Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 198 (3941. - 3960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
//Második szál//
//Han nővér//
* Úgy tűnik, hogy elérkezett a búcsú ideje. Meghajtja a fejét az elf előtt.*
-Mindenféle képen szólok majd az érdeketekben. Ez egy nagyon jó ügy. És téged is óvjanak!
* A lépcsőn fölfelé sétálva elgondolkodik a hallottakon.*
~ Ezek szerint a fény az új divat, amit követni kell. Jó tudni. Majd be kellene szereznem sok gyertyát, hogy árulhassam.
De most jövök rá, hogy ki sem kérdeztem az öcsémet, hogy mik lehetnek kelendőek a Kikötőben! Pont ilyenkor kell elzavarni a város kovácsát az ostobáknak. Ott biztos fellendülne az áldozókés üzletág.
De az igazat megvallva nem sok kedvem van oda menni. Bármennyire is dicsérik a katonás rendet, még a végén valamelyik helyi kegytárgyárus fejébe veszi, hogy elvágja a torkomat...~
* Megáll a padsorok között és az oltár felé fordul. Pár percig ismét mereng.*
~ Sokkal több haszon lesz egy halom mécses eladásából, mint pár tőrből. A fény fenntartása sokkal költségesebb, ha a híveket ráveszik világítótestek beszerzésére, akkor az folyamatos bevétel.
Ez a város nem is olyan rossz, mint ahogy azt Hanloren látja. Nagyon kegyes azokhoz, akik tudják, miből csináljanak maguknak pénzt.~
* Még mielőtt a papnő befejezné a könyvet, a sötételf elhagyja a helyet.*
//Második szál//
//Han nővér//
* A vallások megbékélésének ötlete nem nagyon nyeri el a fény papnőjének a tetszését és ez szavai és tapasztalatai szerint inkább a két vallás összeférhetetlensége miatt van, mint sem elfogultságból fakadna. Nem is firtatja tovább a témát a kereskedőasszony.*
-A város tanácsa mindig híres volt arról, hogy a hétköznapi gondokat sem tudta megoldani. Bárkik is ültek épp a döntéshozói székben. Már a lázadás kezdetén kijelentették, hogy nincs kapacitásuk a holttestek elszállítására, a baj bekövetkezett annak ellenére is, hogy fivérem maga is az önkéntesek között volt. Ha az egészségügyi dolgokban is képtelenek lépni, akkor hogy remélhetnénk azt, hogy az árvákat gondozásba veszik?
Egyet értek, jobban teszitek, ha a hivatalok helyett a polgárok felé fordultok és az ő nagylelkűségükben bíztok. Bár a gazdagokat elüldözték, megölték vagy csak földönfutóvá tették a lázadás alatt. Vajon van még a rejtegetett kincseikből valami nekik, hogy nagylelkű adományt adjanak most bármilyen célra?
* Úgy tűnik, hogy a csendes iszogatás lassan véget ér. A Hifeti leány is feláll az asztaltól és a könyvet a kezébe veszi.*
-Egyelőre nem igazán tudom. Követem a boldogulásom útját.
* Elindul a polcok között, hogy helyére rakja olvasmányát. Visszatérve pedig kedves arccal néz Han nővér szemeibe.*
-Örültem, hogy egy ilyen hírességgel megismerkedhettem. És sok sikert az árvaházhoz! Biztosra veszem, hogy találni fogtok jóakarókat.
//Második szál//
//Han nővér//
* Úgy tűnik, hogy a fény papnője hajthatatlan. És valljuk be őszintén, istenébe vetett hitt mellett valami más is állhat a rendíthetetlen meggyőződése mögött. Hiszen egy fényoltár hatókörében még csak sötét varázslatot sem lehet létrehozni, nem hogy oltárat szentelni a vér istenének és fenntartani azt.*
-Artheniorban csak azért történt minden szörnyűség, mert a lázadó csőcselék felrobbantotta a barakkot és a törvényes rendre vigyázó katonákat meglincselték. Ha nem bukik el a városőrség, elképzelhetetlen lenne, hogy megtámadjanak egy temetést.
A barbárok viszont számos fegyveressel rendelkeznek. Nem hiszem, hogy olyan bajba kerülnének. Viszont a vallások közötti párbeszédet valahogy meg kell nyitnunk, különben akármennyi csata győzelmét ajándékozná neked a Hetedik, csak további vérontást szülne.
Nagyon szurkolok neked, hogy sikerrel járjon az utad. Talán te leszel az első fény papnő, aki igét hirdet az általam megálmodott templomban. Még ha most viszolyogsz is a gondolattól, hogy utánad jöhet bárki, valamelyik más istenség nevében. Talán épp egy boszorkány a nők ősi misztériumainak feltárására. Vagy mondjuk egy vérpap.
De amíg minden oldal kisajátítani akarja csak a szent helyeket és fegyverrel távol tartani onnan más egyházak híveit, addig nem lesz béke.
* Megissza a maradék vizet és már azon gondolkodna, hogy épp eleget tanult mára, ideje menni, mikor egy újdonságra viszi át a nővér a beszélgetést.*
-Árvaház? Ez nagyszerűen hangzik. Annak idején az öcsémmel mi is elvesztettük a szüleinket igen hamar és csak egymásra számíthattunk. Nagyszerű dolog lenne, ha felépülne és oda tudnának menni segítséget kérni azok, akiknek már nem maradt semmijük. Sikerült már ebben valamit előrehaladni?
//Második szál//
//Han nővér//
* A jókedvű beszélgetés hangereje hamar harapózik kiabálás szintjére. De csak az egyik féltől, és ő is hamar lecsendesedik. Ám a sötételfben megszilárdulni látszik a vélemény, hogy egy ízig-vérig fanatikussal áll szemben. És a magát kufárnak kiadó hölgy szemében ez nem negatív. Még ha nem is pozitív. Csupán egy adalék a száraz tényeknek, mely előnyöket és hátrányokat biztosít azoknak, akik ilyen mélyen hisznek.*
-Egy új templom nem a tiétek. És Arthenior polgárainak nem sok oka van beleszólni abba, hogy a Thargok milyen istenségeket imádnak vagy szentelnek épületet a ceremóniákhoz.
Ezt nekik kell eldönteni. Egyelőre legalább annyira nem híresek a Fény Úrnőjének hódolatáról, mint a Sötét Úrnak nem hallani, hogy bármit szentelnének.
A magam anyagi felajánlása talán hozzá segíti őket, hogy jobban megértsék a szakrális világ mélységeit és talán elkötelezik magukat valamelyik istenség mellett. De az is lehet, hogy nem. Csupán épp olyan egykedvűen hallgatják majd mit mond az egyik papja, mint ahogy a másikéval tették korábban.
A boszorkányokat úgy látom csak az egyik istenhez kötöd, pedig ők már itt voltak akkor is, amikor a három leghíresebb hatalmasnak még csak a híre sem járta e vidéket. Érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon miért szolgálnák az egyiket, ha jól megvoltak és hatalmuk töretlen volt az előtt is, hogy a különböző egyházak egymásnak estek.
Amennyire megismertem őket, Kagan szigorúan rendet tart a barbárok között. Ha egymásnak esnének a követők, hamar kipakolná mindegyiküket.
Nagyon hálás neked mindenki, hogy az átkot levetted erről a templomról. Ám higgy nekem, hogy Amon Ruadh népe kevésbé türelmes, ha valaki bele akar szólni, hogyan irányítsák földjükön az életet.
Az atyák, kinek most segítesz, szintén szolgáltak már mindenkinek. Miért lenne akkor elképzelhetetlen, hogy egy helyen imádkozzon mindenki? Nem egymást kiszorítva, hanem békésen megélve a másik mellett...
* Azzal egyelőre nem tud mit kezdeni, hogy két oltár nem fér meg egymás mellett. Még ha én csendben figyelve őket tudom is, a mélységi hölgy egész mást gondol erről. Két kődarab állhat egymás mellett. És ha tényleg csak egy isten lenne, akkor a hívek egyik fele csak az egyiknek tulajdonítana mélyebb értelmet. A másik fele meg a másiknak.
De tudnak egymásról és látják egymás jeleit. Ez rendíthetetlen bizonyítéka annak, hogy nem hatalmasodik semelyik a másik fölé.*
//Második szál//
//Han nővér//
* Egyre szimpatikusabb neki a nőtársa, ám nagyon azt érzi, hogy feltétlenül bele akarja kényszeríteni egy színvallásba, hogy egyik hatalmast vagy a másikat nevezze meg legfőbb feljebbvalójának.*
~ Nincs min csodálkozni. A felszíni fajok szinte mindegyike a finom illem nélkül születik, hogy csak körbe kérdezzünk olyan dolgokat, amikre kíváncsiak vagyunk, de ha elsőre nem sikerült kideríteni, akkor egyenesen feltéve újra ne erőltessük.~
* Csak belül dolgozik a faja gőgje, hogy mennyivel kifinomultabbak azok, akik képesek a válaszadásra úgy rávezetni a másikat, hogy az sokszor észre sem veszi, hogy kérdeztek tőle. Pedig nem olyan rég még kerülni akarta az elárulását. A Hifeti leány úgy érzi, hogy a vérével hozta az anyaméhből ezt a tudást, ahogy faja többi tagja. Ám ezt esze ágában sincs közölni, hiszen tapintatlan dolog lenne.*
-Mint már említettem, minden egyes vallás megtalálhatja a maga helyét abban a templomban. Egymás mellett kell élniük és akár bármelyik oltárat is emelhet. Talán én is tartok néha jóslást ott.
