Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 108 (2141. - 2160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2160. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:57:23
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:57:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Odakapja a fejét, amerre a lány mutat, és rögtön kiül az arcára az ellenséges grimasz, de gyorsan simít a vonásain.*
- Azt csinálsz, amit akarsz! *Vonja meg a vállát érdektelenül, megtámasztva a fejét a kezével, amivel a pad támláján könyököl.
De hiába engedi útjára a lányt, hogy ha akar nyugodtan menjen oda az alakhoz, ő biztos ülve marad, a férfi előbb veszi őket észre, és jön oda hozzájuk, mielőtt Assa mehetne oda őhozzá. Érdektelenül figyeli a férfit, és örül, hogy a tündérlány barátkozós fajta, mert ő nem tervez megszólalni. A papot nem zavarja az ittlétük, ugyan miért is zavarná, majd barátságosan mosolyog a felszíni tündérlányra, és távozik. Feltűnésmentesen fújja ki a levegőt, ahogy az alak távolodik tőlük. Idegen felszínieket nem szeret a közelébe engedi, zavarja, és felforgatja a gyomrát a közelség. A tündér már egyáltalán nem zavarja, de ezzel az emberrel jelenleg még teljesen más a helyzet.
Assa kijelentésén egy pillanatra elgondolkozik. Nem tudja, hogy a lány a templomra gondol-e vagy magára a városra. Egy biztos, ha már most ki akar menni, ő biztos nem követi, már csak az kellene neki.*
- Körbe akarsz röpködni? *Kérdezi értetlenül, miközben kihalász a táskájából egy a régihez hasonló, ám sokkal nagyobb fekete átlátszó selyemkendőt, és a ruhája rejtekéből a múltkori még mindig véres dobótőrét, és egy jó hosszú, 10centi vastagságú darabot kezd levágni belőle.*
*Odakapja a fejét, amerre a lány mutat, és rögtön kiül az arcára az ellenséges grimasz, de gyorsan simít a vonásain.*
- Azt csinálsz, amit akarsz! *Vonja meg a vállát érdektelenül, megtámasztva a fejét a kezével, amivel a pad támláján könyököl.
De hiába engedi útjára a lányt, hogy ha akar nyugodtan menjen oda az alakhoz, ő biztos ülve marad, a férfi előbb veszi őket észre, és jön oda hozzájuk, mielőtt Assa mehetne oda őhozzá. Érdektelenül figyeli a férfit, és örül, hogy a tündérlány barátkozós fajta, mert ő nem tervez megszólalni. A papot nem zavarja az ittlétük, ugyan miért is zavarná, majd barátságosan mosolyog a felszíni tündérlányra, és távozik. Feltűnésmentesen fújja ki a levegőt, ahogy az alak távolodik tőlük. Idegen felszínieket nem szeret a közelébe engedi, zavarja, és felforgatja a gyomrát a közelség. A tündér már egyáltalán nem zavarja, de ezzel az emberrel jelenleg még teljesen más a helyzet.
Assa kijelentésén egy pillanatra elgondolkozik. Nem tudja, hogy a lány a templomra gondol-e vagy magára a városra. Egy biztos, ha már most ki akar menni, ő biztos nem követi, már csak az kellene neki.*
- Körbe akarsz röpködni? *Kérdezi értetlenül, miközben kihalász a táskájából egy a régihez hasonló, ám sokkal nagyobb fekete átlátszó selyemkendőt, és a ruhája rejtekéből a múltkori még mindig véres dobótőrét, és egy jó hosszú, 10centi vastagságú darabot kezd levágni belőle.*
2159. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:28:44
Üzenet elküldve: 2014-03-16 15:28:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A mélységi csak fél órát aludt. Assa nem tudja, hogy ez elég -e neki, de ő tudja. A tündér mindenesetre jól érzi magát, kipihent. Észrevesz egy barna csuhába öltözött alakot.*
- Nézd, az az ember ott biztosan egy pap. Nem szólítjuk meg?
*Nem is szükséges az,mert az idős férfi odamegy hozzájuk.*
- Szép napot kisasszonyok! Mi szél hozta magukat ide?
- Véletlenül keveredtünk ide. Nem bánja, ha egy kicsit körbenézünk errefelé?
-Nem, dehogy. Itt mindenkit szívesen látunk. *Mosolyog Assára a pap, majd továbbáll.*
*A mélységi csak fél órát aludt. Assa nem tudja, hogy ez elég -e neki, de ő tudja. A tündér mindenesetre jól érzi magát, kipihent. Észrevesz egy barna csuhába öltözött alakot.*
- Nézd, az az ember ott biztosan egy pap. Nem szólítjuk meg?
*Nem is szükséges az,mert az idős férfi odamegy hozzájuk.*
- Szép napot kisasszonyok! Mi szél hozta magukat ide?
- Véletlenül keveredtünk ide. Nem bánja, ha egy kicsit körbenézünk errefelé?
-Nem, dehogy. Itt mindenkit szívesen látunk. *Mosolyog Assára a pap, majd továbbáll.*
2158. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 14:35:37
Üzenet elküldve: 2014-03-16 14:35:37
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*A lány ahogy leül mellé, szinte azonnal el is alszik. Meglepetten pislog, ahogy a tündérlány minden különösebb probléma, és aggodalom nélkül képes nyugodtan mély álomba zuhanni. Ő mióta a felszínen van minden különösebb neszre már ébren is van. Már szinte hozzászokott, hogy éberen alszik. A mélység ehhez képest egy olyan hely, ahol semmi nesz, semmi külső zajt szinte sosem hall az ember, egy felszíni talán egy kis idő után ha senki sem szólal meg a közelében úgy érezhetné mintha megsüketült volna.
Az alvó tündér látványa pár másodpercnél tovább nem kötik le a figyelmét. Kíváncsian néz körül a hatalmas templomban, eltűnődve rajta, hogy vajon a felszíniek mire is használhatják ezeket a helyeket. Amíg ezen gondolkozik, keze önkéntelenül siklik, és kezd játszani az ujján lévő családi címert viselő, fényes rikító zöld smaragd díszítésű pók alakú gyűrűjén.* ~Vajon nem túl kockázatos ezt hordanom?~ *Tűnődik szomorúan, ahogy a számára csodaszép, egyedi készítésű családi ékszerén simít végig többször is az ujjával. Ugyan ő még annyira nem fáradt, mivel pár órát sikerült aludnia, hála a két sofőrjüknek, akik az út feléig elfuvarozták őket. Erfalody nagyon kíváncsi lenne a főnökük arcára, mikor megtudja, hogy milyen szép halált halt a két kutyája. Az azért nagyon érdekelné a nőstényt, hogy a főnökük tudta-e vajon, hogy valószínűleg ez lesz a vége, ha mélységi nőstényt próbál velük elkapatni, vagy szentül hitte, hogy egy sötételf nőstényért és egy tündérlányért a szokásosnál több pénzt fog tudni bezsákmányolni. Miközben ezen gondolkozik őt is végül elnyomja kicsit az álom. Nem álmodik semmit, és olyan fél óra múlva kisebb cipőkopogások zavarják föl a szendergéséből. Mivel senki sem nézi, nem is zavartatva magát ásít egy nagyot. Tényleg egyáltalán nem hagytak benne nyomot a történtek, még el is aludt az emlékek felidézésére. Az biztos, hogy legközelebb magát fogja leüttetni, ha még egyszer elgondolkozik azon, hogy mielőtt egy ilyet megölne előtte kikérdezze. Nem, az ilyenektől soha nem kap az ember semmi lényeges információt, és ezt már akkor is sejtette. Vállat von, nem rágódik tovább rajta. Valószínűleg többet nem fogják ezt a bandát viszontlátni. Ő legalábbis biztosan nem. Tör kicsit a táskájában lévő kenyérből, és amíg a lány alszik jóízűen falatozik belőle.
Aztán lassan 1-2óra múlva már Assa is kel. Kint már valószínűleg felkelhetett a nap, de a templomban sötét félhomály uralkodik a nőstényke legnagyobb örömére.*
- Talán egy fél órát. *Von vállat elnézve a lány nyújtózkodását, majd a maradék kenyérdarabot visszateszi a táskájába.*
*A lány ahogy leül mellé, szinte azonnal el is alszik. Meglepetten pislog, ahogy a tündérlány minden különösebb probléma, és aggodalom nélkül képes nyugodtan mély álomba zuhanni. Ő mióta a felszínen van minden különösebb neszre már ébren is van. Már szinte hozzászokott, hogy éberen alszik. A mélység ehhez képest egy olyan hely, ahol semmi nesz, semmi külső zajt szinte sosem hall az ember, egy felszíni talán egy kis idő után ha senki sem szólal meg a közelében úgy érezhetné mintha megsüketült volna.
