Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:47:03
Üzenet elküldve: 2013-08-22 11:47:03
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Nem számít arra amit Juve tesz. Azt hitte majd csak némán hümmög a történetén. Ám a férfi belekezdett a mesélésbe. Aeil figyelmesen hallgatta végig. Sajnálja Juvet az ilyen szerencsétlenség miatt.*
-Sajnálom, szörnyű lehetett elveszteni az egész családodat.-*A szüleire gondol. Vajon ők, hogy érezhetik magukat a lányuk miatt. Amiért az elhagyta őket. Ám nem érdekli Aeilt. Hisz ki is tagadták. Akkor meg nem érdemes sajnálgatni őket. Talán túl kemény és önző magához.*
-Megnézhetem majd a tetoválásaidat közelebbről. Be kell valljam, hogy nagyon érdekesek.-*Kéri enyhén pironkodva mielőtt belépnének a templomba. Újra a templomban vannak. Nem tetszik a hely Aeilnek. Túl csendes és sötét. Na meg hideg is van. Egy szerzetes némán ül az egyik padban. Nem zavarja a lányt, hogy az lehet épp valami fontosat tanul vagy csak olvas. Megszólítja és taníttatást kér magának és Juvenak is.*
-Sajnálom, szörnyű lehetett elveszteni az egész családodat.-*A szüleire gondol. Vajon ők, hogy érezhetik magukat a lányuk miatt. Amiért az elhagyta őket. Ám nem érdekli Aeilt. Hisz ki is tagadták. Akkor meg nem érdemes sajnálgatni őket. Talán túl kemény és önző magához.*
-Megnézhetem majd a tetoválásaidat közelebbről. Be kell valljam, hogy nagyon érdekesek.-*Kéri enyhén pironkodva mielőtt belépnének a templomba. Újra a templomban vannak. Nem tetszik a hely Aeilnek. Túl csendes és sötét. Na meg hideg is van. Egy szerzetes némán ül az egyik padban. Nem zavarja a lányt, hogy az lehet épp valami fontosat tanul vagy csak olvas. Megszólítja és taníttatást kér magának és Juvenak is.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-22 08:01:31
Üzenet elküldve: 2013-08-22 08:01:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Juve magáról elfeledkezve hallgatja Aeilt, ezért elvágja az ujját. Aeil a legnagyobb gondossággal törölgeti meg vizes kendővel, majd óvatosan beköti. Juve hálásan nézegeti fájó ujját.*
-Köszönöm! Nem, nem szeretném.-*A lány történetének megörül, mert várta már, hogy megnyíljon, hogy bízzon benne és beavassa a fájdalmasabb emlékeibe. Egyfajta szorosabb kötődést érez most már, mintha jobban ismernék egymást.*
-Én a természetben születtem és ott is éltem szüleimmel, testvéreimmel. Állatokat tartottunk, növényeket termesztettünk, de minden odalett egy hatalmas viharban, amikor becsapott a villám és erdőtűz lett. Leégett az erdő, a ház, a rét. És ha túl is élte rajtam kívül valaki, azóta nem találkoztam vele. Pedig sokáig jártam körbe-körbe a hamuban. Nem maradt semmi, csak hamu. Azóta se tudom, miért pont én éltem csak túl. Ezután vándoroltam el, míg nem találkoztam a törzzsel. Ezt örökíti meg a hátamon a tűzcsóvák közül leselkedő ördög.*-Mesél Juve komor hangon. Máig nehéz erről beszélnie, de amiért a lány megbízik benne, ezért ő is rábízza.-*Közben a temető mellett haladtak csendes léptekkel, majd Juve így oldotta a hangulatot.*
-Örülök, hogy erről is beszélhettünk. Most hangolódjunk a mágia tanulásra, hiszen már itt vagyunk.-*Előre engedi Aeilt az ajtóban, belépnek a templomba és körbetekintenek, szerzetest keresve szemeikkel.*
-Köszönöm! Nem, nem szeretném.-*A lány történetének megörül, mert várta már, hogy megnyíljon, hogy bízzon benne és beavassa a fájdalmasabb emlékeibe. Egyfajta szorosabb kötődést érez most már, mintha jobban ismernék egymást.*
-Én a természetben születtem és ott is éltem szüleimmel, testvéreimmel. Állatokat tartottunk, növényeket termesztettünk, de minden odalett egy hatalmas viharban, amikor becsapott a villám és erdőtűz lett. Leégett az erdő, a ház, a rét. És ha túl is élte rajtam kívül valaki, azóta nem találkoztam vele. Pedig sokáig jártam körbe-körbe a hamuban. Nem maradt semmi, csak hamu. Azóta se tudom, miért pont én éltem csak túl. Ezután vándoroltam el, míg nem találkoztam a törzzsel. Ezt örökíti meg a hátamon a tűzcsóvák közül leselkedő ördög.*-Mesél Juve komor hangon. Máig nehéz erről beszélnie, de amiért a lány megbízik benne, ezért ő is rábízza.-*Közben a temető mellett haladtak csendes léptekkel, majd Juve így oldotta a hangulatot.*
-Örülök, hogy erről is beszélhettünk. Most hangolódjunk a mágia tanulásra, hiszen már itt vagyunk.-*Előre engedi Aeilt az ajtóban, belépnek a templomba és körbetekintenek, szerzetest keresve szemeikkel.*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-21 22:31:53
Üzenet elküldve: 2013-08-21 22:31:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A nő önmarcangolását egy férfi hangja szakítja félbe, ami agresszívan hatol a tudatának hasadékaiba. Halott szemei a papra merednek, aki valószínűleg kapott már melegebb pillantásokat szobroktól is. Egy pillanatig Elwyrien eljátszadozik a gondolattal, mi lenne ha... "Ez most nem jó ötletl." tiltakozik Vyra szinte egyből. Valóban, megölni a papot nem volna célravezető, legalábbis most nem. Ehelyett szóra nyitja száját:*
-Feloldozást Atyám.*szólítja a pap által használt jelző párjával. Bál a lába még sajog, megítélése szerint ez nem fogja a későbbiekben túlságosan befolyásolni. Legfeljebb kivár pár napot, na és aztán. Nem történik semmi, egyébként is ért hozzá, hogy gyorsítsa a sebei gyógyulását. Vagy... éppen rá is veheti a papot, hogy segítsen.*
-Pénz... hatalom... olyan szavakat használ Atyám, amelyek számomra nem jelentenek az égvilágon semmit.*húzódik halvány mosoly az ajkaira. Ha vágyna bármelyikre, már megszerezhette volna. A felajánlott jutalom is csak a túlélés zálogaként fontos számára, a rang legkevésbé sem érdekli.*
-Talán nem ezek okán veszek részt a Vér eme színházában. Talán csak szeretem nézni, ahogy mások meghalnak. Talán csak élvezem szenvedésük minden apró cseppjét. Talán, de tényleg csak talán... lehet, hogy újra és újra át akarom élni a Sötét Úrnő közelségét.*szemeiben felvillan a vad őrület, melynek láncai ehhez a világhoz kötik, még mindig. Hiába akart szabadulni tőlük oly sokszor, minden egyes alkalommal újra elmerült az őrület kavargó örvényében.
Tekintete hirtelen kitisztul, könyörgővé válik.*
-Segítsen Atyám... szabadítson fel...*suttogja meggyötörten.*
*A nő önmarcangolását egy férfi hangja szakítja félbe, ami agresszívan hatol a tudatának hasadékaiba. Halott szemei a papra merednek, aki valószínűleg kapott már melegebb pillantásokat szobroktól is. Egy pillanatig Elwyrien eljátszadozik a gondolattal, mi lenne ha... "Ez most nem jó ötletl." tiltakozik Vyra szinte egyből. Valóban, megölni a papot nem volna célravezető, legalábbis most nem. Ehelyett szóra nyitja száját:*
-Feloldozást Atyám.*szólítja a pap által használt jelző párjával. Bál a lába még sajog, megítélése szerint ez nem fogja a későbbiekben túlságosan befolyásolni. Legfeljebb kivár pár napot, na és aztán. Nem történik semmi, egyébként is ért hozzá, hogy gyorsítsa a sebei gyógyulását. Vagy... éppen rá is veheti a papot, hogy segítsen.*
-Pénz... hatalom... olyan szavakat használ Atyám, amelyek számomra nem jelentenek az égvilágon semmit.*húzódik halvány mosoly az ajkaira. Ha vágyna bármelyikre, már megszerezhette volna. A felajánlott jutalom is csak a túlélés zálogaként fontos számára, a rang legkevésbé sem érdekli.*
-Talán nem ezek okán veszek részt a Vér eme színházában. Talán csak szeretem nézni, ahogy mások meghalnak. Talán csak élvezem szenvedésük minden apró cseppjét. Talán, de tényleg csak talán... lehet, hogy újra és újra át akarom élni a Sötét Úrnő közelségét.*szemeiben felvillan a vad őrület, melynek láncai ehhez a világhoz kötik, még mindig. Hiába akart szabadulni tőlük oly sokszor, minden egyes alkalommal újra elmerült az őrület kavargó örvényében.
