Archívum - Arthenior - Templom
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
Kedves Kalandozó!
Úgy látszik, betévedtél a könyvtár legeldugottabb termébe. Ahhoz képest, milyen apró ajtó vezetett ide, láthatod, hogy a hely hatalmas. Nagyobb, mint bármely másik terem, nagyobb, mint maga a könyvtár, a templom, és talán nagyobb, mint maga Arthenior. Úgy bizony! Amit magad előtt látsz, az nem más, mint évtizedek hamisítatlan történelme. Háborúk, lázadások, isteni csaták, és minden, amiről eddig csak pletykákból hallottál, most kitárul a szemeid előtt. Persze senkinek nem lenne ideje ezt mind elolvasni, ahhoz még az elfek élete is rövid. Viszont ha valami specifikusat keresel, a könyvtárosok segíthetnek megtalálni. Bánj tisztelettel az itt található tekercsekkel! Ezek nélkül az események nélkül te sem állhatnál ma Lanawin földjén. Ne koszold össze, ne hagyj szamárfület a sarkán, és mindig oda tedd vissza, ahonnan levetted! Ne feledd: talán azt hiszed, biztos talajon állsz, de az csak a tegnapi sár, amely szilárdnak tetteti magát!
A nagyterembe!
Valamelyik kisebb terem:
<< Előző oldal - Mostani oldal: 116 (2301. - 2320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122
2320. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-21 17:21:25
Üzenet elküldve: 2014-05-21 17:21:25
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr, Din'tari Shimaz//
*Egy pillanatra mintha mosolya kegyetlenné válna, ahogy az ártatlan fiúcskára tekint, tenyerét lassan ajkaihoz emelve halkan sóhajt és kinyújtózkodik, evvel felfedve eddig a köpenye alatt rejtőzködő, nem éppen leplezni való idomait.*
- Érdekes.
*Halkan kuncog a gondolatra, hogy Shimaz a maga hatvan évével kész aggastyán hozzájuk képest, mégha az elfek ezt egészen mésképp mérik is. Azonban mindaddig, míg a fiú testén ez nem látszik meg, a legkevésbé sem zavarja Merilt. Érdeklődő mosoly kúszik arcára, mikor a mágiára kerül a szó, mindig is heveny érdeklődést mutatott a varázslatok iránt, így kedvére van Eidan ötlete is.*
- Jól hangzik. Egy ideje gondolkodtam rajta, hogy ellátogatok oda.
*Mikor Shimaz felveti a tábortüzet, mosolyogva megrázza a fejét.*
- Részemről már inkább nem kockáztatnám meg.
*Meril szeretné elkerülni az errefelé ólálkodó banditákat, na meg egy erdőtűz sem volna éppen kellemes, és az ilyesmit könnyű elrontani.
Ha Eidan is hasonló véleményen van, akkor akár el is indulhatnak a templom felé. Tekintve, hogy a fiú átadta neki a stafétát, Meril a korábbi tisztás felé veszi az utat, még nagyjából emlékszik, hogy merről jöttek Eidannal. A rét szépsége ezúttal is lenyűgözi, azonban nem sokat időznek rajta, az artheniori folyó partján haladva folytatják útjukat. Van valami lenyűgöző a homokos part egyszerűsűgében, melyet csupán fák öveznek, a természet egy kellemes kis pontja ez, ezúttal egyetlen fürdőzőbe, vagy errejáróba sem futnak bele.
Ahogy szélesednek az utcák, közelebb érve hamar megpillantják a templom égbenyúló sziklás épületét. A kerten áthaladva kellemes kis sétájuk egy pár lépcsőfokhoz és egy alacsony küszöbhöz vezet, melyet átlépve a félhomályba burkolózó templom belsejében találhatják magukat. Meril bizonytalanul halad át a fából készült fapadok között, először jár az épületben, így az itt uralkodó csend kissé összezavarja.*
- Kísérteties...
*Suttogja két útitársának, miközben tekintetével idegenek után kutatva néz körül, de egyelőre egyetlen új embert sem pillant meg. Hiányos öltözete kissé kellemetlenül érinti, a templomon belül mintha hűvösebb volna, mint odakinn, és bár ruhái már megszáradtak, még így is libabőr ül ki testére, ahogy összébbhúzza magán köpenyét.* - Tulajdonképpen most mihez kéne kezdenünk?
*Kissé tanácstalanul áll a dologhoz, de erre a kérdésre talán még Eidan sem tudja a választ, valószínűleg ritkán jár errefelé, többnyire csak a szobájában festeget.*
*Egy pillanatra mintha mosolya kegyetlenné válna, ahogy az ártatlan fiúcskára tekint, tenyerét lassan ajkaihoz emelve halkan sóhajt és kinyújtózkodik, evvel felfedve eddig a köpenye alatt rejtőzködő, nem éppen leplezni való idomait.*
- Érdekes.
*Halkan kuncog a gondolatra, hogy Shimaz a maga hatvan évével kész aggastyán hozzájuk képest, mégha az elfek ezt egészen mésképp mérik is. Azonban mindaddig, míg a fiú testén ez nem látszik meg, a legkevésbé sem zavarja Merilt. Érdeklődő mosoly kúszik arcára, mikor a mágiára kerül a szó, mindig is heveny érdeklődést mutatott a varázslatok iránt, így kedvére van Eidan ötlete is.*
- Jól hangzik. Egy ideje gondolkodtam rajta, hogy ellátogatok oda.
*Mikor Shimaz felveti a tábortüzet, mosolyogva megrázza a fejét.*
- Részemről már inkább nem kockáztatnám meg.
*Meril szeretné elkerülni az errefelé ólálkodó banditákat, na meg egy erdőtűz sem volna éppen kellemes, és az ilyesmit könnyű elrontani.
Ha Eidan is hasonló véleményen van, akkor akár el is indulhatnak a templom felé. Tekintve, hogy a fiú átadta neki a stafétát, Meril a korábbi tisztás felé veszi az utat, még nagyjából emlékszik, hogy merről jöttek Eidannal. A rét szépsége ezúttal is lenyűgözi, azonban nem sokat időznek rajta, az artheniori folyó partján haladva folytatják útjukat. Van valami lenyűgöző a homokos part egyszerűsűgében, melyet csupán fák öveznek, a természet egy kellemes kis pontja ez, ezúttal egyetlen fürdőzőbe, vagy errejáróba sem futnak bele.
Ahogy szélesednek az utcák, közelebb érve hamar megpillantják a templom égbenyúló sziklás épületét. A kerten áthaladva kellemes kis sétájuk egy pár lépcsőfokhoz és egy alacsony küszöbhöz vezet, melyet átlépve a félhomályba burkolózó templom belsejében találhatják magukat. Meril bizonytalanul halad át a fából készült fapadok között, először jár az épületben, így az itt uralkodó csend kissé összezavarja.*
- Kísérteties...
*Suttogja két útitársának, miközben tekintetével idegenek után kutatva néz körül, de egyelőre egyetlen új embert sem pillant meg. Hiányos öltözete kissé kellemetlenül érinti, a templomon belül mintha hűvösebb volna, mint odakinn, és bár ruhái már megszáradtak, még így is libabőr ül ki testére, ahogy összébbhúzza magán köpenyét.* - Tulajdonképpen most mihez kéne kezdenünk?
*Kissé tanácstalanul áll a dologhoz, de erre a kérdésre talán még Eidan sem tudja a választ, valószínűleg ritkán jár errefelé, többnyire csak a szobájában festeget.*
2319. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-18 19:11:07
Üzenet elküldve: 2014-05-18 19:11:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
~ Milyen jó érzés újra itt lenni... Régen jártam már erre. ~ *gondolja Ariette ahogy belép a templomba nosztalgikus gondolatokkal. Régen járta már a világot és jól esik ide visszatérnie, újra tanulni. Már vágyik rá, hogy elméjét megtöltse friss tudással. Odamegy a tanítóhoz. De nem akármelyikhez ám, ahhoz, aki oly régen már tanította őt. Mosolyogva közeledik felé.*
- Jónapot! *köszön illedelmesen*
- Jónapot hölgyem! Miben segíthetek?
- Már nem is emlékszik rám? Hát ez elszomorít. *hajtja le a fejét, majd ismét megemeli.* De ez majd talán segíti a visszaemlékezésben! *azzal leveszi a csuklyáját és tovább mosolyog kissé oldalra biccentve fejét. A tanító egyből megismeri*
- Jó újra látni gyermekem! Ha jól sejtem ismét azért jöttél, hogy megtöltsd az elmédet tudással!
- Igen, és ha lehet, azonnal el is kezdeném!* tördeli kezeit izgalmában*
- Jól van, jól van, akkor menjünk! Az izgatottságodon azonban meglepődtem, mi történt veled? *kérdése közben furcsálló pillantásokat vet, s közben elindulnak tanulni*
- Jónapot! *köszön illedelmesen*
- Jónapot hölgyem! Miben segíthetek?
- Már nem is emlékszik rám? Hát ez elszomorít. *hajtja le a fejét, majd ismét megemeli.* De ez majd talán segíti a visszaemlékezésben! *azzal leveszi a csuklyáját és tovább mosolyog kissé oldalra biccentve fejét. A tanító egyből megismeri*
- Jó újra látni gyermekem! Ha jól sejtem ismét azért jöttél, hogy megtöltsd az elmédet tudással!
- Igen, és ha lehet, azonnal el is kezdeném!* tördeli kezeit izgalmában*
- Jól van, jól van, akkor menjünk! Az izgatottságodon azonban meglepődtem, mi történt veled? *kérdése közben furcsálló pillantásokat vet, s közben elindulnak tanulni*
2318. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-16 23:22:08
Üzenet elküldve: 2014-05-16 23:22:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 17
Játékstílus: Szelíd
*Az óriás nem tudja, hogy mi a szokás egy ilyen épületnél, hiszen még nem volt ilyen helyen. Vajon be kell-e kopogni, vagy sem? Egyszerűen csak belép a kapun, s nem bajlódik a kopogással.*
*A benti félhomály zavarja ugyan egy kissé, de nem annyira, hogy visszakozzon. Majdnem egy percig csak csendben áll a kapuban, hogy a szeme hozzá szokjon a fényviszonyokhoz.*
*Óvatosan lassú léptekkel halad a templom belseje felé. A templom belseje hatalmas, ő mégsem érzi úgy, hogy számára biztonságos lenne. A lépcsők túl aprók.*
-Elnézést segíthetek? *érdeklődik egy fiatal pap az óriástól.*
-Köszönöm nem. *kezdi az óriás, de meggondolja magát.* Lehet, hogy mégiscsak tud segíteni.
*Hosszú percekig az óriás csendben marad, hogy kitalálja mit mondjon, a pap pedig nem akarja sürgetni, vagy zavarni.*
-Szóval. *kezdi Noosh.* Keresek valakit. Egy mágiahasználót, és abban reménykedtem, hogy maguk tudnak segíteni.
-Hát. *kezdi a pap.* Ez attól függ, bár nem vezetünk semmilyen nyilvántartást. De ha ismerem, akkor segítek. *magyarázza a pap.*
-Értem. *válaszolja az óriás.* Akkor semmiben nem tud segíteni.
*Megfordul, és kimegy a templomból, az ajtóban még megáll, és vissza fordul, hogy elgondolkozzon a helyen döntésen.*
~Ha a templomban nem tartanak semmilyen listát, akkor hogyan fogom megtalálni? Lehet, hogy hazudik, a kis mocsok.~
*Úgy dönt, hogy nem tesz semmi meggondolatlant, csak tovább megy az útján.*
*A benti félhomály zavarja ugyan egy kissé, de nem annyira, hogy visszakozzon. Majdnem egy percig csak csendben áll a kapuban, hogy a szeme hozzá szokjon a fényviszonyokhoz.*
*Óvatosan lassú léptekkel halad a templom belseje felé. A templom belseje hatalmas, ő mégsem érzi úgy, hogy számára biztonságos lenne. A lépcsők túl aprók.*
-Elnézést segíthetek? *érdeklődik egy fiatal pap az óriástól.*
-Köszönöm nem. *kezdi az óriás, de meggondolja magát.* Lehet, hogy mégiscsak tud segíteni.