Az alvó tündér látványa pár másodpercnél tovább nem kötik le a figyelmét. Kíváncsian néz körül a hatalmas templomban, eltűnődve rajta, hogy vajon a felszíniek mire is használhatják ezeket a helyeket. Amíg ezen gondolkozik, keze önkéntelenül siklik, és kezd játszani az ujján lévő családi címert viselő, fényes rikító zöld smaragd díszítésű pók alakú gyűrűjén.* ~Vajon nem túl kockázatos ezt hordanom?~ *Tűnődik szomorúan, ahogy a számára csodaszép, egyedi készítésű családi ékszerén simít végig többször is az ujjával. Ugyan ő még annyira nem fáradt, mivel pár órát sikerült aludnia, hála a két sofőrjüknek, akik az út feléig elfuvarozták őket. Erfalody nagyon kíváncsi lenne a főnökük arcára, mikor megtudja, hogy milyen szép halált halt a két kutyája. Az azért nagyon érdekelné a nőstényt, hogy a főnökük tudta-e vajon, hogy valószínűleg ez lesz a vége, ha mélységi nőstényt próbál velük elkapatni, vagy szentül hitte, hogy egy sötételf nőstényért és egy tündérlányért a szokásosnál több pénzt fog tudni bezsákmányolni. Miközben ezen gondolkozik őt is végül elnyomja kicsit az álom. Nem álmodik semmit, és olyan fél óra múlva kisebb cipőkopogások zavarják föl a szendergéséből. Mivel senki sem nézi, nem is zavartatva magát ásít egy nagyot. Tényleg egyáltalán nem hagytak benne nyomot a történtek, még el is aludt az emlékek felidézésére. Az biztos, hogy legközelebb magát fogja leüttetni, ha még egyszer elgondolkozik azon, hogy mielőtt egy ilyet megölne előtte kikérdezze. Nem, az ilyenektől soha nem kap az ember semmi lényeges információt, és ezt már akkor is sejtette. Vállat von, nem rágódik tovább rajta. Valószínűleg többet nem fogják ezt a bandát viszontlátni. Ő legalábbis biztosan nem. Tör kicsit a táskájában lévő kenyérből, és amíg a lány alszik jóízűen falatozik belőle.
Aztán lassan 1-2óra múlva már Assa is kel. Kint már valószínűleg felkelhetett a nap, de a templomban sötét félhomály uralkodik a nőstényke legnagyobb örömére.*
- Talán egy fél órát. *Von vállat elnézve a lány nyújtózkodását, majd a maradék kenyérdarabot visszateszi a táskájába.*
2157. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:32:37
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:32:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A folyón vágnak át. A sodrás nem nagy, a két ló könnyen átgázol a vízen. A templomhoz érnek. Assa Erfalody példáját követve kiköti lovát. Egy kis csapnál vizet enged a lovaknak. Belépnek a templomba. Az nem valami világos, csak a gyertyafény világítja meg a helyiséget. Nem lát senkit. A sötételf lány leül egy padra, odamegy ő is, s hátradől, érzi, hogy pillái elnehezednek. Majd álomba merül. Álmodik is valamit. Az álomképben a fekete és fehér patás beszél és a régi gazdáikat keresik, aztán felvillan a két mélységi hím képe. Kezükben véres kések, aztán előugrik Erfalody és megöli őket. A lovak szeméből könnyek folynak és köszönetet mobdanak a két lánynak, hogy bosszút áltak.*
*Felébred* ~Micsoda álom.~ *Nyújtózik egy nagyot. Nem tudja, hogy Erfalody aludt -e, ezért megkérdezi.*
- Te is aludtál?
*A folyón vágnak át. A sodrás nem nagy, a két ló könnyen átgázol a vízen. A templomhoz érnek. Assa Erfalody példáját követve kiköti lovát. Egy kis csapnál vizet enged a lovaknak. Belépnek a templomba. Az nem valami világos, csak a gyertyafény világítja meg a helyiséget. Nem lát senkit. A sötételf lány leül egy padra, odamegy ő is, s hátradől, érzi, hogy pillái elnehezednek. Majd álomba merül. Álmodik is valamit. Az álomképben a fekete és fehér patás beszél és a régi gazdáikat keresik, aztán felvillan a két mélységi hím képe. Kezükben véres kések, aztán előugrik Erfalody és megöli őket. A lovak szeméből könnyek folynak és köszönetet mobdanak a két lánynak, hogy bosszút áltak.*
*Felébred* ~Micsoda álom.~ *Nyújtózik egy nagyot. Nem tudja, hogy Erfalody aludt -e, ezért megkérdezi.*
- Te is aludtál?
2156. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:04:06
Üzenet elküldve: 2014-03-16 13:04:06
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Rádől a nyeregre, úgy figyeli ahogy a lány kioldja a kantárt, és már fel is ugrik a lova hátára. Nagyot nyújtózkodva emeli az ég felé a karjait, aztán már ő is kioldja a kantárt, és pattan fel a csődör hátára. Az út a folyón vezet át, úgyhogy valószínűleg feleslegesen óvta meg a csizmáit az elázástól. Csak reméli, hogy a folyó középen nem túl mély és a lovak könnyűszerrel átvágnak rajta. A sodrás egyértelműen nem erős.
Ő megy elől nyugodt, lassú tempóban. A jól betanított hátas egy pillanatig sem ellenkezik miközben átvezeti őt a folyón. Szerencsére csak a csizmája lesz vizes, középen sem annyira mély a víz.
Miután átérnek a templom tetejét figyelve nem telik bele sok idő, míg már semmi sem takarja a nagy épületet. A főbejárathoz közel a falnál egy hosszú fagerenda van kifeszítve, melyet két oldalt ugyancsak két másik gerenda tart, melyeket jól erősen belevertek a földbe. Ez pont arra szolgál, hogy erre kössék ki a lovakat az utazók. Legalábbis reméli, hogy erre való. Odavezeti a fekete csődört, majd leugrik a hátáról és szépen a számára ismert legbonyolultabb, kacifántosabb csomóval rögzíti a helyére a kantárt, bár valószínűleg egy tolvaj inkább elvágja a szárat, minthogy bajlódjon a kikötésével. A fekete sörénybe fúrva az ujjait várja amíg Assa is kiköti a sajátját, majd besétál a templomba. Belül ugyan egy pillanatra zavaró gyertyafények világítanak, de gyorsan hozzászokik a szeme a fényviszonyokhoz. Kevés fényt adnak a gyertyák, valószínűleg egy felszíni épp csak el tud tájékozódni ilyen fényviszonyoknál, így ő gyorsan hozzászokik a gyertyák fényéhez. Egy gyors körbe szemle, aztán odamegy az egyik padhoz leülni. Onnan is tud majd nézelődni a hatalmas helységben. A kései óra miatt rajtuk kívül senki sincs a templomban, és ennek a mélységi nőstény nagyon is örül.*
*Rádől a nyeregre, úgy figyeli ahogy a lány kioldja a kantárt, és már fel is ugrik a lova hátára. Nagyot nyújtózkodva emeli az ég felé a karjait, aztán már ő is kioldja a kantárt, és pattan fel a csődör hátára. Az út a folyón vezet át, úgyhogy valószínűleg feleslegesen óvta meg a csizmáit az elázástól. Csak reméli, hogy a folyó középen nem túl mély és a lovak könnyűszerrel átvágnak rajta. A sodrás egyértelműen nem erős.
Ő megy elől nyugodt, lassú tempóban. A jól betanított hátas egy pillanatig sem ellenkezik miközben átvezeti őt a folyón. Szerencsére csak a csizmája lesz vizes, középen sem annyira mély a víz.
Miután átérnek a templom tetejét figyelve nem telik bele sok idő, míg már semmi sem takarja a nagy épületet. A főbejárathoz közel a falnál egy hosszú fagerenda van kifeszítve, melyet két oldalt ugyancsak két másik gerenda tart, melyeket jól erősen belevertek a földbe. Ez pont arra szolgál, hogy erre kössék ki a lovakat az utazók. Legalábbis reméli, hogy erre való. Odavezeti a fekete csődört, majd leugrik a hátáról és szépen a számára ismert legbonyolultabb, kacifántosabb csomóval rögzíti a helyére a kantárt, bár valószínűleg egy tolvaj inkább elvágja a szárat, minthogy bajlódjon a kikötésével. A fekete sörénybe fúrva az ujjait várja amíg Assa is kiköti a sajátját, majd besétál a templomba. Belül ugyan egy pillanatra zavaró gyertyafények világítanak, de gyorsan hozzászokik a szeme a fényviszonyokhoz. Kevés fényt adnak a gyertyák, valószínűleg egy felszíni épp csak el tud tájékozódni ilyen fényviszonyoknál, így ő gyorsan hozzászokik a gyertyák fényéhez. Egy gyors körbe szemle, aztán odamegy az egyik padhoz leülni. Onnan is tud majd nézelődni a hatalmas helységben. A kései óra miatt rajtuk kívül senki sincs a templomban, és ennek a mélységi nőstény nagyon is örül.*
2155. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:21:27
Üzenet elküldve: 2014-03-15 22:21:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Hátbaszurkálósdi//
*Cwarren háza eléggé a gazdagnegyed mélyén van, így nem is olyan rövid az út a templomig. Ha nem ismerné már úgy a negyedet, mint a tenyerét, talán képes lenne eltévedni is, de így szerencséje van.