Tekintete hirtelen kitisztul, könyörgővé válik.*
-Segítsen Atyám... szabadítson fel...*suttogja meggyötörten.*
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-21 21:16:56
Üzenet elküldve: 2013-08-21 21:16:56
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Álomcsapda - Konja és Zrekil //
*Késő délután van, a Nap sugarai egy órán belül már nem fognak fényességet nyújtani a népnek, ezért is történik az, hogy a folyópartnál dolgozó munkások nagy ricsajjal haladnak végig templomkerten, s vándorlásuk zaja erősen zeng a templom belsejében is. Szerencsére ez csupán tíz percet ölel át, így hamarosan újra a csend honol az épület belsejében, melyet csupán Konja és Zrekil beszélgetése zavar meg.
Az elmúlt órákban többen gyakorolták itt a mágiát, több pap is tevékenykedett az oltárnál, a padok körül, vagy csak egyszerűen ki-be járkált a könyvtárban, viszont most szokatlan módon mindenki eltűnik. Talán ez nem is lenne annyira furcsa, viszont hirtelen minden apró moraj elhal - már a papok halk sustorgását sem lehet hallani, ahogy a lépteket sem. Mintha kiürült volna az egész templom, s csak ketten maradtak volna. Ez még mindig nem igazán adhat okot aggódásra egy olyan személynek, aki amúgy nem paranoiás, viszont a következő események annál inkább..
Szokatlan módon az ablakok elsötétülnek, s csupán a fáklyák elhaló fénye nyújt némi világosságot. Konja és Zrekil előtt is halványan mosódni kezd a kép, persze nem úgy, hogy semmit se lássanak, hanem mintha csak egy túlságosan is élethű látomásba csöppennének. Váratlanul az ajtó is nyitódik, melyen három csuklyás alak lép be - a mozgásuk sem éppen hétköznapi. Hol túlságosan lassan lépnek, hogy rendellenesen gyorsan.. Viszont olykor úgy tűnik, mintha visszafelé forogna a kép, s háttal iszkolnának kifelé. A sebesség is folyamatosan váltakozik, mintha valami jelenetet pörgetnének előre-hátra, gyorsan, lassan.. A látott kép igen nyomasztó lehet, főleg, hogy pillanatokon belül jéghideg lesz a páros körül, s mozdulni sem tudnak. Nem tudnak elfutni, nem tudnak harcolni, viszont belül erősen érzik, hogy nincs menekvés, s az idegenek el fogják őket érni..
Ez a kép forog folyamatosan, iszonyatosan hosszúnak tűnő percekig, miközben egyre közelebb érnek hozzájuk. Mikor pedig odaérnek, váratlanul megragadják Zrekilt, s húzni kezdik.. Ugyanakkor a gnóm nem mozdul, hanem mintha a lelkét ragadnák ki belőle, úgy lép ki a testéből saját maga, így kívülről figyelheti Konja is, amint párját elragadják, épp úgy, ahogy a férfi is végignézheti ugyanezt. Azonban itt még nem ér véget az egész.. Az egyik csuklyás alak visszafordul, s ismét természetellenes sebességgel lép vissza a tündérhez, kinek szívébe egy tőrt döf! A hölgy is kilép testéből, pontosabban élettelenül hull a földre a padok közé.. Ezt is ugyanúgy végignézik mindketten, s most sem tudnak mit tenni ellene. A nyomasztó érzés egyre csak fokozódik, hiszen a túlságosan is élethű látomás nem ér véget, hanem folyamatosan ismétlődik: Zrekilt újra és újra elragadják, Konja pedig még számtalanszor meghal..
Ez is hosszú percekig ismétlődik, míg végül egy váratlan pillanatban minden égni kezd. Ez sem éppen megszokott, hiszen nem vöröses, narancssárgás tűznyelvek kezdnek mindent nyaldosni, hanem úgy ég el minden, mint egy öreg papírfecni. Váratlanul a templom külső peremei viszont világosodni kezdenek, majd ez a fényesség egyre beljebb hatol, míg nem a sötét látomás egy apró kis gömbbe tornyosul. A páros még láthatja a gömbben a jelenetet, viszont az pillanatokon belül teljesen felég, s eltűnik végleg - helyette csupán egy apró papírfecnit láthatnak a földön, egyelőre számukra érthetetlen jelekkel..
Váratlanul újra felcsendül a halkabb moraj, ismét lehet hallani a papok halk duruzsolását, ahogy az emberek is feltűnnek újra. Azonban mindenki zavartalanul közlekedik, mintha mi sem történt volna - láthatóan mások nem tapasztalták a megmagyarázhatatlan jelenséget, s első pillanatban a fecnin kívül más nyoma nincs is a látomásnak.. Azonban pillanatokon belül erős fájdalmat érezhet a hölgy a mellkasában! Ha valahol közelebbről is szemügyre veszik, akkor egy igen ronda lilás, feketés foltot fedezhetnek fel bőrén, épp ott, ahol a jelenésben a tőr a szívébe hatolt..*
*Késő délután van, a Nap sugarai egy órán belül már nem fognak fényességet nyújtani a népnek, ezért is történik az, hogy a folyópartnál dolgozó munkások nagy ricsajjal haladnak végig templomkerten, s vándorlásuk zaja erősen zeng a templom belsejében is. Szerencsére ez csupán tíz percet ölel át, így hamarosan újra a csend honol az épület belsejében, melyet csupán Konja és Zrekil beszélgetése zavar meg.
Az elmúlt órákban többen gyakorolták itt a mágiát, több pap is tevékenykedett az oltárnál, a padok körül, vagy csak egyszerűen ki-be járkált a könyvtárban, viszont most szokatlan módon mindenki eltűnik. Talán ez nem is lenne annyira furcsa, viszont hirtelen minden apró moraj elhal - már a papok halk sustorgását sem lehet hallani, ahogy a lépteket sem. Mintha kiürült volna az egész templom, s csak ketten maradtak volna. Ez még mindig nem igazán adhat okot aggódásra egy olyan személynek, aki amúgy nem paranoiás, viszont a következő események annál inkább..
Szokatlan módon az ablakok elsötétülnek, s csupán a fáklyák elhaló fénye nyújt némi világosságot. Konja és Zrekil előtt is halványan mosódni kezd a kép, persze nem úgy, hogy semmit se lássanak, hanem mintha csak egy túlságosan is élethű látomásba csöppennének. Váratlanul az ajtó is nyitódik, melyen három csuklyás alak lép be - a mozgásuk sem éppen hétköznapi. Hol túlságosan lassan lépnek, hogy rendellenesen gyorsan.. Viszont olykor úgy tűnik, mintha visszafelé forogna a kép, s háttal iszkolnának kifelé. A sebesség is folyamatosan váltakozik, mintha valami jelenetet pörgetnének előre-hátra, gyorsan, lassan.. A látott kép igen nyomasztó lehet, főleg, hogy pillanatokon belül jéghideg lesz a páros körül, s mozdulni sem tudnak. Nem tudnak elfutni, nem tudnak harcolni, viszont belül erősen érzik, hogy nincs menekvés, s az idegenek el fogják őket érni..
Ez a kép forog folyamatosan, iszonyatosan hosszúnak tűnő percekig, miközben egyre közelebb érnek hozzájuk. Mikor pedig odaérnek, váratlanul megragadják Zrekilt, s húzni kezdik.. Ugyanakkor a gnóm nem mozdul, hanem mintha a lelkét ragadnák ki belőle, úgy lép ki a testéből saját maga, így kívülről figyelheti Konja is, amint párját elragadják, épp úgy, ahogy a férfi is végignézheti ugyanezt. Azonban itt még nem ér véget az egész.. Az egyik csuklyás alak visszafordul, s ismét természetellenes sebességgel lép vissza a tündérhez, kinek szívébe egy tőrt döf! A hölgy is kilép testéből, pontosabban élettelenül hull a földre a padok közé.. Ezt is ugyanúgy végignézik mindketten, s most sem tudnak mit tenni ellene. A nyomasztó érzés egyre csak fokozódik, hiszen a túlságosan is élethű látomás nem ér véget, hanem folyamatosan ismétlődik: Zrekilt újra és újra elragadják, Konja pedig még számtalanszor meghal..
