Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 112 (2221. - 2240. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2240. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 17:07:09
Üzenet elküldve: 2014-04-06 17:07:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Figyelmét nem kerüli el a férfi arcán bekövetkező hirtelen változás. Az első pillanatban úgy hiszi, hogy a kezére tévedt pillantása az ami megzavarta, de abba nem vetülne ekkora fájdalom. A lány arca is kicsit elborul, homlokát ráncolva figyeli az előtte ülőt.*
- Valami baj van? *Ostoba kérdés, hiszen látja, hogy igen, valami baj van, de ez a kérdés most ösztönösen jött. Hangjából talán valamennyire kihallatszik egy kevéske aggodalom ahogy próbál rájönni mi történhetett. Van egy olyan érzése, hogy a férfi, bármi is a baja, biztos nem fogja őt máris beavatni, de azért mégsem hagyhatja szó nélkül a látottakat.
Mikor úgy tűnik elmúlt a gond, és hallja a nevet egy szelíd mosolyt küld felé, de még mindig nem biztos benne, hogy most már jól van.*
- Hát mágusnak még nem nevezném magam, de az a célom, hogy egyszer az legyek. *Veszi át a jobb kezébe a botját amit próbál az asztalhoz támasztani.
Figyeli, hogy milyen könyvet vesz el az asztalról, közben lehetősége nyílik újra megszemlélni a kezét, bár már óvatosabban, nehogy újra megmutatkozzon az a fájdalmas arckifejezés. A lányt egyáltalán nem zavarja, hogy a hat könyvből a földmágiát veszi magához a férfi. A földmágián kívül annyi sok más lehetőség sorakozik szó szerint előtte...* ~Itt van a víz és a hold mágia, ami szerintem nagyon szép és érdekes lehet, aztán ha támadót nézünk akkor a tűz és a nap mágia.~ *Sorolja magában, és rájön, hogy a hatból pont az utolsó kettő helyen állna a föld és a levegő. De nem lehet túl mohó, hiába tetszik neki egyszerre négy is, először ki kell választania egyet. A mélázásnak az vet véget, hogy ismét szeme elé kerül a férfi jobb keze.* ~Ha zavarná, hogy megbámulom biztos nem hagyná ennyire a szemem előtt.~ *A logikusnak tűnő megállapításra egy kicsit megnyugszik, viszont a keze túl közel van a könyvekhez, ő pedig még mindig nem választott. Mosolyogva nyúl előre, és veszi el az asztalról a víz mágiával foglalkozó könyvet, mielőtt Rigeen úgy dönt, hogy a földmágia kellően kielégítette már a tudásszomját, és új téma után nyúlna.* ~Akkor hát legyen kezdetnek a vízmágia.~ *Mosolyog fellapozva a kezébe vett könyvet. Persze azt se bánta volna, ha a férfi gyorsabbnak bizonyul nála, és elorrozza előle. Akkor valószínűleg a holdmágiát kezdte volna olvasgatni, és ha az nem nyerné el annyira a tetszését még mindig megvárhatta volna, hogy ismét cseréljen.
A kezére szándékosan nem tesz megjegyzést, egyrészt mert megjegyzést nem is akar rá tenni, nincs is mit, másrészt meg hiába született a fejében annyi érdekesebbnél érdekesebb kérdés, van benne annyi tapintat, illem és jó modor, hogy egy ilyen, valószínűleg elég kényes témával kapcsolatban ne rohamozza meg a férfit kérdésekkel. Főleg, hogy csak most találkoztak először.*
*Figyelmét nem kerüli el a férfi arcán bekövetkező hirtelen változás. Az első pillanatban úgy hiszi, hogy a kezére tévedt pillantása az ami megzavarta, de abba nem vetülne ekkora fájdalom. A lány arca is kicsit elborul, homlokát ráncolva figyeli az előtte ülőt.*
- Valami baj van? *Ostoba kérdés, hiszen látja, hogy igen, valami baj van, de ez a kérdés most ösztönösen jött. Hangjából talán valamennyire kihallatszik egy kevéske aggodalom ahogy próbál rájönni mi történhetett. Van egy olyan érzése, hogy a férfi, bármi is a baja, biztos nem fogja őt máris beavatni, de azért mégsem hagyhatja szó nélkül a látottakat.
Mikor úgy tűnik elmúlt a gond, és hallja a nevet egy szelíd mosolyt küld felé, de még mindig nem biztos benne, hogy most már jól van.*
- Hát mágusnak még nem nevezném magam, de az a célom, hogy egyszer az legyek. *Veszi át a jobb kezébe a botját amit próbál az asztalhoz támasztani.
Figyeli, hogy milyen könyvet vesz el az asztalról, közben lehetősége nyílik újra megszemlélni a kezét, bár már óvatosabban, nehogy újra megmutatkozzon az a fájdalmas arckifejezés. A lányt egyáltalán nem zavarja, hogy a hat könyvből a földmágiát veszi magához a férfi. A földmágián kívül annyi sok más lehetőség sorakozik szó szerint előtte...* ~Itt van a víz és a hold mágia, ami szerintem nagyon szép és érdekes lehet, aztán ha támadót nézünk akkor a tűz és a nap mágia.~ *Sorolja magában, és rájön, hogy a hatból pont az utolsó kettő helyen állna a föld és a levegő. De nem lehet túl mohó, hiába tetszik neki egyszerre négy is, először ki kell választania egyet. A mélázásnak az vet véget, hogy ismét szeme elé kerül a férfi jobb keze.* ~Ha zavarná, hogy megbámulom biztos nem hagyná ennyire a szemem előtt.~ *A logikusnak tűnő megállapításra egy kicsit megnyugszik, viszont a keze túl közel van a könyvekhez, ő pedig még mindig nem választott. Mosolyogva nyúl előre, és veszi el az asztalról a víz mágiával foglalkozó könyvet, mielőtt Rigeen úgy dönt, hogy a földmágia kellően kielégítette már a tudásszomját, és új téma után nyúlna.* ~Akkor hát legyen kezdetnek a vízmágia.~ *Mosolyog fellapozva a kezébe vett könyvet. Persze azt se bánta volna, ha a férfi gyorsabbnak bizonyul nála, és elorrozza előle. Akkor valószínűleg a holdmágiát kezdte volna olvasgatni, és ha az nem nyerné el annyira a tetszését még mindig megvárhatta volna, hogy ismét cseréljen.
A kezére szándékosan nem tesz megjegyzést, egyrészt mert megjegyzést nem is akar rá tenni, nincs is mit, másrészt meg hiába született a fejében annyi érdekesebbnél érdekesebb kérdés, van benne annyi tapintat, illem és jó modor, hogy egy ilyen, valószínűleg elég kényes témával kapcsolatban ne rohamozza meg a férfit kérdésekkel. Főleg, hogy csak most találkoztak először.*
2239. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 16:12:16
Üzenet elküldve: 2014-04-06 16:12:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ujjait maga előtt az asztalon, úgy ahogy csak tudja próbálja összekulcsolni. Nehézkes művelet azt meg kell hagyni, de végül is sikerül végrehajtani. Elkapja a lány pillantását, amit rútul deformált kezére vetett. Szép zölden csillogó szemeiben inkább a kíváncsiság lángját látja mintsem a félelem mély érzéketlen sötétjét. Ennek kifejezetten örül. Megint villant egy kis mosolyt, de abban a pillanatban össze is húzza arcát. A kezébe nyilalló szúró fájdalom felemészti mosolyát, s átadja a végtelen homálynak. Arca kissé elsápad. Enyhe rémület fogja el. ~Még sohasem fokozódott ilyen mértékig a fájdalom. Érzem valami nincs rendben ezzel a karral, mármint még ennél is rosszabb lesz majd a helyzet.~ Arca visszanyeri színét, s derűjét mikor a fájdalom megszűnik őt sanyargatni. Persze a nő kérdése sem hagyta el a figyelmét.*
- A nevem Rigeen Dimnet Gajhna. Hogy melyik néven szólít csakis az ön választása.
*Látja hogy már az elf leány bele lesett az írásokba, s őt is lebilincseli az újonnan szerzett információk tömkelege.*
-Megérdeklődhetném, hogy ön mágus-e esetleg, vagy csak érdekli a könyvekben újonnan szerezhető tudás?
~Ha észrevételem nem csal inkább a víz mágiás könyv érdekli a "kis" hölgyet.~ *Ezen megállapítása elszánja arra, hogy karmai körbefonják a kemény borítós, föld mágia könyv gerincét, s maga felé húzzák azt. Nem akar túl mohónak tűnni, de csak úgy szomjazik a tudásra, már várja a magába szívott sok értelem kellemesen émelyítő érzését, s a mindent elfedő, láthatatlan homályt amit az elméje bocsát szeme elé, hogy csak a szöveget láthassa, más mind kerülje el figyelmét. Érdeklődve figyeli még egy kicsit a leányt. Már régen volt társaságban, pláne nőiben. Már volt lány kiért dobogott szíve. Sajnos ott kellett hagynia az utolsó faluban ahonnan muszáj volt tovább állnia. A lány nagyon hasonlít volt szerelméhez. Fehér haja, hosszú füle. Ő is ugyan ilyen karcsú. Érdekes hogy a két teremtés közt mekkora a hasonlóság. A deformálódott kezét kinyújtja az asztal közepe felé. Kíváncsi a lány reakciójára. Érdeklődik, hogy miként szól hozzá a ronda végtaghoz. Csodálja, még miért nem tett semmilyen megjegyzést a kezére. Ami viszont egyszer biztos, hogy a lány szomjazik a tudásra.*
- A nevem Rigeen Dimnet Gajhna. Hogy melyik néven szólít csakis az ön választása.
*Látja hogy már az elf leány bele lesett az írásokba, s őt is lebilincseli az újonnan szerzett információk tömkelege.*
-Megérdeklődhetném, hogy ön mágus-e esetleg, vagy csak érdekli a könyvekben újonnan szerezhető tudás?
~Ha észrevételem nem csal inkább a víz mágiás könyv érdekli a "kis" hölgyet.~ *Ezen megállapítása elszánja arra, hogy karmai körbefonják a kemény borítós, föld mágia könyv gerincét, s maga felé húzzák azt. Nem akar túl mohónak tűnni, de csak úgy szomjazik a tudásra, már várja a magába szívott sok értelem kellemesen émelyítő érzését, s a mindent elfedő, láthatatlan homályt amit az elméje bocsát szeme elé, hogy csak a szöveget láthassa, más mind kerülje el figyelmét. Érdeklődve figyeli még egy kicsit a leányt. Már régen volt társaságban, pláne nőiben. Már volt lány kiért dobogott szíve. Sajnos ott kellett hagynia az utolsó faluban ahonnan muszáj volt tovább állnia. A lány nagyon hasonlít volt szerelméhez. Fehér haja, hosszú füle. Ő is ugyan ilyen karcsú. Érdekes hogy a két teremtés közt mekkora a hasonlóság. A deformálódott kezét kinyújtja az asztal közepe felé. Kíváncsi a lány reakciójára. Érdeklődik, hogy miként szól hozzá a ronda végtaghoz. Csodálja, még miért nem tett semmilyen megjegyzést a kezére. Ami viszont egyszer biztos, hogy a lány szomjazik a tudásra.*
2238. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 15:18:38
Üzenet elküldve: 2014-04-06 15:18:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Még pár pillanatra meg is torpan talán már csak egy méter távolságnyira az idegentől. Jobb kezét a háta mögött átveti, ujjai bal karjára fonódnak melyben ében botját tartja. Még kicsit dülöngél is, ahogy az a nyugalom mintha őt is elérné, amit valószínűleg most a férfi érezhet a könyvek olvasása közben. Ahogy először találkozik a borúsabb tekintettel, kicsit elbizonytalanodik. Lehet, hogy helyes volt az a félelme, hogy talán az idegen tényleg nem akar maga mellé semmilyen kellemetlenkedő alakot aki megzavarhatná a koncentrációban. Viszont aggodalma úgy tűnik alaptalannak bizonyul, mikor látja, hogy a férfi még fel is áll, hogy illendőbben üdvözölje.*
- Köszönöm! *Mosolyodik el boldogan, majd vele együtt helyet foglal. Mikor maga elé kapja a könyveket kíváncsian hallgatja végig az információkat mi micsoda. Eddig is ismerte a mágia ágakat, de most, hogy az előtte ülő férfi mindegyiket felsorolja és elé tolja a könyveket, kezdi magát a bőség zavarában érezni.