Végig az utcákon, át a templomkertben... Utóbbin végigsétálva azért lassít léptein. Kicsit tart a mágiahasználók "gyűjtőhelyéül" szolgáló épület közelében lenni, igazából még sosem merészkedett ide azelőtt. Vagyis de, mégis. Egyszer. Még valahogy nem sokkal az után, hogy Artheniorba érkezett. Fiatal volt még és tapasztalatlan, de a mágia tudománya már akkor is érdekelte. Mint kiderült, akkor még nem volt elég érett a tanuláshoz, túl sok indulat dolgozott benne egyszerre ahhoz, hogy igazán oda tudjon figyelni a megtanulni való igékre... így órákat ült a poros, régi könyvek fölött hiába.
Azóta nem járt erre, és ennek jópár éve már. Eleinte azért kerülte a helyet, mert iszonyú dühöt érzett iránta, amiért akkor kudarcot vallott. Aztán már azért, mert szegről-végről megtudta, hogy egy mágus előtt könnyebben lebukhat. Ennek módját ugyan nem ismeri pontosan ma sem, de úgy gondolja, talán azt érezhetik rajta meg az erősebbek, hogy lényét a negatív érzelmek fűtik át.
Nagy nehezen mégis ráveszi magát, hogy benyisson az ajtón. A tökéletességre, s így a tudásra szomjas vágya erősebbnek bizonyul a tartózkodásnál.
Belépve végigvezeti vörös-barna tekintetét a falak mellé állított szobrokon, melyek néhai, megboldogult mágiahasználókat ábrázolnak, majd a hosszú padokon, s végül megállapodik egy idős papon. Egyelőre nem lép közel hozzá, csak vár. Nem arról van szó, hogy nem akarja megzavarni, hiszen a pap láthatólag nem túl elfoglalt, jelenleg szórakozottan lapozgat egy könyvet, egy ahhoz hasonlót, amilyenből annak idején ő maga is tanulni akart. Biztos benne, hogy nem tanul, hiszen ahhoz túl gyorsan forgatja a lapokat.
Amiért még vár, az csupán az óvatosság, amit azért mindig igyekszik szem előtt tartani, hiába tudja megvédeni magát, vagy gyorsan menekülni. Itt azért jobb tartani a lehetséges veszélyektől, hiszen talán több is les rá, mint egyébként az utcán.
Nagyjából két perc alatt megunja az ácsorgást és nézelődést, s mivel ez alatt nem történik semmi különös, már hajlandó tenni is valamit. Ennyi idő alatt, ha bárki is ártani akart volna neki, bőven megtehette volna.
A paphoz sétál hát, s lehajol hozzá, hogy halkan érdeklődhessen a fehér köpenyes holléte felől. Nem kap érdemi választ, a csuhás csak azt tudja, hogy most nincs itt. Viszont tekintete máris keres valakit, s amint megtalálja, felé is int.
Rahil megköszöni a segítséget egy halvány mosoly kíséretében, majd otthagyja őt. Egyelőre nem merészkedik túl közel a másik férfihoz, megáll tőle jó öt lépésnyire, s úgy veszi szemügyre. Sőt, meg bámulja. Egyáltalán nem érzi feszélyezve magát amiatt, hogy a másik majd talán felfigyel rá. Épp ez lenne a cél.
Mélyzöld-arany köpeny, borostás, idősebb arc... De nem az, akit egyébként keresett volna. Minden bizonnyal ő is varázstudó, de Rahil egyelőre kételkedik benne, hogy a segítségére lehetne, vagy hogy egyáltalán szánna rá időt.*
~Majd kiderül.~
*Cwarren háza eléggé a gazdagnegyed mélyén van, így nem is olyan rövid az út a templomig. Ha nem ismerné már úgy a negyedet, mint a tenyerét, talán képes lenne eltévedni is, de így szerencséje van.
Végig az utcákon, át a templomkertben... Utóbbin végigsétálva azért lassít léptein. Kicsit tart a mágiahasználók "gyűjtőhelyéül" szolgáló épület közelében lenni, igazából még sosem merészkedett ide azelőtt. Vagyis de, mégis. Egyszer. Még valahogy nem sokkal az után, hogy Artheniorba érkezett. Fiatal volt még és tapasztalatlan, de a mágia tudománya már akkor is érdekelte. Mint kiderült, akkor még nem volt elég érett a tanuláshoz, túl sok indulat dolgozott benne egyszerre ahhoz, hogy igazán oda tudjon figyelni a megtanulni való igékre... így órákat ült a poros, régi könyvek fölött hiába.
Azóta nem járt erre, és ennek jópár éve már. Eleinte azért kerülte a helyet, mert iszonyú dühöt érzett iránta, amiért akkor kudarcot vallott. Aztán már azért, mert szegről-végről megtudta, hogy egy mágus előtt könnyebben lebukhat. Ennek módját ugyan nem ismeri pontosan ma sem, de úgy gondolja, talán azt érezhetik rajta meg az erősebbek, hogy lényét a negatív érzelmek fűtik át.
Nagy nehezen mégis ráveszi magát, hogy benyisson az ajtón. A tökéletességre, s így a tudásra szomjas vágya erősebbnek bizonyul a tartózkodásnál.
Belépve végigvezeti vörös-barna tekintetét a falak mellé állított szobrokon, melyek néhai, megboldogult mágiahasználókat ábrázolnak, majd a hosszú padokon, s végül megállapodik egy idős papon. Egyelőre nem lép közel hozzá, csak vár. Nem arról van szó, hogy nem akarja megzavarni, hiszen a pap láthatólag nem túl elfoglalt, jelenleg szórakozottan lapozgat egy könyvet, egy ahhoz hasonlót, amilyenből annak idején ő maga is tanulni akart. Biztos benne, hogy nem tanul, hiszen ahhoz túl gyorsan forgatja a lapokat.
Amiért még vár, az csupán az óvatosság, amit azért mindig igyekszik szem előtt tartani, hiába tudja megvédeni magát, vagy gyorsan menekülni. Itt azért jobb tartani a lehetséges veszélyektől, hiszen talán több is les rá, mint egyébként az utcán.
Nagyjából két perc alatt megunja az ácsorgást és nézelődést, s mivel ez alatt nem történik semmi különös, már hajlandó tenni is valamit. Ennyi idő alatt, ha bárki is ártani akart volna neki, bőven megtehette volna.
A paphoz sétál hát, s lehajol hozzá, hogy halkan érdeklődhessen a fehér köpenyes holléte felől. Nem kap érdemi választ, a csuhás csak azt tudja, hogy most nincs itt. Viszont tekintete máris keres valakit, s amint megtalálja, felé is int.
Rahil megköszöni a segítséget egy halvány mosoly kíséretében, majd otthagyja őt. Egyelőre nem merészkedik túl közel a másik férfihoz, megáll tőle jó öt lépésnyire, s úgy veszi szemügyre. Sőt, meg bámulja. Egyáltalán nem érzi feszélyezve magát amiatt, hogy a másik majd talán felfigyel rá. Épp ez lenne a cél.
Mélyzöld-arany köpeny, borostás, idősebb arc... De nem az, akit egyébként keresett volna. Minden bizonnyal ő is varázstudó, de Rahil egyelőre kételkedik benne, hogy a segítségére lehetne, vagy hogy egyáltalán szánna rá időt.*
~Majd kiderül.~
2154. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-14 13:35:32
Üzenet elküldve: 2014-03-14 13:35:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien, miután Turrogot értesítette a célról, újfent eltűnik az utcáról. Legalábbis arról az utcáról, ahol a sebesültet viszik. A hordággyal nyilván jóval lassabban haladnak, mint a sötételf, így a nő mindent belead, hogy előttük érjen a templomba. Reményei szerint ez sikerül is, tehát a templomkerten átvágva egyenesen a hatalmas épületbe lép. Idebent szerencsére elég sötét van így éjszaka, s temérdek homályfedte sarok, ahová el lehet bújni. Az egyik ilyen félreeső helyre veszi hát be magát a nő, s vár. Türelmesen vár, hogy a sebesültet szállító csapat megérkezzen. Nem igazán retten vissza annak gondolatától, hogy a templomban gyilkoljon, történt már ilyen, nem egyszer, nem kétszer. Persze ha Amos Thenior fülébe jutna, valószínűleg nem repesne az örömtől, bár semmi nem zárja ki annak eshetőségét, hogy a főpap nem tud róla. Legutóbb is akkor járt itt a nő, mikor egy pappal végzett, méghozzá azzal, aki annak idején megmentette az életét, akarata ellenére. De ölt már papot megrendelésre is, ezek a csuhások mindig azt gondolják, hogy sebezhetetlenek, a nevetséges mágiájuknak hála, de Elwyrien már számtalanszor bizonyította, hogy ez távolról sincs így. Egy mágust is meg lehet lepni, s a megfelelő időben, megfelelő helyre döfött acél bizony még velük is végez.