Ez is hosszú percekig ismétlődik, míg végül egy váratlan pillanatban minden égni kezd. Ez sem éppen megszokott, hiszen nem vöröses, narancssárgás tűznyelvek kezdnek mindent nyaldosni, hanem úgy ég el minden, mint egy öreg papírfecni. Váratlanul a templom külső peremei viszont világosodni kezdenek, majd ez a fényesség egyre beljebb hatol, míg nem a sötét látomás egy apró kis gömbbe tornyosul. A páros még láthatja a gömbben a jelenetet, viszont az pillanatokon belül teljesen felég, s eltűnik végleg - helyette csupán egy apró papírfecnit láthatnak a földön, egyelőre számukra érthetetlen jelekkel..
Váratlanul újra felcsendül a halkabb moraj, ismét lehet hallani a papok halk duruzsolását, ahogy az emberek is feltűnnek újra. Azonban mindenki zavartalanul közlekedik, mintha mi sem történt volna - láthatóan mások nem tapasztalták a megmagyarázhatatlan jelenséget, s első pillanatban a fecnin kívül más nyoma nincs is a látomásnak.. Azonban pillanatokon belül erős fájdalmat érezhet a hölgy a mellkasában! Ha valahol közelebbről is szemügyre veszik, akkor egy igen ronda lilás, feketés foltot fedezhetnek fel bőrén, épp ott, ahol a jelenésben a tőr a szívébe hatolt..*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-21 20:11:59
Üzenet elküldve: 2013-08-21 20:11:59
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Mire a temploba ér, a bájitalnak köszönhetően a karcolások szinte teljesen begyógyulnak Elwyrien testén, csak lábsebe sajog még mindig - de legalább a vérzés eláll.
Alig ér az oltár közelébe, máris mellé lép egy szerzetes. Tekintetében feltétlen rajongás és düh keveredik egészen különös eleggyé.*
Nocsak *mondja* Egy újabb versenyző, aki kész megölni bárkit, csak hogy hatalomhoz és pénzhez jusson. Mit keresel itt, a béke házában, lányom?
*A hangja is feszültségtől vibrál, mozdulatai szögletesek, idegesek, bár ezt leplezni próbálja.*
*Mire a temploba ér, a bájitalnak köszönhetően a karcolások szinte teljesen begyógyulnak Elwyrien testén, csak lábsebe sajog még mindig - de legalább a vérzés eláll.
Alig ér az oltár közelébe, máris mellé lép egy szerzetes. Tekintetében feltétlen rajongás és düh keveredik egészen különös eleggyé.*
Nocsak *mondja* Egy újabb versenyző, aki kész megölni bárkit, csak hogy hatalomhoz és pénzhez jusson. Mit keresel itt, a béke házában, lányom?
*A hangja is feszültségtől vibrál, mozdulatai szögletesek, idegesek, bár ezt leplezni próbálja.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 21:16:42
Üzenet elküldve: 2013-08-19 21:16:42
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
- A mogorva az olyan öreg bácsikat jelenti, akiknek nincs soha kedvük játszani, de én nem ilyen vagyok, én imádok játszani *majd visszasúgja Lisastnak* Tudom, hogy én mondtam, de nem gondoltam komolyan.
*Majd figyelmesen hallgatja a gyermek szavait, és elkezd gondolkodni. Magas, és olyan, mint ő, egyértelműen a szegénynegyedből valók, mi kellhet még? Az elf már csak a trükköt hiányolja, ez az egész túl könnyűnek tűnik. Bár amikor utoljára ilyeneken gondolkozott, rajtaütött hat sötételf, és egy hétre csapdába esett egy titkos városban, így inkább úgy dönt: legyen csak ilyen egyszerű. Amikor rátér arra, hogy megdobálták, as keze ökölbe szorul, majd annyit mond halkan, hogy a gyerek ne hallhassa:*
- Ha megdobnak kővel, dobd vissza még nagyobb kővel *majd megrázza a fejét, lehiggad, és újra a kölyökre koncentrál. Igazán érdekes helyzetbe keveredett, így úgy dönt, most már csak azért is segít neki, Holdmágia és karavánpihenő ide vagy oda. Majd amikor ismét kitör a belőle a zokogás, Las igyekszik gyorsan kitalálni valamit, majd eszébe jut, hogy szedett jó pár virágot a zsebébe a tisztáson, gyorsan elő is kapja az egyiket:*
- Nézd, itt egy virág, figyeld csak *mondja, majd pár kézmozdulat és varázsszó után reméli, hogy legalább ezúttal sikerül a trükk. Amennyiben igen, úgy talán megnyugszik a gyerek, ha nem, akkor még mindig reménykedhet abban, hogy a virág elég érdekes neki (bár azért egy kővirág jobb lenne).*
- Rendben, nézzük meg a piacot *mondja Lisastnak.*
A varázsló egy Kőburkolat nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
- A mogorva az olyan öreg bácsikat jelenti, akiknek nincs soha kedvük játszani, de én nem ilyen vagyok, én imádok játszani *majd visszasúgja Lisastnak* Tudom, hogy én mondtam, de nem gondoltam komolyan.
*Majd figyelmesen hallgatja a gyermek szavait, és elkezd gondolkodni. Magas, és olyan, mint ő, egyértelműen a szegénynegyedből valók, mi kellhet még? Az elf már csak a trükköt hiányolja, ez az egész túl könnyűnek tűnik. Bár amikor utoljára ilyeneken gondolkozott, rajtaütött hat sötételf, és egy hétre csapdába esett egy titkos városban, így inkább úgy dönt: legyen csak ilyen egyszerű. Amikor rátér arra, hogy megdobálták, as keze ökölbe szorul, majd annyit mond halkan, hogy a gyerek ne hallhassa:*
- Ha megdobnak kővel, dobd vissza még nagyobb kővel *majd megrázza a fejét, lehiggad, és újra a kölyökre koncentrál. Igazán érdekes helyzetbe keveredett, így úgy dönt, most már csak azért is segít neki, Holdmágia és karavánpihenő ide vagy oda. Majd amikor ismét kitör a belőle a zokogás, Las igyekszik gyorsan kitalálni valamit, majd eszébe jut, hogy szedett jó pár virágot a zsebébe a tisztáson, gyorsan elő is kapja az egyiket:*
- Nézd, itt egy virág, figyeld csak *mondja, majd pár kézmozdulat és varázsszó után reméli, hogy legalább ezúttal sikerül a trükk. Amennyiben igen, úgy talán megnyugszik a gyerek, ha nem, akkor még mindig reménykedhet abban, hogy a virág elég érdekes neki (bár azért egy kővirág jobb lenne).*
- Rendben, nézzük meg a piacot *mondja Lisastnak.*
A varázsló egy Kőburkolat nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására egy legfeljebb a varázsló méretével egyenlő, tetszése szerint választott tárgy kőburkolatot kap, melynek következtében tompa, ellenálló és nehéz lesz. A varázslat hatóideje három kör.
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 20:40:24
Üzenet elküldve: 2013-08-19 20:40:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
-A mogorva? Nem, az nem rossz. Ez csak a korral jár. *Mondja nevetve.* No, de csak viccelek. Las bácsi nagyon kedves, nem kell tartanod tőle. Mellesleg. *Fordul oda az elfhez.* Te mondtad először magadra, hogy mogorva, emlékezz csak rá vissza. Én csak téged ismételtelek. *Mondja neki mosolyogva, szinte már suttogva.*
-Na, de igen leragadtunk ennél a témánál. Szóval azt mondod anyukáddal a piactéren voltatok. Talán elsőként oda kéne elmennünk. *Majd a férfihoz fordul.* Te mit gondolsz róla? Utána ha esetleg ott nem találjuk meg, hazakísérhetnénk a kisfiút, hátha az édesanyja otthon várja.
*Mikor a fiú Lisastot átölelve ismételten keserves sírásba kezd, a lány nyugtatásképpen a hátát kezdi neki simogatni. Úgy tűnik ez használ, mert kisvártatva csillapodik a zokogása, és talán hamarosan abba is hagyja.
