Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 64 (1261. - 1280. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1280. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-26 02:20:45
Üzenet elküldve: 2012-11-26 02:20:45
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Nem számolja, hány perc telt el, mióta ott gubbaszt lassan kihűlő testtel, görcsösen kapaszkodva a kilincsbe. Fel kell állnia és bemenni, hiszen itt sokkal könnyebb célpontot nyújt, mint odabent. Talán tényleg a fogadóban kellett volna maradnia? Hiszen emberek vették körül, ott sem eshetett volna baja. Már maga sem érti teljesen, miért volt jó messzire szaladni, de akkor, abban a pillanatban, mikor dönteni kellett, nem volt képes racionálisan gondolkozni, csak az zakatolt a fejében, hogy minél messzebb kerülni attól, aki esetleg újra bánthatja. Viselkedhet egy tudós ennyire ostobán? Ha fél, akkor igen.
Már guggoló testhelyzetig sikerül eljutnia, amikor az ajtó hirtelen feltárul, rántva magával őt is, mert ujjai mintha ráfagytak volna a kilincsre. A lendületlen hála előbb felemelkedik, majd ahogy az ajtó eltűnik, gyenge lábai nem tartják meg, így hát előre esik, egyenesen rá a férfira, akik bejutását segítette elő.
Halkan nyekkenve landol a másik testén, elgémberedett kezeivel azonnal tolja le magát a férfiról, csak mikor már felállította a biztosnak vélt, méteres távolságot, akkor nézi meg alaposabban az arcot. Ezüstös haj, szinte már hivalkodó sebhely, hipnotikus, zöld szemek... Zavartan süti le a tekintetét és egy gyorsan mozdulattal kitörli a könnycseppeket szeméből, bár aligha tudja így feleltetni, hogy ott remegtek szeme sarkában.*
-Én... Én csak...
*Azt sem tudja, mit mondhatna. Kapott egy bókot, amitől annyira megrémült, hogy világgá szaladt? Ez egy külső hallgatónak nevetségesen hangozhat, mert egyikük sem tudja, hogy miken ment keresztül és hogy az is csak egy bókkal kezdődött.
Dakhnator kezeibe kapaszkodik, amikor az próbálja talpra segíteni, kénytelen is rátámaszkodni, egyedül még mindig nem lenne képes nemhogy menni, de még állni sem. Görcsösen markol rá a férfi karjára, így lassanként le tudnak botladozni a könyvtárba, bár itt csak még erőteljesebben mar testébe a hideg teljesen átázott ruházatán keresztül.
Remegve ül le az egyik székre, karjaival átkarolja magát és gyámoltalanul pillant fel újra a férfira, amikor az távozik. Lábait felhúzva kuporodik össze, a nedves tincseket végre kisimítja arcából, ritka pillanat ez, amikor még jobb arcfelét sem rejtegeti, Dakhnator előtt nem kell már titkolóznia, hiszen látta már sebhelyét és nem fordult el tőle. Vajon felsőbb hatalom tette úgy, hogy most is pont a férfiba botlott? Ugyan, hiszen tudhatta, hogy ő itt dolgozik, ezek után nem meglepő, hogy találkozott vele. De vajon most hova ment? Kicsit még az ajtó felé pislog, majd lábait visszaengedi a földre és lassú léptekkel ő is elindul, karjait még mindig teste köré csavarva. Épp csak visszaér a templomi részbe, amikor újra Dakh újra felbukkan, kezében ruhákkal.*
-Odalent hideg van.
*Kérdés nélkül is megadja a tömör magyarázatot, hogy miért nem maradt nyugton a helyén.*
Már guggoló testhelyzetig sikerül eljutnia, amikor az ajtó hirtelen feltárul, rántva magával őt is, mert ujjai mintha ráfagytak volna a kilincsre. A lendületlen hála előbb felemelkedik, majd ahogy az ajtó eltűnik, gyenge lábai nem tartják meg, így hát előre esik, egyenesen rá a férfira, akik bejutását segítette elő.
Halkan nyekkenve landol a másik testén, elgémberedett kezeivel azonnal tolja le magát a férfiról, csak mikor már felállította a biztosnak vélt, méteres távolságot, akkor nézi meg alaposabban az arcot. Ezüstös haj, szinte már hivalkodó sebhely, hipnotikus, zöld szemek... Zavartan süti le a tekintetét és egy gyorsan mozdulattal kitörli a könnycseppeket szeméből, bár aligha tudja így feleltetni, hogy ott remegtek szeme sarkában.*
-Én... Én csak...
*Azt sem tudja, mit mondhatna. Kapott egy bókot, amitől annyira megrémült, hogy világgá szaladt? Ez egy külső hallgatónak nevetségesen hangozhat, mert egyikük sem tudja, hogy miken ment keresztül és hogy az is csak egy bókkal kezdődött.
Dakhnator kezeibe kapaszkodik, amikor az próbálja talpra segíteni, kénytelen is rátámaszkodni, egyedül még mindig nem lenne képes nemhogy menni, de még állni sem. Görcsösen markol rá a férfi karjára, így lassanként le tudnak botladozni a könyvtárba, bár itt csak még erőteljesebben mar testébe a hideg teljesen átázott ruházatán keresztül.
Remegve ül le az egyik székre, karjaival átkarolja magát és gyámoltalanul pillant fel újra a férfira, amikor az távozik. Lábait felhúzva kuporodik össze, a nedves tincseket végre kisimítja arcából, ritka pillanat ez, amikor még jobb arcfelét sem rejtegeti, Dakhnator előtt nem kell már titkolóznia, hiszen látta már sebhelyét és nem fordult el tőle. Vajon felsőbb hatalom tette úgy, hogy most is pont a férfiba botlott? Ugyan, hiszen tudhatta, hogy ő itt dolgozik, ezek után nem meglepő, hogy találkozott vele. De vajon most hova ment? Kicsit még az ajtó felé pislog, majd lábait visszaengedi a földre és lassú léptekkel ő is elindul, karjait még mindig teste köré csavarva. Épp csak visszaér a templomi részbe, amikor újra Dakh újra felbukkan, kezében ruhákkal.*
-Odalent hideg van.
*Kérdés nélkül is megadja a tömör magyarázatot, hogy miért nem maradt nyugton a helyén.*
1279. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-25 20:20:31
Üzenet elküldve: 2012-11-25 20:20:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*A nap mar elég alacsonyan van reméli nem fog elkésni a találkozóról ahova siet.*
~Nem lesz ez így jó, nem vagyok biztos benne hogy erre is időben oda érek.~
* Mivel nem tudta merre menjen tovább így inkább vissza fordult amerről jött. Gyors léptekkel halad és maga mögött hagyta a folyópartot amely már elég kihalt és a köd is kezd felszállni a temető fele de arra veszi az irányt. Hamarosan újra fenn van a templomnál. Ismételten egy pillantást vesz a templomra. Nagyon csábító a domináns épület. De most nincs ideje betérni oda még egy kis túrára. Így annak hátat fordítva, a templomkert felé veszi az irányt.*
~Nem lesz ez így jó, nem vagyok biztos benne hogy erre is időben oda érek.~
* Mivel nem tudta merre menjen tovább így inkább vissza fordult amerről jött. Gyors léptekkel halad és maga mögött hagyta a folyópartot amely már elég kihalt és a köd is kezd felszállni a temető fele de arra veszi az irányt. Hamarosan újra fenn van a templomnál. Ismételten egy pillantást vesz a templomra. Nagyon csábító a domináns épület. De most nincs ideje betérni oda még egy kis túrára. Így annak hátat fordítva, a templomkert felé veszi az irányt.*
1278. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-25 20:03:35
Üzenet elküldve: 2012-11-25 20:03:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Lady Gael figyelmébe//
*A Hölgy megilletődik látva Lazzur udvarias jelenetét. Tán szégyenlős? Nem tűnik annak, inkább meg van lepődve valószínű. Ám láthatóan valami feszélyezi is.
Némi unszolásra Laz felkel, sisakját hóna alá veszi, de betartja a kellő távot és tisztelettel így felel:*
-Elnézést Hölgyem... nem kívántam zavarba avagy szégyenbe hozni.
*Mondja határozottan a páncélos és elgondolkodik, miközben a nő viszonozza a tekintet tartását.
Vajon miért lehet egy ilyen nő mint Gael ennyire... visszafogott vagy szégyenlős. Tán követik vagy valaki keresi? Aztán némi időzés után leáll és eszébe jut a legalapvetőbb dolog, amit sosem bírt megérteni a nemesi családoknál. Intrika.*
-Örvendek Lady Gael. Örömömre szolgál.
*Majd láthatóan az Eldast úrhölgy felméri a vele szemben álló alakot. Talán meg is lepődik. De ki ne lepődne meg egy felszíni életmódot élő sötételfen, aki fényes nappal járja az utcákat, nehéz gyalogsági vértben.
Mikor a nő mentegetőzni próbálna és zavarát leplezni, Laz így szól:*
-Nem kell zavarba legyen Hölgyem... Én Önt kerestem.
*Majd mikor felhozza, a Gael a sétát, kicsit megkönnyebbül Laz is. Nem kedveli a templomokat. Azóta, amióta egyszer templomban támadott rá egy orvlövész.
Felkínálja a jobbját Gaelnak, ha kívánja akkor bele karolhat. Ha nem, akkor sem fog megsértődni. Legyen ez, hölgyválasz.
Ahogy haladnak ki a régi épületből, ránéz Gaelra Laz és így szól őszintén és komolyan:*
-Természetesen Hölgyem. Láttam Önt és rokonát a gazdagnegyed utcáin. Sajnos nem értettem mit jelentettek be és gondoltam megtudakolom... Meg különben is, vétek lenne, egy gyönyörű artheniori nemes hölgyet nem üdvözölni.
*Laz nem rejti véka alá a véleményét. Miért kéne? Csak a gyávák rejtegetik a céljaikat.*
*A Hölgy megilletődik látva Lazzur udvarias jelenetét. Tán szégyenlős? Nem tűnik annak, inkább meg van lepődve valószínű. Ám láthatóan valami feszélyezi is.
Némi unszolásra Laz felkel, sisakját hóna alá veszi, de betartja a kellő távot és tisztelettel így felel:*
-Elnézést Hölgyem... nem kívántam zavarba avagy szégyenbe hozni.
*Mondja határozottan a páncélos és elgondolkodik, miközben a nő viszonozza a tekintet tartását.
Vajon miért lehet egy ilyen nő mint Gael ennyire... visszafogott vagy szégyenlős. Tán követik vagy valaki keresi? Aztán némi időzés után leáll és eszébe jut a legalapvetőbb dolog, amit sosem bírt megérteni a nemesi családoknál. Intrika.*
-Örvendek Lady Gael. Örömömre szolgál.