*Hosszú percekig az óriás csendben marad, hogy kitalálja mit mondjon, a pap pedig nem akarja sürgetni, vagy zavarni.*
-Szóval. *kezdi Noosh.* Keresek valakit. Egy mágiahasználót, és abban reménykedtem, hogy maguk tudnak segíteni.
-Hát. *kezdi a pap.* Ez attól függ, bár nem vezetünk semmilyen nyilvántartást. De ha ismerem, akkor segítek. *magyarázza a pap.*
-Értem. *válaszolja az óriás.* Akkor semmiben nem tud segíteni.
*Megfordul, és kimegy a templomból, az ajtóban még megáll, és vissza fordul, hogy elgondolkozzon a helyen döntésen.*
~Ha a templomban nem tartanak semmilyen listát, akkor hogyan fogom megtalálni? Lehet, hogy hazudik, a kis mocsok.~
*Úgy dönt, hogy nem tesz semmi meggondolatlant, csak tovább megy az útján.*
2317. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:00:55
Üzenet elküldve: 2014-05-15 21:00:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Mire végre a városba ér, gondolatai már a mai nap eseményei és a következő napok tennivalói körül forognak. Feleleveníti az örülttel való találkozás és beszélgetés részleteit, nehogy véletlenül elfelejtsen egy fontos mozzanatot vagy felmerült kérdést is, hiszen ha hazaér, mindent papírra akar vetni még, az utolsó szóig. A megállapodás részleteit, az együtt továbbgondolt terveket, s azokat a kérdéseket is, amik eszébe jutottak, mikor arról esett szó, hogy alaposan meg kell válogatniuk azokat, akikkel együtt fognak dolgozni.
Hosszú percekig sorolja mindezeket, s mire a gondolatmenet végére ér, gonddal terhesen felsóhajt. Már most biztosan tudja, hogy az ígért három nap mégsem lesz elég... De talán jobb is lenne, ha nem erőltetné mindenáron, hogy beleférjen a saját maga által szabott időkeretbe. Jobb is lenne, ha inkább csúszik kicsit az elgondolások megvalósításával, mint ha összecsapott munkát végez, aztán utólag majd nem győz toldani-foldani, ahogy kiderülnek az esetleges hiányosságok - mint valami összetákolt kézikocsinál, aminek a lécei közti réseken kihullik a belé töltött szén.
Bár ez kitérőt jelent, a templomba is betér, de ezúttal csak pár percet tölt bent, míg megtudakolja, hogy a fehér köpenyes alak ott tartózkodik-e. Sajnos csalódottan kell távozzon, hiszen hiába hitte úgy, hogy legalább alvásidőben e helyen tartózkodik, azt a tájékoztatást kapja, hogy nem tért vissza. Pedig ellenkező esetben kivételesen megértő lenne, nem zavarná fel álmából a gnómot, hanem tűrtőztetné magát, hogy aztán reggel ismét igen korán keljen, hátha még elkapja őt, mielőtt ismét elhagyná a templomot.*
~Nagyon nincs szerencséd vele. Add fel, biztosan akad más is, aki kisegíthet. Válaszd azt. Ugyan, mit számít? Vagy kell még egyáltalán bárki segítsége?~
*Kénytelen beletörődni ismét, hogy a hang igazat beszél. S mivel mára már nincs túl sok dolga, holnapra viszont annál inkább, visszaléptet a lóval az istállóhoz, s közli a lovásszal, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy megveszi a feketeséget, azonban ha lehet, aludna még rá egyet.
Hazáig így már gyalogszerrel jut el, s ahogy bezárja maga mögött az ajtót, máris lerúgja cipőit, s magához ragadva a tollat, tintát és papírt, nekilát, hogy a kis olajlámpás fénye mellett valóban feljegy ezzen mindent, aminek nem szabad a feledés homályába vesznie.*
Hosszú percekig sorolja mindezeket, s mire a gondolatmenet végére ér, gonddal terhesen felsóhajt. Már most biztosan tudja, hogy az ígért három nap mégsem lesz elég... De talán jobb is lenne, ha nem erőltetné mindenáron, hogy beleférjen a saját maga által szabott időkeretbe. Jobb is lenne, ha inkább csúszik kicsit az elgondolások megvalósításával, mint ha összecsapott munkát végez, aztán utólag majd nem győz toldani-foldani, ahogy kiderülnek az esetleges hiányosságok - mint valami összetákolt kézikocsinál, aminek a lécei közti réseken kihullik a belé töltött szén.
Bár ez kitérőt jelent, a templomba is betér, de ezúttal csak pár percet tölt bent, míg megtudakolja, hogy a fehér köpenyes alak ott tartózkodik-e. Sajnos csalódottan kell távozzon, hiszen hiába hitte úgy, hogy legalább alvásidőben e helyen tartózkodik, azt a tájékoztatást kapja, hogy nem tért vissza. Pedig ellenkező esetben kivételesen megértő lenne, nem zavarná fel álmából a gnómot, hanem tűrtőztetné magát, hogy aztán reggel ismét igen korán keljen, hátha még elkapja őt, mielőtt ismét elhagyná a templomot.*
~Nagyon nincs szerencséd vele. Add fel, biztosan akad más is, aki kisegíthet. Válaszd azt. Ugyan, mit számít? Vagy kell még egyáltalán bárki segítsége?~
*Kénytelen beletörődni ismét, hogy a hang igazat beszél. S mivel mára már nincs túl sok dolga, holnapra viszont annál inkább, visszaléptet a lóval az istállóhoz, s közli a lovásszal, hogy erősen gondolkodik rajta, hogy megveszi a feketeséget, azonban ha lehet, aludna még rá egyet.
Hazáig így már gyalogszerrel jut el, s ahogy bezárja maga mögött az ajtót, máris lerúgja cipőit, s magához ragadva a tollat, tintát és papírt, nekilát, hogy a kis olajlámpás fénye mellett valóban feljegy ezzen mindent, aminek nem szabad a feledés homályába vesznie.*
2316. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:01:09
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:01:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
- Ezért jobb ha vigyázunk az őrökkel.* Jegyzi meg a mélységi megjegyzését a városőrök kiképzésével kapcsolatban.* Mostanában sokkal fegyelmezettebbek és összeszedettebbek, mint régen voltak. És ha azok egyszer bekerítenek... hát igen.* Bólint felelősségteljesen a harcos. Jobb, ha tényleg vigyáznak velük. Ki tudja, hogy mikor fogják ellenük fordítani a rend őreit, így ez egy igen is számba vétendő fél. A város kemény ellenfél vagy szövetséges lehet a jövőben.* És a halál nem a legrosszabb dolog, ami ezen a világon történhet, és ezt jól jegyezd meg Elwyrien. Vannak sokkal rosszabb és sokkal hidegebb dolgok is ezen a síkon.* Jegyzi meg a törpe.* Acrywea pedig ahogyan mondtad, nem egy kegyelmes isten. Ne egyszerű halálra számíts az ő kegyelméből.* Folytatja feltápászkodva.* A lelked pedig örökre a tied, ezt is jegyezd meg. Azt hiszem jobb lenne, ha Eralilhoz csak reggel néznénk be. Nekem van itt egy szobám a templomban. Meghívnálak, azonban biztos vagyok benne, hogy hív még téged az éjszaka. *Fejezi be finom hangnemben.* Kérlek add át üdvözletem az jövőbeli alvilági támogatóinknak. Szeretném, hogy minél hamarabb felmerüljön a nevem.* A törpe pár lépéssel megközelíti a lépcsőt, mely a szálláshelyekhez vezet.* Jobb ha tudják, kivel van dolguk. *Szól oda már csak úgy a válla felől. Nagyra becsüli magát, igazán érzékeny a kivívott tiszteletére. Jobb, ha a Dwirinthalenek nem próbálják majd megfosztani ezektől az érdemektől a jövőben.*
- Ezért jobb ha vigyázunk az őrökkel.* Jegyzi meg a mélységi megjegyzését a városőrök kiképzésével kapcsolatban.* Mostanában sokkal fegyelmezettebbek és összeszedettebbek, mint régen voltak. És ha azok egyszer bekerítenek... hát igen.* Bólint felelősségteljesen a harcos. Jobb, ha tényleg vigyáznak velük. Ki tudja, hogy mikor fogják ellenük fordítani a rend őreit, így ez egy igen is számba vétendő fél. A város kemény ellenfél vagy szövetséges lehet a jövőben.* És a halál nem a legrosszabb dolog, ami ezen a világon történhet, és ezt jól jegyezd meg Elwyrien. Vannak sokkal rosszabb és sokkal hidegebb dolgok is ezen a síkon.* Jegyzi meg a törpe.* Acrywea pedig ahogyan mondtad, nem egy kegyelmes isten. Ne egyszerű halálra számíts az ő kegyelméből.* Folytatja feltápászkodva.* A lelked pedig örökre a tied, ezt is jegyezd meg. Azt hiszem jobb lenne, ha Eralilhoz csak reggel néznénk be. Nekem van itt egy szobám a templomban. Meghívnálak, azonban biztos vagyok benne, hogy hív még téged az éjszaka. *Fejezi be finom hangnemben.* Kérlek add át üdvözletem az jövőbeli alvilági támogatóinknak. Szeretném, hogy minél hamarabb felmerüljön a nevem.* A törpe pár lépéssel megközelíti a lépcsőt, mely a szálláshelyekhez vezet.* Jobb ha tudják, kivel van dolguk. *Szól oda már csak úgy a válla felől. Nagyra becsüli magát, igazán érzékeny a kivívott tiszteletére. Jobb, ha a Dwirinthalenek nem próbálják majd megfosztani ezektől az érdemektől a jövőben.*
2315. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 23:28:13
Üzenet elküldve: 2014-05-08 23:28:13
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
-Eszem ágában sincs lebecsülni őket.*ingatja lassan a fejét.*
-Régen más volt. Mindenféle jöttmentet felvettek az őrséghez, legtöbbjük akkor fogott életében először fegyvert. Mostanra rájöttek, hogy ez nyilvánvalóan nem egy járható út, s az őrök kiképzését igen komolyan veszik. Emellett pedig kiváló minőségű fegyvereik és páncéljuk is van.*ad hitelt a mélységi nő is Turrog szavainak.*
-Ugyanakkor, ha valaki ismeri a páncélzatuk gyenge pontját -s nekem volt szerencsém megtalálni ezeket-, akkor igen sebezhetővé válnak. Arról nem is beszélve, hogy mivel emberek képzik ki őket, értelemszerűen az emberi harcmodort tanulják meg. Ha úgy tetszik, ők az úgy nevezett "becsületes" harc hívei. Ez viszont gyengévé teszi őket, ha olyasvalakivel állnak szemben, akinek esze ágában sincs becsületesen küzdeni.*kuncogja el magát.*
-Én Odalent egészen más kiképzést kaptam. A szűk járatokban nem vettük hasznát a szálfegyvereknek, vagy a hosszú kardoknak, így én, velük ellentétben szűk helyre beszorítva is ugyanolyan veszélyes vagyok. Meg persze ne feledjük el, hogy az emberek nem látnak a sötétben.*mutat rá Elwyrien a cseppet sem elhanyagolható tényezőkre. Ami azt illeti, őt magát nem is harcosnak nevelték. A harcos szemtől-szemben küzd, s valamiféle furcsa igazságérzet hajtja, már legalábbis a legtöbbjüket. Talán ezt neveznék becsületnek, vagy valami ahhoz hasonlónak. Elwyrient azonban születésétől kezdve gyilkosnak nevelték, aki fittyet hány a becsületre, a tiszta harcra, s egyetlen dolog motiválja: hogy a küzdelem végén ő maradjon életben. Ehhez pedig minden felhasználható eszközt és körülményt fel is használ.*
-Félelmetesebbek volnának az evilági dolgok? Ugyan mitől?*kérdez vissza szkeptikusan.*
-A legrosszabb dolog, ami ezen a világon érhet, az a halál. Teljesen mindegy, hogy honnan érkezik, vagy éppen milyen formában. Számomra azonban a túlvilág sem jelent megváltást, én örök kárhozatra vagyok ítélve.*jelenti ki mély meggyőződéssel. Hangja nem árulkodik keserűségről, ez olyasmi, amit már réges-régen megtanult elfogadni.*
-Acrywae nem kegyelmes istennő, aki az ő szolgálatának szenteli az életét, kénytelen számolni azzal, hogy halála után többet fog szenvedni, mint éltében. De ennek is van jó oldala: ha meghalok, az Örök Várakozás Csarnokába kerülök, s minden kín elviselhetővé válik, ha viszont láthatom a nővérem, s ezzel megváltom lelkét a kárhozattól.*fejtegeti a gyilkos a távolba meredve. Ami azt illeti, erről sosem beszélt még senkinek, s fogalma sincs, miért teszi épp most.*
-Én alkut kötöttem az Istennővel, a lelkem már az övé.