Ha Las és a kisfiú beleegyeznek, akkor kézen fogja a gyermeket, elindulnak kifelé a templomból, és a piactér felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.19 20:40:45
-A mogorva? Nem, az nem rossz. Ez csak a korral jár. *Mondja nevetve.* No, de csak viccelek. Las bácsi nagyon kedves, nem kell tartanod tőle. Mellesleg. *Fordul oda az elfhez.* Te mondtad először magadra, hogy mogorva, emlékezz csak rá vissza. Én csak téged ismételtelek. *Mondja neki mosolyogva, szinte már suttogva.*
-Na, de igen leragadtunk ennél a témánál. Szóval azt mondod anyukáddal a piactéren voltatok. Talán elsőként oda kéne elmennünk. *Majd a férfihoz fordul.* Te mit gondolsz róla? Utána ha esetleg ott nem találjuk meg, hazakísérhetnénk a kisfiút, hátha az édesanyja otthon várja.
*Mikor a fiú Lisastot átölelve ismételten keserves sírásba kezd, a lány nyugtatásképpen a hátát kezdi neki simogatni. Úgy tűnik ez használ, mert kisvártatva csillapodik a zokogása, és talán hamarosan abba is hagyja.
Ha Las és a kisfiú beleegyeznek, akkor kézen fogja a gyermeket, elindulnak kifelé a templomból, és a piactér felé veszik az irányt.*
A hozzászólás írója (Lisast Naida) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.19 20:40:45
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 18:39:02
Üzenet elküldve: 2013-08-19 18:39:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
*Lisast szavainak hatására az állat felé sandít, mintha megpróbálna megbarátkozni a gondolattal, hogy itt van... de végül ijedten kapja el róla a pillantását mégis és az említett mogorva férfira néz.*
- Mogorva? Az mi? Valami rossz? A bácsi valami rossz?
*Biggyed a szája újra sírásra, de a neki szegezett kérdések visszarántják a beszélgetés útjára. Kapkodva beszél, kétségbe esve.*
- Anyukám nagyon magas. Olyan a haja és a szeme, mint az enyém. És az arca is nagyon hasonlít és ilyen ruhában van, mint én.
*Mutogat magán hevesen.*
- Igen, a szegénynegyedben lakunk, de utoljára a piacon voltunk. Ott.. Én ott... Ott... Vagyis ott...
*Újra szipogni kezd és kicsordul szeméből néhány könnycsepp. Azomban erőt vesz magán és színt vall.*
- Anyukám kapott néhány aranyat és a piacra mentünk, hogy vegyen nekem valamit. Mondta, hogy ne menjek el, de más gyerekek megdobáltak kaviccsal és én dühös lettem és utánuk mentem és elszaladtak és eltűntek előlem és én egy teljesen idegen helyen találtam magam és megijedtem és... és...
*Eddig a pontig tudott uralkodni magán, újra elkapja a sírás. Jobb híján Lisast nyakába veti magát és megöleli őt, magához szorítja, úgy sír.*
- Segítsetek megtalálni...
*Lisast szavainak hatására az állat felé sandít, mintha megpróbálna megbarátkozni a gondolattal, hogy itt van... de végül ijedten kapja el róla a pillantását mégis és az említett mogorva férfira néz.*
- Mogorva? Az mi? Valami rossz? A bácsi valami rossz?
*Biggyed a szája újra sírásra, de a neki szegezett kérdések visszarántják a beszélgetés útjára. Kapkodva beszél, kétségbe esve.*
- Anyukám nagyon magas. Olyan a haja és a szeme, mint az enyém. És az arca is nagyon hasonlít és ilyen ruhában van, mint én.
*Mutogat magán hevesen.*
- Igen, a szegénynegyedben lakunk, de utoljára a piacon voltunk. Ott.. Én ott... Ott... Vagyis ott...
*Újra szipogni kezd és kicsordul szeméből néhány könnycsepp. Azomban erőt vesz magán és színt vall.*
- Anyukám kapott néhány aranyat és a piacra mentünk, hogy vegyen nekem valamit. Mondta, hogy ne menjek el, de más gyerekek megdobáltak kaviccsal és én dühös lettem és utánuk mentem és elszaladtak és eltűntek előlem és én egy teljesen idegen helyen találtam magam és megijedtem és... és...
*Eddig a pontig tudott uralkodni magán, újra elkapja a sírás. Jobb híján Lisast nyakába veti magát és megöleli őt, magához szorítja, úgy sír.*
- Segítsetek megtalálni...
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 14:55:37
Üzenet elküldve: 2013-08-19 14:55:37
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
*Las fejében ez az egész nem áll össze. Az még addig rendben van, hogy egy gyerek elveszik, és a templomba jön segítségért, azonban sok minden zavaró. A ruháján vastagon áll a megszáradt kosz, eszerint már legalább egy napja bolyong, vagy talán még több. És megint ott van agya hátsó felében az a kis vészfény, ami akkor is erőteljesen világított, mikor először találkozott Yaggal. Persze a gyerekről nem feltételez semmi rosszat, legfőképpen nem azt, hogy ártana nekik. Mikor feléje nyúl, a gyermek megijed, így egyszer megmutatja kezét, hogy nincs benne semmi, és lassabban közelít. Miután meggyőződött róla, hogy emberrel van dolga, felsóhajt, és azt mondja:*
- Nincs mitől tartani, majd megkeressük. Amit még nem tudok, hogy hogyan, de azt is azonnal kitalálom, a gyors ötletek mestere vagyok. *gondolkodása közben még egyszer megszólal* Hogy mogorva? Én vagyok a legkedvesebb öreg elf a világon. Még hogy mogorva... *csak a fejét csóválja, majd Lisast kérdéseit hallva igyekszik kiegészíteni őket:*
- És például hogy néz ki anyukád? Tudod... milyen magas? Milyen színű a haja? A szeme? *majd hirtelen csettint ujjaival* Esetleg van házatok valahol? A szegénynegyedben? *ez mindent megmagyarázna, a kosz, ami ráragadt, az nem mostani, egyszerűen csak szegény, és talán... ez még így is sánta. Mindenesetre végül megadóan felsóhajt:*
- Jól van, jól van, akkor nem fürdünk, akkor megkeressük anyukád. *Las nem hinné, hogy komoly feladatról lenne szó. Megkeresik a nőt, és azután még könnyűszerrel át tudnak sétálni a karavánpihenőbe.*
*Las fejében ez az egész nem áll össze. Az még addig rendben van, hogy egy gyerek elveszik, és a templomba jön segítségért, azonban sok minden zavaró. A ruháján vastagon áll a megszáradt kosz, eszerint már legalább egy napja bolyong, vagy talán még több. És megint ott van agya hátsó felében az a kis vészfény, ami akkor is erőteljesen világított, mikor először találkozott Yaggal. Persze a gyerekről nem feltételez semmi rosszat, legfőképpen nem azt, hogy ártana nekik. Mikor feléje nyúl, a gyermek megijed, így egyszer megmutatja kezét, hogy nincs benne semmi, és lassabban közelít. Miután meggyőződött róla, hogy emberrel van dolga, felsóhajt, és azt mondja:*
- Nincs mitől tartani, majd megkeressük. Amit még nem tudok, hogy hogyan, de azt is azonnal kitalálom, a gyors ötletek mestere vagyok. *gondolkodása közben még egyszer megszólal* Hogy mogorva? Én vagyok a legkedvesebb öreg elf a világon. Még hogy mogorva... *csak a fejét csóválja, majd Lisast kérdéseit hallva igyekszik kiegészíteni őket:*
- És például hogy néz ki anyukád? Tudod... milyen magas? Milyen színű a haja? A szeme? *majd hirtelen csettint ujjaival* Esetleg van házatok valahol? A szegénynegyedben? *ez mindent megmagyarázna, a kosz, ami ráragadt, az nem mostani, egyszerűen csak szegény, és talán... ez még így is sánta. Mindenesetre végül megadóan felsóhajt:*
- Jól van, jól van, akkor nem fürdünk, akkor megkeressük anyukád. *Las nem hinné, hogy komoly feladatról lenne szó. Megkeresik a nőt, és azután még könnyűszerrel át tudnak sétálni a karavánpihenőbe.*
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 11:50:41
Üzenet elküldve: 2013-08-19 11:50:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
-Nyugalom, semmi gond. Nem kell félni ettől a hatalmas szőrcsomótól. *Próbálja Lisast nyugtatni a megijedt kisfiút.* Ne tévesszen meg a mérete. Amilyen nagy, olyan barátságos. Biztosíthatlak róla, hogy nem fog bántani téged. Ő csak egy nagyra nőtt kiscica. *Majd fejével Shael irányába bök.*
-Ami pedig a mogorva bácsit illeti. *Majd mosolyogva ránéz az elfre.* Tőle se kell tartanod. Mellesleg igazat beszél. Biztosan megtaláljuk anyukádat. *Azzal letörli a gyermek újabb könnycseppjét, remélhetőleg az utolsót. Letérdel hozzá, hogy egy magasságban legyenek, majd megfogja picinyke koszos kezeit.*
-Meg tudnád mondani, hogy merre láttad utoljára az anyukádat? Vagy esetleg mondta, hogy hová megy?
