy ork ide akarna jönni. *Néz kissé furcsálkodva a zöldbőrűre, készülve arra, hogy kérdése talán kissé felpaprikázza az ismeretlent.*
*Nem számolta, meddig bújt könyveket, meg tekercseket a templom másik részében, vagy meddig próbálta a fejét tágítani a csuhás, az azonban biztos, hogy egy egész estés mulatság nem fárasztja le ennyire. Próbálja feldolgozni a megannyi régi új információt, ismétlést, fejtágítást, de idő kell, amíg leülepedik, és csillapodik a zsongás. Ezért is örült, hogy mára vége a leckének és szusszanhat is egyet.
Az egyik padra telepedve, fejét hátra engedve pihen, mintha csak a mennyezetet nézné hosszú perceken keresztül, mert az olyan érdekes. Nem kérdéses, nagy fába vágta a fejszéjét, de végig fog menni a maga által kijelölt ösvényen. Mert konok, mert ezt akarja, és mert vonzza a hatalom. Márpedig ha sikerrel jár, akkor fürödhet majd benne. Valamikor, a távoli jövőben, hiszen most még az alapokkal küzd. Ezt egy lemondó sóhajjal konstatálja, amihez persze szükségleteik feje normális tartása is. Éppen jókor, ugyanis egy ork szemeli ki információ forrásnak. Kissé azért felvonja a szemöldökét meglepetésében, nem hitte volna, hogy pont egy zöldbőrűvel hozza össze a sors a Templom falain belül.*
- Üdv! Hát hogyne, egyszerű embereknek is szabad a bejárás. Sőt, egyszerű elfeknek, félvéreknek, törpöknek, mélységieknek, meg orkoknak is. Gondolom, ha beférnek az óriások, akkor nekik is. Habár be kell valljam, nem hittem volna, hogy... *Hogy is fogalmazhatná ezt meg szépen? Egy ostobának tartott faj gyermek lépi át a mágia egyik központjának kapuját?*... nos, egy ork ide akarna jönni. *Néz kissé furcsálkodva a zöldbőrűre, készülve arra, hogy kérdése talán kissé felpaprikázza az ismeretlent.*
2989. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-15 05:44:28
Üzenet elküldve: 2015-12-15 05:44:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
* A friss emlékek miatt kissé zavart, amikor belép a templomba, ám kénytelen, hisz ő most egy tanító, s fejlesztenie kell a képességeit. Tekintete a templomot fürkészi, igyekezvén felidézni a helyet, ahol megütköztek az Eefa mester által életre keltett szörnyeteggel. Szerencsére nyoma sem maradt, s most ismét látogatok halk léptei és elsuttogott szavai töltik meg az épületet. Drayen egyenesen a kőnyvtár felé veszi az irányt, hogy átlapozza, s lemásolja azokat az iratokat, amelyek a földmágia alapjaival kapcsolatosak. *
- Gyere fiam, erre lesznek.
* Mondja nekinaz egyik pap, miután a segítségét kérte. Némi sétálás és polcok közötti bolyongás után leli meg a szükséges iratokat. Tollat, s tintát ragad, hogy mihamaabb végezhessen ezzel a feladattal. *
- Gyere fiam, erre lesznek.