-Eszem ágában sincs lebecsülni őket.*ingatja lassan a fejét.*
-Régen más volt. Mindenféle jöttmentet felvettek az őrséghez, legtöbbjük akkor fogott életében először fegyvert. Mostanra rájöttek, hogy ez nyilvánvalóan nem egy járható út, s az őrök kiképzését igen komolyan veszik. Emellett pedig kiváló minőségű fegyvereik és páncéljuk is van.*ad hitelt a mélységi nő is Turrog szavainak.*
-Ugyanakkor, ha valaki ismeri a páncélzatuk gyenge pontját -s nekem volt szerencsém megtalálni ezeket-, akkor igen sebezhetővé válnak. Arról nem is beszélve, hogy mivel emberek képzik ki őket, értelemszerűen az emberi harcmodort tanulják meg. Ha úgy tetszik, ők az úgy nevezett "becsületes" harc hívei. Ez viszont gyengévé teszi őket, ha olyasvalakivel állnak szemben, akinek esze ágában sincs becsületesen küzdeni.*kuncogja el magát.*
-Én Odalent egészen más kiképzést kaptam. A szűk járatokban nem vettük hasznát a szálfegyvereknek, vagy a hosszú kardoknak, így én, velük ellentétben szűk helyre beszorítva is ugyanolyan veszélyes vagyok. Meg persze ne feledjük el, hogy az emberek nem látnak a sötétben.*mutat rá Elwyrien a cseppet sem elhanyagolható tényezőkre. Ami azt illeti, őt magát nem is harcosnak nevelték. A harcos szemtől-szemben küzd, s valamiféle furcsa igazságérzet hajtja, már legalábbis a legtöbbjüket. Talán ezt neveznék becsületnek, vagy valami ahhoz hasonlónak. Elwyrient azonban születésétől kezdve gyilkosnak nevelték, aki fittyet hány a becsületre, a tiszta harcra, s egyetlen dolog motiválja: hogy a küzdelem végén ő maradjon életben. Ehhez pedig minden felhasználható eszközt és körülményt fel is használ.*
-Félelmetesebbek volnának az evilági dolgok? Ugyan mitől?*kérdez vissza szkeptikusan.*
-A legrosszabb dolog, ami ezen a világon érhet, az a halál. Teljesen mindegy, hogy honnan érkezik, vagy éppen milyen formában. Számomra azonban a túlvilág sem jelent megváltást, én örök kárhozatra vagyok ítélve.*jelenti ki mély meggyőződéssel. Hangja nem árulkodik keserűségről, ez olyasmi, amit már réges-régen megtanult elfogadni.*
-Acrywae nem kegyelmes istennő, aki az ő szolgálatának szenteli az életét, kénytelen számolni azzal, hogy halála után többet fog szenvedni, mint éltében. De ennek is van jó oldala: ha meghalok, az Örök Várakozás Csarnokába kerülök, s minden kín elviselhetővé válik, ha viszont láthatom a nővérem, s ezzel megváltom lelkét a kárhozattól.*fejtegeti a gyilkos a távolba meredve. Ami azt illeti, erről sosem beszélt még senkinek, s fogalma sincs, miért teszi épp most.*
-Én alkut kötöttem az Istennővel, a lelkem már az övé.
2314. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:28:05
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:28:05
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyriennek igaza van. Azzal, hogy keményen megválogatja a megbízóit csak saját hírnevén javít. Egy igazán gazdag család megbízása pedig nagyon is jót tesz a hírnévnek.*
- Igen, Eruinel papnő jelenleg pont kapóra jön mindenki számára. Te kapsz egy kis szünetet az eddigi életedből, A Dwirinthalenék kapnak egy gyilkost, én pedig egy összeköttetőt a családjukkal. Mindenki jól jár. *Jelenti ki tárgyilagosan a harcos. Valóban pont jókor jött Elwyrien terve, hogy támogatókat keressen alvilági ügyleteihez. Az pedig, hogy őt is hajlandó bevenni ezekbe az ügyletekbe nem csak hogy megtisztelő, de igazán jövedelmező is számára. Új korszak kezdődhet mindkettejük életében.*
- Azért ne becsüld le az őröket. *Inti óvatosságra a nőt, miközben keresztbe fonja karjai mellkasa előtt.* Lehet, hogy még nem jártak sikerrel, de ez nem biztosít semmiről. Csak a titokzatosságod és a rejtőzködésed mentett meg az akasztófától, és ezt gondolom te is tudod. *Folytatja a harcos. ~Persze hogy tudja, okos lány ez az Elwyrien. Okosabb mint az őrség, az már biztos.~* Viszont ügyelj arra, hogy ez így is maradjon. Mikor azok a szörnyű dolgok történtek a városban és a nővéredet a tömlöcbe zárták, de odarohantál hogy kimentsd. *Emlékszik vissza Turrog.* Sikerrel jártál ez nem kétséges, azonban nagyon sok figyelő szemet is magadra irányítottál. Manapság már nem igen lehetne egy ilyet eljátszani. *Állapítja meg álláspontját a törp. Nem mintha kételkedne Elwyrien képességeiben. Sőt! Pontosan tudja, hogy mire képes a nő, hogyha el akar valamit érni... De Turrog ettől még igyekszik őt a realitás talaján tartani.* A város megváltozott. Sötétebb és keményebb lett. Lehet, hogy mostanában nem éri olyan sok nem evilági fenyegetés mint annak idején, de talán a mi síkunkról érkező veszedelmek még félelmetesebbek. *Vonja le bölcsen. Fejét kissé lebiggyeszti, és a szürkés kőpadlóra néz. ~De meddig fog ez így maradni? Valami jön, valami közeledik, és aki ezt tagadja, az csak azért teszi mert fél.~ Derengnek sötét gondolatok a fejében. Nem tudja pontosan, miféle veszély közeledik a város felé, azonban abban biztos, hogy jobb ha különösen figyel és vigyáz mindenre. Senki sem tudhatja, mi történhet manapság.*
*Elwyriennek igaza van. Azzal, hogy keményen megválogatja a megbízóit csak saját hírnevén javít. Egy igazán gazdag család megbízása pedig nagyon is jót tesz a hírnévnek.*
- Igen, Eruinel papnő jelenleg pont kapóra jön mindenki számára. Te kapsz egy kis szünetet az eddigi életedből, A Dwirinthalenék kapnak egy gyilkost, én pedig egy összeköttetőt a családjukkal. Mindenki jól jár. *Jelenti ki tárgyilagosan a harcos. Valóban pont jókor jött Elwyrien terve, hogy támogatókat keressen alvilági ügyleteihez. Az pedig, hogy őt is hajlandó bevenni ezekbe az ügyletekbe nem csak hogy megtisztelő, de igazán jövedelmező is számára. Új korszak kezdődhet mindkettejük életében.*
- Azért ne becsüld le az őröket. *Inti óvatosságra a nőt, miközben keresztbe fonja karjai mellkasa előtt.* Lehet, hogy még nem jártak sikerrel, de ez nem biztosít semmiről. Csak a titokzatosságod és a rejtőzködésed mentett meg az akasztófától, és ezt gondolom te is tudod. *Folytatja a harcos. ~Persze hogy tudja, okos lány ez az Elwyrien. Okosabb mint az őrség, az már biztos.~* Viszont ügyelj arra, hogy ez így is maradjon. Mikor azok a szörnyű dolgok történtek a városban és a nővéredet a tömlöcbe zárták, de odarohantál hogy kimentsd. *Emlékszik vissza Turrog.* Sikerrel jártál ez nem kétséges, azonban nagyon sok figyelő szemet is magadra irányítottál. Manapság már nem igen lehetne egy ilyet eljátszani. *Állapítja meg álláspontját a törp. Nem mintha kételkedne Elwyrien képességeiben. Sőt! Pontosan tudja, hogy mire képes a nő, hogyha el akar valamit érni... De Turrog ettől még igyekszik őt a realitás talaján tartani.* A város megváltozott. Sötétebb és keményebb lett. Lehet, hogy mostanában nem éri olyan sok nem evilági fenyegetés mint annak idején, de talán a mi síkunkról érkező veszedelmek még félelmetesebbek. *Vonja le bölcsen. Fejét kissé lebiggyeszti, és a szürkés kőpadlóra néz. ~De meddig fog ez így maradni? Valami jön, valami közeledik, és aki ezt tagadja, az csak azért teszi mert fél.~ Derengnek sötét gondolatok a fejében. Nem tudja pontosan, miféle veszély közeledik a város felé, azonban abban biztos, hogy jobb ha különösen figyel és vigyáz mindenre. Senki sem tudhatja, mi történhet manapság.*
2313. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:04:56
Üzenet elküldve: 2014-05-08 21:04:56
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Az, hogy Turrog esetlegesen nem kedveli a sötételfeket, Elwyrien számára valahol magától értetődő. Tekintettel arra, hogy a két faj között a múltban akadtak ellentétek, melyeket az esetek túlnyomó többségében fegyverrel és vérrel intéztek el, cseppet sem meglepő. Ugyanakkor a nő számára irreleváns dolog, hiszen ő maga nem feltétlenül tesz különbséget az egyes fajok között. Nyilvánvalóan tisztában van az anatómiai különbségekkel, de mint hogy önmagát minden más faj fölé emeli, számára mind egyformák: mindet meg tudja ölni.*
-Ezt nem csodálom.*válaszol vigyorogva a törpnek. Még ő maga sem biztos abban, hogy ismeri önmagát, nem is várja hát el senki mástól ugyanezt. Sőt, minél kiismerhetetlenebb, annál jobb, annál inkább védve van, mivel kiszámíthatatlan az ellenségei számára. Bár a törp harcos távolról sem az ellensége, nem talál semmi kifogásolnivalót abban, hogy a törp nem tudja hova tenni bizonyos dolgait. S ami azt illeti, mielőtt Turrogot megismerte volna, ő sem gondolt volna arra, hogy egy törp lesz a legnagyobb szövetségese. Sőt, korábban nevetségesnek és abszurdnak találta volna ezt az elrugaszkodott gondolatot.*
-Egy képzett gyilkos mindenkinek jól jön.*vonja meg a vállát félig-meddig egyetértően.*
-Elég sokan tartanának igényt a szolgálataimra, s megvan az a privilégiumom, hogy én döntöm el, kinek ajánlom azt fel. Ez pedig komoly fegyvertény a kezemben.*teszi még hozzá.*
-Nem feltétlenül akarom egyelőre felfedni előtte a kilétem.*ért egyet a törppel.*
-Magam is arra gondoltam, hogy a nővérem szerepét meghagyom egyfajta alteregónak, tekintettel arra, hogy rajtad kívül évek óta senki nem láthatta az arcomat. Erunielként megjelenhetek a nyilvánosság előtt.*fejti ki a saját nézőpontját is, ami nagyjából egyezik Turrogéval.*
-Így is évek óta a nyomomban van mindenki, bár ennek az utóbbi időben egyre kevesebb jelét tapasztaltam. Mintha az őrség letett volna arról, hogy elkapjanak. Persze tudom, ez pillanatnyilag annak köszönhető, hogy azt hiszik, még játékban vagyok.*mondja kuncogva. Erősen kételkedik abban, hogy valaha is komoly fenyegetésként kellene tekintenie a városőrségre, vagy éppen a feldühödött csőcselékre. Az évek múltával nemhogy koptak volna a képességei, inkább egyre jobb lett, egyre kifinomultabb. Persze nem jön rosszul a paranoiája sem abban, hogy mindig résen van.*
*Az, hogy Turrog esetlegesen nem kedveli a sötételfeket, Elwyrien számára valahol magától értetődő. Tekintettel arra, hogy a két faj között a múltban akadtak ellentétek, melyeket az esetek túlnyomó többségében fegyverrel és vérrel intéztek el, cseppet sem meglepő. Ugyanakkor a nő számára irreleváns dolog, hiszen ő maga nem feltétlenül tesz különbséget az egyes fajok között. Nyilvánvalóan tisztában van az anatómiai különbségekkel, de mint hogy önmagát minden más faj fölé emeli, számára mind egyformák: mindet meg tudja ölni.*