-Nyugalom, semmi gond. Nem kell félni ettől a hatalmas szőrcsomótól. *Próbálja Lisast nyugtatni a megijedt kisfiút.* Ne tévesszen meg a mérete. Amilyen nagy, olyan barátságos. Biztosíthatlak róla, hogy nem fog bántani téged. Ő csak egy nagyra nőtt kiscica. *Majd fejével Shael irányába bök.*
-Ami pedig a mogorva bácsit illeti. *Majd mosolyogva ránéz az elfre.* Tőle se kell tartanod. Mellesleg igazat beszél. Biztosan megtaláljuk anyukádat. *Azzal letörli a gyermek újabb könnycseppjét, remélhetőleg az utolsót. Letérdel hozzá, hogy egy magasságban legyenek, majd megfogja picinyke koszos kezeit.*
-Meg tudnád mondani, hogy merre láttad utoljára az anyukádat? Vagy esetleg mondta, hogy hová megy?
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 11:00:27
Üzenet elküldve: 2013-08-19 11:00:27
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
*Továbbra is csak zokog, míg a nő fel nem segíti. Ekkor nagy kék szemeit rá függeszti, reménykedőn. Hagyja, hogy a nő megérintse arcát, viszont az állattól kapkodva, remegve húzódik arrébb és csak akkor nyugszik meg, mikor Lisast elküldi őt.
Mikor a férfi szólal meg, az ő szavain is láthatólag reménykedve csüng, még a szája is tátva marad. Mikor azonban Las felé nyúl, összerezzenve húzódik kicsivel odébb, pillantásából ekkor kiolvasható, hogy fél, a férfi ártó szándékkal közelítene. Végül azonban, belső vívódásának végére érve hagyja, hogy haját odébb igazítva meggyőződjön róla, ember gyermek.
Ezt követően hatalmasat szív csordogáló orrán.*
-Nem akarok fürdeni, anyát akarom. Nagyon mérges lesz rám, ha nem kerülök elő.
*Hangja eleinte dacos, majd átfordul bűnbánóba. Még szemeit is lesüti, s pici koszos kezeivel rongyruhája szélét kezdi piszkálni, morzsolgatni töredezett körmű ujjai között.*
*Továbbra is csak zokog, míg a nő fel nem segíti. Ekkor nagy kék szemeit rá függeszti, reménykedőn. Hagyja, hogy a nő megérintse arcát, viszont az állattól kapkodva, remegve húzódik arrébb és csak akkor nyugszik meg, mikor Lisast elküldi őt.
Mikor a férfi szólal meg, az ő szavain is láthatólag reménykedve csüng, még a szája is tátva marad. Mikor azonban Las felé nyúl, összerezzenve húzódik kicsivel odébb, pillantásából ekkor kiolvasható, hogy fél, a férfi ártó szándékkal közelítene. Végül azonban, belső vívódásának végére érve hagyja, hogy haját odébb igazítva meggyőződjön róla, ember gyermek.
Ezt követően hatalmasat szív csordogáló orrán.*
-Nem akarok fürdeni, anyát akarom. Nagyon mérges lesz rám, ha nem kerülök elő.
*Hangja eleinte dacos, majd átfordul bűnbánóba. Még szemeit is lesüti, s pici koszos kezeivel rongyruhája szélét kezdi piszkálni, morzsolgatni töredezett körmű ujjai között.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 10:44:05
Üzenet elküldve: 2013-08-19 10:44:05
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
*Las még mindig a padon ülve mélázik, amikor észreveszi, hogy Lisast felébredt.*
- Jó reggelt *válaszol* Remélem kellemesen aludtál, mert megyünk is a pihenőbe.
*Mondja, és szavaihoz híven már áll is fel a helyéről, amikor hirtelen hallja, hogy valaki mezítláb fut a hideg kőpadlón. Az egy olyan jellegzetes hang, hogy valójában nem is lehet eltéveszteni. Gyorsan körbekémlel, hogy kitől származik a zaj, és meg is pillant egy kisgyereket az oltárnál, aki mellesleg kicsivel később meg is pillantja őket. Las nyújtózkodik egyet, amikor látja, hogy a kölyök feléjük vette az irányt. Mikor lerogy előttük, ő is gyorsan odasétál, és leül törökülésben a kőre Lisast mellé, miközben amaz a gyereket vigasztalja.*
- Na ne sírj, aki elveszett, az eddig még mindig megkerült, megtaláljuk anyukádat is. Nem kell félni *majd Lisast szavaira bólint, és annyit felel* Hát valóban, a karavánpihenő ráér, egyenlőre neki kellene segítünk. Lehet hogy öreg vagyok és mogorva, de azért ezt a a szegény gyereket nem fogom sorsára hagyni *nem mintha alapból mogorvának érezné magát az elf, de sokszor tagadott már meg segítséget másoktól önnön érdekei miatt. De ezúttal úgy érzi, hogy ez a fiú előbbre való a Holdmágiánál, az még ráér. Először ki kéne deríteni, hogy ki ez a gyerek, és honnan került ide.*
- Többek közt jó volna tudni, hogy milyen fajú *mondja, és rápillant a gyermek füleire, hátha abból sikerül leszűrnie valamit* No meg mindenekelőtt, akár egy fürdés nem ártana neki.
*Las még mindig a padon ülve mélázik, amikor észreveszi, hogy Lisast felébredt.*
- Jó reggelt *válaszol* Remélem kellemesen aludtál, mert megyünk is a pihenőbe.
*Mondja, és szavaihoz híven már áll is fel a helyéről, amikor hirtelen hallja, hogy valaki mezítláb fut a hideg kőpadlón. Az egy olyan jellegzetes hang, hogy valójában nem is lehet eltéveszteni. Gyorsan körbekémlel, hogy kitől származik a zaj, és meg is pillant egy kisgyereket az oltárnál, aki mellesleg kicsivel később meg is pillantja őket. Las nyújtózkodik egyet, amikor látja, hogy a kölyök feléjük vette az irányt. Mikor lerogy előttük, ő is gyorsan odasétál, és leül törökülésben a kőre Lisast mellé, miközben amaz a gyereket vigasztalja.*
- Na ne sírj, aki elveszett, az eddig még mindig megkerült, megtaláljuk anyukádat is. Nem kell félni *majd Lisast szavaira bólint, és annyit felel* Hát valóban, a karavánpihenő ráér, egyenlőre neki kellene segítünk. Lehet hogy öreg vagyok és mogorva, de azért ezt a a szegény gyereket nem fogom sorsára hagyni *nem mintha alapból mogorvának érezné magát az elf, de sokszor tagadott már meg segítséget másoktól önnön érdekei miatt. De ezúttal úgy érzi, hogy ez a fiú előbbre való a Holdmágiánál, az még ráér. Először ki kéne deríteni, hogy ki ez a gyerek, és honnan került ide.*
- Többek közt jó volna tudni, hogy milyen fajú *mondja, és rápillant a gyermek füleire, hátha abból sikerül leszűrnie valamit* No meg mindenekelőtt, akár egy fürdés nem ártana neki.
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 10:16:54
Üzenet elküldve: 2013-08-19 10:16:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
*Lisast korán ébred. A papokat még nem látni a templomban fel-alá mászkálni. Körbenéz, szemeivel Last keresi. Meg is találja az egyik padon. Már ébren van.*
-Jó reggelt! *Köszön oda neki, majd épp szólásra nyitná a száját ismét, mikor gyereksírást hall. Körbenéz a hatalmas épületben, majd meg is pillantja a hang forrását. Egy kisgyermek az, aki feléjük közelít. Egyre jobban csak sír és az anyukája holléte felől kérdezősködik.
