Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-26 07:48:19
Üzenet elküldve: 2014-11-26 07:48:19
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* A kihívó mosolyra egy kacsintás a válasz. Ő előre szólt, hogy nem egy Pegazus a hely, viszont célnak tökéletesen megfelelő, sőt mivel nem túl kényelmes az ágyuk így attól sem kell félniük, hogy másnap délig aludnának.
Az ágyra felkucorodva nézi min ügyködik Aletai. Az feltűnt számára, hogy valamit keres és igazán kíváncsi arra, hogy mit. Közben választ kap a kérdésére, pihenni kéne de még nem álmos egyikőjük sem. Akkor talán érdemes lesz csak ide a közelbe kisétálni.*
- Mit szólsz a Templomkerthez? *kérdezi miközben már Aletai elindult felé az ajándékkal. Amint a tenyerére teríti a gyöngy nyakéket Ewa érdeklődve hajol felé, két ujjával megforgat egy szürke majd egy fekete színű faragott golyót.*
- Igazán szép. *mondja *Sok munkája lehet benne a fafaragó mesternek. *jegyzi meg.*
- Köszönöm, nagyon szép. *mondja majd hozzáteszi* Ülj le ide és kérlek akaszd a nyakamba. *szól miközben féloldalra fogja a haját várakozón. Van valami meghitt, valami kedves ebben a pillanatban amint a férfi kék szemeire emeli a saját búzavirágszín tekintetét.*
* A kihívó mosolyra egy kacsintás a válasz. Ő előre szólt, hogy nem egy Pegazus a hely, viszont célnak tökéletesen megfelelő, sőt mivel nem túl kényelmes az ágyuk így attól sem kell félniük, hogy másnap délig aludnának.
Az ágyra felkucorodva nézi min ügyködik Aletai. Az feltűnt számára, hogy valamit keres és igazán kíváncsi arra, hogy mit. Közben választ kap a kérdésére, pihenni kéne de még nem álmos egyikőjük sem. Akkor talán érdemes lesz csak ide a közelbe kisétálni.*
- Mit szólsz a Templomkerthez? *kérdezi miközben már Aletai elindult felé az ajándékkal. Amint a tenyerére teríti a gyöngy nyakéket Ewa érdeklődve hajol felé, két ujjával megforgat egy szürke majd egy fekete színű faragott golyót.*
- Igazán szép. *mondja *Sok munkája lehet benne a fafaragó mesternek. *jegyzi meg.*
- Köszönöm, nagyon szép. *mondja majd hozzáteszi* Ülj le ide és kérlek akaszd a nyakamba. *szól miközben féloldalra fogja a haját várakozón. Van valami meghitt, valami kedves ebben a pillanatban amint a férfi kék szemeire emeli a saját búzavirágszín tekintetét.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:43:13
Üzenet elküldve: 2014-11-25 21:43:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewa//
*Hamar kiszúrja Angyal a pihenő férfit. Nagyon helyes, szúrja is! Elvégre nem rossz pasas Aletai, mi sem természetesebb annál, hogy felfigyel rá a lány!*
-Igen, lepakolnék, ha nem nagy gond.
*Tápászkodik fel, s elindul a szoba felé, követve az előtte sétáló lányt, figyelve annak formás hátsóit.*
-Rád bízom. Holnap hosszú napunk lesz, így nem ártana pihenni, de fáradt az nem vagyok. Ha szeretnél kimenni és sétálni egyet, nincs akadálya.
*Mindent Ewa-ért. Az most a jelszava. Emlékezetessé fogja számára tenni az elkövetkező néhány napot. A szobába lépve, nyugodtan konstatálja, hogy kellően szűk a hely ahhoz, hogy ne bírják kikerülni egymást a szobában. Ewa bele is ütközik Aletaiba, aki egy kihívó mosollyal jutalmazza az elf tettét. Szerény hajlék, az egyszer biztos, de könnyen lehet, hogy a közeljövő legkényelmesebb ágyán fognak ma pihenni. A vadon, az erdő egyáltalán nem vicces és főleg nem kényelmes éjszaka.
Most persze a fél-elfnek egészen másfelé járnak a gondolatai, így a kis helység egyik sarkába lepakol, majd az oldaltáskát kinyitva keresgélni kezd.*
-Vettem neked valamit.
*Néhány másodperc keresés után végül előhúzta a vásárolt nyakláncot, miközben nagyon bízott abban, hogy tetszeni fog a lánynak. Odalép Angyal elé, s tenyerére terítve mutatja meg szerzeményét.*
-Milyen?
*Hamar kiszúrja Angyal a pihenő férfit. Nagyon helyes, szúrja is! Elvégre nem rossz pasas Aletai, mi sem természetesebb annál, hogy felfigyel rá a lány!*
-Igen, lepakolnék, ha nem nagy gond.
*Tápászkodik fel, s elindul a szoba felé, követve az előtte sétáló lányt, figyelve annak formás hátsóit.*
-Rád bízom. Holnap hosszú napunk lesz, így nem ártana pihenni, de fáradt az nem vagyok. Ha szeretnél kimenni és sétálni egyet, nincs akadálya.
*Mindent Ewa-ért. Az most a jelszava. Emlékezetessé fogja számára tenni az elkövetkező néhány napot. A szobába lépve, nyugodtan konstatálja, hogy kellően szűk a hely ahhoz, hogy ne bírják kikerülni egymást a szobában. Ewa bele is ütközik Aletaiba, aki egy kihívó mosollyal jutalmazza az elf tettét. Szerény hajlék, az egyszer biztos, de könnyen lehet, hogy a közeljövő legkényelmesebb ágyán fognak ma pihenni. A vadon, az erdő egyáltalán nem vicces és főleg nem kényelmes éjszaka.
Most persze a fél-elfnek egészen másfelé járnak a gondolatai, így a kis helység egyik sarkába lepakol, majd az oldaltáskát kinyitva keresgélni kezd.*
-Vettem neked valamit.
*Néhány másodperc keresés után végül előhúzta a vásárolt nyakláncot, miközben nagyon bízott abban, hogy tetszeni fog a lánynak. Odalép Angyal elé, s tenyerére terítve mutatja meg szerzeményét.*
-Milyen?
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:07:56
Üzenet elküldve: 2014-11-25 16:07:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 356
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Régi ismerősként tekint a templom gigászi épületére Wram. Tervezi, hogy beszél a főpappal, ám előtte még meglátogatja a könyvtárat. A korábbi látogatásaival ellentétben, az ork immár céltudatosan ül le olvasni. Fejébe vette, hogy megfog tanulni uralkodni a tűzön. Ezért kifejezetten ezzel a témával kapcsolatban olvas, egészen addig, míg a koncentrációtól el nem fárad. A kimerìtő tanulás után Wram egy darabig még a templomban sétálgat, hátha megpillantja a főmágust. Ha nem, akkor egy szolga után kezd kutatni, hátha ki tud deríteni valamit.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-25 07:44:03
Üzenet elküldve: 2014-11-25 07:44:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Hamar befejezi a másolást, sajnos a mágusmesterek nem sokat segítenek magában a begyakorlásban, azt inkább a tanítványokra bízzák miként sikerül nekik elmélyülniük a meditálásba és a gyakorlásba.