* Mondja nekinaz egyik pap, miután a segítségét kérte. Némi sétálás és polcok közötti bolyongás után leli meg a szükséges iratokat. Tollat, s tintát ragad, hogy mihamaabb végezhessen ezzel a feladattal. *
2988. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-15 00:53:15
Üzenet elküldve: 2015-12-15 00:53:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*A finnyogó elf lány csak a pofákat vágja, de ezzel már rég nem lehet kiborítani Kriyont - vágtak rá a ribik épp elég pofát élete során. Amikor Loka becsukja a szemét, Kriyon Avalijára kacsint és elhúzza a szeme előtt párszor a kezét, jelezve: elf kísérőjük nem teljesen százas.*
~ Nem baj, nem láttam még normális mágust. Talán lesz belőle valami... de még jobb lenne, ha Taitos megtanítaná azt az altatóvarázslatot, aztán jól megsunáznám, mielőtt felébred! Vagy közben, hehe. ~ *széles bájvigyort ereszt meg a szemét éppen kinyitó lány felé és még csak nem is igen próbálja leplezni gondolatait. De nem ám.*
- Enni? Ó, igen. Megjött az étvágyam, szivi, azám! *nyalja meg a szája szélét.*
- Falnék valamit... ja. *húzogatja a szemöldökét hangsúlyosan, aztán körbepillant.*
- De most elég a smúzból! Egy kicsit fejlesztenem kell a tüzes dolgaim, bezony. Magam leszek a forró vihar, kislányok, meglátjátok! Forró, hosszú tűzoszlop... ja! *nagyon elégedett magával, de tényleg. Ezért már érdemes volt felkelni ma is.*
*A finnyogó elf lány csak a pofákat vágja, de ezzel már rég nem lehet kiborítani Kriyont - vágtak rá a ribik épp elég pofát élete során. Amikor Loka becsukja a szemét, Kriyon Avalijára kacsint és elhúzza a szeme előtt párszor a kezét, jelezve: elf kísérőjük nem teljesen százas.*
~ Nem baj, nem láttam még normális mágust. Talán lesz belőle valami... de még jobb lenne, ha Taitos megtanítaná azt az altatóvarázslatot, aztán jól megsunáznám, mielőtt felébred! Vagy közben, hehe. ~ *széles bájvigyort ereszt meg a szemét éppen kinyitó lány felé és még csak nem is igen próbálja leplezni gondolatait. De nem ám.*
- Enni? Ó, igen. Megjött az étvágyam, szivi, azám! *nyalja meg a szája szélét.*
- Falnék valamit... ja. *húzogatja a szemöldökét hangsúlyosan, aztán körbepillant.*
- De most elég a smúzból! Egy kicsit fejlesztenem kell a tüzes dolgaim, bezony. Magam leszek a forró vihar, kislányok, meglátjátok! Forró, hosszú tűzoszlop... ja! *nagyon elégedett magával, de tényleg. Ezért már érdemes volt felkelni ma is.*
2987. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:50:59
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:50:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Viaka//
*Kondhort nem kötik le a könyvtárban porosodó régi kötetek, inkább felmegy a szintén régi, rozoga lépcsőn, hogy aztán felérjen a templomba. Nagy és tágas építmény. Sok mágusokat ábrázoló kőszobor van itt, de Kondhor egyik egyikőjüket sem ismeri fel.* ~Szóval ide járnak varázsolni tanulni. Hát, az se lesz az én kedvenvem az biztos, akármilyen okos is vagyok fajtársaim között. Nem is tudom hogyan tudják azt megcsinálni. Fényt lőni a kezükből? De egyáltalán szabad itt egyszerű embereknek tartózkodni? Főleg az én fajtámból.~ *Oda is megy egy fiatal nőhöz megkérdezni, hogy itt lehet-e.*
-Elnézést! Szabad egyszerű embereknek itt tartózkodni?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.14 23:19:20, a következő indokkal:
A helyszínleírásnak és játékvilágnak ellenmondó részletek javítása, törlése.
*Kondhort nem kötik le a könyvtárban porosodó régi kötetek, inkább felmegy a szintén régi, rozoga lépcsőn, hogy aztán felérjen a templomba. Nagy és tágas építmény. Sok mágusokat ábrázoló kőszobor van itt, de Kondhor egyik egyikőjüket sem ismeri fel.* ~Szóval ide járnak varázsolni tanulni. Hát, az se lesz az én kedvenvem az biztos, akármilyen okos is vagyok fajtársaim között. Nem is tudom hogyan tudják azt megcsinálni. Fényt lőni a kezükből? De egyáltalán szabad itt egyszerű embereknek tartózkodni? Főleg az én fajtámból.~ *Oda is megy egy fiatal nőhöz megkérdezni, hogy itt lehet-e.*
-Elnézést! Szabad egyszerű embereknek itt tartózkodni?
