Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     

Kedves Kalandozó!

Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!

A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Polgárnegyed
Romváros és Meredély (új)
TemplomNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 192 (3821. - 3840. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>

3840. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-10-03 19:53:14
 
>Elgretor Otitumal avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Temetés//

~Eeyr szakállára, elkéstem vóna?~
*Nagy sebbel lobbal nyit be a templomba mert úgy véli már elkésett. Eeyr igaz híveként kötelező megjelennie. El kell kísérnie a holtakat, az ártatlanokat no mög a hősöket kik odavesztek az árnyak csatájában.*
- Jó napot, estét, tiszteletöm!
*Hangzik az ősz szakállú törpe szájából aki szélfútta hajszálait csokorba szedi és szakállát is megigazítja. Csendesen beáll a tömeg közé, vagyis hát azok közé akik követni fogják a ravatalt és a kint előkészített szekeret. Mélabús tekintettel bambul maga elé némán gyászolva az elesetteket.*
~A mocskos Sa'Tereth műve volt az egész. Átkozott fajzat. Végezni kéne minden hívével.~
*Morgolódik magában miközben kezei ökölbe rándulnak a felgyűlt indulattól Sa'Tereth iránt.*


3839. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-10-02 20:47:23
 
>Quantall Ackumien Galanodel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Megfontolt

*Quantall előkerítette a lovát, aki valami csoda folytán még ott volt a közelben és egy kellő kerülővel olyan utakon, hogy ne kerüljön veszélybe útját a templom felé vette. Itt teljes a káosz. A városőrség ölte az embereket, az emberek a nemeseket, de úgy mintha nem is emberek volnának. Quantall pedig nem tudván, hogy mit tegyen az egyetlen helyre ment ahol még látott rá bármi esélyt, hogy rend van és ahol tudnak neki segíteni, hogy miképp tehet ez ellen a kialakult helyzet ellen. A templomba. Ami, ez előtt a tudás háza volt most pedig az isteneké. Ha Eeyr valóban olyan jóságos mint mondják akkor segítsen neki. Ami, itt folyik az borzalmas. Mintha Saargathot alvilága jött volna el.*

3838. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-10-01 16:45:26
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//

- Egyensúlyt. *Ismétli meg a szót, mintha azzal mindent megmagyarázna. És számára ezzel mindent meg is magyarázott, de folytatja még.*
- Egyensúlyt a fény és árnyék, jó és rossz, kegyes és kegyetlen között. Mert ha túl sok a fény, erősebb lesz az árnyék, ha előtör a rossz, a jónak kell cselekednie, hogy helyreállítsa az egyensúlyt. Ez mindig így történik. *Valószínűleg ezzel a válasszal csak még több kérdést vetett fel, de egyelőre Hanloren-nek meg kell elégedni ennyivel, hisz feladatuk van.
Talán az elf lány nem fogja érteni, miért nem diadalmaskodhat a fény örökre a sötétség felett, de talán egyszer, majd látni fogja maga is, hogy mennyire szükség van az egyensúlyra, hogy egyik fél se emelkedjen magasabbra a másiknál. Ez a béke alapja.
Arenih atya kintről érkezik, ami ha meg is lepi a csuhátlan csuhást, nem látszik rajta, csak közönyös képpel fordul el a ravatal felől, hogy a papra emelje haragoszöld tekintetét.
Hallgatja a szavait, melyek szinte felérnek számára egy paranccsal, így egy csapásra változik a terv, amelyet készítettek. A saroglyára nem lesz szükség, mert Goma testvér koporsóját maguk a papok, s elől ők fogják vinni. Ezúttal sem látszik rajta, hogy zavarná, hogy valójában feleslegesen dolgozott a folyónál.*
- A városon át megyünk, a barakkot elkerüljük, a szegénynegyed mellett, a piacon átvágva, majd a kovács mellett a tisztásig. Ez az út. *Konstatálja, de most sem kíván vitát nyitni. Arenih azt akarja, hogy a városiak lássák a búcsút és ő ennek engedelmeskedik.
Kurta biccentéssel veszi a szavakat, majd a beszélgetésbe bekapcsolódó Xotara felé fordul. Megegyeznek, hogy a mélységi húzza a szekeret, így Hanloren és a csuhás jutnak a koporsóhoz, hogy elől ketten vegyék vállukra a hős pap terhét.
A papok felkészülnek, Arenih atya is elindul kifelé a sötételf lánnyal, így a szürke elf kettesben marad fajtársával. A csuhátlan csuhás hideg pillantással fordul Hanloren felé.*
- Te velem jössz. *Mondja kifejezésteleb hangon, majd megindul a papok felé, hogy együtt emeljék vállukra a koporsót, s az abban pihenő Goma lanawini porhüvelyét.
Ha megtették, megindulnak kifelé a templomból, a kertet már megérintette az alkony, közeledik a búcsú ideje, hogy végeztével újabb szakaszába lépjen küldetésük. Ezek a búcsú órái most, de utána már a tettek következnek.*

3837. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-10-01 01:50:04
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//