Gondolatainak kusza örvényléséből a valóság szilárd talajára rángatja vissza magát, filozofálgatni ráér később is. Most dolga van.*
*Elwyrien, miután Turrogot értesítette a célról, újfent eltűnik az utcáról. Legalábbis arról az utcáról, ahol a sebesültet viszik. A hordággyal nyilván jóval lassabban haladnak, mint a sötételf, így a nő mindent belead, hogy előttük érjen a templomba. Reményei szerint ez sikerül is, tehát a templomkerten átvágva egyenesen a hatalmas épületbe lép. Idebent szerencsére elég sötét van így éjszaka, s temérdek homályfedte sarok, ahová el lehet bújni. Az egyik ilyen félreeső helyre veszi hát be magát a nő, s vár. Türelmesen vár, hogy a sebesültet szállító csapat megérkezzen. Nem igazán retten vissza annak gondolatától, hogy a templomban gyilkoljon, történt már ilyen, nem egyszer, nem kétszer. Persze ha Amos Thenior fülébe jutna, valószínűleg nem repesne az örömtől, bár semmi nem zárja ki annak eshetőségét, hogy a főpap nem tud róla. Legutóbb is akkor járt itt a nő, mikor egy pappal végzett, méghozzá azzal, aki annak idején megmentette az életét, akarata ellenére. De ölt már papot megrendelésre is, ezek a csuhások mindig azt gondolják, hogy sebezhetetlenek, a nevetséges mágiájuknak hála, de Elwyrien már számtalanszor bizonyította, hogy ez távolról sincs így. Egy mágust is meg lehet lepni, s a megfelelő időben, megfelelő helyre döfött acél bizony még velük is végez.
Gondolatainak kusza örvényléséből a valóság szilárd talajára rángatja vissza magát, filozofálgatni ráér később is. Most dolga van.*
2153. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:51:18
Üzenet elküldve: 2014-03-10 21:51:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
*Turrog még páncélja nélkül lépdel vissza a templomba ebédje után. A felszerelése a szobájában van, azonban még nem áll szándékában magára ölteni azt. Kényelmesen érzi magát egyszerű viseletében, mely egy világosbarna ing és egy sötétebb nadrág, melynek végét csizmája szárába tömte. Meleg, puha érzés ez így a nehéz páncélzat hosszú viselése után. Egyik kardja sincs nála, az Artheniori mesterkard és a lovagi kard is a szobájában pihen egy ládában, ahogyan pajzsa is. Nincs szüksége most ezekre. A templom védelmet nyújt a támadások elől (legalább is reménykedik ebben), másrészről pedig tudomása szerint senki sem tudja, hogy itt tartózkodik, amitől felettébb biztonságban érzi magát. A vastag kőfalak és a mágusok közelsége valamiért jó érzéssel tölti el, pedig nem igazán bízik az efféle dolgokban. Számára a mágia és az ilyen 'művészetek' nem sokat jelentenek, bár be kell látnia, hogy egyre több varázshasználó jelenik meg Arthenior utcáin. A legtöbben nem konyítanak az erősebb varázslatokhoz, azonban egy apró trükk is képes megmenteni manapság egy harcos életét. Turrog lassú léptekkel halad fel a lépcsőn, hiszen a hideg földszinten nem tud sok mindent kezdeni. A könyvtárba nem készül, tanulni pedig nem kíván ebben a percben. Többet kell tanulnia a talizmánokról, az eszenciákról és a tárgyak felruházásáról. Hiszen emiatt jött ide! A tervei lassan elkészülnek, már csak a pénzügyi alapokat kéne megszereznie. De hogyan tehetné ezt? A zsoldos munkával aligha fogja megkeresni a számára szükséges aranyat, de a városban jelenleg nem keres senki hozzá hasonló kalandorokat. Mit tehetne? Kezdjen rabolni? Fosztogasson a gazdagnegyed utcáin, és várja hogy az ölébe essen pár zsák arany? Ez kivitelezhetetlen. Találnia kell egy módot arra, hogy gyorsan sok pénzhez jusson, hiszen e nélkül nehezen foghat hozzá terveihez. Pontosan tudja mit kell tennie először: egy műhelyet kell vennie a piactér környékén. Négyezer arany körül talán már megkaparinthatna egyet, azonban jelenleg nem áll szolgálatára ennyi pénz. Aztán persze az átalakítások, a felszerelések... Sokba fog ez fájni neki, nagyon sokba, de egyáltalán nem bánja. Ha sikerülne véghezvinnie ezt, végre beírhatná a nevét a történelembe, és véghez mehetne a terve. A városban elterjednének a mágikus eszközök, melyek mind az ő tulajdonában lennének... mind. Ennyi kell csak, egy műhely és jó pár ember. Na meg persze mindenre kész harcosok, akik majd készséggel hordják a felszerelését. Hiszen, ki ne akarna egy ilyen eszközt? Mágikus hatalmat tudás nélkül. Gyönyörűen hangzik. Csizmája halkan nyikordul, ahogy megérkezik szobájába. Nem tölt sok időt álldogálással, rögtön ledől ágyába, és el is alszik.*
2152. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:45:27
Üzenet elküldve: 2014-03-08 17:45:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
- Gyere csak.
*Hívja maga után a lányt, ahogy a negyeden áthaladva, a templomhoz mennek. De nem is állnak meg előtte, nem térnek a templomkertbe se, a temető felé meg végképp nem veszi az irányt egy gyermekkel az oldalán. A levegő templomának egyik papja állítja csak őket, kit kifaggathat. Pedig nem tegnap érkezett a városba, de Zhrodim mellett nehéz időt szakítania saját magára, ahogy most teszi. S még ilyenkor is többször fordul meg fejében a sötételf, akár az edzés közben, akár mikor még ismeretlen, arctalan követte a leány, hogy mily jó volna, ha nem egyedül kellene menekülnie az őt követő vész elől. De lám, okafogyott lett a reménye, hiszen új kis barátra lelt.
Érdekli, hogy felkarolnák-e őt, mint varázslatokra vágyó lényt, valamint lát-e bármi reményt, hogy ebből a kedves kislányból legyen valami. Értelmesnek találja, ki nem való szegények közé. Bár, neki sincs sok pénze, de arra mindig elég, hogy meg tudjon élni és ne a mocsokba süllyedjen vissza újra. Eleget volt már a társadalom alján, a világ szennyesében, nem vágyik oda, s másnak se kívánná ezt. Főleg nem egy gyermeknek.*
- Amennyiben elsajátítja a kellő képességeket, úgy Önt és a gyermeket is ki tudjuk tanítani. Viszont ennek is ára van.
*Kicsit elszontyolodik, nem oly templom ez, hol hívők segítik a rászorulókat. De érthető, a mágusok se abból élnek, hogy léteznek, pénz kell nekik is. Ahogy Faeusnak is. Ezért muszáj lesz valami munkát szereznie, hogy ne csak abból tudjon megélni, mi még korábbról maradt a zsebében.
A lánykával együtt sétál át a templomon és néznek meg pár dolgot.*
- Rég jártam ilyen szép helyen. Bár, innen jó pár napi útra volt egy kisebb város, ahol még ennél is sokkal szebb templom volt. Ott mondjuk nem mágusok voltak. Papok egytől egyig, igaz, ismerték a gyógyító varázslatok titkait. Csodálatos építmény volt, s szinte élt is. Mindenhol benőtte a növényzet, de ez nem csorbított a kinézetén, hiszen virágai szépek voltak és az ott élők szándékkal teremtették azt a környezetet. Együtt éltek a természettel, mégis házakat emeltek. Mindenhol virágok, borkor és fák voltak, pedig szinte csak emberek voltak. Furcsa, hogy egyes fajok mennyire meg tudnak változni és hasonlóvá lenni, mint egy másik faj, pusztán a környezetük miatt.
*A kislány figyel csak, nem szól, Faeus pedig szinte már helyette is beszél, annyit jár a szája.*
*Hívja maga után a lányt, ahogy a negyeden áthaladva, a templomhoz mennek. De nem is állnak meg előtte, nem térnek a templomkertbe se, a temető felé meg végképp nem veszi az irányt egy gyermekkel az oldalán. A levegő templomának egyik papja állítja csak őket, kit kifaggathat. Pedig nem tegnap érkezett a városba, de Zhrodim mellett nehéz időt szakítania saját magára, ahogy most teszi. S még ilyenkor is többször fordul meg fejében a sötételf, akár az edzés közben, akár mikor még ismeretlen, arctalan követte a leány, hogy mily jó volna, ha nem egyedül kellene menekülnie az őt követő vész elől. De lám, okafogyott lett a reménye, hiszen új kis barátra lelt.