A kérdésre felkapja a fejét az előtte levő könyvekről.*
- Aririn Eulidea Th'iamon *Örül a kérdésnek, legalább addig is van ideje azon gondolkodni, hogy melyik ág érdekli őt a legjobban, amivel kezdeni szeretne.* Nyugodtan bármelyiken szólíthat a két nevem közül, amelyik jobban tetszik. *Folytatja őt figyelve. A lopott pillantások nem zavarják, hisz első találkozáskor mindenki ösztönösen méri fel a másikat legyen szó akár nőről akár férfiól. Érzékeny füleit nem kerülik el a furcsa hangot. Ahogy a hang irányába téved a tekintete akkor veszi csak észre a férfi jobb kezét. Kicsit nagyobbra nyitja azúr szemeit, de nem a félelem miatt. Tekintete érdeklődéstől, és kíváncsiságtól csillan ami rengeteg kérdést von maga után a lány fejében. Egy pillanat az egész amíg elméjébe vési a látottakat és már kapja is vissza tekintetét a másikéhoz, ne legyen túl feltűnő.*
- És én önt hogy szólíthatom? *Kérdezi kíváncsian, gondolatait az előbbi kérdéshez terelve vissza. Talán a vízzel, vagy a hold mágiával kellene kezdenie, azok nem hangzanak nehezen és a víz elemhez még vonzódik is. Nagyon szeret úszni, és imádja a vizet, talán ez lenne a legbölcsebb választás elsőre. De figyelme végig a férfin marad, egy pillanatra sem kalandozik el a könyvek irányába, arra még bőven lesz ideje.*
*Még pár pillanatra meg is torpan talán már csak egy méter távolságnyira az idegentől. Jobb kezét a háta mögött átveti, ujjai bal karjára fonódnak melyben ében botját tartja. Még kicsit dülöngél is, ahogy az a nyugalom mintha őt is elérné, amit valószínűleg most a férfi érezhet a könyvek olvasása közben. Ahogy először találkozik a borúsabb tekintettel, kicsit elbizonytalanodik. Lehet, hogy helyes volt az a félelme, hogy talán az idegen tényleg nem akar maga mellé semmilyen kellemetlenkedő alakot aki megzavarhatná a koncentrációban. Viszont aggodalma úgy tűnik alaptalannak bizonyul, mikor látja, hogy a férfi még fel is áll, hogy illendőbben üdvözölje.*
- Köszönöm! *Mosolyodik el boldogan, majd vele együtt helyet foglal. Mikor maga elé kapja a könyveket kíváncsian hallgatja végig az információkat mi micsoda. Eddig is ismerte a mágia ágakat, de most, hogy az előtte ülő férfi mindegyiket felsorolja és elé tolja a könyveket, kezdi magát a bőség zavarában érezni.
A kérdésre felkapja a fejét az előtte levő könyvekről.*
- Aririn Eulidea Th'iamon *Örül a kérdésnek, legalább addig is van ideje azon gondolkodni, hogy melyik ág érdekli őt a legjobban, amivel kezdeni szeretne.* Nyugodtan bármelyiken szólíthat a két nevem közül, amelyik jobban tetszik. *Folytatja őt figyelve. A lopott pillantások nem zavarják, hisz első találkozáskor mindenki ösztönösen méri fel a másikat legyen szó akár nőről akár férfiól. Érzékeny füleit nem kerülik el a furcsa hangot. Ahogy a hang irányába téved a tekintete akkor veszi csak észre a férfi jobb kezét. Kicsit nagyobbra nyitja azúr szemeit, de nem a félelem miatt. Tekintete érdeklődéstől, és kíváncsiságtól csillan ami rengeteg kérdést von maga után a lány fejében. Egy pillanat az egész amíg elméjébe vési a látottakat és már kapja is vissza tekintetét a másikéhoz, ne legyen túl feltűnő.*
- És én önt hogy szólíthatom? *Kérdezi kíváncsian, gondolatait az előbbi kérdéshez terelve vissza. Talán a vízzel, vagy a hold mágiával kellene kezdenie, azok nem hangzanak nehezen és a víz elemhez még vonzódik is. Nagyon szeret úszni, és imádja a vizet, talán ez lenne a legbölcsebb választás elsőre. De figyelme végig a férfin marad, egy pillanatra sem kalandozik el a könyvek irányába, arra még bőven lesz ideje.*
2237. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 14:34:42
Üzenet elküldve: 2014-04-06 14:34:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aririn Eulidea Th'iamon//
*A könyvekben való elmerültsége, és az új tudás érzésétől való részegültsége homályos lepelként hullik köré, s zárja el tőle a világot. Szemei egymás után futnak végig a sorokon könnyeden, s örömmel tele. Szeret tanulni ám ez nem mondható el minden fél-elfről. Általánosságban leginkább a gnómok azok akiket leköt a tudás, a mély gondolatok, a filozófia, és mindenféle ketyere amire rávetik szemüket. Ismert régen néhány egyedet e szorgos, és rettentően kos, intelligens fajból. Mindig lenyűgözte őt a kis lények tudásszomja. Sokszor azt sem tudta mit keres a társaságukban, hisz hozzájuk képest ő egy igazi analfabéta. ~Hmm... Ez érdekes.~ Morfondírozik egy kicsit magában miközben a földmágia könyvét lapozgatja. Megtetszett neki ez az ág. Kíváncsian, és izgatottan fut át újra, és újra néhány fontos soron. Semmi fölött sem szeretne elsiklani. Még azon léptek zajai sem ütik meg a fülét, amik felé közelednek. Szeme sarkából persze meglátja a női alakot aki szavait felé intézte. A tudásködébe burkolódzott, és e köd vékony, mégis mindent kitakaró fátyolként borítja be elméjét. E köd a tudással csak vastagszik, és erősödik. A fátyol már nem olyan lágy, de hirtelen felszakad, egy repedés keletkezik a fátyolos ködön, mely már sötét függönyként takarta el szeme elől a jelent. Érdeklődve néz fel, kissé borúsan ki, vagy egyáltalán mi zavarta meg vágyai kielégítésében. Egy nyári zápor hirtelenségével eszmél fel, hogy kérdést intéztek hozzá. Értelmezi a kérdést, hisz csak most jutottak el agyáig a szavak. Illedelmesen feláll, s meghajol a lányka irányába. Egy csinos elf leány áll előtte.*
-Üdvözlöm. Persze! Kedvemre lenne a társaság.
*Válaszakor elmosolyodik, leül, s a könyveket a kedvére való lány felé tolja. Gyorsan elmondja neki melyik könyvben mit talál, aztán kérdést intéz felé.*
-Megkérdezhetem kegyed nevét?
*Oda figyel, hogy szavai kellően udvariasak, és lágyak legyenek. Neki fontos a kellő jólneveltség, főleg egy csinos lánnyal szemben. Végignéz a leányon, s szemei elakadnak kissé keblein, mit ruhája finoman összenyom, de szerencséjére e kis akciót feltűnés nélkül tudta végrehajtani, ám ebben nem lehet olyan biztos.
Jobb kezét felteszi az asztalra, és rémisztő. dögcsont kinézetű karmaival megkaristolja az asztal szélét, miközben próbálja elkapni a lány tekintetét.*
*A könyvekben való elmerültsége, és az új tudás érzésétől való részegültsége homályos lepelként hullik köré, s zárja el tőle a világot. Szemei egymás után futnak végig a sorokon könnyeden, s örömmel tele. Szeret tanulni ám ez nem mondható el minden fél-elfről. Általánosságban leginkább a gnómok azok akiket leköt a tudás, a mély gondolatok, a filozófia, és mindenféle ketyere amire rávetik szemüket. Ismert régen néhány egyedet e szorgos, és rettentően kos, intelligens fajból. Mindig lenyűgözte őt a kis lények tudásszomja. Sokszor azt sem tudta mit keres a társaságukban, hisz hozzájuk képest ő egy igazi analfabéta. ~Hmm... Ez érdekes.~ Morfondírozik egy kicsit magában miközben a földmágia könyvét lapozgatja. Megtetszett neki ez az ág. Kíváncsian, és izgatottan fut át újra, és újra néhány fontos soron. Semmi fölött sem szeretne elsiklani. Még azon léptek zajai sem ütik meg a fülét, amik felé közelednek. Szeme sarkából persze meglátja a női alakot aki szavait felé intézte. A tudásködébe burkolódzott, és e köd vékony, mégis mindent kitakaró fátyolként borítja be elméjét. E köd a tudással csak vastagszik, és erősödik. A fátyol már nem olyan lágy, de hirtelen felszakad, egy repedés keletkezik a fátyolos ködön, mely már sötét függönyként takarta el szeme elől a jelent. Érdeklődve néz fel, kissé borúsan ki, vagy egyáltalán mi zavarta meg vágyai kielégítésében. Egy nyári zápor hirtelenségével eszmél fel, hogy kérdést intéztek hozzá. Értelmezi a kérdést, hisz csak most jutottak el agyáig a szavak. Illedelmesen feláll, s meghajol a lányka irányába. Egy csinos elf leány áll előtte.*
-Üdvözlöm. Persze! Kedvemre lenne a társaság.
*Válaszakor elmosolyodik, leül, s a könyveket a kedvére való lány felé tolja. Gyorsan elmondja neki melyik könyvben mit talál, aztán kérdést intéz felé.*
-Megkérdezhetem kegyed nevét?
*Oda figyel, hogy szavai kellően udvariasak, és lágyak legyenek. Neki fontos a kellő jólneveltség, főleg egy csinos lánnyal szemben. Végignéz a leányon, s szemei elakadnak kissé keblein, mit ruhája finoman összenyom, de szerencséjére e kis akciót feltűnés nélkül tudta végrehajtani, ám ebben nem lehet olyan biztos.
