Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 97 (1921. - 1940. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1940. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 20:56:36
Üzenet elküldve: 2013-12-03 20:56:36
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
//Henua Tikron//
*Hát igen, a másik gnóm valóban szerencsés, nemcsak mágus, de még mérnök is. Valóban remek alap lehet ez, hiszen a mérnöki szakmával lehet pénzt keresni, amelyet aztán vissza lehet forgatni tanulásba. Zrekil közel sincs ilyen jó helyzetben, ezért neki többnyire a harangtoronyban talált tekercseket kellett bezsákmányolnia, az legalább ingyen volt.*
- Szóval ön már nős *jegyzi meg, amikor a férfi rátér a feleségére. Persze nyilván neki sem lehetett egyszerű ez a házasság-dolog, de Zrekil egyenesen elképzelhetetlennek tartja, hogy elveszítse a függetlenségét, még akkor is, ha nem ekörül forog a világa. Számára most ez az életnek nevezhető dolog, hogy távol a falujától mágiát tanul, persze később majd biztosan változni fog a szemléletmódja, azonban az még várat magára.*
- Nos igen, viszonylag kevés errefelé a gnóm, ön az első, akivel szóba elegyedtem.
*Nos alapból sem találkozott sok mindenkivel, ott van Allyn, Neara, a vörös hajú nő, meg az a furcsa kisgyerek, és most ő. Hát nem szokott csak úgy mindenkivel beszédbe elegyedni, viszont láthatóan ez sem egy rossz dolog. Viszont Zrekilnek szüksége lenne némi alvásra, ha nem is sokra, pár órára biztosan, mert a dolog neheze még hátra van.*
- Hát... elég veszélyes feladatokról van szó, gyakran érzem úgy, hogy hiba volt elvállalni. Viszont csak nem mondhattam nemet *teszi hozzá. Elvégre a főpap valóban nem hagyhatja itt a várost, ráadásul a küldetésnek több olyan része is van, amely nem férhet össze a ténnyel, hogy Amos Thenior egy szent ember. Igen, Zrekil végre megtudta a főpap nevét is.*
- Pontosan ott, az egyik magasan fekvő toronyban vertek tanyát. Bár van ott minden... *mondja a macskaembert hallva* Minden sötét és gonosz erő odatalál egyszer *majd hirtelen eszébe ötlik, hogy véges az ideje, és bizonyára Allyn is unja már a gnómok beszélgetését, így megjegyzi:*
- Viszont azt hiszem, hogy ezt a beszélgetést majd egyszer később kéne folytatnunk, miután túleszek mindezen. Esetleg megtudhatnám a nevét? Vagy hogy merre tudom majd később megtalálni? Mindenképpen folytatnunk kéne ezt a beszélgetést egyszer *jegyzi meg egy mosoly kíséretében. Ha pedig a fajtársa megad valami információt magáról, akkor Zrekil elbúcsúzik, majd Allyn felé fordul:*
- Elnézést az időhúzásért, de meg kellet ragadnom az alkalmat, hogy egy fajtárssal beszélgethessek.
//Henua Tikron//
*Hát igen, a másik gnóm valóban szerencsés, nemcsak mágus, de még mérnök is. Valóban remek alap lehet ez, hiszen a mérnöki szakmával lehet pénzt keresni, amelyet aztán vissza lehet forgatni tanulásba. Zrekil közel sincs ilyen jó helyzetben, ezért neki többnyire a harangtoronyban talált tekercseket kellett bezsákmányolnia, az legalább ingyen volt.*
- Szóval ön már nős *jegyzi meg, amikor a férfi rátér a feleségére. Persze nyilván neki sem lehetett egyszerű ez a házasság-dolog, de Zrekil egyenesen elképzelhetetlennek tartja, hogy elveszítse a függetlenségét, még akkor is, ha nem ekörül forog a világa. Számára most ez az életnek nevezhető dolog, hogy távol a falujától mágiát tanul, persze később majd biztosan változni fog a szemléletmódja, azonban az még várat magára.*
- Nos igen, viszonylag kevés errefelé a gnóm, ön az első, akivel szóba elegyedtem.
*Nos alapból sem találkozott sok mindenkivel, ott van Allyn, Neara, a vörös hajú nő, meg az a furcsa kisgyerek, és most ő. Hát nem szokott csak úgy mindenkivel beszédbe elegyedni, viszont láthatóan ez sem egy rossz dolog. Viszont Zrekilnek szüksége lenne némi alvásra, ha nem is sokra, pár órára biztosan, mert a dolog neheze még hátra van.*
- Hát... elég veszélyes feladatokról van szó, gyakran érzem úgy, hogy hiba volt elvállalni. Viszont csak nem mondhattam nemet *teszi hozzá. Elvégre a főpap valóban nem hagyhatja itt a várost, ráadásul a küldetésnek több olyan része is van, amely nem férhet össze a ténnyel, hogy Amos Thenior egy szent ember. Igen, Zrekil végre megtudta a főpap nevét is.*
- Pontosan ott, az egyik magasan fekvő toronyban vertek tanyát. Bár van ott minden... *mondja a macskaembert hallva* Minden sötét és gonosz erő odatalál egyszer *majd hirtelen eszébe ötlik, hogy véges az ideje, és bizonyára Allyn is unja már a gnómok beszélgetését, így megjegyzi:*
- Viszont azt hiszem, hogy ezt a beszélgetést majd egyszer később kéne folytatnunk, miután túleszek mindezen. Esetleg megtudhatnám a nevét? Vagy hogy merre tudom majd később megtalálni? Mindenképpen folytatnunk kéne ezt a beszélgetést egyszer *jegyzi meg egy mosoly kíséretében. Ha pedig a fajtársa megad valami információt magáról, akkor Zrekil elbúcsúzik, majd Allyn felé fordul:*
- Elnézést az időhúzásért, de meg kellet ragadnom az alkalmat, hogy egy fajtárssal beszélgethessek.
1939. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 19:15:04
Üzenet elküldve: 2013-12-03 19:15:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef és Allyn Thaira Kvillon //
*A másik gnóm is mesél a családjáról. Ő szerencsésebb hátteret mondhat magáénak. Azzal foglalkozik, amit szeret és a család is támogatja ebben. A párkapcsolatról viszont mindketten ugyanúgy gondolkodnak.*
- Én egyáltalán nem bánom egyébként, hogy kitanultam a mérnöki szakmát. Már sok pénzt kerestem azzal, mert tudok tanítani vele, leggyakrabban csak matematikát gyerekeknek, de néhány gépet is építettem vagy terveztem már. Úgyhogy van egy okmány a kezemben, egy szakma, amihez értek és emellett tanulom a mágiát, ahogy az időm és az erszényem engedi. És persze az én párom is gnóm nő. Ő is mérnök, az iskolában estünk szerelembe. Ő maradt a szakmájánál, tervezőként dolgozik és a vándorutamról időről időre visszatérek hozzá. Lassan már megint mennem kellene, mert nagyon rég láttam. Érdekes, hogy ebben a városban kevesen vagyunk, nem? Alig láttam gnómot Artheniorban.
*Tikron elgondolkodik, mikor Zrekil a főpapot emlegeti. Nem tudja, hogy milyen posztot ígérhetett neki a mágusmester, de az biztos, hogy keményen meg kell dolgozni érte. A helyi papok biztosan nem adják olcsón a hatalmat és a posztjukat. Ráadásul az őrökön kívül ők is védik a várost, csak más módon, így a felelősség is nagy rajtuk. Tikron látja, hogy a másik gnómnak valami eszébe jut, de mégsem mondja ki. Vannak titkok, amiket ő is annyira elmondana, de jobb, ha megtartja azokat magának. Erről a kalandos csontrablási ügyről is szívesen mesélne, de nem akarja kikotyogni a nemesi családok intrikáit, amik a tudomására jutottak. Megtisztelték azzal, hogy a kéretlen segítségét is megjutalmazták, ő pedig megtiszteli Hrodalt a titoktartással. Ha később is szükség lesz rá, akkor bizalommal fog a gnómhoz fordulni és lehet, hogy ezt nem tenné meg, ha kiderülne, hogy már a fél város tud az esetről.*
- Komolyan? Amos Thenior bízta meg magukat valamivel? Ez nagy megtiszteltetés lehet!
*Zrekil elmondja, hogy a tűz ellen jó ez a burok és tesz néhány dícsérő szót Tikron varázslatára is. A hárpiák leírására a gnóm csak ráncolja a homlokát és tekergeti a szakállát. Csücsörítve hallgatja a beszámolót.*
- A Grombar-kastélynál láttak ilyet? Egyszer én is jártam arrafelé, de akkor valami macskaszerű, mégis emberformájú lényről beszéltek a matrózok. Azt mondták, az is a kastélyból jött. Mi folyhat odabent?
*A másik gnóm is mesél a családjáról. Ő szerencsésebb hátteret mondhat magáénak. Azzal foglalkozik, amit szeret és a család is támogatja ebben. A párkapcsolatról viszont mindketten ugyanúgy gondolkodnak.*
- Én egyáltalán nem bánom egyébként, hogy kitanultam a mérnöki szakmát. Már sok pénzt kerestem azzal, mert tudok tanítani vele, leggyakrabban csak matematikát gyerekeknek, de néhány gépet is építettem vagy terveztem már. Úgyhogy van egy okmány a kezemben, egy szakma, amihez értek és emellett tanulom a mágiát, ahogy az időm és az erszényem engedi. És persze az én párom is gnóm nő. Ő is mérnök, az iskolában estünk szerelembe. Ő maradt a szakmájánál, tervezőként dolgozik és a vándorutamról időről időre visszatérek hozzá. Lassan már megint mennem kellene, mert nagyon rég láttam. Érdekes, hogy ebben a városban kevesen vagyunk, nem? Alig láttam gnómot Artheniorban.
*Tikron elgondolkodik, mikor Zrekil a főpapot emlegeti. Nem tudja, hogy milyen posztot ígérhetett neki a mágusmester, de az biztos, hogy keményen meg kell dolgozni érte. A helyi papok biztosan nem adják olcsón a hatalmat és a posztjukat. Ráadásul az őrökön kívül ők is védik a várost, csak más módon, így a felelősség is nagy rajtuk. Tikron látja, hogy a másik gnómnak valami eszébe jut, de mégsem mondja ki. Vannak titkok, amiket ő is annyira elmondana, de jobb, ha megtartja azokat magának. Erről a kalandos csontrablási ügyről is szívesen mesélne, de nem akarja kikotyogni a nemesi családok intrikáit, amik a tudomására jutottak. Megtisztelték azzal, hogy a kéretlen segítségét is megjutalmazták, ő pedig megtiszteli Hrodalt a titoktartással. Ha később is szükség lesz rá, akkor bizalommal fog a gnómhoz fordulni és lehet, hogy ezt nem tenné meg, ha kiderülne, hogy már a fél város tud az esetről.*
- Komolyan? Amos Thenior bízta meg magukat valamivel? Ez nagy megtiszteltetés lehet!
*Zrekil elmondja, hogy a tűz ellen jó ez a burok és tesz néhány dícsérő szót Tikron varázslatára is. A hárpiák leírására a gnóm csak ráncolja a homlokát és tekergeti a szakállát. Csücsörítve hallgatja a beszámolót.*
- A Grombar-kastélynál láttak ilyet? Egyszer én is jártam arrafelé, de akkor valami macskaszerű, mégis emberformájú lényről beszéltek a matrózok. Azt mondták, az is a kastélyból jött. Mi folyhat odabent?
1938. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 18:49:17
Üzenet elküldve: 2013-12-03 18:49:17
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
//Henua Tikron//
*Szóval valóban lehetséges átrepülni egy falu felett. Erős mágusnak kell lenni, no meg sok gyakorlás (és egy kicsi falu) szükséges, de ez a nagyapja testvérének mind megvolt. Ők voltak az egyetlen mágus család a faluban, hát legalább kiváló mágusok kerültek ki közülük. Majd beszélgetőpartnere ismerteti a kis dalocskát, ha nem is énekelve, de legalább a szöveget. Mi tagadás, Zrekil sem merné megkísérelni, hogy bármit is elénekeljen.*
- Érdekes, majd egyszer utánajárok ennek is, de hát egy ilyen dalnak valóban ezerféle változata lehet.
*Majd a következő szavakra csak ütemes hümmögésbe kezd, hát pontosan tudja ő is, milyen ez. Már hogyisne tudná, mikor hasonló felmenőkkel és hagyományokkal rendelkezik a családja?*
- A gnóm családok és a kötöttség... Mi egy máguscsalád vagyunk, én mondjuk könnyen beleilleszkedtem ebbe, no de képzelem mekkora port kavart volna, ha nem akarok. Nálunk az a szokás, hogy minden családtag a negyvenedik életévét betöltve jó néhány évre elhagyja a falut, hogy mágiát tanuljon. Én is ezt teszem éppen aztán majd egyszer hazatérek... Házasságot illetően szigorúan gnóm nő jöhet szóba, legjobb, ha mágus, illetve a leánygyermekeket kizárólag mágusokhoz adják hozzá.
*Majd miután kellően részletesen elmesélte a családi szokásokat, hallgatja, ahogy a másik gnóm is tekercskészítési szándékairól beszél. Ha már így témánál vannak, képtelen lenne kihagyni azt, hogy mi is a célja pontosan:*
- Ami azt illeti, én nem csak egyszerűen tekercseket akarok írni, hanem azzal párhuzamosan valami komolyabb mágusi posztot szeretnék elfoglalni itt a városban, vagy valahol a közelben. Nagyjából ezért is járom meg ezeket a helyeket a főpap megbízásából, hátha utána segítségemre lesz a céljaim elérésében. Mellesleg... *hirtelen eszébe jut a két viccesen öltözött alak a temetőben...* Nem fontos *mondja végül, felesleges lenne ilyesmikbe belemenni. Helyette a varázslatra összpontosít, amelyet fajtársa bemutat, miközben felel:*
- A tűz ellen védene, ha lenne itt tűz, anélkül csak szépen néz ki *majd a lebegő tekercsre veti a pillantását* Remek varázslat. Jó dolog ez a levegőmágia *bólint, majd mikor a szó az útjára és a lényekre terelődik, csak bólint, majd rövid gondolkozás után megjegyzi:*
- Én sem láttam mostanáig ilyesmiket. Ami a hárpiákat illeti, igen, nagyjából akkorák, mint én, meztelen nőre emlékeztetnek szárnyakkal.