Természetesen azonnal észreveszi, hogy a férfi megérkezett. Derűsen lép mellé majd a csomagokra is vet egy pillantást.*
- Gondolom be szeretnéd vinni a kamránkba. *jegyzi meg majd még hozzáteszi *Fáradt vagy? térjünk nyugovóra vagy még van kedved sétálni a környéken? *kérdezi majd ki is les az ablakon. A nap lassan eltűnik a látóhatáron, hiába, nemsokára tél lesz. Bár nincs még késő de hideg és a sötétség már bevette a templomkertbe is magát. Talán pont a kinti sötétség miatt indul meg az alvókamrák felé épp csak kezével intve a fejvadásznak.*
- Gyere utánam Én már tudom melyik lesz a mi szállásunk. *vezeti el Aletait is egy sornyi kisebb nagyobb, faajtóval eltakart kamra előtt majd valahol a vége felé benyit az egyikbe. Szűk a hely, az egész ha van háromszor három méteres. Középen üres sáv és az ajtótól jobbra is meg balra is egy egy faágy. Az ablak előtt egy keskeny kis asztal mellette két támla nélküli szék. Mind a két ágyon egy egy takaró és valami kispárna szerűség. Jóformán megfordulni sem tudnak hogy egymásba ne ütközzenek. Ewa is pont így jár miután bevezette Aletajt és vissza szeretne fordulni. A helyzet kacagásra készteti.*
- A csomagokat szerintem tedd oda az ablak alá. *mutat az ágy lábához majd elkerülendő a táskákkal viaskodó férfit felhúzódik a jobb oldali ágyra. Lábait is maga alá húzza és úgy figyeli mit csinál a másik.*
Természetesen azonnal észreveszi, hogy a férfi megérkezett. Derűsen lép mellé majd a csomagokra is vet egy pillantást.*
- Gondolom be szeretnéd vinni a kamránkba. *jegyzi meg majd még hozzáteszi *Fáradt vagy? térjünk nyugovóra vagy még van kedved sétálni a környéken? *kérdezi majd ki is les az ablakon. A nap lassan eltűnik a látóhatáron, hiába, nemsokára tél lesz. Bár nincs még késő de hideg és a sötétség már bevette a templomkertbe is magát. Talán pont a kinti sötétség miatt indul meg az alvókamrák felé épp csak kezével intve a fejvadásznak.*
- Gyere utánam Én már tudom melyik lesz a mi szállásunk. *vezeti el Aletait is egy sornyi kisebb nagyobb, faajtóval eltakart kamra előtt majd valahol a vége felé benyit az egyikbe. Szűk a hely, az egész ha van háromszor három méteres. Középen üres sáv és az ajtótól jobbra is meg balra is egy egy faágy. Az ablak előtt egy keskeny kis asztal mellette két támla nélküli szék. Mind a két ágyon egy egy takaró és valami kispárna szerűség. Jóformán megfordulni sem tudnak hogy egymásba ne ütközzenek. Ewa is pont így jár miután bevezette Aletajt és vissza szeretne fordulni. A helyzet kacagásra készteti.*
- A csomagokat szerintem tedd oda az ablak alá. *mutat az ágy lábához majd elkerülendő a táskákkal viaskodó férfit felhúzódik a jobb oldali ágyra. Lábait is maga alá húzza és úgy figyeli mit csinál a másik.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-24 20:56:53
Üzenet elküldve: 2014-11-24 20:56:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*Három óra is eltellett már azóta, hogy kilépett a templom ajtaján. Sok dolga volt a piacon és mire mindent elintézett, szinte elrepült az idő. Vásárolt mindent, amit szeretett volna, és talált Ewa számára is egy fából készült nyakéket. Természetesen nem holmi olcsó, silány fából van. A fiatalon még szürke színű Fekete-dióból és Ébenfából kifaragott golyók vannak gyöngyszerűen egy ezüstszálra fűzve. A szürke és a fekete szín tökéletesen harmonizál a szélüknél kivillanó ezüstszínnel. Az ékszer és az élelmiszer mellett vett még egy bőr oldaltáskát is, amibe mindezt belehelyezte. Saját használatra szerzett néhány bájitalt is, hisz az eljövendőben szükségesek lehetnek még ezek a löttyök. Összesen elköltött több, mint 300 aranyat, de nem fognak szenvedni semmiben sem hiányt, míg eljutnak a kikötőig.*
~Hol lehet?~
*Merül fel benne a kérdés, de hamarosan megpillantja a mágussal tanuló leányt. Nem akarja zavarni, így tőle nem túl távol telepszik le az egyik székre. Kifáradt a hosszú járkálásban azok között a bosszantó emberek között, akik lökdösték és elé tolakodtak egyik-másik árusnál.*
*Három óra is eltellett már azóta, hogy kilépett a templom ajtaján. Sok dolga volt a piacon és mire mindent elintézett, szinte elrepült az idő. Vásárolt mindent, amit szeretett volna, és talált Ewa számára is egy fából készült nyakéket. Természetesen nem holmi olcsó, silány fából van. A fiatalon még szürke színű Fekete-dióból és Ébenfából kifaragott golyók vannak gyöngyszerűen egy ezüstszálra fűzve. A szürke és a fekete szín tökéletesen harmonizál a szélüknél kivillanó ezüstszínnel. Az ékszer és az élelmiszer mellett vett még egy bőr oldaltáskát is, amibe mindezt belehelyezte. Saját használatra szerzett néhány bájitalt is, hisz az eljövendőben szükségesek lehetnek még ezek a löttyök. Összesen elköltött több, mint 300 aranyat, de nem fognak szenvedni semmiben sem hiányt, míg eljutnak a kikötőig.*
~Hol lehet?~
*Merül fel benne a kérdés, de hamarosan megpillantja a mágussal tanuló leányt. Nem akarja zavarni, így tőle nem túl távol telepszik le az egyik székre. Kifáradt a hosszú járkálásban azok között a bosszantó emberek között, akik lökdösték és elé tolakodtak egyik-másik árusnál.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-23 10:42:48
Üzenet elküldve: 2014-11-23 10:42:48
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Ismét nyílik a Templom ajtaja. Távozása óta talán ha két óra telt el. Ewangel várakozás teljesen néz körbe. Egy szőke üstököt keres de még mindig nincs itt Aletai viszont a mágusmester széles mosollyal fogadja a visszatérőt.*
- Eldöntötte? *kérdezi kíváncsian majd halkabban hozzátesz. *Sikerült megszereznie a rávalót?
* Na igen, ez volt a lényeg. A pénz végül is meg volt csak nem tudta, most vagy csak később szánja rá a varázslatra.*
- Igen. *mondja végül kis gondolkodás után és átnyújt egy summás kis zacskót benne majd négyszáz arannyal. A mágusmester átveszi majd a lezárt szekrényhez lép. Kinyitja azt és átnyújt a lánynak egy vékony kis pergament rajta ősi betűkkel felróva egy a vízmágiához tatozó ige. Ewa átveszi, lemásolja majd visszaadja az eredeti pergament.*
- Eldöntötte? *kérdezi kíváncsian majd halkabban hozzátesz. *Sikerült megszereznie a rávalót?
* Na igen, ez volt a lényeg. A pénz végül is meg volt csak nem tudta, most vagy csak később szánja rá a varázslatra.*
- Igen. *mondja végül kis gondolkodás után és átnyújt egy summás kis zacskót benne majd négyszáz arannyal. A mágusmester átveszi majd a lezárt szekrényhez lép. Kinyitja azt és átnyújt a lánynak egy vékony kis pergament rajta ősi betűkkel felróva egy a vízmágiához tatozó ige. Ewa átveszi, lemásolja majd visszaadja az eredeti pergament.*
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-23 07:56:47
Üzenet elküldve: 2014-11-23 07:56:47
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
* Hiába kacsingat az ajtó felé, úgy tűnik az orgyilkos komolyan gondolta a feladatát és hosszabb időt tölt a piacon mint arra Ewangel számított. Még egyszer utoljára átlapozza a kapott könyvet majd kinézi azt a varázslatot amit minden képen még szeretne megtanulni mielőtt megindulna a Kikötő felé. Mélyet lélegzik. Nem lesz könnyű dolga. Nehéz, de főleg drága a mágiatanulás, nem mindenki engedheti meg magának. Végül úgy dönt kimegy egy kis friss levegőt szívni a Templomkertbe és onnan talán egészen a Pegazusig is elnéz egy pohár gyümölcstea reményében.*
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-21 22:29:47
Üzenet elküldve: 2014-11-21 22:29:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Egy kis nosztalgia//
* Assa is látja azt a nőt, aki egy sír előtt áll a temetőben. Sajnálkozóan pillant rá, de mintha a nő észre sem vette volna. Assa elég nyomasztónak tartja a helyet, így sietve megy el mellette.*
~ Vajon kit gyászolhat? Talán a szüleit, a férjét vagy a testvérét...~
* Ilyenkor mindig eszébe jut, hogy olyan távol van a családjától, nem tudja, hogy mi van velük. Bízik abban, hogy a Természetanya megóvja őket, s nem hagyja, hogy megbetegedjenek vagy baleset érje őket. Néha még a derűlátó tündérkének is a fejébe férkőznek ilyen negatív gondolatok, főleg egy ilyen nyomasztó hely láttán.
Azonban megrázza egy kicsit a fejét, hogy nem kell ilyesmin agyalni. Eléri a templomot, s úgy gondolja, hogy Mordach mindjárt végez, akkor meg nincs érelme bemenni. S valóban, hamarosan meg is jelenik. Így várja, hogy elinduljanak a bizonyos Diwinthalen kúria felé. Úgy tűnik, hogy megint sötételfekkel fut össze. Remélhetőleg barátságosak, s nem fognak gondot csinálni abból, hogy Assa is bemenne. Ha mégis így lenne, akkor persze azt mondaná, hogy inkább megy, hisz nem szeret zavarni, a konfliktust meg el akarja kerülni. Főleg azért, mert fáradt már az ilyesmihez, hisz lassan tényleg esteledik, s a mai nap is mozgalmas volt. De ezt egyébként nem bánja.*
* Assa is látja azt a nőt, aki egy sír előtt áll a temetőben. Sajnálkozóan pillant rá, de mintha a nő észre sem vette volna. Assa elég nyomasztónak tartja a helyet, így sietve megy el mellette.*
~ Vajon kit gyászolhat? Talán a szüleit, a férjét vagy a testvérét...~
* Ilyenkor mindig eszébe jut, hogy olyan távol van a családjától, nem tudja, hogy mi van velük. Bízik abban, hogy a Természetanya megóvja őket, s nem hagyja, hogy megbetegedjenek vagy baleset érje őket. Néha még a derűlátó tündérkének is a fejébe férkőznek ilyen negatív gondolatok, főleg egy ilyen nyomasztó hely láttán.