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.12.14 23:19:20, a következő indokkal:
A helyszínleírásnak és játékvilágnak ellenmondó részletek javítása, törlése.
2986. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-14 20:49:49
Üzenet elküldve: 2015-12-14 20:49:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Marcona pillantással néz a lányra. ~Hogy mi? Elvesztette az emlékeit? Ez a kettő lehet még annál is problémásabb, mint először gondoltam.~ Az apró észrevételt azonban kimondott szó nélkül hagyja. Nincs hozzá semmi köze, és arra sem vágyik, hogy pátyolgatnia kelljen valami amnéziás széplelket.
Elhúzza a száját és várja Kriyon válaszát. Ő az ügyeletes tanítóbácsi, Lokának nem posztja válaszolni az emberlány buta kérdéseire.
Összességében azonban kicsit mégis megkönnyebbül. Ha bárki képes a mágiát megtanulni, neki biztosan sikerülnie kell. Nem vallhat kudarcot, ő egy Gorthwen! Még ha a név errefelé nem is jelent semmit. Becsukja a szemét, nagy levegőt vesz. Lassan kifújja és vár, hogy érez-e valamit. Bármit. Bizsergést, zúgást a fejben, még a gyomorkorgás is több lenne, mint amit tapasztal. És ekkor hirtelen felröppennek pillái. Megvan. Hiszen nem érez semmit! Máskor feje tele gondolatokkal. Máskor mindig van valami apróság. Fáradtság, fejfájás, vagy netán izgatottság. Kicsinységek, de vannak. Ám ahogyan itt a Templomnál koncentrál, nem érez semmit. Olyan, mintha hirtelen kifutott volna a testéből minden érzék. ~Erről volna szó? Lehet, hogy mindenki számára másképp működik?~ Oldalra sandít a békaképűre meg a butuskára.*
- Enni akartok? *Olyan különösmód ejti a szavakat, hogy az „enni” rész hangsúlyából bárki, aki hallja rögtön elveszítse minden étvágyát. Az utikoszt ugyan neki sem volt ínyére, és örömmel venné, ha útba ejthetnének egy jobbfajta fogadód. De csak miután itt végeztek. Elvégre nem azért jöttek, hogy a hasukat tömjék.*
*Marcona pillantással néz a lányra. ~Hogy mi? Elvesztette az emlékeit? Ez a kettő lehet még annál is problémásabb, mint először gondoltam.~ Az apró észrevételt azonban kimondott szó nélkül hagyja. Nincs hozzá semmi köze, és arra sem vágyik, hogy pátyolgatnia kelljen valami amnéziás széplelket.
Elhúzza a száját és várja Kriyon válaszát. Ő az ügyeletes tanítóbácsi, Lokának nem posztja válaszolni az emberlány buta kérdéseire.