//Henua Tikron//
*Szóval valóban lehetséges átrepülni egy falu felett. Erős mágusnak kell lenni, no meg sok gyakorlás (és egy kicsi falu) szükséges, de ez a nagyapja testvérének mind megvolt. Ők voltak az egyetlen mágus család a faluban, hát legalább kiváló mágusok kerültek ki közülük. Majd beszélgetőpartnere ismerteti a kis dalocskát, ha nem is énekelve, de legalább a szöveget. Mi tagadás, Zrekil sem merné megkísérelni, hogy bármit is elénekeljen.*
- Érdekes, majd egyszer utánajárok ennek is, de hát egy ilyen dalnak valóban ezerféle változata lehet.
*Majd a következő szavakra csak ütemes hümmögésbe kezd, hát pontosan tudja ő is, milyen ez. Már hogyisne tudná, mikor hasonló felmenőkkel és hagyományokkal rendelkezik a családja?*
- A gnóm családok és a kötöttség... Mi egy máguscsalád vagyunk, én mondjuk könnyen beleilleszkedtem ebbe, no de képzelem mekkora port kavart volna, ha nem akarok. Nálunk az a szokás, hogy minden családtag a negyvenedik életévét betöltve jó néhány évre elhagyja a falut, hogy mágiát tanuljon. Én is ezt teszem éppen aztán majd egyszer hazatérek... Házasságot illetően szigorúan gnóm nő jöhet szóba, legjobb, ha mágus, illetve a leánygyermekeket kizárólag mágusokhoz adják hozzá.
*Majd miután kellően részletesen elmesélte a családi szokásokat, hallgatja, ahogy a másik gnóm is tekercskészítési szándékairól beszél. Ha már így témánál vannak, képtelen lenne kihagyni azt, hogy mi is a célja pontosan:*
- Ami azt illeti, én nem csak egyszerűen tekercseket akarok írni, hanem azzal párhuzamosan valami komolyabb mágusi posztot szeretnék elfoglalni itt a városban, vagy valahol a közelben. Nagyjából ezért is járom meg ezeket a helyeket a főpap megbízásából, hátha utána segítségemre lesz a céljaim elérésében. Mellesleg... *hirtelen eszébe jut a két viccesen öltözött alak a temetőben...* Nem fontos *mondja végül, felesleges lenne ilyesmikbe belemenni. Helyette a varázslatra összpontosít, amelyet fajtársa bemutat, miközben felel:*
- A tűz ellen védene, ha lenne itt tűz, anélkül csak szépen néz ki *majd a lebegő tekercsre veti a pillantását* Remek varázslat. Jó dolog ez a levegőmágia *bólint, majd mikor a szó az útjára és a lényekre terelődik, csak bólint, majd rövid gondolkozás után megjegyzi:*
- Én sem láttam mostanáig ilyesmiket. Ami a hárpiákat illeti, igen, nagyjából akkorák, mint én, meztelen nőre emlékeztetnek szárnyakkal.
1937. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 17:37:02
Üzenet elküldve: 2013-12-03 17:37:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef és Allyn Thaira Kvillon //
*Tikron érdeklődéssel hallgatja Zrekil szavait az öreg rokonról. Bólogat, hiszen noha ő még nem tudja ezt megtenni, ismer ilyen varázslatot.*
- Ha belemélyedt a levegőmágiába, akkor bizony repülhetett. Egy egész falu fölött átrepülni viszont komoly erőt és kitartást is igényel, úgyhogy ha ez igaz, akkor nagy varázsló lehetett a rokona.
*A másik gnóm nem ismeri a dalt. Itt Artheniorban Henua csak a bálon az elf lánynak, Ewangelnek említette és ő tudta, miről van szó. Gyerekdal, Ewangel pedig gyerekekre szokott vigyázni, ezért ismerhette.*
- Nem vállalkozom rá, hogy elénekeljem, de egy gyermekdalocskáról van szó. Rengeteg versszaka van és mindig ki lehet hozzá találni újakat. Foltos boci kinn a réten, csengettyű szól nyakán szépen, Huredári Huredon. És így tovább...*mondja el a gnóm dallam nélkül, csak a szöveget ismertetve.
Zrekil elmondja, hogy nem egy nagy világjáró. Ismeri a saját faluját, meg Artheniort és a környéket. Tikron sokfelé járt. Huredon messze van és hosszú út vezetett el a Levegő Városáig.*
- Nálunk nagy volt a kötöttség a családban és mágus nem akadt a felmenőim között. Mérnök annál több és én is ezt tanultam. Amikor megmondtam, hogy inkább a mágia érdekel, akkor hatalmas veszekedés lett és kitagadtak. Úgyhogy már régóta úton vagyok.
*A gnóm hallgatja a másikat, aki pont arra gondol, amire ő is. Hiába, gnómok egymás közt. Ugyanúgy forog az agyuk.*
- Én is ilyesmikben gondolkodom. Eddig még csak matematikát tanítottam, de nálam is érik már, hogy a mágiatudásomat tekercsekbe öntsem és tovább adjam. A Neara nevű hölgyet nem ismerem. Akivel én találkoztam itt, azt a varázslót Eralilnek hívják. Akkor csuklyát viselt és volt nála egy gazdagon díszített bot. De hát sok varázsló tanul errefelé.
*Amikor Zrekil varázsol, Tikron ámulva nézi a csodálatos csillogást. Vamaiféle ezüstszínű védőmezőt von fel maga köré a másik gnóm. Henua nézi egy darabig, majd megkérdezi:*
- Nagyon szép jelenség! Mi ellen véd pontosan? Mutatok én is egy kisebb varázslatot a levegővel.
*Ezzel a gnóm előveszi a szütyőjéből az egyik, meditációs technikákat tatalmazó tekercset. Kinyitja és elmond egy varázsigét, amivel megpróbálja Zrekil szemei elé lebegtetni az írást, majd jobbra húzni, balra húzni és utána vissza a kezébe. Ha ez megvan, akkor összetekeri és elrakja.
A történeteket hallgatva felvonja a szemöldökét. Zrekil olyan lényekről beszél, amikkel Henua még nem találkozott. Trollokat csak a mítoszokból ismer.*
- Akkor ezek tényleg léteznek. A hárpia valóban olyan, mint a legendákban? Félig nő és félig madár?
A varázsló egy Haladó levitáció nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy hozzá közel lévő tárgyat órákon keresztül, több méter magasban is tud lebegtetni.
*Tikron érdeklődéssel hallgatja Zrekil szavait az öreg rokonról. Bólogat, hiszen noha ő még nem tudja ezt megtenni, ismer ilyen varázslatot.*
- Ha belemélyedt a levegőmágiába, akkor bizony repülhetett. Egy egész falu fölött átrepülni viszont komoly erőt és kitartást is igényel, úgyhogy ha ez igaz, akkor nagy varázsló lehetett a rokona.
*A másik gnóm nem ismeri a dalt. Itt Artheniorban Henua csak a bálon az elf lánynak, Ewangelnek említette és ő tudta, miről van szó. Gyerekdal, Ewangel pedig gyerekekre szokott vigyázni, ezért ismerhette.*
- Nem vállalkozom rá, hogy elénekeljem, de egy gyermekdalocskáról van szó. Rengeteg versszaka van és mindig ki lehet hozzá találni újakat. Foltos boci kinn a réten, csengettyű szól nyakán szépen, Huredári Huredon. És így tovább...*mondja el a gnóm dallam nélkül, csak a szöveget ismertetve.
Zrekil elmondja, hogy nem egy nagy világjáró. Ismeri a saját faluját, meg Artheniort és a környéket. Tikron sokfelé járt. Huredon messze van és hosszú út vezetett el a Levegő Városáig.*
- Nálunk nagy volt a kötöttség a családban és mágus nem akadt a felmenőim között. Mérnök annál több és én is ezt tanultam. Amikor megmondtam, hogy inkább a mágia érdekel, akkor hatalmas veszekedés lett és kitagadtak. Úgyhogy már régóta úton vagyok.
*A gnóm hallgatja a másikat, aki pont arra gondol, amire ő is. Hiába, gnómok egymás közt. Ugyanúgy forog az agyuk.*
- Én is ilyesmikben gondolkodom. Eddig még csak matematikát tanítottam, de nálam is érik már, hogy a mágiatudásomat tekercsekbe öntsem és tovább adjam. A Neara nevű hölgyet nem ismerem. Akivel én találkoztam itt, azt a varázslót Eralilnek hívják. Akkor csuklyát viselt és volt nála egy gazdagon díszített bot. De hát sok varázsló tanul errefelé.
*Amikor Zrekil varázsol, Tikron ámulva nézi a csodálatos csillogást. Vamaiféle ezüstszínű védőmezőt von fel maga köré a másik gnóm. Henua nézi egy darabig, majd megkérdezi:*
- Nagyon szép jelenség! Mi ellen véd pontosan? Mutatok én is egy kisebb varázslatot a levegővel.
*Ezzel a gnóm előveszi a szütyőjéből az egyik, meditációs technikákat tatalmazó tekercset. Kinyitja és elmond egy varázsigét, amivel megpróbálja Zrekil szemei elé lebegtetni az írást, majd jobbra húzni, balra húzni és utána vissza a kezébe. Ha ez megvan, akkor összetekeri és elrakja.
A történeteket hallgatva felvonja a szemöldökét. Zrekil olyan lényekről beszél, amikkel Henua még nem találkozott. Trollokat csak a mítoszokból ismer.*
- Akkor ezek tényleg léteznek. A hárpia valóban olyan, mint a legendákban? Félig nő és félig madár?
A varázsló egy Haladó levitáció nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy hozzá közel lévő tárgyat órákon keresztül, több méter magasban is tud lebegtetni.
1936. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 16:59:28
Üzenet elküldve: 2013-12-03 16:59:28
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
//Henua Tikron//
*Úgy látszik jól tippelt, valóban egy másik mágushoz van szerencséje. Ez már csak azért is nagyszerű, mert talán még hasznos tanácsokban is részesülhet a beszélgetés folyamán, hiszen idősebb fajtársa talán már tapasztaltabb is. A levegőmágia említésére rögtön értelem tükröződik a szemeiben (habár családja révén minden mágiaágra így reagálna).*
- Hogy levegőmágus? Akárcsak nagyapám testvére, aki ifjú korában képes volt átrepülni a falu felett. Már ha a családi mondák igazak *teszi hozzá, mint mindig. Továbbra sem bízik jobban az ilyesmikben, habár ezt már többen alátámasztották.*
- Még sosem hallottam a dalt *jegyzi meg, miközben elgondolkodik, hogy mikor is lehetett szerencséje ilyesfajta költeményhez. Legfeljebb akkor, mikor vándorszínészek érkeztek hozzájuk, akkor hallott sok messzi dalt, de cím alapján képtelen volna felidézni.* Ami azt illeti, a városról sem tudok sokat, jobbára azt a kis falut ismerem, ahol laktam, meg Artheniort, és a környéket, de azt is csak a térkép miatt *mivel idefele jövet megpróbálta levágni az utat, így nagyjából minden köztes falut és várost elkerült, de tény, hogy gyorsabban ide jutott.*
- Nos, eredetileg a Napmágia terén akartam ismeretekre szert tenni, azonban nemrég volt szerencsém néhány napot eltölteni a karavánpihenőben, és nem tudtam ellenállni a tekercseknek, melyeket előtte szereztem. És ott jóval könnyebb volt haladást elérnem ezen mágiaágban, így szert tettem néhány trükkre *majd elgondolkozik, hogy mit is varázsolhatna. A komolyabb varázslatok harcba valóak, így inkább egy könnyebbel próbálkozik meg. Haszna nem sok lesz, de ha sikerül, akkor némi ezüstös fényben lehet része a szemlélőnek.*
- Egy másik mágus? Nem Neara volt? Nő, napbarnított bőrrel, magasabb nálam, nem lehet eltéveszteni *írja gyorsan körül a nőt, aki megvette tőle a tekercset.*
- És amit már tudok, azt újból tekercsbe foglalhatom, ez is a tervem, írni még néhány példányt a Napmágiát tartalmazó tekercsből, amiből aztán újra tanulhat valaki fejezi be a gondolatmenetet. Miután sikerül megszabadulnia a sártól, és a haja is némileg rendezett formát ölt, megjegyzi:*
- Nos, ami azt illeti... *tulajdonképpen nem tudja, hogy mit mondhat, és mit nem, hiszen azért mégiscsak megkérte a főpap, hogy tartsa titokban részleteket, nehogy pánikot keltsen, a történet eleje meg egyszerűen csak furán hangzik szóval nagy vonalakban mondja el a dolgokat:*
- A folyóparton szereztem a sarat és vért, aztán a karavánpihenőben voltam a mocsárban, ahol dolgom volt egy békés trollal. Most pedig a kikötőbeli kastélyból jövök, ott vadásztunk hárpiára *foglalja gyorsan össze, gondosan kihagyva azt, hogy begyűjtötték a troll fogait és a hárpia szemét.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Henua Tikron//
*Úgy látszik jól tippelt, valóban egy másik mágushoz van szerencséje. Ez már csak azért is nagyszerű, mert talán még hasznos tanácsokban is részesülhet a beszélgetés folyamán, hiszen idősebb fajtársa talán már tapasztaltabb is. A levegőmágia említésére rögtön értelem tükröződik a szemeiben (habár családja révén minden mágiaágra így reagálna).*
- Hogy levegőmágus? Akárcsak nagyapám testvére, aki ifjú korában képes volt átrepülni a falu felett. Már ha a családi mondák igazak *teszi hozzá, mint mindig. Továbbra sem bízik jobban az ilyesmikben, habár ezt már többen alátámasztották.*
- Még sosem hallottam a dalt *jegyzi meg, miközben elgondolkodik, hogy mikor is lehetett szerencséje ilyesfajta költeményhez. Legfeljebb akkor, mikor vándorszínészek érkeztek hozzájuk, akkor hallott sok messzi dalt, de cím alapján képtelen volna felidézni.* Ami azt illeti, a városról sem tudok sokat, jobbára azt a kis falut ismerem, ahol laktam, meg Artheniort, és a környéket, de azt is csak a térkép miatt *mivel idefele jövet megpróbálta levágni az utat, így nagyjából minden köztes falut és várost elkerült, de tény, hogy gyorsabban ide jutott.*
- Nos, eredetileg a Napmágia terén akartam ismeretekre szert tenni, azonban nemrég volt szerencsém néhány napot eltölteni a karavánpihenőben, és nem tudtam ellenállni a tekercseknek, melyeket előtte szereztem. És ott jóval könnyebb volt haladást elérnem ezen mágiaágban, így szert tettem néhány trükkre *majd elgondolkozik, hogy mit is varázsolhatna. A komolyabb varázslatok harcba valóak, így inkább egy könnyebbel próbálkozik meg. Haszna nem sok lesz, de ha sikerül, akkor némi ezüstös fényben lehet része a szemlélőnek.*
- Egy másik mágus? Nem Neara volt? Nő, napbarnított bőrrel, magasabb nálam, nem lehet eltéveszteni *írja gyorsan körül a nőt, aki megvette tőle a tekercset.*
- És amit már tudok, azt újból tekercsbe foglalhatom, ez is a tervem, írni még néhány példányt a Napmágiát tartalmazó tekercsből, amiből aztán újra tanulhat valaki fejezi be a gondolatmenetet. Miután sikerül megszabadulnia a sártól, és a haja is némileg rendezett formát ölt, megjegyzi:*
- Nos, ami azt illeti... *tulajdonképpen nem tudja, hogy mit mondhat, és mit nem, hiszen azért mégiscsak megkérte a főpap, hogy tartsa titokban részleteket, nehogy pánikot keltsen, a történet eleje meg egyszerűen csak furán hangzik szóval nagy vonalakban mondja el a dolgokat:*
- A folyóparton szereztem a sarat és vért, aztán a karavánpihenőben voltam a mocsárban, ahol dolgom volt egy békés trollal. Most pedig a kikötőbeli kastélyból jövök, ott vadásztunk hárpiára *foglalja gyorsan össze, gondosan kihagyva azt, hogy begyűjtötték a troll fogait és a hárpia szemét.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1935. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 15:41:29
Üzenet elküldve: 2013-12-03 15:41:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef és Allyn Thaira Kvillon //
*A (másik) pocakos gnóm hamar felel is a kérdésre. Tikron is szeret fajtársaival találkozni, mert jól megértik egymást. Egy irányba jár az eszük, többnyire valami alkotó szellemű irányba. Zrekil Losefként mutatkozik be, amíg a lány csendben áll. Tikron őt nem is akarja zavarni, ha esetleg szerényebb, félénkebb vagy csak egyszerűen más köti le most a figyelmét. Zrekilnek viszont ő is vigyorogva felel, mivel ugyanazon az úton járnak:*
- Örülök, hogy megismerhetem, Zrekil! Igen, én is mágus vagyok. A levegőágat tanulom, amihez ugyebár ez a legjobb hely, a Levegő Városa. Egyébként messziről jöttem, Huredon városából. Ismeri azt a dalocskát, a Huredári Huredont? Az a mi városunkról szól.