-Az egyensúlyt?
*Szemeit összehúzva fürkészi az elf arcát.*
-Minek az egyensúlyát?
*Érti az elf szavait és még fel is derült a szíve egy pillanatra, hogy tőszavaknál tovább jutott az elfel. Azonban ez a szó oly nehezen, oly baljósan cseng az elf szájából, hogy muszáj rákérdeznie, még ha arról is van szó, hogy ő értette félre Pyctát.
Elvégre ő azért van itt, hogy a Fény diadalmaskodjék. Szív, szeretet, gondoskodás. Ezeket kell segítségül hívnia csupán.
Hamar az atya elé járulnak, ő pedig meghajolva dicséri munkájuk.*
-Ezért a feladatért nem jár dicséret atyám.
*Rázza meg a fejét, de a halovány mosoly nem kerüli el arcát. A csuhások végeznek a ravatallal, az ima pedig abbamarad. Akaratlanul is az oltár irányába pillant aggódva, mintha az akármelyik pillanatban elkezdhetné hányni magából a sötétség démonait. Xotara jelentkezik segítségül Arehnih atya mellé, ő pedig finoman felvonva jobb szemöldökét kérdőn keresi meg Pycta tekintetét. Szíves örömest megy az elf mellett elől, azonban az utat nem ismervén az Erdő Szívének harcosára kell bíznia a vezetést.*

3836. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-10-01 00:19:25
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//

*A két szentéletű elf beszélgetésébe a sötételf most sem folyik bele. Han megjegyzésére se mond semmit, csak egy mosolyt küld vissza. Hirtelen Arenih atya tűnik fel, keresztül vágva a templomkerten, kinek kérdéseire Xotara az elf lányra pillant, majd újra az atyára.*
- Há' itt. Köszönjük. Mindenki kitett magáért. Igen, Pycta bement.
*A tisztelendő utolsó szavain a mélységi lány elgondolkozik, de gondolatait megőrzi magának, és csak félhangosan morogva ennyit jegyez meg az orra alatt.*
- Pff! Csodálatos…
*Fejével int Han nővérnek, hogy kövessék Arenih atyát, hogy ők is hallják az akaratát. A méltóságos csuhást és a csuhátlan csuhást beérve, Xotara csendesen figyel minden elhangzottra és a templom eseményeire.
Az imádság befejeztével a csuhás testvérek rudakkal való hordásra készítik fel a nyitott koporsóban felravatalozott Gomát, mire egy sziszifuszi pillantást vet a ravatal mellé, ahol Pycta által gondosan elkészített saroglya hever. A tisztelendő menetrendezésébe sem szól bele, és nem kérdez rá a fáklyákra, ahogy a lóra sem. Részéről minden úgy lesz, ahogy az atya mondja. Sóhajtva végigfuttatja mélyzöld szemeit a fehérség nővérén, a szürke elfen és a csuklyás tisztelendőn, majd kurtát bólintva kurtán szól.*
- Akkor én húzom magával a szekeret.
*A sötételf lány ennyivel zárná is a dolgot. Nem fűz hozzá semmit, csak indul ki a szekérhez. Xotara nem az a 'menet élén haladó' fajta, és úgy véli a nálánál magasabb két szentéletű elf impozánsabb látvány lesz a "jó" nép szemében. Ő meg jobb, ha hátulról fedez az íjával, ha a szükség úgy hozná.*

3835. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-30 16:10:00
 
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97

Játékstílus: Szelíd

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Temetés//

*Arenih atya távol volt. Pycta, Xotara és Han távozását követően ő is elindult, s saját útját járta. Pycta ezt nem tudhatta, ahogyan a többiek sem, a ravatal jótékony sötétsége pedig nem mutat arcokat. A gyertyák lassan csonkig égnek, s a kántálás immár kissé fáradtabb, kissé elesettebb, de még szól a dal, mi Gomát búcsúztatja, s szól minden elesettnek, ki a városban forrongó felkelés áldozatává vált. A templomkert felől érkezik, mikor Pycta már belépett a templom belsejébe:*
- Xotara, Hanloren, hát itt vagytok? *Kérdezi csendesen, maga előtt összefont kezekkel, majd még mielőtt az egyértelmű választ megkapná a templom ajtajába lép:*
- Pycta bent van, ugye? Remek munkát végeztetek! *Hajol meg a lányok felé lágyan, s közben elnézi a gyermekek hófehér lepellel borított apró testét.* Csodálatos útjuk lesz, talán halálukban megtalálják a boldogságot, mit eddig csupán kerestek, egy apró fa lovacskában, a frissen érett cseresznyében, s a kergetőzésben az udvaron. *Mintha záró szavakat mondana, közben immár belép a templomba, s a ravatal felé indul, hol Pycta éppen őt keresi:*
- Itt vagyok, fiam. *Szól csendesen.* A testvérek immár végeztek, természetesen ők is követni fognak bennünket, részük kell legyen a búcsúban, hogy Goma lelke mindannyiunkat megérintsen.
*Ebben a pillanatban a papok befejezik imájuk utolsó versszakát, s felállnak a ravatal mellett. A kis kihelyezett száraz virágoktól eddig nem látszott, a nyitott koporsó oldala, de immár, hogy lassan lepakolják, feltűnik. Az egyik pap hosszú rudakat hoz, melyeket a koporsó alatt átfűznek.*
- Két testvérem fog csatlakozni Goma testének vitelében, szeretném ha közületek ketten elöl helyezkednétek el, hogy lássa a nép, a papokon kívül van, ki még hisz a jóságban és a búcsúban. *Lassan felölti csuklyáját, s elindul kifelé.*
- A gyermekeket fogom kísérni, s magam húzom a szekeret. Elkélne a segítség, egyikőtök jöhetne velem. *Mondja, s az udvarra indul. A választás jogát Pyctára, Xotarára és Hanra bízza. A nap lassan bukik alá, s ismét megfesti a tájat. Az idő csendes és szellőtelen. Mondhatni csodálatos, a szertartáshoz.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.30 16:14:25