Jobb kezét felteszi az asztalra, és rémisztő. dögcsont kinézetű karmaival megkaristolja az asztal szélét, miközben próbálja elkapni a lány tekintetét.*
2236. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:15:50
Üzenet elküldve: 2014-04-06 13:15:50
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Rigeen Dimnet Gajhna//
*Érdeklődve nézelődik, néha még meg-meg is fordul a saját tengelye körül. Minden ami új, és érdekes az őt érdekli, ilyen például ez a felfedezés is, hogy különböző népek városai mennyiben különböznek egymástól. Ezek után nagyon kíváncsi lenne a törpök és a sötételfek városaira is, hogy azok mennyivel lehetnek mások. De most nem az újdonságok miatt nézelődik, hanem hogy ismerős épületeket találhasson. Csak addig forgatja a fejét, amíg az első szimpatikusabb járókelőt meg nem találja.*
- Elnézést! *Siet oda gyorsan hozzá.* Meg tudná nekem mondani, hogy hol lehet itt a mágiával kapcsolatban ismereteket és tudást szerezni?
- Természetesen kisasszony! Szinte már maga is megtalálta, ha odanéz, ott az a hatalmas épület a templom. Ott tanítják a mágiát. *Mutat nem messze egy hatalmas épületre. Aririn jól megnézi magának, aztán visszafordul az idegenhez.*
- Nagyon köszönöm! *Hajol meg mosolyogva, aztán már el is indul a templom irányába.* ~Mondjuk ez elég logikus, tudhattam volna...~ *Teszi mosolyogva a tarkójára a kezét. Kezdhette volna rögtön itt is, de honnan lehetett volna biztos abban, hogy jó helyen jár?
Ahogy benyit kicsit hunyorog, a verőfényes napsütés után az erős félhomály sokkal sötétebbnek tűnik mint amilyen valójában, de ahogy becsukja maga mögött az ajtót hamar megszokja a fényviszonyokat. Kicsit nézelődik a nagy teremben, mindent alaposan szemügyre véve.* ~Igen, azt hiszem jó helyen járok~ *Mosolyodik el ahogy néhány lépést tesz beljebb, majd újra megtorpan, hogy keressen valakit aki kicsit útbaigazítja. Még csak keresnie sem kell, mert egy kéz érinti a vállát, mire kíváncsian kapja arra a fejét. Miközben ő nagyban bámészkodott már oda is jött hozzá az egyik pap.*
- Jó napot! Segíthetek valamiben hölgyem? *Mosolyog rá a csuklyás alak, amire ő is egy szelíd mosollyal válaszol.*
- Jó napot! Igen, köszönöm! Mágiát szeretnék tanulni, azért jöttem. Vagy esetleg csak utánuk olvasni így elsőre. Jó helyen járok igaz? *A kérdésnél ismét körbenéz. A pap látványából ítélve nem kétség, de azért jobb ha megkérdezi. Ha nem elég képzett, neki most még az is elég, ha csak tanulmányozhatja a mágia ágakat, nem kell rögtön belecsapnia a közepébe.*
- Igen, ha mágiát jött tanulni, akkor a legjobb helyen van. Viszont sajnálom, de épp most adtuk oda mind a hét könyvünket annak a férfinak ott. *Mutat az egyik asztalnál ülő alak felé.* De szerintem nyugodtan odamehet hozzá, biztos nem bánja, ha a hétből az egyik könyvbe beleolvas. *Mosolyog a lányra biztatóan, aztán már megy is tovább a dolgára. Aririn még ugyan bátortalanul, de viszonozza a felé küldött mosolyt, aztán még pár pillanatig egy helyben toporog az éppen olvasó férfit bámulva. Nem annyira biztos benne, hogy nem fogja zavarni, de sok választása nincs, hacsak nem akar egy időre távozni. Nagy levegőt vesz, és odasétál az idegenhez.*
- Elnézést! Nem bánja ha...én is csatlakozom? *Szólal meg végül egy szelíd mosollyal. Reméli nem zavarta meg nagyon a férfit, és annak nem lesz ellenére, ha ő is leül hozzá olvasni.*
*Érdeklődve nézelődik, néha még meg-meg is fordul a saját tengelye körül. Minden ami új, és érdekes az őt érdekli, ilyen például ez a felfedezés is, hogy különböző népek városai mennyiben különböznek egymástól. Ezek után nagyon kíváncsi lenne a törpök és a sötételfek városaira is, hogy azok mennyivel lehetnek mások. De most nem az újdonságok miatt nézelődik, hanem hogy ismerős épületeket találhasson. Csak addig forgatja a fejét, amíg az első szimpatikusabb járókelőt meg nem találja.*
- Elnézést! *Siet oda gyorsan hozzá.* Meg tudná nekem mondani, hogy hol lehet itt a mágiával kapcsolatban ismereteket és tudást szerezni?
- Természetesen kisasszony! Szinte már maga is megtalálta, ha odanéz, ott az a hatalmas épület a templom. Ott tanítják a mágiát. *Mutat nem messze egy hatalmas épületre. Aririn jól megnézi magának, aztán visszafordul az idegenhez.*
- Nagyon köszönöm! *Hajol meg mosolyogva, aztán már el is indul a templom irányába.* ~Mondjuk ez elég logikus, tudhattam volna...~ *Teszi mosolyogva a tarkójára a kezét. Kezdhette volna rögtön itt is, de honnan lehetett volna biztos abban, hogy jó helyen jár?
Ahogy benyit kicsit hunyorog, a verőfényes napsütés után az erős félhomály sokkal sötétebbnek tűnik mint amilyen valójában, de ahogy becsukja maga mögött az ajtót hamar megszokja a fényviszonyokat. Kicsit nézelődik a nagy teremben, mindent alaposan szemügyre véve.* ~Igen, azt hiszem jó helyen járok~ *Mosolyodik el ahogy néhány lépést tesz beljebb, majd újra megtorpan, hogy keressen valakit aki kicsit útbaigazítja. Még csak keresnie sem kell, mert egy kéz érinti a vállát, mire kíváncsian kapja arra a fejét. Miközben ő nagyban bámészkodott már oda is jött hozzá az egyik pap.*
- Jó napot! Segíthetek valamiben hölgyem? *Mosolyog rá a csuklyás alak, amire ő is egy szelíd mosollyal válaszol.*
- Jó napot! Igen, köszönöm! Mágiát szeretnék tanulni, azért jöttem. Vagy esetleg csak utánuk olvasni így elsőre. Jó helyen járok igaz? *A kérdésnél ismét körbenéz. A pap látványából ítélve nem kétség, de azért jobb ha megkérdezi. Ha nem elég képzett, neki most még az is elég, ha csak tanulmányozhatja a mágia ágakat, nem kell rögtön belecsapnia a közepébe.*
- Igen, ha mágiát jött tanulni, akkor a legjobb helyen van. Viszont sajnálom, de épp most adtuk oda mind a hét könyvünket annak a férfinak ott. *Mutat az egyik asztalnál ülő alak felé.* De szerintem nyugodtan odamehet hozzá, biztos nem bánja, ha a hétből az egyik könyvbe beleolvas. *Mosolyog a lányra biztatóan, aztán már megy is tovább a dolgára. Aririn még ugyan bátortalanul, de viszonozza a felé küldött mosolyt, aztán még pár pillanatig egy helyben toporog az éppen olvasó férfit bámulva. Nem annyira biztos benne, hogy nem fogja zavarni, de sok választása nincs, hacsak nem akar egy időre távozni. Nagy levegőt vesz, és odasétál az idegenhez.*
- Elnézést! Nem bánja ha...én is csatlakozom? *Szólal meg végül egy szelíd mosollyal. Reméli nem zavarta meg nagyon a férfit, és annak nem lesz ellenére, ha ő is leül hozzá olvasni.*
2235. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-06 12:07:01
Üzenet elküldve: 2014-04-06 12:07:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mindig is vonzotta a mágia és a tudás, bár külseje nem ezt sugallja. Mondjuk ez lehet hogy csak attól a furcsa kéznek nevezett testrészétől van. Szinte érzi azt a számára pozitív energiát amit az építmény, és a sok tudásvágyó ember sugall. ~Csendes, és egyben szép kis hely azt meg kell hagyni.~ Itt-ott lehet csak hallani valami pusmogást, de többnyire zavartalan az építmény belsőterének nyugalma. A levegő hűs és ez nyugtatólag hat a furcsa fél-elf szerzetre. Jobb "kezét" mintha ökölbe szorítaná úgy tartja, és karmaival karistolja a tenyerét. Valószínű az izgatottság miatt teszi. Még mindig az ajtó előtt áll egy helyben. Mióta belépett egy tapodtat sem mozdult. Néha-néha toporog kicsit, s ezzel felver egy kis porréteget ami időközben leszállt a lába elé. Furcsa karja ráng egyet-egyet. Időnként égető, szúró fájdalom hasít bele, ezért végzi ezt a furcsa mozgást. Érdekes... még mindig ugyan ott áll. Maga sem tudja miért nem mozdul, de nem is törődik vele. Több mint valószínű, hogy a nagy nézelődés közepette elbambult. Észre sem veszi amint az egyik pap végezve templomkerti sétájával kinyitja a templom ajtót. Rigeent jól hátba is vágja az ajtó. Hirtelen arrébb lép, sőt arrébb szökken ijedtségében. A pap is megriadt egy hangyányit, de aztán a bámészkodó fél-elf felé fordul.*
-Elnézését kérem!
*Szól halkan a pap.*
-Tudok segíteni valamiben?
*A tudáséhes mágussarj kissé elgondolkozik, de aztán hirtelen és félhangosan felel a felé intézett kérdésre.*
-Semmi probléma nincsen uram. Megesik az ilyen nem?
*Ezt csak költői kérdésnek szánta, és hogy ezt éreztesse is hamar folytatja a beszédet a kérdésre adott válaszával.*
-Igen. Tud segíteni nekem valamiben.
*Egy határozott, s rövid mozdulattal biccent egyet az igen szónál.*
-Mágiát tanulni jöttem.
*Jelenti ki röviden.*
-Tudna keresni nekem pár könyvet amivel kezdhetném?
*A pap csak bólint egyet, és egy asztal felé veszi az irányt. Rigeen követi őt.*
-Kérem üljön le ide! Hamarosan visszatérek, és hozok magammal könyvet magának.
*A pap kérésére a tanonc le is ül, s lelkes vigyor ül ki az arcára. ~Kíváncsi vagyok mi az amivel kezdenem kéne. A pap biztos tudja, de már én is sejtem.~ Elég sok mágiát látott ahhoz, hogy tudja különböző mágia ágak léteznek. Ő eddig csak négyről hallott, de nem kételkedik abban a gondolatban sem, hogy talán hat is létezik. Eddig a nap, tűz, és víz ágak varázslatait látta csak, de már hallott a hold ág létezéséről is. ~Logikusnak tartom, ha van víz, és tűz akkor van föld, és levegő is.~ Elmélkedése közben kordul egyet a gyomra, de egyáltalán nem is foglalkozik vele. Jobban érdekli a csodás varázslatok világa, mint az étel. Halk, lassú lépteket hall, s reménykedik, hogy végre a pap jön. Nem tévedett. A pap elő lép az egyik könyvespolc mögül, és lerak hét könyvet a most már tátott szájú varázsló palánta elé. Halkan felolvassa magának a címüket.*
-A tűz ág mágikus könyve, A víz ág mágikus könyve, A föld ág mágikus könyve, A levegő ág mágikus könyve, A hold ág mágikus könyve, A nap ág mágikus könyve. A mágiaaffinitás tanulmányai.