Azonban megrázza egy kicsit a fejét, hogy nem kell ilyesmin agyalni. Eléri a templomot, s úgy gondolja, hogy Mordach mindjárt végez, akkor meg nincs érelme bemenni. S valóban, hamarosan meg is jelenik. Így várja, hogy elinduljanak a bizonyos Diwinthalen kúria felé. Úgy tűnik, hogy megint sötételfekkel fut össze. Remélhetőleg barátságosak, s nem fognak gondot csinálni abból, hogy Assa is bemenne. Ha mégis így lenne, akkor persze azt mondaná, hogy inkább megy, hisz nem szeret zavarni, a konfliktust meg el akarja kerülni. Főleg azért, mert fáradt már az ilyesmihez, hisz lassan tényleg esteledik, s a mai nap is mozgalmas volt. De ezt egyébként nem bánja.*
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-21 16:41:24
Üzenet elküldve: 2014-11-21 16:41:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*Végül csak elunja azt, hogy itt önsajnálja magát. Mi haszna van ennek? Az ég világon semmi. Ami meg felesleges, arra nem érdemes az időt pazarolni. Sokkal inkább tenni kéne az ügy érdekében. Tenni, tenni, tenni...
Meg kéne mozdulni. A begubózódás a rovaroknak való. S ő maga hiába is növesztene bábot maga köré, nem változna benne csodás pillangóvá.
Micsoda buta gondolatok.
Nimue megmozdul, s feláll a padból, ahová korábban leült. Szinte észre sem vette, ahogy jöttek mentek körötte az emberek, és egyéb szerzetek. Csak az idő telt feleslegesen. Keze végig simít elől a ruháján, majd megfogja a batyuját. Majd később lejön újra, mert a mágiát csak itt tudja megtanulni, de addig is, körülnéz a városban. Vagy ki tudja merre fogja vinni az útja?
Lassú, koránt sem sietős léptekkel indul meg kifelé, hiszen nincs oka sietni. De azért előbb-utóbb csak eléri az ajtót, s végül kilép a templomból a kertbe.*
Meg kéne mozdulni. A begubózódás a rovaroknak való. S ő maga hiába is növesztene bábot maga köré, nem változna benne csodás pillangóvá.
Micsoda buta gondolatok.
Nimue megmozdul, s feláll a padból, ahová korábban leült. Szinte észre sem vette, ahogy jöttek mentek körötte az emberek, és egyéb szerzetek. Csak az idő telt feleslegesen. Keze végig simít elől a ruháján, majd megfogja a batyuját. Majd később lejön újra, mert a mágiát csak itt tudja megtanulni, de addig is, körülnéz a városban. Vagy ki tudja merre fogja vinni az útja?
Lassú, koránt sem sietős léptekkel indul meg kifelé, hiszen nincs oka sietni. De azért előbb-utóbb csak eléri az ajtót, s végül kilép a templomból a kertbe.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-20 20:15:56
Üzenet elküldve: 2014-11-20 20:15:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Egy kis nosztalgia //
*A temető mellett gyorsan suhannak el, bár Mordach figyelmét nem tudja elkerülni az a hölgy, ki hófehér bársonyruhában, szőke fürtökkel, sápadt arccal, s vörös ajkakkal áll mozdulatlanul egy sír előtt. Csupán ruháját lengeti lágyan a szellő, így olyan aurát varázsol köré, mintha egy szomorú szellemalak kísértene a temetőben. Eszébe is juttatja a Vörösnek egyből, hogy milyen régen is fordította saját magára az idejét, pontosabban arra, hogy magányosan, egymagában keressen egy megfelelő helyet, ahol meditálhat több napig. Ahol önmaga lehet, a többi ember zavarása nélkül, s kicsit átadhatja magát a természetnek... Így hát egy nagy sóhajjal robognak el a hölgy mellett, rátérve a templomkert elhaló félben levő füvére, mely enyhe sárgás árnyalatot öltött.
Szívesen sétálgatna egyet, élvezné az őszi tájat, ám most erre nincs idő, végeznie kell, mire Assa ideér. Neki is aztán jókor jönnek az ilyen elvágyódásai! Gyorsan el is tereli figyelmét, s a magasodó épület mellé érve léptében pattan le lováról, kit nem köt ki, hiszen nem tart attól, hogy elmenne, vagy ellopnák. Tudja jól az állat, hogy Mordach a gazdája, s hogy nála jobb társat el sem képzelhet magának egy patás, illetve ő nem az ostoba lovak közé tartozik, tehát ha el akarnák lopni, akkor egy tapodtat sem mozdulna, megmakacsolná magát. S mire erővel esetleg rá tudnák venni a menésre, addigra már a Vörös is megérkezne... Addig pedig legelészik egyet, esetleg elfetreng a fűtengerben - ugyanis rejtélyes módon szeret hemperegni a szálak közt.
Belépve a templomba, rögtön megcsapja az a mély, leereszkedő hűvös, mely a vastag falak közt bújik meg. Amos Theniort egyből felfedezi az oltárnál, épp egy tekercset bújik, mikor belép a férfi. Egyből hátra fordul, s rögtön a Vörös felé kezd lépkedni.*
- Á, Mordach! Jó, hogy jössz, vess egy pillantást erre a tekercsre, kérlek! Hasonló lehet, mint amit a szigeten kaptál, bár nekem gyanúsnak tűnik. *azzal a férfi megragadja a papirost, rápillant, s egyből rázni kezdi a fejét*
- Az írás kicsit hasonlít, de nem ugyanaz. Először azt mondanám, hogy talán valami más nyelven íródott, de így jobban megnézve könnyen lehet, hogy hamis. *nyújtja vissza a tekercset tanácstalanul* Mellesleg kellene az a bizonyos könyv, amiből én is sokat tanultam. Van egy lelkes ismerősöm, aki a Víz alapjait szeretné elsajátítani, s lévén, hogy nekem is sokat segített, szívesen megmutatnám neki is. Lehet benne bízni, egy kedves tündér hölgyről van szó. *mielőtt még mondana valamit a mágus, Mordach rögtön folytatja* Illetve kellene még pár varázslat, ugyanis a nem messzi kúriába megyek a mai éjjel tanítani, s jelenleg egy darab pergamen sincs nálam. Közepes erősségűre lenne szükségem, az éjhölgy már elsajátította az alapokat.
- Amit csak akarsz! Csak a tekercseket kérlek majd küldd vissza nekem egy héten belül, mert jön pár mágus ide a templomba, akik össze akarnak gyűjteni pár varázslatot, s valami kísérletet akarnak csinálni.
- Meg lesz!
*Biccen Amos Thenior felé, azzal le is igyekszik a könyvtárba, mely mintha bővült volna jópár irománnyal, mióta itt járt. Még szerencse, hogy rendszerezve vannak az olvasnivalók, így nem kell sokáig keresgélnie, már hozza a könyvet Assának. A varázslatok is hasonlóan egy részen vannak, úgyhogy onnan felkarol párat, s topog is vissza a templomba. Odabent nem időzik, rögtön nyitja is ki a vaskos ajtót, s lépked is már oda lovához, ki éppen egy hatalmas fűcsomót próbál kitépni a földből. Kis híján rá is borul Mordachra, mikor sikerül neki! Rá is csap egy intőt a hátsójára, majd elteszi a begyűjtött könyvet s pergameneket, majd felpattan rá, indulásra készen. Remélhetőleg Assa sem marad el túlságosan, hiszen hamarosan már esteledik, s a hold bágyadt tükre nemsokára uralni fogja az eget. Akkor lesz igazán jó tanítani ezt az ágat, no meg ha a tündérke nagyon fáradt lenne, akkor talán pihenni is tudna a kúriában, hiszen ahogy megismerte Moont, ennek nem lesz akadálya.*
*A temető mellett gyorsan suhannak el, bár Mordach figyelmét nem tudja elkerülni az a hölgy, ki hófehér bársonyruhában, szőke fürtökkel, sápadt arccal, s vörös ajkakkal áll mozdulatlanul egy sír előtt. Csupán ruháját lengeti lágyan a szellő, így olyan aurát varázsol köré, mintha egy szomorú szellemalak kísértene a temetőben. Eszébe is juttatja a Vörösnek egyből, hogy milyen régen is fordította saját magára az idejét, pontosabban arra, hogy magányosan, egymagában keressen egy megfelelő helyet, ahol meditálhat több napig. Ahol önmaga lehet, a többi ember zavarása nélkül, s kicsit átadhatja magát a természetnek... Így hát egy nagy sóhajjal robognak el a hölgy mellett, rátérve a templomkert elhaló félben levő füvére, mely enyhe sárgás árnyalatot öltött.