3834. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-27 16:52:27
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Attól, hogy Xauzur az elf társa lett, még nem jelenti azt, hogy megszelídült. Egyszerűen csak egyenrangú partnerek lettek és így, az irbisz sárga szemein keresztül olyan, mintha maga az Erdő Szíve figyelné őt és a küldetését.
Szerencsére egyikük sem gondolja úgy, hogy kezes macska lett az irbiszből, de ha valaki mégis így gondolná, a csuhátlan csuhás az elejét venné, mielőtt Xauzur megenné az illetőt. Most nem kell ilyent tennie, mert a sötételf lány, bár ismerősként köszönti a nagymacskát, nem ragadtatja el magát. A szavaira nem mond semmit, az elf sem szívesen van a városban, s ha teheti, nem is megy oda, de egyelőre most itt van dolguk, az irbisz pedig olyan tagja a csapatuknak, akinek hasznát vehetik később.*
- Megkérdezem Arenih atyát, hogy felkészültek-e és valóban ideje lesz indulni, ha alkonyatra a tisztásra akarunk érni. *Válaszol az elf, ahogy felnéz az égre. Bár korán keltek, a kitérővel és a munkákkal, melyekkel előkészítették az alkonyi szertartást, elment az idő és még a város is meg kell kerülniük.
Hanloren-en látja, hogy őt viszont meglepi az irbisz megjelenése és az, hogy mennyire nyugodt egy olyan környezetben, amely nem a természetes közege, úgy érzi, némi magyarázattal kell szolgálnia.*
- Haloren, az Erdő Szíve Eeyr egyik aspektusa, egy része, kinek birodalma az erdő, s azon belül is Erdőmélye. A Fény és a Fákban Lakó egylényegű, bár két külön hit, és engem ő küldött, hogy segítsek helyreállítani az egyensúlyt. Xauzur, a társam, az Erdő Szívének harcosa, ha úgy tetszik és azért van mellettem, hogy segítse küldetésünk sikerét. *Magyarázza, ahogy az irbisz hátára teszi a kezét, a sárga ragadozószemek most az elf lányt fürkészik.*
- Én ezért vagyok itt. *Teszi hozzá. Csak a saját nevében beszélhet, parancsait magától az Erdő Szívétől kapja és teszi legjobb tudása szerint.
Xotara és Hanloren elkezdik kihordani a gyermekeket, addig a csuhátlan csuhás az atyához megy és az imádkozóktól tisztes távolságban megvárja, míg Arenih észreveszi. Akkor hangtalan magához inti.*
- Készen állunk. Meg kell kerülnünk a várost, hogy eljussunk a tisztásra. Indulnunk kell. *Mondja halkan, érzelemmentesen.*
- Maradnak papok a templomban? *Kérdi Goma testvér ravatala felé nézve. Mögötte már készen áll a saroglya, hogy a hős pap testét a szertartás helyszínére vigyék. Ha az atya is beleegyezik az indulásba, akkor int Xotara-nak, hogy helyezzék át a testet és indulhatnak is.*

3833. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 20:28:28
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Mire visszaérnek, Pycta várja őket és nincs egyedül. Egy hatalmas fenevad társaságát élvezi, Xotara pedig úgy köszönti a ragadozót, mint holmi régi ismerőst. Ő maga egy hosszú pillantással méltatja a nagymacskát, majd fürkésző tekintete Pyctára vándorol.*
~Honnan, de mindenekelőtt hogyan?~
*Aki látott már irbiszt vagy van egy csöpnyi sütnivalója, tudja, hogy az efféle vadállatok nem tutujgatásra vannak, ezért nem is próbál barátkozni az állattal. Nyilván védelmi szerepet tölt be most hármójuk mellett.
Követi Xotarát a templomba, hogy kihozhassák a kordét. A szekér elé tolja a taligát, majd odébb lép. Kiemeli a gyermeket a kordéból és óvatosan viszi a szekérhez, hogy Xotara lehajolva kiemelhesse a kezei közül. Hosszan néz a lepelbe bújtatott kis test után, majd a másik gyermekkel hasonlóan jár el.*
-Csak vehessenek méltó búcsút e tiszta lelkek a hálátlan világtól, amibe beleszülettek.
*Sóhajt nagyot, majd merően Pycta felé fordul.*
-A Fénynek utat kell találnia a Templomhoz ismét, ha a föld nyílik meg, ha az ég szakad ránk, akkor is.
*Szavai most először csengenek keményen és erősen, arcán nyoma sincs a korábbi derűnek.
Xotara felé viszont széles mosollyal fordul, hirtelenjében dobva le magáról a szigort.*
-Nem lesz gond.
*Feleli a sötételfnek. Milliószor hajtott már szekeret. A hosszú utakon a katonák mellett volt ki tanítsa, még most is előtte van Elladan nővér rosszalló tekintete, ami rávillan a zötykölődő csomagok közül.*