*A gnómnak tetszik, hogy valaki rögtön a két legerősebb mágiaágat kezdi tanulni. A papoktól már tudja, hogy a levegő nem túl erős fajtája a varázslásnak, de őt érdekli. Ahogy a másik gnóm is.*
- Eltökéltségre és nagy ambícióra vall, hogy a két legnehezebb ágat kezdte tanulni. Mutatna mondjuk egy holdvarázslatot? A templom azért ne essen szét, de kíváncsi lennék rá!
*A gnóm szemei csilognak és dörzsöli a tenyereit kíváncsiságában. A tekercsek láttán ő is elővesz a szütyőjéből egy párat és így egymásnak mutogatják, amikből tanulnak.*
- Én eddig ugyanattól tanultam itt a templomban. Találkoztam viszont egy másik mágussal, akitől kaptam tekercseket. Meg van egy pár, ami még a meditációról szól. Ezeket a legkülönbözőbb helyeken szereztem be vándorutam során. Igazából amit lehet, inkább megjegyzek. Az írás elvész, de ha itt rögzül*Tikron ezzel a fejére mutat*, az megmarad. Mint amit a sziklába vésnek, nem igaz?
*Biztos benne, hogy a másik gnóm is jóeszű és érti a módszert. Tanításnál persze jól jönnek a tekercsek, hiszen van, aki úgy tud jobban tanulni, ha látja leírva a tudományt. Zrekil hamarosan mutat is egy varázslatot, aminek a hatására a sár és a vér eltűnik róla. Tikronnak most tűnik fel igazán, hogy milyen koszos volt előtte a fajtársa.*
- Merre jártak, ha szabad kérdeznem? Úgy látom, volt részük csatában és kellemetlen dolgokban. Én az éjszaka sírrablókra vadásztam egy csapattal. Furcsa élmény volt, nagyon furcsa. Szereztem is egy kis sebesülést.
*Tikron ezzel leveszi a sisakját és megmutatja azt a sebet, ami már gyógyul, hiszen a papok nemrégiben ellátták.*
*A (másik) pocakos gnóm hamar felel is a kérdésre. Tikron is szeret fajtársaival találkozni, mert jól megértik egymást. Egy irányba jár az eszük, többnyire valami alkotó szellemű irányba. Zrekil Losefként mutatkozik be, amíg a lány csendben áll. Tikron őt nem is akarja zavarni, ha esetleg szerényebb, félénkebb vagy csak egyszerűen más köti le most a figyelmét. Zrekilnek viszont ő is vigyorogva felel, mivel ugyanazon az úton járnak:*
- Örülök, hogy megismerhetem, Zrekil! Igen, én is mágus vagyok. A levegőágat tanulom, amihez ugyebár ez a legjobb hely, a Levegő Városa. Egyébként messziről jöttem, Huredon városából. Ismeri azt a dalocskát, a Huredári Huredont? Az a mi városunkról szól.
*A gnómnak tetszik, hogy valaki rögtön a két legerősebb mágiaágat kezdi tanulni. A papoktól már tudja, hogy a levegő nem túl erős fajtája a varázslásnak, de őt érdekli. Ahogy a másik gnóm is.*
- Eltökéltségre és nagy ambícióra vall, hogy a két legnehezebb ágat kezdte tanulni. Mutatna mondjuk egy holdvarázslatot? A templom azért ne essen szét, de kíváncsi lennék rá!
*A gnóm szemei csilognak és dörzsöli a tenyereit kíváncsiságában. A tekercsek láttán ő is elővesz a szütyőjéből egy párat és így egymásnak mutogatják, amikből tanulnak.*
- Én eddig ugyanattól tanultam itt a templomban. Találkoztam viszont egy másik mágussal, akitől kaptam tekercseket. Meg van egy pár, ami még a meditációról szól. Ezeket a legkülönbözőbb helyeken szereztem be vándorutam során. Igazából amit lehet, inkább megjegyzek. Az írás elvész, de ha itt rögzül*Tikron ezzel a fejére mutat*, az megmarad. Mint amit a sziklába vésnek, nem igaz?
*Biztos benne, hogy a másik gnóm is jóeszű és érti a módszert. Tanításnál persze jól jönnek a tekercsek, hiszen van, aki úgy tud jobban tanulni, ha látja leírva a tudományt. Zrekil hamarosan mutat is egy varázslatot, aminek a hatására a sár és a vér eltűnik róla. Tikronnak most tűnik fel igazán, hogy milyen koszos volt előtte a fajtársa.*
- Merre jártak, ha szabad kérdeznem? Úgy látom, volt részük csatában és kellemetlen dolgokban. Én az éjszaka sírrablókra vadásztam egy csapattal. Furcsa élmény volt, nagyon furcsa. Szereztem is egy kis sebesülést.
*Tikron ezzel leveszi a sisakját és megmutatja azt a sebet, ami már gyógyul, hiszen a papok nemrégiben ellátták.*
1934. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 15:21:51
Üzenet elküldve: 2013-12-03 15:21:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
//Henua Tikron//
*Belépve a templomba azonnal nem várt jelenséggel találja szembe magát. Talán magától észre sem venné, hiszen hosszú napja volt, és ilyenkor igazán nem néz körül senki, hogy vajon kik akarnak még rajta kívül a templomban tanulni, így sokban hozzájárul a megszólítás ahhoz, hogy feltűnjön neki fajtársa jelenléte. Tény, hogy nem sok gnómmal találkozott, amióta a városba ért, sőt, talán ő az első. Így visszagondolva furcsa is, hogy ilyen kevesen vannak a városban... Azonban jelenleg az előtte álló úr köti le a figyelmét, válaszol is neki gyorsan:*
- Szép jó napot! *viszonozza a köszönést, majd megjegyzi* Hát, mindenütt tanulok, míg a tekercs elér *azzal enyhe félmosolyra húzódik a szája* Mi is? Ezt értsem úgy, hogy ön is mágus? *kérdezi meg, amikor szépen lassan tudatosul benne a kérdés minden egyes részlete. Úgy tűnik, nem csak hogy egy fajtársával akadt össze, nem egy egyszerű gnómmal (már ha bármely gnómot is egyszerűnek lehet nevezni) hanem egy olyan mágussal, mint ő maga. Talán még nagyobbal... Bár nem sok olyan esetről hallott, hogy valaki Nap- és Holdmágiával foglalkozik egyszerre, azonban minden lehetséges. Vagy lehet hogy valamely másik ág mesterét tisztelheti az úrban, ki tudja? Mindenesetre érdekes társaságnak ígérkezik, eddig egyedül a főpappal volt szerencséje beszélni, aki mágus, az pedig nem olyan üdítő, mint egy kötetlen beszélgetés azonos érdeklődésű fajtársával. Már csak ezrt is címez egy újabb kérdést hozzá:*
- És esetleg megtudhatom, melyik mágiaággal foglalkozik szabadidejében? Jómagam Zrekil Losef vagyok, Nap- és Holdmágus. Ismerek már néhány erős varázslatot, de még mindkét ágon van hová fejlődnöm *jegyzi meg egy újabb mosoly kísértében* Azonban állandó tanítóm itt nincs, illetve máshol sem, jobbára tekercsekből tanulom a dolgokat *közben leveszi batyuját, és kioldja, hogy láthatóvá váljanak a tekercsek: a sok, ami az alapokról szól, néhány a Holdmágiáról, és az az egy darab Napmágiával foglalkozó. Nem egy kimondott könyvtár, de azért Zrekil véleménye szerint szép gyűjtemény. A 'szép' szót már kevésbé lehetne használni az öltözetére, és ez most tudatosul benne először azóta, hogy a mágustoronyban járt, így egy új független varázslattal próbálkozik. Jó eséllyel mindenképpen megtette volna ezt előbb vagy utóbb, viszont ez így egy remek alkalom is arra, hogy mágiatudását megmutassa... már ha sikerül a varázslat. Ha nem, akkor majd később újra megpróbálja.*
A varázsló egy Makulátlan elegancia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
//Henua Tikron//
*Belépve a templomba azonnal nem várt jelenséggel találja szembe magát. Talán magától észre sem venné, hiszen hosszú napja volt, és ilyenkor igazán nem néz körül senki, hogy vajon kik akarnak még rajta kívül a templomban tanulni, így sokban hozzájárul a megszólítás ahhoz, hogy feltűnjön neki fajtársa jelenléte. Tény, hogy nem sok gnómmal találkozott, amióta a városba ért, sőt, talán ő az első. Így visszagondolva furcsa is, hogy ilyen kevesen vannak a városban... Azonban jelenleg az előtte álló úr köti le a figyelmét, válaszol is neki gyorsan:*
- Szép jó napot! *viszonozza a köszönést, majd megjegyzi* Hát, mindenütt tanulok, míg a tekercs elér *azzal enyhe félmosolyra húzódik a szája* Mi is? Ezt értsem úgy, hogy ön is mágus? *kérdezi meg, amikor szépen lassan tudatosul benne a kérdés minden egyes részlete. Úgy tűnik, nem csak hogy egy fajtársával akadt össze, nem egy egyszerű gnómmal (már ha bármely gnómot is egyszerűnek lehet nevezni) hanem egy olyan mágussal, mint ő maga. Talán még nagyobbal... Bár nem sok olyan esetről hallott, hogy valaki Nap- és Holdmágiával foglalkozik egyszerre, azonban minden lehetséges. Vagy lehet hogy valamely másik ág mesterét tisztelheti az úrban, ki tudja? Mindenesetre érdekes társaságnak ígérkezik, eddig egyedül a főpappal volt szerencséje beszélni, aki mágus, az pedig nem olyan üdítő, mint egy kötetlen beszélgetés azonos érdeklődésű fajtársával. Már csak ezrt is címez egy újabb kérdést hozzá:*
- És esetleg megtudhatom, melyik mágiaággal foglalkozik szabadidejében? Jómagam Zrekil Losef vagyok, Nap- és Holdmágus. Ismerek már néhány erős varázslatot, de még mindkét ágon van hová fejlődnöm *jegyzi meg egy újabb mosoly kísértében* Azonban állandó tanítóm itt nincs, illetve máshol sem, jobbára tekercsekből tanulom a dolgokat *közben leveszi batyuját, és kioldja, hogy láthatóvá váljanak a tekercsek: a sok, ami az alapokról szól, néhány a Holdmágiáról, és az az egy darab Napmágiával foglalkozó. Nem egy kimondott könyvtár, de azért Zrekil véleménye szerint szép gyűjtemény. A 'szép' szót már kevésbé lehetne használni az öltözetére, és ez most tudatosul benne először azóta, hogy a mágustoronyban járt, így egy új független varázslattal próbálkozik. Jó eséllyel mindenképpen megtette volna ezt előbb vagy utóbb, viszont ez így egy remek alkalom is arra, hogy mágiatudását megmutassa... már ha sikerül a varázslat. Ha nem, akkor majd később újra megpróbálja.*
A varázsló egy Makulátlan elegancia nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
1933. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 14:47:24
Üzenet elküldve: 2013-12-03 14:47:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
// Zrekil Losef és Allyn Thaira Kvillon//
*Henua végez a reggelivel és megköszönve visszaviszi a tányért a pulthoz. Szép napot kíván a pincérnőnek, majd távozik. A szobában még jó ideig száradnak a számológép alkatrészei, a lelakkozott farudak, falapok és fagolyók. Majdnem egy egész napot hagy nekik, hogy jók legyenek. Úgysem kell sietnie, hiszen még csak a számjegyek lerajzolását fogja tanulni a kis Nalla. A gép majd később fog kelleni és addigra már kész lesz. A gnóm pontosan és igényesen fogja kidolgozni. Silány munkát nem ad ki a kezéből, hiszen nem egy kókler ő.