Szívesen sétálgatna egyet, élvezné az őszi tájat, ám most erre nincs idő, végeznie kell, mire Assa ideér. Neki is aztán jókor jönnek az ilyen elvágyódásai! Gyorsan el is tereli figyelmét, s a magasodó épület mellé érve léptében pattan le lováról, kit nem köt ki, hiszen nem tart attól, hogy elmenne, vagy ellopnák. Tudja jól az állat, hogy Mordach a gazdája, s hogy nála jobb társat el sem képzelhet magának egy patás, illetve ő nem az ostoba lovak közé tartozik, tehát ha el akarnák lopni, akkor egy tapodtat sem mozdulna, megmakacsolná magát. S mire erővel esetleg rá tudnák venni a menésre, addigra már a Vörös is megérkezne... Addig pedig legelészik egyet, esetleg elfetreng a fűtengerben - ugyanis rejtélyes módon szeret hemperegni a szálak közt.
Belépve a templomba, rögtön megcsapja az a mély, leereszkedő hűvös, mely a vastag falak közt bújik meg. Amos Theniort egyből felfedezi az oltárnál, épp egy tekercset bújik, mikor belép a férfi. Egyből hátra fordul, s rögtön a Vörös felé kezd lépkedni.*
- Á, Mordach! Jó, hogy jössz, vess egy pillantást erre a tekercsre, kérlek! Hasonló lehet, mint amit a szigeten kaptál, bár nekem gyanúsnak tűnik. *azzal a férfi megragadja a papirost, rápillant, s egyből rázni kezdi a fejét*
- Az írás kicsit hasonlít, de nem ugyanaz. Először azt mondanám, hogy talán valami más nyelven íródott, de így jobban megnézve könnyen lehet, hogy hamis. *nyújtja vissza a tekercset tanácstalanul* Mellesleg kellene az a bizonyos könyv, amiből én is sokat tanultam. Van egy lelkes ismerősöm, aki a Víz alapjait szeretné elsajátítani, s lévén, hogy nekem is sokat segített, szívesen megmutatnám neki is. Lehet benne bízni, egy kedves tündér hölgyről van szó. *mielőtt még mondana valamit a mágus, Mordach rögtön folytatja* Illetve kellene még pár varázslat, ugyanis a nem messzi kúriába megyek a mai éjjel tanítani, s jelenleg egy darab pergamen sincs nálam. Közepes erősségűre lenne szükségem, az éjhölgy már elsajátította az alapokat.
- Amit csak akarsz! Csak a tekercseket kérlek majd küldd vissza nekem egy héten belül, mert jön pár mágus ide a templomba, akik össze akarnak gyűjteni pár varázslatot, s valami kísérletet akarnak csinálni.
- Meg lesz!
*Biccen Amos Thenior felé, azzal le is igyekszik a könyvtárba, mely mintha bővült volna jópár irománnyal, mióta itt járt. Még szerencse, hogy rendszerezve vannak az olvasnivalók, így nem kell sokáig keresgélnie, már hozza a könyvet Assának. A varázslatok is hasonlóan egy részen vannak, úgyhogy onnan felkarol párat, s topog is vissza a templomba. Odabent nem időzik, rögtön nyitja is ki a vaskos ajtót, s lépked is már oda lovához, ki éppen egy hatalmas fűcsomót próbál kitépni a földből. Kis híján rá is borul Mordachra, mikor sikerül neki! Rá is csap egy intőt a hátsójára, majd elteszi a begyűjtött könyvet s pergameneket, majd felpattan rá, indulásra készen. Remélhetőleg Assa sem marad el túlságosan, hiszen hamarosan már esteledik, s a hold bágyadt tükre nemsokára uralni fogja az eget. Akkor lesz igazán jó tanítani ezt az ágat, no meg ha a tündérke nagyon fáradt lenne, akkor talán pihenni is tudna a kúriában, hiszen ahogy megismerte Moont, ennek nem lesz akadálya.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-20 11:37:17
Üzenet elküldve: 2014-11-20 11:37:17
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*A magányosság a leginkább akkor mutatkozik meg, amikor egy nagyobb társaság közepébe csöppen valaki. Ott érzékelheti igazán, mennyire jelentéktelen is valójában. Nimue esetében sincs ez másként. A látogatók - mindegy, hogy milyen céllal érkeznek valójában - jönnek és mennek. S az elf lány, mintha ott sem lenne. Senki nem veszi észre, nem vet rá egy pillantást.
Fájón sajdul fel benne a vágy: Jó lenne újra otthon lenni. Aztán a gondolat: Nem adhatja fel ilyen könnyen, ilyen korán. Még nem próbált meg minden lehetőséget. Csak a gondolatok hagynák végre békében a lelkét. De azok makacsak, és folyton visszatérnek egy korábbi estéhez. Egy csodásnak induló éjjel elejéhez.
Óh, igen.
Felidézi magában az ifjú félelf vonásait. A mosolyát, és csókjainak ízét. S ettől... csak még rosszabb lesz, még fájóbbá válik minden pillanat. Még jelentéktelenebbé lesz önnön személye.
A magányosság érzése nem foszlik, csak mélyebbé fúrja magát a lélekben. Könny gördül ki az égkék íriszekből, s csordul végig a bájos arcon.
Be kéne fejezni az önmarcangolást. Ami elmúlt, elmúlt. Felesleges fanyalogni rajta, és gyötrődni. Inkább össze kéne szednie magát, és továbblépni. Előre nézni, és nem hátra. Mosolyogni, és vidámnak lenni. Hogy néz már ki egy búbánatos elf?
A gondolattól akaratlanul is elmosolyodott halványan. Nem volt ez még igazi jókedv, de azért elkezdődött valami. Menni fog ez, főleg, ha képes lesz meggyőzni önmagát.
Lehet, el kéne utaznia? Tovább állni, másik várost keresni. Új életet, új lehetőséget találni.
Na jó. Ezt még azért végig gondolja. Túl sokáig élt biztonságban ahhoz, hogy ilyen hirtelen váltson. Apró lépésekkel kell előre haladni, nem óriási ugrásokkal. Még a végén kitöri a nyakát a nagy hirtelenségben.
Majd holnap... majd holnap dönt arról, hogy merre menjen tovább...*
Fájón sajdul fel benne a vágy: Jó lenne újra otthon lenni. Aztán a gondolat: Nem adhatja fel ilyen könnyen, ilyen korán. Még nem próbált meg minden lehetőséget. Csak a gondolatok hagynák végre békében a lelkét. De azok makacsak, és folyton visszatérnek egy korábbi estéhez. Egy csodásnak induló éjjel elejéhez.
Óh, igen.
Felidézi magában az ifjú félelf vonásait. A mosolyát, és csókjainak ízét. S ettől... csak még rosszabb lesz, még fájóbbá válik minden pillanat. Még jelentéktelenebbé lesz önnön személye.
A magányosság érzése nem foszlik, csak mélyebbé fúrja magát a lélekben. Könny gördül ki az égkék íriszekből, s csordul végig a bájos arcon.
Be kéne fejezni az önmarcangolást. Ami elmúlt, elmúlt. Felesleges fanyalogni rajta, és gyötrődni. Inkább össze kéne szednie magát, és továbblépni. Előre nézni, és nem hátra. Mosolyogni, és vidámnak lenni. Hogy néz már ki egy búbánatos elf?
A gondolattól akaratlanul is elmosolyodott halványan. Nem volt ez még igazi jókedv, de azért elkezdődött valami. Menni fog ez, főleg, ha képes lesz meggyőzni önmagát.
Lehet, el kéne utaznia? Tovább állni, másik várost keresni. Új életet, új lehetőséget találni.
Na jó. Ezt még azért végig gondolja. Túl sokáig élt biztonságban ahhoz, hogy ilyen hirtelen váltson. Apró lépésekkel kell előre haladni, nem óriási ugrásokkal. Még a végén kitöri a nyakát a nagy hirtelenségben.