Érdekli, hogy felkarolnák-e őt, mint varázslatokra vágyó lényt, valamint lát-e bármi reményt, hogy ebből a kedves kislányból legyen valami. Értelmesnek találja, ki nem való szegények közé. Bár, neki sincs sok pénze, de arra mindig elég, hogy meg tudjon élni és ne a mocsokba süllyedjen vissza újra. Eleget volt már a társadalom alján, a világ szennyesében, nem vágyik oda, s másnak se kívánná ezt. Főleg nem egy gyermeknek.*
- Amennyiben elsajátítja a kellő képességeket, úgy Önt és a gyermeket is ki tudjuk tanítani. Viszont ennek is ára van.
*Kicsit elszontyolodik, nem oly templom ez, hol hívők segítik a rászorulókat. De érthető, a mágusok se abból élnek, hogy léteznek, pénz kell nekik is. Ahogy Faeusnak is. Ezért muszáj lesz valami munkát szereznie, hogy ne csak abból tudjon megélni, mi még korábbról maradt a zsebében.
A lánykával együtt sétál át a templomon és néznek meg pár dolgot.*
- Rég jártam ilyen szép helyen. Bár, innen jó pár napi útra volt egy kisebb város, ahol még ennél is sokkal szebb templom volt. Ott mondjuk nem mágusok voltak. Papok egytől egyig, igaz, ismerték a gyógyító varázslatok titkait. Csodálatos építmény volt, s szinte élt is. Mindenhol benőtte a növényzet, de ez nem csorbított a kinézetén, hiszen virágai szépek voltak és az ott élők szándékkal teremtették azt a környezetet. Együtt éltek a természettel, mégis házakat emeltek. Mindenhol virágok, borkor és fák voltak, pedig szinte csak emberek voltak. Furcsa, hogy egyes fajok mennyire meg tudnak változni és hasonlóvá lenni, mint egy másik faj, pusztán a környezetük miatt.
*A kislány figyel csak, nem szól, Faeus pedig szinte már helyette is beszél, annyit jár a szája.*
2151. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-06 13:41:29
Üzenet elküldve: 2014-03-06 13:41:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 520
OOC üzenetek: 92
Játékstílus: Vakmerő
//Themis, Neara Anthariel, Henua Tikron//
*Lassan visszatér a mágia szempontjából igencsak színes és összetett társasághoz, és meglepődve tapasztalja, hogy szétszéledt kissé a csapat. Dern szerzetest keresi fel, és jelzi számára, hogy részéről minden rendben, készen áll.*
- Pontosan mit is kéne most csinálni? Van valami információ a szertartásról? *Talán a legjogosabb kérdések. Rendben, tudják milyen varázslatokat kell elmondani, az is logikus, hogy az mondja el őket, aki tudja is. Az is, hogy milyen formában kell felállniuk. De mikor és hol is végezzék el pontosan a rituálét? És mi történik, ha valami rosszul sül el? Bizonyára kell egy B terv, még ne szándékozik meghalni.*
*Lassan visszatér a mágia szempontjából igencsak színes és összetett társasághoz, és meglepődve tapasztalja, hogy szétszéledt kissé a csapat. Dern szerzetest keresi fel, és jelzi számára, hogy részéről minden rendben, készen áll.*
- Pontosan mit is kéne most csinálni? Van valami információ a szertartásról? *Talán a legjogosabb kérdések. Rendben, tudják milyen varázslatokat kell elmondani, az is logikus, hogy az mondja el őket, aki tudja is. Az is, hogy milyen formában kell felállniuk. De mikor és hol is végezzék el pontosan a rituálét? És mi történik, ha valami rosszul sül el? Bizonyára kell egy B terv, még ne szándékozik meghalni.*
2150. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-01 20:25:35
Üzenet elküldve: 2014-03-01 20:25:35
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
*A csuklyája alól kikandikálva sárgásan csillogó szemeivel észreveszi, a távolban elhelyezkedő templomot. Furcsán hat neki az épület, nem egészen úgy képzelte el, a remegő ruhadarab, mint ahogy a valóságban fest. Egy vékony, talán fehér hajú ifjú távozik látszólag sietve. Sokat nem törődik a környezetével, inkább belép az építménybe. A templom ajtaját belöki, s engedi had csapódjon vissza. Hangos zúgással, recsegéssel, ropogással, de az öreg ajtó túléli a megrázkódtatást. A kísértetet ábrázoló mélységi hím még mindig émelyeg, de nem törődik az érzéssel, s azzal sem, hogy torka annyira kiszáradt, hogy a víz utáni sóvárgásában meg sem tudna szólalni. Végre érzi bőrén a hűvös levegőt amit a templom fűtetlen belsőterének köszönhet. Éhsége még mindig csillapíthatatlannak tűnik. Legalább most azt teheti amit szeret tanul... tanul gyilkolni.*
2149. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-03-01 19:53:34
Üzenet elküldve: 2014-03-01 19:53:34
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
-Akkor jöjjenek! *Ordítja nekik.*
*Elindul a Pegazus felé, és reméli, hogy a két férfi követi őt.*
*A templomkert kavicsos útján indul el, amin csizmái ropogós hangot adnak, majd hamar érkezik el a szegénynegyedbe. Eleinte a gazdag negyed felé fordul, de hirtelen rájön, hogy most sem haza felé megy.*
~Otthon valószínűleg port borít már mindent. Megint... Ha haza megyek akkor megint takarítani mehetek csak oda.~ *Ezt a gondolatot hirtelen elfelejti, mert nem akarja, hogy rossz kedve legyen, és az ráragadjon új társaira.*
~Milyen furcsa ember. Ez a férfi olyan érzéseket vált ki belőlem, mint ezelőtt még soha senki. Remélem Hulat nem rettent el tőlem teljesen. Még én magam is képes lennék elrettenni magamtól. Sőt, ez az ember teljesen leszívta az energiámat. Valami megváltozott. Ez az érzés... Nagyon fura... Egyre több ötlet jut az eszembe. Már mindent tudok. Érzem magamban azt amire hivatott lettem. Azért kellett ezzel a varázslóval találkoznom, hogy átadja azokat a gondolatokat, amikből rájöhetek erre... erre... Az új elvre, vagy... Az új hitre... Nehéz megfogalmazni. Érzek valami, erőt magamban. Talán majd elmondom nekik. Ez az elv, vagy hit, vagy tudom is én...~ *Elborzongott.* ~Ezek bűnös gondolatok. Bűnök! Elfelejteni, elfelejteni...~ *Hajtogatja magában. Nem tud ebből a gondolatmenetből kiábrándulni, majd rögeszmésen bekanyarodik, egy utcasarkon a Pegazus irányába.*
-Akkor jöjjenek! *Ordítja nekik.*
*Elindul a Pegazus felé, és reméli, hogy a két férfi követi őt.*
*A templomkert kavicsos útján indul el, amin csizmái ropogós hangot adnak, majd hamar érkezik el a szegénynegyedbe. Eleinte a gazdag negyed felé fordul, de hirtelen rájön, hogy most sem haza felé megy.*
~Otthon valószínűleg port borít már mindent. Megint... Ha haza megyek akkor megint takarítani mehetek csak oda.~ *Ezt a gondolatot hirtelen elfelejti, mert nem akarja, hogy rossz kedve legyen, és az ráragadjon új társaira.*
~Milyen furcsa ember. Ez a férfi olyan érzéseket vált ki belőlem, mint ezelőtt még soha senki. Remélem Hulat nem rettent el tőlem teljesen. Még én magam is képes lennék elrettenni magamtól. Sőt, ez az ember teljesen leszívta az energiámat. Valami megváltozott. Ez az érzés... Nagyon fura... Egyre több ötlet jut az eszembe. Már mindent tudok. Érzem magamban azt amire hivatott lettem. Azért kellett ezzel a varázslóval találkoznom, hogy átadja azokat a gondolatokat, amikből rájöhetek erre... erre... Az új elvre, vagy... Az új hitre... Nehéz megfogalmazni. Érzek valami, erőt magamban. Talán majd elmondom nekik. Ez az elv, vagy hit, vagy tudom is én...~ *Elborzongott.* ~Ezek bűnös gondolatok. Bűnök! Elfelejteni, elfelejteni...~ *Hajtogatja magában. Nem tud ebből a gondolatmenetből kiábrándulni, majd rögeszmésen bekanyarodik, egy utcasarkon a Pegazus irányába.*
2148. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-28 21:40:19
Üzenet elküldve: 2014-02-28 21:40:19
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gwomel Hulat és Rynut War'pero//
*Argus elmosolyodik Pero válaszán.*
-Érdekes meglátás. Tudás kölcsönbe, szerintem a tudás, az egyetlen, amit igazán birtokolhat valaki. Hiszen a medált ellophatják, a kard eltörhet, de a tudás halálig elkísér. Arra gondoltam, hogy a Hold Akadémia tanulói kapnak ilyen medált, addig, amíg ott tanulnak. Akkor ha jól gondolom, maga nem az Akadémia tanulója.