*Majd láthatóan az Eldast úrhölgy felméri a vele szemben álló alakot. Talán meg is lepődik. De ki ne lepődne meg egy felszíni életmódot élő sötételfen, aki fényes nappal járja az utcákat, nehéz gyalogsági vértben.
Mikor a nő mentegetőzni próbálna és zavarát leplezni, Laz így szól:*
-Nem kell zavarba legyen Hölgyem... Én Önt kerestem.
*Majd mikor felhozza, a Gael a sétát, kicsit megkönnyebbül Laz is. Nem kedveli a templomokat. Azóta, amióta egyszer templomban támadott rá egy orvlövész.
Felkínálja a jobbját Gaelnak, ha kívánja akkor bele karolhat. Ha nem, akkor sem fog megsértődni. Legyen ez, hölgyválasz.
Ahogy haladnak ki a régi épületből, ránéz Gaelra Laz és így szól őszintén és komolyan:*
-Természetesen Hölgyem. Láttam Önt és rokonát a gazdagnegyed utcáin. Sajnos nem értettem mit jelentettek be és gondoltam megtudakolom... Meg különben is, vétek lenne, egy gyönyörű artheniori nemes hölgyet nem üdvözölni.
*Laz nem rejti véka alá a véleményét. Miért kéne? Csak a gyávák rejtegetik a céljaikat.*
1277. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-25 18:10:07
Üzenet elküldve: 2012-11-25 18:10:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Ser Lazzur figyelmébe//
*Már fogalmazná a mondatot, mi gyámatyja tartózkodási helyéről tájékoztatná a lovagot, ám leheletét egy pillanat alatt elakasztják. Csak hitetlenkedve pislog a térdelő alakra.*
- Tessék?
*Ejti ki halkan azt az egyetlen szót, és kell néhány pillanat, hogy rájöjjön, nem egészen illendő, amit művel.*
- Kérem... Engem igazán nem illet meg efféle formaság.
*Lép közelebb a férfihez és megérinti a vállát, sürgetvén, hogy álljon fel. Hangja határozott, igyekszik parancsoló lenne, de mégis fojtott, mintha félne, hogy valaki nem kívánatos személy kíséri őket figyelemmel. Nos az igazság, hogy a ladytől nem megszokott az efféle félénk viselkedés. Női társaságban határozottan fensőbbséges, igenis elvárja, hogy kiszolgálják, úgy kezeljék mint egy nemes hölgyet. De ha bármelyik 'családtagja' a közelben tartózkodik... Akkor minden más. Az is, hogy egy lovag emberszámba vegye, olyan gyakori, mint a napfogyatkozás. A birtokon is így van. Mindenki tudja az igazságot. De mindenki hallgat, mint a sír. Ma is vajon miért hozta magával Garim? Tán mondhatott volna nemet? De sokkalta vonzóbb egy társasági esemény, ha csinos hölgyek társaságát is élvezheti az ember, nem csak a vadászatért élő férfiakét.*
- Lady Gael, az Ön szolgálatára.
*Hagyják el száját a betanult szavak, ám közben a sötét tekintet összekapcsolódik az arannyal, a bemutatkozás tempója lelassul, s értelmet nyer. És most először méri fel a férfit alaposabban. Több dolgot is szokatlannak talál vele kapcsolatban. Eddig sosem látott fajtájabélit hasonló szemekkel. És az öltözete, s a viselkedése, olyan... Emberi. Vajon hogyan juthatott el idáig? Az is feltűnik neki, hogy idősebb lehet nála, de ez egyáltalán nem zavaró tényező. Sőt.*
- Bocsássa meg zavarom, csak amikor hozzám fordul valaki, akkor is a család valamelyik férfi tagjáról érdeklődik...
*Magyarázkodik, de túlzásnak érzi, üres fecsegésnek.*
- Sétáljunk.
*Jelenti ki, egyrészt hogy leplezze zavarát, másrészt a kertben könnyebb észrevenni, ha valaki hallótávolságba kerül. Ha a lovag beleegyezik, az oldalán lépdel végig a mellékhajón, a nehéz ajtók felé.*
- Én pedig megtudhatnám, hogy mi az az ok, amiért engem keresett fel?
*Ezennel pedig végre sikerül leráznia magáról a zavar köntösét. Kíváncsisága erősebb mint félelmei, követeli az indítékokat, hiszen az, hogy hozzájáruljon valaki, ráadásul egy férfi, ritka vendég az Eldast házban.*
*Már fogalmazná a mondatot, mi gyámatyja tartózkodási helyéről tájékoztatná a lovagot, ám leheletét egy pillanat alatt elakasztják. Csak hitetlenkedve pislog a térdelő alakra.*
- Tessék?
*Ejti ki halkan azt az egyetlen szót, és kell néhány pillanat, hogy rájöjjön, nem egészen illendő, amit művel.*
- Kérem... Engem igazán nem illet meg efféle formaság.
*Lép közelebb a férfihez és megérinti a vállát, sürgetvén, hogy álljon fel. Hangja határozott, igyekszik parancsoló lenne, de mégis fojtott, mintha félne, hogy valaki nem kívánatos személy kíséri őket figyelemmel. Nos az igazság, hogy a ladytől nem megszokott az efféle félénk viselkedés. Női társaságban határozottan fensőbbséges, igenis elvárja, hogy kiszolgálják, úgy kezeljék mint egy nemes hölgyet. De ha bármelyik 'családtagja' a közelben tartózkodik... Akkor minden más. Az is, hogy egy lovag emberszámba vegye, olyan gyakori, mint a napfogyatkozás. A birtokon is így van. Mindenki tudja az igazságot. De mindenki hallgat, mint a sír. Ma is vajon miért hozta magával Garim? Tán mondhatott volna nemet? De sokkalta vonzóbb egy társasági esemény, ha csinos hölgyek társaságát is élvezheti az ember, nem csak a vadászatért élő férfiakét.*
- Lady Gael, az Ön szolgálatára.
*Hagyják el száját a betanult szavak, ám közben a sötét tekintet összekapcsolódik az arannyal, a bemutatkozás tempója lelassul, s értelmet nyer. És most először méri fel a férfit alaposabban. Több dolgot is szokatlannak talál vele kapcsolatban. Eddig sosem látott fajtájabélit hasonló szemekkel. És az öltözete, s a viselkedése, olyan... Emberi. Vajon hogyan juthatott el idáig? Az is feltűnik neki, hogy idősebb lehet nála, de ez egyáltalán nem zavaró tényező. Sőt.*
- Bocsássa meg zavarom, csak amikor hozzám fordul valaki, akkor is a család valamelyik férfi tagjáról érdeklődik...
*Magyarázkodik, de túlzásnak érzi, üres fecsegésnek.*
- Sétáljunk.
*Jelenti ki, egyrészt hogy leplezze zavarát, másrészt a kertben könnyebb észrevenni, ha valaki hallótávolságba kerül. Ha a lovag beleegyezik, az oldalán lépdel végig a mellékhajón, a nehéz ajtók felé.*
- Én pedig megtudhatnám, hogy mi az az ok, amiért engem keresett fel?
*Ezennel pedig végre sikerül leráznia magáról a zavar köntösét. Kíváncsisága erősebb mint félelmei, követeli az indítékokat, hiszen az, hogy hozzájáruljon valaki, ráadásul egy férfi, ritka vendég az Eldast házban.*
1276. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-25 17:22:27
Üzenet elküldve: 2012-11-25 17:22:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Dakh most is, mint szinte mindig, ha nem hívják feladatra, a temetőben tölti idejét. Az sem érdekli, hogy esik. Haja nedvesen tapad testéhez, fekete ruhája víztől telve lóg rajta. Arcán ezernyi vízcsepp csordogál, sebhelye többüket is eltereli természet adta útjáról. Kisöpörte csatakos tincseit képéből, így sápadt bőrére lágyan hullhat a hűvös eső. Némely csepp eljut álla, s nyakán lévő vágaton is irányt váltanak. Annyira kellemes ez az érzés. Ahogy a hűs cseppek csorognak az arcán...
Viszont jól tudja, hogy lágy mosolya mögött a teste ott van, mely lassan fázni fog, s az átnedvesedett ruhákban meg is fázhat. Egy utolsó pillantás, végighordozza méregzöld tekintetét a sírokon, átjárja pillantásával a temető minden zugát, majd megfordul és elindul befelé. A csendben pár gyertya adja meg a világot, ám ezek jócskán kevesek ahhoz, hogy melegséget is hozzanak. Mindegy, majd a váltás ruhája megteszi, míg ez, mit most visel megszárad. Viszont a templom közepére érve furcsa hang üti meg fülét. Nem saját csatakos ruhájának, vagy hajának csepegéséből születő zaj, ez a bejárat felől érkezett. Megy is, hogy megnézze, hátha valaki csak túlzottan fáradt, de még elmormolna egy imát, vagy valakit keres. Talán csak pihenni akar, a fogadó meg drága...
Ám mikor ki akarná nyitna az ajtót, érzi, hogy valaki van ott. A kilincs is feszül, ám mintha a nyitáshoz nem lenne erő a kint lévőben. Ez már egy apró szikrányi aggodalmat ébreszt benne. Így lecsap a nyílászáró fogantyújára és benyitja, hogy a kint lévő személy betérhessen, ahol bár melegebb sokkal nincs, ám az eső és egyéb időjárási viszontagságok már nem érvényesülnek, még ha Dakhnator így is csurom víz.
Meglepetésére, aki beesik az ajtó, az Timandra. A kedves kis tudóspalánta, akivel ide látogatott és azóta is gyakorta látta a könyvtárban. Igaz, még egy tartozik neki egy sétával, amit a lány ígért meg. Ám ez most eszébe se jut, hiszen a nagy támaszkodásból esésé lesz, s lévén a férfi nem számít erre, így Tima minden bizonyossággal rajta fogja végezni, elterülve a templom padlózatán, nedves placcsanást hallatva, ahogy a két nedves alak együtt éri el a földet. Igaz, Tima szerencsésebb, hiszen Dakh sovány, sápadt, sebes, s nedves alakja felfogja az esését, míg ő két tűz közé szorulva, egyrészről Tima nem túl nehéz, de mégis számolni való súlya és a templom kövezete zárja közre. Fájdalom nem ébred benne, hiszen csak arra tud gondolni, mit kereshet itt a lány, ilyenkor, ilyen időben. Azonnal próbál talpra kecmeregni és magával húzni a leányzót is, hogy ismét talpukon legyenek.*
- Mi történt, Tima?