-Ezt nem csodálom.*válaszol vigyorogva a törpnek. Még ő maga sem biztos abban, hogy ismeri önmagát, nem is várja hát el senki mástól ugyanezt. Sőt, minél kiismerhetetlenebb, annál jobb, annál inkább védve van, mivel kiszámíthatatlan az ellenségei számára. Bár a törp harcos távolról sem az ellensége, nem talál semmi kifogásolnivalót abban, hogy a törp nem tudja hova tenni bizonyos dolgait. S ami azt illeti, mielőtt Turrogot megismerte volna, ő sem gondolt volna arra, hogy egy törp lesz a legnagyobb szövetségese. Sőt, korábban nevetségesnek és abszurdnak találta volna ezt az elrugaszkodott gondolatot.*
-Egy képzett gyilkos mindenkinek jól jön.*vonja meg a vállát félig-meddig egyetértően.*
-Elég sokan tartanának igényt a szolgálataimra, s megvan az a privilégiumom, hogy én döntöm el, kinek ajánlom azt fel. Ez pedig komoly fegyvertény a kezemben.*teszi még hozzá.*
-Nem feltétlenül akarom egyelőre felfedni előtte a kilétem.*ért egyet a törppel.*
-Magam is arra gondoltam, hogy a nővérem szerepét meghagyom egyfajta alteregónak, tekintettel arra, hogy rajtad kívül évek óta senki nem láthatta az arcomat. Erunielként megjelenhetek a nyilvánosság előtt.*fejti ki a saját nézőpontját is, ami nagyjából egyezik Turrogéval.*
-Így is évek óta a nyomomban van mindenki, bár ennek az utóbbi időben egyre kevesebb jelét tapasztaltam. Mintha az őrség letett volna arról, hogy elkapjanak. Persze tudom, ez pillanatnyilag annak köszönhető, hogy azt hiszik, még játékban vagyok.*mondja kuncogva. Erősen kételkedik abban, hogy valaha is komoly fenyegetésként kellene tekintenie a városőrségre, vagy éppen a feldühödött csőcselékre. Az évek múltával nemhogy koptak volna a képességei, inkább egyre jobb lett, egyre kifinomultabb. Persze nem jön rosszul a paranoiája sem abban, hogy mindig résen van.*
2312. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:50:17
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:50:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog okvetlenül is elmosolyodik a mélységi család említése hallatán. ~Szóval ők volnának azok, akik segíthetnek nekünk... Érdekes, nagyon is érdekes.~ Jegyzi meg magában. Ez is elég lenne ahhoz, hogy jobb kedvre derüljön, ám az újabb tény, hogy Elwyrien a vásáron flangált, nem pedig tetőkön és sikátorok mélyén kúszott előre még nagyobb mosolyt csal az arcára.*
- Téged sosem foglak kiismerni, Elwyrien.* Jegyzi meg fejét csóválva.* És persze hogy emlékszem. A Dwirinthalen családot nem egykönnyen veri ki a fejéből az ember. *Hangja komor, de barátságos. A hirtelen jött fejlemények a mélységi család hatalmi változásairól és szokatlan öröklődési sorrendjéről egészen felkelti Turrog érdeklődését. Úgy tűnik, hogy új rendszer áll be a Dwirinthalen családba, aminek könnyen részesei lehetnek. Persze, alapesetben nem fűlne a foga hozzá, hogy sötételfekkel dolgozzon, azonban most ők biztosíthatják számukra a biztonságos kiindulópontot a terveikhez. Sőt, ha minden jól megy, erős szövetségessé válhatnak a jövőben, ami mindig jól jön. Ki hitte volna pár éve, hogy pont mélységiekkel fog Turrog összeállni?*
- Szóval egy gyilkos kell neki, egyszerű. *Jelenti ki lényegre törően.* És mikor óhajtod felfedni előtte a kiléted? *Kérdezi kissé felnevetve Turrog.* Már ha egyáltalán felfeded. Az a maszk elég szépen takar, talán...* húzza meg a vállát a törpe* talán létezhetnél mint Eruniel, aki mellesleg az egyetlen kapcsolattartó Elwyriennel. Így a papnőt, vagyis téged muszáj lenne a család kegyeibe venniük, hiszen te lennél az egyetlen forrás a gyilkoshoz, viszont nem bánnának úgy veled, mintha a gyilkológépük volnál. Ki tudja, a jövőben hasznos ütőkártya lehet egy alteregó, ha teszem azt a város Elwyrien után eredne egy nap fáklyákkal meg vasvillákkal... de persze nem találnának senkit, csak egy papnőt, akiről a város egyik leggazdagabb családja hithűen vallja, hogy ő bizony Eruniel Everhate, a mélységi papnő. *Mosolyodik el újra a harcos.* Nem lehet olyan nehéz, nekünk biztosan nem. *Mi tagadás, érdekes lenne Elwyrient újra papnőként látni. A bálon már látta egyszer úri ruhában, fegyverek nélkül (persze EGY fegyvere azért nála volt. A halálos kis szerkezet, amitől nehezen válna meg a nő.) azóta pedig csak maszk és sötét árnyak mögött. Ki tudja, talán egy nap még azt is megéli, hogy a mélységit egy úri vacsorán lásson imát mondani. Az lenne csak az igazi mulatság, semmi pénzért nem hagyná ki!*
*Turrog okvetlenül is elmosolyodik a mélységi család említése hallatán. ~Szóval ők volnának azok, akik segíthetnek nekünk... Érdekes, nagyon is érdekes.~ Jegyzi meg magában. Ez is elég lenne ahhoz, hogy jobb kedvre derüljön, ám az újabb tény, hogy Elwyrien a vásáron flangált, nem pedig tetőkön és sikátorok mélyén kúszott előre még nagyobb mosolyt csal az arcára.*
- Téged sosem foglak kiismerni, Elwyrien.* Jegyzi meg fejét csóválva.* És persze hogy emlékszem. A Dwirinthalen családot nem egykönnyen veri ki a fejéből az ember. *Hangja komor, de barátságos. A hirtelen jött fejlemények a mélységi család hatalmi változásairól és szokatlan öröklődési sorrendjéről egészen felkelti Turrog érdeklődését. Úgy tűnik, hogy új rendszer áll be a Dwirinthalen családba, aminek könnyen részesei lehetnek. Persze, alapesetben nem fűlne a foga hozzá, hogy sötételfekkel dolgozzon, azonban most ők biztosíthatják számukra a biztonságos kiindulópontot a terveikhez. Sőt, ha minden jól megy, erős szövetségessé válhatnak a jövőben, ami mindig jól jön. Ki hitte volna pár éve, hogy pont mélységiekkel fog Turrog összeállni?*
- Szóval egy gyilkos kell neki, egyszerű. *Jelenti ki lényegre törően.* És mikor óhajtod felfedni előtte a kiléted? *Kérdezi kissé felnevetve Turrog.* Már ha egyáltalán felfeded. Az a maszk elég szépen takar, talán...* húzza meg a vállát a törpe* talán létezhetnél mint Eruniel, aki mellesleg az egyetlen kapcsolattartó Elwyriennel. Így a papnőt, vagyis téged muszáj lenne a család kegyeibe venniük, hiszen te lennél az egyetlen forrás a gyilkoshoz, viszont nem bánnának úgy veled, mintha a gyilkológépük volnál. Ki tudja, a jövőben hasznos ütőkártya lehet egy alteregó, ha teszem azt a város Elwyrien után eredne egy nap fáklyákkal meg vasvillákkal... de persze nem találnának senkit, csak egy papnőt, akiről a város egyik leggazdagabb családja hithűen vallja, hogy ő bizony Eruniel Everhate, a mélységi papnő. *Mosolyodik el újra a harcos.* Nem lehet olyan nehéz, nekünk biztosan nem. *Mi tagadás, érdekes lenne Elwyrient újra papnőként látni. A bálon már látta egyszer úri ruhában, fegyverek nélkül (persze EGY fegyvere azért nála volt. A halálos kis szerkezet, amitől nehezen válna meg a nő.) azóta pedig csak maszk és sötét árnyak mögött. Ki tudja, talán egy nap még azt is megéli, hogy a mélységit egy úri vacsorán lásson imát mondani. Az lenne csak az igazi mulatság, semmi pénzért nem hagyná ki!*
2311. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:16:53
Üzenet elküldve: 2014-05-08 18:16:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien legkevésbé sem lepődik meg azon a "váratlan" fordulaton a történetben, melyet tulajdonképpen előre látott. Végül a törpök becsvágya és kapzsisága eluralkodott felettük, mint már oly sokszor a történelmük során, s a végromlásba taszította őket. Nem egy szokatlan példázat a törpök mondarendszerében, ám a nő természetesen leszűrte azt a tanulságot, amire Turrog is rámutatott.*
-Értem mire gondolsz.*bólint társa szavaira, s tekintete a távolba réved. Ami azt illeti, nagyon is érti a lényeget, s már előre számba vette a lehetséges buktatókat, melyekből azért akad egy-kettő.*
-Tudod ma találkoztam valakivel a vásáron.*szólal meg végül oldalra pillantva, hogy lássa Turrog reakcióját.*
-Igen, elmentem a vásárra.*erősíti meg kuncogva a dolgot, éppenséggel nem esik nehezére elképzelni, hogy ez mennyire is lehet meglepő az ő szájából hallva.*
-Kicsit körülszaglásztam, hátha ráakadok ennek a Raan városőrnek a nyomára, de természetesen semmit nem találtam.*vonja meg a vállát. Más kérdés az, hogy mivel találkozott Denawariennel, nem is igazán fordított nagy energiát a keresésre, de jelen pillanatban ez teljesen mellékes.*
-Ugye emlékszel még arra a bálra, ahová beszivárogtunk annak idején? Tudod, a gazdagnegyedbeli mélységi család kúriájába.*kezd bele a történetbe.*
-Nos, mint kiderült, a matrónájuk meghalt, így igen szokatlan, ám nem példa nélkül álló módon az öccse, bizonyos Denawarien Dwirinthalen lépett a helyére a család élén. Vele találkoztam ma, s igen kedélyesen elbeszélgettünk a világ dolgairól. Persze neki fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok valójában, azt hiszi, Eruniel Everhate a nevem és papnő vagyok. Ugyanakkor a beszélgetésünk során igen hamar kibukott, hogy most, hogy a család élére került, s kezébe vette az irányítást, igen nagyra törő tervei vannak.*meséli az eseményeket fojtott hangon.*
-Hatalomra és befolyásra akar szert tenni, s megpedzette, hogy ehhez éppen nem jönne rosszul neki valaki, aki igen járatos a sötét ügyletek területén. Egészen konkrétan Elwyrienre gondolt.*említi magát egyes szám harmadik személyben, melytől vigyorognia kell. Persze a maszk miatt ezt a törp nem láthatja, de nem is neki szól a vigyor.*
-Mindenesetre szórakoztató volt rólam beszélni vele anélkül, hogy tisztában volna azzal, hogy épp ott állok mellette. A lényeg az, hogy a Dwirinthalen család eléggé gazdag, s ezt akár fel is használhatnánk.*jut végkövetkeztetésre.*
*Elwyrien legkevésbé sem lepődik meg azon a "váratlan" fordulaton a történetben, melyet tulajdonképpen előre látott. Végül a törpök becsvágya és kapzsisága eluralkodott felettük, mint már oly sokszor a történelmük során, s a végromlásba taszította őket. Nem egy szokatlan példázat a törpök mondarendszerében, ám a nő természetesen leszűrte azt a tanulságot, amire Turrog is rámutatott.*
-Értem mire gondolsz.*bólint társa szavaira, s tekintete a távolba réved. Ami azt illeti, nagyon is érti a lényeget, s már előre számba vette a lehetséges buktatókat, melyekből azért akad egy-kettő.*
-Tudod ma találkoztam valakivel a vásáron.*szólal meg végül oldalra pillantva, hogy lássa Turrog reakcióját.*