* A témák tovább gördülnek és egyetértően bólint.*
-Igen. Bocsáss meg, elég maradi vagyok, számomra az a hely talán örökre Tündérkert lesz. De mostanában elég sokan Vérkertnek nevezik. De igazából a szárnyas barátaink ősi földje, nagyszerű lenne, ha egyszer visszatérhetnének. No, nem az istenek megbolygatásával. De Sa'Tereth hívei is áldozhatnának embert egész máshol. Elvihetnék az oltárukat valamelyik partközeli szigetre. Vagy hozhatnák az én templomomba, hogy annak az állításával se kelljen vesződni.
* Elveszi a poharat és mosolyogva emeli köszöntésre.*
-Ha a ruhánkra ömlik pár csepp, legfeljebb leisszuk magunkat. Egészségünkre!
* Félig kiissza majd leteszi ő is maga mellé.*
-Ha visszatér a testvérem, szólni fogok, hogy keressen meg téged itt. Sok felé jár, nem hiszem, hogy pont az a hely maradt volna meg az emlékezetében a legelevenebben, de sosem tudni, hogy mire emlékszik, ami téged érdekelhet.
* Kinyitja újra a könyvet.*
-Szóval a boszorkányoktól még jó nem származott? Hány boszorkányt ismertél meg eddig?
//Második szál//
//Han nővér//
* Igen szorgalmas teremtés az elf. Ki sem látszik a munkából és egy italra való meghívást is időhiány miatt utasít vissza. Ám szerencsére a mélységi nem sértődik meg soha, ha nem kell költenie a pénzét egy váratlan dolog miatt. Az neki csak haszon... ha úgy vesszük.*
-Nem csak a nagy hatalmú relikviák érdekelnek. Gyertyák, könyvjelzők, kabalák. Bármi, ami eladható. És olcsóbban tudom beszerezni valahonnan. A Vas-hegy kancellárja maga vállalta el, hogy megtervezi a bazilikát és felügyeli az építkezést. Nagyon kellemes ember. Nagyra becsülöm, ha egy férfi udvariasan bánik egy hölggyel. *szája szélén olyan huncut árny suhan el, ami azt sejteti, igazán jó benyomást keltett rá az említett alak* Ne haragudj, még nem mutatkoztam be! Ká Hifeti vagyok, a híres kalmár nő. Örülök, hogy megismertelek. *nyújt kezet* És lehet az istened akarata volt, de te voltál a kéz, aki megállítottad az értelmetlen gyilkolást. Nem kisebbíti ez a tettedet, méltán beszél rólad és arról a pár hősről az egész város.
* Egy másik sok szóbeszéd övezte hely is előkerül és meglepődve fogadja a kérdést.*
-Ha a Tündérkertre gondolsz, akkor én nem jártam ott. De az öcsém nem olyan régen futólag meglátogatta. Talán hallottál te is Gr hőstetteiről, lányok kiszabadításáról és sárkányok legyőzéséről. Jelenleg egy ideje nincs a városba, mert egy haramia banda nyomában jár, hogy ha a helyzet úgy hozza, a vérük árán is visszaszerezzen egy ellopott könyvet. Igen értékes és igen fontos feladat.
De amint visszatér, nyugodtan kikérdezheted, hogy mit talált ott. Egy ilyen udvarias, szép hölgynek biztosan segít.
* Mivel úgy tűnik nem mennek a tavernába, ezért ülve marad. De még mindig elég érdekes a beszélgetés, nem tér vissza az olvasáshoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
3960. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-07 15:33:24
Üzenet elküldve: 2019-03-07 15:33:24
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Árvák//
//Han, Daji//
- Kisasszony... de hát... *Arenih az oltár körül sepreget, kezében azonnal megáll a seprű, mihelyst a lány kiáltását meghallja. Azonnal falnak támasztja, s öregesen bár, de határozottan és emelt fővel siet a lány elé. Könyökénél fogja meg, s ijedt tekintettel néz rá:*
- Mit történt? *Ahogy Han hirtelen elhadarja, először csak szemöldökét ráncolja, mint, aki nem ért az elhangzottakból semmit, igyekszik szavakat ismételni, talán, hogy jobban megértse.*
- Kastély? Elhagyatott? *Néz kérdőn és értetlenül.* De miről beszélsz, Hanloren? *Rázza meg a fejét, s lassan világosság nyúl elméjében, majd boldogan elmosolyodik.*
- Hogy valakik feljánlották saját házukat?! De hisz ez nagyszerű hír! Természetesen az egyház megadja az ígért támogatást, s azonnal nekiláthatunk, saját kezemmel megyek nektek segíteni. *Az atya is boldog, látszik rajta, hevesebben veszi a levegőt, s arcára a fény derűje ül.*
- Atyára? *Horgad le azonnal az öröm.* Jelenleg csak én lehetek, más nem, a templomot védeni kell, nem hagyhatjuk itt, miután az történt! *Hőköl hátra a pap, s némi meglepetés is kiül arcára.* Hiszen tudod, hogy papból csak egyetlen segítőm maradt és azok, akik a menetből csatlakoztak. Ennyi ember pedig nem elég. Eh! *Legyint.* De ez még ráér, hol van a tulajdonos, akivel beszéltél, s mikor, hisz olyan hamar visszaértél, nem olyan rég mentél el, bizonyára itt van valahol, hadd rázzam meg a kezét! *Árad szét ismét a boldog mosoly Arenih arcán, s kutatóan néz a tárva nyitva hagyott ajtó felé, ahonnan csak hirtelen Dajit látja feltűnni.*
- Barátom! *Kiált neki.* Szólj ennek a jó szerzetnek, hogy ne maradjon kint, látni akarom, s megáldani jótéteményéért, ez így van rendjén! *Mosolyog.* Aztán majd megbeszéljük a részleteket. *Legyint.* Innen az már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom toboroztál segítséget is magadnak, nem igaz leányom? *Kérdezi kedvesen.*
//Han, Daji//
- Kisasszony... de hát... *Arenih az oltár körül sepreget, kezében azonnal megáll a seprű, mihelyst a lány kiáltását meghallja. Azonnal falnak támasztja, s öregesen bár, de határozottan és emelt fővel siet a lány elé. Könyökénél fogja meg, s ijedt tekintettel néz rá:*
- Mit történt? *Ahogy Han hirtelen elhadarja, először csak szemöldökét ráncolja, mint, aki nem ért az elhangzottakból semmit, igyekszik szavakat ismételni, talán, hogy jobban megértse.*
- Kastély? Elhagyatott? *Néz kérdőn és értetlenül.* De miről beszélsz, Hanloren? *Rázza meg a fejét, s lassan világosság nyúl elméjében, majd boldogan elmosolyodik.*
- Hogy valakik feljánlották saját házukat?! De hisz ez nagyszerű hír! Természetesen az egyház megadja az ígért támogatást, s azonnal nekiláthatunk, saját kezemmel megyek nektek segíteni. *Az atya is boldog, látszik rajta, hevesebben veszi a levegőt, s arcára a fény derűje ül.*
- Atyára? *Horgad le azonnal az öröm.* Jelenleg csak én lehetek, más nem, a templomot védeni kell, nem hagyhatjuk itt, miután az történt! *Hőköl hátra a pap, s némi meglepetés is kiül arcára.* Hiszen tudod, hogy papból csak egyetlen segítőm maradt és azok, akik a menetből csatlakoztak. Ennyi ember pedig nem elég. Eh! *Legyint.* De ez még ráér, hol van a tulajdonos, akivel beszéltél, s mikor, hisz olyan hamar visszaértél, nem olyan rég mentél el, bizonyára itt van valahol, hadd rázzam meg a kezét! *Árad szét ismét a boldog mosoly Arenih arcán, s kutatóan néz a tárva nyitva hagyott ajtó felé, ahonnan csak hirtelen Dajit látja feltűnni.*
- Barátom! *Kiált neki.* Szólj ennek a jó szerzetnek, hogy ne maradjon kint, látni akarom, s megáldani jótéteményéért, ez így van rendjén! *Mosolyog.* Aztán majd megbeszéljük a részleteket. *Legyint.* Innen az már csak egy karnyújtásnyira van. Gondolom toboroztál segítséget is magadnak, nem igaz leányom? *Kérdezi kedvesen.*
3959. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-07 10:01:58
Üzenet elküldve: 2019-03-07 10:01:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Árvák//
*Visszaúton azért végigveszi fejben, mi is történt a mai napon. Találkozását Hannal, a határozottságát és a tisztaságát. A szándékát és a találkozást az atyával. A kétezer aranyat, amit felajánlott és a tízezret, ami még kellhet. A Sfarimmal történt beszélgetést, a szándékot a részéről és ezt az Arenihalt, aki szintén áldozna rájuk. Gondolataiba merülve úgy sétál át a városon, hogy szinte észre sem veszi.