3832. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 12:53:15
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Egyöntetűen eldöntik, hogy a biztosabb utat választják. Han a lépcsőn ülve szusszan egyet. Pycta megint elmegy, minden bizonnyal, hogy további teendői után nézze. Xotara száján sem csüngenek a szavak, valahogy egyre ritkábban kapja el a szájmenés is, talán csak komor a helyzet teszi, de az is lehet, hogy kezd felnőni a lány… vagy csak éppen a diópálinkán jár az esze. A nővér serény szavaira, Xotara biccentve indul is a Templomba, hogy kihozzák a halotti lepelbe csavart gyerekeket. Megfogja az egyik kordélyt és kitolja a szekérhez. A másik kocsiban két gyerek van ültetve, talán az elf lány is elbírja.
Xotara monotonon mozdulatokkal emeli, és katonásan fekteti el a testeket a szekéren, amit kordélyról levett fehér lepellel takart le. Munka közben sem szól semmit, mert erre mit is lehetne mondani, a sajnálkozó szavaknak már nem látja értelmét. A szekérre való felpakolással végezve, a mélységi lány is saját dolga után néz és eltűnik egy időre, de még annyit se, hogy 'majd jövök'. Mikor Xotara előkerül, már Pycta is a templomban van, méghozzá másodmagával, Xauzurral. Természetesen, az első gondolata, amikor meglátja a vadmacskát, ez: *
~ Cicaaaaa! ~
*A sötételf lány ezer körül is felismerné a szürke elf irbiszét. Eszébe jut, hogyan keresték Erttel a vadvédben a termetes ragadózót. Elvigyorodva sétál a duohoz és Hanhoz. Röviden Pyctához, majd a nagymacskához szól.*
- Elmacskásodtál… *Az irbisz sárga szemeibe pillant.*… szia, Xauzur! Fel lehetsz dobva, hogy be lettél rángatva ide a városba, én is utálom.
*Magyaráz Xotrara az állatnak, mintha az értené, de ezen egy kicsit se zavartatja magát, mert neki természetes, hogy így beszél az állatokkal. Aztán újra a szürke elfhez szól.*
- Gyere, tegyük rá a hős csuhást arra a saroglyára, hogy ő is indulásra kész legyen.
*Következő kérdése már Hannak is szól.*
- Ha mi visszük a vállunkon a saroglyát, akkor kihajtja a szekeret? Han, tudsz lovat hajtani?

3831. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 11:29:19
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

- Akkor a főtér felé kerülünk. *Választják ki így már közösen az útvonalat. A barakk környéke annak ellenére is veszélyes lehet, hogy a lázadás konkrétan a barakk területére összpontosul, de jobb, ha a biztosat választják. Ebben megegyezik a véleményük.
A további beszélgetésben nem tud részt venni. Egyrészt azért, mert nem tud hozzászólni, másrészt azért, mert nem akar. Egy ideig hallgatja a két nőt, aztán a fájdalom visszatérte emlékezteti rá, hogy neki még dolga van, így szó nélkül elfordul és megindul befelé a templomba.
Xotara és Hanloren elmennek a szekérért, a csuhátlan csuhás pedig az istállóba megy, hogy felkészítse Éjvihart a szerepére. A telivér ugyan nem erre való, de meg fog birkózni a feladattal, ebben biztos.
Amikor ezzel végzett, északnak indul a folyó mellett, hisz a temetésen újabb vendégük is lesz, aki ott várja őt.
Mire Xotara és Hanloren végeznek mindennel, addigra a csuhás is visszatér, mellette pedig egy fenséges erdőmélyi ragadozó, Xauzur, az irbisz lépdel. Az erdei párduc jól megtermett, kifejlett irbisz. A szőre barna, de bizonyos fényben bronzos és egészen világos árnyalatot is mutat. Sárga ragadozószemeit végigfuttatja a mélységin és az elf lányon. Teljesen nyugodt, semmi támadó szándék nincs benne és nem tágít a csuhás mellől, aki úgy tűnik, nem kíván hozzáfűzni semmit a megjelenéséhez.*

3830. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 09:26:11
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Megkerüli a szekeret és két kézzel nekifeszülve tolni kezdi. Az első néhány lépés igen csak nyögvenyelős, de Xotara a túloldalon nagy segítség, így a szekér hamar megindul, ők pedig a Templom kapujához húzzák-tolják.
A felvetett kérdésre az útvonalt illetően csak vállat von. Nem ismeri a várost és a lázadásról sem tud annál többet, hogy van.*
-Legyen a biztosabb út.
*Bárhogy is álljon a helyzet, csak nem támadnak meg egy szekeret, teli gyermekek holttestével.
Jobb híján a Templom lépcsőjére ül, hogy szusszanhasson. Fárasztó nap és hol van még a vége. Imára érkezett csupán Úrnőjéhez, de helyette a sötétség oltára magasodik a templomban, a város pedig lángokban áll és szenved. Kisimítja ruháján a ráncokat, a rakoncátlan hajtincseket füle mögé tűri és várakozólag tekint a kettősre. Xotara és Pycta is úgy fest, mint aki megjárta a hadak útját. Hogy így van-e valóban, vagy csak a kemény élet edzette őket harcossá, nehéz lenne megmondani. A kérdéseknek pedig nem most van az órája, ha csak nem akar barátságtalan félválaszokat az elftől.
Elsomolyodik a gondolatra, majd feltápászkodva a lépcsőről a kettős felé fordul.*
-Hozzuk ki a gyerekeket.


3829. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 04:20:42
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