Majd holnap... majd holnap dönt arról, hogy merre menjen tovább...*
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-20 08:21:46
Üzenet elküldve: 2014-11-20 08:21:46
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Nem csak a mázat látja, bár természetesen amit lát az igen csak tetszetős. Minden elf vágyálma lehetne Aletai csak épp egy apró pici hibája van, az a bizonyos "fél" ami amilyen hasznos épp ugyan annyira képes akadályozni az életben. Magtalan kell meghaljon, viszont a munkáját előtérbe helyezve talán akár előnyként is számba vehető. Ewangelt nem zavarja a foglalkozása, bár a megnevezését garantáltan lecseréli. Nevezze magát bátran orgyilkosnak a férfi, viszont ha az elfet kérdezik akkor ismerőse, barátja vagy akár kedvese mindig fejvadász lesz és ez a jellemén semmilyen mértékben nem változtat mert amilyen kedves és gyengéd lehet egy nőhöz pont ugyan annyira kegyetlen kell legyen az ellenfeleivel. Remélhetőleg mind a ketten megtalálják számításaikat az útjuk végén és Aletai nyugodtan mehet bevetésekre a klán nevében, a nő pedig gyógyitalokkal és fájdalomcsillapító varázslatokkal várja majd vissza.
Amint a félvér kilép a templom kapuján Ewangel újult erővel veti bele magát az elsajátítandó varázsigék tanulmányozásába. Akár két óra is eltelhet mire ismét felnéz és várakozva tekintget az ajtó felé. Mivel a templom mesterei megkérték ne igen gyakoroljon bent így itt az ideje, hogy felkeresse azt a tisztást vagy erdőt ahol nyugodtan tökéletesítheti a tanultakat, már csak a félelfet várja, bár éppen üzenetet is hagyhat a számára, hogy hol keresse vagy a legrosszabb esetben naplemente után találkoznak a templomban ahonnan a hálókamrájukba vonulhatnak.*
* Nem csak a mázat látja, bár természetesen amit lát az igen csak tetszetős. Minden elf vágyálma lehetne Aletai csak épp egy apró pici hibája van, az a bizonyos "fél" ami amilyen hasznos épp ugyan annyira képes akadályozni az életben. Magtalan kell meghaljon, viszont a munkáját előtérbe helyezve talán akár előnyként is számba vehető. Ewangelt nem zavarja a foglalkozása, bár a megnevezését garantáltan lecseréli. Nevezze magát bátran orgyilkosnak a férfi, viszont ha az elfet kérdezik akkor ismerőse, barátja vagy akár kedvese mindig fejvadász lesz és ez a jellemén semmilyen mértékben nem változtat mert amilyen kedves és gyengéd lehet egy nőhöz pont ugyan annyira kegyetlen kell legyen az ellenfeleivel. Remélhetőleg mind a ketten megtalálják számításaikat az útjuk végén és Aletai nyugodtan mehet bevetésekre a klán nevében, a nő pedig gyógyitalokkal és fájdalomcsillapító varázslatokkal várja majd vissza.
Amint a félvér kilép a templom kapuján Ewangel újult erővel veti bele magát az elsajátítandó varázsigék tanulmányozásába. Akár két óra is eltelhet mire ismét felnéz és várakozva tekintget az ajtó felé. Mivel a templom mesterei megkérték ne igen gyakoroljon bent így itt az ideje, hogy felkeresse azt a tisztást vagy erdőt ahol nyugodtan tökéletesítheti a tanultakat, már csak a félelfet várja, bár éppen üzenetet is hagyhat a számára, hogy hol keresse vagy a legrosszabb esetben naplemente után találkoznak a templomban ahonnan a hálókamrájukba vonulhatnak.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-19 20:51:02
Üzenet elküldve: 2014-11-19 20:51:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
-A pánsíp! Nem tudom, csak úgy jött! A lantot is említettem!
*Miközben magyarázkodik, vicces kézmozdulatokat tesz, hadonászik. Aletai alapvetően jó fel, és vicces figura, sőt, még megbízható is, de sajnos félő, hogy az elf lány nem úgy tekint reá, amilyen a valódi jelleme. Csak az imént említett felszínre oly tündöklően kiülő tulajdonságokból olvashat, de éppen ezek azok, amik el is vakítják. Aletai még mindig egy gyilkológép. Az, hogy jó útra tér, az nem azt jelenti, hogy többé nem űzi ezt a tevékenységet, hanem azt, hogy nem bűnöző klánok parancsaira cselekszik. Innentől is fel lehet béreli a sötétségben sétálók ellen, mint ez a Winel is volt. Gondolkodás nélkül és könyörtelenül képes ölni akkor is, ha valami általa jónak ítélt csoportnak van a szolgálataira szüksége. Felmerülhetne az ártatlan lányban a kérdés, hogy a félvér halálra ítélt-e, vagy maga a Halál, de ártatlan naivsága elrejti a gyanakvást, vagy a felszín alá nyomja, ha az ki akarna szabadulni átkos fogságából a lány védelmében.*
-Hagylak, persze. Elmegyek addig beszerzőkörútra!
*Aletai persze azt hiszi, hogy nem az előbbi miatt kedveli a lány, hanem az miatt, mert el tudja ezt fogadni Angyal, így félő, hogy mindkettőjük számára hatalmas csalódást tartogat az eljövendő. Vagy mégsem? Ragaszkodni fognak egymáshoz és barátságuk, vagy szerelmük akkora erővé kovácsolódik az együtt töltött idő folytán, hogy bármilyen akadályt legyőz? Nagy kérdés ez, de hamarosan a választ is meghozza a lét. Most azonban nem gondolkozik ilyenekről a fejvadász, csak élvezi a pillanatot, ahogy Ewa a karjaiban pihen meg, majd jeges szellővel hűti le Aletai kedélyei, hogy elindulhasson élelemért.*
-A pánsíp! Nem tudom, csak úgy jött! A lantot is említettem!
*Miközben magyarázkodik, vicces kézmozdulatokat tesz, hadonászik. Aletai alapvetően jó fel, és vicces figura, sőt, még megbízható is, de sajnos félő, hogy az elf lány nem úgy tekint reá, amilyen a valódi jelleme. Csak az imént említett felszínre oly tündöklően kiülő tulajdonságokból olvashat, de éppen ezek azok, amik el is vakítják. Aletai még mindig egy gyilkológép. Az, hogy jó útra tér, az nem azt jelenti, hogy többé nem űzi ezt a tevékenységet, hanem azt, hogy nem bűnöző klánok parancsaira cselekszik. Innentől is fel lehet béreli a sötétségben sétálók ellen, mint ez a Winel is volt. Gondolkodás nélkül és könyörtelenül képes ölni akkor is, ha valami általa jónak ítélt csoportnak van a szolgálataira szüksége. Felmerülhetne az ártatlan lányban a kérdés, hogy a félvér halálra ítélt-e, vagy maga a Halál, de ártatlan naivsága elrejti a gyanakvást, vagy a felszín alá nyomja, ha az ki akarna szabadulni átkos fogságából a lány védelmében.*
-Hagylak, persze. Elmegyek addig beszerzőkörútra!
*Aletai persze azt hiszi, hogy nem az előbbi miatt kedveli a lány, hanem az miatt, mert el tudja ezt fogadni Angyal, így félő, hogy mindkettőjük számára hatalmas csalódást tartogat az eljövendő. Vagy mégsem? Ragaszkodni fognak egymáshoz és barátságuk, vagy szerelmük akkora erővé kovácsolódik az együtt töltött idő folytán, hogy bármilyen akadályt legyőz? Nagy kérdés ez, de hamarosan a választ is meghozza a lét. Most azonban nem gondolkozik ilyenekről a fejvadász, csak élvezi a pillanatot, ahogy Ewa a karjaiban pihen meg, majd jeges szellővel hűti le Aletai kedélyei, hogy elindulhasson élelemért.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-19 17:32:57
Üzenet elküldve: 2014-11-19 17:32:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
*Jócskán elment az idő az olvasással, mire észbe kapott, kész barikádot épített maga köré a régi papírkötegekből. Az egyik torony megingott, az utolsó ráhelyezett könyvtől és nagy puffanással szétterült a padlón, ez késztette végül is a távozásra, na meg a könyvtáros szúrós tekintete. Most már tele van a Templom nézelődőkkel, tanulni vágyókkal és a többiekkel. Még egyszer körbenéz a teremben és odasétál a gyertyákhoz. A pici lángok felmelegítik a könyvek közt lehűlt bőrért. Megdörzsöli a karját a tenyerével, majd megindul az ajtó felé, közben kezdi sorba szedni, miket kell beszereznie a télre. Egy vastagabb kabát jól jönne, és valami melegebb lábbeli. És nem feledkezhet el a szállásról sem. A Szegénynegyedben biztos talál majd egy olcsó szobát, ahol meghúzhatja magát. Kilépve a Templomból egy újabb nehézséggel kell szembenéznie. Az eső szép csendben elered. Elsőre észre sem venni, de hosszabb séta esetén, csontig átáztatja azt a szerencsétlent, aki fedél nélkül marad.*
-Jó lesz sietnem a vásárlással.