-Igen, elmentem a vásárra.*erősíti meg kuncogva a dolgot, éppenséggel nem esik nehezére elképzelni, hogy ez mennyire is lehet meglepő az ő szájából hallva.*
-Kicsit körülszaglásztam, hátha ráakadok ennek a Raan városőrnek a nyomára, de természetesen semmit nem találtam.*vonja meg a vállát. Más kérdés az, hogy mivel találkozott Denawariennel, nem is igazán fordított nagy energiát a keresésre, de jelen pillanatban ez teljesen mellékes.*
-Ugye emlékszel még arra a bálra, ahová beszivárogtunk annak idején? Tudod, a gazdagnegyedbeli mélységi család kúriájába.*kezd bele a történetbe.*
-Nos, mint kiderült, a matrónájuk meghalt, így igen szokatlan, ám nem példa nélkül álló módon az öccse, bizonyos Denawarien Dwirinthalen lépett a helyére a család élén. Vele találkoztam ma, s igen kedélyesen elbeszélgettünk a világ dolgairól. Persze neki fogalma sincs arról, hogy ki is vagyok valójában, azt hiszi, Eruniel Everhate a nevem és papnő vagyok. Ugyanakkor a beszélgetésünk során igen hamar kibukott, hogy most, hogy a család élére került, s kezébe vette az irányítást, igen nagyra törő tervei vannak.*meséli az eseményeket fojtott hangon.*
-Hatalomra és befolyásra akar szert tenni, s megpedzette, hogy ehhez éppen nem jönne rosszul neki valaki, aki igen járatos a sötét ügyletek területén. Egészen konkrétan Elwyrienre gondolt.*említi magát egyes szám harmadik személyben, melytől vigyorognia kell. Persze a maszk miatt ezt a törp nem láthatja, de nem is neki szól a vigyor.*
-Mindenesetre szórakoztató volt rólam beszélni vele anélkül, hogy tisztában volna azzal, hogy épp ott állok mellette. A lényeg az, hogy a Dwirinthalen család eléggé gazdag, s ezt akár fel is használhatnánk.*jut végkövetkeztetésre.*
2310. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-08 09:08:59
Üzenet elküldve: 2014-05-08 09:08:59
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
//Themis, Eralil Namos//
*Minden a legnagyobb rendben halad, elkészítette a rajzolatot, ami a varázslathoz kell. Most már csak Henuára várnak, de végül egy idegen érkezik, méghozzá az említett gnóm helyére. Neara - bár nem mutatja - csodálkozik az idegenen, hiszen elég furcsa... lény. ~Nagyon érdekes, vajon kihez van szerencsénk, csak nem maga... ~ Nem mondja ki, hogy kire gondol, de elég nyilvánvaló. Egy kicsit ront a képen, hogy Henua küldte, de nem figyelte, hogy a férfi igazat állít-e vagy sem. Mindenesetre figyelni fogja az újonnan érkezettet.*
- Neara Anthariel. *Mutatkozik be, majd elmondja a kívánt sorrendet. Megvárja míg más elkezdi, hiszen neki csak a rituálé közepe felé kell majd színre lépnie.*
*Minden a legnagyobb rendben halad, elkészítette a rajzolatot, ami a varázslathoz kell. Most már csak Henuára várnak, de végül egy idegen érkezik, méghozzá az említett gnóm helyére. Neara - bár nem mutatja - csodálkozik az idegenen, hiszen elég furcsa... lény. ~Nagyon érdekes, vajon kihez van szerencsénk, csak nem maga... ~ Nem mondja ki, hogy kire gondol, de elég nyilvánvaló. Egy kicsit ront a képen, hogy Henua küldte, de nem figyelte, hogy a férfi igazat állít-e vagy sem. Mindenesetre figyelni fogja az újonnan érkezettet.*
- Neara Anthariel. *Mutatkozik be, majd elmondja a kívánt sorrendet. Megvárja míg más elkezdi, hiszen neki csak a rituálé közepe felé kell majd színre lépnie.*
2309. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 22:10:56
Üzenet elküldve: 2014-05-07 22:10:56
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Assa belép a templom épületébe. Kicsit körbe kell járnia a kivilágított épületben, de aztán megtalálja azt a papot, akivel a múltkor beszélgetett.*
- Szép napot! Emlékszik még rám?
- Áh, igen. Persze. Látom hamar visszajött.
- Na, igen. Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!
* Mondja mosolyogva. S a tanító is barátságosan mosolyog.*
- Először is itt van néhány könyv. Menjünk az asztalhoz. Van ott tinta, toll, papír. Jegyzetelnie is kell, azokat haza is viheti, hogy gyakran átnézze, mert fontos a gyakorlás.
* Az első kiadványban az alapismeretek, fontos tudnivalók vannak. Valamint a balesetmegelőzésről is szó esik. A lánynak kijelöli a férfi a feladatokat, hogy miket jegyzeteljen ki, s kéréseket is följegyeztet, melyekre választ kell kikeresni. Ezután kis pihenő következik, majd gyakorlatoznak, s magyaráz neki a csuhás. Ez így megy jó ideig. Aztán eljön az idő, mikor vége a tanulásnak.*
- Jól van. Jól teljesített.
- Köszönöm a tanórát. Hamarosan visszajövök. A jegyzeteket eltettem és gyakran fogom olvasgatni őket.
- Helyes, a szorgalom fontos.
* Assa nagyon élvezte a tanulást, de az elméje elfárdt. Úgy dönt, hogy mozog majd egy kicsit. Talán elmegy majd lovagolni, de akkor előtte átöltözik a szálláson. A kulcs szerencsére nála van.*
- Szép napot! Emlékszik még rám?
- Áh, igen. Persze. Látom hamar visszajött.
- Na, igen. Amit ma megtehetsz ne halaszd holnapra!
* Mondja mosolyogva. S a tanító is barátságosan mosolyog.*
- Először is itt van néhány könyv. Menjünk az asztalhoz. Van ott tinta, toll, papír. Jegyzetelnie is kell, azokat haza is viheti, hogy gyakran átnézze, mert fontos a gyakorlás.
* Az első kiadványban az alapismeretek, fontos tudnivalók vannak. Valamint a balesetmegelőzésről is szó esik. A lánynak kijelöli a férfi a feladatokat, hogy miket jegyzeteljen ki, s kéréseket is följegyeztet, melyekre választ kell kikeresni. Ezután kis pihenő következik, majd gyakorlatoznak, s magyaráz neki a csuhás. Ez így megy jó ideig. Aztán eljön az idő, mikor vége a tanulásnak.*
- Jól van. Jól teljesített.
- Köszönöm a tanórát. Hamarosan visszajövök. A jegyzeteket eltettem és gyakran fogom olvasgatni őket.
- Helyes, a szorgalom fontos.
* Assa nagyon élvezte a tanulást, de az elméje elfárdt. Úgy dönt, hogy mozog majd egy kicsit. Talán elmegy majd lovagolni, de akkor előtte átöltözik a szálláson. A kulcs szerencsére nála van.*
2308. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 21:54:34
Üzenet elküldve: 2014-05-07 21:54:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog elmosolyodik mikor folytathatja a mesét.*
- A törpék észrevették hogy a sárkányok milyen erősek. Habár a fenevadak önmaguktól nem fordultak volna testvéreik ellen, mivel a lovasaik gondolatait, akaratát követték, csak amolyan élő fegyverek voltak, a törpék kapzsi elméjének és éhes szívének eszközei. *Turrog elégedetten biccent szépre sikerült mondata hallatán.* Aztán az első bányász felkiáltott. 'Miért jutna nekem egy, ha itt egy egész alom? Talán ők érdemesebbek rá, mint én?' *Utánozza a törpe harcos győzedelmesen magasba lendítve karját.* 'Én ültem rájuk először, engem illetne mind!' üvöltötte erre a másik. *Meséli átszellemültem Turrog.* Egyik szitok a másik után, mire a sárkányok vérmesen egymásnak nem csaptak, a törpékkel a hátukon. A bestiák kíméletlenek voltak mind a lovasokkal, mind a saját testvéreikkel... Végül csak egyetlen törp munkás maradt. *Lassul le hirtelen a harcos.* Sebektől vérzett, a tetemek pedig a barlangban már szinte ellepték az egész padlót. Fáradtan próbált felkapaszkodni a sárkányokra, hátha azok is engedelmeskedni fognak neki, azonban... *A harcos kissé elgondolkodik.* Nos, amint megpróbálta a megmaradt fenevadakat irányítani, azok letiporták és szétmarcangolták. Egyetlenegy törpe sem jutott ki abból a barlangból. * Fejezi be elhalkulva.* Erre jobb, ha mindennap emlékszem. A kevesebb több.* Jegyzi meg bölcsen, újra hátradőlve a padon.* Ha sok hatalmat akarsz, akkor szétmarcangolnak a megvadult sárkányok. Örök igazság. *Kuncog újra a harcos. Reméli, hogy Elwyrien átlátja a történet valós jelentését, bár ebben nem kételkedik. A mélységi nő felettébb eszes, és bizonyára már akkor is tudta, mivel kell szembenéznie alvilági terveivel kapcsolatban, mikor a temetőben beszélgettek. Elwyrien nem az a fajta, aki ügyetlenkedni szokott. Elwyrien nyerni szokott.*
*Turrog elmosolyodik mikor folytathatja a mesét.*
- A törpék észrevették hogy a sárkányok milyen erősek. Habár a fenevadak önmaguktól nem fordultak volna testvéreik ellen, mivel a lovasaik gondolatait, akaratát követték, csak amolyan élő fegyverek voltak, a törpék kapzsi elméjének és éhes szívének eszközei. *Turrog elégedetten biccent szépre sikerült mondata hallatán.* Aztán az első bányász felkiáltott. 'Miért jutna nekem egy, ha itt egy egész alom? Talán ők érdemesebbek rá, mint én?' *Utánozza a törpe harcos győzedelmesen magasba lendítve karját.* 'Én ültem rájuk először, engem illetne mind!' üvöltötte erre a másik. *Meséli átszellemültem Turrog.* Egyik szitok a másik után, mire a sárkányok vérmesen egymásnak nem csaptak, a törpékkel a hátukon. A bestiák kíméletlenek voltak mind a lovasokkal, mind a saját testvéreikkel... Végül csak egyetlen törp munkás maradt. *Lassul le hirtelen a harcos.* Sebektől vérzett, a tetemek pedig a barlangban már szinte ellepték az egész padlót. Fáradtan próbált felkapaszkodni a sárkányokra, hátha azok is engedelmeskedni fognak neki, azonban... *A harcos kissé elgondolkodik.* Nos, amint megpróbálta a megmaradt fenevadakat irányítani, azok letiporták és szétmarcangolták. Egyetlenegy törpe sem jutott ki abból a barlangból. * Fejezi be elhalkulva.* Erre jobb, ha mindennap emlékszem. A kevesebb több.* Jegyzi meg bölcsen, újra hátradőlve a padon.* Ha sok hatalmat akarsz, akkor szétmarcangolnak a megvadult sárkányok. Örök igazság. *Kuncog újra a harcos. Reméli, hogy Elwyrien átlátja a történet valós jelentését, bár ebben nem kételkedik. A mélységi nő felettébb eszes, és bizonyára már akkor is tudta, mivel kell szembenéznie alvilági terveivel kapcsolatban, mikor a temetőben beszélgettek. Elwyrien nem az a fajta, aki ügyetlenkedni szokott. Elwyrien nyerni szokott.*
2307. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:42:04
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:42:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