Összességében azonban kicsit mégis megkönnyebbül. Ha bárki képes a mágiát megtanulni, neki biztosan sikerülnie kell. Nem vallhat kudarcot, ő egy Gorthwen! Még ha a név errefelé nem is jelent semmit. Becsukja a szemét, nagy levegőt vesz. Lassan kifújja és vár, hogy érez-e valamit. Bármit. Bizsergést, zúgást a fejben, még a gyomorkorgás is több lenne, mint amit tapasztal. És ekkor hirtelen felröppennek pillái. Megvan. Hiszen nem érez semmit! Máskor feje tele gondolatokkal. Máskor mindig van valami apróság. Fáradtság, fejfájás, vagy netán izgatottság. Kicsinységek, de vannak. Ám ahogyan itt a Templomnál koncentrál, nem érez semmit. Olyan, mintha hirtelen kifutott volna a testéből minden érzék. ~Erről volna szó? Lehet, hogy mindenki számára másképp működik?~ Oldalra sandít a békaképűre meg a butuskára.*
- Enni akartok? *Olyan különösmód ejti a szavakat, hogy az „enni” rész hangsúlyából bárki, aki hallja rögtön elveszítse minden étvágyát. Az utikoszt ugyan neki sem volt ínyére, és örömmel venné, ha útba ejthetnének egy jobbfajta fogadód. De csak miután itt végeztek. Elvégre nem azért jöttek, hogy a hasukat tömjék.*
2985. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-14 11:37:00
Üzenet elküldve: 2015-12-14 11:37:00
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Loka szavaira egy pillanatra megmerevedik, mert nem képzelte, hogy a tudatlan elfnek lesz képe ilyen szöveggel közbeszólni.*
- Csak ha elf vagy. *vigyorodik el válaszul, miközben Avalija felé kacsint.*
- Azt mondják a bölcsek, hogy bárki képes megtanulni a mágiát valamilyen fokig. *lapos pillantás Loka felé, hogy tiszta legyen, hogy bár a bárkibe a nőstény is beletartozik, azért ne legyenek túlzó reményei.*
- De igazán uralni... arra születni kell, mágusnak! *hogy a test vagy a szellem varázsol-e, Kriyon nem tudja, akkoriban már inkább forralt borozni és lányokat hajkurászni járt, mikor ezeket a dolgokat oktatták, és Synmirán meg nem kérdezte meg soha.*
- Szerintem, ha ez az egész tudomány, akkor inkább a testhez van köze. Az agyhoz... már akinek van. *újabb lapos pillantás, mindenki tudja, ki felé.*
- De a mágia a szellemre is hat, ez nyilvánvaló, csak hát a fene se tudja, mi is a szellem tulajdonképpen. *Avalija utolsó kérdésére megvakargat egy pörsenést az állán tanácstalansága jeleként, majd széttárja a kezét.*
- Szerintem a gyomorkorgás annak a jele, hogy éhes vagy. A popsizsibbadás meg... hát, vagy a sok lovaglás, vagy a rüfkéskedés eredménye szokott lenni, hehe. *nem igazán veszi fel a beszólogatást, mert neki működik a dolog. Ha valakinek nem, akkor az legyen az ő baja.*
- Erről jut eszembe, teljesen éhes vagyok.
*Loka szavaira egy pillanatra megmerevedik, mert nem képzelte, hogy a tudatlan elfnek lesz képe ilyen szöveggel közbeszólni.*
- Csak ha elf vagy. *vigyorodik el válaszul, miközben Avalija felé kacsint.*
- Azt mondják a bölcsek, hogy bárki képes megtanulni a mágiát valamilyen fokig. *lapos pillantás Loka felé, hogy tiszta legyen, hogy bár a bárkibe a nőstény is beletartozik, azért ne legyenek túlzó reményei.*
- De igazán uralni... arra születni kell, mágusnak! *hogy a test vagy a szellem varázsol-e, Kriyon nem tudja, akkoriban már inkább forralt borozni és lányokat hajkurászni járt, mikor ezeket a dolgokat oktatták, és Synmirán meg nem kérdezte meg soha.*
- Szerintem, ha ez az egész tudomány, akkor inkább a testhez van köze. Az agyhoz... már akinek van. *újabb lapos pillantás, mindenki tudja, ki felé.*
- De a mágia a szellemre is hat, ez nyilvánvaló, csak hát a fene se tudja, mi is a szellem tulajdonképpen. *Avalija utolsó kérdésére megvakargat egy pörsenést az állán tanácstalansága jeleként, majd széttárja a kezét.*
- Szerintem a gyomorkorgás annak a jele, hogy éhes vagy. A popsizsibbadás meg... hát, vagy a sok lovaglás, vagy a rüfkéskedés eredménye szokott lenni, hehe. *nem igazán veszi fel a beszólogatást, mert neki működik a dolog. Ha valakinek nem, akkor az legyen az ő baja.*
- Erről jut eszembe, teljesen éhes vagyok.