Shael oldalra billentett fejjel, furcsán néz a jövevényre. Úgy néz ki, nem tudja hova tenni a történteket. Ezelőtt még nem hallott sose gyereksírást, így a magas hang kicsit meg is ijeszti az állatot, de nem mutat agressziót. Lisast felkel és odasiet a kisgyermekhez, mikor az térdre rogy nem sokkal előttük.*
-Ne sírj! Mi történt? *Kérdezi tőle, miközben felsegíti a hideg kőről, majd köpenye ujjával letörölgeti könnyes arcát. Eközben Shael is odasompolyog melléje és kíváncsian megszagolgatja. Viszont a lány hamar el is küldi, nehogy az megijessze a gyermeket. A hiúz szót fogad, és visszasétál a helyére.
Lisast nagyot sóhajt, majd hátrafordul az elf felé.*
-Azt hiszem a karavánpihenő előtt még lesz egy kis dolgunk. *Azzal visszafordul a kisgyermekhez és kedvesen rámosolyog, hogy kicsit megnyugtassa.*
*Lisast korán ébred. A papokat még nem látni a templomban fel-alá mászkálni. Körbenéz, szemeivel Last keresi. Meg is találja az egyik padon. Már ébren van.*
-Jó reggelt! *Köszön oda neki, majd épp szólásra nyitná a száját ismét, mikor gyereksírást hall. Körbenéz a hatalmas épületben, majd meg is pillantja a hang forrását. Egy kisgyermek az, aki feléjük közelít. Egyre jobban csak sír és az anyukája holléte felől kérdezősködik.
Shael oldalra billentett fejjel, furcsán néz a jövevényre. Úgy néz ki, nem tudja hova tenni a történteket. Ezelőtt még nem hallott sose gyereksírást, így a magas hang kicsit meg is ijeszti az állatot, de nem mutat agressziót. Lisast felkel és odasiet a kisgyermekhez, mikor az térdre rogy nem sokkal előttük.*
-Ne sírj! Mi történt? *Kérdezi tőle, miközben felsegíti a hideg kőről, majd köpenye ujjával letörölgeti könnyes arcát. Eközben Shael is odasompolyog melléje és kíváncsian megszagolgatja. Viszont a lány hamar el is küldi, nehogy az megijessze a gyermeket. A hiúz szót fogad, és visszasétál a helyére.
Lisast nagyot sóhajt, majd hátrafordul az elf felé.*
-Azt hiszem a karavánpihenő előtt még lesz egy kis dolgunk. *Azzal visszafordul a kisgyermekhez és kedvesen rámosolyog, hogy kicsit megnyugtassa.*
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 09:12:24
Üzenet elküldve: 2013-08-19 09:12:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
//Elveszett gyermek//
//Las és Lisast figyelmébe//
*Meztelen lábacskák csattogása a padlón, mi belekúszik a templomban lévők fülébe, majd később szipogás, hüppögés is hallható, ahogy a koszos rongyokba bújt, piszkos arcú gyermek közelebb ér. Bőrén foltokban látni -főleg kisírt szemei alatt-, hogy bőre valamikor hófehér volt... Piszkos-szőke haja rendezetlenül, összeálló tincsekben lapul fejére. Előbb a kőoltárhoz sétál, ott tanácstalanul megáll, kicsinyke súlyát egyik lábáról a másikra helyezi, majd megfordul és kétségbeesetten pillant körbe hatalmas kék szemeivel. Szája újra sírásra görbül, orrát nemes egyszerűséggel 'ruhája' ujjába törli. Pillantása végül megállapodik Lason és Lisaston, előrébb lép kettőt, majd nyávogó hangon megszólal.*
-Hol van az anyukám? Hol lehet az anyukám? Nem találom.
*Utolsó szavai már alig érthetők a belőle ismét kirobbanó sírástól. Pillanatokon belül térdre rogy, éppcsak meg tud támaszkodni maga előtt a földön, hogy ne essen arccal előre. Könnyei a földet áztatják, egész testét rázza az erőteljes, hangos zokogás.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.19 09:16:53, a következő indokkal:
Fejléc kiegészítés
//Las és Lisast figyelmébe//
*Meztelen lábacskák csattogása a padlón, mi belekúszik a templomban lévők fülébe, majd később szipogás, hüppögés is hallható, ahogy a koszos rongyokba bújt, piszkos arcú gyermek közelebb ér. Bőrén foltokban látni -főleg kisírt szemei alatt-, hogy bőre valamikor hófehér volt... Piszkos-szőke haja rendezetlenül, összeálló tincsekben lapul fejére. Előbb a kőoltárhoz sétál, ott tanácstalanul megáll, kicsinyke súlyát egyik lábáról a másikra helyezi, majd megfordul és kétségbeesetten pillant körbe hatalmas kék szemeivel. Szája újra sírásra görbül, orrát nemes egyszerűséggel 'ruhája' ujjába törli. Pillantása végül megállapodik Lason és Lisaston, előrébb lép kettőt, majd nyávogó hangon megszólal.*
-Hol van az anyukám? Hol lehet az anyukám? Nem találom.
*Utolsó szavai már alig érthetők a belőle ismét kirobbanó sírástól. Pillanatokon belül térdre rogy, éppcsak meg tud támaszkodni maga előtt a földön, hogy ne essen arccal előre. Könnyei a földet áztatják, egész testét rázza az erőteljes, hangos zokogás.*
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.19 09:16:53, a következő indokkal:
Fejléc kiegészítés
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 08:25:03
Üzenet elküldve: 2013-08-19 08:25:03
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
- Tény, hogy a fiú valóban kitett magáért *feleli Lisast kérdésére. Majd hallva a kétségeit csak elneveti magát. Tény, hogy volt egy pillanat, amikor Las is kételkedett önmagában, de azért a kovács értette, amit érteni kellett* Nem kellene aggódni emiatt, az öregek nem olyan sértődékenyek, mint azt sokan hiszik, jómagam sem, pedig több, mint kétszáz éves vagyok, és az azért eléggé öregnek számít. *vonja meg a vállát, majd lassan ő is rákészülődik az elalvásra. Elhelyezkedik a padon, majd lehunyja a szemeit, és szépen lassan egyenletes szuszogássá válik a légzése.
Álmában egy kopár területen találja magát. Olyasmi, mint a füves puszta, de még sokkal sötétebb, és a Nap is feketén világít. A terület szinte teljesen kopár, csak néhol jelenik meg egy-egy fűcsomó, és nem lát el öt-hat lépésnél többre, mert mindent sűrű köd borít. Egyszer a távolban egy alakot pillant meg, és egyre közeledik. Végül a semmiből kibontakozik Yag alakja. Beszél, de Las nem hall belőle semmit, csak a gyomra fordul fel a nemes barátságos mosolyától, és ahogy valószínűleg mézes-mázos hangon formálja a szavakat. Azonban hirtelen megváltozik az arca, eltűnik a barátságos mosoly, helyette káröröm és gyűlölet jelenik meg, mintha lerántotta volna az álarcát. Az elfben vegyes érzések jelennek meg: örül, hogy végre sikerült meglátnia a drow igazi valóját, mégis megijed.
~ Ezt akartad, viszont most semmi jóra nem számíthatsz. Elégedett vagy? Talán a dolgok néha nem szorulnak bolygatásra ~
Ilyesmi gondolatok futnak át az agyán, míg a fegyvereiért nyúl, de hiába, még fabotját sem leli, nemhogy a tőrét, vagy az íját. Közben megjelennek Yag emberei is fegyverekkel felszerelve. Persze... a nemes nem mocskolja be a kezeit. Hiába vár a csodára, nem jön a felmentősereg. Rila nem jelenik meg sehol, talán már nem is él. Talán már a többiek se, még a papot is képes lenne megölni ez a megátalkodott... Ekkor belehasít az első fegyver, aztán még egy, és még egy, majd már nem is számolja...
Felpattannak a szemei. Reggel van, a napfény már besüt a templomba. Feltápászkodik, és megvakarja a fejét.
~ Lehet, hogy tényleg jobb volna nem bolygatni a dolgokat. Még így is jobb, mintha azzal kerülnék szembe, hogy beteljesült amitől rettegtem ~
Majd körbenéz, hogy lássa, Lisast felébredt-e már.*
Álmában egy kopár területen találja magát. Olyasmi, mint a füves puszta, de még sokkal sötétebb, és a Nap is feketén világít. A terület szinte teljesen kopár, csak néhol jelenik meg egy-egy fűcsomó, és nem lát el öt-hat lépésnél többre, mert mindent sűrű köd borít. Egyszer a távolban egy alakot pillant meg, és egyre közeledik. Végül a semmiből kibontakozik Yag alakja. Beszél, de Las nem hall belőle semmit, csak a gyomra fordul fel a nemes barátságos mosolyától, és ahogy valószínűleg mézes-mázos hangon formálja a szavakat. Azonban hirtelen megváltozik az arca, eltűnik a barátságos mosoly, helyette káröröm és gyűlölet jelenik meg, mintha lerántotta volna az álarcát. Az elfben vegyes érzések jelennek meg: örül, hogy végre sikerült meglátnia a drow igazi valóját, mégis megijed.