*Rowon egy pillanatra behunyja a szemeit, mielőtt belépne a templom hatalmas és impozáns épületébe. Ez a módszer segíti, hogy a látása hamarabb alkalmazkodjon a benti félhomályhoz. Odabent aztán, lassan körbetekint, és tüzetesen megszemléli a templom belsejét. Mindig is jobban kedvelte a természet csodáit, de útjai során megtanulta értékelni az építészetben rejlő szépségeket is. Jobbjával lágyan megérinti az egyik oszlopot, miközben elindul beljebb, minél halkabban lépkedve, mivel nem szándékszik zavarni azokat, akik esetleg a padokon ülnek éppen. Nemcsak a látásával és a tapintásával igyekszik felmérni az épület belsejét. Ösztönösen figyeli az apró zajokat, a vízhangok változásit, valamint igyekszik megjegyezni a hely jellegzetes illatait is. Az oltárhoz közelebb érve, a jobb kezét a szíve felé helyezve, enyhén meghajol feléje. Így ad tiszteletet az itt lakoknak, és azoknak is, akik egykoron a templomot építették. Utóbb a könyvtár felé indul majd, ahol a tudás őriztetik.*
2306. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:40:26
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:40:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog végül belekezd a mesélésbe, s olyannyira belelendül, hogy Elwyriennek nincs kedve félbeszakítani. Némán hallgatja hát végig a történetet, mely, ahogy azt előre sejtette, tulajdonképpen erkölcsi példázat, legalábbis annak valamiféle törp-erkölcs által kifordított változata. Minden szerepel benne, aminek kell, kincs, hatalom, harc, és persze végül a bukás. Semmi meglepő, vagy rendkívüli, a legtöbb ilyesfajta legenda, melyet idefent hallott, valahol ugyanezt a vonalat követi. Ugyanakkor Elwyrien kifejezetten mókásnak tartja azt, ahogyan az öreg törp harcos előadja a dolgot. Nem azt, ahogyan mesél, hanem azt, hogy ez a történet, bár alapjait tekintve bizonyára igaz (már amennyire egy ilyen szájhagyomány útján terjedő legenda igaz lehet -jobbára csak az erkölcsi tanulság miatt találódnak ki az efféle történetek), Turrog nyilván hozzáadta a saját kis változatát, értelmezését a történések fonalához, s ez igen sajátos előadásmódjával keveredve mondhatni szórakoztatja a mélységi nőt.*
-Fogalmam sincs.*feleli a nő, azt várva, hogy Turrog folytassa a mesélést. Persze volna rá egy nagyobbacska zsáknyi aranya, melyet örömest feltenne arra az eshetőségre, hogy bizony a történetben szereplő sárkánygyíkokon lovagló törp harcosok hogy, hogy nem valami módon végül egymás ellen fordultak. Elvégre, aki bármilyen hatalomhoz jut, első dolga, hogy visszaél vele. S attól tart leginkább, hogy végül valamilyen módon elveszíti ezt a hatalmat, ami okulva a hasonló példázatok tanulságaiból, előbb-utóbb mindenkivel meg is történik. Nem lepődne hát meg azon, ha ennek a történetnek is ez lenne a vége, a törpök becsvágyánál már csak a kapzsisága nagyobb, ez már-már közhelynek számít, de a nő tapasztalatai alapján valóban így van. S bizonyos szinten talán Turrogra is épp úgy áll ez a feltevés, mint a fajtársai túlnyomó többségére, csupán csak annyi különbséggel, hogy Turrogot valószínűleg eme két nem éppen előnyös tulajdonsága nem szokta elvakítani. Ez pedig ugyebár létfontosságú a terveiket illetően.
Ugyanakkor a törpöknek ezen két tulajdonságát annak idején a Mélységi Háború során a sötételfek is kihasználták, nem is egy alkalommal fordítva egymás ellen az apró termetű harcosokat. Hiába volt szívük bátor, karjuk erős, fegyvereik pedig kemények és élesek, ha soraikban felütötte fejét a széthúzás.*
*Turrog végül belekezd a mesélésbe, s olyannyira belelendül, hogy Elwyriennek nincs kedve félbeszakítani. Némán hallgatja hát végig a történetet, mely, ahogy azt előre sejtette, tulajdonképpen erkölcsi példázat, legalábbis annak valamiféle törp-erkölcs által kifordított változata. Minden szerepel benne, aminek kell, kincs, hatalom, harc, és persze végül a bukás. Semmi meglepő, vagy rendkívüli, a legtöbb ilyesfajta legenda, melyet idefent hallott, valahol ugyanezt a vonalat követi. Ugyanakkor Elwyrien kifejezetten mókásnak tartja azt, ahogyan az öreg törp harcos előadja a dolgot. Nem azt, ahogyan mesél, hanem azt, hogy ez a történet, bár alapjait tekintve bizonyára igaz (már amennyire egy ilyen szájhagyomány útján terjedő legenda igaz lehet -jobbára csak az erkölcsi tanulság miatt találódnak ki az efféle történetek), Turrog nyilván hozzáadta a saját kis változatát, értelmezését a történések fonalához, s ez igen sajátos előadásmódjával keveredve mondhatni szórakoztatja a mélységi nőt.*
-Fogalmam sincs.*feleli a nő, azt várva, hogy Turrog folytassa a mesélést. Persze volna rá egy nagyobbacska zsáknyi aranya, melyet örömest feltenne arra az eshetőségre, hogy bizony a történetben szereplő sárkánygyíkokon lovagló törp harcosok hogy, hogy nem valami módon végül egymás ellen fordultak. Elvégre, aki bármilyen hatalomhoz jut, első dolga, hogy visszaél vele. S attól tart leginkább, hogy végül valamilyen módon elveszíti ezt a hatalmat, ami okulva a hasonló példázatok tanulságaiból, előbb-utóbb mindenkivel meg is történik. Nem lepődne hát meg azon, ha ennek a történetnek is ez lenne a vége, a törpök becsvágyánál már csak a kapzsisága nagyobb, ez már-már közhelynek számít, de a nő tapasztalatai alapján valóban így van. S bizonyos szinten talán Turrogra is épp úgy áll ez a feltevés, mint a fajtársai túlnyomó többségére, csupán csak annyi különbséggel, hogy Turrogot valószínűleg eme két nem éppen előnyös tulajdonsága nem szokta elvakítani. Ez pedig ugyebár létfontosságú a terveiket illetően.
Ugyanakkor a törpöknek ezen két tulajdonságát annak idején a Mélységi Háború során a sötételfek is kihasználták, nem is egy alkalommal fordítva egymás ellen az apró termetű harcosokat. Hiába volt szívük bátor, karjuk erős, fegyvereik pedig kemények és élesek, ha soraikban felütötte fejét a széthúzás.*
2305. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:01:48
Üzenet elküldve: 2014-05-07 20:01:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*A törpe elgondolkodik. ~Valóban... Skysson isten támadása valóban legendás esemény volt a város történetében, azonban ezt szinte mindenki elfelejtette mára. Pedig nem egy könnyen megemészthető emlék, az biztos! Kígyók, pókok meg madarak az utcán, hatalmas sárkánykígyó az égen... Nem is értem miért nincs szobra vagy emléke az eseménynek.~ Mereng el halkan.*
- Sok mindenre emlékszünk már csak mi. A régiek közül sokan elmentek. Újak jöttek a helyükre.* Bök hüvelykjével az ajtó felé, a városra utalva. A főtér biztosan most is telve van a kalandvágyó ifjúsággal, eltévedt lovagokkal akik az aranyra és a dicsőségre éheznek. A harcos látva Elwyrien értetlenségét előredől a padon, majd miközben a mélységi leül mellé magyarázkodni kezd.*
- Éjfél van. A legtöbb ember ilyenkor alszik, ahogyan feltételezem Eralil is. Amiről tárgyalni akarok vele nem pedig afféle dolog amit félálomban ki lehet bogozni.* Hadarja sietve a törpe. Lehet hogy Elwyrien már megszokta az éjszakai életet, azonban az átlagos városlakók ilyenkor régen húzzák a lóbőrt. (Hacsak nem a Pegazusban lézengenek.) A törpe vár még pár pillanatot, végig pillant újra az üres termen, majd pedig kezeit összekulcsolja. A semmibe nézve mesél, nem nehéz kitalálni mennyire is fontosak a törpék legendái számára. Egészen átszellemülten, komoran, mély hangon kezd bele a mesélésbe.*
- Annak idején, egészen régen volt egy törpe bányaváros. Persze, nem az a fajta egyszerű, mint ami az embereknek van. Ők már öt házat meg két lyukat a földben is annak neveznek. *Töri meg kissé hangulatát Turrog, de tovább folytatja.* A mi bányavárosaink mélyen a földben fekszenek. Hatalmas, oszlopokkal megerősített tárnák a föld mélyében, ahova már a nap sosem ér be. A fajtársaim ezekből a városokban nagy ritkán merészkedtek csak ki, általában a többi város szállt a mélységbe a kitermelt ércekért. A legenda egy ilyen városról szól.* Turrog egy kicsit elhallgat. Biztos benne, hogy Elwyriennek nem kell taglalnia a föld alatti élet részleteit, hiszen ő is a mélyből jött. Nem pazarol felesleges időt a bánya körülmények leírására, próbál rátérni a legenda izgalmasabb részeire.* Gour Lahen feltűnően mélyen, több kilométerre a föld alatt feküdt, Lihanechtől nem messze. A legmélyebben fekvő törpe város volt. *Folytatja a templom sötétjébe bámulva.* Ma már sajnos hozzáférhetetlen. A legenda szerint ahogy a bányászok ástak, egy furcsa dolog történt velük. Egyik nap, ahogy munkások kibontottak egy régen beomlott vájatot, egy hatalmas, hihetetlenül magas és még inkább mély barlangot találtak... De az igazán érdekes az volt, ami az üreg legmélyebb pontján találtak. *A harcos hátradől a padon, majd kissé felhúzva szemöldökét, mintha ő maga is tudna micsoda ostobaságot készül mondani folytatja a mesét.* A barlang legmélyén egy hatalmas, falunyi széles sárkányfészek volt. Mondanom sem kell, tele ökör nagyságú 'apróságokkal'. *Folytatja felkuncogva a törpe.* Azonban nem az történt, amire számítottak. Nem volt anyasárkány, de ezen felül még a fiókák is meglepően szelídnek bizonyultak. *Magyarázza vállát meghúzva a harcos.* Pár órácskába telt csak, mire az egyik bátrabb törpe felmerészkedett az egyik csemete hátára. A sárkányok nem mutattak nagy ellenállást, így hamar mindegyik fiókára jutott egy bányász... A probléma csak az volt, hogy bányászból volt vagy száz is, míg sárkánygyíkból alig két tucat. *A harcos keserű mosollyal Elwyrienre néz.* Gondolom ki tudod találni, mi történt. *Újra elhallgat, majd kezeire pillant.* Összevesztek a fiókákon. Akinek nem volt, mindenképpen akart szerezni egyet, aki meg már egynek a hátán ült, semmi pénzért nem szállt le onnan. A viták eldurvultak, megpróbálták leráncigálni társaikat a bestiákról, de azokat sem kellett félteni! Úgy rúgták, harapták, taposták egymást egy-egy pikkelyes hátáért, hogy azt szégyen említeni. *A harcos kihúzza magát ülőhelyzetében.* Persze a sárkányok erre megvadultak, karmolni és csapni kezdtek, a lovasaik meg csak biztatták őket. Hamar rájöttek, hogy aki a bestia hátán ül, annak akaratát teljesíti a furcsa fenevad. Legalábbis így tartja a legenda... Nem telt bele pár pillanat sem, mire az egész barlang szenvedő törpék és megvadult sárkányok hangjától nem zengett. Pár perc alatt kivéreztették, felfalták a fenevadak az összes törpét, aki nem a hátukon ült, egészen addig, amíg már csak az a két tucat lovas nem maradt. *A törpe komor hangja sötéten járja át a templom termét.* És akkor minden megállt. Csak a sárkányok és lovasaik maradtak a barlangban. *Turrog mélyen Elwyrien szemébe néz, és hirtelen megszólal.* Tudod mi történt ezután?