-Igen! Ha maga már rendelkezik affinitással akkor az ágakkal kezdje.
*A pap meg sem várja az amúgy sem érkező választ, már el is sétált. Rigeen pedig már bele is mélyedt a könyvekbe, s kizárja a külvilágot.*
-Elnézését kérem!
*Szól halkan a pap.*
-Tudok segíteni valamiben?
*A tudáséhes mágussarj kissé elgondolkozik, de aztán hirtelen és félhangosan felel a felé intézett kérdésre.*
-Semmi probléma nincsen uram. Megesik az ilyen nem?
*Ezt csak költői kérdésnek szánta, és hogy ezt éreztesse is hamar folytatja a beszédet a kérdésre adott válaszával.*
-Igen. Tud segíteni nekem valamiben.
*Egy határozott, s rövid mozdulattal biccent egyet az igen szónál.*
-Mágiát tanulni jöttem.
*Jelenti ki röviden.*
-Tudna keresni nekem pár könyvet amivel kezdhetném?
*A pap csak bólint egyet, és egy asztal felé veszi az irányt. Rigeen követi őt.*
-Kérem üljön le ide! Hamarosan visszatérek, és hozok magammal könyvet magának.
*A pap kérésére a tanonc le is ül, s lelkes vigyor ül ki az arcára. ~Kíváncsi vagyok mi az amivel kezdenem kéne. A pap biztos tudja, de már én is sejtem.~ Elég sok mágiát látott ahhoz, hogy tudja különböző mágia ágak léteznek. Ő eddig csak négyről hallott, de nem kételkedik abban a gondolatban sem, hogy talán hat is létezik. Eddig a nap, tűz, és víz ágak varázslatait látta csak, de már hallott a hold ág létezéséről is. ~Logikusnak tartom, ha van víz, és tűz akkor van föld, és levegő is.~ Elmélkedése közben kordul egyet a gyomra, de egyáltalán nem is foglalkozik vele. Jobban érdekli a csodás varázslatok világa, mint az étel. Halk, lassú lépteket hall, s reménykedik, hogy végre a pap jön. Nem tévedett. A pap elő lép az egyik könyvespolc mögül, és lerak hét könyvet a most már tátott szájú varázsló palánta elé. Halkan felolvassa magának a címüket.*
-A tűz ág mágikus könyve, A víz ág mágikus könyve, A föld ág mágikus könyve, A levegő ág mágikus könyve, A hold ág mágikus könyve, A nap ág mágikus könyve. A mágiaaffinitás tanulmányai.
-Igen! Ha maga már rendelkezik affinitással akkor az ágakkal kezdje.
*A pap meg sem várja az amúgy sem érkező választ, már el is sétált. Rigeen pedig már bele is mélyedt a könyvekbe, s kizárja a külvilágot.*
2234. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 22:10:12
Üzenet elküldve: 2014-04-05 22:10:12
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Az Elwyrien hollétét fürkésző őr tekintete megállapodik, csak füllel igyekszik megtalálni a hang tulakdonosát. Fiatal társa közelebb lép a megégett férfihoz és a gyógyítóhoz, gyenge kísérletként, hogy elhitesse: őket akarja védeni.*
Gondolom, vannak feltételeid, azért kerülgeted a forró kását - nos, halljuk őket. És a társadat sem mutattad még be *reagál kissé megkésve Turrog megszólalására. Nemigen bízik benne, hogy az előbbinél pontosabb választ kap, de ki tudja. Egy próbát mindenesetre megér.*
//Elwyrien Khaedyys, Turrog a Behemót//
*Az Elwyrien hollétét fürkésző őr tekintete megállapodik, csak füllel igyekszik megtalálni a hang tulakdonosát. Fiatal társa közelebb lép a megégett férfihoz és a gyógyítóhoz, gyenge kísérletként, hogy elhitesse: őket akarja védeni.*
Gondolom, vannak feltételeid, azért kerülgeted a forró kását - nos, halljuk őket. És a társadat sem mutattad még be *reagál kissé megkésve Turrog megszólalására. Nemigen bízik benne, hogy az előbbinél pontosabb választ kap, de ki tudja. Egy próbát mindenesetre megér.*
2233. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:59:28
Üzenet elküldve: 2014-04-05 21:59:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Xares//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fehér hajú idegen nem válaszol, hiába mered rá a pillanatok múlásával egyre mogorvább számonkéréssel. Pedig igazán szeretné tudni a választ a feltett kérdésre. Gondolatai közé megannyi felvetés férkőzik, mely az okokat kutatja, ha már felelet nem érkezik.*
~Talán csak bolond? Vagy nem látott még ilyen szépet? Vagy csak valami ártó bűbájhoz kellene pár szál hajam...~
*Próbál válogatni, de nem nagyon jut dűlőre egymaga. Ha a másik gyűlölné őt, azt talán megérezné... de még ebben sem biztos. Hisz ez a valaki már itt volt, mikor ő érkezett. Akkor észrevette, most már eszébe jut ez is. Viszont sok jelentőséget nem tulajdonított a fal tövében ücsörgőnek. Most viszont...*
~Ki tudja, milyen varázst bocsátott rám, míg nem figyeltem? Rohadt könyv, rohadt mágia, rohadt templom! Porig kéne égetni az egész kócerájt!~
*Dühe, melyet a férfi előző tette és az azt követő némasága okozott, egyre csak nő bensőjében. Egyébként is irritálónak tartaná ezeket, de így, hogy még éhes is és nem sokra jutott a hosszú ideje tartó tanulással, jelentősen ingerlékenyebb.
Már szóra nyitná a száját, hogy elzavarja a férfit. Vissza akar fordulni a könyvhöz, hogy nyugalmat erőltessen magára és még egyszer utoljára megpróbáljon magába sulykolni legalább egy igét helyesen, de semmiképp nem fordítana hátat az idegennek, nehogy az valami olyat tegyen, amit aztán megbánhat.*
~Mert meg fogja bánni. Kamatostul verem le rajta!~
*Ám nincs ideje szólni. A férfi a keze után nyúl, amit ő először elhúz, aztán valahogy mégis enged megfogni. A fehér hajú ugyanis úgy tűnik, nem érti a célzást a kettejük közti távolság megtartására, mindenképp el akarja kapni puha, tejfehér bőrű csuklóját. Ám közeledése nem oly heves és tolakodó, mint ami mögött rossz szándék rejtőzhet. Sőt, egész lassú és óvatos... Bármilyen abszurd is, leginkább a szerelmesekéhez tudná hasonlítani ezt, akárcsak a szelíd érintést, amit akkor érez, mikor nem rántja el ismét a kezét.
Az erős ujjak határozottan, mégis egészen gyengéden fonják körül csuklóját végül, s ugyanígy fejtenek ki enyhe húzást felfelé. Ennek is enged, mert már engedni akar. Gyönyörűnek látja a rá meredő vörös szempárt, s vele együtt valahogy az egész jelenséget, amit a férfi jelent. Eddig a pillanatig nem is figyelt oda a külsejére különösebben, annyira elfoglalta a gyanakvás és a harag.
Öléből a padra csúsztatja a könyvet, nehogy az leessen és valóban darabjaira hulljon szét. Kár lenne érte. Ha már választhatna, melyik miatt fizet ki egy fél vagyont, amellett voksolna, hogy a könyvet a csuhás fejéhez vágja.
Fel is térdel a padra, ami elválasztja őket egymástól, s két combját a fa támlának veti, hogy a férfi olyan közel húzhassa, ahogy csak akarja. Bal keze végül a másik feje fölött állapodik meg, magasan kinyújtva.
Mellkasa a férfiét súrolja, akihez hasonlóan lassú, nagyon mély lélegzeteket vesz. Érzi a leheletét bőrén, íriszei még mindig a sajátjába vájnak... és mindezen átsejlik sok apró dobbanás, ahogy az ér lüktet a torkánál - amit most oly könnyedén átharaphatna...
Pont olyan könnyen, ahogy a másik mélyen hasába márthatna egy tőrt. De ahogy a fehér hajú nem tesz ilyesmit, úgy ő maga is megállja, éhsége ellenére is. Szívesen érezné nyelve hegyén a másik vérének fémes ízét, de... valami mást még jobban szeretne belőle érezni. Főleg, mikor aztán megszólal. Hangja szinte végigsimítja gerince mentén, csiklandós-bizsergő érzést kicsalva belőle.
Pillantása ekkorra már egy vadé, de nem akármilyen vadé: egy vad asszonyé. Vágyik rá, hogy megcsókolja és belé harapva, bőrét végigmarva a vérét serkentse, miközben az övé lesz... Újra és újra.
Mióta ezen a világon létezik, ez a valaki az első, aki ilyen érzést vált ki belőle. A nemiség számára általában csak eszköz ahhoz, hogy valamit megszerezzen. Bizalmat, információt, összetörni való szívet, pár sikolyt, egy kiadós friss-hús vacsorát... De ez az eset most más. Ebben a fehér hajú szépségben máshogy akarja örömét lelni. Bár a sikoly annak is épp része lenne...
Már valóban megcsókolná a férfit a hosszas, mély közelséget megkoronázandó, mikor az elereszti és megindul kifelé, megtörve az általa csodálatosnak tartott pillanatot.
Bárhogy is vágyik rá, hagyja menni. Tudja, hogy később úgyis találkoznak. Ugyan az az elbúgott mondat félbe maradt, de azon a pár sejtelmes szón túl is észrevette, hogy a férfi is valami olyat érezhet, amit ő. És ha ez valóban így van, keresni fogja. Vagy ha nem is, legalább alaposan szöget ütött a fejében egy gondolat, így neki csak annyi lesz a dolga, hogy az útjába akad.
Nézi a távolodó alakot, s még utána is szól.*
- Mi a neved?
*De nem biztos benne, hogy ő ezt még hallja.*
~Hogy a lepra vinné el! Ha sikerült volna megtanulni azt a nyomorult igét, még megállíthatnám!~
*Öklével a pad támlájára üt, majd gyorsan összehajtja a könyvet, s visszaadja a papnak. Ám akárhogy siet, a templomból kiérve már nem látja sehol a Jelenséget.*
~Ez mégis mi a fészkes fene volt? Ezt hívnák úgy az evilágiak, hogy megkívánni valakit?~
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.05 22:07:27
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A fehér hajú idegen nem válaszol, hiába mered rá a pillanatok múlásával egyre mogorvább számonkéréssel. Pedig igazán szeretné tudni a választ a feltett kérdésre. Gondolatai közé megannyi felvetés férkőzik, mely az okokat kutatja, ha már felelet nem érkezik.*
~Talán csak bolond? Vagy nem látott még ilyen szépet? Vagy csak valami ártó bűbájhoz kellene pár szál hajam...~
*Próbál válogatni, de nem nagyon jut dűlőre egymaga. Ha a másik gyűlölné őt, azt talán megérezné... de még ebben sem biztos. Hisz ez a valaki már itt volt, mikor ő érkezett. Akkor észrevette, most már eszébe jut ez is. Viszont sok jelentőséget nem tulajdonított a fal tövében ücsörgőnek. Most viszont...*
~Ki tudja, milyen varázst bocsátott rám, míg nem figyeltem? Rohadt könyv, rohadt mágia, rohadt templom! Porig kéne égetni az egész kócerájt!~
*Dühe, melyet a férfi előző tette és az azt követő némasága okozott, egyre csak nő bensőjében. Egyébként is irritálónak tartaná ezeket, de így, hogy még éhes is és nem sokra jutott a hosszú ideje tartó tanulással, jelentősen ingerlékenyebb.