*Csak most eszmél, hogy eddig meg se szólalt, arcán nyoma sincs a vigyornak, se gyengéd mosolynak, döbbenet és kíváncsiság vegyül, de mintha egy parányi aggodalom is kiült volna képére. S míg a választ várja, elméje dolgozni kezd, rögvest kíséri a könyvtár felé. Ott valamivel melegebb van, hiszen az egész helyet fényárban tartja a sok-sok gyertya, melyek adnak hőt is. Nem sok, de megteszi. Az ajtóig kíséri, addig támogatja, próbálja úgy fogni, hogy reszkető alakját a lehetőségekhez mérten a legjobban tartsa, s az ajtót is belöki előtte. Lent csak biccent a könyvtáros szerzetesnek, amaz pedig majd figyel arra, hogy a lány ne vizezzen össze egy iratot sem. Persze, ez csak a szakmai szempont, azért arra is ügyel, nehogy összeessen és átfázott alakja ott múljon ki, hol épp megtalálta a didergő végzet.
Dakh sietve rohan a szállásként szolgáló szobába és rögvest kiveszi zsákjából a ruháit. Egy méretes ing kerül kezébe, s egy nadrág, amikkel siet át a könyvtárba. Tiszta ruha kell, miből nem lehet egy kész folyót kicsavarni, de sajnos neki csak ennyi van. Ám ahogy visszaér, hirtelen nem is tudja, mit tegyen. Kezében az ing, s a nadrág, ám mindketten ruhára szorulnak. Ej, ezt hogy oldja meg?*
Viszont jól tudja, hogy lágy mosolya mögött a teste ott van, mely lassan fázni fog, s az átnedvesedett ruhákban meg is fázhat. Egy utolsó pillantás, végighordozza méregzöld tekintetét a sírokon, átjárja pillantásával a temető minden zugát, majd megfordul és elindul befelé. A csendben pár gyertya adja meg a világot, ám ezek jócskán kevesek ahhoz, hogy melegséget is hozzanak. Mindegy, majd a váltás ruhája megteszi, míg ez, mit most visel megszárad. Viszont a templom közepére érve furcsa hang üti meg fülét. Nem saját csatakos ruhájának, vagy hajának csepegéséből születő zaj, ez a bejárat felől érkezett. Megy is, hogy megnézze, hátha valaki csak túlzottan fáradt, de még elmormolna egy imát, vagy valakit keres. Talán csak pihenni akar, a fogadó meg drága...
Ám mikor ki akarná nyitna az ajtót, érzi, hogy valaki van ott. A kilincs is feszül, ám mintha a nyitáshoz nem lenne erő a kint lévőben. Ez már egy apró szikrányi aggodalmat ébreszt benne. Így lecsap a nyílászáró fogantyújára és benyitja, hogy a kint lévő személy betérhessen, ahol bár melegebb sokkal nincs, ám az eső és egyéb időjárási viszontagságok már nem érvényesülnek, még ha Dakhnator így is csurom víz.
Meglepetésére, aki beesik az ajtó, az Timandra. A kedves kis tudóspalánta, akivel ide látogatott és azóta is gyakorta látta a könyvtárban. Igaz, még egy tartozik neki egy sétával, amit a lány ígért meg. Ám ez most eszébe se jut, hiszen a nagy támaszkodásból esésé lesz, s lévén a férfi nem számít erre, így Tima minden bizonyossággal rajta fogja végezni, elterülve a templom padlózatán, nedves placcsanást hallatva, ahogy a két nedves alak együtt éri el a földet. Igaz, Tima szerencsésebb, hiszen Dakh sovány, sápadt, sebes, s nedves alakja felfogja az esését, míg ő két tűz közé szorulva, egyrészről Tima nem túl nehéz, de mégis számolni való súlya és a templom kövezete zárja közre. Fájdalom nem ébred benne, hiszen csak arra tud gondolni, mit kereshet itt a lány, ilyenkor, ilyen időben. Azonnal próbál talpra kecmeregni és magával húzni a leányzót is, hogy ismét talpukon legyenek.*
- Mi történt, Tima?
*Csak most eszmél, hogy eddig meg se szólalt, arcán nyoma sincs a vigyornak, se gyengéd mosolynak, döbbenet és kíváncsiság vegyül, de mintha egy parányi aggodalom is kiült volna képére. S míg a választ várja, elméje dolgozni kezd, rögvest kíséri a könyvtár felé. Ott valamivel melegebb van, hiszen az egész helyet fényárban tartja a sok-sok gyertya, melyek adnak hőt is. Nem sok, de megteszi. Az ajtóig kíséri, addig támogatja, próbálja úgy fogni, hogy reszkető alakját a lehetőségekhez mérten a legjobban tartsa, s az ajtót is belöki előtte. Lent csak biccent a könyvtáros szerzetesnek, amaz pedig majd figyel arra, hogy a lány ne vizezzen össze egy iratot sem. Persze, ez csak a szakmai szempont, azért arra is ügyel, nehogy összeessen és átfázott alakja ott múljon ki, hol épp megtalálta a didergő végzet.
Dakh sietve rohan a szállásként szolgáló szobába és rögvest kiveszi zsákjából a ruháit. Egy méretes ing kerül kezébe, s egy nadrág, amikkel siet át a könyvtárba. Tiszta ruha kell, miből nem lehet egy kész folyót kicsavarni, de sajnos neki csak ennyi van. Ám ahogy visszaér, hirtelen nem is tudja, mit tegyen. Kezében az ing, s a nadrág, ám mindketten ruhára szorulnak. Ej, ezt hogy oldja meg?*
1275. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-25 13:46:42
Üzenet elküldve: 2012-11-25 13:46:42
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Gael Eldast figyelmébe//
*A sötételf kicsit meglepődik. A Lady inkább magába kívánt lenni, ám láthatóan a páncélos csörtetése és puszta jelenléte megzavarta.
Az Eldastok gyönyörű leányának hangja hűvös. Bár a famíliáról nem tud sokat a páncélos, leszűri, hogy rangjukhoz méltóan viselkednek. Láthatóan Gael is megkapta a kellő felkészítést. Némi bizalmatlanság és fölény... ami egy nemes hölgyhöz illik.
Laz nem szereti nemesi mivoltát firtatni. A sötételf nemesség neki nem a klasszikus nemesség...
Érzi, hogy a nő közömbös is irányába, nem is. A távon nem redukál, nem is közelít... egyenlőre.
Csak így szól a nő felvetett mondatán készségesen.*
-Az atyját... nem Hölgyem, nem atyját kerestem. Bármilyen furcsa, én bátorkodtam Önt keresni... s lám meg is találtam.
*Azzal kicsit közelebb lép és fél térdre ereszkedik. Ahogyan egy magas rangú hölgy előtt el kell járnia egy valamire való katonának. Illetve Laz esetébe katonatisztnek. Sajnos rangja és faja miatt nem lehetett lovag...*
-Milyen udvariatlan is vagyok. Fogadja üdvözletemet Hölgyem. A nevem Ser Lazzur Dwirinthalen, a Felvidéki Légiók gyalog parancsnoka és ostromkapitánya.
*Még mindég térdel, s sötétlila-szürke csíkos tépett csuhája büszkén hull le a földre és takarja el hátát no meg vállát. Sisakja lába mellett, egyik keze kardján, majd koros és tapasztalt aranytekintetével fölnéz az Eldast Ladyre.*
-Megtudhatnám a nevét Hölgyem?
*Addig nem kíván elő huzakodni további mondandójával, míg körbe nem járja a procedúrát. Térdhajtás... kézcsók.
Ám bár tudja, a hölgy nevét, azért megkérdezi. Aztán majd rákérdez arra is, hogy mit hirdetett apja, mert hát, azt Ő lekéste.*
A hozzászólás írója (Ser Lazzur Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.25 13:50:04
*A sötételf kicsit meglepődik. A Lady inkább magába kívánt lenni, ám láthatóan a páncélos csörtetése és puszta jelenléte megzavarta.
Az Eldastok gyönyörű leányának hangja hűvös. Bár a famíliáról nem tud sokat a páncélos, leszűri, hogy rangjukhoz méltóan viselkednek. Láthatóan Gael is megkapta a kellő felkészítést. Némi bizalmatlanság és fölény... ami egy nemes hölgyhöz illik.
Laz nem szereti nemesi mivoltát firtatni. A sötételf nemesség neki nem a klasszikus nemesség...
Érzi, hogy a nő közömbös is irányába, nem is. A távon nem redukál, nem is közelít... egyenlőre.
Csak így szól a nő felvetett mondatán készségesen.*
-Az atyját... nem Hölgyem, nem atyját kerestem. Bármilyen furcsa, én bátorkodtam Önt keresni... s lám meg is találtam.
*Azzal kicsit közelebb lép és fél térdre ereszkedik. Ahogyan egy magas rangú hölgy előtt el kell járnia egy valamire való katonának. Illetve Laz esetébe katonatisztnek. Sajnos rangja és faja miatt nem lehetett lovag...*
-Milyen udvariatlan is vagyok. Fogadja üdvözletemet Hölgyem. A nevem Ser Lazzur Dwirinthalen, a Felvidéki Légiók gyalog parancsnoka és ostromkapitánya.
*Még mindég térdel, s sötétlila-szürke csíkos tépett csuhája büszkén hull le a földre és takarja el hátát no meg vállát. Sisakja lába mellett, egyik keze kardján, majd koros és tapasztalt aranytekintetével fölnéz az Eldast Ladyre.*
-Megtudhatnám a nevét Hölgyem?
*Addig nem kíván elő huzakodni további mondandójával, míg körbe nem járja a procedúrát. Térdhajtás... kézcsók.
Ám bár tudja, a hölgy nevét, azért megkérdezi. Aztán majd rákérdez arra is, hogy mit hirdetett apja, mert hát, azt Ő lekéste.*
A hozzászólás írója (Ser Lazzur Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.11.25 13:50:04
1274. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-25 01:55:52
Üzenet elküldve: 2012-11-25 01:55:52
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Vakon rohan előre, menekülve valami olyan veszélytől, ami inkább csak képzeletében fenyegette, de mégis teljesen valóságosnak élte meg, hála a körülmények szerencsétlen összjátékának. Nem is tudja igazán, lábai merre viszik, ösztönösen választja a templom és így a könyvtár felé vezető utat, hiszen ez utóbbi szinte második otthonává lépett elő, mióta itt van. A könyvek nem bántják, közöttük biztonságban van, azok nem akarnak neki rosszat, nem próbálják becserkészgetni, ahogy az emberek teszik.
Párszor megbotlik, megcsúszik a latyakos talajon, kész szerencséje, hogy talál kapaszkodót, így nem esik el, nem hátráltatja saját menekülését. Hiába adja bele minden erejét, még így is túl lassúnak érzi a tempót, rendre hátra is pillant a válla fölött, hogy lát-e üldözőt, de ahogy várható volt, egyszer sem lát senkit. Ettől a tempója nem lassul, talán csak akkor, maikor megpillantja a templom sziluettjét. Sikerült, ezúttal elkerülte a bajt, ami érzése szerint fenyegette, hiszen hol is lehetne nagyobb biztonságban, mint a könyvtárban?