Belül picit izgatott, hisz ha minden igaz jó hírt visz Hannak, ha nem is azonnali a siker, de mindenki, aki hozzá akar tenni az előreviszi az ügyet. Aztán ha a Fény Úrnője tud és akar többet és gyorsabban adni, akkor majd megteszi. Aki nem tud felrepülni a csúcsra, annak bizony föl kell mászni, ha élvezni akarja a kilátást.
A templomba érve tekintetével Hant keresi, hogy elmondja neki a híreket. *
*Visszaúton azért végigveszi fejben, mi is történt a mai napon. Találkozását Hannal, a határozottságát és a tisztaságát. A szándékát és a találkozást az atyával. A kétezer aranyat, amit felajánlott és a tízezret, ami még kellhet. A Sfarimmal történt beszélgetést, a szándékot a részéről és ezt az Arenihalt, aki szintén áldozna rájuk. Gondolataiba merülve úgy sétál át a városon, hogy szinte észre sem veszi.
Belül picit izgatott, hisz ha minden igaz jó hírt visz Hannak, ha nem is azonnali a siker, de mindenki, aki hozzá akar tenni az előreviszi az ügyet. Aztán ha a Fény Úrnője tud és akar többet és gyorsabban adni, akkor majd megteszi. Aki nem tud felrepülni a csúcsra, annak bizony föl kell mászni, ha élvezni akarja a kilátást.
A templomba érve tekintetével Hant keresi, hogy elmondja neki a híreket. *
3958. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 23:15:48
Üzenet elküldve: 2019-03-06 23:15:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Cerlyna Niphryl//
* Ahogy Erri elröppen a lány válláról, és újra a karján pihen, Rhamaz is megnyugszik kissé. Így már tudja, hogy nem fog újra lecsapni a madárra, ami közelebbről megnézve látja, hogy egy galambféle. *
- Errinek hívják igen. * Bólint Rhamaz, ezúttal már halkan beszélve. Nem a lányt nézi, hanem a kezében tartott fehér tollcsomót, ami láthatóan zaklatott. *
- Szabad? * Kérdezi szomorú arckifejezéssel, és ha a lány nem kapja el a kezét, akkor odalép, és a galambbal egy szemmagasságba ereszkedik. *
- Semmi baj. * Súgja neki, arcán halovány mosoly jelenik meg. * Nincs semmi baj, rendben? * Kérdezi gyengéden, mire az állat ténylegesen megnyugszik. Ekkor emelkedik vissza, és lép hátrébb Lynától. Ismét szomorkás a kifejezése, mintha elveszített volna valami nagyon fontosat. *
- Már évek óta együtt vagyunk Errivel, sok dologban hallgat rám, más dolgokban én hallgatok őrá. Ő a legjobb barátom. * Magyarázza, semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy valakinek egy állat a legjobb barátja. Az állatok hűségesek, és nem bántanak. Merőben mások, mint az emberek. Mindenben jobbak. *
- Ahogy mondtam máskor nem szokott ilyen vad lenni, nem tudom, hogy miért támadta meg az állatodat. Sebesültekre nem szokott vadászni, és normál esetben a te jelenléted is elég kellett volna legyen, hogy más prédát nézzen ki magának * csóválja a fejét Rhamaz elgondolkodva * de az is lehet, hogy csak produkálni akarta magát. Szereti, ha foglalkoznak vele, és most a városban én is zavartabb voltam, nem beszéltem hozzá annyit. Ez volt a bosszúd, Erri?
* Teszi fel a kérdést a madárnak számonkérő hanghordozással, és kissé rosszallóan összehúzva a szemöldökét. *
- Tudnálak valamivel kárpótolni? * Néz a lányra ismét hirtelen, ahogy zsebeiben kutakodik. * Nincs sok aranyam, de ezeket a szegénynegyedben szereztem Ha gondolod, a tiéd lehet. * Vesz elő néhány üvegcsét. * Nem is értem, hogyan kerültek hozzám. Annyira zaklatott voltam.
* Ahogy Erri elröppen a lány válláról, és újra a karján pihen, Rhamaz is megnyugszik kissé. Így már tudja, hogy nem fog újra lecsapni a madárra, ami közelebbről megnézve látja, hogy egy galambféle. *
- Errinek hívják igen. * Bólint Rhamaz, ezúttal már halkan beszélve. Nem a lányt nézi, hanem a kezében tartott fehér tollcsomót, ami láthatóan zaklatott. *
- Szabad? * Kérdezi szomorú arckifejezéssel, és ha a lány nem kapja el a kezét, akkor odalép, és a galambbal egy szemmagasságba ereszkedik. *
- Semmi baj. * Súgja neki, arcán halovány mosoly jelenik meg. * Nincs semmi baj, rendben? * Kérdezi gyengéden, mire az állat ténylegesen megnyugszik. Ekkor emelkedik vissza, és lép hátrébb Lynától. Ismét szomorkás a kifejezése, mintha elveszített volna valami nagyon fontosat. *
- Már évek óta együtt vagyunk Errivel, sok dologban hallgat rám, más dolgokban én hallgatok őrá. Ő a legjobb barátom. * Magyarázza, semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy valakinek egy állat a legjobb barátja. Az állatok hűségesek, és nem bántanak. Merőben mások, mint az emberek. Mindenben jobbak. *
- Ahogy mondtam máskor nem szokott ilyen vad lenni, nem tudom, hogy miért támadta meg az állatodat. Sebesültekre nem szokott vadászni, és normál esetben a te jelenléted is elég kellett volna legyen, hogy más prédát nézzen ki magának * csóválja a fejét Rhamaz elgondolkodva * de az is lehet, hogy csak produkálni akarta magát. Szereti, ha foglalkoznak vele, és most a városban én is zavartabb voltam, nem beszéltem hozzá annyit. Ez volt a bosszúd, Erri?
* Teszi fel a kérdést a madárnak számonkérő hanghordozással, és kissé rosszallóan összehúzva a szemöldökét. *
- Tudnálak valamivel kárpótolni? * Néz a lányra ismét hirtelen, ahogy zsebeiben kutakodik. * Nincs sok aranyam, de ezeket a szegénynegyedben szereztem Ha gondolod, a tiéd lehet. * Vesz elő néhány üvegcsét. * Nem is értem, hogyan kerültek hozzám. Annyira zaklatott voltam.
3957. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:43:58
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:43:58
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rhamaz Alexianthra//
*Cerlyna úgy véli elég időt eltöltött már elmélkedve, amikor végre elhagyja a Templomot.*
- Ügyes kis galambocska vagy. Nagyon szépen, illedelmesen viselkedtél.
*Suttogja neki és simogatja a madárka nyakának hátsó részét. Úgy tűnik az állat is kezdi elég jól megszokni jelenlétét, mert már nem ficánkol annyit, vagy próbálja megcsípni. Sőt, talán még meleg kézfejeibe is mintha szívesebben ülne bele. Ezen töpreng, amikor egy kiáltásra figyel fel, még a szavakat nem tudva értelmezni. Ekkor tűnik fel látóhatárán egy sebesen közeledő valami, egyelőre ezt sem ismeri fel, csak megijed. Annyira, hogy még fel is sikkant.
Szemeit nagyon összeszorítva húzza magát össze egy pillanatig, de kellemetlen súlyt érez a válla tájékán, amitől újra kirázza a hideg. Első gondolata valami gusztustalan nagy bogár. Ahogy oldalra néz látja a ragadozómadár galambocskájára szegeződő tekintetét, míg sajátja szinte halálra rémülten néz az állatra, majd annak gazdájára. Megkönnyebbül, mikor a súly leröppen a válláról, ekkor emeli kicsit feljebb, arcához közelebb saját galambocskáját.*
- Semmi baj, semmi baj, sshh.
*Csitítgatja kedvesen. Simogatni még nem meri, mert az állat szabadulni akar kezei közül és fél, hogy leejti, amitől talán nagyobb baja lehet.*
- Semmi baj.
*Mondja ezúttal felemás szemeit a fiúra emelve és egy szelíd mosolyt is magára öltve, hogy amaz láthassa ténylegesen nem haragszik.*
- Csoda, hogy hallgat rád. Sokáig tartott? Erri a neve, jól hallottam?
*Érdeklődik, miközben látszik, hogy fokozatosan lenyugszik. Galambocskája szapora légzése is csillapodni látszik.*
*Cerlyna úgy véli elég időt eltöltött már elmélkedve, amikor végre elhagyja a Templomot.*
- Ügyes kis galambocska vagy. Nagyon szépen, illedelmesen viselkedtél.
*Suttogja neki és simogatja a madárka nyakának hátsó részét. Úgy tűnik az állat is kezdi elég jól megszokni jelenlétét, mert már nem ficánkol annyit, vagy próbálja megcsípni. Sőt, talán még meleg kézfejeibe is mintha szívesebben ülne bele. Ezen töpreng, amikor egy kiáltásra figyel fel, még a szavakat nem tudva értelmezni. Ekkor tűnik fel látóhatárán egy sebesen közeledő valami, egyelőre ezt sem ismeri fel, csak megijed. Annyira, hogy még fel is sikkant.