Már szóra nyitná a száját, hogy elzavarja a férfit. Vissza akar fordulni a könyvhöz, hogy nyugalmat erőltessen magára és még egyszer utoljára megpróbáljon magába sulykolni legalább egy igét helyesen, de semmiképp nem fordítana hátat az idegennek, nehogy az valami olyat tegyen, amit aztán megbánhat.*
~Mert meg fogja bánni. Kamatostul verem le rajta!~
*Ám nincs ideje szólni. A férfi a keze után nyúl, amit ő először elhúz, aztán valahogy mégis enged megfogni. A fehér hajú ugyanis úgy tűnik, nem érti a célzást a kettejük közti távolság megtartására, mindenképp el akarja kapni puha, tejfehér bőrű csuklóját. Ám közeledése nem oly heves és tolakodó, mint ami mögött rossz szándék rejtőzhet. Sőt, egész lassú és óvatos... Bármilyen abszurd is, leginkább a szerelmesekéhez tudná hasonlítani ezt, akárcsak a szelíd érintést, amit akkor érez, mikor nem rántja el ismét a kezét.
Az erős ujjak határozottan, mégis egészen gyengéden fonják körül csuklóját végül, s ugyanígy fejtenek ki enyhe húzást felfelé. Ennek is enged, mert már engedni akar. Gyönyörűnek látja a rá meredő vörös szempárt, s vele együtt valahogy az egész jelenséget, amit a férfi jelent. Eddig a pillanatig nem is figyelt oda a külsejére különösebben, annyira elfoglalta a gyanakvás és a harag.
Öléből a padra csúsztatja a könyvet, nehogy az leessen és valóban darabjaira hulljon szét. Kár lenne érte. Ha már választhatna, melyik miatt fizet ki egy fél vagyont, amellett voksolna, hogy a könyvet a csuhás fejéhez vágja.
Fel is térdel a padra, ami elválasztja őket egymástól, s két combját a fa támlának veti, hogy a férfi olyan közel húzhassa, ahogy csak akarja. Bal keze végül a másik feje fölött állapodik meg, magasan kinyújtva.
Mellkasa a férfiét súrolja, akihez hasonlóan lassú, nagyon mély lélegzeteket vesz. Érzi a leheletét bőrén, íriszei még mindig a sajátjába vájnak... és mindezen átsejlik sok apró dobbanás, ahogy az ér lüktet a torkánál - amit most oly könnyedén átharaphatna...
Pont olyan könnyen, ahogy a másik mélyen hasába márthatna egy tőrt. De ahogy a fehér hajú nem tesz ilyesmit, úgy ő maga is megállja, éhsége ellenére is. Szívesen érezné nyelve hegyén a másik vérének fémes ízét, de... valami mást még jobban szeretne belőle érezni. Főleg, mikor aztán megszólal. Hangja szinte végigsimítja gerince mentén, csiklandós-bizsergő érzést kicsalva belőle.
Pillantása ekkorra már egy vadé, de nem akármilyen vadé: egy vad asszonyé. Vágyik rá, hogy megcsókolja és belé harapva, bőrét végigmarva a vérét serkentse, miközben az övé lesz... Újra és újra.
Mióta ezen a világon létezik, ez a valaki az első, aki ilyen érzést vált ki belőle. A nemiség számára általában csak eszköz ahhoz, hogy valamit megszerezzen. Bizalmat, információt, összetörni való szívet, pár sikolyt, egy kiadós friss-hús vacsorát... De ez az eset most más. Ebben a fehér hajú szépségben máshogy akarja örömét lelni. Bár a sikoly annak is épp része lenne...
Már valóban megcsókolná a férfit a hosszas, mély közelséget megkoronázandó, mikor az elereszti és megindul kifelé, megtörve az általa csodálatosnak tartott pillanatot.
Bárhogy is vágyik rá, hagyja menni. Tudja, hogy később úgyis találkoznak. Ugyan az az elbúgott mondat félbe maradt, de azon a pár sejtelmes szón túl is észrevette, hogy a férfi is valami olyat érezhet, amit ő. És ha ez valóban így van, keresni fogja. Vagy ha nem is, legalább alaposan szöget ütött a fejében egy gondolat, így neki csak annyi lesz a dolga, hogy az útjába akad.
Nézi a távolodó alakot, s még utána is szól.*
- Mi a neved?
*De nem biztos benne, hogy ő ezt még hallja.*
~Hogy a lepra vinné el! Ha sikerült volna megtanulni azt a nyomorult igét, még megállíthatnám!~
*Öklével a pad támlájára üt, majd gyorsan összehajtja a könyvet, s visszaadja a papnak. Ám akárhogy siet, a templomból kiérve már nem látja sehol a Jelenséget.*
~Ez mégis mi a fészkes fene volt? Ezt hívnák úgy az evilágiak, hogy megkívánni valakit?~
A hozzászólás írója (Rahil Asri Yalaedil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.05 22:07:27
2232. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 19:51:09
Üzenet elküldve: 2014-04-05 19:51:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rahil//
*Nem is foglakozik a haj tulajdonosával, csak magával a vöröslő tinccsel. Hangját jól hallja, ügyet azonban nem vet rá. Addig semmiképp, míg a hajszálak ujjai közt foglalnak helyet, mikor viszont elkapják azokat tőle, némi ürességet kezd érezni bensőjében. Csendben áll, kezét nézve, próbálva pótolni a hirtelen jött semmit, csakhogy ez lehetetlen. Megsértették őt, azzal, hogy elvették játékát. Semmi kárt nem tett a szálakban. Finoman bánt velük, mint egy igazi lovag. Gondosan óvta őket a bajtól, s csak annyit kért, hogy szemlélhesse, simíthassa a vörös tincset. Még ez sem adódott meg neki eme felháborodott némber cselekedete miatt. Vörös tekintetét végigfuttatja a testen, mígnem a rá szegülő szempárra emeli. Szíve nagyot dobban, bizonyára hallható is a másik számára. Nem az elé kerülő - bár meglehetősen szemet gyönyörködtető - test végett. Az csupán férfiúi vágyakat ébreszthetne benne, ha nem lenne oly határozott, hogy bármikor ellen tudjon állni az efféle csábításnak. Sokkal inkább a szempár ragadta magával. A sajátjához olyannyira hasonló, vörösbe átcsapó íriszek, melyek egy pillanat alatt magukba szippantották vérszín pillantását. Csak áll ott, némán, oly időig, mi szinte már óráknak tűnik, holott csupán néhány pillanat az egész. Szemei elkerekednek a vélt felismeréstől, miközben sötét ajkai keskeny résre nyílnak, kimutatva ezzel fehérlő fogait. Karja máris mozdul, hogy magához ragadja a hajjal foglalatoskodó kacsót. Elkapja a nő csuklóját, s egyetlen rántással húzza fel őt, utasítva ülőhelye elhagyására és arra, hogy közelebb merészkedjen az éj teremtményéhez. Egyenest saját feje fölé tartja a kezet, még szemtelen közelebb is lép, hogy légzésekor egymáshoz simuljanak mellkasaik, miközben saját fehér hajzuhatagának szálai elvegyülnek a vörös tincsekkel. Ezen kívül továbbra sem tesz mást, csak csendben figyel. Légzése mély, igyekszik rendezett lenni e téren, miközben szemeiben valami mélység lapul. Nem holmi ostoba férfiúi vágy, pedig az is lehetne, elvégre valódi szépség az, ki előtte áll. Ez viszont egyáltalán nem az. Valamivel, sőt, sokkal mélyebb odaadás ez, mi lelkületéből fakad, s mit talán a nőszemély meg sem érthet. Csak figyeli így, hitetlenkedve saját látásában.*
- Talán pont téged... *kezd bele, mi akár válasz is lehetne az iménti kérdésre, holott még maga sem biztos dolgában. Túl váratlan ez a felismerés, túlontúl hihetetlen ahhoz, hogy csak úgy elfogadja azt. Kételkedik, elvégre ő már csak ilyen. Mikor előtte van a valós, akkor is a hamisra utaló jeleket keresi. Végül azonban elereszti a vékony, törékenynek tűnő kart. Nem okozott fájdalmat. Tartott, de nem szorított. Még helyet is hagyott a csuklónak, csupán annyira zárta össze ujjait, hogy ne tudjon átcsusszanni rajta a kézfej. Most viszont mindennek vége. Saját végtagját hagyja lehullni, majd hátrál egy lépést.*
- Elnézésed kérem! *hajol meg, miután tőle igencsak szokatlan módon bocsánatot kér tetteiért. Többet nem gondolkozik. Fogja magát, majd holmiival együtt megindul a templom kijárata felé. Nem húzza az időt, sietősre veszi lépteit. Ez túl váratlan volt, túl szerencsés ahhoz, hogy egy éveken át tartó keresésnek csak úgy vége legyen. Pedig már nagyon vágyik rá. A fájdalomra, mit új fogva tartója okozhat neki, miközben ezüstösen csillanó pengékkel szabdalja húsát, saját örömére. Olyannyira elméjébe ivódott az érzés, hogy epekedik már a gondolat hatására is, hogy megtörténhet vele ilyesmi. Ő az a bestia, ki áhítja a fájdalmat, a sebeket... A bőréből folyó vér ízét, mit olykor talán egy másik nő ajkai közül csalhat ki fagyos csókjával. Ez viszont nem az az alkalom. Megrémült volna? Meglehet. Még ő maga sem biztos dolgában, ahogyan abban sem, hogy ki az, kivel imént találkozott, s kit ott hagyott a pad mellett.*
*Nem is foglakozik a haj tulajdonosával, csak magával a vöröslő tinccsel. Hangját jól hallja, ügyet azonban nem vet rá. Addig semmiképp, míg a hajszálak ujjai közt foglalnak helyet, mikor viszont elkapják azokat tőle, némi ürességet kezd érezni bensőjében. Csendben áll, kezét nézve, próbálva pótolni a hirtelen jött semmit, csakhogy ez lehetetlen. Megsértették őt, azzal, hogy elvették játékát. Semmi kárt nem tett a szálakban. Finoman bánt velük, mint egy igazi lovag. Gondosan óvta őket a bajtól, s csak annyit kért, hogy szemlélhesse, simíthassa a vörös tincset. Még ez sem adódott meg neki eme felháborodott némber cselekedete miatt. Vörös tekintetét végigfuttatja a testen, mígnem a rá szegülő szempárra emeli. Szíve nagyot dobban, bizonyára hallható is a másik számára. Nem az elé kerülő - bár meglehetősen szemet gyönyörködtető - test végett. Az csupán férfiúi vágyakat ébreszthetne benne, ha nem lenne oly határozott, hogy bármikor ellen tudjon állni az efféle csábításnak. Sokkal inkább a szempár ragadta magával. A sajátjához olyannyira hasonló, vörösbe átcsapó íriszek, melyek egy pillanat alatt magukba szippantották vérszín pillantását. Csak áll ott, némán, oly időig, mi szinte már óráknak tűnik, holott csupán néhány pillanat az egész. Szemei elkerekednek a vélt felismeréstől, miközben sötét ajkai keskeny résre nyílnak, kimutatva ezzel fehérlő fogait. Karja máris mozdul, hogy magához ragadja a hajjal foglalatoskodó kacsót. Elkapja a nő csuklóját, s egyetlen rántással húzza fel őt, utasítva ülőhelye elhagyására és arra, hogy közelebb merészkedjen az éj teremtményéhez. Egyenest saját feje fölé tartja a kezet, még szemtelen közelebb is lép, hogy légzésekor egymáshoz simuljanak mellkasaik, miközben saját fehér hajzuhatagának szálai elvegyülnek a vörös tincsekkel. Ezen kívül továbbra sem tesz mást, csak csendben figyel. Légzése mély, igyekszik rendezett lenni e téren, miközben szemeiben valami mélység lapul. Nem holmi ostoba férfiúi vágy, pedig az is lehetne, elvégre valódi szépség az, ki előtte áll. Ez viszont egyáltalán nem az. Valamivel, sőt, sokkal mélyebb odaadás ez, mi lelkületéből fakad, s mit talán a nőszemély meg sem érthet. Csak figyeli így, hitetlenkedve saját látásában.*