Távozik a fogadóból és a következő matematika óráig hátralévő időt is hasznosan akarja tölteni. A folyóparton majd megint ki fogja sütni a zsírt és ha fog mellé valami kisebb állatot, akkor meg is lesz az ebéd. Visszagondol az előző napra, mikor a sült mókus után babfőzeléket evett. Mindkettő nagyon finom volt, az eredmény mégis az lett, hogy sürgősen meg kellett látogatnia az árnyékszéket. Nem sokkal előtte találkozott az elvarázsolt fajtársával, Aherber bácsival, aki épp egy szerkezet tervrajzai fölött ücsörgött. Alig észlelte, hogy hozzászólnak Tillivel, úgyhogy ott is hagyták. Már biztos nagyban folytatja a tervezést vagy az is lehet, hogy az építésnél tart.
A gnóm ezeken gondolkodva megy át a városon a temploig, hogy újra felkeresse tanítóját. Odaérve kinyitja a vaskos kaput és belép. Vár egy kicsit, amíg a szeme teljesen hozzászokik félhomályhoz és utána indul el a legnagyobb mágusok szobrai között. Most épp nem látja meg a szerzetest, aki eddig tanította őt és ellátta tekercsekkel. Épp Eralil sincs itt, pedig tőle is tanult már néhány fogást. Lát viszont érkezni egy másik gnómot és vele együtt egy fiatal emberlányt.
A gnóm sokkal fiatalabb nála és elég jó húsban van. Tikron sem panaszkodhat a pocakjára, de ez a másik nagyobb hassal rendelkezik. A haja is több, de ez természetes. Henua sem annyira öreg, de valamiért már kezd kopaszodni és ősz szakálla van. Ma a kedvenc zöld ruhájában és kalapjában jött. Ez utóbbit nem látni, mivel reggel ráhúzta a sisakot is. Előző nap sokat segített volna, ha rajta van az összecsapáskor.
Mivel a tanítóját nem találja, gondol egyet és megszólítja az érkezőket:*
- Szép napot, kedves uram és kisasszony! Szintén itt tanulnak?
*A legtöbben ezért járnak ide, de más oka is lehet a templom felkeresésének, példásul a papok segítségül hívása. A gnóm kíváncsi, hogy fajtársát és a kísérő hölgyét miféle szél vezethette erre a helyre.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.03 14:50:40
*Henua végez a reggelivel és megköszönve visszaviszi a tányért a pulthoz. Szép napot kíván a pincérnőnek, majd távozik. A szobában még jó ideig száradnak a számológép alkatrészei, a lelakkozott farudak, falapok és fagolyók. Majdnem egy egész napot hagy nekik, hogy jók legyenek. Úgysem kell sietnie, hiszen még csak a számjegyek lerajzolását fogja tanulni a kis Nalla. A gép majd később fog kelleni és addigra már kész lesz. A gnóm pontosan és igényesen fogja kidolgozni. Silány munkát nem ad ki a kezéből, hiszen nem egy kókler ő.
Távozik a fogadóból és a következő matematika óráig hátralévő időt is hasznosan akarja tölteni. A folyóparton majd megint ki fogja sütni a zsírt és ha fog mellé valami kisebb állatot, akkor meg is lesz az ebéd. Visszagondol az előző napra, mikor a sült mókus után babfőzeléket evett. Mindkettő nagyon finom volt, az eredmény mégis az lett, hogy sürgősen meg kellett látogatnia az árnyékszéket. Nem sokkal előtte találkozott az elvarázsolt fajtársával, Aherber bácsival, aki épp egy szerkezet tervrajzai fölött ücsörgött. Alig észlelte, hogy hozzászólnak Tillivel, úgyhogy ott is hagyták. Már biztos nagyban folytatja a tervezést vagy az is lehet, hogy az építésnél tart.
A gnóm ezeken gondolkodva megy át a városon a temploig, hogy újra felkeresse tanítóját. Odaérve kinyitja a vaskos kaput és belép. Vár egy kicsit, amíg a szeme teljesen hozzászokik félhomályhoz és utána indul el a legnagyobb mágusok szobrai között. Most épp nem látja meg a szerzetest, aki eddig tanította őt és ellátta tekercsekkel. Épp Eralil sincs itt, pedig tőle is tanult már néhány fogást. Lát viszont érkezni egy másik gnómot és vele együtt egy fiatal emberlányt.
A gnóm sokkal fiatalabb nála és elég jó húsban van. Tikron sem panaszkodhat a pocakjára, de ez a másik nagyobb hassal rendelkezik. A haja is több, de ez természetes. Henua sem annyira öreg, de valamiért már kezd kopaszodni és ősz szakálla van. Ma a kedvenc zöld ruhájában és kalapjában jött. Ez utóbbit nem látni, mivel reggel ráhúzta a sisakot is. Előző nap sokat segített volna, ha rajta van az összecsapáskor.
Mivel a tanítóját nem találja, gondol egyet és megszólítja az érkezőket:*
- Szép napot, kedves uram és kisasszony! Szintén itt tanulnak?
*A legtöbben ezért járnak ide, de más oka is lehet a templom felkeresésének, példásul a papok segítségül hívása. A gnóm kíváncsi, hogy fajtársát és a kísérő hölgyét miféle szél vezethette erre a helyre.*
A hozzászólás írója (Henua Tikron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.12.03 14:50:40
1932. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-03 14:22:24
Üzenet elküldve: 2013-12-03 14:22:24
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Este valóban elég barátságtalan az ösvény, még akkor is, ha felettük éktelenkedik a hatalmas Hold, ami elég világossággal árasztja el a környéket. Őszintén szólva szeretett volna egy éjszakát a kastélyban tölteni, ahol legalább nyugodtan alhattak volna mindenféle kíváncsi szemek nélkül, és majd reggel továbbindulni, azonban a hárpiák igencsak elrontották ezt a lehetőséget, hiszen így már egyáltalán nincs kedve ott maradni. Lehet, hogy egyelőre elűzték őket, meg jól rájuk ijesztett a varázslataival, viszont jó eséllyel vissza fognak jönni. És mindenki álmában kínálkozik fel leginkább prédaként, szóval a távozás mellett döntött. Amikor már megtalálják az ösvényt, Allyn válaszán elneveti magát.*
- Sejtettem *jegyzi meg* Viszont nem lehettem biztos benne, ki tudja... *majd újra kibukik belőle a nevetés. Az alvás gondolatával eljátszadozik egy kicsit, hiszen habár valóban szüksége van alvásra, de hozzá van szokva, hogy késő estig dolgozzon, aztán már a hajnal első sugaraival menjen, és folytassa a dolgát. Talán nem is olyan égetően szükséges, csak ha már tényleg ráérnek. Tény, hogy éjszaka nem fognak gazdatestet találni, így nyilván reggelig alhatnak, ha semmi nem jön közbe. A fényt szigorúan csak addig tartja fenn, amíg ki nem érnek az erdőből, utána újra csak a Hold fénye ad nekik némi támaszt. Nem szeretné magukra vonni a Hallgatagok figyelmét, ki tudja, lehet azok is mennek a fényre, mint a bogarak. Főleg ha még tudják is, hogy Zrekil Napmágiával is foglalkozott... Az erdőből kiérve a tisztáson és a folyóparton is viszonylag sebesen haladnak át, legalábbis a gnóm gyors tempót diktál, mert szeretne már a templomban lenni.*
- Ezt is megjártuk, és már két összetevő a birtokunkban van *mondja, miközben összeszed két követ a folyópartról* Ezekre is szükség lesz még *jegyzi meg, majd hozzáteszi* A vérünket pedig majd holnap.
*A temetőn áthaladva pedig végre eljutnak a templomba, azonban Zrekil most nem biztos benne, hogy hallgatási fogadalmat akar tenni.*
- Legutóbb sem jelentkezett a Hallgatag, szerintem már elhagyta a templomot *jegyzi meg, majd belép. Jó eséllyel a szerzetes azonnal eltűnt, amikor a Lélekkő előkerült, és elvitték magukkal, szóval már nincs mitől tartani. Legalábbis a gnóm reményei szerint... Remélhetőleg nem feltételezik, hogy visszatérnének a templomba.*
*Este valóban elég barátságtalan az ösvény, még akkor is, ha felettük éktelenkedik a hatalmas Hold, ami elég világossággal árasztja el a környéket. Őszintén szólva szeretett volna egy éjszakát a kastélyban tölteni, ahol legalább nyugodtan alhattak volna mindenféle kíváncsi szemek nélkül, és majd reggel továbbindulni, azonban a hárpiák igencsak elrontották ezt a lehetőséget, hiszen így már egyáltalán nincs kedve ott maradni. Lehet, hogy egyelőre elűzték őket, meg jól rájuk ijesztett a varázslataival, viszont jó eséllyel vissza fognak jönni. És mindenki álmában kínálkozik fel leginkább prédaként, szóval a távozás mellett döntött. Amikor már megtalálják az ösvényt, Allyn válaszán elneveti magát.*
- Sejtettem *jegyzi meg* Viszont nem lehettem biztos benne, ki tudja... *majd újra kibukik belőle a nevetés. Az alvás gondolatával eljátszadozik egy kicsit, hiszen habár valóban szüksége van alvásra, de hozzá van szokva, hogy késő estig dolgozzon, aztán már a hajnal első sugaraival menjen, és folytassa a dolgát. Talán nem is olyan égetően szükséges, csak ha már tényleg ráérnek. Tény, hogy éjszaka nem fognak gazdatestet találni, így nyilván reggelig alhatnak, ha semmi nem jön közbe. A fényt szigorúan csak addig tartja fenn, amíg ki nem érnek az erdőből, utána újra csak a Hold fénye ad nekik némi támaszt. Nem szeretné magukra vonni a Hallgatagok figyelmét, ki tudja, lehet azok is mennek a fényre, mint a bogarak. Főleg ha még tudják is, hogy Zrekil Napmágiával is foglalkozott... Az erdőből kiérve a tisztáson és a folyóparton is viszonylag sebesen haladnak át, legalábbis a gnóm gyors tempót diktál, mert szeretne már a templomban lenni.*
- Ezt is megjártuk, és már két összetevő a birtokunkban van *mondja, miközben összeszed két követ a folyópartról* Ezekre is szükség lesz még *jegyzi meg, majd hozzáteszi* A vérünket pedig majd holnap.
*A temetőn áthaladva pedig végre eljutnak a templomba, azonban Zrekil most nem biztos benne, hogy hallgatási fogadalmat akar tenni.*
- Legutóbb sem jelentkezett a Hallgatag, szerintem már elhagyta a templomot *jegyzi meg, majd belép. Jó eséllyel a szerzetes azonnal eltűnt, amikor a Lélekkő előkerült, és elvitték magukkal, szóval már nincs mitől tartani. Legalábbis a gnóm reményei szerint... Remélhetőleg nem feltételezik, hogy visszatérnének a templomba.*
1931. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-12-02 18:15:56
Üzenet elküldve: 2013-12-02 18:15:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Szelíd
*A gnóm végighallgatja fajtársát. Ulippo igen csavaros észjárású és Tikron ezért büszke is rá, hogy most megmutatja, milyen a gnómok intelligenciája. Amit megtudtak a családok csatározásáról, az nem sok, de Ulippo még ezekről sem ejt szót. Tulajdonképpen nem is baj, mert Kalys és Veriar majd beszámolnak arról, amit az áruló testőrök mondtak. A probléma meg van oldva, hiszen az ellenséges csapatot felszámolták mindenkit foglyul ejtve vagy harcképtelenné téve. Néhány halott is van, mert sajnos a kutató csapatnak muszáj volt az életét védve megölni őket.
Tikron feje még mindig sajog. A beszámoló után elfogyasztja, amit a szolgák hoznak és felajánlanak nekik. Hrodal úr kiosztja a jutalmakat és a gnóm nagy köszönet kíséretében teszi zsebre a fizetséget. Ha valaki még mond valamit, azt meghallgatja.
A nemes megmondja, hogy a többi részletet nem köti az orrukra, pedig Henua Tikron pedig kíváncsi volt rá. A tudásvágya ugyan kielégítetlenül marad, de azért ez az ezer arany vigasztalja. Nagyon jól jön ma este. Szinte talált pénz. Teljesen a véletlen műve, hogy belefutott a sírrablók után nyomozó csapatba. Érdekes tapasztalat volt és ha újra megkeresnék, újra vállalkozna hasonlóra. Ő nem zsoldos, de ha olyan ügyet talál, amit szívesen támogat, akkor nem rest felajánlani a szolgálatait, ahogy ma este is tette.