2984. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-12 21:34:39
Üzenet elküldve: 2015-12-12 21:34:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*A társai között, lassan már tapintható feszültséget épp úgy nem hajlandó észrevenni, mint Kryion illetlen szavait. Remélve ezzel semmissé teheti mindkettőt.
Örül nagyon, hogy végül is nem annak minősítik kérdését, minek maga érzi: Butaságnak. Mosolyog is egy sort a dicséretre. És a létező legfigyelmesebb pillantásokkal, gyakori biccentéssel díjazza a fél-elf okító szavait.
Holott nem érez magában semmit zsenge kora óta, bár lehet itt a test számít, nem a szellem. Lapu gyerekkoráról azonban nincsenek emlékei. Aggasztó.
Bólogat serényen a régi időkre, holott ez eddig, ez pont nem tudta.
Kérdezne máris, de Kryion utasítása nem hagyja. A megszólítást zokon nem veszi, az is van olyan jó, mint a Béka, vagy a Lapu. Inkább cselekszik szófogadóan. Kezeit maga előtt kinyújtva, mint vak a kuplerájban igyekszik rámarkolni a legdúsabb csöcsökre. Illetve elkapni a mágia láthatatlan fonalát. Óvatosan körözve karjaival ide-oda, még szemét is lehunyja a nagy koncentrálásban, de semmi. Nem bizsereg sehol. Kicsit a feneke, de az inkább lehet a lovaglás hatása.
ejti is le két kezét, és nyitja zöldjeit, bánatosan függesztve tekintetét a férfire.*
-Nem érzem. A testünknek kell mágiával születnie, vagy a szellemünknek? Akinek nincs hozzá eleve érzéke, az is megtanulhatja? A gyomorkorgás, popsi zsibbadás koncentrálás közben már jó jel? Lehet azért nem megy mert elvesztettem az emlékeim?
*Pislog hol a nőre, hol a félvérre, inkább utóbbit tüntetve ki figyelmével.*
*A társai között, lassan már tapintható feszültséget épp úgy nem hajlandó észrevenni, mint Kryion illetlen szavait. Remélve ezzel semmissé teheti mindkettőt.
Örül nagyon, hogy végül is nem annak minősítik kérdését, minek maga érzi: Butaságnak. Mosolyog is egy sort a dicséretre. És a létező legfigyelmesebb pillantásokkal, gyakori biccentéssel díjazza a fél-elf okító szavait.
Holott nem érez magában semmit zsenge kora óta, bár lehet itt a test számít, nem a szellem. Lapu gyerekkoráról azonban nincsenek emlékei. Aggasztó.
Bólogat serényen a régi időkre, holott ez eddig, ez pont nem tudta.
Kérdezne máris, de Kryion utasítása nem hagyja. A megszólítást zokon nem veszi, az is van olyan jó, mint a Béka, vagy a Lapu. Inkább cselekszik szófogadóan. Kezeit maga előtt kinyújtva, mint vak a kuplerájban igyekszik rámarkolni a legdúsabb csöcsökre. Illetve elkapni a mágia láthatatlan fonalát. Óvatosan körözve karjaival ide-oda, még szemét is lehunyja a nagy koncentrálásban, de semmi. Nem bizsereg sehol. Kicsit a feneke, de az inkább lehet a lovaglás hatása.
ejti is le két kezét, és nyitja zöldjeit, bánatosan függesztve tekintetét a férfire.*
-Nem érzem. A testünknek kell mágiával születnie, vagy a szellemünknek? Akinek nincs hozzá eleve érzéke, az is megtanulhatja? A gyomorkorgás, popsi zsibbadás koncentrálás közben már jó jel? Lehet azért nem megy mert elvesztettem az emlékeim?