Szemeit nagyon összeszorítva húzza magát össze egy pillanatig, de kellemetlen súlyt érez a válla tájékán, amitől újra kirázza a hideg. Első gondolata valami gusztustalan nagy bogár. Ahogy oldalra néz látja a ragadozómadár galambocskájára szegeződő tekintetét, míg sajátja szinte halálra rémülten néz az állatra, majd annak gazdájára. Megkönnyebbül, mikor a súly leröppen a válláról, ekkor emeli kicsit feljebb, arcához közelebb saját galambocskáját.*
- Semmi baj, semmi baj, sshh.
*Csitítgatja kedvesen. Simogatni még nem meri, mert az állat szabadulni akar kezei közül és fél, hogy leejti, amitől talán nagyobb baja lehet.*
- Semmi baj.
*Mondja ezúttal felemás szemeit a fiúra emelve és egy szelíd mosolyt is magára öltve, hogy amaz láthassa ténylegesen nem haragszik.*
- Csoda, hogy hallgat rád. Sokáig tartott? Erri a neve, jól hallottam?
*Érdeklődik, miközben látszik, hogy fokozatosan lenyugszik. Galambocskája szapora légzése is csillapodni látszik.*
3956. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:25:55
Üzenet elküldve: 2019-03-06 22:25:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A fiúnak nincs könnyű dolga, még úgy se, hogy fajtársaihoz képest magasra nőtt, mert a legtöbben így is fölé tornyosulnak. Ez megnehezíti a dolgát, hogy a sólymot kövesse az égen, de azért sikerül neki. Még úgy is, hogy többször belefut másokba, és löki meg őket, de persze legtöbbször Rhamaz az, aki lepattan másokról. Szerencsére a gyerekes arca és magassága miatt a legtöbben tényleg annak nézik, és csak rosszallóan csóválják a fejüket, vagy legrosszabb esetben néhány szitokszóval küldik el melegebb éghajlatra. ~ Szegény megboldogult édesanyám, örülök, hogy nem hallod ezeket a neked címzett szavakat. ~ Ahogy így szalad, hirtelen a templom mellett találja magát, de nincs ideje a tájat figyelni, mert a sólyom zuhanásba csap át. Úgy tűnik, hogy kifigyelte magának az elejtendő vadat, csak egy probléma van vele - hogy azt már más is kinézte magának, és most apró kis kezeiben tartja. *
- ERRI, NEM SZABAD! * Engedi ki hangját Rhamaz, aki ritkán kiabál. Talán már négy tavasz is eljött azóta, hogy utoljára ilyet csinált, de most nagyon megijed. Szerencsére a madár meghallja, és az utolsó pillanatban kitárja a szárnyait, lassítva magát, és végül a szerencsétlen lány vállán landol, onnan figyelve a galambot, és a fiút, aki már szalad feléjük. *
- Ne haragudj! Nem szokott ilyet csinálni, biztos nagyon felzaklatta őt a város. * Szabadkozik a tündér, amikor már elég közel ér. * Erri, gyere ide! * Tartja ki a karját maga mellett, hogy az állat visszaszálljon hozzá. *
- ERRI, NEM SZABAD! * Engedi ki hangját Rhamaz, aki ritkán kiabál. Talán már négy tavasz is eljött azóta, hogy utoljára ilyet csinált, de most nagyon megijed. Szerencsére a madár meghallja, és az utolsó pillanatban kitárja a szárnyait, lassítva magát, és végül a szerencsétlen lány vállán landol, onnan figyelve a galambot, és a fiút, aki már szalad feléjük. *
- Ne haragudj! Nem szokott ilyet csinálni, biztos nagyon felzaklatta őt a város. * Szabadkozik a tündér, amikor már elég közel ér. * Erri, gyere ide! * Tartja ki a karját maga mellett, hogy az állat visszaszálljon hozzá. *
3955. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 21:31:28
Üzenet elküldve: 2019-03-06 21:31:28
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Úgy érzi amit lehetett ő megtett Yahartaelért. Sebeit lemosta, alkoholt is öntött rá és borogatta is annak reményében, hogy a láza ne szökjön fel. Már csak egy dolog maradt hátra, hogy megkeresse a jóságos Eeyrt és oltalmát kérje. Felmerül benne, hogy lehet vennie kellene gyógynövényeket, de annyira nem ismeri őket, illetve olvasott róluk, de elfelejtette. Aztán lehet elmegy a könyvtárba is és ha úgy látja szükségesnek majd, akkor azokat is beszerzi. Ezeken töpreng, mikor megközelíti az épületet, ami mit sem vesztett a fényéből, legalábbis Cerlyna szemében. Amint beér, még gondolatai is elcsendesednek és csak egy dologra fókuszál, mégpedig a sérült elfre.
Leül és szemeit lezárva elkezdi lassan magában megfogalmazni kéréseit.
~ Ó hatalmas Eeyr! Könyörgöm hozzád, hogy oltalmazó tekinteted vesd kérlek Yahartael felé, akivel olyan csúnya módon elbántak. Kérlek téged, hogy adj neki erőt és hitet, ami segítheti a gyógyulásában. ~
Még elmélyülve marad egy kicsit, azután szemeit kinyitja és érdeklődve csodálgatja a templom részleteit. Nem kevésszer járt már itt, de mindig képes ugyanúgy megnyugtatólag hatni rá és nem kevésbé nyűgözi le most sem, mint mondjuk első alkalommal. Mivel nem siet, ezért megpihenget egy picit, közben már felmelegedett sérült galambocskáját simogatja nagyon óvatosan.*
Leül és szemeit lezárva elkezdi lassan magában megfogalmazni kéréseit.
~ Ó hatalmas Eeyr! Könyörgöm hozzád, hogy oltalmazó tekinteted vesd kérlek Yahartael felé, akivel olyan csúnya módon elbántak. Kérlek téged, hogy adj neki erőt és hitet, ami segítheti a gyógyulásában. ~
Még elmélyülve marad egy kicsit, azután szemeit kinyitja és érdeklődve csodálgatja a templom részleteit. Nem kevésszer járt már itt, de mindig képes ugyanúgy megnyugtatólag hatni rá és nem kevésbé nyűgözi le most sem, mint mondjuk első alkalommal. Mivel nem siet, ezért megpihenget egy picit, közben már felmelegedett sérült galambocskáját simogatja nagyon óvatosan.*
3954. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:46:20
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:46:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
-Atyám!
*Ront be a Templom ajtaján hevesen és siet végig a padok között. Arcán ezúttal nincs mosoly, csak mérhetetlen elszántság.*
-Atyám!
*Ismétli meg hangosabban, és ha megtalálta Areniht, vagy ha ő nincs akkor bárki mást, akin szerzetesi ruha van és megáll előtte. Egész kipirult, nem foglalkozik most sem az arcába lógó hajtincsekkel, sem a kabáttal, amiből csak félig sikerült kibújnia. Hullámzó mellkassal, izgatottan néz fel az atyára és boldogan elmosolyodik, mielőtt rákezdene.*
-Egy ház. Nem is ház az, kastély! Fenn.
*Int sután maga mögé, igyekezvén összeszedve a gondolatait.*
-Elhagyatott. Teljesen! Sok gyerek elfér, talán száz is. Nem, kétszáz! Tudom, ez nem mindenki, de a legkisebbek és akik a legjobban sanyagornak.
*Csillapodik le kissé körbekémlelve a teremben, majd kifújja magát.*
-Nincs szükség arra a rengeteg aranyra, csupán ezt a házat kell rendbe hoznunk... Viselem a következményét, bármi is az, ha visszatérne az, akié a kúria.
*Néz kérlelve a csuhásra, miközben kispöri homlokából rakoncátlankodó haját.*
-Ezek a gyerekek nem várhatnak. Hadd gyűjtsem össze őket a Szegénynegyedben! Rendbe kell szednünk a házat... És talán néhány atyára is szükség van, kik segítenek ott fenn.
*Kezét tördelve forog, szemmel láthatóan azt sem tudja, mihez kapjon.* ~Bárcsak itt lenne Daji!~
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 20:49:38
-Atyám!
*Ront be a Templom ajtaján hevesen és siet végig a padok között. Arcán ezúttal nincs mosoly, csak mérhetetlen elszántság.*
-Atyám!
*Ismétli meg hangosabban, és ha megtalálta Areniht, vagy ha ő nincs akkor bárki mást, akin szerzetesi ruha van és megáll előtte. Egész kipirult, nem foglalkozik most sem az arcába lógó hajtincsekkel, sem a kabáttal, amiből csak félig sikerült kibújnia. Hullámzó mellkassal, izgatottan néz fel az atyára és boldogan elmosolyodik, mielőtt rákezdene.*
-Egy ház. Nem is ház az, kastély! Fenn.
*Int sután maga mögé, igyekezvén összeszedve a gondolatait.*
-Elhagyatott. Teljesen! Sok gyerek elfér, talán száz is. Nem, kétszáz! Tudom, ez nem mindenki, de a legkisebbek és akik a legjobban sanyagornak.
