*Nathan nagyot sóhajt, mikor belép a szentély kapuján. "Legalább megmosakodtam, mielőtt idejöttem..." gondolja magában, és a gondolat még önmagát is meglepi. Mi a fenének foglalkozik ő ilyesmivel, hogy mennyire koszos? Sosem érdekelte.
Kicsit megrázkódik, szinte ránehezedik a hatalmas épület rettentő súlya... Úgy dönt, mégis leveszi a kalapját. Göndör, őszes haja vállára omlik, most nem olyan csapzott, mint rendesen. A fal melletti padsor lábazatát követve lépked, számolja is magában. "Egy pad, bal, jobb, egy pad, bal, jobb..." Kínosan érzi magát, pontosan tudja, hamarosan odalép hozzá egy csuhás és kérdőre vonja, mit keres itt.*
- Üdvözöllek, vendég!
*A pap hangja halk, de határozott, Nathan ijedten emeli rá tekintetét... de csak egy mosolygó, kedves arcot lát. Dadogva próbál kipréselni valami köszöntésfélét, amit a pap, látva a gnóm zavarát, félbeszakít.*
- Mi járatban nálunk? Még sosem láttalak itt. Szívesen fogadunk bárki vendéget, és ha tanulni vágysz, nálunk azt is megteheted.
*Nathan hálásan tekint a pap barátságos arcába. Nem is annyira ellenszenves...*
- Nos, atyám, igen. Khm... khm... Szóval szeretnék majd tanulni, igen. Khm... És érdeklődni jöttem be. Mennyibe kerül, izé, miegymás, tudod. Hogy megy ez, meg ilyenek.
*A pap mosolyogva bólint, és néhány mondatban tájékoztatja a gnómot a legfontosabbakról. Nathan elképedve hallgatja, amint a csuhás arról beszél, hogy lemehet a könyvtárba olvasni, tanulni... Eleddig csak besurranni tudott olykor, itt meg arról beszélnek, hogy bemehet. Hüledezve köszön el a paptól, a templomkert felé veszi az irányt.*
A hozzászólást Xierrius (Moderátor) módosította, ekkor: 2011.12.25 12:51:16, a következő indokkal:
Jelek javítása