Ha senki nem tartóztatja őt, akkor elköszön a társaságtól és elsőként távozik a nemesi ház gazdagon díszített terméből. Innen az útja a Pegazusba vezet, ahol kérdezősködik fogadott lányáról. A pultban állók sajnos nem látták. A gnóm felmegy az emeletre a szobába és üresen találja. Valahogy reménykedett benne, hogy egy pótkulccsal beengedték a lányt, de nem így van. Csak egy kicsit dől le, mivel aludni nem igazán akar. Meg akarja őt találni és az őrökkel is kerestetni fogja, ha lehetséges. Csak öt percet pihen az ágyon lecsukott szemekkel és a fájó feje ellenére visszaindul a temetőbe. Már nagyon sötét van és egy kisebb fáklyával járkál a sírok között. Az ott foglalatoskodó testőröket is megkéri, hogy szóljanak, ha látják a lányt. Ezután még kimegy a partra is, ahol már szólongatja Tillit, de nem jön válasz. A tisztáson is hiába keresi. A gnóm gondterhelt lesz és az öklét a szájába véve gondolkozik, hogy mi történhetett. A lány mondta, hogy időnként tovább áll azokról a helyekről, amiket felkeres. Tart attól, hogy megtalálja az apja. Lehet, hogy az az álom az édesapjáról olyan erős élmény volt, hogy megint úgy érezte, itt az idő elmenni valahova máshova. Furcsa, de nagyon örömteli találkozás volt az övék. A gnóm reméli, hogy még látni fogja. Motoszkál benne a várakozás, hogy egyszer majd bekopogtat az ajtaján. Már kora hajnal van, mikor befejezi a keresést. Útja most a templomba vezet, ahol a gyógyító papokat megkéri, hogy lássák el a fejsérülését. Az a hatalmas termetű Hagal Glip csúnyán odavágta őt a kőoltárhoz. Amíg a szerzetesek készítik a kenőcsöt és törölgetik a sebét, addig próbál megnyugodni. Visszagondol a szép dolgokra, amiket előző nap átélt Tillivel.*
Tikron feje még mindig sajog. A beszámoló után elfogyasztja, amit a szolgák hoznak és felajánlanak nekik. Hrodal úr kiosztja a jutalmakat és a gnóm nagy köszönet kíséretében teszi zsebre a fizetséget. Ha valaki még mond valamit, azt meghallgatja.
A nemes megmondja, hogy a többi részletet nem köti az orrukra, pedig Henua Tikron pedig kíváncsi volt rá. A tudásvágya ugyan kielégítetlenül marad, de azért ez az ezer arany vigasztalja. Nagyon jól jön ma este. Szinte talált pénz. Teljesen a véletlen műve, hogy belefutott a sírrablók után nyomozó csapatba. Érdekes tapasztalat volt és ha újra megkeresnék, újra vállalkozna hasonlóra. Ő nem zsoldos, de ha olyan ügyet talál, amit szívesen támogat, akkor nem rest felajánlani a szolgálatait, ahogy ma este is tette.
Ha senki nem tartóztatja őt, akkor elköszön a társaságtól és elsőként távozik a nemesi ház gazdagon díszített terméből. Innen az útja a Pegazusba vezet, ahol kérdezősködik fogadott lányáról. A pultban állók sajnos nem látták. A gnóm felmegy az emeletre a szobába és üresen találja. Valahogy reménykedett benne, hogy egy pótkulccsal beengedték a lányt, de nem így van. Csak egy kicsit dől le, mivel aludni nem igazán akar. Meg akarja őt találni és az őrökkel is kerestetni fogja, ha lehetséges. Csak öt percet pihen az ágyon lecsukott szemekkel és a fájó feje ellenére visszaindul a temetőbe. Már nagyon sötét van és egy kisebb fáklyával járkál a sírok között. Az ott foglalatoskodó testőröket is megkéri, hogy szóljanak, ha látják a lányt. Ezután még kimegy a partra is, ahol már szólongatja Tillit, de nem jön válasz. A tisztáson is hiába keresi. A gnóm gondterhelt lesz és az öklét a szájába véve gondolkozik, hogy mi történhetett. A lány mondta, hogy időnként tovább áll azokról a helyekről, amiket felkeres. Tart attól, hogy megtalálja az apja. Lehet, hogy az az álom az édesapjáról olyan erős élmény volt, hogy megint úgy érezte, itt az idő elmenni valahova máshova. Furcsa, de nagyon örömteli találkozás volt az övék. A gnóm reméli, hogy még látni fogja. Motoszkál benne a várakozás, hogy egyszer majd bekopogtat az ajtaján. Már kora hajnal van, mikor befejezi a keresést. Útja most a templomba vezet, ahol a gyógyító papokat megkéri, hogy lássák el a fejsérülését. Az a hatalmas termetű Hagal Glip csúnyán odavágta őt a kőoltárhoz. Amíg a szerzetesek készítik a kenőcsöt és törölgetik a sebét, addig próbál megnyugodni. Visszagondol a szép dolgokra, amiket előző nap átélt Tillivel.*
1930. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-28 11:58:55
Üzenet elküldve: 2013-11-28 11:58:55
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Chaterya Eliath//
- Köszönöm. Persze, indulhatunk.
~ Na, Chatery bizonyára észrevette, hogy ez a meditálás dolog nem tiszta... ~
*Gondolja, és reméli, hogy nem tűnik butának és műveletlennek, amiért még ezt sem tudja.*
- És... Merre kell menni?
*Elindul az ajtó felé, amelyiken bejött.*
~ Szegény Chatery. Sokat kérdezek. ~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.28 16:07:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
- Köszönöm. Persze, indulhatunk.
~ Na, Chatery bizonyára észrevette, hogy ez a meditálás dolog nem tiszta... ~
*Gondolja, és reméli, hogy nem tűnik butának és műveletlennek, amiért még ezt sem tudja.*
- És... Merre kell menni?
*Elindul az ajtó felé, amelyiken bejött.*
~ Szegény Chatery. Sokat kérdezek. ~
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.11.28 16:07:42, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása
1929. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-27 12:17:42
Üzenet elküldve: 2013-11-27 12:17:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Mordach Harders//
- Talán siet valahová uram? *A kérdése kedves, bár nyilvánvalóan tudja maga is a választ. A férfi nem tűnik a nyugalom szigetének, már azzal sem, ahogy megjelent mellette és cselekvésre késztette, így Neara a kérdése igazán költőire sikeredett. Persze az, hogy neki nem tetszik valami feltűnt a másik félnek, és máris tanácsokkal látta el őt. Nem szól vissza, hiszen nem vette sértésnek, de egy megjegyzésre futni fogja így is neki.*
- Nézze, nem kedvelem azt, ha kérés nélkül belépnek a személyes aurámba. Talán egy férfinél ez nem gond, de egy nőnél az. Ez csak egy egyszerű udvariassági dolog, nem vettem a lelkemre, csak jeleztem, hogy nem kedvelem az effajta viselkedést annyira. Egyébként pedig itt eleget pihenek, köszönöm a tanácsait, igazán. *Hanglejtése továbbra is barátságos, egyáltalán nem gúnyos, és nem is kioktató. Egyszerű érvek ezek, amik a férfi számára is biztosan megelégedéssel fogadható lesz, Neara legalábbis így gondolja. A varázspróba sikeres lesz, bár nagy hatása nincsen, ahogy azt Neara előre is sejtette. Persze az apró varázsok nem igazán tudnak túlmutatni egymáson, sem pedig egybefonódni, a nagyobb mértékűhöz pedig nem megfelelő a helyszín. Nem szívesen gyújtaná fel a templomot csak azért, hogy megtapasztalják a két mágiaág összecsapását. Egyébként sincs valódi értelme ennek a kíváncsiságon túlmenően.*
- Neara. Hasonló jókat, uram. *Biccent az izgága és már távozni kívánó férfi felé. Teljesen más arcát mutatta megint a város, hiszen Eralil egy tisztelettudó mágus, a gnómba is vertek udvariasságot, de ez a férfi nagyon magabiztos, és nem az udvariasság mintapéldánya. ~ Mordach. ~ Ízlelgeti magában a férfi nevét, nagyon kemény a kiejtése, rágós, mint a nyers hús, vad mint a keleti szél. Nagyjából illik is a férfire, édesanyja helyesen látta meg gyermekében a később kibontakozó jellemet. Bár a furcsa vörös haj neki a Tűz városát idézi meg, nem tudja mégsem száz százalékkal rámondani, hogy Mordach oda valósi e. Ez egy másik tudományág, és nem is találkozott annyi Weghtorenivel, hogy egészen biztos legyen bármiben is ezen a téren. Mordach távozik, ő pedig újabb könyvet vesz elő, ujjai végén felizzanak a rúnák, és vésetek, ő pedig belemerül a következő varázs felkutatásába. Ezek a könyvek erre is jók,hiszen úgy fogalmazták meg őket, hogy a beavatott szem megtalálja az elrejtett vésetek között a megtanuláshoz szükséges kulcsot.*
- Talán siet valahová uram? *A kérdése kedves, bár nyilvánvalóan tudja maga is a választ. A férfi nem tűnik a nyugalom szigetének, már azzal sem, ahogy megjelent mellette és cselekvésre késztette, így Neara a kérdése igazán költőire sikeredett. Persze az, hogy neki nem tetszik valami feltűnt a másik félnek, és máris tanácsokkal látta el őt. Nem szól vissza, hiszen nem vette sértésnek, de egy megjegyzésre futni fogja így is neki.*
- Nézze, nem kedvelem azt, ha kérés nélkül belépnek a személyes aurámba. Talán egy férfinél ez nem gond, de egy nőnél az. Ez csak egy egyszerű udvariassági dolog, nem vettem a lelkemre, csak jeleztem, hogy nem kedvelem az effajta viselkedést annyira. Egyébként pedig itt eleget pihenek, köszönöm a tanácsait, igazán. *Hanglejtése továbbra is barátságos, egyáltalán nem gúnyos, és nem is kioktató. Egyszerű érvek ezek, amik a férfi számára is biztosan megelégedéssel fogadható lesz, Neara legalábbis így gondolja. A varázspróba sikeres lesz, bár nagy hatása nincsen, ahogy azt Neara előre is sejtette. Persze az apró varázsok nem igazán tudnak túlmutatni egymáson, sem pedig egybefonódni, a nagyobb mértékűhöz pedig nem megfelelő a helyszín. Nem szívesen gyújtaná fel a templomot csak azért, hogy megtapasztalják a két mágiaág összecsapását. Egyébként sincs valódi értelme ennek a kíváncsiságon túlmenően.*
- Neara. Hasonló jókat, uram. *Biccent az izgága és már távozni kívánó férfi felé. Teljesen más arcát mutatta megint a város, hiszen Eralil egy tisztelettudó mágus, a gnómba is vertek udvariasságot, de ez a férfi nagyon magabiztos, és nem az udvariasság mintapéldánya. ~ Mordach. ~ Ízlelgeti magában a férfi nevét, nagyon kemény a kiejtése, rágós, mint a nyers hús, vad mint a keleti szél. Nagyjából illik is a férfire, édesanyja helyesen látta meg gyermekében a később kibontakozó jellemet. Bár a furcsa vörös haj neki a Tűz városát idézi meg, nem tudja mégsem száz százalékkal rámondani, hogy Mordach oda valósi e. Ez egy másik tudományág, és nem is találkozott annyi Weghtorenivel, hogy egészen biztos legyen bármiben is ezen a téren. Mordach távozik, ő pedig újabb könyvet vesz elő, ujjai végén felizzanak a rúnák, és vésetek, ő pedig belemerül a következő varázs felkutatásába. Ezek a könyvek erre is jók,hiszen úgy fogalmazták meg őket, hogy a beavatott szem megtalálja az elrejtett vésetek között a megtanuláshoz szükséges kulcsot.*
1928. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-26 22:15:52
Üzenet elküldve: 2013-11-26 22:15:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Laeina Athera//
*Lay következő kérdése kicsit meglepi, viszont ennek ellenére mosolyogva válaszol.*
- Eddig tekercsekből, de beszéltem egy-két pappal is. Ők sokat tudnak segíteni, sok mindent elmondanak, ami nincs leírva, vagy elmagyarázzák.
*Teszi hozzá még mindig kedves hangon. Kicsit sem zavarja ez a sok kérdés, sőt tetszik is neki, hogy most ő lehet valakinél okosabb. Az pedig, hogy Lay így elgondolkodott a meditáció szó hallatán, arra enged neki következtetni, hogy a lány nincs nagyon vele tisztában mi is az, ezért még mosolyogva hozzá teszi.*
- Ha akarod majd megmutatom, hogyan kell rendesen csinálni. Ahogy az édesanyám tanította.
*Ekkor tekintete megakad egy férfin, csuhába van öltözve. Ő bizony egy pap lesz. Chatery nem is vár sokat. Rögtön elé kerül, s ha a lány nem bánja egy rövidebb ismertetőre kéri fel. Miután ezzel végeztek nagyot fúj, igen az elő mindig a legfárasztóbb. Ilyenkor leterhelik az embert agyilag. Nem is hagynak neki egy szusszanásnyi időt sem.*
- Remélem nem bánod, hogy beszéltünk vele. Akkor most mit szólnál, ha elindulnánk a tisztásra?
*Teszi fel végül a kérdést, amire reméli, hogy igenlő választ kap.*
*Lay következő kérdése kicsit meglepi, viszont ennek ellenére mosolyogva válaszol.*
- Eddig tekercsekből, de beszéltem egy-két pappal is. Ők sokat tudnak segíteni, sok mindent elmondanak, ami nincs leírva, vagy elmagyarázzák.
*Teszi hozzá még mindig kedves hangon. Kicsit sem zavarja ez a sok kérdés, sőt tetszik is neki, hogy most ő lehet valakinél okosabb. Az pedig, hogy Lay így elgondolkodott a meditáció szó hallatán, arra enged neki következtetni, hogy a lány nincs nagyon vele tisztában mi is az, ezért még mosolyogva hozzá teszi.*
- Ha akarod majd megmutatom, hogyan kell rendesen csinálni. Ahogy az édesanyám tanította.
*Ekkor tekintete megakad egy férfin, csuhába van öltözve. Ő bizony egy pap lesz. Chatery nem is vár sokat. Rögtön elé kerül, s ha a lány nem bánja egy rövidebb ismertetőre kéri fel. Miután ezzel végeztek nagyot fúj, igen az elő mindig a legfárasztóbb. Ilyenkor leterhelik az embert agyilag. Nem is hagynak neki egy szusszanásnyi időt sem.*
- Remélem nem bánod, hogy beszéltünk vele. Akkor most mit szólnál, ha elindulnánk a tisztásra?
*Teszi fel végül a kérdést, amire reméli, hogy igenlő választ kap.*
1927. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-26 11:11:26
Üzenet elküldve: 2013-11-26 11:11:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Chaterya Eliath//
- Köszi. Te hol szoktál tanulni? Könyvtárban, vagy a papoktól?
*kérdezi. Elgondolkozik Chatery szavain.*
~ Meditálni? Hmmm... ~
*Mivel dzsungelben nőtt fel? meditálni sosem próbált még. Persze van valami fogalma róla, hogy mit jelent, de a dzsungelben ilyenre lehetősége nem volt.*
~ Na, majd Chatery megmutatja. Szegény, sok baja lesz még velem... ~
*mosolyodik el. Egy férfit vesz észre, aki a templom hátulja felől közeledik*
~ Aha, ő egy pap lesz! ~
- Köszi. Te hol szoktál tanulni? Könyvtárban, vagy a papoktól?