*Csillapodik le kissé körbekémlelve a teremben, majd kifújja magát.*
-Nincs szükség arra a rengeteg aranyra, csupán ezt a házat kell rendbe hoznunk... Viselem a következményét, bármi is az, ha visszatérne az, akié a kúria.
*Néz kérlelve a csuhásra, miközben kispöri homlokából rakoncátlankodó haját.*
-Ezek a gyerekek nem várhatnak. Hadd gyűjtsem össze őket a Szegénynegyedben! Rendbe kell szednünk a házat... És talán néhány atyára is szükség van, kik segítenek ott fenn.
*Kezét tördelve forog, szemmel láthatóan azt sem tudja, mihez kapjon.* ~Bárcsak itt lenne Daji!~
A hozzászólás írója (Hanloren Duunelar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.06 20:49:38
3953. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:17:38
Üzenet elküldve: 2019-03-06 20:17:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Mennyit aludhatott? Egy fertályórát vagy tán fél napot? Fogalma sincs. Sóhajtva néz körbe, de olyannyira feszültnek érzi magát így ébredés után, hogy gyermekek látványa ide vagy oda, nem bír megülni a padon sokáig. A templom ablakain erősen szűrődik be a fény, talán delelőjét tölti épp a nap odakinn.
Hamar felpattan, és sietve a kijárat felé veszi az irányt. Nem bír itt ülni tétlen és várni.*
~Daji!~ *Miért is küldte el a fiút, mikor szüksége van rá! Járnia kell egyet. Egy jó nagyot. Fogalma sincs, hű segítőjével mikor váltak el, azonban bízik benne, hogy a fiú megvárja majd, ha esetleg előtte térne vissza.
Hátrasimítja kissé kócos haját, magára ölti a kabátot és kilép a templomból. Elszánta magát a cselekvésre, az Úrnő Fénye tán úgy lobog lelkében, mint még soha. Bolond lesz nincstelen tanácsosokra és hosszú, kilátástalan építkezésekre várni. Cselekedni kell.*
*Mennyit aludhatott? Egy fertályórát vagy tán fél napot? Fogalma sincs. Sóhajtva néz körbe, de olyannyira feszültnek érzi magát így ébredés után, hogy gyermekek látványa ide vagy oda, nem bír megülni a padon sokáig. A templom ablakain erősen szűrődik be a fény, talán delelőjét tölti épp a nap odakinn.
Hamar felpattan, és sietve a kijárat felé veszi az irányt. Nem bír itt ülni tétlen és várni.*
~Daji!~ *Miért is küldte el a fiút, mikor szüksége van rá! Járnia kell egyet. Egy jó nagyot. Fogalma sincs, hű segítőjével mikor váltak el, azonban bízik benne, hogy a fiú megvárja majd, ha esetleg előtte térne vissza.
Hátrasimítja kissé kócos haját, magára ölti a kabátot és kilép a templomból. Elszánta magát a cselekvésre, az Úrnő Fénye tán úgy lobog lelkében, mint még soha. Bolond lesz nincstelen tanácsosokra és hosszú, kilátástalan építkezésekre várni. Cselekedni kell.*
3952. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:46:54
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:46:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* Úgy tűnik, hogy elérkezett a búcsú ideje. Meghajtja a fejét az elf előtt.*
-Mindenféle képen szólok majd az érdeketekben. Ez egy nagyon jó ügy. És téged is óvjanak!
* A lépcsőn fölfelé sétálva elgondolkodik a hallottakon.*
~ Ezek szerint a fény az új divat, amit követni kell. Jó tudni. Majd be kellene szereznem sok gyertyát, hogy árulhassam.
De most jövök rá, hogy ki sem kérdeztem az öcsémet, hogy mik lehetnek kelendőek a Kikötőben! Pont ilyenkor kell elzavarni a város kovácsát az ostobáknak. Ott biztos fellendülne az áldozókés üzletág.
De az igazat megvallva nem sok kedvem van oda menni. Bármennyire is dicsérik a katonás rendet, még a végén valamelyik helyi kegytárgyárus fejébe veszi, hogy elvágja a torkomat...~
* Megáll a padsorok között és az oltár felé fordul. Pár percig ismét mereng.*
~ Sokkal több haszon lesz egy halom mécses eladásából, mint pár tőrből. A fény fenntartása sokkal költségesebb, ha a híveket ráveszik világítótestek beszerzésére, akkor az folyamatos bevétel.
Ez a város nem is olyan rossz, mint ahogy azt Hanloren látja. Nagyon kegyes azokhoz, akik tudják, miből csináljanak maguknak pénzt.~
* Még mielőtt a papnő befejezné a könyvet, a sötételf elhagyja a helyet.*
3951. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-05 20:42:29
Üzenet elküldve: 2019-03-05 20:42:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
*Ő is felemelkedik az asztaltól, mikor a mélységi lány távozni készül.*
-Megcsináljuk az árvaházat, kerül amibe kerül. De azért...
*Söpör félre néhány homlokába garázdálkodó szőke tincset.*
-Azért ha a Vashegyen jársz... Megemlíthetnéd a barátaidnak a dolgot.
*Mosolyodik el búcsúzóul.*
-Tiro i Ithil i vâd lín. A csillagok óvjanak utadon.
*Hajt fejet kissé, majd a gyertyát kezébe véve visszasétál az asztalhoz, hogy folytassa a munkát ott, ahol abbahagyta. Leül a székre, megmártja a pennát az apró kis tintásüvegcsében és folytatja a másolást. Ezt még végigcsinálja, mielőtt távozik a templomból. Mert útra kell kelnie. Oly nehéz a lelke, mint még soha, pihenésre van szüksége.
Miután Kámorf mögött becsukódik az ajtó, felsóhajt, behajtja a könyvet és kezébe temeti az arcát. Jó néhány percig ül így, mielőtt maga is elhagyná a könyvtárat.*
//Kámorf//
*Ő is felemelkedik az asztaltól, mikor a mélységi lány távozni készül.*
-Megcsináljuk az árvaházat, kerül amibe kerül. De azért...
*Söpör félre néhány homlokába garázdálkodó szőke tincset.*
-Azért ha a Vashegyen jársz... Megemlíthetnéd a barátaidnak a dolgot.
*Mosolyodik el búcsúzóul.*
-Tiro i Ithil i vâd lín. A csillagok óvjanak utadon.
*Hajt fejet kissé, majd a gyertyát kezébe véve visszasétál az asztalhoz, hogy folytassa a munkát ott, ahol abbahagyta. Leül a székre, megmártja a pennát az apró kis tintásüvegcsében és folytatja a másolást. Ezt még végigcsinálja, mielőtt távozik a templomból. Mert útra kell kelnie. Oly nehéz a lelke, mint még soha, pihenésre van szüksége.
Miután Kámorf mögött becsukódik az ajtó, felsóhajt, behajtja a könyvet és kezébe temeti az arcát. Jó néhány percig ül így, mielőtt maga is elhagyná a könyvtárat.*
3950. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-05 05:11:43
Üzenet elküldve: 2019-03-05 05:11:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* A vallások megbékélésének ötlete nem nagyon nyeri el a fény papnőjének a tetszését és ez szavai és tapasztalatai szerint inkább a két vallás összeférhetetlensége miatt van, mint sem elfogultságból fakadna. Nem is firtatja tovább a témát a kereskedőasszony.*
-A város tanácsa mindig híres volt arról, hogy a hétköznapi gondokat sem tudta megoldani. Bárkik is ültek épp a döntéshozói székben. Már a lázadás kezdetén kijelentették, hogy nincs kapacitásuk a holttestek elszállítására, a baj bekövetkezett annak ellenére is, hogy fivérem maga is az önkéntesek között volt. Ha az egészségügyi dolgokban is képtelenek lépni, akkor hogy remélhetnénk azt, hogy az árvákat gondozásba veszik?
Egyet értek, jobban teszitek, ha a hivatalok helyett a polgárok felé fordultok és az ő nagylelkűségükben bíztok. Bár a gazdagokat elüldözték, megölték vagy csak földönfutóvá tették a lázadás alatt. Vajon van még a rejtegetett kincseikből valami nekik, hogy nagylelkű adományt adjanak most bármilyen célra?
* Úgy tűnik, hogy a csendes iszogatás lassan véget ér. A Hifeti leány is feláll az asztaltól és a könyvet a kezébe veszi.*
-Egyelőre nem igazán tudom. Követem a boldogulásom útját.
* Elindul a polcok között, hogy helyére rakja olvasmányát. Visszatérve pedig kedves arccal néz Han nővér szemeibe.*
-Örültem, hogy egy ilyen hírességgel megismerkedhettem. És sok sikert az árvaházhoz! Biztosra veszem, hogy találni fogtok jóakarókat.
3949. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:50:51
Üzenet elküldve: 2019-03-04 20:50:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
-Úgy hiszem, Arthenior több fegyveressel rendelkezett, mint a barbárok ura, mikor kitört a forrongás. Szelet vetettek és vihart arattak. Remélem ott nem esnek bele majd ugyanebbe a hibába.
*Emelkedik újfent a finoman ívelt szemöldök, mint mindig, amikor úgy érzi, igaza van.*
-Be sem tudtunk lépni a templomba sértetlen, míg a sötétség birtokolta az oltárt. Az, hogy a sötétség és a fény oltára egy templomban álljanak... Elképzelhetetlen.