- Talán pont téged... *kezd bele, mi akár válasz is lehetne az iménti kérdésre, holott még maga sem biztos dolgában. Túl váratlan ez a felismerés, túlontúl hihetetlen ahhoz, hogy csak úgy elfogadja azt. Kételkedik, elvégre ő már csak ilyen. Mikor előtte van a valós, akkor is a hamisra utaló jeleket keresi. Végül azonban elereszti a vékony, törékenynek tűnő kart. Nem okozott fájdalmat. Tartott, de nem szorított. Még helyet is hagyott a csuklónak, csupán annyira zárta össze ujjait, hogy ne tudjon átcsusszanni rajta a kézfej. Most viszont mindennek vége. Saját végtagját hagyja lehullni, majd hátrál egy lépést.*
- Elnézésed kérem! *hajol meg, miután tőle igencsak szokatlan módon bocsánatot kér tetteiért. Többet nem gondolkozik. Fogja magát, majd holmiival együtt megindul a templom kijárata felé. Nem húzza az időt, sietősre veszi lépteit. Ez túl váratlan volt, túl szerencsés ahhoz, hogy egy éveken át tartó keresésnek csak úgy vége legyen. Pedig már nagyon vágyik rá. A fájdalomra, mit új fogva tartója okozhat neki, miközben ezüstösen csillanó pengékkel szabdalja húsát, saját örömére. Olyannyira elméjébe ivódott az érzés, hogy epekedik már a gondolat hatására is, hogy megtörténhet vele ilyesmi. Ő az a bestia, ki áhítja a fájdalmat, a sebeket... A bőréből folyó vér ízét, mit olykor talán egy másik nő ajkai közül csalhat ki fagyos csókjával. Ez viszont nem az az alkalom. Megrémült volna? Meglehet. Még ő maga sem biztos dolgában, ahogyan abban sem, hogy ki az, kivel imént találkozott, s kit ott hagyott a pad mellett.*
2231. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 16:02:04
Üzenet elküldve: 2014-04-05 16:02:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
// Egy lépés a ranglétrán //
*Turrog meg sem szólal. Némán figyeli az eseményeket, jelenleg a társalgás a mélységi és a rend őrei között folyik. A harcos jelen van, megfigyel, helyrerak. Mint egy felügyelő két fél között, akik közt bármikor kitörhet a csetepaté. Ha úgy nézzük, pont ilyen helyzetről beszélünk: Két fél, mindketten akarnak valamit a másiktól. Átlagos szituációban, mondjuk az utcán egymásra támadnának, azonban most 'barátságos' tárgyaláson kell részt venniük. És ezt a barátságot az ő jelenléte (is) biztosítja. Nem hagyná egyik félnek sem a vérontást, illetve mindkét fél elismeri a törpe bajnok személyét. Az őrök eddigi tetteiért és híréért, Elwyrien pedig közös harcaik és kalandjaik emléke miatt. Szigorú tekintettel méri végig az őröket, majd pedig az árnyékokat, melyek a mélységit elrejtik. ~Finoman, emberek.~ Jegyzi meg magában. Talán sikerülhet a rend két végletének, az őrült káosznak és a korrupt rendnek összefognia?*
*Turrog meg sem szólal. Némán figyeli az eseményeket, jelenleg a társalgás a mélységi és a rend őrei között folyik. A harcos jelen van, megfigyel, helyrerak. Mint egy felügyelő két fél között, akik közt bármikor kitörhet a csetepaté. Ha úgy nézzük, pont ilyen helyzetről beszélünk: Két fél, mindketten akarnak valamit a másiktól. Átlagos szituációban, mondjuk az utcán egymásra támadnának, azonban most 'barátságos' tárgyaláson kell részt venniük. És ezt a barátságot az ő jelenléte (is) biztosítja. Nem hagyná egyik félnek sem a vérontást, illetve mindkét fél elismeri a törpe bajnok személyét. Az őrök eddigi tetteiért és híréért, Elwyrien pedig közös harcaik és kalandjaik emléke miatt. Szigorú tekintettel méri végig az őröket, majd pedig az árnyékokat, melyek a mélységit elrejtik. ~Finoman, emberek.~ Jegyzi meg magában. Talán sikerülhet a rend két végletének, az őrült káosznak és a korrupt rendnek összefognia?*
2230. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 13:48:09
Üzenet elküldve: 2014-04-05 13:48:09
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
-Akkor jól gondoltam. *Mondja egyszerűen. Ő tudja is, hogy miket lenne kb. érdemes keresni és hol, de Erfalody utánanézne a könyvtárban. Nincs ellenére a dolog, s mivel az itteni erdőt nem ismeri, talán talál valami könyvet arról, hogy mit kéne egyáltalán keresni, milyen egyáltalán az élővilág. Erfalody pedig utánanézhet a mérgeknek is.*
-Menjünk, persze. Tudod, hogy hol van a könyvtár?
-Akkor jól gondoltam. *Mondja egyszerűen. Ő tudja is, hogy miket lenne kb. érdemes keresni és hol, de Erfalody utánanézne a könyvtárban. Nincs ellenére a dolog, s mivel az itteni erdőt nem ismeri, talán talál valami könyvet arról, hogy mit kéne egyáltalán keresni, milyen egyáltalán az élővilág. Erfalody pedig utánanézhet a mérgeknek is.*
-Menjünk, persze. Tudod, hogy hol van a könyvtár?
2229. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 13:24:05
Üzenet elküldve: 2014-04-05 13:24:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
~Tudom mit jelent az a szó, hogy koszorú~ *Sóhajt fel végighallgatva a tündérke magyarázatát.* ~Csak az életben nem használta senki a környezetemben.~ *Ez megint egy amolyan felszíni dolog, csak az a szerencséje, hogy kisebb akciók erejéig gyakran járt a felszínre, így tisztában van a dolgokkal.*
- Mint az én fejdíszem. *Mutat a hajában lévő elegáns kiegészítőre, mintha fogalma sem lett volna a válaszról. Nem fogja most ecsetelni, hogy tudja mi mit jelent, hagyja a tündérlányt érvényesülni a saját közegében.*
- Terveim közt volt! *Néz rá gonosz kétszínű mosollyal. A néhány legelengedhetetlenebb gyógynövényen kívül szinte csak a mérgezőek kötötték le a figyelmét mikor utánuk olvasott, de talán nem ártana felfrissíteniük az ismereteiket, és ha már itt vannak a könyvtárban elnézni, hogy nincs e egy ezekről szóló könyv amiben bemutatják a fellelhető gyógyító és mérgező hatású növényeket. És talán Assa talál majd magának valami szép virágosat is.
Hogy a tündérlány gyűjtene-e mérgező növényeket azt nem tudja, nem is nagyon tartozik rá, viszont ő biztos figyelni fog milyen fajta füveket vet eléjük a természet. Emlékszik az egyik növényre, ami erős vérzést okoz, és egy másikra is, ami ha jól emlékszik a borostyánhoz hasonlít, és az halálhoz is vezethet. Nem is rossz, úgy tűnik csak koncentrálnia kell, és az olvasottak a felszínre törnek, de azért jó, hogy a tündérlány már élőben is láthatta ezeket a növényeket, így ő majd könnyebben találhat rájuk.*
- Ne nézzük meg a könyvtárban, hogy van-e ezekről szóló könyv? *Kérdi most már ő is nagyobb érdeklődéssel. Minden növényfajta leírását az eszébe szeretné vésni, amit a jövőben felhasználhatna a céljaira.*
~Tudom mit jelent az a szó, hogy koszorú~ *Sóhajt fel végighallgatva a tündérke magyarázatát.* ~Csak az életben nem használta senki a környezetemben.~ *Ez megint egy amolyan felszíni dolog, csak az a szerencséje, hogy kisebb akciók erejéig gyakran járt a felszínre, így tisztában van a dolgokkal.*
- Mint az én fejdíszem. *Mutat a hajában lévő elegáns kiegészítőre, mintha fogalma sem lett volna a válaszról. Nem fogja most ecsetelni, hogy tudja mi mit jelent, hagyja a tündérlányt érvényesülni a saját közegében.*
- Terveim közt volt! *Néz rá gonosz kétszínű mosollyal. A néhány legelengedhetetlenebb gyógynövényen kívül szinte csak a mérgezőek kötötték le a figyelmét mikor utánuk olvasott, de talán nem ártana felfrissíteniük az ismereteiket, és ha már itt vannak a könyvtárban elnézni, hogy nincs e egy ezekről szóló könyv amiben bemutatják a fellelhető gyógyító és mérgező hatású növényeket. És talán Assa talál majd magának valami szép virágosat is.
Hogy a tündérlány gyűjtene-e mérgező növényeket azt nem tudja, nem is nagyon tartozik rá, viszont ő biztos figyelni fog milyen fajta füveket vet eléjük a természet. Emlékszik az egyik növényre, ami erős vérzést okoz, és egy másikra is, ami ha jól emlékszik a borostyánhoz hasonlít, és az halálhoz is vezethet. Nem is rossz, úgy tűnik csak koncentrálnia kell, és az olvasottak a felszínre törnek, de azért jó, hogy a tündérlány már élőben is láthatta ezeket a növényeket, így ő majd könnyebben találhat rájuk.*
- Ne nézzük meg a könyvtárban, hogy van-e ezekről szóló könyv? *Kérdi most már ő is nagyobb érdeklődéssel. Minden növényfajta leírását az eszébe szeretné vésni, amit a jövőben felhasználhatna a céljaira.*
2228. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 12:57:05
Üzenet elküldve: 2014-04-05 12:57:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
-Koszorút. A fejre lehet tenni, afféle pánt. *Sajnálja egy kissé Erfalodyt, hogy nem ismeri ezeket a dolgokat, vidámságból nem sok juthatott neki. Igaz, Assa szegényebb családban élt, de megismert rengeteg játékot, szép gyermekkora volt. Azét praktikus ismereteket is szerzett, ilyen például a gyógynövények és mérgező növények ismerete. Elgondolodik, hogy talán néhány méreghez használatos virágot is találhat majd, melyekből érdemes lenne talán hozni.*
- Tudod, ismerek néhány mérget is, ha akarod az erdőben szerezhetünk alapanyagot, s talán hasznát vehetjük...