Az utolsó méteren botlik meg újra, lábai már alig bírják a kimerültségtől, így a templom kőlépcsőjére zuhan, remegő testét előre görnyedve támasztja meg kezeivel is, miközben levegőért kapkod. Hiába van csontig hatoló hideg, még így is kimelegedett, így most még nem érzi, hogy elázott ruhái szinte mágnesként vonzzák a hideget.
Fejét lassan emeli fel, zavaros tekintete az ajtón állapodik meg. Már csak be kell jutnia az épületbe, egész a könyvtárig. Odabent biztos jó meleg is van, majd a kályha közlébe ül, hogy megszáradjon és átmelegedjen. Az egész napot tanulással akarta tölteni úgyis, ha egyszer bejut, ezt a tervét könnyedén véghez viheti. Vajon a tudásnak ezt a valóságos fellegvárát bezárják éjszakára? Mert annyira szívesen maradna még tovább, szívesebben, minthogy a fogadó felé vegye az irányt és szembenézzen az esetleges veszéllyel, ami még ott leselkedhet a sarokban, arra várva, hogy védtelenül és felkészületlenül találja. Különben is, egy egész éjszakás tanulás sokkal jobban hasznára volna.
Egyik remegő kezével a kilincsbe kapaszkodik, ennél fogva próbálja felhúzni magát, de lábai olyan hevesen reszketnek, hogy egyelőre képtelen megtartani saját testsúlyát is. Homloka a masszív falapnak koppan, mély levegővételekkel igyekszik azon, hogy összeszedje magát és mielőbb beljebb kerüljön.*
Párszor megbotlik, megcsúszik a latyakos talajon, kész szerencséje, hogy talál kapaszkodót, így nem esik el, nem hátráltatja saját menekülését. Hiába adja bele minden erejét, még így is túl lassúnak érzi a tempót, rendre hátra is pillant a válla fölött, hogy lát-e üldözőt, de ahogy várható volt, egyszer sem lát senkit. Ettől a tempója nem lassul, talán csak akkor, maikor megpillantja a templom sziluettjét. Sikerült, ezúttal elkerülte a bajt, ami érzése szerint fenyegette, hiszen hol is lehetne nagyobb biztonságban, mint a könyvtárban?
Az utolsó méteren botlik meg újra, lábai már alig bírják a kimerültségtől, így a templom kőlépcsőjére zuhan, remegő testét előre görnyedve támasztja meg kezeivel is, miközben levegőért kapkod. Hiába van csontig hatoló hideg, még így is kimelegedett, így most még nem érzi, hogy elázott ruhái szinte mágnesként vonzzák a hideget.
Fejét lassan emeli fel, zavaros tekintete az ajtón állapodik meg. Már csak be kell jutnia az épületbe, egész a könyvtárig. Odabent biztos jó meleg is van, majd a kályha közlébe ül, hogy megszáradjon és átmelegedjen. Az egész napot tanulással akarta tölteni úgyis, ha egyszer bejut, ezt a tervét könnyedén véghez viheti. Vajon a tudásnak ezt a valóságos fellegvárát bezárják éjszakára? Mert annyira szívesen maradna még tovább, szívesebben, minthogy a fogadó felé vegye az irányt és szembenézzen az esetleges veszéllyel, ami még ott leselkedhet a sarokban, arra várva, hogy védtelenül és felkészületlenül találja. Különben is, egy egész éjszakás tanulás sokkal jobban hasznára volna.
Egyik remegő kezével a kilincsbe kapaszkodik, ennél fogva próbálja felhúzni magát, de lábai olyan hevesen reszketnek, hogy egyelőre képtelen megtartani saját testsúlyát is. Homloka a masszív falapnak koppan, mély levegővételekkel igyekszik azon, hogy összeszedje magát és mielőbb beljebb kerüljön.*
1273. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-24 23:13:49
Üzenet elküldve: 2012-11-24 23:13:49
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
//Ser Lazzur figyelmébe//
*Eddig az ablakot, illetve az általa vetett 'fényárnyékot' szemlélte, most az oszlop mellett felállított állványon sorakozó gyertyákat. Apró lángok, ám fényük vakító, ha sokáig ejtik rabul a szemet. De a pásztázó tekintet egyszercsak beborul, ahogy a kis lángok elnyúlnak. A hölgy is érzi az arcát hűvösen simogató huzatot. Még valaki belépett a templomba. Első reakciója, hogy behúzódjon az oszlop mögé, ami kétszer is eltakarná. De aggodalma csak néhány pillanatig tart, amíg a nehéz lépések bele nem csattognak a törékeny csöndbe. Nem Garim az.
De még mindig a levegőben lebeg a kérdés, akkor ki? Nem mindennap térnek be lovagok a gyengék és menekültek menedékházba. Csak ha keresnek valakit. A hölgy nem lép ki a folyosóra, marad takarásban. De sejtelme bebizonyosodni látszik, a férfi hozzá jött.
Amint a lovag is észreveszi, igyekszik leplezni, úgy tesz mintha eddig is nézelődött volna. De elfeledkezik arról, hogy még mindig egy oszlop és egy gyertyatartó közé ékelődve ácsorog, tehát a helyzet kínos voltát nem sikerül elfedni. Torkát megköszörüli, kilép a folyosóra és megpróbálkozik méltóságának maradékával felvértezni alakját.*
- Valóban szép.
*Eltekint vissza, az ablak felé, de hangja nyers és bizalmatlan. A lovagot ugyanilyen ízzel méri fel.*
- Ismerjük egymást? Vagy Ön is az apámat keresi.
*Érdeklődik némi hatásszünet után, még mindig ridegen. Az utóbbi mondat pedig inkább kijelentés, mint kérdés. Illendően semleges tekintete is inkább a dac pajzsával vértezi fel lényét - hiszen nemleges válaszra egyáltalán nem számít. Hátasa előbb kopogtat be az épület ajtaján és érdeklődik indulásuk időpontja felől.*
*Eddig az ablakot, illetve az általa vetett 'fényárnyékot' szemlélte, most az oszlop mellett felállított állványon sorakozó gyertyákat. Apró lángok, ám fényük vakító, ha sokáig ejtik rabul a szemet. De a pásztázó tekintet egyszercsak beborul, ahogy a kis lángok elnyúlnak. A hölgy is érzi az arcát hűvösen simogató huzatot. Még valaki belépett a templomba. Első reakciója, hogy behúzódjon az oszlop mögé, ami kétszer is eltakarná. De aggodalma csak néhány pillanatig tart, amíg a nehéz lépések bele nem csattognak a törékeny csöndbe. Nem Garim az.
De még mindig a levegőben lebeg a kérdés, akkor ki? Nem mindennap térnek be lovagok a gyengék és menekültek menedékházba. Csak ha keresnek valakit. A hölgy nem lép ki a folyosóra, marad takarásban. De sejtelme bebizonyosodni látszik, a férfi hozzá jött.
Amint a lovag is észreveszi, igyekszik leplezni, úgy tesz mintha eddig is nézelődött volna. De elfeledkezik arról, hogy még mindig egy oszlop és egy gyertyatartó közé ékelődve ácsorog, tehát a helyzet kínos voltát nem sikerül elfedni. Torkát megköszörüli, kilép a folyosóra és megpróbálkozik méltóságának maradékával felvértezni alakját.*
- Valóban szép.
*Eltekint vissza, az ablak felé, de hangja nyers és bizalmatlan. A lovagot ugyanilyen ízzel méri fel.*
- Ismerjük egymást? Vagy Ön is az apámat keresi.
*Érdeklődik némi hatásszünet után, még mindig ridegen. Az utóbbi mondat pedig inkább kijelentés, mint kérdés. Illendően semleges tekintete is inkább a dac pajzsával vértezi fel lényét - hiszen nemleges válaszra egyáltalán nem számít. Hátasa előbb kopogtat be az épület ajtaján és érdeklődik indulásuk időpontja felől.*
1272. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-24 18:22:55
Üzenet elküldve: 2012-11-24 18:22:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Gael Eldast figyelmébe//
*Csakhamar ráveszi magát és belép azon épületek egyikébe, amiket jó ó-hitű révén világéletébe elkerült. A templomba.
Úgy néz ki a kora teljében lévő sötételfet egy gyönyörű nő el tudja csalni MÉG a templomba is. Meg amúgy is, a Hölgy nemesnek tűnt. Tán a vele való találkozásnak több áldásos következménye is lehet...
Ám első sorban a nő puszta alakja ragadta meg, olyannyira, hogy a templomban is keresi.
A félhomály nem életidegen szemének ám a monumentális épület annál inkább. Könyvekben olvasott ilyen nagy épületekről. Szép lassú és óvatos léptekkel igyekszik nem fölverni a csöndet, ám vascsizmákkal ez eléggé nehezen kivitelezhető.
Azonban nem csak Ő veri szét a csendnek falát, hanem más is. Finom cipők kopogása. Megindul ezen hangok irányába és csakhamar az oltártól valamivel messzebb meglátja Lady Gaelt.
A vöröslő ruhát és szőke hajzuhatagát szúrja ki elsőnek, a sötételf.
Leveszi sisakját és szép lassan megindul felé. Vélhetőleg a nő sejti, hogy valaki közelít felé, így tisztes távolban megáll a nőtől és némi hatásszünet után így szól:*
-Szép ablakok nemde? Valószínű olajfestékkel csinálták vagy ahhoz hasonlóval...
*Mondja Laz tőle szokatlan visszafogottsággal. Vélhetőleg Gael tekintete az ablakokon időzik és azt csodálja.*
*Csakhamar ráveszi magát és belép azon épületek egyikébe, amiket jó ó-hitű révén világéletébe elkerült. A templomba.
Úgy néz ki a kora teljében lévő sötételfet egy gyönyörű nő el tudja csalni MÉG a templomba is. Meg amúgy is, a Hölgy nemesnek tűnt. Tán a vele való találkozásnak több áldásos következménye is lehet...
Ám első sorban a nő puszta alakja ragadta meg, olyannyira, hogy a templomban is keresi.
A félhomály nem életidegen szemének ám a monumentális épület annál inkább. Könyvekben olvasott ilyen nagy épületekről. Szép lassú és óvatos léptekkel igyekszik nem fölverni a csöndet, ám vascsizmákkal ez eléggé nehezen kivitelezhető.
Azonban nem csak Ő veri szét a csendnek falát, hanem más is. Finom cipők kopogása. Megindul ezen hangok irányába és csakhamar az oltártól valamivel messzebb meglátja Lady Gaelt.
A vöröslő ruhát és szőke hajzuhatagát szúrja ki elsőnek, a sötételf.