*Közben észbe kap, hogy a másiknak még sem mutatkozott.*
-Elnézést kérek. A nevem Vaslábú Argus. *Nyújtja felé a kezét, majd hallgatja tovább Pero eszmefuttatását.*
~Filozofikus elme? Élő könyv? Tinta? Hm. Élek, mert élnem kell?~
-Sajnálom, de nem vagyok filozofikus. Mágus vagyok, a tudásban hiszek, nem pedig a spekulációban. Az, hogy miért élek, az megint más. Amiben tudok, abban segítek.
*Hallgatja, a Pegazusba való utazás tervét, pár pillanatig gondolkodóba esik, majd így szól.*
-Rendben, menjünk. Soha nem voltam ellene egy jó étkezésnek *simogatja meg a pocakját közben.* Csak önök után
*Argus elmosolyodik Pero válaszán.*
-Érdekes meglátás. Tudás kölcsönbe, szerintem a tudás, az egyetlen, amit igazán birtokolhat valaki. Hiszen a medált ellophatják, a kard eltörhet, de a tudás halálig elkísér. Arra gondoltam, hogy a Hold Akadémia tanulói kapnak ilyen medált, addig, amíg ott tanulnak. Akkor ha jól gondolom, maga nem az Akadémia tanulója.
*Közben észbe kap, hogy a másiknak még sem mutatkozott.*
-Elnézést kérek. A nevem Vaslábú Argus. *Nyújtja felé a kezét, majd hallgatja tovább Pero eszmefuttatását.*
~Filozofikus elme? Élő könyv? Tinta? Hm. Élek, mert élnem kell?~
-Sajnálom, de nem vagyok filozofikus. Mágus vagyok, a tudásban hiszek, nem pedig a spekulációban. Az, hogy miért élek, az megint más. Amiben tudok, abban segítek.
*Hallgatja, a Pegazusba való utazás tervét, pár pillanatig gondolkodóba esik, majd így szól.*
-Rendben, menjünk. Soha nem voltam ellene egy jó étkezésnek *simogatja meg a pocakját közben.* Csak önök után
2147. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-28 16:51:40
Üzenet elküldve: 2014-02-28 16:51:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Vaslábú Argus & Rynut War'pero//
*Gwomel észre sem veszi, az események rohanását, kezet nyújt a papnak.*
-Jó napot uram.* Mosolyog rá, mint aki csak most találkozott volna, eltekint attól, hogy a két férfi már elbeszélgetett egymással. Majd ős is meg akar ismerkedni a férfivel, sőt, mondhatni mind a kettővel, mivel még egyiket sem ismeri, a papot egyáltalán nem, semmit nem tud róla, még az a keveset se, mint amennyit a másik férfiről, akiről szintén nem sokat tud, de annál többet mint a papról, akiről viszont semmit.*
*Gwomel észre sem veszi, az események rohanását, kezet nyújt a papnak.*
-Jó napot uram.* Mosolyog rá, mint aki csak most találkozott volna, eltekint attól, hogy a két férfi már elbeszélgetett egymással. Majd ős is meg akar ismerkedni a férfivel, sőt, mondhatni mind a kettővel, mivel még egyiket sem ismeri, a papot egyáltalán nem, semmit nem tud róla, még az a keveset se, mint amennyit a másik férfiről, akiről szintén nem sokat tud, de annál többet mint a papról, akiről viszont semmit.*
2146. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-28 15:43:05
Üzenet elküldve: 2014-02-28 15:43:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
*Rynutot a nagy termetes test barátságos kézfogása igazán meglepi, majd pedig a férfi visszautasítja a baglyot.*
-A tudás nem az enyém, csak kölcsönbe kaptam. Csak úgy, mint mindenki más. *Vissza veszi a medált.*
*Egy fura monológba kezd, amit szinte követni sem lehet, de Pero igazán megdolgoztatja az agytekervényeit.*
-Talán. *Feleli zavartan, de lassan újra hangzatos szónoklat alakot vesz fel a beszéde.* A furcsa megfogalmazás filozófus elméről árulkodik. Pedig maga nem tűnik annak az ember félének, aki csak úgy önti magából a bölcsességet... És mégis! Egy papot említettem - aki utat mutatott. Egy betegséget - amit meg kell gyógyítani. És egy könyvet - aki maga... Egy megíratlan könyvet, amit nem csak az írástudók olvashatnak el. Egy kódex, ami nem íródott meg, egy toll amiben nincs tinta, és egy író, aki nem is író. Egy élő könyv áll előttem, aki tud, tudott, és tudni is fog dolgokat, míg világ a világ. *Ezt nem Pero mondta. Legalábbis nem önszántából, de teljesen megindul belőle is a szóáradat.* Maga él, mert élnie kell. Egy könyv sem adhatja úgy vissza a tudást, mint egy élő könyv. A papír elázhat, de az elme nem: az a legjobb tároló eszköz. Az energia, ami magát hajtja, hogy tudást szerezzen az okozza, hogy talán öntudatlanul is, de tovább kell adnia másoknak. Nem vagyunk zsenik, de nem is vagyunk teljesen bolondok, hisz itt vagyunk még most is. A sors akarta, hogy találkozzunk, a sors - ami egy helyre vezénylet mindhármunkat.
*A beszéd megszakad, pedig láthatóan mondani akar még valami a fiú.*
-Eljönne velünk a Pegazusba? Igazán elbeszélgetnék önnel tartósabban. *Ezután Hulat felé fordul.* Nem baj, ha ő is jön?
*A választ nem várja meg, rendíthetetlenül elindul az ajtó felé lassú és kecses léptekkel, hogy megmutassa: nem akárkit láthatnak most kimenni a templomból. Vagy egy különleges csoport kezdete ez, vagy pedig egy különleges barátságé.*
*Hulat valószínűleg rosszul érezte magát a furcsa monológok közben, mivel Rynut észrevétele szerint magát a templomot sem kedveli, de ő mindenképpen elhúzta a beszélgetést - bár akaratlanul.*
*Megáll a kapu előtt és hagyja, hogy a nap kicsit süsse az arcát, ebben a hideg időben. Hátrafordul megnézni Hulatot és a másik férfit, és a templom ablakai miatt részegítő fényben áztatott termet.*
*Rynutot a nagy termetes test barátságos kézfogása igazán meglepi, majd pedig a férfi visszautasítja a baglyot.*
-A tudás nem az enyém, csak kölcsönbe kaptam. Csak úgy, mint mindenki más. *Vissza veszi a medált.*
*Egy fura monológba kezd, amit szinte követni sem lehet, de Pero igazán megdolgoztatja az agytekervényeit.*
-Talán. *Feleli zavartan, de lassan újra hangzatos szónoklat alakot vesz fel a beszéde.* A furcsa megfogalmazás filozófus elméről árulkodik. Pedig maga nem tűnik annak az ember félének, aki csak úgy önti magából a bölcsességet... És mégis! Egy papot említettem - aki utat mutatott. Egy betegséget - amit meg kell gyógyítani. És egy könyvet - aki maga... Egy megíratlan könyvet, amit nem csak az írástudók olvashatnak el. Egy kódex, ami nem íródott meg, egy toll amiben nincs tinta, és egy író, aki nem is író. Egy élő könyv áll előttem, aki tud, tudott, és tudni is fog dolgokat, míg világ a világ. *Ezt nem Pero mondta. Legalábbis nem önszántából, de teljesen megindul belőle is a szóáradat.* Maga él, mert élnie kell. Egy könyv sem adhatja úgy vissza a tudást, mint egy élő könyv. A papír elázhat, de az elme nem: az a legjobb tároló eszköz. Az energia, ami magát hajtja, hogy tudást szerezzen az okozza, hogy talán öntudatlanul is, de tovább kell adnia másoknak. Nem vagyunk zsenik, de nem is vagyunk teljesen bolondok, hisz itt vagyunk még most is. A sors akarta, hogy találkozzunk, a sors - ami egy helyre vezénylet mindhármunkat.
*A beszéd megszakad, pedig láthatóan mondani akar még valami a fiú.*
-Eljönne velünk a Pegazusba? Igazán elbeszélgetnék önnel tartósabban. *Ezután Hulat felé fordul.* Nem baj, ha ő is jön?
