//Az Alrishul Ház Visszatérése//
*Miközben Deraion a csillagvizsgálóba igyekszik, próbálja felidézni az elmúlt időszak történteit. Kutakodik az emlékei között. Éjszaka van, a templom folyosóin csak a rendes időszakonként szolgálatot teljesítő templomszolgák lámpásai himbálóznak. Ők mind a hóarcú szolgálatában állnak, most már Wyruni Sysif kissé nehézkes irányítása nélkül.
Halk mágikus igék hagyják el a varázsló ajkait, hogy a Harmadikhoz valamiképp köthető múltismerethez juthasson. A múlt szövedékében való kutakodás rutinfeladat egy mágus számára, hisz az a szőttes már a valóság padlójára lett gurítva egyszer.
Egy karizmatikus arcvonásokkal rendelkező férfiú képe jelenik meg előtte, amint belép a Szél panteonjának bejáratán és a Wyruniba botlik.
'Ők a társaim, és azért jöttek, hogy információkat szerezzenek az Alrishul Házról.' Majd még egy jelentős mondat: 'Elsősorban az érdekli őket, hogy miért száműzték a családot, illetve, hogy kapcsolatban álltak-e, illetőleg ha igen, akkor milyen kapcsolatban álltak a jelenlegi városőrség elitjeivel, kik vérvonaluk alapján egészen azokig az időkig nyúlhatnak vissza.'
"Megvan. Rendkívül megerőltető volt az erős jellemű Sysif feletti uralom, ezért csak időszakonként fogtam irányításom alá. Épp ezért ez a mozzanat számomra kimaradt. De most, Szervília szándékai egyre világosabbak lesznek nekem."
Apró villanást érez a fiatal testben elnyomott elme felől. Az ifjú tanítvány beleesett Deraion csapdájába, s azóta önkéntes lakhely ez a porhüvely. Már jó ideje nem engedte a gazdát felszínre törni, itt az ideje egy kis szabadságnak, mielőtt lázadna és erővel kellene letörni.
"Lépj előtérbe és határozd meg nekem az égbolt csillagainak állását a csillagdában."
Az ifjú tanonc újra érzi tagjait, s övé minden érzékletének irányítása. "Mesterem, hosszú volt az idő elmém börtönébe zárva. Már Sysif halála óta... " Többet nem szól a furcsa társhoz, aki a hatalom kevésbé ismert fogásaival kecsegtetve lett pártfogója. Fel lett készítve rá, hogy ő lesz a hatalmas mágus elméjének trónszéke, amíg alkalmasabb egyedet nem találnak. Sysif lélekburka nagyon kényelmetlen volt Deraion számára. Az öreg csak betegségként tudta értelmezni ájulásait, vért és epét felhozó köhögőrohamait. Nem talált rá gyógyszert. Deranak ügyelnie kellett rá, nehogy rájöjjön a jelenlétére, ezért több szempontból is jól jött a neki behódoló tanítvány. Egy alkalommal felfedte magát még a Wyruni testében lakozva, s sikerült vonzásba hoznia az ifjút aki azóta Deraionnak neveztette magát, mint családfájának kutatása közben felfedezett ősi családi név öröklő birtokosa.
Tudja, hogy most egy darabig nem lesz figyelője gondolatainak, ő viszont belelátott a másikéba annak fáradtsága okán. Igaz hamar kiszúrta őt a mágus. 'Alrishul.' Hallotta ezt a nevet. Nem sokkal azelőtt, hogy a könyvtárterem ajtaján beáramló füstöt, kívülálló szemével nézve legalábbis csak annak tűnt, magába szívta. A Sysiftől segítséget kérő kalandorok egyike kérdezett tőle valamit. 'Megtudnád mondani, hogy merre kezdjük a keresgélést az Alrishul ok után?' "Igen, ez volt az." A tanítványnak nem mondott sokat ez a név, de most, hogy mestere figyelme irányult reá, az ő érdeklődését is felkeltette.
Mindezt már úton a Csillagvizsgálóba gondolja végig. Mikor megérkezik a terem szabad, zavartalanul tud nekikezdeni a munkának.*