Leveszi sisakját és szép lassan megindul felé. Vélhetőleg a nő sejti, hogy valaki közelít felé, így tisztes távolban megáll a nőtől és némi hatásszünet után így szól:*
-Szép ablakok nemde? Valószínű olajfestékkel csinálták vagy ahhoz hasonlóval...
*Mondja Laz tőle szokatlan visszafogottsággal. Vélhetőleg Gael tekintete az ablakokon időzik és azt csodálja.*
1271. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-24 17:17:23
Üzenet elküldve: 2012-11-24 17:17:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*A hajnal első sugarai előtt érkezik a sötét ruhákba bújt szerzetes, sápadt bőrű arcán a vérfagyasztó vigyor. Csak kis batyu van nála, úgy lépked be az ominózus épületbe. Hamar szembe is találja magát egy ittenivel, aki egy nála magasabb beosztású csuháshoz viszi.*
- Üdvözletem! Dakhnator Makrocciel a nevem. Szeretnék a segítségükre lenni.
*Mélységes tisztelettel beszél, ahogy a templom alkalmazottja áll előtte.*
- S mégis mihez értesz, gyermekem?
*Dakhnator hosszú, sötét ruhaujjait összecsúsztatja, hogy két keze az így keletkező részben találjon egymásra. Fekete karmai türelmesen karcolják meg gyengéd menetükben a sápatag bőrét, ahogy mélyebbre hatol a bal a jobb ujjba, s a jobb keze a bal oldali ruhaujjba veszik. Sebhelyes arcán mosoly honol, vigyorából szelídült azzá, méregzöld szempárja pedig megértőn tekint a másikra.*
- Már voltam néhány helyen, de külsőm miatt nem tűrtek meg. Sok templomban alkalmaztak, gondoltam, itt is szerencsét fogok próbálni. Már... Ha Önt sem riasztja túlzottan kinézetem.
*Tartása változik, egyik keze előkerül, így meglátszódnak hosszú, feketére festett körmei, s ruhájának nyakát kissé lejjebb húzza. Így meglátszik a kötélnyom, mit régen, akasztása során szerzett. Túlélte, de azóta sem kedveli, ha fejméretű hurkot lát egy kötélből. A hideg is kirázza tőle.
Eztán még előző mozdulatát folytatva, szürkés-őszes haját is kicsit megigazgatja, pár tincset megreguláz ujjaival, arcán húzódó vágásnyom így jobban kitűnik, ahogy átlósan, orrán áthaladva szeli ketté ábrázatát. Valamint, kissé hegyes füle is előtűnik, mi félvér korcsságára utal.
Bár, a templom lakóját meglepi a kinézet összessége, mégsem hőköl meg előle.*
- Fiam, bárhogy nézel ki, bármiféle legyél, itt meglelheted a helyed. De mi nem hagyományos templom vagyunk, főleg mágia tanításával foglalkozunk. Viszont egy testvér, ki már megélt pár dolgot, bármikor lelhet itt otthont.
*Mosolyog kedvesen Dakh-ra. Ez pedig a férfi számára nagyon jól esik. Már a fiamozás sem volt zavaró, viszont most, hogy testvérnek szólította, igazán úgy érzi, hogy itt megtalálja az új otthonát.
Közben lassan elsétáltak az oltárhoz, mi körül a nagy térség helyezkedik.*
- Ez itt a főoltár, de ez csak a hatalmasabb varázslatok tudói ismerik, mármint a rendeltetését. Arra, azon az ajtón túl van a könyvtár, arra találhatod a szállásokat. Elég puritán, de bizonyára megérted, ha nem főúri szállást kapsz.
*Halkan kuncog, minek beteges hangzása, s aztán érkező szavai egy újabb kis szikrát öl meg a felé nyújtott barátságos hangulatból.*
- Volt már rosszabb, elhiheti. Mikor az utca kövén, saját vérében alszik valaki...
*Viszont hamarost elérik a szállás ajtaját.*
- Köszönök minden segítséget, számíthat szolgálataimra, s nem fogok csalódást okozni. Vagy a temetőben, vagy itt fog találni, ha kellenék. S nyugodtan szóljon.
*Széles mosolya majdnem vigyorba hajlik már, ahogy búcsút vesz a csuhástól. Kis meghajlást követően belép és kiszemel magának egy ágyat. Persze, saját szobát nem is remélt, de akik itt élnek, azoknak ilyen luxusra nincs is szüksége. Páran még alszanak, de hamarosan mindenkinek ébren kell lennie, sokan látogatják napközben a templomot. Egy üres priccset foglal helyet, kis holmiját a párna helyére teszi. Úgyis csak pár ruhadarab van benne, s egyik tőre, mit nem csizmája szárában tart, hogy mindig kéznél legyen. Bár, az inkább dobni való, minden késsel lehet vágni is. Viszont a zsákban lévő már valódi tőr, de csak önvédelemre használja ezeket. Sosem támad, sosem gyilkol, inkább testére szed még pár ilyen sebhelyet, mi így is tarkítja bőrét. Nem csak arcán van a vágás, s nyakán a kötél húzta-vágta nyom. Ám többit ruhája fedi, míg azt le nem veszi. Viszont, most nem öltözik, nem tesz semmit. Csupán ott hagyja a holmiját, s elindul kifelé. Pár másik embert, vagy legalábbis annak tűnő személyt felébreszt, de azonnal mennek ők is dolgukra. Ám Dakh, mielőtt távozna oda, hol kelleni fog, kimegy a temetőbe, s egy pillantással végigméri az egészet. Alaposan pásztázza, minden méterét többször is jól megnézi magának. Végül sarkon fordul és a fogadóig mg sem áll, hol majd várni fogja, hogy Timandra felébredjen és megtekintsék együtt a könyvtárat. Kellemes kis kikapcsolódás lesz.*
- Üdvözletem! Dakhnator Makrocciel a nevem. Szeretnék a segítségükre lenni.
*Mélységes tisztelettel beszél, ahogy a templom alkalmazottja áll előtte.*
- S mégis mihez értesz, gyermekem?
*Dakhnator hosszú, sötét ruhaujjait összecsúsztatja, hogy két keze az így keletkező részben találjon egymásra. Fekete karmai türelmesen karcolják meg gyengéd menetükben a sápatag bőrét, ahogy mélyebbre hatol a bal a jobb ujjba, s a jobb keze a bal oldali ruhaujjba veszik. Sebhelyes arcán mosoly honol, vigyorából szelídült azzá, méregzöld szempárja pedig megértőn tekint a másikra.*
- Már voltam néhány helyen, de külsőm miatt nem tűrtek meg. Sok templomban alkalmaztak, gondoltam, itt is szerencsét fogok próbálni. Már... Ha Önt sem riasztja túlzottan kinézetem.
*Tartása változik, egyik keze előkerül, így meglátszódnak hosszú, feketére festett körmei, s ruhájának nyakát kissé lejjebb húzza. Így meglátszik a kötélnyom, mit régen, akasztása során szerzett. Túlélte, de azóta sem kedveli, ha fejméretű hurkot lát egy kötélből. A hideg is kirázza tőle.
Eztán még előző mozdulatát folytatva, szürkés-őszes haját is kicsit megigazgatja, pár tincset megreguláz ujjaival, arcán húzódó vágásnyom így jobban kitűnik, ahogy átlósan, orrán áthaladva szeli ketté ábrázatát. Valamint, kissé hegyes füle is előtűnik, mi félvér korcsságára utal.
Bár, a templom lakóját meglepi a kinézet összessége, mégsem hőköl meg előle.*
- Fiam, bárhogy nézel ki, bármiféle legyél, itt meglelheted a helyed. De mi nem hagyományos templom vagyunk, főleg mágia tanításával foglalkozunk. Viszont egy testvér, ki már megélt pár dolgot, bármikor lelhet itt otthont.
*Mosolyog kedvesen Dakh-ra. Ez pedig a férfi számára nagyon jól esik. Már a fiamozás sem volt zavaró, viszont most, hogy testvérnek szólította, igazán úgy érzi, hogy itt megtalálja az új otthonát.
Közben lassan elsétáltak az oltárhoz, mi körül a nagy térség helyezkedik.*
- Ez itt a főoltár, de ez csak a hatalmasabb varázslatok tudói ismerik, mármint a rendeltetését. Arra, azon az ajtón túl van a könyvtár, arra találhatod a szállásokat. Elég puritán, de bizonyára megérted, ha nem főúri szállást kapsz.
*Halkan kuncog, minek beteges hangzása, s aztán érkező szavai egy újabb kis szikrát öl meg a felé nyújtott barátságos hangulatból.*
- Volt már rosszabb, elhiheti. Mikor az utca kövén, saját vérében alszik valaki...
*Viszont hamarost elérik a szállás ajtaját.*
- Köszönök minden segítséget, számíthat szolgálataimra, s nem fogok csalódást okozni. Vagy a temetőben, vagy itt fog találni, ha kellenék. S nyugodtan szóljon.
*Széles mosolya majdnem vigyorba hajlik már, ahogy búcsút vesz a csuhástól. Kis meghajlást követően belép és kiszemel magának egy ágyat. Persze, saját szobát nem is remélt, de akik itt élnek, azoknak ilyen luxusra nincs is szüksége. Páran még alszanak, de hamarosan mindenkinek ébren kell lennie, sokan látogatják napközben a templomot. Egy üres priccset foglal helyet, kis holmiját a párna helyére teszi. Úgyis csak pár ruhadarab van benne, s egyik tőre, mit nem csizmája szárában tart, hogy mindig kéznél legyen. Bár, az inkább dobni való, minden késsel lehet vágni is. Viszont a zsákban lévő már valódi tőr, de csak önvédelemre használja ezeket. Sosem támad, sosem gyilkol, inkább testére szed még pár ilyen sebhelyet, mi így is tarkítja bőrét. Nem csak arcán van a vágás, s nyakán a kötél húzta-vágta nyom. Ám többit ruhája fedi, míg azt le nem veszi. Viszont, most nem öltözik, nem tesz semmit. Csupán ott hagyja a holmiját, s elindul kifelé. Pár másik embert, vagy legalábbis annak tűnő személyt felébreszt, de azonnal mennek ők is dolgukra. Ám Dakh, mielőtt távozna oda, hol kelleni fog, kimegy a temetőbe, s egy pillantással végigméri az egészet. Alaposan pásztázza, minden méterét többször is jól megnézi magának. Végül sarkon fordul és a fogadóig mg sem áll, hol majd várni fogja, hogy Timandra felébredjen és megtekintsék együtt a könyvtárat. Kellemes kis kikapcsolódás lesz.*
1270. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-24 15:40:34
Üzenet elküldve: 2012-11-24 15:40:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Benn az épületben félhomály uralkodik. Itt ez jelenti a fényes nappalt. Emberrel pedig csak elvétve találkozni. Gaelt mindig is ez fogta meg a helyben, hogy olyan nyugodt, olyan nem evilági. Itt mintha a küszöb előtt hagyhatna mindent, hogy ki ő, honnan jött, mit tett. Itt nincsenek titkok és mégsem bélyegeznek meg enkit az igazságért.