*kérdezi. Elgondolkozik Chatery szavain.*
~ Meditálni? Hmmm... ~
*Mivel dzsungelben nőtt fel? meditálni sosem próbált még. Persze van valami fogalma róla, hogy mit jelent, de a dzsungelben ilyenre lehetősége nem volt.*
~ Na, majd Chatery megmutatja. Szegény, sok baja lesz még velem... ~
*mosolyodik el. Egy férfit vesz észre, aki a templom hátulja felől közeledik*
~ Aha, ő egy pap lesz! ~
1926. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-24 20:49:43
Üzenet elküldve: 2013-11-24 20:49:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// Neara Anthariel //
- Ó, hölgyem, ez mondhatni felfogás kérdése, számomra a Nap és a Hold tökéletes ellentét, ám túl hosszú idő lenne kifejteni, s mivel időnk véges..
*Válaszolja vállrándítással, ám kicsit furcsán is éri a másik bosszús arckifejezése, nem éppen erre számított, de hát nem mindenki egyforma.*
- Ha lesz legközelebb.. *kacsint* Mi ez a bosszúság, kérem? Nem ártana néha kicsit elengednie magát, s kikapcsolni!
*Mondja enyhe szemrehányó éllel, bár hamar elmosolyodik, s figyeli, hogy a két ág ötvözéséből vajon mi sülhet ki. Bár nem számít túl nagy látványosságra, elvégre e két varázslat csak egy apró töredéke a Nap és a Hold világának. Mivel Mordachnak még nem igazán volt szerencséje megtapasztalni a másik által képviselt tudományt, ezért érdeklődve figyeli, bár a hatás itt sem éppen az, amire számított. Nem igazán ragadja magával a látvány, bár a mágiát érzi, viszont azt nem, hogy a Nap túlságosan is felkeltette volna érdeklődését, ami nem véletlen. Minden tekintetben távol áll tőle - ahogy nem szereti a meleget, s nagy fényességet, úgy ezen ág sem áll hozzá közel, ezt már tudja.
A fények hamar kialszanak, s a férfi egy kicsit kiábrándult mosollyal fordul a hölgy felé. Legalább ezt is megélte..*
- Megteszi. *veti oda* Bár ami azt illeti, tőlem ez túlságosan is messze áll. *még egy kicsit habozik, ám mivel nem igazán tud mit mondani, s kíváncsisága is ki lett elégítve, ezért lép egyet hátrafelé* A nevem Mordach, s örültem a szerencsének. További jó olvasgatást!
*Azzal biccent a hölgy felé egyet, s szép lassan kivonul a szobából. Első útja egyenesen a könyvtárba vezet, ahol egy asztalkán várják már a friss és ropogós, új varázslatok. Akad olyan, ami nem igényel nagy tudást, viszont olyan is van köztük, amely már nagyon is nehezen olvasható a férfi számára, s hogy tökéletesen eltudja sajátítani a hasonló, nehezebb varázslatokat, ennél több ismeretre lesz szüksége.
Felmarkol jó pár tekercset, azzal megindul vissza a templomba, az oltár előtt pár sorral letelepedik az egyik padba, s belebújik a régi, kopott papírosokba. Nem akarja mindet magával vinni a karavánhoz, elvégre ezek közt olyan is megbújik, mely évek óta a birtokában van. Inkább a nehezebbre koncentrál, hiszen a hamarosan bekövetkező csillagállásnak köszönhetően sokkal könnyebben fog ráérezni a Holdmágia rejtelmeire ott a sötét szentély egyik sarkában, mint itt a templomban.
Vagy egy fél óráig csak bújja a varázslatokat, szépen maga mellé rendezve a hasznosakat, s azokat, melyekre nincs szüksége. Épp akarná is a maradékot visszavinni, mikor megjelenik Amos Thenior, kinek kezébe odanyomja a tekercseket, s ha nincs miért maradnia, akkor szépen lassan megindul a kijárat felé.*
- Ó, hölgyem, ez mondhatni felfogás kérdése, számomra a Nap és a Hold tökéletes ellentét, ám túl hosszú idő lenne kifejteni, s mivel időnk véges..
*Válaszolja vállrándítással, ám kicsit furcsán is éri a másik bosszús arckifejezése, nem éppen erre számított, de hát nem mindenki egyforma.*
- Ha lesz legközelebb.. *kacsint* Mi ez a bosszúság, kérem? Nem ártana néha kicsit elengednie magát, s kikapcsolni!
*Mondja enyhe szemrehányó éllel, bár hamar elmosolyodik, s figyeli, hogy a két ág ötvözéséből vajon mi sülhet ki. Bár nem számít túl nagy látványosságra, elvégre e két varázslat csak egy apró töredéke a Nap és a Hold világának. Mivel Mordachnak még nem igazán volt szerencséje megtapasztalni a másik által képviselt tudományt, ezért érdeklődve figyeli, bár a hatás itt sem éppen az, amire számított. Nem igazán ragadja magával a látvány, bár a mágiát érzi, viszont azt nem, hogy a Nap túlságosan is felkeltette volna érdeklődését, ami nem véletlen. Minden tekintetben távol áll tőle - ahogy nem szereti a meleget, s nagy fényességet, úgy ezen ág sem áll hozzá közel, ezt már tudja.
A fények hamar kialszanak, s a férfi egy kicsit kiábrándult mosollyal fordul a hölgy felé. Legalább ezt is megélte..*
- Megteszi. *veti oda* Bár ami azt illeti, tőlem ez túlságosan is messze áll. *még egy kicsit habozik, ám mivel nem igazán tud mit mondani, s kíváncsisága is ki lett elégítve, ezért lép egyet hátrafelé* A nevem Mordach, s örültem a szerencsének. További jó olvasgatást!
*Azzal biccent a hölgy felé egyet, s szép lassan kivonul a szobából. Első útja egyenesen a könyvtárba vezet, ahol egy asztalkán várják már a friss és ropogós, új varázslatok. Akad olyan, ami nem igényel nagy tudást, viszont olyan is van köztük, amely már nagyon is nehezen olvasható a férfi számára, s hogy tökéletesen eltudja sajátítani a hasonló, nehezebb varázslatokat, ennél több ismeretre lesz szüksége.
Felmarkol jó pár tekercset, azzal megindul vissza a templomba, az oltár előtt pár sorral letelepedik az egyik padba, s belebújik a régi, kopott papírosokba. Nem akarja mindet magával vinni a karavánhoz, elvégre ezek közt olyan is megbújik, mely évek óta a birtokában van. Inkább a nehezebbre koncentrál, hiszen a hamarosan bekövetkező csillagállásnak köszönhetően sokkal könnyebben fog ráérezni a Holdmágia rejtelmeire ott a sötét szentély egyik sarkában, mint itt a templomban.
Vagy egy fél óráig csak bújja a varázslatokat, szépen maga mellé rendezve a hasznosakat, s azokat, melyekre nincs szüksége. Épp akarná is a maradékot visszavinni, mikor megjelenik Amos Thenior, kinek kezébe odanyomja a tekercseket, s ha nincs miért maradnia, akkor szépen lassan megindul a kijárat felé.*
1925. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-24 20:09:22
Üzenet elküldve: 2013-11-24 20:09:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Mordach Harders//
*A templom komor hangulatát ő, a napfényben nevelkedett nem tudja megszokni. Folyamatosan zavarja a dohszag is, ami belengi a helyet, de inkább a fények hiánya. Amint visszatér a szobába, ahol a tanulmányit végezte máris jobban érzi magát, noha az ő szemének még ez is túl sötét. ~ Talán ha idéznék egy kis fényt, segítene rajtam. ~ Elmélkedik a lehetőségein, de inkább arra jut, hogy kér még gyertyákat majd, a fel-feltűnő szerzetesektől. Újra bevackolja magát a fotelbe és egy újabb könyvet vesz elő, amit olvasni kezd. Az eltűnt hatalom lassan kúszik vissza belé, már-már eléri a régi szintjét, de egy helyen elakad és sehogy sem tudja feloldani a gátat magában, ami a végső kibontakozáshoz szükséges. Hiába próbálja újra meg újra, lelke más zugaiból indítva a támadást a gát ellen, egyelőre semmi hatása sincs. Ekkor egy hang szólítja meg közvetlen közelről, ő pedig felkapja a fejét. Egy hosszú vörös hajú férfi érkezik meg hozzá, és valamiért ráérez, hogy mit tanulmányoz.*
- De igen, jól látja uram. *Felel illedelmesen, de azért felvonja a szemöldökeit. Bár az arcára mosoly ül, furcsán néz mégis a szemeivel az idegenre, aki ennyire közvetlenül jön oda hozzá. ~ Úgy látszik ebben a városban ez megszokott. Akikkel eddig találkoztam, mindannyian ennyire könnyedén jönnek be más közvetlen szférájába. Érdekes. ~ A férfi viszont bemutatkozás nélkül máris újabb dologgal rukkol elő, amire nem számít.*
- Talán igaza van, de nekem jelenleg nincs más lehetőségem. És meglepetésemre van itt is mód erre, habár eléggé korlátozottan, de elvégre ez a levegő városa, miért is kellene, hogy napmágikus könyvvel, vagy tekerccsel legyen tele?* Kérdése költői természetesen, mindketten tudják a választ. Weghtorenbe ugyanez a helyzet a levegőmágiával, tehát semmi meglepő nincs abban, hogy itt ilyen csekély mértékben lehet napmágiával foglalkozni.*
- Nos, az ellentét egy elég erős kifejezés, és hibás is. A Nap és a Hold nem ellentétesek, hiszen soha sem találkozhatnak, míg az elemek igen. De értem a kíváncsiságát. *Nem tudja befejezni a mondatot, mert ezüstös fény öleli körül, erre már egy kicsit bosszúsan is néz. Egy ilyen komoly elméleti kérdésnél és fizikai megvalósításnál engedélyt kellene kérnie a vörös hajú férfinek, nem pedig fejveszett módon kipróbálnia valamit.*
- Legyen, de legközelebb kérjen meg rá, ha lesz olyan kedves. *Mondja elnéző stílusban és megidéz egy varázslatot recsegő kiejtéssel. Az ajkain, mintha a napfény elevenedne meg, úgy folyik szét a fején a varázs, ami tündöklő hatással emeli ki szépségét. A Hold és a Napmágia találkozik, de igazán nincsenek hatással egymásra.*
- Elégedett? *Kérdezi a férfi felé nézve, és várja, hogy kihunyjanak a fények.*
A varázsló egy Dicsfény nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó arcvonásai és fejsziluettje finom, gyenge fényben kezd világlani, személyisége rendkívüli kisugárzásúnak tűnhet. A megtévesztés sikere a nézők intelligenciájával fordítottan arányos lehet.
*A templom komor hangulatát ő, a napfényben nevelkedett nem tudja megszokni. Folyamatosan zavarja a dohszag is, ami belengi a helyet, de inkább a fények hiánya. Amint visszatér a szobába, ahol a tanulmányit végezte máris jobban érzi magát, noha az ő szemének még ez is túl sötét. ~ Talán ha idéznék egy kis fényt, segítene rajtam. ~ Elmélkedik a lehetőségein, de inkább arra jut, hogy kér még gyertyákat majd, a fel-feltűnő szerzetesektől. Újra bevackolja magát a fotelbe és egy újabb könyvet vesz elő, amit olvasni kezd. Az eltűnt hatalom lassan kúszik vissza belé, már-már eléri a régi szintjét, de egy helyen elakad és sehogy sem tudja feloldani a gátat magában, ami a végső kibontakozáshoz szükséges. Hiába próbálja újra meg újra, lelke más zugaiból indítva a támadást a gát ellen, egyelőre semmi hatása sincs. Ekkor egy hang szólítja meg közvetlen közelről, ő pedig felkapja a fejét. Egy hosszú vörös hajú férfi érkezik meg hozzá, és valamiért ráérez, hogy mit tanulmányoz.*
- De igen, jól látja uram. *Felel illedelmesen, de azért felvonja a szemöldökeit. Bár az arcára mosoly ül, furcsán néz mégis a szemeivel az idegenre, aki ennyire közvetlenül jön oda hozzá. ~ Úgy látszik ebben a városban ez megszokott. Akikkel eddig találkoztam, mindannyian ennyire könnyedén jönnek be más közvetlen szférájába. Érdekes. ~ A férfi viszont bemutatkozás nélkül máris újabb dologgal rukkol elő, amire nem számít.*
- Talán igaza van, de nekem jelenleg nincs más lehetőségem. És meglepetésemre van itt is mód erre, habár eléggé korlátozottan, de elvégre ez a levegő városa, miért is kellene, hogy napmágikus könyvvel, vagy tekerccsel legyen tele?* Kérdése költői természetesen, mindketten tudják a választ. Weghtorenbe ugyanez a helyzet a levegőmágiával, tehát semmi meglepő nincs abban, hogy itt ilyen csekély mértékben lehet napmágiával foglalkozni.*
- Nos, az ellentét egy elég erős kifejezés, és hibás is. A Nap és a Hold nem ellentétesek, hiszen soha sem találkozhatnak, míg az elemek igen. De értem a kíváncsiságát. *Nem tudja befejezni a mondatot, mert ezüstös fény öleli körül, erre már egy kicsit bosszúsan is néz. Egy ilyen komoly elméleti kérdésnél és fizikai megvalósításnál engedélyt kellene kérnie a vörös hajú férfinek, nem pedig fejveszett módon kipróbálnia valamit.*
- Legyen, de legközelebb kérjen meg rá, ha lesz olyan kedves. *Mondja elnéző stílusban és megidéz egy varázslatot recsegő kiejtéssel. Az ajkain, mintha a napfény elevenedne meg, úgy folyik szét a fején a varázs, ami tündöklő hatással emeli ki szépségét. A Hold és a Napmágia találkozik, de igazán nincsenek hatással egymásra.*
- Elégedett? *Kérdezi a férfi felé nézve, és várja, hogy kihunyjanak a fények.*
A varázsló egy Dicsfény nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a mágiahasználó arcvonásai és fejsziluettje finom, gyenge fényben kezd világlani, személyisége rendkívüli kisugárzásúnak tűnhet. A megtévesztés sikere a nézők intelligenciájával fordítottan arányos lehet.