- Há' nem. Tök jól látod.
*Válaszolja tömören Hannak. Ezen nincs mit magyarázni tovább. Sosem rejtette véka alá az ilyen dolgokhoz való hozzáállását. Xotara stílusa elsőre harsányan ellenszenves lehet, sőt volt, aki irritálónak is nevezte már. Nem kerüli el a figyelmét az elf lány szájának megfeszülése, ahogy egy mosoly születésének igyekszik gátat szabni, mintha csak értené a viccet. Erre már Xotara teli vigyorral szól a szentéletű lányhoz, a számító sötétség szolgáiról beszélve.*
- Ezért kell olykor jókat röhögni, és akkor könnyebb kiszűrni az ilyen gyanús elemeket.
*A barakk kérdésébe Pycta sem tájékozottabb nála, de sebaj, elég hogy tudják, hogy még óvatosabbnak kell lenniük arra felé.*
- Értem. Ha szükséges lesz menet közben is utána tudunk kérdezni.
*Bólint a szürke elfnek. Aztán fogja magát, és megy, hogy keresztül vágjon a templomkerten a pajtáig. Xotara hallja, ahogy Han utoléri, és úgy szól a háta mögül.*
- Ja, valahogy úgy gondoltam én is. Odahúzzuk a bejárathoz. Ott felpakolunk. Szólunk, az atyának, aztán eldönti, mit akar. Majd indulás előtt befogjuk a lovat.
*A pajtához érve, Xotara kinyitja annak öregesen kattogó ajtaját. A helyiségben poros, pókhálós csend honol. A keresett szekér ott áll a pajta közepén, az egyik rakoncára akasztva egy fogatszerszámmal. A sötételf lány kitárja a pajta másik ajtószárnyát is, odalép a szekérhez, majd kérdőn Hanra néz.*
- Tolod? Én majd húzom és kormányzom.
*Ha, így tesznek, akkor ő megfogja a szekér két rúdját, és húzni kezdi. Ha minden jól megy, akkor a szekér zötykölődve, de zökkenőmentesen fordul be a templom sarkán és áll meg a bejárat előtt. Pycta már mindent odahordott, ami még elkelhet az úton. Az indulásemlékeztetőre Xotara csak bólint.*
- Addig még van időnk, jócskán.
*Az útvonalterv kérdéskörén eltöpreng, de nem sokáig. Az egyik rövidebb, de kockázatosabb, a másik hosszabb, de biztonságosabbnak tűnik.*
- Főtér felé menjünk. Szerintem.
*Nem bocsátkozik hosszabb érvelésbe, mert szerinte egyértelmű, hogy temetés feladata miatt nincs értelme nagyobb kockázatot vállalniuk. Semmit sem nyernének vele, csak rajta veszthetnek.*

3828. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-26 00:33:39
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Xotara is osztja azon véleményét, hogy a temetőbe nem kellene menni, amit a csuhátlan csuhás némán fogad, nem erősíti tovább az ellenállást. Ha ketten mondják, Hanloren biztosan nem fog ennek ellenére odamenni. A holt-eleven madárról ezúttal sem szól, amilyen szeleburdi a mélységi, még meg akarná nézni magának, az elf lány meg csak kétségbeesettebb volna, így jobbnak látja hallgatni. Ha úgy érzi, hogy köze lesz az eseményekhez, majd elmondja.*
- Nem tudom. *Válaszolja tömören, amikor Xotara a börtönlázadás eshetőségéről kérdezti, bár neki nem úgy tűnt, hogy lázadás lett volna, inkább kívülről rontottak a lázadók a barakkra. Meglehet, hogy a mészárlást akarták megtorolni. De mivel erről sem tud, így hagyja is a témát, a részükről csak annak van jelentősége, hogy így kerülni kell.
Hanloren-re és a sötételfre bízza a szekér dolgát, ő pedig minden felszerelést, amelyre szükség lehet, kihord a temető bejáratához. Még van idejük, a temetést alkonyatra időzítették, bár a hosszabb út miatt biztosan hamarabb kell elindulniuk így.*
- Még várunk, a szertartást alkonyatkor végezzük el, az éjszaka és a nappal határán. *Mondja halkan Hanloren-nek, amikor az indulásról beszélnek.*
- Mehetünk a főtér felé, nyugatnak kerülve, de akkor át kell mennünk a főtéren és az erdő szélén haladva a Holdudvar mellett érünk a tisztásra. *Néz nyugat felé, amerre az utat tervezi, aztán a másik irányba fordul, a folyó felé.*
- Vagy a folyót követve haladunk, de az épp a barakk mellett vezet el, de talán elég messze volnánk. *Nézi, ahogy a folyó partját követve mehetnének.
Mivel ebben nem akar egyedül dönteni, így meghagyja a lehetőséget, hogy vitára bocsássák a dolgot, de ha túl sokáig húzódna, akkor majd ő dönteni fog. Ám egyelőre várja Xotara és az elf lány válaszát.*

3827. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-25 18:44:42
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

*Fürkésző, furcsa pillantást vet a sötételfre, nehezen szokja meg annak laza, közvetlen stílusát.*
~Még hogy szentfazekak.~
-Nem vagy túl jó véleménnyel az istenekről, igazam van?
*Kérdi Xotara tekintete után kutatva bujkáló mosollyal.*
-A sötét úr szolgái sem dühöngő őrültek. Sokuk hideg és számító, mint mondják...
*Esik elébük Pycta a végszóra a maga rideg, ellentmondást nem tűrő modorával. A barakk dolgát nem kommentálja, elvégre sem a várost, sem a környéket nem ismeri túl jól, a Barakk sem mond neki semmit. Csakis azért van itt, hogy a Templomban helyre álljon a Fény.*
-Legyen így.
*Kissé meghökken a Temető dolgán, de nem mutatja ennek jelét. Bizonyára van máshol is szekér és mint kiderül, valóban.*
-Köszönjük testvér.
*Tekintetével hosszan követi az imént "csuhinak" nevezett alakot, mire visszafordul, a lány már réges rég elindult a mutatott irányba.*
-Fogassuk be a szekeret a templom kapujához.
*Követi a mélységit, halkan szólva annak háta mögül.*
-Kihozzuk sorjában a gyerekeket és mehetünk is.
~Temetni.~
*Nem gondolná, hogy a csuhások velük tartanak, hisz pont azért bízták rájuk e kényes feladatot, hogy dolgukat töretlen végezhessék tovább. Majd elválik.*

3826. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-25 15:12:04
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//