*Pislog hol a nőre, hol a félvérre, inkább utóbbit tüntetve ki figyelmével.*
2983. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-12 12:22:30
Üzenet elküldve: 2015-12-12 12:22:30
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A templomon áthaladva fel sem tekint a sok eszeveszetten gyakorlatozó ifjúra, akik a vész közeledtével egyre másra, igyekeznek még hatásosabb és erősebb mágiájukat érvényesíteni. Egy pillanat erejéig azonban még is megáll, hiszen elgondolkodik, vajon mi az, amely ilyen nagy ösztönzést adhat embereknek, hogy megmentsenek valamit, ami lehet, hogy soha nem volt, vagy soha nem lesz az övék.* ~ Elnézve ezt a sok buzgó kis létezőt, vajon mi hajtja őket arra, hogy ezt a várost megmentsék? Mi az ami mozgatja őket, hogy a kövekből és fákból emelt viskókat és palotákat óvják? Rátekintve erre a népségre, nem hinném, hogy a leggazdagabbak lennének a városban vagy, hogy a legtehetősebb családok sarjai lennének. Mégis úgy edzenek, és úgy gyakorolnak, mintha a sajátjukat kellene megóvniuk. Mindeközben nem tesznek mást, mit hogy korrupt elnyomóik lopott vagyonát védik úgy, hogy közben fogalmuk sincs az egészről. Odadobják életüket egy városnak, ami talán csak akkor nevezhető annak, ha a puszta empirikus valóságát nézzük. ~ *Egy apró fintor és undor ül ki a gnóm tekintetére, amely nem jellemző rá.* ~ Megtehetné ez a csőcselék, hogy elmenekül a környékről és nem dobja oda az életét és idejét a saját láthatatlan ellenségének. Mert ha azt hiszik, hogy a holtak serege az igazi vész akkor nagyon tévednek! Az igazi veszedelem a rothadó város. Az a város, amelynek urai, mocsarat csináltak belőle. A számtalan széthúzó érdek és következetlen döntés, a kiskirályként uralkodó tartományvezetők. Hm. Ettől olyan szánalmas ez a látvány. ~ *Még egy percig időzik a templom egyik oszlopánál, majd továbbindul a kijárat felé.* ~ Ha mondjuk. tegyük fel. Valami nemes indok vezérelné, őket akkor megérteném őket. De, hogy nemes indok vezéreljen valakit, hogy a gonoszok hatalmát óvja, az cseppet sem nemes. Inkább ostoba! Remélem a holtak hada kicsit tisztába teszi ezt az alvó várost, hogy valami új következzen belőle. ~ *A bajsza alatt morogva éri el a kijáratot, majd a kapuban állva vesz egy nagy levegőt és a temető felé indul komótos léptekkel.*
*A templomon áthaladva fel sem tekint a sok eszeveszetten gyakorlatozó ifjúra, akik a vész közeledtével egyre másra, igyekeznek még hatásosabb és erősebb mágiájukat érvényesíteni. Egy pillanat erejéig azonban még is megáll, hiszen elgondolkodik, vajon mi az, amely ilyen nagy ösztönzést adhat embereknek, hogy megmentsenek valamit, ami lehet, hogy soha nem volt, vagy soha nem lesz az övék.* ~ Elnézve ezt a sok buzgó kis létezőt, vajon mi hajtja őket arra, hogy ezt a várost megmentsék? Mi az ami mozgatja őket, hogy a kövekből és fákból emelt viskókat és palotákat óvják? Rátekintve erre a népségre, nem hinném, hogy a leggazdagabbak lennének a városban vagy, hogy a legtehetősebb családok sarjai lennének. Mégis úgy edzenek, és úgy gyakorolnak, mintha a sajátjukat kellene megóvniuk. Mindeközben nem tesznek mást, mit hogy korrupt elnyomóik lopott vagyonát védik úgy, hogy közben fogalmuk sincs az egészről. Odadobják életüket egy városnak, ami talán csak akkor nevezhető annak, ha a puszta empirikus valóságát nézzük. ~ *Egy apró fintor és undor ül ki a gnóm tekintetére, amely nem jellemző rá.