-Jó lesz sietnem a vásárlással.
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-19 11:50:37
Üzenet elküldve: 2014-11-19 11:50:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Nem meglepő, hogy nem tanult meg semmilyen hangszeren sem játszani gyermekkorában a félvér. Ha azokat a körülményeket vesszük alapul amiket már elmondott akkor többet volt gyilkosok mint bárdok között és igen kevesen értenek a hangszerek nyelvén azok közül akik a halált választották munkájukul.*
- Miért pont pánsípon? *kérdezi csodálkozva. Beleszólása mondjuk nincs, de ha választani lehet akkor a lant vagy a hárfa sokkal jobb.
A családja története úgy tűnik nem csak őt magát zaklatja fel hanem beszélgetőtársát is. Szomorkásan legyint.*
- Semmi gond, ez már egy igen régi történet csak tudod ezzel a kérdéssel kapcsolatban valahogy mindig belefutok a miértekbe. *mondja egy halvány mosoly kíséretében.*
- Tudod afféle, miért kellett épp oda menniük, miért betegedtek meg, én miért voltam falun, ha én falun voltam a testvéreim miért nem voltak velem. *mondja majd már szinte ténylegesen mosolyogva néz fel Aletai kék tekintetébe *Ilyen meg hasonló fölösleges kérdések sora kavarog néha a fejembe.
* A következő szavak lassan teljesen visszacsábítják a jelenbe. Szimpatikus számára a fél-elf, talán azért mert többet lát benne az elf oldalából mint a kegyetlen gyilkos emberi vérből. Tényleg odabújik a karjai közé bár nem annyira vigasztalást keresve, inkább csak az érintés örömét kihasználva. Karját átfonja a férfi derekán fejét pedig vállára hajtva mondja.*
- Akkor most vagy hagysz tanulni vagy te leszel minden egyes igém célpontja. *szól majd ajkával egy apró csókot lehel Aletai arcára de a következő pillanatban miközben hátrább húzódik, a félvér már láthatja is, hogy ajkain néma szavak formálódnak és szabad kezének mutatóujja gyorsan körbe-körbe forog.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
* Nem meglepő, hogy nem tanult meg semmilyen hangszeren sem játszani gyermekkorában a félvér. Ha azokat a körülményeket vesszük alapul amiket már elmondott akkor többet volt gyilkosok mint bárdok között és igen kevesen értenek a hangszerek nyelvén azok közül akik a halált választották munkájukul.*
- Miért pont pánsípon? *kérdezi csodálkozva. Beleszólása mondjuk nincs, de ha választani lehet akkor a lant vagy a hárfa sokkal jobb.
A családja története úgy tűnik nem csak őt magát zaklatja fel hanem beszélgetőtársát is. Szomorkásan legyint.*
- Semmi gond, ez már egy igen régi történet csak tudod ezzel a kérdéssel kapcsolatban valahogy mindig belefutok a miértekbe. *mondja egy halvány mosoly kíséretében.*
- Tudod afféle, miért kellett épp oda menniük, miért betegedtek meg, én miért voltam falun, ha én falun voltam a testvéreim miért nem voltak velem. *mondja majd már szinte ténylegesen mosolyogva néz fel Aletai kék tekintetébe *Ilyen meg hasonló fölösleges kérdések sora kavarog néha a fejembe.
* A következő szavak lassan teljesen visszacsábítják a jelenbe. Szimpatikus számára a fél-elf, talán azért mert többet lát benne az elf oldalából mint a kegyetlen gyilkos emberi vérből. Tényleg odabújik a karjai közé bár nem annyira vigasztalást keresve, inkább csak az érintés örömét kihasználva. Karját átfonja a férfi derekán fejét pedig vállára hajtva mondja.*
- Akkor most vagy hagysz tanulni vagy te leszel minden egyes igém célpontja. *szól majd ajkával egy apró csókot lehel Aletai arcára de a következő pillanatban miközben hátrább húzódik, a félvér már láthatja is, hogy ajkain néma szavak formálódnak és szabad kezének mutatóujja gyorsan körbe-körbe forog.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására hűvös szellő kerekedik a varázsló körül, ami gyorsan enyhíti a kisebb, égő fájdalmat, és lehűti a forró tárgyakat.
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-18 18:32:57
Üzenet elküldve: 2014-11-18 18:32:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
-Nem, sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
*Ezt bizony tényleg sajnálja. Kellemesen elmulathatná az időt olyankor, mikor nincs munkája. A bérgyilkos lét, noha jól fizet, azt ritkán teszi. Két akció között így Aletai sok alja munkából tartotta fenn magát. Mennyivel jobb lett volna zenélgetni egy lepukkant kocsmában!*
-Talán, ha túlélem az üldözőim kellemetlen jelenlétét, és újra megnyugszik körülöttem a levegő, akkor nem lesz késő megtanulni egy lanton, vagy pánsípon.
*Rántja meg a vállát, miközben feláll a székéről. Nyújtózkodik egyet, s figyelmét Angyal története felé fordítja. Beszéljen most már ő!*
~Te jó ég! Hogy neked pont vissza kellett kérdezned!~
*Bosszankodik magában, hisz az eddig vidám lány most elszomorodott, és talán nem is szívesen beszél a fájdalmáról.*
-Ez szörnyű! Ne haragudj, nem tudtam! Én csak...
*Próbálja menteni a helyzetet, de végül is hamar rájön, hogy nem sok értelme van. Elvégre nem tudhatta, hogy miféle élettörténete van a lánynak, és egyébként is, ha meg akarja ismerni, ez is hozzá tartozik. Ewa utolsó mondatára meglepettség telepedik arcára.*
-Ilyet gondolni sem szabad! Neked élned kell, hogy a hozzám hasonló emberek szürke életét megszínesítsd!
*Ha a lány reakciói arra utalnak, hogy némi vigaszra vágyik, akkor szét is tárja karjait, hogy ott kereshessen menedéket az elf. Talán azóta kiverte a fejéből Ewa a gyásszal járó gondolatokat és pozitívabban tekint az életre. Hisz annyi szép dolog van még benne!*
-Nem, sajnos nem játszom semmiféle hangszeren.
*Ezt bizony tényleg sajnálja. Kellemesen elmulathatná az időt olyankor, mikor nincs munkája. A bérgyilkos lét, noha jól fizet, azt ritkán teszi. Két akció között így Aletai sok alja munkából tartotta fenn magát. Mennyivel jobb lett volna zenélgetni egy lepukkant kocsmában!*
-Talán, ha túlélem az üldözőim kellemetlen jelenlétét, és újra megnyugszik körülöttem a levegő, akkor nem lesz késő megtanulni egy lanton, vagy pánsípon.
*Rántja meg a vállát, miközben feláll a székéről. Nyújtózkodik egyet, s figyelmét Angyal története felé fordítja. Beszéljen most már ő!*
~Te jó ég! Hogy neked pont vissza kellett kérdezned!~
*Bosszankodik magában, hisz az eddig vidám lány most elszomorodott, és talán nem is szívesen beszél a fájdalmáról.*
-Ez szörnyű! Ne haragudj, nem tudtam! Én csak...
*Próbálja menteni a helyzetet, de végül is hamar rájön, hogy nem sok értelme van. Elvégre nem tudhatta, hogy miféle élettörténete van a lánynak, és egyébként is, ha meg akarja ismerni, ez is hozzá tartozik. Ewa utolsó mondatára meglepettség telepedik arcára.*
-Ilyet gondolni sem szabad! Neked élned kell, hogy a hozzám hasonló emberek szürke életét megszínesítsd!
*Ha a lány reakciói arra utalnak, hogy némi vigaszra vágyik, akkor szét is tárja karjait, hogy ott kereshessen menedéket az elf. Talán azóta kiverte a fejéből Ewa a gyásszal járó gondolatokat és pozitívabban tekint az életre. Hisz annyi szép dolog van még benne!*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-18 14:27:13
Üzenet elküldve: 2014-11-18 14:27:13
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Mosolyogva hallgatja Aletai szavait. Főleg az összebújás résznél szélesedik a mosolya és huncut fények játszanak a szemiben. Ha most a félvér tudná mire gondol az elf, biztos gyorsan a pajta mellett döntene na de hát minden mágusnak szüksége van egy oltalmazóra akin időnként kipróbálhatja a legújabb igéket, kinek a fejére zúdíthatja az éppen tanult varázslatokat.*
- Két ágy van és én épp takaró nélkül is elalszom. *mondja foghegyről *Annyira még nem hűlt le az idő, hogy muszáj legyen egymást melegítsük. *folytatja, bár ebben a jövő zenéje is benne van, hisz lassan de biztosan itt a tél a nyakukon, és a fagyos erdő sem ígér túl sok jót amin nemsokára át kell kelniük. A következő szavakra természetesen megrázza a fejét.*
- Dehogyis alszol a földön, arra biztos nem lesz szükség. *ezzel biztosítja, hogy bármennyi fekvőhely is legyen, amíg legalább egy is akad addig neki is hajlandó helyet szorítani.