- A lovad? Na, kíváncsi v'ok.
*Közli Xotara egy mosollyal, de hamar elenyészik ez a mosoly, mert eszébe jut, hogy milyen rég nem kereste fel a városi istállóban böszme patását, Kajtárt. Fel is ötlik benne a gondolat, hogy itt hagy csapot-papot, és elvágtat ebből a mocskos városból, hogy végig nyargaljon a füves pusztákon a messzeségbe.*
~ Na, most kéne az a pálesz. ~
*De a sötételf lány nem tesz így, hanem a szürke társához hasonlóan megy a dolgára, felkelti a fehérség nővérét, aztán elindulnak a raktárba.
Han szavaira a mindent-látó sötét oltárról és a papokról, Xotara a vállait megvonva felel.*
- Oh, t'om… de nem csak nézni szeret. A mocsárban is megtalált ez a Sas-Teri. Há'… nem véletlenül szentfazekak... csak elég erős a hitük, hogy ne essenek ki a nyugalom-köréből, és menjenek át baltás gyilkosba.
*Xotara mondandója végén egy félszeg vigyorral néz a nővérre, de amikor az elf lány a temetős ötletével áll elő, maradéktalanul eltűnik a vigyora.*
- Na, oda, biztos nem megyünk. Hidd el, Te sem akarsz odamenni.
*A mélységi lány ennyivel le is zárná a dolgot, mert nem is igazán tudja, hogy mit mondjon. Érvelni nem tud számára érthetetlen természetfeletti jelenségekkel, ezért csak ennyit fűz hozzá.*
- Halmokban állnak ott, az ilyen kölykökhöz hasonló sorsra jutott hullák.
*Int abba az irányba, amerre a gyerekekkel megpakolt kocsikat hagyta. Ekkor lép melléjük a szürke elf, zavartalanul bekapcsolódva a beszélgetésbe. Nyilván, hegyes elf füleivel már hallotta, miről beszélnek. Xotarának nem tűnik fel az elmaradt köszönés, ahogy eddig se tűnt fel neki, hiszen nincs értelme állandóan köszöngetni egymásnak, amikor rövidebb időre különválnak, hogy ki-ki végezze a teendőit.
A csuhátlan szerzetes barakkra vonatkozó szavaira, már élénkebben kapja fel a fejét és visszakérdez.*
- Ne már! Csaknem börtönlázadás tört ki?
*Xotara elég sokszor és elég gyakran megfordult a Barakknál, amióta a városban él. Legutóbbi ottjártakor hallott is valami fennforgást a zárkasorok felől, ahogy valaki őrségért kiáltott. Akkor futott át agyán először a börtönlázadás félelme. Szólt is a pultnál ülő gyereknek, hogy értesítse az őröket.*
- Akkor lehet nem lesz egyszerű a fáklyásmenet a tisztásig. Mindegy. Haladjunk sorjában.
*A sötételf lány önállósítja magát, és elkapja az egyik mellettük elvonuló csuhást.*
- Hé, várj egy kicsit… megmondanád, hol találunk egy szekeret?
*A csuhás pap fején lebben a csuklya, ahogy valószínűleg egy kurtán bólint.*
- Hogyne. A templomkert végében, a pajtában van egy.
*Mutat a pap a megfelelő irányba.*
- Kösz csuhi!
*Válaszolja a csuhásnak, aki serényen megy is tovább. Xotara pedig a szentéletű társaira pillantva biccen a megadott irányba, és indul a szekérért.*

3825. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-24 11:30:25
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//

- Éjvihar a lovam. *Válaszolja kifejezéstelenül. A hangjában nincs semmi kifejező, talán még annyi sem, mint eddig. Úgy tűnhet, ahogy közelednek a valódi feladathoz, úgy lúgozza ki belőle egyre jobban az érzelmeket a Fákban Lakó.
Miután elváltak a mélységi lánytól, hogy ő Hanloren-t bírja munkára, a csuhátlan csuhás elindul a folyóhoz, hogy ott készítse el Goma testvér temetési saroglyáját. Viszonylag gyorsan végez, némán, gépiesen dolgozva, s amikor visszaér, Xoatara és az elf lány már csaknem mindent előkészítettek a temetéshez.
Talán akkor térhet épp vissza, amikor Hanloren a szekérről beszél, amikor odalép melléjük, köszönés nélkül kapcsolódik be a beszélgetésbe, hidegen ejtve a szavakat.*
- A temetőbe nem megyünk.
*Még élesen él benne a holt-eleven madár emléke, melyet még Xotara temetett el és valami oknál fogva a kis madár visszatért a halálból, s megjelenésére azóta sem kapott választ, ezért úgy dönt, nem kockáztatnak egy újabb temetői látogatással. Lehet, hogy túl keményen irányít, de sötételf társa biztosan felvilágosítja az elfet, hogy miért nem mennek vissza a templomba, bár ő az élőholt madárról nem tud.
Nem gondolja úgy, hogy a papok ne kísérnék el őket, legfeljebb páran maradnak majd a templomban, hogy imájukkal tartsák vissza a sötétséget, ám Arenih, bizonyosan menni fog velük a tisztásra.*
- A városban még mindig tombol a pokol, főleg a barakk közelében, ezért meg kell kerülnünk az egész várost. *Vázolja fel a helyzetet, ami kissé megbonyolítja majd a körmenetet, de biztosan találnak megfelelő megoldást.*

3824. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-24 00:51:30
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//