* ~ Megtehetné ez a csőcselék, hogy elmenekül a környékről és nem dobja oda az életét és idejét a saját láthatatlan ellenségének. Mert ha azt hiszik, hogy a holtak serege az igazi vész akkor nagyon tévednek! Az igazi veszedelem a rothadó város. Az a város, amelynek urai, mocsarat csináltak belőle. A számtalan széthúzó érdek és következetlen döntés, a kiskirályként uralkodó tartományvezetők. Hm. Ettől olyan szánalmas ez a látvány. ~ *Még egy percig időzik a templom egyik oszlopánál, majd továbbindul a kijárat felé.* ~ Ha mondjuk. tegyük fel. Valami nemes indok vezérelné, őket akkor megérteném őket. De, hogy nemes indok vezéreljen valakit, hogy a gonoszok hatalmát óvja, az cseppet sem nemes. Inkább ostoba! Remélem a holtak hada kicsit tisztába teszi ezt az alvó várost, hogy valami új következzen belőle. ~ *A bajsza alatt morogva éri el a kijáratot, majd a kapuban állva vesz egy nagy levegőt és a temető felé indul komótos léptekkel.*
2982. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-11 22:58:39
Üzenet elküldve: 2015-12-11 22:58:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
*Utolsó lépte némi port ver fel, amint megáll a Templom előtt. Nagy levegőt vesz, majd felnéz a torony csúcsára.*
~Vajon emlékszem-e még a teljes szövegre?~
*Erőt vesz magán és elindul. Átlép az alacsony küszöbön, de meg is áll. A hirtelen félhomály vakságot idéz élő, alig lát az orránál tovább, több pillanatig. Beljebb hatol és helyet foglal a legközelebbi padon. Térdeire görnyed, kezeit összekulcsolja és rákezd egy ősi, hagyományos rigmusra, fennhangon.*
-Legek Ura, ki tartasz mozgásban mindent,
Szentséges neved tartson össze minket...
~Sajnálom, ehhez több idő kell, nem emlékszem teljesen.~ *Hirtelen félbehagyja, mert rádöbben, hogy amit nem gyakorol elég sokszor, azt bizony elfelejti.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.11 23:09:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~Vajon emlékszem-e még a teljes szövegre?~
*Erőt vesz magán és elindul. Átlép az alacsony küszöbön, de meg is áll. A hirtelen félhomály vakságot idéz élő, alig lát az orránál tovább, több pillanatig. Beljebb hatol és helyet foglal a legközelebbi padon. Térdeire görnyed, kezeit összekulcsolja és rákezd egy ősi, hagyományos rigmusra, fennhangon.*
-Legek Ura, ki tartasz mozgásban mindent,
Szentséges neved tartson össze minket...
~Sajnálom, ehhez több idő kell, nem emlékszem teljesen.~ *Hirtelen félbehagyja, mert rádöbben, hogy amit nem gyakorol elég sokszor, azt bizony elfelejti.*
A hozzászólást Wylen (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.12.11 23:09:29, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
2981. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2015-12-11 19:35:16
Üzenet elküldve: 2015-12-11 19:35:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Edző és gólyatábor //
*Félnie korántsem kell az elf nőnek, a rátarti kis pöcegödör-töltelék korántsem változott az út alatt. És habár láthatóan fáradt ahogy mindnyájan, nem átall lesújtó pillantásokat és megjegyzéseket eregetni Loka felé. Szerencsére ő is túl fáradt ahhoz, hogy ezt most felvegye, így csak karba teszi kezét és elkezd sétálgatni, nem túlságosan eltávolodva a másik kettőtől. Közben nézelődik, lábával bele-belerúg egy kavicsba, egyszóval; próbálja tettetni, hogy mennyire nem érdekli Kriyon okoskodása. Lapu másfelől viszont aggodalmasnak tűnik. ~Mióta tanulhat egyáltalán mágiát?~ Méri végig az elf egy futó pillantással a lánykát, majd tovább hallgatja a félvér szónoklatát. Az üres fecsegésben persze fellelni néhány értelmes betűt is, ami meglepőmód információhalmazzá áll össze.