*A törpe elgondolkodik. ~Valóban... Skysson isten támadása valóban legendás esemény volt a város történetében, azonban ezt szinte mindenki elfelejtette mára. Pedig nem egy könnyen megemészthető emlék, az biztos! Kígyók, pókok meg madarak az utcán, hatalmas sárkánykígyó az égen... Nem is értem miért nincs szobra vagy emléke az eseménynek.~ Mereng el halkan.*
- Sok mindenre emlékszünk már csak mi. A régiek közül sokan elmentek. Újak jöttek a helyükre.* Bök hüvelykjével az ajtó felé, a városra utalva. A főtér biztosan most is telve van a kalandvágyó ifjúsággal, eltévedt lovagokkal akik az aranyra és a dicsőségre éheznek. A harcos látva Elwyrien értetlenségét előredől a padon, majd miközben a mélységi leül mellé magyarázkodni kezd.*
- Éjfél van. A legtöbb ember ilyenkor alszik, ahogyan feltételezem Eralil is. Amiről tárgyalni akarok vele nem pedig afféle dolog amit félálomban ki lehet bogozni.* Hadarja sietve a törpe. Lehet hogy Elwyrien már megszokta az éjszakai életet, azonban az átlagos városlakók ilyenkor régen húzzák a lóbőrt. (Hacsak nem a Pegazusban lézengenek.) A törpe vár még pár pillanatot, végig pillant újra az üres termen, majd pedig kezeit összekulcsolja. A semmibe nézve mesél, nem nehéz kitalálni mennyire is fontosak a törpék legendái számára. Egészen átszellemülten, komoran, mély hangon kezd bele a mesélésbe.*
- Annak idején, egészen régen volt egy törpe bányaváros. Persze, nem az a fajta egyszerű, mint ami az embereknek van. Ők már öt házat meg két lyukat a földben is annak neveznek. *Töri meg kissé hangulatát Turrog, de tovább folytatja.* A mi bányavárosaink mélyen a földben fekszenek. Hatalmas, oszlopokkal megerősített tárnák a föld mélyében, ahova már a nap sosem ér be. A fajtársaim ezekből a városokban nagy ritkán merészkedtek csak ki, általában a többi város szállt a mélységbe a kitermelt ércekért. A legenda egy ilyen városról szól.* Turrog egy kicsit elhallgat. Biztos benne, hogy Elwyriennek nem kell taglalnia a föld alatti élet részleteit, hiszen ő is a mélyből jött. Nem pazarol felesleges időt a bánya körülmények leírására, próbál rátérni a legenda izgalmasabb részeire.* Gour Lahen feltűnően mélyen, több kilométerre a föld alatt feküdt, Lihanechtől nem messze. A legmélyebben fekvő törpe város volt. *Folytatja a templom sötétjébe bámulva.* Ma már sajnos hozzáférhetetlen. A legenda szerint ahogy a bányászok ástak, egy furcsa dolog történt velük. Egyik nap, ahogy munkások kibontottak egy régen beomlott vájatot, egy hatalmas, hihetetlenül magas és még inkább mély barlangot találtak... De az igazán érdekes az volt, ami az üreg legmélyebb pontján találtak. *A harcos hátradől a padon, majd kissé felhúzva szemöldökét, mintha ő maga is tudna micsoda ostobaságot készül mondani folytatja a mesét.* A barlang legmélyén egy hatalmas, falunyi széles sárkányfészek volt. Mondanom sem kell, tele ökör nagyságú 'apróságokkal'. *Folytatja felkuncogva a törpe.* Azonban nem az történt, amire számítottak. Nem volt anyasárkány, de ezen felül még a fiókák is meglepően szelídnek bizonyultak. *Magyarázza vállát meghúzva a harcos.* Pár órácskába telt csak, mire az egyik bátrabb törpe felmerészkedett az egyik csemete hátára. A sárkányok nem mutattak nagy ellenállást, így hamar mindegyik fiókára jutott egy bányász... A probléma csak az volt, hogy bányászból volt vagy száz is, míg sárkánygyíkból alig két tucat. *A harcos keserű mosollyal Elwyrienre néz.* Gondolom ki tudod találni, mi történt. *Újra elhallgat, majd kezeire pillant.* Összevesztek a fiókákon. Akinek nem volt, mindenképpen akart szerezni egyet, aki meg már egynek a hátán ült, semmi pénzért nem szállt le onnan. A viták eldurvultak, megpróbálták leráncigálni társaikat a bestiákról, de azokat sem kellett félteni! Úgy rúgták, harapták, taposták egymást egy-egy pikkelyes hátáért, hogy azt szégyen említeni. *A harcos kihúzza magát ülőhelyzetében.* Persze a sárkányok erre megvadultak, karmolni és csapni kezdtek, a lovasaik meg csak biztatták őket. Hamar rájöttek, hogy aki a bestia hátán ül, annak akaratát teljesíti a furcsa fenevad. Legalábbis így tartja a legenda... Nem telt bele pár pillanat sem, mire az egész barlang szenvedő törpék és megvadult sárkányok hangjától nem zengett. Pár perc alatt kivéreztették, felfalták a fenevadak az összes törpét, aki nem a hátukon ült, egészen addig, amíg már csak az a két tucat lovas nem maradt. *A törpe komor hangja sötéten járja át a templom termét.* És akkor minden megállt. Csak a sárkányok és lovasaik maradtak a barlangban. *Turrog mélyen Elwyrien szemébe néz, és hirtelen megszólal.* Tudod mi történt ezután?
2304. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 17:40:39
Üzenet elküldve: 2014-05-07 17:40:39
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*A nő nem egészen érti, miért is ül le a törp a padra, mikor ugyebár azért is jöttek ide, hogy megkeressék azt az Eralil nevű mágust. De végülis, ha már eljöttek ide, akkor ő aztán ráér, mivel már így is elnapolta az egyéb teendőit. Egyébként is, ezer aranyat keresett ma éjjel, s ez bőven több, mint kielégítő egyetlen éjszakára. S még nagyon megerőltetnie sem kellett érte magát.
Gondolatban vállat von hát, s ő is letelepedik a törp mellé a padra.*
-Milyen legenda?*kérdi amolyan "minden mindegy" hangnemben, lelkiekben felkészülve arra, hogy alaposabb betekintést fog nyerni a törpök mendemondáiba. Nyilván valamiféle tanmese lesz a hatalomról, annak megszerzéséről, majd elvesztéséről, jó sok erkölcsi tanulsággal meg effélékkel. Minden népnek vannak hasonló példázatai, még a sötételfeknek is. Ami azt illeti, meglehetősen sok ilyesfajta történet létezik a mélységiek mondavilágában is, bár ezek minden valószínűség szerint egészen más oldalról közelítik meg a kérdéskört, de ez tulajdonképpen nem baj, sőt természetes dolog, elvégre a sötételfeknek merőben más a felfogásuk a világról, mint általánosságban véve a többi fajnak. Nem véletlen, hogy évezredekig a föld mélyén éltek, elzárkózva a fentiektől, s a törpökkel is jobbára csak akkor találkoztak, mikor a Mélységi Háború kirobbant. Ennek ellenére Elwyriennek semmi kifogása nincs ilyen téren például Turroggal szemben, mivel ő maga már réges-régen nem sorolja magát a sötételfek közé. Persze külsőre az, s ezt alkalomadtán ki is tudja használni, ám az idefent töltött idő belül teljesen megváltoztatta őt. Kifacsarta a lelkét és az elméjét, mások számára őrült, torz lelkű teremtménnyé formálva őt. Ám a saját olvasatában csupán tovább fejlődött, s az Éjszaka gyermekévé alakult át.*
-Az ilyen legendákból mindig lehet tanulságot levonni, s mind tudjuk, hogy az összes legenda önmagában hordja az igazság magvát is. Elvégre mi láttuk azt, hogy az isteneink valóban léteznek, nem csak afféle bálványok.*utal a nő arra az esetre, mikor a várost elözönlötték Skysson kígyói, s meglehetősen ironikus módon épp a mélység istennője, Acrywae mentette meg a várost, bár nyilvánvalóan csupán azért, hogy ősi ellenségével, a Kígyóistennel egyszer s mindenkorra leszámoljon.*
-Rajtunk kívül talán már senki más nem emlékszik arra a napra.*teszi hozzá elgondolkodva.*
*A nő nem egészen érti, miért is ül le a törp a padra, mikor ugyebár azért is jöttek ide, hogy megkeressék azt az Eralil nevű mágust. De végülis, ha már eljöttek ide, akkor ő aztán ráér, mivel már így is elnapolta az egyéb teendőit. Egyébként is, ezer aranyat keresett ma éjjel, s ez bőven több, mint kielégítő egyetlen éjszakára. S még nagyon megerőltetnie sem kellett érte magát.