*Mintha csak egy végtelen mély, fekete kútból rántanák ki a hajánál fogva. Így érzi magát mikor
éjsötét álmából ébreszti a sötételf. Kell néhány néma pillanat, míg rájön, hol is van pontosan. Nem emlékszik az álmára, csak a sötétségre, ami körülölelte. Pislákoló fény volt csupán az éj fekete mezején, és volt még valami... De ha az Úrnő kérné se emlékezne rá, hogy mi.*
-Indulunk?
*Kérdi bágyadtan és kikászálódik az ágyból. Követi Xotarát a templomi raktárba, amit a mélységi módszeresen kezd kirámolni magának. Látja, ahogy a füstölőket is megvizsgálja és ott is hagyja. Templomba való az, ha holmi tisztáson próbálja az ember, elillan az illat, mire az ember megérezhetné.*
-Nem kell ennyi minden.
*Követi Xotarát halkan lépdelve, bárhová is indul.*
-Alighanem hárman vágunk neki. A papok...
*Néz hátra a válla felett.*
-Az oltár nem csupán egy faragott kődarab, szócső és szem is, ha úgy tetszik. A sötétség figyel minket. Téged, engem, a csuhásokat.
*Suttogja a lánynak felzárkózva mellé, miközben maga előtt összekulcsolja kezeit.*
-Ha a papok kitennék a lábukat, a borzalom gyökeret verne a templomban. Míg ily sokan vannak, a fekete istenség nem kel birokra verük. Ha már nem tette meg...
*Néz hátra válla felett, miközben az ajtóhoz érnek. Szörnyű belegondolni, hogy esetleg valamelyik csuhás lelkét talán már megrontotta a sötétség.*
-Az Úrnő Fénye bizonyosan erősen ég lelkükben.
*Mosolyog Xotarára, talán egy kicsit magát is megnyugtatva ezzel.*
-Mit is keresünk?
*Túr hajába mélázva, mint aki gondolatai legmélyéről ocsúdik.*
-A Temetőben bizonyosan lesz szekér.
*Fordul a mélységi felé széles mosollyal és tárja ki a templom széles ajtaját.*

3823. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-23 22:53:07
 
>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//

*A fehérség nővérének kardos szabadkozására, csak a válla fölött szól vissza.*
- Inkább legyen, és ne kelljen, mint kéne, de nincs.
*Hanloren utána szólva, lényegében megesketi, hogy felkelti, ha végzett. A sötételf lány hátra se néz, csak sétál tovább, majd felemelt karral, jól látható két ujjas kézmozdulattal int egyet. Xotara ennyivel magára is hagyja a nővért, de még hallja az oltárkerülős intelmét, mire a következőt gondolja.*
~ Eszem ágában sincs egyedül és a kardom nélkül piszkálni az oltárt, akkor le kéne rágnom a karom, mint egy csapdába esett farkas. ~
*Nem nehéz megtalálnia holttesteket. A sötét templom kövezetén rikítóan hevernek a fehér lepel alatt, sorban egymás mellett. A mélységi lány lassan végigsétál a holtak fekvő sorakozója mellett.*
~ Már örökre gyerekek maradnak. ~
*Han nővér gondos, tiszta munkát végzett. Vérnek, mocsoknak sehol nem látja nyomát. A hősi halott Gomát, csuhás testvérei már korábban felkészítették a búcsúmenetre. Xotara egyesével hasra fordítja a csenevész testeket, hogy becsavarja őket, és zsineggel megkösse a leplet rajtuk, amikor végzett a műveletsorral, akkor kerít még két leplet, amikkel a koszos kordélyokat takarja és béleli. Majd, ahogy sorban következnek, úgy veszi a vállára és rakja a gyermekeket kocsikba, amiket egymás után kitol a templomkert bejáratához. A munka e részét befejezve a cellájukhoz veszi az irányt. A sötételf lány éppen azon töpreng, hogy mivel és hogyan vigyék a holtakat a tisztásig. A korhadt, vérsaras kordélyok, még így fehéren leplezve is visszást keltők. A cellától nem messze, a mélységi lány deszkákkal és kötéllel machinál fejben, amikor előkerül a kissé szelesebbnek tűnő Pycta, aki elképzeléseit előadva lép oda hozzá.*
- Saroglyát? Fajin! Vállon elvisszük. Fáklyákkal vonuló csuhások kettős sora kísérheti halott testvérüket a tisztásig.
*Feleli helyeslően, de Éjvihar említésére értetlenül néz a csuhátlan csuhásra. Ez a név számára ismeretlen, és nem a pocsék névmemóriája miatt. A szekér említésére levonja a következtetést, hogy csakis állatról lehet szó.*
- Az meg kicsoda?
*Xotara emlékei szerint, Pycta vadvédi hátasát Szellőnek hívják, aki egy nyugodt, sárga kanca. Gyatra névmemóriája, valahogy nemigen jelentkezik az állatoknál. A fene se tudja, miért. Annak idején, még Saddal lajstromba szedték a vadvédi lovakat. Még most is lazán, csípőből felsorolná az összes lovat, név, ivar és szín szerint. Saját lova után a kedvence Sun hatalmas, hollófekete ménje volt, akit nyilván a színe miatt Hollónak hívnak.*
- Na jó, akkor Te menjél barkácsolni. Hannal intézzük a szekeret és a többit. Megyek is, szólok neki.
*A sötételf lány szinte biztosra veszi, hogy a templomnak van saját szekere. Hiszen, ha a csuhások még részben önellátók is lennének – a templomkertben megtermesztve maguknak egy-két dolog –, de lisztet, sót és tűzifát csak szekéren szállíthatják a szent házba.
Xotara benyit az ajtón, de ahogy meglátja az ágyon elterült Hant megtorpan. Somolyog maga elé.*
~ Hulla fáradt lehetett… ~
*Hányavetin az ajtófélfának dőlve szól az elf lányhoz, ha slattyogó jöttére, vagy másra nem ébredt volna még fel.*
- Han! Végeztem.
*Ha a szentéletű leány felkel és követi, akkor a sötételf lány ismerteti vele a feladatok béli tényállást, miszerint a szürke elf a folyóparton saroglyát készít, ők ketten meg szekér dolgában járnak el, és ami még az eszükbe jut, hogy a fáklyásmenethez kellhet. Visszaszíjazza derekára rövidkardját. Aztán, első körben a templom raktárát keresi fel. Ahol talál jó pár darab fáklyát, kovakövet, de még olyan lóbálós díszes fém holmit is, ami valami füstösen, illatos mézgát rejt. Xotara nem tudja, hogy ez egy templomi füstölő, amiben mirha van – honnan is tudhatná –, csak azt tudja, hogy ezt az illatot érezte, amikor először belépett a templomba, de ha Hanloren nem tart vele és világosítja fel, akkor bizony otthagyja a raktárban a számára különös kelléket.
Ezután, indulhatnak a szekérért, amire ha rákérdeznek egy csuhás testvérnél, biztos útbaigazítja őket, hogy merre találják, aztán a templomkertbe húzhatják a bejárathoz, ahol a megpakolt kordélyok is vannak, a melléjük készített fáklyákkal és miegymással.*