Mikor a férfi koncentrációt mímel, Loka csak a szemét forgatja és háttal fordul neki. A következőket pedig már végképp alig bírja ép ésszel. ~Vajon képes anélkül összerakni egy mondatot, hogy valamilyen alpáriság ne lenne benne?~
De vajon mennyire igaz az, amit a fél-elf mond? Loka a tenyerére néz, néhányszor kinyitja és összecsukja. Muszáj, hogy legyen benne ebből az érzékből. Affinitás, úgy hívták. Ha nem lenne, a fehér hajú nem tudott volna neki varázslatokat tanítani. Bizsergést viszont sehol nem érez. Sem a fejében, sem más tájékon. Talán, ha megpróbálna varázsolni… De egyik ige, amit tud, sem hasznos jelen pillanatban. Pedig sokat megadna valami némító varázsért, vagy egy energialövedékért, ami lerepíti ennek a szerencsétlennek a fejét.
Jó darabig nem szólal meg, de végül nem állja, és mégis kérdez.*
- Ennyi? Koncentrálsz és olyan fejet vágsz, mintha az árnyékszéken ülnél? *hűvös pillantásokkal méregeti Kriyont. Nem is tudja, mire számított, talán könyvekre, vagy valami normális útmutatásra.*
*Félnie korántsem kell az elf nőnek, a rátarti kis pöcegödör-töltelék korántsem változott az út alatt. És habár láthatóan fáradt ahogy mindnyájan, nem átall lesújtó pillantásokat és megjegyzéseket eregetni Loka felé. Szerencsére ő is túl fáradt ahhoz, hogy ezt most felvegye, így csak karba teszi kezét és elkezd sétálgatni, nem túlságosan eltávolodva a másik kettőtől. Közben nézelődik, lábával bele-belerúg egy kavicsba, egyszóval; próbálja tettetni, hogy mennyire nem érdekli Kriyon okoskodása. Lapu másfelől viszont aggodalmasnak tűnik. ~Mióta tanulhat egyáltalán mágiát?~ Méri végig az elf egy futó pillantással a lánykát, majd tovább hallgatja a félvér szónoklatát. Az üres fecsegésben persze fellelni néhány értelmes betűt is, ami meglepőmód információhalmazzá áll össze.
Mikor a férfi koncentrációt mímel, Loka csak a szemét forgatja és háttal fordul neki. A következőket pedig már végképp alig bírja ép ésszel. ~Vajon képes anélkül összerakni egy mondatot, hogy valamilyen alpáriság ne lenne benne?~
De vajon mennyire igaz az, amit a fél-elf mond? Loka a tenyerére néz, néhányszor kinyitja és összecsukja. Muszáj, hogy legyen benne ebből az érzékből. Affinitás, úgy hívták. Ha nem lenne, a fehér hajú nem tudott volna neki varázslatokat tanítani. Bizsergést viszont sehol nem érez. Sem a fejében, sem más tájékon. Talán, ha megpróbálna varázsolni… De egyik ige, amit tud, sem hasznos jelen pillanatban. Pedig sokat megadna valami némító varázsért, vagy egy energialövedékért, ami lerepíti ennek a szerencsétlennek a fejét.
Jó darabig nem szólal meg, de végül nem állja, és mégis kérdez.*
- Ennyi? Koncentrálsz és olyan fejet vágsz, mintha az árnyékszéken ülnél? *hűvös pillantásokkal méregeti Kriyont. Nem is tudja, mire számított, talán könyvekre, vagy valami normális útmutatásra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122