*Dől hátra a széken, könyökével támaszkodva elgondolkodva emelve ajkai elé mutatóujját.*
-Szíves örömest mondok áldást a templomotokban, amennyiben az a Fényt szolgálja.
*Mosolyodik el, miközben előrenyúl, hogy elrakhassa az üres vizesüveget az asztalról.*
-Ó, még bele sem kezdtünk az árvaház tervezésébe. Éppen csak túl vagyunk azon, hogy a templomunk visszaszereztük. De ennek kell lennie a következő lépésnek. Hogy miből és hol, azt majd eldönti az idő. A szívem azt súgja, Artheniorra aligha számíthatunk, de az Úrnő segíteni fog nekünk, ebben biztos vagyok. Egy árvaház nem megtérülő befektetés egy halandónak, de a Fénynek az. Nehéz lesz találni valakit, ki beáll ügyünk mögé.
*Sóhajt nagyot, majd felpillant Kámorfra.*
-Merre visz majd innen az utad?
//Kámorf//
-Úgy hiszem, Arthenior több fegyveressel rendelkezett, mint a barbárok ura, mikor kitört a forrongás. Szelet vetettek és vihart arattak. Remélem ott nem esnek bele majd ugyanebbe a hibába.
*Emelkedik újfent a finoman ívelt szemöldök, mint mindig, amikor úgy érzi, igaza van.*
-Be sem tudtunk lépni a templomba sértetlen, míg a sötétség birtokolta az oltárt. Az, hogy a sötétség és a fény oltára egy templomban álljanak... Elképzelhetetlen.
*Dől hátra a széken, könyökével támaszkodva elgondolkodva emelve ajkai elé mutatóujját.*
-Szíves örömest mondok áldást a templomotokban, amennyiben az a Fényt szolgálja.
*Mosolyodik el, miközben előrenyúl, hogy elrakhassa az üres vizesüveget az asztalról.*
-Ó, még bele sem kezdtünk az árvaház tervezésébe. Éppen csak túl vagyunk azon, hogy a templomunk visszaszereztük. De ennek kell lennie a következő lépésnek. Hogy miből és hol, azt majd eldönti az idő. A szívem azt súgja, Artheniorra aligha számíthatunk, de az Úrnő segíteni fog nekünk, ebben biztos vagyok. Egy árvaház nem megtérülő befektetés egy halandónak, de a Fénynek az. Nehéz lesz találni valakit, ki beáll ügyünk mögé.
*Sóhajt nagyot, majd felpillant Kámorfra.*
-Merre visz majd innen az utad?
3948. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-03 16:50:51
Üzenet elküldve: 2019-03-03 16:50:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* Úgy tűnik, hogy a fény papnője hajthatatlan. És valljuk be őszintén, istenébe vetett hitt mellett valami más is állhat a rendíthetetlen meggyőződése mögött. Hiszen egy fényoltár hatókörében még csak sötét varázslatot sem lehet létrehozni, nem hogy oltárat szentelni a vér istenének és fenntartani azt.*
-Artheniorban csak azért történt minden szörnyűség, mert a lázadó csőcselék felrobbantotta a barakkot és a törvényes rendre vigyázó katonákat meglincselték. Ha nem bukik el a városőrség, elképzelhetetlen lenne, hogy megtámadjanak egy temetést.
A barbárok viszont számos fegyveressel rendelkeznek. Nem hiszem, hogy olyan bajba kerülnének. Viszont a vallások közötti párbeszédet valahogy meg kell nyitnunk, különben akármennyi csata győzelmét ajándékozná neked a Hetedik, csak további vérontást szülne.
Nagyon szurkolok neked, hogy sikerrel járjon az utad. Talán te leszel az első fény papnő, aki igét hirdet az általam megálmodott templomban. Még ha most viszolyogsz is a gondolattól, hogy utánad jöhet bárki, valamelyik más istenség nevében. Talán épp egy boszorkány a nők ősi misztériumainak feltárására. Vagy mondjuk egy vérpap.
De amíg minden oldal kisajátítani akarja csak a szent helyeket és fegyverrel távol tartani onnan más egyházak híveit, addig nem lesz béke.
* Megissza a maradék vizet és már azon gondolkodna, hogy épp eleget tanult mára, ideje menni, mikor egy újdonságra viszi át a nővér a beszélgetést.*
-Árvaház? Ez nagyszerűen hangzik. Annak idején az öcsémmel mi is elvesztettük a szüleinket igen hamar és csak egymásra számíthattunk. Nagyszerű dolog lenne, ha felépülne és oda tudnának menni segítséget kérni azok, akiknek már nem maradt semmijük. Sikerült már ebben valamit előrehaladni?
3947. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:17:59
Üzenet elküldve: 2019-03-03 15:17:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Árvák//
*Alig néhány órája hagyták csak maguk mögött a Templomot, most még is újra itt van. Az idegesség, mi a fogadóban a lelkében honolt, szép lassan párologni látszik, erre pedig ráerősít a gyermekek zsivaja a csarnokban.*
-Hé!
*Szól egy épp előtte elszaladó kislány után, majd sugárzó mosoly kíséretében letérdel hozzá.*
-Ezt elejtetted.
*Kotor elő zsebéből zsebéből 2 aranyat, majd a kislány Mesélő (Nyíl) felé nyújtja.
.*
-De... Ó!
*Néz rá a kislány csodálkozva, de csak hamar leesik neki a tantusz és boldog, hálás arccal nyúl az aranytallérokért.
Végigsimít a kisleány haján, majd széles mosollyal nézi, ahogy a többi gyerkőc után lohol.
Felegyenesedik és körbenéz a teremben. Szemével Arenih után kutat, de titkon reméli, hogy meglát egy amolyan jól öltözött idegent, akire illene az artheniori tanácsos jelző. Tekintete elidőzik egy pillanatra az oltáron. Oly erős mágiával védte meg, mire nem hitte, hogy valaha képes lesz. Feketemágus legyen a talpán, aki képes megtörni.
Végül kabátját maga mellé téve leül egy padra, behunyja szemét és kezeit imára kulcsolja. Hosszan ül ott, fejében a megannyi, cikázó gondolattal, mígnem úgy, ahogy van, ültében szenderül álomra.*
*Alig néhány órája hagyták csak maguk mögött a Templomot, most még is újra itt van. Az idegesség, mi a fogadóban a lelkében honolt, szép lassan párologni látszik, erre pedig ráerősít a gyermekek zsivaja a csarnokban.*
-Hé!
*Szól egy épp előtte elszaladó kislány után, majd sugárzó mosoly kíséretében letérdel hozzá.*
-Ezt elejtetted.
*Kotor elő zsebéből zsebéből 2 aranyat, majd a kislány Mesélő (Nyíl) felé nyújtja.
.*-De... Ó!
*Néz rá a kislány csodálkozva, de csak hamar leesik neki a tantusz és boldog, hálás arccal nyúl az aranytallérokért.
Végigsimít a kisleány haján, majd széles mosollyal nézi, ahogy a többi gyerkőc után lohol.
Felegyenesedik és körbenéz a teremben. Szemével Arenih után kutat, de titkon reméli, hogy meglát egy amolyan jól öltözött idegent, akire illene az artheniori tanácsos jelző. Tekintete elidőzik egy pillanatra az oltáron. Oly erős mágiával védte meg, mire nem hitte, hogy valaha képes lesz. Feketemágus legyen a talpán, aki képes megtörni.
Végül kabátját maga mellé téve leül egy padra, behunyja szemét és kezeit imára kulcsolja. Hosszan ül ott, fejében a megannyi, cikázó gondolattal, mígnem úgy, ahogy van, ültében szenderül álomra.*
3946. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:56:42
Üzenet elküldve: 2019-03-03 14:56:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
-A Fény nem költözik oly Templomba, amelyben a sötétség honol és ez fordítva is igaz.
*Rázza meg a fejét.*
-Sokat tudsz és még is keveset. Amon Ruadh népe pedig inkább porig rombolja a templomot, minthogy megtűrje a fekete istent, ki nem is oly rég rémségek hadát szabadította rájuk.
*Dől hátra a széken, mutatóujjával törölve le ajkáról a vízcseppet merengve.*
-A Vashegy ura pedig bolond lesz lepaktálni a fekete istennel. Legalábbis remélem... Neked sem kellene. Ott is megismétlődhet, ami itt történt. A sötétség a közös ellenségünk, követői pedig tépázott lelkek. Őrült, ki e urat támogatja, tudod Te is. Ezek észérvek, nem pedig egy vakbuzgó nővér szavai, mit nem lehet megfogadni.
*Vet egy pillantást a sötételfre, majd némi hallgatás után folytatja.*
-Ami azt illeti, két nap múlva indulok Amon Ruadh vidékére. Ideje valakinek törődnie is ezekkel az emberekkel.