A beszélgetés fonala más fele terelődik. Érdeklődve hallgatja a férfi családjáról elejtett pár szót. Egy elf bárd gyermeke. Mind mézes szavúak és nagyon jól értenek a hangszereikhez is. Talán pont innen jut eszébe a következő kérdés.*
- És te tanultál valamilyen hangszeren játszani?
* Persze megvan az esélye annak is, hogy soha többet még csak elfet sem akart látni az édesanyja nem, hogy egy kis hárfázó avagy fuvolázó félvért de ki tudja, lehet a vér nem vált vízzé és nem csak az elfekre jellemző könnyű lépteket örökölte meg apjától.*
- Az én szüleim kereskedők voltak. Szőtteseket hoztak, vittek. Sok várost ismertek de ez volt a vesztük is. Az egyik célpontjuk egy a tengeren túl található nagyobb város volt. Valami ragályos nyavalyát kaptak el ott. Már betegen jöttek haza. Nemsokára meghaltak. Két testvérem akik már elég nagyok voltak, hogy családi vállalkozásban dolgozzanak szintén elkapták a betegséget. Pár hónap leforgása alatt már csak a nagyszüleim voltak életben. Ők még most is egy Artheniorhoz közeli faluban élnek. Egyetlen szerencsém az volt, hogy a nyarat náluk töltöttem, bár sokszor belegondoltam mi volna, ha velük pihennék örökre.* Tekintetében ábrándos szomorúság játszik. Nem panaszkodhat, a lehető legszebb gyermekkora volt de mégsem a szüleivel és testvéreivel nőtt fel.*
* Mosolyogva hallgatja Aletai szavait. Főleg az összebújás résznél szélesedik a mosolya és huncut fények játszanak a szemiben. Ha most a félvér tudná mire gondol az elf, biztos gyorsan a pajta mellett döntene na de hát minden mágusnak szüksége van egy oltalmazóra akin időnként kipróbálhatja a legújabb igéket, kinek a fejére zúdíthatja az éppen tanult varázslatokat.*
- Két ágy van és én épp takaró nélkül is elalszom. *mondja foghegyről *Annyira még nem hűlt le az idő, hogy muszáj legyen egymást melegítsük. *folytatja, bár ebben a jövő zenéje is benne van, hisz lassan de biztosan itt a tél a nyakukon, és a fagyos erdő sem ígér túl sok jót amin nemsokára át kell kelniük. A következő szavakra természetesen megrázza a fejét.*
- Dehogyis alszol a földön, arra biztos nem lesz szükség. *ezzel biztosítja, hogy bármennyi fekvőhely is legyen, amíg legalább egy is akad addig neki is hajlandó helyet szorítani.
A beszélgetés fonala más fele terelődik. Érdeklődve hallgatja a férfi családjáról elejtett pár szót. Egy elf bárd gyermeke. Mind mézes szavúak és nagyon jól értenek a hangszereikhez is. Talán pont innen jut eszébe a következő kérdés.*
- És te tanultál valamilyen hangszeren játszani?
* Persze megvan az esélye annak is, hogy soha többet még csak elfet sem akart látni az édesanyja nem, hogy egy kis hárfázó avagy fuvolázó félvért de ki tudja, lehet a vér nem vált vízzé és nem csak az elfekre jellemző könnyű lépteket örökölte meg apjától.*
- Az én szüleim kereskedők voltak. Szőtteseket hoztak, vittek. Sok várost ismertek de ez volt a vesztük is. Az egyik célpontjuk egy a tengeren túl található nagyobb város volt. Valami ragályos nyavalyát kaptak el ott. Már betegen jöttek haza. Nemsokára meghaltak. Két testvérem akik már elég nagyok voltak, hogy családi vállalkozásban dolgozzanak szintén elkapták a betegséget. Pár hónap leforgása alatt már csak a nagyszüleim voltak életben. Ők még most is egy Artheniorhoz közeli faluban élnek. Egyetlen szerencsém az volt, hogy a nyarat náluk töltöttem, bár sokszor belegondoltam mi volna, ha velük pihennék örökre.* Tekintetében ábrándos szomorúság játszik. Nem panaszkodhat, a lehető legszebb gyermekkora volt de mégsem a szüleivel és testvéreivel nőtt fel.*
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:18:41
Üzenet elküldve: 2014-11-17 18:18:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
-Puritánok? Tudod te, hogy milyen helyzetekben voltam már életem során?
*Vonja fel a szemöldökét, mert az kétségtelen, hogy szereti a kényelmet és a luxust, de nincsenek nagy igényei. Zokszó nélkül beéri egy jóval szerényebb hajlékkal is, vagy, ha a szükség úgy hozza, akkor egy koszos pajtával is. Tovább hallgatja a lány szelíden szóródó szavait, de természetesen ezt sem állja meg szó nélkül.*
-Ha egy ágy lesz, vagy egy takaró, akkor maximum összebújunk.
*Széles mosoly telepedik orcájára, de mielőtt ellene lehetne fordítani azt, amit mondott, újra megszólal.*
-Khm. Akarom mondani, köszönöm kedvességed, s hogy elintézted számomra is a pihenőhelyet. Ha nem lesz elég hely, elalszom a földön is, s a takaróm is felajánlom neked, ha hűvös az éjszaka.
*Huncut tekintetét az ég felé emeli, hogy közvetítse azt a magasabb eszmét, amit most kimondott. A kardos kijelentésre nem reagál, csak a magasból Angyalra szegezi mélykék szemét. Nem a legjobb képességekkel bír, ha szemtől-szemben kell küzdeni. Maximum egy ellenféllel még jól elboldogul, miután másik kettőt a dobótőreivel ártalmatlanított, de az igazán nagy ütőerőt a lopakodással, és az álnok cselezéssel képviseli.*
-Az apámról nem sokat tudok. Anyám gondosan titokban tartotta a nevét, talán azért, mert nem is tudta. Annyi bizonyos, hogy egy elf bárd volt, én pedig egy jól sikerült, szórakozós éjjel gyümölcse vagyok.
*Rántja meg a vállát, mintha nem számítana, hogy mi is történt akkor régen. Sosem érezte a fél-elf az apja támaszát, nevelését, így a hiányát sem. A családja a klán volt maga.*
-És a te szüleid? Olyan keveset tudok rólad. Mesélj!
*A megbeszélteket jóváhagyja, de nem megy még el ellátmányért, hisz hosszú még a nap, bőven van ideje. Mire indulnak, megszerez mindent, ami szükséges az útra.*
-Puritánok? Tudod te, hogy milyen helyzetekben voltam már életem során?
*Vonja fel a szemöldökét, mert az kétségtelen, hogy szereti a kényelmet és a luxust, de nincsenek nagy igényei. Zokszó nélkül beéri egy jóval szerényebb hajlékkal is, vagy, ha a szükség úgy hozza, akkor egy koszos pajtával is. Tovább hallgatja a lány szelíden szóródó szavait, de természetesen ezt sem állja meg szó nélkül.*
-Ha egy ágy lesz, vagy egy takaró, akkor maximum összebújunk.
*Széles mosoly telepedik orcájára, de mielőtt ellene lehetne fordítani azt, amit mondott, újra megszólal.*
-Khm. Akarom mondani, köszönöm kedvességed, s hogy elintézted számomra is a pihenőhelyet. Ha nem lesz elég hely, elalszom a földön is, s a takaróm is felajánlom neked, ha hűvös az éjszaka.
*Huncut tekintetét az ég felé emeli, hogy közvetítse azt a magasabb eszmét, amit most kimondott. A kardos kijelentésre nem reagál, csak a magasból Angyalra szegezi mélykék szemét. Nem a legjobb képességekkel bír, ha szemtől-szemben kell küzdeni. Maximum egy ellenféllel még jól elboldogul, miután másik kettőt a dobótőreivel ártalmatlanított, de az igazán nagy ütőerőt a lopakodással, és az álnok cselezéssel képviseli.*
-Az apámról nem sokat tudok. Anyám gondosan titokban tartotta a nevét, talán azért, mert nem is tudta. Annyi bizonyos, hogy egy elf bárd volt, én pedig egy jól sikerült, szórakozós éjjel gyümölcse vagyok.