*Véleménye szerint ez hasznos lehet. Ugyan nem kíván senkit megmérgezni, de mióta elrabolták őket, azóta megfordult a fejében néhány biztonsági óvintézkedés. Tehát a harci alapismeretek megszerzése és esetleg egy-két méreg. Persze, csak támadókkal szemben, hisz nem egy gonosz típus ő.*
-Koszorút. A fejre lehet tenni, afféle pánt. *Sajnálja egy kissé Erfalodyt, hogy nem ismeri ezeket a dolgokat, vidámságból nem sok juthatott neki. Igaz, Assa szegényebb családban élt, de megismert rengeteg játékot, szép gyermekkora volt. Azét praktikus ismereteket is szerzett, ilyen például a gyógynövények és mérgező növények ismerete. Elgondolodik, hogy talán néhány méreghez használatos virágot is találhat majd, melyekből érdemes lenne talán hozni.*
- Tudod, ismerek néhány mérget is, ha akarod az erdőben szerezhetünk alapanyagot, s talán hasznát vehetjük...
*Véleménye szerint ez hasznos lehet. Ugyan nem kíván senkit megmérgezni, de mióta elrabolták őket, azóta megfordult a fejében néhány biztonsági óvintézkedés. Tehát a harci alapismeretek megszerzése és esetleg egy-két méreg. Persze, csak támadókkal szemben, hisz nem egy gonosz típus ő.*
2227. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 11:40:54
Üzenet elküldve: 2014-04-05 11:40:54
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Hát ennél kicsit másfajta reakcióra számított. Látja ugyan, hogy a lány gyakorlatilag egyáltalán nem ért ezekhez a dolgokhoz, de fel nem tudja fogni, hogy hogy lehet egy alkarvédőre azt mondani, hogy nagyon szép. Igaz, hogy mutatós darab, de nem az a feladata, hogy szép legyen, hanem hogy kemény és strapabíró. Visszahúzza a kezeit érdeklődve szemlélve meg mit láthat rajta a lány amire Ő azt mondja, hogy szép. Lehet ugyanazt amit ő maga is? Nem ezt azért kétli.
Kicsit meglepi, hogy a lány nem akar kimenni a fénybe körbelovagolni a várost, de úgy tűnik az ötlete neki is tetszik. A "szép virágokat" hallva értetlen grimaszba borul az arca.*
- Egy virág...mit? *Pislog értetlenül a lányra.* ~Szép virágok? Milyen koszorút?~ *Kattog az agya de nem tudja hova tenni a hallottakat. Assa jól gondolja, Erfalodyt teljesen hidegen hagyják a szép kis virágok, a gyógynövények is csak azért érdeklik, mert sok hasznukat veszi. Lehet, hogy talán a felszíni tündérlányka jobban ismeri a gyógyfüveket mint ő, hisz ő eddig csak nagyon felszínesen olvasott utánuk, csak azokról van tudomása amiknek talán a legnagyobb hasznát venné mind gyógyításban, mind mérgezésben.*
*Hát ennél kicsit másfajta reakcióra számított. Látja ugyan, hogy a lány gyakorlatilag egyáltalán nem ért ezekhez a dolgokhoz, de fel nem tudja fogni, hogy hogy lehet egy alkarvédőre azt mondani, hogy nagyon szép. Igaz, hogy mutatós darab, de nem az a feladata, hogy szép legyen, hanem hogy kemény és strapabíró. Visszahúzza a kezeit érdeklődve szemlélve meg mit láthat rajta a lány amire Ő azt mondja, hogy szép. Lehet ugyanazt amit ő maga is? Nem ezt azért kétli.
Kicsit meglepi, hogy a lány nem akar kimenni a fénybe körbelovagolni a várost, de úgy tűnik az ötlete neki is tetszik. A "szép virágokat" hallva értetlen grimaszba borul az arca.*
- Egy virág...mit? *Pislog értetlenül a lányra.* ~Szép virágok? Milyen koszorút?~ *Kattog az agya de nem tudja hova tenni a hallottakat. Assa jól gondolja, Erfalodyt teljesen hidegen hagyják a szép kis virágok, a gyógynövények is csak azért érdeklik, mert sok hasznukat veszi. Lehet, hogy talán a felszíni tündérlányka jobban ismeri a gyógyfüveket mint ő, hisz ő eddig csak nagyon felszínesen olvasott utánuk, csak azokról van tudomása amiknek talán a legnagyobb hasznát venné mind gyógyításban, mind mérgezésben.*
2226. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-05 07:50:24
Üzenet elküldve: 2014-04-05 07:50:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*Megszemléli a kovács munkáját.*
-Hát, izé... Nagyon szép! *Nemigen ismeri a fegyvereket, de gondolja, hogy ez biztosan jófajta munka, ha a lány megvette.*
-Maradnék. El leszek itt, s akkor kimenhetünk az erdőbe. Nem tudom, hogy miket találunk majd, de biztos van néhány hasznos növény. Talán még szép virágok is. Egy virágkoszorút lehet, hogy teszek majd a hajamba.
*Mondja mosolyogva. Gondolja, hogy ez Erfalodyt cseppet sem izgatja, de ő tényleg szereti a természetet, sőt mivel ő tündér, ezért még a többi felszíninél is jobban. Odahaza az édesanyja tanította neki, hogy milyen növény mire jó, s megtanulta az állatok jelbeszédét. Jó egy kicsit visszaemlékezni otthonára.*
*Megszemléli a kovács munkáját.*
-Hát, izé... Nagyon szép! *Nemigen ismeri a fegyvereket, de gondolja, hogy ez biztosan jófajta munka, ha a lány megvette.*
-Maradnék. El leszek itt, s akkor kimenhetünk az erdőbe. Nem tudom, hogy miket találunk majd, de biztos van néhány hasznos növény. Talán még szép virágok is. Egy virágkoszorút lehet, hogy teszek majd a hajamba.
*Mondja mosolyogva. Gondolja, hogy ez Erfalodyt cseppet sem izgatja, de ő tényleg szereti a természetet, sőt mivel ő tündér, ezért még a többi felszíninél is jobban. Odahaza az édesanyja tanította neki, hogy milyen növény mire jó, s megtanulta az állatok jelbeszédét. Jó egy kicsit visszaemlékezni otthonára.*
2225. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-04 22:55:48
Üzenet elküldve: 2014-04-04 22:55:48
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Hát ő még azért elégé fáradt, mivel a tündérlánnyal ellentétben ő szándékosan nem aludt ismét szinte semmit az éjszaka folyamán. Szerencsére nem annyira megterhelő a számára, volt már nem egyszer alkalma megtapasztalni milyen a virrasztás, ha más feladat elrabol az alvásidőből.
Vele ellentétben Assa úgy tűnik tényleg teljesen kipihente magát. A kérdésére nem felel, csak oda emeli hozzá a kezeit, amin már ott ékeskedik az új védelmi, és alkalomadtán ügyes támadóeszköz.
Érdeklődve figyeli ahogy a lány felpattan, látszólag csak azért, hogy illendően üdvözölje az egyik erre járó papot. A mélységi nőstényt nem igazán érdeklik az efféle formalitások, különösen ha az egy felszíninek megy aki ráadásul még hím is, de Assára ráhagyja, ő azt csinál amit akar.*
- Ha akarsz nyugodtan kimehetsz körbenézni a városban, nem kell miattam egész nap itt bent unatkoznod. *Mondja szelíden, de tekintete végig az előbbi papot követi. Nem szereti, ha a közelében mások úgy mozognak, hogy ne tudja a pontos helyüket. Ez is egyfajta ösztönös védelmi mechanizmus, ami az évek során a viselkedésébe ivódott.* Viszont ha van kedved, délután esetleg elnézhetünk ismét az erdőbe, hátha találunk néhány hasznosabb gyógyfüvet a jövőre nézve. Biztos ami biztos. *Néz végül a tündérlányra, megvonva a vállát látszólag érdektelen arckifejezéssel, viszont ha a lány hajlandó maradni, akkor a délutáni órákban ennyit igazán megtehet, hogy előbb hagyja el a templom sötétjét. A vérzés és fájdalomcsillapító, meg egyéb gyógyfüvek egyiküknek sem jönne rosszul. Ő csak több biztonságot lát a gyógynövényekben amik megacélozzák a védelmüket, így akár alkalomadtán komolyabb sérüléseket élhetnek túl, a lány viszont a növényeket is láthatja bennük nem csak a hatást, Erfalody meg biztosra veszi, hogy a lány felszíni révén elégé szeretheti a természetet...vele ellentétben.*
*Hát ő még azért elégé fáradt, mivel a tündérlánnyal ellentétben ő szándékosan nem aludt ismét szinte semmit az éjszaka folyamán. Szerencsére nem annyira megterhelő a számára, volt már nem egyszer alkalma megtapasztalni milyen a virrasztás, ha más feladat elrabol az alvásidőből.
Vele ellentétben Assa úgy tűnik tényleg teljesen kipihente magát. A kérdésére nem felel, csak oda emeli hozzá a kezeit, amin már ott ékeskedik az új védelmi, és alkalomadtán ügyes támadóeszköz.
Érdeklődve figyeli ahogy a lány felpattan, látszólag csak azért, hogy illendően üdvözölje az egyik erre járó papot. A mélységi nőstényt nem igazán érdeklik az efféle formalitások, különösen ha az egy felszíninek megy aki ráadásul még hím is, de Assára ráhagyja, ő azt csinál amit akar.*
- Ha akarsz nyugodtan kimehetsz körbenézni a városban, nem kell miattam egész nap itt bent unatkoznod. *Mondja szelíden, de tekintete végig az előbbi papot követi. Nem szereti, ha a közelében mások úgy mozognak, hogy ne tudja a pontos helyüket. Ez is egyfajta ösztönös védelmi mechanizmus, ami az évek során a viselkedésébe ivódott.* Viszont ha van kedved, délután esetleg elnézhetünk ismét az erdőbe, hátha találunk néhány hasznosabb gyógyfüvet a jövőre nézve. Biztos ami biztos. *Néz végül a tündérlányra, megvonva a vállát látszólag érdektelen arckifejezéssel, viszont ha a lány hajlandó maradni, akkor a délutáni órákban ennyit igazán megtehet, hogy előbb hagyja el a templom sötétjét. A vérzés és fájdalomcsillapító, meg egyéb gyógyfüvek egyiküknek sem jönne rosszul. Ő csak több biztonságot lát a gyógynövényekben amik megacélozzák a védelmüket, így akár alkalomadtán komolyabb sérüléseket élhetnek túl, a lány viszont a növényeket is láthatja bennük nem csak a hatást, Erfalody meg biztosra veszi, hogy a lány felszíni révén elégé szeretheti a természetet...vele ellentétben.*
2224. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-04 22:36:12
Üzenet elküldve: 2014-04-04 22:36:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*Erfalody visszajön.*
-Neked is jó reggelt! *Mosolyog rá. Úgy érzi feltöltődött, s kipihenten már sokkal pozitívabb, több energiája van.*
- Meglett a rendelésed?
*Ha válaszol a lány, ha nem, akkor is feláll egy kis idővel később. Meglát egy papot.*
-Szép napot!