~És ki más lenne erre alkalmasabb, mint Eeyr maga?~
*Nagyot sóhajt, majd kissé feljebb húzza vállán a fehér ruhát. A kandallók nem lobognak éjjelente, a templom pedig szép lassan kihűl ilyenkor.*
-Remélem megfontolod azért, amit mondtam. Hisz hallottál a mészárlásról itt, mit a sötétség számlájára írhatunk. Engem is majdnem elpusztított és nem rajtam múlt, hogy nem így lett. Bár én gyenge vagyok. A gyógyításhoz értek, nem pedig a küzdelemhez.
*Mosolyodik el keserűen, majd felpillant.*
-Artheniort kell rendbe szednünk, e város sínylette meg leginkább az elmúlt időket. Rengeteg ember maradt fedél nélkül, még több gyermek szülők nélkül. Árvaház kell, de ugyan ki áldozna rá most?
//Kámorf//
-A Fény nem költözik oly Templomba, amelyben a sötétség honol és ez fordítva is igaz.
*Rázza meg a fejét.*
-Sokat tudsz és még is keveset. Amon Ruadh népe pedig inkább porig rombolja a templomot, minthogy megtűrje a fekete istent, ki nem is oly rég rémségek hadát szabadította rájuk.
*Dől hátra a széken, mutatóujjával törölve le ajkáról a vízcseppet merengve.*
-A Vashegy ura pedig bolond lesz lepaktálni a fekete istennel. Legalábbis remélem... Neked sem kellene. Ott is megismétlődhet, ami itt történt. A sötétség a közös ellenségünk, követői pedig tépázott lelkek. Őrült, ki e urat támogatja, tudod Te is. Ezek észérvek, nem pedig egy vakbuzgó nővér szavai, mit nem lehet megfogadni.
*Vet egy pillantást a sötételfre, majd némi hallgatás után folytatja.*
-Ami azt illeti, két nap múlva indulok Amon Ruadh vidékére. Ideje valakinek törődnie is ezekkel az emberekkel.
~És ki más lenne erre alkalmasabb, mint Eeyr maga?~
*Nagyot sóhajt, majd kissé feljebb húzza vállán a fehér ruhát. A kandallók nem lobognak éjjelente, a templom pedig szép lassan kihűl ilyenkor.*
-Remélem megfontolod azért, amit mondtam. Hisz hallottál a mészárlásról itt, mit a sötétség számlájára írhatunk. Engem is majdnem elpusztított és nem rajtam múlt, hogy nem így lett. Bár én gyenge vagyok. A gyógyításhoz értek, nem pedig a küzdelemhez.
*Mosolyodik el keserűen, majd felpillant.*
-Artheniort kell rendbe szednünk, e város sínylette meg leginkább az elmúlt időket. Rengeteg ember maradt fedél nélkül, még több gyermek szülők nélkül. Árvaház kell, de ugyan ki áldozna rá most?
3945. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-03 02:58:44
Üzenet elküldve: 2019-03-03 02:58:44
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* A jókedvű beszélgetés hangereje hamar harapózik kiabálás szintjére. De csak az egyik féltől, és ő is hamar lecsendesedik. Ám a sötételfben megszilárdulni látszik a vélemény, hogy egy ízig-vérig fanatikussal áll szemben. És a magát kufárnak kiadó hölgy szemében ez nem negatív. Még ha nem is pozitív. Csupán egy adalék a száraz tényeknek, mely előnyöket és hátrányokat biztosít azoknak, akik ilyen mélyen hisznek.*
-Egy új templom nem a tiétek. És Arthenior polgárainak nem sok oka van beleszólni abba, hogy a Thargok milyen istenségeket imádnak vagy szentelnek épületet a ceremóniákhoz.
Ezt nekik kell eldönteni. Egyelőre legalább annyira nem híresek a Fény Úrnőjének hódolatáról, mint a Sötét Úrnak nem hallani, hogy bármit szentelnének.
A magam anyagi felajánlása talán hozzá segíti őket, hogy jobban megértsék a szakrális világ mélységeit és talán elkötelezik magukat valamelyik istenség mellett. De az is lehet, hogy nem. Csupán épp olyan egykedvűen hallgatják majd mit mond az egyik papja, mint ahogy a másikéval tették korábban.
A boszorkányokat úgy látom csak az egyik istenhez kötöd, pedig ők már itt voltak akkor is, amikor a három leghíresebb hatalmasnak még csak a híre sem járta e vidéket. Érdemes elgondolkodnunk, hogy vajon miért szolgálnák az egyiket, ha jól megvoltak és hatalmuk töretlen volt az előtt is, hogy a különböző egyházak egymásnak estek.
Amennyire megismertem őket, Kagan szigorúan rendet tart a barbárok között. Ha egymásnak esnének a követők, hamar kipakolná mindegyiküket.
Nagyon hálás neked mindenki, hogy az átkot levetted erről a templomról. Ám higgy nekem, hogy Amon Ruadh népe kevésbé türelmes, ha valaki bele akar szólni, hogyan irányítsák földjükön az életet.
Az atyák, kinek most segítesz, szintén szolgáltak már mindenkinek. Miért lenne akkor elképzelhetetlen, hogy egy helyen imádkozzon mindenki? Nem egymást kiszorítva, hanem békésen megélve a másik mellett...
* Azzal egyelőre nem tud mit kezdeni, hogy két oltár nem fér meg egymás mellett. Még ha én csendben figyelve őket tudom is, a mélységi hölgy egész mást gondol erről. Két kődarab állhat egymás mellett. És ha tényleg csak egy isten lenne, akkor a hívek egyik fele csak az egyiknek tulajdonítana mélyebb értelmet. A másik fele meg a másiknak.
De tudnak egymásról és látják egymás jeleit. Ez rendíthetetlen bizonyítéka annak, hogy nem hatalmasodik semelyik a másik fölé.*
3944. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-03 01:09:19
Üzenet elküldve: 2019-03-03 01:09:19
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
*Egészen elkényelmesedik a székben, rég volt alkalma bárkivel is ilyen kellemesen eldiskurálni. Hátradőlve rakja keresztbe lábait, hallgatva a sötételfet, de csakhamar döbbenten pattan fel. Szemei szinte parázslanak, miközben a sötételfre mered.*
-Hogy meritek?
*Sziszegi, mellkasa hullámzik a hirtelen jött felindultságban.*
-Hogy a sötétség átkozott kőtömbje, minek hatalmát oly nagy áron űztűnk ki a templomból, ott magasodjék a Fény szent oltára mellett?! Bemocskolni a...
*Egészen eltorzul arca, nem is emlékszik, hogy valaha kijött volna így sodrából. Fejében egy hang kacarászik halkan, de annál kárörvendőbben.
Egy pillanatig még fenyegetően magasodik a sötételf fölé, elfehéredett ujjai erősen szorítják a poharat. Behunyja szemét, nagyot sóhajt és visszaereszkedik a székbe. Arcát kezébe temeti néhány lélegzetvételig, majd Kámorfra emeli tekintetét.*
-Kérlek bocsáss meg.
*Hangja fáradtan cseng, de őszintén.*
-A két oltár nem fér meg egymás mellett, ahogy követőik sem. Ezt tudnotok kéne.
*Szólal meg halkan, a kezében forgatott poharat fixírozva.*
-Azt hiszem, nem csak én ellenezném e ötletet. És nem is engednénk.
*Hangjában némi kihívás cseng és azt, hogy mire a többes szám, nem tér ki.*
-Boszorkányok... Egyet sem. De vajon nem boszorkánynak hívják magukat azok, kik a sötétség fortélyait használják? Vagy a megannyi gyermekmese szereplője, az üstjét kavargató asszony. Hívná-e magát boszorkának az, ki a jó ügyért tesz?
*Billenti kissé oldalra fejét. Minden dühe elpárolgott igen hamar. Furcsa mód nem ismert magára az imént, ami kissé aggasztja is.*
//Kámorf//
*Egészen elkényelmesedik a székben, rég volt alkalma bárkivel is ilyen kellemesen eldiskurálni. Hátradőlve rakja keresztbe lábait, hallgatva a sötételfet, de csakhamar döbbenten pattan fel. Szemei szinte parázslanak, miközben a sötételfre mered.*
-Hogy meritek?
*Sziszegi, mellkasa hullámzik a hirtelen jött felindultságban.*
-Hogy a sötétség átkozott kőtömbje, minek hatalmát oly nagy áron űztűnk ki a templomból, ott magasodjék a Fény szent oltára mellett?! Bemocskolni a...
*Egészen eltorzul arca, nem is emlékszik, hogy valaha kijött volna így sodrából. Fejében egy hang kacarászik halkan, de annál kárörvendőbben.
Egy pillanatig még fenyegetően magasodik a sötételf fölé, elfehéredett ujjai erősen szorítják a poharat. Behunyja szemét, nagyot sóhajt és visszaereszkedik a székbe. Arcát kezébe temeti néhány lélegzetvételig, majd Kámorfra emeli tekintetét.*
-Kérlek bocsáss meg.
*Hangja fáradtan cseng, de őszintén.*
-A két oltár nem fér meg egymás mellett, ahogy követőik sem. Ezt tudnotok kéne.
*Szólal meg halkan, a kezében forgatott poharat fixírozva.*
-Azt hiszem, nem csak én ellenezném e ötletet. És nem is engednénk.