Lépéseinek koppanásai éles visszhangot vernek. Mint mindenkin, rajta is eluralkodik az érzet, hogy itt nem szabad megzavarni semmit, így a mellékhajó sötétjébe vonul vissza. Az oltár irányába lépked, lassan. Tisztelettel tekint végig a kőben megformált arcokon. Ők is mind, elemelkedettek az anyagi világtól, az emberekkel nemtörődve emelkednek föléjük, vakon tekintve a távolba. Valamelyikük kezében könyv, penna, bot... És majdnem mind férfi. De Gael nemsokára rábukkan egy női alakra. Töprengve lép közelebb, felfelé tekintve. Ő vajon hogy jutott idáig? Ki lehetett, hogy nem akadályozta meg senki, hogy efféle tudományok oltárán áldozzon? Nem térdel le a bálvány előtt, hogy mindenféle hálaimákat, vagy könyörgéseket mormogjon - ez itt nem járja. Csak némán érinti meg a talapzatot és továbblép.
Egy kőoszlop takarásában torpan meg újra, előtte már csak a padok állnak az oltár felé nézve, sorba rendezve. Körbetekint, csak egynéhányan ülnek a fa alkalmatosságokon, némelyik csuhás. Sokak könyvet bújnak. De gondolatai nem ragadnak le itt. Elragadják őket az oltárra vetülő színvirágok, lehetetlen gondolatokat hozva. Csodálatos, miféle jelenséget tud létrehozni a színezett üvegen áttörő napfény.*
Lépéseinek koppanásai éles visszhangot vernek. Mint mindenkin, rajta is eluralkodik az érzet, hogy itt nem szabad megzavarni semmit, így a mellékhajó sötétjébe vonul vissza. Az oltár irányába lépked, lassan. Tisztelettel tekint végig a kőben megformált arcokon. Ők is mind, elemelkedettek az anyagi világtól, az emberekkel nemtörődve emelkednek föléjük, vakon tekintve a távolba. Valamelyikük kezében könyv, penna, bot... És majdnem mind férfi. De Gael nemsokára rábukkan egy női alakra. Töprengve lép közelebb, felfelé tekintve. Ő vajon hogy jutott idáig? Ki lehetett, hogy nem akadályozta meg senki, hogy efféle tudományok oltárán áldozzon? Nem térdel le a bálvány előtt, hogy mindenféle hálaimákat, vagy könyörgéseket mormogjon - ez itt nem járja. Csak némán érinti meg a talapzatot és továbblép.
Egy kőoszlop takarásában torpan meg újra, előtte már csak a padok állnak az oltár felé nézve, sorba rendezve. Körbetekint, csak egynéhányan ülnek a fa alkalmatosságokon, némelyik csuhás. Sokak könyvet bújnak. De gondolatai nem ragadnak le itt. Elragadják őket az oltárra vetülő színvirágok, lehetetlen gondolatokat hozva. Csodálatos, miféle jelenséget tud létrehozni a színezett üvegen áttörő napfény.*
1269. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-22 23:57:04
Üzenet elküldve: 2012-11-22 23:57:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Egy hatalmas fakapuhoz érkezik és ekkor válik számára világossá, a kert ahol az előbb volt a templom kert volt. És egyből eszébe jut olvasott róla. Artheniorban tálalható a levegő mágia temploma.
~Hogy felejthettem ezt el!~ Korholja magát hiszen nem egyszer olvasott mar róla. És most itt van előtte a templom teljes valójában. Kissé remegve az izgatottságtól lép be a kapun.
Benn lélegzet elállító a látvány. Az amúgy is hatalmas kőszobrok lenyűgözik. Gyönyörűen vannak kifaragva. Mintha életben lennének Az idő itt benn kellemesen hűvös így leül az egyik padra. Az egész helynek van valami magával ragadó misztériuma. Figyelmesen veszi szemügyre az egész templomot. Már ameddig ellát, az ablakokon nem szűrődik be sok fény Kis idővel érzi ideje szedelőzködni mert lassan napnyugta lesz. És készülődni kell neki is a karaván kíséretre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.23 11:19:05, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
~Hogy felejthettem ezt el!~ Korholja magát hiszen nem egyszer olvasott mar róla. És most itt van előtte a templom teljes valójában. Kissé remegve az izgatottságtól lép be a kapun.
Benn lélegzet elállító a látvány. Az amúgy is hatalmas kőszobrok lenyűgözik. Gyönyörűen vannak kifaragva. Mintha életben lennének Az idő itt benn kellemesen hűvös így leül az egyik padra. Az egész helynek van valami magával ragadó misztériuma. Figyelmesen veszi szemügyre az egész templomot. Már ameddig ellát, az ablakokon nem szűrődik be sok fény Kis idővel érzi ideje szedelőzködni mert lassan napnyugta lesz. És készülődni kell neki is a karaván kíséretre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2012.11.23 11:19:05, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
1268. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-19 15:50:47
Üzenet elküldve: 2012-11-19 15:50:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lagnar megfáradva lépi át a templom küszöbét, s egyből le is huppan az egyik fal mellett lévő fapadra. Mindeközben a templom népességét, a papokat, s egyéb szerzeteseket figyeli tekintetével, no meg a gyönyörű kőszobrok mellett sem tud elsiklani a szeme...*
"Remélem, hogy minél hamarabb megérkezik Keldras... Nem szeretnék sokáig várakozni." *Gondolja magában.*
"Remélem, hogy minél hamarabb megérkezik Keldras... Nem szeretnék sokáig várakozni." *Gondolja magában.*
1267. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-18 17:43:26
Üzenet elküldve: 2012-11-18 17:43:26
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A nemes tündér itt már lelassítja lépteit, mintha valami kényszerítené arra, hogy megadja a kellő tiszteletet. A kékvérű lány csak ide-oda kapkodja tekintetét, pedig fiatalabb korában is járt erre. Na jó, ne szépítsük, mikor 13 éves korában az összes könyvét kiolvasta, elkezdett a templom könyvtárába járni, persze szigorú szülei tudta nélkül. Most is, hajnaltájt is ezt teszi, és ahogy már kitapsztalta, csak akkor támad fel benne egy csipetnyi bűntudat, mikor a templomba érkezik. Megint legszívesebben végigfutna a templomon, mintha egy szigorú tekintet elől menekülne, ugyanakkor ez a különös és mágikus érzés is kényszeríti, hogy lassan lépkedjen. A 15 éves tündérleány halkan felsóhajt, és olyan furcsa gondolatok keringenek fejében, mint hogy úgy érzi, a világ ezen a részen mindig lelassul a számára.* ~Bár ne kéne a könyvtár felé vezető úton itt végigmenni.. bár, talán mégis hiányozna naponta ez a magával ragadó érzés.~ *Gondolja, majd megkönnyebbülve veszi tudomásul, hogy végre elérkezik céljához.*
1266. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-09 16:59:00
Üzenet elküldve: 2012-11-09 16:59:00
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*A csend súlya nehézzé teszi a levegőt. A boltozat gerincét tartó oszlopok teljesen homályba vesznek így, hogy csak a gyertyák fénye világít. A hallgatagon ásító hatalmas belső tér szinte lemállasztja a testet a kósza lélekről. Olyan érzés ez, mint az Úr hideg bíbor tekintete alatt. Az embert egyszerre kényszeríti térdre és emeli fel semmihez nem fogható kegyelmébe.
A fuvolás léptei megállnak félúton az oltár felé. Lehunyja kristálykék szemeit és hagyja szétáradni magában ezt az érzést. Nem törődik a talapzatok magasából figyelő holt mágusok rosszallásával. Látta rajtuk, hogy nem istenségeknek vagy a hit egyéb szentségeinek állították ezeket a szobrokat. A ruházatuk a tartásuk, a kisugárzásuk... mind-mind árulkodik róla. De itt és most, csukott szemei mögött egy másik templom épül. Falai, márványpadlója és mennyezete lassan elfedik emezt. A szobrok álla megemelkedik, arccsontjuk ős nemes vonások szigorú éleihez igazodik, s ha termetre nem is lesznek magasabbak, mégis mintha most mindenek fölé magasodnának. Egyvalaki arcát viseli mindahány. Egy arcot, melyet nem képes felidézni, de oly élőn lángol a lelke mélyén, hogy szédülés rántja ingatag birodalmába. Térdre rogyva nyitja ki a szemét ismét. A padló hidege átjárja az ujjait, felkúszik a karján és szilánkosra dermeszti a reményeit. A templom hallgat. A könyvtárat pedig nem leli. A templomszolgák már biztosan visszavonultak éjszakára. Nincs itt senki, akit megkérdezzen.
Az éhség kezdi felemészteni az erejét. Csüggedten tápászkodik fel. Áthűlt kezeit megmelegíti egy sok táncoló lángot lobogtató gyertyatartónál. Úgy tűnik, ma már nem jut előrébb. Behúzódik az egyik sarokba, elhelyezkedik egy padon és köpenyébe burkolózva próbál aludni egy kicsit.*
A fuvolás léptei megállnak félúton az oltár felé. Lehunyja kristálykék szemeit és hagyja szétáradni magában ezt az érzést. Nem törődik a talapzatok magasából figyelő holt mágusok rosszallásával. Látta rajtuk, hogy nem istenségeknek vagy a hit egyéb szentségeinek állították ezeket a szobrokat. A ruházatuk a tartásuk, a kisugárzásuk... mind-mind árulkodik róla. De itt és most, csukott szemei mögött egy másik templom épül. Falai, márványpadlója és mennyezete lassan elfedik emezt. A szobrok álla megemelkedik, arccsontjuk ős nemes vonások szigorú éleihez igazodik, s ha termetre nem is lesznek magasabbak, mégis mintha most mindenek fölé magasodnának. Egyvalaki arcát viseli mindahány. Egy arcot, melyet nem képes felidézni, de oly élőn lángol a lelke mélyén, hogy szédülés rántja ingatag birodalmába. Térdre rogyva nyitja ki a szemét ismét. A padló hidege átjárja az ujjait, felkúszik a karján és szilánkosra dermeszti a reményeit. A templom hallgat. A könyvtárat pedig nem leli. A templomszolgák már biztosan visszavonultak éjszakára. Nincs itt senki, akit megkérdezzen.