*A választ nem várja meg, rendíthetetlenül elindul az ajtó felé lassú és kecses léptekkel, hogy megmutassa: nem akárkit láthatnak most kimenni a templomból. Vagy egy különleges csoport kezdete ez, vagy pedig egy különleges barátságé.*
*Hulat valószínűleg rosszul érezte magát a furcsa monológok közben, mivel Rynut észrevétele szerint magát a templomot sem kedveli, de ő mindenképpen elhúzta a beszélgetést - bár akaratlanul.*
*Megáll a kapu előtt és hagyja, hogy a nap kicsit süsse az arcát, ebben a hideg időben. Hátrafordul megnézni Hulatot és a másik férfit, és a templom ablakai miatt részegítő fényben áztatott termet.*
2145. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-26 22:17:46
Üzenet elküldve: 2014-02-26 22:17:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gwomel Hulat és Rynut War'pero//
*Argus kézfogása meleg, és barátságos. A férfi örül, hogy más barátságos lényekkel találkozik.*
-Tessék? *kérdezi zavartan, miközben a másik nyújtja felé az amulettet. Kezdeti csodálkozásán hamar úrrá lesz az elméje, s hallgatja a pap, a könyv, és a betegség kapcsolatát.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el a medált, hiszen nem az öné. *jelenti ki, mint, ami egyértelmű.* És csak olyat adhat valakinek, ami a sajátja. *Argus gondolatai megindulnak, akár a szökőár, aminek a fizikai valóság nem szabhat gátat. Nem törődik a másik reakciójával, amíg a gondolat végére nem jut.*
-Mi olvasók? Érdekes megfogalmazás, főleg, hogy egy könyvet, egy betegséget, és egy papot említett. A négyes készen van az egyensúlyhoz. Jómagam nem vagyok gyógyító, de ez úgy gondolom nem is fontos, tehát a betegség, nem is betegség. Ha valakinek segítséget tudna nyújtani a bagoly, az csak az éjszaka gyermeke lehetne, vagy egy vadász, de nem olyan, mint én. *szavai zavartságról árulkodnak.* A könyvek, ahogyan a papok szavakat rejtenek magukban, ezek a szavak más szavak mögé vannak bújtatva, de ha megleljük őket, akkor kapjuk meg azt, amit keresünk. A bagoly hordozói szeretnek tanulni, ebből fakad, hogy sok könyvet olvasnak. Nekem nem a könyvet kell önöknek megmutatnom, hanem a szavakhoz a fejezet címeket. Igazam van? *teszi fel végül a kérdést, és reméli, hogy most sikerült összefüggően elmondani a gondolatait, s nem csak összezavarni őket.*
~Nem a fiúhoz küldte őket. Vagy próbatétel, vagy valami más. Bárhogyan is, végére kell járnom.~
*Argus kézfogása meleg, és barátságos. A férfi örül, hogy más barátságos lényekkel találkozik.*
-Tessék? *kérdezi zavartan, miközben a másik nyújtja felé az amulettet. Kezdeti csodálkozásán hamar úrrá lesz az elméje, s hallgatja a pap, a könyv, és a betegség kapcsolatát.*
-Köszönöm, de nem fogadhatom el a medált, hiszen nem az öné. *jelenti ki, mint, ami egyértelmű.* És csak olyat adhat valakinek, ami a sajátja. *Argus gondolatai megindulnak, akár a szökőár, aminek a fizikai valóság nem szabhat gátat. Nem törődik a másik reakciójával, amíg a gondolat végére nem jut.*
-Mi olvasók? Érdekes megfogalmazás, főleg, hogy egy könyvet, egy betegséget, és egy papot említett. A négyes készen van az egyensúlyhoz. Jómagam nem vagyok gyógyító, de ez úgy gondolom nem is fontos, tehát a betegség, nem is betegség. Ha valakinek segítséget tudna nyújtani a bagoly, az csak az éjszaka gyermeke lehetne, vagy egy vadász, de nem olyan, mint én. *szavai zavartságról árulkodnak.* A könyvek, ahogyan a papok szavakat rejtenek magukban, ezek a szavak más szavak mögé vannak bújtatva, de ha megleljük őket, akkor kapjuk meg azt, amit keresünk. A bagoly hordozói szeretnek tanulni, ebből fakad, hogy sok könyvet olvasnak. Nekem nem a könyvet kell önöknek megmutatnom, hanem a szavakhoz a fejezet címeket. Igazam van? *teszi fel végül a kérdést, és reméli, hogy most sikerült összefüggően elmondani a gondolatait, s nem csak összezavarni őket.*
~Nem a fiúhoz küldte őket. Vagy próbatétel, vagy valami más. Bárhogyan is, végére kell járnom.~
2144. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-26 16:19:39
Üzenet elküldve: 2014-02-26 16:19:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
*Kíváncsian tekint a pap után. Egy olvasó emberhez megy oda, aki láthatólag nem rajong azért, hogy valaki félbeszakította könyvmoly tevékenységét. Ez persze Perot is zavarni szokta, bár a mai napon valahogy mindenki könnyebben felhúzza magát, mint máskor.*
*A férfi odalép hozzájuk és a jobb kezét nyújtja, majd köszön.*
-Jó napot. *Mondja War'pero és kezet fog vele.*
*Erre a férfi Rynut amulettjét kezdi el nézegetni. Ez fel is tűnik az ifjú szónoknak és leveszi magáról, majd felé nyújtja.*
*Bár nagyon halkan mondta el monológját magának, Pero valamennyire szájról is tud olvasni, és így összeállt neki a kép.*
-Önnek adom uram. Mi "olvasók" tartsunk csak össze. *Mondja egy mosoly keretében. Nagyon reméli, hogy elfogadja.* Nekem már sokat segített, ideje, hogy másnak is segítséget nyújtson. Ami pedig a kérdést illeti, tudja... Szóval eredetileg egy olyan könyvet kerestünk a barátommal *eközben Gwomel felé mutat* ami olyan betegségekről ír ami rohamokat idéz elő. A pap akibe az imént belebotlottam önt javasolta könyv helyett.
*Kíváncsian tekint a pap után. Egy olvasó emberhez megy oda, aki láthatólag nem rajong azért, hogy valaki félbeszakította könyvmoly tevékenységét. Ez persze Perot is zavarni szokta, bár a mai napon valahogy mindenki könnyebben felhúzza magát, mint máskor.*
*A férfi odalép hozzájuk és a jobb kezét nyújtja, majd köszön.*
-Jó napot. *Mondja War'pero és kezet fog vele.*
*Erre a férfi Rynut amulettjét kezdi el nézegetni. Ez fel is tűnik az ifjú szónoknak és leveszi magáról, majd felé nyújtja.*
*Bár nagyon halkan mondta el monológját magának, Pero valamennyire szájról is tud olvasni, és így összeállt neki a kép.*
-Önnek adom uram. Mi "olvasók" tartsunk csak össze. *Mondja egy mosoly keretében. Nagyon reméli, hogy elfogadja.* Nekem már sokat segített, ideje, hogy másnak is segítséget nyújtson. Ami pedig a kérdést illeti, tudja... Szóval eredetileg egy olyan könyvet kerestünk a barátommal *eközben Gwomel felé mutat* ami olyan betegségekről ír ami rohamokat idéz elő. A pap akibe az imént belebotlottam önt javasolta könyv helyett.
2143. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 22:58:09
Üzenet elküldve: 2014-02-25 22:58:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Gwomel Hulat és Rynut War'pero//
-Semmi baj nem történt.
*Nyugtatja meg az idős pap a férfit. Folytatná a söprögetést, de az ifjú kérdése megállásra készteti. Pár pillanatig némán áll, és gondolkozik.*
-A könyveknél tudok jobb megoldást is. Kérem, várjon egy kicsit. *nem vár választ már el is indul a templom egyik hátsó sarka irányába.*
*Argus becsukja a hatalmas könyvet, s az asztal bal oldalára helyezi. A pergamentett gyorsan leszórja egy kis homokkal, majd a jobb oldalon pihenő négy könyvre néz.*
-Nehéz olvasmány. *mondja csak úgy magának, nem is veszi észre az idős papot aki oda lép hozzá, csak akkor, amikor az megszólal.*
-Nem olyan nehéz, ha érti az ember.
*A férfi akaratlanul elmosolyodik az idős pap célzására.*
-Igaz.
-Van itt két úriember, akiknek az ön segítségére lenne szüksége, *kezdi el az idős pap.* Talán ők is segíthetnek önnek.
*Argus némán a gondolataiba merül, mielőtt válaszolna.*
~Mi vagyok én? Irgalmas pap? Minek segítsek?~
*Bosszankodik, hogy elszakítják a könyveitől, de azért elrakja az eszközeit a tarisznyájába, s feláll az asztaltól.*
~Segíts másokon, hogy élhess.~ *Jutnak eszébe a régi szavak.*
-Kérem vezessen oda hozzájuk.
-Nekem még ezeket el kell pakolnom. *mondja mosolyogva a pap a könyvekre mutatva.* De a bejárat mellett meg fogja őket találni. Egy szőke ifjú, és egy tündér férfi.
-Köszönöm atyám. *búcsúzik el az idős paptól.*
~Egy tündér. Lehet, hogy ő lesz az.~
*A félhomályban egy egy öklömnyi láng látszódik először, majd egy alacsony kövér férfi, amint közelít a két alak felé. Alig múlhatott húsz éves, de valahogy mégis olyan érzés támad a két alakban, hogy idősebb. Lassú kimért léptei alatt a padló deszkák már rég meghajlottak volna, de a templom kövezetén csak tompa erőteljes utalnak a férfi termetére. Hamar felfigyel a két férfira, gyorsan végig méri őket, amíg oda ér hozzájuk.*
~Egy ficsúr, és egy írnok. Vajon melyik a tündér? Azt, mondta, hogy egy szőke, és egy tündér. Vajon össze akart zavarni?~
*Megáll előttük, elengedi a botját, s a jobbját nyújtja feléjük.*
-Vaslábú Argus vagyok. *Mosolyog rájuk, a hangja barátságos, de mégis érződik belőle valamiféle erő.* Ez egyik pap kért meg, hogy jöjjek ide önökhöz valami kérdés miatt.