3822. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-23 12:48:24
 
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép után//

*A templomkertbe érve teljes sebességgel vágtat a templomig. Éjvihar is élvezi és itt még a talaj is jó egy ilyen vágtára. Számumként söpör végig az úton, hogy a templom előtt lefékezve, kavicsokat szórva érkezzen meg. Nem kívánt ilyen belépőt, de ha már így alakult, nem bánja. Ahogy a telivér sem, aki megrázza sörényét és elégedetten topog még kicsit, ahogy a csuhátlan csuhás leugrik a nyeregből és mellette földet ér.
Kantáron vezeti a templom istállójáig vagy egy arra alkalmas épületig a hátast, majd ha biztonságba helyezte, leszerszámozza és miután végzett, visszaindul a templomba.
Talán Hanloren még alszik, Xotara-t meg a templomban találja, ahogy már az előkészületeket végzi a szertartáshoz. Belépve a gyertyafényes épületbe, megáll egy pillanatra az oltár mellett, érdekes módon elégedettség és izgalomhoz hasonlatos érzés tölti el, de talán ezek nem is az ő érzései. Közel már, hogy megtörjék az átkot.
Emlékszik még, mi történt a mélységi lánnyal, amikor majdnem hozzáért a véres kőhöz, ezért ő semmi ilyesmit nem kockáztat, el is indul, hogy megkeresse a mélységit és elkezdjék a valódi szervezést.
Ha minden igaz, a gyermekek teste már lemosva és a kordéra rakva, a papok pedig már előkészítették Goma-t végső útjára, így már csak a terület előkészítése maradt, bár a tisztás önmagában is szép. Arenih atya azt mondta, a sírok már ki vannak, azaz ki lesznek ásva, mire odaérnek.
Elindul, hogy megkeresse Xotara-t és Hanlorent, s ha megtalálta egyiküket, akkor mellé lép és megszólal.*
- Kimegyek a folyóhoz, készítek Goma-nak egy saroglyát, amin kivihetjük a tisztásra. A gyerekek testeinek is készíthetünk, de elhoztam Éjvihart, ha kerítünk egy szekeret, akkor őket azon ki tudjuk vinni. *Mondja hidegen. Nem tudja, hogy Hanloren csak letisztította vagy be is tekerte halotti lepelbe a gyermekek testeit, mert ha nem, akkor azt is meg kell tenniük még.
Ha választ kapott, akkor egyszerűen csak megindul és az atya által mutatott szertárosból fejszét és más szerszámokat vételez a munkához és a temetőt kerülve a folyóhoz megy, hogy ott elvégezze a munkát és egy-két óra múlva már kész saroglyával térjen vissza, amelyet uszadékfából és az ott található alapanyagokból eszkábált össze. A saroglyát mohával bélelte ki és levelekkel díszítette fel, már amennyire képes volt ilyesmire és a hajnal első sugarainál húzza be az alkalmatosságot a templom elé, hogy megkeresse Hanlorent és a sötételf lányt.*

3821. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2018-09-22 23:37:05
 
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Az érme két oldala//
//A templom átka//
//Éjközép előtt//

*Fáradtan elmosolyodik a sötételf szavain. Lehet, hogy az alvatlanság beszél belőle, de tökéletesen egyet tud most érteni a mélységivel.*
-Nem bánom.
*Xotara ellép mellette kezét kedvesen vállára téve, a gyenge fáklyafényben jól kivehető az elszánt tekintet.*
~Milyen fiatal!~
*Állapítja meg magában, miközben leül az ágy szélére. Szívesen megkérdezné még, hogyan került ide, vagy egyáltalán honnan ismeri a mogorva elfet, de ennek most nincs itt az ideje.*
-Kelts fel, ha végeztél. Ígérd meg.
*Kapja el ügyetlenül a kardot és őszintén reméli, hogy nem kell használnia majd.*
-Erre... Nem lesz szükség.
*Forgatja a kezében a hüvelyt bizonytalanul, majd félig kihúzza belőle a kardot. Már el is felejtette, milyen nehéz egy ilyen.*
-Kéznél lesz.
*Bólint Xotarának visszadugva a fegyvert a hüvelybe. Tudja, hogy a sötételf lelke is könnyebb, ha így hagyja őt itt.
A kardot a feje fölé akasztja, majd úgy ahogy van, végigterül az ágyon.*
-Kerüld az oltárt!
*Figyelmezteti még félálomban a lányt mielőtt az eltűnik az ajtó mögött, majd elnyomja az álom.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122