Az éhség kezdi felemészteni az erejét. Csüggedten tápászkodik fel. Áthűlt kezeit megmelegíti egy sok táncoló lángot lobogtató gyertyatartónál. Úgy tűnik, ma már nem jut előrébb. Behúzódik az egyik sarokba, elhelyezkedik egy padon és köpenyébe burkolózva próbál aludni egy kicsit.*
1265. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-11-04 13:13:27
Üzenet elküldve: 2012-11-04 13:13:27
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Szelíd
*A templomban ébred. Csodálkozik, hogy ébren van, de örül neki. Pedig tényleg nem hitte volna, ájulása előtti állapotát figyelembe véve. Mikor kinyitja szemeit és körülnéz, egy egyszerű szobát lát. Lassan felkel, de ez nem kis fájdalommal jár számára. Kis híján visszaájul, de végül ülve tud maradni, majd óvatosan képes lábra is állni. Végignéz magán, ekkor látja, hogy sebe el van látva. A szobában félhomály uralkodik, ezért ezen megállapításhoz a gyenge fénnyel világító gyertya lángjához kellett közelednie.
Öltözete után kezd kutatni. Egy széken összehajtva talál rájuk. Amilyen tempóban tud, felöltözik és fegyvereit is helyükre teszi. Amint elkészül, kilép a helységből. Egyelőre a fal mentén halad, ezzel némi kapaszkodót biztosítva saját maga számára. Ha bármikor is úgy érzi, hogy nem bírja tovább, csak nekidől a falnak és szusszan egyet.
- De vajon hogy kerültem ide?
*Egy ideig ezen elmélkedik egyik rövid pihenője idején. Mikor ismét úgy érzi, hogy tovább bír menni, megindul. Most hiányolja a kutyát, kit elzavart maga mellől. Reméli, hogy az eb azóta rálelt gazdájára. De meddig is volt eszméletlen? Erre talán választ kellene kapnia, de nem akar továbbra is itt tartózkodni. "Majd a piacon megérdeklődöm. Ott úgyis tudnak mindent, a megfelelő emberek." gondolkozik. Ezt elhatározva, célját már tudja. Lassú lépteit a kijáratot jelentő nagy ajtók felé indítja. A lehető legrövidebb úton elmélkedik, hogy egy percet se vesztegessen el feleslegesen.*
Öltözete után kezd kutatni. Egy széken összehajtva talál rájuk. Amilyen tempóban tud, felöltözik és fegyvereit is helyükre teszi. Amint elkészül, kilép a helységből. Egyelőre a fal mentén halad, ezzel némi kapaszkodót biztosítva saját maga számára. Ha bármikor is úgy érzi, hogy nem bírja tovább, csak nekidől a falnak és szusszan egyet.
- De vajon hogy kerültem ide?
*Egy ideig ezen elmélkedik egyik rövid pihenője idején. Mikor ismét úgy érzi, hogy tovább bír menni, megindul. Most hiányolja a kutyát, kit elzavart maga mellől. Reméli, hogy az eb azóta rálelt gazdájára. De meddig is volt eszméletlen? Erre talán választ kellene kapnia, de nem akar továbbra is itt tartózkodni. "Majd a piacon megérdeklődöm. Ott úgyis tudnak mindent, a megfelelő emberek." gondolkozik. Ezt elhatározva, célját már tudja. Lassú lépteit a kijáratot jelentő nagy ajtók felé indítja. A lehető legrövidebb úton elmélkedik, hogy egy percet se vesztegessen el feleslegesen.*
1264. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-30 14:51:29
Üzenet elküldve: 2012-10-30 14:51:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
*A templomba érve leül egy távoli padra. Nem tudja, hogy mihez kezdjen. Szívesen menne haza, ugyanakkor mégsem. Nem tudja, hogy mi várna ott rá. Azon kívül, hogy apja szigorú tekintettel fogadná és néhány keresetlen szóval. Fejét megrázza. Nem, még nem megy haza. Inkább az erdőbe, ott úgyis van minden. Na meg egy ideig itt akar maradni a templomban. Tanulni akar, rég nem tette. Régebben fél napokat is itt töltött. Akkor szerzett tudása... nos... már nemigen létezik. Szinte mindent elfelejtett. Hiába szerez meg valamit, ha nem ismétel, vagy alkalmazza a megtanultakat. Hát most itt van, hogy elölről kezdjen mindent.
A varázslat egyébként is érdekli. Gőze sincs, hogy miért. A szép és kényelmes öltözékeket többre értékeli. Nem is beszélve egy-egy férfiúról, akik kedvére tudnak tenni és nem tartja őket rémunalmasnak. Ez utóbbiból sajnos sok kijárt már neki életében. Pedig azok jobban érdeklik, akik miatt esetleg veszélybe kerül, vagy egy-egy jó kalandba tévelyedik. Az izgalom, az, mikor szíve vadul ver mellkasában és vére száguld ereiben. Ahhoz viszont, hogy túl is élje ezeket, szüksége van a tudásra. Fegyverek használatához ért ugyan, de van még mit fejlődnie. A sebek ápolásához viszont jól ért. Nem is beszélve a ruhák helyreállításáról, esetleg újak készítéséről. A mágia azonban még nem ismert számára. Vagyis már nem ismert. Régen még konyított hozzá valamit. Kár, hogy nem sokat bírt egyszerre a templomban maradni. Szüleinek ezt viszont sosem említette, épp ezért gondolja, hogy itt nem kerestetnék, még akkor sem, ha hallanak ittlétéről.
Megunva az ücsörgést, elindul, hogy keressen egy csuhást. Amint megtalálja, beszélgetésbe elegyedik vele. Kér magának egy kis segítséget. Egy szobát, ahol nyugodtan tanulhat, anélkül, hogy zargatná valaki. Néhány könyvet is kér, melyekből tanulhat, és természetesen... Teljes titoktartást afelől, hogy itt tartózkodik. Mikor mindezt megkapja, elvonul. Egy ideig csak görnyed a csukott könyvrakás előtt. "Lehet jobban járnék, ha aludnék egyet. Hosszú volt az út idáig. De ha már idáig eljöttem... Talán tanulhatnék is előtte, hogy még jobban kimerülve aludni is tudjak egy keveset." Nagyot sóhajt, majd kinyitja az egyes számú olvasnivalót. Egy vaskos könyv, mely az alapokról magyaráz. Ezeket ismét magába kell tömnie, legnagyobb bánatára.*
A varázslat egyébként is érdekli. Gőze sincs, hogy miért. A szép és kényelmes öltözékeket többre értékeli. Nem is beszélve egy-egy férfiúról, akik kedvére tudnak tenni és nem tartja őket rémunalmasnak. Ez utóbbiból sajnos sok kijárt már neki életében. Pedig azok jobban érdeklik, akik miatt esetleg veszélybe kerül, vagy egy-egy jó kalandba tévelyedik. Az izgalom, az, mikor szíve vadul ver mellkasában és vére száguld ereiben. Ahhoz viszont, hogy túl is élje ezeket, szüksége van a tudásra. Fegyverek használatához ért ugyan, de van még mit fejlődnie. A sebek ápolásához viszont jól ért. Nem is beszélve a ruhák helyreállításáról, esetleg újak készítéséről. A mágia azonban még nem ismert számára. Vagyis már nem ismert. Régen még konyított hozzá valamit. Kár, hogy nem sokat bírt egyszerre a templomban maradni. Szüleinek ezt viszont sosem említette, épp ezért gondolja, hogy itt nem kerestetnék, még akkor sem, ha hallanak ittlétéről.
Megunva az ücsörgést, elindul, hogy keressen egy csuhást. Amint megtalálja, beszélgetésbe elegyedik vele. Kér magának egy kis segítséget. Egy szobát, ahol nyugodtan tanulhat, anélkül, hogy zargatná valaki. Néhány könyvet is kér, melyekből tanulhat, és természetesen... Teljes titoktartást afelől, hogy itt tartózkodik. Mikor mindezt megkapja, elvonul. Egy ideig csak görnyed a csukott könyvrakás előtt. "Lehet jobban járnék, ha aludnék egyet. Hosszú volt az út idáig. De ha már idáig eljöttem... Talán tanulhatnék is előtte, hogy még jobban kimerülve aludni is tudjak egy keveset." Nagyot sóhajt, majd kinyitja az egyes számú olvasnivalót. Egy vaskos könyv, mely az alapokról magyaráz. Ezeket ismét magába kell tömnie, legnagyobb bánatára.*
1263. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-28 19:08:56
Üzenet elküldve: 2012-10-28 19:08:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Későre jár, mikor Amarisa halkan akár egy árny felemelkedik ágyáról, s felveszi köpenyét. A hosszú, éjszakába nyúló tanulás kifárasztotta, mégse tud elaludni, hiába hallgatja mostohaapja megnyugtató szuszogását saját ágyán fekve. Csapongó gondolatai ébren tartják, minduntalan visszarángatják a rideg valóságba, mikor végre elszenderedne.
Ezért is dönt úgy, hogy kioson inkább a szobából, s miután hangtalanul behúzza maga után az ajtót, csendes léptekkel a templomkert felé indul. Ott a magány nyugalmában talán elcsitulnak végre gondolatai.
Nem aggódik cseppet se, hogy nevelőapja éjjel esetleg felriadva aggódni kezd érte. Nem először csinál ilyet, s bár a férfi még soha nem kapta rajta titkos kis esti sétáin, Amarisa nem olyan naiv, hogy illúziókkal áltassa magát. Rynauth túl jól ismeri, bizonyára régen tud minden nyugtalan estéjéről, s így nem valószínű, hogy keresni fogja, ha felkelve nem leli az ágyában.*
A hozzászólás írója (Amarisa Drykinmor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 19:10:09
Ezért is dönt úgy, hogy kioson inkább a szobából, s miután hangtalanul behúzza maga után az ajtót, csendes léptekkel a templomkert felé indul. Ott a magány nyugalmában talán elcsitulnak végre gondolatai.
Nem aggódik cseppet se, hogy nevelőapja éjjel esetleg felriadva aggódni kezd érte. Nem először csinál ilyet, s bár a férfi még soha nem kapta rajta titkos kis esti sétáin, Amarisa nem olyan naiv, hogy illúziókkal áltassa magát. Rynauth túl jól ismeri, bizonyára régen tud minden nyugtalan estéjéről, s így nem valószínű, hogy keresni fogja, ha felkelve nem leli az ágyában.*
A hozzászólás írója (Amarisa Drykinmor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.10.28 19:10:09
1262. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:43:41
Üzenet elküldve: 2012-10-28 13:43:41
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Nevelőapja épp a nehéz íróasztalánál ül, mikor Amarisa belép. Előtte könyvek tucatjai hevernek, melyekhez egészen közel kell hajolnia, hogy öreg szemei kivehessék a kacskaringós betűket. Mikor azonban Amarisa belép, mosolyogva néz fel, azonnal megismeri kislánya puha, apró lépteit.*
- Máris visszatértél, Kicsi Risa?