*Észreveszi az egyikük nyakában a bagoly amulettet, amely szinte megbűvöli a férfit.*
-A bagoly egerekre vadászik az éjszakában. *motyogja* De ugyan akkor a tudásszomj is egyben, az egér pedig a könyvek. Hogy nem jöttem rá hamarabb, amit kerestem, az végig itt volt, én pedig elmentem máshol keresni, pedig csak türelmesen kellet volna várni.
-Semmi baj nem történt.
*Nyugtatja meg az idős pap a férfit. Folytatná a söprögetést, de az ifjú kérdése megállásra készteti. Pár pillanatig némán áll, és gondolkozik.*
-A könyveknél tudok jobb megoldást is. Kérem, várjon egy kicsit. *nem vár választ már el is indul a templom egyik hátsó sarka irányába.*
*Argus becsukja a hatalmas könyvet, s az asztal bal oldalára helyezi. A pergamentett gyorsan leszórja egy kis homokkal, majd a jobb oldalon pihenő négy könyvre néz.*
-Nehéz olvasmány. *mondja csak úgy magának, nem is veszi észre az idős papot aki oda lép hozzá, csak akkor, amikor az megszólal.*
-Nem olyan nehéz, ha érti az ember.
*A férfi akaratlanul elmosolyodik az idős pap célzására.*
-Igaz.
-Van itt két úriember, akiknek az ön segítségére lenne szüksége, *kezdi el az idős pap.* Talán ők is segíthetnek önnek.
*Argus némán a gondolataiba merül, mielőtt válaszolna.*
~Mi vagyok én? Irgalmas pap? Minek segítsek?~
*Bosszankodik, hogy elszakítják a könyveitől, de azért elrakja az eszközeit a tarisznyájába, s feláll az asztaltól.*
~Segíts másokon, hogy élhess.~ *Jutnak eszébe a régi szavak.*
-Kérem vezessen oda hozzájuk.
-Nekem még ezeket el kell pakolnom. *mondja mosolyogva a pap a könyvekre mutatva.* De a bejárat mellett meg fogja őket találni. Egy szőke ifjú, és egy tündér férfi.
-Köszönöm atyám. *búcsúzik el az idős paptól.*
~Egy tündér. Lehet, hogy ő lesz az.~
*A félhomályban egy egy öklömnyi láng látszódik először, majd egy alacsony kövér férfi, amint közelít a két alak felé. Alig múlhatott húsz éves, de valahogy mégis olyan érzés támad a két alakban, hogy idősebb. Lassú kimért léptei alatt a padló deszkák már rég meghajlottak volna, de a templom kövezetén csak tompa erőteljes utalnak a férfi termetére. Hamar felfigyel a két férfira, gyorsan végig méri őket, amíg oda ér hozzájuk.*
~Egy ficsúr, és egy írnok. Vajon melyik a tündér? Azt, mondta, hogy egy szőke, és egy tündér. Vajon össze akart zavarni?~
*Megáll előttük, elengedi a botját, s a jobbját nyújtja feléjük.*
-Vaslábú Argus vagyok. *Mosolyog rájuk, a hangja barátságos, de mégis érződik belőle valamiféle erő.* Ez egyik pap kért meg, hogy jöjjek ide önökhöz valami kérdés miatt.
*Észreveszi az egyikük nyakában a bagoly amulettet, amely szinte megbűvöli a férfit.*
-A bagoly egerekre vadászik az éjszakában. *motyogja* De ugyan akkor a tudásszomj is egyben, az egér pedig a könyvek. Hogy nem jöttem rá hamarabb, amit kerestem, az végig itt volt, én pedig elmentem máshol keresni, pedig csak türelmesen kellet volna várni.
2142. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 19:54:08
Üzenet elküldve: 2014-02-25 19:54:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 135
Játékstílus: Szelíd
//Gwomel Hulat és Vaslábú Argus//
-Akkor kedves Gwomel, örülök, hogy megismerhetem! *Néz mosolyogva a tündérre.*
*Ahogy az arcába néz egy egyszerű következtetést von le: nem kedveli ezt a helyet valamiért. Végül úgy dönt, hogy nem teszi szóvá, avagy nem kérdez rá, hogy mi a problémája ezzel a hellyel. Úgy tűnik Gwomel nem akarja megsérteni Perot azzal, hogy megelőzi, de ő egyszerűen nem képes itt gyorsan haladni. Mindennap járt ide olvasni, de mindig lenyűgözte a hely szépsége.*~Gyönyörű!~*Visszhangzott mindig a fejében, amikor meglátta ezt a szépséges épületet, akár belülről, akár kívülről...*
*Puff!*
*Pero sétálgatás közben sikeresen nekiment egy söprögető papnak.*
-Elnézést kérek! Nagyon sajnálom! *Reméli, hogy ez a bölcs öreg pap nem fog rá megharagudni. Hirtelen egy lámpa gyúl ki Rynut fejében:*
-Elnézést még egyszer, de ha már így önbe botlottam megkérdezhetem, hogy egy rohamot okozó betegségekről szóló könyvet nem ismer-e? Tudja lenn a könyvtárban sehogy nem találok ilyet.
A hozzászólás írója (Rynut War'pero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.25 19:55:02
-Akkor kedves Gwomel, örülök, hogy megismerhetem! *Néz mosolyogva a tündérre.*
*Ahogy az arcába néz egy egyszerű következtetést von le: nem kedveli ezt a helyet valamiért. Végül úgy dönt, hogy nem teszi szóvá, avagy nem kérdez rá, hogy mi a problémája ezzel a hellyel. Úgy tűnik Gwomel nem akarja megsérteni Perot azzal, hogy megelőzi, de ő egyszerűen nem képes itt gyorsan haladni. Mindennap járt ide olvasni, de mindig lenyűgözte a hely szépsége.*~Gyönyörű!~*Visszhangzott mindig a fejében, amikor meglátta ezt a szépséges épületet, akár belülről, akár kívülről...*
*Puff!*
*Pero sétálgatás közben sikeresen nekiment egy söprögető papnak.*
-Elnézést kérek! Nagyon sajnálom! *Reméli, hogy ez a bölcs öreg pap nem fog rá megharagudni. Hirtelen egy lámpa gyúl ki Rynut fejében:*
-Elnézést még egyszer, de ha már így önbe botlottam megkérdezhetem, hogy egy rohamot okozó betegségekről szóló könyvet nem ismer-e? Tudja lenn a könyvtárban sehogy nem találok ilyet.
A hozzászólás írója (Rynut War'pero) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.25 19:55:02
2141. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-02-25 18:33:10
Üzenet elküldve: 2014-02-25 18:33:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 28
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rynut War'pero//
-A nevem Gwomel Hulat. Igen tündér vagyok. A munkám, hát mondjuk úgy nem kívánatos személyek likvidálásával foglalkozom anyagi ellenszolgáltatás fejében.*Mosolyodik el.*-Szeretem ezt csinálni, és mindig ezt csináltam.*
Mikor befejezi már a templomban találja magát, sietni akar innen, nem szeretni a templomokat, oltárokat, pavilonokat, s hasonlókat, valamiért nem szereti az ilyesféle helyiségeket, valamiért, amit ős sem tud teljesen.
Igyekezne is ki, de nem mer előreszaladni, mivel (mint már írtam) nem illendő megívód előtt haladni. Kelletlenül érzi magát a templomban, furcsa érzés fogja el, még sosem imádkozott, semmilyen istennek, bálványnak, semminek sem, inkább arra gondolt, amikor rá fért volna, hogy ha a sivatagot túlélte, akkor ezt is túl foglya élni. És úgy lett, legalább is eddig.*
-A nevem Gwomel Hulat. Igen tündér vagyok. A munkám, hát mondjuk úgy nem kívánatos személyek likvidálásával foglalkozom anyagi ellenszolgáltatás fejében.*Mosolyodik el.*-Szeretem ezt csinálni, és mindig ezt csináltam.*
Mikor befejezi már a templomban találja magát, sietni akar innen, nem szeretni a templomokat, oltárokat, pavilonokat, s hasonlókat, valamiért nem szereti az ilyesféle helyiségeket, valamiért, amit ős sem tud teljesen.
Igyekezne is ki, de nem mer előreszaladni, mivel (mint már írtam) nem illendő megívód előtt haladni. Kelletlenül érzi magát a templomban, furcsa érzés fogja el, még sosem imádkozott, semmilyen istennek, bálványnak, semminek sem, inkább arra gondolt, amikor rá fért volna, hogy ha a sivatagot túlélte, akkor ezt is túl foglya élni. És úgy lett, legalább is eddig.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122