*Köszön oda. Társalogni most nem áll le vele, de az illendőség megkívánja, hogy köszönjön. A férfi tovább is megy, de ő is viszonozza az üdvözlést.*
*Erfalody visszajön.*
-Neked is jó reggelt! *Mosolyog rá. Úgy érzi feltöltődött, s kipihenten már sokkal pozitívabb, több energiája van.*
- Meglett a rendelésed?
*Ha válaszol a lány, ha nem, akkor is feláll egy kis idővel később. Meglát egy papot.*
-Szép napot!
*Köszön oda. Társalogni most nem áll le vele, de az illendőség megkívánja, hogy köszönjön. A férfi tovább is megy, de ő is viszonozza az üdvözlést.*
2223. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-04 22:15:24
Üzenet elküldve: 2014-04-04 22:15:24
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Elégedetten bandukol vissza a lovával a templomhoz. Nem tudja, hogy azóta a tündérlány felébredt-e, vagy még mindig alszik, de neki bármelyik lehetőség megfelel. Ha alszik csak visszafekszik ő is, úgyis azt tervezte a mai napra. Az egész arca ég a tegnapi után, a kezeiről már nem is beszélve. Valahonnan ideje lesz valami kesztyűféleséget majd beszereznie, mert ez így hosszútávon nem állapot.
Miután a fehér kanca mellé vezeti a sajátját visszakötözi a mellé. Nem veszi észre az ápolást a másik lovon, nem tulajdonít sok figyelmet a két állatnak, csupán addig míg a saját éjszín csődörét biztosan nem rögzíti.
Ahogy belép a templomba fellélegezve kapja le a szeméről a kendőt. Az itteni fényviszonyok ugyan még mindig fényesek a számára, de közel sem bántóak. Nem zavarja jégszín szemeit. Körbepillant, és Assát pont ott találja ahol hagyta, a különbség csupán annyi, hogy a lány már nem alszik.*
- Jó reggelt hétalvó! *Huppan le mellé megkönnyebbült mosollyal, boldogan kortyolva a kulacsából.*
*Elégedetten bandukol vissza a lovával a templomhoz. Nem tudja, hogy azóta a tündérlány felébredt-e, vagy még mindig alszik, de neki bármelyik lehetőség megfelel. Ha alszik csak visszafekszik ő is, úgyis azt tervezte a mai napra. Az egész arca ég a tegnapi után, a kezeiről már nem is beszélve. Valahonnan ideje lesz valami kesztyűféleséget majd beszereznie, mert ez így hosszútávon nem állapot.
Miután a fehér kanca mellé vezeti a sajátját visszakötözi a mellé. Nem veszi észre az ápolást a másik lovon, nem tulajdonít sok figyelmet a két állatnak, csupán addig míg a saját éjszín csődörét biztosan nem rögzíti.
Ahogy belép a templomba fellélegezve kapja le a szeméről a kendőt. Az itteni fényviszonyok ugyan még mindig fényesek a számára, de közel sem bántóak. Nem zavarja jégszín szemeit. Körbepillant, és Assát pont ott találja ahol hagyta, a különbség csupán annyi, hogy a lány már nem alszik.*
- Jó reggelt hétalvó! *Huppan le mellé megkönnyebbült mosollyal, boldogan kortyolva a kulacsából.*
2222. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-04 19:26:15
Üzenet elküldve: 2014-04-04 19:26:15
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
*A kovácsműhelynél Erfalodyt nagyon felháborítja az, hogy a sötétben nem akar menni, hanem pihenne. Hogy utólag belegondol, egy kissé önző viselkedés volt ez a részéről, de azért nem fog bocsánatot kérni, főleg azok után, hogy Erfalody olyan csúnyán kérdezte tőle, hogy mi legyen. Végül azt mondta, hogy menjenek a templomhoz, s ott ő pihen Erfalody pedig azt csinál,amit akar. Be is megy, pihen, majd reggel fölkel. Társa már nincs ott, a kovácsműhelybe mehetett vissza a rendeléséért. Nem bánja a dolgot. A lovával törődik egy kicsit. Megtudakolja, hogy hol van valami kút, onnan visz neki vizet, s egy ronggyal letisztítj a patás hóhoz hasonlítható szőrét. Egy szerzetes megkínálja a tündérlányt egy teával, s ő boldogan elfogadja a meleg italt. Majd csak üldögél bent a templomban, s várja a mélységi lányt.*
*A kovácsműhelynél Erfalodyt nagyon felháborítja az, hogy a sötétben nem akar menni, hanem pihenne. Hogy utólag belegondol, egy kissé önző viselkedés volt ez a részéről, de azért nem fog bocsánatot kérni, főleg azok után, hogy Erfalody olyan csúnyán kérdezte tőle, hogy mi legyen. Végül azt mondta, hogy menjenek a templomhoz, s ott ő pihen Erfalody pedig azt csinál,amit akar. Be is megy, pihen, majd reggel fölkel. Társa már nincs ott, a kovácsműhelybe mehetett vissza a rendeléséért. Nem bánja a dolgot. A lovával törődik egy kicsit. Megtudakolja, hogy hol van valami kút, onnan visz neki vizet, s egy ronggyal letisztítj a patás hóhoz hasonlítható szőrét. Egy szerzetes megkínálja a tündérlányt egy teával, s ő boldogan elfogadja a meleg italt. Majd csak üldögél bent a templomban, s várja a mélységi lányt.*
2221. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-04-04 18:04:06
Üzenet elküldve: 2014-04-04 18:04:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
// Egy lépés a ranglétrán //
*Elwyrien halkan felkuncog Turrog közbeszólásán, majd pedig jót derül magában az idősebbik őr harmatgyenge próbálkozásán, mely arra irányult, hogy őt felidegesítse.
~Ez nem így megy...~ hallja Vyra kuncogó hangját is a fejében. Lopva körbekémlel, majd minden gyorsaságát latba vetve a legközelebbi oszlophoz oson. Innentől kezdve folyamatos mozgásban lesz, a fáklyák, és a gyertyák fénykörén kívül, hogy lehetőség szerint még jobban összezavarja azt a két szerencsétlent, akik a városi őrség egyenruháját díszítik.*
-Való igaz, nekem is jobb, ha nem láttok.*ért egyet egy kísérteties kuncogás keretében.*
-Én lennék az utolsó, amit ezen a világon láthattok.*teszi még hozzá, hogy egy kicsit, ha lehet még tovább fokozza a hangulatot.*
-Térjünk a lényegre.*szól végül, megelégelve a kissé valóban gyermeteg szóváltást.*
-Láttam kik voltak, tudom hogyan néznek ki, sőt azt is láttam, merre menekültek. Ez elegendő információ ahhoz, hogy biztosítsalak afelől, megéri nektek együttműködni velem?*hangja leginkább ahhoz hasonlatos, mint mikor acél siklik az acélon. Az embernek feláll a hátán tőle a szőr. Mintha egy őrült lidérc lenne, aki éppen csak azért van ezen a világon, hogy az itt lévők életét megkeserítse. Persze ha szigorúan nézzük a dolgot, bizonyos szempontból ez egészen találó leírása volna Elwyrien lényének.
Kikémlel az oszlop mögül, s ha úgy ítéli, a kint lévő háromnak éppen másra irányul a figyelme, vagy csak pásztázó tekintetük nem arrafele lövelli nyilait, amerre ő rejtőzködik, akkor ismét egy szomszédos oszlop, vagy éppen szobor mögé oson. Mivel azok a fényben állnak, Elwyrien minden apró mozdulatukat láthatja, azonban őket épp ez a fény teszi vakká a gyertyák fénykörén kívül eső területet illetően.
A sötételf társa, nevezetesen Turrog, szemmel láthatóan szintén egész jól szórakozik, de legalábbis nem úgy tűnik, mint aki véget akarna vetni a társalgásnak. Még csak nem is igazán mozdul. Ha valami balul sülne el, Elwyrien a maga részéről meg van bizonyosodva afelől, hogy a törpnek lenne pár aggálya a templomban való vérontással kapcsolatban. Ismeri már ennyire. Ő maga viszont egész más lapra tartozik. A nőnek ez a hely semmiben nem különbözik bármely másiktól, ha arról van szó, hogy valakinek vérét vegye. Tette is már, többször is. Legutóbb ugyebár épp egy pap volt itt az áldozata, és akkor sem merült fel benne semmiféle erkölcsi aggály.*
*Elwyrien halkan felkuncog Turrog közbeszólásán, majd pedig jót derül magában az idősebbik őr harmatgyenge próbálkozásán, mely arra irányult, hogy őt felidegesítse.
~Ez nem így megy...~ hallja Vyra kuncogó hangját is a fejében. Lopva körbekémlel, majd minden gyorsaságát latba vetve a legközelebbi oszlophoz oson. Innentől kezdve folyamatos mozgásban lesz, a fáklyák, és a gyertyák fénykörén kívül, hogy lehetőség szerint még jobban összezavarja azt a két szerencsétlent, akik a városi őrség egyenruháját díszítik.*
-Való igaz, nekem is jobb, ha nem láttok.*ért egyet egy kísérteties kuncogás keretében.*
-Én lennék az utolsó, amit ezen a világon láthattok.*teszi még hozzá, hogy egy kicsit, ha lehet még tovább fokozza a hangulatot.*
-Térjünk a lényegre.*szól végül, megelégelve a kissé valóban gyermeteg szóváltást.*
-Láttam kik voltak, tudom hogyan néznek ki, sőt azt is láttam, merre menekültek. Ez elegendő információ ahhoz, hogy biztosítsalak afelől, megéri nektek együttműködni velem?*hangja leginkább ahhoz hasonlatos, mint mikor acél siklik az acélon. Az embernek feláll a hátán tőle a szőr. Mintha egy őrült lidérc lenne, aki éppen csak azért van ezen a világon, hogy az itt lévők életét megkeserítse. Persze ha szigorúan nézzük a dolgot, bizonyos szempontból ez egészen találó leírása volna Elwyrien lényének.
Kikémlel az oszlop mögül, s ha úgy ítéli, a kint lévő háromnak éppen másra irányul a figyelme, vagy csak pásztázó tekintetük nem arrafele lövelli nyilait, amerre ő rejtőzködik, akkor ismét egy szomszédos oszlop, vagy éppen szobor mögé oson. Mivel azok a fényben állnak, Elwyrien minden apró mozdulatukat láthatja, azonban őket épp ez a fény teszi vakká a gyertyák fénykörén kívül eső területet illetően.
A sötételf társa, nevezetesen Turrog, szemmel láthatóan szintén egész jól szórakozik, de legalábbis nem úgy tűnik, mint aki véget akarna vetni a társalgásnak. Még csak nem is igazán mozdul. Ha valami balul sülne el, Elwyrien a maga részéről meg van bizonyosodva afelől, hogy a törpnek lenne pár aggálya a templomban való vérontással kapcsolatban. Ismeri már ennyire. Ő maga viszont egész más lapra tartozik. A nőnek ez a hely semmiben nem különbözik bármely másiktól, ha arról van szó, hogy valakinek vérét vegye. Tette is már, többször is. Legutóbb ugyebár épp egy pap volt itt az áldozata, és akkor sem merült fel benne semmiféle erkölcsi aggály.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122