- Unalmas volt odakinn egyedül. *feleli a kislány, s mosolyt csal arcára, könnyed léptekkel nevelőapjához sétálva, hogy felé kínálja a kezében tartott csokrot.* - Nézd! Kinn nyíltak a kerítés tövében. Egy jövevény majdnem letaposta őket, de rászóltam.
*Amarisa mosolya édes, mégis látszik, hogy hamis a büszke jókedv, szemeit nem éri el a mosolygás. A két obszidián ékkő épp olyan rideg és élettelen, mint mindig, talán csak egy csepp elfojtott, keserű fájdalom ragyog a mélyükön. Rynauth azonban nem szólja meg érte a kislányt, úgy tesz, mint észre se venné, miközben finoman megérinti az egyik zafírkék szirmot ujjával.*
- Gyönyörűek. *ismeri el, majd közelebb is hajol, hogy érezze a virágok édes, friss illatát. Aztán Amarisára mosolyog megint.* - Miért nem teszed őket vázába?
*A tündér engedelmesen biccent, s karjában a csokorral a polchoz lépdel, hogy levegye a kis agyag vázát, amibe mindig a virágok kerülnek. Egyszerű agyagedény ez, díszítés és cicoma nélkül, ráadásul csorba is, de a kislány szereti. Jól emlékszik még rá, mikor gyerekként a piacon meg akarta nézni és véletlenül eltörte, mert túl nagy volt az ő picike tündérkezébe. Az árus azonnal neki támadt, hisz a váza még kész se volt egészen, Rynauth azonban nem engedte elfajulni a dolgokat, megvette a csorbult portékát, s kislánya kezébe adta. „Majd te befejezed igaz? Gyönyörű széppé teszed a virágaiddal, ugye Kicsikém?” kérdezte, s Amarisa soha nem is engedte, hogy az egyszerű kis váza túl sokáig üres legyen.
Mindvégig magán érezi nevelőapja tekintetét, miközben a mosdótál mellett álló kancsót a kezébe veszi és vizet tölt a vázába, majd eligazgatja a virágokat. Nem néz a férfire, csak némán viszi át a csokrot az íróasztalhoz, gondosan elhelyezve a könyvek közt szabadon maradt kis sarkon. Csak dolga végeztével fordul a kérdőn figyelő, meleg-barna szempár felé.*
- Az a kancsó régen ott áll, miért nem idéztél inkább mágiával friss vizet? *A kérdés ártatlanul hangzik, Amairsában mégis dacot ébreszt, mogorván préseli össze keskeny ajkait.*
- Nem tanultam meg az igét. *feleli elutasítóan, állva nevelőapja lágy, mégis bíráló tekintetét.* - Minek mágiát használni, ha mindent megoldhatok nélküle is?
- A mágia áldás, Kicsi Risa. *sóhajt Rynauth sokadik alkalommal, ráncos kezét szeretetteljes mozdulattal téve az egyik vaskos kötetre. Amarisa azonban nem mozdul, mereven néz rá, elutasítóan, mint mindig, mikor ez a téma kerül elő közöttük.* - Sokan ölnének is a tehetségért, amit te kaptál, Kicsikém. Nem lenne szabad elpazarolnod az adományodat ilyen...
*Rynauth elhallgat, mintha a jó szót keresné, de ahogy lánya haragtól fénylő szemeibe néz, meggondolja magát és csak legyint. Minek veszekedni, hiszen úgyis tudja, Amarisa megingathatatlan, akár a szél útjában magasodó sziklaszirtek, s ha valamit a fejébe vesz, azt megmásítani aligha lehet. Csak bízhat benne, hogy lánya egyszer megbékél, s megbocsájtja önmagának, hogy az idő múlása felett nem lehet hatalma.
Ez nem a mágia hibája és nem is az övé. Kár az adományát ilyesmi miatt eldobnia, mikor másokon olyan sokat segíthetne, ha végre belátná, képességei korlátok ugyan, de nem gátak.*
- Gyere, Kicsi Risa, segíts nekem elolvasni ezeket a sorokat! *mosolyodik el végül, magához hívva lányát, s kicsit oldalt csúszik a széles padon, hogy helyet adjon neki.* - Az én öreg szemem már alig-alig látja csak ezt a sok cirádás, megkopott macskaírást!
*Amarisa pedig ugyan tudja, hogy nevelőapja ismét csak tanulásra akarja bírni, mégis engedelmesen telepedik le az öreg mágus mellé. Nem tud neki nemet mondani, s igazából nem is akar. Jó mellette üldögélni, érezni testének megnyugtató melegét, s hangjának puha simogatását, mikor bizony megakad egy-egy szóval, ő pedig békésen kisegíti, s addig ismételteti vele az ige szavait, míg helyesen nem mondja.*
- Máris visszatértél, Kicsi Risa?
- Unalmas volt odakinn egyedül. *feleli a kislány, s mosolyt csal arcára, könnyed léptekkel nevelőapjához sétálva, hogy felé kínálja a kezében tartott csokrot.* - Nézd! Kinn nyíltak a kerítés tövében. Egy jövevény majdnem letaposta őket, de rászóltam.
*Amarisa mosolya édes, mégis látszik, hogy hamis a büszke jókedv, szemeit nem éri el a mosolygás. A két obszidián ékkő épp olyan rideg és élettelen, mint mindig, talán csak egy csepp elfojtott, keserű fájdalom ragyog a mélyükön. Rynauth azonban nem szólja meg érte a kislányt, úgy tesz, mint észre se venné, miközben finoman megérinti az egyik zafírkék szirmot ujjával.*
- Gyönyörűek. *ismeri el, majd közelebb is hajol, hogy érezze a virágok édes, friss illatát. Aztán Amarisára mosolyog megint.* - Miért nem teszed őket vázába?
*A tündér engedelmesen biccent, s karjában a csokorral a polchoz lépdel, hogy levegye a kis agyag vázát, amibe mindig a virágok kerülnek. Egyszerű agyagedény ez, díszítés és cicoma nélkül, ráadásul csorba is, de a kislány szereti. Jól emlékszik még rá, mikor gyerekként a piacon meg akarta nézni és véletlenül eltörte, mert túl nagy volt az ő picike tündérkezébe. Az árus azonnal neki támadt, hisz a váza még kész se volt egészen, Rynauth azonban nem engedte elfajulni a dolgokat, megvette a csorbult portékát, s kislánya kezébe adta. „Majd te befejezed igaz? Gyönyörű széppé teszed a virágaiddal, ugye Kicsikém?” kérdezte, s Amarisa soha nem is engedte, hogy az egyszerű kis váza túl sokáig üres legyen.
Mindvégig magán érezi nevelőapja tekintetét, miközben a mosdótál mellett álló kancsót a kezébe veszi és vizet tölt a vázába, majd eligazgatja a virágokat. Nem néz a férfire, csak némán viszi át a csokrot az íróasztalhoz, gondosan elhelyezve a könyvek közt szabadon maradt kis sarkon. Csak dolga végeztével fordul a kérdőn figyelő, meleg-barna szempár felé.*
- Az a kancsó régen ott áll, miért nem idéztél inkább mágiával friss vizet? *A kérdés ártatlanul hangzik, Amairsában mégis dacot ébreszt, mogorván préseli össze keskeny ajkait.*
- Nem tanultam meg az igét. *feleli elutasítóan, állva nevelőapja lágy, mégis bíráló tekintetét.* - Minek mágiát használni, ha mindent megoldhatok nélküle is?
- A mágia áldás, Kicsi Risa. *sóhajt Rynauth sokadik alkalommal, ráncos kezét szeretetteljes mozdulattal téve az egyik vaskos kötetre. Amarisa azonban nem mozdul, mereven néz rá, elutasítóan, mint mindig, mikor ez a téma kerül elő közöttük.* - Sokan ölnének is a tehetségért, amit te kaptál, Kicsikém. Nem lenne szabad elpazarolnod az adományodat ilyen...
*Rynauth elhallgat, mintha a jó szót keresné, de ahogy lánya haragtól fénylő szemeibe néz, meggondolja magát és csak legyint. Minek veszekedni, hiszen úgyis tudja, Amarisa megingathatatlan, akár a szél útjában magasodó sziklaszirtek, s ha valamit a fejébe vesz, azt megmásítani aligha lehet. Csak bízhat benne, hogy lánya egyszer megbékél, s megbocsájtja önmagának, hogy az idő múlása felett nem lehet hatalma.
Ez nem a mágia hibája és nem is az övé. Kár az adományát ilyesmi miatt eldobnia, mikor másokon olyan sokat segíthetne, ha végre belátná, képességei korlátok ugyan, de nem gátak.*
- Gyere, Kicsi Risa, segíts nekem elolvasni ezeket a sorokat! *mosolyodik el végül, magához hívva lányát, s kicsit oldalt csúszik a széles padon, hogy helyet adjon neki.* - Az én öreg szemem már alig-alig látja csak ezt a sok cirádás, megkopott macskaírást!
*Amarisa pedig ugyan tudja, hogy nevelőapja ismét csak tanulásra akarja bírni, mégis engedelmesen telepedik le az öreg mágus mellé. Nem tud neki nemet mondani, s igazából nem is akar. Jó mellette üldögélni, érezni testének megnyugtató melegét, s hangjának puha simogatását, mikor bizony megakad egy-egy szóval, ő pedig békésen kisegíti, s addig ismételteti vele az ige szavait, míg helyesen nem mondja.*
1261. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2012-10-27 21:24:13
Üzenet elküldve: 2012-10-27 21:24:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Szelíd
*Azt szereti a templomokban, hogy a padjaikon ülve könnyű elmerülni a gondolatokban. Kíváncsi, hogy vajon a templomkertben lelne-e egy labirintust, ahol az úton járhat a kellően vallásos testvér... De most nem mehet oda, hogy megnézze, ugyanis sietnie kell. Az időérzéke nem éppen tökéletes, fogalma sincs, mennyit üldögélt itt. Ha kimenne, az árnyékokból rájöhetne. De ha kimenne, akkor el kellene indulnia vissza, a főtérre. Különben menthetetlenül el fog késni. Ha nem késett el máris.
Feláll a padból, és kinyújtóztatja tagjait. Aztán némán biccent mindenkinek, és csendesen távozik. A templomkapun kívül nagyot nyújtózik, amíg meg nem hallja az ismerős roppanásokat, majd a földre nézve megállapítja, hogy nem töltött el túl sok időt idebent. Elégedetten a vállára veti a botját, és egy munkadalt fütyörészve elindul a főtér felé.*
Feláll a padból, és kinyújtóztatja tagjait. Aztán némán biccent mindenkinek, és csendesen távozik. A templomkapun kívül nagyot nyújtózik, amíg meg nem hallja az ismerős roppanásokat, majd a földre nézve megállapítja, hogy nem töltött el túl sok időt idebent. Elégedetten a vállára veti a botját, és egy munkadalt fütyörészve elindul a főtér felé.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122