Gondolatban vállat von hát, s ő is letelepedik a törp mellé a padra.*
-Milyen legenda?*kérdi amolyan "minden mindegy" hangnemben, lelkiekben felkészülve arra, hogy alaposabb betekintést fog nyerni a törpök mendemondáiba. Nyilván valamiféle tanmese lesz a hatalomról, annak megszerzéséről, majd elvesztéséről, jó sok erkölcsi tanulsággal meg effélékkel. Minden népnek vannak hasonló példázatai, még a sötételfeknek is. Ami azt illeti, meglehetősen sok ilyesfajta történet létezik a mélységiek mondavilágában is, bár ezek minden valószínűség szerint egészen más oldalról közelítik meg a kérdéskört, de ez tulajdonképpen nem baj, sőt természetes dolog, elvégre a sötételfeknek merőben más a felfogásuk a világról, mint általánosságban véve a többi fajnak. Nem véletlen, hogy évezredekig a föld mélyén éltek, elzárkózva a fentiektől, s a törpökkel is jobbára csak akkor találkoztak, mikor a Mélységi Háború kirobbant. Ennek ellenére Elwyriennek semmi kifogása nincs ilyen téren például Turroggal szemben, mivel ő maga már réges-régen nem sorolja magát a sötételfek közé. Persze külsőre az, s ezt alkalomadtán ki is tudja használni, ám az idefent töltött idő belül teljesen megváltoztatta őt. Kifacsarta a lelkét és az elméjét, mások számára őrült, torz lelkű teremtménnyé formálva őt. Ám a saját olvasatában csupán tovább fejlődött, s az Éjszaka gyermekévé alakult át.*
-Az ilyen legendákból mindig lehet tanulságot levonni, s mind tudjuk, hogy az összes legenda önmagában hordja az igazság magvát is. Elvégre mi láttuk azt, hogy az isteneink valóban léteznek, nem csak afféle bálványok.*utal a nő arra az esetre, mikor a várost elözönlötték Skysson kígyói, s meglehetősen ironikus módon épp a mélység istennője, Acrywae mentette meg a várost, bár nyilvánvalóan csupán azért, hogy ősi ellenségével, a Kígyóistennel egyszer s mindenkorra leszámoljon.*
-Rajtunk kívül talán már senki más nem emlékszik arra a napra.*teszi hozzá elgondolkodva.*
2303. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-07 16:02:30
Üzenet elküldve: 2014-05-07 16:02:30
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog bölcsen biccent a nő szavaira. Valóban igaza van a mélységinek sok mindenben, ám az efféle dolgoknak igazán az idő fogja majd eldönteni a mibenlétét. Azt hogy jó vagy rosszat tesznek a várossal talán majd csak unokáik láthatják meg.*
- Talán az őrség is pontosan így kezdte annak idején. Vagy akár Chalék.* Folytatja komoran.* De értem a gondolataidat. A város jóléte... sok mindenben megmutatkozik. Én bízom magunkban és a józan ítélőképességünkben. * Jegyzi meg belenyugvó hangnemben, majd egy közeli, alig pár lépésre álló padhoz sétál és leül, arccal Elwyrien felé.*
- Tudod, egy törpe legendára emlékeztetnek a szavaid. Egy mesére a hatalomról.* Sóhajt fel hátradöntve a fejét. Egy pillanatra elhallgat és megvárja a mélységi reakcióját. Hogyha a nő érdeklődést mutat a legenda iránt, szívesen elmeséli azt, azonban ha más felé terelné a beszélgetést, Turrog azt sem bánja.*
*Turrog bölcsen biccent a nő szavaira. Valóban igaza van a mélységinek sok mindenben, ám az efféle dolgoknak igazán az idő fogja majd eldönteni a mibenlétét. Azt hogy jó vagy rosszat tesznek a várossal talán majd csak unokáik láthatják meg.*
- Talán az őrség is pontosan így kezdte annak idején. Vagy akár Chalék.* Folytatja komoran.* De értem a gondolataidat. A város jóléte... sok mindenben megmutatkozik. Én bízom magunkban és a józan ítélőképességünkben. * Jegyzi meg belenyugvó hangnemben, majd egy közeli, alig pár lépésre álló padhoz sétál és leül, arccal Elwyrien felé.*
- Tudod, egy törpe legendára emlékeztetnek a szavaid. Egy mesére a hatalomról.* Sóhajt fel hátradöntve a fejét. Egy pillanatra elhallgat és megvárja a mélységi reakcióját. Hogyha a nő érdeklődést mutat a legenda iránt, szívesen elmeséli azt, azonban ha más felé terelné a beszélgetést, Turrog azt sem bánja.*
2302. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:24:29
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:24:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 505
OOC üzenetek: 228
Játékstílus: Szelíd
//Egy lépés a ranglétrán//
*Elwyrien némán biccent, jelezvén, hogy megérti a törp számára mennyit jelent ez az egész. Igazság szerint, ha sikerül, akkor mindketten hatalmas előnyhöz jutnak, úgy általában véve bárkivel szemben, s ez már olyasvalami, amiért megéri fáradozni egy keveset. A másik felvetésen azonban komolyabban is elgondolkodik.*
-Nem egészen.*veti ellen végül.*
-Üldözük ugyan a gyerekrablókat, s igen, a várost is megmentettük, ne feledd azonban, hogy én csupán azért vettem részt az egészben, mert nem volt más választásom.*emlékezteti a törpöt a valódi indokokra.*
-Riaru szinte kényszerített rá, hogy azt tegyem, ami neki jó, és Andreasel ugyanígy érzett ezzel kapcsolatban. Sosem tetszelegtem a hős megmentő szerepében, ez sosem állt szándékomban.*fűzi tovább a gondolatmenetet. Nem dühös a város védőszellemére, vagy ilyesmi, egyszerűen csak azért tette amit tett, mert jó formán nem volt választása.*
-S azt se feledjük el, Aphroditae és Chal a maguk idejében a város végromlását akarták előidézni. Mi valahol éppen ez ellen cselekszünk. A mostani vezetők az alvilágban csupán az anyagi hasznot látják mindabban, amit csinálnak. Fittyet hánynak arra, hogy ténykedésük során a város valójában milyen sebezhetővé válik.*fejti ki a saját nézőpontját a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.*
-Azonban, ha mi elsöpörjük őket, és egybe tudjuk fogni az üzleteket, gyakorlatilag egyeduralkodókká válunk. S akkor szinte csak az történik meg a városon belül, amit mi jóváhagyunk. Gondolj bele kicsit mélyebben.*teszi még hozzá.*
-Tulajdonképpen az őrség fölé kerülünk, eljutunk arra a pontra, ahol az érdekeink szinte megegyeznek az övékével: nem lesznek szabadúszó gyilkosok és rablók, mert leszámolunk velük. Valamilyen furcsa, meglehetősen ironikus módon még jót is tennénk a városnak.*mondja mély meggyőződéssel. Persze ezutóbbi számára nem jelent semmit, de nem fog tenni az ellen, ha a törpnek ilyen szándékai volnának. Elwyrien lelkében nincs gyűlölet a város lakóival szemben, legfeljebb mély megvetéssel tekint le rájuk, ahogyan a csizma szokott a férgekre, mielőtt eltapossa őket. Számára semmit nem jelent az életük, ugyanakkor távolról sem akarja előidézni a város végét, ahogyan azt Aphroditae tette volna egykoron.*
-Minden csupán azon múlik, milyen szemszögből nézed a dolgokat. Te talán gonosztevőnek, bűnözőnek érzed magad?*teszi fel végül a lényegi kérdést.*
*Elwyrien némán biccent, jelezvén, hogy megérti a törp számára mennyit jelent ez az egész. Igazság szerint, ha sikerül, akkor mindketten hatalmas előnyhöz jutnak, úgy általában véve bárkivel szemben, s ez már olyasvalami, amiért megéri fáradozni egy keveset. A másik felvetésen azonban komolyabban is elgondolkodik.*
-Nem egészen.*veti ellen végül.*
-Üldözük ugyan a gyerekrablókat, s igen, a várost is megmentettük, ne feledd azonban, hogy én csupán azért vettem részt az egészben, mert nem volt más választásom.*emlékezteti a törpöt a valódi indokokra.*
-Riaru szinte kényszerített rá, hogy azt tegyem, ami neki jó, és Andreasel ugyanígy érzett ezzel kapcsolatban. Sosem tetszelegtem a hős megmentő szerepében, ez sosem állt szándékomban.*fűzi tovább a gondolatmenetet. Nem dühös a város védőszellemére, vagy ilyesmi, egyszerűen csak azért tette amit tett, mert jó formán nem volt választása.*
-S azt se feledjük el, Aphroditae és Chal a maguk idejében a város végromlását akarták előidézni. Mi valahol éppen ez ellen cselekszünk. A mostani vezetők az alvilágban csupán az anyagi hasznot látják mindabban, amit csinálnak. Fittyet hánynak arra, hogy ténykedésük során a város valójában milyen sebezhetővé válik.*fejti ki a saját nézőpontját a jelenlegi helyzettel kapcsolatban.*
-Azonban, ha mi elsöpörjük őket, és egybe tudjuk fogni az üzleteket, gyakorlatilag egyeduralkodókká válunk. S akkor szinte csak az történik meg a városon belül, amit mi jóváhagyunk. Gondolj bele kicsit mélyebben.*teszi még hozzá.*
-Tulajdonképpen az őrség fölé kerülünk, eljutunk arra a pontra, ahol az érdekeink szinte megegyeznek az övékével: nem lesznek szabadúszó gyilkosok és rablók, mert leszámolunk velük. Valamilyen furcsa, meglehetősen ironikus módon még jót is tennénk a városnak.*mondja mély meggyőződéssel. Persze ezutóbbi számára nem jelent semmit, de nem fog tenni az ellen, ha a törpnek ilyen szándékai volnának. Elwyrien lelkében nincs gyűlölet a város lakóival szemben, legfeljebb mély megvetéssel tekint le rájuk, ahogyan a csizma szokott a férgekre, mielőtt eltapossa őket. Számára semmit nem jelent az életük, ugyanakkor távolról sem akarja előidézni a város végét, ahogyan azt Aphroditae tette volna egykoron.*
-Minden csupán azon múlik, milyen szemszögből nézed a dolgokat. Te talán gonosztevőnek, bűnözőnek érzed magad?*teszi fel végül a lényegi kérdést.*
2301. hozzászólás ezen a helyszínen: Templom
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:07:27
Üzenet elküldve: 2014-05-06 23:07:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 763
OOC üzenetek: 678
Játékstílus: Vakmerő
//Egy lépés a ranglétrán//
*Turrog finoman meghajol a nő utolsó szavaira.*
- Nos, ez esetben köszönöm. Nagy dicsőség lesz ez mind számomra, mind pedig az itt eltöltött múltam emlékére.* Fejezi ki háláját udvariasan. ~Mennyi ideje is?~ Jó régen él már Artheniorban az biztos. Hosszú, hosszú évek múltak már el azóta, hogy ide érkezett. Ki tudja, mennyi is. Nem tartja számon, neki éppen elég az, hogy szemügyre veheti magán a változást, amit a város hozott neki. Sokat fejlődött harc terén, gazdagabb és erősebb lett. A páncélzata erős, a pajzsa talán még erősebb, a kardja pedig... ha minden jól megy, talán még nála is erősebb lesz. Elwyrien elmélete érdekes, ám felettébb logikus. Az Artheniorbéli varázslatok nem éppen neki valóak, azonban biztos benne, hogy találna köztük érdekeset. A szél igazán erős elem és mellesleg a kard is passzol hozzá. Kellően hosszú számára és tökéletesen passzol harcstílusához. Kedve lenne most rögtön előrántani és párat suhintani vele a levegőbe, azonban jobbnak látja, ha most pihen. még mindig éjszaka van, talán még felkeltene valakit. A törpe kihúzza magát, megnyújtóztatja a hátát majd körbe tekint a templomban.* Tudod mi a furcsa? Annak idején mi üldöztük a gyerekrablókat, meg a gonosz lelkeket, meg ilyesmiket a városban, de ahogy elnézem magunkat... lassan mi leszünk azok.* Mereng el kezét a feje mögött összekulcsolva.* Úgy értem, mi lesz ha egyszer felbukkan egy elf vándornő, vagy egy ember vadász, vagy egy lovag vagy tudomisén, azzal hogy megmenti a várost tőlünk? Lassan mi leszünk az új Chal.* Utal közös ismerősükre, a fél-orkra aki jelenleg informátorukként szolgál. Annak idején Aphrodithevel ők ketten elég sok bajt okoztak a város életében. Így visszatekintve, valóban kezdenek a két alvilági alakra hasonlítani. ~Furcsa, egy nem helyi néphez tartozó, erős harcos és egy gyönyörű, halálos hölgy... Úgy tűnik a történelem ismétli önmagát.~ Tűnődik el lehunyva szemét.*
*Turrog finoman meghajol a nő utolsó szavaira.*
- Nos, ez esetben köszönöm. Nagy dicsőség lesz ez mind számomra, mind pedig az itt eltöltött múltam emlékére.* Fejezi ki háláját udvariasan. ~Mennyi ideje is?~ Jó régen él már Artheniorban az biztos. Hosszú, hosszú évek múltak már el azóta, hogy ide érkezett. Ki tudja, mennyi is. Nem tartja számon, neki éppen elég az, hogy szemügyre veheti magán a változást, amit a város hozott neki. Sokat fejlődött harc terén, gazdagabb és erősebb lett. A páncélzata erős, a pajzsa talán még erősebb, a kardja pedig... ha minden jól megy, talán még nála is erősebb lesz. Elwyrien elmélete érdekes, ám felettébb logikus. Az Artheniorbéli varázslatok nem éppen neki valóak, azonban biztos benne, hogy találna köztük érdekeset. A szél igazán erős elem és mellesleg a kard is passzol hozzá. Kellően hosszú számára és tökéletesen passzol harcstílusához. Kedve lenne most rögtön előrántani és párat suhintani vele a levegőbe, azonban jobbnak látja, ha most pihen. még mindig éjszaka van, talán még felkeltene valakit. A törpe kihúzza magát, megnyújtóztatja a hátát majd körbe tekint a templomban.* Tudod mi a furcsa? Annak idején mi üldöztük a gyerekrablókat, meg a gonosz lelkeket, meg ilyesmiket a városban, de ahogy elnézem magunkat... lassan mi leszünk azok.* Mereng el kezét a feje mögött összekulcsolva.* Úgy értem, mi lesz ha egyszer felbukkan egy elf vándornő, vagy egy ember vadász, vagy egy lovag vagy tudomisén, azzal hogy megmenti a várost tőlünk? Lassan mi leszünk az új Chal.* Utal közös ismerősükre, a fél-orkra aki jelenleg informátorukként szolgál. Annak idején Aphrodithevel ők ketten elég sok bajt okoztak a város életében. Így visszatekintve, valóban kezdenek a két alvilági alakra hasonlítani. ~Furcsa, egy nem helyi néphez tartozó, erős harcos és egy gyönyörű, halálos hölgy... Úgy tűnik a történelem ismétli önmagát.~ Tűnődik el lehunyva szemét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4103-4122