*Hangjában némi kihívás cseng és azt, hogy mire a többes szám, nem tér ki.*
-Boszorkányok... Egyet sem. De vajon nem boszorkánynak hívják magukat azok, kik a sötétség fortélyait használják? Vagy a megannyi gyermekmese szereplője, az üstjét kavargató asszony. Hívná-e magát boszorkának az, ki a jó ügyért tesz?
*Billenti kissé oldalra fejét. Minden dühe elpárolgott igen hamar. Furcsa mód nem ismert magára az imént, ami kissé aggasztja is.*
3943. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:42:54
Üzenet elküldve: 2019-03-03 00:42:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* Egyre szimpatikusabb neki a nőtársa, ám nagyon azt érzi, hogy feltétlenül bele akarja kényszeríteni egy színvallásba, hogy egyik hatalmast vagy a másikat nevezze meg legfőbb feljebbvalójának.*
~ Nincs min csodálkozni. A felszíni fajok szinte mindegyike a finom illem nélkül születik, hogy csak körbe kérdezzünk olyan dolgokat, amikre kíváncsiak vagyunk, de ha elsőre nem sikerült kideríteni, akkor egyenesen feltéve újra ne erőltessük.~
* Csak belül dolgozik a faja gőgje, hogy mennyivel kifinomultabbak azok, akik képesek a válaszadásra úgy rávezetni a másikat, hogy az sokszor észre sem veszi, hogy kérdeztek tőle. Pedig nem olyan rég még kerülni akarta az elárulását. A Hifeti leány úgy érzi, hogy a vérével hozta az anyaméhből ezt a tudást, ahogy faja többi tagja. Ám ezt esze ágában sincs közölni, hiszen tapintatlan dolog lenne.*
-Mint már említettem, minden egyes vallás megtalálhatja a maga helyét abban a templomban. Egymás mellett kell élniük és akár bármelyik oltárat is emelhet. Talán én is tartok néha jóslást ott.
* A témák tovább gördülnek és egyetértően bólint.*
-Igen. Bocsáss meg, elég maradi vagyok, számomra az a hely talán örökre Tündérkert lesz. De mostanában elég sokan Vérkertnek nevezik. De igazából a szárnyas barátaink ősi földje, nagyszerű lenne, ha egyszer visszatérhetnének. No, nem az istenek megbolygatásával. De Sa'Tereth hívei is áldozhatnának embert egész máshol. Elvihetnék az oltárukat valamelyik partközeli szigetre. Vagy hozhatnák az én templomomba, hogy annak az állításával se kelljen vesződni.
* Elveszi a poharat és mosolyogva emeli köszöntésre.*
-Ha a ruhánkra ömlik pár csepp, legfeljebb leisszuk magunkat. Egészségünkre!
* Félig kiissza majd leteszi ő is maga mellé.*
-Ha visszatér a testvérem, szólni fogok, hogy keressen meg téged itt. Sok felé jár, nem hiszem, hogy pont az a hely maradt volna meg az emlékezetében a legelevenebben, de sosem tudni, hogy mire emlékszik, ami téged érdekelhet.
* Kinyitja újra a könyvet.*
-Szóval a boszorkányoktól még jó nem származott? Hány boszorkányt ismertél meg eddig?
3942. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:43:57
Üzenet elküldve: 2019-03-02 23:43:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kámorf//
-Azt meghiszem.
*Hagyja helyben a férfiak udvariasságát firtató dolgot, miközben elfogadja Kámorf üdvözlő jobbját. Hallott már ezt-azt a sötételf "nőstényekről" és a furcsa hierarchiáról is.*
-És kinek a templomát építik épp? Az Úrnőét?
*Vonja fel a szemöldökét finoman, miközben átsétál át az asztal túloldalára és ül le egy ősrégi, fából ácsolt székre.*
-A hírnévnek tán több a hátránya, mint az előnye. Kivéve persze, ha az illető kereskedő.
*Mosolyodik el halványan. Ő sosem akarta, hogy bárki fia felismerje, vagy a neve terhet rójon nyakába.*
-Gyógyító vagyok csupán, egy a Fény Nővérei közül. És köztük sem a legkülönb.
*A lányra szegezi tekintetét, ahogy hallgatja a szavait.*
-Vérkert, ahogy én hallottam. Lihanechbe nem minden déli történet vagy hőstett jut el. Bizonyára büszke lehetsz öcsédre.
*Fordul el egy aprócska szekrény felé. Nyújtóznia kell, de végül sikerül előkotornia belőle két poharat és egy jókora üveget.*
-Röstellem, de csak vízzel kínálhatlak. Itt a Templomban csak ez van.
*Grimaszol kissé, majd kitölti a két pohárba a kristálytiszta vizet. Mit nem adna egy jó teáért!*
-Ohh, nem tisztem kalandorokat kihallgatni. Azonban ha a Sötétségről van mondanivalója, a Templomban mindig fülekre talál. Ha bármit el akarunk érni, cselekednünk kell.
*Kortyol bele a vízbe, majd a pohár koppanva landol az asztalon. Egészen kirázza a hideg a jéghideg víztől, ahogy az végigcsorog a torkán.*
-Mesélj nekem erről a templomról Amon Ruadhon.
//Kámorf//
-Azt meghiszem.
*Hagyja helyben a férfiak udvariasságát firtató dolgot, miközben elfogadja Kámorf üdvözlő jobbját. Hallott már ezt-azt a sötételf "nőstényekről" és a furcsa hierarchiáról is.*
-És kinek a templomát építik épp? Az Úrnőét?
*Vonja fel a szemöldökét finoman, miközben átsétál át az asztal túloldalára és ül le egy ősrégi, fából ácsolt székre.*
-A hírnévnek tán több a hátránya, mint az előnye. Kivéve persze, ha az illető kereskedő.
*Mosolyodik el halványan. Ő sosem akarta, hogy bárki fia felismerje, vagy a neve terhet rójon nyakába.*
-Gyógyító vagyok csupán, egy a Fény Nővérei közül. És köztük sem a legkülönb.
*A lányra szegezi tekintetét, ahogy hallgatja a szavait.*
-Vérkert, ahogy én hallottam. Lihanechbe nem minden déli történet vagy hőstett jut el. Bizonyára büszke lehetsz öcsédre.
*Fordul el egy aprócska szekrény felé. Nyújtóznia kell, de végül sikerül előkotornia belőle két poharat és egy jókora üveget.*
-Röstellem, de csak vízzel kínálhatlak. Itt a Templomban csak ez van.
*Grimaszol kissé, majd kitölti a két pohárba a kristálytiszta vizet. Mit nem adna egy jó teáért!*
-Ohh, nem tisztem kalandorokat kihallgatni. Azonban ha a Sötétségről van mondanivalója, a Templomban mindig fülekre talál. Ha bármit el akarunk érni, cselekednünk kell.
*Kortyol bele a vízbe, majd a pohár koppanva landol az asztalon. Egészen kirázza a hideg a jéghideg víztől, ahogy az végigcsorog a torkán.*
-Mesélj nekem erről a templomról Amon Ruadhon.
3941. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:04:37
Üzenet elküldve: 2019-03-02 22:04:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Han nővér//
* Igen szorgalmas teremtés az elf. Ki sem látszik a munkából és egy italra való meghívást is időhiány miatt utasít vissza. Ám szerencsére a mélységi nem sértődik meg soha, ha nem kell költenie a pénzét egy váratlan dolog miatt. Az neki csak haszon... ha úgy vesszük.*
-Nem csak a nagy hatalmú relikviák érdekelnek. Gyertyák, könyvjelzők, kabalák. Bármi, ami eladható. És olcsóbban tudom beszerezni valahonnan. A Vas-hegy kancellárja maga vállalta el, hogy megtervezi a bazilikát és felügyeli az építkezést. Nagyon kellemes ember. Nagyra becsülöm, ha egy férfi udvariasan bánik egy hölggyel. *szája szélén olyan huncut árny suhan el, ami azt sejteti, igazán jó benyomást keltett rá az említett alak* Ne haragudj, még nem mutatkoztam be! Ká Hifeti vagyok, a híres kalmár nő. Örülök, hogy megismertelek. *nyújt kezet* És lehet az istened akarata volt, de te voltál a kéz, aki megállítottad az értelmetlen gyilkolást. Nem kisebbíti ez a tettedet, méltán beszél rólad és arról a pár hősről az egész város.
* Egy másik sok szóbeszéd övezte hely is előkerül és meglepődve fogadja a kérdést.*
-Ha a Tündérkertre gondolsz, akkor én nem jártam ott. De az öcsém nem olyan régen futólag meglátogatta. Talán hallottál te is Gr hőstetteiről, lányok kiszabadításáról és sárkányok legyőzéséről. Jelenleg egy ideje nincs a városba, mert egy haramia banda nyomában jár, hogy ha a helyzet úgy hozza, a vérük árán is visszaszerezzen egy ellopott könyvet. Igen értékes és igen fontos feladat.
De amint visszatér, nyugodtan kikérdezheted, hogy mit talált ott. Egy ilyen udvarias, szép hölgynek biztosan segít.
* Mivel úgy tűnik nem mennek a tavernába, ezért ülve marad. De még mindig elég érdekes a beszélgetés, nem tér vissza az olvasáshoz.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122