~ Ezt akartad, viszont most semmi jóra nem számíthatsz. Elégedett vagy? Talán a dolgok néha nem szorulnak bolygatásra ~
Ilyesmi gondolatok futnak át az agyán, míg a fegyvereiért nyúl, de hiába, még fabotját sem leli, nemhogy a tőrét, vagy az íját. Közben megjelennek Yag emberei is fegyverekkel felszerelve. Persze... a nemes nem mocskolja be a kezeit. Hiába vár a csodára, nem jön a felmentősereg. Rila nem jelenik meg sehol, talán már nem is él. Talán már a többiek se, még a papot is képes lenne megölni ez a megátalkodott... Ekkor belehasít az első fegyver, aztán még egy, és még egy, majd már nem is számolja...
Felpattannak a szemei. Reggel van, a napfény már besüt a templomba. Feltápászkodik, és megvakarja a fejét.
~ Lehet, hogy tényleg jobb volna nem bolygatni a dolgokat. Még így is jobb, mintha azzal kerülnék szembe, hogy beteljesült amitől rettegtem ~
Majd körbenéz, hogy lássa, Lisast felébredt-e már.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-19 00:26:47
Üzenet elküldve: 2013-08-19 00:26:47
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*Hamar megérkeznek a templomhoz. Miután belépnek, Lisast leül a földre lábait kinyújtva, hátát nekitámasztva az oszlopnak. Majd köpenye alól előveszi a tőrét, és hosszasan nézegeti. Közben folyamatosan mosolyog. Ezzel a viselkedésével teljesen úgy néz ki, mint egy kisgyerek, aki valami játékot kapott az imént ajándékba. Shael odamegy hozzá, és kíváncsian szagolgatja a lány kezében tartott fegyvert.*
-Hogy lehet egy fegyver ennyire nőies? *Tűnődik el a lány hangosan, miközben a tőr díszítését nézegeti.* Bámulatos. *Majd Lasra néz, és folytatja.* Ugye tudod, hogy a kovácsnál kisebb szívrohamot kaptam a viselkedésedtől? *Próbál komolyságot magára erőltetni a lány, de nem bírja ki mosolygás nélkül.* Megállt egy pillanatra bennem az ütő. Azt hittem, hogy majd ennek következtében a kovács majd felemeli a tőrök árát valami megfizethetetlen összegre. De azon is meglepődtem, ahogyan ő lereagálta. Örülök neki, hogy nem vette zokon a gúnyolódásodat. Különben akkor egy hatalmas erejű varázslattal én...én megszárítottalak volna. *Mondja a lány nevetve, miközben feláll, és már csinálja is a jól begyakorolt mozdulatokat. Független attól, hogy sikerül-e a varázslat, nem fog ma már többet gyakorolni, tanulni.*
-Mára nekem elég is volt ennyi a gyakorlásból. *Mondja, miközben visszaül a helyére. Ha Las még ébren marad, úgy ő is, de ha elmegy aludni, akkor ő is elhelyezkedik a földön, és jó éjszakát kíván az elfnek.*
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.
-Hogy lehet egy fegyver ennyire nőies? *Tűnődik el a lány hangosan, miközben a tőr díszítését nézegeti.* Bámulatos. *Majd Lasra néz, és folytatja.* Ugye tudod, hogy a kovácsnál kisebb szívrohamot kaptam a viselkedésedtől? *Próbál komolyságot magára erőltetni a lány, de nem bírja ki mosolygás nélkül.* Megállt egy pillanatra bennem az ütő. Azt hittem, hogy majd ennek következtében a kovács majd felemeli a tőrök árát valami megfizethetetlen összegre. De azon is meglepődtem, ahogyan ő lereagálta. Örülök neki, hogy nem vette zokon a gúnyolódásodat. Különben akkor egy hatalmas erejű varázslattal én...én megszárítottalak volna. *Mondja a lány nevetve, miközben feláll, és már csinálja is a jól begyakorolt mozdulatokat. Független attól, hogy sikerül-e a varázslat, nem fog ma már többet gyakorolni, tanulni.*
-Mára nekem elég is volt ennyi a gyakorlásból. *Mondja, miközben visszaül a helyére. Ha Las még ébren marad, úgy ő is, de ha elmegy aludni, akkor ő is elhelyezkedik a földön, és jó éjszakát kíván az elfnek.*
A varázsló egy Szárítás nevű varázslatot varázsolt, melynek hatására a varázsló egy kisebb szellőt idéz, mely megszárítja a varázsló közelében lévő tárgyakat.
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-18 23:03:58
Üzenet elküldve: 2013-08-18 23:03:58
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Las nagyjából azt az utat használja visszafelé is, amelyiken jöttek. A piaci forgatag és a gazdagnegyed után már igazán üdítő tud lenni újra a templomkert.*
- Azt mondják *kezd bele Las* Hogy ez a legszebben gondozott kert egész Artheniorban. Persze nem csoda, hiszen egy gazdag sem vetekedhet a főpappal, legalábbis ebben nem. Mellesleg úgy tudom, hogy a főpap egyben főmágus is, és a városi tanács része *mondja, miközben belépnek a templomba* Persze ez nem lep meg. Egyik tény sem. *Az elf általában nagyon szkeptikusan áll a pletykákhoz, amiket hall, ám ezúttal úgy érzi, ebben lehet valami, vagy sokkal inkább nincs benne semmi, ami miatt érdemes lenne megkérdőjelezni. Ha nem Amos Thenior lenne a főmágus, valószínűleg akkor is benne lenne a tanácsban. Ez Las számára szinte magától értetődő tény, hogy kell oda valaki, aki a 'vallási' oldalt képviseli. Nos, ez persze nem teljesen fedi a valóságot, de az ilyen dolgokba az elf nem szeret belebonyolódni. Őszintén még ha nyilvánvaló is, hogy a templomnak semmi köze a vallás gyakorlásához, és csak arra jó, hogy mágiát tanuljanak benne, Las szereti ezt figyelmen kívül hagyni. Mindenkinek van valakije, vagy valamije, amiben hisz. Lehet ez egy úr, egy személy, egy magasabbrendű teremtmény, akár gonosz entitás, és még számtalan dolog, amit az elf nem tud és nem is akar összeszámolni. Sokan hisznek olyan fiktív dolgokban is, mint a sors, de akadnak akik az erdőt választják maguknak. Ami Last illeti, ő Agros urához küldi a fohászait, már ha tesz ilyet. Tény, hogy ritkán teszi, hiszen őt főbenjáró bűn zaklatni apróságokkal.
~ Aki a hatalmas Agrosnak urát merészeli olyannal zavarni, amit amaz nem ítél fontosnak, annak testét fekélyek borítják el. Vagy legalábbis valahogy így tanították ~
Sajnos Agros mezejének tanítása már egyre inkább feledésbe merül, de Las épp elég makacs ahhoz, hogy továbbra is ezt a mentalitást kövesse.*
- Nos, mi legyen a következő lépés? *kérdezi meg hirtelen Lisastot* Elvégre van itt egy egész napunk. Mivel töltsük? Tanuljunk megint mágiát? Már ha az, amit csinálok, tanulásnak nevezhető. Mondjuk a források és információk hiányában nem mintha futná többre. Nevezzük a mágia tudományának folyamatos (és eredménytelen) gyakorlásának *fejezi be, és megejt egy félmosolyt.*
- Azt mondják *kezd bele Las* Hogy ez a legszebben gondozott kert egész Artheniorban. Persze nem csoda, hiszen egy gazdag sem vetekedhet a főpappal, legalábbis ebben nem. Mellesleg úgy tudom, hogy a főpap egyben főmágus is, és a városi tanács része *mondja, miközben belépnek a templomba* Persze ez nem lep meg. Egyik tény sem. *Az elf általában nagyon szkeptikusan áll a pletykákhoz, amiket hall, ám ezúttal úgy érzi, ebben lehet valami, vagy sokkal inkább nincs benne semmi, ami miatt érdemes lenne megkérdőjelezni. Ha nem Amos Thenior lenne a főmágus, valószínűleg akkor is benne lenne a tanácsban. Ez Las számára szinte magától értetődő tény, hogy kell oda valaki, aki a 'vallási' oldalt képviseli. Nos, ez persze nem teljesen fedi a valóságot, de az ilyen dolgokba az elf nem szeret belebonyolódni. Őszintén még ha nyilvánvaló is, hogy a templomnak semmi köze a vallás gyakorlásához, és csak arra jó, hogy mágiát tanuljanak benne, Las szereti ezt figyelmen kívül hagyni. Mindenkinek van valakije, vagy valamije, amiben hisz. Lehet ez egy úr, egy személy, egy magasabbrendű teremtmény, akár gonosz entitás, és még számtalan dolog, amit az elf nem tud és nem is akar összeszámolni. Sokan hisznek olyan fiktív dolgokban is, mint a sors, de akadnak akik az erdőt választják maguknak. Ami Last illeti, ő Agros urához küldi a fohászait, már ha tesz ilyet. Tény, hogy ritkán teszi, hiszen őt főbenjáró bűn zaklatni apróságokkal.