1924. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-24 11:32:16
Üzenet elküldve: 2013-11-24 11:32:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
*Furcsa, de kellemes illatok terjengenek a levegőben, ahogy Mordach halad a folyópart a mellett. Ahogy ez irányba fordítja testét, rögtön megpillantja az illat forrását a túloldalon, egy szép méretes bogrács képében, melyben ízletes kagylók úszkálnak, épp olyanok, melyek a zsebében vannak. Mivel most egyáltalán nincs kedve még csak a fogadó környékére se menni, ezért az ötlik a fejébe, hogy szerez a piacon pár fűszert, aztán az erdőbe elmegy kicsit főzöcskélni, s aztán.. Nagy valószínűséggel megindul majd a karaván felé a holnapi nap folyamán. Remek csillagállások vannak mostanság, amik kedveznek annak, hogy a Holdmágia további rejtelmeit magába szívja, s ehhez tökéletes hely az ottani szentély. Előtte persze beugrik a templomba, s felkarol pár tekercset, hiszen mostanra biztosan megérkeztek már azok az újak, melyekre hetek óta vár.
Egy kis ideig még a folyópart mellett lépked, ám hamarosan átlépi a temető öreg vaskapuját. A hely kellemes hangulata ismét egy halovány félmosolyt csal a férfi arcára, s egyenlőre nem igazán sikerült megfejtenie azt a rejtélyt, hogy miért vannak ilyen nyugtató hatással rá a hallottak. Egyértelmű, hogy sokkal közelebb áll a lelki dolgokhoz, mint a matériához, s egy más helyzetben most minden bizonnyal elücsörögne egy öreg sír aljában, s hallgatná a csendet, ám most valamiért nincs kedve a magányhoz.. Ezért sem áll meg egy pillanatra sem, s ezért lépi át hamar a holtak birodalmának másik vaskos kapuját.
Acélozott talpú bakancsa egyenesen a templom ajtaja felé viszi, ami halk nyikorgással tárul fel, mikor Mordach lenyomja annak kilincsét. Úgy látszik, hogy túlságosan is korai volt az érkezése, hiszen az első pillanatban nem is fedez fel senkit, csupán pár pislákoló gyertyalángot. Bár az egyik mintha túlságosan is nagy lenne ahhoz, hogy gyertya legyen.. Ekkor figyeli meg jobban az elé táruló képet, s jön rá, hogy ennek fényéből bizony egy hölgy arca bontakozik ki. Ebben a templomban még nem igazán volt szerencséje olyanokhoz, akik a Napmágia rejtelmeit akarták elsajátítani - sőt, olyan se gyakori egyáltalán, aki hozzá hasonlóan az éji Holdra kíváncsi. A Vörös érdeklődve vonja fel szemöldökét, s meg is indul az ismeretlen hölgy felé, ám ekkor váratlanul megjelenik Amos Thenior, aki ráhelyezi kezét a férfi vállára.*
- Fiam, nem kell már aggódnod, itt Artheniorban tisztázódtak a dolgok. Odaát mi a helyzet a kikötőben?
- Semmi jó.. Valamiért mostanság egyre gyakrabban ütnek rajtam huszonöt fős seregek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy kis ideig kerülöm a nyilvánosságot és a feltűnést, amíg odaát is minden elcsendesül.
*Suttogja félhangosan, majd biccent a papnak, aki odébb is áll. Mordach folytatja útját a kiszemelt hölgy felé, ám ekkor tőle nem messze egy gnóm riad fel álmából, ami nem lehetett túl édes. Mellette egy elf lányzó pihenget, így ha észreveszi őt a gnóm, akkor int neki egyet, de meg nem áll. Mire odaér, addigra a máguspalánta már egy másik helyen bújja a könyveit, a Vörös pedig odalép hozzá, lehajol, s megszólal halkabban.*
- Csak nem egy Napmágushoz van szerencsém? *mosolyodik el* Akik ezt a tudást vágyják, nem éppen e helyen szokták azt keresni! *azzal kiegyenesedik* Tudja, még nem volt szerencsém Napmágushoz, s igazán érdekelne, hogy milyen hatást fejtene ki, ha az én Holdmágiámat pont az ellenkezőjével vegyítenénk.
*Ekkor váratlanul a másik felé nyújtja kezét, jelezve, hogy érintse meg, majd elmormol pillanatok alatt egy rövid igét, minek hatására egy csodás ezüstköpeny vonja be mindkettejüket.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
Egy kis ideig még a folyópart mellett lépked, ám hamarosan átlépi a temető öreg vaskapuját. A hely kellemes hangulata ismét egy halovány félmosolyt csal a férfi arcára, s egyenlőre nem igazán sikerült megfejtenie azt a rejtélyt, hogy miért vannak ilyen nyugtató hatással rá a hallottak. Egyértelmű, hogy sokkal közelebb áll a lelki dolgokhoz, mint a matériához, s egy más helyzetben most minden bizonnyal elücsörögne egy öreg sír aljában, s hallgatná a csendet, ám most valamiért nincs kedve a magányhoz.. Ezért sem áll meg egy pillanatra sem, s ezért lépi át hamar a holtak birodalmának másik vaskos kapuját.
Acélozott talpú bakancsa egyenesen a templom ajtaja felé viszi, ami halk nyikorgással tárul fel, mikor Mordach lenyomja annak kilincsét. Úgy látszik, hogy túlságosan is korai volt az érkezése, hiszen az első pillanatban nem is fedez fel senkit, csupán pár pislákoló gyertyalángot. Bár az egyik mintha túlságosan is nagy lenne ahhoz, hogy gyertya legyen.. Ekkor figyeli meg jobban az elé táruló képet, s jön rá, hogy ennek fényéből bizony egy hölgy arca bontakozik ki. Ebben a templomban még nem igazán volt szerencséje olyanokhoz, akik a Napmágia rejtelmeit akarták elsajátítani - sőt, olyan se gyakori egyáltalán, aki hozzá hasonlóan az éji Holdra kíváncsi. A Vörös érdeklődve vonja fel szemöldökét, s meg is indul az ismeretlen hölgy felé, ám ekkor váratlanul megjelenik Amos Thenior, aki ráhelyezi kezét a férfi vállára.*
- Fiam, nem kell már aggódnod, itt Artheniorban tisztázódtak a dolgok. Odaát mi a helyzet a kikötőben?
- Semmi jó.. Valamiért mostanság egyre gyakrabban ütnek rajtam huszonöt fős seregek, úgyhogy úgy döntöttem, hogy egy kis ideig kerülöm a nyilvánosságot és a feltűnést, amíg odaát is minden elcsendesül.
*Suttogja félhangosan, majd biccent a papnak, aki odébb is áll. Mordach folytatja útját a kiszemelt hölgy felé, ám ekkor tőle nem messze egy gnóm riad fel álmából, ami nem lehetett túl édes. Mellette egy elf lányzó pihenget, így ha észreveszi őt a gnóm, akkor int neki egyet, de meg nem áll. Mire odaér, addigra a máguspalánta már egy másik helyen bújja a könyveit, a Vörös pedig odalép hozzá, lehajol, s megszólal halkabban.*
- Csak nem egy Napmágushoz van szerencsém? *mosolyodik el* Akik ezt a tudást vágyják, nem éppen e helyen szokták azt keresni! *azzal kiegyenesedik* Tudja, még nem volt szerencsém Napmágushoz, s igazán érdekelne, hogy milyen hatást fejtene ki, ha az én Holdmágiámat pont az ellenkezőjével vegyítenénk.
*Ekkor váratlanul a másik felé nyújtja kezét, jelezve, hogy érintse meg, majd elmormol pillanatok alatt egy rövid igét, minek hatására egy csodás ezüstköpeny vonja be mindkettejüket.*
A varázsló egy Holdfényburok nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstős derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől, vagy forróságtól. Hatása maximum 3 körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1923. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 22:33:48
Üzenet elküldve: 2013-11-23 22:33:48
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//A Hallgatagok//
*Miután beléptek a templomba, megint síri csendben kell lenniük, ami kicsit sem tetszik neki, viszont még mindig ezerszer jobb, mintha a Hallgatag felfigyelne rájuk. Persze Thaira így sem hagy semmit szó nélkül. Mikor letelepedik az oszlop tövébe, s felfogja, hogy a gnóm bizony megint tanulni akar, úgy dönt aludni fog. Na ez kifejezetten nem tetszik belső hangjának, s csak egy hosszabb vita után tud végre elaludni. Álma megint hófehér, de most már alapból fél, hogy mit fog látni, ha sokáig itt marad. Ennek ellenére szépen elidőzik ebben az álomvilágban, s egy ezüstösen csillogó tó vizében, olyat lát, amitől a lélegzete is eláll. De sajnos nem a meghatottság, vagy a meglepetés okozza ezt, sokkal inkább a félelem és az elszörnyedés. Hiszen ki az aki ne ijedne meg, ha egy tükörsima felületen látja, ahogy leszurják? S nem is az, hogy leszurják, hanem hogy ki? Viszont nem érti miért retten meg ettől a képtől, hiszen ő maga akarja vállalni. Akkor miért retteg? Nem tudja, ez pedig nagyon zavarja. A kép előtte elmosódik, s egy újabb furcsa kép jelenik meg. Egy ismeretlen ember nyakában a függővel. Véres a keze, szemében pedig őrület csillog. Allyn megremeg, ám ekkor a kéz kiemelkedik a tó felületéből, s felé nyúl. Ekkor a lány felriad, legszívesebben sikítana, de nem mert kockáztatni. Körbenéz a templomban. Nem tudja mi hiányzik, viszont gyorsan rájön egyedül van! Mi történhetett? Hol van Zrekil? Mi lett itt, hogy maradhatott itt, egyedül?*
~Ugye mondtam, hogy nem vagyunk neki fontosak. Itt hagyott minket egyedül.~
~Lehet, hogy pontosan azért hagyott minket itt, de egy levelet hagyhatott volna!~
~Te is tudod, hogy nem számítasz minek írjon?~
~Várjunk! Azt mondta megakarja látogatni a kovácsműhelyt lehet oda ment!~
~Vagy nem! De valamelyik biztos! Az a lényeg, hogy itt hagyott!~
~Vissza fog jönni! Tudom! Nem hagy itt!~
~Dehogy nem! Képes rá hogy itt felejtsen!~
*Allyn tovább ellenkezik Thaira-val. Miközben feláll és jár egyet a templomban, majd visszatért az eredeti pihenő helyére. Taira még mindig ellenkezik. De Allyn egyre nehezebben tudja visszafogni, s egyre szomorúbb lesz. Míg végül könnyek közt el nem alszik. Az az egy jó dolog van a sírásban, hogy tudsz utána aludni. S szépeket álmodni, nem pedig szörnyűségeket. Ez pedig így is történt, mind Allyn-nal, mind Thaira-val. Allyn Zrekil-el álmodik, bár még álmában is tudja, hogy ez tényleg csak egy álom. Thaira pedig az entitással és a gonosz erőkkel álmodik, hogy milyen, mikor elhatalmasodik rajta a függő, milyen hatalma lehetne azután. Kellemes álmokkal alszanak jó hosszú ideig. Még életükben nem aludtak ilyen sokáig egyhuzamban. Majd egyszer csak Allyn megébred arra, hogy valami mászik a kezén, amit az ölébe rakott. Kinyitja szemeit, hát persze, hogy Xini volt az. Allyn megsimogatja a hátát, majd betakarja a kis gyíkot. Elég sötét van. Ez azt jelenti, hogy estig aludt. Kicsit pislog, hogy szeme megszokja a fényviszonyokat. Körbe néz, s széles mosollyal az arcán tapasztalja, hogy Zrekil tényleg visszatért. Neki volt igaza, nem hagyta magukra őket a gnóm.*
~Ez meg hogy került ide?~
~Mondtam, hogy vissza fog jönni! Megmondtam!~
~Megmondtad! De csak szerencséd volt!~
~Ehhez annak semmi köze Thaira! Semmi köze!~
*Megint vitatkozni kezdenek, viszont mivel sötét van, s este nem okos útnak indulni, hiszen a Hallgatagok este aktívabbak, meg mivel Zrekil is alszik, így Allyn nyugodtan alszik vissza, s ha semmi sem történik hajnalig alszik tovább. Bár most egyáltan nem nyugodtan, hiszen olyan érzése van, mintha az entitás megint folytogatni akarná, viszont Thaira-nak ez igazi örömként hat. Így két teljesen különböző felfogás pihen egymás mellett, s várja a reggelt.*
*Miután beléptek a templomba, megint síri csendben kell lenniük, ami kicsit sem tetszik neki, viszont még mindig ezerszer jobb, mintha a Hallgatag felfigyelne rájuk. Persze Thaira így sem hagy semmit szó nélkül. Mikor letelepedik az oszlop tövébe, s felfogja, hogy a gnóm bizony megint tanulni akar, úgy dönt aludni fog. Na ez kifejezetten nem tetszik belső hangjának, s csak egy hosszabb vita után tud végre elaludni. Álma megint hófehér, de most már alapból fél, hogy mit fog látni, ha sokáig itt marad. Ennek ellenére szépen elidőzik ebben az álomvilágban, s egy ezüstösen csillogó tó vizében, olyat lát, amitől a lélegzete is eláll. De sajnos nem a meghatottság, vagy a meglepetés okozza ezt, sokkal inkább a félelem és az elszörnyedés. Hiszen ki az aki ne ijedne meg, ha egy tükörsima felületen látja, ahogy leszurják? S nem is az, hogy leszurják, hanem hogy ki? Viszont nem érti miért retten meg ettől a képtől, hiszen ő maga akarja vállalni. Akkor miért retteg? Nem tudja, ez pedig nagyon zavarja. A kép előtte elmosódik, s egy újabb furcsa kép jelenik meg. Egy ismeretlen ember nyakában a függővel. Véres a keze, szemében pedig őrület csillog. Allyn megremeg, ám ekkor a kéz kiemelkedik a tó felületéből, s felé nyúl. Ekkor a lány felriad, legszívesebben sikítana, de nem mert kockáztatni. Körbenéz a templomban. Nem tudja mi hiányzik, viszont gyorsan rájön egyedül van! Mi történhetett? Hol van Zrekil? Mi lett itt, hogy maradhatott itt, egyedül?*
