*Kinartoth magasított sarkú cipellője az oltár körüli részt alaposan megkopogatja, olykor még közelebb is hajol, gyanús rést keresve. Azonban semmit sem vél felfedezni, ami talán érthető is lenne, hiszen a templom éjjel nappal nyitva van a látogatók előtt, s ilyen nyilvános helyen nem rejthetik el a lejárót. A hölgy még azért a falakhoz is odalép, közelebb hajol, ismét rést keresve, ahonnan hűs szellő fújhat járatra utalva, azonban olyat hall meg hirtelen, melyre egyáltalán nem számított.*
- Syam... Te mit keresel itt?
*Mondja hidegen a férfinek, mintha pár éjjellel ezelőtt semmi sem történt volna, s csak egy régi ismerősök lennének. Hangja váratlanul érte, bár ez nem meglepő, hiszen az elfek mindig is észrevétlenül, légiesen tudtak suhanni, s úgy látszik, ez alól ez a férfi sem kivétel.
Az ölelést, s a csókot végképp elutasítja, álljt parancsolva kezét maga elé teszi. Kinartoth fejéből már teljesen kiverte a férfit, s úgy gondolja, hogy ezt helyesen tette. Az ő jelleme túlságosan 'kedves' Kinartoth jelleméhez képest, s mivel nem marad sokáig Lanawin területén, ezért jobbnak látja nem szorosabbra fűzni senkivel sem a kapcsolatot.*
- Igen, valóban keresek valamit, s nyomós okom volt rá, hogy ott hagyjalak, Syam - már csak a te érdekedben is. *kezeit karba teszi, majd tovább lépked a fal mellett szorosan* Nekünk nincs közös jövőnk... Sosem volt, és... Sosem lesz. *mondja hidegen, remélve, hogy ezzel kicsit eltántorítja a másikat* Nem ismerkedni jöttem Arthenior városába. Küldetésem van, amit minél előbb meg kell csinálnom, s az érzelmi hullámok ebben és a megfelelő koncentrációban csak akadályoznak.
*Utóbbi mondatát teljesen komolyan gondolja, s bár valahol mélyen egy szemernyi sajnálat lappang, azt viszont érzéketlensége tökéletes el fogja idővel nyomni. Mondhatni, akkor éjjel azért volt olyan 'kedves', mert akart magának egy kellemes estét Syammal, ami lényegében nem sikerült. Viszont ez már a múlté, s Kinartoth emlékeiből szép lassan kezd is kitörlődni.*
- A villám hasítaná ketté ezt a templomot...
*Szentségel váratlanul magában, majd haragosan ellép a faltól. "Itt nincs semmi! Máshol kell keresnem..." Mondja magában mérgesen, majd a padok közelébe megy, ahol ismét az alanti köveket kémleli, miközben Syamhoz beszél.*
- Azt hiszem, kicsit félreismertél... Nem éppen az vagyok, akinek pár napja mutattam magam.
*Mondja komolyan, hidegen, valami báj mégis ott lapul rejtetten a betűk mögött.*