~ Aki a hatalmas Agrosnak urát merészeli olyannal zavarni, amit amaz nem ítél fontosnak, annak testét fekélyek borítják el. Vagy legalábbis valahogy így tanították ~
Sajnos Agros mezejének tanítása már egyre inkább feledésbe merül, de Las épp elég makacs ahhoz, hogy továbbra is ezt a mentalitást kövesse.*
- Nos, mi legyen a következő lépés? *kérdezi meg hirtelen Lisastot* Elvégre van itt egy egész napunk. Mivel töltsük? Tanuljunk megint mágiát? Már ha az, amit csinálok, tanulásnak nevezhető. Mondjuk a források és információk hiányában nem mintha futná többre. Nevezzük a mágia tudományának folyamatos (és eredménytelen) gyakorlásának *fejezi be, és megejt egy félmosolyt.*
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-18 10:43:11
Üzenet elküldve: 2013-08-18 10:43:11
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Nagyon csalódott, mikor kijön a könyvtárból. Remélte hogy lesz ott valaki, akivel érdemes szóba állni, de nem. Nem volt ott senki. El kezd gondolkodni. *
~ Na most hova menjek? Lehet hogy vissza kellene mennem a fogadóba, hogy ott töltsek pár napot. Mert így, hogy kóválygok ész nélkül, nem túl célszerű. Igen! Elmegyek a fogadóba, hogy ott felkészüljek, esetleg hogy híreket szerezzek. ~
* Amax ezzel elindul a kijárat felé, mikor meglátja hogy tanoncok varázslatokat tanulnak.*
~ Nem kéne nekem is megtanulnom pár varázslatot? Á, nem! Maradok a jól bevált íjnál. ~
* Amax ezzel kimegy a kijáraton, és vissza se néz. *
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.19 08:15:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
~ Na most hova menjek? Lehet hogy vissza kellene mennem a fogadóba, hogy ott töltsek pár napot. Mert így, hogy kóválygok ész nélkül, nem túl célszerű. Igen! Elmegyek a fogadóba, hogy ott felkészüljek, esetleg hogy híreket szerezzek. ~
* Amax ezzel elindul a kijárat felé, mikor meglátja hogy tanoncok varázslatokat tanulnak.*
~ Nem kéne nekem is megtanulnom pár varázslatot? Á, nem! Maradok a jól bevált íjnál. ~
* Amax ezzel kimegy a kijáraton, és vissza se néz. *
A hozzászólást Shiro (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.08.19 08:15:27, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-18 10:01:44
Üzenet elküldve: 2013-08-18 10:01:44
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Mikor Amax megérkezik meglepődik, mert félhomály fogadja. *
~ Ez érdekes, én valami világos valamire számítottam, de ez ahhoz képest elég sötét. Elég nagy épület. ~
* Amax azt hiszi, jó fele megy, de nem. Eltévedt. Hosszú bolyongás után végre belebotlik egy papba. Megkérdezi tőle, hogy hol tud eljutni a könyvtárba. Miután a pap elmondja neki azt hogy hol a könyvtár, és hogy hol a kijárat, Amax halad tovább. Megérkezik a könyvtárba le vezető lépcsősor elé. Reméli, hogy lesznek ott emberek, vagy hogy talál valami hasznosat. *
~ Ez érdekes, én valami világos valamire számítottam, de ez ahhoz képest elég sötét. Elég nagy épület. ~
* Amax azt hiszi, jó fele megy, de nem. Eltévedt. Hosszú bolyongás után végre belebotlik egy papba. Megkérdezi tőle, hogy hol tud eljutni a könyvtárba. Miután a pap elmondja neki azt hogy hol a könyvtár, és hogy hol a kijárat, Amax halad tovább. Megérkezik a könyvtárba le vezető lépcsősor elé. Reméli, hogy lesznek ott emberek, vagy hogy talál valami hasznosat. *
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2013-08-17 23:49:19
Üzenet elküldve: 2013-08-17 23:49:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Maou Kalaki//
*Moer megnyugszik, hogy a lány nem dühös rá. Ezután viszont még mindig túl idegesnek érzi magát a mágia tanuláshoz. Először az ájulással akar valamit kezdeni, nem akar csak úgy összepotyogni, ahol ép van.*
-Nem is tudom, én még túlságosan az ájulás hatása alatt vagyok, nem tartom valószínűnek, hogy tudnák koncentrálni a mágia tanulásra. Talán el kéne mennem valami nyugodt helyre meditálni először. Úgy tudom van nemesze egy erdő, ott biztos van valami tisztás ahol meditálhatok, de ha te akarsz maradj tanulni, akkor itt találkozunk majd valamikor, vagy valahol máshol, de mindenképp találkozunk még, de velem is tarthatnál.*Miközben beszél feláll és a lányt nézi, hogy mit válaszol, és közben reméli, hogy a gyönyörűség vele tart, mert valahogy mintha nyugodtabb lenne a közelében, és ez a meditációnál hasznos lehet, na meg hálás is neki, mert nem hagyta csak úgy ott a földön feküdni, hogy bárki kedvére kifossza, vagy ne adj isten megölje."Nem csak bájos, de olyan kedves is. Bárcsak sokáig elviselné az én romlott természetemet, szeretném ha sokáig velem maradna, és nem hagyna itt."Miközben gondolkodik elmerül a lány gyönyörű kék szemeiben és úgy érzi örökké tudná nézni a lány gyönyörűségét. Ezután megrázza magát, mert úgy érzi ismét az ájulás kerülgeti, de szerencsére nem ájul el, és a fején lévő sebből sem szivárog tovább a vér, ezért a zsebkendőt is elveszi az arca elől, így márt mindkét szemével látja a lányt.*
*Moer megnyugszik, hogy a lány nem dühös rá. Ezután viszont még mindig túl idegesnek érzi magát a mágia tanuláshoz. Először az ájulással akar valamit kezdeni, nem akar csak úgy összepotyogni, ahol ép van.*
-Nem is tudom, én még túlságosan az ájulás hatása alatt vagyok, nem tartom valószínűnek, hogy tudnák koncentrálni a mágia tanulásra. Talán el kéne mennem valami nyugodt helyre meditálni először. Úgy tudom van nemesze egy erdő, ott biztos van valami tisztás ahol meditálhatok, de ha te akarsz maradj tanulni, akkor itt találkozunk majd valamikor, vagy valahol máshol, de mindenképp találkozunk még, de velem is tarthatnál.*Miközben beszél feláll és a lányt nézi, hogy mit válaszol, és közben reméli, hogy a gyönyörűség vele tart, mert valahogy mintha nyugodtabb lenne a közelében, és ez a meditációnál hasznos lehet, na meg hálás is neki, mert nem hagyta csak úgy ott a földön feküdni, hogy bárki kedvére kifossza, vagy ne adj isten megölje."Nem csak bájos, de olyan kedves is. Bárcsak sokáig elviselné az én romlott természetemet, szeretném ha sokáig velem maradna, és nem hagyna itt."Miközben gondolkodik elmerül a lány gyönyörű kék szemeiben és úgy érzi örökké tudná nézni a lány gyönyörűségét. Ezután megrázza magát, mert úgy érzi ismét az ájulás kerülgeti, de szerencsére nem ájul el, és a fején lévő sebből sem szivárog tovább a vér, ezért a zsebkendőt is elveszi az arca elől, így márt mindkét szemével látja a lányt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122