*Rántja meg a vállát, mintha nem számítana, hogy mi is történt akkor régen. Sosem érezte a fél-elf az apja támaszát, nevelését, így a hiányát sem. A családja a klán volt maga.*
-És a te szüleid? Olyan keveset tudok rólad. Mesélj!
*A megbeszélteket jóváhagyja, de nem megy még el ellátmányért, hisz hosszú még a nap, bőven van ideje. Mire indulnak, megszerez mindent, ami szükséges az útra.*
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-15 12:53:01
Üzenet elküldve: 2014-11-15 12:53:01
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Aletai //
* Vidáman mosolyog a bók hallatán. Szépnek sem mondták eddig soha még. Bájosnak igen, na meg bajosnak is hisz az Erdők Szelleme mentse meg azt kire ő megharagszik. Talán azért mer Aletai elfogadta a javaslatát egy pár percre magára is hagyja az orgyilkost, hogy megpróbálja elintézni az éjszakai szállásukat. Pár gondolatnyi idő múlva már ismét ott van a férfi mellett, hogy a jó hírt közölje.*
- Külön helyet nem akartak neked adni így hát egy kétágyas kamrát kapunk a mai éjszakára. *mondja fejét ingatva *Nagyon puritának. *jegyzi meg még mielőtt a férfi királyi lakosztályra várna *Ha jól emlékszem csak egy üres ágy van benne. Most akkor kettő lesz, de semmi más. Mosakodni a forrásnál, enni az étkezőben, álmodozni pedig a kertben szoktak. Azt hiszem egy takaró kell legyen az ágyon. Utoljára mikor itt tértem nyugovóra párnát nem kaptam. *mondja egy kis cinkos mosoly mellett.
Az ösvény taglalására ismét egy kis huncut mosoly játszik a szemei körül.*
- Ej, ej! A széptevés rendesen megy, már csak a kardodat is tudd úgy forgatni ha bajba keveredünk mint most a nyelved. *mondja de, hogy érezze Aletai, hogy azért egyáltalában nem haragszik gyengéden megsimogatja a férfi szőke fürtöktől keretezett arcát. Talán pont ekkor jut eszébe.*
- Az imént halottakból úgy értelmeztem, hogy anyád ember. Akkor apád volt elf? *kérdezi, bár ha jó a logikája más lehetőségek úgy sincsenek.*
- Tudsz valamit az elf felmenődről? Hol él, mit csinál? *kérdezi kíváncsian.
A "hókuszpókusz" kifejezésre rosszallóan néz a félvérre.*
- Még el sem kezdtem igazából a tanulást, hova menjek máris pihenni? *kérdezi majd azért hozzáteszi *Nyugodtan mehetsz beszerző körútra. Délután találkozunk a kertben, majd az éjszakát a megegyezés szerint itt töltjük, reggel pedig indulhatunk is.* sorolja majd kíváncsian vár. Ha Aletaj rábólint és elmegy a legfontosabb dolgokért akkor az elf visszatér a pergamenjaihoz.*
* Vidáman mosolyog a bók hallatán. Szépnek sem mondták eddig soha még. Bájosnak igen, na meg bajosnak is hisz az Erdők Szelleme mentse meg azt kire ő megharagszik. Talán azért mer Aletai elfogadta a javaslatát egy pár percre magára is hagyja az orgyilkost, hogy megpróbálja elintézni az éjszakai szállásukat. Pár gondolatnyi idő múlva már ismét ott van a férfi mellett, hogy a jó hírt közölje.*
- Külön helyet nem akartak neked adni így hát egy kétágyas kamrát kapunk a mai éjszakára. *mondja fejét ingatva *Nagyon puritának. *jegyzi meg még mielőtt a férfi királyi lakosztályra várna *Ha jól emlékszem csak egy üres ágy van benne. Most akkor kettő lesz, de semmi más. Mosakodni a forrásnál, enni az étkezőben, álmodozni pedig a kertben szoktak. Azt hiszem egy takaró kell legyen az ágyon. Utoljára mikor itt tértem nyugovóra párnát nem kaptam. *mondja egy kis cinkos mosoly mellett.
Az ösvény taglalására ismét egy kis huncut mosoly játszik a szemei körül.*
- Ej, ej! A széptevés rendesen megy, már csak a kardodat is tudd úgy forgatni ha bajba keveredünk mint most a nyelved. *mondja de, hogy érezze Aletai, hogy azért egyáltalában nem haragszik gyengéden megsimogatja a férfi szőke fürtöktől keretezett arcát. Talán pont ekkor jut eszébe.*
- Az imént halottakból úgy értelmeztem, hogy anyád ember. Akkor apád volt elf? *kérdezi, bár ha jó a logikája más lehetőségek úgy sincsenek.*
- Tudsz valamit az elf felmenődről? Hol él, mit csinál? *kérdezi kíváncsian.
A "hókuszpókusz" kifejezésre rosszallóan néz a félvérre.*
- Még el sem kezdtem igazából a tanulást, hova menjek máris pihenni? *kérdezi majd azért hozzáteszi *Nyugodtan mehetsz beszerző körútra. Délután találkozunk a kertben, majd az éjszakát a megegyezés szerint itt töltjük, reggel pedig indulhatunk is.* sorolja majd kíváncsian vár. Ha Aletaj rábólint és elmegy a legfontosabb dolgokért akkor az elf visszatér a pergamenjaihoz.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-11-14 21:14:48
Üzenet elküldve: 2014-11-14 21:14:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Ewangel//
*A lány javaslatára bohémként meghajol, széles mosollyal az arcán.*
-Úrnőm, azért élek, hogy kardommal megóvjam Szépséged!
*Nagyon is hízelgő neki, hogy Angyal a nyilvánosság előtt legalább is, de védelmezőjeként tekint a fél-elfre. Nem utolsó sorban egy szobában aludhat a lánnyal, ami talán mást nem is jelent, de hatalmas bizalmat, azt mindenképp.*
~Ha egy elf bizalmat szavaz egy félvér orgyilkosnak, az mindenképp becsülendő dolog. Vigyázok rád, Angyalom!~
-Életemben nem jártam még azon az ösvényen, de kalandorként inkább arra szavazom. Nem is szeretnék mást, mint eltévedni az erdőben egy ilyen szép lánnyal!
*Bókol, miközben szelíden mosolyog. Valami megmagyarázhatatlan kapcsolatot kezd kettőjük között érezni Aletai. Egy olyanét, ami a hosszú idejük vasfogát kiállja.*
~Azt sem gondoltam, hogy szoknyapecérként fogok tudni egy nőre úgy gondolni, mint Ewa-ra. Vigyázz Aletai, elveszi az eszed!~
-A növények egy részét én is ismerem, de vadászni még nem vadásztam. Szerintem egészen jó út lesz!
*Rántja meg a vállát, s bizakodóan kéklő szemeivel a lányra mered.*
-A kezdeti ellátmány felől meg ne legyen gondod. Bizonyára kifáradtál ebben a hókuszpókuszban. Pihenj csak le, majd én elintézem.
*A lány javaslatára bohémként meghajol, széles mosollyal az arcán.*
-Úrnőm, azért élek, hogy kardommal megóvjam Szépséged!
*Nagyon is hízelgő neki, hogy Angyal a nyilvánosság előtt legalább is, de védelmezőjeként tekint a fél-elfre. Nem utolsó sorban egy szobában aludhat a lánnyal, ami talán mást nem is jelent, de hatalmas bizalmat, azt mindenképp.*
~Ha egy elf bizalmat szavaz egy félvér orgyilkosnak, az mindenképp becsülendő dolog. Vigyázok rád, Angyalom!~
-Életemben nem jártam még azon az ösvényen, de kalandorként inkább arra szavazom. Nem is szeretnék mást, mint eltévedni az erdőben egy ilyen szép lánnyal!
*Bókol, miközben szelíden mosolyog. Valami megmagyarázhatatlan kapcsolatot kezd kettőjük között érezni Aletai. Egy olyanét, ami a hosszú idejük vasfogát kiállja.*
~Azt sem gondoltam, hogy szoknyapecérként fogok tudni egy nőre úgy gondolni, mint Ewa-ra. Vigyázz Aletai, elveszi az eszed!~
-A növények egy részét én is ismerem, de vadászni még nem vadásztam. Szerintem egészen jó út lesz!
*Rántja meg a vállát, s bizakodóan kéklő szemeivel a lányra mered.*
-A kezdeti ellátmány felől meg ne legyen gondod. Bizonyára kifáradtál ebben a hókuszpókuszban. Pihenj csak le, majd én elintézem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122