~Ugye mondtam, hogy nem vagyunk neki fontosak. Itt hagyott minket egyedül.~
~Lehet, hogy pontosan azért hagyott minket itt, de egy levelet hagyhatott volna!~
~Te is tudod, hogy nem számítasz minek írjon?~
~Várjunk! Azt mondta megakarja látogatni a kovácsműhelyt lehet oda ment!~
~Vagy nem! De valamelyik biztos! Az a lényeg, hogy itt hagyott!~
~Vissza fog jönni! Tudom! Nem hagy itt!~
~Dehogy nem! Képes rá hogy itt felejtsen!~
*Allyn tovább ellenkezik Thaira-val. Miközben feláll és jár egyet a templomban, majd visszatért az eredeti pihenő helyére. Taira még mindig ellenkezik. De Allyn egyre nehezebben tudja visszafogni, s egyre szomorúbb lesz. Míg végül könnyek közt el nem alszik. Az az egy jó dolog van a sírásban, hogy tudsz utána aludni. S szépeket álmodni, nem pedig szörnyűségeket. Ez pedig így is történt, mind Allyn-nal, mind Thaira-val. Allyn Zrekil-el álmodik, bár még álmában is tudja, hogy ez tényleg csak egy álom. Thaira pedig az entitással és a gonosz erőkkel álmodik, hogy milyen, mikor elhatalmasodik rajta a függő, milyen hatalma lehetne azután. Kellemes álmokkal alszanak jó hosszú ideig. Még életükben nem aludtak ilyen sokáig egyhuzamban. Majd egyszer csak Allyn megébred arra, hogy valami mászik a kezén, amit az ölébe rakott. Kinyitja szemeit, hát persze, hogy Xini volt az. Allyn megsimogatja a hátát, majd betakarja a kis gyíkot. Elég sötét van. Ez azt jelenti, hogy estig aludt. Kicsit pislog, hogy szeme megszokja a fényviszonyokat. Körbe néz, s széles mosollyal az arcán tapasztalja, hogy Zrekil tényleg visszatért. Neki volt igaza, nem hagyta magukra őket a gnóm.*
~Ez meg hogy került ide?~
~Mondtam, hogy vissza fog jönni! Megmondtam!~
~Megmondtad! De csak szerencséd volt!~
~Ehhez annak semmi köze Thaira! Semmi köze!~
*Megint vitatkozni kezdenek, viszont mivel sötét van, s este nem okos útnak indulni, hiszen a Hallgatagok este aktívabbak, meg mivel Zrekil is alszik, így Allyn nyugodtan alszik vissza, s ha semmi sem történik hajnalig alszik tovább. Bár most egyáltan nem nyugodtan, hiszen olyan érzése van, mintha az entitás megint folytogatni akarná, viszont Thaira-nak ez igazi örömként hat. Így két teljesen különböző felfogás pihen egymás mellett, s várja a reggelt.*
1922. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:55:54
Üzenet elküldve: 2013-11-23 21:55:54
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 333
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Szelíd
// A Hallgatagok //
*Hiába a gyermek könyörgő tekintete, Zrekil nem hajlandó változtatni az elképzelésein. Hát már csak nem veheti magához a gyereket, mikor azzal még nagyobb veszélybe sodorná, mint amilyenben van. Így a gyerek kérésére csak megrázza a fejét, majd továbbsétál. Az kéne még csak, hogy még egy életet veszélybe sodorjon, amikor jó eséllyel ők sem élik túl. Sietve halad végig a folyóparton, , majd a temetőn, hogy a gyerek biztosan elveszítse a nyomát. Belépve a templomba egy cseppet megnyugszik, azonban jön a következő gond: a templomon belül már nem szólalhat meg. Így tulajdonképpen hiába látja Nearát, csak jelekkel nem tudná elmagyarázni, hogy ő egy nagyon fontos küldetésben jár el, melyen a város sorsa múlik, és olyan erejű ellenségek elől menekülnek, akikkel még a főpapnak is meggyűlne a baja. Ezek megértetése nélkül pedig ugyan hogy adhatná a nő tudtára, hogy nem szabad beszélnie arról, hogy találkoztak. Éppen ezért újból visszakalandozik ahhoz az ötlethez, miszerint inkább nem mond semmit. Ha egy bevarrt szájú szerzetes kérdez valakit arról, hogy kivel találkozott, remélhetőleg első ijedtségből nem az igazat mondja senki. Miután mindezt végiggondolja, gyorsan megkeresi a helyet, ahol jó eséllyel Allyn alszik, és leheveredik ő is. Ha semmi nem zavarja meg, akkor hajnalig alszik egyfolytában.
Az álma nem épp zavartalan, szinte érzi, ahogy az entitás körülöleli a lelkét, és hiába próbál szökni előle, egyszerűen képtelen rá. Azonban még így is, még a gonosz hálójában sem szándékozik megadni magát, hogy a lélek kényére-kedvére játszhasson vele. Viszont hiába minden, szellemszerű karok szépen lassan körülölelik, és csak húzzák a lélekkő felé, mígnem kilép önnön testéből bele a kőbe. Ez egy rendkívül összetett érzés, azonban nincs ideje rá, hogy tanulmányozza, vagy legalább megértse, mert hirtelen felriad. Talán valamivel kipihentebbnek érzi magát, mint előző éjszaka, amikor felriadt, ugyanakkor még mindig úgy érzi, hogy képtelen rendesen aludni, mióta a közelében van a kő. Körbenézve azt tapasztalja, hogy közbe odakint újból éjszaka van, azonban ilyenkor veszélyesnek tartja az indulást. Mégis ki a fene akarna éjszaka átjutni az erdőn? Így ha közvetlen dolog nem éri, ami ébren tartaná, akkor visszafekszik, és alszik tovább.*
*Hiába a gyermek könyörgő tekintete, Zrekil nem hajlandó változtatni az elképzelésein. Hát már csak nem veheti magához a gyereket, mikor azzal még nagyobb veszélybe sodorná, mint amilyenben van. Így a gyerek kérésére csak megrázza a fejét, majd továbbsétál. Az kéne még csak, hogy még egy életet veszélybe sodorjon, amikor jó eséllyel ők sem élik túl. Sietve halad végig a folyóparton, , majd a temetőn, hogy a gyerek biztosan elveszítse a nyomát. Belépve a templomba egy cseppet megnyugszik, azonban jön a következő gond: a templomon belül már nem szólalhat meg. Így tulajdonképpen hiába látja Nearát, csak jelekkel nem tudná elmagyarázni, hogy ő egy nagyon fontos küldetésben jár el, melyen a város sorsa múlik, és olyan erejű ellenségek elől menekülnek, akikkel még a főpapnak is meggyűlne a baja. Ezek megértetése nélkül pedig ugyan hogy adhatná a nő tudtára, hogy nem szabad beszélnie arról, hogy találkoztak. Éppen ezért újból visszakalandozik ahhoz az ötlethez, miszerint inkább nem mond semmit. Ha egy bevarrt szájú szerzetes kérdez valakit arról, hogy kivel találkozott, remélhetőleg első ijedtségből nem az igazat mondja senki. Miután mindezt végiggondolja, gyorsan megkeresi a helyet, ahol jó eséllyel Allyn alszik, és leheveredik ő is. Ha semmi nem zavarja meg, akkor hajnalig alszik egyfolytában.
Az álma nem épp zavartalan, szinte érzi, ahogy az entitás körülöleli a lelkét, és hiába próbál szökni előle, egyszerűen képtelen rá. Azonban még így is, még a gonosz hálójában sem szándékozik megadni magát, hogy a lélek kényére-kedvére játszhasson vele. Viszont hiába minden, szellemszerű karok szépen lassan körülölelik, és csak húzzák a lélekkő felé, mígnem kilép önnön testéből bele a kőbe. Ez egy rendkívül összetett érzés, azonban nincs ideje rá, hogy tanulmányozza, vagy legalább megértse, mert hirtelen felriad. Talán valamivel kipihentebbnek érzi magát, mint előző éjszaka, amikor felriadt, ugyanakkor még mindig úgy érzi, hogy képtelen rendesen aludni, mióta a közelében van a kő. Körbenézve azt tapasztalja, hogy közbe odakint újból éjszaka van, azonban ilyenkor veszélyesnek tartja az indulást. Mégis ki a fene akarna éjszaka átjutni az erdőn? Így ha közvetlen dolog nem éri, ami ébren tartaná, akkor visszafekszik, és alszik tovább.*
1921. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-11-23 16:33:40
Üzenet elküldve: 2013-11-23 16:33:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Zrekil Losef//
*Érdekesnek tartja a férfit, akit megpillant. Most már biztos benne, hogy gnóm, nem lehet túl idős sem, a gnómoknak máshogy telik az idő. A nagy pocak arról tanúskodik, hogy szeret enni a férfi, apró mosolyt csalva ezzel Neara arcára. ~ A férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. ~ Mondta neki egykori tanítója, de akkor még nem tudta, hogy mire gondolhatott a mestere. Nem messze a férfi mellett talán az a hölgy fekszik és alszik - ami meglepi eléggé Nearát - aki a hasán keresztül hódította meg a férfit. De neki ehhez semmi köze, ha így van, ha nem, neki a tekercsre van szüksége, hogy mágiája újra friss legyen, és a régi értékeket visszakapja.*
- Üdvözöllek Zrekil Losef, nemes gnóm. Köszönöm, hogy mégis elfogadtad az ajánlatot, sokat jelent számomra. *Mondja mosolyogva és ahogy átveszi a tekercset, máris kellemes bizsergés érinti meg a pergamen érdes felületén keresztül. Egy pillanatra felizzik a hátul lévő szimbólum, kedvesen fogadja őt, ahogy ő is a benne lakozó varázst. Közben érdeklődik a tekercs megtalálásáról, amit egy itteni adhatott neki, elmondása alapján. Furcsállja a dolgot, hiszen egy rég eltűnt tekercsről van szó. A férfi, miután megkapta az aranyat máris távozni készül. ~ Igen, ez egy nagy összeg. ~ Összeszedi magát a gnóm, Neara addig kíváncsian viseli a viseletes ruháját, de a férfi kedves volt hozzá, és együttműködő, így csak azt gondolja, hogy szereti kerülni a feltűnést.*
- Nagyon remélem, jó gnóm! A napfény aranyozza be az útját! *Szokásosan kedvesen csendül a hangja, miközben kibontja a kapott tekercset. Lassan végigfuttatja az ujjait a rúnákon, amik az érintésére megmozdulnak és fényesen felragyognak. Megfejthetetlen alakzatokká állnak össze, majd hirtelen kialszanak, mintha mi sem történt volna, a templomra újra félhomály borul. Egyedül Neara keze világít, majd a rúnák szépen kiteljesednek a testén, és végül kiégnek, kihunynak, de a lelkébe újra bevésődnek. Megnyílnak a kapuk, amik eddig lezárva várakoztak benne, a mágia pedig újra behálózza őt. Egy nagyot sóhajt, mikor vége van, a hatalma egy része visszatért, és úgy sejti lesz még lehetősége a többi megtalálására is. Még egyszer rápillant a csendben szuszogó hölgyre, majd visszaindul az előző helyre, ahol a könyveit találja. ~ Sok tanulás vár még rám. ~*
*Érdekesnek tartja a férfit, akit megpillant. Most már biztos benne, hogy gnóm, nem lehet túl idős sem, a gnómoknak máshogy telik az idő. A nagy pocak arról tanúskodik, hogy szeret enni a férfi, apró mosolyt csalva ezzel Neara arcára. ~ A férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út. ~ Mondta neki egykori tanítója, de akkor még nem tudta, hogy mire gondolhatott a mestere. Nem messze a férfi mellett talán az a hölgy fekszik és alszik - ami meglepi eléggé Nearát - aki a hasán keresztül hódította meg a férfit. De neki ehhez semmi köze, ha így van, ha nem, neki a tekercsre van szüksége, hogy mágiája újra friss legyen, és a régi értékeket visszakapja.*
- Üdvözöllek Zrekil Losef, nemes gnóm. Köszönöm, hogy mégis elfogadtad az ajánlatot, sokat jelent számomra. *Mondja mosolyogva és ahogy átveszi a tekercset, máris kellemes bizsergés érinti meg a pergamen érdes felületén keresztül. Egy pillanatra felizzik a hátul lévő szimbólum, kedvesen fogadja őt, ahogy ő is a benne lakozó varázst. Közben érdeklődik a tekercs megtalálásáról, amit egy itteni adhatott neki, elmondása alapján. Furcsállja a dolgot, hiszen egy rég eltűnt tekercsről van szó. A férfi, miután megkapta az aranyat máris távozni készül. ~ Igen, ez egy nagy összeg. ~ Összeszedi magát a gnóm, Neara addig kíváncsian viseli a viseletes ruháját, de a férfi kedves volt hozzá, és együttműködő, így csak azt gondolja, hogy szereti kerülni a feltűnést.*
- Nagyon remélem, jó gnóm! A napfény aranyozza be az útját! *Szokásosan kedvesen csendül a hangja, miközben kibontja a kapott tekercset. Lassan végigfuttatja az ujjait a rúnákon, amik az érintésére megmozdulnak és fényesen felragyognak. Megfejthetetlen alakzatokká állnak össze, majd hirtelen kialszanak, mintha mi sem történt volna, a templomra újra félhomály borul. Egyedül Neara keze világít, majd a rúnák szépen kiteljesednek a testén, és végül kiégnek, kihunynak, de a lelkébe újra bevésődnek. Megnyílnak a kapuk, amik eddig lezárva várakoztak benne, a mágia pedig újra behálózza őt. Egy nagyot sóhajt, mikor vége van, a hatalma egy része visszatért, és úgy sejti lesz még lehetősége a többi megtalálására is. Még egyszer rápillant a csendben szuszogó hölgyre, majd visszaindul az előző helyre, ahol a könyveit találja. ~ Sok tanulás vár még rám. ~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122