"Hogy a csudába, gondolja, hogy épp most hagyom egyedül, ha már eddig itt voltam?!" *válaszol magában Svisys Andreasel kiáltására. A fél-elf nő érzi, hogy pörögnek körülötte az események, de ő csak vár, és figyel. Mivel ő tisztában van vele, hogy nem csak egy támadó volt, így úgyse tudna mit tenni azon kívül, hogy minden lépés zajára, minden lélegzetvételre odafigyel. Ráadásul időközben visszajött Turrog, valahogy idekeveredett Ester, sőt még egy másik törp is a templomban termett, így a lány az éjfél-elf miatt nem aggódik, azon az alapon, ha valami balul sülne el, csak segítenek Andreaselnek majd jelenlévő férfiak.* "Csak tudnám, hol van a másik..." *gondolja, mikor az idegen törp megszólal, hogy a pap segítséget kér, eleinte nem is figyel oda, csak utána jut eszébe, hogy ez majdhogynem lehetetlen.* 'Ne!' *kiáltana azonnal oda, de már késő... Ugyan nagy késztetést érez, hogy utána eredjen az orvgyilkosnak, mégis inkább odaszalad Andreaselhez. Látja a sebet, és azonnal cselekedni próbál. Zsákja szerencsére még mindig a hátán, így a kulacsa is kéznél van. Gyorsan előkapja, megpróbálja kimosni a sebet a vízzel, amit kulacsában talál, persze több-kevesebb sikerrel jár eme próbálkozása, hiszen Svisys mégsem gyógyító. Miközben a tisztításon dolgozik, észrevesz egy csepp valamiféle sárgászöld folyadékot.* "Méreg lenne?... Ha az, akkor sajnos én már semmit nem tehetek. Vagy mégis, csak nem tudok róla?" *kezd el töprengeni, amiből csak a fekete köd zökkenti ki.* "Mi a..? Ennek így nem lesz jó vége." *és megpróbálja eltüntetni maga körül a füstöt egy olyan varázslattal, ami ha sikerül, talán még Andreaselnek sem árt.*